Pesti Napló, 1857. október (8. évfolyam, 2311-2337. szám)

1857-10-18 / 2326. szám

238—2326. 8-dik évf­folyam. Szerkesztő szállása : Uri-utcza 3-dik szám. A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kiad­ó­hivatal: Egyetem-atcza, 2-dik szám, földszint. A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz, kiadása körülti panaszok, hirdetmények) a kiadó-hivatalhoz intézendők. 1­857. Vasárnap, oct. 18. Előfizetési feltételek: Festen, házhoz hordva: Évnegyedre . . . . 3 frt p. p. Félévre..................6 frt p. p. Hl „rint.v. A l 1­2­­6 diuábos petit sor háromszori hirdetésnél 4 p. fer. Bé­tliraetmények disd­ .lyjgfljj külön topkr.M&g&n­ vita Shasábos petit soröpkr Szerkesztési iroda: Egyetora-utc­a 2-dik­lám, 1- ső emelet, Vidékre, postán Évnegyedre . . . . 4 frt p. p. Félévre...................8 frt p. p. PEST, oct. 18. Tájékozás. (Fk) Há­borús nyári napokon, midőn a jég igen tikkasztó, a homályos felhők mögül rög­tön a nap kibúvik s forró sugarait a földre árasztja, tapasztalt időjósok ezt annak jeléül szokták venni, hogy iszonyú fergeteg közele­dik. A politikai időjárásról majdnem hasonlót lehetne mondani. A mindenünnen feltorlódó európai bonyodalmak közepette Stuttgart és Weimar napján pillanatnyi fény deb­te fel a homályt s e fényt némelyek állandó szebb idő elöfutójának hirdették. Tapasztalt időjósok pedig fejeket csóválták s azt mondták, hogy az a nap bizony „vizet húz“ s nem derűt, ha­nem még sötétebb borút hozand. Azon bökke­nője az európai politikának , melyre egy év óta folyást utaltunk — a dunafejedelemségi kérdés — még mindig egész nagyságában fekszik előttünk s a diplomatia hiába törek­szik annak félrehoritására; az érdekek ellen­téte nagyon is kirívó. Franczia­ és Oroszor­szág ma ugyanott áll, hol egy évvel ezelőtt láttuk s Ausztria szeretne talán engedménye­ket tenni, de érdekei itt oly világosan szólnak, hogy azokat félreérteni teljes lehetetlenség. Hozzájárulnak a szerbiai események , melyek — bárcsak töredékesen jutván nyilvánosságra — mégis egy gondosan készített, ügyesen el­rejtett, de mindenesetre messze elágazott terv­nek létezését sejtetik, mely kivált vagy — jobban mondva — csak Ausztriára nézve épen nem közönyös. Ha a Dunafejedelemsé­­gek ma egyesülvén, külön souverain alatt álló birodalommá alakulnak, csak a gyermek nem látja át, hogy e souverain vak eszköz lenne Oroszország kezében, nemcsak háladatosság­­ból, mert Oroszország trónra segíti, hanem azon okból is, mivel tudná, hogy Ausztria ré­széről soha szívélyes barátságra nem számol­hatná s igy nem csak múlt, hanem jövő­beli támaszát is egyedül Sz.-Pétervárott ta­lálná. Keletfelé tehát Ausztria — habár köz­vetve — de mégis határozottan kimondott orosz befolyással állna szemben. Minő tevé­keny és hatásos e befolyás dél felé, azt a szer­biai események tanúsítják s igy Ausztria Kra­­kótól majdnem az Adriáig Oroszországgal volna határos, nem névleg ugyan hanem t­e 11-­leg. Ha a térképre pillantunk, önkénytelenül is azt képzeljük, mintha éjszakkeletről éjszak­­nyugat felé és délkeletről délnyugot felé két óriási kar nyúlna ki, melynek még csak a­­ középső támpont hibázik, hogy teljes­ erejével nyomhassa Ausztria északi és déli határvonalát; e támpontot — kérjük az olva­sót, hogy ismét a térképre pillantson — e tám­pontot a Dunafejedelemségek képeznék s épen ezért könnyen magyarázható , ha Ausztria minden erejével az ellen küzd, hogy az orosz befolyás, mely eddig a török által mégis né­mileg paralizáltatott, ott túlsúlyra vagy he­lyesebben mondva — kizárólagos súlyra ver­gődjék. Nem vagyunk beavatva a kabinetek titkai­ba, hanem annyit a leghitelesebb forrásból mondhatunk, hogy az osztrák diplomatia ál­tal minden előkészület megtétetik ezen — Ausztriára nézve megmérhetlen következmé­nyű csapás elhárítására, hogy a Porta e törek­vést egyenesen gyámolítja s hogy Anglia leg­alább eddig még nem fordított hátat az ausz­triai érdekeknek. A journalistikában — a fél­­hivatalost értjük — úgy látszik kis fegyver­­szünet állt be, nyilvános jeléül annak, misze­rint a diplomatáknak más dolguk van mint tollharczot vívni; a perez válságosabb, mint valaha. Ily körülmények közt aggodalommal te­kintünk Potsdam felé, hol a porosz király a tím­ó élettel küzd. Esetleges utódja minden te­kintetben jeles férfi, esze és szive egyaránt kitűnő, a forradalom és a junker párt emberei egyaránt heves és erélyes ellent találandanak benne, de épen ezen erély miatt ő nem leir bátyja engesztelő s mindenfelé békítő termé­szetével, nem azon kegyelettel, melylyel IV. Fridrik Vilmos, minden eltérő politikai néze­te mellett, a vele vérrokon fejedelmi házakon csüggött. A király egészségi állapotára nézve kedvezőbben hangzanak ugyan a hírek, ha­nem — mennyire betegségének minőségét a nyilvánosságra került adatokból megítélhetni — a visszaesés rögtöni és igen igen komoly következményű lehetne. Európa akkor valódi pacificatorától fosztatnék meg, ki — miként egy lap igen találólag megjegyzé talán nem nagy, de mindenesetre nemes fejedelem! Nem szeretjük olvasóinkat megszomorítani, sőt mindenkor arra törekedünk, hogy még a komorabb tárgyaknak is valamely derültebb oldalát találjuk ki, de ha az európai helyzeten végig tekintünk, nem lehet némi nyugtalansá­got nem éreznünk, nem lehet vissza nem em­lékeznünk azon szavakra, miket a „Kreuzzei­tung“ a fejedelmi találkozás alkalmából mon­dott : „Az emberek örök békéről s általános kiengesztelődésről álmodnak s egész Európá­ban senki sincs, ki a másik iránt egy csepp bizalommal viseltetnék!“ TUDOMÁNY, IRODALOM ÉS MŰVÉSZET. A kritika és Szigligeti motívumai. (Vége.) Hasonló és megfelelő e jelenetnek az, melyben egy női Jago áll elő, mert szerző érezte, hogy egy Jago nem elég. A Rebekával folytatott párbeszédben Gyuri azt erősíti, hogy már nem szereti Rózsit. S valóban a néző el is hiszi azt. Nincs ok, a­miért ne hinné. Gyurinak csak az fáj, hogy a leány bátyjának adott szavát meg kell tartania. A jelenet végén mondja, hogy „azt a gonosz leányt még így is szereti.“ De azzal, hogy egyszerűen ezt mondjuk, nem festettük az érzelmet, bár­mit adjunk utasításba a színésznek. Szigligeti továbbá otromba hibát követett el a fél­tékenység festésében, mert feledé, hogy a féltékeny­ségnek egyik főeleme a túlságos szerelem. A szerel­met látjuk Gyuriban némileg az első felvonás alatt,­­ de a másodikban semmi sem mutat arra szavai­ból. A 2-ik felvonás 4-ik jelenetében, midőn Gyuri kedvesével találkozik, úgy viseli magát, úgy beszél, mintha csak valamely kis okból tartana haragot a czigányra és leányára. Az egész csupa gyermekes duzzogás. Zsiga a leány apja így szól: Jó napot Gyuri. Gyuri : (hátat fordít) Adjon Isten. Zsiga (hátrább) Itt van Rózsi. Gyuri: Látom. Zsiga : Miért kerülöd (t. i. Rózsit). Gyuri :Red nagyon k­i­v­á­n­c­s­i (!)..........Kicsivel hátrábbb ismét igy szól Gyuri : Ha terhekre van, fel is ut, le is ut, én erre, ketek arra, ha igy egymásnak háttal menve, valaha szembejövünk (találkozunk), akkor kíván­junk egymásnak jó reggelt. — Gyuri ezzel menni akar, pedig e jelenet előtt azzal fenyegetőzött, hogy majd Ő számoltatja meg Rózsit. — Gyuri a legérthe­tetlenebb ember minden tettében. A vén czigány félre vonulván, most Gyuri komolyan akarja számoltatni Rózsit. Gyuri így kezd belé: fél­­re azokkal a tettetett könyekkel. Rózsi, én azoknak nem hiszek, csak egy szám van még az életben. Beszél­jünk harag nélkül, meg kell egymást értenünk. Szólj mit kívánsz ? — Rózsi: van-e kelmédnek lelke igy bánni velem ? (hogy igy bánik velem), Gyuri: Hogy, hogy? (Nem halljátok a szenvedélyek nyelvét?) Rózsi : Mondja, mit vétettem? Hisz még a halálra sententiázott rabnak is megmondják miért kell szen­­vednie. Csak azt akarom tudni Én hibás nem va­gyok, azt tudom. Ha nem szeret­ted, mondja ki azt is, jobban az sem fog fájni, mint e hosszú (?) ha­ragban élés.........Szóljon kelmed, mert engem el­fojt . . . (sic) Gyuri: Nézz szemembe. Rózsi: Ké­­nyeimtől nem látom. Gyuri azt kérdi: Szerettél-e valaha. Rózsi: Ha látná igaz szivemet. Gyuri: Tudom rósz tetteidet. Rózsi: Mit tettem én ? — Gyuri erre így válaszol: „Ó hogy a nap el nem pirul helyetted ! máskép nem mernéd kérdeni!, Mit tevél ?! . . . Zsiga közbe­szólása után Gyuri így folytatja: Mit tettél? megcsaltál, hazudtad, hogy szeretsz, s ha szerettél, szerettél mást is, mintha két szived volna. Vele bezárkóztál, s ő a padláson szö­kött le — jelt tettél az ajtóra. — Ó! mondani is utá­lat. R­ó­z­s­i: Ki mondja ezt reám ?, — Gyuri: Az egész világ, szemtanuk! Rózsi: Szemtanúm az Isten, hogy minden hazugság. Gyuri: ügy? Tehát tagadod, a­helyett, hogy megváltanád. — A legerő­sebb is botlik, — tán a kisértés nagyobb volt erőd­nél ? tán én nem voltam oly nyájas, oly jó mint kel­lett volna ? Tán haragba voltunk akkor.-------Ő csak az igazat mondd, csak vallj meg mindent. Rózsi: De mit vallják ? Gyuri: Hogy megcsaltál. Rózsi: Vallja meg inkább ked, hogy nem szeret többé, hogy így akar menekülni. Szóljon, ha nem szeret, én feloldozom----Gyuri Feloldoz! hahaha! feloldoz (hidegen, töredezett hangon). De értsd meg jól. Bátyád nagyot tett értem — bár élne, hogy visz­­szafizetném s fel lennék oldva a láncztól, mely k­o­­pors­ójához szegez (mi ez ?) Értsd meg jól én tudom, hogy hűtlenül megcsaltál. Rózsi: S hiszi azt rólam, igazán hiszi? Gyuri: Oly igazán, minthogy Isten van az égben. De adott szavam köz s én feleségül veszlek. Rózsi: Holott azt hiszi, hogy megcsaltam. Gyuri (keserű gúnynyal) igen — ó­s elveszlek, s mi boldogok leszünk..........Meg lesz becsületed is, hiszem bekötöm fejedet. Rózsi azt mondja erre: s ő azt hiszi, hogy elfogadom ke­zét ! Inkább gyökerestől száradjak el. — Ártatlan vagyok majd belátod te is. Rózsi kevéssel hátrább így szól (töredezve) : És hiszi, hogy ártatlan vagyok? Vagy azt hiszi, hogy bűnös vagyok ? G­y u r­i : Ő csak ne kérdezz, csak ne kérdezz! (fa­jankó !) R­ó­z­s­i (erőt nyerve hozzá lép) De kérdem, oly igazán feleljen, mintha Isten hal­laná : én nem csaltam meg, ne csaljon meg kend sem? Gyuri: (küzdelemmel) Ha kényszeritsz ki kell mondanom (s eddig sem mondott egyebet) ártat­lannak nem hiszlek, nem hihetlek. Rózsi (mega­dással távozva tőle) Igaz Gyuri, fel is ut, le is ut. Több szavam nincs — Menjen, ne szóljon. Gyuri : (alig bírva elszakadni) Isten veled! Én megbocsátok (el). Rózsi miután Gyuri elment ezt mondja mind­járt elmerül­ve : Ha ártatlannak hinne, szeretne, miért nem szeret tehát ? — (E helyett a fenebbiek után csak sületlenségeírt idéztük). E jelenet csak ismétlése a hajdúval volt meddő jelenetnek. Nem látunk semmi fejlést, a szenvedély fokozásáról szó sincs. Gyuri mind azt mondja : Meg­csaltál Rózsi! Rózsi: váltig erősíti, „ártatlan va­gyok Gyuri“. Nem látjuk a cselekvényben a folyvást ellenállhatlanul magával ragadó folyamot, az csupán egy helyben hullámzó tó. Nem halljuk a szenvedé­lyek meleg szavait: az érzelmek zárjei közé vannak téve színészi utasításképen. Nem foghatjuk fel, drá­mai motívumok hiányozván, miért kell e Gyurinak okvetlenül féltékenynek lennie, s a felidézettek után Rózsinak mindjárt megőrülnie. Azt hiszszük, nem volt szükség Rózsi őrülési jelenetét is idéznünk, ma­­­­gyaráznunk. A fenebbiek elég világosan mustrálják Szigligeti tehetetlenségét a szenvedélyek festésében. Tévedése abban áll, hogy erejénél többet mért. Nagy szenvedélyeket akart játékba hozni, melyeket indo­kolni, festeni és fejleszteni nem bírt. A nagy szen­vedélyeknek csak eredményeit, követ­kezéseit látjuk. A­mit szemünk láttára kell vala fejlesztenie, az első és második felvonás közti időre tette, s a mi azalatt történt, utólagosan is csak néhány szóval említteti. Aztán nemcsak a szenvedély fej­lését nem látjuk, hanem magát a szenvedélyt sem. — A párbeszédekben nem halljuk az érzelem hangját. Gyuri és Rózsi bizonyos satyricus drámára emlékez­tet, melyben a hős utóljára megjelen a színpadon, s csak annyi van írva róla zárjelben színészi utasítá­sul, hogy meghal éhen. Én teljes meggyőződés­sel használtam e kifejezést : „színpadi absurditás.“ Ha Szigligetire a „Czigány“ból hoznánk ítéletet, sok szomorú, keserű igazságot kellene elmondanunk. Itt csak azt akartuk kimutatni, hogy a drámai okok, a motívumok körül nagy tévedésben van. Színművei­ben, főleg u. n. tragoediáiban mindig láttuk, hogy az emberi szenvedélyek természetét nem ismeri, de azt hittük, tán az elsietésből származik e hiány. A motívumokra nézve is azt hittük, szándékosan hagy­ja el, hogy kényelmesebben csinálhasson bármily gyenge, csak minél több színművet. De most ime be­vallja, hogy elméletileg sincs tisztában a motívumok­kal. Azok alatt valami külső, esetleges dolgot ért. — A lehetőt összetéveszti a természetszerinti szükséges­séggel. Ő a motívumot materiális dolognak veszi, s azt hiszi, hogy a törvényszéki rábizonyítás egy a drámai motiválással. Ha Shakespearenak védnie kellett volna Othello motívumait, kétségkívül nem a zsebkendővel állott volna elő,annak ugye csak külső tápláléka volt a lelki folytonosan ható s már meglevő szörnyetegnek. Szigligeti úr pedig holmi zsebkendőkkel, külső adatokkal áll elő, me­lyeket mi csaknem oly rég tudunk, mint ő maga. Mi a zsebkendőket odaengedjük Szigligetinek, de sem a Hajdút és Rebekát együttvéve nem ismerjük el Jagonak, sem a külső bizonyítékokat motívumoknak , s az egész fenebbi szerelmi viszonyt az emberi ér­zések nem hogy képének, hanem árnyékának sem. Csoda-e, hogy a kritikusok elhallgatják Szigligeti motívumait, midőn azokat nem találják színdarabjá­ban? Csoda-e, hogy a kritikus kénytelen azt mondani, hogy Szigligeti darabjában ez vagy amaz egyén ért­hetetlen ,­­ mert hisz nem tehetjük mindig, hogy a darabból egyes részleteket idézzünk, s felolvasást tartsunk minden egyes drámaírónak minden aesthe­­ticai fogalom fejtegetésére. Végül Szigligeti urat, s minden drámaírót arra ké­rünk, magyarázza meg magában a drámában vilá­gosan saját művét, s mutassa ki tisztán magán a fotóhang a pesti czu­korgyárról. 1. Volt Pesten egy szép és nagyszerű iparvál­lalat : a répaczukor- és finomító gyár. Ez egy részvényes társaság által alapittatván, kezdet­ben vérmes remények közt indítá meg műkö­dését, de csakhamar kiderült, hogy járatlanok lévén a gyárüzletben,itt is követtettek el hibák, minőket más magyarországi répaczukorgyá­­raknál tapasztaltunk, s a részvénytársulatok árnyoldalai itt sem kerültettek el természetes rendszabályok által. Röviden szólva, lassan kint a dolog oda fej­lődött, hogy a gyár már 1854-ben feloszlik, ha az igen tetemes lengő s fedezetlen váltó­adósságokért Károlyi György gr., Havas József, W­e­i­s­z Bernát, N­á­d­a­s­s­y István és Szabó Béla urak csupá­n hazafiságból jót nem állottak volna. Ily körülmények közt az egyesület még egyszer próbára téve erejét, hogy gyárát a szégyenteljes bukástól megmentse, s az 1856. dec. 20-ai közgyűlés, újabb 293 ezer forintos részvény kibocsátását elrendelé. Az igazgató választmány lelkesen támogatá a közgyűlés szándékát, mindent elkövetett, hogy a 293 új részvény vevőre találjon; csak kebelében 98 részvény íratott alá, de törekvései a részvé­nyes tagoknál teljesen meghiúsultak. Ezek megunván a már éveken át tartott vajúdást, a vállalattól egészen elidegenedtek, közgyűlé­sekre meg nem jelentek, s az új részvények­ből, Brunner Antal urat kivéve, ki 6 darabot vett, egyet sem írtak alá. Ennek következtében az üzlettőkét nem le­hetvén szaporítani, a gyár megmenthetésének egyetlenegy módját, a répaczukor nagybani gyártását szintén el kellett ejteni, úgyhogy, bár a gyár 100,000 mázsa sőt több répát is feldolgozhatott, mégis nagy erőlködéssel az 185­4-ki évjáratra (campagne) alig lehete 50,000 mázsa répát előállítani. S hogy ily kö­rülmények közt a jótálló urak sem akarták a terhes jótállást továbbra nyakukon hagyni, igen természetes. A gyár megmenthetésének módja tehát nem sikerülvén, az 1856-ks novemberi közgyűlés elhatározta, hogy a czukorgyár telke, a rajta fekvő épületek s gyáreszközök adassanak el, s ennek eszközlésére a közgyűlés részéről Havas József úr különösen megbizatván, ezen­kívül körlevélben minden részvényes felszólít­­tatott, hogy vevőt szerezni törekedjék. Ha pe­dig a gyár eladása 3 hónap alatt nem sikerül­ne, a közgyűlés már most felhatalmazta a vá­lasztmányt, hogy a gyár minden vagyonát az adósságokkal együtt a jótálló urakra tulajdoni joggal ruházza át. Azonban sem vevő nem akadt, sem a jótálló urak nem vették át a gyárt s igy nem volt más mód, mint csődöt jelenteni s a gyárat nyil­vános árverésen eladni. A sept. 20 -án tartott második árverésen, miután idegen árvereső Barber uron kívül egy sem jelent meg, a gyár telkét s a rajta fekvő épületeket 150,000 írtért Károlyi György gr. Havas József, Nádassy István és Weiss Ber­­nát urak közösen megvették s ez által egy időre a „pesti répaczukor- és finomitó gyár“ eltemettetett. A dolog ily gyászos lefolyását minden ha­zafi mélyen fájlalja s pedig nemcsak azért, mert sok hazafi érezhető veszteséget szenve­dett, miután 207 ezer forintos törzs és 134 öt­százforintos elsőségi részvény s igy összesen 274.000 forint tőke egészen elvész, hanem azon okból is, mert minden hazai vállalat bu­kása megrendíti a közbizalmat s más hasznos iparvállalatok felállithatásának útjában áll, e miatt valódi köz­szerencsétlenség; de végre azért is, mert legnagyobb veszteség épen azon jeles hazafiakat érte, kik a gyárt megvették s kik semminemű hazai intézet és vállalat pártolásából magukat ki nem húzták*). És még szerencsének mondhatjuk azt, hogy a magyar kereskedelmi bank a maga 100,000 forintját, s gr. Zichy a betáblázott 60,000 ftot a vételsummából s a gyáreszközök értékéből visszakaphatják. FÉNYES ELEK: A Balatonmellék bortermelése és szüreti kezelése. Balaton felső vidéke kiválólag bort termő vidék. Már maga a természet által bortermelésre van a vidék utalva, s a föld nagy része eleség , főleg búzater­mesztésre (kivéve a lap­i kőmentes helyeket) telje­sen alkalmatlan, ellenben észszerű s a borászat elő­haladott tanához alkalmazott kezelés mellett kitűnő bort terem. S hogy Balatonmellék borai nem emelkedtek oly hírre, minőre jóságuk fokozatához mérten emelked­niük lehetett s kellett is volna — annak oka a rosz kezelésben, s a kereskedelmi világgali közvetlen ösz­­szeköttetés hiányában keresendő. A balatonmelléki szőlőhegyekben tarka vegyület­­ben vannak összekeverve a kü­lönböző szőlőfajok, a a szőlős gazdák eddig mindenféle fajt összeszü­zetel­*) A gyár adósságaiból következő summákat vállaltak magukra s fizettek ki : Gr. Károlyi György 183.000, Havas József 75,000, Nádassy István 35,000, Weisz Bernát 35,000, Szabó Béla 10,000 pengő, összesen 338,000 ftot. Ehhez járul a vételi summa 150,000 ft, úgyhogy a jótálló áraknak a gyár jelenleg 488,000 p. forintjukba került.

Next