Pesti Napló, 1861. március (12. évfolyam, 3316-3341. szám)

1861-03-28 / 3338. szám

72-3338 12-ik évi folyam Szép-utcza 1-z6 7z ára, 1-ső emelet E lap szellemi rétjét illető minden köz­lemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezek­től fogadtatnak eL Kiadó­hivatal, Ferencziek terén 7-dik szám földszint. A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz, kiadása körüli panaszok, hirdetmények) a kiadó-hivatalr­ól intézendők. 1861. Csütörtök, mart. 28. Előfizetési föltételek: VIDÉKRE, I ostán I POSTÁN, házhoz hordva: Félévre .... 10 frt 60. kr. a. ért I félévre .... 10 frt 50 kr. a.]ért Évnegyedre . . 5 frt 25 kr. a. ért.­ Évnegyedre . . 5 frt 25. kr. a." ért BirdÓMVrvsIi diii i 6 hasábos petit-sor egyszeri hirdetésnél 7 ujkr. Bélyegdil UiniHinegyed agat kttl8n ap uja, Magánvita 4 hasábos petitsor 25 ujkr __________R E C 8 I B O R_Z E martius 21-én, 1861. A gallicziai föld. hitelintéz. 47,%-os 100 ft pp. 87 25 88 26 Keglevich......................................10 ft pp. 16,60 17.— Graz-Kofiacki..................................................110 — ]^4 — Porosz pénztári utalvány..............................2.212.217. SzerkesitMi iroda: Adott Tar- Adott Tar- Adott Tar- Adott Tar-ÁllamadóMág. ár tott ár ár tett ár Elsőbbségi kötvények. ár tott ár ár ott ár 5%-os osztrák értékben . . . . . 100 frt 19.60 59 76 Államvasp..................................... 500 frank 148.50149.­ N. Szombati 1-ső kibocsátás....................... 22.— 24.— ,5%-os nemzeti kölcsön...................100 frt 76.40 76.50 Sorsjegyek: Lombard-velenczei....................... 600 frank 144 -- 144.50 N. Szombati 2-ik kibocsátás....................... 75.— 80.— 5°/,-os metalliques............................100 frt 64.75 66.— Duna-gőzhajózási társulat . . . 100 ft pp. 97 60 98.50 Váltók (devisek). 4,/,*/Pi-os . .................................106 frt 56. — 56 60 Osztrák Llyod.............................100 ft pp. 80- 81 — Három hónapra. . 1889-diki sorsolással.......................100 frt 105.50 106 50 Amsterdam 100 holl. frt (85 ft 52 kr a. é.) 8*/f 125.— 125 — Földteheraientesítéslek. 1864-diki „ ............................100 frt 84.76 86.25 «es­vényén. Augsburg 100 d. német ft (85 ft 90'/, kr) 3% „ 125.40 125 50 1860-diki „ ............................100 frt 81.50 81 75 Nemzeti bank (ex div.)..................................... 720 — 722.— Berlin 100 tallér (150 frt ausztr. értékb.) „ _.__ _ 67.-os magyarországi.......................100 frt 64.76 66. Comp­rent papirok 42 ausztrál lira....................... 15.75 16.26 Hitelintézet 200 frt..........................................161 — 162.10 M. Frankfurt 100 d. ném. ft (85 ft 90'/, kr) 3 „ 125 50125.60 5°A-os bánsági, horvát és szláv . . 100 frt 63.26 64.— A hitelintézeti darabja................100 ft a. é. 114 50 114 75 Alsó-ausztriai esc. bank 500 frt.................. 566 - 568.- Hamburg 100 márk-bank 6 frt (75 ft 85 kr) 2 „ no.75 111"_ 6­/s-os erdélyi.....................................100 frt 61.25 62.-- Trieszti db........................................100 ft pp. 125 —126 — Duna­ gőzhajózási társulat 500 frt.....................413 - 415 — London 10 font sterling. (100 ft 237a kr) 6 „ 147 50 147 50 Velenczei kölcsön 1869 5% . • • . 100 frt 89.26 89 75 Dunagőzhajóz. társ. darabja . . . 100 ft pp. 99.75100.25 Trieszti Lloyd 2-ik kibocsátás 500 ft pp. . .140.— 150.— Páris 100 frank (40 ft 50 kr ausztriai ért) 3'/. „ 58.35 58.45 Budai városközség db...................40 ft a. é. 36.25 36.75 Budapesti lánczhid 500 ft pp............................ 382.­ 385.— Pénznemek. Zálog­levelek. Eszterházy........................... 40 ft pp. 92.— 92.60 Éjszaki vasút.............................................. 2067—2059— Korona ....................................................... 20.25 ___ Salm ..........................................40 ft pp. 37.25 37.76 Ausztr. államvaspálya.................................. 284 50 285.50 Császári arany............................................... 6.96 6 97 A n. t ank 6 év. 57,-oe .... 100 ft pp. 101 50 102.60 Pálffy ..............................................40 ft pp. 36 60 87 — Nyugati vasút................................................ 185.50186 — Része* arany................................................ 6.96 6.97 „ „ 10 év. 57.-os . . . . 100 ft pp. 97.— 98.— Clary ..............................................40 ft pp. 36.25 36 75 Pardubitzi vasat............................................106—107.— Napoleons d’or...................................................11.78 11.80 „ „ , sorsolh. 57„...................100 ft pp. 91.— 91.50 St. Genois.........................................40 ft pp. 36 60 37.— Tiszai vasút....................................................... 147— 147.— Orosz imperiale.............................................. 12 06 — .— „ „ „ 12 hó 57«.......................100 ft pp. 99 60100.—­ Windischgratz....................................20 ft pp. 22.— 22.50 Déli vaspálya 6070 (ex div.)........................190—191— Ezüst..............................................................146.60 —.— A n. bank sors. 50­0 ................... 100 ft a. é. 86.75 87.— Waldstein.....................................20 ft pp. 25.75 25.26 Károly Lajos vaspálya (ex div )....................... 156 — 156.50 A nemzeti kölcsön papír szelvényei. . . .141.7.____ Pest, martius 27. (Fk.) A Pálirati vita már most a franczia tör­vényhozó testületben is be van fejezve és a kor­mány itt is győzött — bár hosszú és heves küzdelem után, mert az ellenzék élénk, ügyes és kitartó volt és e tekintetben túl tett még a senatusi ellenzéken is. Azonban a két nagy államtest oppositioja közt föltűnő különbséget vehetni észre, mind az ellenzék irányára, mind pedig annak hatására nézve. A senatusbeli oppositio túlságosan conser­­vativ volt, ése első­sorban Piemont ellen volt irányozva, második sorban pedig Francziaor­­szág ellen, mely Piemont hódító és terjeszkedő politikáját gyámolította. A kormány ellen föllépő szónokok hangosan kívánták nemcsak a római occupatio folytatását, hanem ki is akarták mondatni, miszerint ez occupatio czél­­ja: a pápa világi hatalmát fönntartani és gyámolítani. Ezen oppositio ellenében mon­­dá el Napoleon herczeg híres beszédét, mely franczia tudósítások szerint az egész ország­ban igen mély hatást tett, és a hangulatot a senatusbeli oppositió e 11 e­n irányozta. Könnyű volt azonkívül ezen oppositiót leküzdeni azon egyszerű figyelmeztetéssel, hogy az ellenség itt a reactió soraiból toborza a maga kato­náit, hogy többnyire legitimisták azok, a­kik a kormány ellen kikeltek , a legitimisták pedig megszűntek a franczia közvélemény előtt personae grata elemni. A franczia nemzet sokkal több könnyelműséggel és sokkal kevesebb ra­jongással bír, mintsem egy megbukott ügy vé­dőit valami aureolával környezné. „En France rien ne réussit que le succés.“ Francziaország­­ban mindig csak a siker dönt, mondá a fran­czia nemzet egyik alapos ismerője, a siker pe­dig Napoleon mellett és a legitimisták ellen döntött; ez utóbbiak népszerűsége tehát alig terjed a saint germaini városrészen és az ille­tők liberiás cselédségének, valamint a tőlük függő bourgeoisie egy töredékének körén túl. Egészen más irányú és más hatású volt a törvényhozó testület oppositiója; itt a kor­mány kénytelen volt a front­ot megfordítani, mert itt nem jobb, hanem b­a­­­felöl jött az el­lenség. Piemont politikája itt a legfellengzőbb magasztalásra talált, Francziaországnak pedig azt lobbantották szemére, hogy Piemont ama politikáját nemcsak eléggé nem gyámolította, hanem a római megszállás folytatása által még gátolja is. Favre Gyula, ki utolsó szónoklata után a nap hőse, a franczia csapatok Rómá­­bóli kivonulását kívánta és ámbár az illető indítvány elejtetett, a fiatal ügyvéd beszédé­nek hatása az országban bátran versenyez­het azzal, melyet Napóleon herczeg minapi beszédje idézett elő. Mellesleg az egész mos­tani franczia kormányrendszer vétetett ros­ta alá, és nem mondhatni , hogy kimélően bántak volna vele. Favre és Ollivier élénk szí­nekkel festi a mostani állapotokat, midőn fi­zetett hivatalnokok végzik mindazt, a­mi sza­bad államban a polgárok, a nép által végezte­tik, és e szavak örömujjongással fogadtattak az ország egyik végétől a másikig. A senatusbeli ellenzék a múlt ellenzéke volt, és a múlt számára, ha csak igen fényes momentumok nem világosítják, Francziaor­­szágban nincs emlékező tehetség. A törvényhozó test ellenzéke pedig a j­ö­v­ő ellenzéke és a jövő csillogó képe iránt az in­gerlékeny képzelmű francziában igen nagy a fogékonyság. Ekként könnyen magyarázható a kétféle oppositió különböző hatása, azon hatás­a­­i, mely­et az lefelé gyakorolt. De minő hatása leend fölfelé? Hogy Napoleon császár a senatusbeli el­lenzéket tökéletesen ignorálni fogja, nem hi­hető ; ő jól tudja, hogy ezen ellenzékre nézve is az áll: „vota non sunt numeranda, sed pon­­deranda“ és a kormány ellen szavazottak sú­lya elég nagy arra, hogy Napóleont óvatosságra intse terveinek kivitelében. De hogy ennél na­gyobb hatása is leend, hogy a császári poli­tika iránya ez által módosulhatna, az épen nem valószínű. Napóleon császár bárkinél is jobban ismeri a közvélemény hatalmát és ezt nem hívhatta ki csak azért, hogy ellene daczoljon. Hogy Favre, Olivier és mások úgy fognak beszélni, a­mint beszéltek, azt Ő Fel­sége előre tudhatta, valamint azt, is, hogy e szónoklatok az egész nemzetet föl fogják vil­­lanyozni. Az ily fölvillanyozás pedig egy maga is elegendő egy utált rendszer megbuk­tatására. Ezt az osztrák birodalmi tanács is mutatta, mely századrészét sem mondta annak, a mi a párisi törvényhozó test színe előtt mondatott és a melynek szavait nem franczia közönség hallgatta meg. És mégis, minő robaj­jal dőltek le tüstént a múlt 11 év bálványai. Az osztrák birodalmi tanácsot alig árnyéká­nak lehetett mondani egy képviseletnek és mégis r­afflavit et dissipatum est az oly szi­lárdnak vélt régi rendszer.... Úgy látszik, a két államtest vitái után még egy Napoleonak sem lenne elegendő ereje, az eddigi népszerűtlen kormányrendszert fönntar­tani, hanem módosítani kellene azt azon irány­ban, melyet a Favre és Olivier által aratott tetszés jelölt meg, de oly óvatossággal, minőt a senatus ellenzéke ajánlatosnak mu­tatott. Egyre erősödik meg bennünk azon hit, mi­szerint a franczia császárnak szabadabb bel­politika ösvényére kellene térnie, de mint­hogy ezt, miként mondtuk, csak lassan és óva­tosan teheti, nehogy a szabadon eresztett ár öt magát is elsodorja, közel fekvő azon aggoda­lom, miszerint a nemzetet még egy ideig a k­ülpolitika által fogja foglalkoztatni, hogy ezalatt a benső átalakításokat fokonként és egész nyugalommal vihesse véghez, a túlbuz­gó elemeknek kifelé nyitván szellentyű­t. Csak az a baj, hogy — a történet tanúsága szerint — valahányszor Francziaországban ily szellentyűt nyitnak meg, rendesen az egész többi Európa a kirohanó léghuzamtól csuzt szokott kapni. Ezen dicső emlékű alapítók közt Ung megye büszkén említheti egyik fiját, kinek nevét érinti az 1812-dik évi II. törv. czikk, hol a Ludoviceum magyar katonai nevelő­intézetre 10,000 ft van bejegyezve, de megörökítette azt az 1836 : XL.tczikkely, mely igy szól: Az ország rendei hálás érzettel vették bárdányi gróf Buttler Jánosnak a magyar Ludovicea katonai intézetre tett jeles hazafiui adakozá­sát, mely­­ szerint az 1812 : II. törv. czikkhez említett előbbeni ajánlásán fölül, most újólag az intézet javára 126,666 forintokat s 40 krokat lekötelezett s ez által összesen 20 ifjaknak ezen intézetbe leendő fölvételekre és neveltetésekre országos végzés szerint megkívántató állandó tőkét alapított meg, fölosztván az ezekre nézve minden valláskülönbség nélkül leendő kimutatási jogot az elősorolt vármegyék között oly módon, hogy Ungvár­­megye két ifjút mutathasson be. Hogy tehát ily ritka példája és követésre méltó hazafiui buzgóságának örök emléke fönnmaradjon, ezen ajánlást ő Felségének ke­gyelmes hozzájárultával az ország rendei jelen törvény­­czikkelybe igtassák. Ungmegye tehát dicső fiának, ki az alapitók közt első helyen áll, ezen törvény által is megörökített alapítvá­nya, valamint két ifjúnak bemutatási joga által a Ludo­­viceum magyar katonai nevelőintézet irányában, az or­szág minden megyéi között legjobban lehet érdekelve. És azért fájdalommal veszi e megye közönsége azon tényt, hogy a magyar Ludoviceum katonai kórházzá ala­kíttatott, tőkéje a budai cs. kir. fő pénztárba keblezett országos pénztárból Bécsbe, katonai kezelés alá elszállit­­tatott, az épülethez csatolt kert egy része, annak fönn­­tartási költségeire eladatni rendeltetett, s ekként ezen intézet vagyona, mely kész­pénzben és ingatlanokban a két milliót meghaladja, eredeti czéljától elvonva, a hatalom által jogtalanul bitoroltatik. De lehetetlen ezen fölmerült tény mellett, az ország közös vagyonát érdeklő sok pazar intézkedések köze­pette aggodalmas figyelmünket ki nem terjeszteni , hogy az ország háza Pozsonyban ki által használ­taik ? hogy a Nádor felügyelete alatt volt országos pénztár­hoz tartozó indigenatusért befizetett dijak és az 1809. fölkelő nemes sereg fő pénztára, a nemzeti muzeum, a magyar nemzeti színház, siket­némák s az országos tébolydának alapjai, a nemesi testőrsereg alaptőkéje, ugyanannak bécsi palotája, a magyar nemzet áldozatai­ból begyű­lt hatszáz ezer forint ezüst pénz, mely a ma­gyar két forintos bankjegyeknek alapul szolgált, s Windisgraetz által jogtalanul elfoglaltatott, hol van­nak s ki által kezeltetnek ? — De ha az emlitett pénzalapok iránti aggály izgatólag feszíti a nemzet kebelét, lehetetlen a nemzet szent tulajdonát sértő amaz elidegenítéseket nem említenünk, melyek a lefolyt 12 évek alatt a nemzet befolyása és beleegyezése nélkül történtek, általunk semmiseknek s érvényteleneknek te­kintetnek , többi közt csak a 442­­ mértföldet tevő és 238 milió értékre becsült állami javakból történt elide­genítéseket említjük, melyek szerint 150 millió p. forint értékű állam vagjon a bécsi banknak tartozó állami adósság törlesztésére fordittatott, 38 millió fi­t értékű pe­dig eladatott, s igy az összes államvagyon mintegy 1/5 része elidegenittetvén, annak csupán egy ötödrésze ma­radt meg. Midőn a nemzeti közvagyont fenyegető eme veszély elhárítása, az országos pénzalapot érdeklő több rendbeli kifürkészések s biztosításokra, úgy szinte az államvagyon óhajtott kiegészítése iránt nagy méltóságod becses figyel­mét fölhívnék, hazafias buzgósággal fölhívjuk nagymél­tóságodat , hogy a Ludoviceum alaptőkéje és háza ere­deti rendeltetésének megfelelőleg, mielőbb a nemzeti ke­zelésnek átadatván, nagy méltóságod ennek kieszközlése által hazafiui érdemének koszorúját újra is egy zöld le­véllel díszítse. Kik egyébiránt hazafiui üdvözlettel vagyunk. Kelt az 1861 ik évi martius 21-én Ungvárt tartott bi­­zottmányi ülésünkből. Jegyzett é­s kiadó : Torday Ede, főjegyző erre nem hallgattak arra sem politikai elvrokonim, sem politikai ellenfeleim. Hálátlanság volna, ha elhal­­gatnám, hogy midőn egy küzdelmekben és szenvedé­sekben össze­forrott nemzethez intéztem az utóbbi idők­ben, a magyar Akadémia érdekében gyenge szavamat, akkor meghallgattattam. Ezen, reám nézve feledhetlen tapasztalásomon túl, alig találtam közéletem azon másik sajátszerűségében vigasztalást, hogy jövendö­léseim többnyire beteljesedtek, így, hogy csak néhány példát említsek — midőn 1839-ben könyvet írtam ar­ról, hogy a földmivelő osztálylyal meg kellene a ro­botot, dézsmát váltatni, és ebben etet az országnak segíteni kellene, hogy a nemességnek az adózási köz­­terhekben részesülni kellene, és hogy nekünk hypo­­thekális intézetekre volna szükségünk, nem lett ugyan­akkor mind­ezekből semmi, de azon jövendölésem, hogy ha ezeket halasztjuk, mindez később bizonyo­san több nehézséggel fog járni, csakugyan beteljese­dett. Igy midőn 1846—7-ben némely túlbuzgó és mindig az absolutismust emlegető hazámfiait sajtó és egyéb uta­kon figyelmeztettem, hogy az ördögöt czitálni nem kell, szavam szinte elhangzott, de a czitált ördög nemso­kára beköszöntött, így midőn 1849 végén egy és más osztrák kormányférfiúnak azt mondtam, hogy legjobb lesz a magyar alkotmány megsemmitését, a magyar nemzetiség föloszlatását meg sem kísérteni, mert nem az úgynevezett „Reichseinheit,“ hanem egészen más, mit magyarul kudarcznak, más nyelven pedig fiasconak neveznek, lesz belőle, szavam szinte elhang­zott, de a kudarcz csakugyan bekövetkezett; igy midőn 1850 elején többed magammal azt sürgettük, hogy legbiztosabb mód a bonyodalmaknak véget vetni az lesz, ha a Felség a történtekre feledékenység fátyolét vetve, az országgyűlését összehívja és hogy ez által igen sok későbbi bajok előztetnek meg, az én szavam is elhangzott ismét, de a későbbi bajok nem marad­tak el; igy midőn 1857-ben ugyancsak ezen szellem­ben az ország történeti jogai mellet emeltem szót többed magammal, az én szavam is elhangzott ismét, de a­mit jövendöltünk, tudniillik a bonyodalmak meg­­sokasodása, csakugyan bekövetkezett. Ezekben én kegyeteknek, uraim, mint gyakran jó jóslat és csak ritkán szerencsést politikust mutatván be magamat, némileg lahangolt kedélylyel néznék az uj pályának elébe és nem tudnám, mi hasznomat ve­hetné a haza , ha reménylenem nem volna sza­bad, hogy talán épen ez uj pálya, melyre kegyetek bizodalma kihívott, fog eddigi pályám sajátszerűsé­gén változtatni. És adja Isten uraim, hogy ez így le­hessen, vagy legalább én jó jósló maradhassak most is, midőn azt mondom, hogy én nem megyek ugyan vérmes és fellengős reményekkel az országgyűlésre— mert hajaim már őszülnek és vérem ki nem halt ugyan, de meg­halt — azonban a sok nehézségek daczára sem tudok a lehető megoldások és kibonyolódások fölött kétségbe esni. Nehogy ezen sokak előtt talán optimizmusnak látsz­ható reményeim, félreértessenek a kivált Bécsben, mi ide oly közel van, hogy a szó, úgy­szólván, oda által hallatszik, és a­hol könnyen elszokták magukat az emberek bízni — némi magyarázatra van szükség. Ezen reményeimet nem alapítom a szomszédunknál divatozó hírlapi közvéleményre, vagy pedig annak ottani kezelőjére. Ezeknek ügyességük, a politikai theóriákbani jártasságuk, igen nagy lehet ugyan, de azon felfogási képesség, melyet eddig a magyar kér­dés gyakorlati oldalainak megértése körül tanúsítot­tak, legszelídebben szólva, felebbi tulajdonaiknál sokkal kisebb. Épen oly kevéssé alapíthatom remé­nyeimet azon osztrák államférfiakra, kik jelenleg a státushajóján kormányoskodnak és a­kiket — nincs ugyan szerencsém személyesen, egyet kivéve, ismerni őket — véghetetlen derék és liberális emberek és saját álláspontokat ugyan jólértő államférfiak lehetnek, de annak, hogy a monarchiát oly roppant bajokba sodrott vastag tévedéseit előzőiknek, magoktól vég­kép eldobták, hogy nem a theóriák, hanem a gya­korlati lehetőség mezején kívánják a magyar-osztrák kérdést megoldani s hogy a mi álláspontunkat is föl­fogják, méltányolják és magukat abba belegondolni tudják, bizonyságait eddig legalább nem adták. Még kevésbé alapíthatom reményeimet a jövőnek ottani államférfiaira. Valamint a jövőnek van zenéje — mit németül „Zukunfts-Musik “nak neveznek— úgy van­nak ottan a jövőnek államférfiai is, németül: „Staats­männer der Zukunft.“ Én ugyan zeneértő nem vagyok, de a zenét kedveltem, azonban az úgynevezett jövőnek zenéjével megbarátkozni nem bírok, és ezt onnét ma­gyarázom, mert azon muzsika, mely a jövőnek olyatén s különben igen nagy képességű — államférfias hang­ Ungmegye közönségének fölterjesztése b. Vay Miklóshoz a Ludoviceum ügyében. Nagyméltóságu báró . Midőn a magyar nemzet az 1808 : VII. törv. czikkei­­ben a magyar katonai intézetet, vagyis a Ludoviceumot alapította, azon czélt tűzte maga elébe, hogy egy ma­gyar katonai nevelő intézete legyen, mely magyar veze­tők és oktatók alatt a magyar hadseregnek tiszteket, de a polgári pályának is hasznos és kiképezett egyéneket nyújtson. Azon törvényhatóságok és családok, melyek 69 növen­dék részére négyszáz pengő forintban megalapított neve­lési és ellátási illetéknek megfelelő alaptőkét alapítottak, a fölidézett törvény 2­­k §-a által egyszersmind biztosit­­vák, hogy alapítványaik eredeti rendeltetésöktől az or­szággyűlés beleegyezése nélkül soha sem fognak elvo­natni. Gróf Dessewffy Emil beszéde válasz­­tóihoz. (Vége.) Minden emberi dolgokban nagy szerepet játszik a szerencse. És én bevallom kegyeteknek, uraim, hogy nem épen rövid közpályámon, mert fájdalmamra azt is meg kell vallanom, hogy már az 50-dik évet taposom, szerencsével nem igen jártam el. Azon sajátszerűsége volt közéletemnek, ha arra vissza­pillantok, hogy sza­vam rendesen kiáltó szó volt a pasztában. Legtöbb­

Next