Pesti Napló, 1859. október (10. évfolyam, 2890-2915. szám)
1859-10-18 / 2904. szám
PEST, OCTOBER 17. (Fk.) Néhány napja, hogy ugyanazt tesze Bzük, mit a zürichi conferentia heteken át tett, — azaz hallgatunk és ma is csak azért szakaszunk félbe e hallgatást, hogy annak okát adjuk. Az olasz kérdés mindinkább azon fordulatot vette, melyet mi Villafranca óta előreláttunk. Napoleon császár mindinkább habozóvá lett és daczára Zürichnek és Biarritznak a restauratio még ma is oly távol áll, mint két hóval ezelőtt. Erre nézve tehát nem volt mi újat mondani. Hanem legújabban a sz.székbeli bonyodalom is tovább fejlődött, és ez oly nevezetes tünemény, hogy nem lehet azt tudomásul nem vennünk. Nem lévén azonban szokásunk a kása körül járni, hanem határozottan belemarkolni, ámbár e veszélyes műtét közben nem egyszer égettük meg ujjainkat, a római kérdés irányában is szerettünk volna tüstént szabatos állást venni. De ez épen a mi helyzetünkben mondhatlanul nehéz. Körültekintvén, az európai sajtóban azt találtuk, hogy annak közlönyei két táborra szakadnak, valamint a közvéleményben is két ellenkező irányú árlat vehető észre. A szabadelvűek helyeslik Francziaország fellépését, és rászalják azon állhatatosságot, melylyel a sz. szék a kivánt reformokat megtagadja ; ami természetesen kívánatos alkalmat szolgálat a clerus ellen általában síkra szállni, mely a másik pártnak vezetője, azon pártnak, mely a sz. szék világi souveranitása mellett küzd, és semmiféle concessiókról tudni nem akar. Miként száz más esetben, úgy ebben is — sőt ebben a tárgy természeténél fogva még kirívóbban vehető észre azon antagonismus, mely több európai államban a liberális és a clericális párt közt uralkodik. Nálunk egészen másként áll a dolog, és hazánknak e tekintetben oly külön helyzete van, melynek mása alig található még valahol Európában. Nálunk a kath. clerus korántsem a megállapodás vagy épen a hátramenetel képviselője, nálunk ő nem személyesíti azon törekvést, mely a kor szabadelvű iránya ellen van intézve. A magyar clerus melegen érez a haza jólléte, annak politikai jogai és intézményei, a nemzet legszentebb gerjedelmei, múltjának dicső emlékei és a jövőbe vetett reményei mellett ; ő egy szív egy lélek a nemzet egyéb részeivel; a mi jó és nemes, nála hő gyámolitásra és buzdításra talál; szive nem záródik be az emberiség nagyszerű eszméi, a kor haladási kívánalmai elöl; szóval itt nincs meg azon antagonismus , mely a Páris és Róma közti küzdelemben legpraegnánsabb kifejezését találja. A magyar ember csak úgy bámul rajta, ha onnan kívülről a liberális és clericális pártot mint két ellenkező sarkot említtetni hallja és köröskörül tekintvén, közvetlen közelében sehol sem talál példát, melyben ezen ellentételt mintegy megtestesítve látná. Ha tehát az európai liberálisokkal anynyiban egyetértünk, amennyiben ezek az egyházállamnak felvilágosult kormányt kívánnak, semmi fogalmunk sincs arra, hogy ezen egyetértés a clerus elleni megtámadásokra vezethetne , nincs okunk az egyház fejének meghajtása útján a clerus egyetemes hatalmának meghajtását kívánnunk. Röviden : minálunk liberális lehet az ember, a nélkül, hogy „anticlericális“-nak kellene SZIVBELI TARTOZÁSOK. Irta Maquet Ágost. Fordította Gerg. XVIII.*) Az álom vége. S véve a levelet s olvasá a mint következik: „Asszonyom, a golyó bal karomat vitte el az ostromlott város előtt. Azon pillanatban, midőn önre gondoltam, midőn a csalásnak örvendeztem, mely a múlt év óta szabadságomba került, épen ekkor érte a golyó vállamat. Babonás vagyok s e bajt úgy nézem mint ön irányában elkövetett hibáim büntetését. Sebemnek tán áldozatul esem ; ha igy lesz, bocsásson meg. De tán megélek; ez esetben Odessába vitetem magamat az ön házába, ha csak ön ki nem utasít onnan. De ismerem — bár későn — szép lelkét; ön oda fog jöni, meg fogja engedni, hogy az egész világ előtt bebizonyítsam, mennyire tiszteli, becsüli önt megbánó s legőszintébb barátja.“ — Nos ? kérdé Armand, ki nem látott, mintha fátyolt borítottak volna reá. MHaMaáimHHMWMamaHinmmaaMBMiJMMBi — Mit gondol, édes Armandom ? Ami engem illet, én el vagyok határozva. — Ugye, hogy-----— Megyek! monda Kaliszta magasztos bátorsággal, sietve félbenszakítani Armandot, aki bizonyosan kevésbbé nagylelkű szót ejtett volna ki. Armand kezébe rejté homlokát. — Én, folytatá a herczegnő, száműztem szivemből s örökre megtagadtam a szerencsés, erős, hatalmas embert, ki nekem háborút üzent; de lehetséges-e elhagynom a szegény békát, a ki szenved és magához hí? Tudna-e becsülni, Armand, ha nem hallanám fájdalmas kiáltását ? Tudnám-e én önt becsülni, ha ön ezt tanácsolná nekem ? — Vége, vége ! mondá az ífjú : soha többé nem látjuk egymást ! — Ej, ej! kiálta a herczegnő, kinek Armand levertsége kínos örömet okozott, hát van-e valami e nyomorult világon, ami két szerető szivet egymástól elválaszthatna ? . . . Armand, a herczeg felgyógyul és . . ... — És ön el nem hagyja többé, szóla Armand komoran. Azt hiszi, hogy a herczeg, ha egyszer megismerte önt, képes lesz önt ismét nem szeretni ? Azt hiszi, hogy ha egyszer megszerette, képes lesz önt ismét elereszteni ? Kaliszta megölelé Armandot, csókkal jutalmazó szavait. — Semmi, úgymond, amióta élek, nem okozott nekem se annyi bút, se annyi örömet, mint e levél. Általa tudtam meg, mennyire szeretem én, s mennyire szeret ön, Armand. Holnap elutazom, de azért még holnap nem válunk el. Az orosz határ mészszi van. Miért ne kisérne el odáig? Engedné-e, hogy csak egy perezünk is kárba menjen, amit együtt tölthetünk,— engedné-e ezt ön, holott azt állítja, hogy többé viszont, nem látjuk egymást ? Armand nem tudott mit felelni. Már csak e nő intésétől függött. A kedves hatalma roppant a bajban, ha szerencsében határtalan. Másnap el kelle hagyni e lombos fészket, ez örökre elveszett paradicsomot. Kaliszta kora hajnalban felkele, istenhoszzádot mondani, egymagában, minden fának, minden virágnak, minden kőnek, melyhez Armand hozzányúlt, mikor együtt karonfogva sétáltak. Armand látá messziről, hogy egy rózsáját leszakitá, kis selyem zacskóba tévé s keblébe retté. Mai nap négyszáz mértföldnyire utazik az ember s arról még csak inasát sem kell értesítenie. Armand, aki úgyis mindig vadászni volt, minek szólott volna bárkinek is? A két utas, minden podgyász és kiséret nélkül vasútra szállának Brüsselbe. Ide érkezvén, ahol még kevésbbé ismerték őket, a szerelemtől viszszatartóztatva, a kötelességtől hajtva, megindulának a végzetes határszél felé, mely őket elválasztandja. Távollét, kegyetlen kínszenvedés — a melyen kívül a bátor szív mástól nem félhet — a mely az egyetlen fájdalom, melyből nem lehet kigyógyulni, s mely napról napra emésztőbb barázdát vág bele. A mi két szerelmesünk azt hitte, hogy midőn elválásra szánták magukat, az egész kelyhet kiürítették. Midőn csakugyan elválásra került a dolog, azon vevék észre magukat, hogy eddig még igen-igen szerencsések voltak. Az utósó órában, midőn a lovak vágtattak, midőn a kocsis, a borravalót áhitva, a kocsit a félelmetes (Folytatjuk.) *) Lásd a Pesti Napló 177, 179, 181, 184, 186, 188, 189, 192, 194, 198, 199, 204, 205, 210, 214, 215 218, 220, 222, 224, 226,228, 229,231, 233 és 234- dik számát, lennie, és nemcsak kárörömet nem éreznénk, hanem inkább mély sajnálatot, ha valamikor azt látnék, hogy az egyház szolgáiban a pap a hazafiú netalán ellenkezésbe jöhetne. Hiányzanak tehát minálunk mindazon előfeltételek, miknél fogva a franczia-római viszályban határzott pártállást vehetnénk akár erre, akár amarra! Egyfelől nem akarunk politikai meggyőződésünktől elidegenülni, hanem másfelől oly húrokat sem akarnánk megpendíteni , miknek érintése a nemzet egyik legjelesebb, legderekabb, legkedveltebb részének fájhatna. Ezek után meg fogja bocsátani az olvasó, ha a római kérdést ezentúl is némi tartózkodással fogjuk tárgyalni, és ezt is csak akkor, midőn az események előmenetele mélhatlanul szükségessé teendi, a dolgot szóba hozni. Mi nem hízelgünk senkinek, nemcsak mert önmagunkat megbecsüljük, hanem mert tudjuk, hogy a hízelgés csak gyönge jellemeket bírna meghódítani, ilyenek kegyét pedig nem hajhásszuk, de nem akarjuk megzavarni azon gyönyörű és a maga nemében majdnem egyedül álló látványt, miszerint nálunk a nemzet géniusza a nemzetiség szent kötelékei által még azt is egybefűzi, amit a politikai pártozás másutt ketté választ, és ... . „homo non separet, quod Deus conjunxit!“ A pesti magyar egyetem tanulóifjúságnak a m. kormányhoz benyújtott alázatos folyamodása. Magas kormány ! Alalkottak a magyar nemzet fiai s egyetemi tanulók Pesten, már több év óta azon szerencsétlen helyzetben vannak, hogy a czélt, mely őket a főiskolákra ide vezette, egészen tévesztve, négy-öt költséges év elteltével az egyetemet idehagyni kénytelenek, anélkül, hogy a legtöbb és legfőbb tanulmányokban valami előmenetelt tehettek volna, mert az előadások legnagyobb része oly nyelven tartatik, mehet a tanulóifjúság túlnyomó száma épen nem, a többi pedig nem oly mértékben ért, hogy azokat a legszegültebb figyelem s a legerősebb tanulási ösztön mellett is magáévá tehesse. Minthogy azonban a gymnásiumokat a Felséges Uralkodó I. évi julius 20 -án kelt azon kegyelmes rendelettel megörvendeztetni méltóztatott, hogy azokban az ifjúság nemzeti többsége döntse el a tannyelvet, fölbátorítva érezzük mi is magunkat a magas kormányhoz a magyar királyi pesti egyetemre nézve hasonló kegyes és igazságos intézkedés mielőbbi kibocsátása végett folyamodni, hogy így azon szentszélt, melynek a halhatatlan emlékezetű királyné Mária Terézia és Pázmán Péter, Lippay Györy és Széchenyi György primások dús alapítványaikkal a magyar egyetemet szentelék, elérni lehessen , s hogy a haza és fejedelem a tudomány előmenetelének, a mi pedig saját boldogulásunknak örvendhessünk. Azon meggyőződésben ismételjük tehát alázatos kérelmünket, hogy ennek tiszta forrását és indokait a magas kormány bölcsesége azon őszinte legális érzületben fogja keresni, mely minket ösztönöz, hogy egykor a Fejedelem és hazára nézve polgári kötelességünket teljesíteni, a nemzetünk javára és becsületére válni s a korral haladni képesek legyünk. Legmélyebb fiúi tisztelettel maradván A magas kormánynak alázatos szolgái: Kormos Béla; Sándrik Mihály; Sárosy Károly; Sárkány János; Enyedy Miklós ; Hindy Kálmán; Zilahy Károly; Baróthy Bánd.; Szabó Kálm.; Hegyi Józs.; Szeghalmi Balázs ; Dull László; Guba Nándor; Schlehuber Ant.; Lángh Gyula ; Artner Kálm.; Lechner Gyula; Reinlein Márton ; Hoffer Antal; Pádly Gyula; Dudinszky Gyula; Szőllösy Gyula; Barca Gáb; Niedermann P.; Bök Ján.; Szentkirályi Adolf; Éles Gusztáv; Radoca János; Vozáry György; Némethy Kálmán; Bertl György; Bicskey Geiza; Juhász Antal ; Véri János ; Cseresnyés István ; Kamocsay Gyula; Újhegyi Gyula; Kaczér Károly ; Hammer Károly ; Seregély Ferencz; Sonnmfeld Zsigmond ; Csősz János; Krázl József; Ajtai Albert; Gyene Gusztáv; Szabó József; Magyar László ; Mihályik Izidor; Hankó József; Beniczky Emil; Huszár Nándor; Farkas Ferencz; Hoffmann Károly; Némethy Ernő; Szluha Ágoston; Herczeg Mihály; Székely Miklós; Pétery János; Csenkey Géza; Mátyus Arisztid; Szeghy Miklós; Csendes Gyula; Brend Simon; Fövényesy Rud; Bodó György; Boőr József; Bitó József; Papp Tivadar; Hosszufalussy Dezső; Szurmák Rudolf; Mezei Károly; Berczely Jenő; Gróf Hugonnay Árpád; Toldy József; Kovács József; Gombos Gyula; Lithvay Mátyás; Bolgár Emil; Major Kálmán; Haam Lajos; Oláh Ödön; Cornides Tamás; Gabel Feró; Stepanek István; Háfner István; Matlekovich Lajos ; Giergl Tivadar; Gyalokay Mózes; Varga Gyula; Hileczky Béla; Fésűs György; Végh Ignácz; Kelemen Kajetán; Kármán János; Madarassy László; Ary Ödön; Hyeronimy Béla; Sitár Dénes; Frenreisz István ; Kollár Péter; Lenner Kálmán; Kelemen Kálmán; Fábry Jenő; Martinek Ede; Medzihradszky Gusztáv; Vécsey Tamás; Cosma Parthen; Horánczky Adolf; Siró Józs.; Valkó Oszkár; Pazár Kár.; Regéczy Józs.; Jeszenák Rafael; Holcsy Arnold; Veszter Imre; Bölcs Kár.; Loeffler Ján.; Kozicz Istv.; Takács Lipót; Tomsek Fer.; Dobosfi Alajos; Z. Kis Lajos; Holtán Geiza; Scherer Ign ; Krúdy Istv.; Kovács Zsigmond; Gulyás Antal; Pap Dezső ; Kéler Elek ; Velzer Imre; Zlinszky László; Horváth János ; Horváth István ; Gruber Gusztáv; Tóth Gyula; Mallar József; Tabódy Jenő; Zuzky Károly ; Szabó György ; Bezán Mihály; Vulkán József; Kalmár József; Sausek Elek ; Körmendy Lajos; Kiss Antal; Heschenterer Lajos ; Stágel János; Sporer Andor ; Kóczán Ferencz; Bánhidy István; Farkas István; Barta Gusztáv; Szmrecsáni Arisztid; Kiss István Zsigmond; Panner Gyula; Wenzel Tivadar; Csomna Vincze; Aszabó Elek ; Spiró Sándor; Unger Gusztáv; Kozma Albert; Kalmár Bertalan; Pataky Elek ; Öllé László ; Gerevics Titusz; Viski Károly ; Urabáy Pál; Gresch Gyula; Damokos László ; Dömötör László; Véber Károly; Wiche József; Mészöly Gyula ; Molnár Bertalan; Szemere Ödön ; Törzs Mihály; Bozóky Zsigmond; Gombár Tivadar; Rupp Imre ; Lechner László; Zöllner Géza; Theodorovich István ; Szebasztiány Emil; Forinyák Géza ; Jándy István ; Gruber Iván; Sipos Imre; Rácz Ferencz; Rosty József; Jesze Vilmos; Viski János ; Pápai Ignácz; Bognár Jakab; Praznovszky Gyula; Csery Gábor; Matkovics Géza; Nedeczky Ödön ; Bertalanffy Ignácz; Décsy Lajos ; Kiss Ferencz ; Krenosz Pál; Balogh Imre; Thann Frigyes; Laitner Ödön; Makray Béla; Csapó István ; Béress Sándor ; Sárváry Gusztáv ; Véghely Dezső; Lehr Vilmos; Borosnyai Oszkár; gróf Nádasdy Ferencz; Szabó Lajos; Nagy Miklós; Sztáncsay Albert; Csereklyei Károly; Merényi László ; Galamb Gyula; Jánossy Károly ; Ambrózy Márton; Biró János; Schwach Vilmos; Abuda Ferencz; Tóth Ferencz; Kreitz Károly; Kiss Gyula; Körmendi Imre; Jablonszky Sándor ; Győry Elek ; Miklóska János ; Skultéty István; Schmauz Endre ; Salamon Alajos; Jankó Miklós ; Kiss Bertalan; Szabados János; Pr retz György; Matuska Péter ; Lovrich Gusztáv; Tánczos Béla; Benigni Sándor; Valkay Bertalan; Skoff Iván ; Hayden József; Zsigmondovics Mihály;Nagy Ján.; Cirbesz Gyula;Biró Imre; Engelbrecht Károly; Fischer János ; Rupp Zsigm.; Zelenka Gyula; Szentiványi Oszk.; Einenmann Fer.; Szentesy Tam.; Lehoczky L.; Budaházy György; Kossár Dezső; Mikovényi Imre; Granater László ; Korányi Károly ; Szentmihályi Dienes ; Duka László; Kohut József; Ottrubay Károly ; Havas Pál; Pichler Lipót; Viszkidenszky Gusztáv ; Garas Albert; Kovács Ferencz ; Kmetykó Károly; Sztárok Ferencz; Veresmarthy Dezső ; Meczner Gyula; Adda László; Sebestyén Istv; Bernolák László; Keck László; Markovics István; Rich Nándor; Krcsik Sándor; Mihály Endre ; B. Kiss Gyula ; Balla Vincze; Glanzer Károly; Szeles Fer; Petróczy Gellért; Kovács Alajos; Havas Béla ; Tóth István ; Gosztonyi Ferencz ; Kobicsek Ágost; Polczner Jenő; Asztalos Aba; Zetelaki S. Mihály; Petrovics Gyula ; Kralita Gyula; Csurka János ; Noék Sámuel; Józsa Aurél ; Zábráczky Miklós ; Boros Gusztáv ; Tánczos Miklós ; Izsópy Béla; Bárány Dénes ; Preisz Károly; Petrán Jánosi; Popper Lipót; Seller Lajos ; gróf Wenkheim Frigyes ; Matuska János ; Griell Gyula; Ebeczky Elek; Sviinka György; Páll Béla; Joksmann Ödön; Bárczy Bertalan; Papp Ábrahám; Scherer József ; Török Dezső; Peczek Gyula ; Schwachulay István; Ivánkovics Ferencz; Nagy Sándor; Bozóky András; Baghy Mihály; Stark Antal; Mérő János; Klein Miksa ; Kubinyi Miklós; Balgha Ferencz ; Wiczmandy Ödön; Kiss Sándor; Fersete Dezső ; Bibó István; Szutrely Lipót ; Molnár József; Osztvics Mihály; Várady Gyula ; Szakács N.; Novák Kamil; Lehovay Ferencz ; Boskovicz Szilárd ; Novák Sándor; Funtek Kálmán ; Schmelzer János ; Kovácsevics Ágoston; Szontágh József; Csongvai Domokos ; Kulcsár József; Nagy Kálmán; Döry József; Niczky Kálmán; Kállay Dénes; Halász Miklós; Tar Gyula; Folyovica Sándor ; Molnár Elek ; Vargha László; Véssey Sándor; Engelmayer József; Máriássy Kálmán; Nagykaszap Farkas ; Bakos János; Fónagy László; Márkus Lajos; Reviczky Szever; Maurer Márton ; Szakonyi Miklós ; Mácsay Mihály; Némethy Pál; Izsépy Miksa ; Dubányi János ; Szigeti János; Zarkóczy Ede; Goocs Gyula; Csupor Gyula; Somogyi Elek ; Bognár Nándor; Tóth József; Farkas Imre; Spech Lajos; Libertinyi Gusztáv; Szász Béla; Becsey Rudolf; Gilányi József; Fassié János; Kronekker József; Hardy Lajos; Laurowy László; Horváth Tivadar; Moys Sándor; Milassin Vilmos ; Tóth Dezső; Könczöl János; Illovits József; Mazur Jenő; Dedinszky Kálmán; Mandl Imre ; Sarmir József; Kuliffay Ede, joghallgatók: Fazekas Sándor ; Klein Bódog; Gergulich János; Steiner Jakab ; Krausz Samu; Vecsey Gyula; Molnár Imre; Szeremley Mihály; Nagy Sánd; Bölcsházy Albert; Feueregger Ferencz ; Szathmáry Miklós; Jurányi Lajos; Pizinger Gábor; Gyurkovics István; Warga László; Elesánszky Béla; Bradács Antal; Dusoczky Pál; Gayrágó Joachim; Wahrmann Simeon; Tauscher Béla; Szentkirályi Albert; Vasa Gyula; Farkas Imre; Szuper Lajos; Medgyessy Béla; Simon Pál; Scheiner Menyhért; Adler Adolf; Gábriel Gyula; Pólyák Már; Fanta Adolf; Kovács Kálmán; Lax Ignácz; Kohn Náthán; Horváth György; Szmethanovics Sándor; Rottenbiller Fülöp; Czölder Lajos; Kacskovics Gyula; Csurgai László; Kalkbrenner Hugo; Strosz Ernő; Biró Márton; Bach József; Badzég László; Brenner Adolf; Körtvélyesi Pál; Schmidt György; Saarossy István; Trentsány Miklós; Schul Simon; Hans Hermann ; Orenstein Adolf; Dömötör Aurél; Tóth József; Lechner Ferdinánd ; Buzinkay Gyula; Ráth József; Majorosy Géza; Niedermann Gyula; Haigl Lajos; Ujfalusy József; Friedlieber Ignácz; Gross Sámuel; Gallay János; Kramer Jenő; Knopp Nándor; Gross Lajos; Braun József; Stiller Bertalan ; Teöreök Kálmán; Szabó Gyula; Feldmann Miksa; Simenszky Román ; Havasy Béla; Engel Imre; Lipcsey László; Schmidegg József; Lőwy Dávid; Gálffy Endre; Kapolcsányi Lázár; Angyal Pál; Tauszky Rudolf; Száhy Ignácz ; Bán János ; Schönfeld Leo ; Nyirády László; Molnár Antal; Michnay Lajos; Szabó Antal; Csiszár Ján.; Fried Károly; Pápai Dániel; Sebes Károly; Hidegh Bea; Krenn Victor; Simensky Sánd.; Haugh Lambert; Csajághy Béla; Glück Ignácz; — orvosi tudományok hallgatói. Haller gróf adlatas cs. k. altábornagyi excja a fennebbi kérvényt előlegesen megolvasván, a küldöttséget azután a legjobb indulattal fogadni méltóztatott, s a küldöttségi tagokat oda utasíti, miszerint azon esetben, ha kérvényüket nem a decanatus útján akarnák fölterjeszteni azzal közvetlenül a cs. k. közoktatási minisztériumhoz forduljanak. Magyar Akadémia. Kazinczy Ferencz születésének százados évnapja az akadémia által folyó October hó 27-ikén a magyar nemzeti múzeum díszteremében fog ünnepeltetni. Az ünnepély kezdeteid. e. 10 órakor. Az ünnepelt nagy férfiú márvány mellszobra Ferenczy és Marsalkétól a díszteremben —, a főrendű hölgyek által készíttetett történeti festmény („Kazinczy Ferencz és Kisfaludy Károly első találkozásuk“) Orlai Petries Sámueltől, a rotondában lesznek felállítva. A Programm részletei a maga idejében hirlapilag lesznek közzé téve. A karzatokra, melyek egyedül nőknek lesznek fenntartva, a belépti jegyek Kubinyi Ágoston cs. kir. kamarás és múzeumi igazgató urnái kaphatók. -- Azon nap este ünnepies előadás a nemzeti színházban. — Az akadémia által a kor egyik első éremvésnöke Fabris Antal úrral készíttetett emlékérem bronz példányai a nemz. múzeum egyik előteremében lesznek kaphatók 2 ujfton. Kik arany vagy ezüst példányokat óhajtanak, előfizetés mellett az akadémia pénztári hivatalában tehetik megrendeléseiket : az elsőbbiknek ára 120 ujfrt, az utóbbié 12 ujfrt. — A mellszobor gipsz — úgy a történeti festmény körajkú példányai, valamint az ünnepeltnek életnagyságú mellképe (Heinrich Tugat mesterműve után) magánvállalatok tárgyai. Jelentetik továbbá, hogy az ünnep napján adatik ki az akadémia megbízásából alulírt által szerzett ily czímü életrajzi emlékmunkának: „Kazinczy Ferencz és kora első része , mely kevés példányban nyomatvan, a 40 ivet meghaladó, s két arczképpelKazinczy czél felé hajtotta, mind a ketten komoran , kézen fogva egymást, tartóztatva magukat, hogy föl ne zokogjanak, s egymásra mosolyogva, hogy sírva ne fakadjanak, elkeseredve látták közeledni a jövőt. — Egész lelkük teli volt a múlttal, mely eltűnt; újra végig élték a lefolyt életet, ujjaikat szorongatták, s akárhányszor egyikök sem tudta, kinek szive dobbanását hallja. A kocsi végre megállapodék. Ütött a kínszenvedés, a halál órája. Elválni annyi, mint meghalni. Armand és Kaliszta fuldokolva egyre biztatták egymást, hogy mindig írni fognak egymásnak, mindig szeretni fogják egymást. Az orosz rendőr megolvasá a herczegnő úti levelét, s földig borúla előtte. Armand zavaros szeme előtt az egész jövő megnyilatkozék. Kaliszta otthon volt, Oroszországban. Armand elvesztette őt. Még egyszer megcsókolá reszkető kezét. Kaliszta még egyszer halla őt felzokogni, azután a postakocsira szállá s ez megindult. Kaliszta kihajlék a kocsi ajtajából és sokáig úgy néze hátrafelé. Az ut bekanyarogék. Armand egyedül volt. Magyar könyv esset. 263. A szántóvető aranyszabályai. Rövid utasítás kis gazdák számára. Az orsz. m. g. egyesület által jutalmazott pályamunka, irta Kenessey Kálmán az orsz. m. g. egyesület igazgatósági stb. tagja, második bővitett kiadás. Kiadja a megyei nép számára ajándékul Hevesvármegye gazdasági egyesülete. Pesten, nyomatott Beimel J. és Kosma Vasalnál 1859.8 adr. 50 lap