Pesti Napló, 1862. szeptember (13. évfolyam, 3767-3790. szám)

1862-09-12 / 3775. szám

209—3775 13-ik évi folyam. Péntek, sept. 12.1862. E lap szellemi részét illető minden közlemény | Kiadó-hivatal: Előfizetési föltételek : Hirdetmények díja : Szerkesztési iroda • a 87e 8 | Ferencziek terén 7-dik szám földszint. | Vidékre, postán | Helyban, házhoz hordva . I 7 hasábos petit-sor egyszeri hirdetésnél 7 ojkr. TM ■ -»b»—,ii,‘ "ssa rrt fe-. 14 » tM 1 gw ■ •• “ a s sst | ^ "■tf.y1 PEST. September II. IS68. Bécsi dolgok. Az erdélyi országgyűlés ügyének mi­benléte iránt a Lloyd bécsi levelezője kö­vetkező felvilágosítást nyújt: Az erdélyi országgyűlés egybehivásának kér­désével rég nem foglalkozott az erdélyi kanc­el­­lária. Néhány hét előtt, mint tudva van, Schmer­ling úr a reichsrat­ bizottsági ülésében kijelente hogy az érd. országgyűlés egybehivását még nagy nehézségek akadályozzák, s hogy annál­­fogva ő részben nem tehet biztos ígéretet. Az erdélyi kanc­ellária a közben foglalkozott az előkészületekkel ez országgyűlésre, de nem cso­da, ha az előmunkálatok még nem fejeztettek be, miután legújabban annak szüksége merült fel, hogy Erdélyt választókerületekre oszszák : nagy és súlyos munka, kivált a fennforgó körül­mények közt, úgy, hogy a legnagyobb kitartás­sal nem végezhetői be 3—4 hónap előtt, Így áll­­ván a dolgok, az erdélyi kanc­ellária még nem képes ő felsége elé az országgyűlés egybehívá­sát illető javaslatot előterjeszteni, s a napokban csak a szász egyetem feliratára adandó válasz iránt tette meg előterjesztését. Tudva van, hogy a múlt év kezdetén több oláh gyülekezet is hó­doló fölterjesztéseket intézett ő Felségéhez, me­lyekben az október 20-diki engedményekért is köszönetet mondanak.­­ Az erdélyi kan­­czellária fontolóra vévén , hogy a sok­kal számosabb oláhság oly jelentőséggel leg­alább is bír, mint a 100 ezer szász, s a nemzeti­ségek egyenjogúsága tekintetéből azon javas­latot terjeszté föl, jelentse ki Ő Felsége, hogy mind az oláhok, mind a szászok fölterjesztéseit „megelégedéssel“ vette. Az erdélyi kanczelláriá­­nak egy szász tanácsosa nemzetiségi önérzetében sértve érezte magát azon érintett javaslat által, mely szerint az oláhok és szászok fölterjeszté­seire egyszerre adatnék válasz, s azt kívánja, hogy Ő Felsége a szászoknak külön kéziratban, és pedig nem is az udvari kanczellária és guber­­nium útján válaszoljon. Ezen udvari tanácsos jó­nak látta véleményét külön okiratban fejezni ki, é­s ennek kidolgozása neki két álló hónapjába került. Ez oka azon késedelemnek, hogy a vá­lasz a szász fölterjesztésre még­sem adatott ki. A hivatalos ,Wiener Ztungt Schmerling államminiszter úr salzburgi beszédét, mely azzal végződik , hogy : „mi osztrákok csak Németországban vagyunk helyün­kön!“, szintén közli. A . Vaterlandt ígéri, hogy visszatér ezen szavakra, mihelyt megtalálja a kellő formát, melyben oly nyugodt, mint reá nézve nem veszélyes módon fejezheti ki rászólását. A­­Donau Ztungt Montenegro aláveté­sét ijesztő például mutatja föl a déli szlá­­voknak, s a mellett keményen leczkézi, mint egyik „hitegetőt“, „nyomozó tanács­adót“ az „Ost und West“-et. A „Donau Ztung“, mely oly kész a jó tanácsok osz­tásában, maga nem igen hallgat mások jó tanácsaira. Annyival inkább örülünk, hogy saját erején tesz tanulmányokat,meg­kérdezvén valahára a történelmet is. Leg­újabb számában egy czikksorozatot kezd meg, ily czím alatt: „Reichsr­äthliche Remi­­niscenzen aus Oesterreichs Vorzeit.“ Csak rajta collega! A múlt az alap, melyet, ha számba n­em veszünk,csak a légbe építünk. Kár, hogy előbb nem kezdett történelmi tanulmányokhoz a jó collega. Legkevesebb haszonnal olvassa a történelmet, a­kinek feje már politikai rögeszmékkel tele. Az ily olvasó kerüli, ha minduntalan belebot­lik is, a tényeket, melyek kedvencz néze­teivel ellenkeznek, itt elhallgat egyetmást, amott meg ferdít, s valódi procrustesi műtétet követ el az adatokon, hogy rend­szerébe beleüljenek. Az egész múlt kiált ellene, de ő az erdő miatt nem látja a fát, vagy a sok fától nem látja az erdőt. Meg­lássuk, az e fajta iránytörténet-nyomozók közé tartozik-e a collega, vagy talán még oly állapotban van, hogy okulhat a törté­nelemből. Szivünkből óhajtjuk az utolsót í­rásra nyomatik bélyegül, melylyel a lengyelek nemzetiségüket és jogaikat védelmezik, a mely­lyel visszautasítják még a gondolatot is a Mosz­kvával leendő egyesülésre, a melylyel a pán­szláv eszme ellen küzdenek, azon pánszláv esz­me ellen, a melynek képviselője és személyesí­­tője a minden oroszok czárja, annak helytartója a lengyel királyságban, s ezen helytartónak jobb keze, Wielopolski markgróf. „A „Donau Zeitung“ tudni fogja, mi végett rándult le Konstantin nagyherczeg Varsóba ; a „Donau Zeitung“ jól tudja, milyen a Wielopols­ki markgróf politikai hitvallása ; mert, a­mint reményleni lehet, nem fogja elfelejteni Wielo­polski azon baljóslatú emlékiratát, melyet az „Une lettre d’un gentilhomme polonais“ czíme alatt közrebocsátott vala ; a „Donau Zeitung“ jól fogja tudni, miszerint Oroszország mit sem óhajt forróbban, mint Lengyelország egykori egész területét bekeblezni, az osztrák és török szlávokhoz közeledni, s azokat a czári palota alá keríteni : mindennek daczára a „Donau Zeitung“ nem szűnik meg a lengyel politikát támadásai­val háborgatni, ámbár épen a lengyel politika vala az, mely eddigelé csaknem kegyetlen akadá­lya volt és ezentúlra is leend Oroszország pán­szláv törekvéseinek.“ A „Donau Zeitung“ szabású államférfiak azt akarják, változtassák meg politikájukat a len­gyelek ; azt akarják, fogadják el nyílt kezekkel a muszka reformokat ; bizzanak Konstantin nagyherczegben és Wielopolskiban ; dobják el a gyászruhát s örüljenek a kegyelem-tényeknek, melyekkel a czár elhalmozza Lengyelországot, — szóval, szűnjék meg Lengyelország ellenzé­két képezni, s legyen kész köteles szolgájává a czárok politikájának. „Vájjon ez államférfiak jól meg­fontolták-e azt, ho­l mit kívánnak ? Várjon a „Donau Zig“ midőn egyre megtámadja a „Dziennik Polski“ t, s atalán mindannyi gácsországi lengyel hírlapot, azért, mert a muszka ellen vannak, megfontol­ta e : mi következményekre vezetne szükségkép a lengyel politikában oly fordulat, a­milyent a „Donau Zeitung“ oly forrón óhajt magának — t. i. a Moszkvának kedvező fordulat ? „Mi nem adunk jelszót ily fordulathoz nemzeti politikánkban, azonban feltévén, hogy a len­gyelek, beléfáradva a bosszú tusába, felhagynak az ellenzéssel s odanyujtják jobbjukat a Mosz­­kovának s annak képviselőjének Lengyelország­ban, Wielopolski markgróf úrnak, feltévén, hogy a gácsországi lengyelek megtapsolják e kéznyujtást a maguk részéről egyetértésök je­léül, a közvéleményt képviselő hírlapok pedig egyszer éjszak felé fordulnak s elkezdik hirdet­ni az elméletet, melyet e mai napiglan a „Donau Zeitung“ dicsér, elkezdik magasztalni a Wielo­­polskiakat, a Konstantinokat s az ő reformjaikat, és más kormányoknak is, melyek alatt szintén lengyelek vannak, mintaképül odaállíthatni; fel­tévén, hogy a lengyelek s közlönyeik a „Donau Zeitung“ államférfias tanácsa után indulnak, s őszintén az oroszokhoz fordulnak , feltévén, hogy a gácsországi lengyelek is megkedvelik Oroszországot : vájjon mit felelnek majd akkor a „Donau Zeitung“ politikusai ? „A lengyelek lehetnek csak : vagy Oroszor­szág ellen, vagy Oroszország mellett. Az egész lengyel nemzet együttes fellépése Oroszország el­len nincs ínyére a „Donau Zeitung“­­nak, nincs ínyére,a­mennyiben észre­vesszük, csaknem mindannyi német hírlapnak ; tehát azt óhajtják, hogy legyenek a lengye­lek Oroszország mellett. Fontoljátok meg ti német urak, várjon tévedésiekben, a forra­dalom előtti rettegéstekben mit kívántok a lengyelektől ; fontoljátok meg, hogy nemcsak az orosz kormány alatt élnek a lengyelek, hanem szintúgy a szomszéd német kormányok alatt is ; fontoljátok meg, hogy mi­helyt Varsó s a lengyel királyság a czárhoz for­dulnak, szintúgy hozzá fordulhatnának az osz­trák és porosz lengyelek is, mert hiszen ismeri­tek már az egész lengyel nemzet fellépése együt­­tességét a régi Lengyelhon mindannyi tartomá­nyaiban , országaiban. Vigyázzatok hát arra, hogy mit kívántok a lengyelektől, fontoljátok meg, hogy saját veszteteket kívánjátok. „A „Donau Zeitung“ szerkesztőinek politikája nem lehet hát azonos az osztrák kabinet politi­kájával, mert hiszen az osztrák kormánynak le­hetetlen kívánnia Lengyelhon egybeolvadását Oroszországgal, lehetetlen kívánnia a muszka politikusok pánszláv törekvései megvalósítását, mert hiszen az osztrák uralom palotája alatt vannak nemcsak lengyelek, hanem egyéb más szláv fajok is, s az jól tudja, hogy mily termé­keny föld az a pánszláv mozgalmak tekintetében. „Véleményünk szerint, s ebbeli véleményün­ket, reméljük, osztja minden mélyebb belátású államférfi, valamennyi német kormányférfinak, különösen azonban az osztrák diplomatáknak csak örülni lehet és kell a nemzeti lengyel politi­kának. A lengyelek mindenik lépése, mely az orosznak kevésbbé kedvező, kellene, hogy örö­met idézzen elő mind Bécsben, mind Berlinben, mint annak világos jele, hogy a czárság és Len­gyelország közt századoktól fogva tátongó ör­vény, nem hogy szűkülne, de sőt inkább és in­kább tágul; örömet kellene hogy idézzen elő mindenik czikk, mely az egyik vagy másik len­gyel lap hasábjain Oroszország ellen jelen meg; e szerint hát, a­helyett hogy gáncsolnátok a gács­országi lengyel sajtó magaviseletét, azt ellenke­zőleg dicsérnetek kellene, mert a muszka felé hajlás­a kétségen kívül vészes fordulatnak vol­na kezdete. „Nem fenyegetés akar lenni ez a mi részünkről, hisz arról szó sincs, nem is hiszszük, hogy ily fordulat a mi részünkről valaha lehetővé váljék, mi csak a kormány és a gondolkodó németek figyelmét akartuk bizonyos közlönyök kétes tak­tikájára irányozni, melyek, bár állítólag kormány­közlönyök, még a józan ész ellenére is a lengye­leket a muszka karjaiba akarják hajtani.“ A bel- és külföldi szláv lapok szemléje. A „Dziennik Polski“ sept. 3 diki száma élén olvassuk: „Átalánoa a vélemény, miszerint a „Donau Zeitung“ czíme alatt Bécsben megjelenő hírlap a kormány valamelyik tagjának úgynevezett félhivatalos közlönye, s az ausztriai kabinet po­litikája képviselője. Várjon a „Donau Zeitung“ valóban egyik vagy másik miniszternek közlö­nye, azt bizonyossággal nem tudjuk, elismerjük azonban egész szerénységgel, mikép föl nem foghatjuk, hogyan lehessen e hírlapot az osztrák kormány politikája képviselőjéül tekinteni. Hi­szen a „Donau Zeitung“ polt­ikája nekünk a józan észszel oly annyira ellenkezőnek látszik, miszerint a jó vélemény, melylyel az osztrák államférfiak felöl szeretnénk lenni, meg nem en­gedi ezen férfiak politikáját azonosítanunk a „Donau Zeitung“ állameszélyével. „Szándékunk e közlöny lengyelügyi politiká­járól, tehát oly ügyi politikáról egyet-mást ej­teni, a­mely minket legközelebbről érdekel, miért is világosan akarjuk feltenni a kérdést. „A „Donau Zeitung“ minden adott alkalom­mal a legilletlenebb fegyverrel támadja meg a lengyel nemzeti politikát, e szerint hát a lengyel közvélemény közlönyeit, a lengyel hírlapokat is. A „Donau Zeitung“ a lengyel politikát nem csak tévesnek, hanem bűnösnek is nevezi, már pedig e tévesség, e rettentő bűnösség azon kitar­lyik bíróság előtt ítéltessék el a túlbuzgó hűn­szeretet ? Olaszország legszeretettebb fia s min­­den idők egyik legnagyobb olasza ? Mint a „Pa­­trie“ értesül — a katonai törvényhatóság illeték­­telenségének kimondatása beismert tény. Most újból a senatusnak legfelsőbb törvényszék for­májában leendő összehívásáról beszélnek. Az olasz „Italie“ szept. - ról írja, hogy ezen javas­lat el is fogadtatott, s hogy 10-én fognak a meg­hívások a senatorokhoz szétküldetni. S mit csi­nál ez alatt az olasz közvélemény! Mozog az egész félszigeten, hogy országosan tömeges peti­­tióval sürgesse a közbocsánatot. Míg Turinban a kormány eljárása világosan bizonyítja, hogy : summum jus saepe est summa injuria — az olasz nemzet ragaszkodása, szeretete nagy fia iránt kimondja, kéri, követeli az előleges bocsá­natot. A turini kormánynak eme ellentétét a nemzettesttel s közkívánattal szemben, még ne­veli azon furcsán ferde viszony, melybe a fran­­czia gyámpolitikával szembe­n jutott, s melyet igen érdekesen világit meg a „Nat. Zig“ egy szept. 7-töl kelt párisi levele. A Ratazzi minisz­térium helyzete most már a legválságosabb mond­ja levelező. A Garibaldi ellen intézett hadjáratot a a nemzet hősének elfogatását csak azon föltétel alatt bocsátja meg a nemzet tömege, hogy ha a kormány hajtja majd végre azt, a­minek czél­­hozvitelében az exdictatort megakadályozta. Ra­tazzi, mint illetékes helyeken hírlik, el van ha­tározva, hogy szükség esetében szakít Franczia­­országgal, ha a tuilleriák kabinetje egy bizonyos határidőt nem tűz ki Róma kiürítésére. Annyi azonyos, hogy oly olasz minisztérium, mely Róma kiüríttetését nem veszi fel program­mjába, a jelen viszonyok közt az olasz ügyek élén nem állhat. Ratazzi állása igen fenyegetve van, s ba­rátai sem látszanak egyebet kívánni, csakhogy a miniszterelnök legalább egy parlamenti szava­zat következtében bukjék meg. Mint mondják, az olasz kormány végjegyzéke a napokban meg f­og Párisba érkezni a római kérdést illetőleg. Az olasz kormány ezen jegyzékben felhívja a fran­­czia kormányt, hogy tegye meg a végső nyilatko­zatot, mit akar Rómával. Az angol kormány is­­tápolja az olasz kabinet eme fellépését. — Eny­­nyit ír a „Nat. Zeit.“ Emlékeztessük-e olvasóin­kat a „Globe“-nak tegnap lapunkban is ismer­tetett nyilatkozatára, mely az olasz franczia köl­csönös elhidegülést veszi egy angol-olasz Coa­­litio alapjául? Igen felfogható lenne eme uj com­­binatio, mert az oly hála, mely egy ország leg­főbb érdekeit kéri áldozatul, már a nemzeti bel­­erő rovására eső,lemondást kíván s tartósságra nem számíthat. Érdekek ellen irányulva, mi ha­mar elkopik.— S mit csinálnak ezalatt Párisban ? Napoleon császár Biaritzban szándékozik dip­­omatiai tanácskozásokat tartani, mint a „Bresl. Zeit“ írja, melyekre a császár öcscse is hi­vatalos volt, de a ki jobbnak tartotta A egyp­­tom­ S Spanyolora,agbi­ utsumi, h­ol min­giy két hónapot szándékozik tölteni. Az olasz közvélemény Garibaldi s Ratazziról. Az olasz kormány még mindig haboz Gari­baldi perbefogatása tárgyában. Most az illetékes­ség kérdése képezi a tanácskozás tárgyát. Me­ A magyar irók segélyegylete. Az irói segélyegylet igazgató választmánya határzatából, ré­gint a nemes keblű adakozók megnyugtatása végett, részint pedig a nyilvános­ság szempontjából, ezennel közöltéinek a pénz­tárnoki évnegyedes jelentések. Megjegyzendő, hogy az oly adomány, mely e jelentésekben elő nem fordul, nem érkezett be az egyesülethez, s ezért azok, kik netalán ilynemű hiányt tapasz­talnának, szíveskedjenek bejelenteni az egyesü­letnek, hogy mielőbb utánjárni s helyre pótolni lehessen. Hivatalos jelentése az irói segélyegylet ideiglenes pénz­­tárnokának az 1862. év első ne­gyedében történt pénztári for­galomról. Tekintetes választmány ! A magyar irók se­­gélyegy­letének megerősített alapszabályai 21. § -a értelmében, az egylet pénztárnoka köteles lévén évnegyedenkint számolni a választmány­nak, alulirt eljárását ezen kötelezettséghez szab­va, az 1862. év első negyedéről a számadási ki­vonatot tisztelettel előterjeszti. Ezen számadási kivonat kimutatja , hogy a negyedévi bevétel a múlt 1861. évi pénztári ma­­radványnya­l együtt tett 12,600 ft 13 krt oszt.­é. Kiadatott pedig az egylet czéljainak megfelelő­­leg segélyezésekre 666 ft 84 kr, kezelési költ­ségekre pedig, hová tartoznak leginkább a fel­hívó levelek posta kiadásai 135 ft 84 kr, tehát összesen kiadásra fordittatott 802 ft 71 kr, mely levon­atván a bevételekből : tett az egylet pénz­tárállapota martius végéig 11,797 ft 42 krt. Meg van pedig valósággal ezen összeg a szá­madás részletes kimutatása szerint : a) értékes kamatozó papí­rokban .........................................3711 ft b) Tak. pénztári könyvekben 6875 „ 89 kr. c) Részletben.........................1210 „ 53 „ Összesen 11,797 ft 42 kr. Ezen 11,797 ft 42 kr az alapítványi pénztár és közpénztár között ekkép oszlik meg : a) A befizetett alapítványok összege tesz 10,513 ft 39 krt, mely egészben megvan, mint az egylet el nem költhető alap­tulajdona, és ké­pezi az alapítványi pénztárt. b) A rendelkeztetési vagyis közpénztári állo­mány pedig tett mártius végével 1284 ft 3 krt, melyből már ekkor 73 ft 50 kr ugyancsak a pesti takarék­­pénztárba volt betéve, 1210 ft 53 kr pedig készletben fe­küdt az egylet pénz­tárában. Itt, bár a jelen első negyedévi számadáshoz nem tartozik, mellesleg megjegyzem, hogy a második évnegyed első napján a pesti takarék­­pénztárnál újból kamatozóvá tettem 1026 ft 50 krt, mely által a közpénztár deposituma 1100 ftra növekedett. Ezekből kitűnik : 1) hogy a befizetett alapítványok sértetlen­ü­leg vannak, és kamatozó állapotban tartatnak; 2) hogy a segélyzettek járulékai és a mellé­kes költségek fedezésén felül mártius végére tett a rendelkeztetés alatti pénztár készpénz­­készlete 1284 ft 3 krt, mely által a pénztár azon szerencsés helyzetbe jutott, hogy a költhető köz­pénztárból is 1100 ftot kamatozóvá tehetett. Jelentésem eddigi része egyedül az első ne­gyedévi pénztár forgalomra vonatkozott, de, hogy annál biztosabban intézhesse az igazg.­vó­­asztmány az egylet pénzügyeit , kötelességem­nek tartom ez alkalommal egyszersmind azon jövedelemmennyiséget is kimutatni, mely ezen első negyedév végéig az elkölthető, vagyis köz­­pénztár javára biztosíttatván, ez évi költségek fedezéséül már biztosan szolgálhat, mely is kö­vetkező : 1. Az alapítványi tőke martius végéig bizto­síttatott 42,013 ft 34 krig, mely után — kama­tozáson kivül hagyván a 12,000 forint ér­tékű ezüst készletet, tesz a folyó évben ré­szint már befizetett és még fizetendő kamat összeg.......................... 1,734 ft 435/ip hr. 2. 28 évdija3 tag által 6 évre kötelezett 2016 forint­­ból az e­l. évi járandóság tesz.................................... 336 ftot. 3. Segélyezésből az első negyed évben befolyt . . 1,475 ft 81 kr, tehát összesen: 3546 ft 24 kr. Ebből levonván az első negyed évben tett kiadást : 802 ft 71 kr, marad az első negyedév levételeiből a hátra lévő 3/4 év költségei fedezésére . . 2,743 ft 53 kr. Ez az eredmény, mit az egylet pénztára az egyesület igazgató és ellenőrködő bizottmá­nya negyed­évi buzgó eljárása folytán felmu­tathat. Találják bár némelyek ezt nem a legfé­nyesebbnek, de el fogja ismerni mindenki, hogy a czél eléretett, és hogy ez által, egyike a követ­kezéseiben legnagyobb horderejű nemzeti inté­zetnek van megalapítva. Végül van szerencsém benyújtani a március végéig jelenkezett alapítók, évdíjas tagok és se­gélyezők sorozatát, a végből, hogy az illetők nyilvános úton is megnyugtathassanak a felől, hogy­ küldeményeik az egylet pénztárába megér­kezvén, arról számadás létetett. I. Alapító tagok 1862. márt. 31-ig. *1. Az első gyűjteményből alakított alapítvány 1881 ft 56 kr. 2. Batthyányi Fülöp herczeg 2000 ft. **3. Batthyányi-Zichy Antonia grófné 200 ft. *4. Besán János báró 200 ft. *5. Bezerédi Ist­vánná 315 ft. 6. Csapó Vilmos ifj. 200 ft. 7. Dessewffy Emil gróf 200 ft. *8. Egy névtelen ezüst készletben 12.000 ft. *9. Emilia, a Családi kör szerkesztője 2336 ft 83 kt. 10. Emich Gusz­táv 200 ft. 11. Ebner Ede 200 ft. 12. Eötvös Dienes báró 200 ft. 13. Eötvös József báró 200 ft. *14. Eperjesi takarék­pénztár 200 ft. 15. Fo­­garassy János 200 ft. *16. Február 3-án tartott zene-estély jövedelméből alakított alapítvány 700 ft. *17. Festetics Ágoston gróf 200 ft. *18. Festetics György gr. 1000 ft. 19. Gorove István 300 ft. ,20. Greguss Ágost. 200 ft. *21. Hoff­mann Ágost. 200 ft. **22. Heckenast Gusztáv (fél évre) 400 ft. 23. Joannovich György 200 ft. 24. Károlyi István gr. 10,000 ft. 25. Kern Jakab 200 ft. 26. Kemény Zsigmond báró 200 ft. 27. Kovács (Visontai) László 200 ft. *28. Kunszt József érsek 200 ft. *29. Kiss (nemeskéri) Pál 200 ft. **30. Láng Ignácz 200 ft. *31. Latinovi­ch (borsodi és katymári) Illés 315 ft. **32. Led­­nicsky Mihály 200 ft. 33. Lónyay Menyhért 200 ft. **34. Lukács Mór 200 ft. **35. Pálffy Antal herczeg 200 ft. *36. Pester Lloyd 200 ft. *37. Pesti takarék­pénztár 1000 ft. 38. Pompéry Já­nos 200 ft. **39. Ráth Károly 200 ft. *40. Rezu­­csek Antal zirczi apát 200 ft. 41. Rosti Pál 200 ft. **42. Rózsaági Antal 200 ft. 43. Révay Si­mon báró 200 ft. **44. Ranolder János megyés püspök 200 ft. *45. Szász-Coburg-Gothai herczeg Ágost, 200 ft. 46. Szokoly Victor 200 ft. *47. Sina Simon báró 400 forint. *48. Simor János győri megyés püspök 200 forint. *49. Simon Vincze csornai prépost 525 ft. 50. Téllfy János 200 ft. **51. Tomory Anasztáz 200 f. *52. Weisz Bernát Ferencz 200 ft. *53. Wodianer Albert 420 ft. *54. Wodianer Mór 420 ft. **55. Vécsey Sarolta báró 200 ft. **56. Zichy-Ferraris Emanuel gróf 200 ft. Jegyzés: Azon alapitó tagok, kiknek nevei előtt* * van, alapítványi tőkéi* két, — azok pedig, kiknek nevei előtt ** van, alapítványaik után 1862-ik évre járó 5%-os kamattartozásaikat martius vé­géig befizették. II. Évdijas tagok 1862. márt. 31-ig. 1. Ács Károly. 2. Arany János. 3. Bérczy Károly. 4. Berecz Károly. 5. Bertha György. 6. Csacsko II. 7. Csengery Antal. *8. Dessewffy Marczel gróf (félévre). *9. Emődy Dániel (fél­évre). 10. Galgóczy Károly. *11. Heinrich Aloyzia. 12. Lévay Henrik. 13. Maszák Hu­gó. *14. Matolay Gyula. 15. Morócz István. 16. Peregriny Elek. * 17. Purgstaller Jó­zsef. 18. Remellay Gusztáv. *19. Reviczky István. * 20. Rimaszombati kaszinó 1861. és 1862. évekre. 21. Salamon Ferencz. * 22. Simo­­nyi Antal. 23. Székely József. 24. Strázsay Ká­roly. 25. Tóth Lörincz. 26. Ullmann Károly. 27. Weninger Vincze. 28. Zichy Jenő gróf, ül. Egyszer mindenkorra se­gélyezők 1862. mart. 31-i­g. 1. A f. é. febr. 3-án tartott zeneestély jövedel­méből az igazgató választmány és ellenőrködő bizottmány meghagyásából 658 ft. 2. „Alföld“ szerkesztősége 10 ft. 3. „Alföld“ kiadó hivatala 10 ft. 4. Asztalos János Pesten 10 ft. 5. Bezdán mezőváros tanácsa 40 ft. 6. Csacskó N. 2 ft. 7. Ehrhardt Imre Vityán 2 ft. 8. Farkas Imre p. 10 ft. 9.Fehér Márt. Kolozsvárit 52 ft 50 kr. 10 Je­szenszky Lajos 10 ft. 11 Kiss Antal régi külde­ménye Rozsnyóról 48 ft 27 kr. 12 Kalocsai fő­­káptalan 52 ft 50 kr. 13 Komáromi takarékpénz­tár 100 ft. 14 Lévai kaszinó, a rendezett zenev­eszély jövedelmét I. Pólya József igazgató által 150 ft. 15 Marich István Dávid­ Csoór 20 ft. Ifi Mészáros-Szabadhegyi Polixéna Kalocsáról IC k ft. 16 Molnár György színigazgató 23 ft 73 kr. 18 Nehiba János kanonok 21 ft. 19 Németh Gá­bor Szabad-Szállásról 6 ft 54 kr. 20 Németh Im­re Puszta-Gyugyról 3 ft. 21. Pesti növendék pap­ság 6 ft. 22. Rozsnyai Mátyás Szabad-Szállásró 1 ft. 23. Szentesen tartott dalárdás zene-estély #) A *-gal jelölt évdijas tagok 1862-re kijáró évdij­­tartozásukat, martius végéig befizették. jövedelme­t. Balassa János ev. lelkész által 118­­ ft. 24. Szent-gróti uj kaszinó, Nagy György által 1­10 ft. 25. Somai Julia gyűjteménye Kolozsvárról 53 ft. 26. Wodianer Fülöp nyomdász Pesten 100 ft. 27. Váczy Sándor által többek adománya J. Apátiból 25 ft. Ezek után fogadja a tekintetes választmány alázatos tiszteletem kifejezését. Pest, 1862. mart. 31. Szathmáry Lajos, ideigl. pénztárnok. Ez első évnegyedes jelentést a napokban kö­vetni fogja a második, mely a mártius 31-dikétől juniu­s 30-dik­áig jelentkezett alapítók, évdijasok s egyszer mindenkorra segélyezők jegyzékét foglalja magában. Addig is örömmel jelenthetem, hogy az egylet tőkéje naponkint növekedik, s a társadalom minden osztálya részt kíván venni e nemes czélú intézet támogatásában. A választ­mány már azon szerencsés helyzetben van, hogy a segélyzést folyvást gyakorolhatja, s midőn ál­talam az illetőknek köszönetét fejezi ki, egyszer­smind az özvegyek, árvák és betegek háláját tol­mácsolja. Pest 1862 szeptembr 8-án Gyulai Pál, ideiglenes titkár. Az orsz. magy. kertészeti társulat évi aug. 21. 23 án és szept. 1-jén tartott v­á­­asztmányi ülésének, és aug. 23-án tar­tott közgyűlésének tárgyai és hatá­rozatai. I. Rendes tagokká bejelentettek és fölvetettek: t. ez. Szathmáry Mihály, b. Mikos Ede, Kará­csonyi Lázár, Boross Pál, Omaszta Zsigmond, Omaszta József, Dod­orovics Imre, Beszedits Adolf, Szeremley Lajos, Pollák Antal, Horváth Ferencz, Dóczy József, Gerenday József (lel­kész), Kubányi Simon, Fábián Ignácz, Blumen­­huber Ján., Petrik Fer., Kiss Ján., Juhász Benja­min, Fazekas István, Lovi Dániel­ urak. II. Az igazgató választmány közgyűlésileg kö­vetkező új tagokkal egészítetett ki: B.­ill, Aczél István, Decsey Lajos, Fark­s Lajos, Gorove Károly, Janikovics Alajos (hatvani prépost) Ka­­rap Sándor, Karácsonyi Lázár , Királyi Pál, Kosztka János, Peterdi Gábor, gr. Széchenyi Ödön. IH. Az alapszabályok 5 ik §-a akkép változta­­­ tott, mi szerint az alapitó tagok jogai és köte­lességei utódaik egyikére is átháromolnak. S en­nek jóváhagyásáért a nm. m. kir. helytartó ta­nács meg fog keretni. IV. A májusi közgyűlés által kiküldött bizott­ság tudósítványának írásbani beadásáig szóval jelenté, hogy a pénztárnoki számadások első félévi részét megvizsgálván, rendben találta, s a pénztár pontos és hű kezeltetéséről meggyő­ződött. V. A társulat vagyonállapota következőnek ismertetett fel. Cselekvő állapot: a) Rákos-palotai kert. b) A st. Gasparin Kazimir váczi nagy pré­post ur által alapítványul adományozott két földtehermentesüési kötelezvény értéke. c) A társulat egyéb alapító tagjainál kinn levő tőkeérték­, mintegy 6000 ft. d) Az 1859, 1860, 1861. évekre kötelezett r. tagoknál tartozásban lévő részvényjárulékok összege 4000 ft. e) A mostani tagoktól jövő évre reménylett részvény­járulék összege mintegy 3150 ft. Ellenben 2) a szenvedőleges állapot mind a mellett, hogy a tartozásokból behajtott 1272 írt összeg 100 fttal megtoldva mind adósság lerovásá­ra fordittatott, mind a mellett, hogy ss. kir. Pest város tanácsa a lakbértartozásból a csarnoki beruházások fejében 523 ft 1270 krt elengedett, még­is 2889 ft 37­­2 krra, s a jövő évi ügykeze­lési költségekkel együtt 5189 ftra rúg. A közgyűlés tehát szükségesnek látván az ügy­kezelés egyszerűsítését, ennek javaslata elkészí­téséül küldöttséget bízott meg, mely jelentését szept. 1. a választmánynak következő pontokba foglalva mutatta be: a) A rákos-palotai kert minél elébb adassék el, ennek vételárából fizettessék ki a rajta fekvő teher, a maradék egy Budapesten alkalmas­ he­lyen szerzendő kert megvételére fordittassék. b) A többi terhek letisztázásául a r. tagok 50 ftos kölcsön adására hivassanak fel, mely 5 év alatt 6% kamataival együtt sorshúzás által tör­lesztessék. c) Az ügykezelés bizassék egyes személyre, ki nemcsak a titkári, hanem az ügynöki teen­dőket is teljesítse, s minden behajtandó rész­vény után 1 ft 15 krt fogván fáradozási díjat a társulattól kapni, köteles legyen minden ügyke­zelési és csarnokügynökségi költségeket a lak­bérrel együtt viselni. d) Az igazgató választmány minden behajtan­dó részvény után 2 ftról rendelkezhetvén, azt szellemi ezéfatra forditandja, s megmentve a terhektől és ügykezelési gondtól, munkásságát szakosztályi működésre öszpontosíthatja. Azon­ban az ügykezelést is ellenőrizendő,fentartja jo­gát ahhoz, hogy az ügynök minden jegyző és számviteli könyveit s levelezéseit megtekinthes­se, ki azokat előmutatni, s a kívánt felvilágosí­tást megadni mindenkor köteles lesz. e) A csarnoki ügynökség kettős irányban működendik, t. i.­mitít közvetítő, mely minő­ségben az állandó tárlatokat rendezni fogja, s a honi termelők által kellő mennyiségben be nem küldött költészeti czikkekkel saját szerencséjére kereskedést ir­ézhetend. Ezen javaslat sorsának végleges eldöntéséül f. é. October 15-kén délután 4 órakor a társulati csarnokban ismét rendkívüli közgyűlés fog tar­tatni, melyre minél számos b­r. tag megjelenése kéretik. VI. A f. é. September 28-kén tartandó (Bel­giumban) nemzetközi gyümölcsészeti congressus­­ra társulati képviselőül Siebenfreud János v. tagj­ut küldetik. A honi gyümölcstermesztők pedig felhivatnak, hogy jelesebb, főkép eredeti ma­gyar fajú gyümölcspéldányokat legyenek szí­vesek egy darab galylyal és néhány levéllel, vagy közvetlen oda s bérmentve, vagy tova­­szállithatás végett ezen társulat csarnokába kül­deni.

Next