Pesti Napló, 1862. július (13. évfolyam, 3715-3741. szám)

1862-07-10 / 3723. szám

157-3723 13 ik évi folyam. Csütörtök, jul. 10, 1862. Szerkesztési iroda : Ferencziek tere 7-ik szám , 1-ső emelet. E lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fo­gadtatnak el. Kiadó-hivatal: Ferencziek terén 7-dik szám földszint. A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz , kiadása körüli panaszok , hirdetmények) a kiadó­hivatalhoz intézendők. Előfizetési föltételek : Vidékre, postán : Helyben, házhoz hordva : Félévre . . . . 10 frt 50 kr. a. é. Évnegyedre ... 5 frt 25 kr. a. é. Hirdetmények díja: 7 hasábos petit-sor egyszeri hirdetésnél 7 ujkr. Bélyegdij külön 30 ujkr. Magánvita 5 hasábos petit-sor 25 ujkr. Előfizetési felhívás „PESTI NAPLÓ" julius-decemberi folyamára Előfizetési ár : július—decemberi 12 évre 10 írt 50 kr. julius—septemberi */* évre­­ írt 25 kr. Az előfizetési dijak közvetlenül a kiadó­­hivatalhoz intézendők. A „Pesti Napló“ kiadóhivatala. PEST, Julius 9. 1862. Azon „Promemoria“ czikkek, melyek­kel e lapok — jelenleg távollevő — szer­kesztője a „Pesti Napló“-nak az újabb időben felmerült programmok és a ma­gyar kérdés megoldását tárgyazó röpira­­tok irányában követett figyelő magatar­tását indokolta, úgy látszik, nem győzték meg a félhivatalos magyar sajtót a „P. Napló“ ez idő szerinti politikájának he­lyességéről. Legalább a „Sürgöny“ „az időknek meg nem felelőnek s kicsinyesnek“ nyil­vánítja különösen a módot, melylyel a „Pesti Napló“ Schmerling államminiszter úr ő nagyméltóságának a Reichsrath jún. 26-ki ülésében tett „békülékeny“ nyilat­kozatát fogadá. Kecskeméthy A. úr ab­ban, hogy a „Napló“ új programmal nem áll elő, miután a magáét elmondta, „oly török fatalizmus tolmácsolását“ látja, mely nemzetünket is ma holnap a török sorsára fogja juttatni.— Mi több, csak egy hajszál­ba múlik, hogy érdemes kollegánk épen a ,,P. Naplót“ nem teszi felelőssé azért, ha az államminiszter úr „békülékeny“ nyi­latkozata netalán újabb visszaesés indo­kául használtatnék fel. Mi megvalljuk, a befolyást, melyet a „P. Napló“ a hazai közönségre gyakorol, nem tartjuk annyira föltétlennek, hogy annak kifolyásaként elismerhessük az imputatiót, mely Schmerling úr „békülékeny“ szán­­dékainak meg- vagy meg nem testesülé­­séért, valósításáért vagy visszahúzásáért, a felelősséget ránk hált­sa. Mi úgy tudjuk, hogy a mai világban népszerűek — nem a nevek, az egyének és a lapok — hanem az elvek; és hogy ha mi ma, akár eddigi, szabatosan formu­­lázott programmunktól elállva, vagy azt módosítva, másikkal állanánk elő: holnap már akadna más, talán nem egy, nem is kettő, a­ki az elejtett programmot helyet­tünk felvenné, ugyanazon vagy megle­het még na­yobb sikerrel, mint mi. És ha olvasóin­knak némelyik gáncsoló kol­legánkéinál aránylag nagyobb számára hivatkozóak, ezt csupán annak valószínű­vé tételére tevők, hogy az olvasó­kö­zönség azon része , melynek politikai érzületét és nézeteit tolmácsolni szeren­csénk van, aligha úgy nem találja, hogy mi szerény véleményünket a függő nagy kérdésről akkor, a­midőn lehetett, elég világosan és elég szabatossággal elmond­tuk. Különben ha a június 26-ai reichsrathi ülés és miniszteri nyilatkozat méltatásá­ban kelleténél pessimistábbak voltunk volna, mentsen ki azon körülmény, hogy i..­ nem valónk azon szerencsés helyzet­ben, mint a „Sürgöny“ bécsi levelezője, a­ki optimistább felfogása indokolásául ma­ga sem annyira azt hozta fel, a­mit az ál­lamminiszter úr mondott, hanem azon érzékeny hangot, melylyel elmond­ta: „hogy örömmel üdvözli azon napot, midőn azon képviselők, a kik még nin­csenek itt, helyeiket a birodalmi ügyek közös tárgyalása végett elfoglalják.“ ő excellentiájának ily eventualitás fe­letti érzékeny meghatottságán mi nem kétkedtünk soha ; csupán az iránt van né­mi kételyünk, vájjon a meghatott érzékeny hang magába véve képes volna-e megren­díteni oly meggyőződést, mely nem szen­vedélyes, hanem erős jogérzeten alapul? Azonban még kérdés : az államminisz­teri beszéd horderejének méltatásában a „Pesti Napló“ volt-e túlságosan pessi­mista, vagy épen a „Sürgöny“ meg az „Ung. Nachrichten“ voltak kelleténél op­timistábbak ? És ime, itt egy véletlen támogatóra ta­lálunk a „Sürgöny“ ellenében. A “D. Zig“ tegnapi számában ezeket olvassuk : „Úgy látszik, hogy a magyar lapok az utóbbi időben, azon szavak megítélésénél, melyek a mi­nap a magyar kérdésre vonatkozólag a minisz­teri padról mondattak, azon szabályt ,hogy egy alkotmányos kormány ismeretlenül s titkolódzás nélkül szokta megmondani mit akar) elfeledték; különben az államminiszter úr nyilatkozatának nem tolták volna alája azon értelmet, s általában a kormány czélzatait nem magyarázhatták volna oda,mintha ez utóbbi kész volna még a császár Ő Felsége által felállított alkotmányos alapeszmék félretételével is Magyarországgal transigálni.“ „És hogy semmi kétség ne maradjon fenn, hogy a félhivatalos bécsi lap egye­nesen magyarországi félhivatalos kolle­gáit érti, kitűnik a ,Donau Ziga következő szavaiból, melyekben kimondja, hogy a „pacificator“ szerep meg a népszerűség szép dolgok ugyan, de azért a magyar ál­lamférfiak gondolják meg, hogy a monar­chiában csak egy kormány van, s „a magyar népnél ne keltsenek oly reménye­ket, melyek nem teljesíthetők.“ Elég világos-e ez annak begyőzésére, hogy a június 26-ki reichsrathi ülés hord­erejének méltatásában nem mi voltunk túl pessimisták, hanem inkább a félhiva­talos sajtó volt túl optimista? Igaza van-e e lapok szerkesztőjének, midőn azt hiszi,hogy az egységesítés kísérlete, azért, hogy 1849-ben egy me­reven centralizáló democraticus charta, s 1849 után az absolutismus utján nem si­került, még véget nem érte Bécsben? És ha úgy van: török fatalismus-e programmozás nélkül várni és remélni? X. Az elitélt journalisták ügye a reich­srathban. Ez ügy—mint már táviratilag jelentve volt — a bécsi képviselőházban tegnap került tár­gyalás alá a „Concordia“ folyamodványa alkal­mából. Gr. Gleispach a kérvényezési bizott­mány részéről a következő kijelentést tette : A bizottmány egyhangúlag abban állapodott meg, hogy a reichsrathnak — illetőleg a reichsrath két háza mindegyikének — csak azon jogosult­sága van, hogy a törvényhozásban közreműköd­jék, az executív hatalom azonban az államha­talom számára van fenntartva; a jelen kérvényt illetőleg a háznak nincs beavatkozhatása. A bi­zottmány tehát ajánlja: „Határozza el a ház, hogy ezen petitio az igazságügyminisztériumhoz tétessék át alkalmas (geeigneten) intézkedés vé­gett, a pártolásába ne bocsátkozzék. Erre a következő vita fejlődött ki: G i­s­k­r a azon módosítványt csatolja a bi­­zottmányi javaslathoz , hogy az „alkalmas intéz­kedés végett“ szavak helyett „méltánylás végett“ tétessék. A „méltánylás“ szó nem fejez ki még csak közvetlen ajánlást sem, az így módosítandó javaslat tehát sem a ház szokásával, sem a dolog természetével nem ellenkezik. A­mi az anyagi tartalmat illeti : a petitio egy törvé­nyesen elismert testület által, igen tiszteletre­méltó és kitűnő férfiaktól adatott be. Kollegáik közül többen súlyos büntetések alá vettettek. Nem tudni világosan : az ügy mily stádiumban van. Annyi azonban ismeretes, hogy már min­den törvényes út és mód ki van merítve. Most már a ház minden egyes tagjának subjectív fel­fogásától függ : várjon méltónak tartja-e a peti­­tiót a méltánylásra? Azon büntetésre méltó cse­lekedetek, a­melyekre vonatkozólag a kegyelem kieszközlendő lenne, mindenesetre az állam biz­tonsága és az alkotmány ellen az igen hathatós eszköz, a sajtó által felette megfontolásra méltó körülmények közt hajtottak végre — oly körül­mények között, a midőn minden állampolgárnak kötelessége volna az alkotmány megszilárdítása és kifejtése körül közreműködnie. E körülmény joggal idézte fel a törvény szigorát. S a bírák lelkiismeretes,­­ talán igen is nagy szigorral ítéltek. Nem lehet okadatolni miért, de tény, hogy mindenütt azon nézet uralkodik, miszerint nem ezen büntetésre méltó cselekedetek üldöz­­tetnek, hanem az elítélt lapok iránya az, a­mi üldöztetik, és ez több ok egygyel a megke­­gyelmeztetésre. Vizsgáljuk meg egyébiránt : minő törvények sértettek meg a fennforgó esetben. Oly törvé­nyek ezek, a­melyek egy átalakulási proces­­susban foglaltatnak; törvények, melyek a viszo­nyoknak többé meg nem felelnek, s a­melyek­nek átalakításán mind a két ház szorgalmasan dolgozik ; törvények, a­melyek az absolutismus és a legraerevebb reactio jellegét hordják ma­­gukon. És így történt az, hogy az illetők e tör­­vények szigorú alkalmazásánál a lefolyt korszak praeventív intézkedéseire viszzavágyódnak. Uraim ! Nemcsak személyes szabadságukban korlátoztatnak e büntetések által az illető jour­­nalisták, de némely esetben még a bilincs­hordás borzasztó hozzátétele, sőt még a b­ö­j­t is igénybe van véve, a böjt, melyet a törvény­székek azért szeretnek alkalmazni, hogy helyet­te a fogság ideje aránylagosan megrövidíttethes­­sék. Mindnyájan tudjuk, hogy azon lapok által — a­melyeknek megkegyelmeztetése most szó­ban forog — ezen ház majoritása elég gyakran, s épen nem kimélyes szavakkal vádoltatott te­hetetlenséggel, a kormány által kijelölt utáni va­kon haladással, nagylelkűség s önállóság hiányá­val stb. stb. De épen e momentum az, a­mi en­gem arra bír, hogy a megkegyelmeztetést pártol­jam, hogy ez­által az alkotmány ellenesnél föléb­redjen azon meggyőződés, miszerint ott, a­hol valamely ügy objectív megítélése forog fenn, e ház sokat kárpált, majoritása sem ránkért, sem gyűlölséget nem táplál. Kuranda: Ne csaljuk magunkat arra nézve, hogy a szóban forgó elitéltetések bel- és külföl­dön oly hatást idéztek elő, mely igazolni látszik, hogy a ház, miután a dolog egyszer szóba jött — nem egészen részvét nélkül és nem egészen kö­zönyösen fordul el attól. Nem tagadhatni, hogy az ítéletek szigorúsága, korunk szelleme s az al­kotmányos elvekkel ellentétben áll; mit monda­nának önök, ha botbüntetés szabatott volna! (Oho, oho). Uraim, böjt és láncz testi bünte­tések. He­in : Kérem a szónok urat, a birói ítélete­ket ne bírálgassa. Kuranda. Ez nem vola czélom, s kérem, hallgassanak ki. Tény, hogy rövid utazásom alatt, melyből épen visszatértem, hangokat hal­­­lottam, melyek az elitélés módjára nézve kárhoz­­­­tatólag nyilatkoztak. Én azt mondom, tisztelet­reméltó férfiak, kiket az ítélet ért, s már ennél­fogva is részvétre érdemesek, mivel tán egy év leforgása alatt, ha azt tennék, a­mit tettek, büntetlenül maradnának. Ismétlem önök előtt uraim, én e szót „méltatás“, részvétünk igen mérsékelt kifejezésének tartom, s ajánlom önöknek az előttem szóló indítvá­nyát. Wiser szintén kiemeli a fennálló büntető törvényhozás ellentétét az uj viszonyokkal, mint a kérvény szószólója s emlékeztet az állammi­niszter ismeretes köriratára, mely a sajtó szaba­dabb mozgását tette kilátásba s miáltal a sajtó indíttatva lehetett, oly térre lépni, hová a bejut­­hatás még nem volt egészen szabad. Előtte úgy tűnnek fel a lefolyt perek, mint az összes sajtó átalános, sommás megintése, hogy a fennálló tör­vényekre emlékeztessenek. Dr. Zyblikiewicz : Nyolc­ lap s 11 hír­lapíró ítéltetett el, két lap el is bukott a büntető ítéletek következtében, mások lételét veszély fenyegeti. Némelyiket a kormányforma elleni támadás vádjával terhelték, holott Ausztria al­kotmányos,­­ azon lapok egészen alkotmányos érzelműek. Másokat a közcsend háborítása miatt ítéltek el, holott csak a kormány beligazgatási rendszabályait róttak meg, mely jogot Pits mi­niszter oly nagyra becsüli, hogy így szólt: pén­zen vennék magamnak ellenzéket, ha ingyen nem kapnám. Ha már az igazgatási rendszabá­lyok megrovását csendzavarásnak nevezik, azt csak a jelen kormányra nézve kellene tenni, a­mint történt is Bécsben, de Lengyelországban egy-egy lapot el lehetne ítélni a korábbi kormány ellen intézett rászólás miatt is. Azt sem kell fe­ledni, hogy ama lapok az o c t o b e r i diplo­ma érdekében képeztek ellenzéket, mely pedig szintén császári törvény. — Mindezek­nek oka a büntető törvény, s név szerint a 65. §. E törvény már holt betűjének új életet kell adni. Maguk a törvényszékek haboznak a 65. §. ma­gyarázatában. Bizonyítja ezt az, hogy a bécsi or­szágos törvényszék csak oktoberben vette elő a már augusztusban készen volt czikkelyeket; bi­zonyítja ezt, hogy a lengyel törvényszékek csak felsőbb parancs nyomán üldözték a nemzeti dalo­kat, melyeket azelőtt még a zsandárok és rend­őrök közt is osztogatának. Ez bizonyult tény. Szónok felhozza a büntető ítéletekben való egye­netlenséget, a­mi hasonlókép a törvényszékek in­gadozására mutat. Giskra indítványához csatla­koznék, ha nem volna oly korlátolt, de az egész lengyel sajtó kereset alatt van; all elitélt szer­kesztő közül 4 lengyel, az összesen 33 hónapi súlyos börtön közül a nagy rész lengyel szerkesz­tőkre esik; azon 11,400 forint birságból, mely az elitélt lapokra rovatott, 7000 forint esik a lengyel lapokra. A „Czas“ azon időben, hogy a pénzügyminisz­ter kijelenti, hogy a deficit 15­­millióval ke­vesebb , egy táviratot kapott Bécsből , mely azt m­ondá: „a deficit 15 millióval van hát­rányban.“ Ha fejét levágatja sem tudta volna, várjon azt jelenti e ez, hogy a deficit kisebb vagy nagyobb. A szerkesztőség ezt így fordította „a deficit 15 millióval lett több.“ Midőn másnap a bécsi posta megérkezett, azonnal kiigazította a tévedést, s a pénzügyminiszter beszédét teljesen közölte: ennek daczára a „Czas“ közcsendhábo­­rításért bevádoltatott. Szónok azon javaslattal végzi: fejezze ki a ház azon óhajtását, hogy az igazságügyminisztérium kérjen felhatalmazást ő felségétől, miszerint az összes sajtópe­reket megszüntethesse. Z­e­­­e­n­y ugyanezen értelemben megjegyzi, hogy a ház kisebbségével a centralista lapok­ban nem bántak jobban, mint a többséggel a foe­­deralista sajtót illetőleg. Gr. Gleispach kijelenti, hogy ha a kér­vényezési bizottmány nem ajánlá a szóban for­gó kérvény melletti szószólást, ezt csak azért té­ve, hogy a korona jogaiba ne elegyedjék , de egyátalában nem akarta azt előkelőséggel vissza­utasítani. Zyblikiewicz javaslatához már ennélfogva sem járulhat , mivel ő a kér­vényezők kívánságába bele­ereszkedik , és mivel különben is a ház véleménye szerint nem értendő itt valamely speciális sajtó, mint a bécsi, szíriai, cseh stb. Szónok aztán magyarázza a „Concordia“ czélját és föladatát, s több para­­graphot idéz, miből kiviláglik, hogy az nem egyéb jótékonysági intézetnél. Még kevésbbé le­het joga e jótékony intézet elnökségének az egész hírlapirodalom nevében beszélni; csak a hat alá­író úr petitiója ez. S ezért kellene-e ily nagy gé­pezetet mozgásba hozni ? Szónok most be akarja bizonyítni , hogy ha nem történt is avatko­zás a korona jogaiba az e petitio melletti szóemeléssel , legalább is kisebbíttetik a ko­rona érdeme. Ha a ház elítélt vétségek és bűnök mellett kegyelemért folyamodik, miért ne nyernének kegyelmet más bűnök, például a vámsikkasztások? A jogegyenetlenségről, a­mint nevezték, itt szó nem lehet. Csak az a mel­letti ügyvédkedéssel állana be ilyen. A bizott­mány kötelességének tartotta, hogy épen ott kérjen tanácsot az értelemtől, a­hol a szívhez akar szólani. Schmerlin­g államminiszter : Bizonyá­ra sehol sem gyakoroltatott a fejedelmi ke­gyelem oly magas mérvben, mint épen I. Ferencz József alatt. A legegyszerűbb viharok ingatták meg a birodalmat, a monarchia egyik részében az alattvalók trónvesztettnek nyilatkoztatták az uralkodó családot; ö Felsége a legnagyobb mér­tékben gyakorlá kegyességét. Jelenleg nincs Ausztriában oly börtön, hol 1848 s 1849-ki bűn­tényekért lakolnának. Hogy tehát ö Felsége a kegyelem forrását gazdagon engedi folyni, két­ségbevonni nem lehet. Annál inkább köteles­sége a minisztériumnak a fejedelem kegyes­ségét kellőleg indokolt esetekben hívni fel, a jelen esetben hiányzanak a kellő indokok. Szemére hányták a kormánynak, hogy csupán ellenzéki lapok el­len intéztetett a sajtó-bűnvádi eljárás, s hivat­koztak egy angol miniszter nyilatkozatára, ki azt m­ondá , hogy ha ellenzék nem len­ne , vásárolni kellene azt. Az osztrák kor­mány is hozzájárul e nézethez, de gondol­ja meg mindenki, hogyha P­­ 11 idejében­­ bárki is merészlette volna Anglia alkotmá­­­­nyát megtámadni, bizonyára Botany Bay­­fa­l fog vala vándorolni Ezért tehát nem kor­mánypolitika, de kormány kötelesség, az alap­törvényeket alkalmazásba venni, s annak ellen­ségei ellen a létező legnagyobb erővel lépni fel. Más oldalról azon szemrehányást is tettek a kor­mánynak, hogy ép­p volt, mely a nagy engedé­kenység által azon csalásomba ringatta el a sajtót, mintha most már mitől sem kellene tartani. Min­denki, ha csak legkisebb politikai tapintattal bír is, be fogja látni, hogy a praeventív rendszabá­lyok felfüggesztése által, s pedig csak ez jön megígérve az ismert köriratban, a törvény ko­­molysága csak annál inkább lép életbe. Ép olyan hibás nézet az is, mintha a büntető­­törvény s a bűnvádi eljárás az elítéltetésekre bármely befolyással is lett volna. Az esküdtszé­kek elleni legnagyobb tévedésnek tartaná, ha máskép, s nem az érvényben álló törvények ér­telme szerint ítéltek volna. Ezenkívül a birodal­mi tanács mind­két háza már egy ide vonatkozó kormányt elő­terjesztmény elfogadása által bebi­zonyították, hogy ők az alkotmányt a törvény különös oltalma alá akarják helyezni. A „Concordia“ kérvényébe mélyebben be­ereszkedni, szónok szükségtelennek tartja az elő­adó kimerítő jelentései után. Giskra javaslata ugyan igen ártatlan­,­­ mégis csak a bizottmányi javaslatot ajánlja. Érje be a ház azon biztosítás­sal, hogy a kormány nem fog vonakodni, azt elítél­teket, különös tekintetre méltó esetekben, a fe­jedelem kegyébe ajánlani, azonban ez alkalom­mal sem fog eltérni a büntető perrendtartástól, mely az érdekletteknek s rokonoknak szabad­ságában hagyja a korona kegyelmére hivatkozni. A ház tartózkodjék általános javas­lattételtől. A szavazásnál a bizottmány javaslata fogad­tatott el. Giskra és Zyblikiewicz javaslatai hatá­rozott többséggel visszautasíttattak. Giskra ja­vaslata mellett szavaz a jobb­oldal legnagyobb része, a baloldalról: Giskra, Mühlfeld, Kuranda, Riedl, Wiser, Rechbauer. Lapszemle. Schulhof­er bérleti rendszeréről a III-ik Agricola czikk a „Gazdasági Lapok “-ban ezeket mondja : Az államjavak, Schulhof ur véleménye , ille­tőleg javaslata szerint, egyedül csak úgy lenné­nek a legmagasb jövedelmezési fokra emelhe­tők, ha azok minden korlát s tar­tózkodás nélkül egész terje­­delmekben adatnának hosszú időre bérbe. Ezen czélra ajánlja a szerző az államnak : egy bizalmi férfiakból állandó bizottmány alakítását, melynek feladata lenne : az összes közczélú ja­vaknak miképen történendő kibérlése iránt vé­leményt adni. E bizottmány állana, szerinte, ré­szint azokból, a­kik a nevezett javakat az illető minisztériumban jelenleg is igazgatják, részint pedig szabadon választandó s abba meghívandó szakemberekből. Ezen bizottmány aztán tanács­koznék minden, az állam igazgatása alatt levő javak felett. Az államjavak bérbe juttatását Schulhof­er olykép látná kívánatosnak, hogy azok vagy egészben adatnának át egy nagy vállalkozó társulatnak, vagy pe­dig nagyobb csoportokban egyes febér­lőknek (Generalpächter). Bérbe adandó lenne pedig: minden szántóföld, rét, legelő, erdő, kert, épületek, gyárak, a már kibérlett jövedelmi for­rások , kőbányák, tőzeg- és kőszéntelepek , re­gálék, s minden nevezett jogok, úgy, a­mint azokat a tulajdonos eddig használta vagy hasz­nálhatta. Az építkezéseket, terheket és adókat szintén a bérlők vállalnák el, de sőt a tagosítás és birtok-elkülönözés is, a tulajdonos felügyelete s jóváhagyása mellett, a bérlők által eszközöl­tetnék. A tulajdonosnak, vagyis ez esetben az áll­am közsegeinek csupán a földbirtokra való felügye­let lenne tiszte, nehogy a javak zsaroltassanak, avagy azokon rongálások történhessenek. Egy szóval az állam, Schulhof úr bérlési rendszere szerint, egy kis felügyelet mellett csak a nagy és biztos jövedelmet rakná zsebjére, a­nélkül, hogy a kiadások terhei s gondjai nyugtalaníta­nák ! Adja ezek után Schulhof úr, ajánlott bérleti rendszerének vázlatát, egészben véve 75 pont­ban, s kiterjednek ezek jóformán minden, ily elintézésnél előfordulható viszonyokra. Hely­szű­ke miatt mi mindezen pontokat nem adhatjuk részletesen, hanem csak azokról szólunk bőveb­ben, melyekre nézve észrevételeink vannak. A haszonbér ideje 24—30 év, kezdete máj. 1. napja, a midőn a gazdaságban amúgy is legkevesebb a készlet. A bérösszeg minden egyes jószágtól külön s aztán mindannyitól együtt számittatik föl. C a u t i o az évi haszon­bérnek fele, melytől a tulajdonos kamatot fizet. A bérfizetés félévenkint s előre történik. A befizetés helyei az adópénztárak, vagy más kijelölt helyek. A pénz értékének tör­ténhető változásait a szerződő felek egymás közt egyenlítik ki. A fizetési határidőt a bérlő oly pontosan tartozik megtartani, hogy azon esetben, ha egy hónappal késnek a lero­vással, az évnek lefolytéval bérlete egyszerűen meg lenne szüntethető. A haszonbér-fi­zetés semmi szin és ürügy alatt vissza nem tartóztatható; ha a bérlőnek alapos viszontkövete­­lései támadnak, igazítsa el azokat a maga útján. Hogy a bérlő a birtokot s az ahhoz tartozó min­dennemű jogokat és javakat annál inkább fen­n­­tarthassa: a tulajdonos által e czélra a bérlő­nek kellő felhatalmazás szolgáltatik ki. A szer­ződéshez az egész birtok térképe a leltárral, s minden egyéb javadalmak és jogok pontos le­írása csatolandó. A bérlőnek átadatnak még azon jogok és javadalmak is, melyek a leltárból s le­írásból történetesen kimaradtak, s az ilyenekért, ha felmerülnének, a bérlő semmit sem fizet. A bérbe vett tárgyak teljes épségben fenntartását a bérlő köteles teljesítni. Ha a bérbe vett jószágot bár­mily irányban kár fenyegetné, ez a tulajdo­nosnak haladék nélkül feljelentendő, s a fenye­gető kár a bérlő által eltávolítandó. A feljelentés­nek elmulasztása esetében a kárt a bérlő viseli. A gazda­épületek, eszközök, s minden egyéb fel­­szerelési tárgyak „jó, középszerű s rész“ meg­különböztetéssel, a mennyire lehet szám, mérték és súly szerint is — adatnak át a bérlőnek. A marhát súly és kár szerint veszi át a bérlő, a régi leltárt pedig becs szerint vagy készpénzzel fizeti ki Az épületeket azon karban tartozik a bérlő fenntartani, a­melyben átvette. A rész épü­leteket a tulajdonos beleegyezésével leronthatja, vagy jó karba hozhatja. Ellenben nem felelős a bérlő azon rosszabbulásért, mely évek lefolyása alatt az épületekben szükségkép bekövetkezik. „Ezen kikötés utóbbi formája alatt, majd meny­nyi épület dőlhet halomra, azt előre természete­sen senki sem határozhatja meg. Már ennek ér­telmezése egyedül a bérlő becsületességétől függ­“ Azon épületeket, melyek a bérlő saját czéljai­­ra szükségesek, a bérlő a magáéból építteti föl; ezen épületekhez megkívántat é , a jószágban lé­tező nyers­anyagokat azonban a bérlő ingyen felhasználhatja. „Kényes és bonyodalmakat okozható pont ez is, mert hiszen a bérlő a gazda­épületeket is mind saját javára építteti a magáéból, miért kap tehát azokhoz anyagot ingyen a máséból ? És annál inkább homályosak ezen határozatok, mi­vel a bérlő által készíttetett épületek a bérletnek visszaadásakor neki a tulajdonos által becsáron kifizetendők.“ Új gyárakat állíthat, a létezőket nagyobbít­­hatja a bérlő, egyszerű feljelentés és a birtokos beleegyezése mellett. Ilyetén épület aztán a ha­szonbér idejének leteltével a bérlő tulajdona marad . sőt ahhoz a birtokos, bizonyos megha­tározandó földterületet, kikötés szerint adni is tartozik. „E pont értelme szerint a birtokos olyatén birtokos társat fogad be birtokába, ki neki idő­vel meglehetősen terhére lehet. Egyébiránt ha rá áll, akkor nem lehet kifogása utóbb“ A létező vizi építményeket tartozik a bér­lő fenntartani. Újaknak építése a tulajdonost terheli. — Az ilyek­ építésénél a haszonbérlő ügyel föl. Háború és belnyugtalanságok által okozott károkon kívül, a többit mind a bérlő köteles vi­selni. Ha dög miatt a neki átadott marhából va­lamit le kell üttetni, ezek száma a bérlőnek át­adott marhaállományból levonandó. „Ezen határozás a birtokosra nézve annyi­ban lehet káros, a­mennyiben a bérlő saját hit­vány marháit üttetheti le, s azokért a tulajdonos értékes­ jószágából ugyanannyit leszámít. Ezen pontot lehetetlen ellenőrizni.“ Az épületek biztosítása a bér­lőt illeti, úgy­szintén az egyes, tűz által elpusz­tulandó épületek felépítése is. Ha ilyetén épüle­tek a visszaadáskor jobb karban lennének, mint a minőben átvétettek, akkor azoktól az érték­­többletet a bérlőnek a tulajdonos megtéríti. A b­i­r­t­o­k­t­a­g­o­s­í­t­á­s­t és elkülönítést a tulajdonos felügyelete és segélyével a bérlő kö­teles keresztül vinni. Ennek költségeit a tulajdo­nos viseli. A szaporodott birtok­területtől a bérlő tartozik a szerződés értelmében fizetni. „Hát ha a birtok kisebbedik, mi törté­nik akkor? Erről hallgat a szerződés. Uj anyag, súrlódásra s perlekedésre.“ A függő követelések s tartozások behajtását s kifizetését a bérlő teljesíti bizonyos száztéli juta­lomért; erről a haszonbér fizetése idején beszá­mol, s a tulajdonos helyett kifizetett tartozásokat ugyanakkor vonja le a haszonbérből. „Ha a kifizetett tartozások nem nagyok, ak­kor ezen intézkedés még csak megjárja, ellen­kező esetben azonban könnyen megtörténhetnek, hogy ezen fizetés a bérlő forgó tőkéjét mértéken túl venné igénybe.“ A haszonbéres jószág kezelését illetőleg, a bérlő a pusztításokat s eladást kivéve, teljes sza­badsággal intézkedhetik, s korlátozva egyátalá­ban nincs. Vethet és művelhet tehát borúra­­derűre úgy, a mint neki tetszik. „Ezen pont is könnyen Eris almájává válhatik a bérlő és bárbeadó közt, mert hiszen a pusz­títás szó sokféle magyarázatot elfogad; sok oly cselekvény, mely a birtokos által pusztítás­nak jellemezhető, a bérlő előtt hasznos és ártat­lan dolognak tetszhetik. Itt sokkal határozottabb formulázásra lett volna szükség.“ Trágyát el nem adhat a bérlő soha, szalmát sem az utolsó öt év alatt. „Schulhof­er szerint tehát a bérlő 30 év alatt, ha neki tetszik, eladhat minden takarmányt, és 25 év alatt minden szalmát is. Úgy látszik, az 5 évi szalmaeladási megszorításban mindezen elő­fordulható bajoknak elégséges ellenszerét látja. Bizony igen szerény felfogás, s az a birtoknak és birtokosnak teljes romlását eredményezheti! No már a bérlő igy, ha jó és termékeny földeket vészen át, csakugyan boldogulhat!“ A réteket és legelőket a bérlő szabadon fel­törheti, átalakíthatja az erdőket is földekké, ré­tekké vagy legelőkké, de erről már a szerző­désben előre különösen kell gondoskodni. „Ezen pont a fentebbivel egészen rokon, s a birtokot valóban teljesen tönkre silányíthatja. Ezekből látszik főleg, hogy Schulhof úr ajánlott bérlési rendszabályai a tulajdonos s az ország valódi érdekeivel mily keveset törődnek ! Rétet, legelőt feltörni, takarmányt , szalmát eladni, s a föld termékenységét mégis fenntartani — va­lóban remek dolog. Schulhof úr sokra mehet vele, de annál kevesebbre fognak menni azok, kik birtokaik bérbeadatását ilyformán megen­gedik.“ A vetések és mivel ezek a bérleti idő lejártá­val úgy adatnak vissza, a­mikép átvétettek. „Ha a fentebbi pont szerint a réteket és lege­lőket fel lehet törni, úgy azt hinnék: a vissza­adás nem lehet olyan, mint a minő volt az átvé­tel. Vagy tán akkorra a bérlő a feltört rétek és legelők elébbeni állapotát újra visszavará­zsolja?!“ Az erdőket a bérlő, előlegesen meg­állapított terv és leírás mellett használhatja csak. — A­hol a teljes kivágás erdé­zetileg szükséges, azt a bérlő megteheti; köteles azon­ban a helyett új erdőt vetni és nevelni. Aljer­­dőknél a vágásrend és terület határozottan kije­lölendő. A ritkítás lehető kártékonysága körül-

Next