Pesti Napló, 1863. szeptember (14. évfolyam, 4063-4091. szám)
1863-09-16 / 4075. szám
Levél a Tiszaasabályozás ügyében Gr. Andrássy Manó úrhoz. il. A vizmércték folytonos kimutatásai szerint azon aggodalom, hogy a nagy vizek a mesterséges partok közt meg nem férhetvén, a töltések fölé emelkednek, nincs igazolva a tapasztalás által. Az áradások, az eddig szerzett tapasztalatok szerint, rendesen megférnek a töltések között, visszatartóztatva az átmetszések által is, s , csupán a habvetés hatalma által ütött gát- vagy töltésrésen zúdul a Tiszavidékre a romboló elem. Az átmetszések által gyorsíttatik egyik áradat lefolyása a másik után, s így, habár áradat áradatot űz, s hab habot tol, több áradat ugyanazon időben nem igen tornyosul össze, s igy a tűlvészes áradások csak rendkívüli körülmények és hézagos gáttörvények alkalmazása mellett fordulhatnak elő. Ezelőtt nem igy állott a dolog. Ha például jött az első tavaszi árvíz, teszem a Szamos árja, ezen víztömeg a magasabb Tiszaparttól, a fokok fennsíkjáról omol alá a mélyebben fekvő lapos teknőjü sík vidékre terült el, s midőn az ár elmúltával apadt a Tisza, az áradat vissszakezdett folyni a fokokról az anyafolyóba, s ismét megtölté partszinig a Tiszát. Ha azután ilyenkor a Sajó vagy Bodrog is meghozta a maga tavaszi vízcontigensét, a kicsordulásig telített Tisza azonnal kiáradt, s ismét megtölté 2000 mértföldnyi vízmedenczéjét. Elég lesz csak azon egy példát idézni, hogy a szabályozás megkezdése előtt Csongrád és Szeged vidékén sokszor hónapokig állongott a lapos síkságon az árvész, holott most az ártömeg gyakrabban s gyorsabban hömpölyög alá, s egyik áradat rendesen a másik után következvén, telt medret nem igen talál,s igy a töltés szétrobbanása nélkül futja meg a tiszai folyammedret. A töltések között egyébiránt elég széles tér van hagyva az árvíz számára, s ezen térből a folyam lassankint önmedrét szélesbíti, önmedrének mélységét növeli. Az aggodalmak a szabályozás sikere iránt, leginkább a töltésszakadások körül öszpontosulnak. Igaz ugyan, hogy a szakadások vagy az eléggé meg nem nyomakodott és ülepedett töltések mentén, vagy ott fordultak elő, hol zivataros szélrohamok alkalmával a habverés töltést fúrt át, rontott vagy gyengített. Az ily vészes eshetőségek ellenében a gátak és töltések megülepedése — és begyepesedése, s a töltés előtti térnek fűzfákkal való sűrü beültetése az egyedüli palliativ segélyszer. 1855-ben is a töltések szétszaggatása s gyengített gátak alámosása után nyomult ki medréből a bőszült ár. — Az ily körülmények bekövetkezését abban az esetben teheti lehetetlenné az emberi akarat s óvakodó elővigyázat, ha az eddig tapasztalt legmagasabb árvíz felett fél öllel feljebb magasítja a töltést, mert az erdőpusztítások elharapódzásával nő a garázda hegyi folyók mennyisége, víztartalmas rohama, és a jégtorlások a legszilárdabb alapon nyugvós számítástis meghazudtolhatják. Most már ugyan az egész Tisza mentén, töltés előtti téren füzes erdő kezd emelkedni, s mikorára az átmetszési és töltésmunkák készen lesznek, a töltések biztosságának őre, a füzes erdő is, teljes erőben fog ellentállani a habverések bomlasztó, gyengítő, törő hatalmának. Csaknem három millió hold föld az, melynek a fentebb elősorolt vízépítészeti s technikai elvek alapján kell ármentesíttetni, úgy azonban, hogy ezen szabályozási rendszerrel járó aggodalmak csak akkor szűnnek meg, ha egyszer majd az egész Tiszamenti biztosítva lesz. Sőt még ekkor sem, ha a szabályozásnál az lesz a vezérelv, mint, fájdalom, eddig volt, hogy a zabolátlan, garázda természetű roppant vízmennyiség, ezen kimondhatlan fontosságú gazdasági tényező, hova hazaalább a Feketetengerbe jusson, ahelyett, hogy rendszeres felhasználás alá vétetve, 1-ör kiáradásával ne fenyegesse milliók verejtékének sikrét, és 2-ér , 2 emberi ész és a tudomány hatalma által gazdasági és industriális czélokat segítsen előmozdítani. Elmondottam a gát- vagy töltésrendszer előnyeit és hátrányait, s ha ezen rendszer mellett minden technikai érv szóljana is, nemzetgazdasági tekintetben, nézve a jövőbe, az alföld jövőjébe, silány eredménynek nevezném a szabályoást, ha annak nem lenne egyéb következménye, mocsáros ingoványok, nádas, zsombékos, lapos helyek kiszárítása, vízmentesítése, anélkül, hogy a belcsatornázás alkalmazása a jelen évhez hasonló csapásoktól mentse meg a birtokost. A Tiszaszabályozásnak egész új aerája van lefektetve a Francziaországban kezdett, s Csehországban már gyakorlatilag is használt folyamszabályozási zárrendszerben, ha az a felfogott víztömegnek és a rendesen aláfolyó folyóviznek gazdasági, industrialis czélokra való felhasználását vonja maga után. Ezen zárrendszer alkalmazása, mint azt a nemes gróf elvben ajánlá és védé, a tiszavölgyi társulat figyelmét még 1857-ben magára vonta, ez idő óta azonban a vizépitészet eme újabb vívmánya iránt nem mutatkozott elég érdekeltség, mely azt tüzetes tanulmányozás alá vétetve, annak honi viszonyainkra való alkalmazása iránt szakértőleg útmutatást adott volna. A nemes gróf czikkére, azt hiszem, emlékezik e lapok minden olvasója. E körülmény felment attól, hogy a zárrendszert alaposan ismertessem, minthogy e tekintetben a gróf már ismertetőleg szólott; én csupán a pro- és contra érveket fogom előtérbe állítani, hogy teljesen indokolva legyen jelen levelem czélja. A zárrendszer III. Napóleon intézkedései folytán kezd otthonosulni Francziaországban. Nevezetesen 1856-ban a Loire, Rhone és Saône pusztító kiöntései szakértők helyszíni felvételeit s vizsgálódásait igényelvén, ezen alkalommal a vízépitészeti tudomány egész új irányt nyert a védművek felállítása körül. Ezen új iránynak alapeszméje nem más, mint a folyamok szabályozását a baj eredeténél kezdeni, azaz: a víztömeget akként szabályozni, hogy mindazon kisebb vagy nagyobb, mélyebb vagy magasabb völgyek nyílásánál , melyekbe nagyobb bérek és hegyterületek hó- és esővize gyűl össze; építtessenek olcsó keresztmüvekből álló zárgátak, melyeknek segélyével a garázda hegyi patakok vize a völgybe, mint egy mesterséges víztartóba felfogatván, nem rohanna egyszerre az anyafolyóba, hogy árasszon, hanem tavakat képezve, akár a gyáripar, akár az erdőnevelés, akár a gazdaság, halászat, faszállítás czéljaira lenne felhasználható, akár a leeresztésnél több napra osztatván fel, megóvna az egyszerrei áraásoktól, sőt ezen előnyein kívül az anyafolyó beiszapolódását, s igy a folyammeder emelkedését lehetetlenné tenné, a völgy cisternában tartván vissza azon porondot, sövényt,kavicsot, hegyi és bércztörmelékeket, melyeket most az anyameder emelkedésére a mellékfolyók a főfolyókba szállítanak. Ezen zárrendszer tehát nemcsak a folyamszabályozást szilárd alapra, de e mellett a mellékfolyók vizeit is üdvös czélokra engedi felhasználni, s e mellett eltávolítván a nagyobb áradások lehetőségét , a belcsatornázás rendszeresítését is megkönnyítené. Vagyis: ezen rendszer nemcsak a folyamszabályozás szempontjából—mely nem egyéb, mint az eddig feltételes használatú földeket biztos használatúakká tenni — ajánlható, de különösen figyelmet érdemel nemzetgazdasági tekintetben is, mert a természet egyik első elemét, erejét adja az emberi ész és erő rendelkezése alá, hogy az, mi eddig hasztalan cseppje jön a Feketetengernek, a hazában gazdasági és industriális czélokra használtassék fel, hasznot hajtva a fels alföldön egyiránt. Csakhogy ezen vízépítészeti új irány ellen is sok körülmény szól, különösen hazai sajátságos viszonyaink szempontjából, amelyek, ha ugyan nem is teszik lehetetlenné az új rendszer alkalmazását, de mindensetre egyelőre nehezítik azt. REVICZKY SZEVER: Felhívás a somogyi gazdasági egyesület elnökétől Somogy megye birtokosaihoz! A somogyi gazdasági egyesület i. é. július 29-én tartott közgyűlésében azon eszmét, hogy megyénk székvárosa a megye szélén keresztül vonuló déli vaspálya valamelyik pontjával vasút által összeköttessék, magáévá tévén, engem tisztelt meg azon megbízással, hogy megyénk anyagi emelésére ezeke ezen eszmének gyakorlati kivitelére szükséges további lépésekről gondoskodjam. A vasúti vonalak építése sok nehézséggel jár, különösen nálunk, hol ismert pénzviszonyainknál fogva a szükséges pénzerővel nem rendelkezhetünk , azonban mégis rendelkezésünk alatt állanak azon módok, melyek által a nehézségekkel nemcsak megküzdhetünk, hanem azokat le is küzdhetjük, ha komolyan akarjuk, hogy a felkarolt eszme gyakorlatilag valósítva legyen. Kísérletet teszek kijelölni azon módot, mely által oly helyzetbe jöhetünk, hogy önmagunknak leszen vasutunk anélkül, hogy annak gyümölcsét idegenek élvezzék. Nem létezett eddig vasútvonal, mely kamatbiztosítás nélkül életbe jöhetett volna ; azért minden vasútvonalra vállalkozó társulatnak szükséges a kormány különös kedveléseiben részesülni. Bátor vagyok én is remélni, miképen vállalatunk a magas kormány némely kedvezéseiben szintén fog részesülni, de arra nézve nem kecsegtethetek, hogy e mellék , nagyon szűk s helyi érdekekre szorítkozó vonal oly érdekűvé nőhetné ki magát, miszerint a nagyobb országos és birodalmi érdekekhez kapcsolt vállalatokkal hsonló kamatbiztosítási kedvezésben részesíthessék. Annál fogva csak magunk erejére támaszkodhatunk . Önerőnkben kell keresni és feltalálni azon biztosítékokat, melyek a pénzerő előteremtésére nélkülözhetlenek, de ha akarunk vasutat saját erőnkkel felállítani, az ahoz szükséges tőkét megszerezhetjük. Földünk megadhatja a pénzerő kiállítására szükséges biztosítékot, minthogy a vasútvonal a kezdő pont körül legkevesebb három mértföldre érezteti főleg jótékony hatását, s így Kaposvártól három mértföldig terjedő vonalnak 36 □ mértföldnyi földterület, — a három mértföldön túl terjedő minden egy mértföld vonalnak pedig — jobbra és balra két mértföldig vonuló földterületet számítva — 5 □ mértföldnyi földterület adna biztosítási alapot. Megkísérlem itt rövid összevonásban elmondani, miként történnék a biztosítás. Tegyük fel, hogy egy mértföldnyi vasútvonal — minden építési kellékekkel — 400,000 ftba kerülne, az egész vonal pedig 2,400,000 ftba. Ezen összegből nekünk nem szükséges többet, mint másfél milliót biztosítani, s ha ez biztosítva van, az építéshez szükséges egész pénzerő meg leszen nyerve. Ezen összeg biztosítására hat mértföldnyi hoszszú vonalnál — tekintetbe vételével annak, hogy a már létező déli pálya két mértföld távolságú szomszédságában levő birtokosok már élvezhető kedvező viszonyuknál fogva a kaposvári vasúttal nem lehetnek érdekelve, s annálfogva török biztosítást igényelni nem lehetne — esnék 41 □ mértföldnyi föl terület, vagy 546,666— 1200 P öles — hold ; egy hídra pedig esnék 4 ft, s nem egészen 39 kr, azonban biztosabb számítás tekintetéből egyre másra tegyünk minden holdra kerékszámmal 5 stot. A biztosítandó összeg a kölcsönadó törzse által betábláztatnék azon birtokokra, melyek a vasútvonal mellett három s illetőleg két és fél mértföldre elterjednek, s a vonal tulajdonává válnék azon birtokosoknak, kiknek birtokai a szükségelt tőkét biztosították. Midőn a vonal elkészül,s a közforgalomnak átadik, a kibocsátott részvények cursust nyernek. A biztositó földbirtokos tetszése szerint az általa biztosított értékig vagy tart meg részvényeket s ekkor a biztositott összeget 32 részletben 32 év alatt fizeti vissza, vagy nem tart fenn magának részvényeket, s ez esetben a részvények cursus szerint eladatvan, a biztosító birtokos 32 részletben 32 év alatt csupán azon differentiát fizeti ki, mely a részvények cursus és névszerinti értéke között felmerül. Fentebbi számításomat hat mértföld hosszú vonalra fektettem. Hosszabb vonalnál több építési költség, s e szerint nagyobb tőke biztosítása merül fel, de szintén nagyobb földterület szolgál a tőke biztosítására; a számítás tehát ugyanazon végeredményhez vezet, összevonva a fentebbi számításból folyó következést ; ha minden holdra 6 ft. biztosítandó tőkét veszünk fel, s felteszszük, — mit fel nem tenni lehetetlen — miképen a vasútvonal körül fekvő birtokok értékben a vasút által növekedni fognak, s a földnek növekedő értéket holdonkint — közép számítással — nem veszszük többre 5 ftnál: az ügy elemzésénél a végeredmény azon pontjához érünk, miszerint a kivánt biztosítási alapot maga a vállalat adja meg, mert míg a föld biztosítási alapot nyújt a vállalatnak, addig a vállat a föld értékét emeli azon arányban, a minő arányban a föld biztosította a vállalatot. Azonban a további taglalgatás hosszadalmas volna, mielőtt némely más kérdések megoldatnának, melyek szükségessé teszik, hogy és érdemben minden érdekeltek együtt egy értekezletben részt vegyenek. Tisztelettel felkérem annál fogva a somogyi birtokosokat, hogy f. é.oct. 5-én délutáni, és körülmények szerint 6 án folytatólag Marcaaliban a vendégfogadó helyiségében tartandó értekezletre megjelenni, s tanácskozásunkban résztvenni méltóztassanak. Hazafiui üdvözlettel és tisztelet el keli Szöllős-Győrök, sept. 6-án 1863. Jankovich László. k. egyesületi elnök. A budapesti kereskedelmi és iparkamra f. évi sept. 1-jei gyűléséből következő felírást határozott a nm. helytartó tanácshoz : Nagyméltóságu m. kir. helytartó tanács ! Folyó évi augusztus 22-én 42139. szám alatt kelt kegyes intézvény által felhivatott alálírt kamara, hogy véleményes nyilatkozatot adjon aziránt : várjon a tolca-dombori, szegszárd-gemenczi és battaszék bajai útvonalak közül melyiknek kiépítése mutatkozik kereskedelmi szempontból legszükségesebbnek? Ezen fontos ügy a folyó hó 1. napján tartott havi rendes ülésünkben tanácskozmány tárgyává válván, a közlemények 1/. alatti vizsgálása mellett következőleg van szerencsénk előterjeszteni . Kereskedelmi szempontból kiindulva, mind a tolna-dombori, mind a szegszárd-gemenczi útvonalt igen szükségesét kívánatosnak tartjuk, és a közérdekek kívánalmainak is leginkább akkor lenne megfelelve , ha mind a két útvonal mielőbb kiépíttetnék. De ha az ezen két útvonal készítéséhez kellő tetemes költségek előállításához reménység nem volna, s hogy szorosan a felhivatott kegyes intézménybeni felhíváshoz ragaszkodjunk, határozottan kijelentjük , hogy mi az elsőséget a tolna-dombori útvonalnak adjuk, s azt következő indokokkal támogatjuk : mert ez a tervezett három útvonal legrövidebbike, és csak 71,547 ft 18 krba kerülendőén leghamarább létesíthet; különösen, ha tekintetbe veszszük, hogy a fentebbi összeg a Tolna városa által megajánlott 8503 ft 72 kr beszámításával 63,043 ft 46 krra olvad le, s hogy az úthoz szükségelt 58 holdnyi tér is ingyen engedtetik át; mert nagyon is megegyez a méltányosság elveivel, hogy Tolna városa, mely a bogyszlói átmetszés által a Dunát elvesztette, azzal egy építendő útvonal által ismét kapcsolatba hozassék; mert ezen útvonal által a Duna balpartján levő Pest megyével a közlekedés fenntartathatik, a túlsó parton levő Fájsz község kötelezettséget vállalván, hogy a Dunaparttól a község alá vezetendő utat saját költségén fogja elkészíttetni, mert a kereskedés iránya mindinkább felfelé terjedvén ki, az áruk és termények Pestre, a hazai kereskedelem központjára sokkal rövidebb úton, következőleg kevesebb költséggel fognak szállít áthatni. Maga Szegszárd a tolna - dombon ut építése által sokkal kedvezőbb helyzetbe tétetik, mintsem Tolna jutna, ha a tolna - dombori ut helyett a szegszárd-gemenczi építtetnék , mert Szegszárdtól, illetőleg azon ponttól, hol a buda-eszéki álladalmi út keresztül vágatik. Hazánk ínsége ügyében. Magyarország szükségben szenvedő részének segélyezésére, mint mindenütt a hazában, a fővárosban is alakultak adományokat gyűjtő bizottmányok, miről lapunk t. olvasóit annak idejében mi is értesítettük volna, ha a tanácskozmányi terem ajtaja laptudósítónk számára zárva nem tartatik. Midőn ezúttal e tárgyra visszatérünk, legyen szabad reménylenünk, hogy — miként egy köztiszteletben álló férfiú a bizottmányokat alakitó városi gyűlésben mondá,— Pest város lakosai nem fognak megfeledkezni arról, hogy midőn ők az 1838-diki árviz által sújtva voltak, mily készséggel nyujta feléjük segéllő kezét az egész ország, s különösen annak amaz áldottabb vidéke, mely most a legnagyobb nyomornak néz eléje. A város központi segélybizottmánya, az alföldi szűkölködők javára szedendő adományok bejegyzésére szolgáló gyűjtő íveket a következő felhívás és kérelem mellett bocsátotta ki: Felhívás és kérelem! A sors csapásainak szomorú következményei nagyobb mértékben alig mutatkoztak meg valaha hazánkban, mint a jelen száraz esztendőben. A rendkívüli ínség hazánképen azon vidékét látogatá mag, mely bő aratáshoz szokván — nemcsa saját maga szükségletét tudta mindenkor bőven fedezni, hanem a kevésbé áldott vidékeknek is kisegítője, és mintegy éles kamrája volt. Most e gazdag vidék késégbeesetten néz a jövőnek elébe, és hogy lakosai az éhhalál martalékául ne essenek, csakis az ínségtől megkímélt vidékek lakóinak áldozatkész közreműködése képes eszközlni. Szerencsétlen embertársainkon segíteni, míg egyrészről a polgári erénynek egyik legszebb gyakorlata, addig más részről legelső kötelessége is mindenkinek, kinek ezt tenni bármikép is tehetségében áll, kivált akkor, midőn saját véreink létéről van szó. Méltán számíthat tehát mindenki arra, hogy Pest város közönsége a hazánkra nehezedett nagyszerű csapás súlyos következményein a város méltóságához illő módon iparkodand könnyíteni. És a város lakossága, mely mindig az elsők között állott, hol jótékonyságot gyakorolni és áldozatkészséget tanusítani kell, jelen szomorú alkalmat sem fogja elmulasztani, hogy megmutassa, miszerint szerencsétlen honfitársaink iránt valódi testvéri szeretettel viseltetik. A „pest-losoncsi vasútvonal 11 folytatása Hatvantól Szolnokig. Amint azt — a nyilvánosságra jutott — legújabb hírek bizonyítják, a pest-losonczi vaspályának ügye, az elsőbbségi kötvények biztosításának elvbeni elhatározása, s a munkák rögtöni megkezdése végett, a magas kormány által egy millió forintnak folyóvá tétele folytán, a valósulásnak lepozitívabb fokára fejlett. Bizonyos lehet kiki abban, hogy a jelen közgyűlés intézkedései következtében ezen főfontosságú vállalat végleges kiviteléhez teljes erőből hozzá fog látni a társulat, mi annál gyorsabb létesülést reméltet azért, hogy annak jól szervezett mérnöki kara által majd minden előszámítások, tervek és mérések ugyanannyira elkészültek, hogy akár saját régiében, vagy akár vállalkozók által a föld és építési munkák a vonal minden pontján megkezdhetők lesznek. Mindazonáltépen ez is képezi a társulat érdekének alypontját, hogy minél hamarább juthasson ezen helyzetbe, tarjáni készenet olcsón és gyorsan az országos piaczra állíthatni. — Ezen czél: kell hogy absorbeálja jelenleg mindazon erélyt, melyet ez ügynek kitűnő vezetői kifejteni képesek. A „hatvan-szolnoki vasútvonal központi bizottmánya, “ augusztus 23 án Szolnokon tartott értekezletéből feliratot intézett a nagym. m. k. helytartótanácshoz, melyben kéri, hogy az a szükölködők javára szánt pénzösszegről, annyit — körülbelül 800,000 ft. — előlegezzen a „Szt. István kőszénbánya — és vasút társulat“-nak, a mennyi ezen vonal földmunkáinak elkészítésére elégséges; — ezenkívül a fentnevezett központi bizottmány felszólita a „Szt István kőszénbánya és vasúti társulatot az előmunkálatoknak e vonalon való rögtöni megkezdésére. Annyi bizonyos, hogy a magas kormány — mielőtt a kivánt kölcsönelőleget a „hatvan szolnoki vasútvonal“ földmunkáinak — a szűkölködők számára való keresetnyitás tekintetéből igen fonos és sürgős — megtételére megadná, kivárásos conditio sine qua non az előmunkálatok elkészülése, — mert csak az ezekbe való világos belátás után lesz meghatározható azon összeg, mely e czélra szükséges, — s mert ez egyébként is a dolog rendje. „A Szt. István kőszénbánya és vasúti társulat“ azonban a kezdetben ecsetelt körülményeknél fogva ugyannyira kénytelen erejének egész súlyát a tarjén-pesti vonal építésébe központosítani, hogy saját költségein ezen még függőben levő „hatvan-szolnoki vonal“ előmunkálatait nem fogja eszközölni. Miután pedig sokféle anyagi, közgazdászati és emberségi érdekeknél fogva ezen vonal földmunkáinak eszközlése mielőbb szükséges, — magán véleményem szerint, czélra vezető egyedül az volna, ha az érdeklett 3 város : Hatvan, Jászberény és Szolnok, vidékükkel együtt, — az elömunálatokra szükséges körülbelül 3000 ft o. é. összeget saját erejükből előlegeznék. — Ez megtörténvén, semmi kétség nincs abban, hogy a Szentistván köszénbánya és vasuti társaság ezen élőmunkák vezetését magára vállalná, — csak ezeknek előkészültével lehetne a kölcsönelőleget kinyerni, —a végre az érdeklett 3 város kiadásai annak idejében a vasúti társulat által vagy részvényekben, vagy készpénzben is visszatéríttetnének. Petényi Ottó, mérnök. Tolnáig az út 1% mértföld, innen Domboriig 1%, összesen tehát 2/g mértföld ; ellenben a szegszárd-gemenczi útnak hossza 2%, és így az egész különbség csakis egy negyed mértföld, vagy 1000 futó él ; míg tehát a Szegszárdiak Gemenczére 2% mértföldnyire szállítják áruikat , addig a tolnaiak kénytelenek lennének azokat Szegszárdon át Gemenczére 3% mértföldnyire szállítani; mi nemcsak a méltányosság elveivel ellenkeznék, hanem a tolnai terménynek a szegszárdival való konkurreniáját, arra nézve szinte lehetlenné fogná tenni. Azon egy negyed mértföld, melylyel a szegszárdi fuvaros — Domboriba menve — többet tenni kénytelenittetik, mintha Gemenczére menne, egy minimumra az által szállittatik le, mert Domboriba menve meggazdálkodja a Dunán azon távolságot, mely Gemencze és Dombori közt terül el. Az ügyet igy tekintve, lehetetlen, hogy az áruszállitási költség oly magas legyen, mnt azt Szegszárd tünteti ki; s ha Szegszárdról Gemenczéra mázsánkint 10—12 krt kell fizetniük . Domboriba sem kerülhet az út 12—15 krnál többe. A szegszárd-gemenczi út építését nehezíti azon körülmény, hogy a szükségelt 13862#/i2oo holdnyi térből Csak 51417/i2oo hold, van ingyen megajánlva, s igy a kisajátítandó 87ll1/i2oo hold tetemes költséget venne igénybe ; jóllehet ezen útterv kivitelét igen elősegítené a gőzhajótársaság abbeli ajánlata, hogy ő 3000 köböl kőnek Visegrádtól odáig ingyen leendő szállítását magára vállalja, mely körülmény a költségvetésben foglalt összeget 71,929 ft 68 krra fogná leszállítani ; de egyébként nem tihető, hogy azon esetre, ha a tolna-dombori útterv kiépitése fog is hatóságilag kimondatni, a társulat fentebbi ajánlatától elálljon annyival kevésbé, mert a dunáni szállítási út Visegrádtól Domboriig sokkal rövidebb, mint szint onnét Gemenczig. — A mi a szegszárd gemenczi útra felszámított, s több, mint 10.000 ftra rugó közmunkát illeti : miután véleményünk szerint a közmunkát nem kizárólag csak a gemenczi útra lehet fordítani, a közmunkából a tolna dombori útra is lehet anynyit számítani, mennyit az útterv kiépítése igényelni fogna. Szegszárd particulari érdekét, jelesül annak borkereskedést tekintve, — elvitázhatlan, hogy erre nézve szegszárd-gemenczi útvonal előnyös, de ha másrészről felveszszük, hogy a bor, minden jeles tulajdonai daczára fájdalom,még mindig nem azon áruczikkekhez sorozható, melyek a világkerekedésben szerepelhetnek, vagy hogy azok fölé helyeztessék, melyek minden körülmények közt a kivitel tárgyai, p. o. a gabona és a dohánynak. Véleményünk szerint a tolna-dombori vonal fontosabb, és így elsőbbséget igényel, mert a szegszárdi kereskedés, a szegzárd-gemenczi vonal építése által nem fogna annyit nyerni, mint Tolna és vidéke veszítene, ha a Dunától elzárva, ahhoz csak Szegzárdon át Gemenczénél juthatna; de szem előtt tartva a túlparti közlekedést, a tolnadomboki úttól maga Szegszárd is annyit nyerne, a mennyire szállítmányai részére a fajszirévet használva a túlsó oldalon csinált útra talál, melyen Kalocsával s az egész környékkel közlekedtetik. Ami a harmadik, battaszék-bajai úttervet illeti, e részben Tolna megye főispánjának f. évi ápril 10-én 1989. szám alatti felterjesztésében kifejtett nézeteit egészben osztjuk, s annak kiépítését legalább a mostani körülmények közt szükségtelennek találjuk, annyival inkább, mert Battáig, hol gőzhajó állomás és tév vfett, autával csínéit után közlekedhetik, mely a kereskedelem mostani viszonyait tekintve, e vidékre nézve kielégítő. Pest, 1863. sept. hé 1ső napján tartott havi rendes ülésből. A pestbudai kereskedelmi és iparkamara, odaadván utolsó nélkülözhető fillérét is azoknak, kik segélyért kiáltanak. Ezen reményben fordul az alólirott bizottmány a város minden rendű és rangú lakóihoz; — bizalom teljesen felkérvén, hogy a szükölködők felsegélésére minél nagyobb adományokkal járulni, és azokat jelen ívre feljegyezvén, a gyűjtésre felkért uraknak kézbesíteni szíveskedjék. Kelt Pesten, a szükölködők felsegélésére alakult pestvárosi központi bizottmánynak 1863. évi sept. hó 7 én tartott üléséből. Krászonyi József m. k. bizottmányi elnök. Gerlóczy Károly m. k. bizottm. jegyző. Ezen gyűjtő iveken kívül azok számára, kik egyszerre nagyobb összeget adni nem képesek ugyan, de időszakonkint mégis járulhatnának valamivel a nyomor enyhítéséhez, a következő aláírási ívek adattak ki: Aláírási ív. Miután lakostársaink közül számosan lesznek olyanok is, kik szűkölködő atyánkfiainak, segélyezésére egyszerre nagyobb összeget adni nem képesek ; mindamellett azonban időszakonként tehetségükhöz mért adományaikkal a nyomor enyhítéséhez szíves készséggel óhajtanának járulni ; ennél fogva tehát, hogy a jótékonyság gyakorol hatására polgártársaink eme részének is kellő alkalom nyújtassék, az alólírott bizottmány jónak látta oly aláírási íveket is nyitni, melyekre egy bizonyos havonkint fizetendő öszszeg bejegyeztetvén, ugyanaz a gyűjtésre felkért uraknak csak minden hó első napjaiban lesz kézbesítendő. „A nagy tenger is apró cseppekből állván“ — ha ezerek nélkülözhető filléreiket az adakozásoknak fentebb érintett módja szerint összeadják, szűkölködő testvéreink Pelet város részéről gazdag segélyben fognak részesíttetni. Tisztelettel felkéretik azért mindenki, hogy ezen irén tehetségéhez képest bármi csekély összeget is aláírni, és azt minden hó elején a beszedésre felkért uraknak átadni szíveskedjék. Kelt a szükölködők felsegélésére alakult pestvárosi központi bizottmánynak 1863. évi September hó 7 én tartott üléséből. Krászonyi József m. k. bizottmányi elnök. Gerlóczy Károly m. k. bizottmányi jegyző. A gyűjtés vezetésére minden városrészben egy albizottmány áll fenn, és köztiszteletben álló tekintélyes polgárok személyesen fogják az adományokat házról házra szedni. Ezek neveit legközelebb fogjuk közleni. Különfélék. Pest, sept. 15. ** Külföldön élő h .-ánkfiait is részvétre indítja hazánk némely vidékének ínséges állapota, s ők is sietnek könyöradományaikkal véreik segélyezéséhez járulni. A mai nap Konstantinápolyból vettünk egy levelet, ifj. Czakó Jánosné született Tokos Amália asszonytól, melyhez egy 255 ft 20 krajczárról szóló utalvány volt csatolva: „Miller és társa“ bécsi bankárházhoz.