Pesti Napló, 1862. szeptember (13. évfolyam, 3767-3790. szám)
1862-09-17 / 3779. szám
213 -3779 13 ik évi folyam. Szerda, sept. 17.1862. e up szellemi részét méta minden közlemény Kiadó-hivatal. Előfizetési föltételek : Hirdetmények d^ja : SzürkeSütési iroda • M ^ Perenneiek terén 7-dik szám földszint. Vidékre, postán : Helyben, házhoz hordva : 7 hasábos petit-sor egyszeri hirdetésnél 7 ujkr. «— * - « — • - —‘ Bfewntetlap ^ >— >• A -P | CSS»' • '• '■ " S S £ t t | *** ‘ ^ PB 5T, September 16. 186*1. Bécsi dolgok. Miként vélekednek Ausztriában a német szövetségi kérdésről ? E kérdést igyekszik megfejteni a „Süddeutsche Ztg.“ azon észleletek folytán, melyeket a német jogászok közöl többen, bécsi összejövetelük alkalmával, tettek. „Úgy tapasztalok — mond az idéztük lap — hogy az alkotmányos elv a népben gyökeret vert, ha a létező alkotmányt, a februárit, tarthatatlan interim gyanánt tekintik, s általában elismerik szükségét, hogy ez alkotmányt foederalista szellemben kell átalakítani. Csakhogy senki sem tudja megmondani, mikor, mely terv szerint s minő erőkkel kelljen végrehajtani ez átalakítást. „A ragaszkodás Németországhoz, a szövetségi viszony lazábbá tétele elleni idegenkedés. sőt a vágy, e viszonyt még szorosabbá fűzni, a nép minden rétegében nagyon el van terjedve, kivált az újabb nemzedéknél. Akik már előbb beutazták Ausztriát, azt állítják, hogy ezen hangulat napról napra terjed és erősödik. Minél nagyobb nehézségekkel jár a nemzetiségi ügyek eligazítása a birodalomban, minél kevesebb bizalmat ébreszt a jelen kevéssé megbízható állapot, annál inkább Németországra érzi magát utasíttatni a németség, onnan várva támaszt a szláv és magyar ( ?) elemek túlnyomósága elleni biztosítékokat ifjú szabadságának. „Kezdik átlátni, hogy e várakozások csalékonyak, valamig Németország politikailag nem szerveztetik s ereje nincs önmagát és szabadságát megvédeni. Elismerik tehát az átható szövetségi reform szükségét, oly reformét, mely a nyolcz kormány hasonszenvi recipéjén ugyancsak túlmenne. Egyszersmind azonban kénytelenek a valódi reform nélkülözhetlen zárköve, a külpolitika egységes vezetése ellen tiltakozni , mivel az osztrák császárt nem rendelhetni alá a porosz királynak. Ez okból elvetik a német reformpárt programmját, s többfejű directóriumot terveznek a parlament mellett. E mellett úgy vélik, a februári alkotmány kellő módosítása által Német-Ausztriát oly függetlenné kell tenni a többi koronaországtól, hogy a parlamentben részt vehessen, s a szövetségi hatalomnak alávethesse magát. Mindezek azonban határozatlan képzelmek: azt, a ki a viszony nehézségeinek taglalásába bocsátkozik s fölvilágosítást kíván az iránt, hogyan gondolják e nehézségek megoldását, kikerülő válaszszal utasítják el. „Innen következik, hogy szövetségi párt, oly párt, mely feladatául tenné a szövetség s ezzel kapcsolatban a februári alkotmány módosítására törekedni politikai izgatás útján, — Ausztriában nem létezik. Megtámadják a „kis-német“ reformot s „nagy-német“ reform áll zászlójukon, de ezért sem tesznek semmit; nem tesznek indítványt a reichsrathban, hallgatnak a sajóban, csak a reicbsratban, nem képviselt radical irány, melynek szószóllója Schuselka, látszik késznek, határozottan lépni föl a német kérdésben.“ Így írja le az ausztriai németek felfogását a német kérdést illetőleg Bluntschli lapja,egyszersmind megtámadván a „Presse“, hogy Bluntschli szavait, amiket a német szövetségi reformról Bécsben mondott, hamisan közlé. A jeles német jogtudós, mond a „Südd. Zig“, azt mondá : „Nem azt akarjuk, hogy Németország poroszszá legyen, nem egységes államot akarunk, hanem a szövetség felségét a közös, név szerint a külügyekben, s az egyes államok felségét a többi ügyekre nézve.“ A .Presser ellenben azon megjegyzést, mely szerint Bluntschli nem akarja poroszszá tenni Németországot, oda magyarázta, hogy tehát a nevezett jogtudós a porosz fensőség ellen, a nagy németországi program mellett nyilatkozott. Mit mondanak az osztrák centralista lapok azon képre, melyet az ausztriai németek politikai felfogásáról és eljárásáról vázol az idéztük dél-németországi lap ? Míg e kérdésre választ nyerünk, tekintsünk be az épen újólag megnyílt reichsrathba. Mindkét házban a császárné Ő Felségéhez intézendő felirat vola mindenekelőtt szőnyegen, szerencsés meggyógyulása alkalmából. Az alsóház feliratát báró Tinti és dr. Hasner fogják szerkeszteni. Az alsóházban gyér közönség s a követek is gyéren jelentek meg. A lengyelek közöl hiányzanak Smolka és Potocki; a csehek közöl csak négyen jelentek meg. Érdekes volt a német kereskedelmi törvények behozatala fölött folytatott tárgyalás. Egyik telivér centralista, dr. M ü hf ed, el akará halasztani ez ügy tárgyalását , míg a reichsrath teljes nem lesz, kívánatosnak tartván, hogy e törvénykönyv behozatalával Magyarország is boldogíttassék. Ezt kívánja szerinte, a birodalom egysége, s az októberi és februári patens azon pontja, mely a kereskedelmi ügyet közös birodalmi ügynek mondja. Azonban a bizottsági előadó figyelmeztető Mühlfeld urat, hogy a kereskedelmi törvény csak magántörvény, márpedig a polgári törvény tárgyalása csakugyan mégis a Lajthán túli háni országgyűlések dolga. Mühlfeld indítványát csakugyan elvetették. Giskra lapja, a „Mähr. Corr.“ mintha megbánta volna, hogy a februári alkotmány revisioja kérdését szintén megérinti. Most azt akarja, szólítsa fel a reichsrath a kormányt, hogy adjon ki választási törvényt Erdélyre nézve, hogy legalább az erdélyi követek megjelenjenek a reichsrathban. Ugyan e tárgyban, t. i. az erdélyi országgyűlést illetőleg, írják Bécsből a „Stern Zig“-nak . A megyei bizottságok alakítására nézve a választások mindenütt, az udv. cancelláriától megrendelt módon, akadály nélkül véghezviettek, s az új megyei bizottmányok épp most vannak végleges alakulásban. Erdélyből azt jelenték az udv. cancelláriának, hogy a bizottmányok azon tervvel foglalkoznak, hogy megalakulásuk után azonnal ez ujjáalakítás ellen tiltakozást terjesztnek fel, s az udv. cancelláriától azt követelik, hogy rendelné meg, miszerint a bizottmányok alakításánál a régi alakhoz kell visszatérni és egyszersmind kinyilatkoztatnák, hogy mig kivánatuk nem teljesittetik, az ügyek kezeléséhez nem nyúlnak. Gróf Nádasdy erre Erdély kormányzója, gr. Crennevillehez azonnal utasítást intézett, hogy az udv. cancellária által megrendelt módon alakult bizottmányok, csak a meghatározott illetékességi körben működhetnek, és semmi esetre nincsenek feljogosítva, hogy más tárgyak felett, mint melyek tüzetesen ki vannak jelölve, véleményüket nyilvánítsák, vagy indítványt tegyenek. A kormányzó ezenfelül odautasíttatik, hogy semmi ilynemű tiltakozást vagy követelményt a főkormányszéktől el ne fogadtasson , a bizottmányokat szorosan a kijelölt működési körben tartsa, az ellenkező gyűléseket feloszlassa és eshetőlegesen új választásokat is rendeljen. Itt azt reménjük, hogy ez erélyes utasítások puszta kihirdetése a magyar érzelmű megyék ellenzéki szellemét fékezi és arra bírja, hogy új működési körük korlátoltabb határai között maradjanak. Ezekből azonban mindenesetre kitűnik, hogy az országgyűlési választásokra tett eddigi készületek az ellenzéki szellemet nem fojták el annyira, hogy készségesebb országgyűlést várni lehessen. Ennek összehivatása tehát nem is lesz oly közel, mint több oldalról hiszik. Emlékezhetnek olvasóink,hogy a„Wanderer“-ben az év folytán is több alapos czikk jelent meg az iránt, hogy a hadsereg élelmezésére nézve a szükséges termesztmények közvetlen a termesztőktől vásároltassanak be. E czikkeket annak idején mi is ismertettük. Most e tárgyra vonatkozólag a „Sürgönyében a következő hivatalos felszólítást olvassuk: Hogy a hadsereg élelmezése lehető legnagyobb gazdálkodással s egyszerűséggel eszközöltethessék, a hadügyminisztérium akként rendelkezett, hogy jövőre a különféle termesztmények, mint: búza, rozs, zabb a körülményekhez képest a széna, szalma s a fa is, stb. közvetlenül magánál a termesztőnél — minden közvetítő alkusz (Zwieschenhändler) mellőzésével — vásároltassanak. E végből minden nagyobb cs. kir. élelmi raktárnál egy állandó bevásárlási bizottmány lészen felállítandó, mely az illető termesztőkkel közvetlen érintkezésbe lépvén, a bevásárlásokat minden hosszadalmasság elkerülésével — a kereskedők rövid s gyors modora szerint eszközlendi. Ez által a termesztők s különösen a kisebb földbirtokosok termesztményei kétségkívül kívánatos gyors keretet nyerendnek, mi mellett rézükre még illő árak, kényelmesebb szállítás s biztosított készpénzbeli fizetés is kínálkozik. Miután a hadsereg őszi szükségletének fedezésére a termesztmény-vásárlások ép most veendik kezdetüket, ennélfogva erre az összes termesztők saját érdekükben figyelmeztetnek, eszköz nyuttatván nekik ez által, termesztményeiket közbenjárók, fondorkodások, alkuszdíj s más kiadások nélkül, előnyösen, azonnali készpénzfizetés mellett eladhatni, miáltal mind a termesztők, mind a katonai kincstár érdekei a legegyszerűbben biztosíttatnak. Az „első magyar gőzhajótársaság“. I. A f. év aug. 9-dikén alakult „első magyar gőzhajó társaság“ alakító bizottmánya országszerte szétküldötte az aláírási íveket az „első magyar gőzhajótársaság“ czime alatt fennállandó részvénytársulat tőkéjének összeszerzésére. Midőn sorainkat írjuk, máris 600 aláírási ív kering az országban. Midőn a megalakulásról értesítettük olvasóinkat, ígéretet tettünk, hogy — amint az a sajtónak különben is elengedhetlen kötelessége — az aláírási ívek forgalomba bocsátásakor tüzetesebben indokoljuk jelentésünknek az ország közönségéhez intézett ama zárszavát, melyben csatlakozásunkat a pártolásunkat jelentettük ki : írjátok alá! Anyagi vállalatodnál szükséges, hogy minden oldal a lehető leghűbb, tehát a számok világításánál derítessék fel. A tőkének — bármily kicsiny az — biztosítva kell lenni az iránt, hogy a vállalat, melybe befektettetik, magán, mint közérdekre, egyaránt gyümölcsöző.— Midőn mi ezt az „első magyar főhajótársaságról örömmel mondjuk el, s felhívjuk a hazai tőkéket a közreműködésre , néhány, a felhívást indítkoló észrevétel nem lesz talán időnkivüli. A világosságra, szabatos számi következtetésekre sehol sincs annyi szükség, mint a részvénytársaságoknál. Itt nem elég sejtetni a jövedelmezőséget, de adatszerűleg kell azt bizonyítani. Ezt fogjuk tenni, kimutatandók, hogy a, „első magyar gőzhajótársaság“ az országos anyagi érdekek körébe vágó vállalatok között egyike azoknak, melyek hazánk kereskedelmi üzletforgalmára üdvös befolyást fognak gyakorolni, biztosítván egyszersmind az ajánlkozó tőkének s részvényeseknek egy pár év leforgása után is a legszebb jövedelmet, osztalékot. Szükséges mindenekelőtt folyamhajózási közlekedésünk, s a viziszállítás útján eszközlött bel- és külkereskedelmi üzletforgalom jelen helyzetére vetni egy pillantást. Hazánk leggazdagabban termelő térein át hömpölyög király folyónk. Borunk, gyapjúnk, gabonánk, bútor-s szerszámfáink, továbbá a dunavidékek kőszéntelepekben gazdag hegyei természetszerűleg kívánják, hogy a Dunán olcsó és élénk szállítás és közlekedés álljon elő. A halmozva heverő nemzetgazdasági kincs — holt, értéktelen veszteglőke e nélkül. S ime, a királyfolyón fennálló üzletforgalom és szállit ’ t v :■ ig ység még mindig aránytalanul utána áll a szállítási szükségleteknek. A Dunán s mellékvizein fennálló közlekedés s szállítás hiányos volta, s drágasága , okozza, hogy a dunai termelővidékek nem fejlődhetnek az értékelőállítás azon fokára, melyre a talaj s viszonyokból folyó előnyök képesítik. 1830. óta a „szabadalmazott Dunagőzhajótársaság“ s a közlekedés járulékául tekinthető evezős s vontató ó fahajó-közlekedés képezték a dunai szállítás főeszközeit. Az első, mely 1830-ban százezer forintnyi tőkével s egy 60 lóerejű gőzössel kezdette forgalmát, az 1861-ki hivatalos kimutatás szerint 122 különféle és összesen 11,977 lóerőt képviselő gőzössel, s 507 teherrakó s egyéb vasas hajókkal működik. S íme, mégis alig fedezi a szállítási szükségletek Va-át, elszámítva a mintegy 800 számot csaknem meghaladó vontatós evezős hajók által képviselt szállítási quantumtól! A „szabadalmazott Dunagőzhajótársaság“ nem állott utóbbi időkben egyedül a versenytéren. Az 1856-iki párisi békeokmány határozmányai szerint — a parti kereskedés fenntartásával az illető parti államok számára — a Duna fölmentetett az egyeduralom békéitól, s szabad hullámait föl is ajánlá az át- s kiviteli kereskedelemnek. A konstantinápolyi társulat, a bajor hajóegyletek, a linezi hajók, a franczia, vegyesen szerb dunagőzhajózási társulat, majd ismét a Luczenbacher testvérek s más magán vállalatok a szállitás s üzleti forgalomba fektették tőkéiket. A Duna tőkék versenytere jön, s pedig jutalmazó, gyümölcsöző verseny tér, daczára a szállítási bérek magas árának. Midőn 1830-ban Széchenyi varázsszavára begyült a kezdeményező 100,000 tőke — senki sem hitte, hogy pár évtized leforgása alatt a dunai szállítási s közlekedési szükségletek a részvényeknek oly roppant szaporodását, s a tőke új részvények útján való szaporodásának szükségét fogják előidézni, mint azt 30 év leforgása alatt előidézték. A számok növekedése jelezi a folyvást élénkülő forgalmi szükségleteket. Közvetlen forrásból merítettük adatainkat. A szabadalmazott dunagőzhajótársaságnak volt: „ 1841 „ 4,000,000. Mielőtt tovább folytatnék a vállalat folyvást élénkülő forgalmának kimutatását, megjegyezzük, hogy a társaság 1842- ben kezdett először egy milliót kölcsön venni, üzlettevékenységének a lehető legnagyobb kiterjesztése, s a mellékvizek felölelése miatt. A számnövekedés így állott : Év részvénytőke kölcsönvett .vcc 1842 4,000,000 1,000,000 1843 1844 „ I 1845 „ „ 1860 „ 6,729,000 1861 24,675,000 6,605,000 I ne, csak azért idéztük a számokat, hogy meggyőzzünk mindenkit arról, hogy a király folyónkon folytatott forgalmi s szállítási üzlettevékenység milliók s milliókra sziporítá a kezdetien oly kis tőkét. Vegyük föl még a szállított értékmennyiséget is az 1861. évben, hogy a dunai közlekedés roppant befolyása a hazai nyerstermelésre, s e mellett busás gyümölcsözése a részvényesekre annál inkább kitűnjék. A Tisza, Béga csatorna, Száva, Dráva és Duna különböző állomásain fölvett, Pesten megérkezett, itt átment és innen elszállított gabonamennyiség a következő jegyzéket mutatja fel a múlt évben: Pesten kirakatott összesen: . 1,373,016 V. pozs. m. Pesten át fölfelé szállíttatott összesen . . . 2,228,529 Vj „ „ Pesten lerakatott összesen: . 923,710 7* „ „ Összesen : 4,525,256 Vj mérő. Budán megérkezett közönséges hajók szintén a múlt évben . . . Hajók Gabonaneműek 197 993,764 p. m. Pesten kirakatott a közönséges hajók által .... 384 1,238,422 p. m. Győrött kira- I katott hajóknál-I tál .... 628 4,181,958 p. m. (Magyaror .gabona forgalma 1861. Statistikai közi. 1862. IH. 45—50 lap.) A lóval vontatott hajókon Pestre és I Győrre csupán gabonaféléből felment 1859- ben . . . 5,670,501 p. m. 1860- ban . . . 5,896,245 p. m. 1861- ben . . . 6,414,144 p. m. I . Az unalomig idézett számokból meg- s győződhetik minden honi tőkepénzes, iparos, termelő, vállalkozó s nyerészkedő, hogy a Dunavidékek óriás termelése azon I arányban nő, a mennyiben nő a szállítási üzletforgalom, s hogy igy mérsékelt hitel- s bér mellett, helyes, s csupán a nyerster- I ményre fektetett tőkebeosztással busás osztalék s jövedelem vár azon társaságra, mely hazánk főfolyóján óhajt üzletforgalmának tevékenységi tért szerezni. A 800 I vontatós evezős fahajók évenként maguk 1 8 millió teherrel szerepelnek. A buzdító példa, mely számokban előttünk föltárult, lényeges kiegészítést nyert a másik fontos statistikai kimutatásban, miszerint ugyanis a nyers termelés s a szállítási szükséglet s kereslet folyvást növekedőben vsri, s s igy a czél: nyers termények szállítása s minden évben nagyobb arányokat ölt s magára. Első ok, azon fentebb idézett felhiívásunkra: írjátok alá. REVICZKY SZEVER: Az őrsi Magyar Gazdasági Egye- I sület f. é. September 5-én tartott I Igáig. választmányi Ülésének jegyzőkönyve. I Korizmics László alelnök, Benkő Dániel, I Csengery Antal, Darányi Ignácz, Havass I Ignácz, Jurenák Pál, Kovács Gyula, I Lejtényi György, Majláth György, I Peterdy Gábor, Somssich Pál, Szend Irkey Ignácz, Szilassy György, Trefort I Ágoston válaszmányi tagok, Fekete László, I Entz Ferencz, Ordódy Sándor, Szath, Imkry Lajos, Morócz István. A legközelebb jun. 6-án tartott közgyűlés hivelesített jegyzőkönyve tudomásul vétetvén : II. Az alapszabályok 26. §. d) pomtja értelméében bejegyeztettek a következő uj tagok : A) 5% kamatozás mellett biztosított alapítványi tőkével Berényi Ferencz gr. Bodokon, Nyírtra megyében 260 ft o. é. Bjvdijas rendes tagok 10. p forintjával. a) 1862/61'ik évekre. Szathmáry Károly, a „Magyarország“ szerkesztője Pesten. b) 1867/68-ik évekre : Fekete Lajos földbirtokos Bonnyán, Somogymegyében. Moson megyei Gazdasági Egyesület. II. Az elnökség bejelenté, hogy a f. é. junius 6-án tartott közgyűlés határozata folytán a vasúti Emlékirat magyar, német és franczia nyelven, 1500 példányban külön is kinyomatott, s a fordítás, a nyomtatás, a vasúti térkép rajzolása és metszése mintegy 600 ftba került. Miután e rendkívüli kiadás az idei előleges költségvetésben nem fordul elő, a közgyűlés határozatához képest az igazg. választmány e költségek utalványozását elrendelte. III. Felolvastatott a londoni gazdasági kiállításról a következő küldöttségi jelentés. *) Az igazg. választmány meleg köszönetet szavazott a küldöttségnek hazafias eljárásáért, s a jelentésében lerakott tanulság minél foganatosabbá tétele végett, miután abban az angol mezei gazdaság virágzásának felmutatása mellett, saját hazai viszonyainkra nézve is többoldalú vonatkozások fordulnak elő, a jelentést az illető szakosztályok figyelmébe ajánlván, azt egyszersmind a megyei gazda egyesületeknek is a jelen ülés jegyzőkönyvében külön megküldetni rendelte. IV. A nm. kir. Helytartó Tanácstól érkezett leiratok között nagy figyelemmel vette az igazg.sztmány a gazdasági erdészeti középtanodák állítására vonatkozót, melyben ki van emlve, hogy 6 cs. kir. apost. Felsége még az. 1858 ik évi május 9-én kelt legmagasabb elhívtározásával megszüntetvén a budai vár felépítéséhez elrendelt pótlékok beszedését,ezeknek egy nagy részét, t. i. 240 000 forintot a mezei és erdészeti gazdaság emlősére , nevezetesen e szakbeli tanodákra, alapítványokra, ösztöndíjakra és a budai mintaszőlőkertre legkegyelmesebben engedélyezni méltóztatott. Felemlíttetik továbbá, miszerint Albrecht főherczeg ő fensége, mint akkoron Magyarország kormányzója, még ezen legkegyelmesebb elhatározás leérkezése előtt, azon eszmétől vezéreltetve, hogy Magyarország anyagi jobblétének emelését és felvirágoztatását a föld- és erdőmivelésben behozandó javítások által lehetne legsikeresebben előmozdítani — tárgyalásokat indított meg az iránt, várjon és hol volna czélszerű, gazdasági és erdészeti iskolákat állítani, s melyek volnának azon módok, melyek által ezen intézeteknek az országra való jótékony hatása várható lenne ? Ezen tárgyalások nyomán a javaslatok végeredménye oda központosul, hogy ámbár — tekintve az ország külön vidékein tényleg létező s egymástól különböző gazdasági viszonyokat — öt gazdasági középtanodának felállítása volna szükséges, miután azonban az ezek felállításához kellő pénzerő nem léteznék, mindenekelőtt csak két ily iskola volna létesítendő, t. i. Székesfehérvárott és Kecskeméten. Ezen tárgyalások a közbejött politikai viszonyoknál fogva megszakadván, a gazdasági iskolák ügye most a nm. m. k. helyi. tanácsnál újból előtérbe jutott, s egy üdv. rendelettel ismételve kijelentetett, miszerint az ország mezei gazdaságának emelése és gyarapítására, két új gazdasági szakiskolának az 1857-ik évi legfelsőbb határozványokkal elrendelt felállítása által, Ő Felsége legmagasb szándékának mielőbbi valósítása eszközlendő lévén, a nm. m. kir. helytartó tanács, különösen a magyar gazdasági egyesületet meghallgatván, a gazdasági és erdészeti tanodák, valamint az erdészeti tudományoknak a selmeczi bányaakadémián magyarul leendő előadása tárgyában újabb tanácskozást tartva, részletes jelentést tegyen. Mely kegyelmes udvari rendeletnél, de saját meggyőződésénél fogva is, a nm. m. k. helytartó tanács ily, hazánkat közel érdeklő fontos közgazdasági kérdések megfejtését, a m. gazdasági Egyesületnek, mint ezen érdekek képviselésére különösen hivatott hazai intézetnek, minden alkalommal tapasztalt szakavatott nézetei által legbiztosabban vélvén eszközölhetőnek, felhívja az Egyesületet, hogy a gazdasági és erdészeti tanodák ügyét alaposan és körülményesen tárgyaltatván, véleményes jelentését terjeszsze fel az iránt, amelyek volnának a tervezett s illetőleg engedélyezett gazdasági iskolák felállítására a legalkalmasabb helyek, tekintettel az e részben már történt tárgyalások eredményeire, s az illető városok által e fontos czélból felajánlott segélyekre. b) Melyik állomáson volna a gazdasági iskolával az erdészeti iskola összeköthető. c) Mi módon lennének ezen iskolák felszerelőndök, s mily tanérvvel ellátandók. d) Mily költségekkel lehetne ezen iskolákat felállítani s fenntartani, különösen pedig mily fizetésekkel volnának a tanítók ellátandók. Az igazg. választmány teljes készséggel járult a nm. m. kir. helytartótanács által hazafias erélylyel felkarolt gazdasági oktatás ügyének, a vonatkozott országos alapon állítandó iskolák által is lehető fejlesztéséhez, s a magas felhíváshoz képest a szándékban álló iskolák szervezése iránt a kitűzött pontokra tüzetes vélemény és javaslat kidolgozására egy külön bizottmányt nevezett ki, melynek tagjaiul Korizmics László alelnök ur elönlése mellett — t. Benkő Dániel, Divald Adolf, Erkövy Adolf, Gönczy Pál, Hideghéthy Antal, Kovách Gyula, n. Lónyay Menyhért, nmélt. Majláth György , exc., Peterdy Gábor, mélt. Somssich Pál, tek. Spornon Pál, Szendrey Ignácz, u. Tréfor Ágoston és t. Wagner Károly urak kérettek fel. V. A nm. m. kir. helytartótanácsnak egy másik, a hazai szőlőmivelés és borkereskedésre nézve fontos tárgyban érkezett leiratából értesült az igazg. választmány, hogy többek r Írásával egy „Országos közvetit csarnok“ engedélyezése végett alap) Lapjaink e küldöttségi jelentést már külön közlötték. Szerk. Részvénytőkéje 1830 évben: 100,000 ‡ 1831 „ 1832 „ „ „ 1833 „ 255,500 „ 1834 „ 560,000 „ 1835 „ 700,000 „ 1836 „ 1,050,000 „ 1837 „ 2,100,100 „ 1838 „ „ „ 1839 „ 3,000,000 „ 1840 „ 3,630,000 1846 4,223,000 950,000 1847 6,000,000 2,697,000 1848 „ 2,850,000 1849 1850 „ 2,750,000 1851 7,276,150 2,700,000 1852 10,306,425 2,600,000 1853 14,145,225 „ 1854 17,546,750 2,550,000 1855 19,767,683 2,500,000 1856 22,553,000 2,450,000 1857 24,000,000 4,677,000 1858 „ 5,666,000 1859 25,200,000 6,380,000