Pesti Napló, 1862. október (13. évfolyam, 3791-3817. szám)
1862-10-19 / 3807. szám
241—3807 13 ik évi folyam. Vasárnap, oct. 19.1862. E lap «ellemi részét illet» minden közlemény K i 8 4 6 ■ h I V 8 t 6 1 ! Előfizetési föltételek : fi7^i*1rAQ7t4si Irodai " a wserfeesideséghez intézendő. OS II OUtk . # Ferencziek terén 7-dik sí&t földszint. Vidékre, postán : Helyben, házhoz hordva . Ferennes ik teremik ntkm , l-sz emelet. Bémentetlen levelek csak ismert kezektől fo A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz , kiadása körüli Félévre . . . . 10 írt 60 fa. a. égadtatnak el. panaszok, hirdetmények) a kiadó-hivatalhoz intézendök. Évnegyedre ... 5 frt 26 kr. a. é. Hirdetmények díja: 7 hasábos petit-sor egyszeri hirdetésnél 7 njkr. Bélyegdij külön 30 njkr. Magánvita 6 hasábos petit-sor 26 njkr. PEST, October 18 1862. A bécsi lapok, s különösen az ,,Ost- Deutsche Post“ és „Presse,“ nem tulajdonítanak nagy fontosságot a franczia miniszteri krízisnek , s Drouin de Lhuys ismeretes jóindulata Ausztria iránt, nem gerjeszt bennek különös bizodalmat a külpolitika őszinte vagy tartós változására nézve. Más volna — szerintük — az eset, ha Francziaország valódi alkotmányosággal bírna, de miután a császár saját maga űz egy nagy, de rejtelmes politikát, s a miniszterek csak az ő akaratának végrehajtói, igen alárendelt kérdés, hogy ki veszi el és ki leli meg a miniszteri tárczát. Napóleon, a perez igényei szerint, egy áleza helyett mást tesz arczára, s a mai álezát Drouin de Lhuysnak hívják, míg az előbbi Thouvenel volt, és a legközelebbi lehet Walewsky, a császárné visszahatási terveinek barátja, vagy Persigny, a napóleoni legmerészebb törekvések képviselője. Mit használ, hogy Drouin de Lhuy is régi szabású diplomata, ki tán nagyobb barátja a legitim jogoknak, mint azon eszméknek, melyeket a krími hadjárat és az olasz háború óta a franczia császár képvisel ; mit használ, hogy e státusférfiú tiszteli az 1815-ki szerződéseket , nem kedveli a nemzeti politikát, melynek nevében Cavour gróf szerepelt, s a titkos utasítást ő készíte Dudinot tábornoknak, melynek eredménye volt : a római köztársaság leverése, a pápa őszentségének visszahozatala és a franczia megszállás. Hisz ezen tények csak a külügyminiszter úr jó irányáról tanúskodnak , de ki kezeskedik arról, hogy Napóleon megkegyelte a politikát, melyet most szerepeltetni akar? Nem illető e, mikép a franczia császár jelenleg Európában azért nem óhajt új bonyodalmakat, mert a mexicói háború sergének és financziájának jelentékeny részét veszi igénybe, s mert minden gondját az éjszakamerikai ügyekre fordítja. S várjon, ha azon tengerentúli bonyodalmak, melyek az ő európai tevékenységét zsibbasztják, bármi megoldást nyerenének, nem fog-e a napóleoni politika egész subversiv irányával megint előtérbe lépni, s akkor Drouin de Lhuys ismét falura megy, mint a bécsi értekezlet után történt, s Thouvenel költözik be, mégpedig megérlelt tervekkel, a külügyi minisztérium palotájába? Ily forma okoskodásokat találunk a bécsi lapokban. Mi sem hiszszük ugyan, hogy Napóleon eddigi politikáját elviselt ruhának tartja, mely helyébe Drouin de Lhuys által újat kell szabatnia, de pusztán csak szemfényvesztésnek vagy felültetési szándéknak nem tekinthetjük a mostani krízist, mely nem állapodott meg egy olaszbarát miniszter megbuktatásánál , hanem az olasz királyság alakulására befolyt, s a nemzeti politika iránt rokonszenvet mutató diplomatákat eltávolította követségi állomásaiktól, s midőn Canrobertet Lyonba s Mac-Mahont Nancyba katonai főparancsnokká nevezte ki, a császári politika új lépéseiből támadható eshetőségekre is készülni látszik. A franczia őrizet, Rattazzi erőlködései daczára, Rómában fog maradni, sőt e státusférfiút a Guilleria, hűségének jutalmául, mint a kifacsart czitromot, eldobja. Drouin de Lhuys nem fogja ugyan Ildik Ferenczet restaurálni, s tán nem csinál alkirályságot Nápolyból sem Murat, sem Aosta herczeg számára, és az olasz királyság nevét, mely különben is el van ismerve, meghagyja Victor Emanuelnél , de alkalmasint a franczia suprematia és a franczia követelések egész súlyát éreztetni fogja azon trónnal és azon nemzettel, melyet leginkább azért szabadított föl, hogy szándékainak eszközévé tegye ; de amely, szerencséjében elbizakodva, vágyat mutatott: valódilag szabaddá tenni, s ez történetesen nem hangzik össze, a napóleoni eszmékkel. Oly uralkodó, ki az európai állapot gyökeres megváltoztatására törekszik, csak azon nemzetek ügyét karolja föl, melyek, ha mostoha bánásban részesülnek is, nem szűnnek meg háládatosak lenni, s mindennemű hadi vállalatokra auxiliaris csapatokként hagyják magokat felhasználtatni, s önfeláldozási képességök oly kimeriletlen , hogy a köteles engedelmességért szabadságuk csorbítására nem gondolnak. Emlékezhetünk rá, hogy Ricasoli Rómának birtokba vehetéséért az angol szövetség felé hajlott, ezért meg kelle buknia. KEMÉNY ZSIGMOND: Bartakovics Béla egri érsek excellentiájának az egri jogakadémiát megnyitó beszéde. *) Tisztelt gyülekezet! Az alig múlt éveknek hazánkra nehezült viszonyai, a múzsáknak e szent helyét sem hagyták érintetlenül, és már nem kis aggodalom lepte meg keblünket, hogy a Foglárak, Barkóczyak, Eszterházyak és Fischerek bőkezű áldozataik ezentúl már nem foghatnak megfelelni azon nemes szándéknak, melylyel különben Eger városa s vidékének szellemi s anyagi előmenetelét eszközleni, melylyel azon üdvös czélt elérni óhajtották , hogy a városi és vidéki fiatal nemzedéknek a felsőbb, különösen a jogtudományokban bővebb kiképezésére könynyebb alkalmat szerezzenek. De az isteni gondviselés megszüntette ezen aggodalmunkat, és a legfelsőbb kormány intézményének értelmében Felséges urunk, apostoli királyunk kegyelmesen megengedte, hogy az egri jogtani osztály, melynek megalapitása az 1741. 44-ik t. czikkelybe is megerősitőleg beigtattatott, ismét visszaállíttassák és nyilvánossági jellemmel felruháztassék, miként ezt a legfelsőbb intézmény tartalma bizonyítja, melyet az érdeklettek kellő tudomása végett ezennel felolvastatok és kihirdettetek. Kihirdetve lévén a legfelsőbb intézmény , ennek következtében jelentünk meg itt tisztelt gyülekezet, hogy ezen magasztos , és alapítóját, gróf Eszterházy Károly püspököt halhatatlanító, és alapja letételének ez évben egy századot számító épületben, a jogosztályt ünnepélyesen visszaállítsuk és az előadásokat megkezdhessük; azon osztályban, mely egykor egri intézetünkben oly szépen virágzott, és ámbár a vihar után, mely azt megingatta, némi idő kívántatik, hogy régi hírnevét megállapíthassa, de reményünk teljes, miként az ismét hajdani virágzására fel fog emelkedni. Hogy pedig ezen eredve várt reményünk minél előbb beteljesedjék, első és fő gondjaim közé számitottam: érdemes tanárokat választani, kiket ez ünnepélyes alkalommal a t. gyülekezetnek bemutatok és ez által tanári hivatalaikba beigtatok, úgy mint : Szalay József urat, ki már előbb ez intézetben, mint tanár, dicséretesen működött , Wochler Alajos áldozaturat; Vavrik Béla, jogszigorlót; Vida József, jogtudort; Hubert János, jogtudort ; Horváth János, jogszigorlót és a jelenleg még távol levő Franca Alajost, a törvényszéki orvostan magántanárát. Tisztelt tanár urak ! Az egri lyceum, nemcsak a tanulók számát, de ezek tudományos kiképezését is tekintve, hazánk jeles tudományos intézetei közt mindig méltó helyet foglalt el, és mind az egyházi, mind a polgári osztálynak, szóval a hazának tudós férfiakat, jeles bírákat, tisztviselőket és érdemes polgárokat nevelt és képezett, és ez vala nem utolsó indok, hogy ezen intézetet, melyet elődeim nagy áldozatokkal alapítottak, részemről is — hazám fiatal nemzedékének használatára — visszaállítani igyekeztem. Nincs is kétségem, hogy intézetünk régi jó nevét visszaszerezni, fenntartani, ti, érdemes tanár urak!első kötelességteknek fogjátok tekinteni. Hiszen egy közületek, ugyanezen intézetben, sok éven át, mint tanár, működött, és a jogtudo-1 *) October 12-kén 18*2. iányban jártasságának s ügyességének [ már jeles próbáit adta , bár a többi még fiatalabb erő, de a tanári hivatásra képzettségét szigorú vizsgák által bebizonyította. Nincs Tehát miért buzdítnom azokat, kikről meg vagyok győződve, hogy hivatásuknak megfelelni szent kötelességüknek tartják. Igaz, már a régiek úgy vélekedtek , hogy „kit az Istenek nem kedveltek, a tanításra ítélték“, de midőn ez által azt akarták jelenteni: mily terhes ezen hivatás, viszont nem tagadhatták, mily kellemes és megnyugtató azon öntudat, hogy fáradságos munkájuk által a hazának hasznos, munkás, értelmes polgárokat nevelnek. És valóban, mivel kedveskedhetünk inkább hazánknak s a köztársaságnak, mint midőn a fiatal nemzedéket tanítjuk, oktatjuk ? hiszen a czélszerű tanítástól függ polgártársaink szerencséje, boldogabb állapota, függ magának a hazának felvirágzása. „Sokszor elmélkedtem — mond egy helyt Cicero — miáltal használhatnék legjobban az emberiségnek, és fontosabb nem jutott eszembe, mint polgártársaimat a legjobb tudományok elismerésére vezetni, oktatni.“ És valóban, tévednek, kik azt vélik, hogy csak vérrel szolgálhatnak a hazának , sőt inkább annak jövendőjét inkább és biztosabban megállapíthatjuk , ha polgártársainkkal a komolyabb tudományokat megkedveltetjük, ha nemzetünket magasabb miveltségi fokra emelni törekedünk. A világ színéről nyomtalanul tűntek el azon nemzetek, melyek csak a természeti nyers erőben bizakodva, rövid időre a világ több részét megingatták, megrendítették , midőn a tudományokat kedvelők műveikben most is élnek, s műveltségük maradványait most is kutatjuk, becsüljük. Még hozzátok van néhány szám, kik itt megjelentetek, hogy a jogi tudományokat megkezdhessétek vagy folytathassátok. . . . Szeretem hinni, hogy szavaimat hazám reményeihez intézem. Jelen alkalommal áthatja lelkemet azon gondolat, hogy közeledik az idő, mely minket, kik az évek terhe alatt megőszültünk, nemsokára kiszólít, és a mi helyeinket ti foglaljátok el, ti lesztek helyettünk a haza munkásai. Mintha hallanám a gondviselés szózatát : fel fiatal nemzedék! készülj, képezd magadat a munkára, hogy azt polgártársaid javára, boldogítására teljesíthessed! — mert ime, kik téged e munkában megelőztek, már a kor által is ellankadva, nemsokára neked kénytelenek átengedni azt! Fel tehát a munkára, tudományos kiképezéstekre! Oly korba léptetek, melyben már önmagatok átláthatjátok , mi czélból jöttetek ide, mi a ti kötelességtek, mit várnak tőletek polgártársaitok, mit vár tőletek a haza, melynek, mint kimevelt, kiképzett tagjai, szolgálni, javát előmozdítani kötelességtek. Pirulnom kellene, ha azt csak feltehetném, hogy titeket nem önbelátástok, nem az ész és szív, mely tudja és ismeri felvett czélját s kötelességét, hanem csak az intés, unszolás, fegyelem kényszerítene kötelességtek teljesítésére. Most tehát, midőn itt az idő, itt az alkalom, csak a tudományos kiképezés és a tudás utáni törekvés legyen itt létezeknek egyedüli czélja. A tudomány világ emeltyűje. Valódi érdemet és tiszteletet csak a tudomány és ezzel járó bölcsesség szerezhet csak. — Tudomány által fényt, hiszt, jó nevet szerezhetünk hazánknak, tudományos képzettségünkkel polgártársaink javát, üdvét, boldogabb állapotát előmozdíthatjuk. — A nyers erejű Ajax hasztalanul vívott a bölcs, az ékesen szóló Ulysses ellen; a görög nép ennek ítélte Achilles fegyvereit, és csak akkor, midőn Ulysses bölcs tanácsaira Trója erős falai ledöntöttek, csak akkor nyílt út a teljes győzedelemre ! . . . Azon kettős reményben tehát, hogy a tanár urak intézetünk felvirágzására minden igyekezetöket fordítandják , a tanítványok pedig kikerülve mindazt, mi a jólnevelt ifjúnak becsületét, nevét koczkáztatná, egyedül itt létők főczélját szervek előtt tartván, magukat a jogtudományokba kiművelni igyekezendenek, — hálát adok az isteni gondviselésnek, hogy az egri jogtani osztályok visszaállítását, csekély munkálkodásommal, hazám, nemzetem s polgártársaim javára előmozdíthattam. Rattazzi buzgó eszköze volt Napóleonnak , de alatta ütött ki Garibaldi fölkelése, s tagadhatlan, hogy a nemzet rokonszenve Garibaldi mellett volt, és a törvényesség iránti hódolat milliók szemében nehéz áldozatként tűnt fel. Az aspromontei fegyvertény ódiumának csilapításáért tehát Rattazzi minisztériuma kénytelen volt Napóleontól Róma kiürítését követelni, s ha Anglia nemcsak szóval izgat, de tettel is elő merne lépni, semmi kétség, hogy az olasz nemzet nyílt karokkal rohanna az angol-franczia-ellenes szövetség keblére. Távol vagyunk, hogy ezen indulatért hibáztassuk az olasz nemzetet, de megemlítenünk kellett a napóleoni eljárás magyarázata végett. Nem képzeljük, hogy a franczia császárra hasznos és veszélytelen legyen ez eljárás, melyre magát eltökélte, de eddigi politikájának szellemével nem ellenkezik, sőt azt nem is nagymértékben módosítja, még az eszközök megválasztására nézve is. Lapszemle. A „P. Lloyd“nak Bécsből, f. hó 15 -éről érdekes revelatiókról írnak. Tudósító e nyilatkozatokat oly egyénektől halla, akik a kancelláriához közel állanak; szerinte e nyilatozatok azon levél commentáraiul tekintethetnek, amelyet a főkanczellár egy megyei notabilitáshoz intézett volt. Mindenekelőtt érdekes azon szempontot ismerni, amely szerint itt az udv. kanczellária köreiben a provisoriumot felfogják. Azon meg- nyugtató öntudattal bírunk — így nyilatkoznak , — hogy a provisoriummal senkit sem terhelünk, vagy épen nyomunk. Az egymással ellentétben álló elvek küzdelme a szenvedélyesség legmagasb fokát érte el. Parlamenthozásra többé nem lehetett gondolni. Még kevésbé vola lehető kiegyezést eszközölni azon hangulat mellett, amelybe mind a két fél jutott. A provisorium a küzdelemnek véget vetett,s a duzzogókat elhallgattatá. A provisorium a megfontolás időszaka, jelleme: a neutralitásé, és épen azért nem is mintans. Feladata , hogy a két ellenséges elv öszszeütközését feltartóztassa. A provisorium nemcsak Magyarországon, de a Lajthán innén is érezhetővé lett. Mint tuman, úgy innen is, le vannak általa kissé hűtve a kedélyek. Ámbár még mind a két küzdő fél ragaszkodik a maga „contractusához“ , de ha a határozó perez eljövend, egyik sem kivánatolja komolyan a másiknak szívvére omlását. Innen és talpan a Lajthán hasonlíthatlanul hajlandóbbak a kiegyenlítésre belsőképen, mint amennyire ezt külsőleg mutatni akarják. A provisorium jelszava : „Annak idejében a jó tanács is megérkezik.“ Ideje kitelik, midőn a jó tanács megérkezett, s a jó tanács pedig megérkezik, mihelyt az idő arra való lesz. Hogy a Reichsrath nem az igazi Rath, ma, úgy látszik, nem szenved többé kétséget. Azt tartják, hogy a programnak a jó tanácsot meg kellene szülni, s minden ember azt kérdi: van-e az udvari kanczellárnak programmja ? A „Wanderer“ a főkanczellár leveléből a „nemet“ olvasta ki, s ezt igen helyesen szomorúnak s reménytelennek találja. De a kancellár nem mondta. Nekem nincs programmom. Ő így szólt: Egy részletesen formulázott programmot nem közölhetek önnel. Ugyan kinek van a mai világban minden nagy kérdésre részletesen formulázott programmja ? Az államférfi szeme előtt ott lehet a czél, de nem lehetnek az oda vezető utak. A czélt illetőleg, megnyugvást találhatunk a francetellárnak ünnepélyes nyilatkozatában. „Én mindenekelőtt magyar vagyok, s keblemben él az a kegyelet hazámért, mely minden hazafi szivet betölt.“ Minden magyar érti ennek jelentését. Az utakat pedig mindenesetre az Isten keze jelöli ki. Egy előkelő német úrtól kérdezte közelebbről egy bizalmas embere : „Tulajdonkép hogyan akarja megoldani a magyar kérdést? Tudja-e ön,felelé a kérdezett, hogy ha Isten lennék, akkor azt tenném: azaz, hogy ha Isten lennék — szakaszta önmagát félbe — akkor nem kellene semmit tennem. Csupán ennyit kellene szólanom : „legyen“ és „lenne.“ És meg kell vallanom, hogy ezt nemcsak kényelmesnek, hanem igen kellemesnek is találnám. De a kormány nem Isten, s azért nem is végezhet oly kényelmesen, mint az Úr a magasban. A kormánynak mindenek előtt anyagra van szüksége. Ezen anyag különféle, tudniillik : ember, érzemények , vélemények, viszonyok , események, szükségek, befolyások. Több ezen anyagok közül igen merev, bajosan alakítható, úgy kell venni, amint van. Be fogja ön látni, hogy nem jövendölhetem meg, milyenek lesznek bizonyos időben, perezben az emberek, érzemények, vélemények, viszonyok, szükségek, események, befolyások, ezért nem mondhatom meg önnek, mit fogok tenni azon pillanatban.“ Amit itt a német államférfi német józansággal indokolt, ugyan azt mondá a magyar udvari kanczellár magyar lelkesedéssel e következő szavakban : „A jövő Isten kezeiben nyugszik.“ De ha eventualitásokról beszél az ember, nem kell eszméivel rögtön a messze jövőben kalandozni, hol a czitromok s államcsínyek nyílnak ! Nem kevésbbé fontos dolgok feküsznek közvetlen közelségünkben. Még ez év lefolyta előtt össze fognának hivatni a Lajthán túli országgyűlések. Ki mondhatná meg most, minő befolyást fognak azok gyakorolni a mi belviszonyaink alakulására ? . . . A német kérdés is mindig erősebben zörget Ausztria ajtóin. Ki tudná megmondani, hogy mit hoz az ? És pedig ezen körülmény fontosságát minden párttábor belátja és elismeri. Szalay legközelebb avatottan utalt a német kérdésre, s a „Donau Zeit.“ is nem rég mondta, hogy a Magyarországnak engedendő autonómia mértéke a német kérdés mikénti alakulásától függ. Azon államférfi tehát, ki gyakorlati politikát akar űzni, legyen neve német vagy magyar, legyen bár centralista vagy dualista, ilyen körülmények között nem bírhat teljes befejezett programmal, s hogy a még meg nem határozott programmot nem köti a nagyharang nyelvére, igen könnyen meg lehet érteni, kivált ha ezen férfiú a jelen viszonyok közt a magyar udvari kanczellár állását foglalja el. „Várhatunk még, azt mondják Pesten, s ezt mondják Bécsben. Ami a hatás-ketést illeti, igazság szerint egyikünk sem igen várhat. Nagyon jó volna, ha országgyűlésünk képes volna vasútkérdésekkel, az igazság és belügyek reformjával stb. foglalkozni, s jól esnék Plener úrnak is, ha a birodalom minden népei hozzájárultával a financzia rendezéséhez láthatna. Helyesebben fejezi ki a kanczellár levele ez állítmányt, azt mondván : „várnunk kell.“ Ennyit az avatott magyar körök gondolkodása módjáról. Érdekesnek tartottam azt vázolni, de tartózkodom minden bírálattól. — A „Wanderer“ egy magyarázatának egy helyreigazítását közölhetem. Ugyanis az udvari kanczellár ezt írta : „Ünnepélyesen óvást kell tennem azon fölfogás ellen, mintha a povisoriummal mellék czélokra való törekvések volnának kapcsolatban, melyeket nyíltan be nem akarnak vallani.“ A „Wanderer“ e szavakat a magyarországi vágyakra értette, melyet némelyek szeretnek a magyar kormány férfiakra kenni. Ez, mint hitelesen értesültem, helytelen felfogás. Azon megyei notabilitás, ki a kanczellárhoz a kérdést intézte, azon gyanúját fejezte ki, mintha a provizorium alatt azon titkos szándék lappangana, hogy Magyarországon az egyenes választások előkészíttessenek s ezen gyanúra felelt Forgách gróf amaz ünnepélyes óvásban. A dunamelléki helv. hitv. egyházkerület közgyűlése. (Vége.) A közgyűlés második napján, a jegyzőkönyv hitelesítése után, a világi aljegyzői szavazás felbontására kiküldött bizottmány jelentéseiből kitűnt, hogy gr. Vay László 134 szavazattal aljegyzővé választatott. Miután 25 egyház nem szavazott ezúttal, határozattá lett, hogy a mely egyház helyes ok nélkül elmulasztja a szavazást, 5 ft bírsággal büntettessék, s a birság, ha superintendentiális hivatalra történt a szavazás, a közpénztárba folyjon be. A közsalnálkotásra elhalt Peti József egyházi aljegyző állomása szavazatra kitüzetik. Olvastatik a kegyült kegyes adományok kiosztására kiküldött bizottmány jelentése, s csekély módosítással helybenhagyatik. Ez alkalommal bemutatja gr. Ráday László segédgondnok az újvidéki egyház felsegélésére kiadott aláírási íveket, és a hívek pártfogásába ezen, egyházi és nemzetiségi tekintetben oly fontos hely, hathatósan ajánltatik. Olvastatott, ezután a múlt közgyűlésben kiküldött iskolai bizottmány jelentése. E nagy fontosságú és kitűnő operátum Jókai Mór segédgondnok indítványára, közfelkiáltással határozattá emeltetett. Ennek folytán az egymással versenyző három (pest,körös és kecskeméti) iskola hatásköre ekkér szabatott meg: Pesten lesz a theologia, Körösön a képezda s Kecskeméten a jogakadémia. A superint. segély 3/7 de Pesté, 2/7 de Körösé s 2/7 de Kecskemété lesz. A három iskolának igazgatósági operratórium fóruma a közös iskolai igazgatóság lesz (melynek tagjaivá másnap a kiküldött bizottmány tagjai választattak meg). A tápintézeti adományok közül 3/7-ed Körösé , 2/7-ed Pestés 7/7-ed Kecskemété. Méltánylatul fogadtatott Cs 1-1ériesné adománya, ki 740 forintot ajándékozott a kecskeméti tápintézetre. A 3 dik évi philosophiai osztály nevezetes módositáson ment keresztül, mennyiben elhatároztatott, hogy a magyar irodalom s term. tudományokat.II ik évi folyamban végeztessenek be, s a Ill-ik évinek két ága lesz: theologiai és juridicai, melyben közös tantárgyak a nevelés és oktatástan, rendszeres bölcsészettan,Magyarország története, latin, görög irodalom és chemia lesznek, ezenkívül az elsőben héber nyelv és új testamentomi görög nyelv, az utóbbiban a prot. egyházi jog, jogtörténet és római jog lesznek. Ezen nagy fontosságú s üdvös határozat a prot. iskolai életnek bizonynyal nevezetes hasznára fog válni. Azon felmerült aggály, hogy akkor, midőn más felekezetnek iskolája 8 év, s a protestánsoké ekkép 9-re szabatott, nem fogja-e a növendékek csökkenését maga után vonni ? ellen oszlatva azon felelettel, hogy ezen 9-ik, illetőleg 3-ik phil. osztály tulajdonkép jogi és theologiai cursus, s az előkészítő szaktudományok a II ik philosophiai (tehát korábban 8-ik gymnasialis) osztályban befejeztetnek. Ezután olvastatott a jelentés az iskolák állapotáról, mely egészben véve kedvezőnek mondható. Ez alkalommal határozattá lett, hogy a mely gymnasium nem bir annyi tanárral, a mennyi osztálylyal, nem adhat ki érvényes bizonyítványt, az ilyen intézet növendéke más iskolában felsőbb osztályba csak kiállott vizsga után vétethetik fel. Továbbá ajánltatik az iskoláknak, hogy évi tudósításaikat az év végén kinyomassák. Végre ugyanez nap délutánján egy bizottság küldetett ki, formulázására azon indítványnak, hogy egy egyházi kölcsönös biztosító társaság léptethessék életbe. Másnap az egyes egyházak ügyei kerültek szőnyegre , melyek körül méltó boszankodással fogadtatott a gyöngyösi ügy, hol bizonyos T. és két társa garázdálkodása az anarchia magvát hintette el, s hol az egyházi vagyon nem tiszta kezelésének nyomaira jöttek. Septemvir migos Nagy István úr elnöklete alatt egy bizottság küldetik a helyszínére, a vizsgálat megtételére. Hasonló botránkozást okozott a nem kevéssé sajnálandó baracskai ügy is. Kezetek a vizek kiszárítása, és különösen a Balaton lecsapolása érdekében. Szolgáljon figyelmeztetésül Richard abbé Hortobágyot illető jóslata, mert a vizek lecsapolásával, mocsárok és Zsombikok kiszárításával, csakugyan siettetjük hazánk olyszerű climaticus átalakulását, melynek következtében harmat és epe nélküli nyarunk megtagadandja áldását azon földtől, melyet gazdasági iparunk fejlődésével bővinni óhajtván, a termékenyítő elemektől megfosztunk. A Balaton lecsapolásával — igaz,hogy Somogy zombékjaiból több ezer hold termékeny földet nyerünk az ország mezőgazdasági ipara contingenséhez, valamint sok ezer hold száraz földet a Balaton fenekéből, mely új földmivelet alá véve — számítások szerint — előbb-utóbb vetélkedni fogna a már kizaklatott, annálfogva termékenységében napról napra alább szálló miveletalatti földeinkkel; de nem veszszük számításba azt, hogy a vizek lecsapolásával megfosztjuk földeinket a jótékony harmatoktól, és az esőzések annyira elmaradnak, hogy hasonlón az arab sivatagokhoz, földeink megtagadandják áldásukat, marháink, takarmány és itató víz hiányában elsatnyulva, járványos nyavalyákban elhullanak, minek szomorú példáit az ország legnagyobb részében már is tapasztaljuk, minek következtében mezőgazdasági iparunkat, melyet terjeszteni óhajtottunk, a hanyatláshoz siettetjük. Úgy hiszem, fölösleg Humboldt (Ansichten der Natur) tanára utalni, mert ámbár nem mindenki hivatott a természet törvényeiből okát magyarázni, de a tapasztalás tanúsítja, hogy a növényzet nélküli homokok nélkülözni kénytelenek a termékenyítő harma-