Pesti Napló, 1858. június (9. évfolyam, 2491-2514. szám)
1858-06-03 / 2493. szám
étel volt a kitűzött ezél iránti tanácskozmányok körül. A gyűlés megnyíltával a bizottság eddigi eljárását terjesztette elő a gyűlésre megválasztott elnök, Kovács László úr; az alapszabályok pontról pontra meg lőnek vitatva; a bizottság eddigi eljárása helyeseltetvén, továbbra is megjön hatalmazva, az újon alkotott alapszabályok értelmében s az igazgató választmányi tisztének betöltésére. Az alapszabályok a m. kormánynak jóváhagyás végett fel fognak e napokban terjesztetni , s míg a helybenhagyás leérkeznék, az eddigi ideiglenes bizottság fogja működését a szükséghez képest folytatni. Nevezetesebb alapszabályi pontok, melyek tárgyaltattak, körülbelül ezek voltak: Az egyesület kiterjesztése minden mivelési szakra, minden nemére a földmivelésnek, mely a megyében dívik vagy haszonnal behozható. Szóváltás történt azon pont felett, miszerint az egyesület egyetlen fizetéses hivatalnoka, a titkár, közgyűlésileg, vagy a választmány által lesz-e kinevezendő ? Sok igen helyes fejtegetés után, mely a dolognak mind az egyik, mind a másik oldalról való meghányását s annak értékesebb érveit kiderítette, végre a pesti országos egyesület alapszabályainak mintája emeltetett határozattá, hogy t. i. az igazgató választmány fogja kinevezni a fizetéses titkárt. A tagsági minőségeknél élénk vitára szolgáltatott okot azon indítvány, hogy a „rendes tagok,akik magukat hat évre, évenkint 5 pft fizetésére kötelezik, azon esetre, ha gazdatiszti állásuknál fogva illető uradalmaik által más távolabb eső megyébe tétetnek át, kötelezettségükre nézve fölmentessenek, helyettök az lépvén az egyesületbe, ki az elmenő helyét elfoglalja. Ezen kérdés is igen szakértő és avatott előadások által jön illustrálva s körülbelől a következő okok győztek. Először az illető gazdatiszt, ki hat évre kötelezi magát, az alapszabályok értelmében a társulat által el, vagy nem elfogadás kérdése alá esik, s igy kérdés, ha az elmenő után következőre át fogja-e ruházni az egyesület a kötelezettségek mellett a jogok gyakorlatát ; továbbá hat év oly rövid idő, hogy a kilépőre nézve nem oly súlyos, ha pár éve az 5 pftot távolból volna is kénytelen fizetni; a számadásban is zavart tenne némely tag elmaradása által eshető rövidség oly előreszámításnál, mely hat évre lenne alapítva; azon körülmény, miszerint az elmenő tiszt legtöbb esetben jobb állomásra szokott vitetni, könnyíti a hátrahagyott netalánt pár évi kötelezettség viselését, annál inkább, minthogy az egyesület nem nyerészkedési, hanem jótékonysági egylet, s az aláíró nem anynyira maga hasznát, mint a közjó ügyét kívánja elősegíteni aláírása által. Kimondatván azonban, hogy a haláleset fölmenti az illetőt kötelezettsége alól, elenyészett azoknak legerősebb védve, kik nem kívánták az egyesületet egyesek terhével gazdagítani. Örömmel tapasztaltuk, hogy ezen gyűlés gyakorlati téren állott rendesen és rendszeresen tárgyalt nyomatékos hozzászólásokkal s általános öntudattal fogadott el vagy utasított vissza a felmerült tárgyak közül, s azon meggyőződést érlelt meg bennünk, hogy ezen egyesületnek jövője — ha a kormány engedélye azt életbe lépni engedi — tagjainak értelmiségében, jó akaratában, lelkesedésében a legbiztosabb alapokon nyugszik. Az eddig beérkezett aláírási ívek 200-at haladó aláírót mutatnak fel, s meg kell jegyeznünk, hogy az aláírási íveknek alig egyharmada küldetett be, valamint, hogy egyelőre az aláírási ívek úgy szerkesztettek, hogy az aláírási minimum hat évre évenkénti 5 pft biztosítás, az aláírók közül pedig az engedmény leérkezése után igen sokan lesznek, kik aláírásukat két, három, sőt tízszer és többször 5 pít évi fizetéssel fogják megerősíteni, mire már eddig is több adat érkezett be. Ha reményünk teljesül s az engedély pár hó alatt megjárja útját, még ez évben legalább részletes kiál lítást rendezünk Gyöngyösön bor-, szőlő-, gyümölcs- és cerealékból. A gazdasági tudakozóintézet is fölállíttathatnék kedvező esetben még ez év folytában, mely nézetünk szerint a gyakorlati téren magát igen hasznos és szükséges intézménynek fogja bebizonyítani. A gazdaközönségnek ez lesz a „börzéje,a hol mindent, mire gazdasága körül szüksége van, kevés utánjárással megtudakolhat, s mindent, mit köztudomásra juttatni kíván, biztosan az illetők figyelmébe és tudomására juttathat. PESTI NAPLÓ. Pest, jun. 3. — A Szent-István-társulatnak f. hó 1-jén ft. Danielik János kanonok elnöklete alatt tartott havi választmányi üléséből, mint legközérdekűbb tárgyat emeljük ki, hogy a nagy Encyclopaediáranézve az ez ügyben kinevezett külön bizottság meghatározta a munkamenetét, s a mindenek előtt szükséges „általános tartalomjegyzék“ elkészítésével Török János társulati tagot bizta meg. — Peter mann a most élő geographok egyik legnevezetesebbike, egy közelebb ideérkezett levelében írja, hogy várva várja hazánkfia Magyar László utazásának megjelenését, annyival inkább, mivel Livingstone, kinek munkája múlt év végével jelent meg s már 30,000 példányban kelt el, nem tesz említést hazánkfiáról. Livingstone csak egy irányban futólag s beteg állapotban utazott át azon vidékeken , melyekről Magyar László részletesen ír. Petermann óhajtását fejezi ki, vajha a magyar utazó könyve oly keretben részesülne, mint a Livingstoneé! — A bérkocsisok zsarlási hajlama, különösen lóversenyek alkalmával általánosan ismert tény. A közönség nevében köszönetet mondhatunk tehát a budapesti cs. k. rendőrigazgatóságnak itt következő hivatalos hirdetményéért : „Az idei lóverseny alatt egy járatra Budáról vagy Pestről a versenytérre és vissza — és pedig az egész illető délutánra — a bérkocsidij5 forintban van megállapítva. Mi ezennel köztudomásra hozatik. Pest, jun 1. A pestbudai cs. rendőrigazgatóságtól.“ — A tejhamisitás elleni óvszer, a galactometer jun. 1-jével Prágában is használatba lépett. Újabb figyelmeztetés Pestre nézve, a hol még mindez ideig nem részketnek a tejárus asszonyok. — A Győr közelében fekvő sz.-lászlói fürdőnek, melynek gróf Eszterházy Sándor a birtokosa, vize közelebbről vegytani vizsgálat alá vétetett. Tartalma : kéngáz, kötött alkak, ammóniák, só- és vitriolsavány. Baumann kerületi orvos ur foglalja el egyszersmind e fürdői orvosi állomást. Az uj bérlő Győrből hetenként kétszer induló gyorskocsizást állított fel e fürdőhöz. — Kollárcsik István rozsnyói püspök ur a putnoki iskolára 1000, ugyan e czélra Petyerecz András ez. kanonok s putnoki esperes-plebános ur 800 frtot pp. ajándékozott. (Bel.) — Az erélyes folytonosan növekedő vagyona által közelismerésben és közhitelben álló, felsőbb helyen megerősített erdélyi kölcsönös jég- és tűzkármentő társulat az 1857-ik év alatti működésének hivatalos kimutatását veszszük nyomtatásban. 1857. végén 14-ik évét töltötte be e társulat. A jégkármentési szaknak 887,235 ft 21 kr. biztosított tőkéje van. 1857- beli bevétel e szakban 31,047 ft 35 kr. Jégverést szenvedtek 113-an, teljes kárpótlást nyertek, s a teljes megtérítés a költségekkel együtt, összesen 18,438 ft 22 krra rúg. A még fenmaradt 12,609 ft 13 krból 7802 ft 57 kr. tétetett át az 1858-iki díj tőkéhez — e szerint 4806 ft 16 kr. a tartaléktőke állását mutatja ki. A 7802 ft 57 kr. összeg azért hagyatott meg a dijtőkénél, hogy az idei rendes díjbevételek azzal még inkább erősbülve, a kárfödözési erő, vagy a károk kevés volta esetében a tagok osztaléka nagyobb legyen. A tűzkármentési szak iránti részvét is folyton gyarapodik. 1856-ban a biztosítási tőke 2,904,941 forint 32 krajczár volt. Ezen összeg, 1,413,393 forint érték lejáratok daczára 14,379,180 ft 35 krra emelkedett. Ugyanazon mértékben növekedett a társulat készpénzereje is. 1856-beli egész bevétele 33,198 ft 48 kr volt. 1857-ben 56,618 ft 19 kr, s így jelenleg 22,811 ft 31 krral több mint az előbbi évben. De valamint a részvét, úgy szaporodtak a tűzkáresetek is. 1857-ben 117 tűzkárt kellett fedezni, 53- mal többet, mint 1856-ban. S midőn amazok teljes fedezése, az intézet föntartásával együtt 36,576 ft 14 kr-ba került, még 20,034 ft 5 kr hozatott át a következő évre, esvén ezen összegből 13,022 ft 30 kr az illető dijtőkéhez , és 7,011 frt 35 kr a tartalékhoz.Az intézet fentartása és költségei, a gyarapodás daczára aránylag kevesebbre rúgnak, mint az előtti évben, mert jelenleg az egyes dijtőkéket alig 26/3% ig terheli s igy remélhető, hogy az intézet további gyarapodásával aránylag még jobban fognak apadni a költségek. A társulat biztosítási tőkéje, (mind jég- mind tűzkármentési szakban) összesen 5,226,415 ft 56 kr, melyből az év bevégeztével 2,702,895 ft 56 kr, érőnek biztosítása telt ki, s igy folyó 1858 ra 2,563,520 ftot érő tömeg jött át. Mindkét ágban az összes bevétel ■ 87,657 ft 54 kr, melyhez, ha azon tőke helyett, melyet a részvénytársulatok kereskedésül mutatnak fel, itt a tagok egymás közötti kölcsönös dijpótlék-kötelezettsége felső fokozatának mennyiségét hozzáadjuk: mindkét szaknál összesen 408,971 ftot tesz, mely födözhetési pénzerő, a megelőzött évhez képest 103,909 ft 41 krral gyarapodott. A társulat födözhetési pénzereje a biztosított tömeghez úgy áll, mint a 13-hoz, vagyis a legrendkívülibb s csaknem lehetetlen esetben minden 13-ból képes volna egy káresetet megtéritni. 1850 óta bezárólag 1857-ig összesen 19,306,825 ft 2 krt biztosított tömegre a társulat összesen 1433 káresetet fedezett. Ha hozzáveszszük az 1844—1849 évi jogbiztositást, ez intézet létezése óta 21,168,762 forint 10 krajezár biztosított tömeg mellett, a társulat 1863 tagnak nyújtott segedelmet, a biztosított kár szabály szerinti teljes mennyiségében. Ezekre összesen 275,905 forint 8 krajezárt fordított. Tehát e társulat, létezése óta ily összeget a biztosított 21,168,762 frt 10 kr. irányában volt képes megfordítni a nélkül, hogy a tagok valami rendkívüli hozzájárulással terheltettek volna, így 100 millióra rugó biztosításnál a társulat 1,303,406 frtot bízna meg, ez arányban, anélkül, hogy a legcsekélyebb díjpótlékra szüksége volna. Ily összeg még az 500—600 millió biztosítási mennyiséget felmutató részvénytársulatoknál is jelentékeny.. — Nemzeti színház. Május 31-kén : „Ilka“ eredeti dalmű. — Jun. 1 jén, Munkácsy Flóra javára : „(A) tücsök.“ Falusi életkép, Sand beszélye után irta Birch-Pfeiffer Sarolta, fordította Bulyovszky Lilla. A jutalmazott, ahogy illik, tapsokban, koszorúkban részesült első kilépőtévéi. Nem volt hidegebb a közönség az előadás folytán. Dicsérettel kell kiemelnünk, hogy e szerep naivságát jobbal volt képes feltüntetni, mint előde, é s különösen első felvonásbeli játéka helyes, erőteljes s illő mérsékletű volt. Nem a szerep helytelen felfogásának, hanem talán a tapsok általi egy kis elragadtatásnak tulajdonítjuk, hogy később némi túlzásba esett, s néhol az egyszerű érzések hangját, túl a rendén, egészen a pathosig emelte. A szerep azon részében továbbá, hol iróniát, daezot, boszut kelle kifejezni, nem képes azon hatással játszani és szavalni, mint előde. Mindezek csak egyes helyekre vonatkoznak. Általán véve a „Tücsök“ szerepét természetesebben, s a birchpffeifferi sentimentalismus több bensőségével tudja megtestesítve elénk állítni. — Nem vonunk le legkevesebbet is játéka érdeméből, ha a méltányosság kedvéért hozzá teszszük, hogy előde tanulmányát felhasználva, az úttörőt, néhol példányul látszott venni. Egymástól tanulni nem hogy szégyen volna, hanem szükséges,' s színésznőnk e tanulmány mellett mit sem vetkezett le eredetiségéből:— csak tanult és nem majmolt. Feleki a paraszt érzelgős fiú szerepét nem játszta kedvvel, sőt nem is elég készültséggel s szereplése nem állja ki az összehasonlítást az előbbiekkel ugyanezen szerepben. Közönség szép számmal, birálat jelent meg benne dr. Török József főiskolai , az elnevezések közt sok a mostani nem-magyar nőtanár úrtól Debreczenben. Erre azonnal kérdeztem: a tárgygyal foglalkozik-e ? — Nem! — A minő volt első örömöm, annyira lehangolt e válasz s felsóhajtottam , hogy hát nincs az egész hazában, ki ha nem is bírálatába, de legalább megismertetésébe bocsátkoznék társulatunk Egy csupán csak egyéb, mint szegénységi bizonyítványa tudományos miveltségünknek. Dr. Török úr a könyv belbecséről rövid általánosságban dicsérőleg emlékezik mondván : „várván vártuk az évkönyvet, mert a társulat bevallott nézetei szerint abban csak eredeti, a természettudományok széles mezején tett vizsgálódások tanulságos eredményeit tartalmazó, szóval a tudományt előbbre vivő értekezések foglalhatnak helyet. E tekintetben várakozásunkban nem is csalatkoztunk. Az itt megjelent értekezések egytől egyig érdekesek, becsesek, szellemüket tekintve kifogás nélküliek sat.,“ de a műszavakat s különösen a vegytaniakat illetőleg engemet alulirttat mint szerkesztőt oly hévvel támad meg, mely nyíltan tanúsítja, hogy a védette ügy erősen szivéhez van nőve. A tanár úr magát a nyelvtisztaság feltétlen bajnokául tünteti ki, és mint egykori titkára a magyar természettudományi társulatnak, engemet utódját némileg az igény színezetét magán viselő módon int és fedd. Itt helyben is van néhány öreg ur és egy két fiatal s lehetnek a vidéken is, kik a nyelvtisztaságot e tekintetben pártolják s beszéd, meg vitatárgygyá teszik; ennélfogva úgy hiszem nem fogok e lap szerkesztőjének jóságával, nem az olvasó türelmével visszaélni, ha e kérdésről nézetemet, sőt helyesebben nézetünket közrebocsátom. A kérdés legfőbb fogalma ez : miveljük-e a magyar tudományos nyelvet? — Igenis. Csináljunk-e magyar neveket a természettudományi dolgok elnevezésére? — Igenis csináljunk, de jőjünk tisztába aziránt, hogy meddig l minő czélra. Elvben áll, hogy az összes természettudományi nevezéktant le lehetne fordítani s elképzelhető, hogy az Agybarátok fáradhatlan munkássága egy ily szótárt kiállíthatna, melyben nyelvünk legalább 300,000 tj szóval lenne gazdagítva. *) Említenem se kell, hogy veknél jobb lenne. E szótár segedelmével nem volna nehéz az idegen nyelveken irt munkákat áttenni s viszont. Tagadhatlan az is, hogy az olvasó közönség egy tetemes része örömestebb veszi, ha a görög latin nevek helyett magyaros hangzású szóval, főleg ha ez évkönyvei foglalatjának!) egyszersmind a tárgy valamely tulajdonára vonatkoó formára vonatkozó bírálat alig zik, van ez elnevezve. E véleményt nem csupán amúgy odavetve nyilvánítom, próbálkoztam magam is e téren s némi bizalom gerjesztésül, nem tartom szerénytelenségnek munkásságom körét megismertetni. 1846-ban az iparegylet felszólítására *) Selmeczen többed magammal egy természettudományi s technikai műszótáron dolgoztunk, be is fejeztük s az iparegyletnek leküldtük. Két évre reá egy bányaműszótárt dolgoztam ki, melyet a minisztérium kinyomatott s hivatalos használat végett minden illető helyre szétküldött. E munkákban többnyire uj, addig még nem létezett magyar elnevezések foglaltatnak. Későbben az egyetemi előadásaim számára a kristályásványi földtani nevezőket a most uralkodó rendszerek szellemében átdolgoztam. Most is folytonosan telik benne kedvem az új szavakat, akár tőlem legyenek akár másoktól, ha nem épen roszak, feljegyezni. Aki nem teszel figyelni arra, hogy a bányászati tudományokhoz a számtan, a mértan, a természettan, vegytan, kohótan, bányatan, géptan, az ásványtan, földtan, a kövülettan, az erdészet sat. tartozik; aki szavamra elhiszi, hogy a magyarításban én és társaim is rendszeresen jártunk el s minden addig létezett forrást felhasználtunk, az nem fogja kétségbe vonni,hogy álláspontomat szilárdul foglalom el, hogy a föntebbi számát az uj szóknak oda merem tenni, végre hogy tájékozhatom magamat az iránt, hogy mi történt már meg s mi volna még hátra, hogy a kitűzött czél eléressék. Ebből látnivaló, hogy a purismus zászlója alatt magam is működtem addig, míg a természettudományokkal általánosságban foglalkoztam, a mint fokonként az egyes szakok mivelésébe merültem s a dolgot tartósan vettem szigorú és higgadt bírálat alá, nézetem változott s a véleményem most röviden az , hogy gyakorlati szempontból a purizmusnak nincs jövője, hogy azt mindenki, ki a tudományt magáért a tárgyért műveli, szükségtelennek sőt károsnak találja. Szükségtelen azért, mert azáltal, hogy én valamely ritkább tárgynak megtudom az újonnan készített magyar nevét, magáról a tárgyról semmivel sem tudok többet; káros, mert míg egyrészt a magyar szakmunkáktól elijesztene mindenkit, ki az egyéb nyelveken irt munkákban közösen használt nevezők szerint mivélte magát, másrészt bajt okozna olyannak, ki valamely purista könyvéből tanult s a tárgyról bővebb ismertetést idegen irodalomban keresne. Mindezek bővebb felvilágosítására három körülményre kérem az olvasó figyelmét ki. 1. Ha pár évtized alatt teszem azt, elkészült a természettudományok összes szótára s már mindegyikünk asztalán foglal helyet, még koránsem kell gondolni, hogy a szógyártás véget ért. Némely ága a természettudományoknak az igaz olyan, hogy az egyszer megállapított műszavak nem igen vannak változásnak alávetve, de vannak még olyanok is, amelyeknél a rendszer időről időre változik, s minden rendszer merőben új nevekkel lép föl. Ha például a Mohs ásványtani fajneveit azon időben, hogy dr. Török tanár úr a társulat titkára volt, rendszeresen lefordították volna, mi most azon nevek egyikét semhasználhatnék, mert azóta új rendszerek s más nevezetek törtek utat magoknak. Még kényesebb dolog a krystallographia: itt hogy alaposan járjunk, el, a jegesztan apjának Haug-nak rendszerét kellene átdolgoznunk magyarra; azonban északi Németország Weiss iskolájában tanult s ennek rendszerét követi maiglan is, a dolog megkívánja, hogy ugyanazon tárgyaknak magyar nevet e rendszer szellemében is adjunk. Ausztriában Mohs kristálytani rendszere divatozott egész az újabb időkig, a purismus barátjainak ismét nem volna szabad foltot tűrni elvek tisztaságán, s a tan tárgyait akarva nem akarva Mohs szellemében is le kellett volna fordítani. Jelenleg végre Nauman rendszerének hódolunk nagyobb általánosságban mint hódoltak az előbbi német rendszereknek, mi volna sürgetőbb, mint e szép rendszert minden új nézetével szintén átültetni irodalmunkba. Elég e két példa. Mondom, hogy lehetne tiszta magyar nevet adni minden, még a legelvontabb tudományágnak is, de mi lesz a vége, az hogy csak a synonimákat tápláljuk, mi a tudományokban gyűlöletes egy dolog s azért a hol csak lehet kerülendő. Sokkal többet ér, ha én a helyett, hogy a tárgy sok nevét keresem ki s tanulom meg, inkább annak tulajdonaiból nyomok többet emlékembe." 2. Lássuk a szaktudós jelen igényeit s foglalkozása módját. Mióta a világirodalomban a latin nyelv megszűnt általános nyelv lenni, az egyes nemzetek tudósainak nem marad egyéb hátra, mint vagy fordításban olvasni az idegen irodalmak termékeit vagy nyelveket tanulni. A fordítás nem elégséges forrás; először jó fordítás igen ritka s igy a fordított művekhez általában nem nagy a bizalom; de másodszor, most a szaktudományosság ennyire elágaztával tény az, hogy például a franczia irodalom tudományos termékeinek nincs egy század része, az angolnak nincs egy kétszázad része áttéve németre s még kevesebb németről a francziába vagy angolba! S épen a legnagyobb szellemi s anyagi erővel kiállított munkák azok, melyek fordításban nem jelennek meg s melyekre a szaktudósnak leginkább van szüksége. Jelenleg a tudós világ gyakorlata az , hogy mindenki megtanulja a három legtermékenyebb nyelvet : a francziát, az angolt, a németet, némelyek még az olaszt s eredetiben olvassák az általuk művelt tudományágról szóló munkákat. Az angol tudós megveszi a franczia szakmunkákat, megveszi (ha nem német betűkkel vannak nyomva) a németeket, s gyarapítja ismeretét, a dolog színvonalára állítja magát s észreveszi, hogy hol, mi irányban dolgoznak, mi van megtéve, mi teendő. Így tesznek a francziák, németek, olaszok, az orosz s egyéb e tekintetben kisebb nemzetek tudósai. Ritkán képezi ki magát valaki egy idegen nyelvben annyira, hogy azt beszélje is, ez már több időt igényel, míg annyit, amennyi a tudományos munkák értéséhez megkívántatik, egy két hónap alatt elsajátíthat. Sőt nem kell messzire mennünk, itt Pesten ismerek két igen derék úriembert, kik meghozatják az angol szakkönyveket s okulnak belőlök anélkül, hogy egy szót tudnának angolul olvasni, olvassák úgy a mint írva van egészen magyarul. A tudományos nyelvet minden szakértő bámulatos könnyűséggel teszi annyira sajátjává, hogy többé aztán fordítást nem keres, és nyomozzuk most az okát: ez nem egyéb, minthogy az ember az elősorolt nyelveken megjelent munkákban ugyanazon műszavakkal találkozik. Az, mire a műszavakon kívül szükség van, oly csekély, hogy a fáradság, melyet *) Humboldt csak a teszi. Sz. növények számát közel 100,000* re *) A magyar akadémia már régebben intézett volt egy ily felhívást oda, de siker nélkül. Sz. HIVATALOS. Ö cs. kir. Apostoli Felsége f. é. máj. 12-ki legfelsőbb határozata által S v o b o d a Venczel ideiglenes igazgatót a pozsonyi kath. gymnasiumban, ezen tanintézet valóságos igazgatójává legkegyelmesebben kinevezni méltóztatott. Az igazságügyminiszter Külkey Henriknek a beregszászi megyetörvényszék segédhivatali igazgatójának hasonló minőségben kért áttételét Rima-Szombatba jóváhagyta és przechowskit O ksza Konrádot a beregszászi megyetörvényszék segédhivatal-igazgatósági segédét, segédhivatal-igazgatóvá ezen megyetörvényszékhez kinevezte. Az igazságügyminiszter Voák Ferencz figyelőt, ideiglenes törvényszéki segéddé a pozsonyi orsz. törvényszékhez kinevezte. Az ügyvédség ideiglenes gyakorlására az eperjesi orsz. főtörvényszéki területen Rekvinyi István hivatalhelylyel Eperjesen kineveztetett. A nagyváradi cs. k. országos pénzügyigazgatósági osztály báró Prohaska-Carolini Nép. János irodasegédet III. oszt. hivataltiszti állomásra ideiglenesen kinevezte. Gazdasági és kereskedelmi szemle. Pest, jun. 2. Ma ismét szép tiszta idő van, csak nyugoton nagyon porfelleges az égalja. A csarnoki gabonaárjegyzésben mára egy kis változás történt, névszerint a tiszai búza 2 frt 48 kr—3 frtról, 3 frt 6 krig emeltetett; a fehérmegyei megemelve is csökkentve is van, t. i. 3 frt—3 frt 12 krról, 2 frt 54-3 frt 18 krra jegyeztetvén. Egyéb azon módon maradt meg, mert hogy a „P. Lloyd“ mai jegyzésében a zab 1 ft 24—28 kr helyett 1 frt 4—28 krra látszik jegyezve lenni, annak csak az az oka, mert a 4 előtt a 2 már régóta kopik, s most az egyszer nem látszik meg. Ugyancsak a „P. Lloyd“ tegnapról egy műmalom által a jegyzés szerint vett 6000 mérő búza eladásáról, sőt ezenkívül is több ezer mérő gabonaforgalomról értesít. A hitelintézet árjegyzésében semmi változás. A gyapjúvásárról ma sem mondhatunk többet, mint tegnap, csakhogy ismét érkezett egypár brünni, neutitschani és bécsi kereskedő. Ugyancsak a gyapjú ügyben a köztelken rendezett juhkiállításról előlegesen annyit jelenthetünk, hogy mai napig 24 kiállító által 222 darab juh jelentetvén be, ennek egy része már megérkezett, köztök egy csapatos Porosz-Sziléziából. Bécsben őszi szállításra a tisztított repereolajat más 312 pfton is mázsáját nehezen lehet kapni. Steier körül Felső-Ausztriában máj. 23-án igen nagy jég volt, minek következtében máj. 30-iki tudósítás szerint merenként 23 porral feljebb ment a búza és rozs ára, feljebb ment az árpa is 5, zab 4 krral, következőleg lévén az árak búza 3 ft 56 kr—4 ft 26 kr, rozs 2 ft 45 kr — 3 ft 2 kr, árpa 1 ft 45—56, zab 1 ft 25—36 kr. Hasonló történt Münchenben. E vidékről ugyan jeget nem említnek, hanem oly nagy felhőszakadás volt a múlt héten, hogy a legszebb vetéseket mind földre verte. Máj. 29-diki tudósítás szerint feljebb ment a búza 24 krral, 350—360 fontos scheffel 17/a—18 V2 forint, rozs 325 fontos IP/1 —12 frt, alább- 1 való. 103/4—11 frt, feljebb 44 krral, árpa 285—300 fontos 11V2—12 frt —265—275 fontos 8 9 frt, feljebb 29 krral, zab gyorsan kelt 190—200 fontos 8V2 —10 írtjával, alábbvaló 6'/2—8’/1 írtig. Az ugyane napi hetivásáron kelendőség 3052 sch. búza, 986 seb. rozs, 1266 sch. árpa, 1345 sch. zab. 1 bajor scheffel valamivel kevesebb, mint 3ys ausztriai mérő. Londonban a 29-ik májusban zárult gyapjú árverelés utóján élénk volt az üzlet, s az árak is emelkedés vén, az igen csekély híján a múlt árverelés eredményét érték el. Eladatott mindössze 58,281 bál gyap