Pesti Napló, 1862. május (13. évfolyam, 3666-3691. szám)
1862-05-17 / 3680. szám
Sándor, Kozma Ferencz, Dimitrievits György, Krascsenits Jenő, Bródy Sámuel, Hubay György, Lakatos Imre, Répássy Sándor, Nozdroviczky Ferencz, Glanzer Fényessy Zsigmond, Plech Ede, Zimmermann Károly, BoldizsárSándor, Tüdős József, Vékey Sándor, Schmidt Ágoston, Páldly Gyula, Tóth Dániel, Gulyás Antal, Dóczy Tivadar, Gunda Ferencz, Klekner Alajos, Hanikovszky Emil, Kászonyi Antal, Joannovits Chariton, Cseh Lajos, Paál József, Mocsonoky József, Layer János, Biliczky György, Büttner Géza, Lacza Ferencz, Fischer Gyula, Feledy Ferencz, Körmendy Károly, Lengyel József, Barna Bertalan. 1862-ik évi június 20 án és 21 én. Sál Károly, Rogulics Sándor, Nagy Sándor, Pálya Andor, Edvi Illés Gyula, Malinák Ede, Szalay Imre, Farkas Ferencz, Ferenczy István, Szurovy László, Fónagy László, Czaupper István, Kropf András, Pongrácz Antal, Tóth Imre, Molnár Gedeon , Benigny Sándor, Bujanovics Sándor Szőke János, Füzy Vincze, Schneider Károly , Pétery János , Kalas Károly, Széll György, Halik Tivadar, Jeney Károly, Kossuth Ádám, Sebetzky András, Gombár Tivadar, Kovács Endre, Keszler Antal, Kada Mihály, Kardossy Nándor, Pongrácz Sándor, Varga Flórián, Girtler Antal, Marianescu Athanáz, gr. Zichy Jenő. Azon ügyvédjelöltek, akik részére már ezelőtt volt vizsgálati határidő kitűzve, de akkor alapos okoknál fogva megjelenni gátolva voltak, magukat a kívánt ügyvédi vizsga letétele végett a fentebb kitűzött vizsgálati határnapok előtt legalább 48 órával, a királyi kisebb kanczelláriában személyesen jelenthetik. Kelt Pesten, 1862. május 14-én. (Sürgöny.) A Pesti Naplóban is közöltetett azon rablógyilkosság, mely a f. hó 1-én Komáromból Érsekújvárba jövő postakocsin esti 9—10 óra között Érsekújvárhoz alig félórányira elkövettetett. Ez alkalommal ugyanis a postakocsis s a vele utazó szabadságos katona—részint pisztolylövés, részint baltaütések által — meggyilkoltattak, a postakocsi pedig feltöretvén,abból mintegy 4000 forinttal terhelt pénzes, levelek raboltattak el, de a melyek közöl egy Ó-Gyallán feladott s 620 forinttal terhelt, a helyszínen megtaláltatott. A nyomozás a tettesek felfedezése végett egy vegyes bizottmány által Érsekujvártt s környékén másnap azonnal megkezdetvén, habár az illetők fáradságot nem kimérve a lehető legnagyobb buzgósággal, s erélylyel jártak el, eddig eredményre nem vezetett, minek folytán a nyomozás az elfogott gyanús egyénekkel együtt Komáromba további folytatás végett áttétetett. Már az egész borzasztó tett csaknem feledékenységbe ment, midőn a következő, részint Érsekújvár város hatóságához,részint Komárom megyei főispán helytartóhoz minden kétségen kívül maguk a rablógyilkosok által intézett 3 rendű levél a közfigyelmet rendkívül magára vonta. A levelek az eredetiből híven lemásolva itt következnek: 1- ső levél: Kívülről: „Tekintetes Nemes Komárom vármegye Főnökének.“ Belülről: „T. N. Komárom vármegye ! A legmélyebb alázattal könyörgök azon ártatlan Foglyokét a kik Érsekújvárból ide hozattak a Postás végett, azok ártatlanok és nem tudnak semit a felől, azér nem akarom hogy ők ártatlanul én miattam halált szenvegyenek, itt tehát értésére adom a N. vármegyének hogy az a ki azt cselekedte, az sem Érsekujvári lakos, sem Komáromi nem volt, később majd bővebben fogom értésére adni a N. vármegyének hogy kik voltak az elkövetők, addig is a legnagyobb alázatossággal könyörgök az ártatlanok szabadulásakor: a bűn elkövető Z. N. L.“ Ezen levél f. május hó 11-én az é.ujvári postán adatott fel, Komáromba érkezett máj. 12-én, hol a főispán helytartó által feltöretvén, még aznap nyomozás tétel végett az érsekujvári főszolgabíróhoz állitatott, 5 kros postabélyeggel van ellátva. 2- ik levél: Kívülről: „Szabadalmas Érsekújvár város Elöl Járójának Helyben.“ Belülről: „Nagy érdemű Tanács. Minekutána én is ide jöttem a Baromvására, megtudtam hogy tegnap több ártatlanokat Komáromba kittek vallatni, kérem az érdemes tanácsot hogy azt az ártatlanokat szabadítsa ki, mivel ők nem bántották a Postát, és ők azt soha nem is látták, akik azt cselekedték, mer azok sem Újvári sem Komáromiak nem voltak, azér nem kivánnják ők, hogy ő miattuk valaki ártatlanul szenvegyen halált, azért legalázatosabb kérelmünket járunk az érdemes tanács elébe hogy vegye pártfogása alá azon ártatlanokat adig is még bővel tudósításai szolgálunk, és az pedig minél előbb meg fog történni, a bűnt elkövetők.“ Az érsekujvári posta szekrénybe május 13-án beadatott, s az nap a városi polgármester által átvétetett. 3- ik levél:/ Kívülről: „Szabadalmas Érsekújvár város Elöljárójának Helyben.“ Belülről: „Tisztelt Elöljáróság. Valamint a Baromvásárba részt vettem, úgy jelenleg a kirakodóban is a Társaimat együtt. Kérjük tehát az érdemes tanácsot hogy azon ártatlanokat a ki befogtak a Postás végett ereszék szabadon, mert azok ártatlanok mivel ők minket nem ismertek, azér nem is kiványuk hogy ártatlanul szenvegygyenek végettünk, mink nem vagyunk Istentelenek, és nem is kivánjuk azt az árva nőt, azaz a Postás feleségét hogy minket átkozon, az ér küldünk it neki 120, azaz százhúsz forint pengőt hogy segítsen magán, önöket pedig arra figyelmeztetjük elöljáró urak, hogy az agyák annak a szegény nőnek, mert különben ha egy x. fog hibázni belőle, akár bizonyosak lehetnek az urak hogy a város három részrül lesz felgyujtás az alulírottak által. Z. N. L.“ Mellékelve:1 darab 100ftos bankjegy 100 ft, 2 darab 10 ftos bankjegy 20 ft, összesen 120 forint. Ezen levél tegnap máj. 14-én délelőtti 11—12 óra közt dobatott be az é. ujvári postaszekrénybe, s délután 2 órakor kézbesitetett a városi polgármesternek. — A pénzt megkapta, vagy megkaphatja-e az özvegy, nem tudom, csupán azt jegyzem még meg , hogy a 3 rendű levél egy egyén írása. Köszeghy Ferencz, ésújvári takarékpénztári ellenőr. — Nyitramegye Nyitra felső városában 1862-dik évi april hó 28-kán tartott tiszti ülés felvett jegyzőkönyvének kivonata. C. az egészségügyről. Vélemény-jelentés beadására a megyei főorvos tek. Nagy József ur hivatott fel. A mi az orvosok teendőit illeti, azok a múlt évi 323. sz. a. hozott, s az orvosok közt kiosztott terjedelmes bizottmányi határozatban foglalják. E határozat alapjául vétetett a fent nevezett főorvos indítványa, s minthogy az oly alaposan van kidolgozva, hogy e részben újabb munkálatra szükség fenn nem forog, az az illető járási orvosok s a biróságok figyelmébe ajánltatik. .. a közbátorságról. A közbátorság e megyében együttlétünk óta, valami feltűnő módon nem zavartatott meg, sőt az annak előtte, kivált a múlt évben, annyira elharapódzott, úgyszólván, napirenden levő tűzvészek is sokkal gyérebbek lettek, s egyáltalában nincsen ok arra, hogy azok is, melyek itt-ott előfordulnak, gyújtogatásoknak tulajdoníttassanak. A Morvaország határszélén lakók közül azonban többen orvadászatot űzvén, e kihágásaikban annyira mentek, hogy némely helyen a legerélyesebb intézkedések szükségessége is mutatkozott, de e részbeni panaszok is egy idő óta sokkal gyérebben fordulnak elő, mint az azelőtt történt. Minthogy azonban, minden jól rendezett országban, a nép közt lappangó bűnös cselekvényekre hajlandó egyének fékentartására a lehető legerélyesebb s legczélravezetőbb intézkedések megtétele megkivántatik, ezennel ülési határozattá emeltetni óhajtom, hogy A.A.a pandurok 1) soha egyenkint, de egy helyen legalább ketten elhelyezve legyenek ; 2) a szolgabirák által megrendelendő külön ellásaikban, rendőri teendőikben, körjárataikban, mindig legalább ketten, és pedig kellőleg felfegyverezve járjanak; 3) minden járásukbeli községben, legalább minden 14 nap egyszer megforduljanak, a községek bíráival érintkezvén, a netalán ott létező erkölcsileg gyanús egyéneket vizsga szemmel kisérjék, s legkisebb előforduló esetekben azonnal fogják el; 4) minden körjárat után annak eredményéről a szolgabirónak szóval jelentést adni tartoznak, ki a netalán szükségesnek látszó intézkedéseket rögtön megtenni fogja; 5) a pandúrok továbbá szigoru katona-fegyelem alatt tartandók , s ha kihágást követnének el, első ízben áttétellel megfenyítendők — másodízben pedig elbocsájtandók. B. B: a csendbiztos vagy hadnagy 1) minden hónapban legalább egyszer minden járásbeli községben megfordulni, ott a pandúrok működéséről magának meggyőződést szerezni, s ha az ellen észrevételei volnának, azokat, ha lehet, saját hatáskörében foganatba tenni, vagy jelentésbe foglalva a szolgabíró tudomására juttatni tartozik; 2) tartozik továbbá arra is ügyelni, hogy fegyverengedélylyel el nem látott egyének fegyverek birtokában ne legyenek, s ha mégis volnának, tőlük a fegyvereket elvenni, s ez iránt jelentést a szolgabiróhoz beadni utasittatik. A szolgabiró az ily eseteket, mennyiben bűnös cselekvények merülnek fel, megvizsgálni, s az illetőket megbüntetni, és illetőleg megbüntetés tekintetéből az alispánnak, vagy súlyos esetekben a fenyítő-törvényszéknek bejelenteni, sőt ha a szükség úgy hozza magával, a törvénytelenül fegyvert viselőt elfogatni és bekísértetni tartozik. Ha pedig bűnös cselekvény, éppen nem, de talán csak a szabályoknak nem ismerete merülne fel — az esetben az illető, fegyvere elkobzásán kívül, egyéb büntetéssel nem illetendő. Az elkobzott fegyverek mennyiben nyilvános fegyvergyűjtemények számára nem használhatók feladatnak. A fegyverek vétele csak oly egyéneket illetvén, kik azokra engedélylyel birnak, az nem árverés, hanem utánkérdés útján történhetik, s e czélból fegyverekkeli kereskedésre jogosított kereskedőknek becsárban átadandók. A bevett pénzek a megyei szegények pénztárába teendők. Minthogy azonban tény, hogy a közelmúlt mozgalmas időben sokan fegyverek birtokába jutottak, a nélkül, hogy erre engedélylyel bírnának, a járási hadnagyoknak legsürgősb teendője lesz a községekben közhírré tenni, hogy mindenki, ki engedély nélkül fegyvert bir, e körülményt 14 nap alatt bejelenteni tartozik. A szolgabiró az ily bejelentvényeket megvizsgálván, véleményes jelentéseivel terjesztendő be, és az alispán a tényállás és e fenforgó körülmények kellő méltánylásával, az illetőknek vagy fegyverengedélyt adni, vagy őket fegyverük beadására utasítani fogja. Az ily után beszedett fegyverek bocsára a fegyvert vesztőnek megtéríttetik. E szabályok különösen azért szem előtt tartandók, mert mint AA. alatt megemlítve volt, számtalan orvadászatok fordultak elő, melyek megakadályozása és ekként a vagyonbiztonságnak szilárdítása, a megye fökötelességei közé tartozik. Puskapor-utalványozásokat szintén csak az alispánnál nyerhetni, nehogy azonban az illetők e végett személyesen Nyitrára fáradni kényszeritessenek, fegyverengedélyük előmutatása mellett, kívánságukat a szolgabirákkal közölhetik. A szolgabirák a fegyverengedély keltét s számát kijegyezvén, az iráni jelentéseiket beadják, s a kiadandó utalványokat a feleknek kézbesitendik. E) A piaczi rendőrségről. Ez a hadnagyok egy kiváló kötelessége. Minden hadnagy tartozik arra ügyelni, hogy a mértékek igazságosak, az eladásba vett élelmiszerek és italok egészségesek, és a szabályozott árak szorosan megtartva legyenek. Minden e részbeni az alispán tudomására jutandó mulasztás pénzbüntetéssel, sőt ha a mulasztás ismételtetnék, hivatal-elvesztéssel is büntetendő. Ugyanazért szabályul állíttatik fel, miszerint minden hadnagy a korcsmákat, vendéglőket, boltokat, pékeket, mészárlékeket és vásárokat gyakrabban is látogatni, s minden legcsekélyebb visszaélést első ízben azonnal 10 pft büntetéssel terhelni, és e pénzt a szolgabírónak átadni tartozik. Másod ízben a büntetés nagyobb lévén, jelentését azonnal beadni köteles. Tartozik továbbá a hadnagy a malmokat is meglátogatni, s a népet a molnárok netaláni zsarolásai ellen védeni, a molnárok irányában is a fentebb kitett eljárást szem előtt tartván. A bejövendő büntetési pénzek, melyekből a feljelentő hadnagy felserkentésül s buzgalmának elismeréséül egyharmad részt kap, ennek levonása után az alispánhoz átteendők-Ha valamely vizsgálatra a hadnagy pandúrokat is használni kénytelen, az esetben a pandúrok napidijai az elmarasztalt fél által külön fizetendők. Hogy azonban némely árszabás alá tartozó czikkek, mint például hús, kenyér, zsemlye, bor stb. méltányos ára határoztathassék meg, ez iránt a hadnagy meghallgatása után a főbírák teendik indítványaikat, és pedig személyes felelősség terhe alatt, minden 2-ik hónapban, és így február, april stb. hónapokban mindig legfelebb, a folyó hó 15-ig. F) Községi hivatalnokok napi díjairól, és a községi jegyzők munkálatainak díjazásáról. Gyakran felmerülnek a vádak, hogy a községi elöljárók utazásaik alkalmával, s a jegyzők írásbeli munkájukért rendkívül nagy díjakat igényelnek, s ezáltal mintegy a községi pénztár és illetőleg a magánosok zsarolóivá lesznek. Hogy ez egyszer és mindenkorra megszüntetve legyen, tekintetbe véve azt, mikép a községi elöljáró, ki úgy is silányan fizettetik, a község érdekében ingyen nem utazhat, és hogy a jegyző oly munkájáért, melyet magánosok érdekében tesz, idijt követelni jogosittatik. A községi bírónak, árvás-atyának és jegyzőnek napidija 1 ft. Az esküdté vagy más községi tanácsbeli egyéné 50 krban alapittatik meg. E mellett a fuvart oda és vissza a községtől igényelni jogositják. A jegyző külön munkáiért járó dijak ezek : 1) folyamodvány készítéséért, ha az 1—2 oldalra terjed 50 kr; ha egy ívre terjed 60 kr; 2) azonkívül minden megkivántató jelzettel 15 kr. 3) örökadás vagy csereszerződésektől és kötelezvényektől 50 ftig 50 kr, 50—100 ftig 60 kr, 100—200 ftig 1 ft s azontúl határozatlan összegig 1 ft 50 kr. Végrendelet készítésiért 1 ft határoztatik, de ezt a törvényes értelemben szegényeknél ingyen is teljesitni tartóznak, valamint egyátalában szegény, fizetni tehetetlen lakosok részére, minden, azok érdekében megkivántató írásbeli munkákat, minden díj nélkül végezni felelősség s büntetés terhe alatt tartoznak. G) Községi számadásokról. A községi számadások kellő és szigorú átvizsgálása a számvevők felelősség teher melletti oly elutasíthatlan kötelessége, melynek rendes teljesítésére ügyelni a megyének, minden egyes szolgabirónak és kiválólag az alispánoknak lelkiismeretükbe vágó kötelességük, mert ha a községi számadások rendesen nem vezettetnek, a nép érdeke hanyatlik, s a bizalmatlanság a legfőbb fokra is emelkedni képes. A számvevők tehát hivataluk elvesztésének terhe alatt, járásukba eső községeket legalább negyedévenként egyszer meglátogatni, a községi számadásokat szoros vizsgálat alá venni, s eljárásuk eredményét minden negyedévben a tisztiülés elébe bejelenteni tartoznak. Úgyszintén kötelességük a netalán felmerülő hiányokat az illető szolgabiráknak azonnal bejelenteni, kik az ily esetekben esküdttársukkal, s a számvevővel a helyszínére kimenni, a dolgot megvizsgálni, s ha a hiányok csakugyan valósulnának, a törvény parancsolta módon azonnal intézkedni fognak, de intézkedni kötelesek is. H) Közmunkáról s a közlekedésről. Hosszabb ideje már, hogy az országos utakra csak a legnagyobb szükségben fordittatott figyelem, s igy ezek nem a legjobb karban vannak, hogy ellenben a megyei, és egyéb felette szükséges utak fenntartására igen kevés, vagy épen semmi gond nem fordittatott, s igy ezek sok helyütt csaknem egészen járatlanokká tétettek. A közlekedés pedig minden rendezett államnak egy feszültsége, az utak járhatlansága pedig a népnek kárára lévén, kell, hogy ez ügy a legmelegebben karoltassék fel. E czélból az általam, már gyakran sürgetett, de még nem minden föbiró által beterjesztett közmunkaerőnek összeírása, a föbiró urak különös figyelmébe ajánltatik. Ez összeírásra különösen az útibiztosok alkalmazandók, s csak amennyiben ők ezt maguk nem tehetnék meg, az esküdtek is vele megbízandók. A közmunkaerőnek összeírására, s az összeírásnak beterjesztésére, mennyiben ez még nem történt volna, május 20-ig a véghatáridő adatik, azontúl a be nem jövő jelentések az illetők költségén külön küldön ezők által szorgalmazandók leendvén. Az elkerülhetően szükséges kisebb költséggel járó útjavításokat a főbírák azonnal rendeljék el, de egyúttal a költségvetéseket is terjeszszék be. Egyébiránt az utak és hidakra vonatkozó költségvetést a nagyméltóságú magyar királyi helytartótanácsnak már beterjesztvén, annak helybenhagyása s a szükséges pénz utalványozása mindennap váratik, s a mint az eljövend, az utak építésére vonatkozó további utasítások azonnal ki fognak bocsáttatni. P. H. „A Pásti I.“magán távsürgönye. — Kassel, május 16. Willisen trik az utóbbi esti vonallal visszatért Berlinbe.— A hesseni kormány Poroszország követeléseire nézve még nem adott hivatalos választ. — A vidéki polgármestereknek parancs adatott ki aziránt, miszerint a szövetséggyűléshez intézett oly feliratokat, melyek a választási rendeletre vonatkoznak, kobozzanak el. — Szt. Pétervár, május 16. Egy ma megjelent császári rendelet a Nicolajev- és Cherson kikötőknek külföldi hajók számára megnyitását és junius 1 vei vámhivatalok felállítását parancsolja meg. K A U n f r I r k. Pest, május 16. * Konstantinápolyban élő hazánkfia Kun Bertalan úr, ki ottani nemzeti emlékeink megmentése körül nem csekély érdemeket szerzett magának , elküldé szerkesztőségünk számára a sztambuli és nicomediai magyar síremlékek rajzait. E rajzok öt külön lapot foglalnak el; az első ábrázolja a galatai egykor jezsuita, most sz. Banya-templom oltárát, mely előtt a földön a talaj márványkoczkái között azon lapos márványlap látható, mely alatt II. Rákóczi Ferencz fejedelmünk hamvai pihennek, még azon módon, a mint azokat oda 1735-ben Mikes Kelemen letétette. E márványlapon felül Rákóczinak uralkodói zárt koronával díszes fejedelmi és családi czimere (a hármas béretből kiemelkedő, szétterjesztett szárnyú, jobbjában kardot, baljában kereket tartó turul) látható, alatta a már ismertetett felirattal: „Hio requiescit Franciscus II. Rákóczi“ stb. Ugyane képen látható az oltártól jobbra egy ablak alatt a falba rakva azon márványtábla, mely a fejedelem anyjának Zrínyi Honának hamvait jelöli; feliratát (Hic requiescit ab heroicis laboribus virilis animi mulier sexus sui et saeculi gloria.“ stb.) már szintén közöttük volt a tél folytán. A második rajz a fejedelem sírját fedő márványlapnak részletes képét adja, mig a harmadik Tököly Imrének nikomédiai nyughelyét tünteti elénk ; ott terül az egyszerű fekete márványkőlap , mely egykori hires pártvezér sokat hányatott tetemére borul ; felette régi fák lombjai susognak, s hulló leveleikkel koszorúzzák meg az álmodó kurucrvezér egyszerű sirhalmát. A kőlapon felül Tökölyi czímere (a görbe kardot tartó koronás oroszlánok) látható, alatta a szintén ismertetett felirattal: „Hic requiescit ab heroicis laboribus celsissimus Dnus Emericus Thököli de Késmárk, Hungáriáé et Transsylvaniae Princeps.“ stb. A rajz hátlapján maga a kőlap részletesen van ábrázolva. A negyedik kép a „Fefikköjü“ nevű halmon levő új magyar sirtelket tünteti fel. Mindegyik sir mellett Cyprus és szomorufüz. Az első sirszobor: tört oszlop, mely magyar és latin felirattal van ellátva , mig a második emlék azon cararrai márványból gyönyörűen faragott czimeres, urnaszerü régi síremlék, melyet a perui temetőben hibásan Rákócziénak tartottak, s melynek átszállításáról s az alatta lelt csontvázról legutóbbi tárczaközleményünkben bővebben emlékeztünk. Ez emlék oldalain levő czímerek nem a Rákóczi-családéi; egyikben egy sas és kereszt látható. Feliratos része e sírkőnek — mint tudjuk — elveszett; nagyon jó gondolat volt az új temető rendezőitől e kőfedél helyére az urna üregébe virágokat ültetni, melyek az emléknek költői érdekességet kölcsönöznek ; e sir mellett jobbról terülnek aztán „Ambrosius Lang de Langenthal“-nak, Rákóczi udvari orvosának és udvari tanácsosának. Mi e nagy érdekkel bíró rajzokat, hogy minél nagyobb közönség előtt lehessenek ismeretesekké . Emich Gusztávnak már szerkesztés alatt levő 1863 ik évi nagy naptára számára adták át közlés végett, ahol nehány hó múlva megjelenendnek. Kun Bertalan ur fogadja beküldésükért hazafias köszönetünket. * Olvasóink még tán fognak emlékezni azon tényre, hogy ezelőtt két évvel, a Svábhegy „Széchenyi hegy“gyé kereszteltetése alkalmára gróf Nádasdy Ferencz és Thaly Kálmán a központi fiatalság megbízása folytán Gerenday Antal jeles szobrász- és kőfaragónknál gránit-emléket készíttettek „Széchenyi-hegy 1860 május 20-kán.“ felirattal, melyet ama hegynek egyik legmagasabb és legszebb ormára — mely jelenleg Emich Gusztáv ur tulajdona — akartak felvitetni, azonban szándékuk bizonyos körülmények által meggátolván, a fiatalság a jelölt helyen kezeivel hordott össze egy kőrakást ideiglenes emlékül. A gátoló körülmények — hála az égnek — idők folytán elmúltak, s a 60 - 70 mázsás gránitemlék tegnap óta fenn az ormon áll. Az érdem e tekintetben hazafias szellemű kiadónkat Emich Gusztáv urat illeti, ki az emlékkő árának még ki nem fizetett fele részét sajátjából pótoló, valamint a magas hegyoromra felszállittatási, s ott felállíttatási tetemes költségeket is nemes áldozatkészséggel magára vállalta. Ily szép tett dicséretre nem szórul, maga magát eléggé hirdeti. A gránitemléket már is sokan látogatják, s koszorúkkal fonják körül rajta a nagy Széchenyi nevet. — Pestváros közönségének halottja van. •— Tóth Gáspár, szabó mester, s Pestváros feloszlatott képviselőtestületének volt tagja, s évi már hó 16-án reggeli 1 órakor, fejorbánczban, életének 57-ik, boldog házasságának 35-ik évében elhunyt. A megboldogult fővárosunk iparos osztályának egyik legtevékenyebb, a köz és magánéletben legerélyesebb tagja, már az 1848-ik előtti időben a fővárosi választópolgári testületben úgy értelmisége és rendíthetlen hazafisága, valamint az alkotmányos haladás, polgári kifejlődés terén ernyedetlen buzgósága által tűnvén ki , mint várospolgári tekintélyeink egyik elismert egyénisége lépett 1848-ban kartársainak élére, s tette és szavaival vezette azokat az uj idő által kijelölt haladás ösvényén. Polgártársai 1861 ben is megemlékezvén érdemei és hazafiságáról, a közbizalom ismét azok sorába szóli rá, kikre a közönség hatósági jogai és kötelességeinek képviselését bizta. Tóth Gáspár e hivatását is szabad elveihez híven, tántorithatlanul,s ha kellett,népszerüségét is bátran koczkáztatva teljesítette. Hazafias érdemei e mellett még azon kitüntetésben is részesítettek, hogy az 1860. dec. 18 -i esztergomi értekezlet tagjai közé prímási eminentiája által meghivatott.Egyike volt ő azon becsületes, őszinte és hazafias iparos polgároknak, kihez hasonlót adjon Isten minél többet e hazának ! — Tetemei 1. évi május 17 kén szombaton délutáni 5 órakor fognak a ref. helv. vallást tartók egyházi szertartása szerint a kerepesi ut melletti temetőbe eltakarittatni. Mondanunk sem kell, hogy Pest város közönséges volt képviselő társaiból minél többen jelenendnek meg megadni neki a végtiszteletet, s kívánni sírja mellett, lengjen örök béke hamvain. * A zugligeti vasút a legújabb határozat szerint nem gőz- de lóerőre fog építtetni, mint a pozsonynagyszombati vonal, így a költségek csak 70— 80.000 ftra menendnek összesen, míg gőzerőre 380.000 ftba került volna. A pályafő az alagút torkolata előtt a Krisztina városban fog fölépittet-Érsekújvár, május 15. 1862. Tárcza. Az új földesúr/ Regény. írta Jókai Mór. (Folytatás. * **) A közös baj. A hold lementével száz meg száz fáklyafény gyuladt a töltés mentében, a munka folyt, mint nappal; a taligák nyikorogtak, a hallóverést igazgató vezényszó vontatott hangja elvette az éjszaka némaságát. — Ha az ember behunyja a szemét, azt képzeli, hogy nappal van a munkazaj miatt , monda Ankerschmidt Aladár elhagyott fekhelyére leheveredve , tudott ön aludni a halló zuhogástól? — Oh igen jól. Az úgy hangzik, mintha az ember a nagy édesanya, a föld szivét hallaná dobogni. — Épen csak a déli harangszó hiányzik, mely a munkásokat ebédre hívja. — Valóban nekem úgy tetszik, mintha harangszót hallanék a távolból. *) A fordítási jog fenntartatik. **) Lásd a „P. N.“ 3. 4. 6. 7. 8. 9. 12. 13. 14. 16 17. 20. 21. 23. 24. 25. 28. 29. 30. 33. 35. 36. 37 38. 40. 41. 44. 45. 47. 49. 53. 54. 57 . 59. 61. 66 65. 68. 70. 72. 74. 77. 78. 80. 81. 83. 85. 86. 87 88. 89.90. 92.100.103.105. 110. számait. — Csak a füle cseng ennek; ennyi taligarivás közül ki ismerné fel a távoli harangszót ? Aladár azonban nem nyugodott, hanem néhány lépésnyire eltávozva, ahol az éjjeli őrtűz világa nem kápráztatta szemét, figyelmesen látszott valamit vizsgálni a Tisza távoli tükrén. — Úgy tetszik, mintha valami csónakot látnék közeledni. — Jó szeme lehet önnek, ha lát valamit, én csak a vizet látom. — Amott, a part mentében, ahol a lebotolt fűzfák kiállnak a vízből. Most mindjárt eléri a fűzfákat. — Valami tuskó lehet. — De én látom az evező nyomát a vizen, az valami csónak. Az őrök bizonyosan alusznak, hogy még eddig rá nem lőttek. Néhány percz múlva már Ankerschmidt is hinni kezdé, hogy csakugyan csónak lő feléjük, s azzal mind a két férfi hirtelen felkapta puskáit, s a töltésen a közeledő csónak elé mentek. A Tisza sebesen hullámzott, a csónak gőzerővel látszott közeledni. Kevés idő múlva már ki lehetett venni, hogy egy ember ül benne s két evezővel hajtja a ladikot, mely egy darab fából vájt lélekvesztő volt. — Hahó! Ki vagy ? Hová ? Kiálta rá Aladár, fegyverét lövésre emelve. A csónakos visszakiáltott. — Ne legyen az urnák baja azzal, hogy én ki vagyok ? hanem gondoskodjék szegény életéről, mig van ideje , átszakitották odafenn D—nála töltést., — Átszakitották ? kiálta fel Aladár a düh és kétségbeesés hangján. — Ugy segéljen át azt. Láttam, ki volt az. Tudom a nevét. — Ki volt? — Nem mondom meg. Ha megmondanám, az urak becsukatnák börtönbe. Jó dolga lenne, ha kiszabadulna, még dicsekedésre venné, hogy ő is ott volt, ahol annyin mások; de ha én tudom, hogy ki volt, abból halál lesz. Jó reggelt ifjú úr! — Megállj! kiálta rá Aladár, fordulj ide , köss ki a parton. Ha tovább megy, lelőlek. — Csak tessék. Monda a csónakos s azzal végig feküdt csónakéban. A kis lélekvesszőt nyilsebesen ragadta el az ár az utána bámulók szemei elöl. Hasztalan lett volna minden rálövöldözés. Aladár neszelve fogá meg Ankerschmidt kezét. — Uram, most már jól hallom a harangszót. Ez vészharang. Az az ember aligha valót nem mondott. Most nincs önre nézve egy perez elveszteni való idő sem; ha D. .. -nál keresztül vágták a gátat, úgy az árvíz hamarabb lehet ön kastélya kapujánál, mint jó paripái. — Hát ön? — Én itt maradok, míg valami tenni való lesz; ámbár itt nem segít többé senki, a víz megkerül bennünket. A munkások szét fognak szaladni, mihelyt e hirt megtudják, és igazuk lesz; mert mindegyiknek családja, gazdasága van otthon. Siessen uram , ez nem tanakodni való idő. — S hát ön hogyan fog később menekülni. — Van itt több ladik is valamelyikre fölkapok s megyek torony irányában. Isten önnel. Azzal megszokta a lovag kezét s puskáját szijjra vetve, abban az irányban, merről a rejtélyes csónakos jött, sebes léptekkel kezde haladni. Ankerschmidt sokáig ott maradt állva és utána nézett mindaddig, mig egyszer Aladár vissza tekintett s kezével újra inte a lovag felé. Akkor azután ő is iparkodott kocsijához eljutni. Mikor Ankerschmidt a szekérderékben alvó kocsiját felköltötte, még a töltésen dolgozó nép között semmi nesze sem volt a vészlármának ; a sulyok zuhogott, a fáklyák és szurokszövétnekek lobogtak a part mentében. Ankerschmidt sietve felszerszámoztatá lovait, s maga vette kezébe a gyeplőt, hogy a mart tekervényes utain kitaláljon kocsijával. Egyetlen leánya tölté most be lelkét, ki most egyedül van a vész fenyegette háznál. Az országút és a töltés közötti rét söppedékes volt, a kerekek mélyen levágtak a kaucsukként ruganyos tőzegben : a hajnalcsillag is feljött már az égre, mire Ankerschmidt az országútra ki tudott vergődni. Itt azután kiereszté ostora sudarát, s rohamban engedé fogatát a kavicson haza felé rohanni. Egy egy kapaszkodónál, mikor a paripák tüszkölve haladtak lépést, időt vett magának széjjel tekinteni, s látta, hogy semmi szekér sem jön utána. Kezdi azt hinni, hogy vaklárma elöl futott meg. A hajnalhasadásnál egy érmentéhez érve, néhány pillanatra megállttá fogatát, s a hidat elkerülve, lebocsátá lovait a patakba, hogy amig azok néhány perczig szürcsölnek, a hídról széjjel tekintsen a vidékre. Még minden zöld volt. A rétek sárga és llaszin virágszőnyeggel bevonva , a szántóföldek mindenféle szin árnyalatú zöld táblákra hasogatva, a lapályokon elszórt fehér és fekete nyájak legelésztek, fehér tehenek és fekete bivalyok. S a felkelő nap sugarával billió gyémánt ragyogott a fűszálakon, s mint az ember árnyéka messze elnyúlt, körülötte fénylő nimbusz támadt a harmatos fűben. Milyen boldog vidék ! Ki békülne ki azon gondolattal, hogy mindez egy nap, fél nap alatt elmúljon, semmivé legyen, hogy ami most boldogság és poézis, az egy álomidőalatt ne legyen más, mint sár és kétségbeesés. Pedig az így volt már megírva.