Pesti Napló, 1857. október (8. évfolyam, 2311-2337. szám)

1857-10-20 / 2327. szám

239 2327. 8-dik évi folyam. 1857. Kedd, oct. 20. Előfizetési feltételek. Kiadó-hivatal: Egyetem­-utcza, 2-dik szám, földszint. A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz, kiadása körüti­ panaszok, hirdetmények) a kiadó-hivatalhoz intézendők. Szerkesztési iroda: Egyetem-utasa 2-dik szám, 1-ső emelet, A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. | U’t_JQ4.TV,Xr­-TQi_ J.,6 hasábos petit sor három­szori hirdetésnél 4 p. kr. Bé- I Jliraetmenyeg Q.II­ .ivegdíj külön lopkr.Magán vita Ghssáb08 petit gor5pkr Szerkesztő szállása : , Uri­ntcza 3-dik szám. Vidékre, postán Évnegyedre . . . . 4 frt p. p. Félévre...................8 frt p. p. Pestem, hi­hoe hordva: Évnegyedre . . . . 3 frt p. p. Félévre..................6 frt p. p. PEST, oct. 20. Tájékozás (Fk.) A skandináv államokban, halkan s a világ által kevéssé észrevéve, igen érdekes események fejlődnek, melyek egyelőre csak amaz országok belsejét látszanak illetni, ha­nem idővel majd az általános európai viszo­nyokra is nem csekély befolyással lesznek. Svédország és Norvégia élére Károly her­­czeg mint helyettes uralkodó lépett; Oszkár király beteg. Betegsége természetét közelebb­ről nem ismerjük; az orvosok véleményei e tekintetben igen különbözők; meghiszszük, magunk is azt véljük, hogy a betegségek ezen neméről az orvosi tanodákban keveset vagy semmit sem hallottak, talán még neve sincs; azt indítványoznák, hogy „hypertrophia diplo­­matica“ vagy a kormányzás örömeiveli túltelt­­ségnek nevezzék. Újabb időben e betegség nem oly igen ritka. Oszkár király a novemberi szövetség után ugy látszik teljesen jóllakottnak érzé magát az uralkodás késeivel. E fejedelem két évvel eze­lőtt ritka látványt nyújtott a világnak. Azon nemzet, mely kormánya alatt áll, nagyszerű történelmi visszaemlékezésekkel bir, s a kö­zönséges diplomatiai ildom megtiltotta ezen emlékezések felelevenítését, mert ezek mind­annyian Oroszország ellen, a Svéd-Norvégiá­­val határos, igen hatalmas Oroszország ellen irányulnak. De Oszkár király a maga teendőit nem akarta a szokásos mértékhez szabni; nemzetének lelkesedésében elegendő támaszt vélt találhatni Oroszország túlsúlya ellen; bi­rodalmának nagysága ő előtte oly fényes czél­­nak látszott, hogy nemcsak annak elérését, hanem még a feléje törekvést is dicsőségnek tartá; azonkívül neki fia van, ki a nagy mun­kát folytathatná s valósággá varázsolhatná azon jövőt, melyet az atya csak álmodni mert; ez utóbbi Mózesként az ígéret földjének hatá­ráig remélte vihetni szeretett népét, kinek fiá­ban biztos és derék vezetőt hagyhat. Oszkár összetépte az Oroszországgali szerződéseket és a nyugattal véd és daczszövetségre lépett, azon novemberi szövetségre, mely — magában tekintve — mindig homályos maradand, mely azonban világosságot nyer , mihelyt, miként fentebb mondjuk, a király jövőbeli terveit is belevonjuk a számadásba. A régi iskolájú eu­rópai diplomatia majdnem megszélhüdött, mi­dőn a svéd király e merész tettét látta; hallat­lan dolognak látszott előtte az, hogy egy sou­­verain egyedül népe kivonataira hallgat, egye­dül népe rokonszenvében keresi támaszát és­­ az európai diplomatiának igaza volt, mert Oszkár király uj szövetségesei egészen más tényezőkkel számoltak s kevés hét múlva cser­ben hagyták a svéd szövetséget, a svéd népet és a svéd királyt. Ez ugy látszik megtörte a még csak 58 éves király szivét; érezte, hogy or­szága oly kényes helyzetbe jutott, melyből csak erős fiatal kor mentheti ki, s igy a kor­mányzás gondjait 30 éves fiára ruházá át, ki most atyja nevében viszi a kormányt. Ká­roly herczeg szellemdús és erélyes fiatal em­ber, ki hazáját alkalmasint nem sokáig ha­­gyandja a mostani kétes helyzetben; vagy Oroszországgal ki kell békülnie vagy magá­nak végképen önálló helyzetet biztosítani. Oroszországnak ő soha nem volt barátja. Finnland visszaszerzése neki is egyik leg­kedvesebb álma; mennyiben igaz azon állítás, hogy ő a skandinavismus egyik legtöbb pár­tolója, ezt majdcsak a jövő fogja mutatni; mi részünkről semmi valószínűtlent nem látunk ez állításban. Oroszországra támaszkodni nem akarván, mert ily támaszkodás függőséggel s alárendeltséggel azonos, a nyugati barátság értékéről pedig untig meggyőződvén, nem ma­rad egyéb választás, mint a három skandináv ország egyesítése által szilárd és tekintélyes birodalmat alkotni, mely Oroszországot a Beit és Lund táján bármikor is torkon foghatja s ennek hajóhadát a bothniai öbölbe bezárhatja. Ez — ismételjük — merész álom lehet, hanem oly országnak, melynek egy XII. Károlya vala, ily dolgokról legalább — álmodnia sza­bad. A skandinavismus győzelmét talán segíteni fogja Dánia maga, mely diplomatiai győzel­mek által még egy ideig tengődhetik, melynek azonban előbb utóbb mégis tekintettel kellene lennie a német herczegségek igényei iránt. Mi­nél makacsabban tartóztatja le azokat, annál hevesebben fognak végre kitörni s a herczeg­ségek önállósági vágya — gyámolítva azon dán párt által, mely a dán nemzetiség tisztán tartása érdekében nem igen ellenezné a német részek Dániátóli elszakadását — e két ténye­ző összevéve, mondjuk, könnyen eszközölhetné ki azt, hogy a már most sem igen nagy terje­delmű Dánia még kisebbfé Huetté olvadna össze s annál könnyebben csatlakoznék a szom­széd skandináv testvérországokhoz. A dán király legújabb utazása újra tanusitá, hogy ezen „őszállamnak“ nevezett complexus csak mesterségesen tartatik együvé, s hogy annak részei természetöknél fogva egymástól elszakadni törekszenek. A dán rész a német ellen, a német a dán ellen heves panaszokkal járult a királyhoz, ki itt is ott is ígéreteket tett, miket azonban teljesíthetni nem fog, mert egymással ellenmondásban vannak. Hálás el­ismerést érdemel ugyanazon elfogulatlanság, melylyel a király a német lakosság panaszait fogadta, midőn ez neki elmondá, mint nyom­ják el a herczegségek nemzetiségét, mint da­­nizálják azokat ex offo, mint tűri a nép mind­ezt, mivel a dán kormány a dán hivatalnokok ellen igazságot nem szolgáltat, — hálás elis­­­merést érdemel e panaszoknak legalább meg­­­­hallgattatása, mert hisz a király azokat egy­szerűen vissza is utasíthatta volna, kinyilat­koztatván, miszerint ő már tudja, hogy min­den jól megy, hanem azért azon állapot, melyre e panaszok vonatkoznak, mégis igen sajnos s véleményünk szerint legbiztosabb esz­köz, azt megsemmisíteni, a mit ez után fen­­tartani s megszilárdítani akarnak : Dánia belerejét s egységét! HYPERION. IRTA LONGFELLOW. II. KÖNYV. (Folytatás. *) Hatodik fejezet. Egy pillantás a felhők országába. Azután Flemming igy folytatá : — Türelmesen végig hallgattam önt is még csak félben sem szakítottam. Most hallgasson ön meg en­gem. Ön panaszkodik a kor kétségeskedő természe­téről. Ez azon alak, melyben az idő bölcseleti szelle­me nyilatkozik. Engedje meg ön nekem azt monda­nom, hogy a másik alak, melyet felvesz, a költői ál­modozásé. Plato, öreg kora miatt hasonló álmoknak engedte oda magát, valamint a középkor mysticusai is és tanítványaik még mindig a felhők és álmok or­szágában bolyonganak Szelíden és híresen pihennek telkeik azok árnyain, melyek alatt Plato tanított su­sogó leveleikről népgazdag századok lármáján át, ünnepélyes, titokszerű hang csendül meg, mely előt­tük a világszellem hangja. Az egész természet átszel­lemül és átváltozik, s éles, határozatlan álmokban ringatva elélnek ők e viruló világban, hasonlóan a német mesebeli gyermekhez, ki egy erdei tó partján ül és hallgatja mint czivódnak felette a kék ég és zöld lombok a mint a vízben visszatükröződnek, ami valóság is de kép is. Szívesen megvallom, hogy ily éber álmok képzelődésemet hatalmasan izgatják. *) Lásd P. N. 236-dik számát. Azon magasztos telkekhez közelednek és azok után járnak, melyek mindig magasabb és magasabbra szállván, a csillagok fedele alatt építenek maguknak lakhelyeket, nem gondolva meg, hogy légből nem élhetnek, de a földre kell leszállaniok, ha tápot akarnak találni. Én azonban bennök csak éber álmo­kat, árnyat, és nem valami lényegest fedezek fel. A­mi nekem az uj bölcseletben leginkább visszatetszik, az azon hideg merészség, melylyel egy uj ruhába öltöztetett régi eszme szemeink közé kacsint s állítja, hogy bennünket nem ismer, habár gyermekségünktől fogva bizalmas barátok voltunk is. Emlékszem egy angol íróra, ki a német bölcselet alkalmából igen ta­lálóan azt mondja : „Gyakran valamely tétel kifü­r­­készhetlen és iszonyú kinézésűnek látszik, de ha el­szántan ostromoljuk, sötét hüvelyéből és rettentő sán­­czaiból előczipeljük és napfényre állítjuk, hogy ter­mészetes szemeinkkel lássuk s tiszta emberi értelem­mel vizsgáljuk : egészen egyszerű igazság lesz be­lőle, melyet már rég ismerünk, s gyakran úgy ismer­nünk, mint nagyon is szembeszökő dolgot. A félté­keny újoncz gyakran fog emlékezni a könyvekkel való harczában Drydenre, amott áll egy mogor­va, haragos és óriás sisak rozsdás vasból, s alatta egy fő, mely nem nagyobb egy diónál!“ — Elképzelheti ön, hogy e szavak valaha Carlyle Tamás tollából jöt­tek ?Ő maga is elsajátiította legközelebb a nyers ter­minológiát és sok tiszta, egyszerű kedély meg lön sért­ve ez által. Ezt személyes megbántásnak veszik. Ha­ragra lobbannak s megtudják a dicséret jogos jutal­mát. Azonban nem is érdemes a dolog arra, hogy lé­lekjelenlétünket elveszítsük. Használjuk inkább e látványt is a mennyire csak lehet s ismerjük fel ál­­crája alatt a fejedelmet. Mert ama különös és ódon öltözetbe burkolva királyi lélek bolyong, mint Ká­roly császár barát csuhában bolyongott a kolostor komoly csarnokai alatt — lelkében még mindig mint uralkodó. Ily dolgok nem újak a világtörténetben Olykor-olykor átröppennek a föld felett és csak ha­mar kialusznak, s egy darabig nyugalom uralkodik , az igazság légköre vidámabban tündöklik. Miért pa­polna ön a szeleknek ? miért akar a permeteggel böl­­cselkedni ? Maradjon ön inkább veszteg s engedje, hadd vonuljon el előtte ama felhős, pompás és ma­gasztos látmány. A tanár öntetszéssel mosolygott, de nem szólott semmit. Flemming tovább folytatá : — Még csak ezt akarom hozzá tenni: sok specula­te van az irodalomban, bölcseletben és vallásban, mely mellett az ember kellemesen érzi magát s mely nagy nevek árnya alatt nyugszik s végre mégis egy mókus-kicsinységre zsugorodik össze és bennünket luddá tesz. A professor nem tudta , vájjon nevessen-e e tréfa felett vagy magát megsértve érezze s kezét Flemming karjára téve komolyan mondá: — Higgye el ön fiatal barátom, eljön az idő, mikor ön e dolgokat értelmesebben fogja megítélni. S re­mény­em önre nézve hamar elérkezik az idő, mert egynek gyorsabban tűnik elő mint a másiknak. Mi az idő ? A hang nyomatékos súlya, melylyel a tanár e sza­vakat mondá, felverte a bárót álmából s mivel a mondottat nem eléggé tisztán értette, de vélte in­kább, hogy a professor azt kérdezi: mi tájon lehet az idő, hirtelen felkiáltott : — Azt hiszem mindjárt éjfél lesz. Ez a felelet egy kissé kihozta a tanárt a sodrá­ból s csakhamar eltávozott. Midőn elment, mondá a báró: — Bocsásson meg ön, hogy vendégével ily lovagia­­san bántam. Bölcselkedése nem kevéssé untatott , az álomnál kerestem menedéket. Azután, a­hogy ezek az emberek beszélnek, azt kellene hinnünk, egyedül csak ők láttak minden népet a természetben, s ha valamelyiket így hallom beszélni, azonnal Goethe baccalaureusára gondolok, ki e szavakkal kiált fel: A világ nem vala­mig én nem teremtem , A nap odalen volt a tengernek mélyén, Velem kezdé a hold változó futását A pompázó nappal utjának járását. Kizöldült, virágzott a föld is előmbe’ Ragyogott a csillag a magas felhőkbe* Az első éjszakán csak egy intésembe' Került a hajnalt is fogni szekerembe. S ki bontá kívülem szét a korlátokat, Melyek lenyűgözék a gondolatokat ? Én szabadon, a hogy bennem lelkem beszél Követem világom, mely itt bensőmben él. És röpülök gyorsan, eredeti bájjal Előttem fény — vagyok a sötétnek háttal ! — Nem találja ön a hasonlóságot ? Ön elég sze­rény lenne bevallani, hogy egy küzdő világosságsu­gár csak véletlenül esik mi szegény, sötétben tapoga­­tódzó pogányok elvakult szemeire. — Mily kevés kegyelet van bennünk ! mondá Flemming. Meg nem állhattam, hogy tréfásan ne sza­­kaszszam félbe a vitát. Bizonyos éretlen könnyel­műség száll engem meg gyakran a csodálatnál. Ily alkalmaknál megemlékezem mindig egy jelenetre, mely az egyetemen történt, hol az absolut mozgás le­hetősége feletti komoly vita közben egy tanuló azt mondta, látott egy sziklát megnyílni, melyből béka ugrott ki, s nem lehet­ róla feltenni, hogy a külvilá­got ismeri, s annálfogva absolut mozgásának kellett lennie. A tudós tanár, ki ezt hallotta, aligha jobban meg volt ijedve a melle.“**0 miatt, mint a mi tudós professorról- perczc­el ezelőtt. De jöjjön ön, húzza ki az órát s­zerünk feküdni. — Apropos! mondá a báró, vette ön észre, mily különös feje van ? Kétfelé lapos. Utóhanjg a pesti czukorgyárról. II. Midőn az eddig történteket oly titkolódzás nélkül, s oly őszinteséggel elősoroltam : talán vakmerőség, vagy hiú ábránd lesz az, mit aka­rok mondani, de azért csak kimondom , mi­szerint hiszem és remélem, hogy az eltemetett pesti czukorgyár ham­vaiból ismét fel fog támadni, s nem­sokára egy új részvénytársulat a répaczukorgyártást Pesten nagy­ban megkezdendi. Reményemet a következő indokokra ala­pítom : 1. A czukorgyárhoz szükséges épületek már készen vannak, egészen a gyártáshoz idomít­­vák, s igy az építkezés nem vesz időt igény­be, s a kész épületek soha jutányosabban meg nem szerezhetők mint jelenleg. 2. A gyártáshoz megkivántató gépeket és eszközöket, melyek rendesen nagy summa pénzbe kerülnek, egy új részvénytársulat jutá­nyosan szerezhetné meg. 3. Azon okokat, melyek az eddigi gyár bu­kását előidézték, tapasztaláson okulva, jöven­dőben egész biztossággal ki lehetne kerülni. 4. A répaczukorgyártás, daczára az újan felemelt czukorrépa-adónak , Magyarország­ban nemsokára okvetlen nagy lendületet nye­­reni; s hogy különösen Pesten a répaczukor­gyártást igen nagy haszonnal lehet megkez­deni és folytatni, azt épen a pesti czukorgyár két utolsó évi gyártásából győző adatokkal és száraz számokkal lehet bebizonyítani. A két első pont bebizonyítása nem szüksé­ges ; ez magában értetik, melynél fogva csu­pán a 3-ik és 4-ik pont bővebb kifejtését kíséreljük meg. Ha a pesti czukorgyár megbukásának okait vizsgáljuk, mindjárt szembe ötlik, hogy itt is főszerepet viselt azon szerencsétlen eljárás, mely a legtöbb magyar gyárt megbuktatta, s mely abban áll , hogy épületekre, felszere­lésre csaknem az egész rendelkezhető vagyon kimerittetett, s a legfontosabbikra, az üzlet­tökére mi sem maradt. Félszeg, fél erővel kezdett üzlet minden ipar­ágban káros, de legkárosabb a gyárüzletnél. Egy mezei jószág, üzlet vagy forgó töke nélkül is­­ csak elpang valahogy, elvégre a földeket teliben­­ lehet kiadni, vagy haszonbérbe ereszteni, de gyártásnál ez nem megy. Ha egy gyárban nincs forgó töke, akkor nincs gyártás, nincs jövedelem, mert a drága épületek és gépek magukra hagyatva semmi jövedelmet nem haj­tanak. Mit tesznek tehát az üzlettőke nélkül maradt gyárak ? Pénzt vesznek fel váltókra, később egész váltólovaglást űznek, s e gazdál­kodás végső eredménye : bukás. És ez nagyon természetes. Nálunk a pénz, a hitel oly drága, hogy ily kölcsön a tiszta jövedelmet legjobb esetben felemészti, de leg­gyakrabban a kamat drágább, mint mennyit a gyártás tiszta jövedelméből ki lehet állítani. E szerint ki kölcsönpénzzel akar gyártani, legjobban teszi, ha a gyártáshoz hozzá se fog-Pedig e hibát a pesti czukorgyár is elkö­vette. Fentebb láttuk, hogy ennek egész va­gyona, mit a részvényesek két ízben összetet­tek, 274.000 forint volt. A gyári telkek, épü­letek, eszközök, gépek e sommát egészen ki­merítették, annyira, hogy üzlettőkére semmi sem maradt, s a gyártás éveken keresztül drá­ga váltókölcsönök segedelmével folytattatott. És hogy ily gazdálkodás mellett annyi ideig is fentarthatá magát, annak lehet köszönni, hogy a fentebb említett 5 hazafi saját áldoza­taikkal el akarák távoztatni a gyár szégyen­­teljes bukását. De a­mi nem természetes, az erőltetést nem tűr, s így a pesti czukorgyár is, bukását, már csírájában magában hordozta, s bekövetkezése az avatottakat meg nem lepte. Ha már e hibát a keletkezendő czukorgyár­­egyesület jövendőben el akarja kerülni, a tár­sulat tőkéjét legalább 400,000 pengő forintban kell megalapítani. E summából az épületeket 150,000, az eszközöket és gépeket 50,000 po­ftért megvásárolhatván, s kijavíttathatván, üz­letre tisztán maradna 200,000 frt, melylyel igen jövedelmes és dúsan kamatozó gyártást lehetne folytatni, s a vállalatot minden történ­hető veszteségektől és szerencsétlenségtől meg­óvni. FÉNYES ELEK: A vágmenti magyar községek. A Vág mentében Sempthe mezőváros () a legelső hely, hol a köznép ajkán magyar szó hangzik. A múlt század végén lakosai tiszta magyarok voltak, mi onnan is kitetszik, hogy az öregek most is ma­gyar könyvből imádkoznak. Az idők mostohasága a az idegenek letelepedése folytán jelenleg a lakosság nagyobb része nem érti a magyar nyelvet, s ha eleje nem vétetik, 20—30 év múlva az egész helység el­­tótosodik. Megmondom az okát, s ez az, a­mi e sorok írására indított; talán lesz, kinek befolyása van az ügybe, a gátat vet az eljárásnak, melynek méltatlanságát az illetők nem tudják vagy nem akarják átlátni. **) A mint mondám, Sempthénak mintegy fele házi *) Az Esterházy grófok uradalmaihoz tartozik. S z e r­k. **) Ismételve figyelmeztettük az illető m. püspöki főha­tóságot e körülményre. S z­e r­k.

Next