Pesti Napló, 1856. november (7. évfolyam, 2032-2060. szám)

1856-11-22 / 2052. szám

469-2053. 7-ik évf folyam. Szerkesztési iroda : Szerkesztő szállása ! ■gyeten'-utoza 2-ik síim, 1-ső emelet, Angol királyDfihez czimzett szálloda, 63-ik szám. A lap szellemi részét illető minden közlemény » szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kiadó-hivatal: Egyetem-utcza, 2 ik szám, földszint. A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz, kiadása körötti panaszok, hirdetmények) a kiadó-hivatalhoz intézendők. Hirdetmények dija : 6 ha9Sb08 Petri 9or * * I Pkr- B megdírtfi­eu to pb ... . J Magán vita 6 hasábos petit sor 5 okt. 1856. Szombat, nov. 22. Előh­ítetési feltételek: Vidékre, poétán: Évnegyedre . . . 5 frt p. p. Félévre . . . . 10 frt p. p. Pesten, házhoz hordva : Évnegyedre . . . 4 frt p. p. Félévre . . . . 8 frt o. d. Előfizetési felhívás 4 FESTI NAPLÓ 1856-ik évi novemb.—de­cemberi folyamára. Vidékre postán küldve 3 frt. 20 kr. Budapesten házhozhordással 2 ft. 40 kr Az előfizetések elfogadtatnak minden cs. k. postahivatalnál, és Pesten e lapok kiadóhivatalában, egyetem-tteza 2-dik szám takarékpénztár-épület, földszint. A Pesti Napló kiadó­hivatala PEST, nov. 22 Maros - Vásárhely, november közepén. A köz­­sírkertek állapota, mint a vallásos érzület és pietas mértékének egyik mutatója, lehetlen, hogy a hírlapi tudósító figyelmét elkerülje, s bár e nem csekély fontos­ságú tárgy felől hírlapjainkban csak igen ritkán olva­sunk tudósítást, nem tartom érdektelen és haszontalan munkának, egyszer erre is fordítani a közfigyelmet. A marosvásárhelyi köztemető egyike a két magyar hazá­ban a legszebb legkegyeletesebb érzésekről tanusko­­dóknak. A hely, hova megsiratolt halottjainkat nyuga­lomra letesszük, minden érzeni tudó szív előtt szent, s hol a drága porok por közé vegyülnek, hol mi is egykor le fogunk tétetni, hogy megtérjünk az enyészet kebe­lébe, ki előtt ne bírna valami méla és fájdalmas varázs- ZS'*t ? Lehetsen azért az idegennek is valami jól eső érzés nélkül lépni be e temetőbe, hol egy sir sem áll kopáron, behantozatlanul, s az enyészet pora fölött a természet és mesterség tavasz kertjét alkotá. Egy szent kerek az, megannyi virágágyakkal minden sir fölött, s a szeretet és emlék koszorúi még télen át is mosolyogni készült a néma kövek s fejfák gyászábrázatát. Vajha ne kellene hazánkban figyelemgerjesztő kivétel gyanánt emlitni fel ezt. De midőn még városokon is sokhelyt, fa­lukon pedig csaknem mindenütt keritetlenül, marhák és kegyeletlen emberek dulásainak kitéve, rendetlenül s kopáron állanak temetőink, és az elhagyottság szász­­szorosan szomorúvá teszi az enyészet ültetvényes kert­jének képét, midőn a kegyelettől nem őrzött sírokon vad bozót sarjadzik s rondaság gyűl, — a mi temetőnkben büszkeséggel nézzük a jól őrzött, kerítéssel védett, fel­ügyelővel ellátott s fák és virágokkal ékesített sírokat, s úgy tetszik, mintha a kegyelet gondja alatt halottaink­­nak álma édesebb volna, és nem irtózunk azon helytől, hova egykor nekünk is ki kell szállanunk s palota vagy kunyhó lakunkat egy hatlábhosszu házzal felcserélnünk. S ha kérded nyájas olvasó, mi adott nekem épen most alkalmat arra, hogy ezeket elmondjam, midőn a tél meg­fosztani készül minden szépségétől, más kertekkel együtt a temetőkerteket is ? — megmondom. A napokban két szép sírkővel gazdagult temetőnk. Két jelesnek, kit a haza, egyház és nevelés ügye sirat, állítottak emléket a hálás és tisztelő utódok. Antal János, királyi tanácsos s a reformátusok ősz püspöke az egyik, kinek 88 évre terjedt élete áldás és tettdus volt, s porai felett ezerek áldása lebeg. A másik Szász Károly a nagyenyedi anyaiskola felejthetlen tanára, e kis haza nagy fia, kinek nevét a politikai tanácskozmányok, a nevelési termek és a tudomány magánszobái egyiránt koszorúkkal díszítet­ték. Mindkét sírkő kolozsvári építész és szobrász Kagel­­bauer Antal műve, mindkettő méltó a megtisztelt halot­tak jelleméhez, egyszerű de nemes mint ők. Ez igénytelen tudósításhoz, két óhajtást csatolnom legyen szabad. Egyik az, vajha a néhai nagyérdemű püspök felett Erdély nevezetesebb egyházaiban tartott beszédek a ref. anyaszentegyház által nyomtatásban is közrebocsáttatnának. A másik, kérdés inkább : mi az oka, hogy Szász Károly emlékezetét a magyar tudós társaság, melynek munkás rendes tagja volt, még mind­eddig emlékbeszéddel meg nem ültötte ? holott legkisebb tagja fölött is szokta a kegyeletes emlékezés szavát hangoztatni ? Ah! hát azoknak, kiknek élete nemcsak övéiké, ha­nem a közügyé volt, csak családjuk állitson-e követ, s az egyház, a haza, az irodalom, ne emlékezzék-e meg rólok ? II. LA RISTORI, kritikai s életirási vonások. (Olaszból.) I. Gyermekkora. Ristori életiratára nem kell hoszas bevezetés. Más bol­dogabb időkben,mint a milyekben élünk,azokban,a melyek Múzsáknak és költőknek kedvezőbbek valának, a lángész már születni sem született úgy, mint a közönséges em­ber. Ama jó jóslatu madár, a füremile előre hirdeté a szülötte fedél alatt dicsőségét s gyönyörködtette dalla­mos hangicsalásaival bölcsőjét a jövendő lángésznek. Méhek kongottak feje körül, s leszállónak a csecsemői ajkakra rakandók mézeket s a beavatási szertartásra gyülekezett tündérek drága szelenczékbe zárt erény-, szépség- s adom­ánykincseket tékozoltak reá. De uta már eltűnt az utolsó tündér, miután csókjával illeté a legnépszerűbb franczia költő, Béranger homlokát. Mi igazán nem tudjuk, hogy valami természet feletti lény, hogy valami jótékony nemze ült volna Ristori Adelaide anyja vánkosa mellé, midőn világra hozá­tt Cividaleban, Ildine mellett, Friuli tartományban. Adelaide, hírnevet­­len két színművész leánya átment minden viszályain azon szakosztálynak, melybe őt a sors helyezé­s minden gyámolát, minden pártfogását csak saját adományaiban, tanulmányozásában s az általa kelteni leírt lelkesülésben lelé. Antonio Ristori s Adelaide anyja Maddalena Pomaletti színészek valának a Cavicchi társaságban, azon vándor társaságok egyikében , melyek városról városra járnak, kalandos életet élnek s fájdalom­ igen is gyakran meg­újítják a „Román comique“*) jeleneteit. Ristori két hó­*)Scarron, XVII. százbeli franczia íróé. napos csecsemő korában jelenék meg elsőben a szinpa- I­dón kényelmesen egy kosárkába fektetve az „Ú­j­évii ajándék“ czi­mü vígjátékban, mintegy ötéves táju ko­rában kezde a leggyennetegebb szerepekben szavalni s tizenkettedik évében már rendes tagnak vala beírva ama híres színész és igazgató Moncalvo társaságában Akkor játsza el elsőben a Pellico Francesca di Riminijét, melyet azóta a poesis a szenvedély akkora hatalmával hallunk tőle tolmácsolva. Kevéssel azután első jutalom játékául egy francziából vett darabot ada, melyet Giovanni Bor­­gh­i, akkoriban Olaszhon legtündöklőbb színésze dolgo­zott ki e czím alatt: „I Due Fantasimi.“ (A két kísértet.) A lángeszű leányka csakhamar sejtette , mily bajos leend művészetében csak meglehető magas fokra is emelkedni, ha a nappali vagy legfeljebb másodrendű színházak látogatóinak szeszélyéhez vagy rész ízléséhez alkalmazkodni kényszerült am­a társaságok kóbor és bi­zonytalan éltét élt. Megragadá a menekülésre kínálkozó első alkalmat s beszegedék a szardiniai királyi művészek társaságába, melyet akkor Gaetano Bazzi, első rendű comicus és minden azon időbeli igazgatók legértelmes­­bike­s ügyesbike igazgatott. Ezen felvilágosult férjfiú tanácsadásai mellett egy anya indulatát és egy derék m­esternő leczkéit nyerő Carlotta Marchionni kitűnő szí­nésznőben. Művészünk ekkor tizenötödik évét tölté be. Marchionni a színpadról visszavonulván, Ristori ma­radt a szárd társaság dísze gyanánt Amalia Bettinivel, az olasz drámai színészet egyik más csillagával, de a mely csillag fájdalom, csak eltűnő vala, mint egy üstökös; esz­tendővel azután odahagyá azon társaságot, melyben szép sikerrel kezdette pályáját s a melynek kelle végzetes kapcsolatnál fogva évek múltával újra tanújának s része­seinek kelle lenni az ő diadalainak. A Romualdo Ma­­scherpa igazgatta Pármai herczegi társaságba lépe, melyben fényeskedett akkor Antonia Robotti Ristorinak egy ideig társnője. 1843-tól 1846-ig történtek Adelaide első és komoly diadalai Roma, Milano, Brescia, Velencze és Toscana színházaiban s ekkor jelenek meg, mint a legbámulan­­dóbb olasz művésznők egyike vígjátéki és drámai sze­repében, sejtetvén előre, hogy viselni fogja egykoron a tragica Mázsa fejekét is, melyet aztán oly élénk fény­nyel látunk ragyogni szép és nemes homlokán. II. A drámai művésznő. Azon kitűnő adományokhoz, melyeket a természet oly bőven szórt ezen páratlan nőnek, ragaszsz még egy, mondhatni, csudatevő elsajátitási könnyűséget s ekkor fogalmad lehet ezen hatalmas művésznőről. Azt mond­hatnék, hogy az inspiratio a nagy művészek s csak ezek kiváltságos adománya, maga száll le gyulasztani s ható­­sitni azon művészet birtokát, melylyel ő fel van ruházva; annyira, hogy Adelaide Ristorit bizonyos tekintetben ama gyújtó tükrökhez lehetne hasonlítni, kik ezersze­rezre verik vissza a kapott világot. Miután tüzesen tanult s magáévá tette mesterei s je­lesen a Marchionni modorát, miután teljes joggal he­lyébe lépe ezen kitűnő színésznőnek, ki csak azért lát­szott várni leléptével, hogy méltó utódot hagyhasson, versenyre lépő Ristori Bettíni Amáliával, kinek a kö­zönség szózata azon időben elsőséget biztosíta minden vetélytársai felett. Nem is volt neki bajos a siker, mert nincs oly nagy művész, kit valamely oldalról felülmúlni ne lehetne. Nyakára nőve hát mindazon hírességeknek, kiknek tanítványuk volt, kétségbehozhatlan fölebbséggel szavaló és játszó Ristári­a szerepeket mind a vígjáték­ban, mind a drámában. Goldoni maga nem kívánhatta volna jobb tolmácsát az ő pattogós és tréfás szerzemé­nyeinek, markos jellemeinek s helyies zamattal bíró párbeszédeinek, melyek a könnyű irodalom kedvelőinek annyira ízlettek. Az uj szerzők, kik kívánták behozni Olaszhonba a magasabb vígjátékot, a bölcselmi vagy er­kölcsi czélra irányzott társalmi vígjátékot, melyet, meg kell vallani, hogy az eltelt száz frivol szerzői egészen elhanyagoltak, azon vették észre, hogy Ristori levetve a Mirandolina*) kötényét, tökéletes Celimene**) vagy feddhetlen Cesarina tudott lenni. Maguk a dram­­urgu­­sok akár a vérengző és rettenetes drámákban oly gaz­dag olasz történetek hőseinek és hősnőinek akartak új éltet adni, akár az Alpokon túl helyezni színhelyeket, nem tartottak szemek előtt más királynőt, más szerel­mest, más anyát, mint a páratlan művésznőt, kit m­iden szerep bámulatosan megilletett, a ki erőltetés nélkül, a ki a legnagyobb könnyűséggel szabá a legnemesb és még­is legmozgékonyabb arczet a szív minden szenvedélyei­hez, minden érzelmeihez, minden indulataihoz, minden árnyalataihoz. (Folytatjuk.) Természettudományi társulat. November 8 -án tartott ülésen Kruspér tanár úr adta elő folytatólag saját két eljárását : a sugártörési viszo­nyokat meghatározni átalában s különösen az optikai üvegnél. Régiebb módszerét csak történelmi szempont­ból hozta elő, az újabb szerint, melynek, tekintve a kön­nyűséget s biztosságot, a kivitelben elsőséget tulajdonít minden eddigi eljárás fölött, egy saját optikai szert is gondolt ki s azt rajzban bemutatta. Ezen nagy becsű értekezést a szakembereknek alkalmok lesz a társulat idei évkönyvében tüzetesen olvasni. Nendtvich tanár ur magával hozván Troglodites Go­rilla (Sauvage) rajzát, mely Auer lapjában jelent meg leírással együtt, szóbeli előadást tartott róla, megemlít­vén, hogy bármily meglepő legyen e majom s az ember közti hasonlatosság első pillanatra, a fej alkotásában nagy különbség van, minthogy e majomnak semmi hom­loka nincs. Bécsben igen tanulságosan látni e természeti ritkaságnak bőrét jelesen kitömve, mellette csontvázát s a mellett egy európai ember vázát, a többi különbsé­gek összehasonlítás utján minden szakértőnek könnyen felötlenek. Az ember csontváza e hatalmas majomé mel­lett oly finom s vézna, mintha egy serdülő ifjúét látnak egy megállapodott korúé mellett. Nagyon érdekes volna a majom váza mellé egy szerecsenét állítani, mi azonban még a cs. állati gyüjtem­énytárnak birtokában eddig nincs. Magassága az állatnak 5 és 6 láb között, lakik Közép Afrika erdeiben, hol a fákon fészkel s családi körben él. A benszülött négerek nem tartják állatnak, hanem embernek, ki azonban bolond, mert ahelyett, hogy kunyhót épitne magának, melyben az eső ellen védve volna, fedetlen fészkekben lakik. Roppant ereje s fortélya miatt jobban félnek tőle mint tigristől vagy oroszlántól. Már a régi carthagóiaknak volt ez állatról tudomások, de azóta róla mit sem hallottunk míg vagy 10 év előtt egy amerikai missionarius leírta s hozott is kis példányokat. Egy van Londonban, egy Párisban s most a harmadik Bécsben. Midőn lőtték, 3 mázsát nyo­mott. Ára 8000 frank. A harmadik előadás, melyet alulírt a budai meleg for­rások földtani viszonyairól volt tartandó, az idő rövid­sége miatt elmaradt. SZABÓ, titkár: PESTI NAPLÓ, Pest, nov. 22. Említettük múltkor s ha nem csaló­dunk többször is, miként az ausztriai hitelintézet a pesti kereskedelmi és iparkamarát felhívta, hogy adna véleményt afelől, váljon a fiókintézet által képviselt érdekekkel öszhangzóbb volna-e a fiókintézet önálló felállítása , vagy a magyar kereskedelmi bankhozi csatoltatása ?. A kamara úgy vélekedik, miként azon esetben is, ha a fiókintézet működését a magyar kereskedelmi bank körén kívül eső üzletekre is kiterjesztené, a fiókintézet e bankhoz csatol­­tathatik, mi az intézetnek annál inkább is előnyére volna, mert a bank igazgatói leginkább ismerik a pesti kereske­delmi és pénzviszonyokat. Tehát az ügy már eddig haladt, t. i. a hitelintézet, ismeri a pesti keresk. és iparkamara véleményét. Most az a kérdés merül fel, hogy a hitelin­tézet komolyan akarja-e a fiókintézet felállítását ? — Tegnap szóltunk azon elismerésről, melyben K. Sina Simon úr részéről, Dr. Encz kertészeti intézete részesült. Erre nézve a „Gazd. Lapok“ban azon bővebb értesítést nyerjük, hogy az öt kertész növendékekért já­randó összes 3 évi illetőség az intézetnek egyszerre és előre fizettetik ki. Báró Sina Simon úrról a „Gazd. La­pok” még több épületes dolgot is mondanak el. A báró ur gszdatisztjeir­e nézve úgy intézkedett , hogy azok még egyszer annyival nagyobb fizetést kapnak , mint előbb volt, s a­mint hitelesen hallottuk, a nyugdíj rendezése is czélba s munkába van véve. Azon vezér­csillag folyik itt fel, melynél a mezei gazdaság egyik tényezője az e­m­b­e­­r­i lélek, a már ke­ze­t.­i. a föld és tők­e felé emelte­­tik. Ily módon mélány igényelhet az ur, szolgájától er­nyedten szolgalmat, erélyességet, hűséget és ezen tu­lajdonok a gazdatisztnek éjjelét nappalát, úgy a zordon télben, mint az égető nyárban egészsége koczkáztatásával is, a kötelesség szent oltárára vezénylik. — R­i­s­t­o­r­i hétfőn Mirra szerepében lépend fel. Alfieri e drámája színházunk közönsége előtt ismeretlen lévén, S­á­r­o­s­y Gyula nagy szolgálatot tesz közönségü­nk­­nek, hogy e drámát kivonatban m­gismerteti s­ozunk je­lesebb helyeit az eredetihez hű fordításban adja. E kivo­nat már vasárnap kapható leend a színházi pénztárnál. — Mint beszélik, mond a „M. S.“ Bécsben a nem­egyesült gö­rg egyház számára főegyháztanács fogna fel­­állitatni, élén egy ér­sekkel; az egyháztanács ugyanazon joghatállyal birand, minővel az athéni legfőbb egyház­tanács ellátva van. Ezáltal a görög nem-egyesült egyház önállóságát minden idegen befolyástól megőrizni remény­­lik. Megújult bizonyossággal azt is rebesgetik, hogy Salz­burgban egy kath. egyetem és minden püspöki megyében kath. seminariumok fognának felállitatni. — A „Tanodai Lapok“ 1857 ki jan. 1-től kezdve jóval nagyobb s diszesb alakban jelenendnek meg, s ha az elöltetők száma 2000-re emelkedik, az alólirt kiadó kész lesz az eddigi kö­tlezettségen felüli mellékleteket még jóval szaporítani. Az előfizetési ár az eddigi maradand. — A gazdasági egyesületnek folyó hó 9-kén gr. Mikó Imre e excsának elnöklete alatt választmányi gyűlése volt, melyben dr. Cilb­ert Robert vasmegyei nagy tapasztalása gazdának a takarmányfüvekröl irt é­tekezése tárgyaltatott, s határozottá lön, a jeles gazdát a kö gyűlésnek tisztelet­beli taggá kinevezés végett felajánlani . A kolozsvári ipar és kereskedelmi kamarának f. hó 7-dikén szintén gyűlése volt, melyben határozottá lett a jövő évben Bécs­ben tartandó gazdászati kiállításra szánt tárgyak összesze­­désében a gazdasági választmánynyal egyetértésben járni el. Mire több más kevéssé közérdekű intézkedések után felolvastatott Brinkman Ferencznek Algyógyról m. hó 20-káról tett jelentése, melyben egy a vaspályák szer­kezetében tett feltalálásáról tudósítja a kamarát. E ta­lálmány a következő előnyöket nyújtaná a vasútaknak, a) A vaspályán 1 mérföldre 5000 HOO lábnyi esés mel­lett is le és feljáratás, b) Bármely ponton megállapod­­hatás, azon pillanatban, midőn a hajtó­erő működni meg­szűnt, c) a súlyt e körülmény alig szaporítja 1/5 rész­zel, s végre d) e pályán az eddig alkalmazásban levő kocsikkal is járhatni, igen csekély módosítás után, mig ellenben az épen e pályára készült kocsik a szokott vaspályán minden változtatás nélkül használhatók. (M. F.) — Kliegl József (lakása ujfér, 13. sz. 3-ik emel. jobbra) hangjegy-leiró gépét külföldön is szabadalommal kívánván ellátni, társat keres, ki őt e szándékában pénze­­rővel segélyezné. Kliegl egy év utáni visszafizetésre 600 poo­tnyi kölcsönt kér azon reményben, ho­gy pénzembereink vagy főbb birtokosaink közöl akad valaki, ki öt találmá­nya terjesztésében segélyre. A rendes kamat mellett a hangjegyleíró gépből a hitelező­nek kész ajándékul egy példányt adni. Ily gép, melynek czélszerűségéről mindenki meggyőződhetik, Klieglnél már megrendelhető. Ar a 300, 400 vagy 500 frt. — A bécsi egyetem bölcsészeti fakultásának hallgatói egyle­et alakítottak szegényebb tagtársak segélyezése czéljából. — Figyelmeztetjük a főváros közönségét, hogy azon színművek, melyekben Ristori­ del Grillo asszony a nemze­i színházban föllép, akár olasz-franczia, akár olasz-német kiadásban Lampel R. Könyvárusnál a városház terén kaphatók. Egy egy színmű ára 40 kr, kivéve Le­­gouve „Medeá“ja, melynek ára 1 ft. Kimutatása, a budapesti­ lánc­hid jövedelmének 1856. január 1-töl oct. 31 -káig. Áttett összeg az előbbi ki­­mu­atásból 1856. jan. 1-töl­­opt. 30-á­g 242,911 frt 42 kr. 1856. oct. 1 -től 31 e­g . 648,400, a hídon á kelt gya­­l­ogszennytől 1 pkrjával 10,806 frt 40 kr. Járművéből, mint talfiska, taliga, különféle k­ocsi, szekér stb. továbbá­­elre hordó gyalogoktól, kik szine a kocsimon járnak, szabadon hajtott vonómarhá él stb. 96­3 frt 56 kr. 3162 darab szarvasmarháél 5 pkrjával 263 frt. 30 kr. 5313 darab apró baromtól 2 pkrjával 177 frt 6 kr. 24,480 akó bor, pálinka, sör, s egyéb ilyes a kereskedésbe előforduló folyadéktól, akója 4 pkrjával 1632 frt. Kü­ön­féle vámille­éki megtérítésekből 4260 frt 15 kr. Havi­bevétel 26743 frt 27 kr. Öszves évi bevétel 269,655 frt 9 kr. E kimutatásba különféle a cs. k. kincstár részéről még pótlólag megtérítendő vámilletékek nincsenek be­foglalva. Budapesti lánczhid-társaság igazgatósága. Nemzeti színház. Nov. 20-dikán :Hűséghűt­­lenségből. Eredeti vígjáték három felvonásban Kövér Ákostól. TUDOMÁNY, IRODALOM ÉS MŰVÉSZET. Columbus vagy Amerika felfedezése- írta D­a 11 - e­­ i­k János. II. Columbus 1493. nov. 2-kán második útjára kelt. Mi­dőn a hajóra indulva , két fia kíséretében a tömegen át­haladott, rajta csüggött minden szem. Az örömkiáltások még egyszer és ránézve utoljára az életben megrendül­­tek, minden ajk áldá és magasztald őt. És az alkonyuló nappal, leszállt Columbus örömnapja is. Ezután küzdés, hálátlanság lesz osztályrésze, ö­szeesküvés , gondosko­dás követi lépteit, igyekszik feltartóztatni elhaladását, az irigység, rágalom befeketíteni törekszik tetteit, s Margarite­s Boyle panaszokkal törték be Spa­nyolországot. „Iszonyú színekkel rajzolák a nyomort, melynek már annyian estek áldozatul; a zsarnokságot és kegyetlenséget, melyet az admiral gyakorol; a hal­latlan fárasztó munkákat, melyekre ő a gyarmatosokat még betegség és összerogyás esetében is kényszeríti; az irgalmatlan és méltatlan büntetéseket, melyeket még­ ­ *) Alsó rendű comedia typasa. I Mohóra Miaamhropejaban.

Next