Pesti Napló, 1862. február (13. évfolyam, 3592-3615. szám)
1862-02-19 / 3607. szám
ságban élő lakosokra büntetés czime alatt 800 ft rovatott ki. Van eset, hogy némely birtokos adóját már egyszer lefizette, azután megint előrántották, hogy fizessen. Több ily szinü eset fedeztetvén fel, illető magas helyre panasz tétetett.“ „A H. Ztg úgy hallja, hogy a szebeni szász ifjúság a hetes bizottmány munkálata ellen beadott különvélemény szerzőjének, brassói követ Lassel urnak tiszteletére bankettet rendezett.“ — Trenesén, febr. 9.Farsangban írok, de treneséni farsangról még sem irhatok; mert ámbátor megyénk islere, a Vág, kibontakozván tegnap a zordon tél bilincseiből, szabadon hömpölyög már Komárom felé, mindazonáltal csendes népünk meleg helyéről nem akarván mozdulni: az alvidéki ugyan örül, ha nem kell tánczolni; a felvidéki pedig ez idén megelégszik, ha most jól lakhatik. És szabad egyúttal mondanom: mivel lakhatik jól ? Egész éven át csupa szeszre és kására főzött krumplival, miért valamint a középkori németeket hajdan árpa vagy most felvidéki népünket valódi krumpli-kivonatnak nevezhetni. Ha ezen termés nálunk Kiszuczán nem sikerül, ami hozzávetőleg minden ötödik évben rendesen megesik, akkor ezen túlnépesedett vidék, azonnal végső nyomorral küzdve, többnyire az állam terhére esik, és akit az éhhalál télen el nem ragadott, legelső tavaszszal csoportosan vándorol boldogabb tájakra. S miért van ez így ? Ezen hegyes vidéknek (hol mellesleg legyen mondva, egy lónak háromnégy ura Van, hol egy telken száz ember lakik, s hol én 1861-ben saját szememmel ekébe fogott embereket szántani láttam, ezen sovány Kiszucza vidéknek csak két keresetneme van i. i. a zsindelygyártás és a sodronyoskodás. Az első, miután az erdők napról napra jobban pusztulnak, épen oly arányban fogyton fogy, minőben terjeszkedik a másik. A drótoskodás még valami öt év előtt Trencsén megyében csak két három falura szorítkozott, most pedig a Beszkid-hegyek és Kiszucza folyó hosszában ezen vándor mesterséget majd minden helység gyakorolja; azért nem sokat hibázok, ha Trencsén felvidéki sodronyosainak számát Rovné főteleppel 6.000 legényre, évenkénti keresményüket pedig legalább 300 ezer forintra teszem. Ezen nyomor avatta művészek, kik barna gúnyájukat mint jellemző öltözéköket, még a hajdani szövetséges hunnoktól kölcsönözvén, minden külbefolyás daczára máig híven fenntartják, bebarangolván egész Európát, ha minden nyelvet megtanultak, végre mégis terméketlen hazájukba térnek vissza; hol azonban, mivel puszta nyelvből még ki nem élhet az ember, csak addig mulatnak, mig nehéz keresményeket javában — el nem iszszák. Szép dolog ugyan, ha a nyelv a népeket egy nemzetbe összefűzi , de mit használ a népek apostolával, ha angyali nyelveken beszélünk is, de kölcsönös szeretettel egymás iránt nem viseltetünk? Véleményem szerint nem cselekedett okosan azon holló, ki szavát fitogtatni akarván, a túrót szájából kiejtette; mert hiszen egy karban 50 zenész is külön hangszereken működhetik — csak értsen egyet. Hozzuk azonban össze vitorláinkat; ha az úrbéri viszony mégis szűnt, fennmaradott még valami erkölcsi kapocs, miért a nép nem tűri egykedvüleg kinek kezébe kerülnek a volt földesurak birtokai. így midőn tavaly hg Eszterházy a megyénkbe kebelezett bicse-sztrecseni uradalmát haszonbérbe kiadta, a nép ez iránti helyes-e vagy helytelen aggodalmát — nem vizsgálom — egy a megyei bizottmányhoz intézett kérvényében kifejezé; ellenben özvegy gr. Csáky Ludmillát, ki most tud a tini uradalmát a községeknek részletenkint eladni szándékozik, egekig magasztalja. Valamint vasonkeöi gr. Zichy Nándort és testvéreit, kik nálunk felében ugyan zálogváltás, felében pedig vétel utján az egész g bertani uradalmat ez idén megszerezték, mint leendő jótéveit kedvesen üdvözölte. (M. Orsz.) — Ugocsa, febr. 11. A szomszéd Szathmár megyében legközelebb a szathmár-megyei gazdasági egyesület nagy gyűlést tartván, több — gyakorlati értékkel bíró határozatukból látszik, hogy ők a politikai életben beállott intermezzót a társadalmi jólét emelésére irányzott törekvéseikkel legalább anyagilag gyümölcsözővé igyekeznek tenni, mit csak dicsérnünk lehet, s nem tagadhatjuk meg elismerésünket a jó irányban indult munkásságtól. — Mi ugocsaiak a gazdasági egylet alakításában Szathmár megyét annak idejében megelőzök, de ők az eredményben bennünket rég maguk mögött hagyának; mert mig ők állatkiállitások, versenyszántások stb. rendezésével a megye gazdasági viszonyainak okszerűbb alakítására jótékonyan hatni igyekeznek, addig a mi egyesületünk 1859-ben történt megalakulása óta — leszámítva a szőlészet és kertészet mezején kezdetben létrehozott, némi jelentőséggel dicserhető mozzanatokat — folyvást pang, életjelenségeivel többé ama téren sincs szerencsénk találkozni, megszűnni látszik minden törekvés, mely vidékünk anyagi jólétének fokozása körül eleinte hévvel s jótékonyan fáradozni czéllal tűzé ki magának. Az ugocsai egyesületet nem a részvéthiány kárhoztatta tétlenségre, az érdekeltség kis megyénk területén már kezdetben kitűnő mérvben volt iránta felköltve, az aléltságot tehát, mely hasznos tevékenységét zsibbadásban tartja, nem tulajdoníthatjuk egyébnek, mint a gazdaközönség bizalma által az ügy élére állított egyének erélytelenségének, vagy talán a küzdelmes politikai élet hullámairól más irány felé történt ragadtatásának. A politikai élet kénytelenségből odahagyott mezeje ez idő szerint parlagon hever, de az emberi tevékenységnek szünetelni nem szabad s nyilatkozhatik-e mostanában hasznosabb, gyümölcsözőbb téren a közélet, mint a gazdaegyesületek felkarolásában ? A közelmúltban amott lefoglalt,most már szabadon álló erőt igyekezzünk különben is — részint mint hibánk, részint a fatális viszonyok miatt mélyen sülyedt anyagi jobblétünk emelésére fordítani ; ennek egyik hatásos eszközét gazdasági egyesületünk új életre hozásában jelendjük fel. Kérjük ennélfogva az ugocsai gazd.egyesület igen tisztelt ideigl. elnökét, lenne szíves ismert erélyével új életre költeni a lethargikus álomba sülyesztett egyesületet. Minden nap mulasztása ezen a téren káros eredménynyel jár s anyagi jólétünk, és a közvagyonosodás rovására történik, s a folytonos alábbszállásban boszulja meg magát. Szabadjon remélnünk, hogy közérdekben emelt jó szándékú szavunk nem leend a pusztában kiáltó szava. 1. 1. Tárcza. Az uj földesúri Regény. Irta Jókai Mór. (Folytatás.**) Az a másik. Kampós urnák értésére adatott, hogy nem fog ugyan megvasaltatni , de aztán el ne szökjék; ő pedig csak arra kérte meg a nagyságos urakat, hogy a kályhákat megint rakják össze, s aztán minden jól bezárjanak, a kulcsokat adják át a kulcsárnak, azzal kísérőit felszedve magához, a szekérrel sok szerencse kívánás közben eltávozott.__ — Ördöngös ficzkó! Dörmögött utána Brauhäuser ur. Ördöngös ficzkó! — Az lett volna a még nagyobb ördöngösség, ha érteni lehetett volna, hogy miért jelentette fel azokat a már megmenekült rejtett iratokat? meg, hogy mi lehet azokba írva ? Hanem hát Brauhäuser úr annak oka nem volt, ha a világ folyását intéző bölcsességnek úgy tetszett, hogy a Bábeltornya építésekor a pallérok a kőművesek nyelvét ne értsék. — Ördöngös egy ficzkó! Hanem már most csakugyan ideje volna, ha az ebédre gondolna valaki, mert idestova este lesz. Oh van gondoskodva e felöl! Ankerschmidt maga ugyan nincs itthon, de Misz Natalie tudja, mivel tartozik a ház hasonló helyzetben ily ünnepélyes vendégeknek? vala*) A fordítási jog fenntartatik. **) Lásd a „P. N.“ 3. 4. 6. 7. 8. 9. 12. 13. 14. lb 17. 20. 21. 23. 24. 25. 28. 29. 30. 33. 35. 36. 37. 38. 40. számait, mint azt is, hogy a Hof-Schematismus szabályai szerint kit miféle kanál illet meg. Annálfogva a kis Gyuszi (mert a vadászt magával vitte a lovag) már tizenegy órakor (Staatsvizit órája) e következő utasítást kapta: „lemégy az ócska kastélyhoz, a hol az urak vannak ; azt az urat, a melyiknek három csillagja van, meghívod ide fel a kastélyba ebédre; a másik két urnak a kiknek egy csillaguk van, tudtára adod, hogy az inspector urnái van számukra terítve; a csendőröknek is megmondod, hogy majd az ispán háznál kapnak enni.“ Le is jött Gyuszi ez üzenettel a motozott házig legalább tízszer, de az ajtóban állt egy mérges fegyveres ember, akinek az volt adva utasításul, hogy egy lelket se bocsásson se ki se be, s az Gyuszit is léleknek nézve, mindannyiszor rárivallt keményen . Czurukk is előkészületeket tett rá, hogy közelítés esetében arra a hegyes vasra felszúrja, ami a puskája végén van, mire aztán Gyuszi legelőször is megfutamodott, haza szaladt, s elmondta, hogy őt nyársra akarták húzni. Misz Natalie másodszor is visszaküldé, azon parancscsal, hogy ha az őrhöz ér, tegye magát állásba, sipkájához a kezét s mondja el neki, hogy miért jött, majd akkor beereszti. A világ folyását rendező hatalmak azonban úgy intézék a dolgot, hogy az őrt álló csendőr ne értse azt a nyelvet, amin Gyuszi beszél, lévén ő becsületes cseh ember, azért is ez azt most már kémnek gyanítva, nagy toporzékolva kergeté el újra, „nem takarodó innen, te spion!“ Már harmadszor, ahogy messziről meglátta Gyuszit, előre fenyegette ököllel, hogy „gyere csak közelebb.“ A negyedik visszajövetelnél neki toporzékolt, úgy kergette el. Az ötödik kísérletnél ravasz fogást tett, meghúzta magát az ajtó mellé s amint Gyuszi jött az ebédre hívással, hirtelen nyakon ragadta, jól felpofozta, s megtépte az üstökét. De azért a kis Gyuszinak még vagy négyszer meg kellett kisértenie a vizsgáló urakhoz való juthatást. Egyszer a ház háta mögé került, hogy majd az ablakon kiált be nekik; az őr onnan is elkergette ; majd meg azt gondolta ki, hogy felmászik egy gesztenyefára s onnan mondja meg, hogy miért küldték ? De már ezen rajtakaparva csakugyan megtelt a mértéke; a haragos vitéz lehúzta a fáról, s gallérjánál fogva bevitte a nagyságos urak elé, jelentve, hogy itt fogott egy veszedelmes kémet, ki már tizedszer akar áttörni a vesztegzáron. Gyuszi rugkapált kézzel lábbal. — Hát te gazember, mit akartál ? förmedt rá egyszerre mind a három ur.Szegény kis nyuszival jó hogy valami nem történt, a mint három ilyen kerékbeforgó szempár vette keresztüzbe s minden oldalról azzal biztatták, hogy megeszik. Szerencséje, hogy eszébe jutott, a miért jött. — Az urakat kell ebédre hívnom. Oh egyszerre milyen gömbölyűre nyílt mind a három haragos ábrázat, hogy megszirogatták a kis ficzkó pofácskáját mindnyájan : „derék kis fiú! hisz ez a lovag úr kastélyából való cseléd.“ Azzal aztán egyszerre mind a hárman neki az ártatlan csendőrnek, ki még egyre fogta a fiú gallérját, annak aztán volt mit hallani „ügyetlenségről, eszetlenségről, stb.“; szerencséje, hogy nem értett belőle semmit. Az szegény tán máig is töri rajta a fejét, hogy mi megoldása lehet e rejtélynek ? — Megijedtél kis fiacskám? —szólt. Brauhäuser úr, ismét Gyuszihoz fordulva, kinek arczán barázdákat vont a sírás, mint a záporpatak az agyagföldön. Megijedtél nagyon? — Az ám. — A nagyságos úr küldött? — Nem a küldött, mert a nincs itthon, hanem a Misz küldött, hogy nem akarnak-e ebédelni ? — Oh igen. Csókoljuk a kezeit, kis fiam, mondd meg, mindjárt megyünk. —Az ám.Dehát melyiknek van három csillaga? A vizsgáló urak tudniillik a nagy munka után, hogy torokgyíkot ne kapjanak, shawljaikat nyakukra tekergették, s igy az eltakart gallérokról Gyuszi nem tudta elintézni, hogy kit hova hivjon. Bräuhäusel ur elértette a kérdést.Oh Bräuhäusel ur nagyon tapintatos férfiú, s mindjárt tekintélyes előlépéssel mondá. — Én vagyok a chef, fiam, én vagyok. — Hát a másik kettő az egy csillagos, ugye ? Ezek meg a puskával a csendőrök. No hát, tiszteli a lássan a csendőr urakat a Misz, hogy számukra a kastélyban van a diner servirozva; az egy csillagos urakat szívesen látják az inspectornál ebédre, maga meg azzal a három csillaggal, ha éhes, hát elmehet az ispánhoz. — Hehehe! te kis szamár, megfordítva szenték : engem hittak a kastélyba ? — Igen is, hiszen úgy mondtam. Ezzel Brauhäuser úr elosztva az illő utasításokat alárendeltjei között, engedett kit-kit saját útján távozni a természet kívánalmainak kielégítési czélja felé, míg ő maga kis Gyuszi által vezetteté magát a kastélyba; útközben a kiállott szenvedésekért megajándékozva a hű apródot egy újdonatúj, a pénzverdéből épen most kikerült fényes krajczárral. Amin azután Gyuszinak sok bámulni és észlelni valója maradt, sehogy sem birván azt megegyeztetni magában, hogy miféle csodálatos pénz lehet az, ami kicsiny híja, hogy aranyból nincsen , aztán mégis az van rá nyomva, hogy „egy krajczár.“ Brauhäusel úr a salonba lépve, a túlsó ajtón szemközt jönni látó Misz Nataliet és a két házi kisasszonyt. Bogumil, vagy Straff, nem volt jelen ; ő még tegnap elment a Tiszára vadászni, hogy jelenléte által semmi ismerős viszony közte és a vizsgálók között még csak gyanúba se jöhessen. Bräuhäusel ur is úgy tett, mint a ki e jeles férfiú világonlételéről még eddig értesülve nincsen. — Ezerszer engedelmet kérek nagysáfoktól azon eredeti quiproquoért, a mi a kis apróddal történt; kezdé a bevezetést Bräuhäusel ur, igen mulatságos themája lévén hozzá. Az örök kémnek nézték szegénykét s elébb elkergették, azután meg elfogták ; szerencsére, hogy interveniáltam, különben még ő is elővizsgálati fogságba kerül. — Reményem, hogy küldetése mentségül szolgált, folytatá a kegyes enyelgést Misz Natalie. — Arra a küldő neve is elég volt. Bókolt vissza Brauhäuser úr, udvariasan foglalva helyet jobbról Misz Natalieval, balról Eliz kisasszonynyal, szemközt a levessel és azontúl Hermine kisasszonynyal lévén határos. Legkellemetesebb szomszédság! Főleg az apró kolbászkás és gombóczkás leves. Ez a szakács jól látszik tudni, hogy milyen levest kell olyankor főzni, mikor házmotozó főnök hivatalos ebédre, aki hajnaltól estig nem nyelt mást, mint port és gorombaságot. — Kellemetlen foglalkozás az ilyen? Kérdé Misz Natalie a derék urat, midőn az létévé kanalát s száját megtörülte. — Óh, én már szokva vagyok hozzá. Ilyen országban, mint ez, elkerülhetetlen , mindennapi dolog. Nem a fáradság a fő itt, hanem az örökös vigyázat, ezeknek az embereknek a furfangja által tévútra nem vezettetni, leleményes ravaszságukat hasonló leleményességgel lefegyverezni; keresztkérdésekkel a legmakacsabból kivenni a valót. Oh ez valódi szenvedély! De aztán talentum kell hozzá! Igazi, specificus talentum, amilyen keveseknek van. Óh nagyon keveseknek! A ragyogó arca mondani látszott, de én azon kevesek közé tartozom. (Folytatása következik.) Különfélék. Pest, febr. 18. * A magyarországi árvízkárosultak segélyezésére újabban e lapok kiadóhivatalánál id. Szabó Pál ur pesti lakos 30 ftot, Kár Mátyás pesti ügyvéd ur 20 ftot, Zorn Vilmos ur 5 ftot, Ferey E. ur budai lakos 10 ftot, Sziklainé assz. és Kenessey Kálmán ur mindkettőjük nevében 10 ftot, és S. Z. 3 ftot tettek le. * Sziklainé assz. és Kenessey Kálmán ur, a nemzeti múzeumi állványok felállítási költségeire 10 ftot küldöttek be szerkesztőségünkhez. * A Csallóköznek csupán Pozsony megyéhez tartozó részén összesen 226 ház omlott össze az árvíz következtében, hivatalos kimutatás szerint. — Azonban a lágy idők bekövetkeztével még számosabb tetemesen megrongált, de a fagy által eddigelé összetartott ház fog még egybeomlani. — Még sokkal nagyobb a kár a vetésekben. A lakosság, főkép a szegény zsellérek, a szó teljes értelmében tönkre vannak téve. Soha nem volt tán nagyobb szükség a könyörületességre. * A monarchiabeli vízkárosultak fölsegélésére Albrecht félig 1000 ftot ajándékozott. * A cs. k. osztrák államvasuttársaság a magyarhoni árvízkárosultak fölsegélésére 3000 ftot utalványozott. Ugyane társaság a bécsi és alsó ausztriai vizkárosutiaknak 3000, a a csehországiaknak 2000 ftot adományozott. * Kolozsvárott gr. Rhédey János ur a téli hónapokban naponkint 32 szegénynek adat két tál étel és kenyérből álló ingyen-ebédet. „Demosthenesnél szebben szól a tény“, — mondja rá a költővel a — „Korunk.“ * A túl a dunai vaspályán a Mosony és Bécs között az árvíz következtében megszakadt közlekedés az igazgatóság jelentése szerint ismét helyre állíttatott, s a vonatok járása megkezdetett. * Küküllő megye helyettes főispánjává csakugyan Puscariu János neveztetett ki. — S igy a román lapok, kik után e hirt korábban közöltük, jól voltak értesítve. Puscariu az olvasóink előtt is ismeretes lehet Fogarasvidék gyűlésein kitüntetett magatartásából. (K.K.) * Péterfalvi Molnár János, néhai b. e. gróf Festetits György ő excla uradalmi, s később Zalavármegye tiszti főügyésze,Bagladon Zalamegyében f. hó 11-kén életének 79-dik évében elhunyt. Az engesztelő áldozatot érette a győri székesegyházba febr. 20-kán, továbbá Rezneken Zalában mart. 11-kén d. e. 9 és fél órakor fognak tartatni. Áldás a munkás életű honfi, jó családapa emlékezetére ! * A pécsi dalárda jótékony hangversenyt fog rendezni a dunamelléki, de főkép a tolnamegyei árvízkárosultak fölsegélésére. Pozsony, Sopron, Győr, M.-Óvár, Komárom, Érsek-Újvár lakói pedig a csallóközi károsultak nyomorán enyhíthetnének ily módon is. Meg kell minden eszközt ragadni, mely által szerencsétlen honfitársaink sorsán segíthetünk. — Alólkottak folyó hó 23-ikára egy nagyszerű hangversenyt terveztünk a magyarországi vízkárosultak javára. Midőn erről már a hírlapok is tudósították volt a t. ez. közönséget (lásd „Pesti Napló“, Magyar Sajtó, Sürgöny, Pesti Hírnök stb.) a jótékony nőegylet elnöksége részéről fölszólittattunk, hogy a t. egylet által előmozefitatni szándékolt jótékony czél, t. i. a pesti szegények fölsegélése iránti tekintetből, az általunk rendezendő hangversenyt halaszszuk máskorra, annyival inkább , miután De s iré e Artot k. a. elutazása miatt, hangversenyben máskor nem énekelhet! Mi a jótékony nőegylet iránti lovagiasságból (melyet nők irányában mindenkor és minden esetben observálni tartoznak a férfiak még akkor is, ha nekik van igazuk hangversenyünket, melynek rendezését előbb kezeltük . Vasárnapról azaz február 23 ikáról , áttesszük Szombatra, azaz február 22-ikére déli 12 órára, a múzeum dísztermébe, azon megjegyzéssel, miszerint szerencsések voltunk a nagy hírű művésznőt Artot Desirée kisasszonyt e napon tartandó hangversenyünkre (s így máskorra) megnyerni. Lehetetlen egyszersmind a tez.nőegyletet bizalommal föl nem szólítani, miszerint visszalépésünket méltányolva, adandó hangversenye jövedelmének egy részében a magyarországi vizkárosultakat szintén részesíteni kegyeskedjék. Pest, febr. 18. 1862. Bicskey Kálmán, Dobsa Lajos, Huszár Imre, Rózsaági Antal. * Poor Imre orvostudor hazánk fia, a „Gyógyászat“ lelkes szerkesztője, nagy bizalomnak örvend már nemcsak Pesten, hanem országszerte is. Minap Balassa Gyarmatra, múlt szerdán Miskolczra hivatott táviratilag oly betegekhez, kikről a helybeli orvosok lemondottak vala. Miskolczon Margonyai ír. ottani orvos feküdt reménytelen állapotban, és Poorus diagnosis és elrendelt gyógykezelés által talán már két hét alatt be fogja szerencsésen bizonyítani, hogy a miskolczi kortárs baja nem volt orvosolhatlan. A gyógytudomány miskolczi képviselői lakomát adták a pesti szerkesztő orvos tiszteletére, s hogy e lakomát sok szép tudományos eszmecsere is fűszerezte, említenünk is fölösleges volna. * A városi színházban az árvízkárosultak javára rendezett előadás a külön adományokkal együtt 650 ft és 50 kr. jövedelmezett, melyből 106 ft 66 kr. előadási stb. költség az igazgató által levonatván, maradt 543 ft 84 kr. * A temesvári lap azon hire, mintha Temesvárit ifj. K. Ambrózy Lajostól politikai röpirat volna sajtó alatt : a báró urnák legközelebb hozzánk érkezett nyilatkozata által teljesen alaptalannak nyilvánittatik. * A sárospataki főtanoda egy P. J. nevű reménydús növendéke — nem tudni mi okból — szíven lőtte magát. * A vizkárosultak iránti nemes részvét mindenfelülről nyilatkozik, így nyitrai levelezőnk is írja, f. hó 16-káról : „Az árvíz által károsultak felsegélésére Tóth Vilmos, volt országgyűlési képviselőnk, Nyitrán több zene, ének és szini estélyt rendezend, melyekben műkedvelők fognak működni. Az első előadás mártius hó elején fog tartatni.“ * Békés megyei tudósítónk írja: Békés városát február 9-ikétől 12-ikéig fenyegette az árvíz, mely az 1855 iki magasságot is meghaladván, olyan nagy volt, milyenre még az ottani lakosok nem emlékeznek. A mércte a Körösben 15 lábat mutatott. Az általános remegésnek és mentési munkálatoknak az vetett véget, hogy 12-én este a gátat több helyt elvágták, s azóta a lakosság házutáni járandóságaira és urasági földekre foly a víz, — amely ilyen esetekben 20—22 ezer hold földet szokott elborítani. Dobozról szintén azt írják, hogy ostromolja a Sarkad felöl rohanó ár. * Az első magyar általános biztosítótársaság Békés megye területére életbiztosítási felügyelőnek Szathmáry Károlyt nevezte ki. * A „Pester Lloyd“ szerkesztőségénél már 12,010 ft 80 kr. 3 db Napóleon, 4 db. cs. kir. arany, 1 db öt frankos, 1 db ezüst rubel, 1 db nemzeti kölcsön kötelezvény 20 ftnyi névszerinti értékkel gyűlt össze a hazai vizkárosultak segélyezésére. E tetemes összeg legtöbbnyire a fővárosi polgári és kereskedői osztály adománya. Átalában a főváros lakói igen szépen kitüntetik részvétüket a szerencsétlen testvérek iránt. * Paks városa lelkes lakói — holott e városnak magának egy része is viz alatt áll — több mint 1000 árvíz elöl menekültet fogadtak és tartanak hajlékaikban. Kalocsán csak 40 ház maradt ment az ártól. * Temesvár és Jassenova között az árvíz által megszakasztott vasúti menetek újra életbe léptettetnek, mindazáltal Ságh és Jassenova körül egy darabon át gyalogolniok kell az utazóknak, mig az e helyeken tetemesebb kártétel helyreállitathatik. * A P. Hírnöknek Rév-Komáromból f. hó közepén kell következő szomorú tudósítást küldik : Tornyainkból a Vág - Duna mentében fel-alá tekintve, közel 30—40 □ m. jeges vizár borítja a messze láthatárt. Pozsonytól — Komáromig a tér alig nehány helység kivételével — vizzel van borítva ; közelebbi tudósításaink hiányoznak, csak a hozzánk szomszédos helységek siralmas állapotából vettük ama tudósítást, hogy Nána, Aranyos, Füss, Keszi, Tany, Megyercs, Keszegfalva, s a Vág mentében és Nyitra partjain valamennyi helységek vizzel boritvák, s több házak máris romba dőltek, s lakóik kazalok tetején keresnek menhelyet, s az erős hideg 7—8°, kínos helyzetüket még sanyarúbbá teszi; mentésükre menni lehetetlen, mert a jég a kiindult dereglyéket összehasogatja ; egy áldozatot a napokban temettek el nálunk. A viz Csicsónál elszakasztván a töltést, hirtelen elárasztó a nevezett helységeket, s az itt ott mélyebben fekvő tagositott birtokok majorsági épületeinek, melyek még állnak, csak teteik látszanak, hová lettek barmaik, juhaik , közelebbről nem tudósittattunk. A Duna állása, midőn e sorokat irom 18' s 10'' még néhány hüvelyknyi áradás , s városunk is nagy részben úszni fog, máris történnek kiharczolkodások. Elismerőleg legyen megemlítve, hogy a t. várparancsnokság már néhány ízben szállíttatott a nyomor színhelyére kenyér és egyéb élelmiszereket; és most hallom, hogy a keszegfalvai sziget csőszei s ezek családairól már napok óta mit sem hallani, csak házaik romjai látszanak, most kisértik meg az odahajózást, vajha borzasztó sejtelmeink ne valósulnának ! * Az adriai tengeren borzasztó szélvész dühöngött, mely Zengben több ház tetejét, kéményét dönté le, s a fiumei és trieszti távirda-vonalakat tetemesen megrongáló. * A „Gwiarzdka Cieszynszky“ közli Smolkának három cseh községhez intézett köszönő iratát, melyek díszpolgárnak választák meg. Ez irat igy hangzik : „Miután a tisztelt községtől a diszpolgársági oklevelet megkaptam, a részvét e nyilatkozványáért sietek legszívélyesb köszönetemet kifejezni, mely részvétet annál többre becsülöm, mert benne barátságtok bizonyítványát látom, mit a cseh nemzet kölcsönös szeretete által iparkodunk viszonozni. Azon biztosítás mellett, hogy szívélyes barátságtokra továbbra is, buzgó törekvés által, méltó leszek, maradok S moka Ferencz.“ * Pécsett múlt szerdán egy kőszénbánya kigyult, szerencsére oly pillanatban, midőn benne senki sem valt. Az égést a jég elzárása által nagy nehezen sikerült elfojtani. * Özvegy Szentpétery Zsigmondné, született Szegheő Juliána, Szentpétery elhunyt jeles színművészünk anyja, élte 84-ik évében a napokban ment örök nyugalomra. Tetemét Egressy Gábor lakásáról, kinek napa volt, vitték oda, honnét nincsen visszatérés. * A sziszeki Száva-hid f. hó 12-ikén szenteltetett fel és nyittatott meg nagy ünnepélyességek között. Az ünnepélyen, mint már említik — a bán is jelen volt, báni egyenruhában. Az ünnepi beszédben a fejedelem, a bán s a hid építésze, Pongrácz úr élteztetett. Este fényes bál volt, melynek alkalmával a bánnak arany, nevezett építész nejének pedig ezüst emlékérmet nyújtottak át. A hídon f. hó 14-ikén ingyen lehetett közlekedni. * Idősb Wagner Dániel jelenti, hogy a „Nádorhoz“ czímzett gyógyszertárát fiának, ifj. Wagner Dánielnek, gyógyszerészi művegytani vállalatát pedig másik fiának, Wagner Józsefnek adta át. * A hangászegyleti zenede részére leendő házvásárlás végett gr. Festetits Leo elnöklete alatt bizottmány alakult, melynek tagjai Ráth József, Rosti Pál, Krözer Jakab, Weisz Bernát, Mátray Gábor és Küricz János urak. * Vörösmarty „Szózatát“ görög nyelvre Télfy János m. k. egyetemi tanár fordította volt át, s az egy athenei folyóiratban meg is jelent. E folyóirat szerkesztősége következő jegyzékkel kiséri a fordítást : „Télfy tanár úr levele szerint, ez ének sok nyelvre le van fordítva, és méltán, mivel ritkán fejeztettek ki hazafias érzelmek versben annyi hévvel. A magyaroknak a szabadságérti óhajaival Hellász is egyesíti a magáért, hálával emlékezvén meg Várnának dicső, de szerencsétlen hőséről és Kossovának megtörhetlen bajnokáról. * Gruber Boldizsár és Elek trencsén megyei fürdőhévvizi lakosok, legfelsőbb engedély folytán „Vermesy“-re változtatók vezetéknevüket. * Nemzeti színházunk kedvelt tagja Szathmáriné — mint Székes-Fehérvárról értesittetünk — e lelkes városban tetszéssel vendégszerepel, s eddig elé 5-ször lépett föl. Holnap azaz 19-én a hazai vizkárosultak javára tartatik előadás, melyben Szathmárinén kívül leánya is szerepelend. Szombaton pedig a vendégművésznő jutalomjátékául a „Szigetvári vértanuk“ adatik, midőn Zrínyit Császár ur, a vidék legjelesb műkedvelője személyesitendi. Vasárnap Szathmáriné a „Szökött katonáival befejezendi vendégszereplését. — (Az ajánlott tudósításokat szívesen fogadjuk. Szerk.) — A franczia akadémia tagjai. Az „Opinione nationale“ közli a franczia akadémia élő tagjainak névsorát az életkor szerint. Olvasóinkat bizonyosan érdekelni fogja ezen közlemény. Rio halálával az üres székek száma az akadémiában háromra szaporodott; a még élő tagok névsora a következő: Pasquieray 95 éves, Viennet 85 év., de Segur 82 év., de Barante 80 év., Dupin 79 év., Lebrun 77 év., Guizot 75 év., de Broglie 73 év., de Lamartine 72 év., Villemain 72 éves, Berryer 72 év., Empis 72 év., de Pongerville 70 év., Cousin 70 év., Patin 69 év., Florens 68 év., Mignet 66 év., Thiers 65 év., de Rémusat 65 év., de Vigny 63 év., Ampére 62 év., St.-Marc-Girardin 61 év., de Sacy 61 év., Victor Hugo 60 év., Mgr Dupanloup 60 év., Vitet 60 év., Mérimée 59 év., Sainte-Beuve 58 év., Nisard 56 év., Legouvé 56 év., Jules Sandeau 52 év., de Montalembert 52 év., de Falloux 51 év., de Laprade 50 év., Ponsard 48 év., Emilie Augier 42 éves. — „Áttekintvén ezen névsorozatot, mond az idézett lap, úgy veszszük észre, hogy az akadémikusok ifjúkora az 50 ik évben kezdődik. Augier és Ponsard urak majdnem gyermekek. Az ifjúkor a hatvanas éven túl terjed s az akadémikus csak hetvenéves korában érett; nyolcvanéves korában kezd öregedni, Viennet még legjobb korában van, s Pasquier sem akar még meghalni. Egyszerű számítás után kitűnik, hogy ha a közönséges emberélet középkora 33 év, a halhatlané 65 év s néhány óra.“ * A nemzeti múzeum irattára számára Horváth Ede egri papnövendék szerkesztőségünk útján Kun László királynak egy teljesen ép, kettős függő ecsettel ellátott, 1278 ban kiadott határszabályozási oklevelét tűzde be. * Több felől érkeznek szerkesztőségünkhöz levelek a kinevezett tisztikarok névsorát illetőleg , de ezeket a jelenlegi sajtórendszabályok miatt nem közölhetjük. * Micsei és társa helybeli szalmakalapgyára részéről a londoni világtárlatra 12 magyar férfi-, női- és gyermekkalap küldetik ki. Volt alkalmunk e kalapok néhányát megszemlélni, s állíthatjuk, hogy mind alakjaik és díszítményeik ízletessége és magyarossága, mind fonataik finomsága által becsületére válnak hazai iparunknak. * Kolozsvárit f. hó 14 -én az egyik szeszgyárnak keveréket tartalmazó kádja szétvágódott, s a forró vegyülék 5 munkást megégetett, de nem életveszélyesen. — Hála nyilatkozat. Alólirt kötelességének tartja köszönetét nyilvánosan kifejezni — buda-városi alkapitány Kovics Károly és Kovács János biztos uraknak, azon erélyes eljárásukért, melynélfogva azon tolvajokat — kik alólirt háza fedélzetét feltörvén, több ruhaneműt elloptak. — nemcsak kézrekeritették, de az ellopott s több százra ment ruha nagy részét már vissza is szerezték. Őszintén óhajtom, hogy a t. urak buzgalmas eljárásának minél többször sikerüljön hasonló károsultaknak ily eredménydús kárpótlást szerezni. Budán 1862. febr. 18. Schwartzer Ferencz orvos-sebésztudor. * Ma reggel 2 órakor R. F. 53 éves helybeli esztergályos mester újvilág utczai szállásán ismeretlen okokból agyonlőtte magát. A szerencsétlen hullája orvostörvényszéki bonczolat végett a városi Rókus közkórházba hozatott. Tegnap pedig egy 7 éves fiúcska bérkocsi által legázoltatván, a Rókus-kórházba hozatott. — Locher Mihály kávés (soroksári utcza 33. sz. a.) hozzánk intézett levelében írja, hogy a vízkárosultak fölsegélyezésére, egy délutáni bevételét ajánlja föl, és azon napot folyó hét csütörtökére tűzte, amikor egy zenebanda fog közreműködni. Midőn e nyilatkozatot ezennel közzé teszszük, felhívjuk a közönséget azon alkalommal a fenntebb érintett Soroksár utczai kávéház látogatására. * Tanodai értesítés. A pesti főreáltanodánál az első félévi magánvizsgálatok a tanári testület határozata szerint f. évi márt. 6-kán d. e. 10 órakor fognak megtartatni. Pesten, febr. 15-én 1862. Ney Ferencz igazgató. — Még egyszer a nemzeti muzeumparkban tervezett gyümölcscsarnok tárgyában. Első tekintetre különösnek látszott előttem, hogy doctor Pólya József ur felel azon felszólalásomra, mely nem hozzá, hanem egyenesen a nemzeti muzeum igazgatójához volt és van intézve ; azonban miután feleletéből az tűnik ki, mit vagy nem akar, vagy nem képes leplezni, hogy ő e tárgyban érdeklett fél, a magánérdeknek e feljajdulását most már nemcsak természetesnek találom, hanem azt egyszersmind igen kívánatos adatul fogadom el az általam szőnyegre