Pesti Napló, 1863. január (14. évfolyam, 3866-3890. szám)
1863-01-14 / 3875. szám
10-3875 14-ik évi folyam. Szerda, január 14.1863. Szerkesztési iroda: Ferencziek tere 7-ik szám, 1-ső emelet. E lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kiadó-hivatal: Ferencziek terén 7-dik szám földszint. A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz, kiadása körüli panaszok, hirdetmények) a kiadóhivatalhoz intézendők. Előfizetési föltételek : Vidékre, postán : Helyben, házhoz hordva félévre . . . . 10 frt 50 kr o. é. Évnegyedre ... 5 frt 25 kr o. é. Hirdetmények dija : 7 hasábos petit-sor egyszeri hirdetésnél 7 uj kr. Bélyegdij külön 30 uj kr. Magánvita 5 hasábos petit-sor 25 uj kr. Előfizetési fölhívás „PESTI NAPLÓ“ 1863. évi folyamára. Előfizetési ár:, január-júniusi félévre 10 ft 50 kr. jan.—mart. negyedévre 5 ft 25 kr. A „Pesti Napló“ kiadóhivatala. PEST , január 14. 1862. Bécsi dolgok. A bécsi községtanács küldöttségét, a választók összejövetelére vonatkozó tilalom megszüntetése ügyében, jan. 12-én fogadta az államminiszter. Ő excja, mint az „Österr. Zrg“ írja, azt mondá , hogy „alkotmányos államban mindenekelőtt a törvényességet és törvényt kell szem előtt tartani. A kormány megmutatta, hogy az egyesületi törvényt, amint fennáll, lehetőleg szabadelvűen kezeli. De a választók nem képeznek egyesületet; gyűlések sem választó gyűlés most, hanem tisztán népgyűlésnek tekinthető, amit a törvény nem enged meg. A bécsi hangulat mellett a kormány legkevésbbé sem tarthatna ugyan ily gyűlések tartásától , de az államminiszter úr több ilyen, a hatóságok félreértése folytán Csehországban tartott választó gyűlés jegyzőkönyvét látta, melyekben indítványok alakjában utasítások adattak, és pedig oly dolgokban, mint a katonai szolgálat idejének és a váltságpénznek alábbszállítása stb., ami nyilván alkotmányellenes.“ A „Neuste „Nachr.“ megengedi, hogy a törvény szoros értelme, vagyis inkább azon rendelmény, melyet az államminiszter 1861-ben, régibb normatívumok alapján, kibocsátott, betiltja a választók minden összejövetelét, csupán a választásra engedvén meg. A Bach-féle kormány alatt politikai egyesülési és gyülésezési jogról szó sem lehete, és sajnos, hogy a reichsrath 20 hónapi ülésezés alatt nem talált annyi üres időt, hogy e hiányt pótolja. Törvény szempontjából tehát Poloniussal azt mondja a „N. Nachr.“ : „Az igaz, szomorú dolog, szomorú, hogy igaz!“ Tisztán alkotmányos szempontból azonban máskép kellene állania a dolognak a tilalmat illetőleg. Azonban e térre nem akar átmenni az idéztükt lap, ismervén a veszélyeket, melyekkel az ily kritikai vizsgálatok jelenleg az osztrák journalistikára nézve járnak. Óhajtja azonban a „Neuste N.“, hogy a bécsi államtanács hivatkozását a „kevésbbé jól értesült államminisztertől a jobban értesült államminiszterrel, jó eredmény kövesse, habár ringatja magát az idéztük lap vérmes reményekben, hogy ez óhajtása teljesül. Fentebb közöltük már az eredményt. A bécsi lapokban látjuk, hogy míg a sziléziai landtagon a naplók és a jegyzőkönyvek szláv nyelvekre fordítása, mint kifejezték, opportunitási okokból mellőztetett, a karinthiai landtagon pártolásra is alig talált Einspieler követ indítványa, hogy a jegyzőkönyveket szláv nyelvre fordítsákhez közelebb juttat; elenyésztessem a diplomata térképeiről a régi peres kérdéseket, hogy a súrlódásokra való ürügyek elenyészszenek, s végre bátran lépjek föl elégtételért minden lobogónkon ejtett sérelem és honfiainknak okozott kár miatt. Nézzék most önök, minő módon engedtetett meg nekem a körülmények által ez elvek alkalmazása. Keleten a dunai tartományok népségeinek azon kivonata, hogy egy népet képezzenek, nem hagyható bennünket érzéketlenül, s támogatásunk azok egyesülésének megszilárdítását eszközlé. Támogattuk mindazt, ami a szerb, montenegrói és astriai keresztyének panaszaiban alapos volt, anélkül, hogy az ottomán porta jogait félre ismertük volna. Fegyvereink védelmezték Olaszország függetlenségét, anélkül, hogy a forradalommal szövetkeztünk, hogy egykori ellenfelünk iránti jó viszonyainkat a csatatéren túl megzavartuk, hogy a szent atyát elhagytuk volna, kit támogatni korábbi kötelezettségeink s becsületünk parancsolok. Elnyomtuk a viszályokat,melyek Spanyolországban részint a határok rendezetlenségéből, részint az 1823-k i adósságból, és Svájczban a Dapp-völgy miatti nehézségekből eredhetnek. Anglia, Belgium, Porosz- és Olaszországgal, valamint Svájczczal kereskedelmi szerződések köttettek, vagy a megkötés előestéjén állnak. Végre a Chinába, Cochinchinába és Mexicóba tett expeditiók bizonyítják, hogy nincs oly távol eső vidék, hol Francziaország becsülete ellen intézett támadás büntetlenül maradna. Hasonló tények nem történhetnek a nélkül, hogy bonyodalmak ne idéztessenek elő; azonban a kötelesség halad közepette a szirteknek is; mindazáltal Francziaország két tartománynyal nagyobbodott: a sorompók, melyek bennünket szomszédunktól elválasztanak, lehulltak, széles tér nyílik cselekvőségünknek a távol Keleten ; s mi jobb a hódításnál, igényt szereztünk a népek rokonszenvére, anélkül, hogy a kormányok bizalmát és tiszteletét elvesztettük volna. Az épen lefolyt évben megengedtetett nekem a souverainek nagyobb részével összejöni, s ezen összejövetelekből barátságos viszonyok fejlődtek, melyek megannyi zálogai Európa békéjének. Ezen béke a Görögországban kifejlett események következtében sem fog alkalmasint megzavartatni. A múltnak ezen összevont előadása kezeskedik önöknek a jövőért, s daczára a hátrányos események nyomásának, önök elismerik, hogy magamtartásában ugyanazon irányt szilárdan követtem.. Ami különösebben a belső helyzetet illeti, egy részről — mennyire tőlem függött — egy teljes amnestia által akartam polgári viszályaink emlékét eltörölni, és más részről a nagy államtestek fontosságát emelni. Meghívtam önöket, hogy az ügyek menetében közvetlenebb részt vegyenek; tanácskozásaikat elláttam mindazon biztosítékokkal, melyeket a vitatkozás szabadsága igénybe vehetne. Lemondtam egy, akkorig nélkülözhetlennek hitt előjogról, s megengedem a törvényhozó testnek, hogy a kiadások felett korlátlanul ellenőrködjék, hogy azon alapoknak, melyeken a közhitel fekszik, nagyobb szilárdság adassék. Végül, hogy pénzügyeinken könnyíttessék, úgy a szárazföldi, mint a tengeri haderő szűkebb arányba helyeztetett vissza. A függő adósság megkevesbíttethetett,s a rentek átváltoztatásának eredményében nagy lépés tétetett az államadósság unificatiójára. Az indirect bevételek a jólét emelkedése folytán szakadatlanul szaporodnak, s a császárság állapota világalenne, ha közbe nem jó az amerikai háború, hogy indusztriánk egyik leggazdagabb forrását kiszikkaszsza. A munkának kényszerítetett megakadása több ponton gondosságunkra méltó nyomort idézett elő, melyben segélnünk kell azokat, kik a szerencsétlenséget megadással viselik, mely , hogy megszűnjék, nem tőlünk függ. Mindazáltal megkisértem mégis túl az atlanti tengerre oly javaslatokat juttatni el, melyeket rokonszenv sugalmazott ; azonban, minthogy a nagy tengeri hatalmak ezúttal még nem szánhaták magukat el, hogy velem társuljanak, kénytelen voltam azon közbenjárás indítványát, mely a vérontás feltartóztatását s az ország kimerítését czélra, kedvezőbb időre halasztani el. Nem fogok önökkel több közigazgatási javítások részleteibe bocsátkozni, amilyenek például a hadseregtartalék létrehozása, a flotta átalakítása, a szegényebb osztályok számára tett kedvező intézkedések, a nagyszerű közmunkák, a földművelésre, tudományokra és művészetekre való ösztönzések, a gyarmatok jólétének fenntartása, mindamellett, hogy a feketék kivándorlása végkép meg lön szüntetve; afrikai birtokaink megszilárdítása azon gondoskodásunk által, hogy az arab nép hajlamát mind jobban-jobban megnyerjük, és az által, hogy gyarmatosainkat megvédjük. A császárság helyzetéről tett előterjesztés mindezen intézkedéseket közelebbről megfejtendi önöknek. Önök mandátumaik végszakát még hasznos munkálatok által teendik emlékezetessé, s ha majd vissza fognak önök térni departementjaikba, ne hallgassák el önök, hogy ha mi sok akadályt legyőztünk, és sok fontos dolgot létrehoztunk : ez a nagy államtestület odaengedő közreműködésének , s azon egyetértésnek köszönendő , amely közöttünk uralkodott; s hogy még nem kevésbé sok teendő marad hátra , hogy intézkedéseinket tökélyre vihessük, az igaz eszméket elterjeszthessük , s az országot hozzászokta suk ahhoz , miszerint önmagára számoljon. Mondják meg önök polgártársaiknak, hogy én folytonosan kész leennek mindent elfogadni, ami a nagy többség érdeke, de ha szívünkön fekszik a megkezdett mű kivitelének megkönnyebbítése, elkerülése az összeütközéseknek, a melyek csak kellemetlenségek szülőokai, s megszilárdítása az alkotmánynak, mely az önök műve, úgy küldjenek az uj kamarába oly férfiakat, a milyenek önök, akik a mostani régimét utógondolat nélkül első 111. Napoleon trónbeszéde. A beszéd, melylyel Napoleon császár január 12-kén megnyitá a törvényhozótestület üléseit, ámbár telegráf útján kaptuk, úgy látszik egész terjedelmében közöltetik, amint következik : „Senator urak ! Képviselő urak ! A törvényhozó testület utolsó ülésszakát nyitja meg. Az alkotmány meghatározta időt rövidebbre szabni, szerintem, az ország iránti hálátlanság volna. Nincs többé azon idő, mikor szükségesnek tartatott egy szerencsés közbejött eseményt arra használni fel, hogy a választók bizonyos korlátok számának szavazata biztosíttassák. Ma, midőn mindenki szavaz, nincs meg a tömegekben a korábbi változékonyság s a meggyőződések nem alakulnak át a legcsekélyebb lehelletre, mely a politikai légkört mozgatni látszik. Mivel most utolszor gyűlünk egybe, nem fölösleges tekintetünket visszavetnük arra, amit együtt öt év óta tettünk , mert csak midőn némi tartósságú korszakot veszünk együvé , vagyunk képesek méltányolni azon szellemet, mely az ügyek vezetésében uralkodott. — Rendesen rejtett indokokat s titokteljes combinatiókat szeretnék keresni az uralkodók tetteiben, holott azon politikám igen egyszerű volt, s abban állt, hogy Francziaország jóllétét és morális nyomatékét (ascendant moral) visszaélés s a kezembe adott hatalom gyengítése nélkül emeljem. Kifelé politikám az volt, hogy a jog és szerződések határai között a népeknek egy jobb jövendőhöz való legitim igényeit előmozdítsam, kereskedelmi viszonyainkat az országokkal kifejtsem, mi az érdekeknek nagyobb közösségét adják, akik a valódi hazaszeretet és korszellem által lelkesítve, saját függetlenségökben a kormány útját megvilágítják, és sohasem haboznak az állam stabilitását s a haza nagyságát a pártérdekek fölé emelni, eleibe tenni az eredménytelen küzdelmeknek.“ Pest, január 13. 1863. A „Kolozsvári Közlöny“ január 10-ki számában a következő igen érdekes czikk jelent meg: „(D) „Mi akadályozza ma, hogy egy jól arrendirozott Sachsenland szerveztessék, s az ezen év január 14-én összegyűlendő szász nemzeti egyetem egy országgyűlés minden tulajdonságaival felruháztassék ?!“ Ezen kérdést teszi fel, amint múlt keddi lapunkban említettük, a „Herrn. Zig, vereinigt mit Lieb. Boten“ czímű lap jelen évi legelső számában. Úgy látszik, ezen hirlapi felszólalás kiegészítője akart lenni a szász gróf azon köriratának, mely ama lap ugyanezen számában közölve van, és a mely csakugyan, ha lényegileg bele is ment, de szinteg nem akart még az egyetem gyűlésének országgyűlési attribútumokat tulajdonítani, s megelégedett azzal, hogy a megyehatósági jog köpenye alá vonja a szándékba vett szervezésre és codificatióra irányzott felhívást. Ebből mindenesetre csak azt húzzuk ki, hogy a szászok grófja jobbdiplomata, mint a föntemlített lap szerkesztője, ki fővel rohan és alkotmányunk utolsó bástyáinak lerombolására. Mi akadályozza tehát, hogy a szász egyetem egy országgyűlés attribútumaival ruháztassék fel? Felelet : minden, ami azóta történt, hogy Géza a szászokat a magyar királyság ezen végszéleire megtelepítette, kiket éppen nem azért hozatott ide, hogy egy parodának beillő kis uj országot alapítsanak, hanem hogy egy puszta területet benépesítsenek. Igaz, hogy a különben mindig nagyrabecsülendő szász nemzet elhivatása és érvénye is királyaink s fejedelmeink uralma alatt magasabb czélokra nőtte ki magát; s e nép, mely a maipart s kereskedést legélénkebben képviseli e végterületeken, egyik legfontosabb tényezőjévé vált országos életünknek , mindamellett azt hiszszük, nem kicsinyeljük azáltal e nemzettöredéket, ha azt mondjuk, hogy országalakító képességre még éppen nem nőtte ki magát, s eddigelé még Európában elég egy Szászország, úgytudjuk, hogy maga a német bund sem kíván többet. De napjainkban úgy vagyunk, hogy a legnagyobb képtelenségek ellenében is vitatkoznunk kel, mert hisz azt a gombát kell letépni, amelyik nőni kezd alkotmányfánk gyökerei körül. Nem régen tépegetünk meg egy ily gombát, mely a Tiszáig akará kinyújtani nagy karimáju kalapját; sem itt nő a másik, mely már egy országrész szegletét akarja egy külön országgá potencirozni. A Babeltornya többé nem mese már előttünk. Az egyetértetlenség alatt nemcsak nyelve, de agyveleje is összezavarodik az emberiségnek , de Babeltornya annál kevésbbé fog valaha fölépülni. Mi gátolja a szászföldet, hogy külön ország legyen ? Gátolják positív törvényeink, melyek azon területnek csakis a helyhatósági jogot biztosítják ekkorig, de amelyek egyszersmind tiltják azt, hogy az ország integritása bármi módon megzavartassék, és a melyek minden legkisebb intézvényi változtatásra nézve az uralkodó és országgyűlés együttes beleegyezését követelik. Gátolja a Szárm. törv. 3-ik r. 2-dik czime, mely a helyhatósági jogokat körülírja, s melyeknek intézkedése csak kebli dolgokat tárgyazhat; statútumokat csak „super agrorum, pratorum, silvarum et fluviorum custodia, vei mplendinorum statu, atque proventibus, et aliis eiuscemodi rebus“ hozhat, a fent idézett törvény 5-dik §. szerint hatásköre csak az országos törvények hatáskörén belül terjed, s épen s nincs jogosítva arra, hogy magának, időszaki zivataros állapotok felhasználásával, az uralkodó és ország közös beleegyezésén kívül bárminő új jogalapokat szerezzen. Gátolja a három nemzet uniója, s ennek jelesen harmadik pontja, mely azt mondja, hogy az országgyűlésen az „ország szabadsága és törvénye megtartására egy értelemben legyen mind a három nemzet, hátravetvén a maga utilitását és privátumját.“ Gátolja az 1791-diki 11-dik törvényczikk, mely a szász székek követeit ugyanazon országgyűlésen rendeli megjelenni, hová a magyar és székely törvényhatóságok követei jelennek meg. Gátolja az 1848-ki 1-ső törvényczikk. Gátolja a császár ő felsége által 1860. October 20-kán kiadott diploma, melynek első pontjában ez van: „a törvények hozatalára, megváltoztatására és megszüntetésére való jog általunk és utódaink által csak a törvényesen egy hegy a 11 országgyűlések közreműködésével fog gyakoroltatni“; és a harmadik pont, melyben ez van: „mégpedig a magyar koronához tartozó királyságokban és országokban előbbi alkotmányaik értelmében“ (hozatnak a törvények.) A miből világosan látszik, hogy ő felsége is az előbbi alkotmányt akarta visszaállítani, s nem új országokat teremteni. Gátolja végül a szász territórium parányi volta. Ezer okot hozhatnánk még föl a mi gátolja azt, hogy a Sachsenland helyhatósági képviselete, országképviseleti joggal ruháztassék föl, de e kívánat oly nevetséges, hogy ellenében is hosszasabb jogi fejtegetés egészen felesleges. Vizsgáljuk meg inkább más oldalról a kérdést. Miért kellene a szász földnek önálló országgá alakulni? Mi szükség van reá, mert hisz mindennek valami okért kell születnie , s miért szülessék tehát meg ez a kis Szászország saját Landtagjával. Ennek szükségességét a „Hermanstätdter Zeitung, vereint mit Lieb. Boten“ következőleg indokolja. „A szász nemzet világos politikai belátással, szükséges meggyőződéssel, s egyszersmind teljes készséggel van az iránt, hogy az osztrák reichsratbba küldenie kell; azonban az ő sorsa még mind egy erdélyi országgyűlés s annak esetlegességeihez van kötve“, de „mi akadályozza ma, hogy egy jól arrendírozott Sachsenland szerveztessék, s a január 14-kén összeülendő szász nemzeti egyetem egy országgyűlés teljes attribútumaival ruháztassék föl.“ Ez az említett lap indokolása, mely úgy látszik annyira el van már csüggedve Erdélynek a Reichsrath iránti hangulata miatt, hogy azon czélra már az ezen óhajtástól lelkesülő parányi szögletet akarná országgá alakítani, mintha Ausztriának büszkesége volna sok névleges országocska felett uralkodnia. Egy nagyhatalmasságot ily gyermekjátékokra nem fog a „Herrn. Zig“ megnyerni. A reichsrathba vágyakozással nem lehet ezen országos állásra törekvést indokolni. Ő felsége Erdélyt hívta meg a reichsrathba, s egyszersmind a februári pátensben intézkedett, mi fog történni, ha az országgyűlés nem választ oda képviselőket ? Akkor a közvetlen választás fog bekövetkezni, és Bécsben tisztában vannak arzal, hogy a szászok örömest mennek a birodalmi képviseletbe, s e czéljukat a közvetlen választás útján teljesleg elérhetik. Így tehát a reichsrathba küldés miatt nincs semmi ok arra, hogy a szász universitás landtaggá promoveáltassék. Egyéb okot pedig az egyesített szász lap felhozni nem tud. Nem lévén tehát ok, nem is lehet okozat. Szabad tehát egy lélekzetet vennünk : az Oláhországtól a Tiszáig megmenekedünk,a Szászországtól is a Szeben vizétől a nagy Küküllőig megmente a logika. Hanem figyelmeztetjük tisztelt kollegánkat lapja czimére : „Hermannstädter Zeitung, vereint mit Siebenbürger Boten.“ Mit jelent e czim? Egyesültek önök ketten, mert külön-külön nem élhettek a gyöngeség miatt; együttesen bizonynyal, legalább az anyagi kérdésekben, erősebbek lesznek. Még két lapot sem tudtak külön fenntartani; ugyan hogyan akarnak saját erejükön egy külön országot alapítani ? Lapjuk czímével igazolják, hogy az egyesülés erősbít és megtart, s lapuk elméletével mégis a szétszakadozásra törekszenek ! Ennyire különbözik-e gyakorlatuk elméletüktől ? Egyre figyelmeztetjük e lapok szerkesztőit, kiknek dynastikus érzését senki kétségbe nem hozhatja. Attila birodalma akkor pusztult el, midőn a nagy király halála után annak mozaik néptöredékei külön-külön akarták önmagukat érvényesíteni. A birodalom elpusztult, de a viszálkodó népek is utána pusztultak.“ A görög ügy. A január 1-jei „Grece“ czímű lap hű jelentést tesz azon köznyilatkozatokról, melyekkel Elliot angol biztost Athénében fogadták. Pontosan közli azon válaszokat, melyeket e diplomatiai biztos a hozzá intézett beszédekre adott, maga Eliiot azt kívánván, hogy szavait félre ne értsék a görögök. A „Grece“ jelentése itt következik : Elliot angol királynő ő felsége rendkívüli küldöttének Athénébe érkezte után való nap a „Közvélemény“ czímet viselő dlubb elhatározta, egy nagy küldöttség által üdvözleni szerencsés megérkeztét. Ennélfogva a clubb elnöke következő levelet intéze Elliot úrhoz : „Excellentiás úr, a „Közvélemény“ clubb, melynek szerencsém van elnöke lenni, excdhoz egy nagy küldöttséget kivánván indítani a maga és az összes görög nemzet rokonszenvének kifejezésére Alfred herczeg iránt, megbízott engem, kérdezzem meg excellentiádtól, minő órában fogadhatja holnap. Kérem, méltóztassék engem tudósítni erről, s fogadja megkülönböztetett tiszteletem kifejezését. Goudas Anasztáz.“ Errour így válaszolt: „Uram, szives készséggel fogadom önt és a többi urakat holnap dél tájban, ha önöknek tetszeni fog. Elliot Henrik.“ Másnap a küldöttség megjelent a kijelölt időben, s Elliot úr fogadta Scarlett urnak és a piraeusi angol hajóállomáson levő hajóraj admiráljának jelenlétében. A küldöttség elnöke így szólt : „Excellentiás úr! A clubb, melyben elnökölni szerencsém van, értesülvén excellentiádnak közénk történt szerencsés megérkezése felöl, megbízott bennünket,mutassuk be magunkat extrádnál, üdvözlésére. „Clubbunk, valamint a hellen nemzet, jól ismert extrádnak mind phil hellen érzelmeit, mind azon kitűnő szolgálatokat, melyeket extrád tett a szabadság és nemzetiségek nagy ügyének. „Egész értékét föl fogjuk az ön képviselte nagy nemzet, valamint a britt kormány loyális és lovagias jellemét, s tudjuk, hogy Nagy-Brittannia újabb időkben mindig a szabadság classicus földe volt, s a nemzeteknek az alkotmányos életre buzdítója. „E tekintetek bírták a belien nemzetet arra, hogy közakarattal Alfred angol királyi herczeg ő felségének ajánlják fel Görögország koronáját; e határozatuk nem megfontolatlan elfogultság, sem múlékony föllobbanás következménye, hanem átgondolt és mély meggyőződés eredménye. „Kérjük hát extrádat, legyen hű tolmácsa mind Victoria királynő ő felségénél, mind a nemzet választottjánál a hellén nép érzelmeinek és akaratának, s legyen munkás kormányánál, hogy igyekezzék elhárítni azon diplomatiai nehézségeket, melyek a nemzet óhajtásának útjában állhatnak. Korunk története nem egy példáját mutatja föl a nemzetek kivonatához képesti s az előbbi szerződésekkel ellenkező politikai megoldásoknak. Extrád jobban tudja, mint mi, ezen kétségbevonhatlan igazságot, s ennélfogva merjük remélni, hogy extiád maga is munkás lesz személyes befolyása által elhárítni mindazon akadályokat, melyek gátolják ő felsége, extiád kegyelmes úrnője másodszülöttét illető óhajtásaink teljesedését. Goudas A. Elliot így szólt : „Köszönöm, uraim, valamint hazám, úgy Alfred herczeg iránt, úgy magam iránt kifejezett érzelmeiket; de nagyon sajnálom, hogy lehetetlen ezúttal önök és hazájuk óhajtásának teljesedése. Angol-,Franczia- és Oroszország közt keletkezett korábbi szerződések, melyek közelebbről megújittatának, határozottan tiltják ez óhajtások teljesítését. Azonban, hogy megmutassuk, mennyire részt veszünk a nemzet óhajtásában, jelentem önöknek, hogy habár tudjuk, hogy nem angol herczeg fog uralkodni Görögországban, mégis, nem a leendő királynak, hanem a görög nemzetnek átengedjük a hét szigetet, azon feltétel alatt, hogy a választandó király kedvére való legyen Angliának is. „Nagyon sajnálom, hogy olyat vagyok kénytelen jelenteni önöknek, mi nem lehet kedves se nekem, se a görög nemzetnek, de a görög nemzet felett véduralmat gyakorló nagyhatalmak közt kell szerződés teszi ezt kötelességemmé. Fordítsák önök másfelé figyelmüket; önöknek szabadságában áll, azon fejedelmet választani, akit tetszik, csak a szerződések által ki ne legyen zárva. S én Ferdinánd herczeget, a portugálliai király atyját ajánlom önöknek.“ Válasz: „Sajnálattal halljuk e választ. Habár hálával fogadjuk a nekünk ajánlott birtokátengedést, biztosítsuk extrádat, hogy Görögországnak, legalább most, nagyobb szüksége van egy becsületes és őszintén alkotmányos uralkodóra, mint területi nagyobbodásra. Egyébiránt tudja extrád, hogy nem könnyű dolog egy nemzet figyelmét egyértelműleg oly fejedelemre fordítani, kire eddig nem gondolt egyáltalában, s nagyon lehet tartanunk attól, hogy ez elutasítás komoly zavarokat idézhet elő nemcsak Görögországban, hanem az egész Keleten.“ Elliot úr felelete : „Ha az ember ismeri a veszélyt és okos, elejét veheti. Ezért önök és nemzetek okosságától függ a rend fenntartása.“ A clubb elnökének felezte : „Eddig elő mi és nemzetünk elég példáját adtuk okosságunknak Európa előtt, s bebizonyítok, hogy a rendet fenn kívánjuk tartani , de a jelen viszonyok s a váratlan elutasítás komoly aggodalmakat támaszt bennünk.“ Elliot felelete : „Fordítsa el az isteni gondviselés e veszélyeket !“ Múlt vasárnap (dec. 28-án) délelőtt 11 órakor az athenei nemzetőrség tisztjei azon nap lemondott parancsnokuk vezetése alatt megjelentek Elliot urnái, kijelentendők előtte a főváros népének azon óhajtását, hogy Alfred herczeget nyerhessék meg királyul. Coroneos ezredes így szólt: „Excellentiás ur, a nemzetőrségnek minden tisztjeivel, kiknek még tegnap parancsnoka voltam, azon bő vágyunk kijelentésére jelenünk meg extrád előtt, hogy Görögország trónján Alfred herczeget, Victoria királynő ő felségének másod szülöttét láthassuk. Azonkívül, hogy ezen óhajtásunk szivünk mélyébe van vésve, a nemzet egy megfontolt tettéből foly, mivel egy nagy nemzethez intéztetik, mely a szabadságot a hatalommal egyesiti magában s bírja azon érdemek minden nemeit, melyek a népeket nagygyá teszik, mivel oly királyi családhoz intéztetik, mely tiszteletben tartja népei szabadságát és diszitve van minden házi erényekkel. „Tudjuk, hogy létezik egy jegyzőkönyvnek nevezett emberi mű, mely útjában áll vágyaink teljesedéseinek; de a mit mi tevénk, isteni tény, mert a nép szava isten szava. S melyik halandó merne ellenmondani isten akaratának ? Ezért állhatatosan megmaradunk óhajtásunkban, míg nem meghallgattatik. „Kérjük extrádat, közölje óhajtásunkat és szilárd határozatunkat Victoria királynő ő felségével, Alfred herczeggel s az egész angol nemzettel.“ Elliot úr erre így válaszolt: „El nem titkolhatom önök előtt, uraim, az igazságot. Valamint a görög nemzet szavának, úgy saját nemzetem szavának sem lehet ellenszegülni , mer ez már bevégzett tény. „Anglia soha meg nem szűnik Görögország iránt nemes érzelmeket táplálni, de azon megtiszteltetést sem fogadhatja el, melylyel megkináltatik.“ Mindemellett, írja a franczia „Moniteur“, csak pillanatilag hozatott zavarba azon izgatás, mely Elliot megérkeztével nagyobbá lett volt Alfred hy jelöltsége mellett. A pártvezérek nem mondanak le se a nemzeti gyűlés által kimondandó szavazatról, se azon tervről, hogy Londonba egy nagy küldöttséget indítsanak. Ami a róniai szigetek átengedését illeti, folytatja a franczia kormány lapja, két hóval ezelőtt rendkívüli lelkesedést okoz vala, amíg most közönynyel beszélnek róla. Mindent összevéve, e szigetek csak teher volnának Görögországnak, s ha másfelől a jóniaiak hangulata olyan, a minőnek festik, azon bizar eredmény is bekövetkezhetik, hogy mind Görögország, mind a jóniai szigetek lakosai egyiránt idegenkednének oly uniótól, mely nem hozná meg a kivánt eredményeket. — Egy Pérából, jan. 7-től érkezett telegramm szerint — mely azonban hitelesítést vár —Ferdinánd volt portugáli király nem véglegesen utasító vissza,a görög trónra való jelöltetését illető ajánlatot. Ő azt válaszolta, hogy a görög trónt elfogadná, de csak tetemes területi nagyobbítással. — E tudósítás valószínűségét megingatja az is, hogy Konstantinápolyból érkezett, hol a görög forradalom miatti aggodalmak rémeket láttathatnak. Román lapszemle. A „Románul“, bukaresti lap, a törvényhozás terén történtekről szólván, négy örvendetes tudósítást, úgymond, vagyunk képesek ma olvasóinkkal megismertetni, az első ugyanis az, hogy a