Pesti Napló, 1857. október (8. évfolyam, 2311-2337. szám)
1857-10-20 / 2327. szám
239 2327. 8-dik évi folyam. 1857. Kedd, oct. 20. Előfizetési feltételek. Kiadó-hivatal: Egyetem-utcza, 2-dik szám, földszint. A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz, kiadása körüti panaszok, hirdetmények) a kiadó-hivatalhoz intézendők. Szerkesztési iroda: Egyetem-utasa 2-dik szám, 1-ső emelet, A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. | U’t_JQ4.TV,Xr-TQi_ J.,6 hasábos petit sor háromszori hirdetésnél 4 p. kr. Bé- I Jliraetmenyeg Q.II .ivegdíj külön lopkr.Magán vita Ghssáb08 petit gor5pkr Szerkesztő szállása : , Urintcza 3-dik szám. Vidékre, postán Évnegyedre . . . . 4 frt p. p. Félévre...................8 frt p. p. Pestem, hihoe hordva: Évnegyedre . . . . 3 frt p. p. Félévre..................6 frt p. p. PEST, oct. 20. Tájékozás (Fk.) A skandináv államokban, halkan s a világ által kevéssé észrevéve, igen érdekes események fejlődnek, melyek egyelőre csak amaz országok belsejét látszanak illetni, hanem idővel majd az általános európai viszonyokra is nem csekély befolyással lesznek. Svédország és Norvégia élére Károly herczeg mint helyettes uralkodó lépett; Oszkár király beteg. Betegsége természetét közelebbről nem ismerjük; az orvosok véleményei e tekintetben igen különbözők; meghiszszük, magunk is azt véljük, hogy a betegségek ezen neméről az orvosi tanodákban keveset vagy semmit sem hallottak, talán még neve sincs; azt indítványoznák, hogy „hypertrophia diplomatica“ vagy a kormányzás örömeiveli túlteltségnek nevezzék. Újabb időben e betegség nem oly igen ritka. Oszkár király a novemberi szövetség után ugy látszik teljesen jóllakottnak érzé magát az uralkodás késeivel. E fejedelem két évvel ezelőtt ritka látványt nyújtott a világnak. Azon nemzet, mely kormánya alatt áll, nagyszerű történelmi visszaemlékezésekkel bir, s a közönséges diplomatiai ildom megtiltotta ezen emlékezések felelevenítését, mert ezek mindannyian Oroszország ellen, a Svéd-Norvégiával határos, igen hatalmas Oroszország ellen irányulnak. De Oszkár király a maga teendőit nem akarta a szokásos mértékhez szabni; nemzetének lelkesedésében elegendő támaszt vélt találhatni Oroszország túlsúlya ellen; birodalmának nagysága ő előtte oly fényes czélnak látszott, hogy nemcsak annak elérését, hanem még a feléje törekvést is dicsőségnek tartá; azonkívül neki fia van, ki a nagy munkát folytathatná s valósággá varázsolhatná azon jövőt, melyet az atya csak álmodni mert; ez utóbbi Mózesként az ígéret földjének határáig remélte vihetni szeretett népét, kinek fiában biztos és derék vezetőt hagyhat. Oszkár összetépte az Oroszországgali szerződéseket és a nyugattal véd és daczszövetségre lépett, azon novemberi szövetségre, mely — magában tekintve — mindig homályos maradand, mely azonban világosságot nyer , mihelyt, miként fentebb mondjuk, a király jövőbeli terveit is belevonjuk a számadásba. A régi iskolájú európai diplomatia majdnem megszélhüdött, midőn a svéd király e merész tettét látta; hallatlan dolognak látszott előtte az, hogy egy souverain egyedül népe kivonataira hallgat, egyedül népe rokonszenvében keresi támaszát és az európai diplomatiának igaza volt, mert Oszkár király uj szövetségesei egészen más tényezőkkel számoltak s kevés hét múlva cserben hagyták a svéd szövetséget, a svéd népet és a svéd királyt. Ez ugy látszik megtörte a még csak 58 éves király szivét; érezte, hogy országa oly kényes helyzetbe jutott, melyből csak erős fiatal kor mentheti ki, s igy a kormányzás gondjait 30 éves fiára ruházá át, ki most atyja nevében viszi a kormányt. Károly herczeg szellemdús és erélyes fiatal ember, ki hazáját alkalmasint nem sokáig hagyandja a mostani kétes helyzetben; vagy Oroszországgal ki kell békülnie vagy magának végképen önálló helyzetet biztosítani. Oroszországnak ő soha nem volt barátja. Finnland visszaszerzése neki is egyik legkedvesebb álma; mennyiben igaz azon állítás, hogy ő a skandinavismus egyik legtöbb pártolója, ezt majdcsak a jövő fogja mutatni; mi részünkről semmi valószínűtlent nem látunk ez állításban. Oroszországra támaszkodni nem akarván, mert ily támaszkodás függőséggel s alárendeltséggel azonos, a nyugati barátság értékéről pedig untig meggyőződvén, nem marad egyéb választás, mint a három skandináv ország egyesítése által szilárd és tekintélyes birodalmat alkotni, mely Oroszországot a Beit és Lund táján bármikor is torkon foghatja s ennek hajóhadát a bothniai öbölbe bezárhatja. Ez — ismételjük — merész álom lehet, hanem oly országnak, melynek egy XII. Károlya vala, ily dolgokról legalább — álmodnia szabad. A skandinavismus győzelmét talán segíteni fogja Dánia maga, mely diplomatiai győzelmek által még egy ideig tengődhetik, melynek azonban előbb utóbb mégis tekintettel kellene lennie a német herczegségek igényei iránt. Minél makacsabban tartóztatja le azokat, annál hevesebben fognak végre kitörni s a herczegségek önállósági vágya — gyámolítva azon dán párt által, mely a dán nemzetiség tisztán tartása érdekében nem igen ellenezné a német részek Dániátóli elszakadását — e két tényező összevéve, mondjuk, könnyen eszközölhetné ki azt, hogy a már most sem igen nagy terjedelmű Dánia még kisebbfé Huetté olvadna össze s annál könnyebben csatlakoznék a szomszéd skandináv testvérországokhoz. A dán király legújabb utazása újra tanusitá, hogy ezen „őszállamnak“ nevezett complexus csak mesterségesen tartatik együvé, s hogy annak részei természetöknél fogva egymástól elszakadni törekszenek. A dán rész a német ellen, a német a dán ellen heves panaszokkal járult a királyhoz, ki itt is ott is ígéreteket tett, miket azonban teljesíthetni nem fog, mert egymással ellenmondásban vannak. Hálás elismerést érdemel ugyanazon elfogulatlanság, melylyel a király a német lakosság panaszait fogadta, midőn ez neki elmondá, mint nyomják el a herczegségek nemzetiségét, mint danizálják azokat ex offo, mint tűri a nép mindezt, mivel a dán kormány a dán hivatalnokok ellen igazságot nem szolgáltat, — hálás elismerést érdemel e panaszoknak legalább meghallgattatása, mert hisz a király azokat egyszerűen vissza is utasíthatta volna, kinyilatkoztatván, miszerint ő már tudja, hogy minden jól megy, hanem azért azon állapot, melyre e panaszok vonatkoznak, mégis igen sajnos s véleményünk szerint legbiztosabb eszköz, azt megsemmisíteni, a mit ez után fentartani s megszilárdítani akarnak : Dánia belerejét s egységét! HYPERION. IRTA LONGFELLOW. II. KÖNYV. (Folytatás. *) Hatodik fejezet. Egy pillantás a felhők országába. Azután Flemming igy folytatá : — Türelmesen végig hallgattam önt is még csak félben sem szakítottam. Most hallgasson ön meg engem. Ön panaszkodik a kor kétségeskedő természetéről. Ez azon alak, melyben az idő bölcseleti szelleme nyilatkozik. Engedje meg ön nekem azt mondanom, hogy a másik alak, melyet felvesz, a költői álmodozásé. Plato, öreg kora miatt hasonló álmoknak engedte oda magát, valamint a középkor mysticusai is és tanítványaik még mindig a felhők és álmok országában bolyonganak Szelíden és híresen pihennek telkeik azok árnyain, melyek alatt Plato tanított susogó leveleikről népgazdag századok lármáján át, ünnepélyes, titokszerű hang csendül meg, mely előttük a világszellem hangja. Az egész természet átszellemül és átváltozik, s éles, határozatlan álmokban ringatva elélnek ők e viruló világban, hasonlóan a német mesebeli gyermekhez, ki egy erdei tó partján ül és hallgatja mint czivódnak felette a kék ég és zöld lombok a mint a vízben visszatükröződnek, ami valóság is de kép is. Szívesen megvallom, hogy ily éber álmok képzelődésemet hatalmasan izgatják. *) Lásd P. N. 236-dik számát. Azon magasztos telkekhez közelednek és azok után járnak, melyek mindig magasabb és magasabbra szállván, a csillagok fedele alatt építenek maguknak lakhelyeket, nem gondolva meg, hogy légből nem élhetnek, de a földre kell leszállaniok, ha tápot akarnak találni. Én azonban bennök csak éber álmokat, árnyat, és nem valami lényegest fedezek fel. Ami nekem az uj bölcseletben leginkább visszatetszik, az azon hideg merészség, melylyel egy uj ruhába öltöztetett régi eszme szemeink közé kacsint s állítja, hogy bennünket nem ismer, habár gyermekségünktől fogva bizalmas barátok voltunk is. Emlékszem egy angol íróra, ki a német bölcselet alkalmából igen találóan azt mondja : „Gyakran valamely tétel kifürkészhetlen és iszonyú kinézésűnek látszik, de ha elszántan ostromoljuk, sötét hüvelyéből és rettentő sánczaiból előczipeljük és napfényre állítjuk, hogy természetes szemeinkkel lássuk s tiszta emberi értelemmel vizsgáljuk : egészen egyszerű igazság lesz belőle, melyet már rég ismerünk, s gyakran úgy ismernünk, mint nagyon is szembeszökő dolgot. A féltékeny újoncz gyakran fog emlékezni a könyvekkel való harczában Drydenre, amott áll egy mogorva, haragos és óriás sisak rozsdás vasból, s alatta egy fő, mely nem nagyobb egy diónál!“ — Elképzelheti ön, hogy e szavak valaha Carlyle Tamás tollából jöttek ?Ő maga is elsajátiította legközelebb a nyers terminológiát és sok tiszta, egyszerű kedély meg lön sértve ez által. Ezt személyes megbántásnak veszik. Haragra lobbannak s megtudják a dicséret jogos jutalmát. Azonban nem is érdemes a dolog arra, hogy lélekjelenlétünket elveszítsük. Használjuk inkább e látványt is a mennyire csak lehet s ismerjük fel álcrája alatt a fejedelmet. Mert ama különös és ódon öltözetbe burkolva királyi lélek bolyong, mint Károly császár barát csuhában bolyongott a kolostor komoly csarnokai alatt — lelkében még mindig mint uralkodó. Ily dolgok nem újak a világtörténetben Olykor-olykor átröppennek a föld felett és csak hamar kialusznak, s egy darabig nyugalom uralkodik , az igazság légköre vidámabban tündöklik. Miért papolna ön a szeleknek ? miért akar a permeteggel bölcselkedni ? Maradjon ön inkább veszteg s engedje, hadd vonuljon el előtte ama felhős, pompás és magasztos látmány. A tanár öntetszéssel mosolygott, de nem szólott semmit. Flemming tovább folytatá : — Még csak ezt akarom hozzá tenni: sok speculate van az irodalomban, bölcseletben és vallásban, mely mellett az ember kellemesen érzi magát s mely nagy nevek árnya alatt nyugszik s végre mégis egy mókus-kicsinységre zsugorodik össze és bennünket luddá tesz. A professor nem tudta , vájjon nevessen-e e tréfa felett vagy magát megsértve érezze s kezét Flemming karjára téve komolyan mondá: — Higgye el ön fiatal barátom, eljön az idő, mikor ön e dolgokat értelmesebben fogja megítélni. S reményem önre nézve hamar elérkezik az idő, mert egynek gyorsabban tűnik elő mint a másiknak. Mi az idő ? A hang nyomatékos súlya, melylyel a tanár e szavakat mondá, felverte a bárót álmából s mivel a mondottat nem eléggé tisztán értette, de vélte inkább, hogy a professor azt kérdezi: mi tájon lehet az idő, hirtelen felkiáltott : — Azt hiszem mindjárt éjfél lesz. Ez a felelet egy kissé kihozta a tanárt a sodrából s csakhamar eltávozott. Midőn elment, mondá a báró: — Bocsásson meg ön, hogy vendégével ily lovagiasan bántam. Bölcselkedése nem kevéssé untatott , az álomnál kerestem menedéket. Azután, ahogy ezek az emberek beszélnek, azt kellene hinnünk, egyedül csak ők láttak minden népet a természetben, s ha valamelyiket így hallom beszélni, azonnal Goethe baccalaureusára gondolok, ki e szavakkal kiált fel: A világ nem valamig én nem teremtem , A nap odalen volt a tengernek mélyén, Velem kezdé a hold változó futását A pompázó nappal utjának járását. Kizöldült, virágzott a föld is előmbe’ Ragyogott a csillag a magas felhőkbe* Az első éjszakán csak egy intésembe' Került a hajnalt is fogni szekerembe. S ki bontá kívülem szét a korlátokat, Melyek lenyűgözék a gondolatokat ? Én szabadon, a hogy bennem lelkem beszél Követem világom, mely itt bensőmben él. És röpülök gyorsan, eredeti bájjal Előttem fény — vagyok a sötétnek háttal ! — Nem találja ön a hasonlóságot ? Ön elég szerény lenne bevallani, hogy egy küzdő világosságsugár csak véletlenül esik mi szegény, sötétben tapogatódzó pogányok elvakult szemeire. — Mily kevés kegyelet van bennünk ! mondá Flemming. Meg nem állhattam, hogy tréfásan ne szakaszszam félbe a vitát. Bizonyos éretlen könnyelműség száll engem meg gyakran a csodálatnál. Ily alkalmaknál megemlékezem mindig egy jelenetre, mely az egyetemen történt, hol az absolut mozgás lehetősége feletti komoly vita közben egy tanuló azt mondta, látott egy sziklát megnyílni, melyből béka ugrott ki, s nem lehet róla feltenni, hogy a külvilágot ismeri, s annálfogva absolut mozgásának kellett lennie. A tudós tanár, ki ezt hallotta, aligha jobban meg volt ijedve a melle.“**0 miatt, mint a mi tudós professorról- perczcel ezelőtt. De jöjjön ön, húzza ki az órát szerünk feküdni. — Apropos! mondá a báró, vette ön észre, mily különös feje van ? Kétfelé lapos. Utóhanjg a pesti czukorgyárról. II. Midőn az eddig történteket oly titkolódzás nélkül, s oly őszinteséggel elősoroltam : talán vakmerőség, vagy hiú ábránd lesz az, mit akarok mondani, de azért csak kimondom , miszerint hiszem és remélem, hogy az eltemetett pesti czukorgyár hamvaiból ismét fel fog támadni, s nemsokára egy új részvénytársulat a répaczukorgyártást Pesten nagyban megkezdendi. Reményemet a következő indokokra alapítom : 1. A czukorgyárhoz szükséges épületek már készen vannak, egészen a gyártáshoz idomítvák, s igy az építkezés nem vesz időt igénybe, s a kész épületek soha jutányosabban meg nem szerezhetők mint jelenleg. 2. A gyártáshoz megkivántató gépeket és eszközöket, melyek rendesen nagy summa pénzbe kerülnek, egy új részvénytársulat jutányosan szerezhetné meg. 3. Azon okokat, melyek az eddigi gyár bukását előidézték, tapasztaláson okulva, jövendőben egész biztossággal ki lehetne kerülni. 4. A répaczukorgyártás, daczára az újan felemelt czukorrépa-adónak , Magyarországban nemsokára okvetlen nagy lendületet nyereni; s hogy különösen Pesten a répaczukorgyártást igen nagy haszonnal lehet megkezdeni és folytatni, azt épen a pesti czukorgyár két utolsó évi gyártásából győző adatokkal és száraz számokkal lehet bebizonyítani. A két első pont bebizonyítása nem szükséges ; ez magában értetik, melynél fogva csupán a 3-ik és 4-ik pont bővebb kifejtését kíséreljük meg. Ha a pesti czukorgyár megbukásának okait vizsgáljuk, mindjárt szembe ötlik, hogy itt is főszerepet viselt azon szerencsétlen eljárás, mely a legtöbb magyar gyárt megbuktatta, s mely abban áll , hogy épületekre, felszerelésre csaknem az egész rendelkezhető vagyon kimerittetett, s a legfontosabbikra, az üzlettökére mi sem maradt. Félszeg, fél erővel kezdett üzlet minden iparágban káros, de legkárosabb a gyárüzletnél. Egy mezei jószág, üzlet vagy forgó töke nélkül is csak elpang valahogy, elvégre a földeket teliben lehet kiadni, vagy haszonbérbe ereszteni, de gyártásnál ez nem megy. Ha egy gyárban nincs forgó töke, akkor nincs gyártás, nincs jövedelem, mert a drága épületek és gépek magukra hagyatva semmi jövedelmet nem hajtanak. Mit tesznek tehát az üzlettőke nélkül maradt gyárak ? Pénzt vesznek fel váltókra, később egész váltólovaglást űznek, s e gazdálkodás végső eredménye : bukás. És ez nagyon természetes. Nálunk a pénz, a hitel oly drága, hogy ily kölcsön a tiszta jövedelmet legjobb esetben felemészti, de leggyakrabban a kamat drágább, mint mennyit a gyártás tiszta jövedelméből ki lehet állítani. E szerint ki kölcsönpénzzel akar gyártani, legjobban teszi, ha a gyártáshoz hozzá se fog-Pedig e hibát a pesti czukorgyár is elkövette. Fentebb láttuk, hogy ennek egész vagyona, mit a részvényesek két ízben összetettek, 274.000 forint volt. A gyári telkek, épületek, eszközök, gépek e sommát egészen kimerítették, annyira, hogy üzlettőkére semmi sem maradt, s a gyártás éveken keresztül drága váltókölcsönök segedelmével folytattatott. És hogy ily gazdálkodás mellett annyi ideig is fentarthatá magát, annak lehet köszönni, hogy a fentebb említett 5 hazafi saját áldozataikkal el akarák távoztatni a gyár szégyenteljes bukását. De ami nem természetes, az erőltetést nem tűr, s így a pesti czukorgyár is, bukását, már csírájában magában hordozta, s bekövetkezése az avatottakat meg nem lepte. Ha már e hibát a keletkezendő czukorgyáregyesület jövendőben el akarja kerülni, a társulat tőkéjét legalább 400,000 pengő forintban kell megalapítani. E summából az épületeket 150,000, az eszközöket és gépeket 50,000 poftért megvásárolhatván, s kijavíttathatván, üzletre tisztán maradna 200,000 frt, melylyel igen jövedelmes és dúsan kamatozó gyártást lehetne folytatni, s a vállalatot minden történhető veszteségektől és szerencsétlenségtől megóvni. FÉNYES ELEK: A vágmenti magyar községek. A Vág mentében Sempthe mezőváros () a legelső hely, hol a köznép ajkán magyar szó hangzik. A múlt század végén lakosai tiszta magyarok voltak, mi onnan is kitetszik, hogy az öregek most is magyar könyvből imádkoznak. Az idők mostohasága a az idegenek letelepedése folytán jelenleg a lakosság nagyobb része nem érti a magyar nyelvet, s ha eleje nem vétetik, 20—30 év múlva az egész helység eltótosodik. Megmondom az okát, s ez az, ami e sorok írására indított; talán lesz, kinek befolyása van az ügybe, a gátat vet az eljárásnak, melynek méltatlanságát az illetők nem tudják vagy nem akarják átlátni. **) A mint mondám, Sempthénak mintegy fele házi *) Az Esterházy grófok uradalmaihoz tartozik. S z e rk. **) Ismételve figyelmeztettük az illető m. püspöki főhatóságot e körülményre. S ze rk.