Pesti Napló, 1863. szeptember (14. évfolyam, 4063-4091. szám)

1863-09-16 / 4075. szám

Levél a Tiszaasabályozás ügyében Gr. Andrássy Manó úrhoz. il. A vizmércték folytonos kimutatásai szerint azon aggodalom, hogy a nagy vizek a mesterséges partok közt meg nem férhetvén, a töltések fölé emelkednek, nincs igazolva a tapasztalás által. Az ára­dások, az eddig­ szerzett tapasztalatok sze­rint, rendesen megférnek a töltések között, visszatartóztatva az átmetszések által is, s , csupán a habvetés hatalma által ütött gát- vagy töltésrésen zúdul a Tiszavidék­­re a romboló elem. Az átmetszések által gyorsíttatik egyik áradat lefolyása a má­sik után, s így, habár áradat áradatot űz, s hab habot tol, több áradat ugyanazon időben nem igen tornyosul össze, s igy a tűlvészes áradások csak rendkívüli kö­rülmények és hézagos gáttörvények alkal­mazása mellett fordulhatnak elő. Ezelőtt nem igy állott a dolog. Ha például jött az első tavaszi árvíz, te­szem a Szamos árja, ezen víztömeg a ma­gasabb Tiszaparttól, a fokok fennsíkjá­ról omol alá a mélyebben fekvő lapos teknőjü sík vidékre terült el, s midőn az ár elmúltával apadt a Tisza, az áradat viss­­szakezde­tt folyni a fokokról az anyafo­­lyóba, s ismét megtölté partszinig a Ti­szát. Ha azután ilyenkor a Sajó vagy Bodrog is meghozta a maga tavaszi víz­­cont­igensét, a kicsordulásig telített Ti­sza azonnal kiáradt, s ismét megtölté 200­0 mértföldnyi vízmedenczéjét.­­ Elég lesz csak azon egy példát idézni, hogy a szabályozás megkezdése előtt Csongrád és Szeged vidékén sokszor hónapokig ál­­longott a lapos síkságon az ár­vész, holott most az ártömeg gyakrabban s gyorsab­ban hömpölyög alá, s egyik áradat ren­desen a másik után következvén, telt medret nem igen talál,s igy a töltés szét­robbanása n­élkül futja meg a tiszai fo­lyammedret. A töltések között egyébiránt elég szé­les tér van hagyva az árvíz számára, s ezen térből a folyam lassankint önmed­rét szélesbíti, önmedrének mélységét nö­veli. Az aggodalmak a szabályozás sikere iránt, leginkább a töltésszakadások körül öszpontosulnak. Igaz ugyan, hogy a sza­kadások vagy az eléggé meg nem nyom­a­­kodott és ülepedett töltések mentén, vagy ott fordultak elő, hol zivataros szél­rohamok alkalmával a habverés töltést fúrt át, rontott vagy gyengített. Az ily vészes eshetőségek ellenében a gátak és tölté­sek megülepedése — és begyepese­­dése, s a töltés előtti térnek fűzfákkal való sűrü beültetése az egyedüli palliativ se­gélyszer. 1855-ben is a töltések szétszag­­gatása s gyengített gátak alámosása után nyomult ki medréből a bőszült ár. — Az ily körülmények bekövetkezését ab­ban az esetben teheti lehetetlenné az em­beri akarat s óvakodó elővigyázat, ha az eddig tapasztalt legmagasabb árvíz felett fél öllel feljebb magasítja a töltést, mert az erdőpusztítások elharapódzásával nő a garázda hegyi folyók mennyisége, víz­tartalma­s rohama, és a jégtorlások a leg­szilárdabb alapon nyugvós számítást­­is meghazudtolhatják. Most már ugyan az egész Tisza mentén­­, töltés előtti téren füzes erdő kezd emel­kedni, s mikorára az átmetszési és töltés­munkák készen lesznek, a töltések biztos­ságának őre, a füzes erdő is, teljes erőben fog ellentállani a habverések bomlasztó, gyengítő, törő hatalmának. Csaknem három millió hold föld az, melynek a fentebb elősorolt vízépítészeti s technikai elvek alapján kell ármentesít­­tetni, úgy azonban, hogy ezen szabályo­zási rendszerrel járó aggodalmak csak akkor szűnnek meg, ha egyszer majd az egész Tiszamenti­ biztosítva lesz. Sőt még ekkor sem, ha a szabályozás­nál az lesz a vezérelv, mint, fájdalom, ed­dig volt, hogy a zabolátlan, garázda ter­mészetű roppant vízmennyiség, ezen ki­­mondhatlan fontosságú gazdasági tényező, hova hazaalább a Feketetengerbe jusson, a­helyett, hogy rendszeres felhasználás alá vétetve, 1-ör kiáradásával ne fenye­gesse milliók verejtékének sik­rét, és 2-ér , 2 emberi ész é­s a tudomány hatalma által gazdasági és industriális czélokat segít­sen előmozdítani. Elmondottam a gát- vagy töltés­rendszer előnyeit és hátrányait, s ha ezen rendszer mellett minden technikai érv szóljana is, nemzetgazdasági tekintet­ben, nézve a jövőbe, az alföld jövőjébe, silány eredménynek nevezném a szabá­ly­o­ást, ha annak nem lenne egyéb kö­vetkezménye, mocsáros ingoványok, ná­das, zsombékos, lapos helyek kiszárítása, vízmentesítése, a­nélkül, hogy a belcsator­­názás alkalmazása a jelen évhez hasonló csapásoktól mentse meg a birtokost. A Tiszaszabályozásnak egész új aerája van lefektetve a Francziaországban kez­dett, s Csehországban már gyakorlatilag is használt folyamszabályozási zárrend­szerben, ha az a felfogott víztömegnek és­­ a rendesen aláfolyó folyóviznek gazdasá­­­­gi, industrialis czélokra való felhasználá­sát vonja maga után. Ezen zárrendszer alkalmazása, mint azt a nemes gróf elvben ajánlá és védé, a tiszavölgyi társulat figyelmét még 1857-ben magára vonta, ez idő óta azon­ban a vizépitészet eme újabb vívmánya iránt nem mutatkozott elég érdekeltség, mely azt tüzetes tanulmányozás alá vé­tetve, annak honi viszonyainkra való al­kalmazása iránt szakértőleg útmutatást adott volna. A nemes gróf czikkére, azt hiszem, emlékezik e lapok minden olvasója. E körülmény felment attól, hogy a zár­rendszert alaposan ismertessem, mint­hogy e tekintetben a gróf már ismer­­tetőleg szólott; én csupán a pro- és contra érveket fogom előtérbe állítani, hogy tel­jesen indokolva legyen jelen levelem czélja. A zárrendszer III. Napóleon intéz­kedései folytán kezd otthonosulni Fran­cziaországban. Nevezetesen 1856-ban a Loire, Rhone és Saône pusztító kiöntései szakértők helyszíni felvételeit s vizsgáló­dásait igényelvén, ezen alkalommal a vízépitészeti tudomány egész új irányt nyert a védművek felállítása körül. Ezen új iránynak alapeszméje nem más, mint a folyamok szabályozását a baj eredeténél kezdeni, azaz: a víztömeget akként sza­bályozni, hogy mindazon kisebb vagy nagyobb, mélyebb vagy magasabb völ­gyek nyílásánál , melyekbe nagyobb bérek és hegyterü­letek hó- és esővize gyűl össze; építtessenek olcsó keresztmü­vekből á­lló zárgátak, melyeknek segé­lyével a garázda hegyi patakok vize a völgybe, mint egy mesterséges víztartóba felfogatván, nem rohanna egyszerre az anyafolyóba, hogy árasszon, hanem ta­vakat képezve, akár a gyáripar, akár az erdőnevelés, akár a gazdaság, halászat, faszállítás czéljaira lenne felhasználható, akár a leeresztésnél több napra osztat­ván fel, megóvna az egyszerrei ára­­á­­soktól, sőt ezen előnyein kívül az anya­folyó beiszapolódását, s igy a folyamme­der emelkedését lehetetlenné tenné, a völgy­ cisternában tartván vissza azon porondot, sövényt,kavicsot, hegyi és bércz­­törmelékeket, melyeket most az anyame­der emelkedésére a mellékfolyók a főfo­­lyókba szállítanak. Ezen zárrendszer tehát nemcsak a folyamszabályozást szilárd alapra, de e mellett a mellékfolyók vizeit is üdvös czélokra engedi felhasználni, s e mellett el­­távolítván a nagyobb áradások lehetősé­gét , a belcsatornázás rendszeresítését is megkönnyítené. Vagyis: ezen rendszer nemcsak a folyamszabályozás szempont­jából—mely nem egyéb, mint az eddig fel­tételes használatú földeket biztos haszná­­latúakká tenni — ajánlható, de különösen figyelmet érdemel nemzetgazdasági tekin­tetben is, mert a természet egyik első ele­mét, erejét adja az emberi ész és erő rendelkezése alá, hogy az, mi eddig hasz­talan cseppje jön a Feketetengernek, a hazában gazdasági és industriális czélok­ra használtassék fel, hasznot hajtva a fel­­s alföldön egyiránt. Csakhogy ezen vízépítészeti új irány ellen is sok körülmény szól, különösen hazai sajátságos viszonyaink szempont­jából, a­melyek, ha ugyan nem is teszik lehetetlenné az új rendszer alkalmazását, de mindensetre egyelőre nehezítik azt. REVICZKY SZEVER: Felhívás a somogyi gazdasági egyesület elnökétől Somogy megye birtokosaihoz! A somogyi gazdasági egyesület i. é. július 29-én tartott közgyűlésében azon eszmét, hogy megyénk székvárosa a megye szélén keresztül vonuló déli vaspálya valamelyik pontjával vasút által összeköttessék, magáévá tévén, engem tisz­telt meg azon megbízással, hogy megyénk anya­gi emelésére ezeke ezen eszmének gyakorlati kivitelére szükséges további lépésekről gondos­kodjam. A vasúti vonalak építése sok nehézséggel jár, különösen nálunk, hol ismert pénzviszonyaink­nál fogva a szükséges pénzerővel nem rendelkez­hetünk , azonban mégis rendelkezésünk alatt ál­lanak azon módok, melyek által a nehézségek­kel nemcsak megküzdhetünk, hanem azokat le is küzdhetjük, ha komolyan akarjuk, hogy a felkarolt eszme­­ gyakorlatilag valósítva le­gyen. Kísérletet teszek kijelölni azon módot, mely által oly helyzetbe jöhetünk, hogy önmagunknak leszen vasutunk a­nélkül, hogy annak gyümöl­csét idegenek élvezzék. Nem létezett eddig vasútvonal, mely kamat­­biztosítás nélkül életbe jöhetett volna ; azért min­den vasútvonalra vállalkozó társulatnak szüksé­ges a kormány különös kedveléseiben részesülni. Bátor vagyok én is remélni, miképen vállalatunk a magas kormány némely kedvezéseiben szintén fog részesülni, de arra nézve nem kecsegtethe­tek, hogy e mellék , nagyon szűk s helyi érde­kekre szorítkozó vonal oly érdekűvé nőhetné ki magát, miszerint a nagyobb országos és birodal­mi érdekekhez kapcsolt vállalatokkal h­sonló kamatbiztosítási kedvezésben részesíthessék. An­nál fogva csak magunk erejére támaszkodhatunk . Önerőnkben kell keresni és feltalálni azon biz­tosítékokat, melyek a pénzerő előteremtésére nélkülözhetlenek, de ha akarunk vasutat saját erőnkkel felállítani, az ahoz szükséges tőkét meg­szerezhetjük. Földünk megadhatja a pénzerő kiállítására szükséges biztosítékot, minthogy a vasútvonal a kezdő pont körül legkevesebb három mértföldre érezteti főleg jótékony hatását, s így Kapos­vártól három mértföldig terjedő vonalnak 36 □ mértföldnyi földterület, — a három mértf­öl­­dön túl terjedő minden egy mértföld vonalnak pedig — jobbra és balra két mértföldig vonuló földterületet számítva — 5 □ mértföldnyi föld­terület adna biztosítási alapot. Megkísérlem itt rövid összevonásban elmon­dani, miként történnék a biztosítás. Tegyük fel, hogy egy mértföldnyi vasútvonal — mi­n­den építési kellékekkel — 400,000 ftba kerülne, az egész vonal pedig 2,400,000 ftba. Ezen összegből nekünk nem szükséges töb­bet, mint másfél milliót biztosítani, s ha ez biz­tosítva van, az építéshez szükséges egész pénz­erő meg leszen nyerve. Ezen összeg biztosítására hat mértföldnyi hosz­szú vonalnál — tekintetbe vételével annak, hogy a már létező déli pálya két mértföld távolságú szomszédságában levő birtokosok már élvezhető kedvező viszonyuknál fogva a kaposvári vasúttal nem lehetnek érdekelve, s annálfogva török biztosítást igényelni nem lehetne — esnék 41 □ mértföldnyi föl terület, vagy 546,666— 1200 P öles — hold ; egy h­ídra pedig esnék 4 ft, s nem egészen 39 kr, azonban biztosabb szá­mítás tekintetéből egyre másra tegyünk minden holdra kerékszámmal 5 stot. A biztosítandó összeg a kölcsönadó törzs­e ál­tal betábláztatnék azon birtokokra, melyek a vasútvonal mellett három s illetőleg két és fél mértföldre elterjednek, s a vonal tulajdonává válnék az­on birtokosoknak, kiknek birtokai a szükségelt tőkét biztosították. Midőn a vonal elkészül,s a közforgalomnak áta­­dik, a kibocsátott részvények cursust nyernek. A biztositó földbirtokos tetszése szerint az általa biztosított értékig vagy tart meg részvényeket s ekkor a biztositott összeget 32 részletben 32 év alatt fizeti vissza, vagy nem tart fenn magán­ak részvényeket, s ez esetben a részvények cursus szerint eladatvan, a biztosító birtokos 32 rész­letben 32 év alatt csupán azon differentiát fizeti ki, mely a részvények cursus és névszerinti ér­téke között felmerül. Fentebbi számításomat hat mértföld hosszú vonalra fektettem. Hosszabb vonalnál több épí­tési költség, s e szerint nagyobb tőke biztosítása merül fel, de szintén nagyobb földterület szolgál a tőke biztosítására; a számítás tehát ugyanazon végeredményhez vezet, összevonva a fentebbi számításból folyó követ­kezést ; ha minden holdra 6 ft. biztosítandó tő­két veszünk fel, s felteszszük, — mit fel nem ten­ni lehetetlen — miképen a vasútvonal körül fek­vő birtokok értékben a vasút által növekedni fognak, s a földnek növekedő értéket holdonkint — közép számítással — nem veszszük többre 5 ftnál: az ügy elemzésénél a végeredmény azon pontjához érünk, miszerint a kivánt biztosí­tási alapot maga a vállalat adja meg, mert míg a föld biztosítási alapot nyújt a vállalatnak, ad­dig a vállat a föld értékét emeli a­zon arányban, a minő arányban a föld biztosította a vállalatot. Azonban a további taglalgatás hosszadalmas volna, mielőtt némely más kérdések megoldat­nának, melyek szükségessé teszik, hogy és ér­demben minden érdekeltek együtt egy értekez­letben részt vegyenek. Tisztelettel felkérem annál fogva a somogyi birtokosokat, hogy f. é.oct. 5-én délutáni, és kö­rülmények szerint 6 án folytatólag Marcaaliban a vendégfogadó helyiségében tartandó értekez­letre megjelenni, s tanácskozásunkban résztven­­ni méltóztassanak. Hazafiui üdvözlettel és tisztelet el keli Szöllős-Győrök, sept. 6-án 1863. Ja­nkovich Lászl­ó. k. egyesületi elnök. A budapesti kereskedelmi és iparkam­ra f. évi sept. 1-jei gyűléséből következő felírást határozott a nm. helytartó ta­nácshoz : Nagyméltóságu m. kir. helytartó tanács ! Folyó évi augusztus 22-én 42139. szám alatt kelt kegyes intézvény által felhivatott alálírt ka­mara, hogy véleményes nyilatkozatot adjon az­iránt : várjon a tolca-dombori, szegszárd-gemen­czi és battaszék bajai útvonalak közül melyik­nek kiépítése mutatkozik kereskedelmi szem­pontból legszükségesebbnek? Ezen fontos ügy a folyó hó 1. napján tartott havi rendes ülésünkben tanácskozmány tárgyává válván, a közlemények 1/. alatti vizsgálása mel­lett következőleg van szerencsénk előterjesz­teni . Kereskedelmi szempontból kiindulva, mind a tolna-dombori, mind a szegszárd-gemenczi útvo­­nalt igen szükséges­­ét kívánatosnak tartjuk, és a közérdekek kívánalmainak is leginkább akkor lenne megfelelve , ha mind a két útvonal mi­előbb kiépíttetnék. De ha az ezen két útvonal készítéséhez kellő tetemes költségek előállításá­hoz reménység nem volna, s hogy szorosan a felhivatott kegyes intézménybeni felhíváshoz ra­gaszkodjunk, határozotta­n kijelentjük , hogy mi az elsőséget a tolna-dombori útvonal­nak adjuk, s azt következő indokokkal támo­gatjuk : mert ez a tervezett három útvonal legrövi­debbike, és csak 71,547 ft 18 krba kerülendőén l­eghamarább létesíthet; különösen, ha tekintet­be veszszük, hogy a fentebbi összeg a Tolna városa által megajánlott 8503 ft 72 kr beszámí­tásával 63,043 ft 46 krra olvad le, s hogy az úthoz szükségelt 58 holdnyi tér is ingyen enged­tetik át; mert nagyon is megegyez a méltányosság el­veivel, hogy Tolna városa, mely a bogy­szlói átmetszés által a Dunát elvesztette, azzal egy építendő útvonal által ismét kapcsolatba ho­­zassék; mert ezen útvonal által a Duna balpartján levő Pest megyével a közlekedés fenntartathatik, a túlsó parton levő Fájsz község kötelezettséget vállalván, hogy a Dunaparttól a község alá ve­zetendő utat saját költségén fogja elkészíttetni, mert a kereskedés iránya mindinkább felfelé terjedvén ki, az áruk és termények Pestre, a hazai kereskedelem központjára sokkal rövidebb úton, következőleg kevesebb költséggel fognak szállít­ áthatni. Maga Szegszárd a tolna - dombon ut épí­tése által sokkal kedvezőbb helyzetbe tétetik, mintsem Tolna jutna, ha a tolna - dombori ut helyett a szegszárd-gemenczi építtetnék , mert Szegszárdtól, illetőleg azon ponttól, hol a buda-eszéki álladalmi út keresztül vágatik. Hazánk ínsége ügyében. Magyarország szükségben szenvedő részének segélyezésére, mint mindenütt a hazában, a fővárosban is alakultak ado­mányokat gyűjtő bizottmányok, miről lapunk t. olvasóit annak idejében mi is értesítettük volna, ha a tanácskozmányi terem ajtaja laptudósítónk számára zárva nem tartatik. Midőn ezúttal e tárgyra visszatérünk, legyen szabad reménylenünk, hogy — miként egy köztiszteletben álló férfiú a bizottmányokat alakitó városi gyűlésben mondá,— Pest város lakosai nem fog­nak megfeledkezni arról, hogy midőn ők az 1838-diki árviz által sújtva voltak, mily készséggel nyujta feléjük segéllő kezét az egész ország, s különösen annak amaz áldottabb vidéke, mely most a leg­­nagyobb nyomornak néz eléje. A város központi segélybizottmánya, az alföldi szűkölködők javára szedendő adományok bejegyzésére szolgáló gyűjtő íveket a következő felhívás és kérelem mellett bocsátotta ki: Felhívás és kérelem! A sors csapásainak szomorú következményei nagyobb mértékben alig mutatk­oztak meg va­laha hazánkban, mint a jelen száraz eszten­dőben. A rendkívüli ínség hazánk­épen azon vidékét látogatá mag, mely bő aratáshoz szokván — nemcs­a­ saját maga szükségletét tudta minden­kor bőven fedezni, hanem a kevésbé áldott vi­dékeknek is kisegítője, és mintegy éles kamrája volt. Most e gazdag vidék ké­ségbeesetten néz a jövőnek elébe, és hogy lakosai az éhhalál mar­talékául ne essenek, csak­is az ínségtől megkí­mélt vidékek lakóinak áldozatkész közreműkö­dése képes eszköz­lni. Szerencsétlen embertársainkon segíteni, míg egyrészről a polgári erénynek egyik legszebb gyakorlata, addig más részről legelső kötelessé­ge is mindenkinek, kinek ezt tenni bármikép is tehetségében áll, kivált akkor, midőn saját vé­reink létéről van szó. Méltán számíthat tehát mindenki arra, hogy Pest város közönsége a hazánkra nehezedett nagyszerű csapás súlyos következményein a vá­ros méltóságához illő módon iparkodand könnyí­teni. És a város lakossága, mely mindig az el­sők között állott, hol jótékonyságot gyakorolni és áldozatkészséget tanusítani kell, jelen szo­morú alkalmat sem fogja elmulasztani, hogy megmutassa, miszerint szerencsétlen honfitár­saink iránt valódi testvéri szeretettel viseltetik. A „pest-losoncsi vasútvonal 11 foly­tatása Hatvantól Szolnokig. A­mint azt — a nyilvánosságra jutott — leg­újabb hírek bizonyítják, a pest-losonczi vaspá­lyának ügye, az elsőbbségi kötvények biztosítá­sának elvbeni elhatározása, s a munkák rögtöni megkezdése végett, a magas kormány által egy millió forintnak folyóvá tétele folytán, a való­­sulásnak lepozitívabb fokára fejlett. Bizonyos lehet kiki abban, hogy a jelen közgyűlés intéz­kedései következtében ezen főfontosságú válla­lat végleges kiviteléhez teljes erőből hozzá fog látni a társulat, mi annál gyorsabb létesülést reméltet azért, hogy annak jól szervezett mér­nöki kara által majd minden előszámítások, ter­vek és mérések ugyanannyira elkészültek, hogy akár saját régiében, vagy akár vállalkozók által a föld és építési munkák a vonal minden pont­ján megkezdhetők lesznek. Mindazonált­­­épen ez is képezi a társulat érde­kének alypontját, hogy minél hamarább juthas­son ezen helyzetbe, tarjáni készenet olcsón és gyorsan az országos piaczra állíthatni. — Ezen czél: kell hogy absorbeálja jelenleg mindazon erélyt, mely­et ez ügynek kitűnő vezetői kifejteni képesek. A „h­at­van-szolnok­i vasútvonal központi bizottmány­a, “ augusztus 23 án Szolnokon tartott értekezletéből feliratot intézett a nagym. m. k. helytartótanácshoz, melyben kéri, hogy az a szükölködők javára szánt pénz­összegről, annyit — körülbelül 800,000 ft. — előlegezzen a „Szt. István kőszénbánya — és vasút tár­sulat“-nak, a mennyi ezen vonal földmunkáinak e­lkészítésére elégséges; — ezenkívül a fentnevezett központi b­izottmány felszólita a „Szt István kő­szénbánya és vasúti társulatot az előmunkálatoknak e vonalon való rögtöni megkezdésére. Annyi bizonyos, hogy a magas kormány — mielőtt a kivánt kölcsönelőleget a „hat­van szolnoki vasútvonal“ földmunkái­nak — a szűkölködők számára való keresetnyi­­tás tekintetéből igen fon­os és sürgős — megté­telére m­e­g­a­d­n­á, kivárásos conditio sine qua non az előmunkálatok elkészülése, — mert csak az ezekbe való világos belátás után lesz megha­tározható azon összeg, mely e czélra sz­ükséges, — s mert ez egyébként is a dolog rendje. „A Szt. István kőszénbánya és vas­úti társulat“ azonban a kezdetben ecsetelt körülményeknél fogva ugyannyira kénytelen erejének egész súlyát a tarjén-pesti vonal épí­tésébe központosítani,­­ hogy saját költségein ezen még függőben levő „hatvan-szolnoki vonal“ előmunkálatait nem fogja eszközölni. Miután pedig sokféle anyagi, közgazdászati és emberségi érdekeknél fogva ezen vonal föld­munkáinak eszközlése mielőbb szükséges, — magán véleményem szerint, czélra vezető egye­dül az volna, ha az érdeklett 3 város : Hatvan, Jászberény és Szolnok, vidékükkel együtt, — az elömun­álatokra szükséges körülbelül 3000 ft o. é. összeget saját erejükből előlegeznék. — Ez megtörténvén, semmi kétség nincs abban, hogy a Szentistván köszénbánya és vasuti társaság ezen élőmunkák vezetését magára vállalná, — csak ezeknek előkészülté­vel lehetne a kölcsönelőleget kinyerni, —­a végre az érdeklett 3 város kia­dásai annak idejében a vasúti társulat által vagy részvényekben, vagy készpénzben is visszatéríttetnének. Petényi Ottó, mérnök. Tolnáig az út 1% mértföld, innen Domboriig 1%, összesen tehát 2­/g mértföld ; ellenben a szegszárd-gemenczi útnak hossza 2%, és így az egész különbség csakis egy negyed mért­­föld, vagy 1000 futó él ; míg tehát a Szegszár­­diak Gemenczére 2% mértföldnyire szállítják áruikat , addig a tolnaiak kénytelenek lennének azokat Szegszárdon át Gemenczére 3% mértföld­nyire szállítani; mi nemcsak a méltányosság elveivel ellenkeznék, hanem a tolnai termény­nek a szegszárdival való konkurren­iáját, arra nézve szinte lehetlenné fogná tenni. Azon egy negyed mértföld, melylyel a szegszárdi fuva­ros — Domboriba menve — többet tenni kény­­telenittetik, mintha Gemenczére menne, egy mi­nimumra az által szállittatik le, mert Domboriba menve meggazdálkodja a Dunán azon távolsá­got, mely Gemencze és Dombori közt terül el. Az ügyet igy tekintve, lehetetlen, hogy az áruszállit­ási költség oly magas legyen, m­nt azt Szegszárd tünteti ki; s ha Szegszárdról Gemenczé­­ra mázsánkint 10—12 krt kell fizetniük . Dom­boriba sem kerülhet az út 12—15 krnál többe. A szegszárd-gemenczi út építését nehezíti azon körülmény, hogy a szükségelt 13862#/i2oo hold­nyi térből Csak 51417/i2oo hold, van ingyen meg­ajánlva, s igy a kisajátítandó 87ll­1/i2oo hold te­temes költséget venne igénybe ; jóllehet ezen útterv kivitelét igen elősegítené a gőzhajótársa­ság abbeli ajánlata, hogy ő 3000 köb­öl kőnek Visegrádtól odáig ingyen leendő szállítását ma­gára vállalja, mely körülmény a költségvetésben foglalt összeget 71,929 ft 68 krra fogná leszállí­tani ; de egyébként nem t­ihető, hogy azon esetre, ha a tolna-dombori útterv kiépitése fog is ható­ságilag kimondatni, a társulat fentebbi ajánla­tától elálljon annyival kevésbé, mert a dunáni szállítási út Visegrádtól Domboriig sokkal rövi­debb, mint szint onnét Gemenczig. — A mi a szegszárd gemenczi útra felszámított, s több, mint 10.000 ftra rugó közmunkát illeti : miután véle­ményünk szerint a közmunkát nem kizárólag csak a gemenczi útra lehet fordítani, a köz­munkából a tolna dombori útra is lehet any­­nyit számítani, mennyit az útterv kiépítése igé­nyelni fogna. Szegszárd particulari érdekét, jelesül annak borkereskedé­st tekintve, — elvitázhatlan, hogy erre nézve szegszárd-gemenczi útvonal előnyös­, de ha másrészről felveszszük, hogy a bor, minden jeles tulajdonai daczára fájdalom,még mindig nem azon áruczikkekhez sorozható, melyek a világke­­rekedésben szerepelhetnek, vagy hogy azok fölé helyeztessék, melyek minden körülmények közt a kivitel tárgyai, p. o. a gabona és a dohány­nak. Véleményünk szerint a tolna-dombori vo­nal fontosabb, és így elsőbbséget igényel, mert a szegszárdi kereskedés, a szegzárd-gemenczi vonal építése által nem fogna annyit nyerni, mint Tolna és vidéke veszítene, ha a Dunától elzárva, ahhoz csak Szegzárdon át Gemenczénél juthatna; de szem előtt tartva a túlparti közlekedést, a tolna­­domboki úttó­l maga Szegszárd is annyit nyerne, a mennyire szállítmányai részére a faj­szi­ré­vet használva a túlsó oldalon csinált útra talál, melyen Kalocsával s az egész környékkel közle­kedtetik. A­mi a harmadik, battaszék-bajai úttervet illeti, e részben Tolna megye főispánjának f. évi ápril 10-én 1989. szám alatti felterjesztésében kifejtett nézeteit egészben osztjuk, s annak ki­építését legalább a mostani körülmények közt szükségtelennek találjuk, annyival inkább, mert Battáig, hol gőzhajó állomás és tév vfett, a­ut­á­val csínéit után közlekedhetik, mely a kereske­delem mostani viszonyait tekintve, e vidékre nézve kielégítő. Pest, 1863. sept. hé 1­ső napján tartott havi rendes ülésből. A pestbudai kereskedelmi és iparkamara, odaadván utolsó nélkülözhető fillérét is azoknak, kik segélyért kiáltanak. Ezen reményben fordul az alólirott bizottmány a város minden rendű és rangú lakóihoz; — bi­zalom teljesen felkérvén, hogy a szükölködők felsegélésére minél nagyobb adományokkal já­rulni, és azokat jelen ívre feljegyezvén, a gyűj­tésre felkért uraknak kézbesíteni szíveskedjék. Kelt Pesten, a szükölködők felsegélésére ala­kult pestvárosi központi bizottmánynak 1863. évi sept. hó 7 én tartott üléséből. Krászonyi József m. k. bizottmányi elnök. Gerlóczy Károly m. k. bizottm. jegyző. Ezen gyűjtő iveken kívül azok szá­mára, kik egyszerre nagyobb összeget adni nem képesek ugyan, de időszakon­­kint mégis jár­ulhatnának valamivel a nyomor enyhítéséhez, a következő alá­­írási ívek adattak ki: Aláírási ív. Miután lakostársaink közül számosan lesznek olyanok is, kik szűkölködő atyánkfiainak­, segé­lyezésére egyszerre nagyobb összeget adni nem képesek ; mindamellett azonban időszakonként tehetségükhöz mért adományaikkal a nyomor enyhítéséhez szíves készséggel óhajtanának já­rulni ; ennél fogva tehát, hogy a jótékonyság gyakorol hatására polgártársaink eme részének is kellő alkalom nyújtassék, az alólírott bizott­mány jónak látta oly aláírási íveket is nyitni, melyekre egy bizonyos havonkint fizetendő ösz­­szeg bejegyeztetvén, ugyanaz a gyűjtésre felkért uraknak csak minden hó első napjaiban lesz kézbesítendő. „A nagy tenger is apró cseppekből állván“ — ha ezerek nélkülözhető filléreiket az adakozá­soknak fentebb érintett módja szerint összeadják, szűkölködő testvéreink Pelet város részéről gaz­dag segélyben fognak részesíttetni. Tisztelettel felkéretik azért mindenki, hogy ezen irén tehetségéhez képest bármi csekély összeget is aláírni, és azt minden hó elején a be­szedésre felkért uraknak átadni szíveskedjék. Kelt a szükölködők felsegélésére alakult pest­­városi központi bizottmánynak 1863. évi Sep­tember hó 7 én tartott üléséből. Krászonyi József m. k. bizottmányi elnök. Gerlóczy Károly m. k. bizottmányi jegyző. A gyűjtés vezetésére minden város­részben egy albizottmány áll fenn, és köz­­tiszteletben álló tekintélyes polgárok személyes­en fogják az adományokat házról házra szedni. Ezek neveit legkö­zelebb fogjuk közleni. Különfélék. Pest, sept. 15. ** Külföldön élő h .-ánkfiait is részvétre in­dítja hazánk némely vidékének ínséges állapota, s ők is sietnek könyöradományaikkal véreik segélyezéséhez járulni. A mai nap Konstantiná­polyból vettünk egy levelet, ifj. C­z­a­k­ó Jánosné született Tokos Amália asszonytól, melyhez egy 255 ft 20 krajczárról szóló utalvány volt csatolva: „Miller és társa“ bécsi bankárházhoz.

Next