Pesti Napló, 1861. április (12. évfolyam, 3342-3365. szám)

1861-04-09 / 3347. szám

kedésre lépjünk, ámbár a törvény betűje reánk törvényes felelősséget nem róhat. Ne felejtsük el, hogy szabadságot sem nemzet, sem egyéb, ha egyszer rabigába görbedt, máskép nem szer­zett magénak, mint vagy vérrel, vagy pénzzel, adjunk hálát a sorsnak, ha a becses­ vér he­lyett csak pénzt kivÁn váltságbértől, vegyük magunkra ezen terhet, nem az elvre, hanem az arányra szorítvAn értekezéseinket, melyek nem­csak Bécsnek, hanem Amsterdamnak s Brüssel­­nek, Frankfurtnak és Augsburgnak, Baselnek és Zürichnek financziális viszonyait legköze­lebbről érdeklik. Mert tudnunk kell, hogy déli Némethen s a pénzcsarnokok magyar elleni berzenkedése találja megfejtését azon osztrák állampapírok gyűjteményében, melyek nemcsak a bankároknál, hanem a középosztályú magán­­személyeknél is oly gyakran láthatók. Hazánk­nak, mint földmivelő országnak idegen tőkékre van is, lesz is szüksége, a tőkéknek Magyaror­­szágba leendő befektetése pedig kirekesztőleg a magyar hiteltől függ, melyet jobban meg nem alapíthatunk, mintha az osztrák Államadósság méltányos részét elfogadjuk, s a kamatok pon­tos fizetése által több garantiát adunk az ide­gen tőzséreknek, mint a birodalom nem magyar részei adhatnak. Az országgyűlés e részbeni li­berális eljárása valószínű­leg Bécsben is el fogja fojtani azon élénk kívánságot, bennünket azon Bábel-torony építésében részesíteni, mely a „Reichsrath“ neve alatt az osztrák birodalom­nak nem annyira egységét, mint szétmállását jelképzi. Hazánk épségének kérdése nem kevésbbé fontos s kényes tárgy, s ugyanazért örül a lel­kem, midőn követtársaim névsorából látom, hogy minden fondorkodások daczára, román s szerb testvéreink átlátják, mikép szabadságuk a magyar alkotmány védpajzsa alatt tökéletesen biztos, s hogy ez országgyűlés kész minden méltányos követeléseiket kielégíteni. S kell is, hogy a magyar e részben különajku testvérei iránt a legszélesebb alapokon békü­ljön ki . Egymást értve, megbecsülve így a nép Bármi részszel bizton, bátran szembe lép. Erdély nélkül Magyarország csonka marad. Erdélynek’köszönhettük többször alkotmányunk megmentését, legyünk tehát’most is azon, hogy Erdély nemcsak a törvény betűjénél fogva, nem­csak lakosainak egy részével, hanem egész ösz­­szeségében egy szívvel, egy lélekkel olvadjon egybe hazánkkal. A két hazának végképeni egyesülése, a magyarok s románok uj frigye, azon perczben, midőn a török birodalom egy roppant crisisnek megy elébe, nemcsak a ma­gyar , hanem az európai érdekek szempontjából is , egyik főpostulátuma a hon épségének , gya­rapodásának. A mi horvát szlavón testvéreinket illeti, bár­mily kívánatos is legyen a régi nyolczszázados kapcsolatnak helyreállítása, mégis, nézetem szerint, reájok s csak reájuk kell bíznunk az elhatározást, váljon Bécshez csatlakozzanak e, vagy Pesthez.Az ő érdeklik forog itt fönn inkább, mint a miénk, századunk szelleme a nemzetek akaratjának helyt adott a közjogban s a ma­gyar büszkébb is, ildomosabb is, minthogy pusz­tán a históriai jog alapján, bárkit akaratlan szö­vetségre birjon meg. Örülni fog, ha horvát testvéreink kezet fognak vele, ha azonban azt hiszik, hogy nemzetiségük , hogy szabadságuk jobban van garantírozva egy hathónapos diplo­ma, mint egy nyolc­százados alkotmány által, ha megfelejtkeznek az együtt s egymásért on­tott vérről, a közösen átélt századokról s az elválás keserű következményeiről, ajkainkról ugyan nem fognak hallani semmi panaszt, semmi keserű szó. Ha azonban drávántúli testvéreink egy pillanatot vetnek geographiai helyzetekre, aligha eltaszítják feléjük nyújtott jobbunkat. Északamerikában­ tanultam meg azon közgaz­dászai axiómát, hogy a tengerparti államok gazdagsága s fölvirágzása hátvidékek, (back country) kiterjedésétől s gazdagsá­gától függ. New­ York csak azért szárnyalta túl Mattachus­­settset és Merylandot, mert a Hudson vize, az Erie csatorna s a nagy tavak által az egész északnyugat közvetítőjévé, raktárává s piaczává vált. Ily viszonyban áll Horvátország hazánk­hoz, mely a világ nagy piaczaival leginkább Horvátországon keresztül jöhet összeköttetésbe, s ezen kereskedelmi mozgalom élénksége, hor­­vát testvéreinket gazdagíthatja leginkább. Köz­gazdászati hiba volna az ő részükről, ha hátvi­­déküktől örökre elidegenedve, múlékony java­dalmak miatt azokhoz csatlakoznának , kikhez őket semmi anyagi érdek nem köt. Ha azonban a horvát a testvériség kötelékeit administratív autonómiájának s nemzetiségének tökéletes fönntartása mellett meg akarja újitani, első kö­telességünkké válik nemzeti ereje gyarapodá­sát a legnagyobb erélyességgel előmozdítani, határai épségének kérdését a magunkévá ten­ni, az őrvidéknek és dalmát partoknak egye­sülését testvéri­leg pártolni. A magyar kí­vánja, hogy a háromságos ország nem a múlt­nak költői emlékeiben , hanem a jelennek prósai valóságában támadjon föl, mint a déli szlávság példánya s középpontja. A magyar nem félti tulajdon nemzetiségét szláv ajkú testvérei­nek erősödésétől; hadd erősödjék a horvát és szlavón az által, hogy a vitéz határőr, ki most német iskolában felejte el nemzetiségét, alkot­mányos honpolgárul érezze magát, hadd erő­södjék a Dalmát partvidék szélvészedzette ten­gerészei által, hiszen mind­ezen erő Szent Ist­ván koronájának fényét fogja nevelni. Horvát testvéreink ellenben ne felejtsék el, hogy időnk­ben a nemzetek s országok csak a szabad aka­rat s szives egyetértés útján terjeszkednek; hagyják meg teh­ét azon választó szabadságot, melyet mi, mint horvát testvéreink jogát, elis­merünk, dalmát testvéreinknek is, tiszteljék azt a lelkes fiumeieknél, a mint kívánják s méltán kívánhatják, hogy mi azt náluk tiszteljük. Egyesülés a szabadság s igazságosság alapján, ez legyen a jelszó horvát s szlavón testvéreink irányában. S midőn a nemzetiségi viszonyokról szóllok, lehetetlen, hogy meg ne említsem azon magyar születésű testvéreinket is, kiket az 1848 ki tör­­vényhozás az alkotmány sánczaiba belé nem foglalt, azon fajt, mely a régi korban Mózest, a prófétákat, az apostolokat s első vértanukat adta az emberi nem civilizátiójának, s mely két ezred évi elnyomatás után is lángesze által a pénzcsarnokot s külföldi hirlapvilágot igazgatja. London városa már kétszer választott zsidót lordrengőrjévé,­­ Angolbonban s Francziaor­­szágban, Hollandban s az északamerikai köz­társaságban Mózes vallásának követőit, a kép­viselő­házban, a senatus teremeiben, s a minis­­teri padokon székelni látják, s a magyarok re­­k­eszten­ék őket ki, úgy is gyenge soraikból ? holott örülnünk kellene minden egyes személy­nek nyereségén, mely a­ nemzeti erőt növeli. Csak részakaróink kívánhatják, hogy a vallás­­különbség miatt azokat zárjuk ki a politikai szabadság élvezetéből, kik születésöknél, nyel­vüknél , honfiérzelmeiknél fogva magyarok. Ezen égő kérdések megoldása után következ­nék az adórendszer megalapítása, a megyék szervezése az 1848-diki XVI. törvényczikk rendelete szerint, a polgári törvénykönyv szerkesztése, a büntetőnek életbeléptetése, az iparszabadság kérdése, s oly sok nem ke­vésbé nevezetes tárgy, mely a törvényhozásnak tizenkét éven keresztüli születe s az időközben behozott jogzavar által szükségessé lett Mind­ezek azonban csak úgy jöhetnek tárgyalás alá, ha a törvény szentsége többé kérdésbe nem vé­tetik, mire eddigelé semmi biztosítással nem bí­runk. Hátha a központosítás nemzetülő rend­szere ellenünk újra az álliberalismus köpenye alatt fölidéztetik, s mi oda utaltatunk, hogy ősi alkotmányunkhoz egy uj divatu bécsi képvise­letet férczeljü­nk ! Az ily eset nem lehetetlen, sőt nem is váratlan; bizom azonban nemzetünk ki­tűrni tudásában, bizom mártyraink vérében, s oly sok követ társaim lelkierejében,melyet a vár­fogság szenvedései nem tudtak megtörni, bizom mindnyájunknak hazafiságában, s bátran ki­mondom a világ előtt: Magyarország megmu­tatta, hogy tud tűrni, tud vívni, tud elvérezni, hanem azt, hogy szabadságát áruba bocsássa, hogy függetlenségét önként föladja, hogy az idegenek uralkodásába beleegyezzen, hogy a centralizáló bécsi reichsrathnak föláldozza ősi alkotmányát, azt nem tanulta meg mindeddig, s nem fogja megtanulni soha. Fogadják kedves barátim s honfitársaim még egyszer őszintén kifejezett hálámat bizodalmuk­­ért, addig is, mig annak a tett mezején megfe­lelhetnék, tisztelettel maradván Turin, ápril 2 áa 1861. barátjuk s honfitársuk Pulszky Ferencz. Szemerén, mart. 31. Tisztelt szerkesztő ur! Mart. 28-ai esti lap másodhasábjában foglalt nyit­­rai tudósítója érinti, miszerint szemesi kerületből a követ megválasztása felöl hivatalos értesítés nem érkezvén, mégis hihető, hogy Zmertych Károly lett képviselőnek megválasztva. — engedje a t. szerkesztő úr, hogy az imént folyó hó 21-én vég­bement követvá­lasztás jellemzésére némi részletek­kel a nyilvánosság elé járulhassunk. A szemcsi választókerületben két kö­vet jelölt volt, az egyik — kit Berencsy Lajos 12 éven át volt erélyes osztrák cs. k. szolgabiró ajánlott, — Zmertych Károly ur a ki szinte 1848-ban is képviselt bennünket, még tudniillik az orsz­ág­­gyülés­ Pesten maradhatott; a másik Conrád Mi­hály ügyvéd, kinek az 1848-ik törvényekkel össze­vágó elveiben nálunk senki nem kételkedik és kit a mart. elsején Szemcsén tartott követválasztási értekezlet léptete föl követjelöl­teül. Szavazatra kerülvén a választás, mely 6 óráig tartott, az eredmény az jön , hogy Zmertych Ká­roly úr 874 szavazattal 815 ellenében a szem­csei választókerület képviselőjének m­egválaszta­­tott. —Választóihoz intézett beszédében különö­sen kiemeli, miként a democraticus elemnek előbb­­utóbb győznie kell, — s hogy törekvése oda irá­nyúlva leend, miszerint a tót nyelv az ország­gyűlési termekben szinte szerepelhessen, mit mi ugyan épen nem óhajtjuk a magyar nemzetiség rovására, a különben községi vagy megyei köröket megillető tátnyelvünket a törvényhozás termeiben is viszhangoztatni. Végül fel kell még sajnosan említenünk , hogy a választás közben és alatt Z. párthívei elég szű­k­­keblűek voltak a vallás kérdését használni föl izgatásul, a másik követjelölt ellen, kiváltképen, pe­dig egy választási joggal sem bíró exkancellista de ki azonban csakhamar el is takarodott a válasz­tási színhelyről. T. J. Az ausztriai tartomány­gyűlések megnyitásá­ról a bécsi lapok következőleg írnak : Prága, apr. 6. Ünnepélyes Istentisztelet után, melynél az összes polgárőrség díszelgett, vonult a helytartó a tartományi gyűlés helyére; dörgő „vivat“ és „slava“ kiáltásokkal üdvözöl­­tetett; egy — cseh nyelven tartott beszéddel — a főmarsalt bemutatta. N­o­s­t­i­z gróf német be­szédet tartott, melyet a császárra három él­jennel végzett, a hármas éljen-t a gyűlés harsányan utánza. W­a­n­k a helyettes cseh nyelven beszélt. A helytartó átnyujtván a dip­lomát, hogy a levéltárban őriztessék, a jelen voltak éljenzései közt távozott. — Rieger a maga, Palacky és Brunner nevében írott tilta­kozást nyújt be az octrogált tartományi válasz­tási rendtartás ellen, mi jegyzőkönyvbe vétetett. Megválasztatván minden gruppe-ból a három corrector, az ülés délutáni 2 órakor eloszlott, Rieger mindig csehül beszélt; a választások igazolása hétfőn kezdődik. Linz, apr. 6. A tartománygyűlés előtt a li­i­­czi püspök ünnepélyes istentiszteletet tartott. A gyűlést a tartományi kapitány tartalomdús beszéddel nyitotta meg. Ezután jegyzők s iga­zoló bizottmány választottak Salzburg, apr. 6. A tart. gyűlést a salz­burgi érsek által tartott nagy istenit,­sztélét előzte meg, melyen a tü­tomény gyű­lés minden tagja, s a polgári és katonai méltóságok jelen voltak. A tartományi kapitányt és helyettesét az ideiglenes tart. főnök Gourcy Droitanmont gróf vezette be; a tart. kapitány által mondott hazafias beszéd általános tetszéssel fogadta­tott, az érsek indítványára pedig császár ő felsége három éljennel üdvözölhetett. S­c­h­n­i­t­­d­­­e­r képviselő támogatva P­e­i­tt­e­r képvi­selő által, hálaföliratot indítványoz ő felségé­hez az adott birodalmi és tartományi alkot­mányért, Salzburgi­ak visszaállított közigazga­tási önállóságáért, egyszersmind bizalom sza­vazatot a minisztériumnak. Ezen indítvány elfo­gadtatott, valamint Lasser miniszternek azon indítványa, keressék meg ő felsége, hogy ezen tartomány meglátogatása alkalmával annak gyű­ését hivatná egybe, hogy a tartomány hó­­dolatát letehesse. Graz, april 6. A tartományi gyűlés ma ün­nepélyesen megnyittatott; a tartományi marsal és hely­ettesének bemutatása, örömmel fogadta­tott, az adott alkotmányért Ő Felsége lelkesen éljeneztetett meg; egy hálairat Ő Felségéhez napirendre hozatott. Klagenfurt, april 6. A tartományi gyűlés ünnepélyes megnyitása ma ment végbe ; az oct. 20-diki diploma átadatott, következett az eskü helyett tett ünnepélyes fogadás. A gyűlés leg­alázatosabb hálaföliratot határozott ezután a febr. 26-diki alaptörvényben fönntartott biro­dalmi egységért, egyszersmind azon bizalmát is kifejezi, hogy a birodalmi tanács létrejövete­Pestváros. 1861 ápril 2-án a városi képvi­­selőtestületre történt szavazás eredménye követ­kező : beadatott összesen 2662 szavazat; megsem­­misíttetett 3 ; hitelesíttetett 2659. A szavazatok összeszámításának eredménye szerint a képviselő­­testület tagjaiul megválasztottak : Gróf Károlyi György nyert 2651 szavazatot. Lónyay Menyhért 2650. B. Eötvös József 2649. Gorove István 2649. Gróf Teleky László 2649. Grabovszky György 2648. B. Kemény Zsigmond 2648. Hajnik Pál 2647. Székács József 2646. Kölber Károly 2645. Lukáts Mór 2645. Deák Ferencz 2644. Heckenast Gusztáv 2644. Luczenbacher János 2644. Mannó István 2644. Török Pál 2641. Vécsey Sándor 2641. Hajós József 2640. Jókai Mór 2640. Báró Prónay Gábor 2640. Frölich Frigyes 2639. Ná­­dassy István 2636. Jalits Ferencz E. 2635. Báró Podmaniczky János 2635. Gróf Festetics Ágoston 2633. Tóth Lőrincz 2633. Kajdán Miklós 2632. Nyáry Pál 2632. Józipovich Szilár­d 2631. Kimer József 2631. Szauer Ignácz 2631. Zsivora György 2630. Bugát Pál 2629. Schimmer György 2628. Kunig József 2627. B. Podmaniczky László 2627. Szitányi Ullman Adolf 2626. Fuchs Rudolf 2625. Simoncsits Alajos 2625. Koppely Fülöp 2624. Walthier Antal 2622. Yodianer Albert 2620. Gschwindt Mihály 2619. Heinrich Alajos 2619. Barkassy Imre 2618. Pauler Tivadar 2618. Pólya József 2618. Purgstaller József 2618. Vindisch Ferencz 2617. Déry Mihály 2613. Széher Mihály 2613. Preiszner József 2612. Storch Ferencz 2612. Molnár József mészáros 2610. Perger Ig­­nácz 2609. Wimmer Antal 2608. Keller János mészáros 2606. Gross Ferencz orvos 2604. Szi­lágyi István 2603. Radocsay Ferencz 2601. Deák József 2600. Havas Ignácz 2600. Lin­­h­ard Jakab 2600. Kiss Károly tímár 2599. Lindtner János 2599. Prükler Ignátz 2599. Lyba Anasztáz 2598. Szányi János 2599. Strohoffer István ács 2598. Benczay Imre 2596. Menecz Jó­zsef 2595. Steffenberger István 2594. Kurz Károly 2592. Balassa János 2591. Kochmeister Frigyes 2591. Rombach Geiza 2589. Rökk Szilárd 2585. Sebestiány Frigyes 2585. Hariss Sándor 2583. Id. Wágner János 2583. Szántóffy Antal 2582. Néme­­thy János házb. 2580. Vesztermaier József 2578. Polgár Mihály 2574. Ledniczky Mihály 2570. Tri­fonovits János 2570. Kocsis Mátyás 2568. Ferbert István 2567. Nagy Pál 2567. Zettner Károly 2567. Ebner N. Fidel 2566. Brian János 2560. Ballagi Mór 2557. Klenovits György 2556. Vezerle János 2554. Sztupa György 2546. Ráth Károly ügyvéd 2543. Farkas Mihály 2522. Balassa István 2517. Becker Károly 2512. Lángh Ignácz 2501. Gönczy Pál 2474. Asztalos Károly 2465. Freiszleder Fe­rencz 2459. Szentiványi Károly 2445. Gr. Ná­­dasdy Lipót 2440. Ráth József 2436. Wagner Kár. szappanos 2435. Szigligeti Ede 2433. Baar János 2430. Károlyi Istv. 2428. Vághy Kár 2428. Gal­­góczy Kár. 2419. Vidats János 2418. Keszt Mi­hály 2417. Rumpelles Mihály 2413. Tüköry Sán­dor 2411. Klempa Simon 2402. Almay Rudolf 2401. Szalay László 2399. Ferenczy János 2397. Kapczy Tamás 2396. Bókay János 2395. Schern­­hoffer Károly 2395. Török József 2395. Neukoffer János 2388. Morócz István 2379. Steindl Ferencz 2376. Possert Lajos 2369. Oszvald Antal 2352. Auspitz Antal 2333. Merényi Henrik 2299. Idősb Sárváry Ferencz 2296. Stromaier Ferencz 2261. Ney Ferencz 2230. Érkövy Adolf 2220. Poór Im­re 2211. Urházy György 2199. Cséry Lajos 2188. Rökk Henrik 2185. Stocz József 2183. Weisz Bernát 2177. Halász Geiza 2172. Simigk István 2160. Sacelláry György 21­59. Tacsocsik Péter 2148. Rebly Adolf 2137. Ruszter György 2103. Szathmáry Lajos 2099. Kléh István 2092. Tóth Gáspár 2067. Szilágyi Virgil 2057. Henselman Imre 2017. Eckel Venczel 2005. Szathmáry Mihály 2004. Clark Ádám 2003. Mar­salkó János 1999. Hild József 1997. Haczenberger Ferencz 1994. Zsigmondy Vilmos 1992. Kaiser J. E. 1990. Kijácz Ignátz 1988. Szutrel Ferencz 1987. Ludvig János 1979. Szabó Pál 1978. Bene Ferencz 1977. Grossinger György 1977. Vaitker Gyula 1976. Breitner Antal 1968. Fekete László 1961. Su­­jánszky Antal 1957. Giczey Samu 1955.Julier Ján. Mihály 1950. Viezer Ferdinand 1937. Balogh Já­­nos 1922. Aul József 1901. Kováts S. Endre 1870. Dobos Ferencz 1860. Bayer Márton 1806. Barabás Miklós 1799. Kocsiss Ignátz 1790. Fényes Elek 1780. Dunaiszki László 1772. Weinhard János 1766. Fuchs Gusztáv 1764. Batizfalvi Samu 1759. Fuchs Ignátz 1755. Lumnitzer Sándor 1752. Het­tinger Mátyás 1751. Benkert György 1747. Feld­­h­offer Imre 1747. Dománszky Ferentz 1742 Schmidleehnez György 1742. Mladensits János 1741. Vind Mihály 1734. Loisch Ede 1733. Breier Károly 1731. Áts Lajos 1728. Dömm­er­­ling Antal 1728. Steiner József 1723. Zettner Ede 1721. Kár Mátyás 1718. Ifj. Csicsmanczay Pál 1712. Közel József 1712. Simkovics Mihály 1708. Krumpholcz Mihály 1707. Schuszter János fest. keres. 1707. Horváth Gáspár 1678. Id. Giesingl József 1661. Miksits Károly 1653. Petrényi Tamás 1641. Liptay János czipész 1639. Németh Samu 1613. Klenovics Ferencz 1608. Egressy Gábor 1594. Érdy János 1790. Karczag Ferencz 1580. Kosztka János 1577. Zsigmondy Pál 1577. Várady Károly 1575. Halványi János 1574. Peregrini Elek 1574. Halbauer Nándor 1573. Hasenauer Otto 1571. Ráth Károly házbirt. 1571. Szigethy Mihály 1570. Egyed Mihály 1569. Kádas Rudolf 1567. Lusztig József 1566. Marikovszky József 1566. Blazsovics Antal 1565. Dankos Ferencz 1565. Fodor István 1565. Telepi Károly 1564. Molnár András 1563. Heffler György 1562. Mennoth Sebestyény 1560. Szabó Alajos 1560. Török János 1560. Pusztovnik Márton 1558. Rakovszky Károly 1558. Besze János 1557. Fock Ferencz 1556. Strommer Ferencz 1556. Érti Károly 1555. Guro­­vics Tamás 1555. Bodnár József 1554. Elsasser Ferencz 1554. Bölcskövy Dániel 1553. Gersten­­brein György 1553. Szabók István 1652. Koz­­movszky Antal 1551. Szvetenay Márton 1551. Vinter Alajos 1551. Massanek Mátyás 1550. Schmalcz Kár. 1550. Stahl István 1550. Fabesch Márton 1549. Schröger Pál 1549. Melchior György 1547. Baráth Kár. 1546. Neugebauer Jós. 1545. Bengyel György 1543. Frokner János 1543. Szó­­noky János 1543. Wagner András orvos 1541. Wagner János orvos 1540. Piatrik Ferentz 1538. Kern Ferentz 1536. Prohászka Endre 1536. Lohr Antal 1535. Pfligler János 1533. Brodman Antal 1530. Markusz Gyula 1530. Seh­eipk Péter 1527. Józsa Ferencz 1523. Simon Florenz 1520. Puiman József 1510. Schmelek Mátyás 1504. Reményi Ede 1502. Wallenfeld Károly 1500. Lendvay Márton 1483. Gyarmathy György 1479. Bárány Nándor 1455. Miksits Imre 1444. Keppel György majoros 1417. Farkas János 1413. Tessényi Jósef 1361. Pián Gyula 1186. Korcsák Jósef 1169. Érdekesnek tartjuk följegyezni, miként e szavazás alkalmával, külföldi nevezetes férfiak s külföldön tartózkodó hazánkfiai közül, tiszte­let szavazatokban a következők részesültek: Asbóth Lajos 257 sz. Gr. Bethlen Gergely 85 sz. Csernátoni Lajos 88 sz. Cavour 98 sz. Cial­­dini 48 sz. Daniop 25 sz Figyelmessy ezredes 450 sz. Garibaldi 437 sz. Horváth Mihály 326 sz. Irányi Dániel 200 sz. Kossuth Lajos 976 sz. Klapka 933 sz. Kmety 423 sz. Mogyoródy 134 sz. III. Napoleon császár 213 sz. Napoleon her­­c­eg 92 sz. Pulszky Ferencz 597 sz. Perczel Mór 723 sz. Somogyi Antal 137 sz. Türr tábor­nok 835 sz. Vetter tábornok 456 sz. Viktor Em­á­imér 183 sz. Vukovics Sebő 97 sz. Vincke po­rosz parlamenti tag 38 sz. és Xantus János 247 sz. A fentebbiek szerint a szavazatszedő bizott­mánynak összesen 771,110 szavazatot kellett összeszámítani. leig semmi kivételes engedmények sem fognak adatni, melyek a birodalmi egységet közvetve vagy közvetlenül veszélyezhetnék. Brünn, apr. 6. A domegyházban tartott istentisztelet után, s miután a tartományi kapi­tány és helyettese gr. Chorinsky helytartó által bemutattak, nyitotta meg gr. D­u­b­s­k­y tart. kap. a gyűlést egy velős beszéddel, melynek befejeztekor a gyűlés ő felségére emelt hangon­­három é­l­j­e­n­t mondott. Az ünnepélyen Károly Ferdinand főherczeg és Erzsébet förig nő ő fen­ségeik jelen voltak. Tr­o­ppau, apr. 6. A tart­mányi gyűlés ma nyittatott meg, s átadatván a diploma, a válasz­tások igazolására három verificátor és három jegyző választatott. Innsbruck, april 6. Istentisztelet után a tartom, gyűlés ma nyittatott meg. A megnyitás előtt a gyűlés tagjai megjelentek a helytartó főherczeg ő fensége előtt, kérve, hogy köszöne­­tök kifejezését ő felségéhez juttatni méltóztat­­nék; erre ő fensége átadta az octob. 20-adiki diplomát. Czernovitz, april. 6. Megtartott isteni tisztelet után a tart. gyűlés megnyittatott, a di­ploma átadatván, a gyűlés a választások igazo­lására három bizottmányt nevezett ki. Gör­z , april. 6. A tartom. gyűlés a megtar­tott isteni tisztelet után megnyittatott, a polgári és katonai rend jelen volt, valamint nagy számú közönség. Megyei élet. Szeg­zárd, mart. 27 F. é. martins­z­­ki bizottmányi üléseinknek főtárgyát ő felségének április 2-ára Budára ki­tűzött országgyűlésre egybehívó k­­evele ké­­pezé, melynek felolvasása után, vezérszónokunk Bar­tál György első alispán ar élénk szi­nekkel ec­eteken azon komoly aggodalmakat, melyeket a február 26-ki es. patena a honszi­vében fölkelte: — föladta a számos tagú bi­zottmányt , hogy a környező veszélyekkel bátran szembe szállva továbbra is helyzetének tiszta öntudatával, a törvényesség ösvényén ernye­­detlenü­l haladva, minden léptét oda irányozza, hogy az összes sérelmeink orvoslását s állam­jogi viszonyaink rendezését, egyedül elintézhető országgyűlésnek összejövetelét közreműködésé­vel elősegítse. Ezután az öszpontosító pártnak a hagyomá­nyos leolvasztás igéjének megtestesítésére irányzott törekvéseit elemezvén alaposan, azon kö­tetszésű következtetést hoz­ ki, hogy hazánk sarkalatos jogainak veszélyben forgásakor a nézetkülömbségi árnyalatoknak megszünniök kell, s az egész egységes nemzetnek ösz­­hangzó erkölcsi erejét a közös akadályok le­küzdésére szükség forditnia. Miért — b. Vay Miklós ő excellentiájának a haza irányában, bár hivatalos állása törvé­nyesnek el nem ismerhető, — alkotmányos jogai vissza szerzése, s az éleibe gördített végtelen nehézségek férfias leküzdése s teljes odaadása álta elismert fényes érdemeit is ragyogó szí­nekkel elötü­ntetve, — jegyzőkönyvileg kijelen­tőit indítványozó: „Alkotmányos törvényeinknek országgyűlé­sen kivüli bármely módosítását vagy változását el nem fogadván, követjeink egyedül az 1848. V ik t. ez. szellemében küldetnek az országgyű­lésre, é­s az 1848. IV-ik t. ez. sérelmével az országgyűlés székhelyéül Pestvárosa helyett Budának ki­jelölése, valamint az ország épsé­gének csorbításával Erdélyország, csajkás ke­rület s határ­őrvidék megnem hivatása ellen tör­vényes óvásunkat tesszük; — végre, habár e megye ünnepélyes nyilatkozatához képest az 1848-iki tör. ellen megbízott kormány testüle­tek és személyek irányában , a hivatalos össze­köttetés minden nemétől óvakodik is. b. Vay Miklós­­ excellentiájának az alkotmány vissza­állítására irányzott erélyes önmegtagadással jár­ó törekvését méltányolva, fejezze ki üdvözlő feli­ratában személyisége iránt­i határtalan bizalmát és kérelmét, hogy mint eddig, úgy jövőre is ő uralsga a fiai hűségére mindig bizton számitó hazának jogai fölött éber lélekkel őrködjék.“ Mely két rendbeli hazafias indítvány a bizott­mánynak osztatlan tetszésével találkozván, köz­­határo­ntul ki is mondatott. Ugocsamegyének ismeretes „utasítási jog“ mellett fölszólaló körlevelében tüzetesen vitatott tárgy fontosságát Tolna megye is egész teljében méltányolja, de egyrészt idő rövidsége miatt, annak részletes elemzésébe ezúttal nem bocsát­kozhatván , más­részt az abban jelölt kérdések­nek eldöntését hazánk mostani viszonyai közt csak másodrendű kérdésnek tartván, az 1848-i törvényekhez következetlen ragaszkodva, a választó­kerületek képviselőségi eljárását bár­­minémű utasításokkal megszorítói, hatáskörén túlesőnek tekinti. Pest városa közönségének Fiume városa és kerülete ostromállapotba helyeztetése miatt . Felségéhez intézett föliratát a bizottmány annál bensőbb rokonszenvvel fogadta, minél fájdal­­masbban ható át azon sérelem érzete, mely al­kotmányos törvényeinken Fiume városának és kerületének Horvát- és Tótországok bánja általi ostromállapotba helyeztetésével ejtetett. Miért Fiume mellett, mely nemcsak az ős­időkben, hanem újabb korban is, Mária Terézia királynő által ü­nnepélyes oklevélben Magyaror­szághoz tartozónak ismertetett s ennek alapján az 1807: IV. t. sz. által törvényesen is ahoztarto­­zónak kijelentetett, és az időtől fogva a magyar királyság­i kormányzat alatt állva, országgyű­lé­­seinken folytonosan önállólag képviselve volt, Tolna megye is alkotmányos kapcsolatánál fogva Ő Felségéhez az ostromállapot mielőbbi meg­szüntetése végett, kérelmező fölirattal járulni elhatározta. Mártius 18-kán az országgyűlési képviselők megválasztatását tudató bizottmányi ülésre rop­pant sokaság seregelvén össze, méltóságos fő­­főispánunk, kinek kíséretében e megyének haj­dan tisztelve szeretett főispánja Ürményi Jó­zsef e méltósága is személyesen megjelent volt, szűnni nem akaró „éljen“-nel fogadtatott s szé­kének elfoglalása után , jegyzőkönyvileg meg­­örökíttetni határozatott szép beszédében ki­emelte , hogy országgyűlési követeinknek meg­választatása példás renddel megtörténvén, azon örvendetes meggyőződésre jutunk, miszerint né­­pünkben meglévén a nagy horderővel bíró kép­viselői választáshoz igényelt illő komoly , hig­gadt lelkűlét, ezen fölötte fontos politikai jog gyakorlatára teljesen megérett. De közös örömünk annál fokozottabb , mivel a választás oly jeles és kitűnő férfiakra esett, kiknek mind bec­ses erkölcsi, mind szilárd poli­tikai jellemük, buzgó hazafiságuk, értelmi te­hetségük, higgadt ítéletük, fölfogásuk, ismere­teik tágas köre, és így mindenkép avatott készült­­sége kezeskednek arról, hogy midőn ők általán a közhaza javára annak nagy tanácsában buzgón és dicsően mű­ködendnek, akkor egyszersmind megyénknek különösen díszére válandnak. Ekkor meleg hazafi érzettel üdvözlő Ürményi Józsefet mint a szakcsi kerület egyhangúlag megválasz­tott képviselőjét, Tolnának jutván a ritka sze­rencse, őt a bizalom és elismerés nyilatkozatá­val az országgyűlésen tényezőül fölléptetni. Mely szellemdús előadás után Ürményi József , méltósága személyére vonatkozó szives kije­lentésre , meghatott kedélylyel őszinte hálakö­­szönetet mondván, emlékezetbe visszaidézve az elmúlt nagy idők azon következményeit, melyek öt egykor e megyétől elválni kényszerítők, s rövid vázlatban feltünteté a szint oly nagy hord­erejű jelen időt, mely öt ismét a megyével ösz­szeköttetésbe hozá, s a küszöbön álló ország­gyűlésnek alkotmányos és nemzeti létünk biz­tosítása iránti nehéz feladatát velősen körül vonalozván , képviselői állásának iránytételis polgári kötelességeinek szoros betöltését és lán­goló honszeretetét nyilvánító. A bizottmány dörgő „éljen“ben nyilvánítván osztatlan tetszésének kifejezését, s büszkének érezé magát: választott képviselői diszkoszám­jában Ürményi József e méltóságát tisztelhetni. Megható volt azon jelenet, midőn az ország­­gyűlési követválasztás eredményéről szóló köz­ponti bizottmányi jelentés felolvasása után köz­tiszteletű első alispánunk Bartal György fel­­állván, az alispáni hivatal jelvényeit, országgyű­lési képviselővé lett megválasztásával hivata­lának további folytatását összeegyeztethetőnek nem tarthatván , arról érzékenyen leköszönve, méltóságos főispánunk kezeihez létéve. Azon­ban a bizottmány öszhangzó bizalmának több­szörös kijelentésével első alispán urat továbbra is hivatalának megtartására bírni óhajtván, és főispán­i méltósága a régiebb alkotmányos idők példáiból vont következtetése alapján, a képviselői állásnak az alispáni hivatallal lehető kiegyeztethetését jellemezvén, sikerült őt le­­fegyverzeni, ki is saját akaratát a közkivánság­­nak alá rendelvén, a közönség örömüdvözlete között a hivatal jelvényeit ismét kezéhez visz­­szavette. Bizottmányi ülésünk 4 napig tartó folyama alatt oly tárgyak többé, melyek közérdekűek volnának, nem fordultak elő. Jövő bizottmányi ülésünk ápril 30-ára tűzetett ki. Asmodella, Veszprémmegye, apr. 3. F. hó 2- s 3-ik napjain múlt. főispán ur által megnyitott I. Kun Sándor első alispán ur elnöklete alatt foly­tatott állandó bizottm. ülése volt Veszprém me­­gyének. Főtárgyát az első alispáni állomásnak (mely t. Rosos István ur lelépése által meghere­­sült) betöltése, a polgári, büntető t.szék fölállí­tása képezte. Jelenleg — mellőzve a gyűlés más tárgyait (melyekről később külden­ek tudósítást) csak a tisztviselői karban történt változásról küldök tudósítást. T. Rosos István volt első alispán ur Nem akar­ván elutasitni a közbizalmat — mely benne központosult — múlt évi dec. hóban elfogadta ugyan az első alispánságot, de csak három hó­napra s e határidő lefolyása által ürességbe jő­vén az első alispáni hivatal,fölszólitotta mélt. fő­ispán ur az állandó bizottmányt ez állomás be­töltésére. Kun Sándor (volt 2-ad alispán) s Hun­kár Sándor között oszlott meg a szavazat s eredmény az lön, hogy első alispánná Kun Sán­dor, 2-ad alispánná Hunkár Sándor választatott el. Rosos Istvánnak búcsúbeszéde, Kun Sándor­nak , Hunkár Sándornak székfoglaló beszédei a parlament­i is szónoklat valódi remekei vol­tak. Az úrbéri szék elnökéül 3-ad alispáni rang­gal­­. Véghely Imre volt levéltárnok , levéltár­nokká Ács Rudolf volt rovatoló, rovatolóvá Szente Antal választattak el. Eszkor Rosos Ist­ván, Kun Sándor, Hunkár Sándor, Bocskai Ig­­nácz fáklyás zenével tiszteltettek meg s valódi szellemi élvezetet nyújtottak úgy a felköszöntő Chepely Sándor aljegyzőnek, mint a megtisztelt s közszeretet és bizalom által övezett honfiak­nak szónoklataik. P. G. Balassa-Gyarmat, mart. 21. Midőn e hon megválasztott követei által, az ország tör­vényhozó szentélye felé siet a 12 év alatt meg­rázkódtatott nemzetiségünk és alkotmányunk sarkoszlopainak mintegy újjá fölepítésére, vaj­mi lélekrázó gondolatok lepik meg az igaz ha­zafiak keblét. Ily szép napra virradtunk mi is tegnap, Nógrád megye központi kerületének vá­lasztói, kis eső lévén, megnyugodánk, mintha az ég áldása reánk harmatozott volna, míg tart. 19-én mély csend bob­ta el láthatárunkat, szinte aggodalomteljesen nézőnk e kerület al­kotni­ jogainak gyakorlati részvétlenségébe. 20-án megrendült a zene a városháza előtt reggeli 9 óra tájban és a nemzeti zászlók lebeg­tetése mellett, gyülekezni kezde a b.-gyarmati választó­polgárság, kevés idő múlva a szekerek Arja, vidéki választóinkkal terhelve, elfoglalá, rövid egy órai lefolyása alatt, a főutcza terét a megyeházig, kik nemzetiség különbsége nélkül, a hegyi tót nép kezet szorítva a magyarral, egész hazafias őszinteséggel egymást üdvözlők és nyájasan egy közczél felé törekedve, társal­kodónak, mi különös, ép a tót­ nép, számos, nemzeti zászlók alatt és nemzeti színekből ösz­­szetett, kalapjára kitűzött bokréták jelvénye­­zése mellett örömriadtan gyülekezett, mond­hatni, hogy az 50 ezerre menő nógrádi tót nép mind a legjobb magyar szellemtől át van hatva. A b.-gy. választók előlmenetele mellett az ösz­­szes választók tábora, délelőtti 10 óra tájban, a megyeház 112 négyszög­ölből álló nagy ter­mét elfoglaló és egyhangúlag M­a­d­a­c­h Imrét harsogtató tizenöt százon fölül számra, a kar­zatokon és csarnokokban álló népen kívül, rú­gott föl a választók mennyisége, megjelenvén gr. F­o­r­g­á­c­h József elnöklete alatt a köz­ponti bizottmánynak e kerületi kiküldöttsége.

Next