Pesti Napló, 1861. március (12. évfolyam, 3316-3341. szám)
1861-03-28 / 3338. szám
72-3338 12-ik évi folyam Szép-utcza 1-z6 7z ára, 1-ső emelet E lap szellemi rétjét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak eL Kiadóhivatal, Ferencziek terén 7-dik szám földszint. A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz, kiadása körüli panaszok, hirdetmények) a kiadó-hivatalról intézendők. 1861. Csütörtök, mart. 28. Előfizetési föltételek: VIDÉKRE, I ostán I POSTÁN, házhoz hordva: Félévre .... 10 frt 60. kr. a. ért I félévre .... 10 frt 50 kr. a.]ért Évnegyedre . . 5 frt 25 kr. a. ért. Évnegyedre . . 5 frt 25. kr. a." ért BirdÓMVrvsIi diii i 6 hasábos petit-sor egyszeri hirdetésnél 7 ujkr. Bélyegdil UiniHinegyed agat kttl8n ap uja, Magánvita 4 hasábos petitsor 25 ujkr __________R E C 8 I B O R_Z E martius 21-én, 1861. A gallicziai föld. hitelintéz. 47,%-os 100 ft pp. 87 25 88 26 Keglevich......................................10 ft pp. 16,60 17.— Graz-Kofiacki..................................................110 — ]^4 — Porosz pénztári utalvány..............................2.212.217. SzerkesitMi iroda: Adott Tar- Adott Tar- Adott Tar- Adott Tar-ÁllamadóMág. ár tott ár ár tett ár Elsőbbségi kötvények. ár tott ár ár ott ár 5%-os osztrák értékben . . . . . 100 frt 19.60 59 76 Államvasp..................................... 500 frank 148.50149. N. Szombati 1-ső kibocsátás....................... 22.— 24.— ,5%-os nemzeti kölcsön...................100 frt 76.40 76.50 Sorsjegyek: Lombard-velenczei....................... 600 frank 144 -- 144.50 N. Szombati 2-ik kibocsátás....................... 75.— 80.— 5°/,-os metalliques............................100 frt 64.75 66.— Duna-gőzhajózási társulat . . . 100 ft pp. 97 60 98.50 Váltók (devisek). 4,/,*/Pi-os . .................................106 frt 56. — 56 60 Osztrák Llyod.............................100 ft pp. 80- 81 — Három hónapra. . 1889-diki sorsolással.......................100 frt 105.50 106 50 Amsterdam 100 holl. frt (85 ft 52 kr a. é.) 8*/f 125.— 125 — Földteheraientesítéslek. 1864-diki „ ............................100 frt 84.76 86.25 «esvényén. Augsburg 100 d. német ft (85 ft 90'/, kr) 3% „ 125.40 125 50 1860-diki „ ............................100 frt 81.50 81 75 Nemzeti bank (ex div.)..................................... 720 — 722.— Berlin 100 tallér (150 frt ausztr. értékb.) „ _.__ _ 67.-os magyarországi.......................100 frt 64.76 66. Comprent papirok 42 ausztrál lira....................... 15.75 16.26 Hitelintézet 200 frt..........................................161 — 162.10 M. Frankfurt 100 d. ném. ft (85 ft 90'/, kr) 3 „ 125 50125.60 5°A-os bánsági, horvát és szláv . . 100 frt 63.26 64.— A hitelintézeti darabja................100 ft a. é. 114 50 114 75 Alsó-ausztriai esc. bank 500 frt.................. 566 - 568.- Hamburg 100 márk-bank 6 frt (75 ft 85 kr) 2 „ no.75 111"_ 6/s-os erdélyi.....................................100 frt 61.25 62.-- Trieszti db........................................100 ft pp. 125 —126 — Duna gőzhajózási társulat 500 frt.....................413 - 415 — London 10 font sterling. (100 ft 237a kr) 6 „ 147 50 147 50 Velenczei kölcsön 1869 5% . • • . 100 frt 89.26 89 75 Dunagőzhajóz. társ. darabja . . . 100 ft pp. 99.75100.25 Trieszti Lloyd 2-ik kibocsátás 500 ft pp. . .140.— 150.— Páris 100 frank (40 ft 50 kr ausztriai ért) 3'/. „ 58.35 58.45 Budai városközség db...................40 ft a. é. 36.25 36.75 Budapesti lánczhid 500 ft pp............................ 382. 385.— Pénznemek. Záloglevelek. Eszterházy........................... 40 ft pp. 92.— 92.60 Éjszaki vasút.............................................. 2067—2059— Korona ....................................................... 20.25 ___ Salm ..........................................40 ft pp. 37.25 37.76 Ausztr. államvaspálya.................................. 284 50 285.50 Császári arany............................................... 6.96 6 97 A n. t ank 6 év. 57,-oe .... 100 ft pp. 101 50 102.60 Pálffy ..............................................40 ft pp. 36 60 87 — Nyugati vasút................................................ 185.50186 — Része* arany................................................ 6.96 6.97 „ „ 10 év. 57.-os . . . . 100 ft pp. 97.— 98.— Clary ..............................................40 ft pp. 36.25 36 75 Pardubitzi vasat............................................106—107.— Napoleons d’or...................................................11.78 11.80 „ „ , sorsolh. 57„...................100 ft pp. 91.— 91.50 St. Genois.........................................40 ft pp. 36 60 37.— Tiszai vasút....................................................... 147— 147.— Orosz imperiale.............................................. 12 06 — .— „ „ „ 12 hó 57«.......................100 ft pp. 99 60100.— Windischgratz....................................20 ft pp. 22.— 22.50 Déli vaspálya 6070 (ex div.)........................190—191— Ezüst..............................................................146.60 —.— A n. bank sors. 500 ................... 100 ft a. é. 86.75 87.— Waldstein.....................................20 ft pp. 25.75 25.26 Károly Lajos vaspálya (ex div )....................... 156 — 156.50 A nemzeti kölcsön papír szelvényei. . . .141.7.____ Pest, martius 27. (Fk.) A Pálirati vita már most a franczia törvényhozó testületben is be van fejezve és a kormány itt is győzött — bár hosszú és heves küzdelem után, mert az ellenzék élénk, ügyes és kitartó volt és e tekintetben túl tett még a senatusi ellenzéken is. Azonban a két nagy államtest oppositioja közt föltűnő különbséget vehetni észre, mind az ellenzék irányára, mind pedig annak hatására nézve. A senatusbeli oppositio túlságosan conservativ volt, ése elsősorban Piemont ellen volt irányozva, második sorban pedig Francziaország ellen, mely Piemont hódító és terjeszkedő politikáját gyámolította. A kormány ellen föllépő szónokok hangosan kívánták nemcsak a római occupatio folytatását, hanem ki is akarták mondatni, miszerint ez occupatio czélja: a pápa világi hatalmát fönntartani és gyámolítani. Ezen oppositio ellenében mondá el Napoleon herczeg híres beszédét, mely franczia tudósítások szerint az egész országban igen mély hatást tett, és a hangulatot a senatusbeli oppositió e 11 en irányozta. Könnyű volt azonkívül ezen oppositiót leküzdeni azon egyszerű figyelmeztetéssel, hogy az ellenség itt a reactió soraiból toborza a maga katonáit, hogy többnyire legitimisták azok, akik a kormány ellen kikeltek , a legitimisták pedig megszűntek a franczia közvélemény előtt personae grata elemni. A franczia nemzet sokkal több könnyelműséggel és sokkal kevesebb rajongással bír, mintsem egy megbukott ügy védőit valami aureolával környezné. „En France rien ne réussit que le succés.“ Francziaországban mindig csak a siker dönt, mondá a franczia nemzet egyik alapos ismerője, a siker pedig Napoleon mellett és a legitimisták ellen döntött; ez utóbbiak népszerűsége tehát alig terjed a saint germaini városrészen és az illetők liberiás cselédségének, valamint a tőlük függő bourgeoisie egy töredékének körén túl. Egészen más irányú és más hatású volt a törvényhozó testület oppositiója; itt a kormány kénytelen volt a frontot megfordítani, mert itt nem jobb, hanem bafelöl jött az ellenség. Piemont politikája itt a legfellengzőbb magasztalásra talált, Francziaországnak pedig azt lobbantották szemére, hogy Piemont ama politikáját nemcsak eléggé nem gyámolította, hanem a római megszállás folytatása által még gátolja is. Favre Gyula, ki utolsó szónoklata után a nap hőse, a franczia csapatok Rómábóli kivonulását kívánta és ámbár az illető indítvány elejtetett, a fiatal ügyvéd beszédének hatása az országban bátran versenyezhet azzal, melyet Napóleon herczeg minapi beszédje idézett elő. Mellesleg az egész mostani franczia kormányrendszer vétetett rosta alá, és nem mondhatni , hogy kimélően bántak volna vele. Favre és Ollivier élénk színekkel festi a mostani állapotokat, midőn fizetett hivatalnokok végzik mindazt, ami szabad államban a polgárok, a nép által végeztetik, és e szavak örömujjongással fogadtattak az ország egyik végétől a másikig. A senatusbeli ellenzék a múlt ellenzéke volt, és a múlt számára, ha csak igen fényes momentumok nem világosítják, Francziaországban nincs emlékező tehetség. A törvényhozó test ellenzéke pedig a jövő ellenzéke és a jövő csillogó képe iránt az ingerlékeny képzelmű francziában igen nagy a fogékonyság. Ekként könnyen magyarázható a kétféle oppositió különböző hatása, azon hatásai, melyet az lefelé gyakorolt. De minő hatása leend fölfelé? Hogy Napoleon császár a senatusbeli ellenzéket tökéletesen ignorálni fogja, nem hihető ; ő jól tudja, hogy ezen ellenzékre nézve is az áll: „vota non sunt numeranda, sed ponderanda“ és a kormány ellen szavazottak súlya elég nagy arra, hogy Napóleont óvatosságra intse terveinek kivitelében. De hogy ennél nagyobb hatása is leend, hogy a császári politika iránya ez által módosulhatna, az épen nem valószínű. Napóleon császár bárkinél is jobban ismeri a közvélemény hatalmát és ezt nem hívhatta ki csak azért, hogy ellene daczoljon. Hogy Favre, Olivier és mások úgy fognak beszélni, amint beszéltek, azt Ő Felsége előre tudhatta, valamint azt, is, hogy e szónoklatok az egész nemzetet föl fogják villanyozni. Az ily fölvillanyozás pedig egy maga is elegendő egy utált rendszer megbuktatására. Ezt az osztrák birodalmi tanács is mutatta, mely századrészét sem mondta annak, a mi a párisi törvényhozó test színe előtt mondatott és a melynek szavait nem franczia közönség hallgatta meg. És mégis, minő robajjal dőltek le tüstént a múlt 11 év bálványai. Az osztrák birodalmi tanácsot alig árnyékának lehetett mondani egy képviseletnek és mégis rafflavit et dissipatum est az oly szilárdnak vélt régi rendszer.... Úgy látszik, a két államtest vitái után még egy Napoleonak sem lenne elegendő ereje, az eddigi népszerűtlen kormányrendszert fönntartani, hanem módosítani kellene azt azon irányban, melyet a Favre és Olivier által aratott tetszés jelölt meg, de oly óvatossággal, minőt a senatus ellenzéke ajánlatosnak mutatott. Egyre erősödik meg bennünk azon hit, miszerint a franczia császárnak szabadabb belpolitika ösvényére kellene térnie, de minthogy ezt, miként mondtuk, csak lassan és óvatosan teheti, nehogy a szabadon eresztett ár öt magát is elsodorja, közel fekvő azon aggodalom, miszerint a nemzetet még egy ideig a külpolitika által fogja foglalkoztatni, hogy ezalatt a benső átalakításokat fokonként és egész nyugalommal vihesse véghez, a túlbuzgó elemeknek kifelé nyitván szellentyűt. Csak az a baj, hogy — a történet tanúsága szerint — valahányszor Francziaországban ily szellentyűt nyitnak meg, rendesen az egész többi Európa a kirohanó léghuzamtól csuzt szokott kapni. Ezen dicső emlékű alapítók közt Ung megye büszkén említheti egyik fiját, kinek nevét érinti az 1812-dik évi II. törv. czikk, hol a Ludoviceum magyar katonai nevelőintézetre 10,000 ft van bejegyezve, de megörökítette azt az 1836 : XL.tczikkely, mely igy szól: Az ország rendei hálás érzettel vették bárdányi gróf Buttler Jánosnak a magyar Ludovicea katonai intézetre tett jeles hazafiui adakozását, mely szerint az 1812 : II. törv. czikkhez említett előbbeni ajánlásán fölül, most újólag az intézet javára 126,666 forintokat s 40 krokat lekötelezett s ez által összesen 20 ifjaknak ezen intézetbe leendő fölvételekre és neveltetésekre országos végzés szerint megkívántató állandó tőkét alapított meg, fölosztván az ezekre nézve minden valláskülönbség nélkül leendő kimutatási jogot az elősorolt vármegyék között oly módon, hogy Ungvármegye két ifjút mutathasson be. Hogy tehát ily ritka példája és követésre méltó hazafiui buzgóságának örök emléke fönnmaradjon, ezen ajánlást ő Felségének kegyelmes hozzájárultával az ország rendei jelen törvényczikkelybe igtassák. Ungmegye tehát dicső fiának, ki az alapitók közt első helyen áll, ezen törvény által is megörökített alapítványa, valamint két ifjúnak bemutatási joga által a Ludoviceum magyar katonai nevelőintézet irányában, az ország minden megyéi között legjobban lehet érdekelve. És azért fájdalommal veszi e megye közönsége azon tényt, hogy a magyar Ludoviceum katonai kórházzá alakíttatott, tőkéje a budai cs. kir. fő pénztárba keblezett országos pénztárból Bécsbe, katonai kezelés alá elszállittatott, az épülethez csatolt kert egy része, annak fönntartási költségeire eladatni rendeltetett, s ekként ezen intézet vagyona, mely készpénzben és ingatlanokban a két milliót meghaladja, eredeti czéljától elvonva, a hatalom által jogtalanul bitoroltatik. De lehetetlen ezen fölmerült tény mellett, az ország közös vagyonát érdeklő sok pazar intézkedések közepette aggodalmas figyelmünket ki nem terjeszteni , hogy az ország háza Pozsonyban ki által használtaik ? hogy a Nádor felügyelete alatt volt országos pénztárhoz tartozó indigenatusért befizetett dijak és az 1809. fölkelő nemes sereg fő pénztára, a nemzeti muzeum, a magyar nemzeti színház, siketnémák s az országos tébolydának alapjai, a nemesi testőrsereg alaptőkéje, ugyanannak bécsi palotája, a magyar nemzet áldozataiból begyűlt hatszáz ezer forint ezüst pénz, mely a magyar két forintos bankjegyeknek alapul szolgált, s Windisgraetz által jogtalanul elfoglaltatott, hol vannak s ki által kezeltetnek ? — De ha az emlitett pénzalapok iránti aggály izgatólag feszíti a nemzet kebelét, lehetetlen a nemzet szent tulajdonát sértő amaz elidegenítéseket nem említenünk, melyek a lefolyt 12 évek alatt a nemzet befolyása és beleegyezése nélkül történtek, általunk semmiseknek s érvényteleneknek tekintetnek , többi közt csak a 442 mértföldet tevő és 238 milió értékre becsült állami javakból történt elidegenítéseket említjük, melyek szerint 150 millió p. forint értékű állam vagjon a bécsi banknak tartozó állami adósság törlesztésére fordittatott, 38 millió fit értékű pedig eladatott, s igy az összes államvagyon mintegy 1/5 része elidegenittetvén, annak csupán egy ötödrésze maradt meg. Midőn a nemzeti közvagyont fenyegető eme veszély elhárítása, az országos pénzalapot érdeklő több rendbeli kifürkészések s biztosításokra, úgy szinte az államvagyon óhajtott kiegészítése iránt nagy méltóságod becses figyelmét fölhívnék, hazafias buzgósággal fölhívjuk nagyméltóságodat , hogy a Ludoviceum alaptőkéje és háza eredeti rendeltetésének megfelelőleg, mielőbb a nemzeti kezelésnek átadatván, nagy méltóságod ennek kieszközlése által hazafiui érdemének koszorúját újra is egy zöld levéllel díszítse. Kik egyébiránt hazafiui üdvözlettel vagyunk. Kelt az 1861 ik évi martius 21-én Ungvárt tartott bizottmányi ülésünkből. Jegyzett és kiadó : Torday Ede, főjegyző erre nem hallgattak arra sem politikai elvrokonim, sem politikai ellenfeleim. Hálátlanság volna, ha elhalgatnám, hogy midőn egy küzdelmekben és szenvedésekben összeforrott nemzethez intéztem az utóbbi időkben, a magyar Akadémia érdekében gyenge szavamat, akkor meghallgattattam. Ezen, reám nézve feledhetlen tapasztalásomon túl, alig találtam közéletem azon másik sajátszerűségében vigasztalást, hogy jövendöléseim többnyire beteljesedtek, így, hogy csak néhány példát említsek — midőn 1839-ben könyvet írtam arról, hogy a földmivelő osztálylyal meg kellene a robotot, dézsmát váltatni, és ebben etet az országnak segíteni kellene, hogy a nemességnek az adózási közterhekben részesülni kellene, és hogy nekünk hypothekális intézetekre volna szükségünk, nem lett ugyanakkor mindezekből semmi, de azon jövendölésem, hogy ha ezeket halasztjuk, mindez később bizonyosan több nehézséggel fog járni, csakugyan beteljesedett. Igy midőn 1846—7-ben némely túlbuzgó és mindig az absolutismust emlegető hazámfiait sajtó és egyéb utakon figyelmeztettem, hogy az ördögöt czitálni nem kell, szavam szinte elhangzott, de a czitált ördög nemsokára beköszöntött, így midőn 1849 végén egy és más osztrák kormányférfiúnak azt mondtam, hogy legjobb lesz a magyar alkotmány megsemmitését, a magyar nemzetiség föloszlatását meg sem kísérteni, mert nem az úgynevezett „Reichseinheit,“ hanem egészen más, mit magyarul kudarcznak, más nyelven pedig fiasconak neveznek, lesz belőle, szavam szinte elhangzott, de a kudarcz csakugyan bekövetkezett; igy midőn 1850 elején többed magammal azt sürgettük, hogy legbiztosabb mód a bonyodalmaknak véget vetni az lesz, ha a Felség a történtekre feledékenység fátyolét vetve, az országgyűlését összehívja és hogy ez által igen sok későbbi bajok előztetnek meg, az én szavam is elhangzott ismét, de a későbbi bajok nem maradtak el; igy midőn 1857-ben ugyancsak ezen szellemben az ország történeti jogai mellet emeltem szót többed magammal, az én szavam is elhangzott ismét, de amit jövendöltünk, tudniillik a bonyodalmak megsokasodása, csakugyan bekövetkezett. Ezekben én kegyeteknek, uraim, mint gyakran jó jóslat és csak ritkán szerencsést politikust mutatván be magamat, némileg lahangolt kedélylyel néznék az uj pályának elébe és nem tudnám, mi hasznomat vehetné a haza , ha reménylenem nem volna szabad, hogy talán épen ez uj pálya, melyre kegyetek bizodalma kihívott, fog eddigi pályám sajátszerűségén változtatni. És adja Isten uraim, hogy ez így lehessen, vagy legalább én jó jósló maradhassak most is, midőn azt mondom, hogy én nem megyek ugyan vérmes és fellengős reményekkel az országgyűlésre— mert hajaim már őszülnek és vérem ki nem halt ugyan, de meghalt — azonban a sok nehézségek daczára sem tudok a lehető megoldások és kibonyolódások fölött kétségbe esni. Nehogy ezen sokak előtt talán optimizmusnak látszható reményeim, félreértessenek a kivált Bécsben, mi ide oly közel van, hogy a szó, úgyszólván, oda által hallatszik, és ahol könnyen elszokták magukat az emberek bízni — némi magyarázatra van szükség. Ezen reményeimet nem alapítom a szomszédunknál divatozó hírlapi közvéleményre, vagy pedig annak ottani kezelőjére. Ezeknek ügyességük, a politikai theóriákbani jártasságuk, igen nagy lehet ugyan, de azon felfogási képesség, melyet eddig a magyar kérdés gyakorlati oldalainak megértése körül tanúsítottak, legszelídebben szólva, felebbi tulajdonaiknál sokkal kisebb. Épen oly kevéssé alapíthatom reményeimet azon osztrák államférfiakra, kik jelenleg a státushajóján kormányoskodnak és akiket — nincs ugyan szerencsém személyesen, egyet kivéve, ismerni őket — véghetetlen derék és liberális emberek és saját álláspontokat ugyan jólértő államférfiak lehetnek, de annak, hogy a monarchiát oly roppant bajokba sodrott vastag tévedéseit előzőiknek, magoktól végkép eldobták, hogy nem a theóriák, hanem a gyakorlati lehetőség mezején kívánják a magyar-osztrák kérdést megoldani s hogy a mi álláspontunkat is fölfogják, méltányolják és magukat abba belegondolni tudják, bizonyságait eddig legalább nem adták. Még kevésbé alapíthatom reményeimet a jövőnek ottani államférfiaira. Valamint a jövőnek van zenéje — mit németül „Zukunfts-Musik “nak neveznek— úgy vannak ottan a jövőnek államférfiai is, németül: „Staatsmänner der Zukunft.“ Én ugyan zeneértő nem vagyok, de a zenét kedveltem, azonban az úgynevezett jövőnek zenéjével megbarátkozni nem bírok, és ezt onnét magyarázom, mert azon muzsika, mely a jövőnek olyatén s különben igen nagy képességű — államférfias hang Ungmegye közönségének fölterjesztése b. Vay Miklóshoz a Ludoviceum ügyében. Nagyméltóságu báró . Midőn a magyar nemzet az 1808 : VII. törv. czikkeiben a magyar katonai intézetet, vagyis a Ludoviceumot alapította, azon czélt tűzte maga elébe, hogy egy magyar katonai nevelő intézete legyen, mely magyar vezetők és oktatók alatt a magyar hadseregnek tiszteket, de a polgári pályának is hasznos és kiképezett egyéneket nyújtson. Azon törvényhatóságok és családok, melyek 69 növendék részére négyszáz pengő forintban megalapított nevelési és ellátási illetéknek megfelelő alaptőkét alapítottak, a fölidézett törvény 2k §-a által egyszersmind biztositvák, hogy alapítványaik eredeti rendeltetésöktől az országgyűlés beleegyezése nélkül soha sem fognak elvonatni. Gróf Dessewffy Emil beszéde választóihoz. (Vége.) Minden emberi dolgokban nagy szerepet játszik a szerencse. És én bevallom kegyeteknek, uraim, hogy nem épen rövid közpályámon, mert fájdalmamra azt is meg kell vallanom, hogy már az 50-dik évet taposom, szerencsével nem igen jártam el. Azon sajátszerűsége volt közéletemnek, ha arra visszapillantok, hogy szavam rendesen kiáltó szó volt a pasztában. Legtöbb