Pesti Napló, 1858. szeptember (9. évfolyam, 2567-2591. szám)

1858-09-25 / 2587. szám

Borz­i­a­n­a. (Fk.) Az újabb kor „vívmányai“ közé az is tartozik, hogy majdnem minden ember kény­telen— többé kevésbbé — azon hieroglyphák­­kal foglalkozni, mik naponkint „börzejegy­zék“ név alatt a világ elé bocsáttatnak. A ki Bécsben déli 12—2 óra kött az ideiglenes tőzsdeépület mellett elmegy s azon vad lármát hallja, azon furfangos képeket látja, mik ott ólálkodnak, az inkább azt hinné, hogy zsib­vásár előtt áll, nem pedig, hogy ott azt döntik el, mennyit érjen e napon millióknak vagyona. Pedig úgy van s ezért megbocsátja a nyá­jas olvasó, ha néha néha a „nagy politikai piaczárói el- s ezen zsibvásár felé vezetjük. A tőzsdének néhány hét óta látszólag jó kedve van, de alkalmasint csak olyan, mint még a legmelancholicusabb emberé is, ha­­ csiklandozzák. Nem lehet nem nevetnie; a­mi e derült arca megött rejlik, az mellékes dolog. Ezen erőtetett jó kedv nem elszigetelt hanem általános tünemény Európa minden tőzsdéin , tehát általános okokból is kell erednie. Mik lehetnek ezen okok ? Tán az általános üzleti viszonyok megja­vultak? Nehezen, mert példa a párisi bank legújabb kimutatása szerint ott kétszer annyi az érczkészlet, mint a váltótárcza, a mi a ke­reskedelem folytonos pangására mutat. Tán a vasúti vállalatok jövedelmezése emelkedett?! Igenis, az 1857. év megfelelő hónapjaihoz ké­­­­pest, hanem 1857. második felében a nagy­­ krízis minimumra szállította le a vasutak jö­­vedelmét s a­mi a minimumot valamicskével meghaladja, az azért még mindig igen kevés.­ Vagy tán az államok financziái javultak meg­ oly tetemesen? Nincs szerencsénk erről tu­­­domással bírni! Tehát a politikai helyzet­ Cherbourg óta — mert onnan veszi kezdetét­­ a hausse — oly kedvező fordulatot vett ? Nincs a háború s legközelebbi jövőben kilátás sincs­­ rá, ez minden, a­mit mondhatunk; egyébiránt mind in statu quo maradt, sőt Franczia­ és Oroszország viszonya még feszültebbé tön mind Anglia mind Ausztria irányában. Látni való, hogy sehol sincs tulajdonképeni ok, mely természetes áremelkedést iga­zolhatna, s igy nem marad egyéb hátra, mint azt tenni fel, hogy ismét valami mesterséges felcsigázással van dolgunk, s minthogy az eu­rópai börzék kolomposa a párisi, ott kell len­nie azon titkos rugónak, mely rögtön oly na­gyot lendített a papírvilág eddigi lézengésén. Úgy hiszszük, a dolog lágyára tapintunk, ha azt mondjuk, hogy a franczia kormánynak a leghatalmasabb bankárokkal (Pereire, Roth­schild stb.) való koalitiója hozta létre ezen a börzelapok kifejezése szerint­i „annyira örvendetes“ eredményt. A franczia kormány érdekében áll a 30/6-es rente felszöktetése, elő­ször, mert hallomás szerint a 4­2%-os rentét­­ is 3%-ossé akarja átváltoztatni, a­mire ez utóbbinak kedvező állása mélhatlanul szüksé­ges; továbbá, miután már a jóték­onysági in­tézeteket erőnek erejével arra kényszerí­tik, hogy — fekvő vagyonokon túladván — börzenyerészkedésre adják magokat, leg­alább valamicskével becsesebbé akarják tenni Népism­ei párhuzamok. (Úti tárcza-töredékek.) Hé Krakó­­thy. Hol kezdjem Krakó leirását. A régi királyi váron ? Annak székesegyházán s királyi sirboltján ? Il Mária templomán ? A régi országházon, — a palotá­kon, vagy várostornyon ? A hova szemed fordítod — rom, ha nem anyagi, bizonynyal szellemi rom. Kra­kó halottak városa. Oszerü tornyai, vakolatlan fekete vörös falai jól illenek jelleméhez; fény, világosság vagy pipere nem volna öszhangban azon ténynyel, melyet Krakónak kifejeznie kell. Krakó eltűnt lova­­gias királyok, lovagias nemzet hagyománya ; ellen­tétes e világos, józanon számító korral, mint azon tör­ténet, melynek emlékét képviseli. Fényes romantika, nemes esztelenség, lovagiasság emberség nélkül, fino­­multság miveltség nélkül, lelkes pillanatok összefüg­gés nélkül, nagyra képesség kitartás nélkül, s min­dennek vége a gyászos vég. Mindez, mint a lengyel történet lényeges tartama lelki szemeid elé tolul, bár- s hova fordulj. Első lépteink természet szerint a régi királyi vár­hoz visznek. Fekszik az a város nyugoti részén egy­­ magas hegyen, áttekintve a várost, s messze elnézve­­ az alatta elkanyarodó Visztulán, egész a közel orosz határokig. A nagy Kázmér vé­lé megalapját, de csak-­­ nem minden lengyel király épített valamit rajta, miért is­ építészi tekintetben nem épen kitűnő ; ha­sonló egyéb lovag várakhoz, magas falaival, keskeny ablakai, gömbölyű rovátkáé tornyaival s különben is 1610 óta .11I. Zsigmond által­ a királyi szék Varsóba tétetvén át, ámbár rendesen meglátogatt­atott, de va­lószínűleg kissé elhanyagoltabbb a királyok által, s ma a régi fénynek alig lelhetők nyomai. A régi épű­­egyébiránt csaknem elenyészik a mellette emelt újak mellett; ezek egy roppant és igen szép katonai kóroda­s laktanya. A palotához épülve a vártemplom vagy székesegyház a lengyel nemzet mausoleuma, legnagyobb emlékeinek sírboltja. Egy komoran fen­séges góth épület, mely művészi tartalmával is érde­ket kelt. A templom hajóját egyes különféle időkben királyok s magáncsaládok által épített s sírboltul rendelt kápolnák veszik körül. Az elsőben Jagellói Kázmér (t 1492) fekvő szobra porpbi­ból; (Stoss­­tól) egy híres lengyel szobrásztól; és Jagellói Ulászló (t 1434) síremléke. Átellenben fekszik a hazafias ér­zelmek egy nemes áldozata, S­o 1l -­k püspök, ki az 1767-ki országgyűlésen lelkesen, de későn küzdvén az orosz intrigák ellen, Pétervárra hurczoltatott fog­ságra, (f 1788), mely esemény sírköve dombormű­­­vein (reliefs) kifejezve, Baamernél bővebben ol­vasható. Thorwaldsen több szoborműve ékíti az egyházat, például a második kápolnában az ifjú P­o­­tocky Arthur és anyja szobra, s az 1812-ben a moskvai csatában elhullott Potocky Wladimir szobra fehér márványból; a hős egy Adonis szépségre, a szobor — Thorwaldsen műve; kelle-e többet monda­nom róla ? Az 5 ík kápolnában a Jagellói Zsigmon­­dok vörös márvány sirszobrai; a 8 dikban János Al­bert király (f 1501) sírképe, és a nagy Kázmér (t 1370) emlékköve­s szobra fekete (lengyel) már­ványból. A Ildik kápolnában, hol a lengyel királyok egy fekete márvány trónon szokták volt imásokat vé­gezni, ám a derék Báthory István emléke vö­rös márványból s a lovagias Sobieszkyé.­­ Ha már mindezen kővé vált történeti emlékek a sötét egyházban bús hangulatot keltenek, teljesen­­ erőt részén rajtunk a komor mélaság, midőn a krip­tába lelépünk, hol az emberiség történeteiben ritka, s a lengyel nevet mindenkor díszítő három férfiú­­ hantjai porlanak, Sobieszky, Poniatowsky és Kos­ciuszko. Mit érezhet a lengyel, ki első ízben lép ide? csak rejtenem lehet, átérezni rettegek. Az érczkopor­­sók, mint elfeledt bútorok állanak az elhanyagolt pinczeforma boltozatban, hova a lépcsőzet hézagai közül közönyös irreverentiával tódul be szél, eső és hó. Egy kincstár is őriztetik a várban, mely a lengyel­­ országos kincstárt, koronát s kardokat, nemes köveke­k­kel gazdagon kirakott edényeket s misemondó ruhá­kat tartalmaz. Nem ártana az utóbbiakból, mi nem tartozik az országos emlékekhez, pénzzé tenni, s ab­ból az egyházat és sírboltot föntartani, különben fél­század múlva majd nem lesz mit mutogatni a romo­­­kon kívül. További nevezetesség a Mária temploma, melynek­­ byzanti sláv jellemű, igen eredeti s merész ércttor­­o­nya, még a városon kívül, a vasutvagyonban szemedbe­­ tűnik. Egy fenséges góth épület, melynek fekete már­vány oltárai, s szú és penészette szép festményei ma is hirdetik egykori pompáját; de ha valakinek nem jó eszébe valamely — az igaz, hogy eddig nem léte­ző — pénzalapból az egyház bensejét s műkincseit tisztogatni s conserválni — félszázad nem telik bele s egy üres vakolatlan rom, legfölebb takarékmagtár­nak való boltozata fog még állani. Az egyház átellenében egy igen sajátságos bizarr épület áll; magas fedelű, 320 láb hosszú, alig 30' szé­les folyosó forma ház, külről szabadon álló nehézkes lépcsőzet vizet föl a karzatra; belől az egész egy hosszú terem, mindkét oldalán apró czellákkal, mi­ken lengyel magas családok czimerei festvék, néme­lyike még ma is látható ; az épület nehezen érthető czélja volt, hogy a király, ha Krakóba jött, ott ü­d­­vözöltessék ünnepélyesen a kisebb nemesek s város által, mi rendesen valami mulatsággal volt össze­kötve ; a czellák, mik egyenkint egyes családok bir­tokai voltak, ma pálinka vagy gabona, liszt, hús, csizma, vagy zsákvászon kereskedők raktára; az egész épület egy zsidóbazár, sötét, piszkos, büdös. Még eredetibb a vasúti indóház közelében álló mas­siv keleti alakú rovátkás torony, vakolatlan fekete vörös téglafalával; némelyek szerint e tornyon (ka­pun) át kellett a lengyel királynak behajtatni, ha Krakóba jött; s itt fogadá őt rendesen a főnemesség, mig a karzatokról az urhölgyek tekinték az ünne­pélyt; mások szerint a torony 1498 ban a törökök ellen védelmül építtetett. — Krakó többi 35 egyhá­zai közül tulajdonkép csak a romjaiból lassankint kiemelkedő, néhány év előtt földszinig leégett Do­­monkosok-temploma emelendő még ki, ámbár közép­boltja egészen bedőlt, még fönálló oszlopai s kereszt­boltozatairól ítélve, szép góth épület lehetett.­­ Ke­vés középületei közt első rangú a nagy Kázmér által (1349-ben) alapított egyetem, mely Jagellói egyetem neve alatt hajdan hires volt, s ezernél több tanulót számlált, mig ma alig 300 ra megy azok száma. Ér­dekes ószerű épület, kivitt götb alakú, udvarában byzanti oszlopzatos folyosókkal, miknek egy része romba dűlvén, most épül újra. Az épület újabb részé­ben van czélszerűen elhely­zve az egyetemi könyv­tár, melynek egy tereme kizárólag lengyel könyve­ket tartalmaz; a szép literei ura, költészet gazdagon, de nem egyedül van benne kép­viselve; nagy tudomá­nyos encyclopaediák, szakművek a tudomány minden ágaiban, részint eredetiek, részint fordítások tűntek szemembe; de hasztalan volt minden törekvésem egynéhány lényegbe vágó, a lengyel irodalmi viszo­nyokra vonatkozó kérdéseimre fölvilágosít­ást nyerni; a derék könyvtárőr, a könyvtárőrök rendes mániájá­ban szenvedvén, nem engedett specificus helybeli s nemzeti apróságokkal bíbelődnöm, hanem egy arabs naptárt, egyptomi múmiafogakat, Napóleonnak egy I­lova patkóját s eféle nevezetes ritkaságokat mutoga-­t tott elő, mintha idegen ember azért jöne száz mért­földről Krakóba, hogy oly ritkaságokat lásson, miket másutt elég gyakran láthatott és látott. Épen igy jár­tam Lembergben is az Ossolinsky-féle „nemzeti inté­zet“ könyvtárában. — A könyvtár régi teremének falait nagy freskó képek fedik el, mik többnyire az­­ e­gyetem történetére vonatkoznak ; de — leszámítva , netáni történeti hűségöket ar azokban s nemzeti ruhá­­­­zatban — egyéb művészi becsesei nem bírnak. (Folytatjuk.) az átveendő papírokat. A bankárok pe­dig — a tavalyi krízis berontása alkalmá­val - még jó sok „jövő papiros“ birtokában voltak s igy lesve lesték az alkalmat, ho­g­y jó áron eladhassák; tehát tárt karokkal fo­gadták a kormány ajánlatát s összevetett vál­­lakkal működtek a hausse létrehozásában. Tartós lehet-e az ilyen állapot? az olvasó ítéletére bízzuk s a már annyiszor jégre ve­zetett „apró emberek“ jól tennék, ha kissé óvakodnának s a Lafontaine meséjebeli róká­val azt mondanák: „a barlang bemenetelét látom, de kimenetelét nem!“ E kedvező — habár csak múlékony —con­­stellátió természetesen könnyítette azon alku létrejöttét, mely e napokban egy bankártársu­lat és az ausztriai kormány közt köttetett. Ezen alku oly nagy terjedelmű és oly bonyoló­dott természetű, hogy csak a h­i­v­a­t­a­l­o­s tu­dósítás után lehet róla részletesen szólni; egyelőre néhány á­talános észrevételre kell szorítkozni. Az nem szerencsétlenség, hogy az állam vaspályáit eladja; az állam mindég rész­üzér és költségesen manipulál; drágán épít, drágán kezel és kevés tiszta hasznot húz ; a közön­ségre sem lehet mindig kellő tekintettel, elő­ször, mert a legfőbb instantja a részletekkel nem bajlódhatik, és aztán ív ért hivatalnokai tudják, hogy az államnak, nem pedig nyere­ség végett alakult magántársulat hivatalnokai. Angliában minden ilyen vállalat — még a te­legráf is — magántársulatok kezében van, tehát elvben már most is teljesen egyetért­­hetni az állampályák eladásával, még akkor is, ha a belefektetett tőkének egy részét veszt­jük,és az ezentúl még eladható tárgyak száma már most tetemesen megcsökkent. A többi majd a feltételektől függ, mikre nézve még elég ha­tározatlanok a hírek. Ha igaz, hogy az új részvény kibocsátása a belföldi pénzpiac­ot nem fogja terhelni, és hogy az e adásból be­jövő pénz finan­cziális helyzetünkön lényegesen segíteni fog, akkor ezen alku létrejötte Ausztriára nézve — szerencse!­­ A megboldogult Margit Főherczegnő e Fenségé­nek tetemei f. hó 2- án délután kisértettek az uralkodó családnak a kapuczinus atyák temploma alatti sírboltjá­ba. A temetésre a vidékről sokan gyülekezvén össze, a résztvevő nép végtelen tömege igen emelte az előírt ud­vari szabályok szerint végzett gyászünnepélyt. — Az elhunytnak szive, Innsbruck város kérése folytán, ennek­­ udvari kápolnájába fog letétetni. Iskolai programmok. XXVI. „Tudósítás a tiszáninneni helvét hitvallású­­ egyházkerület sárospataki főiskolájáról az 1857 - 8 dik­­ iskolai évről.“ Molnár István gymn. igazgató ur igen­­ használatos dolgozatot tesz közzé „Sárospatak középmér­­­séklete“ czím alatt. Bár ily, sok munka-­s fáradságba­­ kerülő, észlelési gyakorlat- s pontosságot követelő dol­­gozat ne állana tudományos irodalmunkban magányosan,­­ ezerféle az alkalom, midőn a szaktudós örömmel veszi­­ az ily monographicus feljegyzéseket, melyeket ő egymaga nem tehet, legalább rövid idő alatt nem, pedig gyakran ily adatok elkerülhetlenül szükségesek. Értekező úr mél­tán tartotta érdekesnek Sárospatak középmérsékletét meghatározni, „ez által némi hitelességet érdemlő ada­tot szolgáltatni a meleg járására nézve e vidéken, mely a tokaji bor név alatt világszerte ismeretes bort termt.“ A szemléletek, melyekből a közlött adatok keletkeztek, hat éven keresztül csak egyszer szakadtak félbe kissé nagyobb időre; tétettek pedig a szemléletek 3-szor na­p Irodalmunk történetében nevezetes időszakot ké­pez Petőfi újabb költeményeinek megjelené­se. Mi régen, mi óhajtva várta a közönség e költemények ponkint. Ezt azért említjük, hogy másokat is ily szemlé­letre fölbátorítsunk. Eredményül közöltetik : Sárospatak középmérséklete (ezen 6 évi szemlélet után) 10, 42. Következik a „hivatalos tudósítás" a főiskola 1857/s évi állapotáról, melyet Erdélyi János ez évi közigaz­gató jul. 4-én fölolvasott. Figyelemmel olvastuk végig e hivatalos tudósítást, és, hogy röviden mondjuk ez iránti véleményünket, azt találtuk, hogy az érdemes közigazga­tónak buzgósága a főiskola minden egyes részére dicsére­tesen kiterjedett, s hogy a főiskola az ő erélyes és szak­értelmes vezetése alatt mind szellemi, mind anyagi tekin­tetben lehetőleg gyarapodott.­­ Legyen szabad kissé tovább időznünk e kimerítő tudó­sításnál, oly adatokat foglalván az magában, melyek a nagy közönséggel, még legalább tudtunkra, eddig nem közöltettek. Mindenekelőtt jól esett olvasnunk, hogy t. közigazg.­áó ez alkalommal is legelőször az isteni gondviselés iránt rótta le háláját. Lássa a közönség, hogy az iskola egy­szersmind növelde, —„pedig a nevelésnek alphája a val­­­­lás és isteni félelem. Ügyesen fölhasználta t. közigazg. ut a rhetori helyeket a közönség pártolásának fölfokozá­sára, s szivesen igtatjuk ide azt, mit igaz buzgalma el­ragadtatásában mond : „Nem lelket magasító e a nagy közönségnek egyetemesen és fejenkint tudni, hogy pár­tolásából egy oly intézet áll fel, a­mely, szó ide, szó oda­­ századoktól fogva lényeges tényező nemcsak a ke­resztyén vallási, hanem az összes nemzeti magyar mű­veltségben is?“ Szívesen halljuk e szavakat, mert azok illető helyről mondatván el, kell hogy hatás nélkül ne maradjanak a jövőre se. A főiskola, napjaink nehéz körülményeinek daczára, „ismét hármas főiskolává nőtte ki magát,“ lévén itt „egy hittani akadémia, nagy gymnasium és tanítóképez­­de.“ A „hittani akadémiá­ra nézve azon óhajtás fejezte­tik ki, „hogy a It. egyházkerület gondoskodását különö­sen egy magyar irodalmi tanszék felállítása iránt az akadémiában, minél előbb siker koszorúzza.“ Fiat. Mi­képen volt tehát eddig ily tanszék nélkül oly határozot­tan „lényeges tényező“ az „összes nemzeti magyar mű­­veltségben ?“ A nagy­ gymnasiumról mondatik, hogy „be­rendezve, taneszközökkel ellátva vagyon oly módon és mértékben, hogy semmi kivánni valót nem hagy, s biz­ton számíthat a nyilvánosságnak oly teljes élvezetére, mint bármely gymnasium az összes birodalomban.“ A ta­nítóképezde azonban még zsengéjében van. A tanulók létszámáról mondatik, hogy az akadémiá­ban tanuló volt 103, a gymnasiumban 492, a képezdé­­ben 33, az elemi osztály(ok)ban 109, összesen 737. Az intézeti jótevőknek hosszú sora fölsoroltatván, át­megy­­. közigazgató úr a helybeli nyomda tevékenységé­nek ecsetelésére, melyből értesülünk,­­hogy a jelen évben 24 féle munka került ki sajtó alól. Örvendetes jelenség mindenesetre, hogy a t. tanárok irodalmi munkássága ily szép eredményt képes fölmutatni. Továbbá értesü­lünk, hogy mi­. 1851/- ben 14 féle munka készült 18,000 példányban, onnét 1857/1-ben készült 24-féle munka 48,000 példányban. A többlet 3 év múlva épen 30,000. Szívesen aláírjuk azt is, hogy „a belsőbecs is körülbelül jelentékenyebb.“ ■ Az ifjak tudományos buzgóságának serkentésére a Vay hármas és Péczely díjak ez évben is ki voltak tűzve és szép sikerrel koszorúztattak. Az anyagi állapotokról is megnyugtató az előadás.­­­udatul fölhozatik, hogy a főiskola egy teatgyakorló-inté­­zettel gyarapodott. Noha más részről említve van, hogy „egy takarékmagtárral összefüggő tápintézet rögtöni fel­állásának „csak épen“ a bekövetkezett szűk idő vett akadályt.“ Mi szívből óhajtjuk, hogy e főiskola ezentúl is ily virágzásnak örvendjen. Az akadémiában működött 5, a gymnasiumban 13, a tanítóképezdében 4 tanár; a gymnasium mellett említte­­tik még 2 melléktanár, kiknek egyike a szépírást, a má­sik a zenét tanította. Az előkészítő­ osztályban 1 tanár működött. A tanulók közöl „anyanyelvükre nézve“ volt: német 5, magyar-német (?) 8, magyar 479 ; vallásukra nézve : ág. hitvallású 13, héber 5, helv. hitvallású 474. Az ifjúság erkölcsi magaviselete igen dicséretes. A felsőbb rendeletek felsorolása hiányos megjelenését. Végre megjelentek e gyönyörű versek, me­lyeknek testvérei a nép ajkain élnek, mint élnek szi­vünkben. E verseket úgy fogadandja a közönség, mint az eltűnt nagy szellem rég várt üzenetét. Emich díszesen állitá ki a két kötetet. Tartalmáról tárczánk tüzeteseb­ben fog szólni. - Az iskolaév közeledtével figyelmeztetjük a tanáro­kat Weninger Vincze hazánkfiának s a pesti kereskedel­mi akadémia tanárának jeles számtanára, mely reál-, kereskedelmi és gazdasági iskolák részére, valamint ma­gán tanulásra egyiránt alkalmas s melynek első ré­sze az uj pénz kiszámításával s az eddigi és uj pénz közötti viszonyt kimutató táblával bővített 2 - i­k kia­dásban és most jelent meg. A munkát Lampel könyv­­kereskedése adta ki. — Alvinczről írják: Nem messze a Malomszeg­nél újonnan megnyitott fedélcserép­ kemenetéhez egy csa­torna kiásása alkalmával egy Megaterion lábszárat és egy 4­2 láb hosszú szarvasszarvat találtak. — Több lap említést tett a szinházi szabadjegyek iránt tervezett újabb rendszabályról. Azt hiszszük, hogy a lapok ez érdembeni hite alaptalan. Megtiszteljük az igazgató választmányt azon suppositummal, hogy e sem­miképen nem igazolható újítás szándékában nem lehet. Nagyon szánandó ember volna az, ki a bírálat, az ellen­őrködés szükségét be nem látná, és nem ismerné az a nemzeti színház alapítóinak szándékát, ki irigyelné a magyar írótól a szabadjegyet. Ám történjék gazdálkodás, de oly elv szerint, mely positiv hasznot biztosit a szín­háznak s ha a gazdálkodás elve foganatosittatik, történ­jék ez a legkisebb részletig s a legnagyobb szigorral. A gazdálkodni óhajtók pedig ne felejtsék azt, hogy a szín­házban főleg a páholyok hiánya érezhető. Ilely a föld­­szinen főleg nyárban elég van. Évek előtt bővebben hozzá­szóltunk e kérdéshez. Most tehát annyival inkább nem vitatjuk azt, mert, mint mondok, a journalist­­a tengeri kígyójának tartjuk e hírt, habár egyik laptár­sunk már némi részletet is közöl. Négy német lap közül 2 s tizenhárom magyar lap közül 4 kapna szabadjegyet. Azt hiszszük, egy önérzettel bíró magyar lap sem kívánna e 4 kiváltságolt lap egyike, azaz kinevezett refe­rens lenni. No de ne higgjünk a hírnek s tiszteljük meg az igazgató választmányt jó suppozitumunkkal. — Pest városa tanácsa a lipótvárosi elemi iskolát 4 osztályú főiskolává alakítja át a mindkét nembeli gyer­mekek részére. Hasonlóképen egy 4 osztályú városi fő­iskola állíttatik fel a 3 korona utczában a figyermekek részére. A vegyes iskolában a rendes tantárgyakon kí­vül a szülők kivonatára a gyermekek a franczia nyelv­ből, a rajzolás- és zenéből is nyernek oktatást.­­ A „Sárospataki Füzetek“ második évfolya­mának IV-ik füzete megjelent következő tartalommal: „Közoktatás Ugye Németalföldön“ Révész Imrétől. „Népiskolai tantervjavaslat“ B­a­­­ó Benjámintól. „Pá­risi könyvtárak“ Vályi Páltól. „A máramarosi helv.­­ hitv. egyházmegye és egyházközségek rendezete a 17. század elején“ (két okirat). Közli Szilágyi István. „Régi válóperi eset“ Garádytól. „Visszapillantás a múlt júliusi vizsgákra a sárospataki főiskolában“ M. S. „Hivatalos tudósítás 1857—58. iskolai évről“ E­r­d­é­­lyi Jánostól. „Révész Bálint. Egyházi könyvtár a magyar ref. vallásu nép számára.“ „Ifj. b. Vay Mik­lós. Kicsiségek.“ „Baló Benjámin. Sükösd Sámuel emléke.“ „Protestáns világkrónika. (Rio Janeiro. Jeru­zsálem. Olaszország. Würtemberg. Frankónia. Berlin. Lissa).“ „Visszaigazítás.“ S. P.“ — A „Prag Zig“ írja, hogy az alsó-ausztriai ipar­egylet által közelebb azon czipő és csizmák készítésére szolgáló gép mintája közöltetett a prágai iparkamrával, melyet Szathmáry Lörincz szalontai varga talált föl, e közhasznú készület leírásával együtt. Az alsó-ausztriai iparegylet azt czélszerűnek találván, a cs. k. kereskedel­mi minisztérium megbizása következtében a prágai czi­­pészeknek megszemlélés végett kiállította, s ezek több­sége úgy találta, hogy az az úgynevezett faszegecskék­­keli dolgozásnál a munkát könnyebbíti ugyan, de a var­rásnál nem alkalmas. Magyar könyvészet, 372. Petőfi Sándor „Újabb költeményei.“ Két kötet Pest, Emich Gusztáv Barátja, 1858. Finom velm­en, 12 rét, 284 és 288 lap. Ára a két kötetnek könnyű fűzésben 3 frt. Arany metszéssel s kemény kö­tésben 4 frt diszkiadás 5 frt.

Next