Pesti Napló, 1862. július (13. évfolyam, 3715-3741. szám)
1862-07-10 / 3723. szám
157-3723 13 ik évi folyam. Csütörtök, jul. 10, 1862. Szerkesztési iroda : Ferencziek tere 7-ik szám , 1-ső emelet. E lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kiadó-hivatal: Ferencziek terén 7-dik szám földszint. A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz , kiadása körüli panaszok , hirdetmények) a kiadóhivatalhoz intézendők. Előfizetési föltételek : Vidékre, postán : Helyben, házhoz hordva : Félévre . . . . 10 frt 50 kr. a. é. Évnegyedre ... 5 frt 25 kr. a. é. Hirdetmények díja: 7 hasábos petit-sor egyszeri hirdetésnél 7 ujkr. Bélyegdij külön 30 ujkr. Magánvita 5 hasábos petit-sor 25 ujkr. Előfizetési felhívás „PESTI NAPLÓ" julius-decemberi folyamára Előfizetési ár : július—decemberi 12 évre 10 írt 50 kr. julius—septemberi */* évre írt 25 kr. Az előfizetési dijak közvetlenül a kiadóhivatalhoz intézendők. A „Pesti Napló“ kiadóhivatala. PEST, Julius 9. 1862. Azon „Promemoria“ czikkek, melyekkel e lapok — jelenleg távollevő — szerkesztője a „Pesti Napló“-nak az újabb időben felmerült programmok és a magyar kérdés megoldását tárgyazó röpiratok irányában követett figyelő magatartását indokolta, úgy látszik, nem győzték meg a félhivatalos magyar sajtót a „P. Napló“ ez idő szerinti politikájának helyességéről. Legalább a „Sürgöny“ „az időknek meg nem felelőnek s kicsinyesnek“ nyilvánítja különösen a módot, melylyel a „Pesti Napló“ Schmerling államminiszter úr ő nagyméltóságának a Reichsrath jún. 26-ki ülésében tett „békülékeny“ nyilatkozatát fogadá. Kecskeméthy A. úr abban, hogy a „Napló“ új programmal nem áll elő, miután a magáét elmondta, „oly török fatalizmus tolmácsolását“ látja, mely nemzetünket is ma holnap a török sorsára fogja juttatni.— Mi több, csak egy hajszálba múlik, hogy érdemes kollegánk épen a ,,P. Naplót“ nem teszi felelőssé azért, ha az államminiszter úr „békülékeny“ nyilatkozata netalán újabb visszaesés indokául használtatnék fel. Mi megvalljuk, a befolyást, melyet a „P. Napló“ a hazai közönségre gyakorol, nem tartjuk annyira föltétlennek, hogy annak kifolyásaként elismerhessük az imputatiót, mely Schmerling úr „békülékeny“ szándékainak meg- vagy meg nem testesüléséért, valósításáért vagy visszahúzásáért, a felelősséget ránk háltsa. Mi úgy tudjuk, hogy a mai világban népszerűek — nem a nevek, az egyének és a lapok — hanem az elvek; és hogy ha mi ma, akár eddigi, szabatosan formulázott programmunktól elállva, vagy azt módosítva, másikkal állanánk elő: holnap már akadna más, talán nem egy, nem is kettő, aki az elejtett programmot helyettünk felvenné, ugyanazon vagy meglehet még nayobb sikerrel, mint mi. És ha olvasóinknak némelyik gáncsoló kollegánkéinál aránylag nagyobb számára hivatkozóak, ezt csupán annak valószínűvé tételére tevők, hogy az olvasóközönség azon része , melynek politikai érzületét és nézeteit tolmácsolni szerencsénk van, aligha úgy nem találja, hogy mi szerény véleményünket a függő nagy kérdésről akkor, amidőn lehetett, elég világosan és elég szabatossággal elmondtuk. Különben ha a június 26-ai reichsrathi ülés és miniszteri nyilatkozat méltatásában kelleténél pessimistábbak voltunk volna, mentsen ki azon körülmény, hogy i.. nem valónk azon szerencsés helyzetben, mint a „Sürgöny“ bécsi levelezője, aki optimistább felfogása indokolásául maga sem annyira azt hozta fel, amit az államminiszter úr mondott, hanem azon érzékeny hangot, melylyel elmondta: „hogy örömmel üdvözli azon napot, midőn azon képviselők, a kik még nincsenek itt, helyeiket a birodalmi ügyek közös tárgyalása végett elfoglalják.“ ő excellentiájának ily eventualitás feletti érzékeny meghatottságán mi nem kétkedtünk soha ; csupán az iránt van némi kételyünk, vájjon a meghatott érzékeny hang magába véve képes volna-e megrendíteni oly meggyőződést, mely nem szenvedélyes, hanem erős jogérzeten alapul? Azonban még kérdés : az államminiszteri beszéd horderejének méltatásában a „Pesti Napló“ volt-e túlságosan pessimista, vagy épen a „Sürgöny“ meg az „Ung. Nachrichten“ voltak kelleténél optimistábbak ? És ime, itt egy véletlen támogatóra találunk a „Sürgöny“ ellenében. A “D. Zig“ tegnapi számában ezeket olvassuk : „Úgy látszik, hogy a magyar lapok az utóbbi időben, azon szavak megítélésénél, melyek a minap a magyar kérdésre vonatkozólag a miniszteri padról mondattak, azon szabályt ,hogy egy alkotmányos kormány ismeretlenül s titkolódzás nélkül szokta megmondani mit akar) elfeledték; különben az államminiszter úr nyilatkozatának nem tolták volna alája azon értelmet, s általában a kormány czélzatait nem magyarázhatták volna oda,mintha ez utóbbi kész volna még a császár Ő Felsége által felállított alkotmányos alapeszmék félretételével is Magyarországgal transigálni.“ „És hogy semmi kétség ne maradjon fenn, hogy a félhivatalos bécsi lap egyenesen magyarországi félhivatalos kollegáit érti, kitűnik a ,Donau Ziga következő szavaiból, melyekben kimondja, hogy a „pacificator“ szerep meg a népszerűség szép dolgok ugyan, de azért a magyar államférfiak gondolják meg, hogy a monarchiában csak egy kormány van, s „a magyar népnél ne keltsenek oly reményeket, melyek nem teljesíthetők.“ Elég világos-e ez annak begyőzésére, hogy a június 26-ki reichsrathi ülés horderejének méltatásában nem mi voltunk túl pessimisták, hanem inkább a félhivatalos sajtó volt túl optimista? Igaza van-e e lapok szerkesztőjének, midőn azt hiszi,hogy az egységesítés kísérlete, azért, hogy 1849-ben egy mereven centralizáló democraticus charta, s 1849 után az absolutismus utján nem sikerült, még véget nem érte Bécsben? És ha úgy van: török fatalismus-e programmozás nélkül várni és remélni? X. Az elitélt journalisták ügye a reichsrathban. Ez ügy—mint már táviratilag jelentve volt — a bécsi képviselőházban tegnap került tárgyalás alá a „Concordia“ folyamodványa alkalmából. Gr. Gleispach a kérvényezési bizottmány részéről a következő kijelentést tette : A bizottmány egyhangúlag abban állapodott meg, hogy a reichsrathnak — illetőleg a reichsrath két háza mindegyikének — csak azon jogosultsága van, hogy a törvényhozásban közreműködjék, az executív hatalom azonban az államhatalom számára van fenntartva; a jelen kérvényt illetőleg a háznak nincs beavatkozhatása. A bizottmány tehát ajánlja: „Határozza el a ház, hogy ezen petitio az igazságügyminisztériumhoz tétessék át alkalmas (geeigneten) intézkedés végett, a pártolásába ne bocsátkozzék. Erre a következő vita fejlődött ki: G iskr a azon módosítványt csatolja a bizottmányi javaslathoz , hogy az „alkalmas intézkedés végett“ szavak helyett „méltánylás végett“ tétessék. A „méltánylás“ szó nem fejez ki még csak közvetlen ajánlást sem, az így módosítandó javaslat tehát sem a ház szokásával, sem a dolog természetével nem ellenkezik. Ami az anyagi tartalmat illeti : a petitio egy törvényesen elismert testület által, igen tiszteletreméltó és kitűnő férfiaktól adatott be. Kollegáik közül többen súlyos büntetések alá vettettek. Nem tudni világosan : az ügy mily stádiumban van. Annyi azonban ismeretes, hogy már minden törvényes út és mód ki van merítve. Most már a ház minden egyes tagjának subjectív felfogásától függ : várjon méltónak tartja-e a petitiót a méltánylásra? Azon büntetésre méltó cselekedetek, amelyekre vonatkozólag a kegyelem kieszközlendő lenne, mindenesetre az állam biztonsága és az alkotmány ellen az igen hathatós eszköz, a sajtó által felette megfontolásra méltó körülmények közt hajtottak végre — oly körülmények között, a midőn minden állampolgárnak kötelessége volna az alkotmány megszilárdítása és kifejtése körül közreműködnie. E körülmény joggal idézte fel a törvény szigorát. S a bírák lelkiismeretes, talán igen is nagy szigorral ítéltek. Nem lehet okadatolni miért, de tény, hogy mindenütt azon nézet uralkodik, miszerint nem ezen büntetésre méltó cselekedetek üldöztetnek, hanem az elítélt lapok iránya az, ami üldöztetik, és ez több ok egygyel a megkegyelmeztetésre. Vizsgáljuk meg egyébiránt : minő törvények sértettek meg a fennforgó esetben. Oly törvények ezek, amelyek egy átalakulási processusban foglaltatnak; törvények, melyek a viszonyoknak többé meg nem felelnek, s amelyeknek átalakításán mind a két ház szorgalmasan dolgozik ; törvények, amelyek az absolutismus és a legraerevebb reactio jellegét hordják magukon. És így történt az, hogy az illetők e törvények szigorú alkalmazásánál a lefolyt korszak praeventív intézkedéseire viszzavágyódnak. Uraim ! Nemcsak személyes szabadságukban korlátoztatnak e büntetések által az illető journalisták, de némely esetben még a bilincshordás borzasztó hozzátétele, sőt még a böjt is igénybe van véve, a böjt, melyet a törvényszékek azért szeretnek alkalmazni, hogy helyette a fogság ideje aránylagosan megrövidíttethessék. Mindnyájan tudjuk, hogy azon lapok által — amelyeknek megkegyelmeztetése most szóban forog — ezen ház majoritása elég gyakran, s épen nem kimélyes szavakkal vádoltatott tehetetlenséggel, a kormány által kijelölt utáni vakon haladással, nagylelkűség s önállóság hiányával stb. stb. De épen e momentum az, ami engem arra bír, hogy a megkegyelmeztetést pártoljam, hogy ezáltal az alkotmány ellenesnél fölébredjen azon meggyőződés, miszerint ott, ahol valamely ügy objectív megítélése forog fenn, e ház sokat kárpált, majoritása sem ránkért, sem gyűlölséget nem táplál. Kuranda: Ne csaljuk magunkat arra nézve, hogy a szóban forgó elitéltetések bel- és külföldön oly hatást idéztek elő, mely igazolni látszik, hogy a ház, miután a dolog egyszer szóba jött — nem egészen részvét nélkül és nem egészen közönyösen fordul el attól. Nem tagadhatni, hogy az ítéletek szigorúsága, korunk szelleme s az alkotmányos elvekkel ellentétben áll; mit mondanának önök, ha botbüntetés szabatott volna! (Oho, oho). Uraim, böjt és láncz testi büntetések. Hein : Kérem a szónok urat, a birói ítéleteket ne bírálgassa. Kuranda. Ez nem vola czélom, s kérem, hallgassanak ki. Tény, hogy rövid utazásom alatt, melyből épen visszatértem, hangokat hallottam, melyek az elitélés módjára nézve kárhoztatólag nyilatkoztak. Én azt mondom, tiszteletreméltó férfiak, kiket az ítélet ért, s már ennélfogva is részvétre érdemesek, mivel tán egy év leforgása alatt, ha azt tennék, amit tettek, büntetlenül maradnának. Ismétlem önök előtt uraim, én e szót „méltatás“, részvétünk igen mérsékelt kifejezésének tartom, s ajánlom önöknek az előttem szóló indítványát. Wiser szintén kiemeli a fennálló büntető törvényhozás ellentétét az uj viszonyokkal, mint a kérvény szószólója s emlékeztet az államminiszter ismeretes köriratára, mely a sajtó szabadabb mozgását tette kilátásba s miáltal a sajtó indíttatva lehetett, oly térre lépni, hová a bejuthatás még nem volt egészen szabad. Előtte úgy tűnnek fel a lefolyt perek, mint az összes sajtó átalános, sommás megintése, hogy a fennálló törvényekre emlékeztessenek. Dr. Zyblikiewicz : Nyolc lap s 11 hírlapíró ítéltetett el, két lap el is bukott a büntető ítéletek következtében, mások lételét veszély fenyegeti. Némelyiket a kormányforma elleni támadás vádjával terhelték, holott Ausztria alkotmányos, azon lapok egészen alkotmányos érzelműek. Másokat a közcsend háborítása miatt ítéltek el, holott csak a kormány beligazgatási rendszabályait róttak meg, mely jogot Pits miniszter oly nagyra becsüli, hogy így szólt: pénzen vennék magamnak ellenzéket, ha ingyen nem kapnám. Ha már az igazgatási rendszabályok megrovását csendzavarásnak nevezik, azt csak a jelen kormányra nézve kellene tenni, amint történt is Bécsben, de Lengyelországban egy-egy lapot el lehetne ítélni a korábbi kormány ellen intézett rászólás miatt is. Azt sem kell feledni, hogy ama lapok az o c t o b e r i diploma érdekében képeztek ellenzéket, mely pedig szintén császári törvény. — Mindezeknek oka a büntető törvény, s név szerint a 65. §. E törvény már holt betűjének új életet kell adni. Maguk a törvényszékek haboznak a 65. §. magyarázatában. Bizonyítja ezt az, hogy a bécsi országos törvényszék csak oktoberben vette elő a már augusztusban készen volt czikkelyeket; bizonyítja ezt, hogy a lengyel törvényszékek csak felsőbb parancs nyomán üldözték a nemzeti dalokat, melyeket azelőtt még a zsandárok és rendőrök közt is osztogatának. Ez bizonyult tény. Szónok felhozza a büntető ítéletekben való egyenetlenséget, ami hasonlókép a törvényszékek ingadozására mutat. Giskra indítványához csatlakoznék, ha nem volna oly korlátolt, de az egész lengyel sajtó kereset alatt van; all elitélt szerkesztő közül 4 lengyel, az összesen 33 hónapi súlyos börtön közül a nagy rész lengyel szerkesztőkre esik; azon 11,400 forint birságból, mely az elitélt lapokra rovatott, 7000 forint esik a lengyel lapokra. A „Czas“ azon időben, hogy a pénzügyminiszter kijelenti, hogy a deficit 15millióval kevesebb , egy táviratot kapott Bécsből , mely azt mondá: „a deficit 15 millióval van hátrányban.“ Ha fejét levágatja sem tudta volna, várjon azt jelenti e ez, hogy a deficit kisebb vagy nagyobb. A szerkesztőség ezt így fordította „a deficit 15 millióval lett több.“ Midőn másnap a bécsi posta megérkezett, azonnal kiigazította a tévedést, s a pénzügyminiszter beszédét teljesen közölte: ennek daczára a „Czas“ közcsendháborításért bevádoltatott. Szónok azon javaslattal végzi: fejezze ki a ház azon óhajtását, hogy az igazságügyminisztérium kérjen felhatalmazást ő felségétől, miszerint az összes sajtópereket megszüntethesse. Zeeny ugyanezen értelemben megjegyzi, hogy a ház kisebbségével a centralista lapokban nem bántak jobban, mint a többséggel a foederalista sajtót illetőleg. Gr. Gleispach kijelenti, hogy ha a kérvényezési bizottmány nem ajánlá a szóban forgó kérvény melletti szószólást, ezt csak azért téve, hogy a korona jogaiba ne elegyedjék , de egyátalában nem akarta azt előkelőséggel visszautasítani. Zyblikiewicz javaslatához már ennélfogva sem járulhat , mivel ő a kérvényezők kívánságába beleereszkedik , és mivel különben is a ház véleménye szerint nem értendő itt valamely speciális sajtó, mint a bécsi, szíriai, cseh stb. Szónok aztán magyarázza a „Concordia“ czélját és föladatát, s több paragraphot idéz, miből kiviláglik, hogy az nem egyéb jótékonysági intézetnél. Még kevésbbé lehet joga e jótékony intézet elnökségének az egész hírlapirodalom nevében beszélni; csak a hat aláíró úr petitiója ez. S ezért kellene-e ily nagy gépezetet mozgásba hozni ? Szónok most be akarja bizonyítni , hogy ha nem történt is avatkozás a korona jogaiba az e petitio melletti szóemeléssel , legalább is kisebbíttetik a korona érdeme. Ha a ház elítélt vétségek és bűnök mellett kegyelemért folyamodik, miért ne nyernének kegyelmet más bűnök, például a vámsikkasztások? A jogegyenetlenségről, amint nevezték, itt szó nem lehet. Csak az a melletti ügyvédkedéssel állana be ilyen. A bizottmány kötelességének tartotta, hogy épen ott kérjen tanácsot az értelemtől, ahol a szívhez akar szólani. Schmerling államminiszter : Bizonyára sehol sem gyakoroltatott a fejedelmi kegyelem oly magas mérvben, mint épen I. Ferencz József alatt. A legegyszerűbb viharok ingatták meg a birodalmat, a monarchia egyik részében az alattvalók trónvesztettnek nyilatkoztatták az uralkodó családot; ö Felsége a legnagyobb mértékben gyakorlá kegyességét. Jelenleg nincs Ausztriában oly börtön, hol 1848 s 1849-ki bűntényekért lakolnának. Hogy tehát ö Felsége a kegyelem forrását gazdagon engedi folyni, kétségbevonni nem lehet. Annál inkább kötelessége a minisztériumnak a fejedelem kegyességét kellőleg indokolt esetekben hívni fel, a jelen esetben hiányzanak a kellő indokok. Szemére hányták a kormánynak, hogy csupán ellenzéki lapok ellen intéztetett a sajtó-bűnvádi eljárás, s hivatkoztak egy angol miniszter nyilatkozatára, ki azt mondá , hogy ha ellenzék nem lenne , vásárolni kellene azt. Az osztrák kormány is hozzájárul e nézethez, de gondolja meg mindenki, hogyha P 11 idejében bárki is merészlette volna Anglia alkotmányát megtámadni, bizonyára Botany Bayfal fog vala vándorolni Ezért tehát nem kormánypolitika, de kormány kötelesség, az alaptörvényeket alkalmazásba venni, s annak ellenségei ellen a létező legnagyobb erővel lépni fel. Más oldalról azon szemrehányást is tettek a kormánynak, hogy épp volt, mely a nagy engedékenység által azon csalásomba ringatta el a sajtót, mintha most már mitől sem kellene tartani. Mindenki, ha csak legkisebb politikai tapintattal bír is, be fogja látni, hogy a praeventív rendszabályok felfüggesztése által, s pedig csak ez jön megígérve az ismert köriratban, a törvény komolysága csak annál inkább lép életbe. Ép olyan hibás nézet az is, mintha a büntetőtörvény s a bűnvádi eljárás az elítéltetésekre bármely befolyással is lett volna. Az esküdtszékek elleni legnagyobb tévedésnek tartaná, ha máskép, s nem az érvényben álló törvények értelme szerint ítéltek volna. Ezenkívül a birodalmi tanács mindkét háza már egy ide vonatkozó kormányt előterjesztmény elfogadása által bebizonyították, hogy ők az alkotmányt a törvény különös oltalma alá akarják helyezni. A „Concordia“ kérvényébe mélyebben beereszkedni, szónok szükségtelennek tartja az előadó kimerítő jelentései után. Giskra javaslata ugyan igen ártatlan, mégis csak a bizottmányi javaslatot ajánlja. Érje be a ház azon biztosítással, hogy a kormány nem fog vonakodni, azt elítélteket, különös tekintetre méltó esetekben, a fejedelem kegyébe ajánlani, azonban ez alkalommal sem fog eltérni a büntető perrendtartástól, mely az érdekletteknek s rokonoknak szabadságában hagyja a korona kegyelmére hivatkozni. A ház tartózkodjék általános javaslattételtől. A szavazásnál a bizottmány javaslata fogadtatott el. Giskra és Zyblikiewicz javaslatai határozott többséggel visszautasíttattak. Giskra javaslata mellett szavaz a jobboldal legnagyobb része, a baloldalról: Giskra, Mühlfeld, Kuranda, Riedl, Wiser, Rechbauer. Lapszemle. Schulhofer bérleti rendszeréről a III-ik Agricola czikk a „Gazdasági Lapok “-ban ezeket mondja : Az államjavak, Schulhof ur véleménye , illetőleg javaslata szerint, egyedül csak úgy lennének a legmagasb jövedelmezési fokra emelhetők, ha azok minden korlát s tartózkodás nélkül egész terjedelmekben adatnának hosszú időre bérbe. Ezen czélra ajánlja a szerző az államnak : egy bizalmi férfiakból állandó bizottmány alakítását, melynek feladata lenne : az összes közczélú javaknak miképen történendő kibérlése iránt véleményt adni. E bizottmány állana, szerinte, részint azokból, akik a nevezett javakat az illető minisztériumban jelenleg is igazgatják, részint pedig szabadon választandó s abba meghívandó szakemberekből. Ezen bizottmány aztán tanácskoznék minden, az állam igazgatása alatt levő javak felett. Az államjavak bérbe juttatását Schulhofer olykép látná kívánatosnak, hogy azok vagy egészben adatnának át egy nagy vállalkozó társulatnak, vagy pedig nagyobb csoportokban egyes febérlőknek (Generalpächter). Bérbe adandó lenne pedig: minden szántóföld, rét, legelő, erdő, kert, épületek, gyárak, a már kibérlett jövedelmi források , kőbányák, tőzeg- és kőszéntelepek , regálék, s minden nevezett jogok, úgy, amint azokat a tulajdonos eddig használta vagy használhatta. Az építkezéseket, terheket és adókat szintén a bérlők vállalnák el, de sőt a tagosítás és birtok-elkülönözés is, a tulajdonos felügyelete s jóváhagyása mellett, a bérlők által eszközöltetnék. A tulajdonosnak, vagyis ez esetben az állam közsegeinek csupán a földbirtokra való felügyelet lenne tiszte, nehogy a javak zsaroltassanak, avagy azokon rongálások történhessenek. Egy szóval az állam, Schulhof úr bérlési rendszere szerint, egy kis felügyelet mellett csak a nagy és biztos jövedelmet rakná zsebjére, anélkül, hogy a kiadások terhei s gondjai nyugtalanítanák ! Adja ezek után Schulhof úr, ajánlott bérleti rendszerének vázlatát, egészben véve 75 pontban, s kiterjednek ezek jóformán minden, ily elintézésnél előfordulható viszonyokra. Helyszűke miatt mi mindezen pontokat nem adhatjuk részletesen, hanem csak azokról szólunk bővebben, melyekre nézve észrevételeink vannak. A haszonbér ideje 24—30 év, kezdete máj. 1. napja, a midőn a gazdaságban amúgy is legkevesebb a készlet. A bérösszeg minden egyes jószágtól külön s aztán mindannyitól együtt számittatik föl. C a u t i o az évi haszonbérnek fele, melytől a tulajdonos kamatot fizet. A bérfizetés félévenkint s előre történik. A befizetés helyei az adópénztárak, vagy más kijelölt helyek. A pénz értékének történhető változásait a szerződő felek egymás közt egyenlítik ki. A fizetési határidőt a bérlő oly pontosan tartozik megtartani, hogy azon esetben, ha egy hónappal késnek a lerovással, az évnek lefolytéval bérlete egyszerűen meg lenne szüntethető. A haszonbér-fizetés semmi szin és ürügy alatt vissza nem tartóztatható; ha a bérlőnek alapos viszontkövetelései támadnak, igazítsa el azokat a maga útján. Hogy a bérlő a birtokot s az ahhoz tartozó mindennemű jogokat és javakat annál inkább fenntarthassa: a tulajdonos által e czélra a bérlőnek kellő felhatalmazás szolgáltatik ki. A szerződéshez az egész birtok térképe a leltárral, s minden egyéb javadalmak és jogok pontos leírása csatolandó. A bérlőnek átadatnak még azon jogok és javadalmak is, melyek a leltárból s leírásból történetesen kimaradtak, s az ilyenekért, ha felmerülnének, a bérlő semmit sem fizet. A bérbe vett tárgyak teljes épségben fenntartását a bérlő köteles teljesítni. Ha a bérbe vett jószágot bármily irányban kár fenyegetné, ez a tulajdonosnak haladék nélkül feljelentendő, s a fenyegető kár a bérlő által eltávolítandó. A feljelentésnek elmulasztása esetében a kárt a bérlő viseli. A gazdaépületek, eszközök, s minden egyéb felszerelési tárgyak „jó, középszerű s rész“ megkülönböztetéssel, a mennyire lehet szám, mérték és súly szerint is — adatnak át a bérlőnek. A marhát súly és kár szerint veszi át a bérlő, a régi leltárt pedig becs szerint vagy készpénzzel fizeti ki Az épületeket azon karban tartozik a bérlő fenntartani, amelyben átvette. A rész épületeket a tulajdonos beleegyezésével leronthatja, vagy jó karba hozhatja. Ellenben nem felelős a bérlő azon rosszabbulásért, mely évek lefolyása alatt az épületekben szükségkép bekövetkezik. „Ezen kikötés utóbbi formája alatt, majd menynyi épület dőlhet halomra, azt előre természetesen senki sem határozhatja meg. Már ennek értelmezése egyedül a bérlő becsületességétől függ“ Azon épületeket, melyek a bérlő saját czéljaira szükségesek, a bérlő a magáéból építteti föl; ezen épületekhez megkívántat é , a jószágban létező nyersanyagokat azonban a bérlő ingyen felhasználhatja. „Kényes és bonyodalmakat okozható pont ez is, mert hiszen a bérlő a gazdaépületeket is mind saját javára építteti a magáéból, miért kap tehát azokhoz anyagot ingyen a máséból ? És annál inkább homályosak ezen határozatok, mivel a bérlő által készíttetett épületek a bérletnek visszaadásakor neki a tulajdonos által becsáron kifizetendők.“ Új gyárakat állíthat, a létezőket nagyobbíthatja a bérlő, egyszerű feljelentés és a birtokos beleegyezése mellett. Ilyetén épület aztán a haszonbér idejének leteltével a bérlő tulajdona marad . sőt ahhoz a birtokos, bizonyos meghatározandó földterületet, kikötés szerint adni is tartozik. „E pont értelme szerint a birtokos olyatén birtokos társat fogad be birtokába, ki neki idővel meglehetősen terhére lehet. Egyébiránt ha rá áll, akkor nem lehet kifogása utóbb“ A létező vizi építményeket tartozik a bérlő fenntartani. Újaknak építése a tulajdonost terheli. — Az ilyek építésénél a haszonbérlő ügyel föl. Háború és belnyugtalanságok által okozott károkon kívül, a többit mind a bérlő köteles viselni. Ha dög miatt a neki átadott marhából valamit le kell üttetni, ezek száma a bérlőnek átadott marhaállományból levonandó. „Ezen határozás a birtokosra nézve annyiban lehet káros, amennyiben a bérlő saját hitvány marháit üttetheti le, s azokért a tulajdonos értékes jószágából ugyanannyit leszámít. Ezen pontot lehetetlen ellenőrizni.“ Az épületek biztosítása a bérlőt illeti, úgyszintén az egyes, tűz által elpusztulandó épületek felépítése is. Ha ilyetén épületek a visszaadáskor jobb karban lennének, mint a minőben átvétettek, akkor azoktól az értéktöbbletet a bérlőnek a tulajdonos megtéríti. A birtoktagosítást és elkülönítést a tulajdonos felügyelete és segélyével a bérlő köteles keresztül vinni. Ennek költségeit a tulajdonos viseli. A szaporodott birtokterülettől a bérlő tartozik a szerződés értelmében fizetni. „Hát ha a birtok kisebbedik, mi történik akkor? Erről hallgat a szerződés. Uj anyag, súrlódásra s perlekedésre.“ A függő követelések s tartozások behajtását s kifizetését a bérlő teljesíti bizonyos száztéli jutalomért; erről a haszonbér fizetése idején beszámol, s a tulajdonos helyett kifizetett tartozásokat ugyanakkor vonja le a haszonbérből. „Ha a kifizetett tartozások nem nagyok, akkor ezen intézkedés még csak megjárja, ellenkező esetben azonban könnyen megtörténhetnek, hogy ezen fizetés a bérlő forgó tőkéjét mértéken túl venné igénybe.“ A haszonbéres jószág kezelését illetőleg, a bérlő a pusztításokat s eladást kivéve, teljes szabadsággal intézkedhetik, s korlátozva egyátalában nincs. Vethet és művelhet tehát borúraderűre úgy, a mint neki tetszik. „Ezen pont is könnyen Eris almájává válhatik a bérlő és bárbeadó közt, mert hiszen a pusztítás szó sokféle magyarázatot elfogad; sok oly cselekvény, mely a birtokos által pusztításnak jellemezhető, a bérlő előtt hasznos és ártatlan dolognak tetszhetik. Itt sokkal határozottabb formulázásra lett volna szükség.“ Trágyát el nem adhat a bérlő soha, szalmát sem az utolsó öt év alatt. „Schulhofer szerint tehát a bérlő 30 év alatt, ha neki tetszik, eladhat minden takarmányt, és 25 év alatt minden szalmát is. Úgy látszik, az 5 évi szalmaeladási megszorításban mindezen előfordulható bajoknak elégséges ellenszerét látja. Bizony igen szerény felfogás, s az a birtoknak és birtokosnak teljes romlását eredményezheti! No már a bérlő igy, ha jó és termékeny földeket vészen át, csakugyan boldogulhat!“ A réteket és legelőket a bérlő szabadon feltörheti, átalakíthatja az erdőket is földekké, rétekké vagy legelőkké, de erről már a szerződésben előre különösen kell gondoskodni. „Ezen pont a fentebbivel egészen rokon, s a birtokot valóban teljesen tönkre silányíthatja. Ezekből látszik főleg, hogy Schulhof úr ajánlott bérlési rendszabályai a tulajdonos s az ország valódi érdekeivel mily keveset törődnek ! Rétet, legelőt feltörni, takarmányt , szalmát eladni, s a föld termékenységét mégis fenntartani — valóban remek dolog. Schulhof úr sokra mehet vele, de annál kevesebbre fognak menni azok, kik birtokaik bérbeadatását ilyformán megengedik.“ A vetések és mivel ezek a bérleti idő lejártával úgy adatnak vissza, amikép átvétettek. „Ha a fentebbi pont szerint a réteket és legelőket fel lehet törni, úgy azt hinnék: a visszaadás nem lehet olyan, mint a minő volt az átvétel. Vagy tán akkorra a bérlő a feltört rétek és legelők elébbeni állapotát újra visszavarázsolja?!“ Az erdőket a bérlő, előlegesen megállapított terv és leírás mellett használhatja csak. — Ahol a teljes kivágás erdézetileg szükséges, azt a bérlő megteheti; köteles azonban a helyett új erdőt vetni és nevelni. Aljerdőknél a vágásrend és terület határozottan kijelölendő. A ritkítás lehető kártékonysága körül-