Pesti Napló, 1857. augusztus (8. évfolyam, 2262-2285. szám)
1857-08-07 / 2267. szám
179-2267. 8-dik évf folyam. Szerkesztő szállása : Uri-utcza 3-dik szám. A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő, vérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. 141 adóhivatal: Egyetem-utcza, 2-dik szám, földszint. A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz, kiadása körülti panaszok, hirdetmények)» kiadó-hivatalhoz intézendők. 1857. Péntek, aug. 7. Előfizetési feltételek: Pesten, házhoz hordva. Évnegyedre . . . . 3 frt p. p. Félévre...................6 frt p. p. felv.-bérviZnirQl7 rulla ,* hasábos petit sor háromszori hirdetésnél 4p.br. B4- mraeiményLK mja. -lyegdíj külön lOpkr.Magán vita Shasábos petit sor spkr Szerkesztési iroda: Egyetem-utcza 2-dik szám, 1-ső emelet, Vidékre, postán Évnegyedre . . . . 4 frt p. p. Félévre...................8 frt p. p. PEST, Augustus 7. Tájékozás. (Fk.) „Noblesse oblige“ mondja a franczia példabeszéd; aki „gavallér“ akar lenni, annak „cavaliérement“ kell magát viselni; ez véleményünk szerint teljesen méltányos követelés, s mégis bányán vannak — mind az életben, mind a sajtóban — kik ezt nem teljesítik ! A conservatív lapok Spree melletti nagymogulja szintén egyike azoknak, kik mindig lovagiasságot fittogtatnak, de annak kötelezettségeit vajmi gyéren tartják szem előtt; vagy nem lovagiatlanság-e, a szabadelvű vagy — ha úgy tetszik — alkotmányos pártot folytonos megtámadás tárgyává tenni, oly időben, midőn a védelem már a priori majdnem teljesen lehetetlen? Nem lovagiatlanság, azon pártot, mely bizony nem Gerlach-Stahl vagy Leo úr által győzetett le, most, midőn lenyűgzött kezekkel áll a diadalmaskodókkal szemben, a gúny maró lúgjával elárasztani ? S ama „noble“ lapok mégis folyvást igy teszik s bármi történjék is a föld akármely zugában, ez alkalmas ürügyül szolgál arra, hogy a „liberális“ pártot néhány gyöngéd oldaldöfés szerencséjében részesítsék, így legújabban az indiai eseményekkel is! „Várjon a liberális párt India megnyugtatására ugyanazon eszközt fogja-e ajánlani, melyet Nápolyban a forradalmak ellen általában ajánlott, t. i. alkotmány megadását?!“ Így gúnyolódik a porosz káposztás uracsok Moniteurje egyik legújabb számában. Nevetni lehetne e kérdésen, ha annyira boszantó nem volna. Ha valaki holt ellenének sírját felkeresi s ezt vad dühben hangos káromkodások közt lábbal tapossa, ez magában véve nevetséges, de boszantóvá válik, ha meggondoljuk, hogy a halott nem védheti magát, hogy a szitok nem hat elsiketült fülébe, de igenis azokat sebzi, kik az elhunyt iránt rokonszenvvel viseltettek s emlékét tiszteletben tartják. Mit akarnak a „par excellence“ emberből dogizók és társadalom-megmentők ama hasonlítással ? Mivel a czitrom nemes gyümölcs, s mivel annak nedve frisstőleg hat a testre, és nem egy betegséget meggyógyítani képes, az következik-e innen, hogy czitrommal minden nyavalyát , pestist és fogfájást, tüdősorvadást és tyúkszemet lehet orvosolni ? S ha nem lehet, az következik-e innen, hogy a czitrom semmit sem ér? Nápolyban a miveltebb osztályok elégületlenek, mig a csőcselék nép, a lazzaroni, a statusquo mellett küzd, sőt nem régen 50— 60,000 lazzaroniból álló „forradalom-ellenes“ hadnak alakítása hozatott szóba. Indiában a miveltség legalsóbb fokán álló barbar tömeg az, mely fellázadt s most dühét a miveltebb osztályok ellen fordítja, mely a vagyonosabbak házait felgyújtja, a miveltebb angolokat legyilkolja , nőket fertőztet, gyermekeket felkonczol, s állatias kéjérzettel mártja kezeit a füstölgő vérbe-----------és ez mindegy lenne ? a forradalom Indiában csak olyan volna, mint a forradalom Nápolyban? A nápolyi események részletei még élénk emlékezetben vannak ; az indiai forradalomra vonatkozó körülményes tudósítások épen most érkeztek; az olvasó hasonlítsa össze mind a kettőt s aztán ítéljen! Nem kell mondanunk, miszerint a nápolyi forradalmat szintoly kevéssé helyeseljük , mint az indiait , hogy szívünk elszomorodik , valahányszor a polgárháború pusztító üszkeit beleveti a nép csendes hajlékai közé, a bűn bűn marad, akármely forrásból ered is, de ha összehasonlításokra kényszeríttetünk, nem szabad a nemesebb, bár tévútra tért érzületet a nyers öldöklési vágygyal egy kalap alá dugni; és ha minden gyilkost kárhoztatunk, abból még korántsem következik az, hogy aki a miatt gyilkol, mivel az éhhalállal küzdő családjának más után nem tud egy falat kenyeret szerezni, hogy ily gyilkos minden tekintetben ugyanazon egy palemon áll azzal, kinek az utánállás és öldöklés szokott mestersége. És végre is épen nem lenne oly nevetséges, ha India számára „constitutiót“ ajánlana a szabadelvű párt, mert sehol nem mondta ezen párt, hogy épen csak az európai mintájú alkotmányok az egyedül idvezítek, hogy ez vagy ama formaság az alkotmányosság lényegétől elválaszthatlan, hogy angol vagy belga kaptára vert seapoy-parliamentet kelljen alakítani. A szabadelvű párt józan része azt kívánja, hogy minden nemzet a szabadság azon lehető legnagyobb mértékében részesittessék, mely miveltsége fokával megfér s hogy oly formák alatt részesüljön benne, melyek a nemzet jellemének, szokásainak, történelmének megfelelnek. Ebben semmi képtelenséget nem látunk s ily intézmények Indiábani behozatala mellett felszólaltunk, mihelyt a lázadás kitört s mellette maradunk még most is, midőn a Spree melletti junkerek fehér söréletben akarnák megfulasztani ezen előttük oly hallatlannak tetsző kivonatot. Egyébiránt nem győzzük eléggé bámulni azon furcsa logikát, mely szerint a nápolyi kormány eljárása jó, mert — mert az angol kormánynak Indiábani eljárása nem jó. A liberális párt korán sincs (miként ellenei hiszik) oly nagy zavarban aziránt, minő irányt kövessen az indiai események dolgában; jól látja ő azon hibákat, miket Anglia Indiában elkövetett s e hibákat roszalhatja, mind a mellett, hogy az angol alkotmány iránt rokonszenvvel és tisztelettel viseltetik. Az angol kormány koránt sem azonos az angol alkotmánynyal s épen mivel a kormányok minden huszonnégy óra alatt változhatnak, igazoltnak látszik azon kívánat, hogy az országok jövője ne ily változó, hanem szilárd, s a nemzetek jellemével öszhangzó alapokra fektettessék! TUDOMÁNY, IRODALOM ÉS MŰVÉSZET. Magyarország családai czimerekkel és leszármazási táblákkal. Irta Nagy Iván. Szerkeszti és kiadja Frideisz István. I. és II. Füzet. Pest, 1857. Nyom. Beimel J. és Kozma Vazulnál. (Folytatás) III. Ezek igy lévén, és sem az idők teljére, sem a tekintélyek és maecenások megérkezésére borús irodalmi constellatioinknál fogva nem lévén kilátásunk; a magyar családirat pedig történelmi tanulmányaink közt is mindinkább nélkülözhetetlennek mutatkozván , nem marad más hátra, mint hogy azt a jelenleg rendelkezésre álló kútfőket szorgalmasan és értelmesen felhasználó magánigyekezetektől várjuk. És ezen szempontból tekintjük, s mi örömmé üdvözöljük Nagy Iván munkáját is, anélkül, hogy szemet hunynánk az eddigi füzetekben mutatkozó fentebb kijelölt hiányok előtt. Minélfogva, csak ritka családnál lelünk megközelítőleg teljes családfákat, s míg számos családokat csupán névleg találunk felemlítve, a legtöbb csakis egyes véletlen és mellékes adattal állíttatik elő. Ámbár másrészt tetsző követeléseket sem kívánunk érvényesíteni irányában, jól tudván, hogy a legtöbb család teljes és összefüggő adatait csakis az illető családok vagy az országos hiteles helyek zárva maradt levéltáraitól lehetne kívánni. Máskép a munka előnyei szembeötlők. Meglátszik rajta nemcsak a jó szándék, a lelkiismeretes és szorgalmas munka, de a tehetség és készültség is. A szerző adatai utánnézésből s kútfői vizsgálatából észrevehető, hogy nemcsak az idevágó közvetlen irodalmat felhasználta, s összes történetemlékeink tág terét is nagy gonddal és szorgalommal bejárta, mindenütt és mindenfelől gyűjtve és összekeresve tárgyára az adatokat; de ezen kívül még becses kézirati gyűjteményeket is felhasznált. Ezek közöl mindenek fölött a hivatalos kútfők igénylenek figyelmet; ilyet az eddigiekben különösen kettőt találunk felhasználva csupán : Nógrádmegye levéltára jegyzőkönyveit, és a Garan melletti szt. Benedek hiteles helynek úgy látszik egyes protocolumi leiratait. —s Ilyennek látszik szinte cziménél fogva a jegyzetekben gyakran idézett : Genealogiae Authenticae Mss. Musei, melynek becslésére nézve azonban semmi bizonyosat sem mondhatunk, miután erre nézve, valamint egyéb kézirati kútfőket illetőleg is a szerzőtől majdan előszavában bővebb ismertetést várunk. — Ilyen felhasznált kézirati magán gyűjteményekül találjuk idézve: „Ada mi Deductiones quarund. familiarum. Ms. Mus. — Ugyanattól : Scuta gentilitia. — Egy más : collectanea Genealogiae. — (Lásd Catalog. Manuscript. Bibliot. Széchenyi. II. b.) — Az ismeretesebbek közöl előjönnek Hevenessi, Kaprinai és Wagner jezsuiták az egyetemi és múzeumi könyvtárakban lévő kéziratai, melyek már annyi megbecsülhetlen kincset szolgáltattak hazánk történelmének, s még úgy látszik, minduntalan s ezen tekintetben is kibányászatlan aknáit képezik, melyeket szerzőnk is munkájára előnyösen felhasználhatott. Elismeréssel kell nyilatkoznunk a felhasznált anyag tárgyalását illetőleg is. A szerző szorosan tárgyához tartván magát, előadása nemcsak ment minden dagálytól és czikornyától, melyek nálunk az ilyenekben még folyvást a történet rovására szerepelnek , de egyszersmind értelmes és szabatos is. Irálya a tárgyhoz mért , könnyűsége s változatos fordulatai mellett is férfias és tudományos egyszerűségű és komolyságú. Hogy ha itt ott netalán szárazzá és töredékessé, sőt homályossá válik, azon senki sem fog megütközni, számba véve a tárgy egyhangúságát és hézagos voltát, mely folytonos hypothesiseket, rövid kérdésbe vonást vagy elutasítást igényel. Véleményünk szerint azonban mindenek fölött méltánylást igényel a szerző tapintatos kritikai eljárása. Ha valahol, úgy bizonyára egy kezdetleges magyar családtanban egy a legnagyobb nehézségek közé tartozik ; s nálánál talán csak azon tanulmány vagy éles tekintet lehetne még előnyösebb és fontosabb a magyar családtörténet írójára nézve, mely a családi származások annyiszor megszakadozott szálait feltalálni és összefüggésöket a legrégibb kori okmányok személyiségeivel felismerni és kritikailag megállapítani képes volna. Mi a mily nehéz feladat, s úgy kétségtelenül családtanunk egyedüli alap kiindulási pontját képezheti. És mit várjon Horvát István „gyökeres nemzetségei“ szűkkörű gyenge és kritikátlan kísérletével előmozditott-e, vagy hogy csak azt felzavarta , a jövő tüzetesebb s alaposabb vizsgálatok fogják megmutatni. Hol azonban a családok azon homályos korát, vagy csak időnkint elhomályosodott korszakát, melyből csak később, vagy csak koronkint emelkedtek fel a fénypontra, az aljas hízelgés, öndicsőítés vagy csak jámbor oktalanság által becsempészett adatok egész serege tölté be: ott a szoros kritikának a tantárgyalásában valóban nem könnyű a feladata, ha csak mindenütt, hol máris kétségtelen adatok a felszínen nem állanak — mit pedig történetvizsgálatunk mai helyezetében józanon csakugyan nem lehet kívánni — egyszerű negatíóval csalódhatunk egy egész és pedig legrégibb s legérdekesebb részéből tabula vázát nem akar csinálni. Szerzőnk azért, ítéletünk szerint nem is cselekedhetett helyesebben, mint hogy az ezen téren fölmerülő egész anyagot felhasználta , — mint például az Andrásy, Almásy, Antalfy stb. családok oladatolatlan családfáit,— röviden kijelölve azoknak akár teljesen alaptalan, vagy csak észrevehetőig becsempészett voltát, akár pedig szilárdtalan kérdéses minemüségét; fenhagyván az utóbbira nézve a bővebb s megérettebb vizsgálatnak azok igazolását vagy megdöntését. Ez által a kritikai kelléknek is elégtétetett, s az anyag teljessége sem csorbult. Mely utóbbira pedig nekünk emily kezdetleges összeállításoknál a legfőbb szükségünk van, s melyért, ha azt csupán magas szemöldökű kritikai lenézéssel elhagynék, eddig semmi sem kárpótolhatna. Ennél úgy hisszük, azért egyebet sem lehet tenni oly téren, hol még eddig a mindenesetre tisztelendő s ily művekben mindenha fölemlítendő ős családi regés hagyományokat sem vagyunk képesek teljesen megválasztani a puszta csalástól, vagy csak csalódástól. Nehogy azonban apológiát vagy dicséretet — mire e mű úgy sem szorult — látszassunk írni bírálat vagy csak ismertetés helyett, melynek szerényebb körében kivánunk maradni; figyelmeztetni akarunk itt még néhány részletes hiányokra és kihagyásokra, a mennyire ilyek nekünk a munka olvasása közt feltűntek, s melyek mint pótlékok is majdan a munka végén pótolhatók volnának. Kihagyva találtuk a megjelent két füzet (A. és B. eleje) betűrendében az ismeretünkre lévő következő régibb vagy újabb nemesi s nevezetesebb családokat: 1) Aghy család. Ferencz a 16-ik század második felében, neje Domaniky Margit, előbb Gyeppecs Ferenczné ; ettől leánya Orsolya Rimay János a költő neje (L. Uj Magy. Muz. 1853. X. 479.) Más ágazataiban, ha jól tudjuk, a család máig virágzik Gömörben. 2) Ágota máskép Agnetter történelmileg is ismeretes szász család Erdélyben. 3) Aiszdorfer, Sárosmegyei nemes család. Samu 1737. előjén mint Sáros és Zemplén megye táblabirája, aláírva bizonyos okiraton. Ha a neve melletti pecsét az övé, úgy a család czimere , hármashalmon egy lábon álló gólya; a sisakon hasonlón ismétlődik. 4) A kics régi nemes család Hontban és Vasban. Neve tudomásunkra is számos okiratokban előjön; a család máig is virágzik. 5. Alexius, gömöri, 6. Alleman liptói,7. Andrikovich hevesi, 8. Andorman gömöri birtokos nemes családok. 9. Arkay nemes család (L. Sehern, offic. nobil. insurrect. 1797. 8. 1.) 10. Árosy, karvai előnévvel, (ugyanottt). 11. Altenberger hires szász család 1472 1. Teleki Hunyadiak kora. 12. Andorkó régi család, hegyesi és kúnhegyesi előnévvel. 1520-ban előjön Bálint Antalnak fia és János ennek unokája több rendbeli okiratokban. A család máig virágzik. 13. Andrásffy, előbb Tertina pozsonmegyei család. 14. Árpody régi nemes család. Tamás és leánya Kata Jákó Ferencz jegyese előttem bizonyos 1511-ki okiratból ismeretes. 15. Árokszállási, erdélyi nemes család. Lásd e néven Istvánt a múlt század elejéről is „Uj. Magy. M.“ 1855. I. 39. 16. Bab nai, mesterfalvi előnévvel. Hunyadiak kora X. 114.17.Babonics család ; ámbár egy talán sajátlag egy a Blagay-félével. 18. Bocskói csa- A kassai iparmütárlat, egy áttekintéssel a felvidéki iparra. I. Alig képzelhetünk valakit, ki a kassai mütárlatot látta, ismerve azon vidéket, mely ezt előállitá, hogy megelégedését ne nyilvánitná felette. — A honfi, kinek hona elöhaladása szivén fekszik, jöjjön ide, s győzze meg magát énszemeivel e felöl, — mert ez elég arra, hogy egy édes öntudat szálljon meg bennünket, s egyszersmind szép reményekre jogosítson, hazánk mindinkábbi felvirulása iránt. — Jelenleg egyedül a létezőre akarunk hivatkozni, — czélunk nem lévén más, mint vidékünk iparbani elhaladását a nagy világ előtt megismertetni. Ezen műtárlat a helybeli kereskedelmi s iparkamra által, Ő Felségeik itteni megjelenésük tiszteletére rendeztetett, mely mult junius hó 21-dikén helytartósági alelnök, — Poche lovag ur által egész ünnepélylyel, megnyittatott. — A műtárlat egy eddig elhagyatott lovariskolai épületben van, s a ki ezt csak pár hó előtti állapotában is ismeri, és most átalakítva megtekinti, tisztelettel hajlik meg az illető rendező Burghardt Vilmos ur, e tekintetben tanúsított szakértősége előtt. — A bemenetnél! boltozat felett, Kassa város czimerét nemzeti, birodalmi, uralkodó házi, bajor és városi szinü lobogókkal több gazdasági eszköz halmaza mellett körül ékítve látjuk, —• Itt belépve az előterembe, szemben egy nyílt függönyözött ajtó vezet, a magas császári pár kényelmére alakított nyugszobába, mely a császári pár életnagyságbani arczképeivel, s csinos bútorzaton kívül, más mellékes díszítményekkel ékeskedik ; — az előteremből jobbra, egy nyílt ajtón a műzárlati terembe lépve, a tárgyak különböző alakokbani elrendezésük, változatosságuk, és a terem izlésteljes díszítése lepik meg a szemet, melynek nagyszerűségét különösen emeli, azon tizennégy nagyszerű ablak, melyek a boltozatról elég világosságot, lövelnek a tárlat egész belrészére. A termet hosszában négy a tárgyaktól elkülönített, átmenetek futják át, középen több ásvány darab s hegyi növényekből csinos alakzatban összeállított tornyosulatból, egy szökőkút vízesése tör elő; —végül a bemenettel szemben, egy erkély szolgál szép kilátással az egészre. A tárgyak kiállítási tekintetben, nem külön, hanem a beküldők szerint csoportosítva rendezvék, és bárha mind már ismeretesek is, de eléggé meglepők azoknak szabatosságuk, czélszerűségük és kulcúrnjok, melyek mindenesetre legélőbb példányi az ipar e vidékenn elhaladásának. — Tekintetbe véve különösen azon szűk időt, mely a kiállítási tárgyak beküldésére kitüzetett, valóban csak megelégedésünket nyilváníthatjuk. Ki tudja miket mutathatna még ezen vidék fel, ha a műkiállítás rendezésének eszméje, csak pár hóval is korábban villan meg az illetőknél. A tárlat iráni tárgyak legnagyobb mennyiségét a különféle vasgyártmányok teszik, melyben e kerület leggazdagabb, s üzletének legfőbb ága, — és hogy ezen üzlet folyton emelkedik, legnagyobb biznyitéka azon gyártási különbség, melyet ez az utóbbi időkben napról napra jelentékenyebb mennyiségben mutat fel. Az évenkinti vastermelést nyers vasban 850,000 mázsára lehet számítani, (mig 1842. évben csak 300,000 vasa) öntvényekben 38,000 és kovácsoltakban 220,000 mázsára. — Kovácsolt vasakban kitűnnek a gölnitzi, szalóczi, murányi, krompachi, betléri és kisnavodai, — lemezekben a pohorellai és prankendorfi.— Sodronyban különösen a Jacobsféle Mathild hutai, melynek abroncsa is figyelemre méltók.— Ezenkívül az ózdi gyár hengerelt vasa. — Öntményekben a krompachi, prankendorfi, munkácsi, turia-remetei, hisnavodai és dernői díszelegnek, mely utóbbiak művei, akárhol is csak a legnagyobb elismerésben részesülhetnek. Megemlítésre méltók különösen a krompachi gyár hengere, fúró és gőzerőmű gépei, a prankendorfi és munkácsi gyárak kandallói, s más több jeles öntött vastárgya, a kisnavodai, öntött edényei, és a turia-remete gyári, tüzelő, Zrínyit egy bajnok társával, kezében lobogó s kivont karddal, ábrázolva. — Ezek mind olyek, hogy ezek látására büszke lehet minden honfi. — Kovácsolt müvekben Schürger és Schmotzer. — Heidl és társa alsó metzenzéfi gyárosok (hol évenként 30,000 mázsa kalapált vas dolgoztatik fel,) többféle, az ország különböző részében használatban levő kapái, ásói és szántóvasak első helyen állnak, úgyszinte a turia-remetei gyár ilyen gyártmányai. Megragadja különösen figyelmünket a Gosznovitzer-féle, Gölnitz melletti, első felsőmagyarországi szab.gyár készítményei, melyek állanak sodrony, láncz, csatt és karika nemüekből, hol a gyártmányok felett szemlét tartva, ezen gyár minden tekintetbeni elöhaladása s jó karban lételéről kell meggyőződnünk. — Ugyanezt mondhatjuk a wagendrüsseli serpenyőgyárak készítményeiről, mely a külhoniakat több tekintetben felülhaladja ; — a wagendrüsseli vas az, mely egész vidéken legjobb, és mindenhez alkalmazható. A szomolnoki cs. k. kincstár éreztermelését, ezüst, réz és higanyban mutatja be, — mely utóbbi 1842. óta szetik, évenkint 12,000 mark ezüstöt, 25,000 mázsa rezet és 1000 mázsa higanyt állít elő. Ez egyszersmind az említett nemes érczek ily tartalmú köveiben is képviselve van. Továbbá a magánosoktól müveltetett felső magyarországi János rézhuta, mindennemű réztermékeiben szemlélhető. Ezután Bereg timsóját, Dobsina réztartalmú és kobált érczköveit