Pesti Napló, 1859. február (10. évfolyam, 2692-2714. szám)
1859-02-24 / 2711. szám
Berziana. (Fk.) Régen nem szóltunk a börzéről, sokkal érdekesebb foglalkozásunk lévén, mint néhány stock-jobber veszteségei felett panaszkodni, s még most is — ámbár a bécsi lapok többsége egyhangúan intonálja a carmen miserabilét — nemigen ügyelnénk a bécsi Renngasse szívfájdalmaira, ha a dolgok ott oly fordulatot nem vennének, mely körül minden ember a birodalomban érdekelve van. Ha az állampapírok árkelete sülyed, ez semmiesetre sem mondható örvenetes eseménynek, nem annyira azért, mert közvetlen kárt okoz, hanem inkább azon okból, mert általában véve kedvezőtlen helyzet jelensége. Egyébiránt a papírok sülyedése nélkül is tudtuk, hogy a pillanatnyi helyzet nem a legkellemesebb , hanem az állampapírok többnyire úgynevezett szilárd kezekben vannak, olyanokban, melyek nem az adásvevésnél előforduló differenciából kívánnak hasznot húzni, hanem félévenként lemetszik kamatszelvényeiket és így csak biztos rentet óhajtanak. Ez pedig változatlan marad, akármint is a kötelezvény tőkeértéke a börze feljegyzése szerint. A 100 frtra szóló kötelezvény évenként 5 ftát hajt, akár 105, akár pedig 75 körül áll az árkeret. A mostani deroute tehát ezen szilárd birtokosokra nézve valódi és közvetlen veszteséget nem eredményez. Vesztenek azonban a nyerészkedők, vesztenek azok, kik nem azért vesznek valamely papírt, hogy éveken át rendes kamatját húzzák , hanem hogy holnap néhány forintnyi plussal túladjanak rajta; ezek, miként mondjuk, folyvást és valósággal vesztenek, ha az árkeret szakadatlanul alább-alább száll, s ha azon, amit ma vásároltak, holnap tetemes minussal túl kell adniok; mert hogy megtartsák és jobb időre várjanak, arra ezen uraknak se pénzük, se kedvök nincs. Hanem mi ezeket nem igen sajnáljuk, vagy — ha sajnáljuk is — az őket ért balsorsot szintoly szomorú, de soha teljesen el nem kerülhető véletlennek tartjuk, mint ha példa tetőfedező a házfödélről leesik. E veszély foglalkozásmódjától elválaszthatlan, s a szegény tetőfedő annyiban még inkább sajnálandó, amennyiben legalább hasznos és szükséges munkát végez, ami a börzejátékosról nem mondható. A solid tőkepénzes tehát az általános sülyedés mellett nem veszt közvetlenül, a játékoson pedig nem lehet segíteni. De van a börzelapnak még egy rovata, mely nem a papírokra vonatkozik, s melyet egyik másik hirlapolvasó tán nem is szokott kellő figyelemre méltatni. E rovat czime : „Váltók (Devisek)“ s e rovat azt mutatja, miszerint e perczben — 8 percentnyi ezüstágrónk van. Hogy hogy ? — A dolog igen egyszerű. Vegyük például a váltó-cursusok közül a londonit. A febr. 21-ei börzelapban ezt olvassuk : London 10 ft sterling · 107' V— 108 ausztert. Mit jelent ez? — Hogy — ha ausztriai pénzért angol pénzt akarok vásárolni — 10 font sterlingért, mely számítás szerint majdnem szabatosan 100 ausztr. forintot tesz, 107'i—108 ausztr. frtot, tehát 77a — 8% ágiót kell fizetnem. Ennek megfelelőleg Páris péld. 42‘8 — 43 áll, azaz 100 frankért, mely kb. 40 uj frtot ér, 43-at kell fizetni, tehát 40 frt mellett 3 frt ágiót, a mi száztól 7‘ 2%-ot teszen. Ez az, a mi a börzei deroute-ot oly fontossá teszi, mert hogy az ezüstágrónak mindenkire és minden ügyletekre és anyagi viszonyokra roppant hatása van, azt nemcsak elméletből, hanem a tapasztalásból is tudjuk. Természetes, hogy a bank is kénytelen, a készfizetések mértékét ezen körülményekhez alkalmazni s az illető megszorításokról gondoskodni. Mindez most kétszeresen alkalmatlan időben jött, mert Londonban az uj ausztriai kölcsön elhelyezése épen most van folyamatban s ennek sikerülése nagyrészben attól függ, hogy az ottani tőkepénzesek a birodalom financziális állapotjára nézve minél kedvezőbb véleménynyel legyenek. Az új kölcsönre az aláírás 80-al történik, azaz 100 frtos kötelezvényért 80 frtot kell fizetni; ez aránylag előnyös alku, de csak aránylag, mert megszűnik az lenni, ha Bécsben ugyancsak 100 frtos ausztriai kötelezvényt 76 — 77 frton kaphatni. Hónapok előtt, midőn az ausztriai bank készfizetéseinek újólagos megindításáról volt szó, egy brémai lap egyenesen kimondá, miszerint Napóleon császár ezt sokkal kedvezőtlenebb szemmel tekintendi, mintha Ausztria hadsergét megkettőztette volna s hogy minden áron azon leend, miszerint az ausztriai kormánynak a financziák rendezésére ezélzó törekvéseit meghiúsítsa. Vagy hat héttel ezen jövendölés után bekövetkezett a hires újévi üdvözlet et caetera et caetera ! Magyar tudományos Akadémia. (Febr. 21. philos., törvényi. és történelmi osztály). Kiss Ferencz levelező tag értekezett: „a történelem előtti korban fizetésre és ékszerül használt karika -pénznemről s annak szabályozott pénzrendszerre történt fokozatos átmeneteléről“ Ez értekezés, úgy tudjuk, az akadémia archaeologiai tárában fog megjelenni. Az előadásra kiszabott idő rövidségéhez képest csupán vázlatát hallottuk ezúttal. Igen érdekessé és tanulságossá tette azonban e rövid előadást a legrégibb érmek bemutatott számos ritka példánya, értekező magángyűjteményéből. Előrebocsátván Kiss Ferencz úr nézeteit a csereüzlet kifejtéséről az emberiség őskorában, megjegyzé, hogy — a mint egyebek közt a bibliában és Homerban is olvassuk — kétségtelenül a szelíd házi állatok voltak ez üzlet első tárgyai. Elmondá ezek után azon tekinteteket, melyek más csereeszközöket tettek szükségesekké, s kiemelte a fémek azon sajátságait, melyeknél lógva e végre már az ó korban leginkább kínálkoztak. Az ily fém- vagy érezérmek között pedig, úgymond értekező, a karikapénzek a legrégiebbek, minőket a polgárisultság legalsó fokán álló népek között ma is találunk s a melyek gyűrűk, orr- és karpereczek stb. közé soroztatnak rendesen a régiségtárakban. Ilyen karperecz volt, a melyet a biblia szerint Rebeka kapott nász-(Folytatás.) A pénteken febr. 18. délután folytatott tárgyalásnak a Rózsa Sándort terhelő gyilkossági kísérlet képezte tárgyát, mely 1857. máj. 9 én követtetett el. Ez a 6 dik és utolsó vádpont. Első tanú Szeyfi Károly Szeged városi erdővadász, akin a gyilkossági kísérlet elkövettetett. Tanú igen világosan előadja, hogy ő pajtásával Mayer Károlyijal 1857. máj. - én a Király Pál és Katona Pál tanyái közelében nyulászott, részletezi a betyár megtámadását, s fölemlíti mindazon szavakat, mezeket a rabló eléjük kiáltott, egészen úgy, mint az már a vádiratban részletesen közöltetett. Tanú keresztvallomásban vallja, hogy korábban mint csendőr 5 évig Szegeden volt állomásban, s az esemény vidékét igen pontosan ismeri.A két lövés 60 lépésről tétetett rá. Az államügyész úr kérdésére : hogyan lehetett, hogy Rózsa Sándor, ki részeire, fűibe, orra, karra illők, különben egyezők az előbbiekkel. Végre említendők a lánczkarikák, melyek egy ujj nyomással könnyen szétnyílnak, meg egybeilleszthetők. Miután a szabályos pénzrendszerre történt átmenetel , hosszas ideig a karikapénz jegyét is ráverték az érmekre, így a fenicziaiak, így a celták is. Ez utóbbiak közül a miveltebb fajok ugyan a görög és római érmeket utánozták a pénzverésben , műveletlenebb fajrokonaik számára mindazáltal az őskarikapénz jegyét is rányomták érmeikre. Rajta találjuk e jegyet azon római pénzeken is, melyeket a barbár népek számára vertek, — így többi közt egy római assison, Kr. előtt a III. századból. S e szokást még a császári korszakban is kimutatta értekező egész Konstantin idejéig. Oly fölfedezés, melyet szemmel látható adatokkal igazolt Kiss Ferencz ur nagy becsli éremgyűjteményéből. Azonban legyen elég a vázlat vázlatából. A kiket e tárgy közelebbről érdekel, az illető ábrákkal illustrálva, föltalálhatja az értekezést, melyet előadó maga úttörőnek mondott a tudomány terén, az akadémia régiségtani füzeteiben. Ugyanez ülésben a titoknok Szilágyi István levelező tagtól olvasott fel egy értekezést : „a szatmári békepontok szövegének egybehasonlitó vizsgálata körül.“ Czélja volt értekezőnek az említett békepontokat igazi alakjaiban tenni a történelem birtokává. Közlötte e végett a Móricz család levéltárából az érintett békekötés KÜLÖNFÉLÉK. — A kerepesi ut melletti temetőben egy nemes szívvel ismét több hamvad Ide temettük tegnapelőtt Irinyi Józsefet. Minden év elkéri adóját irodalmunktól, minden év szegényebbé tesz bennünket. Mind kisebbé olvad azok száma, kik megszentelt ügyeink, drága érdekeink körül állunk hű gonddal, áldozatkészséggel. És a veszteségből támadó fájdalmat sokszor fokozza azon gondolat is, hogy az elhunyt helyét tán sokáig nem foglalja el hasonló lelkesedés, hasonló ügyszeretet. Irinyi sírjára a baráti szeretet, az igaz fájdalom könye hullt. Koporsójának látásánál éreztük főleg, mennyire szerettük őt. Mily sokan szerették, mily sokan becsülték, mily sokan fájlalják halálát : temetésénél tapasztaltuk. Nagy számmal gyűltek koporsója köré az őt szeretők, a tisztelők, a gyászolók, hogy végbúcsút vegyenek az őszinte baráttól, a tiszta jellemű férfitól, az ügy komoly és fáradhatatlan munkájától, hogy még egyszer találkozzanak azon kedélyes emberrel, kivel életében találkozni öröm, vitatkozni élvezet volt. És hányan szerették, hányan tisztelék: tapasztalták sírjánál, midőn koporsójának babérkoszorúját megosztották. E koszorúnak nem volt annyi levele, ahányán kívántak abból emlékül egy kis levélkét leírni. Koporsója felett nemcsak az egyház szolgájának magasztaló szava szólalt meg ; minden barátja és ismerőse az elhunytnak tudott felőle olyat mondani, mi jellemét, szivét, eszét a legszebb oldalról tünteté fel. Koporsója mellett írók s egykori pályatársai vitték a fáklyát. Az egyházi beszédet az udvaron s az emelő szép imát sírjánál n. t. Török Pál urattá. A pesti prot. papnövelde tanulóinak énekkara éneklé koporsója felett a gyászéneket. — Elhunyt barátunk emlékét megőrizzük sziveinkben. Emléke, míg azon ügynek, melyet szolgált, hívei lesznek, élni fog bizonynyal. Nyugodjék az Urban ! — Egressi Gábor a „M. S.“ ban értesíti a vidéki szinésztársulatok igazgatóit, hogy f. évi marczius haván túl vele bármikor rendelkezhetnek. E szerint Egressi Gábor megszűnik a nemzeti színház tagja lenni. A közönség, az ország méltán kérdezheti azt, vájjon e körülménynél a felelősség súlya kit terhel ? Teljesíthetlenek voltak e jeles színészünk igényei? A bizottmány a lehetőség korlátai köztl mindent elkövetett.“, hogy színpadunknak megtartsa e tehetséget? Mly okok bírhatták rá Egressi, hogy ismét a vándorszínészet pályájára lépjen ? Mi óvakodunk ez ügyhöz szólani, mert az előzmények felől biztos tudomással nem bírunk. Hisszük, az illetők megnyugtatnak bennünket. Egreseit s a bizottmányt igazolhatja azon természetjogi elv, hogy a lehetlenségre senki sem kötelezhető. — Az „A Alig. Zig“-nak bécsi levelezője Rózsa Sándor pőréről szólva, ismét kígyót békát szór Magyarországra s azt állítja, hogy állapotaink ép olyanok, mint a németországiak 100 év előtt. A derék levelező nem ismeri körülményeinket s palctát tör felettünk, a derék „A. Alig Zig“ pedig minden időtlenségnek, minden rágalomnak megnyitja hasábjait, csak ez idétlenség rólunk ajándékul. S Brugsch egyiptomi utazásából vett idézettel támogatta értekező, hogy az ily karikapénzek Mózes előtt már több századdal divatoztak Egyiptomban. Ez ős karikapénzeket három osztályba sorozta értekező. Az első osztályba tartoznak, amelyeket csupán fizetésre s ékszerül épen nem használtak. Ezek többnyire gömbölyűek, szilárdak, félig vagy egészen üreseket alig találunk. Végükön rendesen félszarv alakúlag görbülnek. Külsejük vízszintes, rézsút vagy függőleges vonalokkal czifrázva. Arany, ezüst és barna érczből is fordulnak elő. A melyeket értekező megmért, ha jól hallottuk, 4649 szemernyitől 20 szemétig fokozatos súlyarányt mutatnak. Bajos lévén e karikapénzek értékét szemmértékkel meghatározni, a fenicziaiak a súly mértékével kezdték bélyegezni ez érmeket. Egy ily bélyegzett fenicziai érmet is mutatott be értekező. Ránk nézve igen érdekesek e fölött a tolcsvai kettős sírban 1844-ben talált példányok. A köballa, melyet e sírban találtak, a kőkorszakra utal még. Jele, hogy idegen földről kerültek e földre az érmek. S miután ez érezdús országban a fémek használata szükségkép igen régi , mutatja ez adat egyszersmind a talált karikapénzek rendkívüli régiségét. Ezt mutatja a szintén ott talált fenicziai üveg is, melyet az idő fogától több helyen át megtéve találtak. Második osztályba sorozta értekező az ékszerül is használt karikapénzeket, melyek már vékonyabbak, ruganyosak, az emberi test különböző íratott legyen, csak e rágalommal a magyart érintsék. És furcsa a mi helyzetünk az ily megtámadások ellenében. Mint az útszéli bokrot tépnek bennünket a becsületes atyafiak, mert tudják, hogy nem védjük magunkat. De hát miért nem védjük ? — Kovács Mária, a nemzeti színház nyugdíjazott tagja „A Kaméliák a sírboltban“ calmű 3 kötetes regényt írt, mely e napokban jelent meg. Az előfizetők e regényt nem a szerző hibája miatt nem kapták meg eddig. A regényt kiadásra Frebusz István vállalá el. Most azonban mint szerző tulajdona és saját kiadása jelenik meg. A regény nem nagy igénynyel, mondhatjuk igénytelenül jelenik meg a közönség előtt, mely meg fog emlékezni, hogy annak írója egyik jeles színésznőnk, ki a közönség részvétére jelen nyugdíjazott helyzetében is érdemel. A 3 kötet ára 2 pfll. — Molnár színigazgató Pécsett, mint a „V. U.“ban olvastuk, Kazinczy Ferencz akadémiai százados ünnepe javára álarczos tánczvigalmat rendezett. A febr. 8-iki vigalomban bemutatta Tóth Soma palotáját, mely tetszett. A casino tánczvigalmán, melyre az egész színtársulat meg van hiva, ismét eljárják e tánczot Pesten most egy új franczia négyest tanulnak az előkelő körök E négyest ismerjük. Tóth palotájánál nem szebb. A jövő hóban Antwerpenből Sheridan hajókapitány alatt a világ körülutazására egy expeditio indul ki, melyben mindenki részt vehet. A hozzánk érkezett levél jelentése szerint a hajó Lissabont, Teneriffát, a zöld fokot, a jóreménység fokát, Jávát, Sangaporet, Liamot, Cochinchinát, Cantont, Jeddót, a karibi szigeteket, az orosz bírtokokat az ochotski tengeren, San Franciscot, Limát, Valparaisot, Patagosiát, a magellani szorost, Rio Janeirót látogatja meg, mindenütt a tudomány érdekében elegendő időt töltvén s előleges kiszámítás szerint 14 hó után térvén vissza Antwerpenbe. Az utazás és mindennel ellás költsége 4000 frank. — A levelek az expeditio vezére Sheridan Károly úrhoz Gentbe, 32 rue des Champs czimmel intézendők. — Oraviczán a Duna gőzhajótársaság, ottani kőszénbányája mellett, egy épületfa edző mnietetet állít fel. Itt az épületnek szánt faszál-törzsekbe vasgál ez oldatot szivárogtatnak be, mely nedv a fának természeti nedvét ki szórja , helyét elfoglalja. Ez eljárással a fa tartóssága meghuszszoroztatik, ugyanis minden puli fa, mint a bükk, nyár, fenyőfa stb. háromszor oly tartóssá lesz, mint a tölgyfa színe. A fán e műtét után nem látszik egyéb változás, csakhogy barna szint nyer. A nevezett társulat hasonló intézetet állít fel Oravicián kívül, még Stajerlakon, Moldvabányán és Bogsánban is. — (Gyászhir.) Almási Rudics Dániel udv. tan, esős s a volt magyar kir. pesti váltótörvényszék elnöke élte 72 dik évében Bécsben meghalt — Nemzeti színház. Febr. 22. „A székely leány“, eredeti (?) opera, zenéjét irta Hubert. Csekély számú közönség jelent meg, melyet, úgy látszik, a Louiza csárdás s a fejedelemnő haragos szavaira alkalmazott csárdás többé nem mulattat. Ismerik a magyar olvasók is a német ezen kitételét: „Blitzdumm.“ E szó jut eszünkbe mindig, valahányszor a fejedelemnő haragja villámként átcsap a Csárdásba. Még csak az hiányzik, hogy bokázva , megaprítva követelje a méltóságát megöltő respectet „illetéket.“ Miután, mint tapasztaltuk, Huber úr több rövidítésre hajlandó, kérjük, rövidítse meg a Rózsa szerepét. Ellingerné a lélek felvételeiből azt sejtjük, hogy szerepe kissé magas. Huber tudjuk hogy a transpositiót szívesen már csak azért sem teendi, mert e szerep mellett azon érv áll, hogy azon szerepek, melyekre Ellngerné a vállalkozik a jövőben, még magasabbak. Végtárgyalás Rózsa Sándor ellen, egy öttagú biróság előtt a cs. kir. budai országos törvényszéknél, megkezdetett 1859-ben február lökén, magát az egész megyében legjobb lövésznek tartja, ezúttal oly csekély távolságra két lövést hibázott? tanú okot adni nem tud, de azon keresztkérdésre, vájjon a betyár állva vagy fekve lőtte, azt feleli, hogy az ember ülve is jól lőhet, de ő nem hiszi, hogy a betyár lövéskor feküdt vagy ült. Tanú erre leírja a betyár öltözetét, kit mind homlokáról mind személyéről, haladéktalanul megismerne. Midőn erre a vádlott vele szembeállittatott, fölismeri benne azon betyárt, ki pajtására először rákiáltott, aztán öt (tanút) mint volt csendőrt halállal fenyegette s rá két lövést tett. Vádlott azt állítja,hogy azon merényt ő nem követte el, általában tanút sohasem látta. Csodálkozik, mikép mondhatják, hogy ő tanút mint volt csendőrt gyalázta volna, mikor ő azt teljességgel nem tudhatta. — De minthogy tanú igen gyakran járt azon vidéken, s többször volt Katona Pál tanyáján, hát Rózsa tartózkodott, utoljára kevéssel azelőtt, s minthogy Rózsa megvallja, hogy befogatása előtt két hónapig Katona Pál tanyájának vagy istállójában vagy kazalaiban, figyelőhalmán vagy a búzaföldben a tanyához közel tartózkodott, ennélfogva igen valószínűnek látszik, hogy Rózsa tanút mint volt zsandárt ismerte. Erre fölolvastatott a helyszínről fölvett szemlejegyzőkönyv s annak rajza benyujtatott. A buzaföldön talált fekvőhely Rózsáé, melyet ő maga is magáénak ismer, csak azt állítja, hogy az nap ott nem leselkedett , mert azelőtti nap esett s a föld nedves volt. Azonban mind Szegfi tanú mind az utána következők kijelenték, hogy több napig azelőtt nem esett. Az erre előhívott Mayer Károly tanú, Szeged városa erdésze az Árokházai pusztán, teljes öszhangzásban az előbbi tanúvallomásokkal adja elő az egész esetet, amint az a vádban megiratott: csupán abban tér el, hogy nem hallotta, midőn a betyár Szegffet, mint volt zsandárt káromlotta és fenyegette, nem is írhatja le egészen a betyár arczát, de vékony hangját jól megjegyezte magának. A szembesített vádlottban fölismert tanú hangja, viselete és nagysága után a búzaföldben volt idegent, de akkor neki kövérebbnek tetszett. R. Sándor e tanú irányában is tagadja, hogy ő e merényletet elkövette, általában hogy ott volt. Az államügyészség a törvényszék és védelem részéről a jelen két tanúhoz és vádlotthoz intézett néhány lényegtelen közbevetett kérdés után a tanúkihallgatás a Rózsa Sándor-féle rablói élet szomorú végjelenete, Katona Pál megsebesítése, Rózsa elfogatása s Szegedre kisértetése iránt eszközöltetett. Ezen tanúkihallgatás lényeges fontosságú gyanánt tűnik föl, mivel Rózsa Sándor, Szegedre vitetése közben oly szavakat mondott, melyek jogilag s tökéletesen constatkrozzák, hogy ő valóban két ízben tüzelt Szeyfi Károly vadászra, s ekkér a gyilkosságot megkísérte. Ugyanis vádlott — mint mondják — a kocsiban ülve, midőn már világos hajnalban egy nyúl futott át az utón, melyet ős kísérői láttak, igy kiáltott föl: „Egy nyúl volt az én szerencsétlenségem!“ — Később így szólt volna Rózsa környezetéhez : „Minden jól lenne, csak a csendőr-csőszre (Szegfi mostani erdővadászra) ne lőttem volna.“ — Hogy Rózsa ezen szavakat mondá, bőven kiviláglik az alább következő tanu-kihallgatásból. Ez iránt első tanuul Ökrös József (kit csak Négyökri Józsefnek neveznek) tanyabirtokos jelenik meg s azt állítja, miképp a közelében fekvő Katona-féle tanyán történt lövésre s a támadt lármára oda sietett, hol Rózsa már megkötözve az udvaron, a súlyosan megsebesült Katona Pál pedig házában feküdt. Több tanyalakosok jöttek egymásután oda; 4 kocsi állíttatott elő, a fogolynak s a megsebesült Katonának Szegedre átszállítása végett, s éjfél felé megindultak. Tanú azon kocsi mellett lovagolt, melyben Rózsa volt, s megerősíti, hogy vádlott a fenebb említett szavakat mondá, mit azonban ez tagad. Az erre előhivatott tanuk : Katona Mihály, a megöletett Pál testvére, Király Mátyás, Katona József s Szepsi Péter, kik részint Rózsa S.-al a kocsiban ültek, részint a kocsi mellett lovagoltak, megerősítik, hogy ez egy mellettük elfutó nyulat megpillantva így kiáltott föl: „Egy nyúl az én szerencsétlenségem!“ Király Mátyás s Katona József vádlottnak Szegffra vonatkozó nyilatkozatát is hallották, s ezt a Rózsa S.-ali szembesítésnél megerősítik, ki nem emlékszik, hogy ezen szavakat mondotta volna. Miután az orvosi látlelet a megsebesülés következtében 1857. máj. 22-kén meghalt Katona Pál fölött fölolvastatott, — a Huszka ürményházai helységi bíró meggyilkoltatása iránti, délelőtt félbeszakasztott tanúkihallgatás folytattatok, melynek czélja főleg annak bebizonyításában áll, hogy mennyiben vett részt Csik Mihály vádlott ezen bűntényben. Csik Mirnek Károlyi Sándor által közlött eredeti szerkezeti, s aztán ugyane békének két fejedelmileg kiadott példányát, egyiket Eleonóra királyné, a másikat Károly király aláírásával. Ez utóbbi fejedelmi példányból egyet az akadémiának is ajándékozott a tisztelt értekező. Mindezen példányokat pedig egymással és a Katona által közzétett Lambertitére példánynyal egybevetve , kimutatta ennek hiányait, kijelölte egyik és másik szövegnek egyben és másban eltéréseit. Oiynemis előadás, mely a különböz szövegek közlését tenné szükségessé, az eltérések kimutatása végett. Ennyi helylyel pedig egy napilap tudósítója nem rendelkezhetik. Legyen elég ez okból a történetbúvárt az akadémia „Történelmi tárára“ utasítanunk, hol a szatmári békepontok bemutatott szövegei, az eltéréseket kimutató értekezéssel együtt világot látnak. Közelebbi hétfőn a nyelvtudományi osztály tart ülést. Mint hivatalosan jelentve volt, Czuczor Gergely rendes tag értekezik a mássalhangzók rendszeréről a magyar gyökszókban, és Mácsik J. tanár, ha jól értettük, a határozott igealakról. Magyar könyvészet. 52—54. A kaméliák a sírboltban. Regény 3 kötetben. Irta Kovács Mária, a nemzeti színház nyugdíjazott tagja. Pest, 1859. Szerző tulajdona. Nyomatott Emichnél. 8 rét 152, 179. és 261 lap. Ára 2 port.