Pesti Napló, 1863. március (14. évfolyam, 3914-3938. szám)
1863-03-28 / 3936. szám
71—8936 14-ik évi folyam. Szombat, mart. 28.1863. Szerkesztési iroda : Ferencziek tere 7-ik szám, 1-ső emelet. E lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kiadó-hivatal: Ferencziek terén 7-dik szám földszint. A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz, kiadása körüli panaszok, hirdetmények) a kiadóhivatalhoz intézendők. Előfizetési föltételek : Vidékre, postán : Helyben, házhoz hordva ! Félévre . . . . 10 frt 50 kr o. é. Évnegyedre ... 5 frt 25 kr o. é. Hirdetmények dija : 7 hasábos petit-sor egys *r- hrdetésnél 7 uj kr. Bélyegdij külön 30 uj kr. Magánvita 5 hasábos petit-sor 25 uj kr. Előfizetik Lenni „PESTI NAPLÓ“• april—júniusi folyamára. Előfizetési ár: april—júniusi V* évre 5 ft 25 kr, april—septemb. · évre 10 ft 50 kr. A „Pesti Napló“ kiadóhivatala. PEST, martius 27. 1863. (Fk) Nagyon érdekes azt a tapogatódzást szemlélni, melyet Napóleon császár a lengyel ügy körül kiviszen , majd ezen, majd ismét más oldalára helyezi ujját, hogy kipuhatolja, honnan lehetne legjobban hozzá férni. Nincs oly apró eszköz, melyet ő e tekintetben felhasználni szégyenelne. Sz. Pétervárott azon két lengyel deáknak szabadon bocsáttatását kívánja, kik Párisból útnak indultak, hogy a lengyelek küzdelmében részt vegyenek, de Bismark úr vizslái által az orosz rendőrség kezébe lőnek szolgáltatva. Másnap meg Ausztriához fordul, ettől meg Langiewicz számára a Párisba utazhatás engedelmét kérvén ki magának. Az ily apróságok igen alkalmas eszközök arra, hogy Francziaország a lengyelek iránti rokonszenvét nyilváníthassa , anélkül, hogy a kérdés velejét érintő formaszerű „ diplomatikai actióba“ kellene bocsátkozni. Másfelől pedig egyszersmind olyanok ezen apró kérdések, mint a légpárna, ha kell, összegyúrja az ember, és zsebbe dugja; ha pedig az ellenkezőre van szükség, pár perc alatt roppant terjedelművé fújhatja fel, és data occasione valakinek fejéhez is vághatja. Tudjuk, mit csinált Anglia már nem egy alkalommal az ily látszólag csekélyszerű kérdésekből. —A franczia császár tehát lassan kint előkészíti a gyúanyagot; ő, miként Cromwell a maga katonáinak mondá, Istenben bízik, és puskaporát szárazon tartja , fog-e vele élni, és mikor, ezt a körülményektől teszi függővé. Egyelőre Napóleon törekvése kilenczszázkilenczvenkilenczedszer európai congressus létrehozására látszik irányulni. Congressusról szólt Billault a senatusban elmondott beszédében, congressusról szól Lagueronniére France-ja egyik legújabb czikkében, mely a félhivatalosság bélyegét homlokán hordja. De ha Francziaország, amint ez nagyon valószínű, ismét a congressus eszméjével jár teherben, akkor puszta szemfényvesztés az, amit ő az Ausztriával egyetértésről mond, vagy lapjaival mondat. A bécsi államférfiaknak mindannyiszor háta borsódzik, valahányszor ezen a politikának bolygó zsidóját képező, sem élő, sem halni nem tudó congressusi eszme fel-felemelgeti fejét. És Ausztria ezen ellenszenve talán nem indokolatlan, mióta látta, hogy a párisi congressusban csak amúgy mellesleg érintetett egyik másik tárgy, és hogy utóbb roppant horderejű következményeket vontak ezen, eleinte oly ártatlannak látszó discursusból. A jelen körülmények közt Oroszország tán nem lökné vissza a congressusra célzó indítványt, sőt talán azt sem bánná, ha a részéről Lengyelországnak adandó engedmények európai garantia alá állíttatnának, hiszen Ausztria gondoskodnék arról (miként a kölni lap bécsi levelezője mondja) hogy a lengyelek az önállóság oly mértékében ne részesüljenek, mely Ausztria belviszonyaira alkalmazva, kellemetlen analógiákra szolgáltatna alkalmat. Hanem amit Oroszország egy congressustól mindenek előtt vár , a mi évek óta minden törekvéseinek főczélját képezi, az azon sérelemnek jóvátétele, mely 1856-ban ejtetett rajta, midőn az orosz hatalom a Duna torkolata mellől félre szorittatott. Egyedül ezen kárpótlás árán , melynek megadásától Francziaország alkalmasint nem vonakodnék, egyedül ez áron várható Oroszország részéről a lengyelek javára kívánt engedmények megadása. Mit mondana Anglia a congressusi tervre, az az ottani közvéleménytől függ; meglehet, hogy ez nem fogna habozni, ha az említett áron, és így Anglia kára vagy áldozata nélkül, a lengyelek javára valamit ki lehetne vívni. Hogy azonban Ausztria amaz ajánlatot elfogadná, hogy azon veszélynek tenné ki magát, miszerint az 1856-ki congressusnak reá nézve legfontosabb vívmánya per majora vota megsemmisíttetnék, ezt valószínűtlennek tartjuk, főleg ha valósulna, hogy Napóleon császár utat módot keres, Olaszországot is becsempésztetni a létrejövendő congressusba. Meglehet, hogy mindez csak ismétlése egy oly fogásnak, melyet a franczia császár egy ízben már nagy szerencsével kivitt, t. i. hogy a congressusi terv meghiúsulásának esetén ezért a felelősséget Ausztriára hárítaná, tönkre tevén egyszersmind azon rokonszenvet, melyet e hatalom eddigi magatartása által a lengyelek közt magának kivívott. E szerint a franczia császár oly állást foglal el, hogy minden pillanatban frontot csinálhat vagy Ausztria, vagy Oroszország ellen. Azt mondják, hogy Sz. Pétervárott új, „igen erélyes“ franczia jegyzék adatott át, mely Angliának az 1815 -i alkotmány helyreállítására vonatkozó követeléseit gyámolitaná ; a dolog e perczben még valószinütlen, és alkalmasint csak a két lengyel deák szabadon bocsáttatását sürgető lépés az, mely ama hírre okot szolgáltatott. Annyit azonban bizonyossággal akarnak tudni, miszerint Napóleon levele Billaulthoz épen nem volt arra számítva, hogy a politikai helyzetet felderítse, hanem hogy elégtételt adjon a miniszternek azon személyes bántalomért, melyet Billault urnak Napóleon hű részéről el kelle tűrnie. Ezen közlemény oly jó forrásból ered, hogy azt olvasóink különös figyelmébe kell ajánlanunk. A lengyel kérdés — ebbe foglalható össze a mondottak veleje —a lengyel kérdés tehát még épenséggel nincs „elejtve“, és Francziaország egykönnyen nem is fogja elejteni. Az általa szőtt tervek szálait természetesen nem láttatja a világgal, mely csak annyit szjt, hogy Párisban ismét hálót fonnak ; a többit alkalmasint csak akkor tudandjuk meg, ha a vadász a hálót összevonja, és annak feljajdulását hajlandjuk, aki benne fogva van. Bécsi dolgok. A „Független“ mai számában szóról szóra a következő távsürgöny olvasható : „Bécs, mart. 26. A helyzet ma változatlan maradt. Kimenethezi sejtelmekhez csak kiindulási pontok is hiányzanak. — Gans.“ A „Neueste Nachr.“ e jelentéssel szemközt, mely a helyzet változtatását látszik föltenni, habár nem is sejti a fordulat irányát, s szemközt a többi bécsi lapok jóslataival, azt állítja, hogy mielőtt az erdélyi országgyűlés egybe nem hivatik, s annak eredményei tudva nem lesznek, komolyan aligha gondolnak a magyar országgyűléssel leendő további értekezésre. A „Független“ bécsi levelezője azonban úgy hallja, hogy épen az erdélyi kérdés körül forognak a viták, mely tárgyban, mint mondják, a miniszteri tanácskozmányok be vannak fejezve s Ő Felsége döntő határozata minden órában váratik.“ A m. udvari kanczellária, a „Sürgöny“ szerint, a következő körrendeletét bocsátá ki : „Múlt évi augustus 8-án az ország valamenynyi törvényhatóságainak kormányzóihoz , és ugyanazon évi augustus 28-án a királyi kerületi táblákhoz kibocsátott udvari körrendelvény által utasíttattak az ország valamennyi alsóbb folyamodványu törvényszéket, hogy az ügydarabok kidolgozása és elintézése, úgy az ülésbeni tanácskozás és határozathozatalra nézve magukat a k. váltótörvényszékek számára 1841-ik évi január 18-án kelt 1. f. utasítás szabályaihoz alkalmazzák. Ezen körrendelvény kapcsában értesittetnek az ország valamennyi alsóbb folyamodványu törvényszékei, hogy az említett 1. utasítás 12-ik szakaszában foglalt, a határozat hozatalára vonatkozó rendelkezés , ugyancsak 1841. é. oct. 2. kelt újabb legf. határozvány által következőleg változtattatott meg: „a törvényszék a szavazásban két egyenlő részre oszolván, a fennforgó kérdés azon rész nézete szerint döntessék el, melyikhez az elnök szavazata járult.“ Ehhez képest az elnök köteles mindig a határozatot azon nézet szerint kimondani, melyben vagy valamennyi szavazók, vagy azoknak nagyobb része megállapodott. Azon esetben, ha több nézet között egyik sem nyerte meg a szavazók többségét, a határozat a következő szabályrendeletek szerint hozandó: 1) ha a szavazatok két vélemény között egyenlőn vannak felosztva, az elnöklőnek joga van, az egyik vagy másik véleményhezi járulásával a kérdést egyik vagy másik részre eldönteni; 2) ha a felmerült kettőnél több nézetnek egyike a szavazóknak fele részét nyerte meg, az elnöklő ezen nézethezi járulásával azt határozatra emelheti ; 3) ha a felmerült kettőnél több nézet közül egyikhez sem járult a szavazók fele része, következőleg, ha mindegyik vélemény ellen a szavazók többsége áll, vagy ha az elnöklő azon esetben, midőn kettőnél több nézet merül fel, a szavazatok felét nyert véleményhez nem járulhatna, ezen esetben a tanácskozás egyes részletes kérdések szerint elkülönítendő, és mindegyik részkérdés felett külön határozat hozandó, mely aztán a többi részletes kérdések feletti tanácskozásnál alapul szolgáland. Magától értetik pedig, hogy a részkérdéseknek ebbeli elkülönítése esetében, azok természeti rendjük szerint, p. o. az alaki kérdés előbb mint az érdemleges, tanácskozás és határozat alá veendők; 4) ha ez után sem nyerhető meg egyik vagy másik nézet számára a szavazatok többsége, úgy azon esetben is, midőn a szavazatok két vélemény között egyenlően feloszolván, az elnöklő sem egyik, sem másik véleményhez szavazatával nem járulhatna, a tárgy vagy erősebb, vagy teljes tanácsülésben uj tanácskozás alá veendő, és ott mindenesetre a szavazatok többsége szerint eldöntendő Lend.“ Az alföldi vasút folytatása a Danától Fiuméig. IV. Az 1843/1-iki országgyűlés többet tett a fiumei vasút érdekében, mint maguk a vérmesebb reménynek is várták. Ezen körülményben kell keresni azon agitatiónak okát, mely az 1847/s-iki országgyűlés összeilléséig folyvást tartott a vukovár fiumei vasút érdekében. A merőben közlekedési természetű kérdést pártpolitikai színben tüntették fel, s míg a „Híradó“ nem szűnt meg conservatív panaszaival állam elő mindig a vukovárfiumei terv ellen, az alatt a „Hetilap“, „Magyar Gazda“, utóbb még a „P. Hírlap“ is megszólalt e vonal érdekében. A hírlapi, néha túlkeserű szóváltások nem egyszer ismétlődtek a vonal iránt érdeklettek köreiben, s habár volt eset reá, hol Kőrösmegye (1846. jan.) politikai szempontok miatt sürgette a helytartótanácstól, hogy többé K. Lajost ne küldje ki az előmunkálatok szemmeltartására, mégis soha sem vonakodott megadni a törvényszerűleg kikötött segélyt, s a vonal melléki vidékek példájára előzékenyen hatni közre a technikai elővizsgálatok, rejtelési s helyszíni felvételek alkalmával. Az országgyűlésen nyilatkozó buzgalmat a magyar kereskedelmi társaság örökölte, melynek most már égető feladata lett a pártfogása alatt álló fiumei társaság előmunkálatait úgy vezetni, hogy a legközelebb egybehívandó höngyülésen a kamatbizositás kérdése is megvitathassék, a mennyiben „a kamatbiztosítási engedélyezés az 1843/2ki országgyűlésen leginkább azon oknál fogva nem sikerült, mivel a vasút építése körüli költségvetések s elődolgozatok előkészítve nem voltak.“ — A magyar kereskedelmi társaságnak 1845-iki ápril 29-től kiadott felszólításában — melyben az előbb idézett sorok találhatók, olvassuk tovább : „A magyar kereskedelmi társaság igazgatósága kedves kötelességének ismerő, egy vállalkozó társaság összehozására előkészitőleg munkálni, mely a vukovár-fiumei vasútnak felépítésére az ország rendei által már elfogadott s csak kb. megerősitéstől függő feltételek alapján vállalkozzék. Tette pedig ezt a m. k. társaság azon meggyőződésben, hogy már biztos adatok nyomán állítani lehet, miként a vukovár-fiumei vonal oly jövedelmezésre nyújt kilátást, miszerint föltenni lehetne, hogy részvényei még azon esetben is kelendő papirost képeznének, ha ezen vállalat nem magánvállalatra kísértetik meg, hanem az ország rendei által már elfogadott feltételek mellett a 3-ik, 4-ik, 5-ik percent biztosításának alapján történik a vállalkozás. És a magyar kereskedelmi társaság nem is csalatkozott várakozásában.“ Látható ezen felhívásból is, hogy a társaság, mely a vukovár-fiumei vasút kiépítésére a pest-szerémi s fiumei társaságok összeállása által jön vállalkozó társulat, az országgyűlése által elfogadott, helyeselt s királyi megerősítés alá terjesztett feltételek alapján kezdi meg munkásságát. A kamatbiztosítás kérdése volt ismét — mint lesz mindig e kérdésnél — amely dominált a mellékkérdések felett. A társaság — és ez igen érthető —szerette volna tudni, helyben fog-e hagyatni a kormány által az országgyűlésileg biztosított kamat-garancia, s mert a „tőke soha sem érzi , hogy eléggé fél“, az előmunkálatokon túl nem akart terjeszkedni, habár az 1848-as septemberi közgyűlés alkalmával a társasági ügyvivő, K. Lajos indítványozta is, hogy „ne függeszsze fel a társaság a kamatbiztosítás kérdésétől az építést, de sőt kezdje meg azt, mert a birodalom, mely országszerte nyilatkozott ezen ügy iránt, nem fogja cserben hagyni a társulati vállalkozást.“ Az 1846-iki évben megtörténtek a műtani helyvizsgálatok is, melynek eredménye jön, hogy a drávavölgyi vonal, mely Baranya, Somogy, Zalamegyékhez közel esik, sokkal előnyösebb a szávavölgyinél. A fiumei társaság mindjárt az 1846-ik év tavaszán kiküldötte az országos főépítészeti segédet, Keczkés Károlyt, Wallau mérnököt s Kossuth Lajos társulati ügyvivőt, hogy szemleutat tevén a Dráva- Szávavölgyön,intttanilag jelöljék ki a vonal irányát. Minthogy a felnevezett két mérnök s szakember, valamint több műensék véleménye szerint a drávavölgyi vaspálya iránya ki is jön akkor jelölve, érdekesnek tartjuk Keczkés úr jelentésének rövid vázát adni, mert szerintünk, mint ismételve kijelentettük, ezen az irányon lenne legczélszerűbb most is az építés. — Közöljük másrészt, hogy véleményellenesünk azon hiedelmét eloszlassuk, mintha Keczkés, Wallay Mohácstól tervezték volna valaha a duna-fiumei vonalat. A vonal Vukováról Eszékig és Eszéktől a Drávavölgyén mintegy 12—14 mértföldnyi hosszúságban Terezovácz táján Budaniceig mindenütt oly sik téren menne, mely csaknem vizarányos, erdőségekkel, kies lankásokkal borított, hol kitűnő talapfoglaló fák (Slipper) készülnek. Budanicétől a hegyeknek fordul a vonal, s áthasitva a Bresnicza patak mentén elnyúló völgyet, Pivniczéig hegyek nélkül halad, hol a hegylánczon kell átkelni. E helyen több napon át kellett alkalmas átkelési pontot keresni. Végre Jagodics Ferencz verőczemegyei főmérnök s Jurkovics főszolgabiró helyismeretei által gyámolitva, egy alkalmas helyet leltek Keczkés és Wallau. A patak melletti, egymással ellentétben álló két völgy közt van szükség egy 300 folyó ölnyi átvágásra, honnan a vonal az Illova völgyébe jut. Innen kezdve a földfekvés a legkedvezőbb egészen azon pontig, hol a vasútnak a Száván kellene átkelnie, hogy Károly város felé vezettessék. Az Illova völgyétől két vonal közt is lehet választani. Lehet menni a szentgyörgyi s körösi határezredeken keresztül, Chazma folyó völgyét használva legrövidebb vonalban egyenesen Rugoviczához s ott a Száván átkelve, tovább Károlyváros felé — vagy lehet menni az Illova völgyén Pozsega megyében a határőrvidéket sehol sem érintve Sziszekig vagy Martinszkaveczig, s ott a Száván át tovább Károlyváros felé. Az elsőt a rövidség ajánlja, mert ezen irányban az egész vonal hosszúsága 4—5 mértfölddel rövidebb, mint a másik. ‘) Megemlíti Keczkés úr, hogy a drávai vonal előnyei közé tartozik, hogy a mohács-pécsi vasutat egy 7 mértföldnyi mellékvonallal össze lehetne kötni a fiumei vonallal“ — és Kossuth megjegyzi már azelőtt, „hogyha a vukovár-eszék-fiumei vasút kész lesz, akkor azt több mellékvonalakkal össze lehetne kötni a nevezetesebb pontokkal, jelesen Zomborral, Szabadkával, Szegeddel,Csongrád felé.“ (Hetilap 1846. febr. 3.) Az elővizsgálatok alig kezdődtek el, midőn Eszék s a vonalmenti több helyiség kijelentés határozatba tette, hogy ha a vonal érintendi őket, a telek kisajátításáért semmit sem követelnek, sőt ingyen engedik át azt az építő társaságnak. 2) A kereskedelmi társaság buzgalma, s az országos közlemény oly határozottan nyilatkoztak, hogy maga a pécsmohácsi vasúttársaság is 1846- diki augusztusban tartott közgyűlésében helyeslését fejezte ki a vukovár-eszék-fiumei terv iránt, s felszólítani határozta a fiumei társaságot, hogy egy mellékvonal által összeköttetésbe tehesse azzal magát. Azt hiszszük, véleményellenesünknek talán nem jutott eszébe ezen kis körülmény, habár, mint mondja, legszebb éveit azon eszme idejében élte. Azonban felesleges dolognak hiszszük a csatlakozás, helyeslés és rokonszenv ily másodrendű nyilatkozatainak egész sorát feltüntetni olvasóink előtt — mikor egy sokkal jelentékenyebb tényre hivatkozhatunk. Az 1847/8-ki országgyűlésre követeket választó vármegyék 9/16 része — tehát nehány megye kivételével az egész ország köveveteinek utasításul adta, hogy a vukovár-eszék-fiumei vaspályának országos költségen leendő kiépittetését sürgessék s határozzák el. Bihar (utasitások 4. pontja), Turócz(5), Heves-Külső Szolnok (14), Baranya — érti-e Hevessy K. ur ? — Baranya megye *) Keczkés, Waldu, Kossuth jelentése 1846. máj. 8-án a Hetilapban. J) „Magyar Gazda“ 1846. jan. 16. maga a részletes utasitások b) pontja alatt megbizta követeit, hogy a mennyiben Mohács nem lehet kiindulási pont, szorgalmazzák Fiuménak összeköttetését a Dunával a legalkalmasabb ponton. (Jelenkor 1847. nov. 21.) A többi megyék megnevezték Vukovárt, íme — midőn megnyilt az örökre hires 1847/8-diki országgyűlés — a követi cahiers-ben ki volt jelentve a vukováreszék fiumei vonal kiépittetésének szüksége — az ország költségén. REVICZKY SZEVER. Kolozsmegye bizottmányi gyűlése f. hó 23—24 én. A megyebizottmányok mikénti megtartásának folyamát Kolozsmegye bizottmányával kezdjük. A feszült figyelem, mely között a mart. 23-ra bekövetkezett, nagy számú hallgatóságot gyűjtött a megye termébe. A gyűlést magos Gross Gusztáv, főispáni helytartó úr nyitá meg, következő beszéddel : Tekintetes megyei bizottmány ! E nemes megye föispányi helytartójává lett kineveztetésem óta a mai napon először van szerencsém e megye különböző osztályú igen tisztelt férfiait, mint megyei bizottmányi tagokat üdvözölhetni ; mit midőn ez ünnepélyes órában teljesítek, egyúttal kinyilatkoztatom, mikép a királyi főkormányszéki elnök úr ő nagyméltóságának, a császári és apostoli királyi felsége által is legkegyelmesebben helybenhagyott megbízása következésében a legterhesebb körülmények között hazafias kötelességből elfogadott ezen hivatali állásomban mind magam mind tiszttársaim teljes igyekezettel arra törekedtünk, hogy teendőink lelkiismeretes teljesítése által a személy és vagyonbátorság fenntartása mellett a megye köz- és magánügyeit az érdekeltek lehető megnyugvására intézhessük, hazafi buzgósággal óhajtván, hogy az ideiglenességnek mielőbbi megszüntetése lehetségessé tétessék, és itt nyittassák a különböző érdekek törvényszerű kielégítésével oly megállapodás eszközlésére, mely mind urunk ő felsége legfelsőbb várakozásának, mind szeretett hazánk hő óhajtásának megfeleljen. Ez utóbbi állapotnak elérése kétségen kivül csak is a törvényhozásnak törvény szabta után foganatosítandó végzései által lesz eszközölhető,míg azon ügyek, melyek e megye belviszonyaira vonatkoznak, a tekintetes bizottmány által czélszerűen rendeztethetnek. Midőn tehát a megyei tekintetes bizottmány előtt is ismeretes megyei bizottmányi ideiglenes utasítás értelmében tanácskozásainkkal beldolgaink elintézésére vagyunk utasítva, kötelességemnek ismerem felkérni a tekintetes megyei bizottmányt, mikép a tanácskozásainak körébe nem tartozó tárgyaknak — szeretett hazánk jóllétének és várakozásának megfelelőleg leendő megoldását az arra illetékes törvényhozásnak fenntartva, az általam kitűzendő, a megye belügyeire vonatkozó tárgyak felett hazafi bizonyossággal tanácskozni, és ez után megyénk belügyeinek czélszerű rendezését sikeresen előmozdítani méltóztassék. Mielőtt azonban a tanácskozás tárgyait kitűzném, szükségesnek tartom még megemlíteni, mikép — amint már fentebb is érintem — e megyében a személy és vagyonbátorság a lefolyt évben átalában véve kielégítőnek mondható, és hogy az e megyében lakó különböző nemzetiségek, távol minden egymás elleni ingerkedéstől, dicséretes egyetértésben élték le ezen időszakot, merültek ugyan fel itt ott félrevezetésből eredeti bizalmatlansági esetek, nevezetesen azon községekben, melyekben a czélbavett tagosítást nyerészkedni kívánó tanácsadók épen nem a nép, hanem saját érdekükben megakadályoztatni törekedtek, de ezekre is lecsendesedtek, miután a megyei törvényszéki és tisztségi közegeknek sikerült a félrevezetett népet felvilágosítani, és a reá háromlandó hasznokról meggyőzni; elismerést érdemel továbbá a megyei lakosság azon szorgalma, melyet a részint újból épített és részint javítás alá vett utak körül tanúsított, mert ha nem is mutathatunk fel sok ezer ölekre menő új vonalakat, és ha nem is állíthatjuk azt, hogy e tekintetben semmi kívánni való fenn nem maradott, annyit mégis dicsekedés nélkül elmondhatunk, hogy az útkészítés körül a múlt évben, akár a kolozsvár-zilahi, a sz.-lona-p.-fenesi, a b.-hunyad n.-almási és akár a mezőségi utat tekintsük, a rendelkezés alatt levő erő arányában annyi történt, amennyi a nép túlterheltetése nélkül történhetett és hogy a megkészített útrészek a megyei mérnök szakértő vezetése alatt úgy építtettek, hogy azok rendes fentartás mellett sok ideig szolgálhatnak a közlekedés eszközlésére; hálát kell mondanunk végre a megyei gondviselésnek, hogy a lefolyt évben megyénk egészségi állapota általán véve meglehetős kedvező volt. Hátra van még annak előszámítása, hogy a múlt évben a közigazgatási tisztségi és elnöki beadványok száma 7500 a bűnügyekbeni „ „ 1765 a „ vizsgálatok száma 494 a végtárgyalások száma . . 71 és a polgári ügyekbeni beadványok száma 364- re ment, mely utóbbiak közül különös megemlítést érdemelnek az úrbéri és birtokszabályozási ügyek, melyek e megye területét illetőleg következő eredményt mutatnak fel : 1) Kolozs megye összes (214) helységének több mint egy negyede, szinte egy harmada van tagosítás alatt, ezek közül némelyik már tagosittatott is. 2) Ezen megye alsó kerülete tagosítás, birtokszabályozás tekintetében a felső kerületez képest kedvezőbben áll, a mezőségnél ugyanis — — a tekei járást ide nem számítva — csaknem felében, szinte minden második helységben foly a tagosítással összekötött birtokrendezés és mi alatt a felső kerület némely helységeiben a tagosítás kevés kivétellel csak az újabb időkben, úgy részint csak a jelenlegi ideiglenes törvényszék fennállása óta kezdetett meg, akkor a mezőségi