Pesti Napló, 1863. február (14. évfolyam, 3891-3913. szám)
1863-02-25 / 3910. szám
45-3910 14-ik évi folyam. Szerda, febr 25.1863. Szerkesztési iroda • * "P "SAS. Kiadó-hivatal: Előfizetési Kitételek: Hirdetmények díja: lluu" ' Ferencziek terén 7-dik szám földszint. Vidékre, postás : Helyben, házhoz hordva 7 hasábos petit-sor egyszeri hirdetésnél 7 uj kr. Ferencziek terezik szám 1-ső emelet. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz, kiadása körüliFélévre .... 10 frt 50 kr o. é. Bélyegdij külön 30 uj kr. Magánvita 5 hasábos * fogadtatnak el. panaszok, hirdetmények) a kiadóhivatalhoz intézendők. Évnegyedre ... 5 frt 25 kr o. é. petit-sor 25 uj kr. Előfizethetni „PESTI NAPLÓ“ ra martius—áprilisi 24 évre 5 ft 25 kr. martius—júniusi 4 hóra 7 ft A „Pesti Napló“ kiadóhivatala. PEST, február 24. 1863. Vannak korszakok, midőn az eszmék hamar csapnak át a végletekbe, s alig nyer egy kevés tért valamely törekvés, tüstént túlbecsüli erejét és eszközeit, s okos mérséklet helyett visszaélések által tűnik ki. Ezen megjegyzésünk a reactionáriusok politikájára is vonatkozik. De azt meg sem képzelhetjük, hogy Poroszországban a képviselőház és a közvélemény ellenében a kormány légköre még élesebb nézeteket is fejthessen ki, mint aminek Bismark űréi. S pedig a „Presse“ azt a hírt terjeszté el, hogy a porosz miniszterelnök megbukik. És miért? Mert nem elég reactionárius, és mert túlszárnyaltatott a katonai kabinet, a czár-imádó junkerek legszélsőbb töredéke által, kik állítólag az udvarnál kiváló kegyben részesülnek. Ők voltak, kik a minisztérium mellőzésével készítették el az orosz-porosz szerződést, s Bismark, hogy tárczáját megvédhesse, bár vontatva és kedvetlenül egyezett bele ezen,Európa által már megbélyegzett okmány aláíratásába. De most, midőn tapasztald, hogy még Napóleon is kárhoztatja a berlini kabinet eljárását, s az áhított franczia-orosz-porosz szövetség helyett, az angol-franczia régi barátság teljes megújításáról van szó: elhatározd, a minisztériumból kilépni. Megvalljuk, kiváncsiak volnánk ugyan a „Keresztes lap“ legbátrabb vitézeit „a szabadelvűség szörnyei és a fölvilágosodás sárkány fajai“ ellen küzdve látni; azonban nem hihető, miként csakugyan már odajutott volna Poroszország, hogy ne Bismark legyen a legszélsőbb képviselője oly balkánynak, melyet Vilmos király elfogadhat. S bár a XIX. századot Gerlach úr és társai az antikrisztus korának tartják, tán mégsem törölhetik ki azt az időszámlálásból, hogy üresen hagyott helyet a középkor legfeudálisabb éveinek számára revindicálják. Megfoghatjuk a bécsi centralista lapok pessimismusát a porosz állapotok jövőjére nézve, mert minél sötétebb színben látják a berlini ügyek menetét, annál fényesebb álomképeket szőhetnek saját szabadelvűségöknek Németországban elismertetése iránt. De vájjon bizonyos-e, hogy ha Poroszországban végkép csalatkozik a német közvélemény, okvetlenül minden disponibilis rokonszenvét Ausztriára ruházza át, s nem csábíttatik oly törekvések felé, melyek szélső megoldásoktól remélnék a sikert, s a német kérdést oly stádiumba tolnák, mely aztán a létező államviszonyok barátait Bécsben és Berlinben egyiránt aggaszthatná? Mi Poroszország népszerűtlen helyzetét kedvezőnek tartjuk Ausztriára nézve, azonban csak oly esetben, ha németországi befolyását főleg az által kívánja erősíteni, hogy Frankfurtban reformokat ajánlva, egyszersmind a birodalomnak a német szövetséghez nem tartozó részeit kibékélteti." Nem osztjuk ugyan a „Times“ nézetét, mely szerint Poroszország a lengyel kérdést okvetlenül európai kérdéssé tette, s Francziaországnak alkalmat nyújtott, hogy azt önérdekei számára a Rajnán 51 zsákmányolhassa ki , de oly ábrándtól sem ámíttatánk el, mint némely bécsi lap, mely már előtérben látja az angol-osztrák-franczia szövetséget. S ha csakugyan ily szövetség létesülne , vájjon mi haszna lenne abból a centralista lapoknak, ha Ausztria — s tán fegyveresen — nemcsak Orosz, de Poroszországgal is szemben állana , és Németország ama megaláztatásokra számíthatna, melyeket a rajnai szövetség alatt és után annyi véres évek árán tanult ismerni, szégyelni és gyűlölni ? S nem teljesülne-e akkor a viszonyok kényszerűségénél fogva épen az, amit a Times jósol? Vagy tán Ildik Napóleon az a jellem, ki recompensatiok nélkül szövetkezik, s a Rajna-vidék az az érdektelen föld, melynek birtoka után a francziák ezentúl csengni nem fognak ? De igen sokáigidőztünk az átalános politikánál, melynek menete eléggé homályos arra, hogy mi és a bécsi centralista lapok egyiránt tévedhessünk üres conjuncturák közé. A birodalomnak a Lajthántúli belügyei érdekes epizóddal gazdagultak, amennyiben az államminiszter úr Prágába érkezvén, a pályaudvarnál számos képviselő és a tanuló ifjúság által —mint írva van — harsány éljenzésekkel fogadtatott. Csak nyolc napig vesz részt e landtag tanácskozásaiban , de ezen rövid idő is elég arra, hogy a cseh nemzetiségi viszonyokra némi világítást vessen. Tudjuk, hogy midőn a reichsrath ad hoc teljessé nyilvánítatott , a cseh képviselők alkották azon párt zömét, mely a budget tárgyalásától állandólag visszavonult. Ennél meglepőbb és több felelősséggel járó tényt a birodalmi tanács párttörténetei nem mutathatnak föl. A követutasítások kora rég lejárt Európában, az előjogos osztályok számára készült alkotmányokkal együtt, s remélhetőleg, többé divatba sem jön. De bizonyos erkölcsi összeköttetés mindig létezett a képviselők és küldőik közt. Ennek hódolni még Palmerston lord is szükségesnek véli, mint a meetingek bizonyítják, melyeket, választóinál megjelenve, időnként tartott. A reichsrath tagjai a landtagok kebléből küldetnek a Schottenthor előtti épületbe, s ha van kérdés, melyre nézve egy képviselő fontosnak tarthatja választóinak nézetét ismerni, kétségkívül ilyen azon alkotmányos aggodalom, mely a cseh nemzetiségű követeket oly állapotba helyzi, melyben lehetetlen volt a budget tárgyalásához járulniok. Még eddig semmi alkalom nem nyílt, hogy e részben a cseh landtagon eszmék cseréltessenek ki. Pedig a reichsrath május elején ismét megkezdi üléseit. S a cseh nemzetiségi pártnak el kell határozni magát, vagy a budget tárgyalásánál a régi nyomdokokat követni, vagy új ösvényt választani. Képzelhető, hogy az államminiszter ő nagy méltóságának is érdekében áll a csehországi landtag ütereire tapintani, s megvizsgálni, mily új hódításokat ten a februári alkotmány nemcsak a német, de a Lajthántól lakó többi nemzetiségek körében is. Ezért sem tekinthetjük tehát politikai fontosság nélkülinek a Prágában töltendő nyolc napot. Magyarország most nem nyújt semmi felötlő tárgyat az elmélkedésre. Nálunk minden úgy van, mint tegnap volt. Csak a „Független“ jelenti, hogy „kibontakozási ügyünk első csatája ellen veszítve“, s hogy még az ő rózsaszín reményei is halványodni kezdenek. KEMÉNY ZSIGMOND: Román lapszemle. Dunafejedelemségek. A „Románul“ bukaresti lap többek közt megemlíti, miként a törvényhozó test közelebbi ülésében a honosítás kérdése tárgyaltatván, a törvény világos értelmében kimondatott, miszerint a végre, hogy valaki naturalizáltassék, nem elég, hogy tíz évet töltött az ország belsejében, hanem megkivántatik, hogy az világos jeleit adja hazafias érzelmeinek ; a bukovinai, bánátusi, erdélyországi és bessarábiai románok szinte csak azon esetre fognak részesülhetni a honosítás kedvezményeiben, ha hiteles oklevelek által eredetüket bebizonyítandják. Vannak románok — mond egy képviselő — kiknek származásuk s hazafiságuk bebizonyitása végett nincs szükségük hivatalos oklevelekre, mint például egy Laureanu, azonban, legalább részemről, az ismeretleneket illetőiig hiteles okleveleket kívánok. Ugyancsak nevezett lap az iránt is értesít, hogy a válaszfelirat szerkesztése végett megválasztott új bizottmány tagjai sehogy sem tudnak a véleményben megegyezni; t. i. a már ismert módosítvány aláírói közül ketten, Pann és Ghika Jón, ugyancsak ezen módosítvány mellett maradván, azt akarják felterjeszteni. A törvényhozó test február 14-ik napján tartott ülése alkalmával megállapította, miként Románia részéről Európa nagyobb hatalmasságainál hivatalos ügynökségek állíttassanak fel. A fejedelem megválasztásának január 24-iki évnapján, a közvélemény a legnagyobb mértékben nyilvánult, ugyanis, nevezett lap szerint, az ország minden részeiből a városi hatóságok a hadsereg, a föld népe, örömnyilvánításokban feezték ki aznap fejedelmük iránti forró ragaszkodásukat. A minisztérium által közelebbről kiadott rendelet értelmében Románia czíme következőleg formuláztatott : „Egyesült román herczegségek." (v.) dig legjelentékenyebb mozzanatot, a táviró után meglehetős bő kivonatban közlöttünk már. Jónak látjuk azt jelenleg egész terjedelmében közölni, annyival inkább, mivel a párisiak abban a franczia kormány által legközelebb tett diplomatiai lépések commentárját látják. A czikk így hangzik : „Míg Oroszország és Lengyelország egyedül állótak szemközt, mi úgy vélekedtünk, hogy kötelességünk nem mondani semmi olyast, ami meddő bátorításokat nyújthatna a felkelésnek. De ugyanakkor kimutattuk az orosz kormánynak — mely józanabb inspiratiokhoz szoktatott bennünket a legutóbbi években — azon hibákat, melyekből a mostani felkelés eredt. Mindkét féllel a mérséklet és az igazság szavait akartuk hallatni. Midőn egyfelől az ujonczozást elvileg, és különösen alkalmazásában roszaltuk; másfelől fennhangon sajnálkoztunk az első lengyel kiáltványok jelleme fölött, melyekben az illetők a hazafiságon túl egyéb érzületekhez fordultak, és a melyekben a nemzetiségi nemes eszmék némi cosmopolita socialismus nyavalyás felfogásainak látszanak alárendelve. Egy szóval, mi hívek maradtunk azon, régóta magunk elé tűzött programmhoz , hogy Varsóban ildomosak, Pétervárott szabadelvűek legyünk. Jelenleg a dolgok állása változik. Eleinte a felkelést úgy lehetett tekinteni, mint egy belpolitikai tényt. Poroszország európai kérdéssé alakította azt át beleelegyedése által. Nem vádolhat senki azzal minket, hogy elhirtelenkedve hoztunk ítéletet a kérdés ezen új phasisa felett. Mi a szót több napon keresztül a német lapoknak engedtük, meg az angol lapoknak, amelyek kevésbé tartózkodván, mint mi, siettek megbírálni a február 8-diki egyezményt. A berlini parlament szenvedélyes vitáit is közöltük. És a német sajtóban épen úgy, mint az angol sajtóban, s a berlini szószéken épen úgy, mint a lapokban, egyhangú volt a nemhelyeslés. És ha a közvélemény hatalom, amint azt el kell ismernie minden államférfinak,s amint azt a világ legelső államférfia kimondta : a berlini kabinetnek magába kell szállni e pillanatban. Nem kerül nagy fáradságába meggyőződnie , hogy nagy hibát követett el, midőn Poroszés Oroszország közt oly érdekbeli solidarítást iparkodott felállítni, amely nem létez. Ezen érdekek sem politikai, sem történelmi szempontból nem ugyanazok ; a berlini parlamentben tegnapelőtt folyt viták eléggé felderítették ezt. Sőt ami több, a dolgok mélyébe ereszkedve, könnyű észrevenni, hogy a február 8-diki egyezmény a két hatalom közül egyiket oly hamis helyzetbe juttatja, mint a másikat. Mert vájjon Oroszország azon a ponton áll-e 1863-ban, amelyen állott volt Ausztria 1849-ben, a midőn az olaszországi háború, a bécsi forradalom és a magyarországi fölkelés által közrefogva, ki volt merítve vérben és pénzben, s kényszerítve volt elfogadni a neki ajánlott segítséget ? Nem, Oroszország nem volt annyira, és a febr. 8-diki egyezmény, midőn oly közreműködést biztosít számára, amelyre neki szüksége nem lehet, oly megalázással illeti, amelyet nem érdemel. Nem kevésbé hamis a helyzet, melyet Poroszország önmagának csinál. Fenyegetve van-e e hatalom a lengyel fölkelés által ? Mi eddig azt hittük, hogy Poroszországnak Németországban vannak az érdekei és az ereje; azt hitjük-e most már, hogy a Visztula partján sebhető ? S különben is, midőn a felkelést a szomszédnál segít elfojtani, nem félhet-e Poroszország attól, hogy otthon gyújt lángra oly szenvedélyeket, melyek szunnyadnak? Vájjon a lengyel szellem nem vihető-e oda, hogy a porosz tartományokban reagáljon? A mi tisztünk e emlékezetbe hozni, hogy az 1848-diki győztes forradalom legelső cselekedete a lengyel foglyok kiszabadítása volt, akik diadalmasan hordoztattak meg Berlin utczáin ? Jól belátta ezt a szabadelvű párt a Rajnán túl, ugyanazért egész erejéből tiltakozott, s meglehet, hogy e párt bölcsesége és eszélyessége meg fogja előzhetni okozatait oly előre nem látható politikának, mely bizonyos régi hibákat juttat eszünkbe, oly hibákat, melyekhez a történelem szigorú volt. Egy másik átalánosabb szempontból, a február 8-iki egyezmény, ha ugyan oly szellemben van alkotva az, aminőt neki tulajdonítanak, nem kevésbé komoly nehézségeket mutat fel. Nem félő-e,hogy Poroszországnak ezen sietségénél fogva, melylyel Oroszországnak a lengyel fölkelés ellen segítségére megy, Európa az uj földabrosz nevei alatt megint Lengyellrszág régi nevét találja látni, és ez alattvalóknak kormányok elleni fölkelése helyett talál látni nemzeti revindicatiót? Ez annyi, mint újra felállítani a kérdést egészben; annyi, mint bizonyos tekintetben ismét megújítani a szétosztás jelenetét ;annyi, mint szántszándékkal újra a világ szemei elé helyezni azon nagy igaztalanság (iniquité) tényét, mely ellen nem szűnt meg tiltakozni az egymást felváltó nemzedékek lelkiismerete. Ügyesség-e veszélyesség-e ez ? Nem dobnak-e ezáltal az illetők mély háborgást (trouble) és nagy nyugtalanságot Európa közepébe. És micsoda pillanatban vélte jónak Poroszország ily felelősséget venni magára ? Oly pillanatban, midőn Francziaország, a szerződések leglelkiismeretesebb tiszteletben tartásában és a nagy politikai mérsékletben példát mutatva, erőt vett legélénkebb rokonszenvén, s tartózkodott, egy szóval is kifejezni azon érdekeltséget,melylyel viseltetik, s viseltetni fog mindenkor, szerencsétlen régi szövetségeseihez. Mi még most is remélljük, hogy az egyezmény szövege el fogja oszlatni nagy részét ez aggályoknak. A tanácsok mindenesetre nem fognak hiányozni Poroszországnak, s az utóbbi tudja jelenleg, mit gondol az egész szabadelvű Európa a be nem avatkozási elv ezen megsértéséről.“ ......... Lengyelországi események. Keddi nap lévén, vasárnapról nem kaptunk porosz lapokat. A bécs-varsói vasútvonalat a fölkelők újra megrongálván, Bécs felé sem érkeztek varsói tudósítások, s így a netalán újabban történt eseményekről tudósításunk nincs.Csak az ausztriai határszélhez közel eső területről veszünk értesítéseket, ami itt történt, Krakkóba érkezett menekültektől, többnyire szemtanuktól ered. A telegráf közlött egy két adatot Langievicz táboráról, mely, úgy látszik, jó erőben van. 17-én megvert egy orosz hadszakaszt Sztaszovnál, mint tegnap írtuk. Újabb értesülés nyomán e győzelem után Langievicz Rakov felé vonult, s onnan keletre Opatovnak fordult, az ottani orosz had megtámadására, hogy ez ne egyesülhessen a Stopniczában állomásozó muszkákkal. Langievicz 17-én e napiparancsot adta ki : „Bajtársak ! Ötven kozák, egy század vasas, egy század gyalog és egy század lövész merészelte megtámadni táborunkat. Szokásuk szerint árulással és barbár módon felgyújtották a várost az ütközet előtt, hogy száz meg száz család erdőkön és mezőkön veszszen éhség és fagy miatt. Bajtársak! Vitézségetek megmentette a várost, s a vad ellenséget gyalázatos szaladásra kényszerítette. Csak néhány napja vagytok fegyverben, de bátorságtok, hideg véretek, a fenyíték és jókedv ; továbbá a muszkák gyávasága arra mutat, mintha csatákban őszült bajnokok volnátok. Jedlina, Szidloviecz, Bodzentin, Szuhedinov, Baranova, Gora, Vonchoczk, Sz.-Kereszt és Sztaszov benneteket, ti eléhezett, fázott, rongyos s gyaloglásban kifáradt bajtársak, 27 nap alatt dicsőséggel halmozának. Szabadnak és hatalmasnak kell lennie az oly országnak, melynek ilyen katonái vannak. Bajtársak! a haza és történet nem fog megfeledkezni február 17-ikéről.“ A sztaszovi ütközetről kiegészítésül írják, hogy négy óra hosszat tartott, s a muszkák csak annak köszönhetik Sztopniczába menekülésöket, hogy a lengyeleknek lovasságuk nem volt. Az oroszok 120 halottat veszítettek, a lengyelek 4 halottat és 7 sebesültet. Az oroszok fölgyújtották volt Sztaszov külvárosát, de a lengyelek csakhamar kiolták a tüzet. Kurovszki tábora, valószínűen ismét összeszedte magát, s egyesült a Czenstochan körüli fölkelőkkel, hol tetemes lengyel hadnak kell lennie , mert Varsóból, mint írtuk, orosz segítség küldetett azon tájra. — Egy Dombrovszki nevű lengyel parancsnok, ki 1831-ben kapitány volt, több pontot tart megszállva e vidéken, s a muszkák közlekedését, délnyugati részekben megnehezíti, a „krakkói herczegség“ katonai főnökének nevezi magát. Cservinszki, orosz tbk, azon megbízással küldetett oda, hogy a Galliczia felöli határszélt Czenstochontól Zavichostig megtisztítsa a lengyel csapatoktól, s ismét helyreállítsa az orosz határőrséget. Valószínű, hogy nemsokára megkezdődnek ott is az összeütközések, de eddig még nem érkeztek hírek az ilyenekről. Krakkóba érkezett lengyel menekültek, s köztök sebesültek is, hajmeresztő eseteket beszélnek el az oroszok kegyetlenségeiről, melyekről azonban elég volt, amit eddig közöltünk. Csak azt említjük, hogy (mint egy Krakkóba menekült német szemtanú mondja) a muszkák az Ojczovban talált lengyel betegeket és sebesülteket iszonyú kínzással végezték ki. Kiszúrták szemüket, kitördelték ujjaikat, s aztán fölakasztották stb. Nem csoda, hogy vannak orosz tisztek, kik ily, nem annyira had-, mint rablójáratban részt venni szégyennek tartják. Mutatja ezt Korff gárdaezredes öngyilkossága. Ez fia volt a varsói hadi kormányzónak. Ő küldetett ki egy csapattal Agrodzinecz felöl (Olkusz közelében), hogy Miechow felé vonuljon. Mielőtt Agrodzineczbe elindult volna, Korff ezredes összehívta csapatja tisztjeit, s sajnálatát fejezi ki, hogy nem vezetheti őket, mivel, mint ember és tiszt, képtelen végrehajtani a neki adott utasításokat. Érzékenyen vett búcsút tisztjeitől, s visszavonult egy szomszéd szobába. Mielőtt a tisztek meglepetésükből magukhoz tértek volna, a szobából egy lövést hallottak, melybe berohanván, halva találták az ezredest. — A lengyel ügy átalános sympathia tárgya Európában. Francziaországnak nemcsak fővárosi, hanem vidéki népei is élénk részvéttel viseltetik a lengyel ügy iránt. Az angol parlamentben józan eszek által kitűnő államférfiak hangoztatják a szív és nagylelkűség szavait a lengyel hazafiság mellett, s Olaszországban, melynek kormánya részben követvén a szárd királyi ház traditióit, részben egyezőnek vallván az oroszéval keleti politikáját, Európa legbarbárabb nagyhatalmasságával kezdett feltűnően kacérkodni, most a közvélemény szava Milánótól Nápolyig, a lengyel ügy mellett emelkedik. Azonkívül, amit az olvasó a telegrammokban talál e részben, bővebb tudósításaink érkeztek ezen olaszországi mozgalomról, mely, úgy látszik,elfoglalja ott az egész közönség figyelmét. Genuában megtartatott a meeting a lengyel ügyben, ahol adresset intéztek a lengyel nemzethez, mely így szól : „A lengyelekhez ! „Üdv és győzelem a nemes lelküeknek és vitézeknek. „Mi is, lengyel testvérek, évek hosszú során keresztül küzdünk az idegen uralkodás ellen, s feladatunk befejezve nincs. Ismerjük mi is az aggodalmas virrasztásokat ; ismerjük az egyenetlen erők ellen való kikerülhetlen küzdelem vágyát és veszélyeit, a győzelem hymnusait és a vereség gyászát. „Tudjuk mi is, hogy a szabadság és nemzeti függetlenség elnyerésére a hatalmassal kell daczolni, áldozatokra készen állani, szembe nézni a martyrsággal, s megbukni az újjászületés kedvéért. „Nemes, nagylelkű Lengyelország! A keresztyén civilisatio és Európa, melyeknek gyakran szolgáltál védfalul a barbár invasiók ellen, hálátlansággal fizettek. E hálátlanságot mindig fiaid hősiségével viszonoztad. Erényed hajdankori erény. Királyaidnak és az idegen királyok,nak te föltételeket akartál és tudtál szabni. Szabadságod növelésére három század óta a választások harczmezején vitéz hadseregeket tudtál egyesíteni. Mint egykor Yolánál, Varsó falai alatt, fiaid másodszor is egyesülni fognak a nemzet joga és szabadsága kikiáltására. A jövendő el nem árulhat tégedet. A Jagellók kora óta nemzeti szellemed a kardok legerősebbikével fegyverzé magát. Nyomdáid, könyvtáraid, egyetemeid termékeny magvakat hintettek el. Ez az oka, hogy erdeidet menekültek népesiték, s tanult emberek, hazafiak, katonák, hősök kerültek ki belőlök, s Kopernik, Gallilei ez első szülötte, fölfedezé az ég és föld gépezetét. „Éljen Lengyelország, Koscziuska Lengyelországa — a prágai és varsói vérengezés Lengyelországa, a szibériai börtönök és száműzetések áldozata!“ A „Diritto“ megjegyzi a genuai meetingre nézve, hogy a benne résztvett nagy tömeg elégültten távozott, hogy betölte szándékát, t. i. kinevező a bizottmányt, megszavazta az adresset és az aláírási íveket. Az „Opinione“, a kormány lapja is megadja, hogy e meetingen a legnagyobb rend uralkodott, mint csak Angliában szokott hasonló alkalommal. — Genuából írják 18-ról a bécsi „Gen. Cor.“ nek . Tegnapelőtt a párisi lengyel központi bizottságnak egy küldöttsége érkezett ide, hogy az olasz tett párt főbb embereivel, s különösen Garibaldival értekezzék. Hir szerint a lengyel bizottság azon ajánlatot tette Garibaldinak, hogy a földközi tenger valamelyik kikötőjében állíttassák ki egy legyel-olasz légió, honnan a keleti tenger partjain kiszállíttatván, Lithvániába küldessék. Mondják, hogy e tervbe az orosz szabadelvű párt fejei, Herzen és Szaszanov is beleegyeztek, hogy Lithvániában és a szomszédos orosz tartományokban fölkelés idéztessék elő. A tegnapi postagörössel Nápolyból mintegy 30 egykori Garibaldista érkezett ide , hogy Schweiczon és Németországon át, Lengyelországba vegye útját. Vezetőjök Koromanszki őrnagy, egy hetven éves, de jó erőben levő ősz férfiú, ki Gaeta ostromában kitüntette magát. Az „Opinion Nationale“ azon fiatal lengyelek egyikéről, kik Parisból Lengyelországba ügyekezvén, a porosz határon elfogattak, eredeti levelet tesz közzé, s bebizonyul, hogy ők rendszeres útlevéllel voltak ellátva, melyet a porosz követség is aláírt. A levélíró nemcsak elfogatott, hanem a porosz zsandároktól egy lövés által lábán meg is sebesittetett. A porosz fogságban levő ifjak Szervinszki, Sztolarszki és Taroni, a volt cunepi lengyel iskola növendékei. — Más három, Gasztovszky, Judieszki s még egy, a párisi lengyel iskolában tanulók. Franczia lapok nemcsak megalázónak tartják Poroszországra nézve, hogy muszka zsandárrá lett, hanem jogsérelemnek nézik a rendes útlevéllel ellátottak elfogatását. A szász nemzeti egyetem 1. év febr 16-án tartott ülése. Az előbbi ülés jegyzőkönyvének hitelesítése után a nemzet ispánja felolvastatja az erdélyi udvari korlátnokság elnöke, gróf Nádasdy ő excellentiájának, a nemzeti egyetem hozzá küldött feliratára tett válaszát, mely igy hangzik : 63 .em. 1863 A tekintetes nemzeti egyetemhez. O cs. kir. Felségének tavalyi sept. 7. oct. 18. és nov. 4-töl kelt legkegyelmesebb határozatai, melyekkel a szász föld összes lakosságának, az 1860- ban oct. 20-án kelt császári diploma és az 1861- ik év február 26-án kelt császári nyilt parancs által ünnepélyesen kihirdetett állam alaptörvények iránti határozott hűségét legkegyelmesebben elismerni,s a nemzeti egyetemnek a közigazgatási költségeknek az államkincstár általi fedezése iránti kérését legkegyelmesebben megadni; s a tekintetes nemzeti egyetemnek a törvényszolgáltatásra nézve az államélet mostani alakulása s a törvény szelleme által megkívánt határozatait s ajánlatait legkegyelmesebben helybenhagyni méltóztatott; engem is az öröm őszinte hálaérzetével töltött el. Midőn a tek. nemzeti egyetem múlt hó 27-én idei 42. szám alatti tisztelt jegyzékében ebbeli részvétemről barátságosan megemlékezik, úgy azon hálás és bizalomteljes elismerés, melylyel a szász föld összes lakossága a legfelségesebb trónról ünnepélyesen kihirdetett, a birodalom egységének megőrzéséhez idős körülmények által követelt államelvek iránt adózott, és a tekintetes nemzeti egyetemnek azon eljárása, melylyel a közügyek feletti tanácskozása — és kezelése — határozatai — s ajánlataiban bölcs mérséklet, érett ítélet, s a körülmények helyes ismerete mellett a meglevő állapotot az előre haladással, a szabadságot a renddel sikerrel egyesíteni igyekezett, voltak azon indokok, melyek nekem, mint a cs. k. apostoli Felsége miniszterének, és jelenleg az erdélyi üdv. korlátnokság elnökének kellemes kötelmül tették, a tekintetes nemzeti egyetemnek érintett kérését s ajánlatait legalázatosabban előmozdítani. Meggyőződve, hogy azon határozatok, melyeket a nemzeti egyetem, a megkezdett pályán tovább haladva, hozni fog, cs. kir. Felségének jó indulatu atyai szándékában a helyzett egyedül üdvöt hozó bizalomtól áthatottan, a testvéri érzület szellemétől átlengve, a meglevő állapotot, a kifejlett tényleges viszonyok és a jelen idő kívánalmai s szükségletei által mulhatlanul megkívántató előrehaladással fogják összekötni; mindenkor annál nagyobb örömemül szolgál a tek. nemzeti egyetemnek előterjesztéseit e cs. k. apostoli Felségénél ajánlani, mivel nemcsak jelenlegi állomásom kötelességei, hanem tiz évi tartózkodásom s hivatalos tevékenységem barátságos emlékei engem a szép gazdagon megáldott Erdélyország s minden nemzetiségű lakosaihoz csatolnak. Bécs, jan. 10-én 1863. Nádasdy m. p. Ezen válaszirat felolvasása után az ülés a napirendre tért át, mégpedig a brassói keresk és iparkamarának azon a nemzeti egyetemhez intézett kérelme tárgyalására, hogy a tanácsban tanácskozás alá vett és szentesített törvény, a A „Constitutionnel“ czikke az oroszporosz egyezményről. A „ Constitutionnel“ febr. 22 -i számú főszerkesztő, Limayrac úr neve alatt, a lap élén hozza on czikket, melyet, mint a lengyel ügyben ed