Pesti Napló, 1862. február (13. évfolyam, 3592-3615. szám)
1862-02-23 / 3611. szám
nyére, s ez által a pártszenvedélyek mérgezett befolyása alól, valamint a polémiától elvonatik, annál könnyebben válik lehetővé oly ellentéteket győzni le, melyek ma legyőzhetleneknek látszanak, s melyek oly eleven ellenmondásban lépnek elő Beust báró emlékiratában, s az általa előidézett gr. Bernstorff sürgönyében. „Hogy az egyezkedés végleges eredménye a rendi hozzájárulást feltételezi, azt tán említeni sem kell. Ha van abban biztos kezesség, hogy semmiben sem érezhetik el megegyezés, mely az egyes tartományok érdekeinek tettleg meg nem felel, úgy ezen megnyugtató biztonságban csak annál sürgetőbb indokát látjuk annak, hogy a magas kormányok az előkészítő lépések megtételével ne késkedjenek. „A nagyherczegi kormány maga részéről minden időben kész oly javaslatok feletti alkudozásokba ereszkedni, melyek a cselekvőképesség feltevéseinek megfelelnek, s azon eredményeket adhatják, melyekért egyedül kívánjuk a szövetségi alkotmány reformját. Ha a legközelebbi kiindulási pont nem felelne is meg egészen kívánatunknak, azért mi készek lennénk az ilyen alkudozásokat boszankodás nélkül tovább folytatni, meggyőződvén arról, hogy az események érlelő befolyása, s a viszonyok természetének ereje majd meghozza az egyedül lehetséges megoldást. „Felkérem Méltóságodat, minden alkalommal ezen sürgöny értelmében nyilatkozni, s felhatalmazom Hohenthal grófnak arról a szokásos módon bizalmas közleményt tenni , aláírva Roggenbach.“ Gazdasági s keresked, tudósítás. Pest, febr. 22. Az idő szelíd, az ég derült, napos. Mind a mellett, hogy a külföldi piaczokról lanyha üzletről jönek tudósítások, itt a búzának jó kerete van, tegnap az árpa is keresett czikk volt a többi termény csekélyebb keletnek örvendett. Pesten tartott hetivásár 1862. febr. 18. és 21-ikén : Baromfi és tojás : Tyuk, 3436 db, párja 1—1 ft 20 kr, kappan 374 db, párja 1 ft 20 kr — 1 ft 40 kr, kacsa 428 db, párja 1 ft 40 kr — 1 ft 60 kr, pulyka 384 db, párja 3—4 ft 80 kr, lud 536 db, párja 2 ft, tömött párja 6 ft, tojás 116,000 db, 18— 20 db 40 kr, nyúl 424 db 80 kr, 1 ft darabja oszt. értékben. H a 1 pa cz f. é. jan. 21-kén : Tiszáról hozott hal, ponty 6 mázsa, fontja 20—30 kr, csuka 2 mázsa, fontja 24—30 kr, harcsa 4 mázsa, fontja 40—50 kr, eleven 7 mázsa , fontja 24—30 kr osztrák értékben. Pesten 1862-dik évi febr. 20-dikán tartatott marha hetivásár alkalmakor volt 318 ökör 146 — 320 ftig, 60 tehén 96—250 ftig, 120 borjas tehén 90—170 ftig, 14 bival 225 ft párja, összesen 512 darab. A marhahús mázsája 26—27 ft. Szeged, febr. 20. A tegnapi heti vásár élénkebb volt mint a közelebbiek, a piaczra hozott búzát gyorsan elkapdosták, a rozs és kétszeres ára a nagy kelet miatt emelkedett, úgy szinte a kukoriczáé. A zab és árpa hasonlóan keresett czikkek voltak. Jelen piaczi árak: búza 83—87 ftos : 4 ft 40 kr—5 ft, kétszeres 3 ft 50 kr—4 ft, rozs 3 ft 20—40 kr, árpa 1 ft 80 kr—2 ft 10 kr, zab 1 ft 40—60 kr, kukoricza 3 ft—3 ft 15 kr mérője. Vegyes tudósítások. — Veszprém megye, febr. 14. Nemzetek életében az anyagi és szellemi emelkedettség egymást feltételező s előmozdító alkatrészei a nemzeti nagyságnak. Hogy szellemileg minő polctra emelkedett föl a magyar nemzet, azt irodalma s a legközelebb lefolyt évben jogai mellett Európa figyelmét kiérdemlőleg folytatott szellemi harcra, a közügyek felvirágoztatásáért , közczélok elérhetéséért hozott azon nagyszerű áldozatai , melyeknek letéti oltáránál a gazdag és a szegény, a volt földesúr s felszabadított jobbágy testvérileg találkoztak össze , elég fényesen tanúsítják. E szerint a nemzeti nagyságnak egyik főalkotó része : a szellemi emelkedettség, közjóérti áldozatkészségben s szabadságszeretetben megdicsőülve, nemcsak nem hiányzik, hanem osztályosa ennek a gazdag és a szegény egyaránt. A nemzeti nagyság azonban nemcsak szellemi, hanem anyagi emelkedettséget is igényel, mert nemcsak az egyeseknél, hanem a nemzeteknél is áll ez az igazság : „ép testben lehet csak erős lélek.“ Az anyagi jólétet előteremtő virágzó gazdászat, ipar és kereskedelem, a valódi pénznek bősége ,hatalom,s hogy mily döntő befolyást gyakorol a világesemények menetére, azt a gazdag Albionnak stb. története bizonyítja. Mint az egyes emberek, úgy a nemzetek is csak akkor lehetnek erőteljesek, az államok is csak akkor lehetnek önállók s függetlenek, akkor képesitvek nagyszerű tettekre, ha nem szegények; mert a szegénység rendesen alárendeltséggel jár együtt. Még a létező szellemerő sem működhetik erőteljesen s áldást hozólag, ha Prométheuszát a szegénység lánczai a tétlenség színijéhez bilincselik. Ezért nem elég csak a szellemet, hanem szükség — még pedig a szellemmel párhuzamosan — az anyagi erőt is fejleszteni, mert ez lesz az a Herkules, mely a szellem Prométheuszát feláldozandja lánczaiból. A mely nemzet szellemi erejét fokozatosan fejleszti, anyagi érdekeit előmozdítja, ahol a lelki és physikai erők egymásra kedvezőn visszahatva emelkednek; ott kőszirtre épül a valódi nemzeti nagyságnak dicső temploma, s még a pokol kapui sem vehetnek rajta diadalmat. Hogy szellemileg emelkedett s ez által szabaddá lett népek a lelkileg letörpült s rabigába fogott népek fölött (caeteris paribus) anyagi túlsúlyt vívtak ki ... . s viszont: a vagyonosság (p. o. németalföldön) meghozta a szellemi emelkedettséget és vele a szabadságot, ezt a történelem igazolja. A világtörténet itélőszéke, de egyszersmind tanító mestere is a népeknek, s kijelöli előttök az utat, melyen haladniok kell, hogy nagyokká lehessenek. Nemzetünk szellemi erővel s az ettől elválhatlan szabadságérzettel oly nagy mértékben van megáldatva, hogy bátran versenysíkra léphet a művelt világnak nemzeteivel. Nagyságunknak egyik fötényezője e szerint nem hiányzik. De hogy a másik fötényezőnek — a vagyonosságnak — hiánya a szellemi tényezőt is meg ne rontsa, hogy a szegénység a szellemi erőnek épületét alá ne aknázza , fel kell használnia minden törvényes eszközt, minden kínálkozó alkalmat anyagi erejének is növelésére. Hogy anyagilag emelkedhessünk : erős, csüggedést nem ismerő, a nehézségekkel férfiasan mérkőző s azokat diadalmasan leküzdő vasakarat szükségeltetik. Az alap megvan, csak építeni kell rá; az anyagok nem hiányzanak, csak feldolgozásukat kell a czélnak megfelelőleg, észszerűen s késedelem nélkül keresztülvinni. Magyarország Európának legáldottabb országai közé tartozik. Földe, ásvány-, növény- s állatvilága oly gazdag, hogy az anyagi jólét alapja s anyagai bennök adva vannak. Csak a szorgalom, ipar, kereskedelmi élénkség emelkedjék, s e két utóbbinak — mint szinte a gazdászatnak is éltető eleme s mozgató rugója : a hitel ne hiányozzék , az egyéneknek vagyonosodása s ezek általi közvetítettségben a nemzet anyagi erejének emelkedése nem fog kimaradni. S mert e czél elérésére egyesült erők többet tehetnek, ezért fontosak a gazdászat terén működő erőket egyesítő gazdasági egyesületek, ezért nélkülözhetlenek a gazdászat felvirágoztatásáért szellemi téren működőket egyesítő szaklapok, melyek kitűzött czélja a belterjes gazdálkodás életbeléptetése, az okos szorgalomnak élesztése, s valóban szomorú volna, ha a gazdasági egyletek eszméje megtestesítés helyett elejtetnék .... ha a gazdasági szaklapok kellő pártfogoltatásban nem részesülnének. Az ipar fölvirágzása, s a kereskedelemnek élénkülése terményeinknek értékét növelvén, a gazdászatra, s vele úgy mint már önmagában is a nemzeti vagyonosságra jótevő befolyást gyakorol .... s a földhitelbank képesíti a gazdászati erő kifejtését, a belterjes gazdászat életbeléptetését. Veszprém megye is belátta a gazdasági egyesület fontosságát, s életbeléptetése végett már 1860-ik évben megtette a szükséges előmunkálatokat. Korelnököt, ideiglenes jegyzőt s pénztárnokot választott, alapszabályokat dolgozott ki s terjesztett fensőbb helyre megerősítés végett. Sajnos, hogy az e téren megindult üdvös mozgalmat az 1861-ik év politikai küzdelmei egészen háttérbe szorították. — Anyagi érdekeinkről még a politikai életnek zajos s fontos küzdelmei mellett sem lett volna szabad teljesen megfeledkeznünk, mert a politikai élet küzdelmeinek is anyagi erő nyújt szilárd alapot. — A politikai mozgalmaknak megállapodást parancsolt a hatalom szava, ha hát — fájdalom ! — az a tér most zárva van előttünk, mozognunk kell azon téren, mely még nyitva áll, szellemileg az irodalom, művészet stb. . . . anyagilag az ipar, kereskedelem s gazdászat terén, s annyival inkább, mert ezért az 1861-dik évben sem kellett volna egészen odahagynunk. Az anyagi érdekek szintoly fontosak a nemzetek életében, mint a szellemiek, s életrevaló nemzetnek nagysága egyik tényezőjéről sem szabad soha megfeledkezni. Nem kétkedem semmit a felöl, hogy Veszprém megyének letépett alkotmányos első alispánja, kit a gazdászati egylet üdvös eszméjének megtestesítése körüli kezdeményezésre a megyei bizottmány szétoszlatása időszakában kért meg a megyei képviselet közbizalma : nem késik a megye benne helyezett bizalmára érdemes voltát a gazdasági egylet tagjainak összehívása, s e czélból a korelnökkel étel. Mórocza Dániel úrral érintkezésbe jövés által tettleg bebizonyítani . . . s annyival inkább nem, mert az alapszabályok meg lévén erősítve, nyitva áll az a tér, melyen a működés megkezdhető. Ha minden megyében gazd.egylet alakul, s a központi gazd.egyletek kezet fogva elkövetnek mindent a jelen viszonyok közt a gazdászat virágoztatására, ipar fejlesztésére, terményeink értékének emelése, minőségi javítása által a kereskedelemnek élénkítésére . . . . s kedvezőbb körülmények közt a földhitelbank felállítása által a hitel emelésére , akkor a nemzet anyagi erőben is emelkedni fog, s az anyagi emelkedéstől a szellemi emelkedés elválaszthatatlan, a nemzeti nagyság pedig e kettőnek egysége. Országunknak terménygazdagságát, terményeinek értékességét, kéz- és gyáriparának fokozatát kiállítások rendezése által mutathatjuk föl. S mert a kiállítások versenyzésre buzdítják az egyeseket, igen természetesen áldó hatást gyakorolnak a gazdászatra és iparra. Nem elég azonban csak megyei s országos kiállításokra szorítkoznunk, hanem a külföldi kiállításokban is föl kell mutatnunk : mivel bírunk ? mit és a tökélynek minő fokán vagyunk képesek termeszteni és előállítani ? E czélból szükség, hogy országunk minden megyéje általi közvetítettségben a londoni kiállításon is képviselve legyen. A megyéknek kell közreműködni, hogy a kiállítás előnyös legyen országunkra nézve. Több megye (mint Bars, Máramaros stb.) jó példával ment már elő e téren. S Veszprém hátramaradna-e ? Én nem hiszem, ha bár e tekintetben — legalább tudtommal — semmi határozó lépés nem történt, semmi eredményre vezető tevékenység nem mutatkozott. Nem elég csak az egyeseknek s egymástól különváltan tenni, hanem nagyobb siker felmutatásáért egyesítni kell az erőket. Hogy ez mindeddig nem történt, annak is a gazdasági egylet nem léte az oka.........ha ez már fennállna, akkor rendszeresen a határzó lépés történt volna megyénk illő képviseltetése érdekében. Ez ismét ok arra, hogy a gazdasági egyletet minél előbb életbe kell léptetni. Lássunk egyéb újdonságokat is. Közelebb Veszprémbe hadbiró érkezett, föladás következtében szükségesnek ítélt nyomozás tétele végett. Kik ellen történt föladás, s minő eredménye leend a nyomozásnak ? nem tudhattam ki. Február hó elején nálunk is nagy vízáradás volt. A Csiker folyama, sőt a kis patakok is sok helyen kiáradtak, a hegyekről alászakadó vizroham a vetéseket sok helyen elsöpörte, vagy eltemette, a földeket megszakgatta, a szöllőhegyekben árkokat vágva vitte el a földet. Papkeszin házat is döntött le. Veszprém városban a helv. hitv. egyh. megyének Pap Ferencz segéd-gondnok s Oláh János esperes urak kettős elnöklete alatt gyűlése van. F. hó 11-kén gyűltek össze conferentiára, a gyülés isteni tisztelettel 12-kén kezdődött s még jelenleg is tart. Egyh.megyei világi jegyzővé s tanácsbiróvá az elköltözött Pap Dienes helyett szavazattöbbséggel Gaal Lajos választatott meg. Az ujonczozási előmunkálatok nagyban folynak. 1. 1. Tárcza. Az uj földesur.*) Regény. Irta Jókai Mór. (Folytatás.**) Az a másik. A példálózásnak utóbb is az lett a vége, hogy amint a „Megitati“ csárdához értek a szekérrel, káplár uram széttekintett, senkit sem látott, megállitatá a kocsit s azt az indítványt téve, hogy ha Kampós urnak nem volna ellenére, talán betérhetnének ide egy ital borra. Kampós ur engedett a közohajtásnak s betért három kísérőjével a csárdába. A nagy ivóteremben, a hosszú asztal végén ült egy kondás viseletű ember, ki egy ötstözés kulacsból iszogatott, s falatozott paprikás szalonnát a szűrő ujjából. Mi már láttuk egyszer ezt az embert. Maxenprutsch úr aligha rá nem ismerne benne arra a bizományosára, aki azóta is mindig jön a yorkshireikkel. Valószinüleg az a darab szalonna is azokból való. Káplár uram előtt gyanúsnak tetszett ez az ember. Mikor egyszer lehajolt, hogy elejtett ké*) A fordítási jog fenntartatik. **) Lásd a „P. N.“ 3. 4. 6. 7. 8. 9. 12. 13. 14. 16. 17. 20. 21. 23. 24. 25. 28. 29. 30.33. 35.33. 37. 38. 40. 41. 44. számait, sőt felvegye a káplár inte két legényének, hogy fegyvereiket tartsák kéznél. A kondás azonban lehajoltában folyvást feléje sandított s észrevevé az intést. Láthatta, hogy itt most bajba jutott. — Isten jónap, vitéz uraim! szólt, rájuk köszöntve a kulacsot. Hallották-e kegyelmetek Szemes Miskának a hírét ? — Nagyon is! — No hát az a Szemes Miska én vagyok! szólt a kondás felállva egész magasságában a loczáról. Majd a mestergerendát érte a süvegével. A csendőrök fegyvereikhez kaptak. A szegény legénynél nem volt egyéb egy baltánál, azt is kihúzta a szűrő szijjából, ahol lógyott s ledobta az asztal alá. — Ne tessék ellenem készülni. A vége felé vagyok már. Meguntam a világkerülést, eddig is csak attól féltem, ha megkapnak, sok időre becsuknak, de a héten olvastam, hogy ki van hirdetve a statárium, már most megadom magamat , mert tudom, hogy könnyen elbánnak velem. Mennyi díj van a fejemre téve, káplár uram. — Halva kétszáz, élve ötszáz forint. — No hát káplár uram, ötszáz forint nyomja a markát! pedig ha akarnám, még a szalonna evő késemmel átmetszhetném a gégémet, s háromszáz forintja bánná. Hanem hát tegyen már most annyit értem, ha már annyi pénzt nyer rajtam, töltesse meg a kocsmárossal a kulacsomat, nézze milyen száraz már az Isten adta, egy csepp sincsen benne. S a felfordított kulacsból csakugyan cseppenve sem jött elő semmi.• Legalább iszom addig, amíg ihatom, leiszom a magam bőrére vagy egy forintot. Tizenkét krajcrárost mér a csárdás, ötitözés a kulacs, ez épen egy forint. Ugye káplár uram, azt az egy forintot nem sajnálja egy szegény legénytől, aki ötszáz forintos fejet ad a markába ingyen. A káplár átlátta, hogy igen jámbor ördöggel van dolga, aki már meg akar halni, s veszkedtében humorizál, ahogy azt anekdotás könyvekben sokszor olvashatni. — Jól van ! Korcsmáros ! Töltse meg e ficzkó kulacsát. A korcsmáros szemük láttára tölté egy bádog tölcséren keresztül a kancsó bort a kotyogó kebelü kulacsba , mely is száján tulbogyborékolván, Szemes Miska felkapá azt s olyat húzott belőle, hogy megfogyott húsz percenttel. — No káplár uram, igyék hát ebből kegyelmed is egy szegény veszendő betyár lelkeért egy tust! szólt Miska, megtörülve a kulacs száját s odanyujtva elé. A káplár vonakodott. — Vagy úgy? Az urak nem isznak a kulacsból, hanem klázliból. Azzal mind a háromnak szépen kitörté a poharakba a bort; ugyanabból a kulacsból, a miből maga is ivott, azután megint megtorta a kulacs száját ingujjával s Kampós uramnak is törte: „Kegyelmed is igyék egyet szegény lelkemért, nagy uracskám, ugye maga komiszárus ?“ (Pedig, tudta jól, hogy kasznár.) És azután ismét ivott a kulacsból, annak bizonyságára, hogy nincs benn méreg, sem altató. Azután nagy resignatióval kérte a csendőrök egyikét, hogy már most hát húzza rá a kertjüket a kezére : értette alatta a kézbilincsekat, miket a megszólított a káplár egy intésére elő is vett tarsolyából. Szemes Miska aztán keresztbe tette két keze csuklóját s engedte kegyesen öszszecsatoltatni, csupán arra kérve feldiszitőjét, hogy majd aztán, mikor megszomjazik, akkor itassa meg. Káplár uram öröme most már határtalan volt e jó fogás következtében; a kitűzött dij, a dicsőség , gradus ad majora! érdemrend! hivatalos újságban s aztán európaszerte hirdetés, hogy ő volt az, a ki a hirhedett Szemes Miskát elfogta. Ki volna az, kit ennyi fény el ne szédítene ? Minél fogva káplár uram nemcsak a kulacsba töltött bort, hanem az egész vendégséget mind saját erszényéből fizeté ki a csaplárosnak, sőt vége felé annyira vitte a generositast, hogy fagylaltot is parancsolt, de a mi szerencséjére nem volt a csárdában. Ilyen jó fogással szaporodva, félórai időzés után ismét visszatértek a szekérhez , s most már hatan ültek rajta : elöl a kocsis és egy csendőr, azoknak háttal a megvasalt betyár és egy másik csendőr, a hátulsó ülésben Kampós uram és a káplár. A kocsis lovai közé vagdalt, esteledni kezdett az idő; a láthatár lilaszinbe borult már ; s sürü köd kezdett kelet felöl terjengeni; melyben mint ezüst erdők maradoztak el a zuzmarás ligetek ; az égen lármás varjucsoport vonult a város felé. „Károg a holló, káplár uram !“ dünnyögé Szemes Miska; káplár uram pedig nem felelt rá, hanem dülöngélt Kampós uram vállára, mint aki nem birja a fejét. Hasonlóul cselekedett a másik két csendőr is a betyár és a kocsis mellett. Mire a mezőn kinnjártak, aludt mélyen mind a három. Szemes Miska ekkor szép csendesen kihúzta a két kezét a békából, mintha csak téli keztyű lett volna az rajta, s amint egy hídhoz értek, megszállta a kocsist : — Állítsd meg a lovadat öcsém. No nagy uram , köszönöm, hogy idáig elhozott, már most innen majd odábbtalálok magam is. Aluszikám ez mind a három. Dupla odúja van a kulacsomnak , valahányszor megtörlöm a száját, egyet fordítok a csapján, úgy adom másnak. Nagy uram velem ivott, a többiek az altatóból. Csendes jorszakát kivánok. Azzal keresztül vetette magát a lőcsön, s egy percz múlva eltűnt az utárok rekettyéi között. Kampós uram vállat vonított, nem volt rábízva, hogy utána szaladjon. Nem is tett egyebet, mint hogy a köpönyegébe húzta magát s oldalt feküdt a saraglyában, s gondja volt rá, hogy mikor a csendőrkaszárnya udvarán megállnak, ő legyen az utolsó, a kit álmából életre tudnak ránczigálni. A felocsúdott káplár és a két közvitéz elébb bámulva nézett körül, hogy hová lett Szemes Miska? azután az előbbi erszénye tartalmát kezdte számlálgatni. Biz abból hiányzott az a forint, amit Szemes Miskáért kifizetett a „Megitati“ csárdában. A vakmerő gazember még arra vetemedett, hogy az üldöző hatalommal fizettesse ki a borát. Annyi életphilosophiája mind a háromnak volt, hogy egy szóval sem hozta elő Szemes Miskát. (Folytatása következik.) — Szatmármegye kinevezett hivalnokainak névsora: alispánok, főjegyző és aljegyzők még nincsenek. Főpénztárnok Ekker Ferencz. Nyiri járási főszolgabiró Fráter József, alszolgabirók: Balogh Kálmán volt cs. k. tollnok, Ilosvay Gáspár, Tatay István; esküdtek: Pongrácz István volt cs. k. szolgabirói írnok, Fogér Adolf volt cs. k. írnok, Budaházy Mihály volt cs. k. dirnok, Pap Gedeon volt közs. jegyző, Angyalosy Ferencz volt községi jegyző , krasznaközi járási főszolgabiró Verzál’ József volt cs. k. szolgabirói segéd, alszolgabirák : Osváth József az 1850 ki provisorium alatt esküdt, Novák Károly volt cs. k. tollnok, Sztán Simon, esküdtek: Várady Imre volt cs. k. írnok, Nikolics György, Szűcs Albert, Bojtor Móricz, szamosközi járási főszolgabiró Szabó József aprovisorium alatt pénztárnok ; alszolgabirák : Ács Antal volt cs. k. vizsgáló biró, Christiáni Imre volt cs. k. szólg. segéd, Güntner Ignácz volt cs. k. irodatiszt, esküdtek : Gacsályi Lajos volt cs. k. írnok, Kondor Zsigmond volt községi jegyző, Krasznay István volt cs. k. dijnok, Deák Lajos volt közs. jegyző, nagybányai járási főszbiró Vajda János volt cs. k. szolgabiró, alszbirák , Kunszli Lajos volt cs. k. tollnok, Schmid Sándor, volt cs. k. tollnok, Rajkovics Ferdinánd volt cs. k. szkbói segéd; esküdtek : Rébay Károly volt cs. k. írnok, Rébay József, Már József, Ivossotányi János volt cs. k. adóbecslési hivatalnok; főügyész Lipcsey Kálmán volt cs. k. segéd irodaigazgató ; alügyészek : Vaday Károly volt cs. k. tollnok, Borbola János volt cs. k. tollnok , törvényszéki bírák : Kovács Lajos volt cs. k. urb. törv. tanácsos, Kafka Ignácz volt cs. k. szbirói segéd, Güntner János volt cs. k. segéd irodaigazgató, Tegze Mihály volt cs. k. szbirói segéd, Szlávik Pongrácz volt cs. kir. törv. tanácsos, Zsiga György volt cs. k. szbiró, Lihr József volt cs. k. becslőbiztos, Kiss Gedeon; törvényszéki segédszemélyzet: Fogarassy József telekkönyvvezető, Lipniczky József, Kurofszky Ferencz, Fábián István, Bitvay Antal; főorvosok : Meixner János volt cs. k. kerületi orvos, Hók József; főmérnök Kiszely Károly volt cs. k. megyei mérnök ; almérnök Nagy György volt cs. k. segédmérnök; csendbiztosok : Andrássy Gyula, Lang József volt cs. k. dijnok, Bodnár Különfélék. Pest, febr. 22. * A tegnapi Wand. szerint gr. Apponyi e excja szerdán hosszabb kihallgatáson volt Ő Felségénél, majd a főkanczellár úrnál időzött, ahol értekezlet tartalék. * A gráczi tartományi bizottmány febr. 26-kát ünnepélyes isteni tisztelettel szándékolta emlékezetessé tenni, azonban a laibachi érsek nem akará az isteni szolgálat tartását megengedni, mivel úgymond, ö a kormány részéről mindig intetett, hogy ne engedje az egyházakat politikai tüntetések színhelyévé tenni. Találó válasz ! * A nemzeti színházban holnapután, azaz hétfőn, az árvízkárosultak javára Katona „Bánk bán“ drámája fog előadatni. Reméljük, hogy szűk leend a színház a közönség befogadására. * A „Gyógyászat“ czimű jeles szaklap szerkesztőjétől, dr. Poor Imrétől, a doctor urnák szerénységét nem kis mértékben bizonyító következő sorokat olvassuk: „Nyilatkozat. Helybeli napilapjaink i. é. február 18. és 19. számában Balassa Gyarmatra és Miskolczra tett gyógyügyi kirándulásomnak a t. szerkesztőségek általi megemlítését kénytelen vagyok a méltányosság érdekében oda módosítani, hogy mind a két helyen köztiszteletű orvostársaim és én teljesen egyetértve állapodtunk meg mind a kórismében, mind a gyógykezelésben. Szakavatottabb orvosi eljárást s feláldozóbb ügyféli szeretetet kívánni sem tudok, mint minét alkalmam volt miskolczi t. ügyfélbarátim körében közöttünk s beteg orvostársunk irányában tapasztalni. Lelkiismeretes orvosi közös eljárásunk sikerét pedig még most korán van dicsérni. Pesten, febr. 19, 1862. Poor Imre s. k. orvostr.“ A mostani önző világban csak a valódi tudomány és a collegianis szeretettel párosult ritka szerénység nyilatkozhatik igy, midőn a charlatanéria ily esetben sietne diadalünnepet ülni. * A M. D. bezdáni levelezője írja f. hó 17-kéről: A Ferencz-csatorna torkolatnál, ahol a Duna 250 öl szélességre, a Ferencz József nevű zsilip falai és a Battína helység védtörtései közé szorítva van, folyó hó 15-kén délelőtti 11 órakor a viz 18' 1"0 felett emelkedett, 8" magasabb, mint 1860 dik évi márczius havában és 5" alacsonyabb, mint 1853 dik évi julius havában — és 11 órától délután 1/26 óráig ugyanazon állásban maradt, de a monostorszeghi zsilipnél az 1838 dik évi állásnál 5" és az 1853-dik évi víznél 7" magasabban volt, mi annak tulajdonítható, hogy a f. hó 11-kén Mohácstól lejött jégtorlat Apathin és Monostorszegh közt megakadt, minek következtében a víz anynyira áradt, hogy már folyó hó 15 kén Monostorszegh és Kupuszina közt az alacsonyabb fekvésű földeken — ahol eddig semmi védtöltések nem voltak — keresztülment, és az egész alsó Bácsmegyét elöntötte volna, ha ugyanaznap délután az említett jégtorlás el nem indult volna, minek következtében néhány óra alatt 3 lábnyi apadás történt, de fájdalom, mert hallomás szerint ugyanezen jégtorlat Apathinon alól Szánta helység irányában ismét megakadt, eddig ugyan a víz még sehol a védtöltéseket nem szakasztotta keresztül, , de ha a Paksnál levő jégtorlat elindul és a Szántánál lévőt meg nem mozdítja, hanem inkább az is ott akad meg, akkor alsó Bácsmegye iszonyú károkat fog szenvedni, mert a védtöltések alig lesznek tarthatók. * A dunagőzhajózási társaság a magyarországi vízkárosultak részére 1000 ftat adományozott. * A torontálmegyei vízkárosultak részére a helytartósági elnökségnél letett kegyes adakozásokból 1000 ft küldetett. * A római pápa azon nemes tettéért, hogy a magyarországi árvízkárosultak föltegélésére 2000 ftot ajándékozott, bizonyára hálás elismerést érdemel. Ezt megtagadni látszatik „Ő szentségétől“ az „Idők Tanúja,“ midőn a magyar nemzetet ékes hexameterversekben irt vezér czikke által arra szólitja fel, hogy „adjuk vissza a 2000 ftot IX. Pius Ő szentségének,és e czélra adakozásokat akar gyűjteni. Mi azt hiszszük, hogy a „világ fejedelme“ nem szorult a szegény vízkárosult csapás látogatta Magyarország viszontajándékozására, amely általa magas ajándékozót csak sértenek, nem engedvén alkalmat . Szentségének, hogy irántunk a kegyességét kimutassa. úgy is annyi jelenleg vész által látogatott hazánkban a szükség és nyomor, hogy azt se tudjuk, mily czélra fordítsuk megtakarhatott filléreinket. Mi tőlünk szegény magyaroktól tehát az adott 2000 ft visszaajándékozása a pápa e kegyes tettének el nem fogadása lenne. * Hód-Mező-Vásárhelyt a vármegyeházán a honi vizkárosultak fölsegélésére f. hó 23-kán hangversenyt rendeznek. * Gr. Zichy Ferencz diószegi volt jobbágyait elöntvén az árviz, a gróf azonnal a helyszínére sietett, s jelentékeny összeggel ajándékozá meg a károsultakat. A gróf lelkes neje pedig 50 főt adott át az ottani lelkésznek a vízkárosultak közötti kiosztás végett. * A kolozsvári születésű, korához képest jeles hegedűs, ifjú Yilis Kelemen, bukaresti föllépései után Szászvároson hallatt, hangszerét, most pedig Aradon rendez néhány zeneelőadást. * Reményi, ki Bécsben nemzeti zenénknek oly szép diadalokat aratott, a birodalmi fővárosban mindennemű kitüntetésekkel jön elhalmozva. Tisztelői és barátai számos emléktárgygyal is meglepők öt; ezek között — történeti belbecsénél fogva — leginkább megemlítésre méltó Paganini (Guarnerius József féle) hegedűjének — mely a genuai kincstárban őriztetik — markolatfája, (Griffbrett) valamint ugyane hegedűkirálynak saját kezeírásával ellátott arczképe. Az előbbi ereklyét Lemböck G. hires hangszerkészítő hazánkfia, utóbbit pedig Fiseber adta át neki kényes szemekkel válván meg a becses ereklyétől. Dabelli műárus pedig Beethovens Schubert eredeti kézirataival ajándékozta meg. * B. Podmaniczky Ármin, a „M. S.“-ban azon szempontból indulva ki, hogy nálunk nincs oly vállalat, mely hazánkat mind magunkkal, mind a külföldi utazókkal megismertetni elősegítné, könynyűvé tevén hazánk beutaztatását, oly egyletet indítványoz, mely — szerinte — „hazánkban egyes utazási körutakat alakítana, s gondoskodva arról, hogy azokon az utazó helyenkint jó fogadó és alkalmatosságra találhasson, melylyel bármikor és mely időben tovább utazhassék, helyenkint ügynököket tartana, kik az utasokat a vidékkel megismertetnék és az utazók kérdéseire felvilágosításokat nyújtanának, s őket követeléseikben gyámoltatják. Ezen egylet fennállásáról és az utazóknak szolgáló felvilágosításául egy ismertető utazási könyvet adna ki több nyelven, hogy a netán utazni kívánók, annak segedelmével hazánk regényes vidékeit, tudva a felállított egylet czélját, annak felhasználásával könnyebben és kevesebb költséggel beutazhassák. Ezen egylet felállítása által érhetnénk el csak azt, hogy hazánk mind önmagunk, mind pedig a külföld előtt mielőbb ismeretes leend, mert azt hiszem, hogy hazánk regényes tájai és a magyar nép helyenkénti szokásai és viseletei elég anyagot nyújtanak arra, hogy azokat a külfölddel méltán megismertethetjük.“ * Néhány nap óta a pesti népesebb utczák sarkain s nevezetesebb házak kapuinál, pl.a hatvani utczai Horváth-ház kapujánál — nyilvános csizmatisztító gyerkőczék állanak a közönségszolgálatára, úgymint Bécsben s Párisban, hol e foglalkozásból igen sok Savoyard él. A pesti csizmatisztitó gyerköczöknek kék pitykés dolmányok, s nemzeti fövegjük van, melyet nekik gr. Széchenyi Ödön a nemzeti kaszinóban gyűjtött összegből készíttetett. * Ma délben ment végbe a vizkárosultak javára rendezett hangverseny a múzeum teremében. A földszint teljesen megtelt, s a karzatokon is sokan voltak ; a nagy számú és válogatott közönség lelkesen fogadó Egresy Gábor művészi tökélyű szavalatát, a Munkácsi Flóra F.-né — e bájos színpadi jelenség — által jelesül előadott Garayféle balladát, Bognár Vilma k. a. kedélyes, gyermeteg dalait, s a S i p o s ur által tűzzel játszott csárdásokat, azonban Desirée Artot k. a. gyönyörű énekeit, azokat valódi szűnni nem akaró taps és éljen vihar kisérő. A kitűnő művésznő, elvégezvén a programmon kitűzött darabot, meglepő a közönséget, maga ült a zongora mellé, s zongorajátéka mellett a „Borgia Lucretia“ dalmű végfelvonásának bordalát oly rendkívüli művészi tökélylyel, annyi bájjal, oly erővel éneklé , minővel azt még Pesten soha nem hallották, még az olasz operatársulat itt létekor sem. A közönség elragadtatását végtelenbe nyúló tapsokkal fejezi ki. A bevétel bizonyára jelentékeny lehetett, amiért is mind a közreműködő t. cr. művészek és művésznők, mind a dicséretes buzgalmú rendezők a jótékony czél nevében meleg köszönetet érdemlenek. A közönséget szép részvétéért eléggé megjutalmazó maga az élvezetes hangverseny. * Akik a debreczeni főiskolában a néhai tudós Kerekes professor úr előadásait hallgatták, gyönyörrel fognak visszaemlékezni a ritka ékesszólással és előadási tehetséggel megáldott tanár úr azon népszerű magyarázataira, melyekkel a legelvontabb tárgyakat is könnyen felfoghatókká tudta tenni. Most Csányi Dániel, volt országgyűlési képviselő, debreczeni tanár, s egyik legjelesebb geometránk előfizetést hirdet Kerekesnek hátrahagyott , jeles felsőbb mértani művére. Bizton hiszszük, hogy a tudomány emberei sietenének e jeles magyar mértani mtr megjelenhetését minél nagyobb részvétükkel elősegíteni. Tájékozásul az egész programmot itt közöljük Lajos; számvevő Baudisz József; levéltárnok Horváth József; várnagy Péchy István. A magyarországi árvízkárosultak fölemelésére adakozások a „Pesti Napló“ kiadóhivatalánál : Kerek János ur Monoron 1 ft, a ,Családi Kör szerkesztőségénél begyült ősziét 12 ft 50 kr és egy magyar huszas, Mérey Miklós ur Nyéken 5 ft, gróf Somssich József ur 20 ft, Asboth Lajos Lugoson 5 ft, Ráth Ferencz gyógyszerész úr Mohácson 10 ft, Kállay Bertalan ur N.Kállóban 20 ft. Ősziél az eddigivel 906 ft 50 kr.