Pesti Napló, 1856. november (7. évfolyam, 2032-2060. szám)
1856-11-08 / 2038. szám
455—2038. Mk évi folyam. Sífszkesztési iroda : Szerkesztő szállása : Angol királynőhöz czimzett szálloda, 63 ik szám. A lap szellemi részit illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bimentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kiadóhivatal : Egyetem-utcza, 2-ik szám, földszint. A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz, kiadása körülti panaszok, hirdetmények) a kiadó-hivatalhoz intézendők. SgigetMP-utcza 2-ik színt,l-ső emelet., Vidékre, postán: Évnegyedre . . . 5 frt p. p. Félévre . . . . 10 frt p. p. 1850. Szombat, nov. 8. Előfizetési feltételek: Pesten, házhoz hordva : Évnegyedre . . . 4 frt p. p. Félévre . . . 8 frt p. p. dulil 10 hasábos petit sor 4 pter. Bélyegdij külön 10 pkr ______________| Magnn vita 6 hasábos petit sor 5 pkr. PEST, nov. 8. Távirati magánsürgöny. a „Pesti Napló“ szerkesztőségéhez. Feladatott Bécsben :nov. 7. délután 4 óra 55 p. Érkezett Pestre „ „ d. u. 5 óra 25 perczkor. Páris, nov. 7. A mai ,, Moniteur44 megnyugtató nyilatkozatot hoz , melyben a brit szövetség fenmaradásátk óhajtása legélénkebben fejeztetik ki, s a fenforgó viszályok nemsokára a békés megoldása biztosíttatik. Ideje szembenéznünk azon kérdéssel is : miért bomlik föl — ha csakugyan fölbomlani fog — az angol-franczia szövetség? A bécsi congressus csak a közellenségnek teljes legvezetése után rendezte az európai viszonyokat, s a restauratio által biztosítva volt — legalább néhány évig — hogy Francziaország, mely 1789. óta annyi aggodalmat ébresztett, nem fog a Napóleont leverő hatalmak ellen semmi coalitio élére állani. Ily előnyre nem támaszkodhatott a párisi értekezlet. Ily tartóssági biztosítékot nem nyerhettek a mártius 30-ai békekötés pontjai. Oroszország tulajdonkép csak veszteségeket szenvedett, megveretés helyett. Nem volt legyőzve, de mélyen megsértve. Ezen körülményt nem azért hoztam föl, mintha hinném, hogy Angliának volt igaza, midőn békealkuk helyett a háború továbbfolytatását sürgette. S nem III. Napoleon császárnak, ki a nyugati hatalmak győzedelmeit Európára nézve veszélyt hozóknak vélte, mihelyt a küzdtér Krímből a lengyel szelekhez közelebb vitetik s mihelyt a kelettengeri flották által maga Pétervár is fenyegetve leend. Az angol követelés Európa új földabroszához vezethetett volna, ellenben a napóleoni politika a mártius 30-ai szerződvénybe Európára nézve hasznos tartalmú pontokat igatott. Kockáztatás nélkül jutottunk oly eredményekhez, melyek kivívását a hadindításkor alig mertük reméleni. Mert a Feketetenger semlegessége , a Duna szabadsága és a febr. 18-ki hatt szigorúan végrehajtva, oly korszaknyitó tények volnának a kereskedelemre és polgárisodásra nézve a minők voltak — a magok nemekben — a XV-dik század végén és a XVI-dik kezdetén történt nagy tengerutak és fölfedezések. De, fájdalom, a martius 30-ai kötmény a mily gazdag tartalomra, oly bevégzetlen a formát illetőleg. Az elvek kimondattak, a részletezés többnyire elhalasztatott. S miért? Valljuk meg, hogy ezen elhalasztás nem annyira a szőnyegen levő tárgyak természete, nem annyira a megoldási nehézségek által jön parancsolva, mint inkább bizonyos sürgeségből folyt. III. Napóleon császár gyöngeségei közé tartozik a világ számára napóleoni időszámítást gyártani, s a politika nevezetesebb tényeit saját családi krónikájának jelentékenyebb eseményeivel kötni össze, talán mnemonikai észélesítés végett, vagy csak egyszerű hiúságból. Minthogy pedig fölséges neje megáldott állapotban és a határozó perezhez — melynek trónörökössel kellett Francziaországot gazdagitni — közel volt, a párisi tanácskozraánynak hamar kellett összegyűlni, és gyorsan végezni, hogy a párisi béke Francziaország gyermekének születéséhez minél közelebb essék, s mintegy bölcsőajándékul szolgáljon. Nem mondom, hogy csak ez a szempont vezette III-dik Napóleont a sürgetésre. Folytatra be még Oroff gróf nyájas modorán és ravasz taktikáján kívül,több figyelemre*‘-tí-*--on jelentékeny szerepet játszott a családi ostentátio is , azt már kétségbe vonni alig lehet. A gyors eredmény kedvéért mellőztettek mindazon részletezések, melyek iránt egyetértést csak fáradsággal, csak hoszasabb idő után lehet vala eszközölni, mellőztettek az Oroszországra kedvetlenebből ható de a békepontok elveiből okvetlenül folyó intézkedések. Annyi megoldás ruházatott a congressus szétoszlása után működő bizottmányokra és a szintén Párisban tartandó kisebb értekezletre, hogy a mart. 30-ai békekötményt szigorúan véve kevéssel lehetett többnek, mint békeelőzménynek nevezni. Látható vala, miként a részleteknek tömeges elnapolásaiból hasznot csak az orosz vonhat. Mert nemcsak ideje marad a decemberi szövetség kapcsait tágitgatni; de mindig azon dilemmában is tarthatja a szövetségeseket, hogy vagy egyes apró megtagadásokért ellene nagy háborút indítsanak — mitől nekiek lehetlen vissza nem döbbenni; vagy rendre annyi engedményeket hagyjanak maguktól kicsikartatni, a mennyit Orloff grófnak — bármennyi bókot mond — egy hatalom sem adott volna a párisi congressuson. Tegyük ehhez még , hogy Oroszország a részletezések tömeges elnapolása miatt hosszas ideig kezében tarthatja a háborújogot, s nem mint a párisi béke megsértője, de mint annak magyarázója és végrehajtója ragadhat a decemberi szövetségesek ellen fegyvert , mihelyt soraikból egyetlen pártolóra akad. E helyzet veszélyességét lehellen volt a párisi értekezlet folyama alatt sem sejteni. Látszott, hogy a mart. 30-ai békekötéssel az európai béke számára nincs elég kezesség nyújtva. Látszott, hogy a béke kihirdetése után a bizottmányi munkálatok szentesítéséig rendkívüli szüksége van Törökországnak védelemre s a nyugati hatalmaknak és Ausztriának együtttartásra. Innen magyarázható főleg az ápril 15-ei szerződés. Ha a párisi congressus a sietést nem tarta való főtekintetnek, s ha III-dik Napóleon nem feszíti minden erejét meg, hogy némely bonyolított kérdés bonyolítva hagyassák, akkor az ápril 15-ei szerződésre alig lett volna szükség. Mert végre is ennek valódi értelme azon eszme , hogy a háború megszűnt ugyan, de a béke még nincs megkötve ; tehát vigyázat, őrködés és szoros együttartás legyen a jelszó. Az ápril 15-ei szerződés mellőzhetlen és idves intézkedés volt a kényes részletek oldatlan maradása után, de inkább megharagította az oroszt, mint amennyire nehezen eshetett volna a hatalomnak, ha a párisi értekezlet szigorral jár el . “Sl”' *’i *’ “ K,***61 időt fog fáradságot a flottábajövetelre. KEMÉNY ZSIGMOND. A VÉGZETES CSIZMÁK. ÖNÉLETÍRÁS. Irta THACKERAY. JANUÁR. Az év születése. Valamely író azt a megjegyzést tette, hogy aki az életen át vele valóban történteket leírná, bizonyosan jó könyvet ima, habár születése napjától holtáig egyetlen kalandja sem volt is ; mennyivel inkább adhatok tehát én, kinek rendkívüli, bámulatos és hallatlan kalandjaim voltak, a közönség elé tanulságos és mulatságos történetet. Ezzel nem azt akarom mondani, mintha oroszlánokat öltem , vagy Arábia és Poroszország sivatagai csodáit láttam; vagy hogy folyvást előkelő körökben, csupa herczegek és peemök közt forogtam volna s most élményeimet írnám, mint ez jelenleg szokásban van. Sohasem voltam én túl szigethazámon s lorddal sem beszéltem soha (kivéve egy izlandi lordot, ki nálunk szállásolt s három heti lakbér lefizetéséről megfeledkezett), hanem, mint halhatatlan költőnk mondja, életem egész folyásán át oly kiválasztott tárgya voltam a szakadatlan és rendkívüli szerencsétlenségnek, hogy élettörténetem megolvasása a malomkerék szivét is megindítaná — ha t. i. a malomkeréknek más egyébből lehetne szive, mint köböl. Kalandjaim közöl tizenkét épületes s az év tizenkét havára illő darabot válogattam ki e munka tárgyául. Ezek egy nagy- s mint négy szemközt mondhatom, jó ember élettörténetét adják elő. Nem voltam tékozló, mint sok más. Sohase szedtem rá senkit, bár alkueseteknél éleseszűségre nézve ritkítom páromat. Sohasem sértettem meg felebarátomat, sőt ellenkezőleg több alkalommal magam lévén a sértett fél, csodálandó eltűrést tanusiték. Meglehetős jó családból származom, s jóllehet vagyonosnak születtem, senkinek sem ártok, pénzecskémet megzsugorgatni s ehhez még többet is szerezni igyekeztem — mindamellett életem pályájának kezdete óta egyre fogyó hold a szerencsém, s a bajoknak oly bonyodalma üldöz , mint e világon senki másnak nem jutott részül, csak a szerencsétlen Bob* Stubbsnak. Bob Stubbs a nevem, egy árva fillérem sincs; György királyt mint hadnagy szolgáltam s most vagyok — de hiszen minek mondjam meg mi vagyok, az olvasó nem sokára úgy is megtudja majd. Apám a suffolki Stubbsok közül való s jó magabiró ember volt Bungayben. — Nagyapám e városban ügyvédkedett s csinos vagyont hagyott apámra. E szerint reám is nézett örökség s most urnak kellene lennem. Szerencsétlenségeim mondhatni körülbelől egy évvel születésem előtt kezdődtek, midőn apám, londoni törvénytanuló s fiatal ficzkó korában, fülig szerelmes lett Smith kisasszonyba, egy kereskedő leányába , kinek atyja egy garast sem adott vele s később tönkre ment. Atyuskám elvette Smith kisasszonyt s falura vitte, hol én, reám nézve rész órában születtem. Ha első zsenge éveim leírását kísérteném meg, azt hinnék önök, hogy hazudok, a következő levélből azonban, melyet anyám férjhezmente után egy barátnéjához írt, meglehetősen ki fog tűnni, mily szegény döre teremtés volt, mily könnyelmű kicsapongó egyén volt a másik szerencsétlen szülőm. *) Bobs Robert, tehát magyarosan : Stubbs Robert. Kirks Eliza kisasszonynak, Gracechurch utcza, Londonban. Ó Eliza! Zsuzsannád a legboldogabb nő az ég alatt! Tamásom angyal! nem valami gránátosszerű hórihorgas ember, minőt egykor leendő férjemül óhajtok: — ellenkezőleg termete az, mit a világ görcsnek nevez s nem habozom megvallani, hogy tekintete kissé kancsal. De ez nem baj. Ha egyik szeme rajtam, a másik kis babámon függ, e szemekben annyi a szeretet, hogy tollam ezt le sem írhatja s meg vagyok győződve, hogy ennyi nem is jutott még soha senkinek osztályrészül, csak a te boldog Zsuzsannádnak, Stubbsnénak. Csak láthatnád kedves Tamásomat, midőn a vadászatról vagy a szántóktól haza térve, engem egy térdére vesz, a kis Bobot a másikra ülteti s mindkettőnket megtánczoltat. Gyakran jutott már eszembe, miért nincs ilyenkor valamely nagy festész közelünkben, hogy e csoportozatot lefestené, mert annál már szebb kép nem lehet, mint midőn mi hárman egymást szeretve boldogan ülünk ott együtt. Kedves fiacskám a legszeretetreméltóbb kis teremtés, a valóságos apja fia, úgy hasonlít reá; épen most fogódzik s mindenki gyönyörködik benne. Dajkája azt mondja, hogy ha nagyobb lesz, nem fog majd kancsalitani s haja sem lesz oly nagyon véres. Bates urnál jobb, ügyesebb, gondosabb orvost nem is kívánhatnánk. S mily áldás itt léte! Szegény kis fiamnak, mióta a világra jött, egy napi nyugta sem volt s hetenkint háromszor négyszer kellett orvosságot vennie; mennyi hálával tartozunk mi orvos urnak, hogy a kedves kis angyal csak ennyire is van ! A kanyarón szerencsésen esett át, ezt szamárhurut követte, azután hideg kezdte lenni s most szegény gyomrocskájában folytonos fájdalmai vannak, miért is a szegény kedves kis gyermek reggeltől estig sir. De kedves Tamáskám jeles dajka, sok sok éjét virasztotta át, a szegény kis fiúcska miatt. Órákon át képes fel s alá járni vele dúdolva néki valami nótát (szegény férjem! egy teatistnek is jobb hangja van mint neki), fejével hol előre, hol hátra bólintgat s háló köntösében és háló sapkájában oly furcsának látszik. Ó Eliza ! mily jó izót nevetnél, ha látnád. Dajkánk a lehető legjobb személy, izlandine s a kis babát majdnem úgy szereti, mint saját édesanyja (de ez nem lehet.) Órákig sétál vele a ligetben s meg nem foghatom, miért nem kedveli őt Tamás. Azt állítja, hogy gyakran kapatos s mindig ronda, — igaz, hogy jóformán piszkos s néha nagyon érzik rajta a pálinkaszag. De ez sem baj. Ha az ember meggondolja, mily sok anya nem tarthat dajkát s mily tömérdek kis gyermeknek nincs orvosa szinte örülhetünk Malowney Marynak és annak, hogy Bates úr orvosi és gyógyszertári számlája 400 pftot tesz.*) Mily veszélyes beteg lehetett kedves kicsinyem, hogy ennyi orvosságra szorult! Hja t e kedves kisbabák végre is sokba kerülnek. Képzeld csak Eliza, mennyibe jön nekünk ez a Malowney Mary. Minden hétre öt pengője van , ebédre egy pohár bort s naponként három pintes palaczk legjobb sört kap, mi hetenként huszonegy palaczkot s a tizenegy hónap óta, hogy nálunk van, kilenczszázkilenczven palaczkot tesz. Azután a kicsiért orvosnak és gyógyszerek árában 400 pft, két arany a keresztelésre, húsz aranyba került a paszsza, A gazdag John bácsi szörnyen boszul, hogy keresztapául kértük fel őt s a kisfiúnak ajándékot kellett adnia, Tamási ki is terülte végrendeletéből; az öreg Firkin pedig szintén sértve érzi magát, mert nem hívtuk őt komának s annyira neheztel, hogy hozzánk sem szól); husz aranyat költöttünk pályára. *) Angliában, kivált vidéken, orvos és gyógyszerész rendesen azon egy személy. Őszinte szavak a magyar főurakhoz. II. A 89-ki franczia forradalmat megelőzött idő csak romboló s bomlasztó hatással volt Franczia- , országban minden társadalmi viszonyokra, vallásos érzelmeket, köz- és magánerkölcsiséget, anyagi s szellemi viszonyokat, köz és családi életet egyszerre ostrom alá vette. Az udvar határtalan pazarlásaival megmérgezte az erkölcsöket s mi természetes, hogy az első osztály, mely az eresedés körébe vonatott, az aristocratia volt. Ez a feslettséget átvitte a városokba s a tartományokba, s micsuda, ha a minden viszonyaiban elviselhetlen állapot kitörésre korbácsolva, egy áradásba csapott ki, mely iszonyatos volt és pusztító. Az aristocratia annyira gyűlöltté tette magát Francziaországban, hogy a nép gyógyulást keresett annak kiirtásában, s félszázadon keresztül Európa többi népei is az aristocratiai jogok eltörlését panaceának tekintették minden viszonyok közt, minden bajok ellen. És azóta mit látunk Francziaországban ? Kezdve a forradalom nagy legyőzője I. Napóleontól III. Napóleonig,minden különböző uralkodás igyekezett helyreállítani és visszapótolni a monarchismus e nélkülözhetlen támaszát. I. Napoleon egy csoport nagy neveket, herczegeket, marschallokat stb. teremtett; a restauratio viszszavezette az ország régi aristocratiájának maradványait. Lajos Fülöp a polgári iparosztály croesusaiból akará azt reconstruálni, végre III. Napoleon egy csapat gróf, senator s gazdagon fizetett s börzejátékon meggazdagodott embereket emelt az állam felszínére s mindezekből csak fényesebben tűnik ki, hogy az a megkisérlett alapokon soha helyre nem állhat többé, a mely uralkodás azt teremtette avval tűnik el, mert hiányzik annak alapja, mely azt fentarthatna — a nagyobb földbirtok, hiányzik ez üvegházban sebes növésre erőszakolt fának az idő viszontagságaiban megszilárdult gyökérzete, t. i. azon szellem, mely azt képessé teszi ugyanazon sivár ambitiónál fogva válságos időben megvédeni a megtámadott trónt, vagy a megtámadott szabadságot. E felkentségét az aristocratiának csak századok viharos történetében gyökerező múlt adhatja meg, azt is csak úgy, ha egyéneiben a nagy birtok mellett nem sülyedt el ősei és múltja iránti mélyebb kegyelet s felbuzdulás. Az aristocratiának e szellemi zománczát nem adhatja meg semmi múlékony kegy, semmi gazdagság, e föld minden kincsei; s hol ezt forradalmak semmivé tették, vagy hol ezt saját egyénei sülyeszlik el, ott hasztalan minden törekvés, azt megmenteni emberi erő nem képes, megmenteni akarni valódi kábaság. Igen könnyű belátni, hogy az aristocratia fenállásának az írott s törvényekben foglalt előjogok csak ártalmára lebegnek, mert a mai fogalmak oly kiváltságos istápolását az egyénnek az államban, melynek indoka a véletlenben gyökerezik, nem tűrik akkor, midőn az állam a többi nagy tömeget szabad versenyre bocsátván önerejére utalja, miből természetesen következik, hogy a nem kiváltságolt nagy tömeg szemében mindig növekedő szálka leend az előjog, s ezeknek megdöntésében keresi anyagi bajai ellenében is az üdvhozó panaceát. Azonban fordítsuk vissza figyelmünket Francziaország tanuságos történetére. Az első forradalom kiirtotta gyökerében az aristocratiát, helyébe nőtt lassankint s Lajos Fülöp kormánya alatt virágzásnak indult s kifejlett a pénz aristocratiája, de csak azért, hogy az elvérzett s kiöl-