Pesti Napló, 1857. augusztus (8. évfolyam, 2262-2285. szám)
1857-08-02 / 2263. szám
tott vizsgálatok alkalmával tapasztaltak nyomán Lenső meggyőződésem a közönség elébe terjeszteni ellenállhatlanul vonzott. Látni fogja mindenki, hogy ezeket nem azért hoztam elő, hogy Gönczy urat dicsérjem, hanem hogy a nevelés mezején egy pár gyakorlati eszmét gyakorlási példákban mutassak fel, a+a A Budapesti szemle ügyében. E lapok mai számához mellékelve küldöm szét a „Budapesti szemle“ programmját. Miután e vállalat könyvárosi uton nem lesz kapható, fölhívom az előfizetni kívánókat, szíveskedjenek az előfizetési pénzt augusztus közeptéig, legfölebb harmadik hetében beküldeni. Az első füzet akkor kerül sajtó alá, ha nyomatandó példányok számát az előfizetők számához szabjuk. Hasonló nagy vállalatnál, hol a papír is sokba kerül, nem lehet feles számú példányok nyomtatásával a költséget kockáztatni. Az előfizetési díjat (10 nagy füzetért a legnagyobb nyolcadrétben, a postai költséget is beszámítva, 10 pengő forintot) akár egyenesen a Budapesti szemle kiadó hivatalába (Pest szép utcza, 3. sz.), akár Pfeifer (előbb Emich) vagy Ráth Mór úr (a „Vas tuskóhoz“) könyvkereskedésébe kérem küldetni. A gyűjtő urak tiszteletdijul kapják a 10-dik példányt. Kert Testen, aug. 1.1857. CSENGERY ANTAL: PESTI NAPLÓ. Pest, aug. 2. Megjelent Szalay Lászlótól „Magyarország története“ V-ik kötete. Úgy hisszük, örvendetesebb hirt alig közölhetnénk a magyar irodalom barátaival. — E ritka becsű műre többször visszatér lapunk. Egyelőre csak azt jegyezzük meg, hogy e (35 ívnyi) nagy kötet a linczi békétől a karlovicziig terjedő időszakot foglalja magában. Csak egy félszázad története, de mily eseménydús! Csak I. Leopold uralkodása eseményeit említjük. Minél inkább közeledik szerző korunkhoz, annál terjedelmesebb, annál részletesebb, annál kimerítőbb műve. S mennyi új, még — mondhatni — egészen ismeretlen forrás van itt fölhasználva : oly források, melyek egy részének létezését sem tudták történetíróink Szalay előtt. Egészen új fényben áll előttünk e korszak, melyet szerzőnk oly meglepő hűséggel, annyi tárgyilagosággal rajzol. A nyomozó történetíró és a művészíró egyesülnek Szalaynkban, s mindkettő elkövetett mindent a nagybecsű mű érdekessége emelésére. Oly mű ez, melynek egy magyar ember könyvtárából sem szabad hiányozni, mint a mely nélkül nemzetünk múltját valóban nem érthetjük, nem ismerhetjük. — Egyik tisztelt munkatársunkat, természettudósaink egyik jelesét, Szabó József budai főreál-iskolai tanárt, a természettudományi társulat jegyzőjét és legmunkásabb tagját nagy csapás érte Mivelt lelkű neje, Havas Etelka asszonyság, jul. 30-kan tüdővészben elhalt. Akik e nőt közelebbről ismerték, csak azok foghatják föl e veszteség valódi nagyságát. Nem kisértjük meg ez okból a vigasztalást , csak az elhunyt tisztelői, s jeles irótársunk barátai számára egyszerűen följegyezzük, hogy az engesztelő sz. miseáldozat az elhunytért aug. 3-kán d. e. 10 órakor tartatik Pesten a barátok templomában. — A Szent István-társulat mai napon tartott választmányi gyűlésének közérdekű határozataiból a következőket emeljük ki. A f. é. jun. 9-én tartott közgyűlés határozataihoz képest a társulati elnökség által történt tiszteletteljes megkeresés folytán bibornok-primás s esztergomi hgérsek ö eminentiája, a nyitrai s erdélyi püspökök ö excellentiáik, nemkülönben a rozsnyói püspök méltán kegyesen válaszolni méltóztattak, miszerint tett főpásztori intézkedés szerint illető megyéikben a társulati tagok az egyházmegyei hivatal útján részint kézhez fogják kapni tagdíj fejében kiszolgáltatott könyveket, részint az évi tagdíjt ugyanezen utón évenkint beküldendik, mely kegyes intézkedésért a választmány legmélyebb hálaköszönetet mondott. — A bukovinai kath. gyarmatosok pártfogolása egyhangúlag kimondatván, határoztatok , hogy mindegyik magyar kath. gyarmatnak a község közhasználatára a „Kath. Néplap“-ból egyegy példány küldessék. Bibornokprimás ő eminentiája külön leiratban fölhini méltóztatott a társulatot, hogy annak tagjai minél nagyobb számmal a f. é. sept. 3-án reggel Pozsonyból csakugyan ő eminentiája által Mária-Czellbe indítandó s ugyanazon hó 7-én déltájban a buzgó főpásztor által személyesen a kegyhelyre bevezetendő körmenetben résztvenni siessenek. A társulat kituzgó tagjai minden esetre a legnagyobb készséggel enk ________________________ __________ gedendnek ezen atyai meghivásnak, s örömmel fognak zarándokoskodni a kold. sz. Mária czelli képéhez, hol „még ma is tisztelettel mutatják a szent emlékeket, melyeket fejedelmeink, nagyaink és őseink a kegyelemkép előtt Máriának és ez által Istennek fölajánlottak.“ A választmány a czelli templom számára egy diszkötésű Missale küldetését elhatározta. Mily örvendetesen növekszik a magyaregyházi irodalom terén jelesen működő s nagyérdemű Szent- István-Társulat irányában országszerte a hazafiak részvéte, kitetszik abból is, hogy a most lefolyt juliushóban a tagok száma 68-al szaporodott. (Kel.) — A mindent átölelni akaró német tudósok számtalanszor tanúsítják, mily keveset tudnak. Legalább előttünk nem lehet hitelek. Mi csak a magunk dolgaira nézve bírhatunk teljes a legkisebb részletig menő ismeretekkel, ezért a német universális tudósok nagy részét is minden idegen nemzet abból ítélheti meg, amit róla írnak. Közelebbről jelent meg ismét egy német universális munka ily óriási czímmel : „A világ irodalmának képcsarnoka“ (Bildersaal d. Weltliteratur), a keleti, az ókori, a román, a germán, a szláv, a magyar és új görög irodalom történetéből a legrégibb időtől a legújabb korig.( Dr. Johannes Scherrtől. —■ Stuttgart Ad. Becker’s. Verlag 1855.) — Ebből látszik, hogy Scherr ur feje több mint káptalan: a világ minden tudós társaságának esze , a világ minden könyvtára a kis ujjában van. — Ismer is hihetőleg minden elősorolt irodalomból egy-két könyvet s nehány nevet. — Jelesen ismeri a magyar irodalomból a Faludi, Virág és Kisfaludy (melyik?) nevét. A nevezett íróktól s bizonyos Endrőditől vers van gyűjteményében. — Csokonay, Vörösmarty, Kölcsey, Berzsenyi, Petőfi, Arany, Czuczor, Tompa stb. előtte még 1855-ben is ismeretlen quantitások! — Ebből képzelhetjük, hogy a többi irodalomból is mily alapos ismerete lehet a „Bildersaal“ tudós rendezőjének. — Valóban még Kertbeny úr is alaposabban ismeri irodalmunkat, mint ő. — Bécsi t. collegáinkat kérjük, hogy tudassák Scherr úrral hódoló tiszteletünket és bámulatunkat, kívánjuk, hogy az Isten éltesse dr. Scherr urat a német tudományosság nagy dicsőségére. (Állatbiztosítás.) Az orosz kormány közelebbről rendeletet, bocsátott ki, hogy Lengyelországban a jövő 1858-ik évi január elsejétől mindennemű marha biztosittassék. A biztosítás a marhák ára szerint úgy történik, hogy a befizetések arányban álljanak a dögvész pusztító erejéhez s igy a követelt megtérítési összegekhez. Ki van kötve, hogy a begyűjtendő összeg soha se menjen többre 100 s nem kevesebbre 20 ezer rubelnél, mely a bankban leteendő. A csekély betéteki összegért minden tulajdonos akár a dögvészben elhullott, akár egészségi szempontból levágni kellett marháért teljes kárpótlást nyer. Az e részben folytatandó levelezések bélyegmentesek. A biztosítás módja, noha kisebb terjedelemben, ezelőtt is divatozott Lengyelországban s igen nagy haszonnal a birtokosokra nézve. — Mit és mennyit képes tenni a jóravaló iskolamester a népnevelés körül, arról a következő adat tesz bizonyságot. Baranyában, közel Pécshez egy kis, Háságy nevű falu létezik 470 lakóval. E kis községnek van 1840 óta egy derék, lelkes tanítója, kinek neve Rapp Ádám és összes jövedelme évenkint alig 200 ptt, és van 52 tanonca. (tán tanítványa!) Midőn Rapp úr Háságyra került, alig tudott néhány ember irni, olvasni a faluban, zenéhez pedig csak három értett valamit, jelenleg azonban máskép áll ott a dolog : a fiatalság mind jól olvas és ír, aztán van Rapp úrnak 26 zenésze, kiket ő anynyira kiképzett, hogy nemcsak miseéneket énekelnek kitűnő öszhangzattal négyhangúlag, hanem egyszersmind képesek Schiedermayernak akármely miséjét adni. A község pedig 300 pftot költött hangszerekre. — Hogy magyar községekben is lehetséges ilyesmi — jó, ügyes tanító mellett, mutatja többek közt Pilismaróth kath. községe, hol a magyar földművelő gazdák 400 pengő forintot adtak tavai össze hangszerekre, látván, hogy a tanító gyermekeiket zenére tanítja és hogy ezáltal szentegyházukban az isteni tisztelet ünnepnapokon igen sokat nyer. -r- Láttam továbbá magam is Bölcskén Tolna vármegyében derék kis magyar zenészeket, kik szinte az iskola-tanító által képeztettek ki a zenében annyira, hogy mind a templomban mind azonkívül öröm volt őket hallani. Nemzeti színház. Carrion úr mint vendégjük 30-án lépett fel, utolszor mint „Troubadour“. De színpadunkon nem Utolszor lépett fel, mert a nemzeti színház nyugdíjintézete javára még egyszer (díj nélkül) fellépend és mert hisszük, hogy az igazgatóság a jövő évre is szerződik vele, Carrion úr vendégszereplése nemcsak anyagi szempontból hasznos. A közönség azon része, mely eddig minden erőltetett hangot megtapsolt, fogalmat nyert a nemes, művészi előadásról. Azt, hogy énekeseink mindnyájan felismerték volna előadásának szépségeit, hinni nem merjük. — Jul. 31-kén először : „Katalin“ ballet. Igen először, mert a jul. 28-ai előadást rendes előadásul el nem fogadhatjuk. Próba volt az, mégpedig rész. De a mai előadás kielégítő, sikerült volt. Aranyvári k. a. szépen tánczolt s sok tapsot nyert. Az 5-ik felvonás volt az előadás legmulatságosabb része; ez alatt nem a halléthez nem tartozó bohózatos jeleneteket értjük, hanem a közönség egy részének különösen mulattató kedvcsapongásait. Tudvalevő dolog, hogy hallétünkben a grácziákat csak egy tánczosnő képviseli, de a „bájtalanságnak“ a „kellemnélküliségnek“ 4 személyesítője is akadt, hogy a „status quo ante“ többi repraesentatiójáról ne is szóljunk Valaki tehát jónak, hasznosnak, okos dolognak tartá a 4 nem Grácziak egyikének koszorút dobni. A közönség erre, hogy a többinek is elégtételt szolgáltasson, nagy viharral tapsolá meg a többinek is bizony nem elragadó tánczát, sőt Berke J. k. a. szökdeléseit ismételteté is. Már ez aztán furore. Nem tudjuk örült-e ezek után bajló és haladó első tánczosnőnk a viharos tapsoknak ? — Ma adatik : Tücsök. Falusi életkép 5 felv. George Sant beszélye után. Irta Birchpfeiffer Sarolta. Fordította Bulyovszky Lilla.. Rendező Feleki-„öreg ur, mondja aztán a tárgyat újra fölvéve. .... minket a külpolitikai nyomás kényszerített, mit ott len nem látnak be, s mi azt nem tűrhetjük, hogy oktalan beleszólással zavarba hozzanak.“ Németh nem szólt, pedig az illető véleményt várt, mi elmaradván, kérdi az öreget : ,Ön nem felel, tehát igazat ad ? „Előbb tudnom kellene, miben ?“ .Hogy itt erős kézzel kell a dologhoz nyúlni, s engedelmességet kicsikarni." „Hát aztán?“ Mondja Németh kiszalasztván szokott szójárását, mit otthon rendes kényelemmel használt, ha valaminek hosszát nem tudta elvárni.“ ,Ezt önnek kellene tudni, ki őfölségének causarum directora, és állásánál fogva ő felségének jogait védi." „Igenis, védem, a corpus jurisbó 1.“ ,Corpus juris! — mondja a másik némi gúnynyal, visszaemlékezvén, mikor a hatalmas úr egy ízben némi elnézésre kérte a directort, az pedig leplezetlenül kimondá, hogy hasztalan hunyná be szemeit, mert azt a könyvet könyv nélkül is tudja. — Tehát megint e régi fegyver?" Mondja tovább a másik az asztalon heverő vastag két könyvre mutatva, mit Németh észrevévén közelebb lépett a két könyvhöz, és kezébe fogván mind a két kötetet, ezen emlékezetes szavakat mondá: „Itt van e két könyv, kegyelmes uram, verje fejemhez mindaddig, mig az utolsó két levél egymás mellől el nem szakad; de mégsem talál bennük egyetlen egy sort, mely ez eljárást védelmezné.*) Nagy őszinteséget várt a hatalmas ur, de nem ennyit, se nyugodt, hetvenkedéstől vagy fölzaklatott indulatosságtól ment, és saját érdeke elleni elszánással mondott nyilatkozat tett annyi hatást, mint egy zajtalan villámlás, mely a vidéket hirtelen megvilágítja, s az eltévedt vándor némileg tájékozhatja magát. Egy kézszorítás volt a felelet, mi részben meglepte ugyan Némethet, de mégis jól esett, kivált midőn ezen szavakat hallá .Hűséges szolgája a fejedelemnek és bövsttletes magyar ember." Nem telett bele fél óra, Németh a fejedelmi előcsarnokban állt, várva a parancsszót, mely a belépésre nyitja meg az ajtót, s az öreg úr összegombolt mentéjében szinte szűk helyett érzett, tudva, hogy a belépés és kijövetel közt az országnak és néhány ezer embernek boldogsága van kérdésre téve, s e pillanatban hevesen lüktetett a fáradt embernek vére, megérezte, hogy itt őszinte tanácsért azt a jobbágyot, azt a szolgát kérdik, ki egy pillanatban fejedelmet és országát egyiránt köteles szolgálni. ,Ah, az én öreg Némethem." Mondja a bizalommal a fejedelem. „Én vagyok fölséges uram.“ ,Ma nagyon jó kedvem van, öreg szolgám, mindent mondjon, azért fognék haragudni, ha nem szólna." „Ne kívánja fölséged, hogy nagyon engedelmeskedjem, ma már úgy is egyszerre kimondtam azt, mit háromszorra is elég lett volna ostyában beadni, csakhogy ahhoz én nem értek.“ ,Mindent tudok,... mosolyog a fejedelem,... nagyon szeretem, hogy legalább mi ketten egy véleményen voltunk; lássa ön, én mégis jobban ismerem a magyarokat, mind e bécsi urak." Németh olyan jól érezte magát e derültséget látva, hogy nagyon szerette volna mentését kigombolni, hanem hiában,nem a Dunaparton ül most, vigyázni kell minden szóra, pedig de nehezen esett az öregnek ez a szerep, mikor otthonn mindez meg volt fordítva, s az vigyázott, a kin vele állt szóba. A beszéd fejedelmi, de mégis oly bizalmas volt, minőt a beteg és orvosa folytathatnak együtt, hol a legkisebb oldalszúrást is be kell vallani, így jöttek szóba az elkövetett hibák , miket mind könnyen helyre lehetett még hozni, csak egy igen kényes dolog maradt még hátra, a fejedelem tekintélyének helyreállítása. Itt már a fejedelem is komolyabb jön, s nem lelt utat, hol a dolgot közletni lehetne. ,Környezetem pörbefogást tanácsol, mit mond ön hozzá, öreg úr ? Beszéljen őszintén, hogy ismerjük a helyezetet az utolsó rétegig. „Fölséges uram! a prókátor mindig első bírója a pörnek, tehát én is az vagyok, és most őszintén kimondom, nem szeretnék olyan pert elkezdeni, melyben fölségednek igzságot szolgáltatni nem tudnék.*)“ ,Jó, ... de meggondolta-e ön, hogy a fejedelmi tekintély sérthetlen, s annak elégtételt kell szolgáltatni,— tud ön nékem pör nélkül ilyent eszközölni?" „Igenis tudok fölséges uramra fiatal embereket engedje fölséged nekem, majd elbánok én velük odahaza Budán, az öregebbeket pedig rendeltesse fölséged Bécsbe. ,Mit csináljak velük ?" Mondja a fejedelem némi türelmetlenséggel.' „Épen az a fő dolog, fölséges uram, *) Németnek szavai, hogy semmit se csináljon velük, hadd legyenek itt legalább négy heti bizonytalanságban, ennél érzékenyebb büntetést nem adhat nekik fölséged, mert némelyik inkább beáll rabnak bizonyos tiz esztendőre, mint négy heti bizonytalanságra. Fölséges uram, igy kell a magyarokkal bánni *’*) A fejedelem egy kissé gondolkodott, arczáréi a ránczok lassan kint kiderülének, s az öregnek váll rá lévén kezét, e szavakkal ereszté el. ,Itt marad ön Bécsben, látni fogja, hogy tanácsát követem, addig is legyen nyugodt, öreg, minden úgy lesz, ahogy ön kívánja." „Fölség, engem véghetetlen boldoggá tesz.“ ,Nemcsak azt, hanem azt akarom hogy az egész ország legyen elégedett.'* * * Amint meglátandjuk, a fejedelem beváltotta 87.Ivát, hanem azt még bővebben is lássuk. (Folytatjuk.) ■*) Hasonlóképpen. Magyar könyvészet 364. Virgil I Éneisze. Magyaritá Sebők Árkád, pannon hegyi benezés és tanár. Első füzet. Esztergomban, nyomatott Ilovák Egyednél. 1857. Nagy 8 rét 56 lap. 363. A rajztanulás alapvonalai, összekötve a főelemi negyedik osztály tanítói s tanonczai számára irt módszertani útmutatással. Jarisch Antal greczi cs. k.iskii tanácsos munkája után magyarítva Lonkay Antal a „Tanodai lapok“ szerkesztőjétől 259 rajzidommal. B ... 1857. Kiadja Mayer 63 társa. Nyomatott Bé—1-Iger Antalnál. 8-rét. 26 1- ' o . —Jen Schwer Ara 48 pkr. *) Fiatal emberek kérdezkedjenek az öregektől, kik e szavakról tanúságot tesznek. V. G. I LEVELEZÉSEK. Köbölkút, jul. 29 Komárom megye észak-keleti részében a termés egyáltalán jól ütött ki, hanem a kapás vetemények a hoszantartó szárazságot sintik, úgy hogy kukoriczára alig számíthatni. Ezen szárazságnak tulajdoníthatni a takarmánynak is kevesebb voltát, meg azt, hogy a tavaszi élet kevéssé aszott. Különösen ki kell emelnünk, hogy azon helységekben, hol a tagosztály megtörtént, az áldás szembetűnő, például Kürthön (igaz, hogy egy telek 80 holdas földre első osztályú, népe pedig értelmes és iparkodó, mi onnan ismérhető, hogy ők voltak környékünkön az elsők, kik a tagosításba beegyeztek) egy egész telkes gazdának csak búzából termett 300 keresztje (26 kévés) s azonfölül tavasziból 100 keresztje.—Ebből az a tanulság, hogy falusi atyánkfiai a tagosztályt nemcsak ne akadályozzák, de sőt azt minden áron létrehozni igyekezzenek. — Bort is elégségest és jót várunk; de a gyümölcsben nagy hiány lesz, mert a tavaszi fagyok elől menekült gyümölcsöt a gyakori szelek lerázzák. A megyei főnökség által dicséretesen sürgetett és részben létrejött községi faiskoláktól sok jót várhatunk, ugyanis várhatjuk , hogy az új nemzedék a fákat becsülni megtanulja, suhanczaink az utak melletti fácskákat pajzánságból ki nem vagdalják; s igy várhatjuk, hogy utunkat legszebb szederfák, nyárfa és jegenyék körülárnyékolandják ; várhatjuk, hogy a homokosokat akácz, a posványos helyeket füzesek boritandják ; várhatjuk, hogy igy a faszükség is pótoltatni fog; várhatjuk, hogy a gyümölcstenyésztés és nemesítés lendületet nyerene, s igy a gyakori gyümölcslopásoknak is vége leend; e szerint ezen új intézménytől nem kevés erkölcsi és anyagi haszon áradand a nemzettestre, csak gondosan ápoltassék. Ám ha ezen község faiskoláit virágoztatni kívánjuk, kell hogy azok bizonyos kertészek gondja alá helyeztessenek, nézetünk szerint mindegyik helységben találtatik egy-egy szegényebb szemes ember, ki a faültetést és ápolást érti, vagy azt könnyen felfogni képes, s az ily emberek a községtől veendő csekély díjért szívesen elfogadnák az ily kertészállomást, kik nemcsak a faiskolát szem alatt tartanák és felelőség mellett ápolnák, hanem a határ utmelléki fákra is felügyelnének. Ily kertészek nélkül a faiskolák csak tengni fognának. Az egészségi állapot kitűnő. 1. 1. KÜLFÖLD. Francziaország. Ledru Rollin levelének elejét tegnapi esti postánkban közöltük. E levélnek nem közölt részéből csak a következő pontokat emelhetjük ki : „De azt vetik ellen, hogy itt nem politikai ügyről, hanem gyilkosságról van szó. Gyilkosságról ? És valóban ? Hát hol történt gyilkosság ? A vád még csak azt sem meri kimondani, hogy a gyilkosság keresztül vitelére a kezdet megtétetett volna. A vád complettról, összeesküvésről szól, márpedig ez a dolgon tetemesen változtat, miután még a legdrákóibb törvény is, mely létezik, elismeri azon alapelvet, hogy, míg a merény el nem követtetett, az összeesküvőn megváltoztathatták szándékukat. „Azután pedig, midőn complottról van szó, ez alatt szükségkép politikai bűntett értetik , miután e kifejezés : „complott“ a franczia törvényhozásban kizárólag politikai tárgyakra alkalmaztatik. A császári birodalom legnagyobb jogtudósa sem volna képes egyetlen egy esetet idézni, melyben e szó más értelemben használtatnék.... „Egy kormánynak sem szabad, mely száműzötteket vendégszeretettel fogad, bármely föltétel alatt megengedni, hogy a menekültek az ő területén, összeesküvéseket szeljenek, és hogy a kormányt ily módon egy barátságos hatalommal háborúba bonyolítsák. Ez semmi kétséget sem szenved. De itt nincs ok ilykép cselekedni. Az angol törvényhozást illeti az érdem, miszerint bölcseségében az ily esetlegességet jóval előre látta, s a kormányt a szükséges teljhatalmakkal felruházá, hogy a vétkesek az angol törvényszéki hatóságok elé állitassanak. Emlékezhetünk még egy nevezetes esetre első Bonaparte idejéből. Ezenkívül a felsőháznak 1853. márt. 4 -én tartott ülésében az államférfiak és jogtudósok legkitűnőbbjei, Lyndhurst, Brougham, Aberdeen lordok s maga a lord-kancellár ékesszóló beszédekben tárgyalták az alkotmányszerű elveket, s megerősíték, hogy azoknak védelme alatt nem szükséges a kiadatáshoz, vagy az idegen bilihez folyamodni, miután az angol közjog alkalmazása az idegenekre nézve elégséges. „Minthogy az állítólagos complett Londonban vette volna eredetét, én, ha az abból keletkezendő törvényes vizsgálatokban benfoglaltatnék, Anglia közjogára hivatkoznám. Ez a jog az, melyre fölebbezni fogok. Lefizetendő hálámat azon vendégjogért, melyben Anglia nyolcz év óta részesített, kötelességemnek tartom az igazság széke előtt megjelenni, s azt magam viselete felől felvilágosítni. Én tehát magam azt kívánom, hogy angol törvényszék és angol esküdtek elé állítassam. Ott minden esetre többet kivánandnak a régi gyülölségnél; ott, — s erről tökéletesen meg vagyok győződve — egy becsület szabad s teljesen független pörfolyam összes garantiáit föltalálandom ; egy brit törvényszéket s egy lelföldiekből álló juryt, melyek felettem becsületes emberek nyugalmas igazságérzetével itélendntr. Anglia magamagának többel tartozik, mint nekenk. Ha azonban Anglia beleegyeznék abba, hogy itt, mit tőle kivonnak, minden közelebbi vizsgálat nélkül végrehajtsa,si l’Angeterre se soum trait à exécuter sans vérification) ma át verné meg, s a történetben magát gyalázattal halmozná. „Tehát semmi kétség sem lehetséges. Midőn a franczia kormány a complett szót használja, önmaga elismerte, hogy vádjával politikai tényre támaskodik, miután e szó : „complott“, Francziaország jogtudományi nyelvében más értelemmel nem bír. Itt tehát egyedül a politikai bűnösök kiadatásáról van szó. E kérdés fontosságát nem kell egyéni vagy nemzeti érdekek nagysága szerint, bármily jelentékenyek legyenek azok, mérlegelni, mert e mellett a szabadság, az igazságosság, az erkölcsiség , az emberi lélekismeret legszentebb elvei vétetek tekintetbe. — London, jul. 25. Ledru Rollin.“ Led ru-Rollin levele Párisban, mint jul. 28-ról írják, mindenfelé nagy benyomást tett, különösen azért, mivel minden szenvedélyes hangja mellett a logica benne kitűnő és elvitázhatatlan..— Feltűnő, hogy egy porosz lapnak a franczia fővárosból a fentebb kitett napról már olyasmit írnak, mintha a franczia kormány le is tett volna a reményről, hogy Angliát a menekültek elleni valamely rendszabályra bírhassa. — A „D. Alig. Ztg.“ szerint sok mindenféle következtetésre adott Párisban alkalmat azon körülmény , hogy az említett levélnek még Palmerston közlönye a „Morning Post“ is megnyitotta hasábjait. Ott már szélfben beszélnek a Francziaország és Anglia közt küszöbön álló teljes diplomatiai szakadásról , s úgy vélik, hogy ha szinte a császári pár osborne-i látogatása végbe menend is, de a viszontlátogatás bizonyosan elmarad; sőt sokan még azt is elhitetik magukkal, miszerint Palmerston lord maga adta volna a franczia forradalmárnak azon tanácsot, mondaná ki, hogy ő kész magát bármely angol törvényszék ítéletének alá vetni. sat. A távirda után említők már a nyilatkozatot, melyre Ledru-Rollin szóban forgó levele, a „Constitutionnel“t inditá. Csakhogy a félhivatalos lap ezúttal még jónak látta a maga eszméit belga levelezés alakjába öltöztetni mely teljesen igy hangzik : „A szajnamegyei esküdtszék előtt tárgyalandó per iránti feszültség és azon felleplezések, melyek abból követ