Pesti Napló, 1862. szeptember (13. évfolyam, 3767-3790. szám)
1862-09-18 / 3780. szám
214-3780 13ik évi folyam. Csütörtök, sept. 18.1862. Szerkesztési iroda : Ferencziek tere 7-ik szám , 1-ső emelet. E lap.nemhésiét illető minden közlemény K 1 8 d 0 - h 1 T ft t ft 1 ! I Előfizetési föltételek : a szerkesztőséghez intézendő. I Ferencziek terén 7-dik szám földszint. I Vidékre, postán : Helyben, házhoz hordva : Bérmentetlen levelek csak ismert kelektől fo- A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz , kiadása körüli Félévre . . . . 10 írt 50 kr. a. é.gadtatnak el. panaszok, hirdetmények) a kiadó hivatalhoz intézendők. I Évnegyedre . . . 6 frt 26 kr. a. é. Hirdetmények díja: 7 hasábos petit-sor egyszeri hirdetésnél 7 njkr. Bélyegdij külön 30 njkr. Magánvita 6 hasábos petit-sor 25 njkr. PEST, September 17. 1862. Bécsi dolgok. A német kereskedelmi törvénykönyv behozataláról lévén szó a reichsrathban, mint tudják olvasóink, Mühlfeld kétségbevonta a szűkebb reichsrath illetékességét e törvény tárgyalására. Ez illetékességet, szerinte, úgy kell megadni, mint a budget tárgyalásánál, a februári patens 13. §-a alapján ootrogálva e törvényt a reichsrathban nem képviselt országokra. Oly frivolitás, jegyzi meg a „Vaterland“, mely csak a „Donau Zeitung“ azon nyilatkozatában találja párját, amelylyel e kormánylap egyes lelkiismeretes képviselőknek az alkotmány határozott szavaiból merített aggodalmait el akarja hallgattatni, mondván: „hogy a ki süket füleknek nem akar papolni, a tegnapi ülés után nem egyhamar érinti meg az illetékesség kérdését. “ A jogi tekintetek előtt bedugni fülünket, igen kényelmes mód, elbánni ellenfeleinkkel. A bizotság előadója, dr. Kaiser, felelvén, mi tudjuk, Mühlfeld doctornak, azt mondá többi közt, hogy már megtétettek a kellő lépések az érintett törvénykönyvnek Magyarországba behozatalára is. S valóban, a Sürgönyi bécsi levelezője írja, hogy ő Felsége még a múlt év dec. 15-én a következő tartalmú legfelsőbb kéziratot méltóztatott intézni a főkanczellár úrhoz : Kedves gróf Forgách! A másolatban ide mellékelt, mai napon kelt elhatározásomból meglátja ön, miszerint igazságügyi minisztériumomat felhatalmazom, az általános német kereskedelmi törvénykönyv négy első könyveinek behozataláról szóló törvényjavaslatot a szűkebb birodalmi tanács elé hozni a végből, hogy az együttesen, azon, a birodalmi tanácsnak javaslatként már előterjesztett kereskedelmi törvénykönyvnek négy első könyveivel, alkotmányszerű határozás alá vétessék. Erről önt azon meghagyással értesítem, hogy ezen kereskedelmi törv.könyvnek Magyarországomba való behozatalára, mihelyt csak megtehető, törekedni kell. Bécs, 1861 évi december 16-dikén. Ferencz József, s. k. Igaza van a „ Sürgöny “-nek, hogy e legfelsőbb kézirat már eldönté azon illetékességi kérdést, mely a reichsrath előtt szóba jött. Másfelől oly módon van szerkesztve ez idéztük legf. kézirat, mely a magyar törvényhozás egyedüli jogát hasonló intézkedéseknek Magyarországba behozására nemcsak nem zárja ki, sőt egyenesen fölteszi. Mint a „Vaterland“-ban olvassuk, az ágostai „Alig. Zeitung“ azt írja, hogy nagy dolgok vannak készülőben, az utolsó lepel is mielőbb lehull, s erélyesen hozzálátnak a rendszabályokhoz, melyeket eddig is nem erőhiányból, hanem kíméletből — irántunk, magyarok iránt — nem alkalmaztak. Az első lépés Erdélyre nézve fog történni. Ezzel kezdik meg azon régóta és gondosan előkészített eljárást, mely a magyar ügyet rendbe fogja hozni. Arra is előkészíti az „A. A. Ztg.“ olvasóit, hogy Schmerling úr, kit szertelen dicséretekkel halmoz, „collegiumának“ megadja a szükséges kiegészítést, azaz : majd talál egy igazságügyi és cultusministert. A valuta rögtöni helyreállításával végződik a forró képzelődésű levelező czikke. Erre már nem állhatja meg a „Vaterland“, hogy fejét meg ne csóválja. „Die Worte hör’ich wohl, doch ach! mir fehlt der Glaube“, kiált föl tamáskodó arczcal. Valóban, kár, hogy a Vaterland elrontja a jámbor levelező ábrándjait, aki bureaujában, tollát rágcsálva, gondolatokba mélyed, s elképzeli, hogy hozza rendbe főnökének egyetlen hatalomszava a birodalom nagy kérdéseit, melyeket maga a fejedelem is népeinek kihallgatásával s az érdekek önkéntes kiegyenlítésével vél megoldhatni. A bureauk ily fajta Nagysándorai, minek az ágostai kávénénike levelezői, kik a csomót megoldás helyett karddal akarók mondani, tollal, hatalomszóval vélik kettévághatni, s most már nevetséget ébresztenek inkább, mint aggodalmakat, s azon államférfiakat sem képesek compromittálni, akiknek terveit — mintha ezt nekik, a bureau-szolgáknak, orrukra kötnék — kürtölik a nagy világnak ! De térjünk komolyabb dologra! A „P. Lloyd“nak f. hó 15-kéről írják Pécsből , hogy az alsó-magyarországi szeszégetők küldöttsége tegnap, 14-én, volt a pénzügyminiszternél, Plener úrnál, 15-kén pedig a m. udvari kanczellár úr által fogadtatott el. A pénzügyminiszter eleinte megütközését fejezé ki az iránt, hogy az „alkotmányos után“ létrejött s szentesített törvény módosítása iránt folyamodnak máris egyes országrészekből, később azonban, értesülve az előterjesztett emlékirat tartalmáról, mely szerint csak a Magyarországnak már régebben megadott kedvezményeket kérik a szesz megadóztatására — nézve illetőleg a végrehajtási rendelmény több pontban lényeges változtatását — belebocsátkozott azon hátrányok taglalásába, melyekkel alsó Magyarország szeszgyártására nézve az új adóztatási mód jár, s biztosítá a kérelmezőket, hogy az emlékiratot meg fogja vizsgálni, s a végrehajtási rendeletben tekintettel lesz a lehető könnyítésekre és szükséges változtatásokra. A főkancellár ő exc. szintén kimerítő tájékozást szerzett az emlékiratban foglaltakról s ígérte, hogy ez ügyet, az ország gazdasági és iparos érdekeire nézve félreismerhetlen fontosságánál fogva, úgy tárgyalja, mint az egész országot érdeklőt, s befolyását fel fogja használni e kérdéses iparág biztosítása tekintetében. Tudósító azzal végzi , hogy most már a pénzügyminiszter intézkedéseitől függ, folytatják-e a szeszégetést ez után is alsó Magyarországban, vagy sem. Lagneroiniére ar Olaszországról. Lagueronniére ur saját lapjának, a „La France“- ok szerkesztőjéhez egy nyilt levél sorozatot intézett, melyben Olaszország helyzetéről s a római kérdésről szól. Közöljük itt alább a harmadik levelet, mely lényegben a senator ur egész véleményét s következtetéseit magában foglalja, s egészen más alapból indul ki, mint a „Papa s a Congressus“, melylyel egykor Lagueronniére az Európát meglepte. A levél igy hangzik : Uram ! Ha az olasz egység a félsziget rendjével, Francziaország nemzeti s erkölcsi nagyságával , az európai egyensúlylyal összeegyeztethetlen, mi leend Olaszország sorsa ? Ha a pápaságnak souverain hatalommal kell bírni Rómában, hogy szellemi souverainitását az egész világon gyakorolhassa, minek lesznek e kormány feltételei az alája vetett népességre vonatkozólag ? Ha a mi katonai occupatiónknak nem lehet a végtelenig húzódni, melyek azon biztosítékok, amelyek a megszállást megszüntetik ? Ezen kérdésekkel szemben, mindenekelőtt egy tényt kell beismerni: azon tényt, hogy az olasz egység, amint azt Francziaország elismerte ugyan, de nem helyeselte — álegység. Test— fó nélkül. Midőn Thouvenel azt tanácsolta az olaszoknak, hogy ne Rómát, hanem históriai városaik egyikét válaszszák székvárosnak, bizonyára őszinte, ha nem is elfogadható tanácsot adott. Az új királyság Florenczben, Milánóban, valamint Turinban nem találná fel a nemzeti hatalom központját, a közigazgatási és politikai központosítás tengelyét, ami nélkül pedig 30 milliónyi népet kormányozni nem lehet. Garibaldi barczi kiáltása örült explosiója volt csupán annak, mire különben maga a logika vezet. Ha pedig Róma a pápaságé, ha a pápaság maga elválaszthatlanul össze van kapcsolva Francziaország s Európa politikai életével, szükséges-e ezért, hogy Olaszország megsemmisüljön ? Lehetetlensége Olaszországon az egység ? Ilyen pedig van. Egy oly népnek erőkifejtését, mely magát konstituálja,nem lehet azon izgalmak s rázkódások nélkül gondolni, melyeket egy nagy mű végrehajtása a hazafiasággal összeköt. De maga a mű biztosítva van. Az olasz nemzetiségnek se a forradalomtól, se a reactiótól nem lehet félni. Ha függetlenségét valaha Ausztria támadó politikája vagy a fejetlenségi szenvedélyek túláradása támadnák meg,Olaszország mindazon érdekekben támogatásra találna, melyek azt most Francziaország s Európával összekapcsolják, így tehát elesik az egység pártolóinak azon értelmezése, hogy az ő rendszerük , a félsziget jóllétének kérdése. A baj s veszély bennök van. Ők maguk képezik az akadályt, s ha Olaszország egyszer majd elutasítja magától tanácsaikat, meg fogja találni politikai tétele alapfeltételeit. De hát hol fogja megtalálni ? Talán a villafrancai szerződéshez való visszatérésben ? Habozás nélkül kimondom , hogy : nem ! Ha az olasz egység Róma nélkül chimaera, úgyszintén a foederatio Ausztriával, mint amely olasz hatalom Velenczében, csak ábrándkép. Velencze csak azon napon egyesülhet az olasz nemzetiséggel, midőn szabad lesz. Épen mivel Velencze nem volt szabad, maradt holtbetű a zürichi szerződés. Mivel egy gondolkozó ember agyában sem fordulhat meg azon gondolat, hogy Velenczét erővel szakítsa el Ausztriától, Olaszország nemzetisége eme kiegészítő része nélkül kell magát constituálni; csupán az idő a nagy diplomata, mely szerződéseket fog előidézni, melyek meg fogják engedni a habsburgoknak, hogy engedjenek, a nélkül, hogy magukat gyengítenék, s tekintélyök s méltóságuk csorbítása nélkül lemondani egy oly uralomról, melyet hóditással szerzettek s melyet csak a fegyvererő tart meg számukra. A foederatio tehát csak a szabad város s a félsziget közt lehetséges. De melyek azon autonómiák, melyek abban részt vehetnek ? Ismét feltálaljuk-e azon kis nemzetiségeket, melyek a függetlenség fuvallatára önként elenyésztek, s a savoyai háznak átadták magukat? Ismét felkelni lássuk-e azokat, melyek csak Ausztria helyőrségi várai voltak, például Florence, Parma, Modena. Ez lehetetlen. Az egységes Oszbi, ország különböző elemek kizárólagos , erőszakos központosításai lenne, amelyeknek történetei s erkölcsei épen különválasztást igényelnek ; egy nagyon is megoszlott Olaszország viszont idegen befolyásoknak lenne kitéve, s függetlensége nem lenne eléggé biztosítva politikai hatalma által. A dolgok rendje egy nagyobb foederatiót igényel Észak-s Délolaszország közt. E két állam közt emelkedik egy hatalom, mely bámulatosan úgy van elhelyezve, hogy a két államot egyesítheti, a nélkül, hogy az egyiket a másiknak alárendelné. A pápaság az, mely a foederatio felett erkölcsileg felül emelkedik, a mialatt Rómát Olaszország fővárosává teszi, megőrzi egyszersmind annak azon jellemét, mely azt a keresztyén világ fővárosává avatja. Ez a villafrancai béke alapgondolata, ha az gyakorlati alkalmazhatóságára vizetik vissza, s ha azon körülmények által határoztatik meg, melyeket figyelembe kell venni, az egységesítésnek kell megelőzni az egységet, Napóleon császár kifejezése szerint: ez az egyedüli, mert egyedül lehetséges s Olaszország természetének megfelelő egység. Északon egy nagy monarchia, mely méltó legyen a savoyai hi dicsőségéhez, Florencz fővárossal s várományos joggal Velenczére, vagyis az adriai tengerre s a rettenetes várnégyszögre. Délen Nápoly Siciliával egyesülten, mint egyike a világ fővárosainak, egy gyönyörű quaival a középtenger partjain, hogy kereskedelme s tevékenysége előtt a nyugati s levantei világut tárul fel. A középen Róma, mint semleges város, e világ legnagyobb erkölcsi hatalmának sérthetlen menhelye, egy cicateljes középpont Olaszország nemzeti törekvései számára, melyek felett nem mint uralkodó, de mint békebiró az isteni tekintély fenséges képviselője emelkedik. Milyen leendő foederatió tétele ? A szövetséges államok uniója merőben diplomatiai s katonai legyen-e, mint a német szövetségnél. Vagy törvényhozási egység is. — Legyen-e egy közparlament , melyben Oszolaszország közélete lendületet s ellenőrködést talál. Hol ülésezzen a parlament ? Ezen kérdések tanulmányozása idetartozik. Csupán a diplomatia döntheti el. IL Mi az akadály e szövetkezésben ? Két akadály van : egyik azon ellenálláson alapszik, mely Turinban nyilatkoznék Nápoly elválasztása ellen ; másik azon tagadó lehetetlenségben áll, melyet Róma állít fel minden oly combinatio ellenében , mely a pápai kormányt a bevégzett tények terére akarná átvinni. Merőben legyőzhetlenek-e ez akadályok ? Hogy e kérdésre felelhessünk, nem az ellenállást,hanem az impulsust kell megmérnünk. Bármily legyőzhetlennek látszó esék Róma mozdulatlansága, bármi szilárdul elhatározottnak látszansék is Turin ellenállása, engedni fog mindkettő, midőn a kénytelenség ellen küzdenek. A viszonyok hatalma uralkodik az akarat erején. A kérdés így áll : Meg lehet-e Nápolyt erőszakosan Piemont hatalmában tartani, miután meglepés utján hódíttatott meg ? Fennállhat-e a pápaság politikai kormányzata úgy, amint van, tulajdon életelemek vagy idegen hatalom védelme nélkül, és kívül maradva azon elveken, melyek az újkori társadalmat átalakítják ? Ez lehetetlen. Ami Nápolyt illeti, bevésetése az egységbe, csak lemondás a nemzetiségről. Ha a kormányzás idegen uralom jellemét ölti, elnyomja a nemzeti életet ; dictatorság, erőszak által gyakoroltatik az. Ahelyett, hogy a függetlenség garantiája volna, épen szétrombolása. Ki uralkodik a volt két Sicilia királyságában az autonómia megszűnte óta ? Nem a Nápolyiak ! Minden piemonti ott : a kormány, a beligazgatás s a hadsereg. 10 millió ember van ott, kik Olaszország legszebb részeit lakják, kik arra születtek, hogy katonák és polgárok legyenek , kik egy nemzeti monarchia szabad alattvalói lennének, de most magukat idegen uralom hódított alattvalóinak tekintik. Normális állandó helyette ez? Szolgaságra van e alapítva Olaszország egysége ? Déli Olaszországra nézve az elnyomatás igája s a korábbi despotismus folytatása-e ? Mi érdeke van Victor Emmanuelnek Nápoly irányában ? Érdeke nem az, hogy ott minden nemzeti instituciók ellenére katonai megszállással tartsa fenn magát ; érdeke, hogy becsülettel menjen ki onnan, miután jog és előrelátás nélkül tolakodott be oda. A római kérdés bonyolultabb , de nem megoldhatatlan. Szerencsétlenségre mindig félreismerték a franczia kormány jó szándékait. Ha befolyásunk a szentatya tanácsában kevesebb akadályra talál, régóta rendben volna már minden. A pápa el nem veszti vala a Márkákat és Umbriát ; Francziaország hatalma mérsékli vala az egységi lelkesedést s nagy szerencsétlenségek lettek volna elkerülhetők. Katonai megszállásunknak véget kell érnie. Az anyagi támogatás, melyet a szent atyának nyújt, tulajdon szellemi hatalmának gyöngíére. Jó lesz megszüntetnünk minél előbb. Miként szűnhet meg e megszállás? A Lavalette marquis előterjesztette javaslatikat, melyek a jelen pápai terület garantiáját foglalják magukban , azon politika utolsó kísérleteinek lehet tekinteni, mely Rómát és Turint ki akarta engesztelni. Míg Victor Emanuel kormánya s az olasz parlament Rómát, mint jogszerinti birtokot és szükségességet követelik, a szent atya vonakodik az alkuba ereszkedéstől azokkal, kik megrabolták, s vonakodik a bevégzett tények elismerésétől. E tért ki van merítve minden, s nincs már tenni való. Ily meghasonlásban a kiegyenlítésre egy európai congressus legfelsőbb bírósága szükséges. Még 1859-ben mozgásba tétetett e bíróság, de akkor a nagyhatalmaknak majd mindenike ellenséges indulattal volt Olaszország iránt: Ausztria gyűlölettel, Porosz ás Oroszország bizalmatlansággal voltak eltelve oly nemzetiség fejlése iránt, melyet az 1815-diki szerződések el akartak fojtani. Az ily elemekből állandott congressusban Olaszország ellenségekre s nem bírákra és szövetségesekre talált volna. Ma máskép áll a dolog, s a Tuilleriák kabinetje midőn Sz. Péterváron és Berlinben kieszközlé az olasz királyság elismerését, lehetségessé tette 1863-ra az európai interventiót, melyre 1859-ben gondolni sem lehetett. Ez az első fontos eredmény és egy lépés a megoldás felé. Francziaországnak jelenleg két teendője van : a nagyhatalmak megnyerése egy congressus mielőbbi összeülésére s helybenhagyásuk kieszközlése azon alapelvekre nézve, melyeken alkudozni akar. Ez alapelvek a következendők : 1) Olaszországnak három, szövetségi kapcsok által egyesített, részre osztása. 2) Európa garantiája a pápai területre nézve, mely Róma városát s Sz. Péter örökségét foglalja magában. 3) A souverainitás fenntartása a Márkákban és Umbriában a szent atya részére s adó meghatározása, mely e tartományok jövedelmeiből fizettetnék, s melynek kezelése Olaszország két souverainjének valamelyikére bízatnék. 4) Olaszország minden államainak egyesítése katonai, diplomatiai és juridikai tekintetben, továbbá ugyanazon vám- és pénzügy. Mindjárt látni az ily szervezet következményeit ; a szentatya politikai kormányzata fel lesz mentve a felelősség alól minden rész szövetsége által; e kormányzat nem fogja többé a néppel azon kényszerítést éreztetni, mely természetében rejlik : a pápa alattvalói egy nemzeti kormány polgárai lesznek, Olaszország szabadságát biztosítni fogja a pápa függetlenségével. Még más következtetés is érvényesítené magát : Francziaország visszavonulhat Rómából s tért engedhet az európai garantiának. Magától értetik, hogy a visszavonulás Francziaország részéről nem állna be azonnal. De amely nap az európai congressus a pápai állam határait a casus belli szentesítése alatt sérthetetleneknek nyilatkoztatja, a Tuilleriák kabinetje felszabadul kötelezettsége alól ; joga van, hogy megszállásának határt szabjon, s midőn katonáink kivonulása óráját előre meghatározza, kényszeríti a pápai kormányt, hogy a reformok útjára lépjen s a közvéleményben keresse azon támaszt, melyet fegyvereink alatt többé nem talál. HL Hol van tehát az ilyféle megoldás akadálya ? Hol a hatalmasság, mely azt nem kívánná ? Talán Anglia volna az ? Kétségkívül él ez ország közvéleményében forró gyűlölet a pápaság ellen, s nem szabad az iránt magát ámítani, nemcsak az egyház az, melyet Angolország meg akar támadni, hanem Francziaország, melyet meg akarna gyöngíteni. Az anglikán vakbuzgóság s a nemzetiségi féltékenység vezetnek e kettős eredményre, de nem késünk kijelenti, hogy Anglia Francziaországot sokkal inkább becsüli, semhogy kívánalmai teljesülését remélhetné. Nem létezik nemzet, melyben a vallásérzület oly magasan nem állana s annyi tiszteletet nem parancsolna, hogy Francziaországtól komolyan követelhetné, miszerint oly vallás tekintélyét semmisítse meg, mely 1500 év óta történelmével és civilisatiója minden haladó lépésével oly annyira egygyé van forrva. Angolország kétségkívül tapsolna hozzá, ha a pápát neki feláldoznák, de többé nem tisztelne bennünket. Meetingeiben és lapjaiban apostasiára szólít fel bennünket, de a congressus asztalánál nem merne ilyeket mondani. S ha mégis megtenné, magában állana. Nem fogja tenni, mert sokkal inkább féltékeny befolyására, semhogy Európa politikai nézeteitől magát izolálná. Ha Európa felszólal, eldöntésének tekintélye oly nagy, hogy az ellenállás lehetőségét meg nem foghatjuk. Egy hypothesisre el kell készülve lennünk, arra t. i. : Ha Róma és Turin vonakodnának, hogy ez ítéletnek magukat alávessék, mi lesz azután ? Rá kell őket kényszeríteni, hogy ez ítéletet végrehajtsák? Ez új congressusnak is, mint ama laibachinak, a katonai beavatkozásban kellene diplomatikus választó bírósága szentesítését keresnie ? Erősen meg vagyok győződve, hogy e legszélső lépésre nem lesz szükség, de nem kések kijelenteni, hogy jogosult nem volna. A pápai kormánynak és Victor Emanuelénak vonakodása, ha csakugyan bekövetkeznék, más következményt nem vonhatna maga után, mint a status quo fenntartását. Rómában állunk ; addig tartjuk megszállva, míg ez ellentállás le lesz győzve. Európa határozatai tekintélyüket fogják érvényesiteni; az ellentállás minden nemének hitelét meg fogják rontani; szünetelve fognak várni oly beleegyezést, melynek szükségkép be kell következni, mert az ellentállás az általános érdek, a közvélemény ellen természetellenes tény s csak átmeneti fog lenni. IV. Vonjuk össze az egészet. Olaszország egysége nem volna Itália javára; ez volna az olasz függetlenség kikerülhetlen szinte ; ha hajótörést szenved , veszélyeztetné azon művet, melyet Francziaország vérével fizetett meg, azon csatavesztésben, melyet túlhajtott dics vágya szenvedne, Solferino dicső eredményeit semmisítené meg; ha, ami nem hihető, sikerülne, a pápát absorbeálná vagy száműzné. Mindkét esetben súlyos csapást intézne azon vonatkozásra, melyekre a jelen társadalomnak a katholikus egységgel szüksége van . Európa erkölcsi, politikai, katonai egyensúlya nagyon meg fogna ingattatni; 30 millióból álló, két tenger mellé két lakó, az alpesek s a velenczei várnégyszög által védett nemzet valamennyi föltétel Francziaországnak vonatkozásaiban az európai rendhez megváltoztatna; általános a háboru, 500,000 ember csatarendben, egy a háború költségvetése által elnyert milliárd, hogy Velenczét Itáliához csatoljuk s közvetlen szomszédunkban vetélykedő nemzetet alkossunk. Ez volna Róma feladásának mérlege. Miután a feltétlen egység lehetetlen, a tényleges egység nem tartós, a villafrancai foederatio nem gyakorlati, miután Nápoly Turinnal csak erőhatalom által maradhat összekötve, miután a római államoknak is részt kellene venni a nemzeti indításban, anélkül, hogy a pápa hatalma alól kinek függetlenségét biztosítják, kisikamoljanak, szükséges Olaszországot politikai élete természetes és történelmi föltételhez visszavezetni, a territoriális elosztást, melyet a természet alkotott, meg kell szentesíteni. Európa egymaga elég hatalmas, hogy e művet befejezze és beavatkozása által szoros szövetség fog kikerülni a civilisatio, a szabadság és az erkölcsi rend alapelvei között, mely szövetségnek menhelye Róma. Ez az, amit e műben fejtegetni akartam. Lehetetlen Olaszországot a reactiónak vagy a forradalomnak átengedni. Lehetetlen, hogy az olasz egység Rómában megalakuljon, mert diadala sebismát, általános háborút s hatalmas változást okozna az európai egyensúlyban. Lehetetlen, hogy Francziaország a pápaságot, melyet mindig védett, elejtse, hogy határain egy nagy állam alakulását elősegitse, mely hatalom Francziaországot magát paralyzálná, hacsak ez territoriális szerzeményekkel nem nagyobbodik, mit amaz eshetőség kikerülhetlenné tenne. Szükséges, hogy Olaszország nemzetisége úgy szerveztessék, hogy egy nagy nemzet hazaszeretetének megfeleljen, mely nemzet létezése többé elválaszthatlan Francziaország hatalmától s Európa biztonságától. Szükséges, hogy a pápaság Rómában souverain legyen, hogy a katholikus egység, mit képvisel megtartsa azon függetlenséget, mely nélkül nem létezhetik. Végre szükséges, hogy Európa beavatkozzék, az általános érdek nevében minden viszályt kiegyenlítsen, minden jogot szentesítsen. Nincs szerencsém országom kormányának magyarázója lehetni. De midőn a történelem, az értelem s a hazafiság segítségével kimutatom, mi lehetetlen, s mi szükséges e nagy kérdésben, úgy hiszem, eléggé jelöltem ki azon határozatokat, melyeket a franczia kormány soha át nem vállalhat, valamint a czélt is, mely felé mindig fog törekedni. Lagouerronniére A., senator. (ifidasági ■ keresked tudósítás. Pest, sept. 16. Időjárás meleg. Légmérő 23° árnyékban, vízállás apadásban. G a b n a v á- B á r. Az üzlet helyzete ma sem javult. Az itteni piacz legfontosabb czikke a tiszta búzaára, még mindig csökkenőben Vannak ugyan külföldi vevőink, de úgy látszik, csak még olcsóbb árakra számítanak, s még most nincs kedvük jelentékenyebb üzletekbe bocsátkozni. Silányabb minőségű tiszta búzából rendkívül nyomott árak mellett kelt el, valamikevés. Rozsból kerestek egy keveset kivitelre. Más czikkekben üzlethiány. Nagyvárad, Rept. 14. Utolsó hetivásárunk alkalmával, habár a piaci forgalom a megelőző vásárokénál nagyobbnak nem nevezhető, a termények ára különösen a rozsé lejebb szállott , minek oka főleg abban keresendő, hogy városunkban legtöbb rozsot és tengerit a szeszgyárak fogyasztanak ; a szesznek pedig a nagyobb piacokon u. m. Pesten, Bécsben sat. az ára csökkent , minthogy az idén Cseh- és Morvaországban a burgonyatermés igen sikerült ; s a gyárosok ezeknek előnyösebb felhasználását annál inkább remélik, mert a rozsból gyártott szesz a burgonyából gyártottal versenyre alig léphet. Ehhez, járul még, hogy november 1-től kezdve felsőbb rendelet folytán a szeszgyártás tetemesebb adóval lesz terhelve , minek következtében a gyárosok haboznak, hogy a télen át folytassák e iparüzletüket ? mert figyelembe veendő még az is, hogy az idei takarmánydrágaság miatt a marhahizlalás sem kedvező ,és így azt sem igen lehet remélni, hogy a szeszgyártással előidézhető veszteség a moslékoltatás által kipótolva lenne. Lehetetlen, hogy ne figyelmeztessük az olvasót azon erkölcsi és anyagi károkra, melyek bennünket azon esetre, ha a télen szeszgyáraink üzletüket felfüggesztenék, érzékenyen fenyegetnének. Mert ez által, mig egy részről a termelők a legjelentékenyebb fogyasztókat elvesztenék, más részről városunknak 19 szeszgyárában körülbelül 220—230 munkás — különben is nehéz körülményeink között — kenyérkereset nélkül maradna. — Piaczi áraink következők voltak: 1-sö osztályú tiszta búza mérője 4 ft 30 kr, 2 sód oszt. 3 forint 80 kr, 3 mád oszt. 3 ft 50 kr. Kétszeres búza 1-sö oszt. 3 ft 20 kr, 2 sód oszt. 3 ft, 3-ad oszt. 2 ft 70 kr. Rozs 1-sö oszt. 2 ft 80 kr. ,2-ad oszt. 2 forint 60 kr., 3-ad oszt. 2 ft 50 kr. Árpa 1-sö oszt. 2 ft 20 kr, 2-ad oszt. 2 ft 10 kr. Zab 1-sö oszt. 1 60 kr., 2-ad oszt. 1 ft 50 kr., 3-dik oszt. 1 ft 45 kr. Tengeri 1-sD oszt. 3 ft 90 kr., 2-ad osz .3 ft 80 kr., 3 ad oszt. 3 ft 30 kr. Borsó 5 ft 50 kr., lencse 6 ft 20 kr., bab 6 ft, köles 5 ft 50 kr, burgonya 2 ft, 1 mázsa lángliszt 11 ft, zsemleliszt 10 ft, fehér kenyérliszt 8 ft, barna kenyérliszt 7 ft, széna 3 ft, szalma 90 kr. Egy részlet (12 font) zsupszalma 12 kr, 3 font alomszalma 2 kr. Tűzifa egy öl bikk, 11 ft, tölgy 10 ft 50 kr, cser 12 ft. Egy font marhahús 16 kr, öntött gyertya 46 kr, lámpaolaj 42 kr, 1 iteze ó bor 20 kr, ujbor 16 kr, 1 itere pálinka 20 kr, 1 cseber szilvapálinka 10 ft. Különfélék. Pest, szeptember 17. ** Az „Ost-Deutsche Post“ pesti levelezője a lapunk vasárnapi számában, „egy vidéki politikus“ aláírással megjelent czikk írójának b. Eötvös Józsefet állítja. Ki kell jelentenünk, miként levelezőnek e hite légből kapott s teljesen alaptalan. — Figyelmeztetés a magyar irók segély - egylete részére rendezett sorsjáték ügyében. Hazafius tisztelettel kérem föl mindazokat, kik a magyar irók segély egylete javára rendezett sorsjáték sorsjegyei elárusításában közreműködni szívesek, és még az elárusított sorsjegyek árát be nem küldötték, hogy annak minél előbbi beküldését eszközölni ne terheltessenek. A nevezett sorsjegyek annyira keresettek lévén, hogy a központ többé egy darabbal sem rendelkezik ; minélfogva, hogy a magános s egyedül a czél iránti meleg részvétből származott hazafias megkeresések némileg kielégíttethessenek, felkérem azon !