Pesti Napló, 1863. január (14. évfolyam, 3866-3890. szám)

1863-01-14 / 3875. szám

10-3875 14-ik évi folyam. Szerda, január 14.1863. Szerkesztési iroda: Ferencziek tere 7-ik szám, 1-ső emelet. E lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kiadó-hivatal: Ferencziek terén 7-dik szám földszint. A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz, kiadása körüli panaszok, hirdetmények) a kiadó­hivatalhoz intézendők. Előfizetési föltételek : Vidékre, postán : Helyben, házhoz hordva­­ félévre . . . . 10 frt 50 kr o. é. Évnegyedre ... 5 frt 25 kr o. é. Hirdetmények dija : 7 hasábos petit-sor egyszeri hirdetésnél 7 uj kr. Bélyegdij külön 30 uj kr. Magánvita 5 hasábos petit-sor 25 uj kr. Előfizetési fölhívás „PESTI NAPLÓ“ 1863. évi folyamára. Előfizetési ár:, január-júniusi félévre 10 ft 50 kr. j­an.—mart. negyedévre 5 ft 25 kr. A „Pesti Napló“ kiadóhivatala. PEST , január 14. 1862. Bécsi dolgok. A bécsi községtanács küldöttségét, a választók összejövetelére vonatkozó tila­lom megszüntetése ügyében, jan. 12-én fogadta az államminiszter. Ő excja, mint az „Österr. Zrg“ írja, azt mondá , hogy „alkotmányos államban mindenekelőtt a törvényességet és törvényt kell szem előtt tartani. A kormány megmutatta, hogy az egyesületi törvényt, a­mint fenn­áll, lehetőleg szabadelvűen kezeli. De a választók nem képeznek egyesületet; gyű­­lések sem választó gyűlés most, hanem tisztán népgyűlésnek tekinthető, a­mit a törvény nem enged meg. A bécsi han­gulat mellett a kormány legkevésbbé sem tarthatna ugyan ily gyűlések tartásától , de az államminiszter úr több ilyen, a ha­tóságok félreértése folytán Csehországban tartott választó gyűlés jegyzőkönyvét látta, melyekben indítványok alakjában utasítások adattak, és pedig oly dolgok­ban, mint a katonai szolgálat idejének és a váltságpénznek alábbszállítása stb., a­mi nyilván alkotmányellenes.“ A „Neuste „Nachr.“ megengedi, hogy a törvény szoros értelme, vagyis inkább azon rendelmény, melyet az államminisz­ter 1861-ben, régibb normatívumok alap­ján, kibocsátott, betiltja a választók min­den összejövetelét, csupán a választásra engedvén meg. A Bach-féle kormány alatt politikai egyesülési és gyülésezési jogról szó sem lehete, és sajnos, hogy a reichs­­rath 20 hónapi ülésezés alatt nem talált annyi üres időt, hogy e hiányt pótolja. Törvény szempontjából tehát Polonius­­sal azt mondja a „N. Nachr.“ : „Az igaz, szomorú dolog, szomorú, hogy igaz!“ Tisztán alkotmányos szempontból azon­ban máskép kellene állania a dolognak a tilalmat illetőleg. Azonban e térre nem akar átmenni az idéztükt lap, ismervén a veszélyeket, melyekkel az ily kritikai vizsgálatok jelenleg az osztrák journalis­­tikára nézve járnak. Óhajtja azonban a „Neuste N.“, hogy a bécsi államtanács hivatkozását a „kevésbbé jól értesült ál­lamminisztertől a jobban értesült állam­miniszterrel, jó eredmény kövesse, habár ringatja magát az idéztük lap vérmes re­ményekben, hogy ez óhajtása teljesül. Fentebb közöltük már az eredményt. A bécsi lapokban látjuk, hogy míg a sziléziai landtagon a naplók és a jegyző­könyvek szláv nyelvekre fordítása, mint kifejezték, opportunitási okokból mellőz­­tetett, a karinthiai landtagon pártolásra is alig talált Einspieler követ indítványa, hogy a jegyzőkönyveket szláv nyelvre fordítsák­­hez közelebb juttat; elenyésztessem a diploma­ta térképeiről a régi peres kérdéseket, hogy a súrlódásokra való ürügyek elenyészszenek, s végre bátran lépjek föl elégtételért minden lo­bogónkon ejtett sérelem és honfiainknak okozott kár miatt. Nézzék most önök, minő módon en­gedtetett meg nekem a körülmények által ez el­vek alkalmazása. Keleten a dunai tartományok népsé­geinek azon kivonata, hogy egy népet képezze­nek, nem hagyható bennünket érzéketlenül, s támogatásunk azok egyesülésének megszilárdí­tását eszközlé. Támogattuk mind­azt, a­mi a szerb, montenegrói és astriai keresz­tyének panaszaiban alapos volt, a­nélkül, hogy az ottomán porta jogait félre ismertük volna. F­egy­vereink védelmezték Olaszország függetlenségét, a­nélkül, hogy a forradalommal szövetkeztünk, hogy egykori ellenfelünk iránti jó viszonyainkat a csatatéren túl megzavartuk, hogy a szent atyát elhagytuk volna, kit támo­gatni korábbi kötelezettségeink s becsületünk parancsolok. Elnyomtuk a viszályokat,melyek Sp­a­ny­o­lo­r­­s­z­á­g­b­a­n részint a határok rendezetlenségéből, részint az 1823-k i adósságból, és Svájczban a Dapp-völgy miatti nehézségekből eredhet­nek. Anglia, Belgium, Porosz- és Olaszországgal, valamint Svájczczal kereskedelmi szer­ződések köttettek, vagy a megkötés előesté­jén állnak. Végre a C­h­in­á­b­a, Cochinchinába és Mexicóba tett expeditiók bizonyítják, hogy nincs oly távol eső vidék, hol Francziaország becsülete ellen intézett támadás büntetlenül ma­radna. Hasonló tények nem történhetnek a nélkül, hogy bonyodalmak ne idéztessenek elő; azon­ban a kötelesség halad közepette a szirteknek is; mindazáltal Francziaország két tartomány­nyal nagyobbodott: a sorompók, melyek ben­nünket szomszédunktól elválasztanak, lehulltak, széles tér nyílik cselekvőségünknek a távol Ke­leten ; s mi jobb a hódításnál, igényt szereztünk a népek rokonszenvére, a­nélkül, hogy a kormá­nyok bizalmát és tiszteletét elvesztettük volna. Az épen lefolyt évben megengedtetett nekem a souverainek nagyobb részével összejöni, s ezen összejövetelekből barátságos viszonyok fej­lődtek, melyek megannyi zálogai Európa béké­jének. Ezen béke a Görögország­ban kifej­lett események következtében sem fog alkalma­sint megzavartatni. A múltnak ezen összevont előadása kezeske­dik önöknek a jövőért, s daczára a hátrányos események nyomásának, önök elismerik, hogy magamtartásában ugyanazon irányt szilárdan követtem.­­. A­mi különösebben a belső helyzetet illeti, egy részről — mennyire tőlem függött — egy teljes amnestia által akartam polgá­ri viszályaink emlékét eltörölni, és más rész­ről a nagy államtestek fontosságát emelni.­­ Meghívtam önöket, hogy az ügyek me­netében közvetlenebb részt vegyenek; tanács­kozásaikat elláttam mindazon biztosítékokkal, melyeket a vitatkozás szabadsága igénybe ve­hetne. Lemondtam egy, akkorig nélkülözhetlen­­nek hitt előjogról, s megengedem a törvényhozó testnek, hogy a kiadások felett korlátlanul ellen­őrködjék, hogy azon alapoknak, melyeken a köz­hitel fekszik, nagyobb szilárdság adassék. Vé­gül, hogy pénzügyeinken könnyíttessék, úgy a szárazföldi, mint a tengeri haderő szűkebb arány­ba helyeztetett vissza. A függő adósság megkevesbíttethetett,s a ren­­tek átváltoztatásának eredményében nagy lépés tétetett az államadósság unificatiójára. Az indirect bevételek a jólét emelkedése folytán szakadatla­nul szaporodnak, s a császárság állapota világa­­lenne, ha közbe nem jó az amerikai háború, hogy indusztriánk egyik leggazdagabb forrását kiszik­­kaszsza. A munkának kényszerítetett megakadá­sa több ponton gondosságunkra méltó nyomort idézett elő, melyben segélnünk kell azokat, kik a szerencsétlenséget megadással viselik, mely , hogy megszűnjék, nem tőlünk függ. Mindazáltal megkisértem mégis túl az atlanti tengerre oly javaslatokat juttatni el, melyeket rokonszenv sugalmazott ; azonban, minthogy a nagy tengeri hatalmak ezúttal még nem szán­­haták magukat el, hogy velem társuljanak, kény­telen voltam azon közbenjárás indítványát, mely a vérontás feltartóztatását s az ország kimerítését czélra, kedvezőbb időre halasztani el. Nem fogok önökkel több közigazgatási javítá­sok részleteibe bocsátkozni, a­milyenek például a hadseregtartalék létrehozása, a flotta átalakí­tása, a szegényebb osztályok számára tett ked­vező intézkedések, a nagyszerű közmunkák, a földművelésre, tudományokra és művészetekre való ösztönzések, a gyarmatok jólétének fenntar­tása, mindamellett, hogy a feketék kivándorlása végkép meg lön szüntetve; afrikai birtokaink megszilárdítása azon gondoskodásunk által, hogy az arab nép hajlamát mind jobban-jobban meg­­nyerjük, és az által, hogy gyarmatosainkat meg­védj­ük. A császárság helyzetéről tett előterjesztés mindezen intézkedéseket közelebbről megfejten­­di önöknek. Önök mandátumaik végszakát még hasznos munkálatok által teendik emlékezetessé, s ha majd vissza fognak önök térni departement­­jaikba, ne hallgassák el önök, hogy ha mi sok akadályt legyőztünk, és sok fontos dolgot létre­hoztunk : ez a nagy államtestület odaengedő köz­reműködésének , s azon egyetértésnek kö­szönendő , a­mely közöttünk uralkodott; s hogy még nem kevésbé sok teendő marad hátra , hogy intézkedéseinket tökélyre vihes­­sük, az igaz eszméket elterjeszthessük , s az országot hozzá­szokta suk ahhoz , misze­rint önmagára számoljon. Mondják meg önök polgártársaiknak, hogy én folytonosan kész le­­ennek mindent elfogadni, a­mi a nagy többség érdeke, de ha szívünkön fekszik a megkezdett mű kivitelének megkönnyebbítése, elkerülése az összeütközéseknek, a melyek csak kellemet­lenségek szülőokai, s megszilárdítása az alkot­mánynak, mely az önök műve, úgy küldjenek az uj kamarába oly férfiakat, a milyenek önök, a­kik a mostani régimét utógondolat nélkül első­ 111. Napoleon trónbeszéde. A beszéd, melylyel Napoleon császár január 12-kén megnyitá a törvényhozótestület üléseit, ámbár telegráf útján kaptuk, úgy látszik egész terjedelmében közöltetik, a­mint következik : „Senator urak ! Képviselő urak ! A törvény­hozó testület utolsó ülésszakát nyitja meg. Az alkotmány meghatározta időt rövidebbre szabni, szerintem, az ország iránti hálátlanság volna. Nincs többé azon idő, mikor szükségesnek tar­tatott egy szerencsés közbejött eseményt arra használni fel, hogy a választók bizonyos korlá­tok­ számának szavazata biztosíttassák. Ma, mi­dőn mindenki szavaz, nincs meg a tömegekben a korábbi változékonyság s a meggyőződések nem alakulnak át a legcsekélyebb lehelletre, mely a politikai légkört mozgatni látszik. Mivel most utolszor gyűlünk egybe, nem fölösleges tekintetünket visszavetnük arra, a­mit együtt öt év óta tettünk , mert csak midőn némi tar­­tósságú korszakot veszünk együvé , vagyunk képesek méltányolni azon szellemet, mely az ügyek vezetésében uralkodott. — Rende­sen rejtett indokokat s titokteljes combina­­tiókat szeretnék keresni az uralkodók tettei­ben, holott azon politikám igen egyszerű volt, s abban állt, hogy Francziaország jóllétét és mo­rális nyomatékét (ascendant moral) visszaélés s a kezembe adott hatalom gyengítése nélkül emeljem. Ki­felé politikám az volt, hogy a jog és szer­ződések határai között a népeknek egy jobb jö­vendőhöz való legitim igényeit előmozdítsam, kereskedelmi viszonyainkat az országokkal ki­fejtsem, mi az érdekeknek nagyobb közösségé­t adják, a­kik a valódi hazaszeretet és korszel­lem által lelkesítve, saját függetlenségökben a kormány útját megvilágítják, és sohasem haboz­nak az állam stabilitását s a haza nagyságát a pártérdekek fölé emelni, eleibe tenni az ered­ménytelen küzdelmeknek.“ Pest, január 13. 1863. A „Kolozsvári Közlöny“ január 10-ki számában a következő igen érdekes czikk jelent meg: „(D) „Mi akadályozza ma, hogy egy jól ar­­rendirozott Sachsenland szerveztessék, s az ezen év január 14-én összegyűlendő szász nem­zeti egyetem egy országgyűlés minden tulaj­donságaival felruháztassék ?!“ Ezen kérdést teszi fel, a­mint múlt keddi la­punkban említettük, a „Herrn. Zig, vereinigt mit Lieb. Boten“ czímű lap jelen évi legelső szá­mában. Úgy látszik, ezen hirlapi felszólalás kiegészí­tője akart lenni a szász gróf azon köriratának, mely ama lap ugyanezen számában közölve van, és a mely csakugyan, ha lényegileg bele is ment, de szinteg nem akart még az egyetem gyűlésé­nek országgyűlési attribútumokat tulajdonítani, s megelégedett azzal, hogy a megyehatósági jog köpenye alá vonja a szándékba vett szervezésre és codificatióra irányzott felhívást. Ebből min­denesetre csak azt húzzuk ki, hogy a szászok grófja jobb­­diplomata, mint a föntemlített lap szerkesztője, ki fővel rohan és alkotmányunk utolsó bástyáinak lerombolására. Mi akadályozza tehát, hogy a szász egyetem egy országgyűlés attribútumaival ruháztassék fel? Felelet : minden, a­mi azóta történt, hogy Géza a szászokat a magyar királyság ezen vég­széleire megtelepítette, kiket éppen nem azért hozatott ide, hogy egy parod­ának beillő kis uj országot alapítsanak, hanem hogy egy puszta te­rületet be­népesítsenek. Igaz, hogy a különben mindig nagyrabecsülendő szász nemzet elhiva­­tása és érvénye is királyaink s fejedelmeink uralma alatt magasabb czélokra nőtte ki magát; s e nép, mely a maipart s kereskedést legélén­kebben képviseli e végterületeken, egyik legfon­tosabb tényezőjévé vált országos életünknek , mindamellett azt hiszszük, nem kicsinyeljük az­­­által e nemzettöredéket, ha azt mondjuk, hogy országalakító képességre még éppen nem nőtte ki magát, s eddigelé még Európában elég egy Szászország, úgy­­tudjuk, hogy maga a német bund sem kíván többet. De napjainkban úgy vagyunk, hogy a legna­gyobb képtelenségek ellenében is vitatkoznunk kel, mert hisz azt a gombát kell letépni, a­me­lyik nőni kezd alkotmányfánk gyökerei körül. Nem régen tépegetünk meg egy ily gombát, mely a Tiszáig akará kinyújtani nagy karimáju kalapját; s­em itt nő a másik, mely már egy or­szágrész szegletét akarja egy külön országgá potencirozni. A Babeltornya többé nem mese már előttünk. Az egyetértetlenség alatt nemcsak nyelve, de agyveleje is összezavarodik az emberiségnek , de Babeltornya annál kevésbbé fog valaha föl­­épülni. Mi gátolja a szászföldet, hogy külön ország legyen ? Gátolják positív törvényeink, melyek azon te­rületnek csakis a helyhatósági jogot biztosítják ekkorig, de a­melyek egyszersmind tiltják azt, hogy az ország integritása bármi módon megza­­vartassék, és a melyek minden legkisebb intéz­­vényi változtatásra nézve az uralkodó és ország­gyűlés együttes beleegyezését követelik. Gátolja a Szárm. törv. 3-ik r. 2-dik czime, mely a helyhatósági jogokat körül­írja, s me­lyeknek intézkedése csak kebli dolgokat tár­­gyazhat; statútumokat csak „super agrorum, pra­­torum, silvarum et fluviorum custodia, vei mplen­­dinorum statu, atque proventibus, et aliis eiusce­­modi rebus“ hozhat, a fent idézett törvény 5-dik §. szerint hatásköre csak az országos törvények hatáskörén belül terjed, s épen s nincs jogosítva arra, hogy magának, időszaki zivataros állapotok felhasználásával, az uralkodó és ország közös be­leegyezésén kívül bárminő új jogalapokat sze­rezzen. Gátolja a három nemzet uniója, s ennek jele­sen harmadik pontja, mely azt mondja, hogy az országgyűlésen az „ország szabadsága és törvé­nye megtartására egy értelemben legyen mind a három nemzet, hátravetvén a maga utilitását és privátumját.“ Gátolja az 1791-diki 11-dik törvényczikk, mely a szász székek követeit ugyanazon or­­szággyűlésen rendeli megjelenni, hová a ma­gyar és székely törvényhatóságok követei jelen­nek meg. Gátolja az 1848-ki 1-ső törvényczikk. Gátolja a császár ő felsége által 1860. October 20-kán kiadott diploma, melynek első pontjában ez van: „a törvények hozatalára, megváltoztatá­sára és megszüntetésére való jog általunk és utó­daink által csak a törvényesen e­g­y he­gy a 11 országgyűlések közreműködésével fog gyakoroltatni“; és a harmadik pont, mely­ben ez van: „még­pedig a magyar koronához tartozó királyságokban és országokban előbbi alkotmányaik értelmében“ (hozatnak a törvények.) A miből világosan látszik, hogy ő felsége is az előbbi alkotmányt akarta visszaál­lítani, s nem új országokat teremteni. Gátolja végül a szász territórium parányi volta. Ezer okot hozhatnánk még föl a mi gátolja azt, hogy a Sachsenland helyhatósági képvise­lete, országképviseleti joggal ruháztassék föl, de e kívánat oly nevetséges, hogy ellenében is hosszasabb jogi fejtegetés egészen felesle­ges. Vizsgáljuk meg inkább más oldalról a kérdést. Miért kellene a szász földnek önálló országgá alakulni? Mi szükség van reá, mert hisz min­dennek valami okért kell születnie , s miért szülessék tehát meg ez a kis Szászország saját Landtagjával. Ennek szükségességét a „Hermanstätdter Zei­tung, vereint mit Lieb. Boten“ következőleg in­dokolja. „A szász nemzet világos politikai belátással, szükséges meggyőződéssel, s egyszersmind teljes készséggel van az iránt, hogy az osztrák reichs­­ratbba küldenie kell; azonban az ő sorsa még mind egy erdélyi országgyűlés s annak esetleges­ségeihez van kötve“, de „mi akadályozza ma, hogy egy jól arrendírozott Sachsenland szervez­tessék, s a január 14-kén összeülendő szász nem­zeti egyetem egy országgyűlés teljes attribútu­maival ruháztassék föl.“ Ez az említett lap indokolása, mely úgy lát­szik annyira el van már csüggedve Erdélynek a Reichsrath iránti hangulata miatt, hogy azon czélra már az ezen óhajtástól lelkesülő parányi szögletet akarná országgá alakítani, mintha Ausz­triának büszkesége volna sok névleges orszá­­gocska felett uralkodnia. Egy nagyhatalmassá­got ily gyermekjátékokra nem fog a „Herrn. Zig“ megnyerni. A reichsrathba vágyakozással nem lehet ezen országos állásra törekvést indokolni. Ő felsége Erdélyt hívta meg a reichsrathba, s egyszersmind a februári pátensben intézkedett, mi fog történni, ha az országgyűlés nem választ oda képvise­lőket ? Akkor a közvetlen választás fog bekövetkezni, és Bécsben tisztában vannak arzal, hogy a szá­szok örömest mennek a birodalmi képviseletbe, s e czéljukat a közvetlen választás útján teljesleg elérhetik. Így tehát a reichsrathba küldés miatt nincs semmi ok arra, hogy a szász universitás land­­taggá promoveáltassék. Egyéb okot pedig az egyesített szász lap fel­hozni nem tud. Nem lévén tehát ok, nem is lehet okozat. Szabad tehát egy lélekzetet vennünk : az Oláhországtól a Tiszáig megmenekedünk,a Szász­országtól is a Szeben vizétől a nagy Küküllőig megmente a logika. Hanem figyelmeztetjük tisztelt kollegánkat lapja czimére : „Hermannstädter Zeitung, ver­eint mit Siebenbürger Boten.“ Mit jelent e czim? Egyesültek önök ketten, mert külön-külön nem élhettek a gyöngeség miatt; együttesen bizony­­nyal, legalább az anyagi kérdésekben, erősebbek lesznek. Még két lapot sem tudtak külön fenntartani; ugyan hogyan akarnak saját erejükön egy külön országot alapítani ? Lapjuk czímével igazolják, hogy az egyesülés erősbít és megtart, s lapuk elméletével mégis a szétszakadozásra törekszenek ! Ennyire különbö­zik-e gyakorlatuk elméletüktől ? Egyre figyelmeztetjük e lapok szerkesztőit, kiknek dynastikus érzését senki kétségbe nem hozhatja. Attila birodalma akkor pusztult el, mi­dőn a nagy király halála után annak mozaik néptöredékei külön-külön akarták önmagukat érvényesíteni. A birodalom elpusztult, de a vi­­szálkodó népek is utána pusztultak.“ A görög ügy. A január 1-jei „Grece“ czímű lap hű jelentést tesz azon köznyilatkozatokról, melyekkel Elliot angol biztost Athénében fogadták. Pontosan közli azon válaszokat, melyeket e diplomatiai biztos a hozzá intézett beszédekre adott, maga Eli­i­o­t azt kívánván, hogy szavait félre ne ért­sék a görögök. A „Grece“ jelentése itt követ­kezik : Elliot angol királynő ő felsége rendkívüli küldöttének Athénébe érkezte után való nap a „Közvélemény“ czímet viselő dlubb elhatározta, egy nagy küldöttség által üdvözleni szerencsés megérkeztét. Ennélfogva a clubb elnöke követ­kező levelet intéze Elliot úrhoz : „Excellentiás úr, a „Közvélemény“ clubb, melynek szerencsém van elnöke lenni, excdhoz egy nagy küldöttséget kivánván indítani a maga és az összes görög nemzet rokonszenvének kife­jezésére Al­fr­e­d herczeg iránt, megbízott en­gem, kérdezzem meg excellentiádtól, minő órá­ban fogadhatja holnap. Kérem, méltóztassék en­gem tudósítni erről, s fogadja megkülönböztetett tiszteletem kifejezését. Goudas Anasztáz.“ Err­­­o­­­ur így válaszolt: „Uram, szives készséggel fogadom önt és a többi urakat holnap dél tájban, ha önöknek tet­szeni fog. Elliot Henrik.“ Másnap a küldöttség megjelent a kijelölt idő­ben, s Elliot úr fogadta Scarlett urnak és a piraeusi angol hajóállomáson levő hajóraj ad­­miráljának jelenlétében. A küldöttség elnöke így szólt : „Excellentiás úr! A clubb, melyben elnökölni szerencsém van, értesülvén excellentiádnak kö­zénk történt szerencsés megérkezése felöl, meg­bízott bennünket,mutassuk be magunkat extrád­­nál, üdvözlésére. „Clubbunk, valamint a hellen nemzet, jól is­mert extrádnak mind phil hellen érzelmeit, mind azon kitűnő szolgálatokat, melyeket extrád tett a szabadság és nemzetiségek nagy ügyének. „Egész értékét föl fogjuk az ön képviselte nagy nemzet, valamint a britt kormány loyális és lovagias jellemét, s tudjuk, hogy Nagy-Brit­­tannia újabb időkben mindig a szabadság clas­­sicus földe volt, s a nemzeteknek az alkotmányos életre buzdítója. „E tekintetek bírták a belien nemzetet arra, hogy közakarattal Alfred angol királyi herczeg ő felségének ajánlják fel Görögország koronáját; e határozatuk nem megfontolatlan elfogultság, sem múlékony föllobbanás következménye, ha­nem átgondolt és mély meggyőződés eredménye. „Kérjük hát extrádat, legyen hű tolmácsa mind Victoria királynő ő felségénél, mind a nemzet választottjánál a hellén nép érzelmeinek és aka­ratának, s legyen munkás kormányánál, hogy igyekezzék elhárítni azon diplomatiai nehézsé­geket, melyek a nemzet óhajtásának útjában áll­hatnak. Korunk története nem egy példáját mu­tatja föl a nemzetek kivonatához képesti s az előbbi szerződésekkel ellenkező politikai meg­oldásoknak. Extrád jobban tudja, mint mi, ezen kétségbevonhatlan igazságot, s ennélfogva mer­jük remélni, hogy extiád maga is munkás lesz személyes befolyása által elhárítni mindazon akadályokat, melyek gátolják ő felsége, extiád kegyelmes úrnője másodszülöttét illető óhajtá­saink teljesedését. Goudas A.­ Elliot így szólt : „Köszönöm, uraim, valamint hazám, úgy Al­fred herczeg iránt, úgy magam iránt kifejezett érzelmeiket; de nagyon sajnálom, hogy lehetetlen ezúttal önök és hazájuk óhajtásának teljesedése. Angol-,Fran­­czia- és Oroszország közt keletkezett korábbi szerződések, melyek közelebbről megújittatának, határozottan tiltják ez óhajtások teljesítését. Azon­ban, hogy megmutassuk, mennyire részt veszünk a nemzet óhajtásában, jelentem önöknek, hogy habár tudjuk, hogy nem angol herczeg fog ural­kodni Görögországban, még­is, nem a leen­­dő királynak, hanem a görög nem­zetnek átengedjük a hét szigetet, azon feltétel alatt, hogy a válasz­tandó király kedvére való legyen Angliának is. „Nagyon sajnálom, hogy olyat vagyok kény­telen jelenteni önöknek, mi nem lehet kedves se nekem, se a görög nemzetnek, de a görög nem­zet felett véduralmat gyakorló nagyhatalmak közt kell szerződés teszi ezt kötelességemmé. Fordítsák önök másfelé figyelmüket; önöknek szabadságában áll, azon fejedelmet választani, a­kit tetszik, csak a szerződések által ki ne legyen zárva. S én Ferdinánd herczeget, a portugálliai király atyját ajánlom ö­n­ö­k­n­e­k.“ Válasz: „Sajnálattal halljuk e választ. Habár hálával fogadjuk a nekünk ajánlott birtok­átengedést, biztosíts­uk extrádat, hogy Görögországnak, leg­alább most, nagyobb szüksége van egy becsüle­tes és őszintén alkotmányos uralkodóra, mint területi nagyobbodásra. Egyébiránt tudja extrád, hogy nem könnyű dolog egy nemzet figyelmét egyértelműleg oly fejedelemre fordítani, kire eddig nem gondolt egyáltalában, s nagyon lehet tartanunk attól, hogy ez elutasítás komoly zava­rokat idézhet elő nemcsak Görögországban, hanem az egész Keleten.“ Elliot úr felelete : „Ha az ember ismeri a veszélyt és okos, elejét veheti. Ezért önök és nemzetek okosságától függ a rend fenntartása.“ A clubb elnökének felezte : „Eddig elő mi és nemzetünk elég példáját ad­tuk okosságunknak Európa előtt, s bebizonyítok, hogy a rendet fenn kívánjuk tartani , de a jelen viszonyok s a váratlan elutasítás komoly aggo­dalmakat támaszt bennünk.“ Elliot felelete : „Fordítsa el az isteni gondviselés e veszé­lyeket !“ Múlt vasárnap (dec. 28-án) délelőtt 11 órakor az athenei nemzetőrség tisztjei azon nap lemon­dott parancsnokuk vezetése alatt megjelentek Elliot urnái, kijelentendők előtte a főváros népé­nek azon óhajtását, hogy Alfred herczeget nyerhessék meg királyul. Coroneos ezredes így szólt: „Excellentiás ur, a nemzetőrségnek minden tisztjeivel, kiknek még tegnap parancsnoka vol­tam, azon bő vágyunk kijelentésére jelenünk meg extrád előtt, hogy Görögország trónján Alfred herczeget, Victoria királynő ő felségének másod szülöttét láthassuk. Azonkívül, hogy ezen óhaj­tásunk szivünk mélyébe van vésve, a nemzet egy megfontolt tettéből foly, mivel egy nagy nemzethez intéztetik, mely a szabadságot a hata­lommal egyesiti magában s bírja azon érdemek minden nemeit, melyek a népeket nagygyá te­szik, mivel oly királyi családhoz intéztetik, mely tiszteletben tartja népei szabadságát és diszitve van minden házi erényekkel. „Tudjuk, hogy létezik egy jegyzőkönyvnek nevezett emberi mű, mely útjában áll vágyaink teljesedéseinek; de a mit mi tevénk, isteni tény, mert a nép szava isten szava. S melyik halandó merne ellenmondani isten akaratának ? Ezért állhatatosan megmaradunk óhajtásunkban, míg nem meghallgattatik. „Kérjük extrádat, közölje óhajtásunkat és szi­lárd határozatunkat Victoria királynő ő felségé­vel, Alfred herczeggel s az egész angol nem­zettel.“ Elliot úr erre így válaszolt: „El nem titkolhatom önök előtt, uraim, az igazságot. Valamint a görög nemzet szavának, úgy saját nemzetem szavának sem lehet ellen­szegülni , mer ez már bevégzett tény. „Anglia soha meg nem szűnik Görögország iránt nemes érzelmeket táplálni, de azon meg­tiszteltetést sem fogadhatja el, melylyel megki­­náltatik.“ Mindemellett, írja a franczia „Moniteur“, csak pillanatilag hozatott zavarba azon izgatás, mely Elliot megérkeztével nagyobbá lett volt Al­fred hy jelöltsége mellett. A pártvezérek nem mondanak le se a nemzeti gyűlés által kimon­dandó szavazatról, se azon tervről, hogy Lon­donba egy nagy küldöttséget indítsanak. A­mi a róniai szigetek átengedését illeti, foly­tatja a franczia kormány lapja, két hóval ezelőtt rendkívüli lelkesedést okoz vala, a­míg most közönynyel beszélnek róla. Mindent összevéve, e szigetek csak teher volnának Görögországnak, s ha másfelől a jóniaiak hangulata olyan, a minőnek festik, azon bizar eredmény is bekövetkezhetik, hogy mind Görögország, mind a jóniai szigetek lakosai egyiránt idegenkednének oly uniótól, mely nem hozná meg a kivánt eredményeket. — Egy Pérából, jan. 7-től érkezett telegramm szerint — mely azonban hitelesítést vár —Fer­dinánd volt portugáli király nem véglegesen uta­­sító vissza,a görög trónra való jelöltetését illető ajánlatot. Ő azt válaszolta, hogy a görög trónt elfogadná, de csak tetemes területi nagyobbítás­­sal. — E tudósítás valószínűségét megingatja az is, hogy Konstantinápolyból érkezett, hol a görög forradalom miatti aggodalmak rémeket láttathatnak. Román lapszemle. A „Románul“, bukaresti lap, a törvényhozás terén történtekről szólván, négy örvendetes tudó­sítást, úgymond, vagyunk képesek ma olvasóink­kal megismertetni, az első ugyanis az, hogy a

Next