Pesti Napló, 1862. november (13. évfolyam, 3818-3842. szám)

1862-11-22 / 3835. szám

az elsőt illetőleg , midőn a már évek óta szóba hozott tervezet szerint, s a készen levő előmunkálatok alapján egész biztonsággal mer­jük állítni azt , hogy Szabadka városa megyénk területén az első lesz, mely a vasúti közlekedés előnyeiben részesittetni fog — s mi­dőn bizonyosnak tartjuk azt is, hogy a terveit vasút az értelmiségre nézve Szabadkának méltó versenytársához Bajához azonnal tovább folytatott, tehát hézagot nem is szenvedett mun­kaerővel kiépíttetni fog, kétségbe merjük vonni azt — a­nélkül, hogy e tekintetben szakértők volnánk — hogy a vasút közvetlen Bajánál fogna a Duna túlpartjára átvezettetni, és pedig azért, mert ha komolyan s minden részrehajlás nélkül figyelembe veszszük akár azon vonalt, mely a szomszéd István megye mellett a közel­­egy mértföldnyi távolságra húzódó, s alanti fek­vése miatt a vizárjának igen kitett ingoványos síkságon keresztül a tolnai Dunához kije­löltetnék, akár pedig azt, a­mely hasonnemű ked­vezőtlen területet átfutva, a még nagyobb távol­ságra eső Szeremlénél két Dunaágon át a túlparton levő B­á­t­á­h­o­z vezettetnek : tagadhatlannak látszik az, hogy mindkettő elé a valószínűleg igen költséges kivitel tekintetében, s tán egyébként is, előre egészben nem is látha­tó roppant akadályok s nehézségek gördülnének, melyeket kellőleg mérlegezve s figyelembe vé­ve azon észlelésre méltó körülményt is, hogy a megyének éjszaki részén levő Baját különben is előbb utóbb az alsó vidékkel kapcsolatba hozni szükséges lenne, ezen érvek megfontolása által azon gondolatra jutunk, miszerint a vonalnak további csekély költséggel leendő folytatásánál tán nem igen messze eső távolságban találkoznék olyan,a természettől is az átkelést kijelölni látszó alkalmas közlekedési pont, honnan a dunántúli részre átmenve, a vasút birtokában levő M­o­­h­á­c­s csakis olyan, ha nem csekélyebb távol­ságra esik, mint ha a Baja ellenében levő B­á­t­á­­tól egész Mohácsig kellene a vasutat terjeszteni. Ily helyiségnek látszik lenni a Mohács alatti ba­ranyai oldalon Batinától szemközt megyénkben levő B­e­z­d­á­n mezőváros, melynek az átke­lésre kedvezetes fekvését kellő szemügyre vévén, azt találjuk, hogy midőn ezen, a Dunától mint­egy fél mértföldnyire levő révhely különben is megyénkben páratlan igen jeles, s a sínek raká­sára is tán átidomitható köuttal dicsekszik, mi­után ez nemcsak a vasútnak dunaházi vezeté­sére előnyt ad, de egyszersmind miután ott, már a természettől is némileg szabályos medrű egye­nes vonalban tovahaladó ősfolyamunknak áthi­dalása is tán a lehetetlenségek közé nem tarto­zik, — mindezen okok szerintem arra látszanak utalni, hogy ez azon egyedüli alkalmas pont, melynél a vasút legkevesebb költséggel s leg­­c­élszerűbben a Duna túlpartjára átvitetvén, az alsó tiszai vidék s hazánk egyéb keleti része az alsó dunántúli oldallal összekapcsoltathatik. A másodikra: a­mi a népesség, ke­reskedelem s politikai helyzet életében irányt­­adó városok vasuttak­ kívánatos összeköttetését illeti, e tekintetben kiemelt adők : Szabadka 41,220 lét, terüle­tét 1600 □ öllel véve . . . 160,302 holddal Zombor 23,015 lél. terüle­tét 1600 □ öllel véve . . . 52,902 „ Baja 19,863 lél. területét 1600 □ öllel véve .... 9,653 „ Újvidék 15,276 lél. terüle­tét 1600 □ öllel véve . . . 27,133 „ Előre b­ocsátván azt, hogy a Duna mellett le­vő Baja és Újvidék a megyének alsó és felső szélén nagy részben összejött kereske­delmi forgalomnak fősarkpontjait képezik, a rop­pant földterület birtokában levő Szabad­­k­a megszámíthatlan gebraterme ésnek kincs­tára, Zombor pedig az 1,627,325, — 1600 □ öles holdat tevő Bácsvárme­gye kormányzatának főszékhelye, önként követ­kezik , hogy ha megyénk a vasútnak áldásos létrejöttével szerencséltetni fog, ezen főhelyek­nek az általi összekapcsolása nemcsak kívána­tossá, de előbb utóbb a bel- és külforgalom szo­ros!) összeköttetése tekintetéből égető szükséggé fog válni. E­zébiránt a fent előadottak fonalán szer­ntem minden kérdésen kívül megállapítható az , miszerint a megyénkben terjesztendő első vonalt Szabadkán át Bajára, onnan pedig a du­nántúli összeköttetés legalkalmasb pontjához, és pedig a földterület kedvezetes fekvését tekin­tetbe vévén, Gara és Gákován át Besdán­­hoz vezetni czélszerű lenne, mely vonalt ugyan­akkor egy szárnyvonal által Zombor­ral, mint a megye székhelyével, kapcsolatba­n hosani szükséges leend; minthogy továbbá igen­ való­színű, sőt lehet mondani bizonyos, hogy me­gyénk egyéb részeiben is több vonal fog idővel terjesztetni , a területét majdan el­fedő vasúthálózat érdekében csekély vélemé­nyemként az ekkép lenne létesítendő . Zom­­borból, mint központi helyről, az egyik vonal: Nemes Mitth­a és Bajosokon át Sza­badkára vezettetvén, onnan ez Magyar Kanisáig terjesztetnék, innen a tiszamelléki áldott vidéket átfutva, az Becséig nyúlna, a másik: a telecs­­kai partok alatt Szivacs, Cservenka, Kula, Ver­­bász és Szent-Tamáson át Becséhez vezettetnék, a 3-dik Sztapár,Hodsák, Bécs, Palánka és Fu­­takon át Újvidékre vitetnék, innen pedig Kiszács, Ó Kér, Verbász, Hegyes és Topolyán át a vonal Szabadkához ismét visszavezettetnék.­­ A fő­városi országos érdekeknek megfelelő Bács me­­gye területén idővel terjesztendő vasúthálózatra nézve tehát ez volna nézetem, tekintve a jövőt, jelen körülményeink közt azonban belátom , mi­szerint annak bármily paránya is ha valósíttat­­nék — az reánk nézve kimondhatlan nyereség leend. A harmadikra: Mi a vonalok létrejö­­vetelének nemcsak legkevesebb költséggel járó, de egyébként is legczélszerűbben leendő esz­közlését illeti, e tekintetben — szakértő nem lé­vén — bár­mit is véleményezni, magam illeték­telennek tartom, azonban az e részben avatott férfiak hazafiságára hivatkozva, meg vagyok győ­ződve, hogy megyénknek mérnöki kapacitásai eb­beli polgári kötelességüket a legildomosabban teljesítni fogják. Midőn ez alkalommal emitt még újólag kije­lenteném , hogy a megyénkre tervelt vasút léte­sítése tárgyához jelen elmefuttatás által nem azon indokból szóltam, mintha tán arra nézve valami új irányadó eszmével föllépni szán­dákom lett volna, vagy pedig, hogy a megyei közönség, s nálamnál ez ügyben avatottabb férfiak elé cse­kély véleményemmel magam feltoljam, hanem csupán egyszerű, a legtisztább szándékból eredt magánnézetem nyilvánulni köteleségemnek vél­tem, azt­­ártván , hogy az ily közérdekű élet­kérdésnél a hallgatás káros, az őszinte nyilatko­zat azonban minden esetben — tehát ha tévedé­sen alapulna is — csak üdvös lehet. Kovács Nép. János. Tárcza. Kirándulás a Rajna vidékére. Korizmics Lászlótól. .. Ezúttal az olvasót értesíteni akarom azon el­járásról, melyet a rajnaiak uj szőlők ülte­tése körül követni szoktak. A szőlők irtása, vagyis megifjítása a Rajna vi­dékén átalásos szabály. Könnyű talajon 25—30, nehezebb földön ellenben 50—60 esztendő alatt történik az ; e közben a foltozást és fenntartást rendesen döntések által eszközük. A kiirtott szőlőnek talaja, ha könnyű, mielőtt újból beültetnék, 6—7 esztendeig gazdasági ter­mények alá használtatik; a nehéz kötött földnél ellenben e czélra 3—4 évet elégségesnek tarta­nak ; könnyű talajoknak tekintik a kavicsoso­kat, nehezeknek az agyagból vagy pataköböl állókat. Könnyű földbe a gabnával 1 a c­ze­r­n­á­t, a nehézbe vörös lóherét vetnek, s e ta­karmányfüvek a földön maradnak az egész köz­beeső időnek lefolyása alatt. E takarmányfélék főleg azért vettetnek, hogy a földnek termőerejét növeljék. Utánuk ez okon a trágyázás nem is átalános, de teszik azt bizonyosan a szőlőnek kiirtása előtt 2—3 évvel, mi­által természetesen a veres lóher s illetőleg a lueterna jobb diszlésé­­nek is megvetik az alapját. Új ültetés előtt a föld, szabály szerint, 20s láb­­ forgattatik meg, és ezen esetben az ul­­ima vesszők hossza 21/1 láb. A kitől ki­kötéskor trágyát is alkalmaz, s leg­szí­nészik e czélra a félérett állapotban marha trágyát, lek forgatását sziveseb­­számban, ámbár így többe kerül, Mezesebb, miután a szakmányban minőségével nem sokat törődik. H­a forgatási munkánál 44—48 fo­krt fizetnek, akkor a mun­kás kap némi bort vagy pálinkát is. Egy nap­szám eredménye a talaj minősége szerint válto­zik 3/1—1 rub­e közt (50—100 □ láb) ; kerül tehát egyremásra a mi mértékünk szerint egy □ és közel 22 krajczárba. A földnek forgatását rendesen szüret után te­szik. A forgatott föld fekszik aztán, az idő befo­lyásának kitéve, tavaszig; ha sok a munka, a térezést (planirozás) elhagyják ugyanakkorra, ellenkező esetben végrehajtják azonnal a forga­tás alatt. Az ültetendő vessző ápril hó elején metszetik. Ez után, ha lehet, folyó vízbe teszik azt, s ott hagyják, míg a rügyek meg nem dagadnak körülbelül babszemnyi nagyságra. Magát az ül­tetést májusban kezdik, midőn a föld már kellő­leg megszikkadt. Fő dolog, hogy a fúró utáni lyukakba apró s porhanyó föld jusson. Maga a kiültetés zsinór mellett s fúróval tör­ténik, miután az illető helyeknek kijelölése elő­­legesen eszközöltetett. Átalános szabály a sorok távolságára n­é­g­y, s a tőkékére három láb. Azt már említettem közléseim folyamában több­ször, hogy — hacsak a talaj kivételt tenni nem parancsol — az új ültetéseknél kizárólag r­­­e­s­­ling alkalmaztatik. Sajátságos gyakorlata az a rajnaiaknak, hogy a vesszőt mindig hármasával ültetik. E vesszők háromszög alakban vagy egyenes vonalban állanak az illető fészkekben, s nincse­nek egymástól távolabbra, 2—2 1/2 hüvelyknél. Az ültetett vesszőből mindig csak egy szem marad kívül, s az is könnyű földdel takartatik be; kivétel egyedül akkor történik, ha a szem már hajtásnak indult, mely esetben a földdel va­ló takarás elmarad. Es lévén ilykép készítve a föld s elrakva az ültetendő vesszők, következik az első évi ápolás és mivelés, melynek lefolyása a követ­kező. Az uj ültetés, mintegy 6—7 hétig, egészen ma­gára hagyatik teljesen illetlenül. Ezen idő lefolyá­sa után következik a gyomlálás, melyet rendesen asszonyok végeznek a 24 krnyi napibér mellett. Ha sok volt a gyom, az ültetvény ugyanekkor egyszersmind meg is kapáltatik. Első évben a kapálás legalább háromszor ismételtetik. Férfiak e munkáért kapnak 40—44 krnyi napszámot. Szorgalmatos munkás, úgy tartják, megkapál 20 — 25 □ rub­ét. Az utolsó kapálást követi szüret után egy kis betakarás. Ha sikerült az ültetés, hajtásai az első évben rendesen 6—9 hüvelyknyire szoktak felnőni. Az említett cse­kély takarással, mely csak pár hüvelykes, men­nek aztán a vesszők a tél alá. Második évben májusban, a­midőn a fagytól már többé nem kell tartani, a vesszők­höz húzott föld azoktól eltávolíttatik, és pedig oly formán, hogy a sorok közt a talaj színe egy kissé magasabb, a vesszők tövénél ellenben va­lamivel mélyebb legyen. Ezen munka után kö­vetkezik aztán ez évben még két rendbeli kapá­lás ; b­­élre a veszszők ez évben is egy kissé bé­tak­aztatóak, de gyengébben még, mint az első évben. Metszés a második esztendőben csak ki­vételképen alkalmaztatik a legjobb, azaz a leg­bujább talajokon. A nagyobbacska vesszők júni­usban bokorba köttetnek, és János napja körül megkurtittatnak annyira, hogy a bokor egy láb­­nyi magas legyen. Harmadik évben, áprilisban, az első munka abból áll, hogy a tőkék köröskörül gyengén kinyittatnak. Végzik e munkát az úgynevezett Kars­t-tal; ez két ágú vaskapocs, melynél az ágak hossza egy láb, vastagsága egy hüvelyk, s az egész eszköznek szélessége 6 hüvelyk, bükk­fa nyelének hossza pedig körülbelül 4 láb. Ez­után a vesszőktől,vagyis a fiatal tőkéktől a h­a­r­­mat­gyökerek (Thauwurzeln) vétetnek el, mely műtét egy görbe kerti kés segélyével tör­ténik. A nevezett gyökerek a 2-ik és 3-ik szem­nél vétetnek el, és ha azok a 2-ik szemnél igen erősek lennének, úgy csak ezektől fosztatik meg a töke. Ezen évben metszéa idejekor áprilban az egy fészekbe ültetett vesszők mind a hárma tökéletesen kitisztíttatik, s csupán a fő, a legerő­sebb hajtás vagyis vessző metszetik vissza egy szemre. E metszés s a harmat­gyökereknek elvé­tele egyszerre hajtatik végre. Ezen munkára kö­vetkezik aztán májusban az első kapálás a feljebb körülírt vaskapocscsal (Karst), és a kapálás ez évben még kétszer ismételtetik. A vesszők ez év­ben már karót kapnak és pedig mindjárt metszés után ; ezeket egy kissé meghajlítva alkalmazzák s mindig a vesszük mögött. Az egy fészekben ülő mind a három vessző csak egy karót kap. Harma­dik évben télre a vesszők többé nem takartatnak be, s az utolsó kapálást rendesen September elején adják meg az ültetvénynek. Megjegyzendő még, hogy a vesszők János napja körül ez évben is­mét megkurtittatnak és pedig akkor, amidőn fá­juk már megbámult, a vesszők ekkor körülbelül két lábnyi magasra hagyatnak meg. Negyedik évben, aprilban, úgy tör­ténik a metszés, mint az előbbeni harmadik év­ben. Eltérés attól csak akkor foglal helyet, ha igen erős aránylag a törzs, mely esetben annak főhajtása, legerősebb vesszeje, 2—3 szemre met­szetik vissza. Ha mind a három törzs egyaránt erős , ez esetben azok mind egy­formán kezeltetnek , ha ellenben gyengébbek , úgy a metszés csak egy vagy két szemre tör­ténik.­­ A kapálás, karózás és kötözés oly­­kép hajtatik végre, mint az előbbeni évben, s a vesszők kurtítása arányban tartatik azoknak nagyságához. Télre a karók nem huzatnak ki; kiigazittatásuk tavaszszal vétetik elő. A karót nem verni, hanem egy a lábra alkalmazott vas­­fogantyu segélyével szokták a földbe nyomni, így a munka gyorsabb s a karó nem romlik annyira. Fája a karóknak átalában kemény. Negyedik évben rendesen van már valami termés, kivált az erősebb tőkéken, melyek 2—3 szemre metszet­tek. Ötödik évben a metszés úgy történik, mint a negyedikben. Egy úttal kitisztittatnak ez évben a gyökér- vagy is tökehajtások is épen úgy, mint az elöbbeni esztendőben. Az ötödik évben már a két erősebb törzsön egy-egy ivvesz­­bze hagyatik 9 —1­3 szemmel s azokon alul egy­­egy hajtás három szemre. A többi hajtás vagyis vessző mind tisztára levág szik. A harmadik tör­zsön ellenben három szemre történik a metszés, és pedig a legszebb vesszőn, s a többi hajtás mind letisztittatik. A három törzsnek hajtásai egy­beköttetnek, s az ivvesszők a két szomszéd töke közé vert karóhoz erősíttetnek, jobbra az egyik, balra a másik, 18 — 18 hüvelynyire. A többi művelet olyan, mint a negyedik évben volt. A kapálás mindig a már ismertetett vaskapocscsal történik, s a vesszők kurtítását akkor teszik, a­midőn a fa már bámulni kezd. A hatodik, hetedik s a többi években a mivelés olyan, mint az ötödik évben volt, felté­ve, hogy a három törzs (Steil) egyformán s elég­gé erős ; ellenkező esetben csak azon hagyatik ivvessző, a­mely tökéletesen kifejlett; a gyen­gébb törzs három szemre (Knot) metszetvén. Az ivvesszök a törzsről tavaszszal vétetnek le, s ilyetén vesszőül mindig a legszebb azaz a leg­­erősb hagyatik meg. Bármily erős legyen a törzs, két ivvesszőnél több soha sem hagyatik rajta. Termő állapotba hozatván ilykép az uj ültet­vény, az ezentúl minden második s legfeljebb harmadik esztendőben trágyáztatik, jóféle fólérett állapotban levő szarvasmarha trágyával. Egy taliga trágya, mikép már emlitem, 3 ftba, annak kivitele pedig 24 krba kerül az ottani pénzérték szerint. Tészen pedig egy ily adag trágya mint­egy 25—28 kosarat, s egy kosárnyira való ada­tik három fészekre. A trágyázás, mint ezen szá­mokból látszik, egyike a rajnai szőlőművelés legsúlyobb kiadásainak. Azon eszközök és szerszámok, melyekkel a rajnai szölőműves szőlejének megmunkálása és ültetése körül él, a már ismertetett vaskapocson (Karst) kívül, az úgynevezett Hacke, Pi­ckel, Schippe, Stückeleisen, és Stückeise­n. A Hacke semmi más, mint egy nehéz i­r­­t­ó­k­a­p­a, a régi szőlők irtására; nyele 3­2 láb, a kapa vasa pedig 10 hüvelynyi hosszú. Ir­­tókapa a P­i­c­k­e­l is, csakhogy egy foga s he­gyes. A Schippe — egy vaslapát, 5 lábnyi hosszú nyélen, s szolgál a földnek kihányására rigo­­lozásoknál; nyele egy kissé visszafelé haj­lított , hogy annál könnyebben lehessen vele a mélységben dolgozni. — A S­­­ü­c­k­el­ei­s­e­n, másképen Setzeisen: földfúró, a si­ma vessző ültetéséhez ; ezen fúrónak egyik fo­gantyúján egy kis vaskapa is van, hogy ha a fúrásnál akadály mutatkozik, azt a munkás a kapocska segélyével azonnal eltávolithassa, a hossza ezen fúrónak 2 V4—2 V2 láb. — A Stückeisen végül azon eszköz, melylyel a karókat a földbe nyomni szokták; k­e­n­­gyelszerü vas ez, egy vaskapocscsa­, melylyel a munkás a karót megfogván, azt lábá­nak segélyével nyomja a földbe; agyag talajo­kon igen czélszerü eszköz. Liszt Ferencz levele báró Prónay Gáborhoz. Báró Prónay Gábor ur , míg a, mint zenedei elnök, a napokban a következő levelet (eredetije franczia) kapta Liszt Ferencz hazánkfiától, válaszul a budapesti zenede által hozzá intézett azon felhívásra, tenné át rendes lakását Pestre : „Róma, 1862. nov. 9-én. Tisztelt ur ! Önnek mult sept. 26-án kelt becses levele csak October végén jutott kezeimhez. Hozzájárult ezen elké­­séshez gyöngélkedésem is. Szolgáljanak ezek számomra mentségül. Legyen szabad először is köszönetemet nyil­vánítani azért, hogy ön­magát tolmácsolójává téve azon jóindulatú s részvevő érzelmeknek, melyekkel irántam, a budapesti hangászegyleti zenébe viseltetik. Én erre annál inkább büszke vagyok, miután egy sajnos esemény é­szrevetette velem, hogy a közvélemény az én ártalmamra tévedésbe jutott, és hogy engem számosan félre­értettek, gyanúsítva nemcsak szándékomat, ha­nem, a mi több, valódi és rendületlen honszere­­tetemet is. Ez volt valóban legnyomasztóbb mind­azon sokféle viszás esetek között, melyekkel életpályámon találkoztam. Nem valók rá semmi­képen elkészülve, mert közelben és távolban szivem mindig kedves hazánkért dobogott! De hogyan is lehetne ez másképen ? Mert ha nem is tekinteném azon köteléket, mely minden embert, kinek szive helyén van, hazájához csa­tol ; — nem tartozom-e én az enyimnek rend­kívüli ragaszkodással ? Nem tőle származott-e nagy részből azon cse­kély erő, melyet magamban érzek ? Kik juttat­­tatták volna atyámat azon helyzetbe, hogy en­gem Bécsbe, Párnéba küldhessen, csekély tehet­ségeimnek kifejtésére, ha nem lett volna már zsenge koromban számos magyar országnagynak: Amadé, Szapáry, Erdődy, Eszterházy Mihály, Apponyi grófoknak, Kiss bárónak — bőkezüsé­­gök számomra gyümölcsöző ? Későbben 1840 folytán, midőn először vissza­kerültem Pestre, nem honfitársaimnak irántami magasztos rokonszenve volt-e az, mi engem ala­csony sorsomból kiragadva, állapotomnak szo­kásos színvonalán fölülemelt ? És még újabb időkben is, nemde Scitovszky ő eminentiájának, Magyarország herczegprímá­­sának köszönhetem­­, hogy zeneműveimnek egyike, melyhez az „Esztergomi mise“ neve van kapcsolva, a vallásos és nemzeti ünne­pélyeknek egyik legnagyobbszerűbbjénél adat­hatott? Igenis, ő eminentiájának, ki nem hajtott semmit az erre nézve én ellenem terjesztgetett beszédekre ?­­ Ily emlékezetek,tisztelt úr, nemhogy elhalóvá nyúlnának, sőt inkább annál szorosabban hozzá kapcsolják a hazához azt, ki általuk annyira megtisztelve, de lekötelezve is érzi magát, s kire azoknál fogva oly felelősség terhe nehezedik, melynek magasztosságát teljes mivoltában s ma­gamra nézve egész élénkséggel érzem. Magyarországnak szellemi világa épen úgy, mint földe, dúsgazdag, épen oly termékeny , s Istentől egyképen meg van áldva. Egyik, mint másik, szükségli a hozzá illő, szabályszerű s a már tökéletességbe menő haladáshoz idomított mivelődést. Hogy pedig ön levelének tartalmához, a zené­­szethez térjek, bizonyosan legnagyobb mértékben megjutalmazva érezném magamat, ha annak hazánkbani fejlesztéséhez járulhatnék, s ha úgy, mint ön, tisztelt úr, javasolja, közvetlenebbül csat­lakozhatnám teljes képességemmel az ön által valósított javításokhoz, versenytársa az ön által kivívott érdemeknek. De, mély sajnálatomra, erőmet teljesen fölülmúló körülmények gördülnek elém. Felesleges volna ezeknek fölszámlálása, s habár vonakodva, magamat alájuk kell vetnem. De legalább had reméljem, hogy a lekötelezett­ség, mely miatt gátoltatom megfelelni ön meg­hívásának, még­sem leend egyszersmind ellentét­ben azon elédesebb óhajtásommal, hogy majdan visszatérjek hazánkba, nem repke vándornak, s nem is tehetlen aggnate alakjában, hanem mint annak erélyes és hű fia, lelkesítve ugyanazon érzelmektől, melyekkel eltelve egykor Dante Florencz után sóhajtozva így kiáltott fel : „Visszatér a költő, hogy ugyanott, hol egykor megkereszteltetett, szemfedelet is nyerhessen.“ Azon kéréssel, fejezné ki a budapesti hangász­­egylet bizottmányának hálás köszönetemet, ma­radok stb.“ Gazdasági­a­k,fresk. tudósítások. Pest, nov. 21. Folyton havazik, de egyszer­smind olvad is. A vízállás lényegesen nem vál­tozott. Gabnavásárunkon tegnap nagy csendesség, pangás uralkodók. Nevezetesebb vétel egy­etlen egy sem jött tudomásra, mindazáltal a búza ára szilárdul áll, s olcsóbbért nem lehetne kapni, mint a hét elejéi). Tán a beállott téli idő— mely a szállításra alkalmatlan — okozza ezt. Győr, november 19 én. A legutóbbi bécsi vásáron a gabonának nagyon gyenge kelete volt, úgy hogy a búzának ára 5—10, s a zabé 3—4 krral is alábbszállott. A többi czikkeknél nem történt valami lényeges változás. Az üzletet il­letőleg sem jelenthetünk örvendetest, mert min­den pang s az alább elősorolt árakon alig voltak némi csekély vásárlások. A víz apad, az idő hideg és ködös, az éjjel dér is volt. Az árak kö­vetkezőkép jelölhetők : Bánáti búza 6 86—87 fon. 4 ft 50—90 kr,­­bácskai búza 6 83 —85 fon. 3 ft 70—90 kr, magyar búza 84—87 fon. 3 ft 80 kr—4 ft 30 kr, rozs 75—79 fon. 2 ft 70—90 kr, serfőző árpa 66—70 fon. 1 ft 90 kr—2 ft 10 kr, takarmány­ árpa 62—64 fon. 1 ft 70—85 kr, kukoricza út 79—83 fon. 2 ft 15—35 kr, zab­ó 47—49 fon. 1 ft 62—85 kr, zab uj 43—47 fon. 1 ft 43—52 kr. K­u­n-S­z.-M­i­k­l­ó­s, nov. 14. —időjárásunk esőtlen, mi a vetésekre nézve rosz hatással van, nem lévén a földnek semmi nedvessége, éltető erőt a vetemény nem n­y­er bet, s igy igen satnyák őszi vetéseink. — A gabna­ ára a kedvezőtlen időjárás dácsára is tetemesen csökkent; a tiszta búza pesti mérője 5 ft 50—70 kr, rozs 4—5 ft, árpa 4 ft—4 ft 25 kr, zab 1 ft 80 kr, kukoricza szemes 4—5 ft, burgonya egy zsákkal 1 ft, sőt 80 krért is kapható. Különfélék. Pest, nov. 21. * Szathmáry Károly a „Magyarország“ szerkesztője, T­o­r­d­a­y Ede, ugyanannak mun­katársa,­­ Enich Gusztáv, mint a „Bolond Miska“ kiadója a már jelentett megkegyelmezés folytán tegnap délután kibocsáttattak börtönükből. Szilágyi Virgil és Mezei Lipót kibocsá­tása iránt is távirati tudósítás küldetett Pétervá­­radra. * A magyar tudományos akadémia a zágrábi múzeum számára 49 darab saját kiadványa ma­gyar munkát küldött, a melyek között igen nagy becsüek is valának. Az ajándék nagy köszönettel fogadtatott. ^ * A nemzeti körnek ma­g.­u folytatva tartott közgyűlésén jelenté a szavazatvizsgáló bizottmány, hogy első igazgatóvá Th­a­­­s­z Elek, másodi­­z­gatóvá Rock Szilárd és harmadigazgatóvá Kar­csa­y Ferencz általános szavazattöbbséggel újra megválasztalák. A választmányi tagokat illető szavazatokkal a bizottmány még nem fejezhette be munkálatait, azonban a már eddig észlelt ered­ményből bizton következtethetni, hogy a választ­mány is megmaradand­ó régi.­­ A közgyűlés a tegnap említett jótékonysági adakozásokon kívül a székesfehérvári ásatások költségeihez is 100 fttal járult. Az ezen ajánlat által tanúsított nemes ér­dekeltséget Henselmann Imre ur, az ar­­chaeologiai társulat tagja s az ásatások tényleges vezetője,megköszönvén, ajánlkozott,hogy a nemzeti kör helyiségeiben az ásatások mibenlétéről előadást tartana. A közgyűlés jeles tudósunk ez ajánlatát köszönettel fogadá , s az előadás idejéül a hol­naputáni nap vasárnap, délutánra tűzetett ki, a­mikor is a közgyűlés 3 órakor a választmányi ta­gok névsorának felolvasásával, s a végzések hi­telesítésével néhány percz alatt be fogván fejez­tetni ,Henszelmann úr felolvasása kö­vetkezik. Az ásatások nagyszerű rajzai is be fog­nak ez alkalommal m­utattatni.­­ Ily általános érdekű felolvasásokra a közgyűlés általában min­dig nyitvaállónak jelenté ki a kör nagy teremét; a felolvasni akarónak azonban szükség előbb a választmánynak jelentést tennie, s csak ha ez megbízik felolvasási képességében­­ történhetik meg az előadás. — Elhatároztatott még, hogy az Izsó által készített Arany János- és Egres­­sy Gábor-mellszobrok megszerettessenek, s a termekben Széchenyié és Kazinczyé mellé felál­­littassanak. * Az erdélyi vaspályára vonatko­zólag a „Kr. Ztung“ írja eov. 10 röl : Leonhard F. és Böhm A. vaspályás mérnök urak, kik a mi pályavonalunknak a határszéltől Segesvárig való trach­ozását elvállalták, megoldák feladatukat, s tegnapelőtt i­ de Brassóba visszatértek. A mérnök urak közelebbi napokban elvégzik munkájuk ki­­dolgozását s felküldik Bécsbe. Ezen munkálatok a nov. 22-én Pesten tartandó gazdasági egyleti gy­űlés tanácskozmányának fontos tárgyát képez­hetnék, miután most világosan kitűnik, hogy ama Schimke féle vélemény csak pártmunkálat volt, mely a nagyvárad-kolozsvár brassói vonal ellen a közvélemény előtt halálos döfést intézett. Techni­kai szempontból mint tény világosan bebizonyult már most, hogy a nagyvárad-kolozsvár brassói vo­nal semmi nehézséget sem merít fel, s hogy a pá­lyaépítés nálunk oly könnyen létesíthető, mint ta­lán egy országában sem a birodalomnak. Minden építési anyag teljes bőségben és a legmérsékeltebb áron kapható, a talaj pedig a legkedvezőbb minő­ségű. Végül írja az említett brassói német lap, hogy a brassói vaspálya comité Roth udvari taná­csos és Manger Károly keresk. és iparkamrai el­nök urakat megválasztotta a végett, hogy a pesti gyűlésen mint küldöttek jelenjenek meg, s el is látta őket a pályaépítés érdekében a leggyakorla­tibb javaslatokkal. — A Budapesti szemle előfi­zetőihez. — A Budapesti szemle újabb folya­mának két első füzete már rég készen van, s re­méljük, hogy az akadály, mely megjelenését eddig hátráltatá, minél előbb el lesz hárítva. A késede­lemért ez okból előfizetőink szives türelmét és el­nézését várjuk. — A Budapesti szem­le szerkesztősége. * A csütörtöki „Wiener Zig“ jelenti: Ő Fel­sége fenséges bátyjának, István főherczeg s al­­tábornagynak megengedni méltóztatott, hogy ő Fensége a neki adományozott belga királyi Leo­pold rend nagy keresztjét kardjaival együtt elfo­gadhatja s viselheti. *Schossberger S. W. helybeli nagy­­kereskedő, a lipótvárosi templom tovább építésére 500 ftot adományozott. *B. Reichenstein, a gr. Nádasdy meg­bízásából Erdélyben utazott udv. tanácsos, Szeben­­ből Kolozsvárra ment, majd onnét f. hó 17 k én visszaindult Bécsbe. * A mai „Wiener Zig“ jelenti, hogy ő Felsége megerősíté Nagy Sámuel wanoviczi superinten­­densnek és lelkésznek Magyarországban, az ingro­­vitzi reform, egyházkerület superintendensévé meg­választatását. Ránk nézve annyiban érdekes e je­lentés, a mennyiben főtiszt. Nagy Sámuel ur — legalább neve után ítélve — magyar ember. * A „Wien-­r­irg“ a cs. kir. kereskedelmi és népgazdászati minisztériumnak 1862. nov. 6-tól kelt rendeletét közli, mely az állami lóversenydi­­jakérti pályázatok eddigi szabályait módosítja. A pesti és kolozsvári gyepre 1863 tól bezárólag 65-ig érvényes szabályok következők : I. A pesti gyepre nézve. Első osztályú császárdij ezer darab cs. kir. ausztriai arany, kül és belhoni 3 éves mének és kanczák számára, tét 300 ft a. é , fele bánat, vagy csak 75 ft, ha a ló egy hóval a futás előtt visszahuzatik. Távolság 2 l/s ang. mért­föld. Teher 95 font, kanczákra 3 fonttal kevesebb. Anglia, Francziaország és Amerikában szüle­tett lovakra 5 fonttal, minden más külföldi lovakra 2 fonttal több. Lovakra, melyek egy versenyben 5000 ftig ter­jedő dijt nyertek, 5, két vagy több ily dijat nyert lóra 8 fonttal több. A bécsi első oszt. császárdij nyerőjére 4 fonttal több. A másod­osztályú 600 db arany császárdij nyerőjére 3, mind a két díj nyerőjére 6 fonttal több. Nem csoportozatos nyerések után a legnagyobb teher 8 font. Az anya vemhében behozott és belföldön szüle­tett csikók belföldieknek tekintendők, az egy éves korukban behozottakra és a belföldön pályafé­kezettekre még ezenfelül 2, a belföldön ellettek és pályaképzettekre 4 fonttal kevesebb. A második ló a rét- és bácatösz felét kapja 1000 a. é. st­észletig. A nevezés 1860. mart. 31 kén. 1863 ra mint „három éves“, 1864-re mint „két éves“, 1865-re és ettől mindig két évvel előbb, mint „egy éves.“ Második oszt. császárdij. A föltételek az eddigiek, csupán 2 mfd 21/1 mfd tá­volság helyett s a teherre nézve a 600 vagy 500 db arany császárdij nyerőjére 3, két vagy több ily dij nyerőjére 5 fonttal több. II A kolozsvári pályagyepre nézve: Első oszt. császárdij 500 db cs. kir. ausztr. arany, minden országbeli és minden korú mének és kanczákra három évestől feljebb ; tét 150 ft; fele bánat, de csak 40 ft, ha a futás előtt egy hóval történik a visszahúzás. A ki lovát egy évesnek nevezi, ez esetben 20 a. é. ft bánatot fiz­t. Távolság 20a ang. mértföld. Teher három évesekre 95 font, négy évesekre 111, öt évesekre és idősbekre 116 font, kanczák­ra 3 fonttal kevesebb. Anglia, Francziaország és Amerikában született lovakra 5 font, minden más külföldi lovakra 3 fonttal több. Lovakra, melyek 5000 frossdíjat nyer­tek, 5, több ily dij nyerőjére 8 fonttal több. Az 1000 aranyos császárdij nyerőjére 5, két vagy több dij nyerőjére 8 fonttal több. Egy 600 vagy 500 aranyos császárdij nyerőjére 2, két vagy több ily dij nyerőjére 5 fonttal­ több. A teher maximuma 8 font, nem halmazatos győztes futások után. Az anya vemhében importált és a belföldön született csikók belföldi lovaknak tekintetnek. E futásra kétévesekül nevezett lovakra 3, egy évesekül neveze­tekre 5 font teherkönnyebbség. Egyévesekül importált és belföldön trainirozott lovakra még 2, belföldön ellett és trainirozott lo­vakra 4 fonttal kevesebb. A második ló a tét- és bánatpénzek felét kapja. Nevezés mint eddig. Második osztályú császárdij. Feltételek mint eddig, de csak 2 mfd távolság 21/* mértföld helyett, s a teherre nézve egy 600 vagy 500 darab aranyos dij nyerőjére a teher 3 fonttal, két vagy több ily dij nyerőjére 5 fonttal több. * H­a­y­n­a­­­d Lajos erdélyi püspök ő excja a borbándi leégettek segélyére 200 ftot adományo­zott. — A gyulafehérvári r. kath. gymnásiumnak összesen 233 növendéke van, ezek közül 90 ma­gyar, 85 oláh, 29 német, 16 izraelita 2 szláv és 1 olasz. * Erdélyből hiteles kútfőből írják az „Org“­­nak, hogy közelebb a kolozs-, alsó- és felső-fehér­­megyei bizottmányokat is egybehivandják. — A belső szolnoki bizottmány szintén összehivatik. * A zalamegyei gazd.­egyesület rendes féléves közgyűlését f. hó 1- én tartotta N.­Kanizsán a

Next