Pesti Napló, 1859. január (10. évfolyam, 2668-2691. szám)
1859-01-14 / 2677. szám
PEST, JANUÁR 13. (Fk.) Kevéssel új év előtt a hitelintézeti részvény ára 240 frt volt; január 11. este 210 frton árulták Bécsben, tehát nem egészen két hét alatt 38 írttal vagyis 15%-tel sülyedtek, ami átlagosan minden egyes napra egy százalékkali árcsökkenést ad. A január 11-ei panique-ot a hallatlan rész párisi cursusok okozták ; e cursusok pedig, miként a datum mutatja, oly napon jelentek meg, midőn Párisban a császárnak Pereire bankárhoz intézett szavai, a félhivatalos lapok megnyugtató czikkei, szóval mindazon csillapító szerek ismeretesek valának, mikkel az ijedtségnek legalább ideiglenesen gátat vetni törekedtek. Mennyi időbe kerül egy kártyaház felépítése, s egyetlen futalom elegendő annak halomra döntésére. — Azon külső nyugalom, melyet a félhivatalos lapok perezre előidézni képesek voltak, szintoly fundamentum nélküli kártyaház, mely néhány óra múlva ismét romban hever. Valószínű, hogy a szardiniai trónbeszéd okozta a január 11-diki páni félelmet, s a párisi börze ítélete tetemesen eltér a táviróétól, ki a budapesti lapoknak azt üzente, miszerint e beszéd „kevésbbé fontos.“ Mi már tegnap mondtuk el róla véleményünket s majdnem azt hinnék, miszerint Párisban még valamivel többet is tudtak e beszédből, hogy anynyira megrémültek rajta. A hivatalos bécsi hírlap tegnap közlött czikkéből kiderül, miszerint az a hír, hogy a Bécsből indult csapatok Laibachnál tovább nem mentek volna, teljesen alaptalan; a hivatalos újság szerint az egész hadtest rendeltetése helyére megérkezett, és e hó 8-a óta Bécsben új hadtest áll készségben, hogy szükség esetén bármely irányban is útra kelhessen. Tehát mind Bécsben mind Párisban még folyvást igen harczias színe van a helyzetnek, sőt egyik bécsi lapnak azt is üzenik Páriából, miszerint a franczia kormány, a nervus rerum megszerzése tekintetéből, szükség esetén a Suez-csatornára lefizetett pénzeket fogja „kölcsön venni,“ miután háború közepette úgy sem lehetne hozzáfogni e csatorna építéséhez. Ez mindenesetre igen eredeti módja lenne a „kölcsönvételnek“, hanem —sont exempla. Ha Ausztria olaszhoni hadsergét szaporítja, Szardiniának tüstént lesz ürügye, a magáét is szaporítani, és a határ felé előre tolni, ami ismét Francziaországnak adna okot „figyelő“ hadtest felállítására. Ha ekként Európa három hatalmasságai fegyverben álland, mit teend a többi ? Anglia csatornái hajóraját szaporítja, mondja a tegnapi távirati sürgöny, és mintha egyszersmind ki akarná jelölni azon irányt, mely ellen e készület intézve van, hozzáteszi, miszerint a „Times“ Ausztria Olaszhonbani souverainitásának fentartása mellett buzog. Itt megjegyzendő, miszerint e souverainitás megtámadásáról egyelőre sehol nincs szó és nem is lehet, Napóleon császár sokkal ildomosabb, mintsem ezzel kezdené vagy kezdetné a háborút, ha területi változásokra törekszik Olaszhonban, ezeket mindenesetre a a háború végétől várná, de nem tűzné ki annak elejéül. Anglia magatartásának megítélésében általában igen eltérők a vélemények, és mindenki úgy zsákmányolja ki azt, amint épen a maga érdekében czélszerűnek véli. Egyik azt mondja: ha Anglia a francziaorosz politika felé hajlik, ez igen nyugtalanító dolog,mert akkor a túlsúly egészen lenne. A másik meg így okoskodik: míg Anglia Francziaországtól el nem szakad, nyugodtak lehetünk, mert Anglia majd féken tartandja Napóleon császár nagyravágyását. De ha Anglia Franczia- és Oroszországnak hátat fordít, akkor kész a világháború. Az olvasó tudja, hogy mi az első vélemény mellett vagyunk, és igen veszélyesnek tartjuk nemcsak azt, ha Anglia a nevezett két hatalomhoz csatlakozik, hanem még azt is, ha ezeknek tervei irányában semleges akarna maradni, h amint valósággal az maradni akarni látszik. A „Times“ legújabb czikke e nézetünket meg nem rendíti. Míg azt nem tudjuk, még pedig egész bizonyossággal nem tudjuk, hogy Anglia — ha Austria és Francziaország közt fegyveres összeütközés történnék — amannak részére fogna állni, mig Anglia ezt oly határozottan ki nem mondja, hogy Párisban is megértsék, és ezen határozat komolyságában is higgjenek, addig meg nem szűnünk a helyzetet aggasztónak tartani s addig e nézetünkben semmiféle hírlapi czikk meg nem tántorít. Anglia semlegessége távolról sem vehető megnyugtatásnak; — a semlegességnek igen igen tág határai lehetnek s e határok közt roppant sokat árthatni, a nélkül hogy a semlegesség forma szerint megszűnnék. A keleti háború alatt Ausztria egyetlen puskalövést sem váltott Oroszországgal, s mégis oly mély sebet ejtett északi szomszédján, hogy ez ebbeli fájdalmairól mind e perczig sem tudott megfeledkezni és sorban minden európai hatalommal kibékül, csak azzal nem, melylyel valóságos csatában egyetlen egyszer sem találkozott. Pest, jan. 13. A porosz országgyűlést — mint a táviró jelenti - a porosz herczeg ő fensége személyesen nyita meg. A trónbeszéd fájdalommal emlékezik király ő felségének folyvást tartó szenvedéséről. A képviselőket hivatásuk teljes elismerésével felhívja, a kormányt belátásuk és erélyökkel támogatni azon ösvényen, melyre a régens — Poroszország feladatát, dicsőséges történetét s hazai hagyományait tekintve lépett, s el van határozva, annak megváltozhatlanul vont határai közt szilárdul haladni. „E mellett a király és koronája jogait gyengítet t lenül megtartani legfőbb feladata a régensségnek.“ A trónbeszéd az ország általános állapotát megnyugtatónak mondja. A vasúthálózat kiterjesztése és tökéletesítésére előterjesztéseket igér. Megemlékezik a büntető vizsgálatok és fegyenczek számának örvendetes apadásáról, melyekben a közerkölcsiség emelkedésének haladását, s a fenálló büntető törvények jótékony hatását látja. A kormánynak gondja leend, hogy azok javításában további lépések is tétessenek, valamint a visszaélések lehetségét kizáró szigorú határzatokra a kétséges közigazgatási normák felett. Az államtartási kimutatásból a financzia kedvező állapota tűnik ki. Az államszolgák hivatal illetékeik fokozatos emelése után járó szükségletek, valamint egyéb növekedő kivonatoknak is innét eleget tehetni. „Bízom tehát önök készséges beleegyezésekbe, hogy azon költségeket, melyeket én a korona méltóságának fentartására, a hadsereg erősítésére és virágozni kezdő marinánk gyarapítására, valamint a hazai jólét minden iránybani fejlesztésére tenni szükségesnek tartok, helyeselni fogják. „Az államháztartási kimutatásból látni fogják önök, minő gondosságot fordítok hadseregünk tökéletesítésére szünetlenül, mely rendithetlen hűség és készséggel háborúban mint békében Poroszország becsületét fentartani és kiküzdeni tudta. „A külföldközi békés viszonyainkban semmi változás sem történt. A nagyhatalmakhoz barátságos viszonyaink háborítlanok. „A többi szövetséges német kormányokkal egyetemben Poroszország kormányának fáradsága folytonosan oda volt irányozva, hogy a dán uralom alatt álló német herczegségek végre teljes gyakorlatába jöjjenek azon jogoknak, melyekre nekik a szövetségi törvények, és a német szövetség és Dánia közt fenálló egyezmények alapos igényt adnak. „Midőn én — mint régens — először szólottam önökhöz, a haza képviselőihez, felszólítottam önöket, Poroszország zászlóját magasra emelni. „Ezen áll: „Isten kegyelméből királyság, ragaszkodni a törvény és alkotmányhoz, a nép és a győzelem öntudatával bíró hadsereg hűsége, igazság, jogosság, bizalom, isteni félelem. Rajta (Wohlan) segítsék önök magasan hordozni e zászlót. Ki ezt követi, engem követ; ekkor a későbbi nemzedékre is megörökítjük az a porosz szellemet, mely ezen fájdalommal vegyes, de azért mégis lelkesítő egyhangú felkiáltásban talál kifejezést: „Éljen a király !“ EGY SZEGÉNY IFJÚ TÖRTÉNETE. REGÉNY. Irta FEUILIJET OCTÁV. (Folytatás.) Augusztus 20 dikán. A bizalmas közlés, melylyel megtiszteltetem, meg nem lepett. Egy idő óta úgy vettem észre, hogy Margitka oly részvétet mutat Révállán ur iránt, mint általán az egész emberiség iránt érezni képes. Részvétének ezen nyilatkozatai azonban hasonlóbbak voltak baráti előszeretethez , mintsem szerelemhez. Különben is ez előszeretet könnyen kimagyarázható. Bévallan úr, akit én sohasem szerettem, s kinek fenebb, akaratom ellenére is inkább torz, mint arczképét vázoltam, egyesíti magában mindazon jó és rész tulajdonok nagyobb részét, melyek rendesen a nők tetszését kivívják. A szerénységnek még csak árnyéka sem vehető észre benne, de elég csodálatos, hogy a nők még sem szeretik őt. Meg van benne azon szellemdús, gúnyos és nyugodt elbizakodás, melyet semmi sem képes elriasztani, s könnyen riaszt el másokat, és amely mindazoknak, akiknek sajátja, bizonyos uralkodást és fensőbbségi szint szokott adni. Magas termete, határozott arczvonásai, a testi gyakorlatokban való ügyessége, a futtatásokban és vadászatban szerzett hírneve, férfias tekintélyt adnak neki, a mi könnyen nyeri meg a gyöngébb nem becsülését. Szemében a merészség és vállalkozás is hódítás tüze volt, melyet életmódja nem hazudtolt meg, s mely a nőket zavarba hozza, s lelkekben titkos szenvedélyeket ébreszt. De hozzá tehetjük, hogy az ily tulajdonok általán csak a mindennapi lelkekre teszik meg hatásukat, a Margit k. a. szíve pedig, melyet először szépsége önérzetére akartam emelni, úgy látszott, egy idő óta, mint rendesen történni szokott, igen középszerű ér *zelmekkel szeretett kérkedni, s én nagyon is képesnek hittem, hogy minden ellenállás és minden lelkesedés nélkül, a lomha képzelet egész hidegségével megadja magát e közönséges hódító csábjainak, s az arra következő érdek-házasság jármának. Mindezekre készen kellett lennem, ami könnyebben történt meg, mint hittem ezelőtt egy hónappal. Összeszedtem minden erőmet azon szerelem első kisértéseinek legyőzésére, melyet mind a józan ész, mind a becsület rászalt, s ugyanaz, a ki tudtán kivül támasztotta e harczot, hasonlókép tudtán kivitt segítő elő diadalomat. Nem volt képes elrejteni szépségét, de elrejtette lelkét, s az enyém is létig zárkózott vala. Igaz, hogy nem nagy szerencsétlenség a fiatal milliomos nőre, de valódi szerencse rám nézve ! Ezalatt Párisba kellett utaznom Laroquené és saját dolgaimban. Két nappal ezelőtt érkeztem vissza. Amint a várba mentem, tudtomra adták, hogy Laroque úr reggeltől fogva türelmetlenül kérdezősködik felőlem. Sietve siettem szobájába. Amint meglátott, halvány mosoly vonult el sápadt arczán, rám szegezte szemeit, melyek mintha kárörömtől és rejtett diadalérzettől sugároztak volna. Aztán tompa hangon igy szólt : — Uram! Saint-Cast úr meghalt! E hir, melynek tudatását az öreg ur magának tartotta fen, most már igaz volt. Azelőtti éjjel Saint-Cast tábornok szélhüdésben halt meg, itt hagyván azon gazdagságot és szép életet, melyet Saint-Cast-nénak köszönhetett. Mihelyt ez esemény hire a kastélyba jutott, Aubryne asszony nyakrafőre barátnéjához vitette magát, s az egymást értő két szív, mint Desmarets orvos beszélte nekünk, egész nap nem csinált egyebet, mint eredeti és igen érdekes eszméket váltott a halál és kikerülhetetlensége fölött, hogy mily hasztalan minden bánat, mivel senkit sem támaszt fel halottaiból, s hogy mily jó orvos szokott lenni az idő. Miután ezt jól hányták vetették, asztalhoz ültek s lassanként lelket vertek egymásba. — Mindegy! tessék, egyék édes barátnőm, nem kell az embernek magát elhagynia — az Isten sem akarja — monda Aubryné . . Ebéd végén Saint- Castné egy palack jó spanyol bort hozatott fel a pinczéből. E bor legkedvesebb itala volt a megboldogult tábornoknak. Ez oknál fogva igen szépen kérte Aubrynét, kóstolja meg legalább. De Aubryné makacsul vonakodott csak megkóstolni is megy magára. Saint-Casmé kénytelen volt belátni, az Isten is úgy akarja, hogy legalább egy pohárka spanyol bort elköltsön egy darab borkenyérrel. Még csak nem is kaczintottak az öreg tábornokra ! Tegnap reggel Laroquené és leánya tetőtől talpig gyászba öltözött s kocsira ült; én mellettök foglaltam helyet. Délelőtt tiz óra tájban a szomszéd kisvárosba értünk. Magam kikisértem a sírig a tábornok koporsóját, a nők pedig Aubrynéval egyetemben az özvegy mellett maradtak, hogy a bevett szokás szerint vigasztalják. A szomorú szertartást bevégezvén, visszamentem, visszatértem a halottas házhoz s néhány ismerőssel együtt ama nevezetes salonba léptem, melynek bútorai tizenötezer frankba kerültek volt. A gyászos félhomályban a tizenkétszáz frankos kanapén Saint Castno vigasztalhatatlan arczát pillantam meg. Egészen bele volt göngyölve a fekete fátyolokba, melyek drága voltát azonnal látnunk kellett. Mellette Aubryné ült a testi és erkölcsi levertség minden lehető jeleivel. Hat hét rokon és házi barát egészítette ki a siratók csoportozatát. Míg mi a nappali szoba ellenkező végén sorban állottunk, a czipők súrlódása és a parquet ropogása zavarta kissé a csendet, aztán a legkisebb hang sem volt hallható e mausoleumban. Csak olykor olykor emelkedett egy egy fájdalmas felsóhajtás a kanapéról, melyet Aubryné viszhangképen ismételt hűségesen. Végre egy ifjú lépett be, ki megkésett volt egy kissé, mivel egy szivart kellett kiszínia az utczán, melyet a temetőből távoztakor vett vala. Amint szerényen a mi sorunkba lopódzott, Saint- Castié észrevette őt. — Te vagy Arthur? mondá oly szelíd hangon, mint a lehellet. — Én vagyok, édes néni, felelt az ifjú, szárnylegény módjára állván elő sorunkból. — Nohát? folytatta az özvegy ugyanazon siránkozó és lassú hangon, megtörtént már ? — Meg, édes néni, mond Arthur határozottan és Losoncz, jan. 9. Egy időben majdnem versenyeztek a hírlapok azon módok kimutatásában, hogy a nép elhanyagolt értelmi fejlődése honunkban miként mozdittassék elő. — Tanulságosan olvastuk egy és más helyen az e tárgyban felszólalt leczkéket, meggyőződésünkkel az elvhez csatlakozunk; de — bár szégyenelve — mégis meg kell vallanunk, miként az ügy előmozdítására úgyszólván semmit sem tettünk. Valóban gyönyörűséggel kellett eltelnünk, midőn láttuk, hogy itt vagy amott vasárnapi iskola vagy legényegylet, s ezekhez hasonló intézetek alakultak ; híven ilyenkor, hogy az öntudatra ébredés önérzetre röviden, ki úgy látszott nem tartja magát utolsó embernek. — Szünet következett, mely után Saint-Castné haldokló szive mélyéből a kérdések ez uj sorozatát merité : — Jól ment végbe ? — Nagyon jól — édes néni. — Sokan voltak ? — Az egész város, édes néni. — A katonaság szinte ? — Az is, édes néni, ott volt az egész helyőrség a bandával együtt. Saint-Castné nagyot nyögött, s így folytatta : — Hát a tűzoltó csapat? — Ott volt a tűzoltó csapat is — hogy ne lett volna ? Nem tudom mi szívszaggató lehetett Saint-Castnéra nézve abban, hogy a tűzoltók is kisérték a koporsót ; annyi bizonyos, hogy tovább nem birt fájdalmával , hirtelen ájuldozni kezdett, egy kisgyermeki nyöszörgést hallatva, mely a női érzékenység minden segédeszközeit maga körül gyűjté, s nekünk alkalmat adott az eltakarodásra. Nem kellett nagy erőt vennem magamon, hogy kövessem a többit. Nézni sem tudtam ezen képmutatót, a ki oly színészien játszik azon gyönge, de jó férj sírján, kinek életét megmérgezte, s igen valószínűen halálát siettette. Laroquené asszony, ki néhány perczcel később azon indítványt tette, kisérjem el Langout nevű tanyájára, mely e várostól mintegy két mértföldnyire esik, leányával együtt ott akart ebédelni. A majorosné, egykor Margit k. a. dajkája beteg, s Laroquené és leánya már egy idő óta készültek egy látogatással mutatni ki részvéteket. (Folytatjuk.) *) Lásd „Pesti Napló“ 7. számát. KÜLÖNFÉLÉK. — A „M. N.“-nak írják Stambulból : „IIyik Rákóczy Ferencinek itt két sírja van, az egyik kint van a nagy „Campon“ az úgynevezett „széptájon“ (Belle vue) lévő r. kath temető jobb részén; miután e sirkertnek jobb lején a rom. kath , a baloldalon a ref. vannak eltemetve , hová az akkori renegátokat is temették. Utóbbi levelemben már emlitem , miszerint Rákóczynak udvari orvosa, Lange de Langenau is ott nyugszik ; az újabb korból egyedül csak Cseh Imre van Rákóczy mellé temetve. Mindazáltal valódi sírja Rákóczynak szeretett édesanyjáé mellett a szt Benná szüzek zárdájának főoltára mögött van, ahol éjjel nappal egy lámpa ég; — különös, hogy az akkori időben élt franczia, spanyol és olasz papok Szambulban oly nagy érdekkel viseltettek iránta, hogy hulláját két felé is eltemették. Konstantinápolyban a tomotók nincsenek bekerítve, mint az másutt szokás, minek következtében az emlékkövek is részényőségnek vannak kitéve. Ha a sírkő egy erős vasrostélyzattal be volna kerítve, mint itt némelyek vannak, úgy hiszem, hogy az említett sírkő még sok századon keresztül épségben megmaradna. A sírkő mintegy 4 láb és f a magas, alsó talpköve 7 láb hosszú és 5 láb széles, mi a sir üregét befedi. A sírkő olyan alakú, mint őseink áldozó oltárai voltak hajdan, a felső színén egy gömbölyű teknő forma, mit hajdan egy szép kőlap takart, a mire az elhunyt czimes neve volt bevésve, mit azonban elloptak.“ — Káváson a gondatlan szülő 10 éves gyermekét a száraz malomba küldé. A gyermek a lovat hajtóval beszédbe ered, ruhája véletlenül a kerék fogaiba akadt s a gyermek összezuzatott. — A kis gyermek szülője szeme előtt maradjon. — Angol lapok szerint a gyermekek torokgyíkja sikerrel gyógyittatik a légszesz tisztítására használt mész kigőzölgésének beszivatása által. Prestonban több eset igazolja e felfedezést. — A testvére által meggyilkolt felső-zsolczai kat. lelkész, nt. Repesik Menyhért mint a haza s az egyház hű fia halt meg. Fájdalmai daczára a bíróság előtt mindenéről rendelkezett: először is kegyetlen testvére számára irgalmat, bocsánatot kért; azután átalános örökösévé a nemzetet tette, fölosztván vagyonát a Szent István Társulat, több más intézet és szentegyháza, a nemzeti színház s magyar tudós társaság között, hivatkozva üdvözítőnk szavaira, ki a szegény asszony garasát oly szívesen fogadta, mint a gazdagok bő ajándékát ; azután egészen átszellemülve mondotta : „Én pap, de a hazának is polgára voltam.“ — Felkérettünk, hogy figyelmeztetnék a pesti műegyesület elnökét és választmányát, miként a pesti lóversenyek ez évben junius 5, 7, és 9 -én fognak tartatni. Mi köze a pesti műegyesületnek a lóversenynyel ? fogják többen kerdeni alkalmasint. A műegyletnek ugyan semmi köze, de köze van a műegyleti tagok nagy részének, melyet egyszersmind a lóverseny is érdekel s mely rész, ha az idén is azon hiba követhetnék el, mint a múlt évben, hogy a műegylet közgyűlése ép averseny egyik napjára létetett : vagy a versenyen, vagy a közgyűlésen nem jelenhetnék meg. Ezért igen helyén van figyelmeztetni a műegyleti elnök urat s a választmányt arra, hogy a pesti lóversenyek napja jan. 5, 7, és 9 ke. Midőn e szerint már január hóban tesszük e figyelmeztetést, hinnünk lehet, hogy a közgyűlés oly napra fog kitüzelni, mely egy másik szintén érdekes eseménynyel össze nem ütközik, nehogy gyanú férjen az ily eljáráshoz. Tehát ismét figyelmeztetjük a t. elnök urat s a t. választmányt, hogy a lóversenyek napja jun. 5, 7, és 9-dike. — Az irgalmas szerzet budai kórházában a lefolyt évben 2034 beteg ápoltatott, mely számhoz a birodalom minden országa és minden hitvallás járult betegeivel. A betegek közül meghalt 193 , haldokolva vagy halva bevitetett 19, gyógyulva elbocsáttatott 1719 ; ápolás alatt maradt 102. — Kulini Nagy Benő ur Debreczenből, egy arany tollat tűzött ki jutalmul azon szerző számára, kitől a legjobb elbeszélés jelen meg a „Divatcsarnok“ 1859 kifolyamában. A „Divatcsarnok“ szerkesztősége pedig 10 darab arany jutalmat adand a szokásos tiszteletdij felett a lapjában megjelenő legjobb női jellemrajz írójának. — Több magyar technikus Bécsben, mint a „H.“ írja, szép vállalatot inditott meg, a. m . magyar költők érözöntetű szobrainak kiadását. Kazinczy, Vörösmarty, Petőfi, Arany, Jókai, Katona és Csokonai vannak kitűzve. Megjelent Bumüller János „Világtörténeté“nek a Sz. István Társulat által kiadott magyar fordításából a 2-ik kötet II. füzete. Bumüller „Világtörténetét“ a harmadik bővített és javított kiadás után forditá Danielik József. E II. füzet (mely n. 8 rétűi 375 lapra terjed) az 1815 1855 közti időszakot tárgyalja. A csinosan kiállított füzet ára 1 frt 20 kr pp. — Nemzeti színház. Jan. 12. „Házassági három parancs“, ered. vigj. dalokkal, 3 felv. Irta Szigligeti. LEVELEZÉSEK. Magyar könyvészet. 7. A peres ügyeken kívüli jogügyletekben bírósági eljárás gyakorlati kézikönyve, bírák, ügyvédek , közjegyzők sat. használatára. M 1tacher Vilmos után Pap Dénes ügyvéd. Veszprémben. Ramasetter Károly tulajdona. 1859. 8 rét. Ekő füzet, 160 lap. Ára I frt 20 kr. A munka 4 füzetben jelenik meg.