Pesti Napló, 1861. február (12. évfolyam, 3293-3315. szám)
1861-02-14 / 3303. szám
37- 3303. 12-ik évi folyam Szerkesztési iroda: Szép-utcza l*fő szára, 1-sö emelet E lap szellemi részét illető minden köz- Kiafló IKVAtalS remény a szerkesztőséghez intézendő. ... , „ ... . . . J Perencziek terén 7-dik szám földszint. Bérmentetlen levelek csak ismert kezek- _ töl fogadtatnak el. A lap anyagi részét illető közremények (előfizetési pénz, kiadása körüli panaszok, hirdetmények) a kiadó-hivatalhoz intézendők. BÉCSI BÖRZE február 12-én, 1861. 1861. Csütörtök, febr. 14. Előfizetési föltétek: VIDÉKRE, Postán I POSTÁN, házhoz hordva , félévre . .. . . 10 írt 60 kr. a. ért. / Félévre . . . . 10 írt 50 kr. a. ért. Évnegyedre . . 5 írt 25 kr. a. ért. Évnegyedre . . 5 írt 25 kr. a. ért. árn . 0 hasábos petit-sor egyszeri hirdetésnél 0 ujkr. Bélyegdíj Alja ide0n 30 ujkr Magánvita 4 hasábos petit-sor 25 ujkr. * Adott Tar- Adott Tar- Adott Tar- Adott Tar-Államadósság. ártott ár ártott ár Elsőbbségi kötvények. *ott *r ott 5%-os osztrák értékben...................100 írt 60.75 61 — Államvasp..................................... 500 frank 143 — 145.— II. Szombati 1-ső kibocsátó...........................22 — 24.2 5%-os nemzeti kölcsön...................100 frt 76.80 77.10 Sorsi nevek Lombard-velenczei ....................... 500 frank 136 50 137 50 N. Szombati 2-ik kibocsátás ...................... 60. 65 -57-os metalliques............................100 frt 66.30 66.50 ’ Duna-gőzhajózási társulat . . . 100 ft pp. 94 — 95 — Váltok (devisek). 40/°/-os .................................100 frt 57.— 58.— Osztrák Llyod............................100 ft pp. 80— 81 — Három hónapra. 1839-diki sorsolással.......................100 firt 106.50 107 50 Részvények Amterd am ICO boll. fit (85 ft 52 kr a. é.) 3 /. —. — — — Földtehermentesitésiek. 1854-diki „ ............................100 frt 88.- 89.- J rlt Av giburg 100 d. német ft (85 ft 90'/, kr) 37 „ 122 25 122.50 1860-diki 100 frt 83.— 83.50 Nemzeti bank (ex div.)................................. 742 — 744.— Berlin 100 tallér (150 frt ausztr. értékb.) 122 50122 75 570-os magyarországi........................100 frt 67.25 67 75 Comp-rentpapírok 42 ausztrál líra.......................15.50 16. Hitelintézet 200 frt............................................172 70 ltM- Frankfurt 100 d. ném ft (85 ft 90'/ kr) 30 -------------57,-os bánsági, horvát és szláv . . 100 frt 65.25 65.75 A hitelintézeti darabja...................100 ft a. é. 112.75 113 — Alsó-ausztriai esc. bank 500 frt.....................- 581.- Hiaburg 100 márk-bank ) frt (75ft 85 km 2 B 107 75 108 25 6'/'-os erdélyi................................100 frt 62.— 63.50 Trieszti db . ...................100 ft pp. 126.— —Duna-gőzhajózási társulat 500 frt.....................414.-416.- Siallon 10 fontsterling.(100 ft 23bskr) 6Bi42 50 143-Velenczei kölcsön 1859 57. . . . . 100 frt 88.- 88 50 Dunagőzhajóz. társ. darabja . . . 100 ft pp. 97.- 97.90 Trieszti Lloyd 2-ik kibocsátás 500 ft pp. . .160.- 170.- Pécs 100 frank (40 ft 50 kr ausztriai ért) 3'/, 1 66 85 56.95 Budai városközség db .... . 40 ft a 1 37.25 87.75 budapesti lánczhíd 500 ft pp..........................858. 403^- Pénznemek. Záloglevelek Eszterházy.....................................40 ft pp. 89. 90.— Éjszaki vasút..................................................2128— ^130— Koróna ......................................................... 1965 .— Salm ..........................................40 ft pp. 35.75 36.25 Ausztr. államvaspálya..................................78100?po ko Csiszán arany . ......................................... 6 75 6.78 An bank 6 év 57 -os . . 100 ft pp. 101 — 102.— Pálffy ..........................................40 ft pp. 37.50 88.— Nyugati vasút................................................Ifc8.— Job 50 kmu,és arany.............................................. 6 75 6 77 • 10év5%-os ' • • . ICO"üli 97 _ £8!— Clar/ ..i . .. ... . 40 ft pp. 35.60 86 - Pardubitz, vasút..........................................W8- H9.- N* poleonsd or...............................................1148 11.50 ” ” sorsolb. öVo...................100 ft pp. 90 75 91.— St. Genois......................................40 ft pp. 36. - 36.50 Tiszai vasút....................................................Írr'-" £r mz imperiale..............................................11 78 —.— ” " ” 12 hó 57o........................100 ft pp. 99.50 100.— Windischgrätz.................................20 ft pp. 20.75 21 26 Déli vaspálya 60% (ex div.) .......................~ Ez hat ... ........... 142--------.— A n bank sors 57 ................... 100 ft a . 86 75 87 — Waldstein......................................20 ft pp. 24,75 25.25 Károly Laos vaspálya ex dig........................ 169.50 170— A nemzeti kölcsön papír szelvényei. . . .140----------l gallia Miai*i^W. hítelintéz. 47»%-i* lOOftpp! 88- 89- Keglevich......................................10 ft Jp. 15 25 15 75 Graz-Koflachi...................................................110 - H2- Porosz pénztári utalvány.............................2.14%2.15% ... __ 1 __—————■ ■' ■■■* ■■■■ ■ ———■ ——— ■ n ■ ■■■ PEST, február 13. (Fk) Közvetlenül a varsói találkozás után : európai sajtó nagyobb része azon véleménytyilvánítá, miszerint ama congressusnak átakban nem volt eredménye, legkevésbbé pedig van, mely akár csak legtávolabbról is francia ellenes coalitió jellemével beírna. Egyedül berlini Kreutzeitag és ennek igen csekély láma politikai hittársai az ellenkező nézetet édték, a szentatya pedig csak a minap hiszerint azt mondta volna, miszerint a varsói dalkozás eredményei, martius havában fognakyilvánvalókká lenni“......... Ezen kósza hírek ellenében a franczia kormány tényleges adatokkal és hiteles okmányokal lépett föl, mikről azt hitte az ember, hogy varsói congressus czéljaira és jelentőségére érve minden kétséget el fognak oszlatni és övezetesen a Kreuzzeitungot töredelmes pair péCC-ain elmondására bírni. De a reactió ámulatos szívóssággal bir és nem egyhamar ngedi magát visszaszoríthatni. A berlini lappen ellenkezőleg most annál merészebben ismétli abbeli állítását, miszerint ama conchesus francziaország ellen volt irányozva, mely zonban ideje korán meghunyászkodott volna. Eren előadás szerint Francziaország tehát körlbelöl azt a szerepet játszotta volna, mint az ikolás fiú, ki az óra alatt malmot húz és kit tanító , a pad alatt történő bűntettet észrelvén, e szavakkal szólítjajd : „Csak jár ide, Lajoska, hadd beszédünk egyet.“ A fiú pedig hamarjában kitörli kabátja ujjával a kréavonásokat, babszemeit asztal alá hányja és aztán pityergő hangon válaszol : „Kérem alásan, semmit se csináltam!“..........Ily nevetséges színben tünteti elő a reactio Napoleon álását a varsói találkozással szemben. A három szaki nagyhatalom Varsóba „idézte“öt, hogy a Velenczére vonatkozó terveiről számot adjon s jaj neki, ha ezek olyanok, mik ama hatalmasságoknak nem tetszenek. Erre a franczia élsége meghökkent és —nem lévén bátorság személyesen ama magas areopag elé lépni — oda küldte azt az emlékiratot, melyet a minap tözöltünk és melynek lényeges tartalma ez volna : „kérem alássan, nem csináltam semmit!“ Előttünk és ugy hisszük olvasóink elfogulatan része előtt is másképen tűnik elő a dolog. Mielőtt Sándor czár Varsóba ment, dontebello herczeget magához hivatta és azt mondá neki : „Varsóba megyek, föl akarom int világosítani azon indulatokra nézve, miket én oda viszek.... ezek Francziaországra nézve a legbarátságosabbak.“ Tehát nem azár vonta kérdésre francziaországot, hanem akább ő adott fölvilágosítást, hogy lépése Paisban félre ne magyaráztassék, sőt ugy látszik, azt is óhajtatotta volna, miszerint Napoleon remélyesen is venne részt a congressusban, mely azonban ily alakban — ha átalában vanki ellen — úgy Anglia ellenében birt volna demonstrativ jellemmel. De a franczia császár szokott ildomossággal őt is megtalálta a középutat és a tanácskozványban — memoranduma által — részt vett ugyan, de a nélkül, hogy Angliának oka lett olna, reá gyanakodni. Ugyan ily szellem lengi át a franczia emlékiratot is, mely korántsem mentegetődzés, miént a reactionariusok állítják, hanem formaterű programm, melyben Napóleon szabatosan s erélyesen szól oly ember módjára, a ki tudja ait akar, a ki el van határozva akaratját érvényesíteni is és senkinek ellenállásától nem fél. E memorandum olyan, hogy sem a conservativ hatalmak, sem Anglia nem tehetett ellene kifogást. Anglia nem kívánja Velencze megtámadtatását és így Napóleon bátran mondhatta ki, miszerint ily megtámadás esetén ő sem támogatná Piemontot, de — ezt világosan téve hozzá — a német államoknak sem lenne szabad a küzdelembe avatkozni, még akkor sem , ha ez Piemont által idéztetnék elő. Innen világos , hogy Francziaország be nem avatkozása csak addig tartana, ameddig a német szövetség hasonló tartózkodással van. Ez ellen persze a nagyhatalmak sem tehettek kifogást, minthogy maguk is azon nézetet nyilvánítottak, hogy ha Ausztria egy maga Velenczét egyedül az olaszok ellenében védeni nem lenne képes — akkor e birtok úgy is általában tarthatlan. Egyébre nézve Napoleon Lajos a villafrancai állapítmányokhoz ragaszkodik , ami ellen — minthogy ama béke Ausztria által elfogadtatott — a conservativ hatalmak nem tehettek kifogást, de Anglia sem tehetett, miután amaz állapítmányok nem erőszakosan , hanem congressus útján lennének érvényesítendők, még pedig oly congressus által, mely (a memorandum 3. pontja szerint) korántsem a tiszta legitimitás alapján lépne egybe, hanem már előre is elismertetnék, miszerint „tartós állapot helyreállítása érdekében engedményeket kellene tenni“, — mellesleg mondva — oly föltétel, mely alatt a legitimista hatalmak nem igen lehettek hajlandók a congressust létesíteni, ámbár másfelől ezen Anglia által is helyeselt föltétel ellen, egyenes oppositiót sem csinálhattak. Ami pedig legvilágosabban mutatja, hogy ama memorandum minden egyébnek , de nem a meghunyászkodásnak kifolyása, az annak negyedik pontja, melyben az mondatik, hogy Savoya és Nizza bekeblezése semmiféle további vita tárgya nem lehet, hanem legfölebb Francziaország néhány fölületes kedvezményét vonhatná maga után Svájcz irányában, de maga az átengedés érvénye semmiféle föltételtől függővé nem tehető. így nem szól a gyönge, a meghunyászkodó oly dologról, mely — miként tudja — sem Anglia, sem a varsói hatalmak helyeslésével nem találkozik. Ami tehát a varsói találkozásról a franczia kékkönyvben mondatik, az nem bizonyít egyebet, csak azt, hogy Oroszország nagy gonddal őrködik a fölött, miszerint Francziaországgal a jó egyetértése még a leghalványabb gyanú által se háborittassék, hogy a czár alkalmasint nagyon örült , a szóban álló memorandumban oly okmányt nyerni , melyre támaszkodva, Ausztria minden sürgetése elől el lehetett osonnia és ha azon diplomatiai levelekbe pillanthatnánk, melyeket a franczia kormány nem terjesztett a törvényhozó testület elé, meglehet, hogy még annak is akadnánk nyomaira, hogy Oroszország a memorandum hatásával is meg volt elégedve, mert ezen okmány után Francziaországtól még további kötelezettségek elvállalását nem lehetett kivonnni, sőt hogy Olaszország ellenében is — mely Francziaország segélye nélkül úgy sem mehetne semmire — egy szelíd megintésnél több nem határoztatott. Ily színben áll előttünk — a legújabb leleplezések után — a varsói találkozás eredménye és a franczia memorandum jelentősége. Ennek első pontja pedig nemcsak történelmi értékkel, hanem még folyvást a legnagyobb gyakorlati fontossággal bír, mert világosan ki van mondva benne, hogy ha Velencze Piemont által megtámadtatnék, a német szövetség beavatkozása esetén Francziaország többé nem érezné magát semlegességre kötelezettnek, más szóval, hogy ily beavatkozást Francziaország casus bellinek fogna tekinteni. Fiume s a magyar országgyűlés, III. Fiume, nyomban az 1779-iki oklevél kiadatása után, végkép kibontakozott a horvát viszonyokból, melyekbe, mint már érintők, úgyis csak kisérletképen állíttatott belé. Politikai ügyekben a magyar helytartótanács, ítélőszékiekben a magyar királyi curia voltak a fölebbviteli fórumok. Szörény vármegye jogosan eddig sem avatkozhatott Fiume ügyeibe, mert a megyét alkotó diploma, mint azt egy ízben József nádor, Kukuljevics horvát követre ráolvasta, a megye területéből világos szavakkal kivette a fiumei kerületet, — most pedig az 1779-iki oklevél kelte után Szörény ilyeseket a szabad kereskedelmi város és kerület ellen czélzatba sem vehetett, s különben is 1786-ban II. József által fölbontatott. Mint„Magyarország rendszeréhez alkalmazott“ statútumokkal, s ennélfogva teljes autonómiával biró magyar törvényhatóság, állott fönn Fiume már 11 évig, midőn 1790-ben Budán megnyílt az országgyűlés. Nagy napok, minőket századok óta nem látott, keltek föl ismét a főváros fölött. Budára tódult minden, elsősorban, az uniót szorgalmazó erdélyi követeken kívül, azon törvényhatóságok, melyek beczikkelyeztetéseket, vagy jogaik újabb ünnepélyes megismerését várták az országgyűléstől. Ott voltak a részek, ott a bánsági megyék, ott a jász-kunok, ott a hajdúk, ott volt még több folyamodó hatóság között Fiume. „Szabadjon nekünk, ismét magyarokká váltaknak, — mondja a fiumei emlékirat — kik mind dicsőségünket, mind boldogságunkat abba helyezzük, hogy Magyarország szent koronájához uj jogczimmel kapcsoltattunk, az ország hazainak és Rendeinek oltalmát jövendőnk biztosítására, bekebeleztetésünk foganatosítására és törvényes beczikkelyeztetésére még ez országgyűlés alatt alázatosan fölkérnünk.“ Horvát részről elején kísérlet történt, annak fölemlítésével, hogy a folyamodó kerületnek távolról sincs oly biztos kikötője, mint Buccarinak s különösen a tószomszéd Porto Rénak. Fiumét oly hirbe hozni, mintha ennélfogva alkalmatlan lenne az ország tengeri kereskedelmének főhelyül szolgálni; és Zeng városa, mely Fiume fölvirágozásától saját elsilányulásának növekedését várta, inté a rendeket, válaszszanak más kedvenczet magoknak, nem olyast, mely csak beneplacitumból adatván Magyarországnak, el is vétethetik tőle egyszerű ugytetszikből. De a fiumeiek ezen röpiratokra röpiratokkal feleltek, melyekben a révpartok ellen emelt vádakat eloszlatni igyekeztek, s a zengi figyelmeztetés élét azon megjegyzéssel tompították el , miszerint Fiumét épen a végett kell beczikkelyezni, hogy a Zeng által jövendölt veszély ne következhessék be. Ekkor a horvát követek, megfeledkezvén, hogy tartománygyűlések állhatatosan semmit sem akart tudni fiumei kerületről, fiumei hatóságról , saját kívánalmaik közé iktatták Fiume bekebleztetését, ekképen : .Miután Fiume városa és kikötője, melyet a dicsőséges ausztriai ház, mint semmi német tartományba be nem keblezett külön területet birtokolt valam oly fekvésű, hogy némi virágozásra csak úgy juthat, ha a magyar kiviteli kereskedelem ajtajául választatik az Adriánál: ennélfogva méltóztatott boldog emlékezetű császárné és királyné Mária Terézia, a tengeri részek bekebelezése alkalmával ezen várost és kikötőt is Horvátországhoz s ez által Magyarország szent koronájához kapcsolni, s a magyar kereskedelem kormányát belészállitani. A Karok és Rendek ezen királyi nagy kegyelmességért alázatos örök hálájokat e czikkelyben mondván ki, egyúttal ő Felsége által kegyelmesen biztosíttatni kívánnak, hogy ezen város és kikötő, föloldhatlan kapocscsal lévén Horvátországhoz s a szent koronához csatolva, attól soha sem fog elkülöníttetni, hanem mint ahhoz tartozó rész, mindig a magyar kiviteli kereskedés ajtajául fog tekintetni, és szabadalmas állapotában állandóan megtartatni. Ezen törvényczikkely, fittyet hányván az 1779-diki diplomának, Magyarországot egyszerűen elejtette volna Fiuméra való közvetlen jogától, ezt páratlan szabatossággal Horvátországra szállitván. Az országgyűlés pedig a czikkelyt, mint olyas postulatumot, melynek fölkaroltatása Magyarországot illeti, Horvátország kívánalmaiból amúgy lárma nélkül nyugodalmasan kihullatta, s 1790. december 6-án Fiume bekebelezését a magyarországi kívánalmak között ekkép fogalmazva terjesztő a király elejében .Miután még a dicső emlékezetű római császárné és apostoli királynő Mária Terézia, a magyar nemzet iránti jóakaratának és kegyelmességének különös tanúsítására Fiume városát és kikötőjét Magyarországba bekebelezni, s ezáltal az ország régi jogát és a magyar kereskedésnek vele járó növekedését, mintegy visszatérítés útján helyreállítani méltóztatott részünkről, akarván ezen fényes királyi kegyelemért hódolatos hálánkat örök emlékbe foglalni, könyörgünk alázatosan felségednek , méltóztassék a bekebelezést köztörvénybe iktatni, egyszersmind pedig az ország Karait és Rendeit arról biztosítani, hogy ezen kereskedelmi város és kikötő, kerületével egyetemben, Magyarországtól soha sem fog elszakittatni, hanem mindig Magyarország szent koronájához kapcsolt külön testül tekintetni s mindenekben kezeltetni, szabadalmas állapotában állandóan megtartatni és a másik, a buccarii kerülettel, mely tudniillik elejétől fogva Horvátországhoz tartozott, semmiképen össze nem kevertetni. Leopold 1791. januárius 13-án kelt azon válaszában, melyet az előleges kívánalmakra, névszerint a Fiume ügyét tárgyaló l1-dik pontra adott, ekkor nyilatkozván : „a végre, hogy a Karok és Rendek ezen kérelme jövendőre is kiható teljes biztossággal tárgyaltathassék, az a legközelebbi országgyűlésre halasztatik, addigran pedig jelen állapotában kívánja hagyatni a mondott várost Ő Felsége, az országgyűlés eloszlott, s a fiumei ügy elintézése egyelőre elhalasztatott. A hazajött követek előadták küldőiknek, hogy Leopold, mielőtt végkép intézkednék e tárgyban, még meg akarja hallgatni a kraini Rendeket, kik szintén igényt tartanak Fiuméra. S csakugyan néhány hónappal az országgyűlés eloszlása után, Bécsből leküldték Roschmann krajni tartományi levéltárnok iratát a magyar helytartó tanácsnak, s abban az állott, hogy a XIV-dik század vége felé a Tibetnek bírták a várost, már pedig a Tibetiek krainiak voltak, tehát Krainba kell kebelezni Fiumét, nem Magyarországba. A budai helytartó tanács Ruschmann iratát véleményadás végett Pray Györgynek adta ki, s a beérkezett