Pesti Napló, 1857. október (8. évfolyam, 2311-2337. szám)
1857-10-23 / 2330. szám
242-2330. 8-dik évf folyam. Szerkesztő szállása : Uri-uteza 3-dik szám. A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kiadóhivatal: Egyetem-utcza, 2-dik szám, földszint. A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz, kiadása körülti panaszok, hirdetmények) a kiadó-hivatalhoz intézendők. 1857. Péntek, oct. 23. Előfizetési feltételek: Vidékre, postán Pesten, házhoz hordva. Évnegyedre . . . . 4 frt p. p. Évnegyedre . . . . 3 frt p. p. Félévre...................8 frt p. p. Félévre....................6 frt p. p. .6 hasábos petit sor háromszori hirdetésnél 4 pkr. Bé- Hirdetmények dija -lypgdíj külön 10pkr.Magán vita 6hasábos petit sor 5phr Szerkesztési iroda: Egyetem-utcsa 2-dik szám, 1-bő emelet, PEST, oct. 23. Tájékozás. (Fk.) Nagyszerű építményeket eleinte deszkaburkolattal szoktak eltakarni, mely csak a befejezés után lassanként oldódik le, hogy a közönség annál nagyobb meglepetéssel bámulja a remekművet. Nem akarjuk ugyan azt állítani, hogy az, amit Stuttgartban s Weimarban építettek, remekmű volna, hanem annyi tény, hogy eddig igen sűrű burkolat takarta el a világ szeme elöl s hogy e burkolat csak most kezd lassanként lehullani. E perczben már nem lehet kétség arról, hogy mind a két találkozás alkalmával a Dunafejedelemségek ügye szóba jött, de szintoly kétségtelen az is, hogy Ausztria — az orosz czárrali megbarátkozás árán — nem áldozta fel a Dunafejedelemségek uniója elleni oppositióját. Erre nézve nevezetesen az inspirált orosz és franczia közlönyök sorai közt igen érdekes dolgokat olvasunk. A „Nord“ példa azt mondja, hogy Ausztria mellett, küzd azon körülmény, miszerint „a hadviselés az európai hatalmaknak jelenleg se hajlamában, se lehetségében nem áll.“ ebből világosan következik, hogy Ausztria hajszálnyit sem engedett, s hogy a többi hatalom e vonakodást „casus belli“ gyanánt tekintené, ha e percben háborút viselni lehetne. Mivel azonban leginkább financziális okok miatt legalább most nem lehet, az unió eszméje egyelőre el fog ejtetni. Úgy hiszszük, e logika ellen magának a Nordnak sem lehet kifogása, sőt azon meghunynyászkodás, mely ezen különben oly büszke orosz tárogatón legújabban észrevehető, világos jele azon mély lehangoltságnak, melyet ily váratlan fordulat előidézett. Hanem a Nord sorai közt még többet is olvasunk. Ha Ausztria ellenszegülése előtt most csak azért hajolnak meg, mivel háborút viselni nem lehet, ebből az következik, hogy mihelyt csak lehet, az unió eszméjét újra felkarolván, azt szükség esetén fegyveres erővel is keresztül vinni szándékoznak; úgy hiszszük, e következtetés is szorosan a logika törvényeivel egyezik meg, sőt az még pozitív gyámolítást is nyer a Nord azon záradékában, melylyel e tárgybeli minden fejtegetését kisérni szokta, hogy t. i. az ő meggyőződése szerint egyedül az egységes román birodalom megalakítása képes Európa békéjét keleten biztosítani, s hogy ezen egyesült s önálló országot előbb utóbb mégis meg kellene alakítani. Szép kilátások az örök békére s az európai viszonyok megszilárdulására! A párisi congressus egybegyülend és — miként már most az unionista közlönyök is valószínűnek tartják — unióellenes határozatot fog hozni; az unionisták elfogadandják e határozatot — kénytelenségből s azon „mentalis reservatio “-val, hogy mihelyt a financziális „kapcraszorulás“-ból kibontakoznak, majd „viszszatérnek“ e kérdésre, s akkor ebbeli szándékaikat a legvégső eszközök alkalmazásával is foganatosítandják. Meglehet, hogy Stambulban már tudtak a dolog ilyetén fordulatáról, midőn a legújabb jegyzéket kibocsátották, különben nehezen fogható meg, miként merhetett volna a porta oly nyíltan szembeszállni az ő hatalmas pártfogóival. Prokesch báró befolyása tehát e perczben kétségenkivül túlnyomó és Thouvenel, ki mindeddig oly zajosan viselte magát, egyszerre mit sem hallat magáról. Hiába pazarolta ő minden erélyét s eszélyét arra, hogy az unió diadalát biztosítsa. Amit hónapokon át épített, azt a koronás fők lehellete néhány percz alatt, halomra döntötte: „afflaveruntii et dissipatum est.“ Irigylendő lehet egy diplomatának hangulata ily perczekben, a gyönyörű jutalom ez tevékenységéért, önfeláldozásáért! Ha nagyon kimélők lesznek iránta, legjobb esetben hazamehet s valahol „távol Madridtól“ épületes elmélkedéseket szőhet egy jelenkori diplomata irigylendő helyzetéről, hálát adván az égnek, ha arra nem kötelezik, hogy most az eddigiekkel merő ellenkezésben álló elveket képviseljen s az egész világ hallatára „pater peccavi“-t mondjon. Miként beszélik, Poroszország is elpártolt volna az unionistáktól. A fentebbiek után ezt magyarázhatónak találjuk, mert az egész unionista párt (a kabineteket értjük) elpártolt az uniótól; hogy Poroszország e tekintetben saját rovására cselekedett volna, nem hisszük; ő e kérdésben soha önálló politikát nem követett. Hanem meglehet, hogy, mielőtt várnék, e tekintetben is tetemes változás történik. Miként hitelt érdemlő forrásból jelentik, a porosz király, midőn „helyettes kormányról“ beszéltek neki, ezen indítványt visszautassá, hozzátévén, hogy a kormány ügyektől végképen vissza akar vonulni s életének hátralevő részét a túléletrel előkészülésre fordítani. Ez esetben a trónváltozás közelebb állana, mintsem gyanítottuk volna s a porosz herczeg,ki talán bátyja iránti kegyeletből nem mert volna hozzá nyúlni a mostani rendszerhez, mig bátyja nevében kormányoz, mindenesetre ismeretes erélyével önálló útra fogna térni, ha a kormányt végképen átvenné. Őszinte tisztelettel tekintünk a beteg király eddig HYPERION. IRTA LONGFELLOW. II. KÖNYV. (Folytatás. *) Hetedik fejezet. Malom és más kerekek. Néhány nappal ezután a báró levelet kapott nővérétől, melyben arról értesült, hogy az orvosok neki azt tanácsolták : látogatná meg egy pár hétre az emsi fördöket, egyúttal felkérte a bárót, hogy még a fördőévszak kezdete előtt lenne Emsben. — Kisérjen el ön e rövid útra, mondá Flemmingnek. Néhány kellemes napot töltünk Emsben s lassau más fördőhelyeit is meglátogatjuk. Ez el fogja oszlatni a mélabús, éber álmokat, melyek önt olykor megszállják. Tán épen a „Kigyó-fördőben“ jövendő jegyese, sötét sejtelmek és határozatlan tárgyakkal várja. — Vagy épen valamelyik emsi özvegy, téve hozzá Flemming mosolyogva, s fél tréfás, fél komoly hangon folytatá : de ám keressük fel, nem bánom Bárki legyen Ám legyen jelen Hogy szivem utána ne epedjen! Akárhol járjon Elötaláljon, Bár a sors vak éjje alatt várjon. Délután Frankfurtba utaztak, s lassan vonultak fel a szépsége miatt egész Németországban hires hegyi utón. Azon ház előtt haladtak el, melyben Luther Márton a wormsi országgyűlés után elrejtve tartózkodott, Handschuchsheim falun keresztül, melynek *) Lásd P. N. 239-dik számát. régisége Pipin király a kurta, idejéig felmegy , s mely falu a hegytetőn, virágok és zöld lúgossal borítva fekszik. Mindjárt jobbra a mysticus Odenerde halmai emelkednek és balra a Neckar mint aczél is görbül el a ligetben. Tovább nyugotra könnyű ködpára jelöli a Rajna futását s túl ezen, mint egy felzúdult tenger, Elszász kék habalaku hegyei látszanak. Madarak dala, a távolról hangzó estharang zúgása, s kellemes virágok illata töltötte be a jéget; lassan és nyugodtan szállt le a nagy vörös nap, az egymásra tornyosuló fellegek által félig elborítva. — Az éjét nem töltjük Weinheimban mondá a báró a postakocsishoz, ki leszállott, hogy a városhoz vezető hegyre felkapaszkodjék. Hajts a Birkenau völgyben levő malomhoz. A postakocsis egyik lovának sörényébe kapaszkodott s ismét nyeregben ült. A weinheimi kövezett után akartak haladni s nem figyeltek az „arany sas“beli fogadásra, ki oly hivólag állott vendégfogadójának ajtajában; és Windeck várkastély romjai hegyi trónjokból oly sötéten tekintettek le rájok, hogy ott meg sem állanak s a várban nem tisztelkednek. — A vén rom oly hivólag tekint ránk, mondá a báró, de mi őrizkedünk a meredek hegyre kapaszkodni. A legtöbb utazó olyan mint a gyermek, neki mindennel érintkezésbe kell jönni a mit lát; felmászik minden rom töredezett falára, melyet útjában talál , s fáradságának jutalma : forró verőfény, kúszás, csúszás, s végre is kimerülve és csalódva tér vissza. Azt hiszem, mi okosabbak leszünk. A hídon át s a folyónak felfelé haladtak egy kő boltozat alatt, mely a Birkenau-völgy bejárásául szolgált. Hives, kellemes völgy ez magas hegyek által beszorítva — fehér kőris és sudár puszpángfákkal beárnyékolva, melyek alatt a Wechsnitz hömpölyög, ez a lármás hegyi folyó, mely széles vállait ottan-ottan malomkerekeknek feszíti és mutatja, hogy ő csak úgy tud dolgozni mint tréfálni. E malmok egyikénél megállották, hogy az éjszakát ott töltsék. A malom jellemző vonása a regényes német tájaknak, mint a regényes német elbeszéléseknek. Nemcsak malom ez, de egyszersmind sörház, falusi fogadó, úgy hogy az emberek benne nem csak dolgoznak, de mulatnak is. Ott áll festői szalmafedelével a malomház az útkanyarulatban, ide gyűlnek ünnepnapon a falusi emberek, s a fák alatt tánczolják a hindiért. A hirtelen beállott nyári est-szürkületben a báró és Flemming a folyam partján haladtak a malomhoz. A mint hallották mint csörtet a folyó a kavicsok és kedves fagyökerek felett s a malomkerekek szakadatlan mormolják klipklap, Gőthe kedves dalára „Az ifjú és malompatak“ gondoltak. Előttök úgy tetszett mintha Nympha énekelne a viz felett. — Meg vagyok győződve, mondá Flemming, hogy a német népköltészet teljes megértése és átérzése, a német tájakkal bizalmas összeköttetésben áll. Sok kedves kis költemény pillanatnyi érzés kiömlése — szavak, melyekhez madárdal, a levelek susogása s híres patakok csörtetése alkotják a megfelelő zenét. Vagy inkább úgy kellene magamat kifejeznem, olyan szavak, melyeket az ember, a természet zenéjének szövege gyanánt rak össze. Nem hallja ön most is : e patak, mint beszéli, hogy vándorol a malomhoz, hol napkeltével a molnár leánya rá nyitja ki ablakát és lejön képét a patakban megmosni és keble oly teljes és fehér, hogy a hires vizet szerelmi lángra serkenti? — Valójában szép ballada! mondá a báró. De sok más kis dalunknak költőre van szüksége, hogy azt érezze és értse. Daloljuk ezeket völgyekben, erdők árnyaiban és a kerti lugasok alatt, vagy este, egyedül, úgy a mint írva vannak. De ne daloljuk a világ hallatára — mert a világ ily dolgokat kicsinylőleg kinevet. Müller ama kis dalban, melyben a leány a holdat üdvözli igy szól: Ez a dal a szép esti dal Egy vándor járt itt azzal Elénekelte a holdfénynél. Ki olvassa a gyertyafénynél Nem érti, pedig könnyű érteni A gyermek is el tudná mondani. Müller sok csinos dalt irt, melyekben az emberi lélek pillanatnyi, határozatlan vágyai és érzései vannak kifejezve, kóbor vadászkürtös dalainak nevezi el őket. Van köztök egy, mely nagyon illik jelen helyzetünkre. A nyugtalanság és mozgás utáni vágy van benne kifejezve, melyet a csörtető folyó hangja és tekintete idéz fel bennünk. Czime „Hová?“ s megérdemli, hogy önnek elmondjam: Csörtetve foly a patak Sziklaforrásából Csak azt kiáltja tik, tak, S a völgynek frisen foly. Én nem tudom hogy vagyok, Sem ki tanácsolta : A merre a patak fut, Arra lelkem útja. Tovább, tovább lefelé Mindig a patakkal — Lépést tartok ő felé A fris, tiszta habbal. Vájjon ez az én utam? Oh patak ! mond hová ? Csevegésed, nyugtalan Szivem elbájolá. * Mit mondtam ? csevegésed! Milyen balga beszéd : Hisz hallom a tündérek Igéző énekét. Csak hadd énekeljenek. . . . Követlek kis patak — Molnárlány, malomkerek Már ide látszanak. — Íme itt a költői ábránd, s a halvány, prózai magyarázat hozzá, mondá Flemming. A dal elég csinos (Flemming nem tudja hogy ilyen gyengén fordítottam) s valószínűleg ily jelenet szolgált rá alkal-lefutott pályájára, de szintoly mély azon tisztelet is, melyet a porosz herczeg eddigi férfias magaviselete és a legsúlyosabb viszonyok közt tanúsított jellemszilárdsága egész Európában felköltött. E tiszteletet nem csökkentheti azon köztudomású tény sem, hogy a herczeg Ausztriának nem igen nagy barátja; a derék jellem, a férfias szilárdság s a jeles uralkodói tulajdonok még az ellenben is becsülendők; ha Ausztriának ellene marad, annak mindenesetre méltó ellennel kellene megmérkőznie ; ha pedig őt a maga részére vonni sikerül, Ausztria szintén méltó és sok tekintetben megbecsülhetetlen barátot nyerne! — Bármelyik oldalra álljon is a herczeg, — Ausztria, sőt Európa mélyen fogja megérezni e változást, keleten és nyugaton, mindenek előtt pedig a világrész szívében! A részvénytársulatok műtani osztálya s ellenőrködés. Említettük volt múltkor, hogy a vasúti igazgatóságoknál a műtani személyzet nagyon előtérbe áll , kivonni igyekszik magát minden ellenőrködés alól, holott erre valamennyi osztály között épen neki van legnagyobb szüksége. A részvényeseknek valamenynyire tudniok kell, mi itt a bökkenő. Az évek óta tett tapasztalások bőségesen megmutatták, mily káros lett a részvényesekre nézve a műtani részlet fölötti felületes felügyelet akár az építés akár az üzelem folytában. Szemközt a nagyszerű vasútépítményekkel, melyeknek kevés év alatt szinte 400 mértföldnyi kiterjedésben el kell készülniük, akkor, midőn oly tőkéket kell kiteremteni, melyeknek pillanati hiánya érzékenyen fogja sújtani a pénzpiaczot : kétszeresen jogosultnak tűnhetik föl minél erősebb kikelésünk minden baj ellen, mely e nagyszerű építkezésre vonatkozik. Nyíltan ki kell pedig mondanunk, hogy épen a legnagyobb bajok közé tartozik a műtaniosztály fölött a legtöbb vasútnál annyira hiányos ellenőrködés. Ha több évvel ezelőtt — bizonyos igen élénk pályavonal építése alkalmával — derekasan kezelik vala az ellenőrséget, sok embert sok kellemetlenségtől lehetett volna megkímélni. Nem lett volna közhírré annyi illetéktelen vád, nem kellett volna folyamodni oly határozathoz, mely, mint részintes bevallása annak, hogy az építés vezetésébe igaztalanságok csúsztak be, koránsem hízelgő bizonyítvány az igazgatóságra nézve. Nincs itt helyén, sem idején a múltakat ismét részletesen föleleveníteni, a közérdek azonban megkívánja, hogy rájuk utaljunk azon pillanatban, midőn épen a vasúthálózat megkétszerezett kiterjesztése forog fen. Négyszáz mértföldnyi vasút körülbelül háromszáz millió írtba kerül, ennyi pénzt pedig, úgy hisszük, pénzszűk időnkben érdemes ellenőrizni. Több vasúti igazgatás első számadásai igenis meggyőznek a felől, hogy különös figyelemmel vannak az építési költségek iránt s minden lehetőleges meggazdálkodást alkalmaznak. E részben különösen a tiszai vaspálya igazgatása megy elő jó példával. Ez legnagyobb tért hagyott a versenynek, miáltal képessé lett olcsóbban építhetni, mint bármely más vasúti társulat. A tiszai vaspálya számadási kimutatása bizonyítja, hogy az igazgatóság betekint az építés egyes részleteibe, — ez pedig oly ellenőrködés , melylyel szemközt bajos volna az építési számadásokba oly hibákat becsúsztatni, melyeket aztán még utólag kellene megigazítani. — Általában véve azonban, a vasútigazgatások még nem haladtak előre a központi rendszerrel. — Igazgatás tekintetében a trieszti ausztriai Lloyd gőzhajózási társulatát állíthatjuk föl mintául: ott a műtani osztály bezzeg a legtetemesb, de azért koránsem független ám felügyelő áll az élén, ez pedig alá van vetve a főtitkár legszigorúbb ellenőrzésének, aki egymaga felelős valamennyi osztályért. A műtani felügyelő felelőssége, akire, nagyon bölcsen, rá nem ruházták az igazgató czímet, egyesegyedül a műtani kezelésre szorítkozik ; az erre való eszközöket neki a főtitkárság legpontosabban rendelt ki (melyet, szintén nagyon helyesen, nem neveznek igazgatóságnak), számba veszik pedig az egyes műtani osztályok vezetői. De nincs is egész Ausztriában vállalat, mely a részvényesnek oly kielégítő biztosítékot nyújtana szigorú, becsületes igazgatásra nézve, mint a trieszti Lloyd. Nincsenek itt se szándékos, se szándéktalan számadási hibák; nem fordulnak elő haszontalan kiadások, de nem is marad el semmi szükséges kiadás; és minden meglevő készlet, a legnagyobb gőzöstül kezdve a legkisebb csavarig, megéri a díjat, amibe került. Ily igazgatás, hol magát mindenki az intézet hű szolgájának, nem pedig urának nézi, mintául szolgálhat minden részvényes vállalatnak. A Lloyd hivatalnokainak és szolgáinak egész sorozata, az utolsó sütőtül kezdve föl a főtitkárig, mind becsületének tartja egész erejét s tehetségét az intézetnek szentelhetni. Nincsenek ott könnyen szerzett s százezer forintokig menő fizetésekkel és százalékokkal ellátott igazgatók, de vannak igen tisztes, azonban ugyancsak meg is érdemlett fizetéssel ellátott hivatalnokok és szolgák, a kik büszkék reá, hogy oly példány-intézet tagjai. Oda menjenek, ott tanuljanak igazgatni és ellenőrködni hazai részvényes társulataink. P. P. Poroszország, bizalmas sürgönye 185?. május 28-ról. Az „Indépendance beige“ egyik levelezője közli a következő bizalmas sürgönyt, melyet a porosz kormány a Dunafejedelemségek kérdésében külföldön lévő diplomatiai ügyvivőihez intézett. A sürgöny igy hangzik : Berlin, máj. 28. 1857. „Uram. „Január 30-iki sürgönyöm, valamint ahhoz csatolt magyarázó emlékiratom által tudtára adtam önnek azon intézkedéseket, melyek Konstantinápolyban az ottomán kapu s más a párisi szerződést aláírt hatalmak közt elhatároztattak az „ad hoc“ divánok öszszehivására nézve, melyeknek a nevezett szerződés 24-ik pontja értelmében a Dunafejedelemségek szervezését illetőleg a népesség óhajtását kell kifejezniök. A fermánt, melynek tartalmát önnel közlöttem volt, azóta ő felsége azultán kormánya közrebocsátotta , s a 23-dik czikk értelmében kinevezett speciális bizottságnak tagjai a helyszínére mentek, hogy a kivitelre felügyeljenek s később a divánokkal összeköttetésbe tegyék magokat. Oláhország és Moldva népének, kik számára az európai hatalmasságok, egyetértve a fényes kapuval