Pesti Napló, 1862. szeptember (13. évfolyam, 3767-3790. szám)

1862-09-11 / 3774. szám

208-3774 13-ik évi folyam. Csütörtök, sept. 11.1862. c-,-----..... ,7^7. E Up SSdr"'”’' Kiadó-hivatal: Előfizetési kitételek: Ferencziek terén 7-dik szám földszint. Vidékre, postán : Helyben, házhoz hordva . Ferencziek tere 7-ik szám , l-sö emelet. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fo- A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz , kiadása körüli Félévre . . . . 10 írt 60 kr. a. é. gadtatnak el. panaszok, hirdetmények) a kiadóhivatalhoz intézendők. Évnegyedre ... 6 frt 25 kr. a. é. Hirdetmények dija: 7 hasábos petit-sor egyszeri hirdetésnél 7 njkr. Bélyegdij külön 30 njkr. Magánvita 6 hasábos petit-sor 25 njkr. PEST, September 10. 1862. :* _________ Bécsi dolgok. Egy pesti üzérház megbukása alkalmat nyújt nehány bécsi lapnak ismét kikelni a magyartörvények és törvénykezés ellen. Mondanunk sem kell, hogy e bécsi lapok közt az „Oester Zeitungé áll elöl. Mára hagytuk válaszunkat, miután előbb a mi „jó akarónkkal“, a „Donauftunggal“ kipöröljük magunkat. Azonban ma két collegánk által megelőztettünk a válaszolásban. A „Sürgöny“ bécsi levelezője, többek közt, a következő megjegyzéseket teszi: „A kérdéses ház az „Oest. Ztg“ szerint nem is valami szerencsétlen körülmények összefolyta,hanem egyenesen s közvetlenül az — országbírói értekezletek miatt bukot meg. Ez értekezlet — fejtegeti az „Oestr. Ztg.“ — megmásította az utóbbi évtizedben fennállt törvényeket, ezáltal tönkre tette a magyar hitelt és annálfogva a legbecsületesb és legszilárdabban álló üzérházaknak meg kell bukniok. Hogy a magyar törvények és törvénykezésünknek hiányait sem palástolni, sem szépítgetni nem akarjuk, Itzi egy minapi czikkünkben bebizonyítottuk, de mindamellett mérnök állítani, hogy a közhitelt illetéktörvényekre nézve a Bajthán^imftn,, sem állanak jobban a dolgok. T ’fogadja°~Nem 1 ’ szerint nem is va‘ nafe , „v 6 viszonyok azok , melyek közt az embli','nftf~ protokoláltatja firmáját, hogy holnap megbukását ,kijelenthesse és a Vergleichsverfahren malavstjait igénybe vehesse, úgy, hogy a százezer forintnyi adósságot, melyet tegnapcsinált, ma tízezer forinttal kifizetheti és a Vergleichsverfahren kegyelméből nyert 90.000 forintocskával holnap, mint újdonsült becsületes ember üzletét ismét folytathatja. S csakugyan nem egyszer lehet nagykereskedőktől és iparosokt , hogy a magyar hiányos törvénykezesé vi azányok még mindig sokkal több megnyugtatást s biztosságot nyújtanak a hitelezőnek, mint az osztrák egyezkedési eljárás, mely a hamis cridálókat nemcsak a törvénynek különös oltalmába veszi, de még praemiumokkal is kínálgatja a csalárdságot. Nem tagadjuk, sőt mélyen érezzük, miszerint nagyon szerencsétlen tény az, hogy egy s ugyani s azon birodalomnak két része versenyez annak kimutatásában,melyik félnek,vannak roszabb törvényei, melyik fél érdemel kevesebb hitelt. De nem mi kezdettük a szomorú vitát, hanem kezdette a bureaucratia, melyet a független magyar törvénykezés nyugodni nem enged.“ A Heater Lloyd szintén nevetségesnek” – mondja egyes bukások miatt a magyar törvényeket támadni meg s szintén újjal mutat az osztrák Vergleichsverfahrenből eredő bajokra. Mind hiába! Történjék holnap bárminő baleset, aminő minden államban előfordul, s az osztrák lapok megint előállanak otromba gyanúsításaikkal, vádolván a magyar törvényeket. Miért teszik ezt ? Részint centralizálási viszketegből, mely nem tűri, hogy a Lajkán innen más intézmények legyenek; részint azért, hogy a külföld előtt — hova szavuk, ha ritkán is, mégis eljut néha — semmivé tegyék a magyar intézmények hitelét , úgy tüntetvén föl ez intézményeket, mint a középkor sötét maradványait. Vagy talán csak a Lajthán túl a birodalom népei előtt igyekeznek bennünket és intézményeinket meggyűlöltetni ? Feledvén, hogy a midőn bennünket rágalmaznak, nem jó szolgálatot tesznek a kiegyenlítés ügyének, s a midőn intézményeinket szólják, szapulják, az önkormányzás jótéteményei helyett a bureaucratia megörökítésén munkálkodnak. Ha nekik a bureaucratia jobban tetszik, mint az önkormányzat, ám legyen izlések szerint, nem akarjuk elrontani gustusukat, de viszont megkívánhatjuk tőlök, hogy hagyjanak bennünket is saját hitünk szerint keresni boldogságunkat. Mit mondanának a mi jó barátaink, a bécsi centralista lapok, ha hasonló dogok, mint Morvaországban közelebb, nálunk fordultak volna elő ? Prosznitzból (Morvaország) írják,hogy ott a nép a zsidók és gyárosok házait megtámadta, ablakaikat öszszetörte, magukat kövekkel meghajigálta. Sajnos excessus ennyi minden megjegyzés e kihágásra. Ha nálunk csak egyetlen zsidót ér valami baj, valamelyik tisztviselő (méltán megrovandó) visszaélése folytán : bezzeg van becéz, van dühös vezérczikk a bécsi lapokban — talán az illető tisztviselő visszaélése ellen ? nem, hanem a magyar intézmények ellen! Mi nem utánozzuk e részben a mi jóakaró collegáinkat. Nem állunk elő vádakkal a morva hatóságok, az osztrák törvények ellen, melyek mellett hasonló vétkes kicsapongásokat több napon által lehetett elkövetni. S a pórnép érintett kicsapongásából a „ Lajthán tulani műveltségre sem vonunk következtetést.Nevetségesek volnánk nemde, ha ezt tennék? S mégis hányszor tesznek hasonlót irányunkban némely bécsi lapok! Excessusról szólván, nem hallgathatjuk el, ami közelebb Csehországban, Podiebradban történt. A dolog a bécsi lapok szerint így áll: Folyó hó 4-kén Turinsky cseh költő ünnepélyét ülvén, a városház (Turinsky ott született) előtt gyűlt össze az ünnepélyes menet. A városi tanács és dalegylet is részt ven e menetben. Nemzeti dalokat énekeltek. A katonai őrjárat, az ezredes parancsából, megtilta az éneklést. A polgármester felese : „hiszen nem teszünk semmi roszat, én jót állok a rend fenntartásáért. Tovább énekeltek : „Hej Slovane !“ Az őrjárat erre elfogta a polgármestert s a kerületi kapitányhoz vitte, honnan azonban tüstént elbocsáttatott. Most a polgármester hivta fel a népet eloszlásra. A honoratiorok és a dalegylet a kaszinóba vonultak. Azonban a helyőrség (Windischgrätz dra- gonyosok) kirendeltetett. A N. L. szerint valódi vadászat kezdődött a békés lakosokra. Sebesítések is fordultak elő, így adják elő a szláv lapok. Miként áll valóban a dolog, kiderül a tüstént elrendelt vizsgálatokból. Salzburgban jelenleg a német művésszek gyüléseznek és mulatoznak. E gyűllés némi politikai szint nyert az által, hogy Schmerling minister úr is megjelent egyik ülésben, s f. hó 6-án, a művésszek lakomáján, fel is köszöntötte a művész urakat. Beszédében oly fontosságot lát a „Vaterland, a minőt mi nem tudunk benne fölfedezni. Mindenkor több egyes pont volt Németország- ban — monda többek közt az államminiszter — , melyeken a miveltség kifejlődött, s valóban senki sem kívánhatja, hogy valamely pusztító ferge- teg ez egyes szent helyeket elpusztítsa; a hata- lom és miveltség egyes súlypontjaiként fen kell maradniok ; igen uraim, egy nagy, hatalmas ; Németország kell nekünk, de abban kell állania nagyságának és hatalmának, hogy több nagy és hatalmas súlypontja legyen. Némelyek — jegyzi meg e megbrávó , zott megéljenezett helyre a„ Vaterland“ — némelyek csodálkozva fogják kérdeni, hogyan, tehát Schmerling úr egy éjjel átment a federalistákhoz; mások legalább azt következtetik az idézett helyből, hogy az államminiszter, határozott centralista létére, kénytelenségből elfogadta Németországra nézve azon elvet, melyet az ausztriai kormányra nézve veszélyesnek tart, ha csak azért is, hogy jó lábon ma-radjon déli Németországgal, melynek kormányai, mint tudva van, a trias, a háromfejű végrehajtó hatalom eszméjének hóádtth*n-e#eFi£m°wafo oV-' ' ! Mondják meg önök összes német testvéreink- nek oda haza — igy végzé szavait Schmerling j m* __ hogy mi osztrákok csak Né-metországban vagyunk helyünkön. A bel- és külföldi szláv lapok szemléje. A Sz. Vaczszláv koronája országaiban, különösen magában Csehországban s annak fővárosában is vannak ám protestánsok, s azok száma a concordatum következtében, nem hogy csökkent volna, sőt ellenben nőtten nő. A csehek, nem különben mint a magyarok, művelik történetüket s kegyelettel csüngenek az önkormányzatú, vagyis autonóm nemzeti egyház tanát fölkarolt nagy reformátorukon, a német Luthert I egész századdal megelőzött Huszszon. Természetes, hogy ily előzményeknél fogva a csehek közlönyei éber, rokonszenvező figyelem- mel kísérik a magyar protestánsok nemes küzdelmeit szentegyházuk souverainitása mellett. Haljuk csak, mit irat magának a „Nár. Listy“ cseh közlöny, e hónap 5-ki számában, Magyarország fővárosából, a „Bécsi kormánynak a magyarok elleni izgatásai“ czíme alatt. Magyarország ágostai vallása mind a négy egyházmegyéjének legújabb egyetemes gyülekezete alkalmával végre, úgymond, megtudta a világ, mi eszközök segítségével iparkodott és most is iparkodik a bécsi kormány hasznot húzni a nem magyarajkú népek, különösen pedig a szegény tótok uszításából a magyar nemzet ellen. Jól tudván, hogy a vallásos érzelem leghatalmasabb emeltyű, melynek segítségével a kevésbé művelt népre hatni lehessen, a bécsi német kormány, úgymond, csakugyan megrovásra méltó modorban használta föl azt, hogy egyazon anyaország népségei közt féltékenységet ébreszszen s fönntartson. Szóval, hogy Magyarország nem-magyar ajkú népeit a magyarok nemzete ellen felulajtsa. Geduly, megyés püspök előadásából megtudta, úgymond, a világ, hogy fájdalom, akad több oly tót lelkész, aki mindeddigien nem szűnik meg nyilvánosan a szószékről, I hírlapokban, röpiratokban a magyarajku pro- I testánsokat mindenfélekép gyanúsítani, e mellett I a legalávalóbb gúnynevekkel megilletni, sze- I műkre hányva azt, hogy főpapjaik nem hisznek I a szent háromságban, hogy a szegény tótokat I minden áron el akarják magyarosítani, szóval, I hogy a leggyalázatosabb bűnöket követik el ez I irányban. Elvakulva s félrevezetve, a lelkészek, úgy- I mond, boldogtalan rendetlenkedéseik közben a I pátensre hivatkoznak, mig tulajdonkép erről szó I sincs az ő részükről; egyetlen czéluk az lévén, I tartanák fönn örökig a tótok viszályát a magyar I nemzettel, úgy, hogy ebbeli működésük, a kérdés Ises tót lelkészek működése, rég kicsapott már I a lelki pásztorkodás voltaképi hatásköréből, s I kirekesztőleg a politikai izgatás alakját öltötte I föl. A határozat, melynél fogta minden lelkész, I a kire ily irányú izgatás talána bizonyulni, tör- I vényezés elé állítandó, s hivatalától elmozdi- I tandó, egyetlen kisegítő, mely képes legyen vé- I get vetni valaha a tótok és magyarok közti fél- I tékenységnek, s ekkép a magyar korona-orszá- I gokban a valóságos nemzeti egyenjogositásnak s utat egyengetni. Persze, hogy a bécsi „Presse“ megfoghatlan vak gyűlölettel eltelve , bőszülve föl minden ellen, a mi valahogy a magyarra emlékeztet, Paulból egyszerre Pállá lett, és ami csakugyan a legkiáltóbb gúnyor a világon, oly buzgalommal lép föl a magyarországi szlávok mellett, mintha csak imént magának Kollárnak iskolatársa lett volna. Ő, a bécsi „Presse“ t. i., a föntebbi határozatban a legocsmányabb jogtalanságot s valóságos rémuralmat pillantván meg, ugyanazt a szláv nemzetiség legvéresebb elnyomásának s a nemzeti egyenjogúság égbekiáltó megsemmisítésének kiáltja ki. Ismerjük, végzi a cseh közlöny, rég már a „Presse“ szeretetre méltó voltát s elvárjuk, hogy a nem különben szeretetre méltó „Donau Zeitung“ ez egyszerig amannak édes ikertestvéréül fog bizonyulni. Csakugyan a „Dziennik Polski“ legújabb számában azt mondja ugyancsak bécsi levelezője, hogy a „Donau Zeitung,“ mely is sokkal erősebb a tagadásban, mint az állításban és az alapfogalmak kifejtésében, megtámadja egy huzamban mind a pán-szlávokat, mind a lengyeleket, mind a magyarokat, s egyszersmind megczirógatja a magyarországi szlávokat, s megkínálja autonómiával, csak tartsanak jól, erősen a némettel. Azon küldöttségi jelentés a londoni gazdasági kiállításról, amely az országos Magyar Gazdasági Egyesület I. évi szeptember 5-dikén tartott igazgató választmányi ülésén felolvastatott. (Folyt.) „Gyönyörű látványt nyújtottak a jelen kiálltáson Angliának jeles lovai is, melyek számszerint mintegy 269 darabban voltak bemutatva. A külföld ez irányban egészen képviseletlenül állott, mert csak Francziaországból jött egy pár darab perc beton. Úgy tartjuk, hogy ezen elmaradás nem egészen esetleges, hanem inkább kifolyása azon érzésnek, hogy az angolokkal e téren bajos csak némileg is megállani a versenyt. „Anglia részéről név és szám szerint a következő lovak voltak felállítva, u. m. Összesen 269 darab adanivalónk van, mert his*«*!*»» világszerte ismeretesek, s rendeltetésük szerint is kívül esnek mintegy a gazdasági kiállításnak határain. Lehetett látni, hogy a szemlére hozott állatok inkább eladási czélból jelentek itt meg, s nagyobb része azoknak tulajdonosaiknál rendeltetését már betöltő. 5—6 esztendős köztük alig volt több háromnál, a többi mind öregebb, fölfelé egész 14 évig. Egészben véve gyönyörű állatok voltak közöttük, különösen egypár öregebb, melyeknek, hogy annál biztosabban akadjon vevőjük, tele volt nyakuk függesztve nyert dijak és kitüntetések jeleivel. „A vadász lovak egészben véve már fiatalabbak voltak mind, legnagyobb része 3—4 —5 éves. Magas, erős, gyözös s futásra termett alkatok ezek, hatalmas szügy- és előtesttel. Rendeltetésük az angolok által annyira kedvelt rókahajtásokat követni, követni sokszor fél napon át szakadatlanul, a nélkül, hogy a ló urának a szolgálatot megtagadná. A vadászlovak keresztezés eredményei egyik tényező bennök a telivér, másik pedig a kellő termetű közönséges 16. Formára ennél nem épen nagy az igény, csak legyen a ló sebes, erős, gyözös s árkokat és sövényeket sebes futtában ethatolni képes. „Azon kellékek, melyeket egy jóra való hintós- vagy kocsitóló átalában elvárunk, ismertesek előttünk ; mindkettőnél a szép, nagy, szabályos, s könnyebb test a keresett tulajdonságok, s a hintósló a kocsilótól csak nagyobb elegantiája által különbözik. Ezen lovak is keresztezés eredményei; nevezetes tényező bennök mindig a több vagy kevesebb vér. A kiállítás természetének megfelelője legerősebben voltak képviselve az úgynevezett gazdasági lovak, s ezek közt ismét a suffolkiak. Hatalmas és szép állatok is ezek, s egész mivoltuk félreismerhetlenül mutatja, mennyire alkalmatosak azon czélra, amelyre teremtsék. A suffolki lovak jobbára sárgák, nagy erejük és testük daczára van rajtuk forma, s van bennök vér is. A nehéz angol lovak közt ezek a könnyebbek, s mindennemű gazdasági munkák végrehajtására nagy mértékben alkalmatosak Köztük sa Clydesdaleiek közt állanak mintegy középen a többi gazdasági lovak, melyek nehezebbek a suffolkiaknál, s könynyebbek a clydesdaleieknél, a mely utóbbiak az erő és igavo nő képességnek non plus ultráját fejezik ki. A mi czéljainkra és utainkra azt tartjuk a suffolkiak lennének a megfelelőbbek. — Hogy ezen gazdasági lovak is mind az okszerű tenyésztés, s illetőleg a keresztezésnek az eredményei, azt egész lényegük félreismerhetlenül bizonyítja. Hogy bennük van némi vér is, azt látni egyik másiknak előkelő formájáról, s különösen takaros fejéről. Generátiókon keresztül fejlesztettek ezen állatok mostani állapotukra, s miután már léteznek, nem nehéz azokat fenntartani. „Számos igen jeles darabok voltak a ponik között is, különösen a 13 markos nagyobbak közt, melyek közönséges czélra igen sok jeles paripát mutattak fel. Feltűnt ezen ponik közt egy vas-deres, mely a walesi herczeg számára 200 font sterlingen vásároltatott meg. „Mennyire keze ügyében tartja az angol a tenyésztést lovainál is, mutatja legvilágosabban azon jelenség, hogy ő magának a lóból minden kigondolható czélokra a legalkalmatosabb állatott már előállította. A kis ponttól fel egészen a hatalmas teherhordó léig, lépcsőzetesen ott vannak a megfelelőlállatok, s a materiale, amelyből ezt készíti, egyrészt a több vagy kevesebb vér, másrészt pedig a több vagy kevesebb test. „A Francziaországból jött 2 percheron hasonlag igen szép és derék állat volt, színre nézve mindkettő szürke, s e faj rendeltetése szerint s alkotásánál fogva is leginkább azonos a suffolkival, csakhogy ennél tán valamivel könnyebbek és kisebbek. . „A lovaknál a díjak nagyobb része 30, 20, 15, 10 és 5 font sterling volt; csupán egy igen tökéletesnek tartott telivér kanczának adatott 100 fontot. Kiosztatott pedig egészben: 32 első díjban . . 686 font Bt. 24 másod „ . . . 253 „ „ összesen 56 díjban 939 font sterling. „Mindenféle juh volt a jelen kiállításon mintegy 707 darab, s ezen összegből Nagybrit urnára 635, a többi külországokra pedig 72 darab esett, 9/10 részét tehát az összes juhoknak Anglia állitotta ki. Az angol fajokból képviselve voltak név szerint : „ A második forrás, a melyből Anglia roppant husszükségletét fedezi — a birka, mely nála elsősorban csakis a húsa végett tenyésztetik. A merinojuh tenyésztése ez okán még akkor sem találna Angliában nagy mezőt, ha az égalj ezen juh tartására alkalmatos volna is. A gyapjú az angol birkánál másodrendű dolog, ésbár nagy mennyisége, és a gyártásnak előre haladott tökélyénél fogva ezen közönséges gyapjú is igen nagy értéket foglal magában. „Az angol juhfajok jobbára az egyes vidékektől nyerték elnevezésüket, s amint a tapasztalás mutatja, e fajok annyira helyszerűek, hogy átvitelt más vidékekre eredeti minőségük csökkentése nélkül nem igen tűrnek el. Az angolok ezt igen jól tudják már tapasztalásból, s ez okból úgyszólván minden egyes faj a maga fészkében egyaránt becses és kedvelt. „A leicester birka ^Angliának egyik nevezetes hústermő állata. Magas , hosszú lábú és testű , tonnaszerű alkatú; szarvtalan, finom, apró , kopasz, far'* " “ *“"a ollin' veresre alkalmatos ; olyan ga gyapja körülbelül, mint a mismagyarjuhunké. A leicesterjuh Angliában a rónai vidékek, a gazdag fatermő tájak gyermeke ; ezeken bízik az fel egy kis segitség mellett rendesen 2—21/imázsára. „N nagyon rokon faj az ismertetett leicesterrel a 1 i n c o 1ni, mely amannak úgyszólván csak még nagyobb s erősebb kiadása. Hazája a Lincoln körüli magaslatok, melyeken páratlan nagyság és tökélyben fordul elő. Rendes súlya, ha kifejlett és felhizott, 22 mázsa, s gyapja mosott állapotban 18 — 20 font, hossza 9—12 hüvelyk. A lincolni birkának mostanság legjelesb tenyésztője Marschal, ki ezen birkával az idén a dijakat kizárólag nyerte el. A cotswoldi birka is hatalmas és nagy állat; magasabb, szélesebb, termetesebb még, mint a leicester, különben egyazon tulajdonságú hústömeg, s gyapjúra nézve is nagyon egyeznek. A down cotswoldi, mely a cotswoldinak egyik válfaja, ettől csak annyiban különbözik, hogy teste kisebb, feje fekete, gyapja rövidebb, finomabb és zsírosabb. Mindkettő szarvatlan. A south-down húsfinomságra nézve Angliának legelső juha. Termete alacsonyabb a leicesterénél, de hosszú szintén, tornaszerűleg alakult, széles, erős. A lábak, a fej, a nyak igen finomak; az arca fekete, szarvtalan, s feketék rendesen a lábak is. Jobb, többet érő ezen állatnak gyapja is. A southdown hullámos, dombos vidékeket szeret, hol a talaj némileg szárazabb, de azért még mindig gazdag legelőket nyújt. A finom hús, s a leicesterénél sokkal jelesebb gyapjú emelik ezen fajt Anglia első juhává. A hosszú szőrű juhokról átmenet ez mintegy a mennék felé. A shropshirei és hampshirei faj igen egy, s mindkettő nem más, mint a már ismertetett south-down jóval nagyobb kiadásban. Ezen juhoknál a fö és lábak feketék. A Cheviot fajnál kopasz és fehér a fö és a láb, de nagyobb, vastagabb és csontosabb; a kosok szarva csigaalakja áll előre épen úgy, mint a merinónál. Termetes állatok s nem sokat engednek a hampshirei birkának. A gyapjú hoszszú, durva és sok, lehet mondani, hogy inkább ször. „A blackfacedy fajnak fejei és lábai tarkák, és pedig fekete fehéresen, van akkora, mint a ceviot. Sokat hasonlít az erdélyi oláh juhhoz. Ez hegyi faj. „Az oxfordshirei down juh igen nagy állat, különben egészen hasonló a southdownhoz. „A Dorset juh egész alkatával nagyban emlékeztet a merino birkára, csak hogy ennél sokkal nagyobb, gyapja ellenben tiszta szőr. „Ilyenek körülbelül a többi fajok is, s vagy a leicester, vagy a southdown birkának típusát viselik magukon, rendesen nagyobb mértékre. Huafaj mindannyi. „A külföldről jött juhok fénypontját a szászországi jeles merinók tevék, melyeket a híres Gadegast és Steiger állítottak ki. A kossal az első dijat Gadegast, az anyával ellenben Steiger nyeré el. Valóbans gyönyörű példányok voltak. „A franczia merinókat azóta, hogy a rambouillettijuk hazánkban egy idő előtt oly nagy feltűnést okozott, ismerjük, s ma minden tájékozott szakember tudja már, hogy ezen fajjal a test igen is tetemesen gyarapítható, azonban a relatív gyapjú gazdagságot benne hiában keresnek. „A juhoknál a leicester és a southdown 20—■ 10—5, a többi 15, 10, 5 font sterlig jutalmat kapott. Egészben véve pedig kiosztatott: 41 első díjban . . . 597 font sz. 40 másod „ ... 356 „ „ 32 harmad „ ... 160 „ „ Összesen 113 díjban 1114 font sterling. „Sertés a jelen kiállításon aránylag nem volt sok. Lehetett összesen vagy 190 — 200 darab a kisebb malaczokon kívül. „A felállítást ezúttal az angolok XV. osztály szerint eszközölték, következő sorozattal : a) Kifejlett tenyészállatokra: I. osztály :ban. Vegyes szinű nagy testtel. H. „ „ Fehér kis testtel. III. „ „ Fekete „ IV. „ „ Berkshirei faj (tarka). V. „ „ Melyek az eddigi osztályokba nem esnek. VI. „ korra. Vegyes szinü nagy testtel. VII. „ „ Fehér kis testtel. VIII. „ „/ Fekete „ „ IX. „ „ Berksbirei faj (tarka). X. „ „ Melyek az eddigi osztályokba nem esnek. b) 4—8 hónapos malaczokra. XI. osztály az I. és VI. osztályú tenyészállatok után. XH. osztály a H. és VII. osztály után. XHI. „ a HI. és VI. „ XIV. „ a IV. és IX. „ ” XV. „ azV.ésX. „ l „Ezen felosztásból látni, hogy az angolok sertéseiknél a tenyésztési alapot többé nem az egyes faj szerinti elnevezésben, hanem bizonyos tulajdonságokban keresik. „Még néhány év előtt hasonló kiállításoknál az illető fajnevek szerepeltek, minthogy azonban ezek különböző keresztelések által nagyon elspkasodtak, érezték, hogy beállt az ideje, név helyett tulajdonságokhoz csatlakozni. „Az angol sertés eredetileg sajátképen csak két fő fajból állott; az egyik a fekete bőrű és szőrű, a másik a piros bőrű és fehér szőrű. A feketét 0 1 d-E n g 1 i s ch, a pirosat d e u ch (németalföldi) fajnak nevezék. Testre nézve mindkét fajban voltak kisebbek és nagyobbak. E két régi törzs azonban a tenyésztők törekvése és ambitiója által igen sok válfajra szakadozott, ugyannyira, hogy 1851-ben a párisi kiállítás alkalmával a piros bőrű fehér szőrű faj Yorkshire, Windsor, Woburn, New Leicester, Falkington, Midlessex, Nothingham, De Bushey és Cumberland, a fekete szőrű és bőrű ellenben Essex, Chichester, Suffolk stb. nevek alatt fordult elő. £°ernm joggilag.alatt annyira számára minek a sokféle név ? „Ezen a jelen kiállítás, mint említettük, a tulajdonságok szerinti csoportozás által segített. Mi nyilvánvalólag jótékony világosságot fog újra a tenyésztő kezébe adni. „Az angol sertést, legyen az bár nagyobb vagy kisebb, fekete vagy fehér, jellemzi átalában : a parányi fő, melyből úgyszólván csak az orrczimpa látható, a piczike, finom s vékony láb, a tartalmas kerekded test, a kis, rendesen felálló fülek, ámbár ezek némely válfajoknál le is csüngenek, a finom tiszta bőr, mely a fehér fajnál egészen rózsaszínű, a feketénél pedig csaknem koromfekete, végül az igen kevés szőr. Jellemző tulajdonságuk továbbá az angol sertéseknek : a nagy szaporaság és a könnyű bizékonyság. A fehéreknél több a zsír, a feketéknél jobb a bus. „Az úgynevezett berkshirei faj, mely a jelen alkalommal is saját neve alatt jelent meg, határozottan önálló ; közepette van ez mintegy a fehér és feketének, s színe is mindig állandóan tarka. Jeles busfajnak tartják. „Amit az angolok a Durham (rövid szarvú, shorthorn) és Galloway marhával, a Southdown, Leicester s több más juhokkal a test hasznos részeinek gyarapítására s a haszontalan részek csökkentésére nézve elkövettek, ugyanazt tették szerencsés sikerrel nagy tökélyre emelt sertéseiknél is. Látva e jeles, ez okszerű állatokat, önkénytelen tiszteletre gerjed az ember azon gazdanép iránt, mely saját alapos eszességét annyira át tudja vinni tenyésztésének eredményeire. „Párvonalba ejtve az angol sertést a mienkkel, az természetesen sokkal tökéletesebb állat ; tökélyének végső oka azonban csak is az angolnak nagyobb tenyésztői gondosságában és tapintatában fekszik. Nincs benne kétség, hogy a mi fehér és fekete mongoliczáinkból szintén sokkal nagyobb tökélyű állatokat lehetne még csinálni, mint aminek azok jelenleg. Jó szem, jó tartás, gondos párosítás erre nézve a csalhatlan eszközök. „A sertéseknél a dijak az idézett osztályok szerint 10 s 5 font sterlingből állottak, s egészben kiosztatott : 15 első díjban . . . 150 font sz. 15 másod „ . . 75 „ „ összesen 30 dijban 225 font sterling. (Folytatása következik.) a) Teli vér (Thoroughbred) mintegy 12 darab, b) Vadászló (Hunter) .... 32 „ c) Hintóaló (Carriage) ... 12 „ d) Kocsiló (Roadsters) ... 16 „ e) Gazdasági ló suffolki faj . . 59 „ f) r „ vegyes faj . . 40 „ g) Igás ló (Dray-Horses) . . 11 h) Teher ló (Clydesdale faj) . 27 „ i) Pánik nagyság szerint : aa) 121/*—14 markosak 32) an bb) 122 markon aluliak 28) a) Leicester..............................71 dbbal b) Lincoln ..............................18 „ c) Cotswold..............................90 „ d) Kent ...... 20 „ e) Long wolled .... 31 „ f) Southdown.........................95 „ g) Shropshire..............................93 „ h) Hampshire..............................46 „ i) Oxfordshire..............................62 „ k) Dorset....................................13 # l) Mountain.........................30 „ m) Blackfaced..............................44 „ n) Cheviot....................................22 „ tiaidae&gis kerested, tudósítás. Pest, szept. 10. Vasárnap este végre megeredtek az ég csatornái, és egy kis zivatar kíséretében csaknem éjfélig hullott a zápor, kedden este szintén igen jó esőnk volt, s gazdáink legalább annyit nyertek, hogy most már nem kellene porba vetniök. — Gabonavásár. A külországi gabonavásárokon az üzlet átalában igen lanyha lévén, a mi piaczunkon is pangott az az egész lefolyt héten, és habár voltak is külföldi vevőink, a nagy készlet miatt, mely eladásra készen állt, az árak nem tarthatták meg múlt heti állásukat. A fővárosunkba érkező gabonamennyiség oly nagy, hogy csupán tiszta búza mintegy 100,000 m, szállittatik piaczunkra betenkint; a forgalom mindamellett e héten is csak 40,000 mérőt tett, melyből kivitelre 15,000 m. adatott el 10 krral olcsóbban, mint az előbbi héten. A dolgok mostani állásából ítélve,úgy látszik, hogy az árak még mindig lejebb fognak szállni.