Pesti Napló, 1857. augusztus (8. évfolyam, 2262-2285. szám)

1857-08-02 / 2263. szám

tott vizsgálatok alkalmával tapasztaltak nyomán Lenső meggyőződésem a közönség elébe terjeszteni ellenállhatlanul vonzott. Látni fogja mindenki, hogy ezeket nem azért hoztam elő, hogy Gönczy urat di­csérjem, hanem hogy a nevelés mezején egy pár gya­korlati eszmét gyakorlási példákban mutassak fel, a+a A Budapesti szemle ügyében. E lapok mai számához mellékelve küldöm szét a „Budapesti szemle“ programmját. Miután e vállalat könyvárosi uton nem lesz kapható, fölhívom az előfizetni kívá­nókat, szíveskedjenek az előfizetési pénzt augusztus köz­eptéig, legfölebb harmadik hetében beküldeni. Az első füzet akkor kerül sajtó alá, h­a nyomatandó példányok számát az előfizetők számá­hoz szabjuk. Hasonló nagy vállalatnál, hol a papír is sokba kerül, nem lehet feles számú példá­nyok nyomtatásával a költséget koc­káztatni. Az előfizetési díjat (10 nagy füzetért a legnagyobb nyolc­adrétben, a postai költséget is beszámítva, 10 pengő forintot) akár egyenesen a Budapesti szemle kiadó hivatalába (Pest szép utcza, 3. sz.), akár Pfeifer (előbb Emich) vagy Ráth Mór úr (a „Vas tuskóhoz“) könyvkereskedésébe kérem kül­detni. A gyűjtő urak tiszteletdijul kapják a 10-dik pél­dányt. Kert Testen, aug. 1.1857. CSENGERY ANTAL: PESTI NAPLÓ. Pest, aug. 2. Megjelent S­z­a­l­a­y Lászlótól „Magyar­­ország története“ V-ik kötete. Úgy hisszük, örvende­tesebb hirt alig közölhetné­nk a magyar irodalom barátaival. — E ritka becsű műre többször visszatér lapunk. Egyelőre csak azt jegyezzük meg, hogy e (35 ívnyi) nagy kötet a linczi békétől a karlovicziig terjedő időszakot foglalja ma­gában. Csak egy félszázad története, de mily eseménydús! Csak I. Leopold uralkodása eseményeit említjük. Minél in­kább közeledik szerző korunkhoz, annál terjedelmesebb, an­nál részletesebb, annál kimerítőbb műve. S mennyi új, még — mondhatni — egészen ismeretlen forrás van itt fölhasználva : oly források, melyek egy részének létezését sem tudták törté­netíróink Szalay előtt. Egészen új fényben áll előttünk e kor­szak, melyet szerzőnk oly meglepő hűséggel, annyi tárgyila­­go­sággal rajzol. A nyomozó történetíró és a művészíró egye­sülnek Szalaynkban, s mindkettő elkövetett mindent a nagybecsű mű érdekessége emelésére. Oly mű ez, melynek egy magyar ember könyvtárából sem szabad hiányozni, mint a mely nélkül nemzetünk múltját valóban nem ért­hetjük, nem ismerhetjük. — Egyik tisztelt munkatársunkat, természettudósaink egyik jelesét, Szabó József budai főreál-iskolai tanárt, a természettudományi társulat jegyzőjét és legmunkásabb tagját nagy csapás érte Mivelt lelkű neje, Havas Etelka asszonyság, jul. 30-kan tüdővészben elhalt. A­kik e nőt közelebbről ismerték, csak azok foghatják föl e veszteség valódi nagyságát. Nem kisértjük meg ez okból a vigasz­talást , csak az elhunyt tisztelői, s jeles irótársunk bará­tai számára egyszerűen följegyezzük, hogy az engesztelő sz. miseáldozat az elhunytért aug. 3-kán d. e. 10 órakor tartatik Pesten a barátok templomában. — A Szent­ István-társulat mai napon tartott választmá­­nyi gyűlésének közérdekű határozataiból a következőket emeljük ki. A f. é. jun. 9-én tartott közgyűlés határoza­taihoz képest a társulati elnökség által történt tisztelet­­teljes megkeresés folytán bibornok-primás s esztergomi hg­­érsek ö em­inentiája, a nyitrai s erdélyi püspökök ö excel­­lentiáik, nemkülönben a rozsnyói püspök­­ méltán kegye­sen válaszolni méltóztattak, miszerint tett főpásztori intéz­kedés szerint illető megyéikben a társulati tagok az egy­házmegyei hivatal útján részint kézhez fogják kap­n­i tagdíj fejében kiszolgáltatott könyveket, részint az évi tagdíj­t ugyanezen utón évenkint beküldendik, mely kegyes intézkedésért a választmány legmélyebb hálaköszö­­netet mondott. — A bukovinai kath. gyarmatosok pártfo­­golása egyhangúlag kimondatván, határoztatok , hogy mind­egyik magyar kath. gyarmatnak a község közhasználatára a „Kath. Néplap“-ból egyegy példány küldessék. Bibornok­­primás ő eminentiája külön leiratban fölhini méltóztatott a társulatot, hogy annak tagjai minél nagyobb számmal a f. é. sept. 3-án reggel Pozsonyból csakugyan ő eminentiája által Mária-Czellbe indítandó s ugyanazon hó 7-én déltáj­­ban a buzgó főpásztor által személyesen a kegyhelyre be­vezetendő körmenetben résztvenni siessenek. A társulat kit­uzgó tagjai minden esetre a legnagyobb készséggel en­­k ________________________ __________ gedendnek ezen atyai meghivásnak, s örömmel fognak za­­rándokoskodni a kold. sz. Mária czelli képéhez, hol „még ma is tisztelettel mutatják a szent emlékeket, melyeket fe­jedelmeink, nagyaink és őseink a kegyelemkép előtt Má­riának é­s ez által Istennek fölajánlottak.“ A választmány a czelli templom számára egy diszkötésű Missale küldeté­sét elhatározta.­­ Mily örvendetesen növekszik a magyar­egyházi irodalom terén jelesen működő s nagyérdemű Szent- István-Társulat irányában országszerte a hazafiak részvéte, kitetszik abból is, hogy a most lefolyt juliushóban a ta­gok száma 68-al szaporodott. (Kel.) — A mindent átölelni akaró német tudósok számtalan­szor tanúsítják, mily keveset tudnak. Legalább előttünk nem lehet hitelek. Mi csak a magunk dolgaira nézve bír­hatunk teljes a legkisebb részletig menő ismeretekkel, ez­ért a német universális tudósok nagy részét is minden ide­gen nemzet abból ítélheti meg, a­mit róla írnak.­­ Köze­lebbről jelent meg ismét egy német universális mun­ka ily óriási czímmel : „A világ irodalmának képcsarnoka“ (Bildersaal d. Weltliteratur), a keleti, az ókori, a román, a germán, a szláv, a magyar és új görög irodalom tör­ténetéből a legrégibb időtől a legújabb korig.( Dr. Jo­hannes Scherrtől. —■ Stuttgart Ad. Becker’s. Verlag 1855.) — Ebből látszik, hogy S­c­h­e­r­r ur feje több mint káptalan: a világ minden tudós társaságának esze , a vi­lág minden könyvtára a kis ujjában van. — Ismer is hi­hetőleg minden elősorolt irodalomból egy-két könyvet s nehány nevet. — Jelesen ismeri a magyar irodalomból a Faludi, Virág és Kisfaludy (melyik?) nevét. A nevezett íróktól s bizonyos E­n­d­r­ő­d­i­től vers van gyűjteményében. — Csokonay, Vörösmarty, Kölcsey, Berzsenyi, Petőfi, Arany, Czuczor, Tompa stb. előtte még 1855-ben is ismeretlen quantitások! — Ebből képzelhet­jük, hogy a többi irodalomból is mily alapos ismerete lehet a „Bildersaal“ tudós rendezőjének. — Valóban még Kert­­beny úr is alaposabban ismeri irodalmunkat, mint ő. — Bécsi t. collegáinkat kérjük, hogy tudassák Scherr úrral hódoló tiszteletünket és bámulatunkat, kívánjuk, hogy az Isten éltesse dr. Scherr urat a német tudományosság nagy dicsőségére.­­ (Állatbiztosítás.) Az orosz kormány közelebbről rendeletet, bocsátott ki, hogy Lengyelországban a jövő 1858-ik évi január elsejétől mindennemű marha biztosittassék. A biztosítás a marhák ára szerint úgy történik, hogy a befizetések arányban álljanak a dög­vész pusztító erejéhez s igy a követelt megtérítési össze­gekhez. Ki van kötve, hogy a begyűjtendő összeg soha se menjen többre 100 s nem kevesebbre 20 ezer rubelnél, mely a bankban leteendő. A csekély betéteki összegért minden tulajdonos akár a dögvészben elhullott, akár egész­ségi szempontból levágni kellett marháért teljes kárpótlást nyer.­­ Az e részben folytatandó levelezések bélyegmen­tesek. A biztosítás módja, noha kisebb terjedelemben, ez­előtt is divatozott Lengyelországban s igen nagy haszon­nal a birtokosokra nézve. — Mit és mennyit képes tenni a jóravaló isko­lamester a népnevelés körül, arról a következő adat tesz bizonyságot. Baranyában, közel Pécshez egy kis, Hás­­á­g­y nevű falu létezik 470 lakóval. E ki­s községnek van 1840 óta egy derék, lelkes tanítója, kinek neve Rapp Á­d­á­m és összes jövedelme évenkint alig 200 ptt, és van 52 tanonca. (tán tanítványa!) Midőn Rapp úr Háságyra került, alig tudott néhány ember irni, olvasni a faluban, zenéhez pedig csak három értett valamit, jelenleg azon­ban máskép áll ott a dolog : a fiatalság mind jól olvas és ír, aztán van Rapp úrnak 26 zenésze, kiket ő any­­nyira kiképzett, hogy nemcsak miseéneket énekelnek ki­tűnő öszhangzattal négyhangúlag, hanem egyszersmind képesek Schiedermayernak akármely miséjét adni. A köz­ség pedig 300 pftot költött hangszerekre. — Hogy ma­gyar községekben is lehetséges ilyesmi — jó, ügyes ta­nító mellett, mutatja többek közt Pilismaróth kath. községe, hol a magyar földművelő gazdák 400 pengő forintot adtak tavai össze hangszerekre, látván, hogy a tanító gyerme­keiket zenére tanítja és hogy ezáltal szentegyházukban az isteni tisztelet ünnepnapokon igen sokat nyer. -r- Láttam továbbá magam is Bölcskén Tolna vármegyében derék kis magyar zenészeket, kik szinte az iskola-tanító által ké­­peztettek ki a zenében annyira, hogy mind a templomban mind azonkívül öröm volt őket hallani. Nemzeti színház. Carrion úr mint vendégjük 30-án lépett fel, utolszor mint „Troubadour“. De színpa­dunkon nem Utolszor lépett fel, mert a nemzeti színház nyugdíjintézete javára még egyszer (díj nélkül) fellépend és mert hisszük, hogy az igazgatóság a jövő évre is szer­ződik vele, Carrion úr vendégszereplése nemcsak anyagi szempontból hasznos. A közönség azon része, mely eddig minden erőltetett hangot megtapsolt, fogalmat nyert a ne­mes, művészi előadásról. Azt, hogy énekeseink mindnyájan felismerték volna előadásának szépségeit, hinni nem merjük. — Jul. 31-kén először : „Katalin“ ballet. Igen elő­ször, mert a jul. 28-ai előadást rendes előadásul el nem fogadhatjuk. Próba volt az, még­pedig rész. De a mai elő­adás kielégítő, sikerült volt. Arany­vári k. a. szépen tánczolt s sok tapsot nyert. Az 5-ik felvonás volt az elő­adás legmulatságosabb része; ez alatt nem a halléthez nem tartozó bohózatos jeleneteket értjük, hanem a közön­ség egy részének különösen mulattató kedvcsapongásait. Tudvalevő dolog, hogy hallétünkben a grácziákat csak egy tánczosnő képviseli, de a „bájtalanságnak“ a „kellem­­nélküliségnek“ 4 személyesítője is akadt, hogy a „status quo ante“ többi repraesentatiójáról ne is szóljunk Valaki tehát jónak, hasznosnak, okos dolognak tartá a 4 nem Grácziak egyikének koszorút dobni. A közönség erre, hogy a többinek is elégtételt szolgáltasson, nagy viharral tapsolá meg a többinek is bizony nem elragadó tánczát, sőt Berke J. k. a. szökdeléseit ismételteté is. Már ez aztán furore. Nem tudjuk örült-e ezek után bajló és haladó első tánczosnőnk a viharos tapsoknak ? — Ma adatik : Tücsök. Falusi életkép 5 felv. George Sant beszélye után. Irta Birchpfeiffer Sarolta. Fordította Bulyovszky Lilla.. Rendező Feleki-„öreg ur, mondja aztán a tárgyat újra fölvéve. .... minket a külpolitikai nyomás kényszerített, mit ott len nem látnak be, s mi azt nem tűrhetjük, hogy ok­talan beleszólással zavarba hozzanak.“ Németh nem szólt, pedig az illető véleményt várt, mi elmaradván, kérdi az öreget : ,Ön nem felel, tehát igazat ad ? „Előbb tudnom kellene, miben ?“ .Hogy itt erős kézzel kell a dologhoz nyúlni, s en­gedelmességet kicsikarni." „Hát aztán?“ Mondja Németh kiszalasztván szokott szójárását, mit otthon rendes kényelemmel használt, ha valaminek hosszát nem tudta elvárni.“ ,Ezt önnek kellene tudni, ki őfölségének causarum directora, és állásánál fogva ő felségének jogait védi." „Igenis, védem, a corpus jurisbó 1.“ ,Corpus juris! — mondja a másik némi gúny­nyal, visszaemlékezvén, mikor a hatalmas úr egy íz­ben némi elnézésre kérte a directort, az pedig leple­zetlenül kimondá, hogy hasztalan hunyná be szemeit, mert azt a könyvet könyv nélkül is tudja. — Tehát megint e régi fegyver?" Mondja tovább a másik az asztalon heverő vastag két könyvre mutatva, mit Né­meth észrevévén közelebb lépett a két könyvhöz, és kezébe fogván mind a két kötetet, ezen emléke­zetes szavakat mondá: „Itt van e két könyv, kegyelmes uram, verje fejemhez mindaddig, mig az utol­só két levél egymás mellől el nem sza­kad; de mégsem talál bennük egyetlen egy sort, mely ez eljárást védelmezné.*) Nagy őszinteséget várt a hatalmas ur, de nem ennyit, s­e nyugodt, hetvenkedéstől vagy fölzaklatott indulatosságtól ment, és saját érdeke elleni elszá­­nással mondott nyilatkozat tett annyi hatást, mint egy zajtalan villámlás, mely a vidéket hirtelen meg­világítja, s az eltévedt vándor némileg tájékozhatja magát. Egy kézszorítás volt a felelet, mi részben meglepte ugyan Némethet, de mégis jól esett, kivált midőn ezen szavakat hallá­ .Hűséges szolgája a fejedelemnek és bövsttletes magyar ember." Nem telett bele fél óra, Németh a fejedelmi elő­csarnokban állt, várva a parancsszót, mely a belé­pésre nyitja meg az ajtót, s az öreg úr összegombolt mentéjében szinte szűk helyett érzett, tudva, hogy a belépés és kijövetel közt az országnak és néhány ezer embernek boldogsága van kérdésre téve, s e pil­lanatban hevesen lüktetett a fáradt embernek vére, megérezte, hogy itt őszinte tanácsért azt a jobbágyot, azt a szolgát kérdik, ki egy pillanatban fejedelmet és országát egyiránt köteles szolgálni. ,Ah, az én öreg Némethem." Mondja a bizalommal a fejedelem. „Én vagyok fölséges uram.“ ,Ma nagyon jó kedvem van, öreg szolgám, mindent mondjon, azért fognék haragudni, ha nem szólna." „Ne kívánja fölséged, hogy nagyon engedelmes­kedjem, ma már úgy is egyszerre kimondtam azt, mit háromszorra is elég lett volna ostyában beadni, csakhogy ahhoz én nem értek.“ ,Mindent tudok,... mosolyog a fejedelem,... na­gyon szeretem, hogy legalább mi ketten egy vélemé­nyen voltunk; lássa ön, én mégis jobban ismerem a magyarokat, mind e bécsi urak." Németh olyan jól érezte magát e derültséget látva, hogy nagyon szerette volna mentését kigombolni, ha­nem hiában,nem a Dunaparton ül most, vigyázni kell minden szóra, pedig de nehezen esett az öreg­nek ez a szerep, mikor otthonn mind­ez meg volt for­dítva, s az vigyázott, a ki­n vele állt szóba. A beszéd fejedelmi, de mégis oly bizalmas volt, minőt a beteg és orvosa folytathatnak együtt, hol a legkisebb oldalszúrást is be kell vallani, így jöttek szóba az elkövetett hibák , miket mind könnyen helyre lehetett még hozni, csak egy igen kényes do­log maradt még hátra, a fejedelem tekintélyének helyre­állítása. Itt már a fejedelem is komolyabb jön, s nem lelt utat, hol a dolgot közletni lehetne. ,Környezetem pörbefogást tanácsol, mit mond ön hozzá, öreg úr ? Beszéljen őszintén, hogy ismerjük a helyezetet az utolsó rétegig.­ „Fölséges uram! a prókátor mindig első bírója a pörnek, tehát én is az vagyok, és most őszintén kimondom, nem szeretnék olyan pert elkezdeni, melyben fölségednek igzságot szol­gáltatni nem tudnék.*)“ ,Jó, ... de meggondolta-e ön, hogy a fejedelmi te­kintély sérthetlen, s annak elégtételt kell szolgáltat­ni,— tud ön nékem pör nélkül ilyent eszközölni?" „Igenis tudok fölséges uramra fiatal embereket engedje fölséged nekem, majd elbánok én velük odahaza Bu­dán, az öregebbeket pedig rendeltes­se fölséged Bécsbe. ,Mit csináljak velük ?" Mondja a fejedelem némi türelmetlenséggel.' „Épen az a fő dolog, fölséges uram, *) Németnek szavai, hogy semmit se csináljon velük, hadd legyenek itt legalább négy heti bi­zonytalanságban, ennél érzékenyebb büntetést nem adhat nekik fölséged, mert n­émelyik inkább beáll rabnak bizonyos tiz esztendőre, mint n­é­g­y heti bizonytalanságra. Fölséges u­­­ram, igy kell a magyarokkal bánni *’*) A fejedelem egy kissé gondolkodott, arczáréi a ránczok lassan kint kiderü­lének, s az öregnek váll rá lévén kezét, e szavakkal ereszté el. ,Itt marad ön Bécsben, látni fogja, hogy tanácsá­t követem, addig is legyen nyugodt, öreg, minden úgy lesz, a­hogy ön kívánja." „Fölség, engem véghetetlen boldoggá tesz.“ ,Nemcsak azt, hanem azt akarom hogy az egész ország legyen elégedett.'* * * A­mint meglátandjuk, a fejedelem beváltotta 87.I­­vát, hanem azt még bővebben is lássuk. (Folytatjuk.) ■*) Hasonlóképpen. Magyar könyvészet 364. Virgil I Éneisze. Magyaritá Sebők Árkád, pannon hegyi benezés és tanár. Első füzet. Esztergomban, nyo­matott Ilovák Egyednél. 1857. Nagy 8 rét 56 lap. 363. A rajztanulás alapvonalai, összekötve a főelem­­i negyedik osztály tanítói s tanonczai számára irt módszer­tani útmutatással. Jarisch Antal greczi cs. k.­isk­­ii­ tanácsos munkája után magyarítva Lonkay Antal a „Tanodai lapok“ szerkesztőjétől 259 rajzidommal. B ...­­­ 1857. Kiadja Mayer 63 társa. Nyomatott Bé—1-I­ger Antalnál. 8-rét. 26 1- ' o . —­Jen Schw­er Ara 48 pkr. *) Fiatal emberek kérdezkedjenek az öregektől, kik e sza­vakról tanúságot tesznek. V. G. I LEVELEZÉSEK. Köbölkút, jul. 29 Komáro­m megye észak-keleti részében a termés egyáltalán jól ütött ki, hanem a kapás vetemények a hoszantartó szárazságot sintik, úgy hogy kukoriczára alig számíthatni. Ezen száraz­ságnak tulajdoníthatni a takarmánynak is kevesebb voltát, meg azt, hogy a tavaszi élet kevéssé aszott.­­ Különösen ki kell emelnünk, hogy azon helysé­gekben, hol a tagosztály megtörtént, az áldás szem­betűnő, például K­ü­r­t­h­ö­n (igaz, hogy egy telek 80 holdas földre első osztályú, népe pedig értelmes és iparkodó, mi onnan ismérhető, hogy ők voltak kör­nyékünkön az elsők, kik a tagosításba beegyeztek­­) egy egész telkes gazdának csak búzából termett 300 keresztje (26 kévés) s azonfölül tavasziból 100 keresztje.—Ebből az a tanulság, hogy falusi atyánk­fiai a tagosztályt nemcsak ne akadályozzák, de sőt azt minden áron létrehozni igyekezzenek. — Bort is elégségest és jót várunk; de a gyümölcsben nagy hiány lesz, mert a tavaszi fagyok elől menekült gyü­mölcsöt a gyakori szelek lerázzák. A megyei főnökség által dicséretesen sürgetett és részben létrejött községi faiskoláktól sok jót várhatunk, ugyanis várhatjuk , hogy az új nemzedék a fákat becsülni megtanulja, suhanczaink az utak melletti fácskákat pajzánságból ki nem vagdalják; s igy várhatjuk, hogy utunkat legszebb szederfák, nyárfa és jegenyék körülárnyékolandják ; várhatjuk, hogy a homokosokat akácz, a posványos helyeket füzesek boritandják ; várhatjuk, hogy igy a faszü­k­­ség is pótoltatni fog; várhatjuk, hogy a gyümölcste­nyésztés és nemesítés lendületet nyerene, s igy a gyakori gyümölcslopásoknak is vége leend; e szerint ezen új intézménytől nem kevés erkölcsi és anyagi haszon áradand a nemzettestre, csak gondosan ápol­­tassék. Ám ha ezen község faiskoláit virágoztatni kívánjuk, kell hogy azok bizonyos kertészek gondja alá helyeztessenek, nézetünk szerint mindegyik hely­ségben találtatik egy-egy szegényebb szemes ember, ki a faültetést és ápolást érti, vagy azt könnyen fel­fogni képes, s az ily emberek a községtől veendő csekély díjért szívesen elfogadnák az ily kertész­állomást, kik nemcsak a faiskolát szem alatt tarta­nák és felelőség mellett ápolnák, hanem a határ ut­­melléki fákra is felügyelnének. Ily kertészek nélkül a faiskolák csak tengni fognának. Az egészségi állapot kitűnő. 1. 1. KÜLFÖLD. Francziaország. Ledru Rollin levelének ele­jét tegnapi esti postánkban közöltük. E levélnek nem közölt részéből csak a következő pontokat emelhetjük ki : „De azt vetik ellen, hogy itt nem politikai ügyről, hanem gyilkosságról van szó. Gyilkosságról ? És­ valóban ? Hát hol történt gyilkosság ? A vád még csak azt sem meri kimondani, hogy a gyilkosság ke­resztül vitelére a kezdet megtétetett volna. A vád complettról, összeesküvésről szól, már­pedig ez a dolgon tetemesen változtat, miután még a legdrá­­kóibb törvény is, mely létezik, elismeri azon alapel­vet, hogy, míg a merény el nem követtetett, az össze­esküvőn­ megváltoztathatták szándékukat. „Azután pedig, midőn complottról van szó, ez alatt szükségkép politikai bűntett értetik , miután e kife­­­jezés : „complott“ a franczia törvényhozásban kizá­rólag politikai tárgyakra alkalmaztatik. A császári birodalom legnagyobb jogtudósa sem volna képes egyetlen egy esetet idézni, melyben e szó más érte­lemben használtatnék.... „Egy kormánynak sem szabad, mely száműzötte­­ket vendégszeretettel fogad, bármely föltétel alatt megengedni, hogy a menekültek az ő területén, ös­szeesküvéseket szeljenek, és hogy a kormányt ily módon egy barátságos hatalommal háborúba bonyo­lítsák. Ez semmi kétséget sem szenved. De itt nincs ok ilykép cselekedni. Az angol törvényhozást illeti az érdem, miszerint bölcseségében az ily esetleges­séget jóval előre látta, s a kormányt a szükséges teljhatalmakkal felruházá, hogy a vétkesek az an­gol törvényszéki hatóságok elé állitassanak. Emlé­kezhetünk még egy nevezetes esetre első Bonaparte idejéből. Ezenkívül a felsőháznak 1853. márt. 4 -én tartott ülésében az államférfiak és jogtudósok legki­tűnőbbjei, Lyndhurst, Brougham, Aberdeen lordok s maga a lord-kancellár ékesszóló beszédekben tárgyal­ták az alkotmányszerű elveket, s megerősíték, hogy azoknak védelme alatt nem szükséges a kiadatás­hoz, vagy az idegen bilihez folyamodni, miután az angol közjog alkalmazása az idegenekre nézve elég­séges. „Minthogy az állítólagos complett Londonban vet­te volna eredetét, én, ha az abból keletkezendő tör­vényes vizsgálatokban benfoglaltatnék, Anglia köz­jogára hivatkoznám. Ez a jog az, melyre fölebbezni fogok. Lefizetendő hálámat azon vendégjogért, mely­ben Anglia nyolcz év óta részesített, kötelességem­nek tartom az igazság széke előtt megjelenni, s azt magam viselete felől felvilágosítni. Én tehát magam azt kívánom, hogy angol törvényszék és angol es­küdtek elé állítassam. Ott minden esetre többet ki­­vánandnak a régi gyülölségnél; ott, — s erről tö­kéletesen meg vagyok győződve — egy becsület szabad s teljesen független pörfolyam összes gara­n­­tiáit föltalálandom ; egy brit törvényszéket s egy lel­­földiekből álló juryt, melyek felettem becsületes em­berek nyugalma­­s igazság­érzetével itélendntr. Anglia magamagának többel tartozik, mint nekenk. Ha azonban Anglia beleegyeznék abba, hogy i­tt, mit tőle kivonnak, minden közelebbi vizsgálat nél­kül végrehajtsa,­­si l’Ang­­­eterr­e se sou­m t­­rait à exécuter sans vérification) ma át verné meg, s a történetben magát gyalázattal hal­mozná. „Tehát semmi kétség sem lehetséges. Midőn a franczia kormány a complett szót használja, önmaga elismerte, hogy vádjával politikai tényre tám­a­s­­kodik, miután e szó : „complott“, Francziaország jogtudományi nyelvében más értelemmel nem bír. Itt tehát egyedül a politikai bűnösök kiadatásáról van szó. E kérdés fontosságát nem kell egyéni vagy nemzeti érdekek nagysága szerint, bármily jelenté­kenyek legyenek­ azok,­­ mérlegelni, mert e mel­lett a szabadság, az igazságosság, az erkölcsiség , az emberi lélekisme­ret legszentebb elvei vétet­e­k tekintetbe. — London, jul. 25. Ledru Rolli­n.“ L­e­d r­u-R­o­ll­i­n levele Párisban, mint jul. 28-ról írják, mindenfelé nagy benyomást tett, különösen azért, mivel minden szenvedélyes hangja mellett a logica benne kitűnő és elvitázhatatlan..— Feltűnő, hogy egy porosz lapnak a franczia fővárosból a fen­tebb kitett napról már olyasmit írnak, mintha a fran­czia kormány le is tett volna a reményről, hogy Angliát a menekültek elleni valamely rendszabályra bírhassa. — A „D. Alig. Ztg.“ szerint sok mindenféle következtetésre adott Párisban alkalmat azon körül­mény , hogy az említett levélnek még Palmerston közlönye a „Morning Post“ is megnyitotta hasábjait. Ott már szélf­ben beszélnek a Francziaország és An­glia közt küszöbön álló teljes diplomatiai szakadás­ról , s úgy vélik, hogy ha szinte a császári pár osbor­­ne-i látogatása végbe menend is, de a viszont­látoga­tás bizonyosan elmarad; sőt sokan még azt is elhite­tik magukkal, miszerint Palmerston lord maga adta volna a franczia forradalmárnak azon tanácsot, mon­daná ki, hogy ő kész magát bármely angol törvény­szék ítéletének alá vetni. sat. A távirda után említők már a nyilatkozatot, melyre Ledru-Rollin szóban forgó levele, a „Constitu­­tionnel“t inditá. Csakhogy a félhivatalos lap ezúttal még jónak látta a maga eszméit belga levelezés alak­jába öltöztetni mely teljesen igy hangzik : „A szajna­­megyei esküdtszék előtt tárgyalandó per iránti fe­­­­szültség és azon felleplezések, melyek abból követ­

Next