Pesti Napló, 1860. november (11. évfolyam, 3219-3243. szám)
1860-11-22 / 3236. szám
állottak ott azon polgárok börtönajtaja előtt, kik nem akarták elismerni azon elvet, miszerint valamely bilaterális szerződés, milyen az alkotmány, egyoldalúlag felbontható vagy megmásítható. Az elcsapott hivatalnokok helyébe mások léptek, kik kevésbbé gyöngéd lelkiismeretig bírtak; e hivatalnokok a corruptiót rendszerbe hozták és a merre csak lehetett, demoralizálólag hatottak. Ezen nyomás alatt történtek aztán a választások az új alkotmányban rendelt sait disant országgyűlés számára; a sajtó elnémittatott, az egyesülési jog egy kérlelhetlen rendőrség nyomása alatt megfojtatott és daczára mindezen megvesztegetésnek és ijesztgetésnek, daczára ezen felülről táplált erkölcstelenségnek, daczára Hassenpflug miniszter per fás et nefas folytatott „térítéseinek“,— mindezeknek daczára a népképviselőknek első és utolsó szava : a régi alkotmány! Akárhányszor ismételték már ezen fölkiáltást, akárhányszor utasítá vissza a fejedelem népe kérelmét, akármily leverő volt ezen fáradozások folytonos sikertelensége, a nép nem csüggedett el és nem restelte mindig és mindig megújítani e fölkiáltást: a régi alkotmányt! A német szövetségi gyűlés anathemát mondott e törekvések fölött, Ausztria ellenezte azokat, annyival inkább, mivel Poroszország gyámolította, tettleges segélyre kívülről nem lehetett számolni sehonnan, és ily körülmények közt kiki azt hitte, hogy a nép végre hajlandó lesz legalább transigálni, és ime csak a minap a kasseli kamara új feliratot határozott, melynek tartalma három szóba foglalható össze : a régi alkotmányt! A kormány részéről — szándékosan vagy akaratlanul — sok olyasmi történt, ami a nép vérét föllázítani, ami zavarokat, rendbontásokat előidézni alkalmas lett volna, de a nép nem ment a kelepczébe; ő nem engedett a provocátiónak; ő nyugalmasan és méltóságteljesen, jogának öntudatában, állt az erőszak és a jogsértéssel szemközt és ez által csak annál jobban compromittálta azokat, akik a jog terén túl emelkedtek, mert egyik jogtalanság nem szünteti meg ugyan a másikat, de megzavarja sok ember ítéletét, kik aztán azt mondván : intra muros peccatur et extra — egyik részre sem állnak. De ha minden jogtalanság csak az egyik részen van, míg a másik rész soha és semmiben nem sérti meg a jogot, a közvélemény föltétlenül ez utóbbi oldalon fog állni és mennyit nyom mai időben a közvélemény, azt fölösleges fejtegetni. Az alig 800.000 főre menő hesseni nép magatartása valóban bámulatos és tanulságos. Napról napra hangosabban nyilvánul e kis nép mellett Németország rokonszenve és innen nem sokára oly vihar fog keletkezni, mely anélkül, hogy ezért csak egy csepp vér folyna, el fogja seperni azt az egész odrogirozást és helyreállítandja az egyedül jogérvényes régi alkotmányt teljes épségében. Egy hajszálnyit sem engedni az alkotmányos jogokból, azok felé forditni az arczot, miként az imádkozó muzulmán a próféta sirja felé fordítja, és provocatióra számított minden önkény-rendszabályra megkettőztetett nyugalommal és önmérsékléssel felelni, ez azon nagy mesterség, mely győzelmét biztosítja a hesseni népnek és — másoknak is! Megyei élet. — Nógrádmegye részéről e hó 19-dikén 18 tagból álló tisztelgő sereg jelent meg Magyarország legprímása ő eminentiájánál. — Szatmármegyéből, nov. 15. Önálló politikai életünkre szakadt tizenegy évi sivár szünetelés, mondhatni dermedtség után megyénk jelen hangulatáról óhajtanám tudósítani az olvasóközönséget. Míg más megyékben az újra lélekző municipális élet ismét fölkeresett központján máris örvendetes összetalálkozás jelenségeiről értesülünk : nálunk a visszavonultságban is némán egyetértő elemek elszórvák s még nem húzódtak össze köztájékozásuk helyére, minek oka részint abban keresendő, hogy megyénk természetes központja nem a szélen fekvő régi székhelyen, Nagykirályban volna, hanem épen olyan városban, melyben a végzetszerű évek alatt a patentált rendszer magát köpontosítá. E sajátságos helyzetben tehát mindenki nagy szükségét érzi annak, hogy a megyétől távollakó főispán úr köztünk mielőbb megjelenvén, vonja maga köré megyénk értelmiségét, és állítsa rögtön vissza megyénk kormányát régi autonomikus szerkezetébe. Ez élénk kézóhajtás nyilvánítását azzal indokolom, hogy talán egy megyében sem volt annyira odahargyott a köztér, annyira elziláltak és közlekedésileg akadályozottak a régi tényezők, egymással legalább a keskenyre szorított egyesületi téren találkozni. Pedig nem egy hivatásos jelesünk korábban is képesítve leend maga köré gyűjteni és tevékeny közrehatásra szólítani az összevágyakodó erőket. Az újraalakulás órája ütött, és most a megyének régi alkotmányos elemébe olvadt közönség oly erős csoportozatot képez a felosztással gyöngített hazának kilenczedfélszázados intézményei helyreállítása körül, mely a réginél tágabb és a korigényekhez viszonyított alapszerkezetben erősebb bástyája lesz ősi alkotmányunknak és nemzetiségünknek, mint valaha. Mert ime, a mély rázkódás közben lesújtott hazát most minden kitelhető erőnkkel támogatnunk kell, hogy visszafoglalhassa a művelt európai nemzetek sorában helyét azon hivatással, melyet régi világtörténeti múltja igényel. És e szemponthoz kötöm Szatmár megye lelkes fiainak figyelmét, hogy a megyetisztség elvállalása kérdésében a közérdek eme magasabb színvonalára emelkedvén, szivek, eszék és vagyon-tehetségek szerint sorakozzanak a megyekormány szolgálatában egymáshoz. Pap Zsigmond: — Felelet Töltényi urnak a nagyváradi conferenczia ügyében. A „Pesti Hírnök“ 200-ik számában Töltényi úr egy czikket irt a közérzület fejlődéséről, melyben a kor kérdéseinek vitatása után, egy merész, de nem eszélyes fordulattal megtámadja azon tanácskozmányt, mely folyó hó 5-én Nagyváradon a „zöld fában“ tartatott, s csak hallomás után is jogosultnak érzi magát arra, hogy ráfogott elvek kárhozatos irányáért, egy kis mozsolatót anticipáljon oly emberek számára, kik a válságos helyzet komolyságát és horderejét ismerve, épen a félelmessé válható differentiákt fölébredését akarták megelőzni, midőn egy köztiszteletben álló férfiú meghívására összegyűltek. Ha nemzetünk a visszahódított jogok egész birodalmával rendelkezhetnék, könnyebben mellőzhetném Töltényi urnak közvélemény elé dobott gyanúsítását; mert normális viszonyok között s az alkotmányosság közös hitele mellett, midőn csak az alkalmazás és forma színezi az eltérő jelvényeket, megbocsátható taktikája közé tartozik a politikai pártoknak, gyanúsításokkal népszerűtleníteni ellenfelüket, de midőn még a közös remény közös czélja csak most kezd alig meghatározható körvonalakon a láttár hátteréből kiemelkedni, a problematikus birtok megnyerését, pártokra tépett erős gyanútól mérgezett szívekkel veszélyezni, polgári bűn. Nagyon csodálkozom, hogy Töltényi úr, ki czikkei után ítélve, hivatással bír arra, hogy a jog bátran követelő hangját az ész okerejével támogassa, oly hálátlan és dicstelen szerepre vállalkozott; mert daczára annak, hogy a mint állítja, alapos tudomást szerzendő elment is a „zöld fába“ , közlésével se az igazságnak, se a nemzet közügyének nem tett szolgálatot , sőt midőn Bihar vármegyének köztiszteletben álló egyénei ellen elkeseredést és bizalmatlanságot akart ébreszteni, csak egy pár korlátolt fő megsértett hiúságának lett szóvivője. Töltényi úr ugyanis a conferencziát alakjában, irányában és eredményében hamisan vázolta. A folyó hét dikén tartott összejövetel, nem tractuális gyűlés és hetivásár ürügye alatt, poharazás közben, barátait és rokonait hivatalnokká teremtő conventiculum volt, hanem a társadalom minden rétegéből tüzetesen azért hivatott össze, hogy a jelen nehéz és határozó kérdését megoldva, bizonyos iránynak tűzze ki egyesítő zászlaját, de arról győződjék meg Töltényi úr, hogy a megjelentek között egy sem volt, kinek csak még most kellene megtanulnia, miszerint a patrimoniális apange-ok osztogatása, törvény által szentesített jogok ellenébe, pandora gonosz szellemeinek nyitná meg szelencséjét. Akit a centralizált szenvedés 11 éves iskolája számítóvá ten a jövőre, az nem csak jogot, de sőt kötelezettséget is érez magában eszmecsere és tanácskozás által a rekonstituálás nagy munkáját szenvedély és elhamarkodás nélkül oly biztosan körvonalazott alapokra fektetni, hogy sem téveszmék, sem roszul felosztott szerepek által veszélyezve ne legyen. Ezen nézetből indult ki a nagyváradi tanácskozmány, midőn 5 óráig („poharazás“ nélkül) folytatott értekezéseiben, nem csak a közczélra vezető irányelvek stratégiai pontjait határozta meg, hanem a szereplésre hivatott egyének combinatiojába is belebocsátkozott. Meg vagyok róla győződve, hogy maga Töltényi úr sem fogja az ily tájékozó tanácskozásoknak jogosultságát és czélszerűségét kétségbe vonni, kivált ha visszatekint a hátunk mögött égő bokorra, melyből a Gondviselés intő szava kiált hozzánk. A mire Töltényi úr oly nagy súlyt fektetett,a poharazás is megtörtént, de csak a tanácskozás után, midőn a jelenvoltaknak egy része lemenvén az étterembe, és magyar szokás szerint lelkes pohárk-öszöntésekben éltették a hazát s annak nagy fiai után magokat is. A tény tehát nem az volt, minek Töltényi úr vázolta, s az általa jelzett részvért csak azokban csinálhatta, kik egyéni okok miatt az ügyet támadják Bieg. Gyalokay Lajos. —A „M.Sajtó“nak írják, hogy Brezanóczy nevű békési szolgabirónak ablakait 16-án beverték, a község elöljárói pedig ugyancsak ezen szolgabirónak tömegesen lemondtak; de a szolgabiró azon nyilatkozatára, hogy új elöljáróságot még csak a mostanig is álló rendszer szerint lehet tenni, az eddigi elöljárók, a lakosság kivonatára ideiglen hivatalban maradtak. — Gyuláról írják nekünk, hogy az eddigi megyefőnök, Torkos, a megye székhelyét az egész megye örömére a múlt héten elhagyta; az uj főispánt pedig, K. Wenkheim Bélát 21-én várták oda. — A Kárpátokból. Megszakadtak végre a bilincsek, melyek honunk sajtóját hosszú évek óta az önkény lábaihoz kötötték. Mindenki hangot emel véleménye kifejtésére, mindenki elmondja, mit szenvedett és mit remél, mit vesztett és mit kíván nyerni. Nem ütközhetünk meg, ha honunk közügyeit érdekelve, sokféle, és épen mert sokféle, azért különböző vélemények tűnnek föl. Elvnézetek fönnállottak mindig, és fönn is kell álladék minden alkotmányos országban, ezek megvitatása és cáfolása nem hogy a közjónak ártana, azt, és általa a szabadság kifejlődését mindinkább előmozdítja. Támogatjuk tehát az ellenkező vélemények erős harczát, ott, hol biztos alapon nyugvó alkotmány oltalma alatt élvezzük a rend és béke áldásait, de ott, hol mindez hiányzik , ott, nyíltan kimondjuk, merően kárhoztatjuk az elvvitát. Tizenkét év előtt elvesztettük alkotmányos állásunkat, fegyverünk az elnyomás ellen más nem volt, mint a szenvedő ellentállás és az egyetértés; ezen fegyverrel megtörtük — igaz, segítve külső befolyások által is — elleneinket, kik kényszerítve látják magukat túladni eddigi rendszerükön és egymáshoz nyúlni, mely ha távol is áll régi jogos helyzetünktől, bizonyára még kevésbbé egyez tulajdon elveikkel, mi csak azt mutatja, hogy maguk alkotói lehetetleneknek tartják azokat, és épen ez biztosít minket, hogy el kell nyernünk mindent, amit vesztettünk, ha hasonló egyetértéssel haladunk, mint eddig. Bölcs-e tehát, hogy ez egyetlen fegyverünket magunk törjük össze ? és nem-e ezen következményhez kell jutnunk, ha most már pártokra szakadunk elkeseredett vitákban a jövőt illetőleg, most, midőn a jelenben még semmit sem bírunk, csak ígéretet, az ígéret pedig — közmondásunk tanítja — szép szó, ha megtartják igen jó ! Nézetem szerint, jelen perezben hazafias kötelességünk és a politikai okosság parancsolják , egyesülve csak egy czélra törekednünk, visszanyerni a mitől megfosztanunk: jogállapotunkat. Jogállapotunk pedig az 1848-iki alkotmány. Messze vagyunk még ennek visszanyerésétől, nagy nehézségekkel van az összekötve, de nem lehetetlen, sőt inkább valószinű, hogy szilárd kitartással és egyetértéssel czélt érünk, — pártokra szakadva soha! — Ahol egy egész nemzet egy czélra törekszik, el kell azt érnie előbb utóbb, ennek a jelenkor története fényes példáit adja; ott hol pártok vannak, egyik sem elégittetik ki, és könnyen elvesznek valamennyien ; hazánk saját siralmas példája tanítja azt. Maradjunk tehát a mik voltunk : „egyetértők a kitürésben, és kitürők az egyetértésben“ — mint ezt hazánk egyik jeles fia egy Kazinczy-ünnepély alkalmával mondá. Mindenekelőtt két feladatunk van; először : törekedni, hogy mennél előbb, az 1848 diki választási rendszer értelmében alkotott országgyűlés lépjen össze, és ezen czél elérésére minden tehetségeinkkel segíteni a mostani ideiglenes kormányt. Másodszor: azon országgyűlés által kieszközölni az 1848-iki alapokon az alkotmány tökéletes helyreállítását. Akkor biztos alapja leszen az alkotmányos kifejlődésnek, akkor ideje és dicséretes kiállani az elvnézetekkel, akkor mondja meg mindenki, melyik párthoz tartozik, de addig csak egy pajzs alá álljunk, egy czimerhez valljuk be magunkat, egy zászlót emeljünk mindnyájan, és egy szó legyen csak írva reá: a jogállapot. Ez igénytelen egyéni nézetem; meglehet, hogy csalódom ; ha úgy van, meg leszek cáfolva, de bizton hiszem, hogy egy magyar sem kételkedik, hogy ezen nézetem csak egy értelemben gyökerezhetik : a honszeretetben. Gr. Csáky Tivadar. Pest, nov. 21. A helybeli izraelita községi képviselőség egyik legújabb nagyobb horderejű határozata abban áll, miszerint rendes elemi főtanodájában előadási nyelvül haladék nélkül a magyar hozassék be. Ezzel a lehetőség legszélsőbb határáig való elérhetése végett f. hó 20-kán délutáni 3 órakor a községi nagy teremben Hauser József tudor és Gans Dávid nagykereskedő urak elnöklete alatt az öszszes tanítói karral három óra hosszára terjedt tanácskozmány tartatott. Két kérdés merült föl szőnyegre : 1. Elégséges-e az e tanodában működő magyar tanítók száma a fokozott igényeknek megfelelni? 2. Képesek e a tanulók minden osztályban a magyarul előadandó tárgyakat fölfogni? Az intézet viszonyai alapos ismeretének és érett megfontolás nyomán következők már „bevégzett tényeknek“ tekintendők: Az első A) osztályban az olvasás s számolás könnyű gyermekies magyar társalgási nyelven kezdetik meg. Az első B) osztálybeliekkel magyarul közöltetnek az ez osztályt illető olvasmányok s nézleti tárgyak. A második A) osztály tanulói részesülnek a magyar nyelvtan előadásában, valamint a magyarul előadandó mennyiségtanban is. A második B) osztálybeliek magyar nyelvtant tanulnak magyar olvasmányok összeköttetésében ; ugyanezeknek a német nyelv szabályai magyarul adatnak elő. A harmadik osztályban taníttatnak a magyar nyelv szabályai magyar olasmányokkali összeköttetésben; a számvetési műtételek itten magyarul történnek. A negyedik A) osztálybeliek a számvetést, a magyar s német nyelv szabályait magyarul tanulják. A negyedik B) osztály hallgatóinak a földrajz, honi történelem és a magyar nyelv törvényei magyarul adatnak elő. E mellett az első s második osztásbeliekkel a bibliai történet első elbeszélései magyarul közöltélnek; a harmadik, negyedik A) és negyedik B) osztályban pedig a bibliai szöveg velős mondatai héber, magyar s német nyelven oltatnak a fiuk elméjébe. Két, tanodánkban magyarul még nem jól tudó tanító, lekötelezi magát állomásában megmaradás föltétele alatt a jövő tanév kezdetével előadásait magyarul tartani. Ezen intézkedések azon reményre jogosílnak, hogy a jövő tanévtől fogva e tanodában minden tárgy magyarul fog előadathatni. A község költségén fönnálló leányiskolának tanítói e tanácskozmányban szintén részesülvén, föltehető, hogy ezek iskolájukbani történendőkről nyilvános tudósítást adandanak. Hogy a helybeli izraelita k. tanító-képezdében, mely magát a község befolyásától függetlennek véli, a magyar nyelv tágasb tért foglaljon el, az iráni képviselőségünk a k. helytartóságnál komoly lépéseket tesz. A községi képviselőségnek e rendelkezéseiért őszinte „éljenünket“ ezennel nyilvánítván , nem tagadhatjuk, hogy Hauser József és Gans Dávid urak a kivitel körül példás erélyt és jó tapintatot tanúsítottak. Engedje e lap t. szerkesztősége még azon reményemnek kifejezést adnom, miszerint magyarhoni izraelita rendes iskoláink tavitmányának érdekében írandó czikkeimnek lapjának hasábjait nyitni fogja. Bauer Márkfi Lőrincz: Különfélék. — A „P. Lloyd“, mai vezérczikke végén, magát fölhatalmazottnak jelenti kinyilatkoztatni, hogy Eötvös K. semmi küldöttség élén nem látogatta meg Deákot, megkínálandó őt — mint a Fortschritt írta — az 1848- diki pártnak vezérségével, néhány barátjával ment hozzá, s csak azért, hogy rábírja őt az esztergomi tanácskozásban való részvétre. Más egyébről ez alkalommal szó sem volt, s a Fortschritt azon hite, hogy Deák az 1848-ki párt vezérségét elutasította, merő koholmány. Ami több, a „P. Lloyd“ föl van hatalmazva még azt is határozottan kijelenteni, hogy az 1848-iki törvények megítélésében Eötvös és Deák közt semmi véleménykülönbség sincs, és hogy Deák is csak az 1848-iki törvényeket tekinti alkotmányos életünk további kifejlődése jogszerű alapjának. Hadd vádolja már most a Fortschritt czikkírója Deák Ferenczet is „öngyilkos bujtogatással“ s nevezze el, ha tetszik, „egy magyarországi Bachféle párt“ vezérének; a nemzet bizonyosan máskép fog ítélni s Deák Ferenczben ezután is a haza bölcsét fogja tisztelni. — M.Sz.-Mártonban a múlt szept. 23. — Írja a „Delejül“ — érdekes mulatság történt. — E nap délutánján ugyanis mint varázsütésre dudaszó és szerb ének hallatszik falunkban, s a vendégfogadó előtt szerb ifjak és nők járják a kólót; de ez rövid ideig tartott. Egy szerb elkiáltja magát „éljen a magyar !“ s a szerb nők előveszik a magyar ifjakat, csárdást dudáltatnak; a magyar menyecskék és lánykák sem voltak restek, viszonzásul átkarolták a szerb férfiakat s együtt léptették a csárdást. Istenem , de szép jelenet volt e két derék népfajt egy barátságos csoportban látni. Erre a magyarság „kólót“ kiált és a magyar és szerb karöltve járta a kólót egymást éltetve. Hogy a poharak ürítése és a szives felköszöntések el nem maradtak, az magától értetődik. A szerbek a szomszéd Szerb Szent-Márton helységből voltak. És ez mind nem előkészített dolog, hanem a köznép önszive sugallatának kifolyása volt. Ki ne örülne a népek és nemzetek egységén, barátságán ? Áldás a népek egységére, átok a rut visszavonásra. — A budai műegyetemből halljuk, hogy Siegler János, segédlelkész és műegyetemi hitszónok, hosszas szünet után múlt vasárnap tartotta egyházi beszédét nemzeti nyelven, az egész tanári kar és nagyszámú magyar ifjúság jelenlétében s szavait az utóbbihoz intézve, midőn oda ért: „Szeressék a hitet, hazát és koronás királyt ,“ a közönség egyhangú lelkesedése a „Szózatban tört ki. Onnan a fiatalság a harsány „éljen a haza !“ kiáltással indult a vártemplomi szokott vasárnapi szentmisére. — Hoffmann jogtudor úr mint új tanár múlt kedden tartotta első előadását, s mint értesülünk, hallgatói rokonszenvét rendkívüli mértékben megnyerte. Csak azt óhajtjuk, hogy folyvást tartsa is meg. — A júliusi pesti nyugtalanságok alkalmával besorozott jogász, Abada Ferencz kiszabadítására az egyetemi ifjúság testületi lépéseket szándékozik tenni. — Egressy Gábor, új évtől kezdve azon ifjak és leányok gyakorlati képzését elvállalja, kik a színészi pályára kívánnak lépni. — Többen azon gondolkoznak, hogy fővárosunkban egy társalgási gyűlhelyet létesítsenek, mely a társadalom minden elemeit egyesítve, a társalgási élvezeteken kívül népszerű tudományos fölolvasásokban részesítsen. A nyilvános fölolvasásokon, melyeknek tárgya előre tudtul adatt, hölgyek is megjelenhetnek. — Valahára a dunai gőzhajózási társulat is meghallotta a kor szavát. Az al Dunáról ma érkezett semélyszállitó gőzös főrudján már nemzeti lobogó lengett. — Telegramm a bécsi börzéről nov. 21-ikén: 500 metalliques 66.50; nemzeti kölcsön 77.25 ; bankrészvény 755; hitelintézet 172.50; augsburgi váltó 115.65; londoni váltó 13. 25; arany 6.43. NEMZETI SZÍNHÁZ. Nov. 17. Általános bérletszünettel először: „Dinorah, vagy a ploermeli búcsú,“ opera ” fölv. zenéje Meyerbeertől. Mint a nagy mesternek minden művét, itt ezt is szárnyaira vette a hír, még mielőtt színpadra került vala. A közönség, mely a Hugenották, a Próféta, az Ördög Róbert teremtőjétől csak rendkívül nagyszerűt vár, Dinoraht a legfölfokozottabb kíváncsisággal várta s igénye a mester szelleméhez mért volt. Hogy ily körülmény mellett az uj opera, mint minden opera első hallomásra, a közönség egy részét, mely minden számban fülbemászó melódiát, megkapó motívumokat keres, ki nem elégithető oly mértékben, mint Meyerbeer előbbi művei, azt nem annak kell tulajdonítanunk, hogy ez új műben tán gyérebbek a szép számok, hanem, hogy a nagy mester egészen más genre-jét mutatja be e művében az operazenének, mint amilyet Meyerbeer többi műveiben találunk. E zene csodálatos vegyülete az idyllinek, comicusnak, a naivnak s a megrenditőnek. E zenét részeiten tanulmányozni, csalás hangszerelésére figyelni kell, hogy ez újabb műnek is becse fölismertessék. Egyes szépségei már is nagy tetszésben fölfogadtattak, melyek közül csak az első fölvonásbeli hármast, Dinorah magánydalát s tánctzenéjét, az utólsó kardalt s Hoel dalát a 3-ik fölvonásban említjük. Ez utóbbi nem hathatott úgy mint az mindenesetre a jövőben hatni fog, minthogy Füredi úr, ki eleinte tiszta hanggal énekelt, ez áriánál már rekedt volt. E dal az opera egyik legszebb része. A nyitány nagyszerű, mint eredeti a gondolat, mely ez operán vonul keresztül szép motívumul. A nyitány zenéje érthető történetté válik a végjelenet által, mely a kezdet megújulása. Dinoráht, kit a ploermeli búcsú alkalmával jegyese oltárhoz vezet, miután a villám minden vagyonát fölgyujtá , elhagyja kincssóvár jegyese és ez egy bűvész biztatására egy évig elrejtőzik az emberek elöl, mely év leteltével visszatérve, gnómok által őrzött kincshez vezetendi et a fehér kecske. Az év letelik s Hol a jegyes visszatér, s a félénk Chorint rábirja, hogy vele menjen a