Pesti Napló, 1858. január (9. évfolyam, 2387-2411. szám)
1858-01-26 / 2406. szám
20—2406. 9-dik évf folyam.PESTI NAPLÓ. Szerkesztési iroda: Egyetem-utczti 2-dik szám, 1-ső emelet. Szerkesztő szállása Angol királynő 53. sz. lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kiadó-hivatal: Egyetem-utcza, 2-dik szám, földszint. A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz, kiadása körüli panaszok, hirdetmények) a kiadó-hivatalhoz intézendők. Vidékre, postán Évnegyedre . . . , 6 frt pp. Félévre ...... 11 frt pp. Előfizetési feltételek: Pesten, házhoz hordva: Évnegyedre . . 5 frt — hr. pp* Félévre . . • 9 frt 30 kr. pp. aminimAniTnk J.'j. . 6 hasáb, petit sor 3-szori hirdetésnél 4 pkr. Bélyegdijnia elmenyek. Hír 1. külön 15 pkr. Magán vita 6 hasábos petit sor 6 pkr. 1858. Kedd, jan. 26. Előfizetés nyittatik PESTI NAPLÓ 2 és 5 havi folyamára, úgymint : Vidékre postán küldve Február és martius hónapokra 4 frt. Február — junius hónapokra 9 frt. A „Pesti Napló"” kiadóhivatala. PEST, jan. 26. Szerkesztői nyilatkozat. Gyöngélkedő egészségem miatt a Pesti Napló jan. 24-diki számát nem én szerkesztettem. Ezért csúsztak be általam egyébként helyeselt főczikkébe azon személyemet dicsérő sorok, melyek különben világot nem láttak volna. KEMÉNY ZS. Tájékozás. (Fk.) Ha egyik első rendű állam uralkodója, ki a tapasztalás szerint elég szilárd akarattal s erélylyel bir nézeteinek s kivánatainak valósitására, ha ily uralkodó úgyszólván egész programmját hirdeti a világ előtt —— ünnepélyes órában s ünnepélyes alakban, akkor e nyilatkozvány mindenesetre a legfontosabb politikai tények közé tartozik. E szerint olvasóink nem fogják rész néven vehetni, ha nemcsak most másodszor, hanem talán még többször is foglalkozandunk Napóleon császár trónbeszédjével. Oly elvek forognak itt szóban, melyek nemcsak Francziaországra nézve fontosak, hanem — átalánosítva — másutt is érdekkel bírhatnak. Napóleon császár e beszédjében elég őszintén bevallotta, hogy a császárság eddigelég küzdelem, még pedig saját lételéért, melynek jogosultságát az ellenpártok tagadják, melynek eltörlése — főtörekvésük. Ebből természetesen azon kérdés ered : tűrheti-e valamely fenálló államrend, hogy az ő saját tétele kérdés alá vonatik, e léteinek jogosultsága tagadtatik s fenállása aláásatik ? A franczia császár egyenesen és feltétlenül azt mondja rá, hogy : nem! Szerény nézetünk szerint ezen „nem“ csak feltételesen fogadható el. Napoleon császár Anglia példájára hivatkozik — a történeti igazság teljes mellőzésével! A „repeal-association“ programmjának alapja az volt, hogy Angol-, Skót- és Írország egy birodalommá egyesíttetése jogtalan, és hogy ezen egyesülést minden áron fel kelljen bontani, a három brit királyságban még most is elegen vannak, kik a királyságot s átalában a monarchiát teljesen fölöslegesnek tartják, azt állitván, miszerint egyeduralkodó nélkül is menne a dolog s ime — Anglia kormánya még sem következteti innen, hogy a repressiv rendszabályokat szaporítani kellene. Akár tory, akár whig-kabinet állt a királynő oldala mellett, soha egyik sem vallotta Napóleon császár azon elvét, miszerint „a korlátlan szabadság lehetetlen, míg az országban oly töredék létezik, mely makacsul félreismeri a kormány főalapjait.“ Másrészről pedig az angol nép is meghazudtolá a császár azon további állítását, miszerint ily országban „a szabadság — ahelyett, hogy felvilágosítana, felvigyázna, javítana — csak fegyver a felforgatási pártok kezében.“ Angliában, miként mondtuk, csakugyan léteznek ily „makacs“ töredékek, a kormány mindezáltal nem nyirbálta meg a közszabadságot s egyátalában nem emlékezünk, hogy Angliának a nyugtalankodásban bővelkedő újabb időben a „felforgatások“ nagyon alkalmatlankodtak volna. A franczia császár átalános és feltétlen érvényű tétel gyanánt állítá oda azt, ami csak feltételesen és bizonyos körülmények közt való. Ha az ellenzék a törvényszabta határokon túllép, akkor természetes, hogy azt nem lehet, nem szabad tűrni. Míg valamely törvény fenáll, mindenki köteles iránta tisztelettel viseltetni és senkinek nincs joga azon túlhágni. A fenálló rend elleni ellenzék, tehát akkor természetesen nem tűrhető, ha oly utakon jár, melyeket a törvény tilosaknak kijelölt, de ezen feltétel alatt nem a tárgy, hanem a forma miatt nem tűrhető és akkor sem lenne az, ha bármi más tárgygyal foglalkoznék. Ha pedig az ellenzék törvényes útón marad, ha a fenállónak módosítását kivánja, ha jogosultságát tagadja, de tényleges tételét elismeri s mindaddig tisztelettel van iránta, mig törvényes utón valami más nem lép helyébe, akkor nem mondhatni, miszerint ily ellenzék nem tűrhető, akár az épület alapja, akár annak egyes részei ellen van irányozva. De talán az önfentartás ösztöne tiltja az ily ellenzék eltűrését? Ha az önfentartás ösztöne tiltja, akkor ebből az következnék, hogy a fenálló rendszer képviselői e rendszert ama megtámadások által veszélyzettnek hiszik. Veszélyzett pedig csak akkor lehet, ha a megtámadó rész a nemzet közt számosabb és erősebb, mint az, mely a fenállót gyámolítja, azaz ha a kisebbség mellette , a többség pedig ellene áll. Ilyen államrendről pedig nem mondhatni, hogy a nemzeti fejlődés és nemzeti akarat eredménye. Tehát az alapok ellen irányzott oppositio — minden, még törvényes forma alatt is — csak ott veszélyes és türbetlen, ahol a fenálló rendszer néma nemzet fejlődésének és szabad akaratjának eredménye. Ha az lenne — miként példa Angliában vagy Belgiumban csakugyan az — akkor mosolygva néznék, miként törődnek az ellenzék habjai a többség rokonszenves akaratjának köszirtjén. Ahol tehát a fenálló rend alapjai ellen irányzott ellenzék létezik, ott csak kettő közt lehet választás , vagy a politikai rendszert akként kell megváltoztatni, hogy az a nemzet többségének rokonszenvével találkozzék, s igy az ellenzék hatástalanná váljék, vagy az ellenzéket erővel elnyomni. Az első esetben az oppositio talán még azontúl is sok zajt csinálhat, de épenséggel nem veszélyes; a másodikban néma marad, de aztán kettősen veszélyes ! Napóleon császár — „csillagában“ bízván — épen ezen második Veszélyesebb utat választja ; hisz neki külön nemzete van s már sok veszély nyom nélkül ment el mellette; ő mindig győzött, bár hatalmas ellenekkel mérkőzött, hanem egy van, kinek ellenében aligha győztes maradna, ha vele szembe szállni mert ez'— a kor szelleme — egy fejlődésre s haladásra'* képes és mindkettőre törekvő nemzet mindenható géniusza í véseket fejezik ki, midőn azon közös jelszó mellett szintén minden különbség nélkül buzognak. Nem akarom ezúttal keresni, vájjon ez elv fölállítása elegendő-e megemlítése nélkül azon kellékeknek is, melyek a fentarthatástól elválhatlanok; s nem akarom fejtegetni, vájjon azon jelszónak önmagában való naponkénti hirdetése nem vezethet-e oly egyoldalú, félszeg s elfogult előítéletekre, milyen volt őseinknél az Extra Hungáriam non est vita, és a Magyarország Kánaán földje, nincs semmire szüksége stb. — várjon nem vezet-e az sokat földbirtokosaink közöl tévútra, mintha a földbirtok már magában is elég lenne, mintha ahhoz, hogy biztositassék, a földbirtokos részéről többé mi sem kivántatnék. Ezeket mellőzve, most csak azon eszmék tisztába hozatalára kívánok egy pár szót emelni, melyek a hitel s a földbirtok érdekei közti viszonyokra vonatkoznak. Míg másrészt épen az újabb időkben több részről nyilatkozatokat s fejtegetéseket olvashattunk a hitel ellen, megtámadtatván mindaz is, min a hitel alapszik, úgymint a gyors törvénykezés, a fizetésteljesítésnek gyors eszközölhetése, a váltók, sőt az érezpénzét helyesítő pénzjegyek is, mint amelyeknek forgalma szintén a hitelen nyugszik. Sokat hallottuk emlegetni a földbirtok ingóvá tételének károsságát, a hosszas csődfolyam jótékonyságát is stb. stb. Hogy ezen oly kiválólag felszeg, sőt káros eszmék épen most merültek fel, némileg nem csodálhatjuk, mert azon szomorú jelenetek, melyeket a még most is tartó crisis Európában s Amerika nagyrészében előidézett, könnyen elfogultakká tehettek sokat közölünk. A hitellel való túlságos visszaélés idézte elő a mai krisist, s azért könnyű az átmenetei a hitel károsságának eszméjére s igy magának a hitelnek megtámadására s megrohanására, elkárhoztatására mindazon intézeteknek, melyek a hitel eszközei. De helyeselhető-e ez, kiállja-e ez a józan ész ítéleletét; megegyezik-e az a józan gondolkozás szabályaival ? Szabad-e valamely intézményt, szabályzatot s reformot elítélnünk azon visszaélések miatt, melyek azzal üzennek ? Okosság lenne-e elítélnünk a hitelintézeteket azért, mert vannak , és pedig újabb időkben igen túlnyomó számban, és pedig közelünkben is, melyek hivatásuknak meghazudtolásával egészen a börze szédelgős játékaira adták magukat. MÁRTHA. Irta VALUE V. IV". Martha, a bárónő önző finomsága és Rozália kiállhatatlan zsémbeskedése közepett,egészen elkomorult. Szive, más táplálék hiányában maga magát emésztette; értelmének szabadabb fejlődésre volt szüksége. Az apát úrral való társalgás, az élet azon fensőbb légkörébe emelte őt, hová lelke szüntelen vágyott. Tanárainak szájában a tudomány holt betű volt, meddő halmaza a neveknek, mely csak emlékező tehetségét terhelte. A jámbor apáttól hallva, a tudomány élet igéjévé lön. A közönséges emberek, kik közt eddig az apát úr élt, nem valának képesek őt felfogni; rá nézve is szerencse volt tehát, hogy oly növendéke akadt, mint Mártha. Végtelen gyönyört talált e tudományszomjas lélek felvilágosításában, ha új láthatárokat nyithat szelleme előtt, s föltette magában, hogy mind arra megtanítja, amit tud. Az értelmi élete legelső elbűvölése, elfelejtette a fiatal leánynyal minden unalmát és daczos hajlamait. Nem találta többé magát szerencsétlennek nagynénjénél s békésen érte el tizenhetedik évét, azon kort, melyben a nagy világnak először akarta nagynénje bemutatni. A bárónő jóval előre kijelentette, hogy ez alkalomra nagy bált fog adatni. Ez rá nézve a legfontosabb esemény volt. Ismerte az első hatások befolyását s unokahugát illetőleg, vakító diadalról álmodott. A legaprólékosabb gonddal készült toilettejéhez. Alaposan és mélyen megvizsgálta a ruhaszabások különféle nemeit, komornája által mindenféle alakban fonatta Mártha gyönyörű hajfürtéit s igy választott, a hajók minő rendszere illik hozzá legjobban s legalább is egy tuczat szalagrózsát próbáltatott fel. Elemében volt, hogy ezt tehette s egész kéjjel látott az előkészületekhez. Mindez azonban felesleges volt. Az ifjúság, teljesen igazolta a gyermekkor ígéreteit. Mártha bájoló szépségű fiatal leánynyálön, bájolóbbá mint rendesen a tizenhét éves leányok; erkölcsi és értelmi kifejlődése, melyet az apátnak köszönhetett, alaktökélyéhez eszményi sugárzást adott, mi az a természeti szépségre nézve, mi a nap a mezőnek. Az ünnepélyes nap megérkezett, Mártha egész díszben jelent meg esti nyolcz óra felé a teremben, hol nagynénje épen toilettejéhez készült. — Mily gyönyörűen, szólt hozzá a bárónő, homlokát megcsókolva, miután hoszú és komoly figyelemmel vizsgálta volna. Mártha a kandalló közelében helyet foglalt, mig Cernán asszony gyűrűit és karpereczeit felrakta, időről időre a megelégedés pillantásával nézve unokahugára. Egészen ábrándozó lett Mártha fris szépségének láttára s előre elgondolta a hízelgéseket és bókokat, melyekkel egy ily kedves teremtés fogadott anyját, okvetlenül fogják halmozni. E pillanatban egy szolga lépett be s levelet adott át Cernán asszonynak, melyen nagy betűkkel vala kívül olvasható , igen sürgős meglepő bizonyságául a falusiak együgyüségének, kik kétségkívül azt képzelik, hogy a postaigazgatóság, mihelyt a levelén ezt látja , igen sürgős, külön fogatot állitat ki, s pótlevélkihordást rendel, hogy az üzenet kézhezjutását siettesse. A bárónő feltörte a pecsétet s e néhány sort olvasá :• .„Báróné asszony! Sógornéja Montbrun grófné, a legkétségbeejtőbb állapotban van. Ma reggel az orvos azt mondotta, aligha huszonnégy óráig viszi. Hugóm ismeri saját helyzetét s élénken óhajtja leányát ölelni, mielőtt meghalna. Esedezem annálfogva asszonyom , hogy Márthát e levél vétele után tüstént küldje anyjához, a perczek megszámítvák. Van szerencsém stb. Sauval Lujza.“ Semmi sem hozhatta volna a bárónőt nagyobb zavarba, mint ez a levél. Mint mindazon lények, kiknek élete teljesen érzelemüres, Dernán asszony is nagy fontosságot helyheztetett szórakozásai és mulatságában. Öltöző asztalára dobta a levelet, erősen elhatározva, hogy csak másnap reggel fog a dologról Márthának szólani. Mártha észre sem látszott venni ez eseményt. Egy hirtelen támadt perpatvar a bárónő és komornája közt, egy csokor miatt, mely ruháján, nem a maga helyén állott, felzavarta őt is nyugalmából. Az öltöző asztalhoz közeledett, hogy a kérdéses vitában véleményt adjon; tekintete véletlenül a levél boritékára esett, mely egy csomó pipere közé volt dobva. Azonnal felismerte Luiza vonásait. — Sauval asszony levele! s ön nekem erről egy szót sem szólott! Anyám beteg ? kiáltott fel, iszonyú szívszorongások közt kérdőleg nézve a bárónőre. — Gyöngélkedik, válaszolt Cernán asszony pirulva a hazugságon, ne hozzon zavarba édesem. Majd holnap reggel szóljunk róla. De Mártha nem várta be nagynénje engedélyét, felkapta a levelet, és sírva fakadva olvasta. — Isten vele néném, én megyek, kiáltott és az ajtó felé rohant. — De hova mégy, te kis bobó! mond a bárónő, eléje állván. Majd később várjunk még. — Várjunk, míg anyám meghal! mond Mártha tördelt hangon. Én azonnal menni akarok, folytatá, fejébe fehér rózsáit a szőnyegre szórva. A báróné látta, hogy nincs mást mit tenni, s becsengette Rozáliát. * Az érdemes komorna belépett rikító öltözetben. Midőn Cérnán asszony azt parancsolta neki, hogy készítse elő Montbrun kisasszony úti podgyászát, s vele együtt azonnal az orleansi vaspályához induljon, Rozália kisasszony, dühödtében halálsápadt lett. — De asszonyom gondolja meg, kiáltott azon szemérmetlenséggel, melyhez minden komorna hozzá szokik semmit nem tevő és hanyag úrnőknél, kik vele, hogy magoknak szórakozást szerezzenek, többé kevésbé, de mindig beszédbe szoktak ereszkedni. — Én elutaztam, s épen ily ünnepélyes pillanatban, mikor az egész ház talpon van! — Tegye a mit parancsoltam, válaszolt a bárónő, oly hangon, mely a feleselést meg nem engedte. Rozalia kisassz. kénytelen lévén engedelmeskedni, azzal boszulta meg magát, hogy öklével iszonyúan elpüfölte azon ruhákat, melyeket az útitáskában rakott, és rettentően panaszkodott az úrnők kegyetlensége és hálátlansága felöl, tekintetbe sem véve Mártha fájdalmát , ki titkon sírt, mig báli öltönyét, útiköntösével felcserélte. (Folytatjuk.) A hitel s földbirtokunk érdekei. I. A magyar földbirtok fentartása, biztosítása — ez a jelszó, melyet napjainkban minden alak hangoztat, melyet mindnyájan pártkülönbség nélkül magunkénak vallunk. Midőn ebben a nemzettest különböző részei egyetértőleg összeolvadnak, az időszaki sajtónak közlönyei csak e közös vágyakat s törek- TUDOMÁNY IRODALOM ÉS MŰVÉSZET. Külirodalmi hajtóvadászat. 1. Az evés művészete. 2. Hegelnek is neki megy a kritika. Gyermeknevelés , bot és bonbon. 3. Eugen szabaudi herczeg élete Arnethtől. Halm összes művein elavult újdonság. in: Die Regierung der Kinder von Dr. Zuisco Ziller. Leipzig Teubner, 1857. bhy. E munka főképen a tanodái oktató és gyermekek, s csak mellékesen a szülök és gyermekek közti viszonyra vonatkozik. Ő megkülönbözteti a nevelést a kormányzástól vagy igazgatástól (Regieren), mely azonban nem kevésbé a szülők mint a tanítók körébe vág; a kettőt egyáltalán nehéz elválasztani— értem gyakorlatban; ámbár a tanodai osztályrendszernél, ahol az következetesen keresztül vitetett, tettlegesen elvált a nevelés a tanító körétől, melyre befolyást nem gyakorolhat. Szerzőnk a tanító s gyermek közti viszony meghatározásában nagyon szigorú az utóbbi iránt. A tanító szerinte egy neme a korlátlan uralkodónak; a gyermeknek még csak panasz joga se legyen, s ha panaszkodik , sohase szabad neki igazat adni. Sok gyengéd anya, s nagyon is anyai apa ez — elvben megütköznék ugyan; mi azt hisszük, hogy az eredmény az alkalmazástól függ, mindenesetre mivelt jó tanítókat föltételez. Igen de vannak hivatástalan és szenvedélyes egyének is a tanítók közt, . pedig az eféle „fölvilágosodott abso- lutismus“ áldása nagyon is az egyéntől függ; ergo : az elv a dolgot élére állítja, s általánosságában el nem fogadható. Tanodai rendszerünkben a közoktató viszonya a gyermekek szüleihez oly független, hogy ezektől tekintélyét nem kell féltenie; a még se oly ellenőrzés nélküli, hogy tyrannissá fajulhatna.A legfölebb aprócska kenyuri szeszélyeknek enged tért mind a gyermek, mind a szülők boszantására, mire elég példát tudunk régi és újabb időből. A munka által észlelésül választott thema azok egyike, mikről mint magáról a nevelésről is sokat lehet írni és sok is íratott. Kétségtelenül könnyebb a legszellemdúsabb „Le