Pesti Napló, 1862. szeptember (13. évfolyam, 3767-3790. szám)

1862-09-18 / 3780. szám

214-3780 13ik évi folyam. Csütörtök, sept. 18.1862. Szerkesztési iroda : Ferenczi­ek tere 7-ik szám , 1-ső emelet. E lap­­.nemh­ésiét illető minden közlemény K 1 8 d 0 - h 1 T ft t ft 1 ! I Előfizetési föltételek : a szerkesztőséghez intézendő. I Ferencziek terén 7-dik szám földszint. I Vidékre, postán : Helyben, házhoz hordva : Bérmentetlen levelek csak ismert kelektől fo- A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz , kiadása körüli Félévre . . . . 10 írt 50 kr. a. é.­gadtatnak el. panaszok, hirdetmények) a kiadó­ hivatalhoz intézendők. I Évnegyedre . . . 6 frt 26 kr. a. é. Hirdetmények díja: 7 hasábos petit-sor egyszeri hirdetésnél 7 njkr. Bélyegdij külön 30 njkr. Magánvita 6 hasábos petit-sor 25 njkr. PEST, September 17. 1862. Bécsi dolgok. A német kereskedelmi törvénykönyv behozataláról lévén szó a reichsrathban, mint tudják olvasóink, Mü­hlfeld két­ségbevonta a szűkebb reichsrath illeté­kességét e törvény tárgyalására. Ez ille­tékességet, szerinte, úgy kell­ megadni, mint a budget tárgyalásánál, a februári patens 13. §-a alapján ootrogálva e tör­vényt a reichsrathban nem képviselt or­szágokra. Oly frivolitás, jegyzi meg a „Vaterland“, mely csak a „Donau Zei­tung“ azon nyilatkozatában találja pár­ját, a­melylyel e kormánylap egyes lel­kiismeretes képviselőknek az alkotmány határozott szavaiból merített aggodalmait el akarja hallgattatni, mondván: „hogy a ki süket füleknek nem akar papolni, a tegnapi ülés után nem egyhamar érinti meg az illetékesség kérdését. “ A jogi te­kintetek előtt bedugni fülünket, igen ké­nyelmes mód, elbánni ellenfeleinkkel. A bizot­ság előadója, dr. Kaiser, felel­vén, mi­­ tudjuk, Mühlfeld doctornak, azt mondá többi közt, hogy már megtétettek a kellő lépések az érintett törvénykönyv­nek Magyarországba behozatalára is. S va­lóban, a Sürgönyi bécsi levelezője írja, hogy ő Felsége még a múlt év dec. 15-én a következő tartalmú legfelsőbb kéziratot méltóztatott intézni a főkanczellár úrhoz : Kedves gróf Forgách! A másolatban ide mellékelt, mai napon kelt elhatározásomból meglátja ön, miszerint igazság­ügyi minisztériumomat felhatalmazom, az álta­lános német kereskedelmi törvény­könyv négy első könyveinek behozataláról szóló törvényja­vaslatot a szűkebb birodalmi tanács elé hozni a végből, hogy az együttesen, azon, a birodalmi ta­nácsnak javaslatként már előterjesztett kereske­delmi törvénykönyvnek négy első könyveivel, alkotmányszerű határozás alá vétessék. Erről önt azon meghagyással értesítem, hogy ezen kereskedelmi törv.könyvnek Magyarorszá­gomba való behozatalára, mihelyt csak megte­hető, törekedni kell. Bécs, 1861 évi december 16-dikén. Ferencz József, s. k. Igaza van a „ Sürgöny “-nek, hogy e legfelsőbb kézirat már eldönté azon ille­tékességi kérdést, mely a reichsrath előtt szóba jött. Más­felől oly módon van szer­kesztve ez idéztük legf. kézirat, mely a magyar törvényhozás egyedüli jogát ha­sonló intézkedéseknek Magyarországba behozására nemcsak nem zárja ki, sőt egyenesen fölteszi. Mint a „Vaterland“-ban olvassuk, az ágostai „Alig. Zeitung“ azt írja, hogy nagy dolgok vannak készülőben, az utol­só lepel is mielőbb lehull, s erélyesen hoz­zá­látnak a rendszabályokhoz, melyeket eddig is nem erőhiányból, hanem kímé­letből — irántunk, magyarok iránt — nem alkalmaztak. Az első lépés Erdélyre nézve fog történni. Ezzel kezdik meg azon régóta és gondosan előkészített eljá­rást, mely a magyar ügyet rendbe fogja hozni. Arra is előkészíti az „A. A. Ztg.“ olvasóit, hogy Schmerling úr, kit szerte­len dicséretekkel halmoz, „collegiumá­­nak“ megadja a szükséges kiegészítést, azaz : majd talál egy igazságügyi és cultusministert. A valuta rögtöni hely­reállításával végződik a forró képze­­lődésű levelező czikke. Erre már nem állhatja meg a „Vaterland“, hogy fejét meg ne csóválja. „Die Worte hör’ich wohl, doch ach! mir fehlt der Glaube“, kiált föl tamáskodó arczc­al. Valóban, kár, hogy a Vaterland elront­ja a jámbor levelező ábrándjait, a­ki bu­­reaujában, tollát rágcsálva, gondolatokba mélyed, s elképzeli, hogy hozza rendbe főnökének egyetlen hatalomszava a biro­dalom nagy kérdéseit, melyeket maga a fejedelem is népeinek kihallgatásával s az érdekek önkéntes kiegyenlítésével vél megoldhatni. A bureauk ily fajta Nagy­sándorai, minek az ágostai kávénénike levelezői, kik a csomót megoldás helyett karddal­­ akarók mondani, tollal, hata­lomszóval vélik kettévághatni, s most már nevetséget ébresztenek inkább, mint aggo­dalmakat, s azon államférfiakat sem képe­sek compromittálni, a­kiknek terveit — mintha ezt nekik, a bureau-szolgáknak, orrukra kötnék — kürtölik a nagy vi­lágnak ! De térjünk komolyabb dologra! A „P. Lloyd“nak f. hó 15-kéről írják Pécsből , hogy az alsó-magyar­országi szeszégetők küldött­sége tegnap, 14-én, volt a pénzügyminisz­ternél, Plener úrnál, 15-kén pedig a m. udvari kanczellár úr által fogadtatott el. A pénzügyminiszter eleinte megütközését fejezé ki az iránt, hogy az „alkotmányos után“ létrejött s szentesített törvény mó­dosítása iránt folyamodnak máris egyes országrészekből, később azonban, értesül­ve az előterjesztett emlékirat tartalmáról, mely szerint csak a Magyarországnak már régebben megadott kedvezményeket kérik a szesz megadóztatására — nézve ille­tőleg a végrehajtási rendelmény több pont­ban lényeges változtatását — belebocsát­kozott azon hátrányok taglalásába, me­lyekkel alsó Magyarország szeszgyártásá­ra nézve az új adóztatási mód jár, s bizto­­sítá a kérelmezőket, hogy az emlékiratot meg fogja vizsgálni, s a végrehajtási ren­deletben tekintettel lesz a lehető könnyí­tésekre és szükséges változtatásokra. A főkanc­ellár ő exc. szintén kimerítő tájé­kozást szerzett az emlékiratban foglaltak­ról s ígérte, hogy ez ügyet, az ország gaz­dasági és iparos érdekeire nézve félreis­­merhetlen fontosságánál fogva, úgy tár­gyalja, mint az egész országot érdeklőt, s befolyását fel fogja használni e kérdéses iparág biztosítása tekintetében. Tudósító azzal végzi , hogy most már a pénzügy­­miniszter intézkedéseitől függ, folytatják-e a szeszégetést ez után is alsó Magyaror­szágban, vagy sem. Lagneroiniére ar Olaszországról. Lagueronniére ur s­aját lapjának, a „La France“- ok szerkesztőjéhez egy nyilt levél sorozatot intézett, melyben Olaszor­szág helyzetéről s a római kérdésről szól. Közöljük itt alább a harmadik levelet, mely lényegben a senator ur egész véle­ményét s következtetéseit magában fog­lalja, s egészen más alapból indul ki, mint a „Papa s a Congressus“, melylyel egykor Lagueronniére az Európát meg­lepte. A levél igy hangzik : Uram !­­ Ha az olasz egység a félsziget rendjével, Francziaország nemzeti s erkölcsi nagyságával , az európai egyensúlylyal összeegyeztethetlen, mi leend Olaszország sorsa ? Ha a pápaságnak souverain hatalommal kell bírni Rómában, hogy szellemi souverainitását az egész világon gyako­rolhassa, minek lesznek e kormány feltételei az alája vetett népességre vonatkozólag ? Ha a mi katonai occupatiónknak nem lehet a végtelenig húzódni, melyek azon biztosítékok, a­melyek a megszállást megszüntetik ? Ezen kérdésekkel szemben, mindenekelőtt egy tényt kell beismerni: azon tényt, hogy az olasz egység, a­mint azt Francziaország elis­merte ugyan, de nem helyeselte — ál­egység. Test— fó nélkül. Midőn Thouvenel azt tanácsol­ta az olaszoknak, hogy­ ne Rómát, hanem históriai városaik egyikét válaszszák székvárosnak, bizo­nyára őszinte, ha nem is elfogadható tanácsot adott. Az új királyság Florenczben, Milánóban, valamint Turinban nem találná fel a nemzeti ha­talom központját, a közigazgatási és politikai központosítás tengelyét, a­mi nélkül pedig 30 milliónyi népet kormányozni nem lehet. Gari­baldi barczi kiáltása örült explosiója volt csupán annak, mire különben maga a logika vezet. Ha pedig Róma a pápaságé, ha a pápaság maga elválaszthatlanul össze van kapcsolva Francziaország s Európa politikai életével, szük­séges-e ezért, hogy Olaszország megsemmisül­jön ? Lehetetlenség­e Olaszországon az egység ? Ilyen pedig van. Egy oly népnek erőkifejtését, mely magát konstituálja,nem lehet azon izgalmak s rázkódások nélkül gondolni, melyeket egy nagy mű végrehajtása a hazafiasággal összeköt. De maga a mű biztosítva van. Az olasz nemze­tiségnek se a forradalomtól, se a reactiótól nem lehet félni. Ha függetlenségét valaha Ausztria támadó politikája vagy a fejetlenségi szenvedé­lyek túláradása támadnák meg,Olaszország mind­azon érdekekben támogatásra találna, melyek azt most Francziaország s Európával összekap­csolják, így tehát elesik az egység pártolóinak a­zon értelmezése, hogy az ő rendszerük , a félsziget jóllétének kérdése. A baj s veszély bennök van. Ők maguk képezik az akadályt, s ha Olaszország egyszer majd elutasítja magától tanácsaikat, meg fogja találni politikai tétele alapfeltételeit. De hát hol fogja megtalálni ? Talán a villa­francai szerződéshez való visszatérésben ? Ha­bozás nélkül kimondom , hogy : nem ! Ha az olasz egység Róma nélkül chimaera, úgyszin­tén a foederatio Ausztriával, mint a­mely olasz hatalom Velenczében, csak ábrándkép. Velencze csak azon napon egyesülhet az olasz nemzetiség­gel, midőn szabad lesz. Épen mivel Velencze nem volt szabad, maradt holtbetű a zürichi szer­ződés. Mivel egy gondolkozó ember agyában sem fordulhat meg azon gondolat, hogy Velenczét erővel szakítsa el Ausztriától, Olaszország nem­zetisége eme kiegészítő része nélkül kell magát constituálni; csupán az idő a nagy diplomata, mely szerződéseket fog előidézni, melyek meg fogják engedni a habsburgoknak, hogy engedje­nek, a nélkül, hogy magukat gyengítenék, s te­­kintélyök s méltóságuk csorbítása nélkül lemon­dani egy oly uralomról, melyet hóditással szer­zettek s melyet csak a fegyvererő tart meg szá­mukra. A foederatio tehát csak a szabad város s a fél­sziget közt lehetséges. De melyek azon auto­nómiák, melyek abban részt vehetnek ? Ismét feltálaljuk-e azon kis nemzetiségeket, melyek a függetlenség fuvallatára önként elenyésztek, s a savoyai háznak átadták magukat? Ismét fel­kelni lássuk-e azokat, melyek csak Ausztria helyőrségi várai voltak, például Florence, Par­ma, Modena. Ez lehetetlen. Az egységes Oszbi­, ország különböző elemek kizárólagos , erősza­­­­kos központosításai lenne, a­melyeknek tör­­­­ténetei s erkölcsei épen különválasztást igényel­­­­nek ; egy nagyon is megoszlott Olaszország vi­szont idegen befolyásoknak lenne kitéve, s füg­getlensége nem lenne eléggé biztosítva politikai hatalma által. A dolgok rendje egy nagyobb foederatiót igé­nyel Észak-­s Délolaszország közt. E két állam közt emelkedik egy hatalom, mely bámulatosan úgy van elhelyezve, hogy a két államot egyesít­heti, a nélkül, hogy az egyiket a másiknak alá­rendelné. A pápaság a­z, mely a foedera­tio felett erkölcsileg felül emelkedik, a mialatt Rómát Olaszország fővárosává teszi, megőrzi egy­szersmind annak azon jellemét, mely azt a ke­resztyén világ fővárosává avatja. Ez a villafran­cai béke alapgondolata, ha az gyakorlati alkal­mazhatóságára vizetik vissza, s ha azon körül­mények által határoztatik meg, melyeket figye­lembe kell venni, az egységesítésnek kell meg­előzni az egységet, Napóleon császár kifejezése szerint: ez az egyedüli, mert egyedül lehetséges s Olaszország természetének megfelelő egység. Északon egy nagy monarchia, mely méltó le­gyen a savoyai h­i dicsőségéhez, Florencz fővá­rossal s várományos joggal Velenczére, vagyis az adriai tengerre s a rettenetes várnégyszögre. Délen Nápoly Siciliával egyesülten, mint egyi­ke a világ fővárosainak, egy gyönyörű quaival a középtenger partjain, hogy kereskedelme s te­vékenysége előtt a nyugati s levantei világut tá­rul fel. A középen Róma, mint semleges város, e vi­lág legnagyobb erkölcsi hatalmának sérthetlen men­helye, egy cicateljes középpont Olaszország nemzeti törekvései számára, melyek felett nem mint uralkodó, de mint békebiró az isteni tekin­tély fenséges képviselője emelkedik. Milyen leend­ő foederatió tétele ? A szövet­séges államok uniója merőben diplomatiai s ka­tonai legyen-e, mint a német szövetségnél. Vagy törvényhozási egység is. — Legyen-e egy köz­parlament , melyben Oszolaszország közélete lendületet s ellenőrködést talál. Hol ülésezzen a parlament ? Ezen kérdések tanulmányozása ide­tartozik. Csupán a diplomatia döntheti el. IL Mi az akadály e szövetkezésben ? Két akadály van : egyik azon ellenálláson alapszik, mely Turinban nyilatkoznék Nápoly elválasztása el­len ; másik azon tagadó lehetetlenségben áll, me­lyet Róma állít fel minden oly combinatio el­lenében , mely a pápai kormányt a bevégzett tények terére akarná átvinni. Merőben legyőz­­hetlenek-e ez akadályok ? Hogy e kérdésre felelhessünk, nem az ellenállást,hanem az impul­­sust kell megmérnünk. Bármily legyőzhetlennek látszó esék Róma mozdulatlansága, bármi szilár­dul elhatározottnak látszansék is Turin ellenál­lása, engedni fog mindkettő, midőn a kényte­­lenség ellen küzdenek. A viszonyok hatalma uralkodik az akarat erején. A kérdés így áll : Meg lehet-e Nápolyt erő­szakosan Piemont hatalmában tartani, miután meglepés utján hódíttatott meg ? Fennállhat-e a pápaság politikai kormányzata úgy, a­mint van, tulajdon életelemek vagy idegen hatalom védel­me nélkül, és kívül maradva azon elveken, melyek az újkori társadalmat átalakítják ? Ez lehetetlen. Ami Nápoly­t illeti, bevésetése az egységbe, csak lemondás a nemzetiségről. Ha a kormányzás ide­gen uralom jellemét ölti, elnyomja a nemzeti életet ; dictatorság, erőszak által gyakoroltatik az. A­helyett, hogy a függetlenség garantiája volna, épen szétrombolása. Ki uralkodik a volt két Sicilia királyságában az autonómia megszűnte óta ? Nem a Nápolyiak ! Minden piemonti ott : a kormány, a beligazgatás s a hadsereg. 10 millió ember van ott, kik Olaszország legszebb részeit lakják, kik arra születtek, hogy katonák és pol­gárok legyenek , kik egy nemzeti monarchia szabad alattvalói lennének, de most magukat idegen uralom hódított alattvalóinak tekin­tik. Normális állandó helyett­e ez? Szolga­ságra van e alapítva Olaszország egysége ? Déli Olaszországra nézve az elnyomatás igá­ja s a korábbi despotismus folytatása-e ? Mi érdeke van Victor Emmanuelnek Nápoly irá­nyában ? Érdeke nem az, hogy ott minden nem­zeti instituciók ellenére katonai megszállással tartsa fenn magát ; érdeke, hogy becsülettel menjen ki onnan, miután jog és előrelátás nél­kül tolakodott be oda. A római kérdés bonyolultabb , de nem meg­oldhatatlan. Szerencsétlenségre mindig félreis­merték a franczia kormány jó szándékait. Ha befolyásunk a szent­atya tanácsában kevesebb akadályra talál, rég­óta rendben volna már minden. A pápa el nem veszti vala a Már­kákat és Umbriát ; Francziaország hatalma mérsékli vala az egységi lelkesedést s nagy szerencsétlenségek lettek volna elkerülhetők. Katonai megszállásunknak véget kell érnie. Az anyagi támogatás, melyet a szent atyának nyújt, tulajdon szellemi hatalmának gyöngí­ére. Jó lesz megszüntetnünk minél előbb. Miként szűnhet meg e megszállás? A Lavalette marquis előterjesztette javaslati­kat, melyek a jelen pápai terület garantiáját foglalják magukban , azon politika utolsó kísérleteinek lehet tekinteni, mely Rómát és Turint ki akarta engesztelni. Míg Vic­tor Emanuel kormánya s az olasz parlament Ró­mát, mint jogszerinti birtokot és szükségességet követelik, a szent atya vonakodik az alkuba ereszkedéstől azokkal, kik megrabolták, s vona­kodik a bevégzett tények elismerésétől. E tér­t ki van merítve minden, s nincs már tenni való. Ily meghasonlásban a kiegyenlítés­re egy európai congressus leg­felsőbb bírósága szükséges. Még 1859-ben mozgásba tétetett e bíróság, de akkor a nagyhatalmaknak majd mindenike el­lenséges indulattal volt Olaszország iránt: Ausz­tria gyűlölettel, Porosz­ ás Oroszország bizal­matlansággal voltak eltelve oly nemzetiség fej­lése iránt, melyet az 1815-diki szerződések el akartak fojtani. Az ily elemekből állandott con­­gressusban Olaszország ellenségekre s nem bí­rákra és szövetségesekre talált volna. Ma más­kép áll a dolog, s a Tuilleriák kabinetje midőn Sz. Péterváron és Berlinben kieszközlé az olasz királyság elismerését, lehetségessé tette 1863-ra az európai interventiót, melyre 1859-ben gon­dolni sem lehetett. Ez az első fontos eredmény és egy lépés a megoldás felé. Francziaországnak jelenleg két teendője van : a nagyhatalmak megnyerése egy congressus mi­előbbi összeülésére s helyben­hagyásuk kieszköz­lése azon alapelvekre nézve, melyeken alkudozni akar. Ez alapelvek a következendők : 1) Olaszországnak három, szövetségi kapcsok által egyesített, részre osztása. 2) Európa garantiája a pápai területre nézve, mely Róma városát s Sz. Péter örökségét fog­lalja magában. 3) A souverainitás fenntartása a Márkákban és Umbriában a szent atya részére s adó megha­tározása, mely e tartományok jövedelmeiből fizet­tetnék, s melynek kezelése Olaszország két sou­­verainjének valamelyikére bízatnék. 4) Olaszország minden államainak egyesítése katonai, diplomatiai és juridikai tekintetben, to­vábbá ugyanazon vám- és pénzügy. Mindjárt látni az ily szervezet következmé­nyeit ; a szent­atya politikai kormányzata fel lesz mentve a felelősség alól minden rész szövetsége által; e kormányzat nem fogja többé a néppel azon kényszerítést éreztetni, mely természetében rejlik : a pápa alattvalói egy nemzeti kormány polgárai lesznek, Olaszország szabadságát bizto­­sítni fogja a pápa függetlenségével. Még más következtetés is érvényesítené magát : Fran­cziaország visszavonulhat Rómából s tért en­gedhet az európai garantiának. Magától értetik, hogy a visszavonulás Fran­cziaország részéről nem állna be azonnal. De a­mely nap az európai congres­sus a pápai állam határait a casus belli szentesítése alatt sérthetetleneknek nyilatkoz­tatja, a Tuilleriák kabinetje felszabadul kötele­zettsége alól ; joga van, hogy megszállásának határt szabjon, s midőn katonáink kivonulása óráját előre meghatározza, kényszeríti a pápai kormányt, hogy a reformok útjára lépjen s a közvéleményben keresse azon támaszt, melyet fegyvereink alatt többé nem talál. HL Hol van tehát az ilyféle megoldás akadálya ? Hol a hatalmasság, mely azt nem kívánná ? Ta­lán Anglia volna az ? Kétségkívül él ez ország közvéleményében forró gyűlölet a pápaság ellen, s nem szabad az iránt magát ámítani, nemcsak az egyház az, melyet Angolország meg akar tá­madni, hanem Francziaország, melyet meg akar­na gyöngíteni. Az anglikán vakbuzgóság s a nemzetiségi fél­tékenység vezetnek e kettős eredményre, de nem késünk kijelenti, hogy Anglia Francziaor­­szágot sokkal inkább becsüli, semhogy kívánal­­mai teljesülését remélhetné. Nem létezik nemzet, melyben a vallásérzület oly magasan nem állana s annyi tiszteletet nem parancsolna, hogy Francziaországtól komolyan követelhetné, miszerint oly vallás tekintélyét semmisítse meg, mely 1500 év óta történelmével és civilisatiója minden haladó lépésével oly annyi­ra egygyé van forrva. Angolország kétségkívül tapsolna hozzá, ha a pápát neki feláldoznák, de többé nem tisztelne bennünket. Meetingeiben és lapjaiban apostasiára szólít fel bennünket, de a congressus asztalánál nem merne ilyeket mon­dani. S ha mégis megtenné, magában állana. Nem fogja tenni, mert sokkal inkább féltékeny befolyására, semhogy Európa politikai nézetei­től magát izolálná. Ha Európa felszólal, eldönté­sének tekintélye oly nagy, hogy az ellenállás lehetőségét meg nem foghatjuk. Egy hypothesisre el kell készülve lennünk, arra t. i. : Ha Róma és Turin vonakodnának, hogy ez ítéletnek magukat alávessék, mi lesz azután ? Rá kell őket kényszeríteni, hogy ez íté­letet végrehajtsák? Ez új congressusnak is, mint ama laibachinak, a katonai beavatkozásban kel­lene diplomatikus választó bírósága szentesítését keresnie ? Erősen meg vagyok győződve, hogy e legszélső lépésre nem lesz szükség, de nem kések kijelenteni, hogy jogosult nem volna. A pápai kormánynak és Victor Emanuelénak vo­nakodása, ha csakugyan bekövetkeznék, más következményt nem vonhatna maga után, mint a status quo fenntartását. Rómában ál­lunk ; addig tartjuk megszállva, míg ez ellent­­állás le lesz győzve. Európa határozatai tekinté­lyüket fogják érvényesiteni; az ellentállás min­den nemének hitelét meg fogják rontani; szüne­telve fognak várni oly beleegyezést, melynek szükségkép be kell következni, mert az ellent­állás az általános érdek, a közvélemény ellen természetellenes tény s csak átmeneti fog lenni. IV. Vonjuk össze az egészet. Olaszország egysége nem volna Itália javára; ez volna az olasz füg­getlenség kikerülhetlen szinte ; ha hajótörést szenved , veszélyeztetné azon művet, melyet Francziaország vérével fizetett meg, azon csata­­vesztésben, melyet túlhajtott dics vágya szenved­ne, Solferino dicső eredményeit semmisítené meg; ha, a­mi nem hihető, sikerülne, a pápát absorbeálná vagy száműzné. Mindkét esetben súlyos csapást intézne azon vonatkozásra, me­lyekre a jelen társadalomnak a katholikus egy­séggel szüksége van . Európa erkölcsi, politikai, katonai egyensúlya nagyon meg fogna ingat­­tatni; 30 millióból álló, két tenger mellé két lakó, az alpesek s a velenczei várnégyszög által vé­dett nemzet valamennyi föltétel Francziaország­­nak vonatkozásaiban az európai rendhez meg­változtatna; általános a háboru, 500,000 ember csa­tarendben, egy a háború költségvetése által el­nyert milliárd, hogy Velenczét Itáliához csatoljuk s közvetlen szomszédunkban vetélykedő nemzetet alkossunk. Ez volna Róma feladá­sának mérlege. Miután a feltétlen egység lehetetlen, a tényle­ges egység nem tartós, a villafrancai foederatio nem gy­akorlati, miután Nápoly Turinnal csak erőhatalom által maradhat összekötve, miután a római államoknak is részt kellene venni a nemzeti indításban, a­nélkül, hogy a pápa hatalma alól kinek függetlenségét biztosítják, kisikamoljanak, szükséges Olaszországot politikai élete termé­szetes és történelmi föltételhez visszavezetni, a territoriális elosztást, melyet a természet al­kotott, meg kell szentesíteni. Európa egymaga elég hatalmas, hogy e művet befejezze és beavat­kozása által szoros szövetség fog kikerülni a civilisatio, a szabadság és az erkölcsi rend alap­elvei között, mely szövetségnek menhelye Róma. Ez az, a­mit e műben fejtegetni akartam. Lehetetlen Olaszországot a reactiónak vagy a forradalomnak átengedni. Lehetetlen, hogy az olasz egység Rómában megalakuljon, mert diadala sebismát, általános háborút s hatalmas változást okozna az európai egyensúlyban. Lehetetlen, hogy Francziaország a pápaságot, melyet mindig védett, elejtse, hogy határain egy nagy állam alakulását elősegitse, mely hatalom Francziaországot magát paralyzálná, hacsak ez territoriális szerzeményekkel nem nagyobbodik, mit amaz eshetőség kikerülhetlenné tenne. Szükséges, hogy Olaszország nemzetisége úgy szerveztessék, hogy egy nagy nemzet hazaszere­tetének megfeleljen, mely nemzet létezése többé elválaszthatlan Francziaország hatalmától s Eu­rópa biztonságától. Szükséges, hogy a pápaság Rómában souve­rain legyen, hogy a katholikus egység, mit kép­visel megtartsa azon függetlenséget, mely nélkül nem létezhetik. Végre szükséges, hogy Európa beavatkozzék, az általános érdek nevében minden viszályt ki­­egyenlítsen, minden jogot szentesítsen. Nincs szerencsém országom kormányának ma­gyarázója lehetni. De midőn a történelem, az ér­telem s a hazafiság segítségével kimutatom, mi lehetetlen, s mi szükséges e nagy kérdésben, úgy hiszem, eléggé jelöltem ki azon határozatokat, melyeket a franczia kormány soha át nem vál­lalhat, valamint a czélt is, mely felé mindig fog törekedni. Lagouerronniére A., senator. (ifi­dasági ■ keresked tudósítás. Pest, sept. 16. Időjárás meleg. Légmérő 23° árnyékban, vízállás apadásban. G a b n a v á- B á r. Az üzlet helyzete ma sem javult. Az itteni piacz legfontosabb czikke a tiszta búzaára, még mindig csökkenőben Vannak ugyan külföldi ve­vőink, de úgy látszik, csak még olcsóbb árakra számítanak, s még most nincs kedvük jelentéke­nyebb üzletekbe bocsátkozni. Silányabb minőségű tiszta búzából rendkívül nyomott árak mellett kelt el, valami­­kevés. Rozsból kerestek egy keveset kivitelre. Más czikkekben üzlethiány. Nagyvárad, Rept. 14. Utolsó hetivásá­runk alkalmával, habár a piac­i forgalom a meg­előző vásárokénál nagyobbnak nem nevezhető, a termények ára különösen a rozsé lejebb szál­lott , minek oka főleg abban keresendő, hogy városunkban legtöbb rozsot és tengerit a szesz­gyárak fogyasztanak ; a szesznek pedig a na­gyobb piac­okon u. m. Pesten, Bécsben sat. az ára csökkent , minthogy az idén Cseh- és Mor­vaországban a burgonyatermés igen sikerült ; s a gyárosok ezeknek előnyösebb felhasználását annál inkább remélik, mert a rozsból gyártott szesz a burgonyából gyártottal versenyre alig léphet. Ehhez, járul még, hogy november 1-től kezdve felsőbb rendelet folytán a szeszgyár­tás tetemesebb adóval lesz terhelve , minek következtében a gyárosok haboznak, hogy a té­len át folytassák e iparüzletüket ? mert figyelembe veendő még az is, hogy az idei takarmánydrága­­ság­ miatt a marhahizlalás sem kedvező ,és így azt sem igen lehet remélni, hogy a szeszgyártással előidézhető veszteség a moslékoltatás által kipó­tolva lenne. Lehetetlen, hogy ne figyelmeztessük az olvasót azon erkölcsi és anyagi károkra, me­lyek bennünket azon esetre, ha a télen szesz­gyáraink üzletüket felfüggesztenék, érzékenyen fenyegetnének. Mert ez által, mig egy részről a termelők a legjelentékenyebb fogyasztókat el­vesztenék, más részről városunknak 19 szesz­gyárában körülbelül 220—230 munkás — kü­lönben is nehéz körülményeink között — ke­nyérkereset nélkül maradna. — Piaczi áraink következők voltak: 1-sö osztályú tiszta búza mérője 4 ft 30 kr, 2­ sód oszt. 3 forint 80 kr, 3 mád oszt. 3 ft 50 kr. Kétszeres búza 1-sö oszt. 3 ft 20 kr, 2 sód oszt. 3 ft, 3-ad oszt. 2 ft 70 kr. Rozs 1-sö oszt. 2 ft 80 kr. ,2-ad oszt. 2 forint 60 kr., 3-ad oszt. 2 ft 50 kr. Árpa 1-sö oszt. 2 ft 20 kr, 2-ad oszt. 2 ft 10 kr. Zab 1-sö oszt. 1 60 kr., 2-ad oszt. 1 ft 50 kr., 3-dik oszt. 1 ft 45 kr. Ten­geri 1-sD oszt. 3 ft 90 kr., 2-ad osz .3 ft 80 kr., 3 ad oszt. 3 ft 30 kr. Borsó 5 ft 50 kr., lencse 6 ft 20 kr., bab 6 ft, köles 5 ft 50 kr, burgonya 2 ft, 1 mázsa lángliszt 11 ft, zsemleliszt 10 ft, fehér kenyérliszt 8 ft, barna kenyérliszt 7 ft, széna 3 ft, szalma 90 kr. Egy részlet (12 font) zsupszalma 12 kr, 3 font alomszalma 2 kr. Tűzi­fa egy öl bikk, 11 ft, tölgy 10 ft 50 kr, cser 12 ft. Egy font marhahús 16 kr, öntött gyertya 46 kr, lámpaolaj 42 kr, 1 iteze ó bor 20 kr, ujbor 16 kr, 1 itere pálinka 20 kr, 1 cseber szilvapá­­linka 10 ft. Különfélék. Pest, szeptember 17. ** Az „Ost-Deutsche Post“ pesti levelezője a lapunk vasárnapi számában, „egy vidéki politi­kus“ aláírással megjelent czikk írójának b. Eötvös Józsefet állítja. Ki kell jelentenünk, miként leve­lezőnek e hite légből kapott s teljesen alaptalan. — Figyelmeztetés a magyar irók­­ segély - egylete részére rendezett sorsjáték ügyében. Hazafius tisztelettel kérem föl mind­azokat, kik a magyar irók segély egylete javára rendezett sors­játék sorsjegyei elárusításában közreműködni szí­vesek, és még az elárusított sorsjegyek árát be nem küldötték, hogy annak minél előbbi beküldését eszközölni ne terheltessenek. A nevezett sorsjegyek annyira keresettek lévén, hogy a központ többé egy darabbal sem rendelke­zik ; minélfogva, hogy a magános s egyedül a czél iránti meleg részvétből származott haza­fias megkeresések némileg ki­elégíttethessenek, felkérem azon !

Next