Pesti Napló, 1862. május (13. évfolyam, 3666-3691. szám)

1862-05-17 / 3680. szám

Sándor, Kozma Ferencz, Dimitrievits György, Krascsenits Jenő, Bródy Sámuel, Hubay György, Lakatos Imre, Répássy Sándor, Nozdroviczky Ferencz, Glanzer Fényessy Zsigmond, Plech Ede, Zimmermann Károly, Boldizsár­­Sándor, Tüdős József, Vékey Sándor, Schmidt Ágoston, Páldly Gyula, Tóth Dániel, Gulyás Antal, Dóczy Tivadar, Gunda Ferencz, Klekner Alajos, Hani­­kovszky Emil, Kászonyi Antal, Joannovits Cha­riton, Cseh Lajos, Paál József, Mocsonoky Jó­zsef, Layer János, Biliczky György, Büttner Gé­za, Lacza Ferencz, Fischer Gyula, Feledy Fe­rencz, Körmendy Károly, Lengyel József, Barna Bertalan. 1862-ik évi június 20 án és 21 én. Sál Károly, Rogulics Sándor, Nagy Sándor, Pálya Andor, Edvi Illés Gyula, Malinák Ede, Szalay Imre, Farkas Ferencz, Ferenczy István, Szurovy Lász­ló, Fónagy László, Czaupper István, Kropf An­drás, Pongrácz Antal, Tóth Imre, Molnár Ge­deon , Benigny Sándor, Bujanovics Sándor Szőke János, Fü­zy Vincze, Schneider Ká­roly , Pétery János , Kalas Károly, Széll György, Halik Tivadar, Jeney Károly, Kos­suth Ádám, Sebetzky András, Gombár Tiva­dar, Kovács Endre, Keszler Antal, Kada Mi­hály, Kardossy Nándor, Pongrácz Sándor, Varga Flórián, Girtler Antal, Marianescu Athanáz, gr. Zichy Jenő. Azon ügyvédjelöltek, a­kik részére már ezelőtt volt vizsgálati határidő kitűzve, de akkor alapos okoknál fogva megjelenni gátolva voltak, magu­kat a kívánt ügyvédi vizsga letétele végett a fen­tebb kitűzött vizsgálati határnapok előtt legalább 48 órával, a királyi kisebb kanczelláriában sze­mélyesen jelenthetik. Kelt Pesten, 1862. május 14-én. (Sürgöny.) A Pesti Naplóban is közöltetett azon rabló­gyilkosság, mely a f. hó 1-én Komáromból Ér­sekújvárba jövő postakocsin esti 9—10 óra kö­zött Érsekújvárhoz alig félórányira elkövettetett. Ez alkalommal ugyanis a postakocsis s a vele utazó szabadságos katona—részint pisztolylövés, részint baltaütések által — meggyilkoltattak, a postakocsi pedig feltöretvén,­abból mintegy 4000 forinttal terhelt pénzes, levelek raboltattak el, de a melyek közöl egy Ó-Gyallán feladott s 620 forinttal terhelt, a helyszínen megtaláltatott.­­ A ny­omozás a tettesek felfedezése végett egy vegyes bizottmány által Érsekujvártt s környé­kén másnap azonnal megkezdetvén, habár az illetők fáradságot nem kimérve a lehető legna­gyobb buzgósággal, s erélylyel jártak el, eddig eredményre nem vezetett, minek folytán a nyo­mozás az elfogott gyanús egyénekkel együtt Komáromba további folytatás végett áttétetett. Már az egész borzasztó tett csaknem feledékeny­­ségbe ment, midőn a következő, részint Érsekúj­vár város hatóságához,részint Komárom megyei főispán helytartóhoz minden kétségen kívül ma­guk a rablógyilkosok által intézett 3 rendű levél a közfigyelmet rendkívül magára vonta. A leve­lek az eredetiből híven lemásolva itt következnek: 1- ső levél: Kívülről: „Tekintetes Nemes Komárom vár­megye Főnökének.“ Belülről: „T. N. Komárom vármegye ! A leg­mélyebb alázattal könyörgök azon ártatlan Fog­­lyokét a kik Érsekújvárból ide hozattak a Pos­tás végett, azok ártatlanok és nem tudnak semit a felől, azér nem akarom hogy ők ártatlanul én miattam halált szenvegyenek, itt tehát értésére adom a N. vármegyének hogy az a ki azt csele­­kedte, az sem Érsekujvári lakos, sem Komáromi nem volt, később majd bővebben fogom értésére adni a N. vármegyének hogy kik voltak az elkö­vetők, addig is a legnagyobb alázatossággal kö­nyörgök az ártatlanok szabadulásakor: a bűn elkövető Z. N. L.“ Ezen levél f. május hó 11-én az é.ujvári pos­tán adatott fel, Komáromba érkezett máj. 12-én, hol a főispán helytartó által feltöretvén, még az­nap nyomozás tétel végett az érsekujvári főszol­gabíróhoz állitatott, 5 kros postabélyeggel van ellátva. 2- ik levél: Kívülről: „Szabadalmas Érsekújvár város Elöl Járójának Helyben.“ Belülről: „Nagy érdemű Tanács. Minekutána én is ide jöttem a Baromvására, megtudtam hogy tegnap több ártatlanokat Komáromba kittek val­latni, kérem az érdemes tanácsot hogy azt az ártatlanokat szabadítsa ki, mivel ők nem bán­tották a Postát, és ők azt soha nem is látták, a­kik azt cselekedték, mer azok sem Újvári sem Komáromiak nem voltak, azér nem kivánnják ők, hogy ő miattuk valaki ártatlanul szenvegyen halált, azér­t legalázatosabb kérelmünket járunk az érdemes tanács elébe hogy vegye pártfogása alá azon ártatlanokat adig is még bővel tudósí­tásai szolgálunk, és az pedig minél előbb meg fog történni, a bűnt elkövetők.“ Az érsekujvári posta szekrénybe május 13-án beadatott, s az nap a városi polgármester által átvétetett. 3- ik levél:/ Kívülről: „Szabadalmas Érsekújvár város Elöljárójának Helyben.“­­ Belülről: „Tisztelt Elöljáróság. Valamint a Baromvásárba részt vettem, úgy jelenleg a kira­kodóban is a Társaimat együtt. Kérjük tehát az érdemes tanácsot hogy azon ártatlanokat a ki befogtak a Postás végett ereszék szabadon, mert azok ártatlanok mivel ők minket nem ismertek, azér nem is kiványuk hogy ártatlanul szenvegy­­gyenek végettünk, mink nem vagyunk Istentele­nek, és nem is kivánjuk azt az árva nőt, az­az a Postás feleségét hogy minket átkozon, a­z é­r küldünk it neki 120, azaz száz­húsz forint pengőt hogy segítsen magán, önöket pedig arra figyelmeztetjük elöl­járó urak, hogy az agyák annak a szegény nő­nek, mert különben ha egy x. fog hibázni be­lőle, akár bizonyosak lehetnek az urak hogy a város három részrül lesz felgyujtás az alulírottak által. Z. N. L.“ Mellékelve:1 darab 100ftos bankjegy 100 ft, 2 darab 10 ftos bankjegy 20 ft, összesen 120 forint. Ezen levél tegnap máj. 14-én délelőtti 11—12 óra közt dobatott be az é. ujvári postaszekrénybe, s délután 2 órakor kézbesitetett a városi polgár­­mesternek. — A pénzt megkapta, vagy meg­­kaphatja-e az özvegy, nem tudom, csupán azt jegyzem még meg , hogy a 3 rendű levél egy egyén írása. Köszeghy Ferencz, és­újvári takarékpénztári ellenőr. — Nyitramegye Nyitra felső vá­rosában 1862-dik évi april hó 28-kán tartott tiszti ülés felvett jegyzőkönyvének kivonata. C. az egészségügyről. Vélemény-jelentés beadására a megyei főor­vos tek. Nagy József ur hivatott fel. A mi az orvosok teendőit illeti, azok a múlt évi 323. sz. a. hozott, s az orvosok közt kiosz­tott terjedelmes bizottmányi határozatban fog­­lalják. E határozat alapjául vétetett a fent nevezett főorvos indítványa, s minthogy az oly alaposan van kidolgozva, hogy e részben újabb munkálat­ra szükség fenn nem forog,­­ az az illető járási orvosok s a biróságok figyelmébe ajánltatik. .. a közbátorságról. A közbátorság e megyében együttlétünk óta, valami feltűnő módon nem zavartatott meg, sőt az annak előtte, kivált a múlt évben, annyira el­harapódzott, úgy­szólván, napirenden levő tűzvé­szek is sokkal gyérebbek lettek, s egyáltalában nincsen ok arra, hogy azok is, melyek itt-ott elő­fordulnak, gyújtogatásoknak tulajdoníttassanak. A Morvaország határszélén lakók közül azon­ban többen orvadászatot űzvén, e kihágásaikban annyira mentek, hogy némely helyen a legeré­lyesebb intézkedések szükségessége is mutatko­zott, de e részbeni panaszok is egy idő óta sok­kal gyérebben fordulnak elő, mint az azelőtt tör­tént. Minthogy azonban, minden jól rendezett or­szágban, a nép közt lappangó bűnös cselekvé­­nyekre hajlandó egyének fékentartására a lehető legerélyesebb s legczélravezetőbb intézkedések megtétele megkivántatik, ezennel ülési határo­zattá emeltetni óhajtom, hogy A.A.a pandurok 1) soha egyenkint, de egy helyen legalább ketten elhelyezve legyenek ; 2) a szolgabirák által megrendelendő külön el­­lásaikban, rendőri teendőikben, körjárataik­ban, mindig legalább ketten, és pedig kellőleg felfegyverezve járjanak; 3) minden járásukbeli községben, legalább minden 14 nap egyszer megforduljanak, a köz­ségek bíráival érintkezvén, a netalán ott létező erkölcsileg gyanús egyéneket vizsga szemmel ki­sérjék, s legkisebb előforduló esetekben azonnal fogják el; 4) minden körjárat után annak eredményéről a szolgabirónak szóval jelentést adni tartoznak, ki a netalán szükségesnek látszó intézkedéseket rögtön megtenni fogja; 5) a pandúrok továbbá szigoru katona-fegye­lem alatt tartandók , s ha kihágást követné­nek el, első ízben áttétellel megfenyítendők — másodízben pedig elbocsájtandók. B. B: a csendbiztos vagy hadnagy 1) minden hónapban legalább egyszer minden járásbeli községben megfordulni, ott a pandúrok működéséről magának meggyőződést szerezni, s ha az ellen észrevételei volnának, azokat, ha lehet, saját hatáskörében foganatba tenni, vagy jelentésbe foglalva a szolgabíró tudomására jut­tatni tartozik; 2) tartozik továbbá arra is ügyelni, hogy fegy­­verengedélylyel el nem látott egyének fegyve­rek birtokában ne legyenek, s ha mégis volná­nak, tőlük a fegyvereket elvenni, s ez iránt je­lentést a szolgabiróhoz beadni utasittatik. A szolgabiró az ily eseteket, mennyiben bű­nös cselekvények merülnek fel, megvizsgálni, s az illetőket megbüntetni, és illetőleg megbünte­tés tekintetéből az alispánnak, vagy súlyos­ esetekben a fenyítő-törvényszéknek bejelenteni, sőt ha a szükség úgy hozza magával, a törvény­telenül fegyvert viselőt elfogatni és bekísértetni tartozik. Ha pedig bűnös cselekvény, éppen nem, de talán csak a szabályoknak nem ismerete merül­ne fel — az esetben az illető, fegyvere elkobzá­sán kívül, egyéb büntetéssel nem illetendő. Az elkobzott fegyverek mennyiben nyilvános fegyvergyűjtemények számára nem használha­tók f­eladatnak. A fegyverek vétele csak oly egyéneket illet­vén, kik azokra engedélylyel bir­nak, az nem ár­­verés, hanem utánkérdés útján történhetik, s e czélból fegyverekkeli kereskedésre jogosított kereskedőknek becsárban átadandók. A bevett pénzek a megyei szegények pénztá­rába teendők. Minthogy azonban tény, hogy a közelmúlt mozgalmas időben sokan fegyverek birtokába jutottak, a nélkül, hogy erre engedélylyel bírná­nak, a járási hadnagyoknak legsürgősb teendője lesz a községekben közhírré tenni, hogy minden­ki, ki engedély nélkül fegyvert bir, e körülményt 14 nap alatt bejelenteni tartozik. A szolgabiró az ily bejelentvényeket megvizsgálván, vélemé­­nyes jelentéseivel terjesztendő be, és az alispán a tényállás és e fenforgó körülmények kellő méltánylásával, az illetőknek vagy fegyver­en­gedélyt adni, vagy őket fegyverük beadására utasítani fogja. Az ily után beszedett fegyverek bocsára a fegyvert vesztőnek megtéríttetik. E szabályok különösen azért szem előtt tar­tandók, mert mint AA. alatt megemlítve volt, számtalan orvadászatok fordultak elő, melyek megakadályozása és ekként a vagyon­biztonság­­nak szilárdítása, a megye fökötelességei közé tartozik. Puskapor-utalványozásokat szintén csak az alispánnál nyerhetni, nehogy azonban az illetők e végett személyesen Nyitrára fáradni kénysze­­ritessenek, fegyverengedélyük előmutatása mel­lett, kívánságukat a szolgabirákkal közölhetik. A szolgabirák a fegyver­engedély keltét s szá­mát kijegyezvén, az iráni jelentéseiket beadják, s a kiadandó utalványokat a feleknek kézbesi­­tendik. E) A piaczi rendőrségről. Ez a hadnagyok egy kiváló kötelessége. Minden hadnagy tartozik arra ügyelni, hogy a mértékek igazságosak, az eladásba vett élelmi­szerek és italok egészségesek, és a szabályozott árak szorosan megtartva legyenek. Minden e részbeni az alispán tudomására ju­tandó mulasztás pénzbüntetéssel, sőt ha a mu­lasztás ismételtetnék, hivatal-elvesztéssel is bün­tetendő. Ugyanazért szabályul állíttatik fel, miszerint minden hadnagy a korcsmákat, vendéglőket, boltokat, pékeket, mészárl­ékeket és vásárokat gyakrabban is látogatni, s minden legcsekélyebb visszaélést első ízben azonnal 10 pft büntetéssel terhelni, és e pénzt a szolgabírónak átadni tar­tozik. Másod ízben a büntetés nagyobb lévén, jelen­tését azonnal beadni köteles. Tartozik továbbá a hadnagy a malmokat is meglátogatni, s a népet a molnárok netaláni zsa­rolásai ellen védeni, a molnárok irányában is a fentebb kitett eljárást szem előtt tartván. A bejövendő büntetési pénzek, melyekből a feljelentő hadnagy felserkentésül s buzgalmának elismeréséül egyharmad részt kap, ennek levo­ná­sa után az alispánh­oz átteend­ők­-Ha valamely vizsgálatra a hadnagy pandúro­kat is használni kénytelen, az esetben a pandú­rok napidijai az elmarasztalt fél által külön fize­tendők. Hogy azonban némely árszabás alá tartozó czikkek, mint például hús, kenyér, zsemlye, bor stb. méltányos ára határoztathassék meg, ez iránt a hadnagy meghallgatása után a főbírák teendik indítványaikat, és pedig személyes felelősség ter­he alatt, minden 2-ik hónapban, és így február, april stb. hónapokban mindig legfelebb, a folyó hó 15-ig. F) Községi hivatalnokok napi dí­jairól, és a községi jegyzők munk­á­­latainak­ díjazásáról. Gyakran felmerülnek a vádak, hogy a községi elöljárók utazásaik alkalmával, s a jegyzők írás­beli munkájukért rendkívül nagy díjakat igé­nyelnek, s ez­által mintegy a községi pénztár és illetőleg a magánosok zsarolóivá lesznek. Hogy ez egyszer és mindenkorra megszüntet­ve legyen, tekintetbe véve azt, mikép a községi elöljáró, ki úgy is silányan fizettetik, a község érdekében ingyen nem utazhat, és hogy a jegyző oly munkájáért, melyet magánosok érdekében tesz, i­dijt követelni jogosittatik. A községi bírónak, árvás-atyának és jegyző­nek napidija 1 ft. Az esküdté vagy más községi tanácsbeli egyéné 50 krban alapittatik meg. E mellett a fuvart oda és vissza a községtől igé­nyelni jogositják. A jegyző külön munkáiért járó dijak ezek : 1) folyamodvány készítéséért, ha az 1—2 oldalra terjed 50 kr; ha egy ívre terjed 60 kr; 2) azonkívül minden megkivántató jelzettel 15 kr. 3) örökadás vagy csereszerződésektől és kötelezvényektől 50 ftig 50 kr, 50—100 ftig 60 kr, 100—200 ftig 1 ft s azontúl határozatlan összegig 1 ft 50 kr. Végrendelet készítésiért 1 ft határoztatik, de ezt a törvényes értelemben sze­gényeknél ingyen is teljesitni tartóznak, vala­mint egyátalában szegény, fizetni tehetetlen la­kosok részére, minden, azok érdekében megki­vántató írásbeli munkákat, minden díj nélkül végezni felelősség s büntetés terhe alatt tar­toznak. G) Községi számadásokról. A községi számadások kellő és szigorú átvizs­gálása a számvevők felelősség teher melletti oly elutasíthatlan kötelessége, melynek rendes telje­sítésére ügyelni a megyének, minden egyes szol­gabirónak és kiválólag az alispánoknak lelkiis­meretükbe vágó kötelességük, mert ha a községi számadások rendesen nem vezettetnek,­­ a nép érdeke hanyatlik, s a bizalmatlanság a legfőbb fokra is emelkedni képes. A számvevők tehát hivataluk elvesztésének terhe alatt, járásukba eső községeket legalább negyedévenként egyszer meglátogatni, a községi számadásokat szoros vizsgálat alá venni, s eljá­rásuk eredményét minden negyedévben a tiszti­ülés elébe bejelenteni tartoznak. Úgy­szintén kötelességük a netalán felmerülő hiányokat az illető szolgabiráknak azonnal be­jelenteni, kik az ily esetekben esküdttársukkal, s a számvevővel a helyszínére kimenni, a dolgot megvizsgálni, s ha a hiányok csakugyan való­sulnának, a törvény­ parancsolta módon azonnal intézkedni fognak, de intézkedni kötelesek is. H) Közmunkáról s a közlekedésről. Hosszabb ideje már, hogy az országos utakra csak a legnagyobb szükségben fordittatott figye­lem, s igy ezek nem a legjobb karban vannak, hogy ellenben a megyei, és egyéb felette szük­séges utak fenntartására igen kevés, vagy épen semmi gond nem fordittatott, s igy ezek sok helyütt csaknem egészen járatlanokká tétettek. A közlekedés pedig minden rendezett állam­nak egy feszültsége, az utak járhatlansága pedig a népnek kárára lévén, kell, hogy ez ügy a leg­melegebben karoltassék fel. E czélból az általam, már gyakran sürgetett, de még nem minden föbiró által beterjesztett közmunka­erőnek összeírása, a föbiró urak kü­lönös figyelmébe ajánltatik. Ez összeírásra különösen az útibiztosok alkal­mazandók, s csak a­mennyiben ők ezt maguk nem tehetnék meg, az esküdtek is vele megbí­­zandók. A közmunka­erőnek összeírására, s az össze­írásnak beterjesztésére, mennyiben ez még nem történt volna, május 20-ig a vég­határidő ada­tik, azontúl a be nem jövő jelentések az illetők költségén külön küldön ezők által szorgalmazan­­dók leendvén. Az elkerülhetően szükséges kisebb költséggel járó útjavításokat a főbírák azonnal rendeljék el, de egyúttal a költségvetéseket is terjesz­­szék be. Egyébiránt az utak és hidakra vonatkozó költ­ségvetést a nagyméltóságú magyar királyi hely­tartótanácsnak már beterjesztvén, annak hely­benhagyása s a szükséges pénz utalványozása mindennap váratik, s a mint az eljövend, az utak építésére vonatkozó további utasítások azonnal ki fognak bocsáttatni. P. H. „A Pásti I­.“magán távsürgönye. — Kassel, május 16. Willisen trik az utóbbi esti vonallal visszatért Berlinbe.— A hesseni kormány Poroszország követe­léseire nézve még nem adott hivatalos vá­laszt. — A vidéki polgármestereknek pa­rancs adatott ki aziránt, miszerint a szö­­vetséggyűléshez intézett oly feliratokat, melyek a választási rendeletre vonatkoz­nak, kobozzanak el. — Szt. Pétervár, május 16. Egy ma megjelent császári rendelet a Nicolajev- és Cherson kikötőknek külföldi hajók szá­mára megnyitását és junius 1 vei vámhi­vatalok felállítását parancsolja meg. K A U n f r I r k. Pest, május 16. * Konstantinápolyban élő hazánkfia Kun Ber­talan úr, ki ottani nemzeti emlékeink megmentése körül nem csekély érdemeket szerzett magának , elküldé szerkesztőségünk számára a sztambuli és nicomediai magyar síremlékek rajzait. E rajzok öt külön lapot foglalnak el; az első ábrázolja a galatai egykor jezsuita, most sz. Banya-templom oltárát, mely előtt a földön a talaj márványkocz­­kái között azon lapos márványlap látható, mely alatt II. Rákóczi Ferencz fejedelmünk hamvai pihennek, még azon módon, a mint azokat oda 1735-ben Mikes Kelemen letétette. E márványla­pon felül Rákóczinak uralkodói zárt koronával díszes fejedelmi és családi czimere (a hármas béretből kiemelkedő, szétterjesztett szárnyú, jobb­jában kardot, baljában kereket tartó turul) látható, alatta a már ismertetett felirattal: „Hio requiescit­­ Franciscus II. Rákóczi“ stb. Ugyane képen lát­­­­ható az oltártól jobbra egy ablak alatt a falba rakva azon márványtábla, mely a fejedelem any­jának Zrínyi Honának hamvait jelöli; feliratát (Hic requiescit ab heroicis laboribus virilis animi mulier sexus sui et saeculi gloria.“ stb.) már szin­tén közöttük volt a tél folytán. A második rajz a fejedelem sírját fedő márványlapnak részletes ké­­pét adja, mig a harmadik T­ö­k­ö­l­y­­ Imrének nikomédiai nyughelyét tünteti elénk ; ott terül az egyszerű fekete márványkőlap , mely egykori hi­res pártvezér sokat hányatott tetemére borul ; felette régi fák lombjai susognak, s hulló leveleik­kel koszorúzzák meg az álmodó kurucrvezér egy­szerű sirhalmát. A kőlapon felül Tökölyi czímere (a görbe kardot tartó koronás oroszlánok) látható, alatta a szintén ismertetett felirattal: „Hic requies­­cit ab heroicis laboribus celsissimus Dnus Emericus Thököli de Késmárk, Hungáriáé et Transsylvaniae Princeps.“ stb. A rajz hátlapján maga a kőlap rész­letesen van ábrázolva. A negyedik kép a „Fefikköjü“ nevű halmon levő új magyar sirtelket tünteti fel. Mindegyik sir mellett Cyprus és szomorufüz. Az első sirszobor: tört oszlop, mely magyar és latin felirattal van ellátva , mig a második emlék azon cararrai márványból gyönyörűen faragott czimeres, urna­­szerü régi síremlék, melyet a perui temetőben hi­básan Rákócziénak tartottak, s melynek átszállí­tásáról s az alatta lelt csontvázról legutóbbi tár­­cza­közleményünkben bővebben emlékeztünk. Ez emlék oldalain levő czímerek nem a Rákóczi-csa­­ládéi; egyikben egy sas és kereszt látható. Felira­tos része e sírkőnek — mint tudjuk — elveszett; nagyon jó gondolat volt az új temető rendezőitől e kőfedél helyére az urna üregébe virágokat ül­tetni, melyek az emléknek költői érdekességet köl­csönöznek ; e sir mellett jobbról terülnek aztán „Ambrosius Lang de Langenthal“-nak, Rákóczi udvari orvosának és udvari tanácsosának. Mi e nagy érdekkel bíró rajzokat, hogy minél nagyobb közönség előtt lehessenek ismeretesekké . Emich Gusztávnak már szerkesztés alatt levő 1863 ik évi nagy naptára számára adták át köz­lés végett, a­hol nehány hó múlva megjelenend­­nek. Kun Bertalan ur fogadja beküldésükért haza­fias köszönetünket. * Olvasóink még tán fognak emlékezni azon tényre, hogy ezelőtt két évvel, a Svábhegy „Szé­chenyi hegy“gyé kereszteltetése alkalmára gróf N­á­d­a­s­d­y Ferencz és T­h­a­l­y Kálmán a köz­ponti fiatalság megbízása folytán Gerenday Antal jeles szobrász- és kőfaragónknál gránit-emléket készíttettek „Széchenyi-hegy 1860 május 20-kán.“ felirattal, melyet ama hegynek egyik legmagasabb és legszebb ormára — mely jelenleg Emich Gusz­­táv ur tulajdona — akartak felvitetni, azonban szándékuk bizonyos körülmények által meggátol­ván, a fiatalság a jelölt helyen kezeivel hordott össze egy kőrakást ideiglenes emlékül. A gátoló körülmények — hála az égnek — idők folytán el­múltak, s a 60 - 70 mázsás gránitemlék tegnap óta fenn az ormon áll. Az érdem e tekintetben ha­zafias szellemű kiadónkat Emich Gusztáv urat illeti, ki az emlékkő árának még ki nem fizetett fele részét sajátjából pótoló, valamint a magas hegyoromra felszállittatási, s ott felállíttatási te­temes költségeket is nemes áldozatkészséggel ma­gára vállalta. Ily szép tett dicséretre nem szórul, maga magát eléggé hirdeti. A gránitemléket már is sokan látogatják, s koszorúkkal fonják körül rajta a nagy Széchenyi nevet. — Pestváros közönségének halottja van. •— Tóth Gáspár, szabó mester, s Pestváros feloszla­tott képviselőtestületének volt tagja, s­ évi már hó 16-án reggeli 1 órakor, fejorbánczban, életének 57-ik, boldog házasságának 35-ik évében elhunyt. A megboldogult fővárosunk iparos osztályának egyik legtevékenyebb, a köz és magán­életben legerélyesebb tagja, már az 1848-ik előtti időben a fővárosi választó­polgári testületben úgy értel­misége és rendíthetlen hazafisága, valamint az al­kotmányos haladás, polgári kifejlődés terén ernye­­detlen buzgósága által tűnvén ki , mint város­polgári tekintélyeink egyik elismert egyénisége lépett 1848-ban kartársainak élére, s tette és sza­vaival vezette azokat az uj idő által kijelölt hala­dás ösvényén. Polgártársai 1861 ben is megemlé­kezvén érdemei és hazafiságáról, a közbizalom is­mét azok sorába szóli rá, kikre a közönség hatósági jogai és kötelességeinek képviselését bizta. Tóth Gáspár e hivatását is szabad elveihez híven, tánto­­rithatlanul,s ha kellett,népszerüségét is bátran kocz­­káztatva teljesítette. Hazafias érdemei e mellett még azon kitüntetésben is részesítettek, hogy az 1860. dec. 18 -i esztergomi értekezlet tagjai közé prímás­i eminentiája által meghivatott.Egyike volt ő azon becsületes, őszinte és hazafias iparos polgá­roknak, kihez hasonlót adjon Isten minél többet e hazának ! — Tetemei 1. évi május 17 kén szomba­ton délutáni 5 órakor fognak a ref. helv. vallást tartók egyházi szertartása szerint a kerepesi ut melletti temetőbe eltakarittatni. Mondanunk sem kell, hogy Pest város közönsége­s volt képviselő társaiból minél többen jelenendnek meg megadni neki a végtiszteletet, s kívánni sírja mellett, lengjen örök béke hamvain. * A zugligeti vasút a legújabb határozat szerint nem gőz- de lóerőre fog építtetni, mint a pozsony­­nagyszombati vonal, így a költségek csak 70— 80.000 ftra menendnek összesen, míg gőzerőre 380.000 ftba került volna. A pályafő az alagút torkolata előtt a Krisztina városban fog fölépittet-Érsekújvár, május 15. 1862. Tárcza. Az új földesúr/­ Regény. írta Jókai Mór. (Folytatás. *­ **) A közös b­aj. A hold lementével száz meg száz fáklyafény gyuladt a töltés mentében, a munka folyt, mint nappal; a taligák nyikorogtak, a hallóverést igaz­gató vezényszó vontatott hangja elvette az éjsza­ka némaságát. — Ha az ember behunyja a szemét, azt kép­zeli, hogy nappal van a munkazaj miatt , monda Ankerschmidt Aladár elhagyott fekhelyére lehe­­veredve , tudott ön aludni a halló zuhogástól? — Oh igen jól. Az úgy hangzik, mintha az ember a nagy édesanya, a föld szivét hallaná do­bogni. — Épen csak a déli harangszó hiányzik, mely a munkásokat ebédre hívja. — Valóban nekem úgy tetszik, mintha ha­rangszót hallanék a távolból. *) A fordítási jog fenntartatik. **) Lásd a „P. N.“ 3. 4. 6. 7. 8. 9. 12. 13. 14. 16 17. 20. 21. 23. 24. 25. 28. 29. 30. 33. 35. 36. 37 38. 40. 41. 44. 45. 47. 49. 53. 54. 57 . 59. 61. 66 65. 68. 70. 72. 74. 77. 78. 80. 81. 83. 85. 86. 87 88. 89.90. 92.100.103.105. 110. számait. — Csak a füle cseng ennek; ennyi taligarivás közül ki ismerné fel a távoli harangszót ? Aladár azonban nem nyugodott, hanem né­hány lépésnyire eltávozva, a­hol az éjjeli őrtűz világa nem kápráztatta szemét, figyelmesen lát­szott valamit vizsgálni a Tisza távoli tükrén. — Úgy tetszik, mintha valami csónakot látnék közeledni. — Jó szeme lehet önnek, ha lát valamit, én csak a vizet látom. — Amott, a part mentében, a­hol a lebotolt fűzfák kiállnak a vízből. Most mindjárt eléri a fűzfákat. — Valami tuskó lehet. — De én látom az evező nyomát a vizen, az valami csónak. Az őrök bizonyosan alusznak, hogy még eddig rá nem lőttek. Néhány percz múlva már Ankerschmidt is hinni kezdé, hogy csakugyan csónak lő feléjük, s azzal mind a két férfi hirtelen felkapta puskáit, s a töltésen a közeledő csónak elé mentek. A Tisza sebesen hullámzott, a csónak gőzerő­vel látszott közeledni. Kevés idő múlva már ki lehetett venni, hogy egy ember ül benne s két evezővel hajtja a ladikot, mely egy darab fából vájt lélekvesztő volt. — Hahó! Ki vagy ? Hová ? Kiálta rá Aladár, fegyverét lövésre emelve. A csónakos vissza­kiáltott. — Ne legyen az urnák baja azzal, hogy én ki vagyok ? hanem gondoskodjék szegény életéről, mig van ideje , átszakitották odafenn D—nála töltést., — Átszakitották ? kiálta fel Aladár a düh és kétségbeesés hangján. — Ugy segéljen át azt. Láttam, ki volt az. Tu­dom a nevét. — Ki volt? — Nem mondom meg. Ha megmondanám, az urak becsukatnák börtönbe. Jó dolga lenne, ha kiszabadulna, még dicsekedésre venné, hogy ő is ott volt, a­hol annyin mások; de ha én tudom, hogy ki volt, abból halál lesz. Jó reggelt ifjú úr! — Megállj! kiálta rá Aladár, fordulj ide , köss ki a parton. Ha tovább megy, lelőlek. — Csak tessék. Monda a csónakos s azzal végig feküdt csónakéban. A kis lélekvesszőt nyilsebesen ragadta el az ár az utána bámulók szemei elöl. Hasztalan lett volna minden rálö­­völdözés. Aladár neszelve fogá meg Ankerschmidt kezét. — Uram, most már jól hallom a harangszót. Ez vészharang. Az az ember aligha valót nem mondott. Most nincs önre nézve egy perez el­veszteni való idő sem; ha D. .. -nál keresztül vágták a gátat, úgy az árvíz hamarabb lehet ön kastélya kapujánál, mint jó paripái. — Hát ön? — Én itt maradok, míg valami tenni való lesz; ámbár itt nem segít többé senki, a víz megkerül bennünket. A munkások szét fognak szaladni, mihelyt e hirt megtudják, és igazuk lesz; mert mindegyiknek családja, gazdasága van otthon. Siessen uram , ez nem tanakodni való idő. — S hát ön hogyan fog később menekülni. — Van itt több ladik is valamelyikre fölkapok s megyek torony irányában. Isten önnel. Azzal megszok­ta a lovag kezét s puskáját szijjra vetve, abban az irányban, merről a rejté­lyes csónakos jött, sebes léptekkel kezde ha­ladni. Ankerschmidt sokáig ott maradt állva és utána nézett mindaddig, mig egyszer Aladár vissza te­kintett s kezével újra inte a lovag felé. Akkor azután ő is iparkodott kocsijához eljutni. Mikor Ankerschmidt a szekérderékben alvó kocsiját felköltötte, még a töltésen dolgozó nép között semmi nesze sem volt a vészlármának ; a sulyok zuhogott, a fáklyák és szurokszövétne­­kek lobogtak a part mentében. Ankerschmidt sietve felszerszámoztatá lovait, s maga vette kezébe a gyeplőt, hogy a mart te­­kervényes utain kitaláljon kocsijával. Egyetlen leánya tölté most be lelkét, ki most egyedül van a vész fenyegette háznál. Az országút és a töltés közötti rét söppedékes volt, a kerekek mélyen levágtak a kaucsukként ruganyos tőzegben : a hajnalcsillag is feljött már az égre, mire Ankerschmidt az országútra ki tudott vergődni. Itt azután kiereszté ostora sudarát, s roham­ban engedé fogatát a kavicson haza felé rohanni. Egy egy kapaszkodónál, mikor a paripák tüszkölve haladtak lépést, időt vett magának széjjel tekinteni, s látta, hogy semmi szekér sem jön utána. Kezdi azt hinni, hogy vaklárma elöl futott meg. A hajnalhasadásnál egy érmentéhez érve, né­hány pillanatra megállttá fogatát, s a hidat elke­rülve, lebocsátá lovait a patakba, hogy a­mig azok néhány perczig szürcsölnek, a hídról széj­jel tekintsen a vidékre. Még minden zöld volt. A rétek sárga és l­laszin virágszőnyeggel be­vonva , a szántóföldek mindenféle szin árnyalatú zöld táblákra hasogatva, a lapályokon elszórt fehér és fekete nyájak legelésztek, fehér tehe­nek és fekete bivalyok. S a felkelő nap sugarával billió gyémánt ra­gyogott a fűszálakon, s mint az ember árnyéka messze elnyúlt, körülötte fénylő nimbusz támadt a harmatos fűben. Milyen boldog vidék ! Ki békülne ki azon gondolattal, hogy mindez egy nap, fél nap alatt elmúljon, semmivé legyen, hogy a­mi most bol­dogság és poézis, az egy álomidő­­alatt ne legyen más, mint sár és kétségbeesés. Pedig az így volt már megírva.

Next