Pesti Napló, 1860. november (11. évfolyam, 3219-3243. szám)
1860-11-22 / 3236. szám
271-3236. 11 - ik évi folyami Szerkesztési iroda : fszép-utcza 1-ső szám 1-ső emelet E lap szellemi részét illető mind a közlemény a szerkesztőséghez intéendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kiadóhivatal : Ferencziek terén 7-dik szám földszint A lap anyagi résiót illető közlemények (előfizetési pénz, kiadása körüli panaszok, hirdetmények) a kiadóhivatalhoz intézendők. Előfizetési föltételek : PESTEN, házhoz hordva: Félévre . . . 10 frt 50 kr. a. ért. Evnesvedre . . 6 frt 25 kr. a. ért. jjj., 6 hasábos petit-sor 1-szeri hirdetésnél 7 ujkr. Bélyegéi) ilirillffirljts nyi lyjjg,, 30 ujfcr. Magánvita 4 hasábos petit-sor 25 ujkr. Sonjegyek. Adott tarár tottár VIDÉKRE, postán Félévre . . . 10 frt 60 kr. a. ért. Évnegyedre . . 5 frt 25 kr. a. ért. 1860. Csütörtök, nov. 22. BÉCSI BÖRZE november 20-án, 1860. Adott Tar-Elöbbségi kötvények, ártott át Államvasp. ,...................... 600 frank 137.60 138.— Lombard-velenczei .... 500 frank 133.50 134.50 Duna-gőzhajózási társulat 100 ft pp. 92. — 93. — Osztrák Llyod..........................100 ft pp. —. — —. — 1839-diki sorsolással......................100 frt 126— 126.50 1854 diki „ ......................100 frt 92 — 92.60 1860 diki „ ..... 100 frt 88.75 89.25 Comp-rentpapirok 42 ausztriai lira. . . 16.75 17.25 A hitelintézeti darabja . 100 ft a.é. 107.— 107.50 Trieszti db..........................100 ft pp. 111.— 112.— Dunagőzhajóz. társ. darabja . . 100 ft pp. 93.50 94.50 Budai városközség db . . 40 ft a.é. 35.50 36.— Eszterházy ....... 40 ft pp. 86 — 87 — Salm ...........................................40 ft pp. 37.25 37.75 Pálffy...........................................40 ft pp. 35.75 36.25 Clary ...........................................40 ft pp. 86.25 36 75 St. Genois.....................................40 ft pp. 36.50 87. Windischgrfitz ..... 20 ft pp. 23.25 23.75 Waldstein.....................................20 ft pp. 25.60 26.— Keglevich.....................................10 ft pp. 13.75 14.25 Részvények. Nemzeti bank (ex div.).................................. 752 — 755.— Hitelintézet 200 frt.......................................172.80 172.50 Alsó-ausztriai esc. bank 500 frt .... 552 — 555. — Duna-gőzhajózási társulat 500 ft pp. . . . 400.— 402.— Trieszti Lloyd 2-ik kibocsátás 500 ft pp. . . 145.— 160.— Budapesti lánczhid 500 ft pp.......................... 370.— 380.— Éjszaki vasút............................................ 1926— 1928— ausztr. államvaspálya .... . . 275.50 276.— Nyugati vasút................................. . 181.50 182 — Pardubitzi vasút .......................................112.—112.— riszai vasút .... ......................i47.— 147.— Déli vaspálya 6070 (ex div.)......................is0.— 181.— Károly Lajos vaspálya (ex div.) ... 148.60 149.— A Jraz-Köflachi................................................ .—1105.— Adott Tar-Allamadosság, ár tott át 5°/0-os o trák értékben . . . . 100 frt 62 25 62 75 5°/0-os nemzeti kölcsön .... 100 frt 77.10 77.20 5%-os metalliques...........................100 frt 66 20 66.40 40 . . . 100 frt 58 50 59.Földtehermentezítésiek. 5%-os magyarországi .... 100 frt 68.75 69.25 60 os bánsági, horvát és szláv . . 100 frt 67. 67.50 5%-os erdélyi.......................................100 frt 66.25 66.75 Velenczei kölcsön 1859 57. . . . 100 frt 81.— 81.50 Zálog levelet A n. bank 6 év. 570-es .... 100 ft pp. 99 — 99.50 . „ „ 10 év. 5%-ok . . . . 100 ft pp. 97.50 98.50 . . . sorsolh. 57„ . . . 100 ft pp. 88.50 89.— . „ 12 hó 57........................ 100 ft pp. 100.--------.A n. bank sors. 57, • . . . 100 ft pp. 86 50 87.— A gallicziai föld. hitelintéz. 4,4%-es 100 ft pp. 88 — 85.— Adott Tatár tott ár N. Szombati 1-fő kibocsátás...................... 20.— 22.— N. Szombati 2-ik kibocsátás...................... 60.— 65 — Váltók (devisek). Három hónapra. Amsterdam 100 holl. frt (86 ft 52 kr a. é.) 8*— —. — —.— Augsburg 100 d. német ft (85 ft 90 7, kr) 3'/. „ 116. — 116.20 Berlin 100 tallér (150 frt ausztr. értékb.) „ —.— —.— M. Frankfurt 100 d. ném. frt (85 ft 90'/, kr) 3 „ 116.10 116.29 Hamburg 100 mark-bank . frt (75ft 85kr)2 „ 102.10 102 20 London 10 font sterling. (100 ft 23*/, kr) 6 „ 135.15 135.25 PárisiOO frank(40ft öOkrausztriai írt.) S'/t „ 58.70 53.80 Pénznemek. Korona......................................................18.60 —.— Császári arany...................................... . 6.42 —.— Reczés arany ............................................6.42 — Napoleons d'or ...........................10.81 10 83 Orosz imperiale............................................11.10 —.— Ezüst............................................................35. V, —.A nemzeti kölcsön papír szelvényei ... 86.'/, —.— PEST, november 21. „A magyarok a szabadsággal csábítanak, avval biztatva, hogy nemzetiségünket is meg fogjuk tartani. Ők tehát többet ígérnek, mint mivel eddig bírtunk. Föláldoztuk egyszer már nemzetiségünkért szabadságunkat, s az eredmény csak az volt, hogy mindkettőt együtt vesztettük el. Adja Isten, hogy soha többé hasonló helyzetbe ne jöjjünk; ha azonban ez ismét történnék, tartsuk meg inkább szabadságunkat nemzetiségünk nélkül, semhogy újra mindkettőt veszítsük el.“ — így szól a „Pozor“ múlt heti számainak egyikében. E tanács jó, csak lélek azok közé tartozik, melyeknek helyességét belátjuk, melyeket a logika fegyvereivel bebizonyítani igen könnyű, de melyeket követni nehéz, sőt csaknem lehetetlen. Mint minden, mit szivünk által birunk, úgy a nemzetiség oly kincs, melyet más javakért felcserélni nem lehet, s ha mi magyarok a velünk együtt lakó testvérnépeket a szabadsággal valóban csak csábítgatjuk s nemzetiségi érdekeik tiszteletéről adott ígéreteinket beváltani nem akarjuk, ha csakugyan ismét oly időknek megyünk elébe, midőn e hon határai között lakó népeknek választani kell a szabadság és nemzetiség között, hogy vagy az egyikről vagy a másikról lemondva, azon tényezőknek egyikét mindenesetre nélkülözzék, melyek nélkül népeknek egészséges kifejlődése nem várható , akkor mondjunk le minden reményről s legyünk meggyőződve, hogy a veszélyek, melyek hazánkat most tizenkét év előtt a sír széléhez vezették, újra föl fognak merülni. Csakugyan létezik-e a szabadság s a nemzetiség érdekei között ellentét? ez tehát azon kérdés, melynek eldöntésétől jövőnknek minden reményei függnek, s melyet őszinteséggel tárgyalva tisztába hozni az időszaki sajtónak hazánkban legfontosabb föladásai közé tartozik. Tekintsük e kérdést mindenek előtt tisztán a magyar szempontból. Kevés nemzet van, mely a magyarnál zivatarosabb múlton ment keresztül; történetünk egy századokig tartó harcznak leirása, s ha visszatekintünk, alig foghatnék meg, hogy e nép annyi veszélyek közt fönntarthatta magát,ha múltúnk mélyebb tanulmányozása nem győzne meg arról, hogy épen a nem szűnő harczoknak s veszélyeknek, melyek létünket századokon át fenyegeték, köszönjük fönnmaradásunkat. A kereszténység kérdése századokon át egyszersmind az európai polgárisodás kérdése vola, s a nemzet, mely ennek lobogói alatt harczolt, nem csak saját fönnmaradásáért, de az emberiség legszentebb érdekeiért küzdött. Európa biztonsága azt kiváná, hogy e helyen, melyet országunk elfoglal, egy erős állam létezzék s mert nemzetünk a kor ezen igényeinek megfelelt — ez biztositá fönnmaradását. Nem a kor szellemével ellentétben, hanem annak szolgálatában küzdöttek elődeink, s midőn e nemzet Mohácsnál elvérzett a nyugati czivilizatió egyszersmind azon seregtől fosztatott meg, melyben századokon át védfalát látá, s nem bámulhatja senki, ha hazánk, épen mert az egykor egy általános európai szükséget pótolt, nem is felejtetett el nagy bukása után és fönntartva azon eszme óriás hatalma által, melynek magát föláldozá, segítve egész Európa rokonszenvétől, végre ismét lerázd a török jármát, mely alatt másfél századnál tovább görnyedett. Ha van nemzet, mely fönnmaradását tisztán annak köszöné, mert egy nagy eszmének élt s mint annak képviselője tekintetett, a magyar nemzet az. Ha a kereszténységet el nem fogadjuk,sorsunk kétségen kívül az volna, melyre már nálunknál számra nagyobb s vitézségre hasonló nemzetek jutottak, melyek a népvándorlások korszakában Európába jöttek , hogy rövid hatalom után nemzeti egyediségöket elveszítsék. És ha most a múltról a jelenre fordítjuk figyelmünket, mit látunk? Európa jóléte s biztonsága ismét azt igényli, hogy e helyen, melyet nagy részben hazánk foglal el, egy erős állam létezzék. Európa öszszes diplomatája legfontosabb teendői közé számítja, elhárítani a veszélyeket, melyek azon államot, mely e szükséget pótolja, fenyegethetnek. De van valami a diplomata következetes törekvéseinél még hatalmasabb, valami, mi a világ minden államférfiainál, kik a politikai egyensúly szükségét hirdetik, erősebben szól, s ez a kor szelleme. Azon rejtélyes erő, félig ösztön, félig meggyőződés, melynek keletkezését homály fedi, melynek néha rögtönös változásai megmagyarázhatlanok, de melynek hatalmas nyilatkozatainak ellentállni senkinek sem lehet, s mely valamint a középkorban Európa népeit a szent földre vezette, később a vallási s ez után a politikai reformot tűzte ki buzgó törekvéseik czéljának, úgy most minden népeket nemzetiségek fönntartása a kifejtésére lelkesíti. Ha keresztény polgárisodásunknak eddigi fejlését tekintjük, a korszellem ezen irányában nincs semmi meglepő. Csak folytatása ez azon küzdelemnek, mely a szabadság s egyenlőségért századok óta foly,s igen természetes, hogy ugyanazon elvek, melyek, mi az egyéneket illeti, senki által többé kétségbe nem vonatnak, most a népek egymás közötti viszonyaira is alkalmaztatnak. De ha ez iránt máskép vélekednénk is, vájjon ignorálhatjuk-e a korszellem ezen irányának létezését s a hatást, melyet az minden államok viszonyaira napjainkban gyakorol ? Helyes vagy helytelennek tartjuk e azon nézeteket, melyek a nemzetiségek kérdése iránt napjainkban fölmerültek , csak egy átmenő vagy oly mozgalomnak tartjuk-e a nemzetiségi lelkesedést, mely az emberiség kifejlődésére századokon át elhatározó befolyást fog gyakorolni , — az egyre megy, — de hogy e mozgalom nagy s általános s hogy semmi, mi a kor szellemének ezen irányával ellentétbe lép, jelenleg fönn nem tarthatja magát, hogy tehát, ha a Duna mentében egy erős állam létezését szükségesnek ismerjük, e szükséget is csak úgy elégíthetjük ki, ha ez által a kor uralkodó szellemével ellenkezésbe nem jövünk: ezen senki nem kételkedhetik — legkevésbbé mi magyarok, kik a nemzetiségi elvnek hatalmát nem csak fölfogni, de érezni tudjuk. Kétségbe vehetetlen históriai jogaink , egy nem csak szenvedésekben, de dicsőségben gazdag múlt, mely mind azon népeknek, melyek a magyar korona alatt egykor egyesítve voltak, közös tulajdona, úgy hozzák magukkal, hogy a kívánt egység, mely az utolsó tizenkét év alatt felbomlott, a magyar alkotmány visszaállítása által könnyebben létesíthető, mint más bármily eszközök által. De ha helyzetünk e részben kedvező is, az eredmény mindig csak attól függ: vájjon a nagy föladás megoldására képeseknek mutatjuk-e magunkat ? Azaz: vájjon a különböző nemzetiségeknek a közös szabadság alapján s nemzetiségi követeléseik teljes kielégítése mellett egy erős egészszé összeforrasztása a magyar korona alatt lehetséges-e vagy sem? . Az első esetben jövőnk biztosítva van, s a birodalom jól értett érdekei is azt kívánják, hogy az, mire a birodalmi egységnek eszméje elégtelennek mutatkozott , Magyarország által történjék meg, mely fejedelmének egysége által a birodalommal várhatatlan kapcsolatban áll; a másikban a föladás, melyre Magyarország elégtelennek mutatkozott, akár ismét az összes birodalom, akár más hatalom által fog megoldatni; de hogy e kérdés meg fog oldatni Magyarország által, mely arra históriai jogánál fogva hivatva van, vagy Magyarország históriai jogainak ellenére, ha máskép nem lehet, az nem szenved semmi kétséget. S azért kétkedés nélkül mondhatjuk el, hogy az e hazában lakó különböző nemzetiségeknek kielégítése, reánk magyarokra nézve nem oly dolog, mely önkényünktől függ, vagy melyet csak e nemzet nagylelkűségétől várunk, hanem, hogy az alapföltétele egész jövőnknek, mert csak azon mértékben, melyben e hon minden lakóit az alkotmányos szabadságban részesítjük s ez által minden nemzetiségnek méltányos igényeit kielégíthetjük — azon mértékben biztosítottuk saját nemzetiségünket és alkotmányos szabadságunkat is. És vajjon ezen összefüggés, mely politikai jövőnk s minden e hazában lakó nemzetiségek méltányos igényeinek kielégítése között a magyar szempontból létezik, nem világos-e akkor is, ha azon egyes nem-magyar népek érdekeit tartjuk szemeink előtt, melyek századok óta a magyar korona alatt egy nemzetté egyesültek ? Mert ha minden nép saját nemzetiségének szabad kifejlődhetését veszi igénybe, vajjon miként érvényesítheti ezen igényeit? A múlt csak privilégiumokat ismert s igen természetes, ha akkor, midőn a közös jog fogalma még ismeretlen volt, minden egyes nemzetiség is csak privilegiált állásában kérése biztonságát. Az Erdélyben lakó három nemzetnek privilégiumai teljes öszhangzásban állnak azon kor egyéb jogfogalmaival, méh alatt minden polgári jognak élvezete egy nemesi levél birtokához vala kötve; de várjon ki fogja állítani, hogy a nemzetiségek igényeit korunkban is ezen eszközökkel biztosíthatjuk. Ha az egyes nemzetiségek egymás mellett, de egymástól elkülönözve laknának, mindenik külön kijelölhető határokkal körül fogva , akkor ez itt talán czélhoz vezethetne. Hasonló kiváltságokat adva mindeniknek, fölállítva Erdélyben a három nemzet mellé a negyediket, a nemzetiségek talán ki lennének elégítve. De váljon jelen helyzetünkben, midőn a különböző nemzetiségek vegyülve laknak egymás között, tehetjük-e ezt a nélkül, hogy egyes helyeken bizonyos nemzetiségeknek kiváltságokat adva, minden többiek fölött nem igazolható elnyomás gyakoroltatnék, melyet ugyanazon nemzetiség, melynek egy helyen kedvezhetünk más helyen tűrne, úgy, hogy a nemzetiségek kielégítése helyett csak azoknak nem szűnő ellentétét s küzdelmeit idéztük volna elő. A dolgok ezen állásában a nemzetiségi igények kielégítése csak a politikai szabadságnak azon formái alatt lehetséges, melyek mellett e nehéz föladás Svájczban, Belgiumban s általán véve mindazon országokban oldatott meg, hol különböző nemzetiségek ugyanazon alkotmány alatt békésen s egyetértve állnak egymás mellett, azaz: jól rendezett helyhatósági szerkezet által, mely eléggé tág körű legyen, hogy az egyes nemzetiségek szabad kifejlésére helyet adjon, s csak annyiban szoríttassék korlátok közé, mennyiben azt az állam egysége elkerülhetlenül szükségessé teszi. Nézzük át a világ minden alkotmányait, hányjuk föl történetkönyveinket, gondoljunk át minden lehetőséget, s az e hazában lakó különböző nemzetiségek kielégítésének más módját nem fogjuk találni; s ki nem látja át, hogy ily institutiók létesítése, hogy azoknak s általuk minden nemzetiségek szabad kifejlődésének egyedüli garantiája csak azon állástól függ, melyet a magyar koronának összes területe alkotmányos tekintetben bízni fog. Miből világos, hogy az egyes, hazánkban lakó nemzetiségek s az egész ország alkotmányos szabadsága nem csak oly ellentétben nem állnak egymással, mely arra kényszerítene, hogy a kettő közel egyről lemondjunk, sőt hogy e két érdek ugyanaz , hogy valamint Magyarország alkotmányos fönnállása csak az által válik lehetségessé, ha az minden nemzetiségi méltányos igényeket kielégíteni képes, úgy az egyes nemzetiségi érdekek csak alkotmányos létünk biztosítása által elégíttethetnek ki. S épen e két érdeknek ugyanazonossága az, hogy akár a politikai szabadságot, akár a nemzetiséget tartsuk fontosabbnak, végre csak egy út fekszik előttünk,melyen haladnunk kell — ez az, miben mi kifejlődésünk garantiáját látjuk s miért, daczára a sötét fellegeknek, melyek láthatárunkon tornyosulnak , a jövőbe nyugodtan nézünk. B. Eötvös József. (Fk.) Legyen szabad olvasóink figyelmét csak néhány szóval azon megható látványra irányozni, melyet a csekély számú besseni nép e perezben nyújt, és mely, ha valahol, úgy hazánkban a legélénkebb rokonszenvre és elismerésre fog találni. Már régebben Volt alkalmunk azon férfias elszántságra utalni, melylyel a hesseni nép a maga 1831-diki alkotmányát visszakövetelte, mitsem akarván tudni sem az 1852-i octroyirozásról, sem pedig az ezen octroyirozás és az 1831-diki alkotmány közti compromissioról. Hosszú tíz esztendőn át maltratikrozták e szegény népet, nem mivel jogtalanságot követett el, hanem mivel jogától egy hajszálnyit sem akart engedni. Az alkotmány mellett küzdött katonatisztek kardjai a behívott idegenek — bajorok — által ketté törettek; az alkotmányhoz hű hivatalnokok elkergetettek, fogságba vitettek, vagyonukban megkárosittattak, a bírák kénytelenek voltak székeiket odahagyni, mert nem tudták, nem akarták a törvényt addig csűrni csavarni, mig a jogból jogtalanság lesz és megfordítva; idegen zsoldosok