Pesti Napló, 1861. február (12. évfolyam, 3293-3315. szám)

1861-02-23 / 3311. szám

45- 3311. 12-ik évf­folyam Szerkesztési iroda: Kzdp-utcza 1-ső szám, 1-ső emelet­i lap szellemi részét illető minden köz­lemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezek­től fogadtatnak el. VIDÉKRE, Ocetán félévre .... 10 frt 50 kr. a. érti Évnegyedre . . 5 f­rt 25 kr. a. ért­­ POSTÁN, házhoz hordva, félévre . . . . 10 frt 50 kr. a. ért Évnegyedre . . 6 frt 25 kr. a. ért. B­ÉCSI BÖRZE február 21-én, 1801. Adott­­ al­­ár­tott­ár 1861. Szombat, febr. 23. Előfizetési föltételek: Ki a­­1 ó­­ h­i­v­a t a 11 Ferencsiek terén 7-dik szám földszint A lap anyagi részét illető közremé­nyek (előfizetési pénz, kiadása körüli panaszok, hirdetmények) a kiadó­ hivatalhoz intézendők. N­irrietBienveL dili« 6 hasábos petit-sor egyszeri hirdetésnél 1 ujkr. Bélyegdij mraeiMeiyen «uj» t luUip ^ uftr Magá*villa 4 hftgábo, petitJr 25 ujhJr,b ' Adott Tar-Államadósság. ár­tott ár 5%-os osztrák értékben.................100 frt 00 50, 61 — 6Volos nemzeti kölcsön.................100 frt 77 50 1­­7.70 67,,-os metalliques..........................100 frt 65 26. 65 60 4'/,%-os „ ................................100 frt 67 25 57.75 Földtehennentesitésiek. 6%-os magyarországi......................100 frt 66 60( 67 25 50/,-Or bánsági, horvát és szláv . . 100 frt 64 25 1'ö — 5e %-os erdélyi........................... . 100 frt 61 76. 62.60 Velenczei kölcsön 1859 5% . . . . 100 frt 87.50 88 — Zálog­levelek. A n. bank 6 év. 5*/0-os .... 100 ft pp. 101 — 102 — „ „ „ 10 év. 57 -os .... 100 ft pp. 27 _ 18 — „ „ „ sorsolh. 5“/».......................100 ft pp. 90.76 91.— „ „ „ 12 hó 57„..........................100 ft pp. 99 50 100 — A n. bank sors. 67,...................100 ft a. é. 2­7 — 87 25 „ gallicziai föld. hitelintéz. 47,%-os 100 ft pp. 88 — 89 — Sorsjegyek. 1839-diki sorsolással.......................100 frt 105­­ — 1­06 — 1854-diki „ ............................100 írt 86 60 87.--1860-diki „ ....... 100 írt 81 75 1 82 25 Confo­rentpapírok 42 ausztral líra...................15.60 16.— A hitelintézeti darabja...................100 ft a. é. 112 .6113 26 Trieszti db.....................................100 ft pp.123 —1995 — Dunagőzhajóz. társ. darabja . . . ICO ft pp. 19 50 100 50 Budai városközség db . . . . . 40 ft a. é. 37.75 38 25 Eszterházy ......... 40 ft pp. 91 10‘ 1*2 60 Salin .......... 40 ft pp. 16 — 1 36 60 Pálffy ..............................................40 ft pp. 87 75 38 25 Clary .............................................40 ft pp. 35 60 86 — St. Genois...................................40 ft pp. 36­­ 86 50 IVindischgrStz ........ 20 ft pp. 21.— 21 60 IWaldstein ......... 20 ft pp. 24 75 25 25 Keglevich....................................10 ft pp. 16 60^ IC — Adott Tar-Elsőbbségi kötvények, ár­tott ár Államvasp..................................... 500 frank 149.— 160 — Lombard-velenczei...........................6­0 frank 144 60 145 50 Duna-kőzhajózási társulat . . . 100 ft pp. 94.— 96.— Osztrák Llyod................................100 ft pp. 80— 81.— Részvények. Nemzeti bank (ex div.)................................. 787 — 789 — Hitelintézet 200 frt. ......... 168 —168 20 Alsó-ausztriai esc. bank 600 frt................... 662 — 665.— Duna-gőzhajózási társulat 500 frt...................413.— 416.— Trieszti Lloyd 2-ik kibocsátás 600 ft pp. . . 165.— 105.— budapesti lanezbid 600 k­ pp. . . . . . . 8*. 0 — 400 — Éjszaki vasút...............................................2166—2168— Ausztr. államvaspálya . . . ...................2*8 - 1189 — Nyugati vasút ............................................... 1*6 751*7 — Pardubitz­ vasút ..........................................108 00­­69.— Tiszai vasút...................................................147.— 147.— Déli vaspálya 60% (ex div.).....................191 — 192 — Károly Lajos vaspálya (ex div.).................19­7 76 168 26 Graz-Köflachi.............................................112 — 05.— Adott Tat­­ár ott ár N. Szombati 1-fő kibocsátás..................22.— 6á.— N. Szombati 2-ik kibocsátás ..........................60.— 6ú.— Váltok (devisek). Három hónapra. Am­terdam 100 boll. frt (85 ft 52 kr a. é.) 37, 195 25 125 60 Ar­g­­burg 100 d. német ft (85 ft 90'/, kr) 37, „ n5 601L5 75 Berlin 100 tallér (160 frt ausztr. értékb.) „___— M. Frankfurt 100 d. ném. ft (85 ft 90'/, kr) 3 „ 105 75­ jpg _ Hi­l­burg 100 mark-bank 6 frt (75 ft 85 kr) 2 „ ] jo 75 ) *11 — Lo­odon 10 font sterling. (100 ft 28% kr) 6 r 147 75 _ Pa­rix ICO frank (40 ft 50 Sr ausztriai­ért) 3'/, „ 58 50 68.CO Pénznemek. Ko­róna........................••••••• 20 25 — .— Cs­is­zári arany..................................................10 PG —. — Ben és arany............................................... 6 96 —.— Napoleonsdor...................................................11 78 11 80 Or­osz imperiale..............................................1203_____ EfUn­t............................................................. 146 60 — — A nemzeti kölcsön papír szelvényei. . . .no_ _— Porosz pénztári utalvány..............................— PEST, február 22. (Fk.) Azon tüzetes és szorosan tárgyilagos feleletben, melyet a félhivatalos Donauztg mi­napi czikkünkre ad, örvendetes jelét látjuk annak, miszerint a magyar időszaki sajtó fej­tegetései a német kormányférfiak részéről is figyelembe vétetnek, és hogy ezek nem vona­kodnak Magyarország jogaira nézve a hírlapi vita terére állni, a­helyett, hogy — miként ez egy előbbi korszakban történt — az ellenfelet „megintésekkel“ dorongolnák le, vagy pedig a tekintetes rendőrség szives segélyével, szóhoz sem juttatnák. A Donauzig legújabb czikke két részre sza­kad. Az első az IS-T/s­ki törvényczikkek bí­rálatát tartalmazza, a másik azt törekszik ki­mutatni, miszerint azon viszony, mely 1848 előtt Magyarország és az örökös tartományok közt uralkodott, nem volt personális, hanem reális unió. A czikk első részére csak azon számtalan­szor ismételt megjegyzésük van, miszerint az 1847/s-diki törvények főereje nem fel­tét­len és átalános jelességekben, hanem abban keresendő, hogy a törvények. Míg tehát a hivatalos sajtó azt nem mutatja ki, miszerint ama törvények a törvényesség valamelyik kel­lékével nem birnak, addig az egész országnak a mellett kell maradnia, hogy ezen 184­ i­­diki törvények — bármilyenek legyenek is— teljes érvénynyel birnak, míg országgyűlési­­leg nem módosíttatnak. Egyébiránt nem sej­ti e a Donauzeitung, hogy­­— e törvények czélszerűségét oly keményen megtámadván — nem annyira azok ellen lép föl, kik e törvé­nyeket hozták, hanem egyenesen a királyi sanctio ellen, mely egyedül képes volt az or­szággyűlés végzéseire a törvényiség bélyegét nyomni? A bécsi félhivatalos lap tehát, még ha ál­lana is mind­az, mit az 184'Aj­ki törvények ellen fölhoz — legfölebb azt bizonyítaná, hogy e törvények országgyűlési revisióra szorul­nak , a­mi ellen senkinek úgy sincs kifogása. Részletesebben kell felelnünk a félhivatalos czikk második részére, mely az 1848 előtti állapotot tárgyalván, ezt nem personális, ha­nem reális unió színében akarja föltüntetni. A hadügyre nézve azt mondja a D. Z., mi­szerint „a bécsi hadügyminisztériumra a ma­gyar rendeknek nem volt semmi befolyása.“ Ez nem igazi A bécsi hadügy­miniszterium Ma­gyarország irányában szabatos törvények által le volt kötve; nem említjük azon számtalan törvényt, és inaugurale diplomat, mely szer­int a fejedelemnek megígérték, hogy Magyaror­szág és a partes adnexae ügyében az ország tudta és jóváhagyása nélkül háborút nem fog­nak indítani és idegen katonát nem hozanda­­nak az országba. Elég lesz az 1662 : II. törv. czikkre hivatkozni, melyben egyensen ki van mondva, hogy az idegen csapatok ezúttal csak kivételesen „töretnek“ az országban, hogy ez semmi praecedemiát nem képezhet, és I. Lipót mégis ígéri ama csapatok visszavonását. Van azonkívül egész csoport törvény arra nézve, hogy a várparancsnokoknak, katonatiszteknek stb., magyaroknak kell lenniök, meg jön hatá­rozva az őrizet száma és így tovább. A bécsi hadügyminisztériumnak ezen, a magyar ren­dek által hozott törvényekhez kelle ragasz­kodni; miként mondhatja tehát a D. Z., hogy a magyar rendeknek a bécsi hadügyminiszté­­riumra semmi befolyása nem volt. „Az újonczállítást — folytatja a D. Z. — az országgyűlés megszavazta ugyan,de a sok­szor igen terjedelmes toborzások meg voltak engedve.“ A félhivatalos lap itt a viszonyok körüli nagy tudatlanságot árul el; úgy látszik, azt hi­szi, miszerint nálunk is volt conscriptió, és hogy a megszavazott újonczok conscriptió útján ál­líttattak, azonkívül pedig toborzani is le­hetett, mig mi nálunk minden gyermek tudja, hogy a conscriptió a mi törvényhozásunkban terra incognita, és hogy a verbuvált csapatok rendesen az ors­zággyű­lés­ileg megszavazott hadilleték­be számittattak be. „Az 1715.41. t.cz.ben az kivántatott ugyan — szól továbbá a Dn.Z. — hogy a külügyek körüli értekezésekben magyar tanács­osok is vegyenek részt, de a királyi tekintélynek nem kellett ezt figyelembe venni.“ Már ez aztán a kényelmes argumentátió; ha a „király­i tekin­télynek“ az országgyűlésileg hozott és királyi­­lag szentesített törvényeket „nem kell figye­lembe vennie“ (braucht sich nicht daran zu kehren), akkor persze semmi jogunk nincsen és Bach báró uralma a törvényszerű­ség netovábbja volt; akkor azt sem szükséges figyelembe venni, hogy Mária Terézia 1741. XI. első §-ban megfogadta, miszerint a ma­gyar ügyek az országon belül és kívül ma­gyarokra fognak bízatni és akkor a félhivata­los lap fáradozása általában fölösleges, mert igy minden ellenvetést azzal erőtleníthetni s „igenis, ezek, vagy azok a törvények léteznek, de — a királyi tekintély nem veszi figye­lembe.“ „A közoktatási ügy kath. intézetekre nézve a király kezében volt és az országgyűlés majd­nem (!) soha sem avatkozott bele,“ kiki tudja, hogy ezen „majdnem sohasem“ tulajdonképen azt teszi, hogy : igen gyakran! Egyébiránt nagy okosan hallgatja el a „D. Z.“ azt, hogy még a király is kizárólag magyar ha­tóságai által folyt be a közoktatási ügyre is. Az adóügy függetlenségét — legalább az egyenes adóra nézve — a félhivatalos lap is elismeri, de a közvetett adóra nézve ellenkezőt állít. Várjon nem ismeri-e a bécsi békekötés V. pontjának azon határozmányát, miszerint ,,Thesaurarius .... cum aliis sibi adjunctis in nullum partem gubernationis Re­­gni sese­­­m m­i­s­c­ea­t, sed Régius d­un ta­xat et coronae proventus curet?‘‘ És miután a ,,D. Z.“ épen a harminczadról szól, nem jutottak-e eszébe az 1059-ki és 1715-ki törvények ? A ,,Donau Zig“ imént említett, elég gyönge érvei után, elég őszinte azt a vallomást tenni, hogy az 1848 előtti viszony legalább „látszól­­­a­g personális unió“ volt, de valósággal reális. Mi azt hisszük, hogy a dolog megfordítva ál­lott, és hogy az akkori viszony talán látszólag reális, de voltaképen personális unió volt. Azonban engedjen meg nekünk a „II. Z.“ egy igen egyszerű kérdést: ha ő csakugyan a reális uniót tartja egyedül üdvözítőnek, és ha e reá­lis uniót az 1848 előtti viszonyban föl is találja, miért ellenzik a bécsi államférfiak még ezen viszony helyreállítását is? miért buzog­nak a birodalmi tanács mellett, melynek 1848 előtt nevét sem ismertük és miért akarják el­vonni a magyar országgyűléstől még az adó- és ujoncz-megszavazási jogot is, miután a „D. Z.“ állítása szerint ezen jog fönnállása mellett is virágzott a „reális unió“, melyet a félhivatalos lap oly igen nagyon pártol. A bősi lap végre azon csodálkozik,hogy mi azt mondtuk, miszerint — ha a „D. Z.“ a kor­mány egy töredékének nézeteit tolmácsolja — e töredéknek le kell győzetnie, vagy pe­dig a magyar minisztereknek vissza kellene vonulniuk. „Furcsa következtetés!“ Így kiált föl a„D. Z.“ — „nem állanak-e a magyar mi­niszterek is az oct. 21­-adiki diploma alapján azon alapon, melyen mi (a D. Z.) is állunk ?“ Érdemes ellenfelünknek e kérdésére igen­nel felelnénk, ha a praesens helyett a perfectumot használná. Négy hónappal ezelőtt az akkor megalakult kabinet kétségen kívül az oktoberi diplomát fogadta el alapul, de az alap meg nem maga az építmény és igen jól képzel­hetjük el azt,hogy akik az alapra nézve egyet­értenek, az építmény tervére nézve különböző véleményűek lehetnek és hogy akkor vagy az egy­ik, vagy a másik tervnek meg kell buknia, főleg ha a véleménykülönbség oly lényeges dolgok körül forog, hogy e tekintetben valami comprommissió lehetetlen. Rechberg gróf lapja végre kinyilatkoztatja, miszerint egyedül a diploma szelleme rá nézve a fődolog, de annak betűjére nézve változtatásoktól sem idegenkedik, ha „az állam egységének“ lényeges kivántmányaiban elég­tétetnék. Próbálják csak az osztrák államfér­fiak ezen „egységet“ nem a Bachféle,hanem magasabb szempontból fölfogni, azon szem­pontból, a­hol az egység fogalma épen csak a birodalom fönnállásával azonosul, ki­sértsék meg az ezen fennállhatás nélkülözhet­­len föltételeinél nem kevesebbet ugyan, de többet sem kívánni és azonnal meg lesz ta­lálva azon it, mely a birodalom két fele közti viszálynak véget vet! Pénzügy. II. A centralizálók,ehetetlenségre törekszenek, két ellentétet akarnak összeolvasztani; ők oly Magyarországot szeretnének, mely gyönge a középponti kormánynyal szemben, de erős kül­ellenség ellen. Jól tudjuk, hogy a nálunk szo­kásos financz-operatiók még egy ideig táplálé­kot nyújthatnak a centralisták álmodozásainak. A papírpénz még nagyobb értékcsökkenést is megbir, 1810—11-ben 400—1800 volt az ezüst agro. Miért ne húzódhatnék finanszügyeink tisz­tázása addig, mig ezt újra el nem érjük? És ha elértük s ez után tovább menni nem lehet, még ott van menedékül az l8ll-diki példa, midőn az állam 1060,793,653 forint értékű bankójá­tól új papírpénzes (Einlösungsschein Wiener Wäcrung) 100-ért csak 20-at fizetve akart szabadulni. Szóval, menedék még a dévaiva­­tio.­­ De ezt nyomban kell követnie ismét, mint akkoriban, egy vagy más alakban az Anticipationschein-nak, vagy­is oly papírpénz­nek, mely előre több év adóját emészti föl. Végre aztán vissza­kerülünk ismét oda, a­hol most vagyunk, csak hogy a kimerülés és el­szegényedés még nagyobb lesz, a bizalom még rongáltabb, s a növekedett elkeseredés miatt egy őszinte transactio nehezebb, mint jelenleg. Ily nézetek s meggyőződések mellett az iparkamarák véleményezése, csak anyiban bir becsesei előttünk, a­menyiben egys más javas­­lataikkal e nézetünket megközelíteni látszanak. Ezt pedig csak háromról, az észeki, pesti és prágai kamarákról mondhatjuk. Az első azon nem épen helyeselhető tanács előre bocsátása után, hogy az állam 200 millió lefizetésével tegye a bankot fizetésképessé, így folytatja : „De hol vegye az állam e pénzt? Kölcsön út­ján. A kölcsön­kötés ügye az oct. 20-diki di­ploma szerint a birodalmi tanács elébe tarto­zik. De nem kell szemet hunyni a helyzet va­lódi állása felett. A monarchiának egy nagy része, név szerint Magyarország, nem hajlandó a birodalmi tanács tekintélyét elismerni. A kölcsönt, melyet ez határozand, a birodalom na­gyobb felében semmi módon, más részében csak nehezen lehetne fölhajtani. Első szükség itt a népek bizalmát megnyerő poli­tka meg­alapítása. És csak akkor lesz ideje, hogy a képviselő test vagy testületek, melyeknek kö­rébe tartozana a pénzügyekben a­­határozás, túl­­szálíítassanak az állam adósságainak törl­esz­­tése módját megszavazni. Ebben ha nem is ha­tározottan kimondva, de benne van a független pénzügyi kezelés eszméje. A pesti s prágai kamarák pedig tovább mennek , némileg körvonalazzák is ez önálló pénzügyi állapotot, midőn a kölcsön tisztázá­sára egy nagy kölcsön fölvételét, annak az or­szágok közti felosztását s az egyes országgyű­lések általi biztosítását javalják. Az egyes or­szágok biztosítéka mellett forgalomba hozott papírpénz koronája a javaslatnak. Nincs ideje sem helye, ellene vagy mellette szavazni jelenleg e tervnek. Az olvasó velünk együtt tekintse úgy, mint jó szándékú lépést pénzügyünk fölötti független rendelkezhe­­tésre. De a külön papírpénz mellett nem si­­kolhatunk el azon megjegyzés nélkül, hogy előbb utóbb ennek kell lenni a belforgalom­ élénkítése és nemzeti gazdagságunk kifejtése egyik legfőbb eszközének, és tesszük e meg­jegyzést azért is, mert a dr Ilein bölcsessége által inspirált troppaui kamara jónak látta a hitelbankjegyeket, mint a birodalomtól elsza­kadás eszközét, előre denunciálni. A jámbor természetesen Magyarországot érti , miután azt az országot, hol Troppau fekszik, kozákok nélkül is, egy-két rendőrszolgával is, hozzá lehet terelni a birodalomhoz. Nem veszteget­jük a szót, mert olyan ügyben, mi javunkra szolgál, úgy sem képesek megérteni azok, kik a b­ét p-nek, a d­ét t-nek hallják, a kiknek fe­jében, ugyanazon egy rekeszben megfér ily­nemű okoskodás: „a magyarok elszakadnak ha jó állapotra engedjük vergődni s csak ak­kor fognak testvéri szeretettel ragaszkodni hoz­zánk, ha vérig kinozzuk őket.“ A centralisatio politikájának e józan vezérelve, mint látjuk, a csizmadia műhelyekbe is elhatott. Üdvözöl­jük a troppaui ipar- s kereskedelmi kamarát, hogy ily nagy eszme s bámulatos logica köz­lönyévé tette magát. A többi ipar­kamara véleményéről hallgat­hatunk, miután köztük csak annyi különbség van, hogy némelyik határozottan a 49-diki mártius 4-diki alkotmányt kéri vissza, a má­sik egyszerűen csak alkotmányt kér, az egyik, az adósság kifizetésére most létesíthetetlen kölcsönt indítványoz, a másik némely állam­papírnak oly árbáni forgalomba bocsátását, a­hogy soha se kell és van végre oly bomba is, mely a birodalomban egyesek kezében levő arany és ezüstnek önkénytes fölajánlás útján­ beszedését tanácsolja. Mind­ez nem tesz ránk más benyomást, mint azt, hogy bámuljuk a gyakorlat embereinek gyakorlatiatlanságát. A bankra kizárólag vonatkozólag csak há­rom kamarától olvastunk oly eszmét, melyet ha megfogadnának, a birodalom számos lakója

Next