Pesti Napló, 1860. november (11. évfolyam, 3219-3243. szám)

1860-11-22 / 3236. szám

271-3236. 11 - ik évi folyami Szerkesztési iroda : fszép-utcza 1-ső szám 1-ső emelet E lap szellemi részét illető mind a köz­lemény a szerkesztőséghez inté­­endő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezek­től fogadtatnak el. Kiadó­hivatal : Ferencziek terén 7-dik szám földszint A lap anyagi résiót illető közlemények (előfizetési pénz, kiadása körüli panaszok, hirdetmények) a kiadó­hivatalhoz intézendők. Előfizetési föltételek : PESTEN, házhoz hordva: Félévre . . . 10 frt 50 kr. a. ért. Evnesvedre . . 6 frt 25 kr. a. ért. jjj., 6 hasábos petit-sor 1-szeri hirdetésnél 7 ujkr. Bélyegéi) iliril­lffirljts nyi l­yjjg,, 30 ujfcr. Magánvita 4 hasábos petit-sor 25 ujkr. Sonj­egyek. Adott tar­­ár tott­ár VIDÉKRE, postán Félévre . . . 10 frt 60 kr. a. ért. Évnegyedre . . 5 frt 25 kr. a. ért. 1860. Csütörtök, nov. 22. BÉCSI BÖRZE november 20-án, 1860. Adott Tar-El­öbbségi kötvények, ár­tott át Államvasp. ,­­...................... 600 frank 137.60 138.— Lombard-velenczei .... 500 frank 133.50 134.50 Duna-gőzhajózási társulat 100 ft pp. 92. — 93. — Osztrák Llyod..........................100 ft pp. —. — —. — 1839-diki sorsolással......................100 frt 126— 126.50 1854­ diki „ ......................100 frt 92 — 92.60 1860 diki „ ..... 100 frt 88.75 89.25 Comp-rentpapirok 42 ausztriai lira. . . 16.75 17.25 A hitelintézeti darabja . 100 ft a.é. 107.— 107.50 Trieszti db..........................100 ft pp. 111.— 112.— Dunagőzhajóz. társ. darabja . . 100 ft pp. 93.50 94.50 Budai városközség db . . 40 ft a.é. 35.50 36.— Eszterházy ....... 40 ft pp. 86 — 87 — Salm ...........................................40 ft pp. 37.25 37.75 Pálffy...........................................40 ft pp. 35.75 36.25 Clary ...........................................40 ft pp. 86.25 36 75 St. Genois.....................................40 ft pp. 36.50 87.­ Windischgrfitz ..... 20 ft pp. 23.25 23.75 Waldstein.....................................20 ft pp. 25.60 26.— Keglevich.....................................10 ft pp. 13.75 14.25 Részvények. Nemzeti bank (ex div.).................................. 752 — 755.— Hitelintézet 200 frt.......................................172.80 172.50 Alsó-ausztriai esc. bank 500 frt .... 552 — 555. — Duna-gőzhajózási társulat 500 ft pp. . . . 400.— 402.— Trieszti Lloyd 2-ik kibocsátás 500 ft pp. . . 145.— 160.— Budapesti lánczhid 500 ft pp.......................... 370.— 380.— Éjszaki vasút............................................ 1926— 1928— ausztr. államvaspálya .... . . 275.50 276.— Nyugati vasút................................. . 181.50 182 — Pardubitzi vasút .......................................112.—112.— riszai vasút .... ......................i47.— 147.— Déli vaspálya 6070 (ex div.)......................is0.— 181.— Károly Lajos vaspálya (ex div.) ... 148.60 149.— A Jraz-Köflachi................................................ .—1105.— Adott Tar-Allamadosság, ár tott át 5°/0-os o trák értékben . . . . 100 frt 62 25 62 75 5°/0-os nemzeti kölcsön .... 100 frt 77.10 77.20 5%-os metalliques...........................100 frt 66 20 66.40 4­0 . . . 100 frt 58 50 59.­Föl­dtehermen­tezítésiek. 5%-os magyarországi .... 100 frt 68.75 69.25 60­­ os bánsági, horvát és szláv . . 100 frt 67.­ 67.50 5%-os erdélyi.......................................100 frt 66.25 66.75 Velenczei kölcsön 1859 57. . . . 100 frt 81.— 81.50 Zálog­ levelet A n. bank 6 év. 570-es .... 100 ft pp. 99 — 99.50 . „ „ 10 év. 5%-ok . . . . 100 ft pp. 97.50 98.50 . . . sorsolh. 57„ . . . 100 ft pp. 88.50 89.— . „ 12 hó 57........................ 100 ft pp. 100.--------.­A n. bank­ sors. 57, • . . . 100 ft p­p. 86 50 87.— A gallicziai föld. hitelintéz. 4,­4%-es 100 ft pp. 88 — 85.— Adott Tat­­ár tott ár N. Szombati 1-fő kibocsátás...................... 20.— 22.— N. Szombati 2-ik kibocsátás...................... 60.— 65 — Váltók (devisek). Három hónapra. Amsterdam 100 holl. frt (86 ft 52 kr a. é.) 8*— —. — —.— Augsburg 100 d. német ft (85 ft 90 7, kr) 3'/. „ 116. — 116.20 Berlin 100 tallér (150 frt ausztr. értékb.) „ —.— —.— M. Frankfurt 100 d. ném. frt (85 ft 90'/, kr) 3 „ 116.10 116.29 Hamburg 100 mark-bank . frt (75ft 85kr)2 „ 102.10 102 20 London 10 font sterling. (100 ft 23*/, kr) 6 „ 135.15 135.25 PárisiOO frank(40ft öOkrausztriai írt.) S'/t „ 58.70 53.80 Pénznemek. Korona......................................................18.60 —.— Császári arany...................................... . 6.42 —.— Reczés arany ............................................6.42 — Napoleons d'or ...........................10.81 10 83 Orosz imperiale............................................11.10 —.— Ezüst............................................................35. V, —.­A nemzeti kölcsön papír szelvényei ... 86.'/, —.— PEST, november 21. „A magyarok a szabadsággal csábítanak, avval biztatva, hogy nemzetiségünket is meg fogjuk tartani. Ők tehát többet ígérnek, mint mivel eddig bírtunk. Föláldoztuk egyszer már nemzetiségünkért szabadságunkat, s az ered­mény csak az volt, hogy mindkettőt együtt vesztettük el. Adja Isten, hogy soha többé hasonló helyzetbe ne jöjjünk; ha azonban ez ismét történnék, tartsuk meg inkább szabad­ságunkat nemzetiségünk nélkül, semhogy újra mindkettőt veszítsük el.“ — így szól a „Po­­zor“ múlt heti számainak egyikében. E tanács jó, csak lélek azok közé tartozik, melyeknek helyességét belátjuk, melyeket a logika fegyvereivel bebizonyítani igen könnyű, de melyeket követni nehéz, sőt csaknem lehe­tetlen. Mint minden, mit szivünk által birunk, úgy a nemzetiség oly kincs, melyet más javakért fel­cserélni nem lehet, s ha mi magyarok a velünk együtt lakó testvérnépeket a szabadsággal va­lóban csak csábítgatjuk s nemzetiségi érdekeik tiszteletéről adott ígéreteinket beváltani nem akarjuk, ha csakugyan ismét oly időknek me­gyünk elébe, midőn e hon határai között lakó népeknek választani kell a szabadság és nem­zetiség között, hogy vagy az egyikről vagy a másikról lemondva, azon tényezőknek egyikét mindenesetre nélkülözzék, melyek nélkül né­peknek egészséges kifejlődése nem várható , akkor mondjunk le minden reményről s le­gyünk meggyőződve, hogy a veszélyek, melyek hazánkat most tizenkét év előtt a sír széléhez vezették, újra föl fognak merülni. Csakugyan létezik-e a szabadság s a nemzetiség érdekei között el­lentét? ez tehát azon kérdés, melynek eldön­tésétől jövőnknek minden reményei függnek, s melyet őszinteséggel tárgyalva tisztába hozni az időszaki sajtónak hazánkban legfontosabb föladásai közé tartozik. Tekintsük e kérdést mindenek előtt tisztán a magyar szempontból. Kevés nemzet van, mely a magyarnál ziva­tarosabb múlton ment keresztül; történetünk egy századokig tartó harcznak leirása, s ha visszatekintünk, alig foghatnék meg, hogy e nép annyi veszélyek közt fönntarthatta magát,ha múltúnk mélyebb tanulmányozása nem győzne meg arról, hogy épen a nem­ szűnő harczoknak s veszélyeknek, melyek létünket századokon át fenyegeték, köszönjük fönnmaradásunkat. A kereszténység kérdése századokon át egy­szersmind az európai polgárisodás kérdése vola, s a nemzet, mely ennek lobogói alatt harczolt, nem csak saját fönnmaradásáért, de az emberiség legszentebb érdekeiért küzdött. Európa biztonsága azt kiváná, hogy e he­lyen, melyet országunk elfoglal, egy erős állam létezzék s mert nemzetünk a kor ezen igényeinek megfelelt — ez biztositá fönnma­radását. Nem a kor szellemével ellentétben, hanem annak szolgálatában küzdöttek elődeink, s midőn e nemzet Mohácsnál elvérzett a nyu­gati czivilizatió egyszersmind azon seregtől fosztatott meg, melyben századokon át védfa­­lát látá, s nem bámulhatja senki, ha hazánk, épen mert az egykor egy általános európai szükséget pótolt, nem is felejtetett el nagy bu­kása után és fönntartva azon eszme óriás ha­talma által, melynek magát föláldozá, segítve egész Európa rokonszenvétől, végre ismét le­rázd a török jármát, mely alatt másfél századnál tovább görnyedett. Ha van nemzet, mely fönnmaradását tisztán annak köszöné, mert egy nagy eszmének élt s mint annak képviselője tekintetett, a magyar nemzet az. Ha a kereszténységet el nem fo­gadjuk,sorsunk kétségen kívül az volna, melyre már nálunknál számra nagyobb s vitézségre hasonló nemzetek jutottak, melyek a népván­dorlások korszakában Európába jöttek , hogy rövid hatalom után nemzeti egyediségöket elveszítsék. És ha most a múltról a jelenre fordítjuk figyelmünket, mit látunk? Európa jóléte s biztonsága ismét azt igényli, hogy e helyen, melyet nagy részben hazánk foglal el, egy erős állam létezzék. Európa ösz­­szes diplomatája legfontosabb teendői közé számítja, elhárítani a veszélyeket, melyek azon államot, mely e szükséget pótolja, fenyeget­hetnek. De van valami a diplomata követke­zetes törekvéseinél még hatalmasabb, valami, mi a világ minden államférfiainál, kik a politi­kai egyensúly szükségét hirdetik, erősebben szól, s ez a kor szelleme. Azon rejtélyes erő, félig ösztön, félig meggyőződés, melynek keletkezését homály fedi, melynek néha rög­­tönös változásai megmagyarázhatlanok, de melynek hatalmas nyilatkozatainak ellentállni senkinek sem lehet, s mely valamint a közép­korban Európa népeit a szent földre vezette, később a vallási s ez után a politikai reformot tűzte ki buzgó törekvéseik czéljának, úgy most minden népeket nemzetiségek fönntartása a kifejtésére lelkesíti. Ha keresztény polgárisodásunknak eddigi fejlését tekintjük, a korszellem ezen irányában nincs semmi meglepő. Csak folytatása ez azon küzdelemnek, mely a szabadság s egyenlőség­ért századok óta foly,s igen természetes, hogy ugyanazon elvek, melyek, mi az egyéneket illeti, senki által többé kétségbe nem vonat­nak, most a népek egymás közötti viszonyaira is alkalmaztatnak. De ha ez iránt máskép vélekednénk is, váj­jon ignorálhatjuk-e a korszellem ezen irányá­nak létezését s a hatást, melyet az minden ál­lamok viszonyaira napjainkban gyakorol ? He­lyes vagy helytelennek tartjuk e azon nézete­ket, melyek a nemzetiségek kérdése iránt nap­jainkban fölmerültek , csak egy átmenő vagy oly mozgalomnak tartjuk-e a nemzetiségi lel­kesedést, mely az emberiség kifejlődésére szá­zadokon át elhatározó befolyást fog gyakorol­ni , — az egyre megy, — de hogy e mozga­lom nagy s általános s hogy semmi, mi a kor szellemének ezen irányával ellentétbe lép, je­lenleg fönn nem tarthatja magát, hogy tehát, ha a Duna mentében egy erős állam létezését szükségesnek ismerjük, e szükséget is csak úgy elégíthetjük ki, ha ez által a kor uralko­­dó szellemével ellenkezésbe nem jövünk: ezen senki nem kételkedhetik — legkevésbbé mi magyarok, kik a nemzetiségi elvnek hatalmát nem csak fölfogni, de érezni tudjuk. Kétségbe vehetetlen históriai jogaink , egy nem csak szenvedésekben, de dicsőségben gazdag múlt, mely mind azon népeknek, me­lyek a magyar korona alatt egykor egyesítve voltak, közös tulajdona, úgy hozzák maguk­kal, hogy a kívánt egység, mely az utolsó ti­zenkét év alatt felbomlott, a magyar alkot­mány visszaállítása által könnyebben létesít­hető, mint más bármily eszközök által. De ha helyzetünk e részben kedvező is, az eredmény mindig csak attól függ: vájjon a nagy föladás megoldására képeseknek mutatjuk-e magun­kat ? Azaz: vájjon a különböző nemzeti­ségeknek a közös szabadság alap­ján s nemzetiségi követeléseik tel­jes kielégítése mellett egy erős egészszé összeforrasztá­sa a magyar korona alatt lehetséges-e vagy sem? . Az első esetben jövőnk biztosítva van, s a birodalom jól értett érdekei is azt kívánják, hogy az, mire a birodalmi egységnek eszméje elégtelennek mutatkozott , Magyarország által történjék meg, mely fejedelmének egy­sége által a birodalommal várhatatlan kapcso­latban áll; a másikban a föladás, melyre Ma­gyarország elégtelennek mutatkozott, akár is­mét az összes birodalom, akár más hatalom által fog megoldatni; de hogy e kérdés meg fog oldatni Magyarország által, mely arra his­tóriai jogánál fogva hivatva van, vagy Ma­gyarország históriai jogainak ellenére, ha máskép nem lehet, az nem szenved semmi kétséget. S azért kétkedés nélkül mondhatjuk el, hogy az e hazában lakó különböző nemze­tiségeknek kielégítése, reánk magyarokra nézve nem oly dolog, mely önkényünktől függ, vagy melyet csak e nemzet nagylelkűségétől várunk, hanem, hogy az alapföltétele egész jövőnknek, mert csak azon mérték­ben, melyben e hon minden lakóit az alkotmányos szabadságban ré­szesítjük s ez által minden nemze­tiségnek méltányos igényeit kie­légíthetjük — azon mértékben biz­tosítottuk saját nemzetiségünket és alkotmányos szabadságunkat i­s. És vajjon ezen összefüggés, mely politikai jövőnk s minden e hazában lakó nemzetiségek méltányos igényeinek kielégítése között a ma­gyar szempontból létezik, nem világos-e akkor is, ha azon egyes nem-magyar népek érdekeit tartjuk szemeink előtt, melyek századok óta a magyar korona alatt egy nemzetté egyesültek ? Mert ha minden nép saját nemzetiségének szabad kifejlődhetését veszi igénybe, vajjon miként érvényesítheti ezen igényeit? A múlt csak privilégiumokat ismert s igen természetes, ha akkor, midőn a közös jog fo­galma még ismeretlen volt, minden egyes nemzetiség is csak privilegiált állásában ké­rése biztonságát. Az Erdélyben lakó három nemzetnek privi­légiumai teljes öszhangzásban állnak azon kor egyéb jogfogalmaival, méh alatt minden polgári jognak élvezete egy nemesi levél bir­tokához vala kötve; de várjon ki fogja állí­tani, hogy a nemzetiségek igényeit korunk­ban is ezen eszközökkel biztosíthatjuk. Ha az egyes nemzetiségek egymás mellett, de egymástól elkülönözve laknának, m­inde­­nik külön kijelölhető határokkal körül fog­va , akkor ez itt talán czélhoz vezethetne. Hasonló kiváltságokat adva mindeniknek, fölállítva Erdélyben a három nemzet mellé a negyediket, a nemzetiségek talán ki lennének elégítve. De váljon jelen helyzetünkben, mi­dőn a különböző nemzetiségek vegyülve lak­nak egymás között, tehetjük-e ezt a nélkül, hogy egyes helyeken bizonyos nemzetiségek­nek kiváltságokat adva, minden többiek fö­lött nem igazolható elnyomás gyakoroltatnék, melyet ugyanazon nemzetiség, melynek egy helyen kedvezhetünk más helyen tűrne, úgy, hogy a nemzetiségek kielégítése helyett csak azoknak nem szűnő ellentétét s küzdelmeit idéztük volna elő.­­ A dolgok ezen állásá­ban a nemzetiségi igények kielégítése csak a politikai szabadságnak azon formái alatt lehetséges, melyek mellett e nehéz föla­dás Svájczban, Belgiumban s általán véve mindazon országokban oldatott meg, hol külön­böző nemzetiségek ugyanazon alkotmány alatt békésen s egyetértve állnak egymás mellett, az­az: jól rendezett helyhatósági szer­kezet által, mely eléggé tág körű le­gyen, hogy az egyes nemzetiségek szabad kifej­lésére helyet adjon, s csak annyiban szoríttassék korlátok közé, mennyiben azt az állam egysége elkerülhetle­­nül szükségessé teszi. Nézzük át a világ minden alkotmányait, hányjuk föl történetkönyveinket, gondoljunk át minden lehetőséget, s az e hazában lakó kü­lönböző nemzetiségek kielégítésének más mód­ját nem fogjuk találni; s ki nem látja át, hogy ily institutiók létesítése, hogy azoknak s álta­luk minden nemzetiségek szabad kifejlődésé­nek egyedüli garantiája csak azon állás­tól függ, melyet a magyar koroná­nak összes területe alkotmányos tekintetben bízni fog. Miből világos, hogy az egyes, hazánkban lakó nemzetiségek s az egész ország alkotmá­nyos szabadsága nem csak oly ellentétben nem állnak egymással, mely arra kényszerítene, hogy a kettő közel egyről lemondjunk, sőt hogy e két érdek ugyanaz , hogy valamint Magyarország alkotmányos fönn­állása csak az által válik lehetsé­gessé, ha az minden nemzetiségi méltányos igényeket kielégíteni képes, úgy az egyes nemzetiségi érdekek csak alkotmányos létünk biztosítása által elégíttethetnek ki. S épen e két érdeknek ugyanazonossága az, hogy akár a politikai szabadságot, akár a nemzetiséget tartsuk fontosabbnak, végre csak egy út fekszik előttünk,melyen haladnunk kell — ez az, miben mi kifejlődésünk garantiáját látjuk s miért, daczára a sötét fellegeknek, melyek láthatárunkon tornyosulnak , a jövőbe nyugodtan nézünk. B. Eötvös József. (Fk.) Legyen szabad olvasóink figyelmét csak néhány szóval azon megható látványra irányozni, melyet a csekély számú besseni nép e perezben nyújt, és mely, ha valahol, úgy hazánkban a legélénkebb rokonszenvre és el­ismerésre fog találni. Már régebben Volt alkalmunk azon férfias elszántságra utalni, melylyel a hesseni nép a maga 1831-diki alkotmányát visszakövetelte, mitsem akarván tudni sem az 1852-i octroyi­­r­o­z­á­s­r­ó­l, sem pedig az ezen octroyirozás és az 1831-diki alkotmány közti compromis­­sioról. Hosszú tíz esztendőn át maltratikrozták e szegény népet, nem mivel jogtalanságot kö­vetett el, hanem mivel jogától egy hajszálnyit sem akart engedni. Az alkotmány mellett küz­dött katonatisztek kardjai a behívott idegenek — bajorok — által ketté törettek; az alkot­mányhoz hű hivatalnokok elkerg­etettek, fog­ságba vitettek, vagyonukban megkárosittat­­tak, a bírák kénytelenek voltak székeiket oda­hagyni, mert nem tudták, nem akarták a tör­vényt addig csűrni csavarni, mig a jogból jog­talanság lesz és megfordítva; idegen zsoldosok

Next