Pesti Napló, 1857. november (8. évfolyam, 2338-2362. szám)
1857-11-22 / 2356. szám
268-2356. 8-dik évifolyam. Szerkesztő szállása : Uri-oteza 3-dik szám. A lap aseil.aoai részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kisidés hivatal: Egyetem-utoza, 2-dik szám, földszint. A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz, kiadása körüli panaszok, hirdetmények) a kiadó-hivatalhoz intézendők. 1857. Vasárnap, nov. 22. Előfizetési feltételek: reven, naanoa norava. Évnegyedre . . . . 8 frt p. p. Félévre...................6 írt p. p. Lj • j mánvriaÍr rliío ,u uasauu» pstic »ur u cuuiazuri mruowisiiw * p. »r. «9-niraenmenyeK -lyegdlj külön 10pkr.iá«g<n vita 6ha»<boa petit aor5pkr Szerkesztési iroda: Egyetem-utcaa 2-dik szám, 1-s8 emelet, Vidékre, postán Évnegyedre . . . . 4 frt p. p. Félévre...................8 frt p. p. PEST, nov. 22. A belga miniszterváltozás. A belga miniszterváltozásról, az e tárgyban az illető rovat alatt folyvást közlött tudósítások mellett, és szellemdús munkatársunk (Fk) jeles czikke után nem tartanak szükségesnek külön is szólani, ha bizonyos párisi nyilatkozat alkalmat nem szolgáltatna tanulságos fejtegetésre. A hajdani „Assemblée nationale“ ugyanis, mely nem rég a „Spectateur“ nevet vévé föl, nagyon elégületlen, hogy Belgiumban szabadelvű minisztérium lépett a polctra; a lelépett minisztériumnak, úgymond, a kamrában többsége volt s most mégis hátrál a kisebbség előtt : alkotmányszerű eljárás ez ? — Efféle nyilatkozat magában véve nem sokat nyom; annyi a bolondság, hogy az ember nem győzne mindegyikkel külön bíbelődni. Az „Assemblée nationale“ azonban válogatott, még pedig kiválólag épen alkotmányos szellemek gyülhelye : ott a régi iskola alkotmányosságának szószólói, a franczia alkotmányosság mesterei, Guizot, Broglie és társai beszélnek. E nevekben a júliusi királyság alkotmányossága testesül meg előttünk, Lajos Fülöp kormányzata éled föl ismét. Ha csak valami elmúlt dologról, valami 1830 és 1848 közti eseményről volna szó, akkor egyszeriben meg lehetne érteni, mit jelent ama régi kormányzat közlönyének nyilatkozata: mert emberileg nem is lehet kívánni, hogy oly okos emberek, oly tudós tanárok, mint Guizot, valaha elismerjék, hogy tévedtek s hibát követtek el, sőt inkább magától érthető, hogy néhai miniszteri műveleteiket örökkön örökké a legigazabb alkotmányosságnak fogják hirdetni, még ha a többi világ mind úgy fog is vélekedni, hogy a Guzo és Lajos Fülöp féle kormányzatban se alkotmányosság se okosság nincs. Azonban mégis feltűnő lehet, hogy ezen férfiak oly események irányában is, melyekben személyesen részt sem vesznek, melyekhez hozzászólni nem ösztönzi őket semminemű személyes point dhonneur, melyek mellett midőn régi tévedésöket újra föltálalják, azon szokott mentségekkel sem élhetnek, hogy önmagukat védelmezik s ezért beszélték be magukat makacs doctrinarismusukba, — feltűnő lehet, mondjuk, hogy ezen férfiak még ily események irányában is tévedésekből kibontakozni nem bírnak, sőt oly egyszerű és világos események helyes felfogására is, minek a belga események, nincs szabad, előítélet nélküli tekintetek. Mi is volt hát a belga ügyek menetele ? A conservativ párt,mely főképen gyámolttá a lelépett Dedecker féle minisztériumot, a jótékonysági törvénynek oly értelmet adott, melyet az ország közvéleménye igen veszélyesnek ítélt, mert attól tartott, hogy e törvény foganatosítása által a papság birtoka, így tehát hatalma is növekedni fog. A minisztériumot magát is túlszárnyalták már barátjai. Midőn a kamara többségének a törvényt elfogadó végzése által az országban azon élénk mozgalom tört ki, mely mindenféle nyersecske demonstratiókban és zavargásokban nyilatkozott, a minisztérium elszenvedte, hogy a király vonakodott a törvényt foganatosítani, s akkor is csöndesen megmaradt hivatalában, midőn a bölcs fejedelem azon ismeretes levelében kijelenté, hogy egy pártnak a másik fölötti uralkodását nem fogja engedni. S jegyezzük meg jól : a miniszterek maguk is érezék, hallgatva maguk is bevallák, hogy csak a kamara többsége, nem egyszersmind az ország többsége van mellettök ; hallgatva bevallák, hogy még a közvélemény rendháborító kitöréseiben is a nép szava nyilatkozik, melynek ellenében kamarai többségükkel magukat fen nem tarthatják. Másfelől pedig Lipót király e zavargások által nem hagyta magát miniszterváltozásra kénytelni: ő nem ilyen demonstrátióknak áldozta oda tanácsosait, akkor még szó sem volt a miniszteri változásról. De az ország sokkal komolyabb dolognak tekinté, hogy a papságot vágyaitól elüsse, semhogy hangulatát macskazenék s utczai csoportosulások elégségesen kifejezhették volna. Az ellenzék elég mély, s elég erős volt arra, hogy megtisztuljon, kitartson, végül pedig nagy közlönyben nyilatkozzék. A községi választások alkalmával, a múlt hónap végén, az egész országban a kolostor-kérdést (így élezte ki a nép szava a jótékonysági törvény kérdését) tűzték ki jelszóul ; a jelölteket a szerint sorozták, rájuk a szerint szavaztak, amint ezek a kolostorkérdés mellett vagy ellene valának, és az eredmény az lett, hogy az ország összes választóinak tizenkilencz huszada a kamarai többség s az erre támaszkodó minisztérium ellen nyilatkozott. E békés, nagyszerű s félreismerhetlen nyilatkozás megváltoztatá az ügy állását ; a minisztérium belátta, hogy elveszett, hogy a kamarai többség nem képviseli az ország többségét; a király beleegyezett a miniszteri változásba; a szabadelvű minisztérium hivatalba lépett. Ez a belga események hű rajza. Itt mindjárt első pillanatra látni, mit kelljen tartani a kamara többségévől, melynek védelme alatt az „Assemblée nationale“ a lelépett belga minisztériumot biztosítva látja. E rajzból, úgy hisszük, azt is látni fogja minden elfogulatlan, hogy a Guizot féle lap felfogását ez ügyekről jogosan mondottuk tévedésnek. Belga alkotmányosság szerint a kamara többsége nem volt többé az ország igazi kifejezése, miután a községi választók oly szerfölötti többségben ■ s oly határozott értelmű programmal nyilat-tkozott ellene, Így aztán a kamarai többségnek, s vele együtt a reá támaszkodó minisztériumnak is tágulni kellett. Guizot féle alkotmányosság szerint azon tény, hogy a kamarának (bár régebben és más befolyások alatt fejlődött) többsége a minisztérium mellett van, a minisztérium megtartására s még bár úgy is gyűlölt törvények foganatosítására elegendő lett volna. Lipót király alkotmányossága igazság, élő igazság ; Guizoté (s Lajos Fülöpé) holt számvetés. Az érték különbözősége szerint a siker is különböző : Guizoté Lajos Fülöp alkotmányossága egy uralkodóházat tett tönkre s egy nemzetet sodort forradalomba. Lipót király alkotmányossága az ő uralkodóháza tiszteletét s hatalmát, országa békéjét, jólétét s szabadságát gyarapítja. Ezt a világ régen tudja; az országló emberek is, Belgiumon kívül is, régen tudják. Midőn Peelnek megvitték Lajos Fülöp bukása hírét, az e fölött ámulóknak azt mondá, hogy ezen nincs mit csodálni, mert a kormánynak, mely „csinált“ többség mellett kormányoz, ez a vége. A Peelek már 1848 előtt így gondolkodtak, de ezt Guizot és hívei — Francziaországon belül és kívül — még 1857-ben sem látják be. HYPERION. IRTA LONGFELLOW. II. KÖNYV. (Folytatás *)• Kilenczedik fejezet. A törpék nappala és a hulló csillag. Miután a két barát egykét napig mulatott volna Frankfurtban, Hochheimon át a Rajnához utaztak s pedig Rheingau halmai közt a „kigyófürdő“be, hol csak megfürödtek és ebédeltek s utjukat Langenschwalbach felé vették. A város völgyben fekszik, halkan emelkedő hegyektől köritve, hosszú nyílt térbe vezető puszpángfasorokkal. Végtelennek látszó országút metszi keresztül a várost, melynek régi házai különös homlokzattal állanak kifelé, avar idők kertjét mutatva. Utasaink türelmetlenül hagyták oda szállodásokat hogy a forráskutak erősítő italát ízleljék. A völgy hosszában folytatták utjukat. Az uj gabona hullámzott a mezőn ; a madarak énekeltek a fák között és levegőben, s minden oly vidámnak látszott egy szegény öreg embert kivéve, ki nehéz köteg vesszőt emelve hátán, ballagott ki az erdőből. Visszatértekben ismét a völgyön mentek keresztül és a hosszú országúton a régi megrongyollott evangélikus templom felé. Kőlépcső visz az utczáról a zöld terrassera, melyen a templom áll, s mely régi időben a temető, vagy mint a németek nagyobb tisztelettel mondani vélik, az „Isten szántóföldje“ vala, hová nemzedékek vannak elhintve hasonlóan a buzamaghoz, s az a mi múlandó elvettetik, hogy később mint el nem múlandó támadjon fel. A köszöbön öreg ember állott — igen öreg ember, kis leánykát tartva *) Lásd P. N. 247. számát, kezénél. Levette piszkos lövegét midőn utasaink előtte elhaladtak s jó napot kívánt nekik. Egy foga se volt már s alig tudott egyetlen szótagot jól hangoztatni. A báró kérdezte, milyen régi lehet a templom. Nem felelt, de midőn a kérdés ismételve jön, egészen kötelekbe lépett, levette sövegét újra, fülét figyelmesen a beszélő elé tartotta : — Nehezen hallok. — Szegény öreg ember! mondá Flemming, ő ép olyan rom mint e templom, melybe belépni szándékozunk. Nem soká viszi, s mint vetemény ő is majd ide jut az isten szántóföldjébe. A kis leány a szomszéd házba szaladt s egy nagy kulcscsal tért vissza. A templomajtót kinyitották, néhány lépcsőt lefelé haladtak s egy alacsony folyosón keresztül a templomba léptek. Minden romokban hevert. A sirtáblák a falon, helyeikből ki voltak mozdítva ; a kripták nyitva valának ; a tetőzet darabokban lógott felettek; odúk, titkos folyosók és oldalajtók voltak a templom régi falában, reves falépcsőkkel, melyek a temetőbe vezettek ki. Mindezen omladék közt csak egy állott egyenesen, egy pánczélos lovag szobra volt ez, mely egy nyílásban a szószék alatt állott. — Ki ez ? kérdő Flemming az öreg egyházfit, ki oly komolyan áll márvány létére is, s alant a holtakra látszik felvigyázni. — Nem tudom felelt az öreg, de hallottam nagy atyámtól, hogy nagy hős szobra. — No, itt a történet ön számára, kiáltott fel a báró. Ez aztán hir! márványszoborhoz jutni, melynek nevét maga az egyházfi sem tudja, csak annyira emlékezik, hallotta egyszer nagyatyjától, hogy valamikor nagy hős volt. Flemming semmit sem válaszolt, azon időre gondolt, midőn e régi szószékről valamely merész reformátor az uj tan első igéjét menydörögte s az épület Luther Márton fenséges hymnusától viszhangzott. Midőn gondolatát a báróval közlötte, csak ennyit kapott válaszul: — Végre is mit használ ez a sok papolás ? Azt hiszi ön, hogy a halaknak, melyek sz. Antal prédikátióját hallgatták, jobb dolguk volt, mint azoknak, melyek ezt nem tették ? Ajánlom az ön becses figyelmébe e szentnek böjti tanítását, mi módon azt Abrahám Sancta Clarával közli. így telt el a nap Langenschwalbachban ; az este egészen magános volt a fasorok közt, mert még vendégek nem érkeztek, hogy a nagy termet, vagy a fák alatti padokat ellepték volna. Másnap reggel Flemming és a báró is elutaztak, ennek német szive heves vágytól dobogott nővérét ölelhetni s barátja keveset aggódott miatta bárhová ment, csak hogy ő magánosan ne maradjon. Néhány órai út után egy hegy csúcsáról épen az emsi földökre láttak. Magas hegyek vetették árnyaikat a regényes völgybe, a hegyek lábánál a Sahn kígyózott. Utasaink azon hosszú utczán hajtattak végig, mely egészen fogadók és idegenek lakásaiból állott. Az ablakokból betegek kukucsáltak ki. Mások kényelmesen lézengtek a közsétatér fái között, az utczán lefelé egy kék janklis és vörös sipkás fiú, három szamarat hajtott. Röviden, csinos fürdőhelyre értünk, melyet eddig még a nyári eső kevés csöpje ért, mely az első meleg napokat rendesen követni szokta. A „Londonhoz„ czimzett szállodába beérve, a báró nem nővérét, hanem csak egy levelet talált tőle, melyben közli vele, hogy tervét megváltoztatta s frank fürdőkre utazott. A csalódást a báró a levéllel együtt zsebre dugta s egy szót sem szólott többé az egészről. E volt az ő modora és philosophiája csekély vagy jelentékeny eseteknél. Este szellemi theára mentek Kranich asszony házához, egy frankfurti gazdag bankár nejéhez. — Szólanom kell önnek e nőről, mondá a báró útközben Flemminghez. Ez egy elmés szép nő, az élet tavasz korában, de fájdalom nagyon becsvágyó. Mániája , az előkelő világban szerepet játszani, e czélból ment nőül egy gazdag frankfurti bankárhoz, ki elég idős arra nézve, hogy atyja legyen, ha épen azt nem akarjuk mondani, hogy nagyatyja, kétségkívül azon reményben, hogy férje csakhamar meghal , mert ha valamely asszony, valaha özvegységre vágyott, úgy ez a nő az. De az öreg ficzkó igen szívós és nem akar meghalni. Ezenkívül siket, zsémbes, marezona, ha éjjel nem, nappal részeg. A nő, gyöngesége daczára, az erény példányképe. Úgy tömi az öreg urat, mint valamely gyermeket. És a mi legfőbb, az öreg úr gyűlöli a társaságot s nem akar hallani sem róla, hogy neje vendégeket fogadjon, vagy társaságba menjen. — Hát mint rendezhet akkor estélyeket ? kérdő Flemming. — Épen ezt akarom elmondani, folytasó a báró. Az élénk ladynek nem telik abban kedve, hogy az öreg úrral boszu estéket, sötét szobában együtt töltsön, — mint egy bűnös úgy legyen lelánczolva Mezentius alatt, szemközt egy bolttal. Először hát az öreget ágyba fekteti, és — — Ópiumot ad neki. — Én is azt hiszem , aztán estélyt rendez, anélkül hogy az öreg csak kinyitaná is. A csel e neme minden esetre mint ilyen megvetendő s kivált a nő maga érzi ezt legjobban, mert ő nem aljas gondolkozásu vagy erkölcstelen nő, de egyike azoknak, kiknek nincs elég erejök az áldozat teljes bevégzéséhez, melyet magok kezdtek s annálfogva tettetés és hamissághoz kell folyamodnok. (Folytatjuk.) A vágmenti magyar falak. .. olvasóink emlékeznek még a lapunk oct. 20-ki számában megjelent czikkre, mely fájdalmat fejez ki a felett, hogy a vágmenti magyar falak eltótosodnak, s panaszt emel azok ellen , kiknek a múltban kötelességük volt volna e veszély ellen gátat emelni. E czikk folytán az eltótosodó helységek egyikéből Semptéről czáfolatul irt nyilatkozat érkezett hozzánk. E nyilatkozat nem czáfolja meg azon állítást, hogy Sempte eltótosodott, azon ellenvetés által, hogy Sempte most tót, sem az 1841-ki főesperesi látogatás eredményéről szerkesztett okirat azon szavaival nem, hogy „hungaricam linguam hic pauci callent.“ Ezért e nyilatkozatot, mely nem bizonyítja be Sempte lakosainak szláv eredetét, mellőzve, e felöl, ezúttal csak azon okból szólunk, hogy t. olvasóink, illetőleg azok figyelmét, kikre ez ügyben hatni óhajtanánk, ismét ez ügyre vezessük. De e hivatásunk teljesítésénél elodázhatlanul támad előttünk a kérdés, hogy mig lapunk eljutó lelkész szerény lakába, mig szavunk viszhangra talál a nemzetiség ügyének oltárt emelő családok alacsony hajlékában, tudomást nyer-e a hazafias panasz, a magyarságot a Vág mentében fenyegető veszély felől azon fő hatóság is, melynek befolyása a népiskolákra a f. évi nov. 10-kén kelt oktatásügyi miniszteri m. rendelet folytán most nagyobb mérvet nyert ? eljut-e lapunknak ismételt figyelmeztetése azon főurakhoz, kiknek birtokaikhoz tartoztak egykor e községek, s kiknek ősei telepiték le egykor a Vágpartra e községeket ? A magyar faluknak eltótosodása igazolja azon kulura-történeti igazságot, hogy a mint a felsőbb osztály szokása és nyelve által elkülöníti magát a néptől, a mint a népet elhagyja a rokon erők támogatása? az önmagára hagyott nép, mely abstractiót mindig és mindenütt a legközvetlenebb érintkezések után készíti, könnyen enged az idegen befolyás nyomásainak s mig azt tapasztalá egykor, hogy az ország színe a néppel nem beszélhetett az ő nyelvén, megbocsájthatónak találta, ha más szokásokat, más nyelvet kezdett ő is felölteni. De azt kérdhetjük azoktól, kik kozmopolitai bölcseséggel mosolyognak panaszunkra s az emberiségre nézve semmi kárt nem találnak abban, ha a nép leölti régi szokásait, őseinek nyelvét, azt kérdjük ezektől, hogy a kultúra, az ország szellemi élete nyert-e az által, hogy a magasb osztály elkülönítő nyelve által magát a néptől és a nyelvnek csatornáján megszűnt az alsóbb osztályba szivárogtatni a miveltséget? Azon kornak e szomorú eredménye nem intő példa-e, hogy nemcsak a nemzetiség, hanem a kultúra érdekében is a felsőbb osztályok ne váljanak el nyelvek által a néptől ? Hol miveltebb, szorgalmasb, értelmesb a nép, ott-e, hol a külön osztályok megértik egymást, hol a nemzet szellemi törekvése viszhangra talál a nép kebelében, vagy ott, hol a nép elvált e törekvéstől, hol a néphez csak közvetlen elöljárója szólhat megértett nyelven ? Tudjuk, hogy a vád, mely e körülményből méltán támad, leginkább a múltat terheli, hogy a magyar faluk eltátorodásának okát nemcsak egykori földesuraik kötelességfelejtésében, a lelkészek nem őrködésében, az iskolai ügyek akkori fejletlen állapotában találhatjuk fel, hanem, hogy e baj bekövetkezését az akkori közélet nehéz küzdései is elősegíték, amidőn nagy elvek védelme mellett az ország gondja ki nem terjedett a népiskolákra, és tudjuk, hogy akkor még nem volt irodalmunk, mely hiven szolgálja a nemzetiség ügyét. Most már sok másként van. A magas osztálybeliek legnagyobb részének nyelve magyar. Megértik a magyar népet s a nép megérti őket. De nem érti meg majd a vágparti egykor még magyar nép, ha egészen sorsára hagyjuk, ha oda nem hat el gondoskodásunk, hol még nincs kiirtva egészen a magyar szó. 1841- ben ime Semptén még „pauci“ beszéltek magyarul s most azt írja nekünk onnan a lelkész ur, hogy a „120 iskolás gyermek tisztán tót.“ Mennyi szép nevű magyar főcsalád lakik a Vág mentében, és Nyítra vidékén és Pozsonymegyében ! E családok tagjaihoz intéztük múltkor is figyelmeztetésünket. Mi tisztelni tudjuk azon nagy érdekeltséget, melylyel érdemes hazánkfiai az anyagi térem mozgalom tényezőivé avatják magukat, hanem kijelentjük, hogy bármi nagy érdem is például a rambonilletikusok meghonosítása , vagy a newmarketi és durhami stb. győztesek megszerzése lótenyésztésünk részére, nagyobb érdemnek, hivatásszerűbbnek tartjuk a gondoskodást, hogy hol a magyar nép magyar népiskola lánya miatt gyermekeit a közel tót és oláh iskolába járatni kénytelen, magyar népiskolák keletkezzenek. Bold. gr. Eszterházy Károly 1825- ben Szereden s ha jól tudjuk, Semptén is magyar Magyar könyvészet. 563. Férfi ruhaszabás-könyv, mely bevezetésül szolgál a magyar és párisi divatöltözetek szabásához. A százas (centimeteres) úgy szinte a papirmértékre alkalmazott beosztásokkal. Szerkesztették Kiss Sándor és Jámbor Endre. Kiadja Jámbor Endre. Pesten. Nyo Itatott Gyurián Józsefnél, 1858. 3 divatképpel, s 4 divatszabási táblával. Nagy 4 rét 8 lap. Árapírt. 564. Házi gyógytestgyakorlat. A kir. magyar természettudományi társulat 1856-diki gyűlésein Dr. Schreber elvei nyomán fejtegetve Dr. Batizfalvi Samu társulati másod-titkár által. Negyvenöt ábrával. Pest, 1857. Lampel Róbert bizományában. Nyomatott Herz Jánosnál. Nagyrét 40 lap.