Pesti Napló, 1858. szeptember (9. évfolyam, 2567-2591. szám)
1858-09-25 / 2587. szám
Borziana. (Fk.) Az újabb kor „vívmányai“ közé az is tartozik, hogy majdnem minden ember kénytelen— többé kevésbbé — azon hieroglyphákkal foglalkozni, mik naponkint „börzejegyzék“ név alatt a világ elé bocsáttatnak. A ki Bécsben déli 12—2 óra kött az ideiglenes tőzsdeépület mellett elmegy s azon vad lármát hallja, azon furfangos képeket látja, mik ott ólálkodnak, az inkább azt hinné, hogy zsibvásár előtt áll, nem pedig, hogy ott azt döntik el, mennyit érjen e napon millióknak vagyona. Pedig úgy van s ezért megbocsátja a nyájas olvasó, ha néha néha a „nagy politikai piaczárói el- s ezen zsibvásár felé vezetjük. A tőzsdének néhány hét óta látszólag jó kedve van, de alkalmasint csak olyan, mint még a legmelancholicusabb emberé is, ha csiklandozzák. Nem lehet nem nevetnie; ami e derült arca megött rejlik, az mellékes dolog. Ezen erőtetett jó kedv nem elszigetelt hanem általános tünemény Európa minden tőzsdéin , tehát általános okokból is kell erednie. Mik lehetnek ezen okok ? Tán az általános üzleti viszonyok megjavultak? Nehezen, mert példa a párisi bank legújabb kimutatása szerint ott kétszer annyi az érczkészlet, mint a váltótárcza, a mi a kereskedelem folytonos pangására mutat. Tán a vasúti vállalatok jövedelmezése emelkedett?! Igenis, az 1857. év megfelelő hónapjaihoz képest, hanem 1857. második felében a nagy krízis minimumra szállította le a vasutak jövedelmét s ami a minimumot valamicskével meghaladja, az azért még mindig igen kevés. Vagy tán az államok financziái javultak meg oly tetemesen? Nincs szerencsénk erről tudomással bírni! Tehát a politikai helyzet Cherbourg óta — mert onnan veszi kezdetét a hausse — oly kedvező fordulatot vett ? Nincs a háború s legközelebbi jövőben kilátás sincs rá, ez minden, amit mondhatunk; egyébiránt mind in statu quo maradt, sőt Franczia és Oroszország viszonya még feszültebbé tön mind Anglia mind Ausztria irányában. Látni való, hogy sehol sincs tulajdonképeni ok, mely természetes áremelkedést igazolhatna, s igy nem marad egyéb hátra, mint azt tenni fel, hogy ismét valami mesterséges felcsigázással van dolgunk, s minthogy az európai börzék kolomposa a párisi, ott kell lennie azon titkos rugónak, mely rögtön oly nagyot lendített a papírvilág eddigi lézengésén. Úgy hiszszük, a dolog lágyára tapintunk, ha azt mondjuk, hogy a franczia kormánynak a leghatalmasabb bankárokkal (Pereire, Rothschild stb.) való koalitiója hozta létre ezen a börzelapok kifejezése szerinti „annyira örvendetes“ eredményt. A franczia kormány érdekében áll a 30/6-es rente felszöktetése, először, mert hallomás szerint a 42%-os rentét is 3%-ossé akarja átváltoztatni, amire ez utóbbinak kedvező állása mélhatlanul szükséges; továbbá, miután már a jótékonysági intézeteket erőnek erejével arra kényszerítik, hogy — fekvő vagyonokon túladván — börzenyerészkedésre adják magokat, legalább valamicskével becsesebbé akarják tenni Népismei párhuzamok. (Úti tárcza-töredékek.) Hé Krakóthy. Hol kezdjem Krakó leirását. A régi királyi váron ? Annak székesegyházán s királyi sirboltján ? Il Mária templomán ? A régi országházon, — a palotákon, vagy várostornyon ? A hova szemed fordítod — rom, ha nem anyagi, bizonynyal szellemi rom. Krakó halottak városa. Oszerü tornyai, vakolatlan fekete vörös falai jól illenek jelleméhez; fény, világosság vagy pipere nem volna öszhangban azon ténynyel, melyet Krakónak kifejeznie kell. Krakó eltűnt lovagias királyok, lovagias nemzet hagyománya ; ellentétes e világos, józanon számító korral, mint azon történet, melynek emlékét képviseli. Fényes romantika, nemes esztelenség, lovagiasság emberség nélkül, finomultság miveltség nélkül, lelkes pillanatok összefüggés nélkül, nagyra képesség kitartás nélkül, s mindennek vége a gyászos vég. Mindez, mint a lengyel történet lényeges tartama lelki szemeid elé tolul, bár- s hova fordulj. Első lépteink természet szerint a régi királyi várhoz visznek. Fekszik az a város nyugoti részén egy magas hegyen, áttekintve a várost, s messze elnézve az alatta elkanyarodó Visztulán, egész a közel orosz határokig. A nagy Kázmér vélé megalapját, de csak- nem minden lengyel király épített valamit rajta, miért is építészi tekintetben nem épen kitűnő ; hasonló egyéb lovag várakhoz, magas falaival, keskeny ablakai, gömbölyű rovátkáé tornyaival s különben is 1610 óta .11I. Zsigmond által a királyi szék Varsóba tétetvén át, ámbár rendesen meglátogattatott, de valószínűleg kissé elhanyagoltabbb a királyok által, s ma a régi fénynek alig lelhetők nyomai. A régi épűegyébiránt csaknem elenyészik a mellette emelt újak mellett; ezek egy roppant és igen szép katonai kórodas laktanya. A palotához épülve a vártemplom vagy székesegyház a lengyel nemzet mausoleuma, legnagyobb emlékeinek sírboltja. Egy komoran fenséges góth épület, mely művészi tartalmával is érdeket kelt. A templom hajóját egyes különféle időkben királyok s magáncsaládok által épített s sírboltul rendelt kápolnák veszik körül. Az elsőben Jagellói Kázmér (t 1492) fekvő szobra porpbiból; (Stosstól) egy híres lengyel szobrásztól; és Jagellói Ulászló (t 1434) síremléke. Átellenben fekszik a hazafias érzelmek egy nemes áldozata, So 1l -k püspök, ki az 1767-ki országgyűlésen lelkesen, de későn küzdvén az orosz intrigák ellen, Pétervárra hurczoltatott fogságra, (f 1788), mely esemény sírköve domborművein (reliefs) kifejezve, Baamernél bővebben olvasható. Thorwaldsen több szoborműve ékíti az egyházat, például a második kápolnában az ifjú Potocky Arthur és anyja szobra, s az 1812-ben a moskvai csatában elhullott Potocky Wladimir szobra fehér márványból; a hős egy Adonis szépségre, a szobor — Thorwaldsen műve; kelle-e többet mondanom róla ? Az 5 ík kápolnában a Jagellói Zsigmondok vörös márvány sirszobrai; a 8 dikban János Albert király (f 1501) sírképe, és a nagy Kázmér (t 1370) emlékköves szobra fekete (lengyel) márványból. A Ildik kápolnában, hol a lengyel királyok egy fekete márvány trónon szokták volt imásokat végezni, ám a derék Báthory István emléke vörös márványból s a lovagias Sobieszkyé. Ha már mindezen kővé vált történeti emlékek a sötét egyházban bús hangulatot keltenek, teljesen erőt részén rajtunk a komor mélaság, midőn a kriptába lelépünk, hol az emberiség történeteiben ritka, s a lengyel nevet mindenkor díszítő három férfiú hantjai porlanak, Sobieszky, Poniatowsky és Kosciuszko. Mit érezhet a lengyel, ki első ízben lép ide? csak rejtenem lehet, átérezni rettegek. Az érczkoporsók, mint elfeledt bútorok állanak az elhanyagolt pinczeforma boltozatban, hova a lépcsőzet hézagai közül közönyös irreverentiával tódul be szél, eső és hó. Egy kincstár is őriztetik a várban, mely a lengyel országos kincstárt, koronát s kardokat, nemes kövekekkel gazdagon kirakott edényeket s misemondó ruhákat tartalmaz. Nem ártana az utóbbiakból, mi nem tartozik az országos emlékekhez, pénzzé tenni, s abból az egyházat és sírboltot föntartani, különben félszázad múlva majd nem lesz mit mutogatni a romokon kívül. További nevezetesség a Mária temploma, melynek byzanti sláv jellemű, igen eredeti s merész ércttoronya, még a városon kívül, a vasutvagyonban szemedbe tűnik. Egy fenséges góth épület, melynek fekete márvány oltárai, s szú és penészette szép festményei ma is hirdetik egykori pompáját; de ha valakinek nem jó eszébe valamely — az igaz, hogy eddig nem létező — pénzalapból az egyház bensejét s műkincseit tisztogatni s conserválni — félszázad nem telik bele s egy üres vakolatlan rom, legfölebb takarékmagtárnak való boltozata fog még állani. Az egyház átellenében egy igen sajátságos bizarr épület áll; magas fedelű, 320 láb hosszú, alig 30' széles folyosó forma ház, külről szabadon álló nehézkes lépcsőzet vizet föl a karzatra; belől az egész egy hosszú terem, mindkét oldalán apró czellákkal, miken lengyel magas családok czimerei festvék, némelyike még ma is látható ; az épület nehezen érthető czélja volt, hogy a király, ha Krakóba jött, ott üdvözöltessék ünnepélyesen a kisebb nemesek s város által, mi rendesen valami mulatsággal volt összekötve ; a czellák, mik egyenkint egyes családok birtokai voltak, ma pálinka vagy gabona, liszt, hús, csizma, vagy zsákvászon kereskedők raktára; az egész épület egy zsidóbazár, sötét, piszkos, büdös. Még eredetibb a vasúti indóház közelében álló massiv keleti alakú rovátkás torony, vakolatlan fekete vörös téglafalával; némelyek szerint e tornyon (kapun) át kellett a lengyel királynak behajtatni, ha Krakóba jött; s itt fogadá őt rendesen a főnemesség, mig a karzatokról az urhölgyek tekinték az ünnepélyt; mások szerint a torony 1498 ban a törökök ellen védelmül építtetett. — Krakó többi 35 egyházai közül tulajdonkép csak a romjaiból lassankint kiemelkedő, néhány év előtt földszinig leégett Domonkosok-temploma emelendő még ki, ámbár középboltja egészen bedőlt, még fönálló oszlopai s keresztboltozatairól ítélve, szép góth épület lehetett. Kevés középületei közt első rangú a nagy Kázmér által (1349-ben) alapított egyetem, mely Jagellói egyetem neve alatt hajdan hires volt, s ezernél több tanulót számlált, mig ma alig 300 ra megy azok száma. Érdekes ószerű épület, kivitt götb alakú, udvarában byzanti oszlopzatos folyosókkal, miknek egy része romba dűlvén, most épül újra. Az épület újabb részében van czélszerűen elhelyzve az egyetemi könyvtár, melynek egy tereme kizárólag lengyel könyveket tartalmaz; a szép literei ura, költészet gazdagon, de nem egyedül van benne képviselve; nagy tudományos encyclopaediák, szakművek a tudomány minden ágaiban, részint eredetiek, részint fordítások tűntek szemembe; de hasztalan volt minden törekvésem egynéhány lényegbe vágó, a lengyel irodalmi viszonyokra vonatkozó kérdéseimre fölvilágosítást nyerni; a derék könyvtárőr, a könyvtárőrök rendes mániájában szenvedvén, nem engedett specificus helybeli s nemzeti apróságokkal bíbelődnöm, hanem egy arabs naptárt, egyptomi múmiafogakat, Napóleonnak egy Ilova patkóját s eféle nevezetes ritkaságokat mutoga-t tott elő, mintha idegen ember azért jöne száz mértföldről Krakóba, hogy oly ritkaságokat lásson, miket másutt elég gyakran láthatott és látott. Épen igy jártam Lembergben is az Ossolinsky-féle „nemzeti intézet“ könyvtárában. — A könyvtár régi teremének falait nagy freskó képek fedik el, mik többnyire az egyetem történetére vonatkoznak ; de — leszámítva , netáni történeti hűségöket ar azokban s nemzeti ruházatban — egyéb művészi becsesei nem bírnak. (Folytatjuk.) az átveendő papírokat. A bankárok pedig — a tavalyi krízis berontása alkalmával - még jó sok „jövő papiros“ birtokában voltak s igy lesve lesték az alkalmat, hogy jó áron eladhassák; tehát tárt karokkal fogadták a kormány ajánlatát s összevetett vállakkal működtek a hausse létrehozásában. Tartós lehet-e az ilyen állapot? az olvasó ítéletére bízzuk s a már annyiszor jégre vezetett „apró emberek“ jól tennék, ha kissé óvakodnának s a Lafontaine meséjebeli rókával azt mondanák: „a barlang bemenetelét látom, de kimenetelét nem!“ E kedvező — habár csak múlékony —constellátió természetesen könnyítette azon alku létrejöttét, mely e napokban egy bankártársulat és az ausztriai kormány közt köttetett. Ezen alku oly nagy terjedelmű és oly bonyolódott természetű, hogy csak a hivatalos tudósítás után lehet róla részletesen szólni; egyelőre néhány átalános észrevételre kell szorítkozni. Az nem szerencsétlenség, hogy az állam vaspályáit eladja; az állam mindég részüzér és költségesen manipulál; drágán épít, drágán kezel és kevés tiszta hasznot húz ; a közönségre sem lehet mindig kellő tekintettel, először, mert a legfőbb instantja a részletekkel nem bajlódhatik, és aztán ív ért hivatalnokai tudják, hogy az államnak, nem pedig nyereség végett alakult magántársulat hivatalnokai. Angliában minden ilyen vállalat — még a telegráf is — magántársulatok kezében van, tehát elvben már most is teljesen egyetérthetni az állampályák eladásával, még akkor is, ha a belefektetett tőkének egy részét vesztjük,és az ezentúl még eladható tárgyak száma már most tetemesen megcsökkent. A többi majd a feltételektől függ, mikre nézve még elég határozatlanok a hírek. Ha igaz, hogy az új részvény kibocsátása a belföldi pénzpiacot nem fogja terhelni, és hogy az e adásból bejövő pénz financziális helyzetünkön lényegesen segíteni fog, akkor ezen alku létrejötte Ausztriára nézve — szerencse! A megboldogult Margit Főherczegnő e Fenségének tetemei f. hó 2- án délután kisértettek az uralkodó családnak a kapuczinus atyák temploma alatti sírboltjába. A temetésre a vidékről sokan gyülekezvén össze, a résztvevő nép végtelen tömege igen emelte az előírt udvari szabályok szerint végzett gyászünnepélyt. — Az elhunytnak szive, Innsbruck város kérése folytán, ennek udvari kápolnájába fog letétetni. Iskolai programmok. XXVI. „Tudósítás a tiszáninneni helvét hitvallású egyházkerület sárospataki főiskolájáról az 1857 - 8 dik iskolai évről.“ Molnár István gymn. igazgató ur igen használatos dolgozatot tesz közzé „Sárospatak középmérséklete“ czím alatt. Bár ily, sok munka-s fáradságba kerülő, észlelési gyakorlat- s pontosságot követelő dolgozat ne állana tudományos irodalmunkban magányosan, ezerféle az alkalom, midőn a szaktudós örömmel veszi az ily monographicus feljegyzéseket, melyeket ő egymaga nem tehet, legalább rövid idő alatt nem, pedig gyakran ily adatok elkerülhetlenül szükségesek. Értekező úr méltán tartotta érdekesnek Sárospatak középmérsékletét meghatározni, „ez által némi hitelességet érdemlő adatot szolgáltatni a meleg járására nézve e vidéken, mely a tokaji bor név alatt világszerte ismeretes bort termt.“ A szemléletek, melyekből a közlött adatok keletkeztek, hat éven keresztül csak egyszer szakadtak félbe kissé nagyobb időre; tétettek pedig a szemléletek 3-szor nap Irodalmunk történetében nevezetes időszakot képez Petőfi újabb költeményeinek megjelenése. Mi régen, mi óhajtva várta a közönség e költemények ponkint. Ezt azért említjük, hogy másokat is ily szemléletre fölbátorítsunk. Eredményül közöltetik : Sárospatak középmérséklete (ezen 6 évi szemlélet után) 10, 42. Következik a „hivatalos tudósítás" a főiskola 1857/s évi állapotáról, melyet Erdélyi János ez évi közigazgató jul. 4-én fölolvasott. Figyelemmel olvastuk végig e hivatalos tudósítást, és, hogy röviden mondjuk ez iránti véleményünket, azt találtuk, hogy az érdemes közigazgatónak buzgósága a főiskola minden egyes részére dicséretesen kiterjedett, s hogy a főiskola az ő erélyes és szakértelmes vezetése alatt mind szellemi, mind anyagi tekintetben lehetőleg gyarapodott. Legyen szabad kissé tovább időznünk e kimerítő tudósításnál, oly adatokat foglalván az magában, melyek a nagy közönséggel, még legalább tudtunkra, eddig nem közöltettek. Mindenekelőtt jól esett olvasnunk, hogy t. közigazg.áó ez alkalommal is legelőször az isteni gondviselés iránt rótta le háláját. Lássa a közönség, hogy az iskola egyszersmind növelde, —„pedig a nevelésnek alphája a vallás és isteni félelem. Ügyesen fölhasználta t. közigazg. ut a rhetori helyeket a közönség pártolásának fölfokozására, s szivesen igtatjuk ide azt, mit igaz buzgalma elragadtatásában mond : „Nem lelket magasító e a nagy közönségnek egyetemesen és fejenkint tudni, hogy pártolásából egy oly intézet áll fel, amely, szó ide, szó oda századoktól fogva lényeges tényező nemcsak a keresztyén vallási, hanem az összes nemzeti magyar műveltségben is?“ Szívesen halljuk e szavakat, mert azok illető helyről mondatván el, kell hogy hatás nélkül ne maradjanak a jövőre se. A főiskola, napjaink nehéz körülményeinek daczára, „ismét hármas főiskolává nőtte ki magát,“ lévén itt „egy hittani akadémia, nagy gymnasium és tanítóképezde.“ A „hittani akadémiára nézve azon óhajtás fejeztetik ki, „hogy a It. egyházkerület gondoskodását különösen egy magyar irodalmi tanszék felállítása iránt az akadémiában, minél előbb siker koszorúzza.“ Fiat. Miképen volt tehát eddig ily tanszék nélkül oly határozottan „lényeges tényező“ az „összes nemzeti magyar műveltségben ?“ A nagy gymnasiumról mondatik, hogy „berendezve, taneszközökkel ellátva vagyon oly módon és mértékben, hogy semmi kivánni valót nem hagy, s bizton számíthat a nyilvánosságnak oly teljes élvezetére, mint bármely gymnasium az összes birodalomban.“ A tanítóképezde azonban még zsengéjében van. A tanulók létszámáról mondatik, hogy az akadémiában tanuló volt 103, a gymnasiumban 492, a képezdében 33, az elemi osztály(ok)ban 109, összesen 737. Az intézeti jótevőknek hosszú sora fölsoroltatván, átmegy. közigazgató úr a helybeli nyomda tevékenységének ecsetelésére, melyből értesülünk,hogy a jelen évben 24 féle munka került ki sajtó alól. Örvendetes jelenség mindenesetre, hogy a t. tanárok irodalmi munkássága ily szép eredményt képes fölmutatni. Továbbá értesülünk, hogy mi. 1851/- ben 14 féle munka készült 18,000 példányban, onnét 1857/1-ben készült 24-féle munka 48,000 példányban. A többlet 3 év múlva épen 30,000. Szívesen aláírjuk azt is, hogy „a belsőbecs is körülbelül jelentékenyebb.“ ■ Az ifjak tudományos buzgóságának serkentésére a Vay hármas és Péczely díjak ez évben is ki voltak tűzve és szép sikerrel koszorúztattak. Az anyagi állapotokról is megnyugtató az előadás.udatul fölhozatik, hogy a főiskola egy teatgyakorló-intézettel gyarapodott. Noha más részről említve van, hogy „egy takarékmagtárral összefüggő tápintézet rögtöni felállásának „csak épen“ a bekövetkezett szűk idő vett akadályt.“ Mi szívből óhajtjuk, hogy e főiskola ezentúl is ily virágzásnak örvendjen. Az akadémiában működött 5, a gymnasiumban 13, a tanítóképezdében 4 tanár; a gymnasium mellett említtetik még 2 melléktanár, kiknek egyike a szépírást, a másik a zenét tanította. Az előkészítő osztályban 1 tanár működött. A tanulók közöl „anyanyelvükre nézve“ volt: német 5, magyar-német (?) 8, magyar 479 ; vallásukra nézve : ág. hitvallású 13, héber 5, helv. hitvallású 474. Az ifjúság erkölcsi magaviselete igen dicséretes. A felsőbb rendeletek felsorolása hiányos megjelenését. Végre megjelentek e gyönyörű versek, melyeknek testvérei a nép ajkain élnek, mint élnek szivünkben. E verseket úgy fogadandja a közönség, mint az eltűnt nagy szellem rég várt üzenetét. Emich díszesen állitá ki a két kötetet. Tartalmáról tárczánk tüzetesebben fog szólni. - Az iskolaév közeledtével figyelmeztetjük a tanárokat Weninger Vincze hazánkfiának s a pesti kereskedelmi akadémia tanárának jeles számtanára, mely reál-, kereskedelmi és gazdasági iskolák részére, valamint magán tanulásra egyiránt alkalmas s melynek első része az uj pénz kiszámításával s az eddigi és uj pénz közötti viszonyt kimutató táblával bővített 2 - ik kiadásban és most jelent meg. A munkát Lampel könyvkereskedése adta ki. — Alvinczről írják: Nem messze a Malomszegnél újonnan megnyitott fedélcserép kemenetéhez egy csatorna kiásása alkalmával egy Megaterion lábszárat és egy 42 láb hosszú szarvasszarvat találtak. — Több lap említést tett a szinházi szabadjegyek iránt tervezett újabb rendszabályról. Azt hiszszük, hogy a lapok ez érdembeni hite alaptalan. Megtiszteljük az igazgató választmányt azon suppositummal, hogy e semmiképen nem igazolható újítás szándékában nem lehet. Nagyon szánandó ember volna az, ki a bírálat, az ellenőrködés szükségét be nem látná, és nem ismerné az a nemzeti színház alapítóinak szándékát, ki irigyelné a magyar írótól a szabadjegyet. Ám történjék gazdálkodás, de oly elv szerint, mely positiv hasznot biztosit a színháznak s ha a gazdálkodás elve foganatosittatik, történjék ez a legkisebb részletig s a legnagyobb szigorral. A gazdálkodni óhajtók pedig ne felejtsék azt, hogy a színházban főleg a páholyok hiánya érezhető. Ilely a földszinen főleg nyárban elég van. Évek előtt bővebben hozzászóltunk e kérdéshez. Most tehát annyival inkább nem vitatjuk azt, mert, mint mondok, a journalista tengeri kígyójának tartjuk e hírt, habár egyik laptársunk már némi részletet is közöl. Négy német lap közül 2 s tizenhárom magyar lap közül 4 kapna szabadjegyet. Azt hiszszük, egy önérzettel bíró magyar lap sem kívánna e 4 kiváltságolt lap egyike, azaz kinevezett referens lenni. No de ne higgjünk a hírnek s tiszteljük meg az igazgató választmányt jó suppozitumunkkal. — Pest városa tanácsa a lipótvárosi elemi iskolát 4 osztályú főiskolává alakítja át a mindkét nembeli gyermekek részére. Hasonlóképen egy 4 osztályú városi főiskola állíttatik fel a 3 korona utczában a figyermekek részére. A vegyes iskolában a rendes tantárgyakon kívül a szülők kivonatára a gyermekek a franczia nyelvből, a rajzolás- és zenéből is nyernek oktatást. A „Sárospataki Füzetek“ második évfolyamának IV-ik füzete megjelent következő tartalommal: „Közoktatás Ugye Németalföldön“ Révész Imrétől. „Népiskolai tantervjavaslat“ Baó Benjámintól. „Párisi könyvtárak“ Vályi Páltól. „A máramarosi helv. hitv. egyházmegye és egyházközségek rendezete a 17. század elején“ (két okirat). Közli Szilágyi István. „Régi válóperi eset“ Garádytól. „Visszapillantás a múlt júliusi vizsgákra a sárospataki főiskolában“ M. S. „Hivatalos tudósítás 1857—58. iskolai évről“ Erdélyi Jánostól. „Révész Bálint. Egyházi könyvtár a magyar ref. vallásu nép számára.“ „Ifj. b. Vay Miklós. Kicsiségek.“ „Baló Benjámin. Sükösd Sámuel emléke.“ „Protestáns világkrónika. (Rio Janeiro. Jeruzsálem. Olaszország. Würtemberg. Frankónia. Berlin. Lissa).“ „Visszaigazítás.“ S. P.“ — A „Prag Zig“ írja, hogy az alsó-ausztriai iparegylet által közelebb azon czipő és csizmák készítésére szolgáló gép mintája közöltetett a prágai iparkamrával, melyet Szathmáry Lörincz szalontai varga talált föl, e közhasznú készület leírásával együtt. Az alsó-ausztriai iparegylet azt czélszerűnek találván, a cs. k. kereskedelmi minisztérium megbizása következtében a prágai czipészeknek megszemlélés végett kiállította, s ezek többsége úgy találta, hogy az az úgynevezett faszegecskékkeli dolgozásnál a munkát könnyebbíti ugyan, de a varrásnál nem alkalmas. Magyar könyvészet, 372. Petőfi Sándor „Újabb költeményei.“ Két kötet Pest, Emich Gusztáv Barátja, 1858. Finom velmen, 12 rét, 284 és 288 lap. Ára a két kötetnek könnyű fűzésben 3 frt. Arany metszéssel s kemény kötésben 4 frt diszkiadás 5 frt.