Pesti Napló, 1862. június (13. évfolyam, 3692-3714. szám)

1862-06-21 / 3707. szám

egyesíteni, hanem Belgrád lenne a nyílt kapuvá­nb, melyen az emi­­gratio fölfegyverkezett csa­patai az ausztriai területre kiomlanának. A­mint a dolgok állanak, a párisi és sz.­pétervári kabinetek saját érdekük­ben álló okokból aligha fognak tetemes akadá­lyokat gördítni az angol-ausztriai politika abbeli törekvéseinek útjába, hogy a Belgrádból fenye­gető vész­határok közé szoríttassék és kioltas­sák. De mindez nem csökkenti az előkerült tü­nemények komoly voltát, s a kabinetek a szerb eseményekben intést láthatnak egész jövőre néz­ve, hogy ne játszanak oly gonosztevői játékot a keleti kérdés tüzével. A „Wanderer“ nem képes abban látni Ausz­tria érdekét, hogy a porta és Szerbia közti szer­ződés minden betűje makacsul védelmeztessék, s ellenkezőleg, sokkal jobb lenne Ausztria ér­dekei szempontjából , hogy Szerbia valahára megválhatna a portától, hogy a közelebbihez hasonló összeütközéseknek eleje vézessék, s tő­­szomszédunkban a nyugalom biztosítva legyen. A „Fremdenblatt“ úgy véli, Ausztria aligha hivatva érzi magát, hogy Szerbiában helyreál­lítsa a nyugalmat. Remélhetőleg örökre fölha­gyott Ausztria azon törekvéssel, hogy Európa policziája szerepét vigye, s európai hullákat tar­togasson fenn. A­mit Kurhessenért nem teszünk, kétségkívül kevésbbé fogjuk tenni a konstan­­tinápolyi szekályért, annyival kevésbbé, mivel Ausztria szláv alattvalói politikánkra e tekintet­ben parancsoló tekinteteket mérnek. Hálátlan munka is volna, ha erőnkkel a török életén akar­nánk könnyíteni, mert azt meg nem tehetnék, hogy a diván nem csupán az angol és franczia befolyást fogadja el váltogatva. A „Frendbl.“ tehát azon meggyőződést mondja ki, hogy ha Ausztria valaha annyira men­ne is,hogy az ozmán birodalom belügyeibe cselekvől­eg avat­kozzék, csak az európai hatal­mak kívánságára, sőt sürgető kérelmére fogja tenni. Az ausz­triai kabinet ezen hajlamából tehát bizton meri következtetni a „Fremdbl.“, hogy a szláv-török zavarokból európai összeütközés nem támad, sőt még ízetlenség sem Ausztria és a többi hatal­masságok közt. — Az „Ostd. Post“ a követk­ező adatokat közli a belgrádi helyőrség erejére nézve : A várőrség áll 5 „tábor“ gyalogságból (uizam) — egy tábor terén 650 embert, 100 hadmérnö­köt, 300 tüzért. A város török lakosai k­ötelezve vannak a basa fölszólítására a várban katonai s főleg tüzérségi szolgálatot tenni, s ezek képe­zik az úgynevezett „topdzsi“k csapatját — szá­muk 1200—1500 ra mehet. Van a várban 380 használható ágyú, melyből 280 a falakon, ezek közül 60 vasból öntött legnehezebb féle a köze­lebbi évek alatt készült. Továbbá nyolc- nyolc- hatfontos ézer ágyúból álló három üteg áll ké­szen kirohanásokra, a szükséges fogattal együtt, mely az alsó várban tartatik. A vár két részre oszlik : felsőre és alsóra. A felső nehezen be­vehető , de ha az alsót egyszer beveszik, melyben a raktárak és laktanyák vannak, a felsőnek néhány nap múlva meg kell magát adnia. Az alsót bajos bevenni vizi oldalról,­­ könnyebb a most elhagyott török város­rész felöl : a házak és várkapu, illetőleg a vár árka közötti tér alig 50 lépésnyi. Egy másik gyenge oldal a Száva felöli; ez oldalról vették be a szerbek a várat Kuragyorgyevics idejében. A várat­ ostrom alól nehezen menthetnék föl a törö­kök , mert egy török hadseregnek tizenkét egész napig kellene szerb földön utaznia Belgrádig a szerb területen. Májuknál az évpénz nincs a korhoz és egésségi áll­­othoz kötve, mi­által a halandóság törvénye figyelembe sem jön.­­ Ennek következménye az, hogy az ifjabb egésséges tagok az idősbek temetésére részlelüket évről évre befizetik, és mikor rájuk kerül a sor, nincs már fizető tag, és így temetkezési költség sem, jóllehet az ifjabb tagok fizetménye évről évre nagyobbodik. Az elméleti és gyakorlati szakismeret­ hiány­á­­ban számos efféle intézet indult romlásnak. Ezen tényálladék mellett örvendünk, hogy az első magyar általános biztosító társulat életbiz­tosítási osztálya alkalmat nyújt a fent kitett­ezért korhoz mért csekély díj mellett elérni, miután 100 — 300 fának biztosítása által nemcsak a te­metkezési, hanem az olyankor lévő tetemes­ or­vosi és gyógyszertári költségek is kikerülnek. 100 forint biztosított összeg után, mely 8 napra a bálás eset kimutatása után k­ifizettetik, negyed évenkint fizet : 50 „ .. , » ,­­. 1.29 stb. Mintegy hat millió egyesületi vagyon és is­mert pontos eljárás által a felek minden csak kí­vánható biztosságban részesülnek. A felvétel na­ponta történik az életbiztosítási osztály irodájá­ban az intézetnek Erzsébet téren levő saját (az előtt Örményi-féle) házában, valamint minden vi­déki fő- és alügynökségnél. *) a 20 éves egyén .... 47 krt. 25 „ „ , , 55 „ 30 „ „ .... 65 „ 35 „ „ .... 76 „ 40 „ „ .... 89 „ 45 „ „ .... 1­08 „ A temetkezési pénztárak. Minden nagyobb városban, mint tudjuk, létez­nek egyesületek, a­melyek feladata, a tagok el­­haltakor , a temetkezési költségek fedezésére meghatározott pénzösszeget nyújtani. Ezen egy­leteket „temetkezési pénztáraknak“ nevezik. Bármennyire czélszerűnek és nemesnek mond­ható az efféle egyletek feladata, szervezetük többnyire meg nem felel a czélnak, mert alapi­szélekhez illesztetik, s a munka ily módon da­rabról darabra, mint a rafetna, készíttetik. „Németországban Dürer halála után a művé­szet német jellege csakhamar elenyészett, s a művészet iránya a múlt században a mesterkélt­ség kicsapongásaiba sülyedt. A szép, igaz fogal­ma iránt fogékony férfiak, az elméleti téren leg­inkább Winckelmann, a gyakorlatin pedig Car­­steus a nemes irány behozatalában a múlt szá­zadban nagy buzgalommal fáradoztak; de a megrögzött balvélemény kiirtása nem könnyű feladat, és nem is rövid idő alatt történik, azért a művészet újra alkotásának nagy műve más ele­mekben fogamzott meg, és más kezek által jön végrehajtva. „A lefolyó század elején Rómában, a San Isidono kolostor elhagyott czelláiban egyesült vállalkozó szellemű ifjú német művészek, a nem­zeti művészet, s vele együtt a megtisztult nemesi mutidom megalapítóivá lettek. „Ezen művészek közül Overbeck Frigyes három évvel fiatalabb, mint a düsseldorfi képtár felügyelő fia Cornelius. Amaz protestáns, ez pe­dig katholikus szülőktől származik. „Overbeckre a tizenötödik századbeli német festész Memling Jánosnak Krisztus kínszenve­dése, mely szülővárosa dómjában tartatik, gyer­mekkorban döntő hatást ön, m­íg Cornelius gyer­mekkori ábrándképei a biblia, s Rubens hatal­mas végítélete után keletkeztek. „És a gyermekkori ábrándképek az észlelő elme megszokott első alkotásai, mind a kettőnél annyira állandókká lőnek, hogy a művészek felfogását, az előállítás s alakképezés módját az egész fényes pályára kiszabták. Overbeck a sze­líd, a bensőleg buzgó s gyöngéd; Cornelius el­lenben a­ hatalmas, nagyszerű s a megragadó ele­met képviseli a művészetben. „Törekvéseik a művészeti pályán addig ma­radtak csak azonosak, míg a­ San Isidoro kolos­tor czelláiban együtt voltak. Itt szoros szellemi frigyben egyesültek, nézeteiket egymással kicse­rélték, egymás műveit birálgaták ugyan, de egyéni benső sugallásaik szerint egymástól elté­rő irányt követtek. „Overbeck, kiben Schlegel tanai viszhangra találtak 1813-dik évben katholikussá­gön. ” Krisztus bevonulását Jeruzsálembe festette ; míg Cornelius Göthe Faustján, Bálint haláláig, Márta, s Mephisto alakjain törte elméjét. Az a katholi­kus nazarénus, ez pedig a romantikus festészet képviselőjévé lön. „Overbeck­s elvtársai szorosan azon elvhez ra­gaszkodnak , hogy egyéni sajátságaikat alkotásai­kon ne állítsák az előtérbe, hogy azokat feltűnők­ké ne tegyék. Az alakok gyöngéd altató kikerekí­­tésére annyira kevéssé ügyelnek, hogy a rajz keménynek és száraznak látszik, s a festékeket csak arra használják , hogy a tárgyak érthető elkülönítésére, s a szükséges hangulat előidézé­sére eszközül szolgáljanak, nem pedig arra , hogy a valóság látszatát öntsék műveikre. Ezért sokan vádként fölemlítik , hogy a mintázásban és festésben járatlanok. A jelenet alapja azonban másutt rejlik. „Mindenki tudja , hogy az, mi a természet hű utánzása gyanánt állíttatik elő, leginkább feltű­nik, s az előállítás jósága szerint a szemlélő figyelmét kisebb vagy nagyobb mértékben le­köti. Az altatást, természet utánzását, világítás és színezés hatását, rajzkikerekítést a festmény lényegtelen külsőségei közé számítják, mik leg­jobb esetben jeleskedésre, s innen a tömjénzés­sel jóllakás után értékiesen kéjvadász, vagy ré­­mületes előállításokra vezényelnek. Overbeck követőinek állítása szerint a festészet lényegét a felfogás, jellemzés, kifejezés, előállítás, az idom s­alak szépsége, vagyis a szellemi alap képezi. Mindenben kitüntetik azt , hogy a Rafael előtti korszakot utánozzák, s ezen törekvésükben az alkotás önállóságáról lemondanak, csakhogy élő példányaikhoz hittelenek ne legyenek. „Cornelius ellenben nem kisebb költész, mint festész. Alakító képessége eredeti, nagyszerű s független. Hatalmasan szervezett személyisége mindig a kiindulási pontot képezi. Eszmeforrá­sai mindenkor egyéni képzelgéseibe vihetők vissza, s ez ellen nem érvényesíthető az , hogy Cornelius a hagyományt követve, például Jónást a feltámadás, Mózes vízvarázslatát a keresztelés, s a manna­szedést, az utolsó­ kenet előképe gya­nánt használja, a mint ezt az ó­keresztény ha­gyomány kivárja, imrt másutt, például a szere­tet s alázatosság jelképe gyanánt festett frigy­láda táncza Dávidnak a keresztyén vértanuk halálával ellentétül felhozott Sodom­a szétdúlása, s az üdvözöltek s elkárhozottak személyesitéséül felhasznált eszes és balgatag szüzek, az utolsó vonásig eredeti feltámadási kép, és más művei a hagyományos jelképezéstől merően eltérnek, s egészen önálló, uj képlegeket mutatnak. Az ö evangélistái, Krisztusa,' s keresztelő Jánosa, az ő angyalai szintúgy, mint a Niebelungen-dal alakjai, s a hellén hősök nem hagyományos minták után készültek, hanem a nagy művész képzeményeinek új s önálló szülöttei. „Főerej­e a bámulatos öszhangzással rajzolt kar­tonokban és terjedelmes képkörök feltalálásában áll. Mély gondolatoknak eleven szóló alakok ál­tal kifejezése, s terjedelmes felületeken éles el­mével kimagyarázása, szóval a költészet magas röptéinek rajzban érzékitése legfénylőbb és más által felül nem múlt sajátságai közé tartozik, azért képköreinek magyarázó programmjai ma­gukban is élvezetes olvasmányt nyújtanak.­­ Eszményei alapjához következetesen Rafaelt az újabb művészet legfénylőbb csillagának tekinti, mit a pinakotheka loggiáiban az által kimagyarázott , hogy a különböző irányú fes­tészetek tetőpontjára állitá. Éles elme, alapos ismeret, emelkedett képzelgés, költői találékony­­konyság nagy mértékben sajátságai közé tar­toznak. „Overbeck főelve , hogy a művészet a vallás szolgálatáért jön feltalálva, s ezért előtte nem széptani, hanem dogmatikai szabályok döntenek. A vallásos érzület mélysége, s az alak egysze­rűsége a romantikus irány kitűnő sajátságait te­szik, s ezeknek teljes birtokában van. Overbeck benső fejlődése a romantikus vallásos téren min­­dig beljebb és mélyebbre haladt. Cornelius el­lenkező irányban a szépészetet az előállítás sza­bályozójául elfogadja s a vallástárgyakat szintúgy, mint a világiakat, ennek alárendelt­ szelleme a romantikus irány nyűge alól mind inkább felsza­badult, s a casa Bartholdi Freskóinál már elég ereje volt arra, hogy a romantikus iskolát el­­hagyja, s az antik és természet tanulmányozásá­hoz szegődjék, „így azután Overbeck és Cornelius két külön­vált irány képviselőivé váltak. „Lajos király egy ízben azon elmés észrevé­telt tette , hogy Oversceckben János, Cornelius­­ban pedig Pál apostol tűnik fel előtte, s ezen ha­sonlításnál Dürernek festményére emlékezett, melyen a szelíd János, a haragos tekintetű s kardjára támaszkodó Pállal együtt van festve. Cornelius festész,Thorwaldson szobrász és Klen­­cze építész a Lajos király által kitűnően kegyelt művész háromságot képezi. „A két festész reformátor eltérő iránya két különböző festészet nem művelését eredményező. Overbeck nézdeléseinek a szerényebb olajfes­tészet jobban megfelel, míg Cornelius nagy­szerű merész gondolatai a freskóban illőbb kife­jezésre találnak. „Cornelius az irány nemesítésére törekvésé­ben a legháladatobb ösvényre lépett akkor, mi­dőn a freskót felkarolta, a művészet romlott irá­nya ugyan­is a festőinek túl uralmából szárma­zott, és minthogy a freskó a látszatost mellőzi, a ferde gondolatot csak úgy, mint a hibás alakot leplezetlenül láthatóvá teszi, s így a plastikai idomhoz leginkább közeledik, a szerkezmény szigorúságát, s az előállítás nemes egyszerűségét szükségkép eredményezi, a fölöslegesnek, s a parókás kor kicsapongásainak mellőzésére a leg­­hatalmasb gyógyszert képezi. A freskó föléb­­resztése nélkül a bekövetkezett eredmény nehe­zen lett volna elérve, azért a montepineroi casa Bartholdi, s a Laterainnal szemközt. Villa Mas­­sini freskói a modern festészet legnevezetesb eseményeinek tekinthetők. „Valamint a szaktudós buvárlatait rendesen uj meg uj eredmények jutalmazzák; szintúgy Cornelius lángeszű előállításai uj meg uj fény­pontokat tüntetnek fel, s a művészet ugyanannyi szerencsés szerzeményeinek tekinthetők. Ha a casa Bartholdi a testamei­iumi festményein a megragadó drámai hatás, a nagyszerű idom, a kifejezés, s a keresetlen művészi elrendezés bá­mulásra ragadnak , a glyptotheka hellen mondó képei Co­rnelius első nagyobb művei Münchenben, szorosan vett festői szempontból bámulásunkat még inkább megérdemlik, mert ezen művekben a költész, s a bölcsész még nem győzte le a festészt, a szem igénye, mely követe­li , hogy a festmény mindenek előtt hozzá szól­jon, az elme észlelő fáradozásai által nincs hát­térbe szorítva, s egyes darabok, mint a Patrok­lus holtteteme miatti harcz, és Trója szétdúlása a szenvedélyek hatalmas tusája, s a jellemzés megrendítő hűsége miatt, mik azonban a szépség határain túl soha nem hágnak, a­z antik köréből vett előállítások nemes nagyságára emlékez­tetnek. . „Míg a pinakotheka képkörében , melynek csak rajzait készítette, a művészet történetét bölcsészeti éles­elmüséggel ecseteli, addig a szent Lajos-egyházban keresztény eposz alkotott. A végitéleti kép, melynek minden vonása a mester kezétől származik, mégis hiányosb, mint más festményei, miket rajzai után tanítványai készí­tettek. A színezés egyforma, a csoportozatok világosság s árny által nincsenek kellően elkü­lönítve, de az előállítás mély egybeillesztésen alapul, egyetlen csoportozat, sőt alak sem fö­lösleges, létezése mindegyiknek jogosult. Cor­nelius nagyságát nem a technikai ügyesség teszi; ha ezzel is bírna, úgy a világ első művészeit túl­szárnyalná. A szent Lajos templom képköve, mostani alakj­ában is, a remekkor maradványai mellé állítható, s az egyház­atyák s evange­listák kifejezésteljes és nagyszerű szépség jelle­gével bírnak. „A Campo santo rajzokban végre a költész a festészt messze túlszárnyalta. A monumentális festészet ezen óriás szülötteinél a főnyomaték az eszmemenet terjedelmére, s benső bonyoló­­dottságára helyezendő. Midőn ezen kartonok a párisi egyetemes kiállításon a világ bá­mulását magukra vonták , a műértők véle­ménye abban megegyezett, hogy azok nemcsak a német, hanem átalában a modern alkotások közt az elsők, s a legjelesebbbek. „Mint Overbecket Rafaelhez , úgy Corneliust Michel Angelohoz szeretik hasonlítani, s habár a hasonlatosságok sántításáról fennálló mondat ez esetben is alkalmazható, egyes vonások mégis nem hiányoznak, mik a két művész szellemro­konságát kitüntetik. „Iránya mind a kettőnek eszményi. *1 „Cornelius a romantika, hitrege, s biblia kö­réből sok jeles alkotást tön, Michel Angeloval együtt az ó­testamentum eseményeit az evangé­liuménak elébehelyezi. „A magasztos és szobrászati vonás mind a kettőnél feltalálható. Ez Michel Angelonál, ki önmaga szobrász is volt, könnyen megfejthető­ Corneliusnál el­lenben a festészeti irány nemesí­tésére törekvésből, s a kiszabott korláton túl emelkedő szellemből származott. „A monumentális festészet iránti előszeretet egyet nem­ feltalálható mind a kettőnél, de míg Michel Angelo nemcsak a szerkezményre s rajzra, hanem a festészeti kivitelre is sokat adott; s azért a Sixtina kápolna telepfreskói festésekor csak a festész-dörzsölő segélyét használta , s a többi munkát önmaga végezé ; addig Corneli­us freskói kivitelét többnyire másokra bizá. „Annyi fényoldalai mellett Corneliusnak ár­nyoldalai szintén nem hiányoznak. Technikai kezelése sok kívánni valót hagy hátra. Olaj­fest­ményei gyöngék. A­ki a szem gyönyörét ke­resi a festészetben, az Cornelius nagy nevét nem képes felfogni. Az ő művésze és idoma a köl­­tészi , bölcsészi és festészi tulajdonok sajátos vegyületén alapszik, mi rendszerint kárhozta­tandó , mert ez a festészet hatásos eszközeit túl­haladja, s a költészeti részt a festőinek rovására kiemeli. Cornelius festett művei kevesbbé tet­­szősek, mint kartonjai, s ezek kevésbbé, mint vázolat rajzai. „Ha ezen árnyoldalai nem volnának, úgy Cor­nelius minden kor festészeit felülmúlná, hiányai daczára az első német festész, a szabadelvű festé­szet képviselője, s a német festészet újraalko­­tója, m­ i­nt I­tt k­­í­m*­t­é­k. Pest, junius 20 — Lapunk szerdai számában közöltük a „Sür­göny“ tudósítását a magyar akadémia palotája építéséről, erre vonatkozólag illetékes helyről azon felvilágosítást vettük, hogy a palota Stühler terve szerinti építésénél nem­ Ybl foganatosítja a kivitelt, hanem Stühler helyettese és az építés technikai és művészeti vezetője Skalniczky Antal, Ybl épí­tész úr pedig, mint az építtető bizottmány technikai tanácsadója és illetőleg ellenőr adatott melléje, mint ezt már a lapok régebben közlötték. Evvel kapcsolatban megemlítjük, hogy az akadémia pa­lotája szépen sikerült gyász-mintázatát tehetséges ifjú művészünk Halászi László készítő. * A Pesten alakítandó vizvezetés alapítói már legközelebb gyűlést tartanak, hogy ez intézetélet beléptetését mihamarább eszközölhessék. A vizve­zető gépet, mint birlik, az Ullman féle raktári épü­let mögött a Fel-Duna soron akarják felállíttatni. * Wagner Sándor gömöri megyei uradalmi számvevő „Tormássi“-ra , Nonnenmacher János, mármarosmegyei felső-vissói kincstári or­vos „Nónai“ ra, s Hur­bán János „Oszvald“-ra változtatók legfelsőbb engedély folytán vezeték­neveiket. * A földbirtokos közönségre szintúgy, mint a kaszás és arató munkára lefelé ván­­dorló szegény munkás felekezetre nézve kétség kívül fontos hírkép sietünk közölni a derék Lu­tzenbacher testvérek azon közelismerésre méltó elhatározását, miszerint 10 —15, vagy ezenfölüli tetemesebb számú olyan munkás csapatokat, me­lyek kiszállásra és aratásra iparkodnak az alsóbb vidékekre, a rendes vitelbérnél sokkal olcsóbbért készek mindenkor szállítani gőzöseiken. Mely felebarátias elhatározásuk kétségkívül nemcsak a szegény munkás felekezetre, de a földbirtokosokra nézve is kétségbevonhatlan jótétemény, a­mennyi­ben a várva várt munkás kezek sokkal gyorsab­ban és teljes erőben, a gyaloglás fáradalmától egészen megkímélve, érkeznek meg és foghatnak azon munkához, melynek egy két napi elkésése nem ritkás alig helyreüthető kázokkal jár. * A pesti műegylet jelen havi tárlatából L­i­­geti „Capri-sziget“ tájképét özv. gr. Bat­thyányi Lajosné megvette.­­ A müegylet az idén azon szerencsében is részesült, hogy részvé­nyei által külföldön két szép olajfestményt nyert, a melyek illető helyeikről, Berlinből és Darm­­stadtból Pestre szállíttatván a műegyleti részvé­*) A hazai lapok­­. szerkesztőségei felkéretnek e czikk átvételére. nyesek közt annak idejében ki fognak sorsoltatni. Mind a kettő tájkép. * Losonczon n­ő e­g­y­­­e­t van alakulóban; alapszabályai felsőbb helyre már fölterjesztettek megerősítés végett. * A „Pécsi Lapok“-ban olvassuk : Gyüdön egy pandúr egyszerre rémítő sikoltást hallott; hamar­jában a kiáltásra oda szalad, s három czigány le­pett meg, épen midőn egy öt éves leány szemeit akarták kiszúrni. Már ugyan megvérezték, de sze­rencsére a sértés még a szembe nem hatott. A pan­dúr tüstént összefogta őket, s a vallomásból az sült ki, hogy a leányt valahol lopták, s hogy kol­dulásra alkalmasabb legyen, akarták megvakítani. A három vén gazember szintén koldus, egyiknek nincs nyelve, a másiknak a lába van kitörve, a har­madik is nyomorék. Először azt állították, hogy a kis leány egyiknek saját gyermeke, azután azt mondták, hogy anyja ajándékozta volna neki Illő­kön. Mind a három most várja érdemlett büntetését. — Győr városa már korábban folyamodott, hogy jogi akadémiára állíttassák vissza, mely az utóbbi évtized alatt megszüntetve volt. E kívánat, úgy látszik, akadályokra talált, s az ügy nagyobb felvilágosítására közli a „Gy. Közlöny“ az illető városi folyamodványt. Ebből kitűnik, hogy a győri jogakadémia Mária Therézia által 1769 ben a du­nántúli kerület számára alapittatott. 1776 ban Niczky Kristóf kerületi iskola-igazgató által meg­nyittatott, 1785 ben II. József rendeletére Pestre helyeztetett­ a győri káptalan, s a város több ízben a visszaállításért folyamodtak , s kérelmüket 1802 ben az országgyűlés által is támogatatva, I. Ferencz betöltötte, így fennállott ez intézet egész 1848 ig, mikor az előadások felfüggesztet­tek, s később az oktatás­ügyet szabályzó minisz­teri rendelet ez intézetet eltörlötte. —■ A „Kath. N.“ írják Rómából, hogy prímás ő eminentiája máj. 31-kén Rómába érkezett. Júni­us 1-jén a jerusálemi sz. keresztről nevezett egy­házban, melytől ő em­in. bibornoki czimét kapta, pápa ő szentségét fogadta, kinek kocsiját szemé­lyesen felnyitván, a pápa őt meglátva felkiáltott: Örülök,hogy láthatlak. A szertartáson sok külföldi volt jelen. A néptömeg a primást.„Evviva il Primate d’ angheria!“ kiáltással fogadta. Ő eminentiája Úrnapra Pozsonyba váratott. —­ A sz. László társulat védszentjének napját 29 én fogja megülni, az isteni tiszteletet Lonovics József , exj. végzendi. — Veszprémmegyéböl a következő sorokat vet­tük. Junius hó 19 én Gasztonyban B. E. urnák szolgálatában levő két 16 éves cseléd förödni ment, s az egyik, ki úszni nem tudott, a másikat is az ör­vénybe ragadta, hol mind a ketten belehaltak. Ez eset következő babonára adott alkalmat. M. J. mint templom­atya, különben vagyonos és értelmes földbirtokos, a helybeli lelkész rendelete ellenére, ki a kiharangozást megengedte, annak ellene sze­gült, sőt a lelkészt s a segédlelkészt is az összegy­ült nép előtt rágalmazta, a 72 éves tanítót megverés­sel fenyegette, ha harangoztatni merészel, mert ál­lítása szerint a harangok a jégfelhek elleni erejö­ket elvesztik, ha a vízbe fúltak holttestei azokkal kisértetnek. Egyébiránt a két holttest tisztessége­sen eltemettetett, s hogy M. J. babonás hite a többi lakókra ne ragadjon, B. E. ur misét mondatott ér­ték s saját költségén eltemettette. — Temesvárról írják az „Alföld“ nek, hogy ott legújabban két nagy gőzmalom állíttatott fel, egyik Halbermayer úre a járásra, másik Schulhof Józsefé a sz. mihályi uradalomban. A malomjog különben Mária Theréziától nyert kiváltság alap­ján a várost illette, s csak 1856-ban nyert Brabady miniszteri engedélyt új malom állítására. Temes és Krassó megyékben a sáskák tetemes kárt okoztak, amott főkép a lippai járás szenvedett. Krassó megyében­­a sáskákat következő módon pusztítják : hajnalban, mielőtt a harmat felszá­radna, az irtásra kiszemelt helynek közepére vas­tagon szalmát hintenek, aztán messziről jó nagy kört képezve 2—3000 ember apró galyseprükkel a sáskákat a szalma felé tereli, míg végre a szal­ma annyira megtelik a sáskákkal, hogy nem lát­szik tőlük, akkor köröskörül meggyujtják, s ekkér a sáskákat megsemmisítik. Másnap ismét más tér­darabot fognak el ezen módon.­­ A Temesvárott összegyülekezett ausztriai, török, oláh moldvai a a szerb távirdai igazgatósá­gok 16 án est­e 10 órakor egy általános szerző­dést írtak alá. E szerződést részletesebb egyezke­dések fogják követni, melyek az említett államok mindennemű, a távirdai közlekedést illető viszo­nyait szabályozzák. — Pest városa tanácsa 12-én tartott ülésében azt határozta, hogy a telkek felosztása, zsendely­fedél készítése s általában mindennemű építkezési ügyekben az 1858. okt. 11 diki építkezési rend­tartás szabályai követendők. Ennél fogva az épít­kezni szándékozók, vagy kik nagyobb javítások­hoz akarnak fogni, hatósági engedelem nélkül ilyesmit el nem kezdhetnek, s csak­is az ily mun­kákra jogosított kézművesek segélyével élhetnek. Azok, kik ily engedély nélkül, vagy a jóváhagyott tervtől eltérőleg építkeznek 10 től 200 forintig terjedhető pénzbir­sággal bűntetteinek. Hasonlólag büntetés alá esnek azon kömives pallérok vagy kézművesek, kik ily munkánál közreműködnek. — Schaaffgotsche grófnő Brü­nnben kínos halál­lal múlt ki, ruhája meggyuladt, s midőn a szeren­csétlen menekülni óhajtva, cselédeit kiáltozva, ösz­­sze vissza futkosott, csak a lángot élesztette, s mi­re elolthatták már ruhái elhamvadtak, feje, kar­jai, melle súlyos sebekkel voltak elborítva, s min­den ápolás daczára 14-ikén reggel elhunyt. A sze­rencsétlen hölgy Schaaffgotsche Ferencz lovassági tábornok leánya volt.­­ A pesti vonaton 16-án két katona egyik 3 dik osztályú kocsiban egy kosarat talált, melybe egy 4 holnapos kis leány volt bepakolva. Vizsgá­lódásokból kitűnt, hogy a gyermeket Nagy-Kikin­­dán egy asszony tette be. A gyermek mellett zsi­dó betűkkel irt levelke feküdt, mely annak kiléte felöl talán felvilágosítást fog nyújtani. A város ka­pitányság a gyermeket a Rókus-kórházba vitette. — Ft. J­a 11­o­s­i­c­s Endre, kegyesrendi kor­mánysegéd, a budai társh­áz és elemi főtanodának igazgatója, a római tiberi akadémiának levelező tagja, f. hó 19-kén jobb életre szenderült. A bol­dogult 71 évre terjedő munkás élete legnagyobb részét, a gymnasiumi és tanító­képezdei ifjúság nevelésére, valamint irodalmunk gazdagítására is buzgón szentelte. Annyi tisztelője volt, a hány is­merője, a jóság, a becsületesség, a vallásos eré­nyek prototypjeül szolgálhatott a tiszta lelkű honfi, kinek kimultát annyian fájlalják. Temetése f. hó 21 kén, délután 5 órakor Budán fog tartatni. Béke hamvaira. Áldás poraira. — A „Törvényszéki Csarnok“ ismét megújítja félévi előfizetését évnegyedenkint 2 s félévenkint 4 stal. Azonkívül, hogy e jogszaki lap a jogi kérdések s reformok tudományos fejtegeté­sére, mint a „M­agyar öröködési jogról“ írt legújabb czikkei is tanúsítják — nagy buzgal­mat fordít; e lap fontos gyakorlati hasznokat is nyújt, midőn a kir. kúria ítéleteit közli. Ez már maga is meleg pártolást igényelhetne, miután a kúriai ítéletekből világosan látható, mi­kép­p legfelsőbb bíróságunknak, mely különben is el lenne teendőkkel halmozva, igen sokat kell foglalkoznia az eljárási hibák rectifikálásával,meg­­semmisitésével, mi nagy részben elkerültethetnék a jogi szaklap figyelemmel kisérése által. Ajánl­juk a szakértők figyelmébe: — B­a­l­a t­o­n g­ö­z­h­a­j­ó­z­á­s­i közgyűlés. Alálirt társulatnak f. évi febr. 18 -án hozott vég­zése szerint, minden évben tartandó lévén egy rendkívüli közgyűlés Balaton - Füreden , i­l­y r­e­ndk­i­v­ü­l­i k­ö­z­gy­ü­l­é­s folyó junius 30 - k­á­r­a, d. u. 4 ó­r­á­r­a, B­a­l­a­t­o­n F­ü­r­e­d­r­e ki­tűzetik, s arra a t. ez. részvényesek illően meghivatna­k. Balaton Füreden, 1862. jun. 16-án. A balatongözhajózási társulat választmánya. — Telegrafi tudósítás a bécsi börzéről jun. 20. 5% metalliqáus 70.90. Nemzeti kölcsön 82.80. Bankrészvény 832. — Hintelintézet 118.30. — Londoni váltók 127.80. Arany 6.12. NEMZETI SZÍNHÁZ. Junius 21 re van kitűzve : Bodorfi Henrik urnak, a nürnbergi színház tag­jának föllépteül : „Lammermoori Lucia“ opera 3 felvonásban. BUDAI NÉPSZÍNHÁZ. Jun. 21-re van kitűzve : „Angyal és daemon“ vígjáték. PttiHikttl ft«einényefe ANGOLORSZÁG. London, jun. 16. A N­a­p­o­l­e­o­n császár és Prim tábornok közt történt levélváltás a londoni „Times“-nak alkal­mat nyújt a franéziák mexikói helyzetéről ismét­­lőleg nyilatkozni. Prim tábornok leveléről, azt mondja, hogy az az udvarias spanyol bókok közé sok értelmet s katonai nyíltságot foglal, hogy egészben véve ügyesen van írva, s hogy annak hangja és mo­dora, a császárra bántólag nem fog hatni. Ezen előrebocsátás után áttérve a fő dologra, követ­kezőleg szól: „Az orizabai értekezlet alkalmával a franczia­­ képviselők zavarba jöttek az elfogadható ürügy iránt, melylyel a körülményt menthették volna, miszerint ők a hatalmasságok közt megállapított egyezmény feltételeitől eltértek. A Prim tá­­bornokné mexikói kíséretének, minden kihívás nélküli megtámadása, valóban eléggé bizonyítja, hogy Francziaország Mexicó iránti szándékát és állását megváltoztatta, s hogy azon állapítmá­­nyok által, melyekre a londoni egyezmény fek­tetve volt,­magát többé kötelezettnek nem tartja. Ha ezt előbb tudatta volna, akkor úgy Angliát, mint Spanyolországot is sok hi­ábavaló erő és költségtől kímélte volna meg; — de minthogy igy is valódi szándékát végre ismerjük, nem marad egyéb hátra, mint úgy cselekedni, mint a­hogy cselekedtünk volna, ha azt kezdetben is­merjük, vagyis magunkat a vállalattól elvonni. Francziaország minden felelősséget magára vál­lalt, s szívünkből kivonunk neki teljes dicsősé­get és nyereséget, melylyel az expeditió ígér­kezik. „P­r­i­m tábornoknak egyenes adatai szerint semmi kétség sem lehet többé az iránt, hogy Francziaország, a­helyett, hogy egyszerű pénzadósság behajtását czélozá, mely 700,000 frankról egy, vagy más módon 15 millióra emel­tetett, egyenesen mint Mexicó meghódítója indult meg, hogy új­ dynastiát alapítson, s oly feje­­lmet ültessen be, kinek tárgya csak Francziaország segélyével tartható fenn, a ki ennél fogva, úgy mint az I. Napóleon által alkotott királyok, csak azon hatalom képviselője lenne , mely azt teremté, s mely azt tetszés szerint ismét meg is semmisítheti. Mi nem mondjuk, hogy mindez semmi jelentéssel sem bír , mi ellen felszólalhat­nánk, hanem állíthatjuk, hogy az egészben egyéb sajnálni valónk alig van, mint hogy oly dolog­­bani részesülésre használtattunk fel, mely sem­mire se vezetett.“ Egyebekben a „Times“ megmarad korábban kijelentett véleménye mellett; t. i. hogy Fran­cziaország semmi oly érdeket sem támad meg, melynek fenntartása Angliának szivén fekszik, nem sért meg semmi oly jogot, melyet Anglia vé­delmezni kívánna. „A nagy és erélyes nemzet — folytatja a city lap — egészen természetszerűen terjeszkedni akar, s nekünk az ellen nem lehet semmi ellen­vetésünk, hogy erre alkalmid a két pezeán és két continens közti magas zónát választá. Mexi­­córa nézve a franczia beavatkozás végtelen jóté­­teményű lehet. — Ha nem kérdeni lehet, minő haszonnal kecsegteti az magát Francziaországot ? Ezen kérdésre nem bírnánk megfelelni, és sze­rencsére ez nem is szükséges. Francziaország önmaga legjobban érzi érdekeit, valamint legjobb­­őre saját dicsőségének. Mi felte­sszük, hogy eszé­­lyes uralkodójának valami oly czél lebeg szemei előtt, mely a nagy vagyon és véráldozattal, melyre magát elhatárzó, helyes arányban áll, s mi szívünkből kivánunk neki legjobb eredményt.“ Hasonló következetességgel ragaszkodik a vi­láglap az éjszakamerikai hadi eredményekhez korábban kötött ítéletéhez. Szerinte az unionista hadsereg győzelmeit csak az éjszaki lapok hozott betűs jelentéseiben találhatói fel: a richmondi csata sem volt egyéb, mint a confoederátiak diadala, mely a másodnapi határozatlan ütközet által semleges eredményűvé tétetett. „Mindezen bajnoki vitézség — mondja a „Ti­mes“, mindezen vérontás ép oly haszontalan és dicstelen, mint lenne, ha a h­arczosok fogadott gladiátorokként viaskodnának valamely őspo­­gány amphitheatrumban. Semmi se bizonyíttatik be, és semmi se döntetik el erőködéseikkel; na­gyon valószínű, hogy ez arra sem képes, hogy Richmond elestét siettesse, vagy feltartóztassa, sőt ha ez eset beállana is, még akkor se gyako­rolhatna semmi befolyást sem a világtörténetre.

Next