Pesti Napló, 1858. június (9. évfolyam, 2491-2514. szám)

1858-06-03 / 2493. szám

é­tel volt a kitűzött ezél iránti tanácskozmányok körül. A gyűlés megnyíltával a bizottság eddigi eljárását terjesztette elő a gyűlésre megválasztott elnök, Ko­vács László úr; az alapszabályok pontról pontra meg­­ lőnek vitatva; a bizottság eddigi eljárása helyeseltet­­vén, továbbra is megjön hatalmazva, az újon alkotott alapszabályok értelmében s az igazgató választmány­i tisztének betöltésére. Az alapszabályok a m. kormány­nak jóváhagyás végett fel fognak e napokban ter­jesztetni , s míg a helybenhagyás leérkeznék, az ed­digi ideiglenes bizottság fogja működését a szükség­hez képest folytatni. Nevezetesebb alapszabályi pontok, melyek tárgyal­tattak, körülbelül ezek voltak: Az egyesület kiterjesz­tése minden mivelési szakra, minden nemére a föld­­mivelésnek, mely a megyében dívik vagy haszon­nal behozható. Szóváltás történt azon pont felett, mi­szerint az egyesület egyetlen fizetéses hivatalnoka, a titkár, közgyű­lésileg, vagy a választmány által lesz-e kinevezendő ? Sok igen helyes fejtegetés után, mely a dolognak mind az egyik, mind a másik oldalról való meghányását s annak értékesebb érveit kiderí­tette, végre a pesti országos egyesület alapszabályai­nak mintája emeltetett határozattá, hogy t. i. az igaz­gató választmány fogja kinevezni a fizetéses titkárt. A tagsági minőségeknél élénk vitára szolgáltatott okot azon indítvány, hogy a „rendes tagok,a­kik ma­gukat hat évre, évenkint 5 pft fizetésére kötelezik, azon esetre, ha gazdatiszti állásuknál fogva illető ura­dalmaik által más távolabb eső megyébe tétetnek át, kötelezettségükre nézve fölmentessenek, helyettök az lépvén az egyesületbe, ki az elmenő helyét elfoglalja. Ezen kérdés is igen szakértő és avatott előadások ál­tal jön illustrálva s körülbelől a következő okok győz­tek. Először az illető gazdatiszt, ki hat évre kötelezi magát, az alapszabályok értelmében a társulat által el, vagy nem elfogadás kérdése alá esik, s igy kérdés, ha az elmenő után következőre át fogja-e ruházni az egyesület a kötelezettségek mellett a jogok gyakor­latát ; továbbá hat év oly rövid idő, hogy a kilépőre nézve nem oly súlyos, ha pár éve az 5 pftot távolból volna is kénytelen fizetni; a számadásban is zavart tenne némely tag elmaradása által eshető rövidség oly előreszámításnál, mely hat évre lenne alapítva; azon körülmény, miszerint az elmenő tiszt legtöbb esetben jobb állomásra szokott vitetni, könnyíti a hátrahagyott netalánt pár évi kötelezettség viselését, annál inkább, minthogy az egyesület nem nyerészke­dési, hanem jótékonysági egylet, s az aláíró nem any­­nyira maga hasznát, mint a közjó ügyét kívánja elő­segíteni aláírása által. Kimondatván azonban, hogy a haláleset fölmenti az illetőt kötelezettsége alól, elenyé­szett azoknak legerősebb védve, kik nem kívánták az egyesületet egyesek terhével gazdagítani. Örömmel tapasztaltuk, hogy ezen gyűlés gyakor­lati téren állott rendesen és rendszeresen tárgyalt nyomatékos hozzászólásokkal s általános öntudattal fogadott el vagy utasított vissza a felmerült tárgyak közül, s azon meggyőződést érlelt meg bennünk, hogy ezen egyesületnek jövője — ha a kormány engedé­lye azt életbe lépni engedi — tagjainak értelmiségé­ben, jó akaratában, lelkesedésében a legbiztosabb ala­pokon nyugszik. Az eddig beérkezett aláírási ívek 200-at haladó aláírót mutatnak fel, s meg kell jegyeznünk, hogy az­­ aláírási íveknek alig egy­harmada küldetett be, va­lamint, hogy egyelőre az aláírási ívek úgy szerkesz­tettek, hogy az aláírási minimum hat évre évenkénti 5 pft biztosítás, az aláírók közül pedig az engedmény leérkezése után igen sokan lesznek, kik aláírásukat két, három, sőt tízszer és többször 5 pít évi fizetéssel fogják megerősíteni, mire már eddig is több adat ér­kezett be. Ha reményünk teljesül s az engedély pár hó alatt megjárja útját, még ez évben legalább részletes kiál­­ lítást rendezünk G­yöngyösön bor-, szőlő-, gyümölcs-­ és cerealékból. A gazdasági tudakozóintézet is fölállíttathatnék kedvező esetben még ez év folytában, mely nézetünk szerint a gyakorlati téren magát igen hasznos és szük­séges intézménynek fogja bebizonyítani. A gazdakö­zönségnek ez lesz a „börzéje,a hol mindent, mire gaz­dasága körül szüksége van, kevés utánjárással meg­tudakolhat, s mindent, mit köztudomásra juttatni kí­ván, biztosan az illetők figyelmébe és tudomására jut­tathat. PESTI NAPLÓ. Pest, jun. 3. — A Szent-István-társulatnak f. hó 1-jén ft. Danielik János kanonok elnöklete alatt tartott havi választmányi üléséből, mint legközérdekűbb tárgyat emeljük ki, hogy a nagy Encyclopaediára­­nézve az ez ügyben kinevezett külön bizottság meghatározta a munkamenetét, s a min­denek előtt szükséges „általános tartalomjegyzék“ elké­szítésével Török János társulati tagot bizta meg. — Peter mann a most élő geographok egyik leg­­nevezetesebbike, egy közelebb ideérkezett levelében írja, hogy várva várja hazánkfia M­a­g­y­a­r László utazásá­nak megjelenését, annyival inkább, mivel Living­­s­tone, kinek munkája múlt év végével jelent meg s már 30,000 példányban kelt el, nem tesz említést ha­zánkfiáról. Livingstone csak egy irányban futólag s be­teg állapotban utazott át azon vidékeken , melyekről Magyar László részletesen ír. Petermann óhajtását fe­jezi ki, vajha a magyar utazó könyve oly keretben részesülne, mint a Livingstone­é! — A bérkocsisok zsarlási hajlama, különösen lóverse­nyek alkalmával általánosan ismert tény. A közönség ne­vében köszönetet mondhatunk tehát a budapesti cs. k. rendőrigazgatóságnak itt következő hivatalos hirdetmé­nyéért : „Az idei lóverseny alatt egy járatra Budáról vagy Pestről a versenytérre és vissza — és pedig az egész illető délutánra — a bérkocsidij­­5 forintban van megál­lapítva. Mi ezennel köztudomásra hozatik. Pest, jun 1. A pestbudai cs. rendőrigazgatóságtól.“ — A tejhamisitás elleni óvszer, a galactometer jun. 1-jével Prágában is használatba lépett. Újabb figyel­meztetés Pestre nézve, a hol még mindez ideig nem rész­ketnek a tejárus asszonyok. — A Győr közelében fekvő sz.-lászlói fürdőnek, mely­nek gróf Eszterházy Sándor a birtokosa, vize közelebb­ről vegytani vizsgálat alá vétetett. Tartalma : kéngáz,­ kötött alkak­, ammóniák, só- és vitriolsavány. Baumann kerületi orvos ur foglalja el egyszersmind e fürdői orvosi állomást. Az uj bérlő Győrből hetenként­ kétszer induló gyorskocsizást állított fel e fürdőhöz. — Kollárcsik István rozsnyói püspök ur a putnoki iskolára 1000, ugyan e czélra Petyerecz András ez. kanonok s putnoki esperes-plebános ur 800 frtot pp. ajándékozott. (Bel.) — Az erélye­s folytonosan növekedő vagyona által közelismerésben és közhitelben álló, felsőbb helyen meg­erősített erdélyi kölcsönös jég- és tűzkár­­mentő társulat az 1857-ik év alatti működésének hivatalos kimutatását veszszük nyomtatásban. 1857. vé­gén 14-ik évét töltötte be e társulat. A jégkármentési szaknak 887,235 ft 21 kr. biztosított tőkéje van. 1857- beli bevétel e szakban 31,047 ft 35 kr. Jégverést szen­vedtek 113-an, teljes kárpótlást nyertek, s a teljes meg­térítés a költségekkel együtt, összesen 18,438 ft 22 krra rúg. A még fenmaradt 12,609 ft 13 krból 7802 ft 57 kr. tétetett át az 1858-iki díj tő­kéhez —­ e szerint 4806 ft 16 kr. a tartaléktőke állását mutatja ki. A 7802 ft 57 kr. összeg azért hagyatott meg a dijtőkénél, hogy az idei rendes díjbevételek azzal még inkább erősbülve, a kár­­födözési erő, vagy a károk kevés volta esetében a ta­gok osztaléka nagyobb legyen. A tűzkármentési szak­­ iránti részvét is folyton gyarapodik. 1856-ban a biz­tosítási tőke 2,904,941 forint 32 krajczár volt. Ezen összeg, 1,413,393 forint érték lejáratok daczára 1­4,379,180 ft 35 krra emelkedett. Ugyanazon mértékben növekedett a társulat készpénzereje is. 1856-beli egész bevétele 33,198 ft 48 kr volt. 1857-ben 56,618 ft 19 kr, s így jelenleg 22,811 ft 31 krral több mint az előbbi évben. De valamint a részvét, úgy szaporodtak a tűz­­káresetek is. 1857-ben 117 tűzkárt kellett fedezni, 53- mal többet, mint 1856-ban. S midőn amazok teljes fede­zése, az intézet föntartásával együtt 36,576 ft 14 kr-ba került, még 20,034 ft 5 kr hozatott át a következő évre, esvén ezen összegből 13,022 ft 30 kr az illető dijtőkéhez , és 7,011 frt 35 kr a tartalékhoz.­­­Az intézet fentartása és költségei, a gyarapodás daczára aránylag kevesebbre rúgnak, mint az előtti évben, mert jelenleg az egyes dij­­tőkéket alig 26­/3% ig terheli s igy remélhető, hogy az intézet további gyarapodásával aránylag még jobban fog­nak apadni a költségek. A társulat biztosítási tőkéje, (mind jég- mind tűzkármentési szakban) összesen 5,226,415 ft 56 kr, melyből az év bevégeztével 2,702,895 ft 56 kr, érőnek biztosítása telt ki, s igy folyó 1858 ra 2,563,520 ftot érő tömeg jött át. Mindkét ágban az összes bevétel ■ 87,657 ft 54 kr, melyhez, ha azon tőke helyett, melyet a részvénytársulatok kereskedésül mutatnak fel, itt a ta­gok egymás közötti kölcsönös dijpótlék-kötelezettsége fel­ső fokozatának mennyiségét hozzáadjuk: mindkét szak­­nál összesen 408,971 ftot tesz, mely födözhetési pénzerő, a megelőzött évhez képest 103,909 ft 41 krral gyarapo­dott. A társulat födözhetési pénzereje a biztosított tömeg­hez úgy áll, mint­­ a 13-hoz, vagyis a legrendkívülibb s csaknem lehetetlen esetben minden 13-ból képes volna egy káresetet megtéritni. 1850 óta bezárólag 1857-ig összesen 19,306,825 ft 2 krt biztosított tömegre a társu­lat összesen 1433 káresetet fedezett. Ha hozzáveszszük az 1844—1849 évi jogbiztositást, ez intézet létezése óta 21,168,762 forint 10 krajezár biztosított tömeg mel­lett, a társulat 1863 tagnak nyújtott segedelmet, a biz­tosított kár szabály szerinti teljes mennyiségé­ben. Ezekre összesen 275,905 forint 8 krajezárt for­dított. Tehát e társulat, létezése óta ily összeget a bizto­sított 21,168,762 frt 10 kr. irányában volt képes meg­­fordítni a nélkül, hogy a tagok valami rendkívüli hozzájárulással terheltettek volna, így 100 mil­lióra rugó biztosításnál a társulat 1,303,406 frtot bízna meg, ez arányban, a­nélkül, hogy a legcsekélyebb díjpót­­lékra szüksége volna. Ily összeg még az 500—600 millió biztosítási mennyiséget felmutató részvénytársulatoknál is jelentékeny.. — Nemzeti színház. Május 31-kén : „Ilka“ eredeti dalmű. — Jun. 1 jén, Munkácsy Flóra javára : „(A) tücsök.“ Falusi életkép, Sand beszélye után irta Birch-Pfeiffer Sarolta, fordította Bulyovszky Lilla. A jutalmazott, a­hogy illik, tapsokban, koszorúkban részesült első kilépő­tévéi. Nem volt hidegebb a közönség az előadás folytán. Dicsérettel kell kiemelnünk, hogy e szerep naivságát job­ba­l volt képes feltüntetni, mint előde, é s különösen első felvonásbeli játéka helyes, erőteljes s illő mérsék­­letű volt. Nem a szerep helytelen felfogásának, hanem talán a tapsok általi egy kis elragadtatásnak tulajdonít­­juk, hogy később némi túlzásba esett, s néhol az egy­szerű érzések hangját, túl a rendén, egészen a pathosig emelte. A szerep azon részében továbbá, hol iróniát, da­­ezot, boszut kelle kifejezni, nem képes azon hatással játszani és szavalni, mint előde. Mindezek csak egyes helyekre vonatkoznak. Általán véve a „Tücsök“ szerepét természetesebben, s a birchpffeifferi sentimentalismus több bensőségével tudja megtestesítve elénk állítni. — Nem vonunk le legkevesebbet is játéka érdeméből, ha a méltányosság kedvéért hozzá teszszük, hogy előde tanul­mányát felhasználva, az úttörőt, néhol példányul látszott venni. Egymástól tanulni nem hogy szégyen volna, hanem szükséges,' s színésznőnk e tanulmány mellett mit sem vetkezett le eredetiségéből:­­— csak tanult és nem maj­molt. Feleki a paraszt érzelgős fiú szerepét nem játszta kedvvel, sőt nem is elég készültséggel s szereplése nem állja ki az összehasonlítást az előbbiekkel ugyanezen szerepben. Közönség szép számmal, birálat jelent meg benne dr. Török József főiskolai , az elnevezések közt sok a mostani nem-magyar nő­tanár úrtól Debreczenben. Erre azonnal kérdeztem: a tárgygyal foglalkozik-e ? — Nem! — A minő volt első örömöm, annyira lehangolt e válasz s felsóhaj­tottam , hogy hát nincs az egész hazában, ki ha nem is bírálatába, de legalább megismertetésébe bocsát­koznék társulatunk Egy csupán csak egyéb, mint szegénységi bizonyítványa tudományos miveltségünknek. Dr. Török úr a könyv belbecséről rövid általános­ságban dicsérőleg emlékezik mondván : „várván vár­tuk az évkönyvet, mert a társulat bevallott nézetei szerint abban csak eredeti, a természettudományok széles mezején tett vizsgálódások tanulságos eredmé­nyeit tartalmazó, szóval a tudományt előbbre vivő értekezések foglalhatnak helyet. E tekintetben vára­kozásunkban nem is csalatkoztunk. Az itt megjelent értekezések egytől egyig érdekesek, becsesek, szelle­müket tekintve kifogás nélküliek sat.,“ de a műsza­vakat s különösen a vegytaniakat illetőleg engemet alulirttat mint szerkesztőt oly hévvel támad meg, mely nyíltan tanúsítja, hogy a védette ügy erősen szivéhez van nőve. A tanár úr magát a nyelvtiszta­ság feltétlen bajnokául tünteti ki, és mint egykori titkára a magyar természettudományi társulatnak, en­gemet utódját némileg az igény színezetét magán vi­selő módon int és fedd. Itt helyben is van néhány öreg ur és egy két fiatal s lehetnek a vidéken is, kik a nyelvtisztaságot e te­kintetben pártolják s beszéd, meg vitatárgygyá teszik; ennélfogva úgy hiszem nem fogok e lap szerkesztőjé­nek jóságával, nem az olvasó türelmével visszaélni, ha e kérdésről nézetemet, sőt helyesebben nézetün­ket közrebocsátom. A kérdés legfőbb fogalma ez : miveljük-e a ma­gyar tudományos nyelvet? — Igenis. Csináljunk-e magyar neveket a természettudomá­nyi dolgok elnevezésére? — Igenis csináljunk, de jőjünk tisztába aziránt, hogy meddig l minő czélra. El­v­b­e­n áll, hogy az összes természettudományi nevezéktant le lehetne fordítani s elképzelhető, hogy az Agybarátok fáradhatlan munkássága egy ily szó­tárt kiállíthatna, melyben nyelvünk legalább 300,000 tj szóval lenne gazdagítva. *) Említenem se kell, hogy veknél jobb lenne. E szótár segedelmével nem volna nehéz az idegen nyelveken irt munkákat áttenni s vi­szont. Tagadhatlan az is, hogy az olvasó közönség egy tetemes része örömestebb veszi, ha a görög latin nevek helyett magyaros hangzású szóval, főleg ha ez évkönyvei foglalatjának!) egyszersmind a tárgy valamely tulajdonára vonatko­­ó formára vonatkozó bírálat alig zik, van ez elnevezve. E véleményt nem csupán amúgy odavetve nyilvání­tom, próbálkoztam magam is e téren s némi biza­lom gerjesztésül, nem tartom szerénytelenségnek munkásságom körét megismertetni. 1846-ban az ipar­egylet felszólítására *) Selmeczen többed magam­mal egy természettudományi s technikai műszótá­­ron dolgoztunk, be is fejeztük s az iparegylet­nek leküldtük. Két évre reá egy bányaműszótárt dolgoztam ki, melyet a minisztérium kinyomatott s hivatalos használat végett minden illető helyre szét­küldött. E munkákban többnyire uj, addig még nem létezett magyar elnevezések foglaltatnak. Későbben az egyetemi előadásaim számára a kristályásvány­­i földtani nevezőket a most uralkodó rendszerek szel­lemében átdolgoztam. Most is folytonosan telik benne kedvem az új szavakat, akár tőlem legyenek akár másoktól, ha nem épen roszak, feljegyezni. A­ki nem teszel figyelni arra, hogy a bányászati tudományokhoz a számtan, a mértan, a természettan, vegytan, kohótan, bányatan, géptan, az ásványtan, földtan, a kövülettan, az erdészet sat. tartozik; a­ki szavamra elhiszi, hogy a magyarításban én és társaim is rendszeresen jártunk el s minden addig léte­zett forrást felhasználtunk, az nem fogja kétségbe vonni,­­hogy álláspontomat szilárdul foglalom el, hogy a föntebbi számát az uj szóknak oda merem tenni, végre hogy tájékozhatom magamat az iránt, hogy mi történt már meg s mi volna még hátra, hogy a kitűzött­­ czél eléressék.­­ Ebből látnivaló, hogy a purismus zászlója alatt magam is működtem addig, míg a természettudomá­nyokkal általánosságban foglalkoztam, a mint fo­konként az egyes szakok mivelésébe merültem s a dolgot tartósan vettem szigorú és higgadt bírálat alá, nézetem változott s a véleményem most röviden az , hogy gyakorlati szempontból a puriz­­musnak nincs jövője, hogy azt mindenki, ki a tudományt magáért a tárgyért műveli, szükségte­l­­ennek sőt károsnak találja. Szükségtelen azért, mert az­által, hogy én valamely ritkább tárgynak megtudom az újonnan készített magyar nevét, magá­ról a tárgyról semmivel sem tudok többet; káros, mert míg egyrészt a magyar szakmunkáktól elijesztene mindenkit, ki az egyéb nyelveken irt munkákban kö­zösen használt nevezők szerint mivélte magát, más­részt bajt okozna olyannak, ki­ valamely purista köny­véből tanult s a tárgyról bővebb ismertetést idegen irodalomban keresne. Mindezek bővebb felvilágosítására három körül­ményre kérem az olvasó figyelmét ki. 1. Ha pár évtized alatt teszem azt, elkészült a ter­mészettudományok összes szótára s már mindegyi­künk asztalán foglal helyet, még koránsem kell gon­dolni, hogy a szógyártás véget ért. Némely ága a ter­mészettudományoknak az igaz olyan, hogy az egyszer megállapított műszavak nem igen vannak változásnak alávetve, de vannak még olyanok is, a­melyeknél a rendszer időről időre változik, s minden rendszer me­rőben új nevekkel lép föl. Ha például a Mohs ásvány­tani faj­neveit azon időben, hogy dr. Török tanár úr a társulat titkára volt, rendszeresen lefordították vol­na, mi most azon nevek egyikét sem­­használhatnék, mert azóta új rendszerek s más nevezetek törtek utat magoknak. Még kényesebb dolog a krystallographia: itt hogy alaposan járjunk, el, a jegesztan apjának Haug-nak rendszerét kellene átdolgoznunk magyarra; azonban északi Németország Weiss iskolájában tanult s ennek rendszerét követi maiglan is, a dolog megkí­vánja, hogy ugyanazon tárgyaknak magyar nevet e rendszer szellemében is adjunk. Ausztriában Mohs kristálytani rendszere divatozott egész az újabb idő­kig, a purismus barátjainak ismét nem volna sza­bad foltot tűrni elvek tisztaságán, s a tan tárgyait akarva nem akarva Mohs szellemében is le kel­lett volna fordítani. Jelenleg végre Nauman rendsze­rének hódolunk nagyobb általánosságban mint hódol­tak az előbbi német rendszereknek, mi volna sürge­­tőbb, mint e szép rendszert minden új nézetével szin­tén átültetni irodalmunkba. Elég e két példa. Mondom, hogy lehetne tiszta ma­gyar nevet adni minden, még a legelvontabb tudo­mányágnak is, de mi lesz a vége, az hogy csak a sy­­nonimákat tápláljuk, mi a tudományokban gyűlöletes egy dolog s azért a hol csak lehet kerülendő. Sokkal többet ér, ha én a helyett, hogy a tárgy sok nevét keresem ki s tanulom meg, inkább annak tulajdonai­ból nyomok többet emlékembe." 2. Lássuk a szaktudós jelen igényeit s foglalkozása módját. Mióta a világirodalomban a latin nyelv megszűnt általános nyelv lenni, az egyes nemzetek tudósainak nem marad egyéb hátra, mint vagy fordításban ol­vasni az idegen irodalmak termékeit vagy nyelveket tanulni. A fordítás nem elégséges forrás; először jó fordítás igen ritka s igy a fordított művekhez általá­ban nem nagy a bizalom; de másodszor, most a szak­tudományosság ennyire elágaztával tény az, hogy például a franczia irodalom tudományos termékeinek nincs egy század része, az angolnak nincs egy két­század része áttéve németre s még kevesebb né­metről a francziába vagy angolba! S épen a legna­gyobb szellemi s anyagi erővel kiállított munkák azok, melyek fordításban nem jelennek meg s me­lyekre a szaktudósnak leginkább van szüksége. Je­lenleg a tudós világ gyakorlata az , hogy mindenki megtanulja a három legtermékenyebb nyelvet : a francziát, az angolt, a németet, némelyek még az olaszt s eredetiben olvassák az általuk művelt tudo­mány­ágról szóló munkákat. Az angol tudós meg­veszi a franczia szak­munkákat, megveszi (ha nem német betűkkel vannak nyomva) a németeket, s gyarapítja ismeretét, a dolog színvonalára állítja magát s észreveszi, hogy hol, mi irányban dolgoz­nak, mi van megtéve, mi teendő. Így tesznek a fran­­cziák, németek, olaszok, az orosz s egyéb e te­kintetben kisebb nemzetek tudósai. Ritkán képezi ki magát valaki egy idegen nyelvben annyira, hogy azt beszélje is, ez már több időt igényel, míg annyit, a­mennyi a tudományos munkák értéséhez megkíván­­tatik, egy két hónap alatt elsajátíthat. Sőt nem kell messzire mennünk, itt Pesten ismerek két igen derék úri­embert, kik meghozatják az angol szak­könyveket s okulnak belőlök a­nélkül, hogy egy szót tudnának angolul olvasni, olvassák úgy a mint írva van egé­szen magyarul. A tudományos nyelvet minden szakértő bámulatos könnyűséggel teszi annyira sajátjává, hogy többé az­tán fordítást nem keres, és nyomozzuk most az okát: ez nem egyéb, minthogy az ember az elősorolt nyel­veken megjelent munkákban ugyanazon műsza­­vakkal találkozik. Az, mire a műszavakon kívül szükség van, oly csekély, hogy a fáradság, melyet *) Humboldt csak a teszi. Sz. növények számát közel 100,000* re *) A magyar akadémia már régebben intézett volt egy ily felhívást oda, de siker nélkül. Sz. HIVATALOS. Ö cs. kir. Apostoli Felsége f. é. máj. 12-ki legfelsőbb határozata által S v o b o d a Venczel ideig­lenes igazgatót a pozsonyi kath. gymnasiumban, ezen tanintézet valóságos igazgatójává legkegyelmesebben kinevezni méltóztatott. Az igazságügyminiszter Külkey Henriknek a be­regszászi megyetörvényszék segédhivatali igazgatójá­nak hasonló minőségben kért áttételét Rima-Szom­batba jóváhagyta és przechowskit O k­s­z­a Konrádot a beregszászi megyetörvényszék segédhivatal-igazga­tósági segédét, segédhivatal-igazgatóvá ezen megye­­törvényszékhez kinevezte. Az igazságügyminiszter V­o­­­á­k Ferencz figyelőt, ideiglenes törvényszéki segéddé a pozsonyi orsz. tör­vényszékhez kinevezte. Az ügyvédség ideiglenes gyakorlására az eperjesi orsz. főtörvényszéki területen R­e­k­v­i­n­yi István hi­­vatalhelylyel Eperjesen kineveztetett. A nagyváradi cs. k. országos pénzügyigazgatósági osztály báró Prohaska-Carolini Nép. János irodasegédet III. oszt. hivataltiszti állomásra ideigle­nesen kinevezte. Gazdasági és kereskedelmi szemle. Pest, jun. 2. Ma ismét szép tiszta idő van, csak nyugoton nagyon porfelleges az égalja. A csarnoki gabonaárjegyzésben mára egy kis vál­tozás történt, névszerint a tiszai búza 2 frt 48 kr—3 frtról, 3 frt 6 krig emeltetett; a fehérmegyei meg­emelve is csökkentve is van, t. i. 3 frt—3 frt 12 krról, 2 frt 54-3 frt 18 krra jegyeztetvén. Egyéb azon mó­don maradt meg, mert hogy a „P. Lloyd“ mai jegy­zésében a zab 1 ft 24—28 kr helyett 1 frt 4—28 krra látszik jegyezve lenni, annak csak az az oka, mert a 4 előtt a 2 már régóta kopik, s most az egyszer nem látszik meg. Ugyancsak a „P. Lloyd“ tegnapról egy műmalom által a jegyzés szerint vett 6000 mérő búza eladásáról, sőt ezenkívül is több ezer mérő ga­bonaforgalomról értesít. A hitelintézet árjegyzésében semmi változás. A gyapjúvásárról ma sem mondhatunk többet, mint tegnap, csakhogy ismét érkezett egypár brünni, neu­­titschani és bécsi kereskedő. Ugyancsak a gyapjú ügyben a köztelken rendezett juhkiállításról előlege­­sen annyit jelenthetünk, hogy mai napig 24 kiállító által 222 darab juh jelentetvén be, ennek egy része már megérkezett, köztök egy csapat­­os Porosz-Szi­­léziából. Bécsben őszi szállításra a tisztított repereolajat más 31­­2 pfton is mázsáját nehezen lehet kapni. Steier körül Felső-Ausztriában máj. 23-án igen nagy jég volt, minek következtében máj. 30-iki tudó­sítás szerint merenként 23 porral feljebb ment a búza és rozs ára, feljebb ment az árpa is 5, zab 4 krral, következőleg lévén az árak búza 3 ft 56 kr—4 ft 26 kr, rozs 2 ft 45 kr — 3 ft 2 kr, árpa 1 ft 45—56, zab 1 ft 25—36 kr. Hasonló történt Münchenben. E vidékről ugyan jeget nem említnek, hanem oly nagy felhőszakadás volt a múlt héten, hogy a legszebb vetéseket mind földre verte. Máj. 29-diki tudósítás szerint feljebb ment a búza 24 krral, 350—360 fontos scheffel 17­/a­­—18 V2 forint, rozs 325 fontos IP/1 —12 frt, alább- 1 való. 103/4—11 frt, feljebb 44 krral, árpa 285—300 fontos 11V2—12 frt —­265—275 fontos 8­­ 9 frt, fel­jebb 29 krral, zab gyorsan kelt 190—200 fontos 8V2 —10 írtjával, alábbvaló 6'/2—8’/1 írtig. Az ugyane napi hetivásáron kelendőség 3052 sch. búza, 986 seb.­ rozs, 1266 sch. árpa, 1345 sch. zab. 1 bajor scheffel valamivel kevesebb, mint 3ys ausztriai mérő. Londonban a 29-ik májusban zárult gyapjú árvere­­lés utóján élénk volt az üzlet, s az árak is emelkedé­s vén, az igen csekély híján a múlt árverelés eredmé­nyét érték el. Eladatott mindössze 58,281 bál gyap­

Next