Pesti Napló, 1862. szeptember (13. évfolyam, 3767-3790. szám)

1862-09-26 / 3787. szám

221—378? 13-ik évi folyam. Péntek, sept. 26.1862. E­xp srsellemi részét illető minden közlemény Kiadó-hivatal. Előfizetési föltételek­­ Hirdetmények dija . Szerkesztési iroda : a szerkesztőséghez intézendő. Ferencziek terén 7-dik szám földszint. Vidékre, postán : Helyben, házhoz hordva: 7 hasábos petit-sor egyszeri hirdetésnél 7 njkr. «. „ . . .­­ .. .­­« Br_B,6. Bem­entetlen levelek csak ismert kezektől fo- A lap anyagi réazát illető közlemények (előfizetési pénz , kiadása körüli Félévre . . . . 10 írt 60 kr. a. é. Bélyegdij külön 30 njkr. Magánvita 6 hasábos Ferenczi­ek tere 7-ik szám , 1-ső emeleti gadtatnak el. panaszok , hirdetmények) a kiadó-hivatalhoz intézendők. Évnegyedre ... 5 írt 26 kr. u. é. petit-sor 26 ujkr. Előfizetési fölhívás „PESTI NAPLÓ“ 1862-ik évi IV-ik évnegyedes folyamára. Előfizetési ár : October- decemberi V. évre 5 ft 25 sor. A „Pesti Napló“ kiadóhivatala. Bécsi dolgok. Az ágostai „Allgem. Z­g“, a mi régi jó barátunk, alig hallotta meg, hogy Pes­ten börzét akarnak nyitni, azonnal hinti a konkolyt, gyanúsít, az osztrák ál­lamférfiak féltékenységét igyekszik fel­­kelteni, mint rendesen minden magyar vállalat keletkezésekor. Összeütközésről beszél, mely a pesti börze ügyében a pénzügyminiszter és feanczellár közt ki­tört. A „P. Lloyd“ levelezője most, biz­tos forrásból értesülve, k­özli a dolog mi­benlétét. A pesti börze ügye már 18­60-diki oct. 20-dika előtt előfordult és tárgyalás alatt volt, vagyis inkább kellett volna lennie a minisztériumban. Legújabban az illető iratokat az államminisztérium áttevé a magyar udvari kanc­elláriáho­z , s ez, minden illetékességi tekinteteket mellőz­ve, azonnal hozzá látott a tárgyaláshoz. A pénzügyminisztérium hozzájárulása nélkül ugyan e kérdés még most nem intézt­et­­hetik el, s hasonló módon fog tárgyaltatni, mint a magyar földhitel­intézet kérdése. A magyar udvari kanc­ellária vezeti a tárgyalásokat a többi miniszterekkel, a­kiknek hozzá­szóllójuk van, s igyekszik velük egyetértést eszközölni. Az előter­jesztést Ő Felségéhez szintén a m. udv. kanczellária fogja tenni, s hozzá intézte­­tik a legfelsőbb határozat. Valamint a földhitelintézetnél, a börze kérdésében sem állott elő egy minisztérium sem mindeddig illetőségi nehézségekkel, s ezért alaptalan, a­mit az „Alig. Ztung“ az összeütközésről beszél. Legkevésbé várhatni ilyesmit Ple­­ner úrtól, a­ki a magyar hitelintézet ügyé­ben oly készséget és engedékenységet ta­núsított az értekezésekben. Rem számít­hatni vél­i ,P. Lloyd£ levelezője a pesti börze kérdésében is. Az udvari kanczel­lária ez ügyet már a pénzügyi miniszté­riumhoz áttevé, s ha onnan visszakülde­tik, ő Felsége elé fog terjesztetni. Remél­jük tehát a legjobbat! A reichsratb most nagy követ mozgat! A kataszter kérdése van szőnyegen. Az állam minden birtokostól tiszta jövedel­me bizonyos százalékát követeli adó­ban ; a feladat ez okból: megállapítani a tiszta jövedelem mennyiségét. A bérhá­zaknál könnyű dolog, annál nehezebb a földbirtoknál. Tudni kellene a nyerster­mények mennyiségét, piaczi á­át, a gazda kiadásait stb., hogy levonva a kiadásokat a bevételből, előttünk álljon a tiszta jöve­delem. E czélból még VI. Károly császár alatt Lombardiában kataszteri munkála­tot hajtottak végre, mely ma is „censo milanese“ név alatt ismeretes, s onnan bevitték a birodalom más tartományaiba is. Fölmérik a földet minden községben, a minőség szerint osztályozzák a földet, s mindenik osztály jövedelmét átlagosan megbecsülik, értékét megállapítják, ebből a termelési költségeket levonják, é­s kész az adó alapja, íme, az állandó katasz­ter. Elméletileg megjárja, de a gyakor­latban! A termékek árát 1824-ből vették föl, mikor talán a legolcsóbb volt. S aztán a fölmérés meg a becslés mennyi évet igé­nyel. Még a birodalom felében is alig van be­végezve mindez ideig. Közben mennyi változás az árakban s minden más körül­ményben. Egészen új viszonyok állottak elő, s a becslésben is számtalan hibának jöttek nyomára. A legegyenetlenebb adó­zás lett az eredmény. Ezért — mond az „Öster. Zig“, — már Bruck gondolkozott, miként lehetne alapos reformot hozni be. Minden birtokot meg akart becsültetni, s a becslési érték, mint tiszta jövedelem, öt százalékos kamatját akarta adó alapul tenni. Ezt nevezte ő „értékkataszternek.“ Azonban az immediat bizottság, melyet ő Felsége megkérdezett, ellene nyilatko­zott e kataszternek. A földbirtokok becs­lési értéke ugyanis nagyon esetleges , na­gyobb a kis birtoknál, mint a nagynál; minélfogva a régi paraszt gazdák job­ban terheltetnének, mint az egykori föl­des­urak. Bruck halála után, a­mint az állam kiadásai növekedtek, annál kiáltóbb szükség lett az adózási rendszer reformja. A kataszter revízióját is sürgették. A kor­mány végre javaslatot terjesztett elő, a pénzügyi bizottság ezen módosított, s­­ most e javaslat a reichsrath előtt van.­­ . Kaiserfeld elsietett dolognak tartja s ala­­j­­­posan bírálja mind a mostani katasztert, mind az uj javaslatot. „Talán — jegyzi meg a „Neust, Nachr. “ — talán Plener úr csak azért hozta be a szőnyegen forgó törvényjavaslatot, hogy azon urak, a­kik oly erélyesen követelik a kataster revisió­­ját, meggyőződjenek, hogy ily kérdések mélyebb tanulmányozást kívánnak s amúgy könnyedén nem intéztethetnek el, s hogy e részben előbb az illető or­gánumok, különösen az országgyűlések megkérdezendők.“ Az „Ősz. Ztg.“ is azon nézetben van, hogy a pénzügyminiszteri előterjesztés, valamint a pénzügyi bizott­ság javaslata elsietett, félszeg dolog. A vélemények a reichsz ib­ban a szerint cso­portosulnak, a­mint a fennálló kataszter inkább vagy kevésbé terhes az egyes tar­tományokra. A tiroliak, stájerek, felső és alsó ausztriaiak nem akarnak semmi vál­tozást. A lengyelek azt mondják, vessék ki az egyes országokra az illető adó­­mennyiséget, s bízzák az országgyűlések­re a kiosztást. A csehországi németek és morvák az állandó kataszter revisióját sürgetik. Cavour gróf egy levele. Cavour grófnak egy levelét teszik közzé, mely a jelen olaszországi viszonyokra nézve is új mu­tatásokat ad, melyek annyival érdekesebbek, mivel Olaszországban máig is mindegyre e nagy államférfiura hivatkoznak. A levél egy olasz ál­­lamférfiuhoz van intézve, s itt következik : „Turin, 1860. oct. 2. „Kedves barátom ! „Köszönöm sept. 30 ikán irt levelét, de nem érthetek egyet az abban foglalt tanácsokkal. „Őszintén szólva, gyászosnak tartom az indít­ványt, hogy a parlament teljhatalmat szavazzon meg a királynak az olasz kérdés vég­megoldása előtt. „Emlékszik ön, mennyire kárhoztatta az an­gol sajtó, hogy a tavalyi olasz háború ideje alatt felfüggesztik az alkotmányos garan­­t­i­á­k­a­t. Béke idején tenni ugyanazt, a leg­­roszabb hatással lenne mind az angol, mind az egész continenai szabadalmú közvéleményre. „Belföldön ez intézkedés mit sem segítené elő az egyetértést a nagy nemzeti párt kebelében. „Hogy megmutassa a nemzet, mennyire nem osztozik Mazzini elméleteiben, annak megmuta­tására legjobb mód, hogy a parlamentnek a bí­rálásban és ellenőrzésben a legnagyobb szabad­ságot engedjük. A képviselők nagy többsége ál­­tal megszavazandó kedvező nyilat­kozat a minisztériumnak na­gyobb tekintélyt fog adni bár­mely dictatorságnál. „Az ön tanácsa Garibaldi eszméjét fogná létesíteni, ki épen azt akarja, hogy nagy forradalmi dictátorságra jusson, s azt a ki­rály nevében gyakorolja, a sza­bad sajtó ellenőrzése, s mind személ­y­e­s,mind parlamenti biz­tos­í­t­é­k­o­k nélkü­l.Én pedig azon meg­győződésben élek , hogy Olaszországnak nem épen a legcsekélyebb dicsősége fogna lenni, ha úgy alakulna nemzetté, hogy a szabadságot föl ne áldozza a függetlenségnek, s a­nélkül, hogy egy C­r­o­m we 11 dictatori kezein mennek keresz­tül , hanem úgy vetkette legyen le a monarchi­­cus kényuralmat, hogy forradalmi des­­potismus alá nem került. „A­mi a jelent illeti, nincs más mód e czélhoz jutásra, mint a parlament közreműködéséből me­­rítni azon erkölcsi erőt, mely egyedül képes le­győzni a sod­ákat s megtartani számunkra a szabadelmű Európa rokonszenvét. A közbátor­­sági bizottmányok, vagy, a­mi egyre megy, a többek, vagy egyes ember for­radalmi dictatorsága alá jutás, megöli a törvényes szabadságot, melyet elválhatlan társául óhajtunk megtartani a nemzet függetlenségének. „Higgjen szavaimnak stb. „C a v o u’r“ A magyar földhitelintézet alapsza­bályai. (Folytatás.) VI. Fejezet. Az adóssági kötvényről s a fizetési kötelezett­ségről. 68. §. Azon birtokos, ki az intézettől kölcsönt kíván nyerni, köteles egy adóssági kötvényt tör­vényes alakban kiállítani, a­melyben kifeje­zendő : a) az intézet, mint hitelező, b) a kölcsön vett tőke összege, c) a kamatláb, törlesztési százalék s egyéb illetékek, d) a jelzálogul szolgáló birtoknak s tartozmá­­nyainak telekkönyvi pontos megnevezése, oly helyeken pedig, a­hol,telekkönyv még nem léte­zik, hivatkozás azon összeírásra, mely a kölcsön alapjául teljesittetett, e) azon záradék, hogy a tőkekamatok s egyéb illetékek, úgy­szintén a 108 §-ba alapuló kölcsö­nös jótállási kötelezettség a jelzálogul kikötött birtokra betábláztathassanak. f) hogy az adós mint az intézet tagja, magát az intézet szabályainak, habár ezek a köztör­vénytől eltérők volnának is, szerződésszerűleg mindenben aláveti, g) hogy aláveti magát az 1836: 20 és 1840:11­­. sz. által szabályozott Bommás szóbeli eljárás­nak ; továbbá nemcsak az 1848. 14. tcz. 6 dik­k­ban kitűzött, hanem s az intézet részéről sza­badon választhatandó bármely egyéb bíróságnak is, egyúttal pedig a fellebbezésről szintúgy, mint a felfolyamodásról és semmiségi panaszról is akár a per, akár pedig a végrehajtás folyama alatt, végre a perújításról, s minden egyéb per­orvoslatról lemond; h) végre, hogy végrehajtási kielégítés eseté­ben lemond kijelölési jogáról, s az intézetnek szabad választást enged. 69. §. A kötelezvény szintúgy mint a pénzfel­vétel és nyugtatványozás iránti meghatalmazás, az aláírások valódiságát igazoló törvényes bi­zonyság, a városokban és kerületekben pedig az ily eljárásra törvényesen hivatott tisztviselők ál­tal hitelesítendő . 70. §. Az adóssági kötvény a záloglevelek kia­dása előtt telekkönyvileg bekeblezendő. Oly helyeken, a hol rendes telekkönyvek még nem léteznek, az intézet csak az 1840. 21. t. sz. 19. § nak értelmében eszközlendő hiteles birtok­­összeírás alapján s csak első helyre leendő betáb­­lázás mellett nyújt hitelt. Az adóslevél a birtokra a kölcsön átadása előtt betáblázandó, de azon esetben, ha a betáblázástól fogva a pénz átadásáig az intézet számára lekötött birtokra más követe­lés is betábláztatott volna, az intézet a kölcsön­szerződéstől visszalép. 71. §. A kiállított zálogleveleket és jövedék­jegyeket az igazgatóság kiadatásuk előtt átadja a felügyelő bizottmánynak azon betáblázott köt­­vénynyel együtt, melynek alapján azon zálogleve­lek vagy jövedékjegyek kiadandók lesznek. 72. §. A felügyelő bizottmány meggyőződvén arról, hogy több záloglevelek vagy jövedékje­gyek ki nem adattak, mint a­mennyi betáblázott kötvény után jár , erről szóló bizonyítványát a záloglevelekre és jövedékjegyekre jegyzi. 73. §. Hasonló eljárás követendő : a) ha a 47 §. értelme szerint záloglevelek át­változtatása, vagy pedig az intézetnél letétemé­­nyezett zálogleveleknek jövedékjegyekre­ át­cserélése kívántatik. b) Ha törvényes uton megsemmisített zálog­levelek helyett újaknak kiadatása kéretik. 74. §. A felügyelő bizottmá­n­y a betáblázott kötvényre jegyzi a kiadott záloglevelek számát, öszvegét és kertét. Ha záloglevelek cseréltetnek be , ezen jegy­zés magára a beadott záloglevelekre, ha pedig megsemmisítés után adatnak új záloglevelek, a feljegyzés a megsemmisítési okmányra tétetik. 75. §. Minden kölcsönvevő köteles fizetési já­randóságait az intézet pesti, vagy vidéken az in­tézettel viszonyban álló e czélra kijelölendő ta­karék- vagy más biztos pénztárba, kellő időben pontosan befizetni. 76. §. Ezen járandóságok az adóssági kötvény­ből láthatók a következők : a) A kamatok azon kamatláb szerint, mely a kiadott zálogleveleken vagy jövedékjegyeken feljegyeztetett. b) a rendszeres törlesztési járulékok, c) az igazgatási költségek, és d) a tartalék­tőke megalapítására meghatáro­zott összegek. 77. §. A kölcsönvevő a kamatokat és törlesz­tési járulékokat, ha a záloglevelekben vette fel kölcsönét, mindig féléven kim előlegesen, ha jö­vedékjegyekben vette fel a kamat és tőketör­lesztési járulék lejárta előtt két hónappal tarto­zik fizetni. 78. §. Az igazgatási költségekre 8 százalék­nál több évenkint nem követtethetik. VH. Fejezet: A törlesztési alap és kölcsön vett összeg tör­lesztése. 79. §. A törlesztési alap képeztetik az adósok által, a törlesztési terv szerint adósságaik törlesz­tésére befizetett járulékokból, s czélja az adóssá­gok szabályszerű törlesztése. 80. §. A törlesztési alapba befizetett összegek egyedül a törlesztés eszközlésére fordíttathatnak. 81. §. A törlesztési évi járulék a záloglevelek és jövedék­jegyek névbeli értéke után számítva, a zálogleveleknél 1 százlék­ban, a jövedék­je­gyeknél pedig azok lejárati részletei szerint álla­­píttatik meg, s mindig készpénzben fizetendő. 82. §. A­mint az adós kötelezi magát ezen tör­lesztési járuléknak az egész törlesztési határidő alatti pontos fizetésére, viszont az intézet is biz­tosítja az adóst, hogy a felvett kölcsönt, a 142. §. eseteit kivéve, nem fogja felmondani. 83. §. Az adósnak jogában áll, adósságát a törlesztési járulékon felül bármikor egészben vagy részben törleszteni. 84. §• A záloglevelek törlesztése a törlesztési terven kívül kétféleképen történhetik : a) vagy a kölcsönzés alkalmával átvettekhez hasonló természetű záloglevelek visszaadása által, b) vagy készpénzben tett fizetések által. 85. §. A törlesztési sorozat a záloglevelek közt, kisorsolás útján határoztatik meg. 86. §. A kisorsolás az ügyrendben kidolgo­zandó eljárás szerint, mindenkor június és de­cember utolsó napján, ha pedig az ünnep vagy vasárnap lenne, az azt megelőző napon történik. A kisorsolt számok július és januárius első nap­jaiban a pesti hivatalos lapokban és a bécsi új­ságban tétetnek közhírré. 87. §. A kisorsolt zálogleveleknek készpénz­ben, a teljes névérték szerinti kifizetése, a sor­solástól számított 6 hónap múlva az intézet pénz­táránál történik. 88. §. A kisorsolt záloglevelek birtokosa a zá­loglevelek kifizetésére kitűzött határidőn túl ka­matot nem követelhet. 89. §. Ha a záloglevél a kisorsolás után tíz év alatt kifizetés végett be nem mutattatik , az in­tézet az elveszett okiratokra nézve fennálló tör­vényes eljárás útján azokat megsemmisítteti. Miután a megsemmisítés a bíróság által kimon­datott, a záloglevélért járandó összeg a tartalék­pénztár j­a­vára esik. 90. §. Az intézetnek szabadságában áll, a ki­húzott zálogleveleket leszámítolás útján a fizetési határidő előtt is kifizetni. 91. §. Ha valamely adós a törlesztési terven kívül készpénzben törlesztett, a befizetett összeg­nek megfelelő több záloglevelek húzatnak ki az első sorsolási határidő alkalmával. 92. §. Habár valamely adós a törlesztési ter­ven felül készpénzben vagy záloglevelekben is törlesztett, 1 százaléknyi törlesztési járuléka nem kevesebbetik mindaddig, míg egész kölcsöne le nincs törlesztve. Ha mindazáltal az érdekelt kívánja, rendes kamat illetősége annyival szállíttathatik alább, a­mennyit a törlesztési terven kívül beváltott köt­vényekért kamatképen kellene fizetnie. 93. §. Mihelyt az adós, rendes vagy rendkí­vüli után legalább 1000 ftnyi összeget tör­lesztett, azon összegnek telekkönyvi kikeblezte­­tését kívánhatja. 94. §. Ha valamely adós felvett kölcsönének legalább egy­negyedét már letörlesztő, s az évi járadékot ezen egész idő alatt pontosan fizette, szabadságában áll, a hátralevő tartozási összeg­nek az eredeti kötés alkalmával megszabott évi járadékok szerinti eloszlatását kérni. Ugyanazon egy hypothekára különböző idő­szakokban vett kölcsönöknél mindazáltal, az előbb kötöttekre tett lefizetések, a később kö­töttek évi járadéka leszállítására nem szolgál­hatnak. 95. §. Ha az adós rendkívüli törlesztés alkal­mával kamatai aránylagos leszállítását nem kí­vánja, a kamat­többlet a törlesztés gyorsabb esz­közlésére fog fordíttatni. 96. §. Minden kisorsolt és beváltott, vagy az adós által rendkívüli törlesztés végett beadott záloglevelek vagy jövedékjegyek, azonnal ha­­szonvehetetlenekké tétetnek, s a szükséges felügyelet gyakorlása végett a felügyelő bizott­mánynak adatnak át. A bizottmány a beváltás valódiságáról meggyőződvén, azt a záloglevelek­re jegyzi s az ekkép jelölt zálogleveleket vagy jövedék jegyeket, az igazgatóságnak visszaszol­gáltatja. Az ekkép forgalomból kivett s haszonvehetet­­lenekké tett záloglevelek és jövedék­ jegyek, idő­ről időre a kormánynak egy megbízottja, egy igazgatósági és egy felügyelő-bizottmányi tag előtt nyilvánosan megégettetnek. VII. Fejezet. Tartalékalap, 97. §. Mind az intézeti ügyvitel rendszeresí­tése, mind a kölcsönös jótállásból folyó kötele­zettség nagyobb biztossága tekintetéből egy kü­lönös tartalékalap alapíttatik. 98. §■ A tartalékalap első megalapítására az intézet alapító tagjai legalább 1 millió ftnyi ér­téket tesznek le. Minden egyes alapítványi részlet 5000 forint­ról szól. Egy alapító több alapítványi részletet­­ir­hat alá. 99. §. Az alapítók az általuk aláírt ősziét első 10%-jét az engedmény megnyerése után 2 hó­nap alatt, az aláírásban megnevezett személyek felszólítására készpénzben befizetik, s ezen ösz­­szeg a pesti kereskedelmi bankba, vagy a buda­pesti takarékpénztárba tétetik be időközileg ka­matozás végett. Betesznek továbbá az alapítók minden alapítvány után 9 darab, az alapított ösz­­szeg egy-egy tizedét tevő összegről szóló s be­mutatás után 13 nap alatt fizetendő kötvényt, melyben nyilván ki lesz fejezve azon feltétel, hogy mihelyt a felügye­lő-bizottmány szükséges­nek látandja a további lefizetést, az aláíró egy­szerű felszólításra tartozik azt teljesíteni. 100. §. Nagyobb biztosság tekintetéből az előbbi §-ban érintett kötvények az alapító vá­lasztása szerint, vagy: a) egy másik, a felügyelő bizottmány által el­fogadott jótálló kezességi aláírását foglalandják magukban; vagy pedig b) az alapítónak valamelyik birtokára telek­könyviig bekebleztetnek; vagy végre c) a 90%-nek megfelelő jóhitelű értékpapírok letétele által biztosíttatnak, ez értékpapírok ka­rzatai természetesen a betevőt illetvén. 101. §. Az alapítványok másra át nem ruház­hatók, s az azokkal járó köteleztetések és jogok az alapító azon magán örökösére szállanak, a ki azon jószág birtokába jött, a­melyre a biztosí­téki jelzálogi bejegyzés történt, vagy a ki a be­fizetett összeg utáni kamatok élvezésére jogosít­va van. Ha az elhunyt alapítónak több örökösei van­nak , ezek hitelesen igazolni tartoznak azt, hogy az alapítvány betáblázásával terhelt birtok s ez­zel együtt az alapítványnyal kapcsolatos jogok és kötelezettségek melyik örökös osztályrészébe estek? addig, a­míg ez meg nem történt, az ala­pítványi tőke járadékai az örökösök közös gond­nokának vagy meghatalmazottjának fizettetnek. Azon esetben, ha a birtok, melyre az alapít­vány betáblázva van, több örökös közt feloszol­nék, ezek az alapítói jogokat csak egy közös meghatalmazott által gyakorolhatják. 102. §. Az alapítók haszonosztalékban nem részesülnek, hanem a valósággal befizetett kész­­pénzösszeg után 5 % kamatot húznak. 103. §. A tartalékalap növekedik : a) az előre fizetett (77. §.) kamatok és tőke­törlesztési járulékok kamatai,­­ b) az 70 százalék igazgatósági költségül éven­ként fizetett összegek netaláni feleslege, — c) Az 50. §. szerint az elévült zálog­levelek értéke és más jövedelmek, — d) a 104-ik §. ban elősorolt üzletek jövedel­mei és e) a 109, 118 és 120 .§.-okban érintett járu­lékok által. 104. §. Jövedelmezővé tétetik a tartalék alap : a) a záloglevelek börzei értékének­­ részére adott kölcsönzés által, mely azonban félévnél hosszabb időre nem terjedhet. b) a kihúzott és kifizetés végett kihirdetett záloglevelek s félév alatt bejárandó kamatszel­vények leszámítolás által, c) az igazgatóságnak értékesítés végett át­adott záloglevelek és jövedék­jegyekre leendő előlegezés által, d) végre legfeljebb félévi lejáratú s legalább három aláírással ellátott biztos váltók leszámíto­lása által. 105. §. A tartalékalapból a járulékok befize­tésénél előfordulható hátralevő őszietek előle­­geztetnek s véletlen veszteségek eseteiben a kár­pótoltatik. Az igazgatóság által a 120. §. értelme szerint egyes-előre nem látható, vagy nem az érdekelt által okozott — nagyobb károsodások eseteiben az egyes egyleti tagoknak engedményezett ka­mat és törlesztési járulékok előlegezése szinte a tartalék alapból teljesíttetik.­­ Ha a tartalékalap készpénzöszlege másfél mil­l­ió forintot meghalad, a közgyűlés határozza el,­­ annak jövedelméből kelljen­es azontúl és mennyi­­­­ben az igazgatási költségeket fedezni s e ezem­­ alatt az érdekeltek által fizetett járulékot lehet , és mennyiben megszüntetni. 106. §. Ha a tartalékalap fél millió forintnyi készpénz öszegre szaporodott, a további növe­kedés 25 százlék­ja, mindenek előtt az alapító tagok által először letett 10% en felül netalán szükségessé vált készpénzbeli befizetések vissza­fizetésére fog fordíttatni. Ha pedig az érintett 10°­0 en túl felülfizetés nem történt, a további növekedés fent említett negyed része (25%) szinte a tartalékalapba té­tetik, és annak külön osztályát képezi. Ha ezen osztály 100,000 frton felül növekedik, akkor 100,000 frtnyi öszeg az átalános tartalékalapba tétetik át, minden alapítónak pedig egy 10%-os kötelezvény (99. §.) adatik vissza, — és igy tovább, mig minden kötvények az alapítóknak vissza nem adattak. Az első 10% részletbefizetés azonban, állan­dóan a tartalékalapban maradand. 107. §. A felügyelő bizottmány és igazgatóság egy közös tanácskozmányban alapítandja meg azon részletes eljárást, mely szerint a tartalék­alap jövedelmeztetni s kezeltetni fog. 108. §. Miután a záloglevelek biztosításáról nemcsak az alapítványi összegek és különösen lekötött földbirtok, hanem az összes egyesületi tagok egymásérti jótállása is kezeskedik, a tar­talékpénztárba minden egyes kölcsönvevő a köl­­csönkötés alkalmával, kölcsöne 1%-ját tevő zá­logleveleket teend le. 109. §. Ezen egy százalék letételben marad­v a letévő javára kezeltetik mindaddig, mig köl­csöne egészen nem törlesztetett, akkor az első százalék és annak egyszerű kamatai az ér­de­­keltnek kiadatnak, a kamatok kamatai a tarta­lékalap javára válván. 110. §. Azon nem várt esetben, ha az ektép­le­tett összegből a kölcsönös jótállásnál fogva, oly kárt kellene téríteni, mely az eredeti letételi ösz­­szeget kevesítené : az ekkép támadt különbség kiegyenlítéséhez, a vett értesítéstől számított első kamatfizetési határidőre, mindenki tartozik hoz­zájárulni. 111. §. Az ily hozzáfizetés 6 héttel előre fog a hivatalos lapok utján köztudomásra hozatni, mi a fizetés teljesítésére kötelező felszólításul fog tekinteni. IX. Fejezet. A hitelin­tézet viszonyai adósai irányában. 112. §. A hitelintézet követelései által az or­szágfejedelmi adókat az 1840 : 22 t. sz. értel­mében is illető elsőbbség nem szenvedhet csor­bulást. 113. §. A hitelintézet nincs kötve a betáblá­­zás által kijelölt birtokhoz, hanem kielégítést az adósnak bármely ingó vagyonából, a fenálló végrehajtási rend artás alapján szabad válasz­tással követelhet. 114. §. A hitelintézet mindazon esetekben, mi­dőn tagjai vagy a még adóssággal terhelt volt tagjai ellen, felperesként lép fel, az 1848 . 14­­. sz. 6. §. által kitűzött váltótörvényszéki eljárá­son kivül, a szabad biróválasztás jogát is fenn­tartja magának, ellenben mindazon esetekben, a hol mint alperes lenne érdekelve, magát ugyan­ezen törvény­czikkhez képest a pesti, mint illető váltótörvényszék illetősége alá veti. 115. §. Az intézetnek az 1840. 16. tcz. értel­mében vezetendő főkönyvei, mint nyilvános ok­iratok teljes bizonyságot megalapítóknak tekin­tetnek. Ennélfogva az igazgatóság által aláírt főkönyvi kivonatok az egyesületi tagok, vagy a 8. §. értelme szerint az azok helyébe a birtok át­ruházása által lépett egyének ellen formálható minden rendes és rendkívüli illetékek követelé­sénél, teljes bizonyságul szolgálnak. 116. §. Általános elvül mondatik ki, hogy a hitelintézet javára betáblázott kölcsön, mindad­dig, míg vissza nem fizettetett,vagy egészen nem törlesztetett, mint a birtokkal válhatlanul össze­olvadt követelés tekintendő. Ennélfogva bár­mely birtokváltozás esetében az intézet minden követelése az új birtokosra, sőt csődület esetében a csődtömegre megy át, s a kötelezett illetékek fizetésénél hátramaradásnak vagy bármely, az intézet szabályszerű joga gyengítésének akár­­mely körülmény vagy jogc­imnél fogva hely nem adathatik. Ennélfogva még a csődtömegi gondnokság is tartozik a rendes járulékokat a kötelezvényben kikötött rendes határnapokra, pontosan fizetni, minthogy különben a hitelintézet az 1848. 14. t. sz. 5. §. értelmében feljogosítva van, összes kö­vetelését a tőkével együtt a csőd alatti birtokból, rövid szóbeli per útján követelni. 117. §. Minden adós azon nyilvános kötele­zettséget vállalván magára, hogy illetékeit a ki­tűzött napra pontosan fizetendi, a fizetési nap lejárata után legfeljebb 5 nap múlva jogosítva van az igazgatóság a behajtási eszközlésbe vé­tetni. 118. §. A­ki a fizetési határnapot elmulasztó, a­nélkül, hogy legalább 14 nappal előbb az igaz­gatóságtól a hozzá benyújtott okadatok­ folya­modványára fizetési halasztást nyert volna, a le­járt tartozási összeg utáni késedelmi kamatokon és az igazgatóság által tett költségeken kívül, az elmulasztott illeték fe jét tevő bírságot kö­teles fizetni a tartalékalap javára. 119. §. Rendkívüli esetekben, midőn az adósz akaratától nem függő csapások, károsodások, váratlan halálozás s más ily fontos körülmények­ illetéke lefizetésében gátolják, ezen esetek köz­bejötte után legfeljebb 8 nap alatt tartozik azt mind az igazgatóságnak, mind a vidéki bizott­mánynak halasztási kérelem mellett bejelenteni és igazolni. 120. §. Az előbbi­­­ban érintett esetekben az igazgatóság, ha az intézet érdekeit veszélyeztet­ve nem látja, mi iránt a vidéki bizottmány véle­ményét is megkérdheti, a halasztást 6% kése­delmi kamatok felszámítása mellett, engedmé­nyezheti. 121. §. Az illetékfizetés halasztásának megta­gadását, az igazgatóság nem tartozik ok­­datolni. 122. §. A kamatilletékek behajtásánál, ha a

Next