Pesti Napló, 1862. augusztus (13. évfolyam, 3742-3766. szám)
1862-08-07 / 3747. szám
181-3747 13 ik évi folyam. Csütörtök, aug. 7.1862. E lap szellemi részét illető minden közlemény kiadóhivatalta Előfizetési föltételek Szerkesztési iroda : a szerkesztőséghez intézendő. Ferencziek terén 7-dik szám földszint. Vidékre, postán . Helyben, házhoz hordva : „ ... . .. . . .. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fo- A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz , kiadása körüli Félévre .... 10 írt 60 kr. u. é. I Ferencziek tere 7-ik szám , 1-ső emeletig adtatnak el. ( panaszok, hirdetmények) a kiadóhivatalhoz intézendők, | Évnegyedre ... 5 frt 25 kr. a. é. | Hirdetmények dija: 7 hasábos petit-sor egyszeri hirdetésnél 7 ujkr. Bélyegdij külön 30 ujkr. Magánvita 6 hasábos petit-sor 25 ujkr. •y WMgpp——————————————— Előfizetés nyittatik „PESTI NAPLÓ“ augustus-decemberi 5 hónapos folyamára 8 forint 15 krajcárral. A „Pesti Napló“ kiadóhivatala. PEST, angasitos 6. 1862. Két okmány fekszik előttünk: az egyik Biharmegye főispánja, gróf Haller Sándor urnak gróf Forgách Antal, m. kir. udvari főkanczellár úrhoz intézett levele, melyben az ismeretes esztergomi beszédet vévén kiindulási pontul, felhívja ő excellentiáját, ragadja meg a kedvező alkalmat, eszközölje ki Ő Felségénél a nemzet tanácskozási szabadságának visszaállítását, s az alkotmányos kormányzat terén tegye meg az első lépést a municipiumok jog és hatáskörének előbbi állapotba való visszahelyezése által. A második okmány a fókamzellár önméltóságának az előbbi levélre adott felelete, melyben azt mondja, hogy jóllehet ő excra is ugyanazon óhajtást táplálja keblében, mindazáltal a kellő időpontot e pillanatban eljöttnek még nem látja annak valósítására; mert előbb teljesülni kell mindazon előfeltételeknek, melyek a municipális jogoknak a törvény és nélkülözhetetlen társadalmi rend által kiszabott határok közti gyakorlását biztosítják; és mert főleg a jelen korszakban a legkomolyabb s leghiggadtabb megfontolást igényli azon kérdés: mily alapon, mi módon és mikor szereztessék s lépjen életbe a municipális képviselet. E két okmányt alább egész kiterjedőben közöljük, némi átalános megjegyzést azonban bátorkodunk azokra tenni. Mi úgy tudjuk, hogy a provisorium eszméje nem a magyar államférfiak agyából ugrott elő, mint egy második Minerva ; német államférfiak tanácsolták azt a közös fejedelemnek, s a mostani főkanczellári excjának csak annyi része van benne, hogy annak kivitelét elvállalta. Azt hisszük azonban nem csalódunk, ha föltesszük, hogy a kivitelbeni minden segédkéz-nyújtás mellett a vezéreszmék, melyeket a magyar és német államférfiak a provisorium eredményeihez csatolnak vala, lényegesen különböző természetűek. A bécsi miniszterek — amennyire legalább némely inspiráltaknak tartott közlönyökből ki lehet venni — azon reménynyel kecsegtették, s kecsegtetik magukat talán mai napig is, hogy Magyarországon a többség megunván azon állapotot, melyben minden rólunk nélkülünk, sőt sokszor ellenünkre történik, kívánkozni fog kivergődni a nyomasztó helyzetből, s hajlandónak mutatandja magát képviselőivel foglaltatni el azon üres székeket, melyek a Schottenthor előtti házban számára üresen tartatnak. A magyar államférfiak ellenben — mi legalább szeretjük azt hinni, s reméljük, hogy e suppositummal nem sértünk meg senkit — ismervén e részben az ország hangulatát, ily gyökeres eredményt nehezen vártak, s a provisoriumba vetett reményeik maximuma aligha ment többre mint az anyagi erőre támaszkodó tekintély szárnyai alatt oly többséget hozni létre, mely ,az elérhetetlennek hitt törvényes térbőlengedve, az országos autonómia oly szerényebb mértékével is megelégedjék, mely a birodalmi követelésekkel nagyobb erőfeszítés nélkül összeegyeztethető. Nem szándékunk ezúttal ítéletet mondani sem az egyik, sem a másik törekvés felett; csupán azok létezését akartuk constatálni azon véleményünk indokolásául, hogy a provisorium megszüntetése s az alkotmányos kormányzat életbe léptetése nem csupán a magyar államférfiak jó akaratától függ, hanem függ főleg attól : bizonyos eszmék uralma meddig fogja tartani még magát elhatározó körökben. Míg ezen változás meg nem történik, addig mi minden részletes kísérletet, ajánlatot és ígéretet eredménytelennek tartunk, két okmány itt következik bennem nyilatkozhatott : méltóságos önmegtagadással, mint politikailag nagykorú nemzethez illik, várakozott a magyar bizva a fejedelmi szó által adott ígéretben, s remélve, hogy az, mi ideiglenes szükség által parancsoltan átment szabálykép alkalmaztatott, nem fog a nyíltan bevallott alkotmányos elvek s a józanul felfogott birodalmi érdekek ellenére kormányzati tanná szilárdulni. Ezen szinte oly nemes, mint bölcs magatartása nemzetünknek azt hiszem, elleneit is meggyőzi arról, hogy az oly nép, mely fájdalmaiban ingereken sem ad rendbontásával okot az erőszak szigorára ; mely az ígéret csábításai s a fenyegetés rettegtetése között ingadozás nélkül megmarad hitében; melynek némasága is oly hangosan követel, mely el nem játsza,el nem adja, sőt még elévülni sem engedi jogait : az oly nép érdemes az alkotmányra, szabadságra. Ezen magatartása a magyar nemzetnek meggyőződésem szerint a felséges Fejedelem előtt is beigazolta azt, hogy a jogfolytonosság elvének elismerése s az alkotmányos önkormányzat az egyedüli út, hol érdek és meggyőződés kibékülve találkozhatnak, s mely egy kiengesztelt nemzet becsületes ragaszkodása — és biztos hatalomhoz vezet. Ha e két vigasztalás nem élne kebleinkben : minden, hazáját és királyát őszintén szerető magyar embernek kétségbe kellene esni a jövő felett, amely a magyar nemzet veszedelmével menthetlenül a birodalom végromlását eredményezné. E hitet azonban nálam megszilárdító, a kétkedőknél felébreszté Nagyméltóságodnak legközelebb Esztergomban tartott beszéde, mely, tekintve a helyet, a hol, és az egyéneket, a kiknek körében mondatott, messze túlhaladva egy magánember egyéni meggyőződésének horderejét, mindenki által úgy tekintetett, mint olajágért kiszálló galamb, mely jogot és törvényt elborító özönvíz után a bizalom száraz földét keresi. Én a ki nagyméltóságodnak hazafias és alkotmányos érzelmeit ismerni szerencsés valók, nem a nyílt beszédbe szövött elvek által lepettem meg, de örömmel lepett meg az, hogy nagyméltóságod az időt elérkezettnek s az eszmét érettnek tartá arra, miszerint a nemzet alkotmányos jogainak visszaállítását, mint szükséges czért nyilván hirdethesse; mert már most jogosan remélhetem, hogy a hangosan hirdetett meggyőződéstől nem maradhat messze a végrehajtás, s hogy, ami nélkül becsületes kiegyenlítés, állandó nyugalom s jólét nem képzelhető, nemsokára megnyílnak a megyei s országos tanácskozás termei. Nagyméltóságodra nehéz, de szép szerep vár: kibékíteni a nemzetet királyával, biztosítani a nemzet önállóságát jogaiban és területében ; viszszaültetni törvényt s szabadságot megillető helyére. Máskor is hintegetett már az elfogult gyűlölet egyenetlenséget a magyar s királya közé; máskor is állott már nemzetünk az enyészet meredélyén ; de a válság óráiban mindig volt Magyarországnak olyan fia, ki visszaadd a nemzetet magának, királyi bizalmának, s ki tetteivel szaporitá a nemzet dicsőségét. Ha nagyméltóságod Magyarország közjogi kérdését a birodalom és dynastia érdekeivel úgy egyenlitendi ki, hogy a nemzet pirulás nélkül s a fejedelem elégedetten nyújthatják kezöket szövetségre , akkor egy nagy névvel szaporodik a történelem emléke, s e név nagyméltóságodé leend. Az állás, melyet nagyméltóságod elfoglal, oly magas, hogy annak láttávlatából sokkal tisztább körvonalakban ismerheti fel a birodalom helyzetét és szükségeit, mint azok, kik a legközelebbi tényekkel szembe állva, észre nem vehetik a jövőt, mely azok háta megett s árnyékában képződik; de más részről ezen állás magasságáig csak a szabad szó hangos kiáltása hathat fel, s csak a nyiltan kimondott gondolat lehet a nemzet óhajtásának őszinte és megértett tolmácsa, mig a megtiltott érzelem sóhaja s a némaságra kárhoztatott gondolat félúton kihal s orvosolatlanul marad. Engedjen meg nekem nagyméltóságot, hogy oly nyiltan szólok, de polgári s becsületbeli kötelességemnek tartom, hogy midőn a közvélemény nem nyilatkozhatik, egyesek helyzetük kiváltságát felhasználva, annál hangosabban emeljék fel szavukat a nemzet érdekében, s engedje meg nekem nagyméltóságod, hogy az eddig mondottakhoz hasonló nyíltsággal felkérjem, miszerint megragadva az esztergomi beszéd által fölébresztett bizalom kedvező momentumait, mielőtt kihűlne ezen oly könnyen megközelíthető érzelem, a nemzet hitét megszilárdítani s a felséges fejedelmet alkotmányos kormányzatunk életbeléptetésére lelkesíteni méltóztassék. Ne higyje nagyméltóságod, hogy e kérésemmel egyoldalú önzéssel csak a nemzet óhajtását vettem legyen számításba, s kifeledtem volna akár a birodalom öszérdekeit, akár a felelősség nagyságát, melyek ezen fejedelmi elhatározást indítványozó államférfiú vállaira nehezednek. Ismerem én az úgynevezett közös birodalmi érdekek megoldásának nehézségét, tudom én azt is,hogy becsületes magyar államférfiú nem biztathatja fejedelmét egy másik bizonytalan kimenetelű országgyűlés megnyitására ; de ha meggondolom azt, hogy az alkotmányos kormányzat restitutiójának logikai egymásutánjában különben is első lépés, mely nélkül törvényes, s a közjogi kérdések elintézésére illetékes országgyűlést képzelni sem lehet — a municipiumok jogos hatáskörének visszaállítása ; ha meggondolom azt, hogy épen ezen első lépés eredménye, a megyei közgyűlések magatartása adhat egyedül mértéket az összehívandó országgyűlés hangulatáról , akkor habozás nélkül és becsületes őszinteséggel merem a megyei kormányzat visszaállítását indítványozni. De merem ezt tenni még azért is, mert ezen lépés megtételét, az elmondott meggyőző erejű okokon kívül, még a viszonyok természete és az állameszély épen most sürgetőleg parancsolják, a midőn a nemzet érezve az európai szélcsendet, s szemben a jövő bizonytalanságaival azon kedvező lélektani helyzetben van, melyben a magába szállt higgadt bírálatot és békülési hajlamot sem a remények izgatottsága, sem az elkeseredés konoksága nem akadályozzák. A történelem igazolja azt, hogy a fejedelmek bölcsessége épen abban rejlik, ha a szigor s erő mértékét tapintattal tudják korlátozni, s ha az engedékenységből erényt csinálva, kellő időben s kielégítő mértékben adva, elkésés által nem vonják le annak érdemét, mert a történelem igazolja azt is, hogy a nemzetek úgy, mint egyesek életében vannak elhatározó pillanatok, melyek elszalasztva, talán nem térnek meg soha. Higgye el nagyméltóságod, miszerint a megyék visszaállítása lesz a legerősebb biztosíték arra, hogy egy becsületes, békére hajlandó országgyűlés létesüljön, mert az uralkodó s kormánya részéről tanúsított bizalom és jogtisztelet eltakarja a féltékeny gyanút s visszaköltözteti mindazon szelidebb s nemesebb érzelmeket a nemzet keblébe, melyeket onnan annyi ellenséges, a ingerlő okok száműztek. Győzze meg nagyméltóságod a felséges uralkodót és német államférfiait arról, hogy a magyar jellem azon mértékben tud nagylelkű és áldozatkész lenni, ha jogát tisztelve egy szabad néphez méltó hangok szólanak hozzá, mint a minő szívós és megtörhetlennek tanusstá magát, midőn államjogi lételek legszentebb emlékei, törvényeiben és nyelvében megtámadva valónak. Én határozottan meg vagyok győződve, s erről nagyméltóságodat biztosíthatom is, hogy a visszaállitott megyék, nem ingereltetve az alkotmány-eljátszás és beolvasztás gyűlölt elméletei által, fejedelmi ígéretben megnyugtatva, múlt és jövő iránt az ország közjogának törvényei és területébeni elismerése által, mindezek előre bocsátása után maguk a megyék fogják a kiegyenlítés eszméjét s eszközeit kebelükben kiérlelni, ugy hogy az egybehívandó országgyűlés, mint a nemzet óhajtásának képviselője, annyi jóindulatot s készséget viend magával, amennyit csak a nemzet becsülete megenged. Ily meggyőződésben feljogosítva esztergomi nyilatkozata által, azon egyenes kérdéssel járulok nagyméltóságodhoz : hiszi-e , hogy a felséges uralkodó hajlandó lenne a megyei kormányzatot most már életbe léptetni s minő feltételed alatt óhajtaná ő felsége a megyei tanácstermek ajtait megnyitni. Ha olyanok teljesítéséhez leend kötve a municipiumok élete, melyekben a nemzet az államháztartás elkerülhetlen szükségeit ismerendő fel, s ha az országgyűlés jogainak fenntartása mellett ezen követeléseknek ideiglenessége legfelsőbb helyen határozottan kimondatik , akkor úgy hiszem az ország egy megyéje sem fog vonakodni attól, hogy bár óvás mellett, mindazokban engedjen, melyeknek átmeneti szükségét beismeri. Ismerve a méltóságodnak a haza s törvényei iránt kimutatott tántorithatlan ragaszkodását s tapasztalva mindenkor személyem iránt tanúsított nagybecsű figyelmét, jogom van reméllem, hogy jelen lépésemet hazám szent ügyében s ily történelmi fontossággal bíró időben sem a mindenáron békülő bunyászkodás, sem a szereplési viszketeg emanatiójának nem tartandja, hanem megtalálja az okot saját lelkének nemes gondolataiban, melyek, mint minden becsületes magyarnál, aggódva virasztanak nemzetünk szenvedései felett. Válaszát, ha a körülmények úgy kívánják, hivatalos utasítását nagyméltóságodnak kikérve, őszinte hazafiui tisztelettel maradok Mezö-Telegden jul. 14. 1862. Nagyméltóságodnak alázatos szolgája gróf Haller Sándor, Biharmegye főispánja, képes a nemzet elhaladhatni,mint az öngyilkoló daczolás meddő mezején. Legyen szives méltóságod mind maga a kitűzött után működni, mind pedig barátjait ez irányban működtetni; én részemről legkedvesebb kötelességemnek ismerendem a közös czél elérését felséges Urunknak közbejárásommal előmozditni, — meg lévén győződve, hogy egyesült törekvéseink óhajtott sikerének nem lehet soká kimaradnia. Méltóságodnak Bécsben, 1862. julius 19-kén lekötelezettje, gróf Forgách Antal, sk. gróf Haller Sándor biharmegyei főispán levele a főkanczellárhoz. Nagyméltóságu gróf. Főkanczellár ur! Mióta a municipiumok ajtai bezárattak, s a közvélemény óhajtása sem a tanácskozások nyílt vitatásában, sem az időszaki sajtó eszmecseréi A főkanczellár válasza gróf Haller Sándor biharmegyei főispán levelére. Méltóságos gróf főispán úr ! Méltóságodnak f. hó 14-ről hozzám intézett becses levelét őszinte örömmel olvastam, mert ebből újólag volt alkalmam meggyőződni a felől, hogy méltóságod keblét ugyanazon óhajtások élesztik, melyeket hivatalos állásomban működésem egyedüli vezérfonalául tekintek. Nézetem szerint, mint azt a méltóságod által idézett esztergomi beszédemben is kijelentettem, bármely, hazáját igazán szerető magyarnak nem lehet más törekvése, mint a dynastia s nemzet közötti maradandó kibékülést, vagyis határozottabban szólva a kölcsönös érdekek kiegyenlítését tehetsége szerint eszközölni. Valamint méltóságod, úgy én is meg vagyok győződve, hogy ennek létesítésére legbiztosabb itt az alkotmányos municipális képviselet visszaállítása. Hogy azonban ez megtörténhessék, szükségkép teljesülve kell lenni mindazon előfeltételeknek, melyek a municipális jogoknak a törvény és nélkülözhetetlen társadalmi rend által kiszabott határok közötti gyakorlását biztosítják. Mert valamint egyrészt az alkotmányos kormánynak sem jogában, sem érdekében nem áll, azt kívánnia, hogy a municipális képviselet a kormánynak hízelgő szolgája legyen, úgy másrészt azt sem szabad tűrnie, hogy a municipium forradalmi eszmék képviselőjévé, a kormány elleni rendszeres ellenszegülés gyypontjává fajuljon. Mily alapon, mi módon,és mikor szerveztessék s lépjen életbe a municipális képviselet ? — ez oly kérdés, mely főleg a jelen korszakban a legkomolyabb s leghiggadtabb megfontolást igényli, s melyben minden elhamarkodás átokként nehezülne következményeiben, úgy a nemzetre, mint a kormányra. Azonban bármily számos és tekintélyes hangok emeltettek már eddigelé a municipális életnek, általunk közösen óhajtott mielőbbi visszaállítása mellett. Őszintén meg kell vallanom méltóságodnak, hogy épen az általam föntebb érintett előfeltételek hiánya miatt erre a kellő időpontot e pillanatban eljöttnek még nem látom. Egyébiránt én méltóságodnak kijelentem, hogy örvendek e téren minél több felszólalásokkal találkozni, mert ez biztos tanúsága annak, hogy a gondolkodni tudó és akaró magyar ember keblében gyökeret kezd verni azon meggyőzés, hogy a kibékülés útján más sikerrel lesz A kereskedelmi tanügy hazánkban. *) I. Kereskedelmi fejlődésünk egyik főtényezőjét látjuk a kereskedelmi értelmiség és szaknevelés előteremtésében. Az ország termelő gazdagsága, a közlekedési eszközök által már eddig is örvendve tapasztalt forgalmi előnyök s üzleti összeköttetések, úgyszintén a bel- s külkereskedelmi üzlet néhány év múlva is szemmel látható gyarapodást s emelkedést fognak előtüntetni, ha a hazai kereskedelmi szaknevelés megadja országunk kereskedelmének azon elemét, melynek hiánya a kereskedelmi szakértelmiség hiányát képviselvén, kereskedelmi hátramaradásunknak egyik fő oka volt. A természet erői, a közvetítő kereskedelmi tényezők , világforgalmi összeköttetések csak annyiban válnak a nemzetgazdasági jólét támpontjaivá, amennyiben egy erős, hazai kereskedelmi intelligencia működése által használtatnak fel, és tétetnek gyümölcsözőkké. Az osztrák kormány meg volt győződve a kereskedés fontosságáról hazánkban, elméletileg, de ez irányban a szaknevelésre, jelesen a testvérhazában, semmi gondot sem fordított. Pangott a nemzeti erő, mely szakképzettséggel ellátva az anyagi előnyök kiaknázását a nemzeti jólét gyarapítására vehette volna foganatba. Az ipari kereskedelem külföldi képviselőinek szaknevelése s ügyismeretei, főleg az angol kereskedelmi tanügy s értelmiség áldást hozó tevékenysége meggyőzhette volna a kormányt, hogy ipari kereskedelem előbbvitelére főleg a tudományos kereskedelmi képzettség terjesztése, s állatsegélyezés útján bár, de mindenáron való érvényre emelése kívántatik meg. Az ipar részesült is az állam figyelmében. Reáltanodák, iparintézetek, műegyetemek nyittattak, sársadalmi közköltségen tartatván fel, menten a tandíjfizetések súlyos terhétől, a kevésbé vagyonos osztály előtt sem zárták el az utat a szaktudomány forrásaihoz juthatni. A kereskedelmi tanügy- s tanodák nem részesültek az állam ilyetén kegyében. A kereskedelmi tanügy igényeinek igen gyéren s hiányosan felel meg a polytechnicum s az egyetemen felállított egykét tanszék, nemcsak a tanrendszer felötlő hézagossága, de főleg azon körülmény miatt is, mivel e tanszékek s a velük összekapcsolt kereskedelmi tantárgyak természete csak előrehaladottabb ifjaknak teszi lehetővé a sikeres tanulást. A zsenge, és serdülőkor, az élet legtanulékonyabb éveiben, nem élvezheti a szaknevelés, tájékozó elemi oktatás előnyeit, hogy így a jövő gyakorlati ügyismereteknek s szakmaképzettségnek alapját vethetné meg. Az állam hagyta a dolgot magára — sőt midőn 1855 táján a kereskedelmi testületek eziránt fölhívták a kormány figyelmét, s nyilatkozataikkal rábírni törekedtek az államhatóságot, hogy a magyarországi kereskedés s kereskedelmi karérdekében tegye meg a tanügy rendezésével az initiatívát, s állíttasson államköltségen kereskedelmi anyatanintézetet, a kormány azt felelte, hogy tessék ilyen specialis czásokra az illető testületeknek önfilléreikből áldozni. Egy ország kereskedelmi tanügyének, s közvetve kereskedése igényeinek s szükségleteinek érdekeire mondották : a speciális szót ! Mintha döntő körökben egészen elfeledkeztek volna, hogy mit tanít a német tudományos elmélet a kereskedelem előnyeit illetőleg, „hogy az elevenítő, haladásra serkentő, az általános jólétet előmozdító, s valamint az anyagi, úgy az érzelmi műveltségre hatalmasan ható elem.“ Elfeledkezni látszottak arról, hogy Angliát, nemzeti erők által kezelt kereskedelmi, törvényhozási eszélyes működésen kívül, a kereskedelmi szaknevelés s intelligencia kifejlesztése s megszilárdítása tette a tengerek királynőjévé, s Európa iparhitelezőjévé. A pesti polgári kereskedelmi kar s nagy kereskedőség azonban nem feledkezett meg kereskedelmünk egyik életerős s rugalmas tényezőjéről. Az 1854-ben Prágában közadakozások útján alakult kereskedelmi tanoda mintájára, fővárosunk kereskedelmi testülete, mint tudjuk, Kern Jakab nagykereskedő úr indítványára bizottmányt nevezett ki, mely egy központi kereskedelmi akadémia felállítására s dotatiójára nézve kimerítő tervet készítsen. 1856. év mart. havában elkészült a terv, mely szerint a főtanintézet vasárnapi, estvelis akadémiai tanfolyamra való fölosztandó. A tárgy megvitatása a vasárnapi iskolák behozatalát sok nehézséggel járónak derítvén ki, az ment határozatba, hogy a főtanoda csak estvelis akadémiai tanfolyamra terjeszkedjék ki. A vasárnapi iskolák, mint tudjuk, egy módosított szervezési terv folytán az iparosok tangyalhelyévé váltak, s magunknak is volt alkalmunk még 1859-ben többek közt Gagóczy Károly úr iparfölolvasásait hallgatni, zsúfolt terem előtt. Még azon évi nov. huban folyamodott a bizottmány a városi tanácshoz, hogy az ügy országos, de jelesül helyi érdekeit s hasznát tekintetbe vévén, ingyen helyiséget jelöljön ki a tanintézet *) A pesti kereskedelmi akadémiának előrajza, irta Körner Frigyes, kiadva az 1862/3. tanévre Pest. — A statistikai közlemények 1362. évi második kötete II. füzetében „A pesti kereskedelmi akadémia* Weninger Vinczétől számára. Konrád — az akkori polgármester — hat hónapig hallgatott, s 1857. mart. értesítette a kereskedelmi kar alakitó bizottmányát, hogy a kérelemnek eleget nem tehet. Ez volt akkor is az anyagi érdekek politikája. A főkérdés, az intézet évi fenntartása révén, igénybe a polgári kereskedőség s nagykereskedelmi kar áldozatkészségét , a nagy tőkét épületvásárlásokba befektetni nem lehetett, s így történt, hogy bérlethez folyamodott a bizottmány. A magyar össztudományosság sem szégyenlette a bérházat, mert a czél praedominált a helyiségen. Emez ügynél a bérlet másodrendű dolog volt. A fenntartás költségeinek évenkénti összehozása aggasztotta a testületet. Azt mondja Weninger úr ,hogy azt csak nem lehetett várni a fővárosi kereskedőktől, hogy évről évre 20.000 forint adóval terheltessenek. Nem mi mondjuk ! Az előleges költségvetés ugyanis 18 ezer forintot meghaladó összeget mutatott fel, s a kereskedelmi összes testület 5000 (!) forint évi segélyt, a nagykereskedők ezenkívül, mint a magánvagyon után járó kamat fejében való illetéket 1500 ftot ajánlottak fel. Tekintve, hogy az eszme is igen sokat ért, a hatezerötszáz évi segélyadományt elegendőnek tartotta Magyarország fővárosának kereskedelmi testülete. Hogy segítve legyen, javaslatba s később be is hozták a 100 ftos fejenkinti tandíj-rendszert. Mintha csak kis német fejedelemkék számára állíttatott volna fel a tanintézet. Az előleges terv 125 tanulót vett föl, 100 ttjával, amiből mintegy 12.500 forint volt a tanoda számára várható. Az előkészítő osztályokban, melyekről szinte szólani fogunk, 63 ftban állapíttatott meg az évi tandíj. Az 1866-ban elkészült és a kormány által jóváhagyott tervezet szerint akkor következőleg alakíttatott meg az intézet . A főtanoda három osztályból áll, melyekben a mostani viszonyok közt egy művest, szakképzett kereskedő által igényelt tudománytárgyak kivétel nélkül tanítandók , ugyanis a) a mező kereskedelmi tudományok, mint a váltóisme, váltójog, könyvvitel, kereskedelmi levelezés, kereskedelmi s politikai számtan, áruisme, vám-s egyedáruság isme; b) a magyar, német, angol, franczia és orsz nyelv; c) a természettudományok, mint állattan, növénytan, ásványtan, természettan s vegytan; d) nemzetgazdászat, történet, földisme és technológia, a menynyiségtan alapvonalai, mértani és szabadkézi rajz s szépírás. Ezenkívül a hittanítás kinek-kinek önfelekezetbeli lelkésze által történik. E tárgyak halmaza folytán egy egy osztályban 30—32 tanóra lett betenkint szükségessé. — Oly szám, melylyel az osztrák oktatásügyi minisztériumnak a magyarországi gymnasiumokat szervező 1850-ki „organicus“ kibocsátványában sem találkozunk. — Harminczkét óra — egy héten, — fiatal test és zsenge észre ! Az esti tanfolyam téli hónapokon ,estenkint 7 —9 óráig volt tartandó, hol csupán kereskedelmi tárgyak voltak előadásra kijelölve. Számtan váltóisme, könyvvitel, levelezés. Volt ezenkívül még az akadémiai három osztályhoz, egy két tanévből álló előkészületi osztály azok számára, kik hiányos ismereteik folytán nem bocsátottak felsőbb tanfolyamra. Az intézet felső osztályaiba algymnasiumot vagy alreál osztályokat jó sükerrel végzett s ebbeli ismereteiket egy felvételi bizonyítvány által igazoló ifjak vétetnek fel csupán. — íme, ez volt az intézet szervezésének alapterve, melyen az megindult. Mielőtt Körner igazgató úr programja alapján a tanintézet jelen állását ismertetnék, s hozzászólanánk a tandíj, valamint az intézet bővebb s tágabb alapokra leendő fektetéséhez is, — segítségül hívjuk a számok, a statistika ékesenszólását,amelyet Weninger úr állított öszsze a magyar t. akadémia által bizottmányilag kiadott Statistikai közleményekben. A számokból néhány következtetést fogunk elővonhatni. REVICZKY SZEVER: Gleichenbergi levelek. II. Augusztus 3. 1862. Mint futólagosan említettem, Gleichenberg a legszebb, a legbájosabb alakú hegyek által környezett völgy hátterében emelkedő dombokon fekszik. E dombok ékes kertekké vannak alakítva, s a csúcsokon létező kedves villák ablakaiból a legmeglepőbb tájképek láthatók. A fürdői vendégeket többnyire a villák látják el lakásokkal, s tekintve a helyzetet, a többnyire szép, s mondhatni kedves szállások nem épen drágák. E villák, s kertek között legfigyelemreméltóbbak a villa Süess, D’Orsay,Triestina, Grätzer, Stadt Frankfurt, Brünerhaus, Berliner Hof, Marienburg, stb. Gyönyörű a villa Vikenburg, s a villa Taxis, de ezek magánlakok, bájos kerteikben azonban járni, kelni, sétálni mindenkinek szabad. Van egy két vendéglő is, hol különösen hosszabb időre a lakások még olcsóbbak, de nem oly választékosak, mint a nevezett villákban, ezért azokban többnyire csak megszállnak, s csakhamar a kellemesebb villákba hurczolkodnak. A szebb, kényelmesebb s úgynevezett elegánsabb villákban egy csinos kis szoba naponkint egy ágygyal 80 ujkrajezár; a nagyobb, szebb s kényelmesebb butorzatu 1 ft—1 ft 20 kr; — egy tágas falon 1 ft 50 kr, 2 ft; — két szoba, két ágygyal 1 ft 80 kr, 2 ft; külön ágy 35 kr. — Az ágyak s lakások tisztaságára kiváló gond fordittatik, s a felszolgálat a legrendesebb. Az étkezések a vendéglők csarnokaiban s kentesben történnek. A csarnokok szépek, s a kertek kedvesek, de az étkek, árak s felszolgálat lázitó. — A telhetetlen sógorok sem istennel, sem emberrel nem gondolnak, s oly vétkes zsarnoksággal húzzák vonják a jámbor népeket, hogy az ember szinte beleájul. Néhány nap alatt akarnának tárczáinkból mindent kiszívni, s botrányos telhetetlenségekben, egy rövid évszak alatt akar-