Pesti Napló, 1862. szeptember (13. évfolyam, 3767-3790. szám)

1862-09-17 / 3779. szám

213 -3779 13 ik évi folyam. Szerda, sept. 17.1862. e up szellemi részét méta minden közlemény Kiadó-hivatal. Előfizetési föltételek : Hirdetmények d^ja : SzürkeSütési iroda • M ^ Perenneiek terén 7-dik szám földszint. Vidékre, postán : Helyben, házhoz hordva : 7 hasábos petit-sor egyszeri hirdetésnél 7 ujkr. «— * - « — • - —‘ Bfewntetlap ^ >— >• A -P | CSS»' • '• '■ " S S £ t t | *** ‘ ^ PB 5T, September 16. 186*1. Bécsi dolgok. Miként vélekednek Ausztriában a né­met szövetségi kérdésről ? E kérdést igyekszik megfejteni a „Süddeutsche Ztg.“ azon észleletek folytán, melyeket a német jogászok közöl többen, bécsi összejövete­lük alkalmával, tettek. „Úgy tapasztalok — mond az idéztük lap — hogy az alkotmányos elv a népben gyökeret vert, ha a létező alkotmányt, a februárit, tart­hatatlan interim gyanánt tekintik, s általában elismerik szükségét, hogy ez alkotmányt foede­­ralista szellemben kell átalakítani. Csakhogy senki sem tudja megmondani, mikor, mely terv szerint s minő erőkkel kelljen végrehajtani ez átalakítást. „A ragaszkodás Németországhoz, a szövetségi viszony lazábbá tétele elleni idegenkedés. sőt a vágy, e viszonyt még szorosabbá fűzni, a nép minden rétegében nagyon el van terjedve, kivált az újabb nemzedéknél. A­kik már előbb beutaz­ták Ausztriát, azt állítják, hogy ezen hangulat napról napra terjed és erősödik. Minél nagyobb nehézségekkel jár a nemzetiségi ügyek eligazí­tása a birodalomban, minél kevesebb bizalmat ébreszt a jelen kevéssé megbízható állapot, an­­nál inkább Németországra érzi magát utasíttatni a németség, onnan várva támaszt a szláv és ma­gyar (­ ?) elemek túlnyomósága ellen­i biztosíté­kokat ifjú szabadságának. „Kezdik átlátni, hogy e várakozások csaléko­nyak, valamig Németország politikailag nem szerveztetik s ereje nincs önmagát és szabadsá­gát megvédeni. Elismerik tehát az átható szö­vetségi reform szükségét, oly reformét, mely a nyolcz kormány hasonszenvi recipéjén ugyan­csak túlmenne. Egyszersmind azonban kénytele­nek a valódi reform nélkülözhetlen zárkö­ve, a külpolitika egységes vezetése ellen til­takozni , mivel az osztrák császárt nem ren­delhetni alá a porosz királynak. Ez okból elve­tik a német reformpárt programmját, s többfejű directóriumot terveznek a parlament mellett. E mellett úgy vélik, a februári alkotmány kellő módosítása által Német-Ausztriát oly függetlenné kell tenni a többi koronaországtól, hogy a parla­mentben részt vehessen, s a szövetségi hatalom­nak alá­vethesse magát. Mindezek azonban ha­tározatlan képzelmek: azt, a ki a viszony nehéz­ségeinek taglalásába bocsátkozik s fölvilágosí­­tást kíván az iránt, hogyan gondolják e nehézsé­gek megoldását, kikerülő válaszszal utasítják el. „Innen következik, hogy szövetségi párt, oly párt, mely feladatául tenné a szövetség s ezzel kapcsolatban a februári alkotmány módosítására törekedni politikai izgatás útján, — Ausztriában nem létezik. Megtámadják a „kis-német“ refor­mot s „nagy-német“ reform áll zászlójukon, de ezért sem tesznek semmit; nem tesznek indít­ványt a reichsrathban, hallgatnak a saj­óban, csak a reicbsratban, nem képviselt radical irány, melynek szószóllója Schuselka, látszik késznek, határozottan lépni föl a német kérdésben.“ Így írja le az ausztriai németek felfo­gását a német kérdést illetőleg Bluntschli lapja,egyszersmind megtámadván a „Pres­se“, hogy Bluntschli szavait, a­miket a német szövetségi reformról Bécsben mon­dott, hamisan közlé. A jeles német jogtu­dós, mond a „Südd. Zig“, azt mondá : „Nem azt akarjuk, hogy Németország po­­roszszá legyen, nem egységes államot akarunk, hanem a szövetség felségét a közös, név szerint a külügyekben, s az egyes államok felségét a többi ügyekre nézve.“ A .Presser ellenben azon meg­jegyzést, mely szerint Bluntschli nem akarja poroszszá tenni Németországot, oda magyarázta, hogy tehát a nevezett jogtudós a porosz fensőség ellen, a nagy németországi program­ mellett nyilat­kozott. Mit mondanak az osztrák centralista lapok azon képre, melyet az ausztriai né­metek politikai felfogásáról és eljárásáról vázol az idéztük dél-németországi lap ? Míg e kérdésre választ nyerünk, te­kintsünk be az épen újólag megnyílt reichsrathba. Mindkét házban a császárné Ő Felsé­géhez intézendő felirat vola mindenek­előtt szőnyegen, szerencsés meggyógyu­lása alkalmából. Az alsóház feliratát báró Tinti és dr. Hasner fogják szerkeszteni. Az alsóházban gyér közönség s a kö­vetek is gyéren jelentek meg. A lengye­lek közöl hiányzanak S­molka és Potocki; a csehek közöl csak négyen jelentek meg. Érdekes volt a német kereske­delmi törvények behozatala fö­lött folytatott tárgyalás. Egyik telivér centralista, dr. M ü h­­­f e­­­d, el akará halasztani ez ügy tárgyalását , míg a reichsrath teljes nem lesz, kívánatosnak tartván, hogy e törvénykönyv behoza­talával Magyarország is b­oldogíttassék. Ezt kívánja szerinte, a birodalom egy­sége, s az októberi és februári patens azon pontja, mely a kereskedelmi ügyet közös birodalmi ügynek mondja. Azonban a bizottsági előadó figyelmez­­tető Mühlfeld urat, hogy a kereskedelmi törvény csak magán­törvény, már­pedig a polgári törvény tárgyalása csakugyan mégis a Lajthán túli háni országgyűlések dolga. Mühlfeld indítványát csakugyan elvetették. Giskra lapja, a „Mähr. Corr.“ mintha megbánta volna, hogy a februári alkot­mány revisioja kérdését szintén megérinti. Most azt akarja, szólítsa fel a reichsrath a kormányt, hogy adjon ki választási tör­vényt Erdélyre nézve, hogy legalább az erdélyi követek megjelenjenek a reichs­rathban. Ugyan e tárgyban, t. i. az er­délyi országgyűlést illetőleg, írják Bécs­­ből a „Stern Zig“-nak . A megyei bizottságok alakítására nézve a választások mindenütt, az udv. cancelláriától megrendelt módon, akadály nélkül véghezvi­et­­tek, s az új megyei bizottmányok épp most van­nak végleges alakulásban. Erdélyből azt jelen­ték az udv. cancelláriának, hogy a bizottmányok azon terv­vel foglalkoznak, hogy megalakulásuk után azonnal ez ujjáalakítás ellen tiltakozást ter­­jesztnek fel, s az udv. cancelláriától azt követe­lik, hogy rendelné meg, miszerint a bizottmá­nyok alakításánál a régi alakhoz kell visszatérni és egyszersmind kinyilatkoztatnák, hogy mig ki­­vánatuk nem teljesittetik, az ügyek kezeléséhez nem nyúlnak. Gróf Nádasdy erre Erdély kor­mányzója, gr. Crennevillehez azonnal utasítást intézett, hogy az udv. cancellária által megren­delt módon alakult bizottmányok, csak a meg­határozott illetékességi körben működhetnek, és semmi esetre nincsenek feljogosítva, hogy más tárgyak felett, mint melyek tüzetesen ki vannak jelölve, véleményüket nyilvánítsák, vagy indít­ványt tegyenek. A kormányzó ezenfelül odauta­­síttatik, hogy semmi ilynemű tiltakozást vagy követelményt a főkormányszéktől el ne fogad­tasson , a bizottmányokat szorosan a kijelölt működési körben tartsa, az ellenkező gyűléseket feloszlassa és eshetőlegesen új választásokat is rendeljen. Itt azt reménjük, hogy ez erélyes uta­sítások puszta kihirdetése a magyar érzelmű me­gyék ellenzéki szellemét fékezi és arra bírja, hogy új működési körük korlátoltabb határai között maradjanak. Ezekből azonban minden­esetre kitűnik, hogy az országgyűlési választá­sokra tett eddigi készületek az ellenzéki szelle­met nem fojták el annyira, hogy készségesebb országgyűlést várni lehessen. Ennek összehiva­­tása tehát nem is lesz oly közel, mint több oldal­ról hiszik. Emlékezhetnek olvasóink,hogy a„Wan­­derer“-ben az év folytán is több alapos czikk jelent meg az iránt, hogy a hadse­reg élelmezésére nézve a szükséges ter­­mesztmények közvetlen a termesztőktől vásároltassanak be. E czikkeket annak idején mi is ismertettük. Most e tárgyra vonatkozólag a „Sürgönyében a követ­kező hivatalos felszólítást olvassuk: Hogy a hadsereg élelmezése lehető legnagyobb gazdálkodással s egyszerűséggel eszközöltethes­sék, a hadügyminisztérium akként rendelkezett, hogy jövőre a különféle termesztmények, mint: búza, rozs, zab­b a körülményekhez képest a széna, szalma s a fa is, stb. közvetlenül magá­nál a termesztőnél — minden közvetítő alkusz (Zwieschenhändler) mellőzésével — vásároltas­sanak. E végből minden nagyobb cs. kir. élelmi rak­tárnál egy állandó bevásárlási bizottmány lészen felállítandó, mely az illető termesztőkkel közvet­len érintkezésbe lépvén, a bevásárlásokat min­den hosszadalmasság elkerülésével — a keres­kedők rövid s gyors modora szerint eszközlendi. Ez által a termesztők s különösen a kisebb földbirtokosok termesztményei kétségkívül kívá­natos gyors keretet nyerendnek, mi mellett ré­­­zükre még illő árak, kényelmesebb szállítás s biztosított készpénzbeli fizetés is kínálkozik. Miután a hadsereg őszi szükségletének fedezé­sére a termesztmény-vásárlások ép most veendik kezdetüket, ennélfogva erre az összes termesz­tők saját érdekükben figyelmeztetnek, eszköz nyuttatván nekik ez által, termesztményeiket közbenjárók, fondorkodások, alkuszdíj s más ki­adások nélkül, előnyösen, azonnali készpénzfize­tés mellett eladhatni, mi­által mind a termesztők, mind a katonai kincstár érdekei a legegyszerűb­ben biztosíttatnak. Az „első magyar gőzhajótár­­saság“. I. A f. év aug. 9-dikén alakult „első ma­gyar gőzhajó társaság“ alakító bizottmá­nya o­rszágszerte szétküldötte az aláírási íveket az „első magyar gőzhajótársaság“ czime alatt fennállandó rész­vény­társul­at tőkéjének összeszerzésére. Midőn sorain­kat írjuk, már­is 600 aláírási ív kering az országban. Midőn a megalakulásról értesítettük olvasóink­at, ígéretet tettünk, hogy — a­mint az a sajtónak különben is elenged­­hetlen kötelessége —­ az aláírási ívek for­galomba bocsátásakor tüzetesebben indo­koljuk jelentésünknek az ország közönsé­géhez intézett ama zárszavát, melyben csatlakozásunkat a pártolásunkat jelentet­tük ki : írj­átok alá! Anyagi vállalatodnál szükséges, hogy minden oldal a lehető leghűbb, tehát a számok világít­ásánál derítessék fel. A tőkének — bármily kicsiny az — bizto­­sítva kell lenni az iránt, hogy a vállalat, melybe befektettetik, magán, mint köz­érdekre, egyaránt gyümölcsöző.­— Midőn mi ezt az „első magyar főhajótársaság­ról örömmel mondjuk el, s felhívjuk a hazai tőkéket a közreműködésre , né­hány, a felhívást indítkoló észrevétel nem­ lesz talán időnkivü­li. A világosságra, szabatos számi követ­­keztetésekr­e sehol sincs annyi szükség, mint a részvénytársaságoknál. Itt nem elég sejtetni a jövedelmezőséget, de adatszerű­­leg kell azt bizonyítani. Ezt fogjuk tenni, kimutatandók, hogy a­, „első magyar gőzhajótársaság“ az or­szágos anyagi érdekek körébe vágó válla­latok között egyike azoknak, melyek ha­zánk kereskedelmi üzletforgalmára üdvös befolyást fognak gyakorolni, biztosítván egyszersmind az ajánlkozó tőkének s rész­vényeseknek egy pár év leforgása után is a legszebb jövedelmet, osztalékot. Szükséges mindenekelőtt folyamhajó­zási közlekedésünk, s a viziszállítás útján eszközlött bel- és külkereskedelmi üzlet­forgalom jelen helyzetére vetni egy pil­lantást. Hazánk leggazdagabban termelő térein át hömpölyög király folyónk. Borunk, gyapjúnk, gabonánk, bútor-­s szerszám­­fáink, továbbá a dunavidékek kőszéntele­pekben gazdag hegyei természetszerűleg kívánják, hogy a Dunán olcsó és élénk szállítás és közlekedés álljon elő. A hal­mozva heverő nemzetgazdasági kincs — holt, értéktelen veszteglőke e nélkül. S ime, a királyfolyón fennálló üzletfor­galom és szálli­t ’ t v :■ ig y­ség még min­dig aránytalanul utána áll a szállítási szükségleteknek. A Dunán s mellékvizein fennálló közle­kedés s szállítás hiányos volta, s drága­sága , okozza, hogy a dunai termelő­­vidékek nem fejlődhetnek az értékelőállí­­tás azon fokára, melyre a talaj s viszo­nyokból folyó előnyök képesítik. 1830. óta a „szabadalmazott Dunagőz­­hajótársaság“ s a közlekedés járulékául te­kinthető evezős s vontató ó fahajó-közle­­kedés képezték a dunai szállítás főeszkö­zeit. Az első, mely 1830-ban százezer fo­rintnyi tőkével s egy 60 lóerejű gőzössel kezdette forgalmát, az 1861-ki hivatalos kimutatás szerint 122 különféle és össze­sen 11,977 lóerőt képviselő gőzössel, s 507 teherrakó s egyéb vasas hajókkal működik. S íme, mégis alig fedezi a szállítási szükségletek Va-át, elszámítva a mintegy 800 számot csaknem meghaladó vontató­­s evezős hajók által képviselt szállítási quantumtól! A „szabadalmazott Dunagőzhajótársa­­ság“ nem állott utóbbi időkben egyedül a versenytéren. Az 1856-iki párisi békeokmány hatá­­rozmányai szerint — a parti kereskedés fenntartásával az illető parti államok szá­mára — a Duna fölmentetett az egyed­uralom békéitól, s szabad hullámait föl is ajánlá az át- s kiviteli kereskedelemnek. A­­ konstantinápolyi társulat, a bajor hajó­­egyletek, a linezi hajók, a franczia, ve­gyesen szerb dunagőzhajózási társulat, majd ismét a Luczenbacher testvérek s más magán vállalatok a szállitás s üzleti forgalomba fektették tőkéiket. A Duna tőkék versenytere jön, s pedig jutalmazó, gyümölcsöző verseny tér, daczára a szál­lítási bérek magas árának. Midőn 1830-ban Széchenyi varázs­sza­vára begyült a kezdeményező 100,000 tőke — senki sem hitte, hogy pár évtized leforgása alatt a dunai szállítási s közle­kedési szükségletek a részvényeknek oly roppant szaporodását, s a tőke új részvé­nyek útján való szaporodásának szüksé­gét fogják előidézni, mint azt 30 év lefor­gása alatt előidézték. A számok növeke­dése jelezi a folyvást élénkülő forgalmi szükségleteket. Közvetlen forrásból me­rítettük adatainkat. A szabadalmazott dunagőzhajótársaság­nak volt: „ 1841 „ 4,000,000. Mielőtt tovább folytatnék a vállalat folyvást élénkülő forgalmának kimutatá­sát, megjegyezzük, hogy a társaság 1842- ben kezdett először egy milliót kölcsön venni, üzlettevékenységének a le­hető legnagyobb kiterjesztése, s a mel­lékvizek felölelése miatt. A számnövekedés így állott : Év részvénytőke kölcsönvett .v­cc 1842 4,000,000 1,000,000 1843 1844 „ I 1845 „ „ 1860 „ 6,729,000 1861 24,675,000 6,605,000 I ne, csak azért idéztük a számokat, hogy meggyőzzünk mindenkit arról, hogy a király folyónkon folytatott forgalmi s szállítási üzlettevékenység milliók s mil­liókra sz­iporítá a kezdeti­en oly kis tőkét. Vegyük föl még a szállított érték­mennyiséget is az 1861. évben, hogy a dunai közlekedés roppant befolyása a ha­zai nyerstermelésre, s e mellett busás gyümölcsözése a részvényesekre annál inkább kitűnjék. A Tisza, Béga csatorna, Száva, Dráva és Duna különböző állomásain fölvett, Pesten megérkezett, itt átment és innen elszállított gabonamennyiség a következő­­ jegyzéket mutatja fel a múlt évben: Pesten kiraka­tott összesen: . 1,373,016 V. pozs. m. Pesten át föl­felé szállíttatott összesen . . . 2,228,529 Vj „ „ Pesten leraka­tott összesen: . 923,710 7* „ „ Összesen : 4,525,256 Vj mérő. Budán meg­érkezett közön­séges hajók szintén a múlt évben . . . Hajók Gabonaneműek 197 993,764 p. m. Pesten kira­katott a közön­séges hajók ál­tal .... 384 1,238,422 p. m. Győrött kira- I katott hajóknál-I tál .... 628 4,181,958 p. m. (Magyaror .gabona forgalma 1861. Sta­­tistikai közi. 1862. IH. 45—50 lap.) A lóval vontatott hajókon Pestre és I Győrre­ csupán gabonaféléből felment 1859- ben . . . 5,670,501 p. m. 1860- ban . . . 5,896,245 p. m. 1861- ben . . . 6,414,144 p. m. I . Az unalomig idézett számokból meg- s győződhetik minden honi tőkepénzes, ipa­ros, termelő, vállalkozó s nyerészkedő,­­ hogy a Dunavidékek óriás termelése azon I arányban nő, a mennyiben nő a szállítási­­ üzletforgalom, s hogy igy mérsékelt hitel- s bér mellett, helyes, s csupán a nyerster- I ményre fektetett tőkebeosztással busás osztalék s jövedelem vár azon társaságra, mely hazánk főfolyóján óhajt üzletforgal­mának tevékenységi tért szerezni. A 800 I vontató­s evezős fahajók évenként maguk 1 8 millió teherrel szerepelnek. A buzdító példa, mely számokban előttünk föltárult, lényeges kiegészítést nyert a másik fontos­­ statistikai kimutatásban, miszerint ugyan­is a nyers termelés s a szállítási szükség­let s kereslet folyvást növekedőben vsri, s s igy a czél: nyers termények szállítása s minden évben nagyobb arányokat ölt s magára. Első ok, azon fentebb idézett felhi­­í­vásunkra: írjátok alá. REVICZKY SZEVER: Az őrsi­ Magyar Gazdasági Egye- I sület f. é. September 5-én tartott I Igáig. választmányi Ülésének jegy­zőkönyve. I K­o­r­i­z­m­i­c­s László alelnök, B­e­n­k­ő Dániel, I Csengery Antal, Darányi Ignácz, H­a­v­ass I Ignácz, J­u­r­e­n­á­k Pál, Kovács Gyula, I Lejtényi György, M­a­j­l­á­t­h György, I Peterdy Gábor, Somssich Pál, Szend­­ I­rke­y Ignácz, S­z­i­l­a­s­s­y György, Trefort I Ágoston válaszmányi tagok, Fekete László, I E­n­t­z Ferencz, O­r­d­ó­d­y Sándor, S­z­a­t­h­­, I­mkry Lajos, M­o­r­ó­c­z István. A legközelebb jun. 6-án tartott közgyűlés hiv­­­­elesített jegyzőkönyve tudomásul vétetvén : I­I. Az alapszabályok 26. §. d) pomtja értelmé­­é­ben bejegyeztettek a következő uj tagok : A) 5% kamatozás mellett biz­tosított alapítványi tőkével Berényi Ferencz gr. Bodokon, Nyírtra megyé­ben 260 ft o. é. Bj­vdijas rendes tagok 10. p forintjával. a) 1862/61'ik évekre. Szathmáry Károly, a „Magyarország“ szer­kesztője Pesten. b) 1867/68-ik évekre : Fekete Lajos földbirtokos Bonnyán, Somogy­­megyében. Moson megyei Gazdasági Egyesület. II. Az elnökség bejelenté, hogy a f. é. junius 6-án tartott közgyűlés határozata folytán a vas­úti Emlékirat magyar, német és franczia nyelven, 1500 példányban külön is kinyomatott, s a fordítás, a nyomtatás, a vasúti térkép rajzo­lása és metszése mintegy 600 ftba került. Miután e rendkívüli kiadás az idei előleges költségvetésben nem fordul elő, a közgyűlés ha­tározatához képest az igazg. választmány e költ­ségek utalványozását elrendelte. III. Felolvastatott a londoni gazdasági kiállí­tásról a következő küldöttségi jelentés. *) Az igazg. választmány meleg köszönetet sza­vazott a küldöttségnek hazafias eljárásáért, s a jelentésében lerakott tanulság minél foganato­­sabbá tétele végett, miután abban az angol mezei gazdaság virágzásának felmutatása mellett, saját hazai viszonyainkra nézve is több­oldalú vonat­kozások fordulnak elő, a jelentést az illető szak­osztályok figyelmébe ajánlván, azt egyszersmind a megyei gazda egyesületeknek is a jelen ülés jegyzőkönyvében külön megküldetni rendelte. IV. A nm. kir. Helytartó Tanácstól érkezett leiratok között nagy figyelemmel vette az igazg.­sztmány a gazdasági erdészeti középta­­nodák állítására vonatkozót, melyben ki van em­lve, hogy 6 cs. kir. apost. Felsége még az. 1858 ik évi május 9-én kelt legmagasabb elhív­tározásával megszüntetvén a budai vár felépíté­séhez elrendelt pótlékok beszedését,­­ezeknek egy nagy részét, t. i. 240 000 forintot a mezei és erdészeti gazdaság emlősére , nevezetesen e szakbeli tanodákra, alapítványokra, ösztöndíjak­ra és a budai mintaszőlőkertre legkegyelmeseb­ben engedélyezni méltóztatott. Felemlíttetik to­vábbá, miszerint Albrecht főherczeg ő fensége, mint akkoron Magyarország kormányzója, még ezen legkegyelmesebb elhatározás leérkezése előtt, azon eszmétől vezéreltetve, hogy Magyar­­ország anyagi jobblétének emelését és felvirá­goztatását a föld- és erdőmivelésben behozandó javítások által lehetne legsikeresebben előmoz­dítani — tárgyalásokat indított meg az iránt, várjon és hol volna czélszerű, gazdasági és er­dészeti iskolákat állítani, s melyek volnának azon módok, melyek által ezen intézeteknek az országra való jótékony hatása várható lenne ? Ezen tárgyalások nyomán a javaslatok végered­ménye oda központosul­, hogy ámbár — tekint­ve az ország külön vidékein tényleg létező s egymástól különböző gazdasági viszonyokat — öt gazdasági középtanodának felállítása volna szük­séges, miután azonban az ezek felállításához kellő pénzerő nem léteznék, mindenekelőtt csak két ily iskola volna létesítendő, t. i. Székesfehérvá­rott és Kecskeméten. Ezen tárgyalások a közbejött politikai viszo­nyoknál fogva megszakadván, a gazdasági isko­lák ügye most a nm. m. k. helyi. tanácsnál újból előtérbe jutott, s egy üdv. rendelettel ismételve kijelentetett, miszerint az ország mezei gazdasá­gának emelése és gyarapítására, két új gazdasági szakiskolának az 1857-ik évi legfelsőbb hatá­rozványokkal elrendelt felállítása által, Ő Fel­sége legmagasb szándékának mielőbbi valósí­tása eszközlendő lévén, a nm. m. kir. helytartó tanács, különösen a magyar gazdasági egyesü­letet meghallgatván, a gazdasági és erdészeti ta­nodák, valamint az erdészeti tudományoknak a selmeczi bányaakadémián magyarul leendő elő­adása tárgyában újabb tanácskozást tartva, rész­letes jelentést tegyen. Mely kegyelmes udvari rendeletnél, de saját meggyőződésénél fogva is, a nm. m. k. helytartó tanács ily, hazánkat közel érdeklő fontos köz­­gazdasági kérdések megfejtését, a m. gazdasági Egyesületnek, mint ezen érdekek képviselésére különösen hivatott hazai intézetnek, minden al­kalommal tapasztalt szakavatott nézetei által legbiztosabban vélvén eszközölhetőnek, felhívja az Egyesületet, hogy a gazdasági és erdészeti tanodák ügyét alaposan és körülményesen tár­gyaltatván, véleményes jelentését terjeszsze fel az iránt, a­­melyek volnának a tervezett s illetőleg en­gedélyezett gazdasági iskolák felállítására a leg­alkalmasabb helyek, tekintettel az e részben már történt tárgyalások eredményeire, s az illető városok által e fontos czélból felajánlott segé­lyekre. b) Melyik állomáson volna a gazdasági isko­lával az erdészeti iskola összeköthető. c) Mi módon lennének ezen iskolák felszere­lőn­dök, s mily tan­érvvel ellátandók. d) Mily költségekkel lehetne ezen iskolákat felállítani s fenntartani, különösen pedig mily fizetésekkel volnának a tanítók ellátandók. Az igazg. választmány teljes készséggel járult a nm. m. kir. helytartótanács által hazafias erély­­lyel felkarolt gazdasági oktatás ügyének, a vo­natkozott országos alapon állítandó iskolák által is lehető fejlesztéséhez, s a magas felhíváshoz képest a szándékban álló iskolák szervezése iránt a kitűzött pontokra tüzetes vélemény és javaslat kidolgozására egy külön bizottmányt nevezett ki, melynek tagjaiul K­o­r­i­z­m­i­c­s László alelnök ur elönlése mellett — t. B­e­n­k­ő Dániel, Divald Adolf, Erkövy Adolf, Gönczy Pál, Hideghéthy Antal, Ko­vách Gyula, n. Lónyay Menyhért, nmélt. M­a­j­l­á­t­h György , exc., P­e­t­e­r­d­y Gábor, mélt. Somssich Pál, tek. S­p­o­r­n­o­n Pál, Szendrey Ignácz, u. T­r­é­f­o­r­­ Ágoston és t. Wagner Károly urak kérettek fel. V. A nm. m. kir. helytartótanácsnak egy má­sik, a hazai szőlőmivelés és borkereskedésre nézve fontos tárgyban érkezett leiratából­­­­ értesült az igazg. választmány, hogy többek r Írásával egy „Or­s­zágos köz­ve­ti­t csarnok“ engedélyezése végett ala­p) Lapjaink e küldöttségi jelentést már külön köz­­lötték. Szerk. Részvénytőkéje 1830 évben: 100,000 ‡ 1831 „­­ 1832 „ „ „ 1833 „ 255,500 „ 1834 „ 560,000 „ 1835 „ 700,000 „ 1836 „ 1,050,000 „ 1837 „ 2,100,100 „ 1838 „ „ „ 1839 „ 3,000,000 „ 1840 „ 3,630,000 1846 4,223,000 950,000 1847 6,000,000 2,697,000 1848 „ 2,850,000 1849 1850 „ 2,750,000 1851 7,276,150 2,700,000 1852 10,306,425 2,600,000 1853 14,145,225 „ 1854 17,546,750 2,550,000 1855 19,767,683 2,500,000 1856 22,553,000 2,450,000 1857 24,000,000 4,677,000 1858 „ 5,666,000 1859 25,200,000 6,380,000

Next