Pesti Napló, 1862. október (13. évfolyam, 3791-3817. szám)

1862-10-22 / 3809. szám

243-3809 13 ik évi folyam. Szerda, oct. 22.1862. Szerkesztési iroda : Ferencic jfc tere 7-ik azftm , l-s8 emelet. 15 lap szellemi részét illető minden közlemény JT­iadó-hivatal. Előfizetési föltételek: a szerkesztőséghez intézendő. ____ .. Ferencziek terén 7-dik szám földszint. Vidékre, postán: Helyben, házhoz hordva ! I B­érmentetlen levelek csak ismert kezektől fo- A lap nyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz , kiadása körüli Félévre . . . . 10 frt 60 kr. a. é. I­gadtatnak el. panaszok, hirdetmények) a kiadó-hivatalhoz intézendök. vutegye * • | Hirdetmények dija: 7 hasábos petit-sor egyszeri hirdetésnél 7 njkr. Bélyegdíj külön 30 njkr. Magánvita 6 hasábos petit-sor 86 njkr. 66 Előfizethetni „PESTI NAPLÓ november-decemberi 2 havi folyamára 3 forint 50 krral , úgy szinte november—januári évnegyedre 5 forint 25 krajczárral. A „Pesti Napló“ kiadóhivatala. PETS, October 21. 1862. Az alföldi vaspálya. Bármely ügy életre valóságának nincs biztosabb criteriuma, mint a mód, miként keletkezett s a részvét, melylyel a közön­ség által fogadtatott. Nem közönbös, váj­jon az ügy egy vagy két ember agyában születek-e meg és a közönségre rá­kény­­szerittetik, vagy pedig az élet szükségei­ből fejlődik, s midőn véletlenül egy vagy más egyén által formuláztatik, általános részvétre talál. Ez utóbbit mondhatni azon vaspályá­ról, mely e lapokban megpendítve, nem­csak valamennyi lapban, politikai elvek vagy elvárnyalatok különbsége daczára, mint egy nemzeti ügy, részvéttel említve s pártolva volt, hanem az Alföld lakosait is nagy mértékben foglalkoztatja, — azon vaspályáról, mely N.-Váradról indulva, Békés, Csongrád, s ha lehet Canádme­­gyét is átmetszve, Bácskán keresztül a Dunához vezetne, s az Alföldet a mohács­pécsi vonal által a kanizsai vonallal, tehát az adriai tengerrel kötné össze. — Sza­bad legyen e pályát alföldi vaspá­lyának nevezni. Ezen elnevezést mo­tiválni felesleges volna, a vaspálya szük­ségét pedig motiválni, szinte nem nehéz feladat. Vessünk csak egy tekintetet Magyar­­ország mappájára , s látni fogjuk a hé­zagot az eddig felállított s tervezett vasúti rendszerben. Erdélyt s a tiszántúli része­ket — a Bánságot beleértve — na­l­ vég­kép össze kell kötni az adriai tengerrel. Ha ezt nem akarjuk , akkor az egész ex­portunk a terv­erhez , valódi humbug s­inámitás; ha pedig nem az, akkor az Alföldet a vasút által össze kell kötni a világvásárral, a tengerrel. Nem szokásom, hazánk fontos kérdé­seit tisztán vidéki szempontból tekinteni, tehát nem is szándékom a dunai megyék export képességét kicsinyleni; de a ter­melési s népességi viszonyokat s azok jö­vőjét tekintve, a tiszántúli vidékek többet termeszthetnek a külvásár számára, mint a dunai megyék, s geographicus fekvésük­nél fogva,­ mely­szerint a bécsi s az éj­­szaknémethoni piaczoktól jóval távolabb esnek, mint a dunai v­idékek, nagyobb mértékben vannak utalva a kivitelre az adriai tengerhez.­­ A gabna azonban s a nyers­anyagok általában nem tűrik a ■drága szállítást; ha tehát az Alföld termé­nyeit az adriai tenger felé szállítani akar­juk , nem szállíthatjuk azokat vasúton Pestre, s innen vasúton Triesztbe vagy Fiuméba. Ez tavaly ugyan történt, s tör­ténhetik rendkívüli esetekben máskor is, de rendes viszonyok közt nem számol­hatni kivitelre ez után. Ismerem a tervezett vaspálya létrejöt­tének nehézségeit, valamint ellenségeit és azok ellenvetéseit; — tudom, hogy ily nagyszerű vonal egy-két év alatt nem jö­het létre. — Kérdezik, hogy nem az Al­­földön foly-e a Tisza, s nem lehet-e tehát az alföldi gabnát a Tiszán a Dunába, s onnan Sziszekre, vagy pedig Mohácsra, s az onnan vezetendő, s Pécsig már kész vonalon Kanizsára szállítani ?! Nagyon igaz, s tagadhatlan, hogy a vízi szállítás a legolcsóbb, de miért építet­tünk vasutat Bécs s Pest közt ? nem foly-e ott a Duna? miért kötöttük össze vasút által Tokajt Szolnokkal? nem foly-e ott a Tisza ? miért Aradot Szolnokon át Pest­tel, hiszen ott van a Maros Arad és Sze­ged közt ? Építettünk mégis a folyók s a vizi köz­lekedések daczára, s bölcsen cseleked­tünk, mert a vizi közlekedések nem felel­nek meg többé az üzlet szükségeinek. A szállítás vizen, aránylag lassú, s télen, de nyáron is oly szárazság mellett, mint az idei is, nem eszközölhető. Hiszen tanúsá­­gos reánk nézve e tekin­etben, hogy még Eszékről is, a Dunával parallel vasút ter­veztetik Fehérvárra. Az Alföld vízi közle­kedése nem pótolja semmikép a tervezett vasút hiányát, mely azon nevezetes előny­nyel is fogna bírni, hogy midőn a legfon­tosabb országos érdekeknek megfelel, egy­szersmind a locális érdekeket annyira előmozdítaná, hogy mondhatni, misze­rint ez esetben az országos érdekek a vi­déki érdekekkel tökéletesen össze­ol­vadnak. Az Alföldnek nincsenek csinált kőutai s nem is lehetnek, mert ily utak az építési, de főleg a fenntartási költségeket tekintve, többe kerülnének, mint a vaspályák. Az Alföldön a termelés központjait nem lehet tehát kőutak által a vasúti vonalakkal összekötni, itt tehát vidéki szárnyvonalak szükségesek, ha nem akarjuk az Alföldet örökös stagnatióra kárhoztatni. A tervezett vonalt tekintve : Békés me­gyében égető szükség, hogy oly nagy községek, mint Gyula s Orosháza, vas­úttal köttessenek össze ; ugyanez áll Vásárhelyre nézve,­hol 40,000 magyar ember lakik roppant határral s productió­­val. Tudjuk továbbá, mikép érzik a bács­kai váró­­k elszigeteltségüket a vasúti hálózattól. Szabadka városa különösen minden előmunkálatokat elkészíttetett egy Szegedről Szabadkára vezetendő vaspá­lyához. Makó városa és egész Csanád me­­gye szinte úgy érezi elszigeteltségét. Mind e szükséges és részint már terve­zett helybeli vasutak oly linkán feksze­nek, hogy mindenütt csak egy középtag hibázik: csak azt kell kiépítni, s meg lesz a vonal a Nagy-Váradtól a Dunáig. A tervezett vaspályánál tehát a hely­beli forgalom érdeke tökéletesen összeol­vad az országnak a tenger felé irányzan­dó kivitele érdekével, miben én az élet­­képesség egyik, nagy tekintetet érdemlő symptomáját látom. Hogy ezen vaspálya nem szükséges, nem országos érdekű, azt eddig nyil­vánosan a magyar közönség előtt senki sem állította; de ha majd síkra szálland­­nak elleneink, meg fogjuk védeni ügyün­ket , s maga idején adatokkal is fo­gunk szolgálni. Most csak annyit, hogy vannak indiciumok, miszerint terveztet­nek pályák, tekintettel kivitelünkre, ad normám dibim­ensem, hogy azokat csak úgy fogjuk akadályoztatni, ha ezen való­di magyar, alföldi vonalt, egész erélyes­­séggel felkaroljuk. Az első teendő ez ügyre nézve, felfogá­som szerint, azok összehívása, kik ez ügy­nél közvetlenül érdekelve s ilyen ügyek előmozdítására hivatva vannak, azok fel­adata fog lenni e pálya életbeléptetését előkészíteni; minél fogva némely barátommal abban állapodtunk meg, hogy november 20-án a hitelintézet ügyében tartandó gyűlést felhasználva — midőn számos birtokos az Alföldről is Pestre jövend — az illetőket egy, novem­ber 22-én Pesten tartandó tanácskozmány­­ra felkérjük. Végül legyen szabad azon reményemet kifejezni, miszerint az országos gazdasági egyesület ez ügytől nem vonandja meg részvétét s rokonszenvét. TREFORT ÁGOSTON: A svéd országgyűlés. Minden képviseleti rendszer mellett kormány­­­zott állam megérdemli a figyelmet nálunk, kik elejétől fogva minden viszontagságok között meg nem akartunk, szűnni alkotmányos nemzet lenni, s voltak idők, kivált a török uralom ide­jében, midőn a nemzet jelszavul azt látszék ki­kiáltani, hogy kész inkább végkép elveszni a föld színéről, hogysem lemondjon az alkotmá­nyosságról, mely teljesen összeforrott a nemze­tiség és haza eszméjével. A természet szerinti rokonszenven kívül a tanulság is ösztönöz, hogy figyelmet fordítsunk más alkotmányos országok életére, s ezek közt alig van, mely nagyobb mértékben megér­­demlené a figyelmet Svédország­ és Norvégiá­­nál. Ezek nemzetei, emlékezetet csaknem megha­ladó, még a keresztyénség bevétele előtti idők óta alkotmányosak, s a régi formák ép annyira megmaradtak, mint nálunk 1848-ig . Svédor­szág és Norvégia alkotmánya, bár a képviseleti rendszeren alapul, de nem parlamentáris, nincs összekötve a miniszteri felelősséggel, e fő garantiával. Vannak ezenkívül nagy fogyatko­zások az országgyűlés alkatában, mely fogyatko­zások kiküszöbölésére parlamenti reformok be­hozatalával foglalkoznak jelenleg, s az Octo­ber 15 ikére egybehitt svéd országgyűlésnek fő­­feladata épen e reform keresztülvitele lesz. Annál érdekesebb lesz röviden ismertetnünk a svéd házak alkatát s a tervezett reformokat. Ma a svéd országgyűlés (Thing) négy kamrá­ból áll: a nemesek, papság, polgári testületek és parasztok kamrájából. Mindemellet a nemzet egy tetemes része nincs képviselve. Az egyetemi tanárok, a polgári testületekbe nem tartozó vá­rosi lakosok, a se aristokratiai, se parasztosztály­­hoz nem tartozó földbirtokosok meg vannak fosztva a választási és képviseleti jogtól, s sem­mi befolyásuk a törvényhozásba. Már csak ennél fogva is szükséges a parlamenti reform. A nemesek háza áll az aristokrata családok által magok képviselésére kijelölt tagjaiból. Csaknem mindenik képvi­selteti maga . A szü­letés maga az egyénnek nem ad jogot, hogy a nemesek házának tagjává legyen , de a csalá­dok öröklik a jogot, hogy magukat képviseltes­sék. Természetes, hogy e jogok önző czélokra használtatnak fel gyakran. Számos, régen vi­rágzó család elszegényedett a most befolyását arra használja, hogy a hadseregben és államhi­vatalokban tagjainak szép állást nyerjen, így nem alaptalan a vád, hogy a nemesek kamrája szolgai függésben áll a kormánytól, s kevesbbé veszi szívére a haza átalános ügyeit, mint tulaj­don érdekeit. Gyakran üres az ülés­terem igen fontos országos ügyek vitatása alkalmával, ellen­ben megtelik, mihelyt oly tárgy kerül szőnyeg­re, mely egyenesen a minisztériumot érdekli. — Ilyenkor hosszas viták nélkül megszavazzák a nemesség képviselői, kik közt sok a katonatiszt és hivatalnok, a minisztérium iránt a bizalmat, s azzal eltávoznak. A második ház (protestáns) püspökökből és egyházmegyék képviselőiből áll. Természetes, hogy ez is mindenben a papi osztály érdekeit tartja főszempotnak. Az ily osztályok szerinti képviseletben bármi derék egyének vegyenek részt, mindig kasz szellem lesz uralkodó­vá, s méltán panaszkodnak a papi kamrára is, hogy ellenez minden haladást, mely érdekeit csak távolról is fenyegetni látszik. A polgári rend kamrája, melybe a polgári tes­tületek neveznek ki képviselőket, s melyben igen vagyonos tagok vesznek részt, ép oly ba­­ráta a reformoknak, mint a mily ellensége a két előbbi. E kamrában a szabadelmü párt szo­kott többségben lenni. A parasztok kamrája többnyire a polgá­­r­okéval egyetért. Megjegyzendő, hogy Svédor­szágban a parasztok rende alatt nem kell jobbá­gyokat, s még felszabadított jobbágyokat sem értenünk. A jobbágyság emlékezetet meghaladó idők óta el van törülve. Sem többe­t,­ s­e­m­ kevesebbet nem kell értenünk alatta, mint a kisebb földbir­tokosokat, kiket Magyarországon a kisebb nemességnek, Angliában gentry­nek nevez­nek. Svédország történetében fontos, dicső sze­repet játszott, lelkesedő is a haza dicsősége iránt. Atalán nem nagyon kap az újításokon , de elég fölvilágosult belátni, hogy nem a visszaélések fenntartásában áll a conservatio, melyre szüksé­ges mindig a reform. Közönséges esetekben semmi sem válhatik határozattá, a­mit a négy kamrának legalább hárma el nem fogadott; midőn pedig az alkotmány reformjáról van szó, szükséges, hogy egyetértsen mind a négy ház. A kamarák alkata mutatja, hogy inkább el­lenállásra, mint reformok behozatalára alkalmas. Mindenik kamara el lévén különözve, legtöbb­­nyire paralysálják egymást. A kormánynak leg­egyszerűbb ügyekben tett javaslatai megbuknak a­miatt, hogy a kamarák ketteje tagadó határo­zatot hoz. E tapasztalatok nem nyújtanának semmi re­ i­sim, hogy a parlamenti reform megmn­ténhessék, mire azon szerfölött nagy ritkaság kívántatik meg múlhatlanul, hogy egyetértsen mind a négy kamara. Azonban tény, hogy a nemzet roppant több­sége a reform mellett van, a maga a kormány semmit sem óhajt nagyobb mértékben.­­ Belát­ta a nemzet, hogy az országgyűlés mostani for­májára (melyet azért hozott volt be, hogy bizto­sítsa magát oly kormányok ellen, melyeknek is­mét eszébe juthatna az alkotmányra nézve veszélyes változtatásokat hozni be,­ nincs oly nagy szükség, mint régebben volt. Svéd­ország uralkodói újabb időkben oly fér­fiak voltak, kik nem hogy fenyegették volna a nemzet szabadságait s elmulasztották volna telhetőleg érdekekben működni, hanem minden­ben pártoltak és előmozdíták a szabad fejlődést. Más részről a legszélsőbb szabadelmű pártban sincs legkisebb oly töredék, mely a monarchián kívül más kormányformát óhajtana, vagy ellen­séges indulattal lenne a most uralkodó dynastia iránt. Mi czélból tartaná tehát fenn a nemzet a kormány ellen azon gátakat, melyek minden tet­tében annyira akadályozzák? — A királyi hata­lom teljesen azonosítá magát az ország köz­­­hajtásaival, é­s merőben fölöslegessé vált, hogy az uralkodó és nemzet féltékeny elővigyázati rendszabályokkal nyűgözzék egymást. Kivált a hadsereg és tengerészet reformja, melynek oda kell segítnie az országot, hogy őt megillető ha­talmi állását elfoglalhassa, nagyon érezhetővé tették az államgépezet egyszerű kitétének szük­séges voltát. A szabadelvű párt több javaslatot terjesztett már elő e tárgyban, melyeket a polgárok és pa­rasztok kamarája elfogadván, az aristokratia és clerus visszavetette szavazattöbbséggel. Maga a kormány is túlzóknak találván a javaslatokat, bátoritá az ellenzést és semleges maradt, de ma­ga is meglevén győződve a reform szükségessé­géről, reform javaslatot készített. A szabadelvű párt ezt tudva, fölhagyott a kezdeményezéssel, bevárandó a kormány javaslatait. Néhány évi szünet után most a kormány előter­jeszti javaslatát, melyet K. G­y­e­r igazságügy mi­niszter fogalmazott. Talán a parlamenti harc­ra előkészülendő, módosult a miniszteri személyzet közelebbről. Az indítvány négy kamara helyett kettőt java­sol : egyik a képviselők háza, kiket bizonyos alacsony census szerint választ minden lakos, másik a felsőház, melyet a tartományi gyűlések fognak választani. Az alacsony censust teljesen indokolja az, hogy Svédországban a nép elég művelt és hozzá van szokva az országos ügyek­kel foglalkozni. A tartományi gyűléseket tavaly állították föl Nordstrom jeles államférfiú törvényjavas­lata nyomán. Ez magába öleli a kerületi (vagy megyei) és községi autonómiát, s mintegy a már nagyon kifejlődött bureaucratia kiszorítására lön alkotva. A legszabadelműebb municipals rendszerek közé tartozik Európában a svéd. Ezen municipiumok fogják választani a felső­házi tagjait, osztály és rang különbség nélkül. — Ez a kormány javaslatának veleje. Az új javaslatba alkalmasint bele­nyugszik a liber­ális párt, s így a polgárok kamrája is, mely­­ben ama párt nagy többséggel rendelkezik. A parasztok háza is meg lesz nyerve, valószínűen, habár itt nem minden ellenzés nélkül. A javaslat szerint a nép összesége választván a képviselő- í két, a választásoknál a vagyonosabb és tekinté­­lyes­ jelöltek ellen kellene küzdeni, s sokan ki­maradnának, kik eddig rendesen képviselők vol­tak. — Az urak háza védni fogja kiváltságait, de részint sokan be fogják látni, hogy tovább küzdeni hasztalan, részint, mivel a kormánynak oly nagy befolyása van e kamra­ tagjaira, a kor­mány által előterjesztett új javaslatot is oly en­gedelmes készséggel fogadandja, mint szokta. Legnagyobb ellentállást várnak a papi kamra részéről. De itt is remélik, hogy a lelkészek nem fognak merni daczolni az egész ország közvéle­ményével. Aztán kérdés, ha a kormány meg­nyerte a más három kamra szavazatát, egyesül­ten ezekkel nem fogja-e mellőzni a papság­­vé­tóját. A javaslat a 15 ikén megnyitandott ülések va­lamelyik elsejében fog előterjesztetni. Ha elfo­­gadtatik, meg kell nyitni, az alkotmány szerint három különböző ülésszakban. Az országgyűlés csak három évben egyszer hivatik ugyan össze, de a kormány összehívhatja, valahányszor szük­ségesnek tartja. Érdekkel várhatjuk legközelebbről a stock­holmi Thing üléseiről érkezendő tudósításokat, melyek egész egy forradalmat képezendnek Svédország alkotmányos életében. A­ felső-szabolcsi tisza-szabályozási társulat 1862. sept. 10-én Nyíregy­házán tartott közgyűlésének jegy­zőkönyve. (Folytatás.) Lássuk immár, minő eredményre vezetett tár­sulatunk eddigi munkássága? Mint jelenteni sze­rencsém volt,­ kivévén egy rövid töltésigazí­­tási munkát, mely alig egy két­száz köb­ölnyi földmozdítást igényel — 10 ma mértföldnyi véd­­gátaink egészen megerősítve és a mesterséges duzzadás által okozott áradat felett három lábbal fölemelve vannak. Került pedig az­ összes töltésmunka — ide nem számítva az ármentés és­­ füzetelés, úgy az évi régió és kisajátítás költségeit — azon terv szerint, mely felsőbb helyt helybenhagyatott 459,770 ft 73 kr. Az ársadalmi munkák által igényelt töltésemelési munka került .................................... 107,492 - 49 „ Tehát a védgát került . 567,263 „ 22 „ E szerint a töltésmunka — nem számítva az emelést — nem haladta túl azon összeget, mely 1856-ban előszámításba tétetett. A lecsapolási munkálat került: Az eddigi tiltó építés — mint fentebb említve volt— 44,694 ft 18’/1 kr. A csatornák készítése 32,363 „ 352/4 „ Összesen : .... 77,057 „ 533/4 kr. Tizenhat év folyta alatt a társulati igazgatás, tisztviselők, munkavezetők és töltésörök fizetése, a kisajátítások, kifizetett gyümölcsösök,Győröske helységének áttétele, a töltés előtti terek füzessel való beültetése, őrházak építése, az ideiglenes kölcsönök kamatainak fizetése, a nyírvizi lebo­­csátási tervezetek, és más, a nyírvizek érdekel­tei végett tett kiadások ősz­iesen :.................................... 256,749 ft 76— kr. Mindezen kiadások tettek összesen..............................901,116 , 513/ft krt. A tö­bben még teendő munkák nevezetes kia­dásokat nem igényelnek, ezek közé tartozik : a belcsatornázás s két kisebbszerű tiltó építése. Az első a kanyari határon, leginkább az Ajaknál beömlő nyíri vizek lebocsátására szolgálna, a második a halászi határban létesítendő, s az úgy­nevezett Ticze, vagyis Kis-Tiszába összegyűlő vizek könnyebb lebocsátása végett készülne. Ezek közül az elsőnek építése még azon eset­ben is szükséges, ha a nyíri vizeket levezető háttéri csatorna is megépíttetnék, miután az Ber­­kesztől szedvén össze a nyíri­ vizeket, az Ajak­nál beömlő és egész Szathmár megyéig terjedő tavak leeresztésére szolgáló nyíri csatorna beöm­lő vizét vezetné a Tiszába. A második, a halászi tiltó építése, ez esetben, ha a nyíri vizeket levezető háttéri csatorna csak­ugyan elkészülne, nélkülözhető lenne. Ezen építés, már a pénzhiány miatt is 1863 ik év előtt meg nem kezdethetik. H°gy a jövőben építendő tiltók biztosabban sikerülhessenek, felkérte a választmány­t. Krasz Márton központi főmérnök urat, szíveskednék ezen tiltók terveit elkészíteni. A második nevezetes munkálat a belcsatornák kiásatása — mi felettébb nagy költségeket nem igényel — miután rendesen a természetes árkok felhasználásával s illetőleg kitisztításával fog lé­­tesíttethetni. Ezen költség nagyobb része is,pénz­hiány miatt, a jövő évre maradand, egyedül a Kis Tiszának a Szárd tavánál történt eliszapolása igényli a mostani kedvező rendkívüli kis vízál­lás és szárazság folytán ezen vonalon a csator­nának mielőbbi kiásatását, mi jelenben jó ered­ménynyel munkába is vétetett. Ezek azon hátralevő munkák, melyek — a­mint a társulat pénzereje megengedendő — lé­tesítendők lennének, a­mely munkák az eddigi előleges számítások alapján hatvanezer forintnál többe alig fognak kerülni. Áttérve a társulat jelen pénzügyi viszonyaira, mindenki előtt tudva van, hogy társulatunk még az 1854-ik év május 7-én tartott társulati gyű­lésen elhatározó a szabályozási költségek fejében birtokaránylagos befizetéseket tenni. Az 1855-ik junius 21-iki közgyűlés az előle­­ges évenkénti befizetést holdanként 30 p. kraj­­czárokban alapítá meg, mint előleges költséget, mely a szabályozási munka előhaladtával az 1840. X-ik törvényczikk 7-ik §-ának értelme szerint nyilvánulandó haszonarányhoz képest felállítandó osztályozás alapján viszonos beszá­mítás tárgyát képezendi. Ezen időszakban a társulati tagok által tett befizetés — ideszámítva a földkisajátítási kiadá­sok beszámítását — tett . 122,328 ft 36 krt. Azonban az ekképen kivetett összeg koránt­­­ sem lévén elegendő a gyorsabban eszközölni szándékolt szabályozás költségei fedezésére, már az 1856-ik május 24-ki közgyűlés kimondá a kölcsön szükségét. E czélból egyesülve a bodrogközi és bereghi társulatok elnökeivel, folyamodtunk egy tiszai nagygyűlés tartása iránt. Mikép köttetett a szabadalmazott bécsi nem­zeti bankkal a drága tiszai kölcsön, azt előso­rolni nem szükséges; a tiszavölgyi nagygyűlési (nyomtatásban megjelent és az érdekeltek közt kiosztott) jegyzőkönyvekből látható ; mikép kí­vánta azt társulatunk felhasználni, az iránt is az 1858 ik év ápril 24-kén tartott közgyűlésben ha­tározott. Mi jelenben a társulat pénzügyi állása , az E. alatti táblázatban van kifejezve : E szerint felvett a társulat: A bécsi banktól 1858. dec. 7-én záloglevelekben....................... 650,000 ftot. Ugyanattól 1860. apr. 18-án . 130 000 ftot. Összesen felvett záloglevelekben : 780,000 ftot. Ezen záloglevelek letétetvén a bécsi banknál, arra eleinte 5% és jelenben 57a°/o kamat mel­lett előlegek adattak. Ezen kölcsön névbeli értékéért fizetni kötele­sek az érdekeltek 6% kamat és 1% törlesztést 32 évig, midőn ezen fizetések teljesítése mellett a társulat adóssága törlesztve lenne. A társulat, midőn az első kölcsönt megkötő, képes volt az akkor bevégzett töltésmunkát egé­szen kifizetni; e szerint — ha az államkormány­zat részéröl méltán érdemelhetett védelemben részesül — mely szerint a nyílt vizeknek árte­rünkbe káros beömlése terheltetésünk nélkül elhárittathatik; ha ismét az álladalom által arány­talanul készített átmetszések balkövetkezései százezerét haladó töltésemelési kiadásra nem kényszerítik, és végre, ha társulatunk belső pénzkezelési rendszere elsőbb rendeletet foly­tán meg nem zavartatik, vagy ha a kölcsön­ ka­­mat behajtásával és kezelésével megbízott adó­hivatalok a kamatokat rendesen beszedik, és így a társulati pénztár nem kényszerül a társulat hite­lének fenntartása végett az első fotális fizetéseket teljesíteni, bizonyára a társulat ment marad min­den további terheltetéstől. Ha a fentebb emlí­tett két kedvezőtlen és rendkívüli viszony — mint súlyos és­ a magánosoknak az ártérekből várt reményeit meghiúsító csapás — nem nehezke­­dik­ a társulatra, úgy már eddig a drága kölcsön hamarabbi visszafizetésére nézve is tehetett volna sikeres intézkedéseket. — A társulati csekély régió az elzálogosított körlevelek szelvényeiben bőven fedezhető lett volna. A választmány megtett mindent, mit ily nehéz körülmények közt megtennie lehetett ; egyrészt kért és folyamodott, és sikerrel az alsóbb át­metszések kiásatása tárgyában; továbbá meg­tett mindent a nyílt vizek szabályozása végett; másrészt, hogy a majd félmillióba került tölté­seinket az áradat el ne teperje, hogy a háttérről beömlő vizeket tiltók által lebocsáthassa , közé az újabb 130.000 forintos kölcsönt, sőt a hitel­intézettel ideiglenes kölcsönt is kötött. Az alatt a kamathátralékok növekedtek, ugyanis az első kölcsön 8 rátája tesz . . 182,098 ft 25 krt, a második kölcsön 5 rátája tesz . ...................................[22,750­] ft­­ krt, összesen . . 204,848 ft 25 krt, nem számítva a társulati pénztár által, úgy az idő­közben kisorsolt záloglevelek után járó össze­geket. (Folytatása következik.) (■iaidasägl • bemiked, toda«h­át, Pest, oct. 21. Borult, esős, hideg idő. A viz 80-nyit nőtt. A kereskedői bukások még folyton nyomasztó hatást gyakorolnak üzletünkre. Tegnap már a búza ára is alább szállott, s úgy­sem igen vet­ték. Majd semmi forgalom nem volt. A rozsból azonban vettek valamelylyest a külföld számára, szintén lejebb szállt árakon. Az árpa ára is csök­kent. A szállítmányok néhány nap óta valamivel jelentékenyebbek. A pénzkrízis a borkereskedésre is levető hatást tesz, mindazáltal általános a hie­delem, hogy ez a borra nézve csak ideiglenes, s az üzlet hamar visszanyerendi élénkségét. A ta­valyi budai vörös akéja 4—7 ft, szegszárdi 4— 8 ft, karloviczi detto, fehér budai 6 — 8 ft, szeg­­szárdié 4—7 ft, s a karloviczi hasonlóképen 4—­ 7 ft — minőség szerint. A tegnapi bécsi marhavásáron 3687 db vá­gómarha volt kiállítva; mázsája 25 Vt—30 fton kelt. Nagyvárad, October 17. Piaczunkon a gabona árak még folyvást a következők : Tiszta búza 1-sö osztályú 4 ft, 2-ad oszt. 3 ft 60 kr., 3-ad oszt. 3 ft 20 kr., Kétszeres búza 1-sö oszt. 2 ft 90 kr., 2-ad oszt. 2 ft 80 kr., 3-ad oszt. 2 ft 60 kr.; rozs 1-sö rendű 2 ft 50 kr., 2-dik rendű 2 ft 40 kr., 3-rendü 2 ft 30 kr.; árpa 1-sö rendű 2 ft — kr., 2-ik rendű — ft, 3-ik rendű 1 ft 80 kr.; zab 1-sö rendű 1 ft 60 kr., 2-ik ren­dű 1 ft 55 kr., 3-rendü 1 ft 60 kr., tengeri 1-sö rendű 3 ft 10 kr., 2ik rendű 2 60 kr., 4 ik rendű 2 ft 20kr. ; Mohács, oct. 16. A búzapiacz jelenleg igen keresetlen, oka tán az, hogy az őszi munka, mely az idén nagyon összehalmozódott, a ter­mesztőket visszatartja. Vevők is kevesen vannak s számuk Csak az itteniekre szorítkozik. Tiszta búzának kilája 6 ft 80 kr—7 ft,­­kétszeres 5 ft 60 kr, rozs 4 ft, árpa 3 ft 40—60 kr, zab 2 ft 80 kr—3 ft, széna mázsája 1 ft 60 kr—2 ft. A sertések aránylag ahhoz, hogy kukoricza, makk vidékünkön fölöslegesen termett, igen drágák. 50—60 ft párban; malacz párja 22—24 ft. Gyümölcs dúsan termett, hanem hamar el­romlik. Gyula, oct. 17. Heti vásárunk piaczi árai következők voltak : 1 mérő első rangú tiszta búza 3 ft 50 kr., másod rangú 3 ft 10 kr., két­szeres első rangú 3 ft, másod rangú 1 ft 75 kr.; árpa első rangú 1 ft 80 kr., másod rangú 1 ft 50 kr.; zab első rangú 1 ft 60 kr., másod rangú 1 ft 40 kr., tengeri 1 ft 90—2 ft, széna felette kevés készlet mellett mázsája 3 ft 80 kr. Pozsony oct. 16-án. A valuta kedvezőt­len állása gyönge forgalmunkra ismét nyomasz­tólag hatott, úgy hogy uj eladásokról mi sem lett ismeretessé. A búza árában nem változott, az

Next