Pesti Napló, 1857. április (8. évfolyam, 2162-2186. szám)

1857-04-09 / 2169. szám

minthogy ez utóbbinak magán bajai felsőbb beavat­kozás útján szerencsésen eligazíttatának. Tegnap volt a hetedik értekezleti ülés a neuschateli ügyben. Dr. Kern nyilatkozatából any­­nyit vehetünk ki, hogy a szövetségtanács Poroszor­szág javaslatából csak azon pontokat fogadja el föl­tétlenül, melyek a kiadandó általános bűnbocsánatot, a septemberi mozgalom költségeinek elengedését stb. illeti. A herczegi czim ellen sem akar Svajcz egye­nes ellenvetést tenni, de határozottan tiltakozik min­den igény ellen, melyeket jövendőben arra alapitni lehetne. A jótékony intézetek fentartatnak, de csak a szövetségi törvények kezessége alatt, s azok nem olyaténkép biztosíttatnának, hogy aztán idegen fel­ügyeleti jogot lehessen belőle következtetni. A két millió franc kárpótlás elvettetik, valamint az 1848- ban az állami javak közé sorolt egyházi javak kia­dása is, és a kilenczedik pont is, melynél fogva Neus­­chatelben 6 hónap, alatt semmi alkotmányrevisio nem leend, azon ajánlat hozzátételével, hogy ha ké­sőbb ily revisio leend, a cantonba vándoroltak sza­vazatjogukat se gyakorolhassák. Tudni akarják, hogy az értekezlet, midőn a porosz javaslatokat téve alapul, végleg azoknak némi szeliditése mellett szólt, s e tekintetben mind Berlin mind Bernből újabb föl­­világosításokat várnak. A tegnapi ülés után futár in­dult nevezett városokba. Francziaországnak Oroszországhoz való állása még mindig benső természetű. Constantin nagy­­herczegnek Párisba érkezése még szilárdíthatja a barátságot, s ezt a kormány még az által is ünnepé­lyessé szándékozik tenni, hogy az orosz vasúti rész­vények kiadására engedelmet ad. Az orosz vasút most kedvezőbb színben áll az által is, hogy egy társulat egy terjedelmes emlékiratot adott ki térké­pekkel, s abban azt i­gyekszik megmutatni, hogy az orosz vasutak, legkedvezőtlenebb körülmények közt is 100­0-et fognak jövedelmezni. P­á­r­i­s, ápril 4. Az utóbbi összeesküvés miatt be­­fogottak száma nem 80, hanem eddigelé csak 30— 40. Törvényszéki vizsgálat folytán azonban még több befogatás is történhetett. A befogottak közöl eddig csak egy személy bocsáttatott szabadon. A „Pays“ ma hosszabb czikket közöl a Dánor­szág és Németország között a herczegségek miatt tá­madt viszályról. A „P a y s“ szembe áll a tegnapi „Patrie“val, mely ezen kérdést, tisztán német kér­désnek nevezte, s Dánország részére áll, s azt akarja, hogy e kérdés európai congressus elé vitessék, mint ezt Dánország is kívánta. A „P a y s“ egyszersmind meg­támadja a scandinavismust és germanismust; ő egye­sített Dánországot akar, mely Francziaország iránt barátsággal viseltetik, s északon ellensúlyt képez kizárólagos befolyások ellen. Remélhető, hogy a német hatalmak a „Pays“ akaratát magukra tuk­­máltatni nem engedik. Máltából, márt. 26-káról kapott levél szerint az angol hajóhad első osztálya Konstantinápolyból a máltai révbe érkezett. Lyons admirált apr. első napjaira várták. Az angol hajóhad apr. 11-kéig Malta előtt marad s azután Portsmouthba visszatért ESTI POSTA. A „Pesti Napló“ távirati magán sürgönye- Pari­s, april 8. To 11 - - b­e­n orosz táborno­kot a császár elfogadó. A „Pays“ jelenti, hogy april 10-kén vonu­landnak ki a török csa­patok a Csíiin­fejedelem­ségekbe­. Constantin nagyu­g Fraiscliaországban utazása alatt az orosz hajóhad Cherbourgba é­rkezendik. Pest, april 8. Minthogy azon híreket, melyek szerint a d­u­n­a­­ fejedelem­ségi kérdésben Anglia az egye­sítési javaslat felé kezd hajlani, nemcsak franczia lapok ismételgették, de az angol sajtó is, többi közt maga a Times is viszhangoztató : ennélfogva eziránt — mint hallani — legbizalmasa után újólag fölvilá­­gosítás kéretett. Az angol követnek erre következett adatai azon híreket alaptalan hírlapi kacsának tanu­­ssták. A st. jamesi kabinet ugyanis, mint a követ nyilvánító, a moldvaoláh ügyben ezután is követke­zetesen folytatni akarja egy év óta követett politi­káját. Tehát a Porta és Ausztria számolhatnak Ang­liára, ha az egyesítés miatti véleménykülönbségek— a­mitől talán tarthatni — komolyabb bonyodalmakra szolgáltatnának alkalmat. Más oldalról pedig azt halljuk, hogy a brit kabinet a Dunafejedelemségek egyesítése tekintetében egy­előre észlelő s várakozó politikát szándékszik kö­vetni. Semmi előre fölvett véleménynyel sem akar­nak a román irányoknak útjába állani; nem nyilat­koznak addig, míg a divánok nem nyilatkoz­nak. De a francziaországi félhivatalos sajtó abbeli állí­tása , hogy Anglia merőben visszatért az egyesítés tanához, mindenesetre igazolatlan ; a brit érdekpoli­tika el fogja találni a kellő pillanatot, midőn szük­séges lesz szavazatát az eldöntés mérlegébe tenni. Az utóbbi napokban ilyen értelemben utasításokat küldtek Bulverhez,a­mely utasítások alkalmasint némileg módosítani, vagy legalább ideiglen korlá­tolni fogják az ő, mint tudjuk az egyesítés felé hajló felfogását.­­ A szóbeli fölvilágosítások, melyeket a több nap óta Bécsben mulató Paar gr. a Cavour-miniszté­­rium politikájáról tett, koránsem voltak alkalmasak arra nézve, hogy a Szardinia ellen ingerült hangula­tot lefokozzák. Egyébiránt tökéletesen bebizonyul, hogy név szerint Francziaország megajánlotta közve­títését. A bécsi kabinet azonban koránsem küldött Párisba oly jegyzéket, melyben megegyezését nyil­vánította légyen a Francziaországtól eredő s Ausz­triának Szardíniával való diplomatiai közlekedés ismétt megindítását tárgyazó javaslatokban. A va­ló az, hogy Buo­ gróf kinyilatkoztatá Bour­­queney bárónak, hogy a bécsi kabinet igenis kész újra megindítani közlekedését Szardíniával, mihelyt az utóbbi késznek nyilatkozik, hogy el­igazítsa azon jogos sérelmeket, melyek a február 10- és márt. 16-kai ausztriai jegyzékekben foglal­tatnak. Hogy azonban Turinban erre hajlani fognak, annál kevésbbé látszik valószínűnek, mert Cavour gr. nem is tartotta méltónak, hogy körülményesen válaszoljon a mart. 16-kai jegyzékre, melyben Paar gr. számára a visszahívási rendelet is foglaltatott. Sőt inkább úgy látszik, Turinban még folyvást azon képzelődésben élnek, hogy Oroszország minden te­kintetben támogatni fogja Szardinia aggressiv ter­veit, sőt ezekért szükség esetén felel is. A Ticinon túl vagy nem akarják, vagy nem tudják megfogni, hogy Oroszország nagy nyájassága csak álarcz, hogy viszonzás fejében a Dunafejedelemségekért a bécsi kabinetnek okozzanak kellemetlenséget. Cavour gróf, ápril 2-kán, mint az „Ind. belge“­­nek írják,­­ egy Toscanából jövő követséget foga­dott el, mely elismeretét fejezte ki a miniszternek, hogy ez a párisi congressus kebelében nyílt homlok­kal védelmezte az olasz haza ügyét. E lépésnek nin­csen semmi ellenséges jelleme Ausztriára nézve, az nincs semmi egyenes viszonyban az Ausztria és Pie­mont közti jelen állapotokkal, mert azon hódolat, melyet Cavournak nyújtottak,s mely ezen állam­­férfiúnak szobrából áll, a múlt év május havában nyitott aláírás eredménye. A szobor Y e 1 a szobrász műve, az meglepőleg hasonlít a szárd miniszterhez. Rajta ezen fölirat áll: Colul che la difesa a viso aperto.“ („Annak, ki őt (Olaszországot) nyílt hom­lokkal védelmezte.“ Ugyanezen küldöttség egy diszkardot nyújtott át La Marmora tábornoknak. Cavour grófnak azonban nem csupán a szárd kormány és tiszteletére vett érmek okoztak zavart. Turulból azt írják, hogy a nápolyi kormány is pa­naszt emelt egy már szóban forgott érem miatt, me­lyet a két szicziliai forradalmiak vezettek Bentiven­­gának a szicziliai múlt forradalom fejének és M­i­­­lanonak, a nápolyi király élete ellen elkövetett merénylet tettesének tiszteletére. C­a­v­o­u­r grófnak könnyű volt felelni azon pana­szokra, ellenök vetvén azon élénk rászólását, melylyel ezen büntetést érdemlő merényleteket a turini kabi­netben sujtá. Egyébiránt a kérdéses érmet Genfben verték s Piemontban azt nem árulták, s ez ügygyel semmi köze sem volt. A szárd kormány egy emlékiratot közöl Menton és Roquebrunnak a szárd államokba­­ kapcsoltatása tárgyában. Az emlékiratot Melegari szárd követ és tanár készítette. Az említett helyek ezen emlék­irat szerint a savoyai korona hűbériségei voltak és soha sem voltak összecsatolva a monacói herczeg­­séggel. Most, a „P­a­­­r­­­e“ jelentésével ellenkezőleg azt beszélik, hogy Franczia- és Angolország Dánország­nak közbenjárásért való folyamodását kedvezőleg fogadták, s Moltke gróf nem rég értekezletet tar­tott W­a­j­e­w­s­k­i gróffal. Bécsnek jólértesült köreiben hajlandók a párisi félhivatalos lapoknak a slezvig-holsteini ügyre vonatkozó, egymással ellenkező magya­rázatokat a franczia kormány cselének tekinteni, mely nem akarja a közbenjárási műveletek uj alkal­mát elszalasztani, s ezért oda szeretné indítani mind a két félt, hogy nagyobb vagy kisebb mértékben sür­gető felebbezéssel forduljanak az ő európai kiegyen­lítési irodájához. Utolsó pillanatban, az igaz, hogy a Szajna partján ... Oroszországnak kedvezendők s Németország erősbödését, valamint a szövetségi gyű­lésnek ábrándozó szemlélkezéséből tett erős határo­zatra serkenését akadályozandók — a dánnak adná­nak igazat. Egészen megbízható közlemények után állíthatjuk, így iz ezzel ellenkezőleg a „P. Lt.“ bécsi levelezője, hogy a schleswig-holsteini kérdésben az orosz kabi­net nézeteihez csatlakozott s azt oly ügynek tekinti, melyben jog szerint csak a német szövetségi tanács hozhat határozatot. Az orosz külügyminiszter e tárgy­ban a kopenhágai külügyminiszternek egy sürgönyt küldött, hogy ez irányban igyekezzék a dán kabi­netre hatni és azon szempontot emelni érvényre, melyből az orosz kormány tekinti ez ügyet. A moulinsi püspök ügye, melyet az állam­tanács már eldöntött, mindenféle közbenjárás tár­gyává lett. A pápai kibékülést igyekeznnék előidézni, a­mennyiben a püspököt is felszólítaná, hogy jövő­ben több elnézéssel legyen. — A franczia kormány is i­gyekszik az Ausztria és Szardinia közti jó egyet­értést helyreállítani. Cossé-Brissac gróf, a tu­rini franczia követség attachéja, siető küldetésben érkezett Párisba. Nagy készületeket tesznek a Constantin her­­czeg tiszteletére adandó ünnepélyekre. A Tuileriák, Páris városa, az orosz követség, s Walewski gróf nagy tánczvigalmakat adnak. Az iparpalotában intézkedéseket tesznek lovagjátékra. Nagy szemle is lesz. A pompa és fény fölül fogja múlni az eddig kifejtetteket. A „Moniteur“ jelenti, hogy a császár egy levelet kapott Seid Medzsidtől, melyben ez jelenti, hogy atyjának Seid Said maskati imámnak ha­lála után, mint zanzibari szultán ő ismertetett el. Seid Said szultán, vagy mint rendesen nevezte­tett maskati imám, 1856 oct. 18-kán halt meg „Vic­toria“ hadihajóján, ázsiai fővárosából Zanzibarba, afrikai birtokainak középpontjára menvén. Nem hagy hátra törvényes gyermeket egyet sem, csak három törvénytelent, kik közöl egyik bélpoklos, a másik Ki­sár, évek óta maskati helytartó volt. Úgy látszik, hogy most a birodalom két részre oszlott : az ázsiai maskati szultánság K­­­s­a­r alatt, s az afri­kai Zanzibar Seid Said Medzsid alatt. Seid Said benső szövetségese volt Angolországnak, de Francziaország és Amerikával is kötött kereskedel­mi szerződéseket. Rómából, márt. 28-káról írják a „K. Ztg.“nak : „A kormányzó meggyilkoltatása Marinoban, az erre következő s lázongó természetű utczai jelenetek, és azon esemény, hogy három nap előtt ugyanott test­vérgyilkolás történt, a szent­atya méltó boszankodá­­sát nagy mértékben felingerték. A Marinoba küldött csapatok parancsnoksága által igen szigorú , az os­­tromállapoti rendeletektől csak igen kevésben kü­lönböző rendszabályok lőnek életbeléptetve a nyug­talanok leigázására. Mondják, hogy ő szentségének egyszersmind szándékában volna Marino lako­sait, kik minden alkalommal lázongás által let­tek nevezetesekké, megfosztani független törvény­hozó hatóságuktól, melyet nekik XVI. Gergely pápa engedményezett. Marseille­ből, ápril 4-kéről távírozzák . R­it­a bey, párisi volt követ, sz. pétervári teljhatalmú mi­niszterré neveztetett. — A „Journ. de Const.“ jelenti, hogy a jövő aratásra kedvező a kilátás. A szükség azonban még tart, s az élelmi­szerek drágasága tű­r­­hetlenné vált Ázsiában, s főleg Syriában.A Salonik­­ban egy roppant tűz 500 házat emésztett hamuvá. A perzsák szilárd állást foglaltak Sirasban . Buhler tábornok az arabistani szoros utakat erősité. Az or­szág déli része csendes volt. Távirdai tudósítások. Páris, apr. 7. Tegnap a conferentia nem tartott ülést a neuschateli ügyben ; a legközelebbi ülés napja még nincs meghatározva. — A „Moniteur“ a mou­linsi püspök ellen kibocsátott censura-rendeletet teszi közzé. — A ver­ne jelzőhajó és egy álgyuna­­szád a Duna torkolataihoz mentek, ott szerződés­­szerűleg állomást foglalandók. Turin, apr. 5. A würtembergi hg és 0 1 g a hgrő Óla­ff gőzös fedélzetén Civita Vecchiába megér­keztek. S t a m b u 1, apr. 1. A zultán fényes kísérettel meg­látogatta az angol admirál­ hajót, mire vasárnap az egész hajóraj elvitorlázott, miután Lyons admirál a kapadán pasának a kiürítést hivatalosan jelentette. Gazdasági és üzlettudósí­tások. Pest, ápril 8. A gabnaü­zletbeni élénktelenség foly­ton tart. Egyedül a serfőzésre alkalmas árpa kedvelt áruezikk, s 900 m. kelt el 2 forinton. A terményekre nézve az üzlet szintén lanyha, meg­rendelések hiányzanak. Br. M. Veszprémi heti vásár. Április 3-án. Áruk p. p. Tisztabuza pos. mér. 3 ft 36 kr; kétszeres 2 ft 36 kr; rozs 2 ft 12 kr ; árpa 1 ft 42 kr; zab 1 ft 30 kr ; sze­mes kukoricza 1 ft 54 kr; köles 2 ft 24 kr; széná­nak mázsája 2 ft 24 kr ; zsupszalma párszámba 10 kr ; marhahúsnak fontja 26 vkr. A gabona­szállítmá­nyok ezen héten jelentékenyebbek voltak, és távo­labb vidékbeliek meglehetős mennyiséget szállítot­tak el, mindazonáltal az üzlet a forgalomban igen ke­veset mozdult, s ennélfogva a gabonának ára az előbbi hét áráihoz igen egyformaságban maradt meg . h­ogy a balatonmelléki, veszprém-környéki borok is az utak alkalmas volta miatt bár most már mindennap könnyebben vitethetők volnának, mégis a fejtés után sem örvendhetnek még semminemű jobb ár-emelkedhetésnek. 1. 1. Arad, april 4. A baromvásár vevők­ és eladókban egyaránt csekély fokon állott, és más vásári alkal­makhoz képest kevés eladás és vásárlás történt; egyébiránt a következő árak merültek föl és lebeg­tek : elsőrangú egy darab ökör ára 160 pft; tehené: 65—80 ft; 1 lóé 150—180; egy pár lóé 300—400. Hogy összesen melyikből mennyi adatott el, meg nem tudhattam. 1. 1. Felelős szerkesztő : POMPÉRY JÁNOS. * és azon részletes anatómiai leírást, melyeket én e majomfajnak az embertőli megkülönböztetésére kü­lönösen kiemeltem. Elhallgatja, midőn mindjárt be­vezetésül ez mondatik a Gorilláról : „nem mon­­dok sokat, midőn azt állítom, miszerint ez iszonyú és óriási állatnak csak meg­tekintése is az embert valóban megren­díti. Elhallgatja e szavakat: „ez állat a leg­fej­tel­mesebb és legvadabb, melyet va­laha láttam, elhallgatja és mellőzi a csontváz­nak egész anatómiai részletes leírását, melyet e sza­vak előznek meg :„Leginkább jellemző és az emberétől leginkább eltérő a koponya alkotása, mire aztán az alsó álkapocsnak rendkí­vüli nagysága le van írva, míg a szemfogakról az mondatik , „hogy a többiek fölött egy-egy hüvelyk­kel állanak ki, tökéletesen kupalakúak , erős csúcs­­csal végződnek, és nem tekintve azt, miszerint t. i. egyenesek, a tigris szemfogához egészen hasonlók, melynek se nagyságra, se erőre nézve semmit sem engednek. Erre aztán következik a koponya részletes leirása, mely­ről az mondatik, hogy rendkivül kicsi­ny, úgy hogy az ember tenyerével e nagy állat koponyá­ját egészen elfedheti. A homlok egészen hi­­á­n­y­z­i­k stb. stb. Ezeket követi azon hüvelyknyi magas csontormő leirása­, mely a homlok­ nyíl- és a nyarkszirtvarvány irányában elnyúlik a kopo­nyán, melynek nyomát sem találhatni az embernél, és mely a Gorillánál, mint ez világos szavakkal mon­datik legin­kább jellemző. Tovább következik a nyakcsigolyák leírása, azoknak rendkívül hosszú tövisnyujtványaival, a tarkó leirása, mely­ről az mondatik, „hogy oly tarkó mint az em­bernél van, egészen hiányzik, stb.“ A Go­rilla szája „ormánynak“ neveztetik, a medenczé­­ről az mondatik, hogy „te­temesen ha­­­t­­­va“ van, mi az embernek a majomtóli lénye­ges különbségét teszi; végre nincsenek a végtagok sem kihagyva a leírásból, melyekről e sza­vak állanak : „a hüvelyk a felső kézpáron csak keveset fejlődve és mintegy nyomorítva van, ellenben az alsó végtagokon, „melyek itt is, va­lamint minden majomnál, kezek, a hü­velyk erősebb.“ És mindezek daczára Gyurits úr nem átalja azt állítani, miszerint én a Gorillának „em­beri lábak“at tulajdonítok. Ezekből tehát a legavatatlanabb olvasó is, a­kinek ép esze és ép felfogása van , átlátandja, miszerint mindazon anatómiai különbség különösen van kie­melve, melyek a Gorillát az embertől megkülönböz­tetik, úgy hogy az olvasó mindenütt inkább az e­l­­lentétre, mint a hasonlatosságra van fi­gyelmeztetve. Mindennek daczára Gyurits úr igazi nyegle módra elkiálltja magát : „O tempóra, o mores! Mily nagy a különbség Cuvier és Nendtwich között.“ A különb­ség igen is nagy, mit én bizonyosan jobban érzek, mint azt Gyurits ur megítélni képes ; de ha Gyuritsot hallja az óvatlan beszélni, kisértetbe jó hinni, hogy Gyurits ur és Cuvier között nincsen különbség, mert Gy. majd „a magasabb anatómia fáklyájánál vizsgá­­landja meg a Gorilla csontváz szerkezetét.“ Elvárjuk, hogy a tudósokat vizsgálódásai eredményéről legkö­zelebb tudósítandja. Hogy Gyurits úr, mindezen általam felhozott ana­tómiai különbséget elhallgatja, és daczára azoknak azt állítja, miszerint én, látván a Gorillát magam előtt egyenesen felállítva, nagy hirtelen ráfogom, hogy ez nem állat, hanem egy neme az embernek,“ mind­ezt, mint mondom, ha nem gonosz akaratnak, te­hát legalább Gyurits úr tudatlanságának kell tu­­lajdonítni. Vannak azonban Gyurits úr czikkében oly vádak is , melyek nem tudatlanságból , ha­nem egyenesen csak szántszándékból szár­mazhatnak, mert a tényeknek és szavaimnak merő elferdítésén alapulnak. Gyurits úr t. i. azzal vádol, hogy czikkemben a Gorillát „személyes tulajdonok­kal és jogokkal“ ruházom fel, miután a Gorillahímet „férfi“nak nevezem. Igaz ugyan, hogy e szó előfordul czikkemben , de csak ott hol Hanno a car­­thagóinak szavait idézem. Czikkemben e szavak állanak és kérem a t. olvasókat ezeket fi­gyelemmel olvasni: „Ez öbölben, mint mondja (Hanno) egy szigetet talált, e sziget közepén tavat és ebben ismét szigetet, mely mint beszéli, (Hanno) tele vala vademberekkel, kik tolmácsai által „Gorilloi“­­oknak neveztettek. Nagyobb része e vadembereknek asszonyokból állott, miután a férfiak mind az erdők és hegyek közé menekültek, stb. E szavak szörül szóra Fitzinger a császári terménytár segédőrének adott tudósításaiból vannak véve, hol e szavak „Mü­tner“ és „Weiber“ szintén használtattak, a­nél­kül, hogy eszébe jutott volna valakinek őt ezért be­vádolni, ámbár ő a Gorillát „az emberhez leginkább hasonló és az eddig ismert majomfajok közt a leg­nagyobbnak mondja (der Gorilla ist der menschen­ähnlichste und grösste aller bis jetzt bekannten Af­fen. Faust. 3-dik évfolyam 205. 1.) Még egy he­lyen, hol a „benszülöttek“, azaz négerek tudósí­tásait idézem, kik a Gorillát elfajzott em­bernek tartják, szintén hím helyett „férfi“ szó használtatik. Különben m­i­n­d­e­n­ü­tt, h­o­­ m­a­g­a­m szólok, „hímnek mondatik, és „nöstény“nek vagy „nőnembeli“nek; közvetlenül a felidézett szavak előtt és után „Gorilla him, egészen kinőtt himpél­­dány“ több helyen olvasható. Személyes jogok- s kal és tulajdonokkal fölruházom továbbá Gyurits úr véleménye szerint a Gorillát azért, mert azt mondom nemcsak róla, hanem a fekete utános­­ról is, hogy mindkettő „meghalt“ és nem „meg­dögölt“. Úgy hiszem, hogy a „Pesti Napló“izívelt olvasó közönsége, melynek számára voltak e czikkek írva, nem fog tiltakozni a magyar nyelv ilyféle „pro­­fanatiója ellen.“ Ha Gyurits úr azt nem tudja, hogy a mivelt társaságban a „meghalt“­ a „megdöglött“ helyett általánosan el van fogadva, ha Gyurits úr természettudományi munkákban soha sem olvasta a „meghalt“ és „kihalt“ szavakat (gesterben, ausge­sterben) a „megdöglött“ helyett, akkor én nem tu­dom, mit ítéljek Gyurits úr társaságáról és azon természettudományi munkákról, melyeket ő olvas. Ha pedig olvasta, és pedig olvashatta nemcsak tudósok, hanem gyermekek számára itt, és a magas kormány által elfogadott munkákban és olvasó­köny­vekben, akkor kérdezem őt, vájjon mily ok és mily jognál fogva vádol engem ezért a magyar nyelv pro­­fanatiójával ? Jó akarat-e ezért azt mondani, hogy én sárba taposom a nyelv alkotó szellemét ? Azonban úgy látszik, mintha Gyurits úr szemét leginkább azon kitétel szúrná, hogy az mondatik a Gorilláról, miszerint magasabb észbeli te­hetségei vannak, mint más álla­toknak. Miként kívánja Gyurits úr, hogy azon te­hetséget nevezzem, melyet még a lónál is é­s­z­b­e­l­i­­nek (geistige oder Verstandesfabigkeiten, facilitates intellectu­ales) * *) nevezünk, én nem tudom. Ha a psy­chologia különbséget tesz az ész és az ért­e­lem­ között, a közönség ily finom különbséget nem ismer-­­ váltogatva használja majd az egyiket majd a másik hat.Számtalanszor hallhatjuk e szavakat: „elvesztett eszét“ (er hat seinen Verstand verloren) stb. Nem volt pedig szándékom psychológiai értekezést írni. A közönség az emberi ész alkotó szellemét bizonyo­san nem értette alatta. Ha egyébiránt e kitétel annyira nyugtalanítja a tudós munkatárs orthodox nézeteit, bátor vagyok, megnyugtatására ily czímű munkát ajánlani f­­gyelmébe : „Jahrbuch für Lehrer, Aeltern und Erzie­her von Johann Marisch Weltpriester, k. k.­­Schulrath, und Inspector für Real- und Volksschu­len, leitmeritzer bischöfl. Consistorialrath“ etc. etc. Prag 1857. E folyóiratban, mely egyedül a népneve­lés számára van irva, van egy ily czimü czikkely : Vorträge über Leib, Seele, und Persönlichkeit 175— 198. lap. (Für den Unterrichtskronik einer zweiklas­­sigen Volksschule) , és e czikkben az állatoknak nemcsak ész, akarat és érzelem tulaj­do­­nittatik, hanem lélek is, sőt az mondatik, hogy az állatokban gyakran több ész van, mint az emberben (Es ist auch nicht einmal wahr, dass der Mensch verständiger ist, als das Thier) ezek a szerző tulajdon szavai, mire még példát is hoz fel. Még sok más igen tanulságos dol­got tanulhat belőle a tudós munkatárs, mit én felál­lítani soha sem mertem volna. Ha tehát ezek szerint lelke van az állatnak, nem bírom megfogni, mért ne legyen esze ? Dr. NENDTVICH K. (Vége köv*) gyalázatát iktatni, mintha ezek volnának a szerző sza­vai, így „észbeli tehetségből csinál „észtehetség“et. És midőn a Gorila test színéről mondatik, hogy fekete, min a négeré , Gyurits úr csak hamar mellé .írja e szavakat (• „tán csak atyafiak ?“ Magyar könyvészeti. 15*. Magyarország családai czim­erekkel és leszármazási táblákkal. Irta Nagy István. Szerkeszti és kiadja Friebeisz István. II. füzet. Baccho — Bánffy. Pest, 1957. _ Nyomatott Beimel J. és Kozmánál. 8-rét 81—160 lap. Ára. 40. kr. pp .) A „Csal. L.“ tudós munkatársának különös, táncsak jó szándékból származó szokása van másnak szavait elcsa­varni és szövegébe, táncsak felvilágositásul ? saját ma­

Next