Pesti Napló, 1862. november (13. évfolyam, 3818-3842. szám)

1862-11-22 / 3835. szám

269-3835 13ik évi folyam. Szombat, nov. 22.1862. Szerkesztési iroda : Ferencrijk tere 7-ikgám , 1-s5 emelet. 8 km' 'TASSaXI SSdSMi"r Kiadó-hivatal: Előfizetési föltételek : Ferenchefe terén 7-dik igám füldaeint. Vidékre, postán : Helyben, házhoz hordva . Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől tv- A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz , kiadása körüli Félévre . . . . 10 írt 60 kr. a. é. ga a . e. panaszok, hirdetmények) a kiadóhivatalhoz intézendők. Evnegyeora ... 6 irt 26 kr. a. é. Hirdetmények dija: 7 hasábos petit-sor egyszeri hirdetésnél 7 ujfer. Bélyegdij külön 30 njkr. Magánvita 6 hasábos petit-sor 26 njkr. PEST, november 21 1862. A magyar földhitel-intézet alapítóinak gyűlése. Nov. 21-kén folytattatott a közgyűlés. Lónyay Menyhért az alapszabályok azon pontja nyomán, mely szerint a jelen gyűlés föladta , az ügyvitelt rendezni, szabatos indokolás után a következő határozatokat indítványozta : A felügyelő bizottság megválasztatván, összeül, s elnökét és helyettes elnökét megválasztja. A felügyelő bizottság elnöksége magát az intézeti elnökséggel érintkezésbe teszi, hogy azon tárgyakban, melyeknél a felügyelőbizottság közreműködése kívántatik, az együttmunkálás kezdetét vehesse. Az elnökség az intézet rendezésére szükséges teendők elhatározása végett az intézeti elnökség vezetése mellett működendő rendező bizottmányt összehívja, melynek tagjai az intézeti két elnök, a felügyelő bizottság elnöke, két, a felügyelőbizottság által saját kebeléből választott tag, a két igazgató, a jogtanácsos és a közgyűlés jegyzője. Amennyiben a rendező bizottság ezen tanácskozása folyamában még az igazgatói állomások betöltve nem lennének, a bizottság véleményadás végett meghívhat tanácskozásaiba ily ügyekben tapasztalással bíró szakférfiakat. A rendező bizottság feladata : minden, az intézet első rendezéséhez szükséges intézkedéseket megtenni, a kezelési költségek mennyisége és fedezésének módja iránt, az intézet helyiségéről és felszereléséről gondoskodni, s az intézeti működés minden egyes részleteire vonatkozó utasítások kidolgoztatását eszközölni. Az utasítások kidolgozásánál következő eljárás követendő : Az egyes ügyszakok hivatalköre teendői és egymáshozi viszonyai az alapszabályokban és ügyviteli rendszabályokban lévén megszabva, ezek alapján a kölcsönügyi igazgató kidolgozandja minden, a záloglevelek, jövedékjegyek és pénztári utalványok készíttetésére, kibocsátására, a kölcsönügy nyilvántartására és kezelésére, a könyvvezetésre és számvitelre ; a pénzügyi igazgató pedig a hitel és bizományi szak vezetésére, a könyv- és számvitelre, a tartalék és törlesztési alapra, a jogtanácsos végre a jogügyletekre vonatkozó utasításokat, s azokat felülvizsgálat és helybenhagyás végett a rendező bizottság elé terjesztik. A rendező bizottság munkálatát befejezvén, az elnökség az alapítók közgyűlését összehívja, s a rendező bizottság munkálatát jóváhagyás végett a közgyűlés elé terjeszti. Az intézet vezető orgánumai dijjaztatása iránt, a felügyelő bizottság az elnökséggel folytatott értekezés után terjeszti javaslatát az alapítók közelebbi közgyűlése elé jóváhagyás végett. Az alárendelt tisztviselők fizetése iránt határozni az elnökséggel egyetértőleg az igazgatóság hatásköréhez tartozik. Miután az intézeti működések megkezdhetése a szabályok 32. §-a szerint vidéki bizottságok létezését feltételezi, addig is, míg a szabályok 35. §-a értelmében az intézet végleges szervezése véghezmehetne , a vidéki bizottságok ideiglenesen megalakítása szükséges. A rendezőbizottság tehát, tekintetbe vévén hazánk közigazgatási, földművelési és földértéki viszonyait, elosztja az országot oly egyes vidékekre, hol egy-egy vidéki bizottságnak felállítása szükségeltetik. Ez megtörténvén, az igazgatóság és felügyeleti bizottság vegyes tanácskozásaiban kijelöltetnek azon bizalmi férfiak, kik az egyes vidéki birtokosok köréből felkérendők, a végből, hogy addig is, míg a szabályok 35. §-a szerinti végleges rendezés megtörténnék, a vidéki bizottság teendőit vállalják magukra. A vidéki bizottságok teendőiről szóló utasítást az igazgatóság dolgozza ki, s a rendező bizottságnak felülvizsgálat és helybenhagyás végett előterjeszti. A fentebbi előmunkálatoknak febr.20-án be kell végeztetni, s ugyanaddig az intézeti elnökség és igazgatóság részéről egy különnyomtatott értesítésben köztudomásra kell hozatni mindannak , mit az intézettel akár kölcsönügyben, akár más czélból viszonyba lépni kívánó közönségnek tudnia szükséges, egyszersmind a rendező bizottságnak intézkednie kell, hogy az alapszabályok 98., 99. és 100. §§. nyomán a tartalékalap megalakítása is befejeztessék, s az Ő cs. k. Felsége által annak bővebb fölszerelésére az országos pénztárból kirendelt segélyezési első részlet folyóvá tétele, a tartalékalapba leendő átvétele iránti lépések megtörténjenek. A fentebbi előmunkálatok folyamában részint az alapszabályszerű választások, részint elnöki kinevezés útján betöltve lévén már az intézet működéséhez szükséges állomások és hivatalok, az intézet működése kezdetét veszi, mit az elnökség fog maga utján köztudomásra hozatni. Mindezen indítványozott határozatok közhelyesléssel fogadtattak. Ezek után kezdetét vette a szavazás a két elnökre, jogi tanácsosra és felügyelő bizottságra. A szavazatszedő bizottság elnökéül ifjúlg Eszterházy Pál kéretett fel. A szavazás eredménye holnap reggel 10 órakor fog közhírré tétetni, mikor a jelen közgyűlés befejeztetik. *) Beesni dolgok. A „Donau Zeitung“ egy monológot tart, melyben, a nélkül, hogy lapunkat megnevezné, nekünk felel. Annyira nem fogja fel helyzetünket, annyira nem érti viszonyainkat, hogy az országgyűlésre, mint a kiegyenlítés egyetlen illetékes eszközére, hivatkozásunkban alig lát egyebet némi taktikánál. „Már maga az a tény, úgymond, hogy az országgyűlés együtt van, hatalmas súlyt vetne az ultramagyar törekvések mérlegébe.“ „Előbb tehát, mielőtt az országgyűlés egybehivatik, azt az aggodalmat kell eloszlatni, hogy az újabb országgyűlés a közelebb felozlatottnak hibájába ne essék.“ A „Don Zeitung“ szerint ugyanis „absolut osztrákellenes negatio“ diktálta a múlt országgyűlési feliratokat , s e feliratokban legkisebb nyomát sem látja a közelítésnek. Az „esetről esetre való érintkezés“ abnormis eszköz, melynek feltétlen képtelenségét a magyarországi közvéleménynek át kell látnia. Addig semmi alapja az értekezésnek, íme, a „Donau Zeitung“ újabb czikkének lényege, rövid kivonatban. Az „Oesterreichische Ztung“ is közelebb áll hozzánk. Avagy nem elismerő-e e lap is már egy párszor, hogy a 61-diki feliratokban mégis volt némi fonal az értekezésre, amit jó lett volna felfogni? Avagy a közös érdekek megérintése, és pedig nem a merev jog, hanem a méltányosság alapján érintése — oly absolut osztrák-ellenes negatív-e, mint a „Donau Zeitung“ hirdeti? Avagy az esetről esetre való érintkezés, mely bizonyos formák közt háromszázadon által fennállott a magyar törvényhozás és az osztrák kormány közt, oly semmitévő, oly merőben abnormis eszme-e, hogy vele szóba sem érdemes állani ? S az országgyűlés, melyet, a mint mondok, őseink a sérelmek orvoslása legjobb módjának neveztek, mely annyiszor vezetett már, nehéz közjogi kérdések megoldására, feszült helyzetek megszüntetésére, csak arra szolgálhat-e, hogy az ultramagyar törekvések mérlegébe vessen súlyt? Panaszolják a Lajthán tubani lapok, hogy államférfiaink egy része, és pedig az a része, melylyel leginkább óhajtanának értekezni, makacsul hallgat. S midőn mi azt mondjuk, hogy e férfiak tétessenek oly helyzetbe, melyben, mint a nemzet megbizottainak, állásuknál fogva foglalkozniok kelljen azon nagy kérdésekkel, melyek megoldásra várnak, midőn mi e foglalkozástól, az országgyűlés hatásától az országra nagyobb eredményt várunk, mint a hírlapi polémiától, mely gyakran annyi tapintatlansággal foly, mint például a „Donauftung“ némely czikkeiben, vájjon nem egyéb szólt-e belőlünk azon utógondolatnál , hogy az ultramagyar törekvések mérlegébe súlyt vessünk ? Oly kérdések, melyeknek megítélését a Lajthán tubani elfogulatlan lapok ítélete alá teljes megnyugvással merjük terjeszteni. dúsításában is jelentett élénk diplomatiai érintkezés a turini és párisi kabinetek között, meg lehet nem csupán a római kérdést tárgyazza. Hogy a párisi kabinet e részben rendületlen, azt a turini kormány alkalmasint jobban tudja, mint bárki más — s tudván ennél fogva a diplomatiai kísérletek sikertelenségét is , a „Corresp.“ tudósítása inkább azt engedné sejtenünk, hogy másban működik a két kormány diplomatiája, mint a római kérdés jelenlegi megoldásában. Ami a félhivatalos „Correspondenz“nek az olasz hadi készületekre vonatkozó jelentését illeti, melyek indokát abban látja, hogy az ausztriai tengerészet statistikai kimutatása mély benyomást tett Olaszországban, az indokolás mintegy csak elleplezi a tudósítás czélját. Föltehetjük, hogy a „Correspondenz“, valamint a szintén miniszteriális színezetű „Rothschafter“, az olasz hadi készületeket azon czéllal teszik közzé, hogy igazolva legyen a bécsi minisztérium, mely közelebbről az ausztriai hadsereg létszámának jelen állapotban tartását szükségesnek mondá, főleg Olaszország hadi erejét hozván fel indokul. Különben hogyan lenne kimagyarázható, hogy a miniszteriális lapok ahelyett, hogy szokás szerint lepleznék a kívülről jövő fenyegetéseket, maguk az elsők, kik közönségük előtt a falra ördögöt festenek. Azonban, bár a miniszteriális lapok tudósításai nem lehetnek mentiek a tendentiától, úgy véljük, legfeljebb nagyitnak egy kevéssé. Az olasz hadi készületek valóban folyton folytak egész éven át; mindegyre jelenték hivatalosan is itt meg új ezredek fölállítását, a nemzetőrség felfegyverzését, begyakorlását. Közelebbről csakugyan még több jelét látjuk a harczias készületeknek. Habár Victor Emanuel közelebbi körutaiban, melyek katonai szemléknél egyebek nem voltak, kerülni akarta miniszterei tanácsára a kihívó demonstratiókat, megjárták azok demonstratióknak is, s annyit mindenesetre bizonyítnak , hogy az olasz nemzet nagy megelégedéssel veszi ezen országos haderő-kiállítást. Továbbá azon 500 millió kölcsön, melyet közelebbről a kormány szándékszik kérni a nemzettől, szintén harczias jelnek tekinthető. Korábbi tudósítások váltig erősítették, hogy különösen az államjavak eladása oly kárba helyezi az ország pénzügyeit, hogy kölcsönre nem lesz szükség, s íme, most azt mondják, hogy az ország pénzügyeinek rendbehozására nem kevesebb, mint fél milliárd kölcsön szükséges! — Föltehetjük már csak ezeknél fogva is, hogy az idézett tendentiásus tudósítások legalább egy részben tényeken alapulhatnak, ha tán túlzottak is. Pest, november 21-én. A „Scharff’s Correspondent“nek írják Turinból (valószínűen 17-ről), hogy miután már egy bizalmi férfiú küldetett volt Párisba, most Vimercau gróf is oda fog utazni. Azonban világos, hogy a Tuilleriák kabinetjének elhatározása nem lesz megrendíthető. A nápolyi tengerészeti arsenalban valódi lázas tevékenység uralkodik. A régi gőzösök új gépekkel láttatnak el. A „Scharff’s Correspondent“ ezen túl) Tegnapi első czikkünkben Majáth György ő axója neve helyett hibásan áll gr. Majláth, valamint gróf Barkóczy János neve helyett,szinte hibásan áll h. Barkóczy. Szerk. A legf. kegyelmi tény a „Sürgönyében így halik körül : O cs. k. Apos toli F er bé g ef. é. nov. 19 ki legfelsőbb kézirata által mindazon egyéneknek , kik a múlt évi november 5-kén Magyarországban felállított haditörvényszékek által, az ez alkalommal kibocsátott hirdetményben előadott bűntények miatt ítéltettek el, büntetésük hátralevő részét legkegyelmesebben elengedni méltóztatott. Ezen legfő kegyelmi határozat azon bűntényekre is kiterjed, melyek nyomtatványok által követtettek el , azonban nem foglalva bele az ez elítéléssel egybekötött egyéb következményeket. Szintúgy az ily bűntények miatt a katonai törvényszékek előtt folyamatban levő vizsgálatok is azonnal megszüntetendők. Végre a legfelsőbb kegyelmi tény jótékonyságát élvezik azon politikai menekültek is, kik anélkül, hogy büntetésmentes visszajövetelre előlegesen engedélyt nyertek volna, fé. nov. 19-éig hazatértek, amennyiben őket más, büntetésreméltó cselekedetek nem terhelik. Ezen legfelsőbb kegyelmi határozatok végrehajtásával, a hadügyminiszter úr közrehatása mellett, főkanczellár úr bízatott meg. A görög ügy. A „Patrie“-nak írják Münchenből, nov. 16. A bajor kormány semminemű hivatalos óvást nem adott ki még, csak a Görögországot védő három nagyhatalomnál fenntartá a dynastia azon jogait a görög trónra, melyeket az 1832. május 7 iki londoni szerződés biztosít. Sir John Mihlbank, Anglia müncheni képviselője, több értekezletet tartott b. Schrenkkel, a bajor külügyminiszterrel, s a leghatározottabban visszautasító Alfred herczeg jelöltségét, hozzátévén, hogy ő britt felsége, ha véleménye megkérdeztetnék, Luitpold bajor herczeg mellett nyilatkoznék Leuchtenberghg kizárására. Mondják, hogy lord Cowley sem más értelemben nyilatkozik Párisban, mint a müncheni angol követ, sőt határozottabban szállott. Másrészről sir J. Campbell, Anglia athenei követe, s a pyraeusi angol hajóállomás tisztjei nyíltan Alfred herczeg jelöltetése mellett izgatnak. Hogy lehessen megfejteni Anglia két különböző magatartását ugyanazon kérdésben ? — Az „Indépendance beige“ athenei levelei nem a tények újdonságánál fogva érdekesek, hanem mivel gyaníthatólag a görög ideiglenes kormány befolyásával hatnak. Minap közöltünk utánuk a görög forradalom történetére vonatkozó néhány érdekes tényt. Most kiegészítésül ugyanazon forrásból adunk némely, az eddigi tudósításokat részint megerősítő, részint helyreigazító adatot. A tudósítás nov. 7. kelt. A trónról lelépett dynastia utolsó peremeire nézve ezeket olvassuk : A király igen nehezen vette rá magát az elutazásra. Aztán Pyraeusba visszaérkezvén, partra akart szállani, meg lévén győződve, hogy az egész forradalom oly kis párt műve, melyen könnyű győzedelmet vehet. A nép, hogy a királyt kiábrándítsa, tömegesen akart Pyraeusba menni, hogy ellene nagy demonstratiót tegyen. Szerencsére Touchard franczia admirálnak, ki a helyzetbe be volt avatva, sikerült lebeszélnie a királyt, értésére adván, hogy annak teszi ki magát, hogy szeme láttára fogják lemészárolni azon embereket, kik mellette nyilatkoznak. A király engedett elvégre, s egy óvást adott ki , melyben kijelenti, hogy vérontás elkerülése végett kész odahagyni az országot, de a koronához való jogáról le nem mond. Koufos megérkezvén Patrasból, az ideiglenes kormány rendszeresen meg jön alapítva, miután Kanaris admirális engedett a közvélemény egyhangú és bő kívonatának. A kormány sietett az egész királyságban a beligazgatás gépezetének rendes működését biztosítani. Minden országos intézet nemzeti nevet nyert, a királyi palotához őrök neveztettek ki, kik megbizattak, hogy a király minden ingóságait kiadják , kivéve a régiségeket és levelezését. (Előadván levelező a katonai eskü ünnepélyét, Grivasra tér át). A nem rendes katonasághoz tartozó Grivas Tódor tábornok , ki Akarnaniában a mozgalom kezdője volt, komoly aggodalmakat okozott az ideiglenes kormánynak. Azt beszélték róla,hogy a régi függetlenségi háború e hőse, a korábbi pártemberek minden szokásait és elveit megtartotta. Mondták, hogy független uralomra vágyik, mi nagy bonyodalmakat idézett volna elő. Roufos hozzáindult Missolonnghiba, vele értekezendő , de csaknem ugyanakkor érkezett távirati tudósítás roszul létéről, és csakhamar haláláról. Közel 80 éves volt. Azonban, mond tudósító, méltatlan volna Grivas emlékezetén oly vádat hagyni, mely már alaptalannak bizonyult be. A tábornok Akarnaniában mintegy 3500 párthívét gyűjte össze, hogy a nemzeti mozgalomnak segítségére legyen. Missolounghihoz érvén, a polgármester (demarchos) a város kulcsait kivitte elébe. Azt felelte, hogy a szolgaság idejéből fennmaradt ezen szokás nem illik a jelen korba. Ő az elnyomott szabadság védelmére kelt, azon szándékkal, hogy tiszteletben tartassa a törvényt, rendet és a nemzet akaratát. Óhajtása : megmutatni Európának, hogy a görögök nem oly barbárok, mint némelyek rájuk fogják, a magaviseletök méltó követelt szabadságukhoz. Grivas, mihelyt a forradalom mindenütt véghez ment, s a központi kormány mindenütt elismertetett, azon volt, hogy önkényteseit haza bocsáthassa. 70,000 drachmát kért az ideiglenes kormánytól, hogy minden katonájának 20 drachmát adván, békén haza küldhesse őket. Ez volt egyetlen mód a zavar kikerülésére. A Grivas episodjáról elterjedt vélemény, túlzás és félreértés volt, az egész nem volt komoly esemény. A naupliai fölkelés meghiúsultának oka az volt, hogy a katonai elem volt benne uralkodó. A közelebbi fölkelésben a polgári elem bír túlsúlylyal. A nemzet minden osztálybeli polgárai mondák ki, a katonaság hozzájárultával, a dynastiának letételét. Ebben áll a siker titka. Egy angol lap azt mondja, e forradalom külső cselszövények műve. Márpedig Anglia, Oroszország s maga Bajorország mesterkedéseinek is csak felületes eredménye lehet vala. Ami az utóbbit illeti, tudva van, minő szabadelmű ígéreteket tett a bajor minisztérium az ellenzék embereinek azon esetre, ha a bajor uralkodóház trónkövetkezését fogadná el a nemzet. Ausztria és Francziaország nyíltan a volt kormányt pártolók. — A görög nemzet nagyon jól felfogta a dynastiaváltozás minden veszélyeit — ez világosan kitűnik a naupliai fölkelők programmjából. Ennélfogva csak Nauplia önmegadása után, mikor az utolsó szabadelvű miniszteri combinatio sikertelensége bebizonyítá a görögöknek, hogy a királytól nem várhatnak semmi változtatást a politikán, midőn Francziaország, követének magaviseletéből ítélve, úgy látszott nemcsak támogatja a dynastiát, hanem bátorítja is oly politika folytatására, mely iránta nemzet ellenszenvvel viseltetett. Csak ekkor támadt valódi ingerültség és gyűlölet maga a dynastia iránt, Ő jött létre a nemzet minden osztályaiban, az ország egyik végétől a másikig, azon egyetértés, mely a forradalmat vonta maga után. Mondják, hogy a londoni görögök 2,000,000 frank kölcsönt ajánlottak fel az ideiglenes kormánynak évenkénti 3 percent kamattal. Pyraeusba két angol sorhajó érkezett, „Queen“ és „Marlborough“. A legnagyobb Csend uralkodik folyvást. Az alföldi vaspálya érdekében. Rigicza, november 1.1862. *) Midőn folyó évi augustus hó derekán Nyugat- Európa egy részében tett külföldi utazásomból hazatérve, a Zrínyi gőzhajóból Bajánál partra szállottam, csakhamar örömteljes meglepetéssel szemléltem az elutazásomkor alig emlegetett s hallomásként megérkezésem előtt néhány nappal előbb a villanysodronynyal együtt akkoriban még csak Garáig felállított távirdai oszlopokat, fokozott örömmel tértem vissza tehát tűzhelyemhez, s nem ok nélkül, mert midőn megyénknek *) E czikk egy, mind területileg, mind nemzetgazdaságilag fontos vidék helybeli érdekeit tárgyalván, jónak láttuk azt lapunkba minden megjegyzés nélkül felvenni, saját észrevételeinket későbbre tartván fenn. Szerk. badkán át a szegedi, Baján, Zomboron s Bezdánon egy része ez által már néhány hét múltával Szaát pedig a mohácsi vasútvonallal kapcsolatba hozatott , azt a Bácsmegyét majdan átszelő vasútvonal előpostájául tekintem. Igen helyesen jegyze meg tehát e lapokban Pap Zs.ur Bajáról,hogy Trefort Ágoston urnak ugyan a „Pesti Napló“ 243-ik sz. helyes tapintattal közétett e tárgybani jeles értekezése : „miszerint Erdélyt s a tiszántúli részeket — a Bánságot beleértve — szükségkép ősze kell kötni az adriai tengerrel akkép, hogy a vonal Bácskán keresztül a Dunához vezettetnék, s hogy ezen vonal — igen talpraesett elnevezéssel — „alföldi vaspálya nevet nyerne“, vidékünkön a legnagyobb örömmel üdvözöltetett. Ezen korszerű eszmének üdvös voltát Bácskának 1700 ménföldet s majdnem 500,000 lelket számláló mindennemű gabnát s egyébb hasznos növényt kiszámithatlan mennyiségben megtermő dúsföldén mindenki, ki a közjó előmozdításának hasznosságáért buzogva, ezt szívében hordja, belátja, mi oknál fogva bizton állítni lehet, hogy annak idején, ha majd a csirájából életre fakadt növényt fejleszteni kell, e megyének minden, még a kijelölendő vonaltól távolabb eső fia is, átgondolván ezen, a megye pangásban sietett ütemeibe nemcsak új életet öntő, nagyszerű, de tekintve országos átalakulási korszakunkban jövőnkre nézve is kimondhatlan jótékonyságot magvában rejtő vállalatunk óriás horderejét, tehetségéhez képest, minden magánérdek mellőttével, nemes versenyzés s önfeláldozással, annak mielőbbi valósítására segédkezet nyújtani kész leend. Midőn tehát kétségbe alig vonható , hogy az egész hazára nézve igenis jelentékeny s üdvös következményeket fog méhében hordani azon vasúti vállalat, mely a keleti részeket a gyorsitott közlekedés ezen hatalmas közege által szoros kapcsolatba hozni fogja — az esetben pedig, ha e terv valósíttatik, arról: várjon megyénkre a dülföldünket áthasitó vasúti élénk forgalom által fog-e, s milyen előny, reánk háromolni — észszerűen kételkedni épen nem lehetne, alólírt azon egyszerű okból , miszerint ily nagyszerű eszme megpendítésénél, bárkinek is a tárgyhözi nyilatkozata csak kívánatos lehet, hallgatni tehát épen nem, de igenis, úgy, mint felfogásakint jónak látja, ahol szóllni polgári kötelessége, a midőn igénytelen e tárgybani véleményem előterjeszteni bátorkodom , egyszersmind ez ügyben a nállamnál avatottabbakat és szakértőket — az a körüli egyszerű magánnézeteimnek bármi tekintetbeni hiányaságáért, ildomos elnézésre felkérem. A roppant területek népessége tekintetéből kis országot előtüntető Bács Bodrogh megyének vasúttal leendő átszelése, s kereskedelmének ez általi élénkítése érdemében a megfogamzott eszmének végrehajtásakor fölmerülendő különféle nézetek tömkelegéből — ha nem csalódom — három fő nézet fog a kivitel mérlegében legtöbb súlyra emelkedni, ugyanis : 1- szer : Szegedtől kezdve megállapitni azon útirányt s pontot, melyen azt a Duna túlpartjára legczélszerűbben átvezetni lehessen. 2- szer: A népesség, kereskedelem s politikai helyzet éltében irányt adó városaink s helyeinknek azzali összekapcsolása. 3 szót : Kijelölni azon vonalakat, melyeknek létrehozatala — szem előtt tartván a belforgalom, kivitel, vagy behozatalra legelőnyösebb pontokat — legkevesebb költséggel jár. Mielőtt e kérdések megoldásához tüzetesen hozzászólni iparkodnám, a Bácskán átvezetendő vasút érdekében, bátor vagyok e tekintetben olyan, nemcsak reánk, de az egész hazára üdvöt magában rejtő előnyt egyszersmind annak kapcsában kilátásba helyezni, s illetőleg annak figyelembe vételére a tisztelt közönséget fölhívni, melynek teljesülése, igaz, hogy még tán csak a távol jövőnek van fönntartva , mindazáltal az jelen napjainkban is annyi érdekkel bír , hogy azt a hazai jövő anyagi jólét égető kérdéseinek keretében gondosan fönntartani igenis szükségesnek vélem. Ha hazánk térképén eddigelé elterülő vasutak hálózatára egy pillantást teszünk, azon bizonyos, még szemeinket is mintegy némileg sértő hézagos hiányosság szűnik elénk, hogy migyen a fővárostól, mint központtól, az észak minden iránya felé a gőzmozdonynak tényleg vagy tervileg itt nyittatott, eddig nemcsak megyénk, de átalában véve Pesttől lefelé majdnem az egész Duna és Tisza közti, a haza szélső déli pontjáig lenyúló, s a természettől oly bőven megáldott országrész e tekintetben árva elszigeteltségben hagyatott. Igaz, hogy Trefort Ágoston úrnak az alföldi vaspálya érdekében közzétett jeles értekezése folytán alapos okunk van hinni azt , hogy megyénk egy része már a közel jövőben a vasút áldásaiban részesíttetni fog, a miért — kivált ha a dolog miképi kivitelének kérdése kedvezően elintézve lesz — nekie s az illetőknek előre is köszönetet szavaznunk kell, de szerintem a szőnyegen levő, s oly melegen felkarolt országos kérdésen kívül , miszerint a hazai keleti részek a nyugatiakkal vaspálya által összekötendők lennének, — van egy másik is, mi szinte megfontolást érdemel, s habár ennek megoldása — mint fent érintem — még tán csak a messzeeső távol jövőnek van fönntartva, amt, ezen vagy más okból végkép elejteni, szerintem káros lenne, s ez : „hazánk fővárosától Budapesttől Baján s Újvidéken át Zimonyig vasutat építni, ennek országunkra háramlandó roppant előnye bizonyára kimondhatlan lesz kiválólag az esetben, ha — minek létrejövetele iránt hitem törhetlen — Nándorfehérvár Konstantinápolylyal vasút által fog kapcsolatba jöni.“ Visszatérvén előbb felállított kérdéseimbe.