Pesti Napló, 1862. szeptember (13. évfolyam, 3767-3790. szám)

1862-09-11 / 3774. szám

azért gazdáink jól fogják tenni, ha azon készle­tükön, melyet még az ősz folytán vásárra akar­nak vinni, minél előbb túladnak. Rozs lejebb szálló árak mellett is nem igen kerestetett. Árpa is olcsóbb volt, csekély forgalommal. Zaba fenálló árak mellett senkinek sem kell, s csak jelentékeny engedmények után hajlandók reá némely kereskedők szerződéseket kötni. A ten­ge­­r­­ nem nagy üzlet mellett megtartotta árát. Gyapjuvásár. A múlt héten mintegy 1200 mázsa adatott el, még pedig egynyiretü bácskai 78—85, homoki 71—72 fájával ; tiszai roszabb minőségű kétnyiretü téli gyapjú 80 ftjá­val. Gr. Károlyi György részéről egy franczia házzal köttetett szerződés az 1863 ki, mintegy 1300 mázsa gyapjúra, állítólag 7—8 frttal ol­csóbban, mint tavaly. A magyar írók segélyegylete. A magyar írók segély­egyletének igazgató vá­lasztmánya e hó 9-én leginkább az egylet által, az alaptőke növelésére, kiadandó évkönyvek ügyében tartott rendkívüli ülést. A választmány úgy vélekedett, hogy egyelőre egy évenként kia­dandó szépirodalmi album leginkább megfelel a kívánt czélnak, ezért határozatba ment, hogy ez album, ha lehet, még karácsonya megjelenjen. Mintegy 24 nyomott ívet fog tenni, nagy od­av­aló­ban, mindig egy egy kitűnő hazafi vagy hon­leány arczképével díszítve. Az is elhatároztatott, hogy az egylet kivétel nélkül minden az album­ban megjelenő művet díjazni fog; a tiszteletdíj visszautasítás­a nem fogadtatik el, de természete­sen szabadságában áll minden írónak növelni az egylet tőkéjét, mint alapító, évdijas vagy egyszer mindenkorra segélyző, szóval minden adomány csak e czim­ek alatt fogadtatik el, s nem mint visszaajándékozott tiszteletdij. Addig is,a­mig az elnök s az illető szerkesztő ez ügyben intézked­nének, a választmány tisztelettel felszólítja a szépirodalmi írókat, hogy e vállalatot közremun­kálásukkal támogatni szíveskedjenek. Pest, 1862. szeptember 10 én. Gyulai Pál, ideigl. titkár. Különfélék. Pest, szeptember 10 ** Az előlegesen kidolgozott költségvetés sze­rint Pestváros kiadásai 1863 ban 1,224,000 ftra fognak rúgni. — Az utczák kövezésére mintegy 100,000 s így 40,000 fttal több fog fordittatni, mint a folyó évben. **­ A városligeti tó szabályozása már a jövő hé­ten meg fogna kezdetni, még­pedig a legnagyobb erélylyel. A hétfői népünnep jövedelme az első pénzforrás, mely e czélra fordíttatik, e mellett azonban intézkedéseket tett a városi hatóság, hogy az összes szabályozási költség, mely 30,000 ftra rúg, idejében előteremtethessék. ** A városház harmadik emelete november 15-kéig teljesen ki lesz építve, s a helyiségekbe az illető hivatalok dec­ember 11-én be fognak költözhetni. A ferencziek terén levő Podmaniczky­­féle házba áttett hivatalok az építkezés befejezése után is itt fognak mar­­ani~­** A legközelebbi jótékony államsorsjáték egész tiszta jövedelme a Duna, Elbe, Visztula s ezek mellékfolyóinak ez idéni kiáradása által a biroda­lom különféle országaiban megkárosultak javára fog fordittatni. A lottójövedéki igazgatóság hirde­tése szerint ezen sorsjáték által, melynek húzása visszavonhatlanul 1862-ik évi december 26-ra ha­tároztatok, a benne résztvevőknek sok tetemes nyeremények nyuttatnak, még pedig: 1 a 80,000, 1 a 30,000, 1 a 20,000, 1 a 10,000, 2 a 5000, 3 a 4000, 4 a 3000, 5 a 2000, 16 a 1000, 50 a 500 forintjával stb., mely nyeremények egyete­mes összege 300,000 forintot tesz osztrák érték­ben. Egy sorsjegy ára 3 ft o. o. ** Gróf Széchenyi Ödön a budai nép­színház érdekében hosszabb czikket ir a „M. 8.“ ban, melyben lelkes szavakkal hívja fel a közön­séget ez intézet pártfogása és segélyezésére Vég­­soraiban ezeket mondja : A népszínház sem vetélytársa, nem megrontó­ja a nemzeti szín­háznak, mint sokan állítják, vagy legalább állítani szeretik. A népszínház legközelebbi czélja az, hogy a nemzeti színháztól függetlenül külön közön­séget teremtsen magának. Nem helyesen ítél az, ki hiszi, hogy a népszín­ház elvonja a közönséget a nemzeti színháztól, vagy ki a pesti színház deficiteit a népszínház fönnállásából magyarázza. Azok a deficitek akkor is megvoltak, és pedig igen tekintélyes minőség­ben, mikor még a népszínháznak híre sem volt Budapesten, s az intézet, mely ma még maga is deficitekben szenved, nem okozhatja a másiknak adósságait. (­ Meg vagyok győződve, a nemzeti színház igaz­gatóságát ezen jobb jövő­­reménye ösztönözni fog­­ja, hogy az anyaintézet művészei, habár ritkán, koronkint, mint vendégek, emelni fogják a budai előadások érdekét, ém a kisegítő díszletek, vagy ruhadarabok megszerzéséért, nem a német szín­házhoz lesz a budai folyamodni kénytelen. A népszínház valóságos drámai tanintézete le­het a nemzeti színháznak, melyből fogyatkozó erejét visszaszerezheti, egy egy kifáradó, vagy elvesztett tehetséget pótolhat. Végre a budai népszínház jövedelmének fölös­lege nem magánember zsebébe fog szivárogni, ha valaha ilyenre szert tehet, mire az igazgató, kié az eszme és a kivitel művészi részének érdeme, egyszer mindenkorra lemondott minden haszonról, s a fölösleget a művészet vándorapostolainak nyugdíjintézetére szánta. Fölkérek és felhívok minden rangú és rendű honleányt és hazafit, ki úgy tekinti az ügyet, mint tekinteni kell, legyen segítségemre nemcsak meg­mentésében, de felvirágoztatásában is azon inté­zetnek, melyet a magyar nyelv terjesztésére elii­tett a hazafiság a nemzetiségnek. Remény­em, rövid idő múlva szabad lesz a nép­szinház ügyére vonatkozólag Üdvözült atyám sza­vait használva elmondhatnom : „A szebb és jobb ösztön nálunk szembetűnően növekedik, s nagy szám készen áll fáradsága s java egy részének ál­dozatával egyet s mást hazája virágzására s gya­rapodására előmozdítani s fölállítani.“ Adja jó sorsunk, hogy úgy legyen ! ** Mizsei Mari k. a., ki Olaszország több elő­kelő színpadán sikerrel énekelt, az athéni nemzeti színházhoz hivatott meg kedvező feltételek mellett. Voggenhuber Vilma k. a. a berlini operaházban nagy tetszés közt vendégszerepel. Berlini lapok dicséretekkel,halmozzák el, egyik azt is írja, hogy szerződtetése az ottani operához bizonyos. Mi úgy tudjuk, hogy a jeles fiatal énekesnő megmarad nemzeti színházunknál, operánknak mindenesetre nem kis előnyére.­­ ** Vágujhelyen egy Grohmann nevű,bécsi szü­letésű bankjegyhamisítót fogtak el, kinél sok 5 ftos és 10 kros hamis bankjegy találtatott. ** Gróf Festetics Samu cs. k. kamarás élte 56-ik évében Bécsben meghalt. ** A Pesten felállítandó vízvezetés költségei­hez közelebb ismét a következők járultak : Stern­­licht Zsigmond 25 ft, Landauer Ignácz 25 ft, Bur­germe­ister Antal 25 ft, Hollán Ernő 25 ft, Kam­mermayer Leonhard 25 ft, halász­ezéd 25 ft, Pill­mayer elöljáró 25 ft, Ramaseder János 25 ft, ma­gyar serfőző mesterek 25 ft, a pesti hentes­mes­terek 25 ft, építészi és kőfaragó mesterek 50 ft, Recht Fülöp 25 ft, Szabó Vilmos, ataláni plébá­nos 25 ft, pesti nemzeti kör 50 ft. — Öt­szeg 400 forint. ** A Strobencz testvérek gyárában Richard abbé utasítása szerint megkezdett kútásatások a legjobb eredménynyel fejeztettek be. A nevezett abbé­ur jóslatai a legcsekélyebb részletekig mind betelje­sedtek. A munkálatok helybeli kútmester Plaht azon körülményeltségyet hajtattak végre. Érdekes kimerítése mellett is megtartja három lábnyi mély­ségét s egy vonalnyit sem enged.­­ Az első­ magyar gőzhajó­társaság részvény - aláírási ívei szétkü­ldöttek városok, községek hatóságaiig, ta­­kar­ékpénztárakhoz, casinókhoz, s számos magá­nosokhoz is, hol mindenütt aláírni lehet. Pesten ily ivek vannak kitéve: a nemzeti casinóban, a Lloyd társaságnál, a nemzeti körben, a kereske­delmi­­ iparkamaránál, a nagykereskedelmi bank­nál, a takarékpénztárnál, az adriai és magyar biz­tosító társaság hivatalában. Ezenkívül a lapszer­kesztőségeknél, minden bizottmányi tagnál, és a czéheknél is lehet aláírni. Sőt aláírások levelek­ben is elfogadtatnak, melyek bérmentve Galgóczy Károly titkárhoz az adriai biztositótársaság hiva­talában nagyhid utcza 12 sz. intézendők. Aláírási határidő e folyó szeptember végéig. Azért siessen mindenki, ki e közhasznú vállalatnál részvényes lenni akar. Az aláírásnál semmi előleges fizetés nincs. Kelt Pesten 1862 szept. 10-én *) Gal­g­ó­c­z­y Károly. ** Váczon tegnapelőtt vezette oltárhoz Heves­*) Kéretnek a t. ez. lapsz­erkesztőségek ezen értesítés­nek szives felvételére. G. K. Tárcza A pesti műtárlat augusztus—szeptember havi kiállítása. A magyar műegylet által jelenleg kiállított képek egyenkinti ismertetése előtt néhány szót akarunk magáról a műegyletről mondani, pedig nem, mint első ismertetésünk alkalmával is meg­­említek, csupán szokásból s mintegy hódolva az átalános divatnak, mely szerint azt megtámadni mindenki jogosítottnak s hivatottnak érzi magát; hanem, hogy elismerésünket fejezzük ki az iránt, hogy valahára a műegylet is életjelt adott s az általa felhasználható egyedüli eszközt megra­gadta a nyilvánosságot, hogy valaha a közönség­hez fordulva nemcsak részvétre szólítsa fel azt, hanem mintegy számot adva működéséről, egy­úttal a módot is kimutassa, hogy és mint lehet valaki a legkényelmesb után a műegylet tagja s ez által csekély áldozat mellett a hazai művészet pártolója is. Hiába várjuk pénzszük időnkben a nagy ál­dozatokat egyesektől, csak ha sokan, bár cse­kély erővel, csupán kis áldozattal törekszünk egy és ugyanazon czél felé, lehet kilátásunk arra, hogy feléje közeledünk, hogy ezt valaha el is érjük. A felhívásra csakugyan szükség is vett, mert valóban szomorító, hogy május óta, mikor a mü­egyleti év kezdődött, egész szeptemberig csupán 8 képet szerezhetett meg a műegylet részvényesei közti kisorsolásra; e 8 szám között is 3 nyere­mény s csak 5 mű­ jön megvásárolva, összesen 500 fton. Egész önzetlen pártolást a nagy sokaságtól hiába várunk, részvétét némi haszonnal kilátáson kell megszereznünk, oda számítható pedig azon kilátás, hogy minél több kép kerül az egylet bir­tokába, annál nagyobb a valószínűség a nye­reményekre is, minél értékesebb pr­oig a nyer­hető tárgy, annál nagyobb az inge éssvétre. A fölhívásban a részvényesnek évenkint járó műlap is meg van említve. Jó e megemlítés a fölhívásban, de jó tán az is, ha itt a műlap kér­dését tovább nem feszegetjük. A jelen kiállítás műlajstromában foglalt 71 az. közül 8 az egylet birtoka, 34 még a múlt havi tárlatból­­ maradt, újonnan kiállított mű pedig csak 29 darab van. Ezek közt egy körajz M­a­­r­a­s­z­t­o­n­i József „Kun László udvara“ czi­­mü képe után, melynek eredetijét közönségünk ismeri; kettő vizifestmény Altman Antaltól Bécsben, tűrhető, bár nem nagybecsű művecs­­kék, 26 végre olajfestmény. E 26 mü közül történelmi csak egy van, L­i­­czenmayer Sándor győri hazánkfiától, a 49. sz. alatt, czime: „I. Mária királynő és anyja Erzsébet, kényszerítve Durazzo Károly koroná­zásának tanúi lenni, Lajos sírkövéhez menekül­nek . Székesfehérvár 1385.“ Itt egy ügyes fiatal festész első műve előtt ál­lunk, melylyel hazai közönsége előtt fellép, be­mutatva magát mintegy s körülbelül e szavakat intézve honfitársaihoz : im nézzétek művemet s ítéljetek ; iparkodtam s fáradoztam a külföldön, hogy kincseiből én is merítsek s megrakva ve­lek térjek hazámba, hogy a szent művészet apostolakint én is közreműködtem emeléséhez, virágzásához s terjesztéséhez. Ennyit tanultam s tudok eddig, de meg nem szűntem haladni; visszafogadtok-e körötökbe s találok-e viszont támogatást köztetek, mint iparkodtam magam részéröl a művészet támogatásában? Ezeket gondolhatá a festész, midőn külföldön készült művét hazájába küldte, várva a sikert, remélve a jobb jövőt, mely számára itthon fejlődni fog. S nem fog-e csalódni ? Fogja-e a haza fölkarolni a művészet bajnokait, mint ezek felkarolták a művészetet ? Ezt remélni akarjuk, határozottan állítani nem merjük. De félre ez érzelgéssel, ne gondoljunk a fes­­tészre, mint hazánkfiára, hanem tekintsük meg, vizsgáljuk a képet s mondjuk meg legjobb meg­győződésünk szerint, mit találunk benne jól, mennyi képzettséget s talentumot árul el a fes­tész, s mennyire elégít ki a gondolat, a szerkez­­­zet s a kivitel ? s így magától ajánlkozik a rend, mely szerint e­­ kép szemléletével el akarunk járni. A tárgy és jelenet, melyet e mű ábrázol, szé­pen van választva és olyan, minőt a festész hí­ven elő is állíthat. A gondolat ellen tehát nem lehet kifogásunk, a szerkezet azonban kevésbé elégít ki. Hogy a két női alakot, Mária királynőt és anyját Erzsébetet mi kényszeríti, hogy a ko­ronázás tanúi legyenek, ezt nem látjuk ; oly el­hagyott távolságban vannak a most végbemenő koronázástól, hogy azzal összeköttetésben sem lát­szanak lenni. Őket a közönség választja el a szer­tartástól, s még a hozzájuk legközelebb álló két személynél sem látni, sajnálkozással vagy gúny­­nyal tekint-e reájuk, pedig tán ezek is közremű­ködhetnének arra, hogy a néző — föltéve, hogy a történetet nem ismeri — tudja, vagy rávezet­­tessék, váljon részvéttel pillantson-e a két nőre, vagy közönynyel, vagy épen a háttéri koronázási szertartás által felszentelendő király iránt le­gyen-e rokonszenvvel. Ez annál szükségesebb volna,miután a női alakok rokonszenvre nem bír­ják a szemlélőt. E­zsébetben van kifejezés: sértett büszkeség, fájdalom kevésbé, — bár ennek sem volna szabad hiányozni — de gyűlölet van kife­jezve ez azezon. Hanem Máriában ez végkép hiányzik, itt az alak némi szomorúsággal — fáj­dalomnak nem merjük nevezni — dúl ugyan a sírkőre, de ez talán nem az egyedüli érzés, mely egy nő és királyné keblét ily pillanatban eltölt­­heti. Itt a nő inkább magába zárt bús emlék által bántva, talán vesztett kedvese feletti bánatában látszik a sír elé térdelni, nem pedig a legszen­tebb jogaiban sértett, fájdalmában is büszke királynét engedi látnunk. Maga az alak is, a­mint a sírkőre dűl, nem fejez ki mélyebb felindulást, nem birja rokonszenvünket, s nem hat a szemlé­lőre úgy, hogy fájdalmában, s bánatában vele osztozzék. Ha az arca már nem fejezi ki mind- s azt, mit benne jogosan keresünk, annál több­­ követelésünk lehetne az egész alakhoz, elfelejte- e nek az arcskifejezés gyöngeségét, ha magán az alakon öm­lenek el több báj és méltóság , mert a megtört alak is lehetne fenséges. S ezek a fest­mény gyöngébb oldalai. A szerkezetet tehát nem találjuk tökéletesnek, de azért nem zárjuk el sze­münket a mű valódi tökélyei előtt sem. A kivitel ugyanis sok részben egészen kielé­gít. Hogy Liczenmayer Piloty tanítvá­nya, azt nem tagadhatja. Eltulajdonítá mestere modorát, ecsetvitelét, kiviteli módját. Ez minden­esetre szorgalma, tanulmányozása mellett szól, bár épen nem bánnék, ha egyben másban főleg a nagyszerű, mélyen érzett és átgondolt szerke­zetben túl iparkodnék tenni mesterén. Egyet azonban határozottabban ki kell nyilat­koztatnunk, hogy e kép az előbb kifejtett szer­kezeti hiányok mellett is szép és jelesen kidol­gozott festmény, hogy örömmel fogadjuk e fiatal tehetséget, mely e képben be jön mutatva, hogy nem emelhetjük ki eléggé szorgalmas kezelését, élethű ábrázolását a mellék­tárgyaknak. Sőt itt alkalmat veszünk, kimondani, hogy a melléktár­gyak kivitele majdnem a főalakok rovására tör­tént, mit csak azért ítélünk meg szelídebben, mert kissé tán hatni fog több fiatal festészünkre, kik a mellék­tárgyakat gyakran oly hanyago­n keze­lik, hogy igen sokszor a fődolog kellemes hatá­sát sértik. Szépen, valóban meglepő szépen van adva a sírkő, a templom falazata és kövezete, hatásos a háttér világítása, szépek a majdnem nagyon is szélesen kezelt, azért is kevésbé ért­hetően adott szertartásbeli személyek ; a sokaság is jó elhelyezkedik a templom belsejében, bár az előtéri alakok és a templomban lévő legköze­lebbi személyek magassági aránya óriási, s majdnem túlságos messzinek tünteti elő az egy­­ház belsejét. És ismételve mondjuk, hogy üdvözölve fo­gadjuk Liczenmayer első, elég nagy­szerű, elég képzetséget tanúsító jeles művét, vele együtt remélve, hogy hazánk elég nagy, elég gazdag, de hisszük, elég magas műveltségű is, hogy fiai fáradtságát a művészet terén nem csak meg tudja becsülni, a­ hazai művészetnek külföldi tanulmányozásuk által tett szolgálat nagyságát nemcsak meg bírja fogni, de meg is fogja tudni jutalmazni. Arczkép a jelen tárlatban nincsen, tanulmány­fő három kínálkozik szemléletre. Az első : Grimm Rudolftól Pesten (16 sz.) nem nagy fogalmat ad elismert tehetségű fiatal festé­­szünk talentumáról. A szépség hiányát, a ne­mesebb idomok nélkülözését valahogy elfelejtet­hetné velünk a jeles festész, a szorgalmas és művészies kivitel. De mit mondjunk, ha mindezt nem találjuk e tanulmányfőn, helyesebben mell­képen , mely még valami cselekedetet is látszik ábrázolni. A tulipiros, elhízott, veres ruhájú alak előtt egy lap papír hever, keze meg tollat fog, úgy látszik levelet akar írni — talán csak nem szerelmesét ? Az nem férne össze e kerek alakkal, inkább egyik barátunkkal mi is azt hisz­­szük, hogy e termetes, nagyon mindennapias arcza nő szakácskönyv írásába fogott. Grosz Béla tanulmányfője (33 sz.) sem tetszik sokkal jobban. Valami fiatal Raphael fej­nek látszik, az­az félre ne értessünk : csak kü­l alakja, csak maga a festész gyermekkori arczké­­péhez hasonlít, nem a nagy művész festményéhez. Inkább mutatkozik tanulmány, de művésziesb kezelés is Frankel Ingomár 48 számú ta­nulmány fej­én. A múlt hónapi ismertetés alkal­­mával tett megjegyzésünket újra ismételhetjük, hogy e festész művein határozott haladás mutat­kozik, s az a bizonyos modor, ha egyszer meg­tisztul a most még rajta mutatkozó salaktól,­­bi­zonyára szépeket fog teremteni. A színek, úgy látszik, nagyon birtokában vannak ; tiszták, át­látszók, helylyel helylyel kissé erősek a félho­mály színei, de nem piszkosak — kivéve a nya­kon — , a rajz, a domborodás ellen nem lehet kifogásunk, ha pedig az arcz szemtelen kifejezés­sét mérsékelhetnék, alkalmasint még inkább tetszenék e tanulmányrő. Életképekben gazdagabb a jelen kiállítás, s köztük jókat is találunk. Első helyre tehetjük pedig Zimmermann R. S. „Játszó gyer­mekeit “ (43 sz.), melyen élénk, mozdulatteljes s nagy ügyességgel festett csoportolatokat talál megye egyik lelkes ifja Halász Mózes ur a szel­lemi és testi bájakban egyaránt kitűnő Szentmik­­lóssy Ida kisasszonyt. Az egybekelés a kosdi ref. egyházban történt fényes vendégsereg jelenlétében. ** Ismét új politikai folyóirat. Noséda Gyula mint kiadó előfizetést hadet „Világszemle“ czímű, Jankó Vincze szerkesztése mellett január 1-én megindulandó új évnegyedes folyóiratra, mely iro­dalmunkban a franczia Revue-tt s az angol Re­­view-ket fogja pótolni. E folyóirat — mint a pro­gramaiban olvassuk — nem lesz „sem hideg sem meleg“, hanem bátran s nyíltan párthoz csatlako­zik, még pedig azon párthoz, mely vallásban a feltétlen türelmet, állami életben a polgári szabad­ságot, s nemzeti viszonyokban a történeti jogot tűzte lobogójára. Álláspontja szigorúan alkotmá­nyos lesz. Tartalma kizárólag politikai leend s három osztályból illand: I. osztály. Világhír­n­ö­k. A fontosb politikai érdekű köresemények idősorozatos előadását tartalmazandja. II. osztály Történeti értekező. Ezen osztály ki­zárólag politikai értekezéseket foglaland magában a legfontosb koresemények és korkérdések felett. III. osztály. Politikai levéltár. Ezen osztály alatt a koreseményre vonatkozó nyilvános okiratok, melyek a kortörténetnek oly lényeges elemét képezik, fognak közöltetni. Minden évne­gyedes füzet három hónapos időközre fog terjesz­kedni. Előfizetési és aláírási feltételek : Egész évi folyamra vagy évnegyedes füzetre 6 fr. füzeten kint, 1 fr. 50 kr. ** Két szépirodalmi lapról is beszélnek ismét, melyek új évre szintén meg fognának indulni, az egyik „Fővárosi lapok“, a másik „Magyar pezsgő“ czimmel. ** Az „I. T.“ biztos forrásból tudja, hogy Hindy Árpád még nem ítéltetett el. ** Beküldetett szerkesztőségünkhöz : „Poe Ed­gár érdekes­ novellái“, fordította Hang Ferencz, Pest, 1862. Lauffer és Stolp tulajdona. Ára ? — Továbbá a „Sárospataki füzetek hatodik évfolya­mának VII. és az „Erdészeti lapok“ IX. füzete, mindkettő változatos és érdekes tartalommal. ** A városi hatóság intézkedése szerint a vásári sátorok jövőre csak egy sorban lesznek felállítva az országúton, s hogy a közlekedést ne akadályoz­zák, ezek és a járda között három ölnyi üres tér­ség fog fönhagyatni. ** Gróf Toldalagi írja a „Korunkénak, misze­rint egy Berlinből vett távirati sürgöny szerint pá­risi, londoni és frankfurti bankárok fognak ott ösz­szejönni, hogy a kolozsvár brassói vasút építésé­hez megkivántató pénzösszeg végett a szerződést megkössék. ** Zágrábból írják, hogy f. hó 2-ikán reggel 5—6 órakor Otocac és Polutic között a cs. k. sze­kérpostát rablók támadták meg, és daczára az erős ka­tonai fedezetnek, kirabolták. ** A magyar kir. udv. kanczellária a debrecze­ni k. váltó-törvényszéknél rendszeresített jegyzői állásra C­s­a­n­á­d­y Gyö­gy rendelkezés alatti úrbéri főtörvényszéki titkárt, az igtatói állásra Kálmánczhelyi József rendelkezés alatti megye törvényszéki segédet, s a kiadói állásra P­o­k­o­r­a József rendelkezés alatti megye törvénysz­éki segédhivatal - igazgatósági segédet nevezte ki. ** A régi füvészkert házhelyekre osztása és elárvereztetése ügyében a következő felvilágosí­tást vettük, hogy a régi füvészkert telke a magyar kir. egyetemnek országos törvény által is elismert tulajdonát képezi és annálfogva ezen telek fölötti rendelkezés azon hatóságokat illeti, melyek kö­­tartoznak ; elávereztetéséről jelenleg szó annál kevésbé lehet, miután az orvosi kar számára emelendő épület helyisége iránt folynak a tárgya­lások, és kérdés, vájjon az nem fog-e az érintett telken építtetni. ** Römer Flóris kutatásaiban a mária-ve­rebélyi kath. templomban harangot fedezett fel, mely a rajta látható évszám szerint 1608 ban öntetett, s igy Magyarország egyik legrégibb ha­rangja Minthogy azonban a harang koronája el­kopott, a község újra akarja öntetni. Rómer fel­hivja a régészet barátjait, hogy adakozások utján e harang a nemz. múzeum számára megszerez­tessék. ** A marhavész legújabban szabolcs­­megyei Királytelek és vasmegyei Iván Egerszeg helységekben ütött ki, míg a pestmegyei Örkény és Tatár Sz. György helységekben megszűnt. So­mogymegye Homok Sz. György helységében a szarvasmarhák közt a léptályog, Pestmegye már­­teleki pusztáján pedig a juhok közt ragályos jár­vány pusztít, melyben eddig 300 darab juh ve­szett el. Moldva és Oláhországban is oly nagy mérvben dühöng a marhavész, hogy a veszteglési idő a határon 10 napról 20 napra határoztatott. — Értesítés. A helv. hitvallásnak kecskeméti főiskolájában a beírások oct. 1. napján fognak megkezdetni, a tanév ünnepélyes megnyitása oct. 5-dikén a ref. nagy templomban menend véghez. A főiskolai­ minden előadások 6-dikán veendik kez­­detöket, megnyitatván ugyanezen napon a jogi tanfolyam 2-d­i­k éve is. Kecskemét, sept. 5. 1862. Az igazga­tóság. ** Erdődi gróf Pálffy Daui Vincze Villani Anna kisasszonynyal, Villani Fülöp marquis és máltai lovag leányával kelt össze Velenczében. — Eggenberger Nándor akadémiai könyvárus­tól a következő nyilatkozatot vettük: „Azon szem­pontból indulva ki, hogy magánügyek nem tartoz­nak a nyilvánosság fóruma elé, felelet nélkül hagy­tam volna azon vádat, mely a „Pesti Napló“ 204-dik számában K­u­g­­­e­r úr részéről ellenem h­ángoztatott, ha az oly állítást nem foglalt volna magában, mely az igazsággal merőben ellenkezik. — A fennemlített vád azt mondja ugyanis, hogy én az akadémia munkáit K­u­g­­­e­r úrtól meg­tagadtam, még akkor is, midőn készpénzzel akarta­­ azokat megvásárlani. Ezen állítás nem való. Én és itteni könyvkereskedő collegáim elhatározták ugyan, hogy Kngler úrnak ezentúl hitelezni nem fogánk, de hozzám ez ideig még egyszer sem küldött készpénzen vásár­­­landó akadémiai munkákért, s ezen igen világos körülmény következté­ben nem is tagadhatom meg tőle azokat,­ a­mi az akadémia munkáinak ál­talunk történő terjesztését illeti, a hírlapokra uta­lunk mindenkit, melyekben a gyakran előforduló hirdetések a megjelent munkák rögtöni tüzetes ismertetése, e részbeni lankadatlan tevékenysé­günket eléggé bizonyítják — a munkák nagyobb kelendősége, (miután azok nemcsak nálunk, ha­nem az országban minden hiteles könyvkereske­dés által megszerezhetők), nem tőlünk egye­dül, hanem főkép az olvasó közönség részvététől függ. Eggenberger Nán­dor, akad. könyvárus. — F. hó 7-kén tartatott meg a ráczalmási köz­birtok­osok által helyben rendezett magán színe­zetű lóverseny , mely alkalommal a Ritter Istvánné s Montbach Károlyné urhölgyek által kitűzött jutalmakat az első futásnál 4 ló közül a Dőry Bódog által lovagolt „Smaragd“, a máso­diknál szinte 4 közt gr. Batthányi László „Mar­csa“ ja nyerte el. Mindkét futásnál Salamon Zsig­mond „Villáma“ másodiknak érkezett be. A köz­ben tartott parasztversenynél egy ottani gazda, Dobos, nyerte el a díjat. A futtatásra nagy szám­mal összegyűlt vendégek legnagyobb része Szlu­­h­a Miklós ur vendégszerető házánál talált szives ellátást. Este a villám egy borházba ütött s két épületet elhamvasztott, s csakis a mogyoró nagy­ságú jéggel vegyest szakadó zápornak köszönhető, hogy a nagy szél daczára a falu legnagyobb része le nem égett. ** Az erdélyi gazdasági egylet sept. 1-én tartott választmányi ülésében a vidéki kiál­lítások határidejét következőleg határozta meg : Zilahon October 10-én, Dézsen 16 án, Maros­vá­sárhelyt 20-án, Enyeden 23 án, Tordán 25 én. A részletes értesítést jövő számunkban. ** Genfben, Kápolnai István tulajdonos felelős szerkesztősége mellett egy magyar szaklap indult meg sept. hó elsején, „Katonai heti­lap“ czi­­­­mel, mely „minden politikát, úgy az irodalom min­den e­gyéb ágait határozottan kizárva, csakis ka­tonai szaklap leend.“ Megjelenik e lap minden hétfőn, egy ny­omtatott ívnyi tartalommal. Elöfize vagy te 'lli*/.--... l0 frank vagy 8 o é. ft. Az előfizetési pénzek : A M. Emeri­ce Horváth. Génévé, en Suisse, rue de Pirquis, Nro 68. A., rue de chaussée küldendők. ** A császári királyi dunagőzhajózási társulat 1847 1 se­martinsi kölcsönjegyek sorsolásánál a következő számok jöttek ki : 2009 1041 2354 2060 2071 2076 2113 2220 2234 2322 2331 2360 2365 2371 2372 2388 2427 2437 2466 2495 2511 2518 2572 2539 2558 2594 2622 2640 2650 2732 2734 2741 2747 2766 2791 2830 2837 2893 2897 2910 2972 2988 2938 2958 2978 3026 3130 3035 3042 3050 3051 3053 3060 3061 3101 3189 3143 3153 3166 3179 3185 3187 3193 3221 3251 3289 3305 3306 3329 3431 3453 3502 3512 3545 3551 3568 3580 3585 3587 3604 3624 3651 3659 3668 3701 3702 3770 3791 3796 3811 3819 3823 3829 3838 3856 3886 3906 3973 3991 4011 4017 4036 4041 4064 4093 4101 4118 4187 4217 4325 4358 4389 4395 4396 4401 4407 4417 4429 4430 4431 4471 4473 4486 4562 4571 4578 4632 4636 4677 4685 4688 4695 4698 4701 4705 4712 4714 4748 4830 4841 4842 4970 4974 4981 4985 4991 5001 5040 5057 5099 5117 5124 5154 5167 5195 5213 5216 5221 5248 5254 5285 5307 5311 5332 5360 5402 5404 5415 5414 5436 5437 5441 5443 5452 5465 5472 5489 5506 5512 5589 5606 5626 5637 5663 5717 5718 5739 5764 5793 5804 5863 5876 5880 6896 5899 5912 6918 5935 5943 5949. — Telegrafi tudósítás a bécsi börzéről szept. 10.5% metalliques 71.45. Nemzeti kölcsön 83.10. Bankrészvény 792.— Hitelintézet 216 20. Lon­doni váltók 126,— Ezüst 127,—­Arany 6.10. NEMZETI SZÍNHÁZ, Sept. 11-re van kitűnve: „Denis úr és neje.“ Víg opera 1 felv. Ezt meg­előzi: „A nő­ növelde.“ Operette 1 felv. BUDAI NÉPSZÍNHÁZ, Sept. 11re van kitűzve „Pünkösdi királyné.“ Népszínmű 3 falv. Politikai események. ANGOLORSZÁG. Angliában nagy csodálko­zást gerjesztett az olasz minisztérium abbeli ha­tározata, hogy Garibaldit felségsértés és lázadás­ miatt perbe­fogják. E csodálkozás­ és meg­­illetődés, boszankodásig és dühösségig fokozó­­dott. A „Daily News“ meg van győződve, hogy a király első perezben rögtöni és átalános amnestia által akarta e kérdést megoldani, de R­a t­a­z­z­i, a kicsinyhitű, a „strassburgi és boulogne-i hős“ ta­nácsára és parancsára hallgat. Mindegyik nap késedelme hevesbíti a lehetőséget, hogy az am­­nestiát illemmel és jó arczczal hirdethessék. A franczia politika Olaszorszország irányában elég­gé ki nem puhatolható, hacsak föl nem teszszük, hogy Napóleon czélja: Olaszország háláját, mely­lyel a franczia szövetség korábbi jótéteményeiért tartozik, örök ,átokra és megvetésre változtatni. A „Morning Advertiser“ és a „Daily Tele­graph“ déli Olaszország megsebesült szabadító­ját a vádlottak padján képzelik, drámaivá teszik a jelenetet s hatalmas védbeszédet várnak tőle. A conservativ „Herald“ így szól : „Victor Emanuel trónja a forradalomra van építve, Ga­ribaldi pedig vezetője és apostola volt. Victor Emanuel nem érvényesíthet mentegetődzést, me­lyet a népvezér szintén nem igényelhetne. Nem lehet Garibaldi ellen vádat emelni, mely egyút­tal Victor Emanuelt nem sújtaná. Garibaldit tör­vényszék elé állítani épen nem volna politikus eljárás. Az olasz senatus ép úgy állíthatná tör­vényszék elé az olasz forradalmat, ép úgy tör­hetne palctát az olasz fölkelés egész terve felett. Mindenesetre kellene, ha következetes akarna lenni, az 1860-as nápolyi forradalmat semmisnek nyilvánítania.“ Valamennyi hetilap is Garibaldi pártját fogja. Nem képzelhetik, hogyan lehet az olasz minisz­térium oly elvakult, hogy napfényre hozathat annyi titkot, minőt Garibaldi nyilvános elítélése bizonyosan ki fog deríteni; már­is meghagyják érteni, hogy a hazafias pártvezér tőrbe bukott, hogy az olasz kormány a legutolsó pillanatig félig meddig elősegítő vállalatában, s végre gyá­vaság miatt cserben hagyta. Sürgetik az olasz kormányt, hogy férfiasan szegüljön ellen a fran­czia császárnak , követelje tőle Rómát. Ily érte­lemben nyilatkoznak a „Saturdy Review“, „Lon­don Review“, „Spectator“ és „Economist.* Még a conservativ „Presse“ is, mely az újraszülött olasz függetlenség bukását előre jósolta „azon percztől fogva, mikor a francziák átkeltek az sí­neseken „hogy Olaszországban alát­tálták azon­ra“, még a „Presse“ is kimondja, hogy föltétlen amnestia kell nemcsak Garibaldi számára, hanem valamennyi fegyvertársa számára is. FRANCZIAORSZÁG. A franczia lapok f. hó 7-ről szóló tudósításai szerint még semmi nincs elhatározva Garibaldi perbefogatását illetőleg. Az „Opin. Nat.“ melegen nyilatkozik a közbün­­bocsánat mellett, mint a mely egyedül vezetheti ki a kormányt a veszélyes s ferde helyzetből, melybe jutott. A bűnbocsánat feledés s akkor vége minden pernek. De ha mégis mindenáron azt akarják, hogy Sicilia megszabaditósa vád­lottként jelenjék meg az olasz bírák előtt, akkor más kimenetelt a megkegyelmeztetésen kívül képzelni nem lehet. — A megkegyelmezés nem feledés. Jól vigyázzanak az illetők : itt n­em csupán a franczia s olasz érdekek forognak szóban ; az egész Európa figyel azokra, a­mik most túl az Alpeseken történnek, mert érzi, hogy a közbéke függ azon eseményektől.^— A félhiva­talos lapoknak nincs annyi érzékök Olaszország tiszta keblű, önzéstelen fia iránt, hogy az „Opin. Nat.“-lal egyetértsenek. Az ő „Steckenpferd“-jök a bünper, katonai törvényszék, s azután holmi

Next