Pesti Napló, 1857. augusztus (8. évfolyam, 2262-2285. szám)

1857-08-02 / 2263. szám

175-2263. 8-dik évf folyam. Szerkesztő szállása : Uri-utcza 3-dik szám. A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kiadóhivatal: Egyetem-utcza, 2-dik szám, földszint. A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz, kiadása körülti panaszok, hirdetmények) a kiadó hivatalhoz intézendők. t t* j , / i i •• 6 hssíboa petit sor háromszori hirdetésnél 4 p. kr. B4-lAirQBtlNSky’e.K flljet -lyegdíj külön lOpkr.Magán vita 6hasábos petit soröpkr Szerkesztési iroda, Egyetem-utcza 2-dik szám,lső emelet, 1857. Vasárnap, aug. 2. Előfizetési feltételek: Vidékre, postán Évnegyedre . . . . 4 frt p. p. Félévre...................8 frt p. p. Pesten, házhoz hordva: Évnegyedre . . . . 3 frt p. p. Félévre...................6 frt p. p. PEST, Augustus 2. Tiszabályozás, vasútépítés és országutak Szolnok vidékén. Ezen munkaév kezdetén hazaszerte, különösen a Tiszavölgyén nagy a sürgésforgás, ország s vasutaknál, vizszabályozásoknál, de bárhol aligha nagyobb mint Szolnokon. Namény, Tokaj, Szolnok, Szeged, jelenleg mindegyik közép, illetőleg kiindulási pontja egy egy készülő vaspályának s a Tiszaszabályozásnak. Naményból vagy inkább Naményig vezettetik egy 17 mf. hosszú vasút a máramaros-szlatinai sóbányáktól. Tokaj középpontja a Debreczen-Miskolczkassai vasútnak. Szegedtől Temesvárig még ez év folytán valószínűleg megnyilandik a várvavárt vasúti közlekedés. Szolnok : kapuja a Szamos-marosközi 7000 mf. terep a szép tartománynak, kiindulási pontja a Debreczen-Várad-Arad felé készülő vasutaknak, s a közép Tisza szabályozásának. Megkísértjük rajzát adni az itt és vidékén megkezdett vagy végrehajtott vizi, vasúti s országúti munkálatoknak. Kiindulási pontul veszszük a Tiszát. *) E nagy folyam három nagy kanyarban kígyózik alá Szolnok vidékén. Mindhárom kanyar már át van metszve. A 76. számú elsőnek, f a korói pusztán, 4050 öl hosszú kanyara, 337 ölnyire rövidítve, régebben kész, múlt évben a vidra kaparógép által mélyittetett ki. A két másik a fenyői pusztán, 77 I. és II. szám alatt áll a tiszai kanyarszegmények közt; a felső, 3400 ölből 811-re, a másik , 8000-ből 1085-re rövidítve, múlt évben készült. E két utóbbi kanyar eredetileg három öl mély s nyolct öl széles, és ámbár mélyebbítve még nincs, de minthogy jelenleg vízzel telve van, gőzhajókkal járható. A Tisza lassú víz lévén, csak kaparó gépek segélyével lesznek ama kanyarok mélyíthetők, mire nézve. Massion úr a magas kormány által már szerződtetett. Mint halljuk, ez év folytán négy ily mélyítő gép fog a Tiszán működésbe hozatni. Ha a meder mélyítve lesz, maga az ezzel sebesebbé válandott folyam szélesbitni fogja magát, mely, mivelhogy a partozat a két lábnyi vastag televény alatt oly kemény sárga agyag, hogy felsőbb száraz rétegeiben nem kapával, ásóval hanem csákánynyal vágatott, mig nem a vizenyős alsóbb rétegben végre könnyebben mehetett az ásás munkája. A föld ezen természete okozza, hogy a Tisza nem mint sok egyéb folyam partjától befelé mélyed, hanem partjánál mindjárt bukkanó mély. A 77 számú I. felső és II alsó átmetszés közt készül jelenleg a tiszai vasút hídja. A Zagyva a Nógrád-Heves-Gömör megyék összevágó határán álló Medvéshegyből alá, húsz mérföld folyása után Szolnok alatt az országúti Tiszahíd fölött vegyül a Tiszába. Tövénél ketté váló ága közbe veszi a hajdani Szolnok várat, 15 hold terjedelmében. Szabályozása tervben van. A Tisza jobb és balpartján nagyszerű gázművek vannak készülőben. Jobbon, Sarudtól Szolnokig, vonatik 44,700 öl hosszúságban egy, még csak felében kész gát, mely 148,000 hold tért lesz vizmentesitendő. — Balon Fegyvernektől a vasúti hídig egy 13,300 öl hosszú védtöltés, mely 18,000 hold tért ármentesit, tavat készült el. E töltés hosszában s védelmére, az idén nyolcz sorával közel 80,000 db. fűzfa dugvány ültettetett.— Sarudtól Kötelekig, meddig t. i. a jobbparti védgát kész, szintén 100,000-nél több fazág dugatott le, melyek idővel magokat annak védőjeiül növendik ki. Ezen védtöltési s átmetszési munkálatok érdemteljes és erélyes művezetője. Fodor János osztálymérnök ur, a Tiszaszabályozásban nagy mestereinek gr. Széchenyi Istvánnak és Vásárhelyinek s hozzá tehetjük saját figyelő tapasztalatinak jeles tanítványa, velünk s mindazokkal együtt, kik e roppant hazai emlék a Tiszaszabályozás emlékének gyarapodásán örvendünk, a megelégedés nyugalmas örömével tekintheti a nagyszerű munkálatok sikerdús haladását. Vízi munkálatainkkal a vasútiak nagyszerűségben versenyeznek. Említve volt már e lapokban, miszerint a magas kereskedelmi s közlekedési minisztérium az eredeti költséges tervtől, minélfogva a pesti vasút Szolnok alatt szorosan a Tisza jobb partján viendő lett volna, elállva, megengedte, hogy az, a várost megkerülve, a Zagyva tövétől a fenyői Tiszáig vont magas töltésutba vezettessék. Ezen vasutkanyar, a mostani indóházon túl 1000 ölnyire ágazik ki, s a már kibecsült szántóföldeken át viszen 1500 ölnyire, a vásártér felé, hol egy uj indóház épülendő személyszállító, — a régi, a tiszai árus személyszállításokra továbbá is fönmaradván. Az uj indóháztól, a Zagyván épülendő egy harmincz öles hídon át, másik 1500 öl elhaladása után jön bele az új vasút az épen érdeklett magas töltésútba. E 3000 öl hosszú kanyarut ámbár jóval hoszszabb mint a tiszaparti 1300 ölnyi leendett, de a sok vizi épitkezés kikerülése által tízszerte olcsóbb mint emez, mindemellett, hogy ezen vasút a szolnokiakat a Tiszávali szabadabb közlekedéstől, s a partnak hajóépités s tatarozás általi használatától némileg elzárta volna. A kanyar úti földmunkálatok javában folynak, a Tisza-hidfő czölöpölését — mennyire a még mindig magas árvíz miatt hozzá férkőzhetni, megkezdették, — a hidlábakhoz való óriás fenyőszálak Felső Ausztria s Bajorországból érkezőben vannak; a két Tiszapart közt a vassínek, s egyéb szerek átszállításában sürt forr a sok munkás kéz; az előbbi négy mozdony újabb négygyei — melyek nevei: Torda, Szarvas, Branyicska, Kapriora, — az eddigi 120 málhás kavics szekér újabb 80-nal szaporítalak. A tenyői Tiszahidon túl , mindjárt a második őrháznál fog kiválni az aradi vasút, mely innen Mezőtúr, Gyoma, Mezőberény, Csaba, Kétegyház, Kurtics felé vizetik Aradra. Az előmunkálatok e vasútra nézve is folyamatban vannak, s a földtér kibecslések iránti tanácskozmány még e hó folytán veendi kezdetét. — És ha ehez gondoljuk, mikép a szolnok-püspökladányi s innen Debreczen s Várad felé siető vonalakon a talpfák, sínek rakásával mennyi munkás kéz foglalkozik,Debreczen, Nyíregyház, Tokaj, Szerencs, Lucz, Miskolcz felé ismét mily előkészületek folynak a tervbe vett vonal mielőbbi életbeléptetéséhez. Bereg eddigi munkásain fölül Csehországból a múlt télen szállított 600 ember mikép készíti a sok ezer vasúti talpfát — képzelhetni, mily tevékenységet fejt ki a tiszai vasúttársaság nagyszerű vállalata végrehajtásában ! H. L. (Vége köv.) *) T. olvasóink könnyebb tájékozása végett e czikkhez mellékeljük Szolnok vidékének t. munkatársunk által készített térrajzát. Szerk. A NEMZET NAPSZÁMOSAI. MAGYAR KORRAJZ. IRTA: HARMADIK KÖTET. Fejedelmi gondok. Furcsa, de még olyan körülmény is lehetséges, hogy a kész kárnak is örvendenünk kell, mint a toronyőrnek, ki egy kis fénysugarat látván a sötét éjszakában, hirtelen félreverte a harangot, s midőn a láng sokáig nem akart terjedni, nagyon megbánta a hamarkodást, míg végtére utat törvén a láng, megvilágitá a rémes éjt, a toronyőr pedig ijedtségéből alább hagyva mondja : Hála Istennek, csakhogy mégis tűz van! Németh a budai parton sétálván az országnak zaklatottságán gondolkozván, jövendölésére emlékezett vissza, s nem épen megbocsájthatlan gyarlóságot követett el, mikor azt mondá : megmondtam, nem kell az ördögöt a falra fölpingálni, mert majd itt lesz, és igazam volt, úgy kell. Elunván a sétálást, a budai parton levő korlátfák egyikére fölült, onnét harangozott le lábaival, esze ágában sem lévén, hogy otthon lélekszakadva keresik egy nagy levéllel, melyen bizony nem sokkal volt kisebb a csipkésen kivágott papirosra nyomott pöcsét, mint asszonyainknak mai csipkekendője. Mivel nagyon sürgetős volt a levél, az egyik pata Lásd „Pesti Napló“ 174. számát. varista a „Két varju“hoz szaladt, a másik a „Négy filkó“hoz, mindannyi hires budai bormérőhelyekre, hol a director ur néha napján hűselni szokott és irtóztatókat nevezni a budai polgárok közt, kik a nagyságos urat legfölebb gombkötőnek nézték; hanem az öreg urnák inasa mégis legjobban járt, nem hiában ő nála volt a levél is, leghamarább megtalálta a nagyságos urat a karfákon, s akit más ember tíz lépésről megsüvegelt, azt az inas ugyanannyi lépésről kezdett már korholni : ,Ugyan hol ül már megint a nagyságos ur ?‘ „Látod, ostoba, hogy itt a karfán ülök.“ ,Persze, látom, — dörmög az inas — hanem azt is látom, hogy a magyar nadrág a karfától csupa por, a mentén is annyi a mész, mit gondolnak az emberek, hogy milyen akasztófára való cselédje lehet a nagyságos urnak, ki ilyen szennyesen elereszti hazulról- „Hát aztán?“ Kezdi Németh a megszokott beszédmódot. , Aztán hárman keressük a nagyságos urat háromfelé, a két Audiát (patvarista) esze nélkül szalad „Két varju“ba meg a „Négy filkó“hoz, én meg itt vagyok.' „Hát aztán?“ .Aztán majd el is feledtem a levelet, itt van, csakhogy itt találtam nagyságos uramat.' „Jól van!“... mondja Németh a levelet olvasatlanul mentésének oldalzsebébe csúsztatva. ,De nem jól van,... zörög a cseléd,... a Bábi szolgálót a postára szalasztottam lovakért, a szobaleány pedig eddig össze is rakta nagyságos uramnak ruháját, mert a ki a levelet Bécsből hozta, mindezt megparancsolta, mert a mint értem tőle, nagyságod egy szempillantásig sem késhetik! „Az már más ! ... mondja a director leszállva a karfáról, és útközben olvasva el a levelet, minek magyarsága akkor következett, mint tisztelendő úr az evangélium előtt szokta mondani : Baj van, ő fölsége a fenforgó ügyek miatt tanácsával akar élni, tehát éjjel nappal hajtasson föl Bécsbe. Nojsz sietett az öreg, hazamenet a postakocsi ott állt, a ruha ládába volt rakva , s az inasnak alig engedett annyi időt, hogy a karján elporosodott ruhát a nagyságos áron csak úgy a tenyerével leütögesse,. . . már a kocsiban volt, és megindult a hosszú országúton Bécsnek. ,Tudtam, . . . mondja magában az öreg, hogy mikor a tengely törik, utánam küldenek, csak megértsék majd azt németül, amit én magyarul beszélek." A fejedelem napról napra tűrhetetlenebben, környezetében a vélemények szétágrani kezdenek, s mikor a lárma már alant hangosabb lön, szerette volna mindenik a másiknak nyakába varrni a bajt, és most már nem volt ember, ki biztosan merte volna állítani, hogy az erőltetés lenne-e jobb, vagy tán e tervnek fölhagyása. A szabolcsi dolgokról jelentést tett a királyi biztos, ki most már azt is elmondta Köntös Mihályról, amit mi már régen tudtunk, hogy ha ez ember nem áll is épen egy sorban Ábrahámmal, ki fiát föláldozni szándékozott, de azután egy emberrel sem áll hátrább, mint az elmondott történet híven tanúsítja. Összekuszálódott a csomó, egyik főúr ketté akarta azt vágni, hanem a türelmét vesztett fejedelem azt mondja : ,Lassan,.... Némethtel akarok beszélni." „Ez ember bizalmasabb lehetne, mint tán fölséged megengedhetné.“ ,Mindent megengedek neki, ti azt mondjátok róla, hogy nyers ember, ... én is elhiszem, de azt meg tudom, hogy tagadni nem tud, és nagyon szeretnék többet tudni, mint mennyit kérdezhetek. „És ha ellenkező tanácsot adna, mint mi?“ .Az nem jelentene kevesebbet, mint hogy olcsóbbért is ki lehetne jőni a hínárból, mint ti vélitek, tehát rögtön küldjétek utána Budára." Németh keveset időzött, az akkorban szokásos gyors parasztok jó pénzért szokatlan gyorsasággal haladták meg a Buda és Bécs közti utat, így majdnem váratlanul előbb megérkezett, miut tán Bécsben várták, s a hatalmasok egyike még egészen készületlen lévén a Németh irányábani szerepre, a bejelentett vendégnek alig tudott tiszta kérdést adni, ,Mi újság ?" Kérdi bekezdésképen a megzavarodott diplomata, érezvén a kellemetlen helyzetet, midőn tudhatta, hogy a sima szavak közé bujtatott kérdéseket semmivel sem fogja simábban megfejteni, mint mikor Columbus a tojást bámulói előtt az asztalhoz vágta. Németh is a mi újságra ilyenképen felelt: ,Semmi, kegyelmes uram, csak hogy felfordult az ország. „S mit tanácsol ön?“ Hogy megint fordítsuk vissza. Mondja Németh vagy igen keveset, vagy igen sokat akarván mondani, s úgy látszik a hatalmas úr az utóbbit vélte, mint a következőből látszik. „ S ha nekünk nem volna kedvünk visszafordítani ? “ .Akkor nem volt érdemes engem vén embert ilyen messze útról ide fárasztani. Ezt már akár gorombaságnak is lehetne venni, ha becsületes igazmondás nem volna, mi a hatalmas urat annyira meglepte, hogy néhány másodperczig gondolkozóba esett. Csendzy finevelő-intézete és a tanügy. A szülőnek, ki tudja, hogy fiának jövendője, mily nagy mértékben függ azon iránytól, melyet az első éveiben nyer, — nem lehetett figyelemmel nem kisérni azon czikksorozatot, melyet Gönczy úr „Nevelésünk ügye“ czim alatt e lapban közlött. Az ama czikkekben tárgyalt kérdés minden oldalú megfejtése kétség kívül a legnagyobb fontosságú és az eszméltetés e téren annyival szükségesebb, minthogy az emberek a közdivatot követve rendesen egyik szélsőségből a másikba esnek, pedig semmi sem ejtheti távolabb a nevelés valódi czéljától az embert, mint épen a divatos egyoldalúság. 48 előtt a műveltebb osztály nevelési rendszere oda volt irányozva, hogy a leendő honpolgár és törvénytevő mindenhez hozzá szólhasson, mihez képest a tanításban a sokféleség (nolvapia, mely a görög bölcs szava szerint a lelket nem táplálja), az erkölcsi mivelésben a pártnézet volt irányadó. Az országos viszonyok megváltozván, a gyermekeik javát szivökön hordó szülök méltán gondolkodóba estek. Hol állunk s merre tartsunk ? ez volt a kérdés, melyet minden gondolkozó atya intézett magához. — Ami a kérdés első részét illeti, könnyű volt reá legalább a negativ felelet. Mindenki tudta, hogy a zöld asztalnál többé szólója nincsen, tehát — igy lett a felelet a kérdés második részére — nem marad a jövő nemzedéknek más teendője, mint hogy kiki magáról gondoskodjék, minélfogva legközelebbi feladata volna kiválólag egy szakban nyert ügyesség által maga jövendőjét, személyes jólétét biztosítani, s igy, tovább fűzve a dolgot szerezzen kiki magának, ügyességet abban, a minek alapját hazulról bírja, mi őt másoktól független emberré teszi, tehát legyen gazda, gyáros, egy szóval műiparos. — Ezen okoskodás nyomán, mintha mindaz, a mit mivelődésünk idekében eddigelé tettünk, mind henye foglalkozás, a classica literatura és művészet csupa hiábavalóság volna, csak a most kitűzött gyakorlati irányra vezető tudományokat bérmálták el életrevalóknak, és erőnek erejével el akarták az emberek hitetni magukkal, hogy csak a természet és mathematicai tanulmányok azok, melyekkel haszonnal foglalkozhatunk. Aki ezen egyoldalúság káros következéseit a nemzet szellemi fejlődésére felismerni tudja és tanúja volt azon minden egyebet lenéző hévnek , melylyel a haza legtehetősb fiai ezen irányban neki indultak, nem fog csodálkozni, hogy Gönczy úr 12 czikket írhatott ezen ügyről, tudván azt, hogy quod non satis discitur, non satis dicitur. Ha lehetne a különböző tudományokat fontra vetni , és határozottan megmondani, melyik mennyit nyom a latban, még akkor is nagy fonákság volna életrevaló és nem életrevaló tudományokról beszélni a tanításnak azon fokán, hol nem az ismeretszerzés a fődolog, hanem az, hogy az ifjú eszét a későbbi ismeretszerzésre kiképezzük, az életre egyesítsük és felébreszszük benne az öntanulási, önmivelési vágyat az életpályán való észszel haladásra. Márpedig, hogy erre nézve, melyik tudomány mit nyom, azt elvégre is azok mondhatják meg legjobban, kik a tanítással tüzetesen foglalkoznak; azok pedig szóltak és szólnak folyvást úgy, amint Gönczy úr szólott és nem felejtik ki a képzés eszközei közül azt, mi minden európai civilisatiónak alapja, t. i. a classica literatura ismeretét. Azonban a fentebb jellemzett realirány kiindulási pontja is hamis, mert abból a föltételből indul, hogy a közjogi pályán kívül nincsen számunkra hely magasb cselekvésre, honfias közremunkálásra, s hogy az értelmiség vezérszerepét, melyre hivatva van, kizárólag csak a politica terén viselheti, holott valóban a kor feladatát tisztán látó hazafinak a sociális téren nem kisebb fontosságú közreható munkatér nyílik, mint a politica mezején. Ha a parancsoló körülmények szükségeivel meg kell alkudnunk, ez nem abban áll, hogy visszavonulunk és másnak engedjük a mezőt, hanem abban, hogy tért foglalunk a hol lehet. Ha pedig a közügyek teréről visszavonulni nem akarunk, az ama ügyek vezetéséhez szükséges humanisticus miveltséggel is kell binnünk. Ezek és hasonlók Gönczy úr nézetei, melyek megérdemelnék, hogy azoknak a napi sajtó enyésző hullámaiból külön munkácskában önálló fenmaradást biztosítana a szerző. Teljes mértékben helyeselvén tehát Gönczy úrnak a nevezett czikksorozatban kifejtett nézeteit, nem csodálkozhatni, ha én nem csekély várakozásokkal léptem folyó hó 20-dikán finevelő intézetébe, hogy az azon és a következő napokon tartandott közvizsgálatokon szemmel lássam és tapasztaljam mit birály nézetek nyomán tetemes számú tanítványaival felmutatni. Felfokozta várakozásomat még az is, hogy Gönczy urat a közéletben igen practicus embernek ismervén, méltán várhattam, hogy egy általa vezetett tanintézetben a helyes elmélet a gyakorlati ügyességgel karöltve járand. Nagy figyelemmel kísértem tehát a vizsgálatokat négy napon keresztül, vigyáztam egyiránt a tanítók vizsgálatmódjára s a tanulók feleleteire, és többeket tapasztaltam, miknek elmondása nem lesz tán haszon nélkül a hazai tanügyre nézve általában. Legelsőbben is a különböző egyéniségek által vezetett tanításon véres fonalként tapasztaltam azon törekvést keresztülvonulni, hogy a tanuló észtehetsége lehetőleg kifejtessék, kimiveltessék. E törekvés az alsóbb osztályokban tulnyomólag uralkodó de osztályról osztályra a positiv ismeretszerzés mindinkább előtérbe lép s igy növekedőleg haladva, a felsőbb osztályokban mind tartalom- mind alakra nézve valóságos tudományos tanítást nyernek. — Sehol semmi nyoma a lélekölő könyvnélkülizésnek, s azért a hozzáértő abban, hogy a tanulók nem épen pergő nyelvvel, sőt néha akadozva feleltek, de mindig talpraesetten, távol attól, hogy hibát látott volna, inkább a lélekmivelő tanításnak egyik legbiztosb jelenségét szemlélte. Egy másik dolog, amely reám, mint szinte nevelés ügyével foglalkozóra különösen jól hatott, annak szemlélete volt, mikép vág minden össze az egy kitűzött czél biztosítására. A különbféle tanerők mérséklése, összeillesztése és egymáshoz alkalmaztatása nem tartozik legkisebb feladatai közé az iskolarendezésnek. — Egy szellemnek kell minden jól rendezett iskolát átlengenie, e szellemtől függ jóformán kizárólag az összes tanítás sikere. E tekintetben már Gönczy úrnál a tanítást példás jelességűnek tapasztaltam. — Ha egyes különösen kitűnő tanítóknak — a minő a jeles Brassa is maga az intézet tulajdonosa — a kivitelben tán fényebb eredményeket mutattak fel a többieknél, mégis sehol nem látszott, hogy a többiek rovására tért és időt foglaltak volna úgy, hogy a tanítási egyarány sehol meg nem zavartatik. — Aki a fiuk értelmes beszédeit e szempontból vizsgálta, annak meg kellett győződnie, hogy nem a tantárgyban fekszik az életrevalóság, hanem hogy a különböző tantárgyak összevágó ügyes kezelése által az ész válik életrevalóvá. Egy harmadik dolog, mely figyelmemet megragadta a volt, hogy Gönczy úr az észképzés mellett mindig oda dolgozik, hogy a tanuló abban amivel foglalkozik, magának gyakorlati ügyességet is szerezzen, jól tudván, hogy más az valamit érteni, bírálni tudni, más hozzáfogni és létesíteni, így jól a nyelvtanulásban nagy út van a nyelv elméleti felfogásától az azon való beszéléshez. E tekintetből Gönczynél az elméleti nyelvtanítást nyomon követi a folytonos conversatio, minek folytán a gyermek rendesen elébb tanul meg beszélni, mint a nyelv alkata felett okoskodni. — Ugyan azt tapasztaltam a számvetésben is, hol különösen az alsóbb osztályoknál Brassai „számító socratese" megbecsülhetetlen szolgálatot tesz. S ime ismét és újra, ilyenekben s csak ilyenekben áll a tanítás életrevalósága és nem abban, hogy latint és görögöt nem tanítunk. Leginkább kiemelendőnek tartom pedig a tapasztaltak közt azt, hogy a szó és írásbeli fogalmazásra a gondolatnak helyes és mindég kész kifejezésére kitűnő sok gondot láttam fordíttatni, ami kétség kívül minden jól vezetett tanításnak egyik legfőbb czélja, legszebb disze. Ha a jól rendezett cselekvőség a jó nevelésnek gyümölcse, az ékes szólás és irás annak világa, mind a kettő jól fegyelmezett gondolkodásnak kifolyása. — E figyelmet tapasztaltam én Gönczy intézetében nagy mértékben s azért mondhatom, hogy e vizsgálatok várakozásaimat kielégítették. Eddig van, amit a Gönczy nevelőintézetében tar-