Pesti Napló, 1863. szeptember (14. évfolyam, 4063-4091. szám)

1863-09-11 / 4071. szám

206—401t 14. évf folyam. 1863. Péntek, sept. 11. Szerkesztési iroda: “lap ISSat. Kiadó-hivatal. Előfizetési feltételek: I Hirdetmények dija: Ferencziek terén 7-dik szám földsaint. Vidékre, postán : Helyben, házhoz kordve , I 7 hasábos petit-sor egyszeri hirdetőmés 7 m­ kr. Perencziek tere­z­ik szám, 1-s8 emelet. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz, kiadása körüli F­élévre . . . . 10 frt 50 kr 0. é. Bélyegdij külön 30 uj kr. Magánvit­e 1 hí­sábos _____________________________________________________fogadtatnak el.___________________ panaszok, hirdetmények) a kiadó hivatalhoz intézendők. Évnegyedre ... 5 írt 25 kr­­. é.­­ petit-sor 25 uj kr. Pest, sept. 10.1863. A német ügyben. VII. Közelebbi csikkünkben említet­tük, hogy a „reformacia“ szerint, a Bund számára szükségelt hadierőnek az ausz­­t­l­iai német szövetségi tartományokat il­lető része is a Frankfurtban székelő di­­rectérium alá van helyezve, úgy­szin­tén az erre szükséges adóról intézkedés. Említettük, hogy a külpolitika, a­meny­nyiben Németországgal kapcsolatban áll, s az európai súlyegyen kérdéseit érdekli, Frankfurtban fog lelni gyúpontot. Mondjuk, mikép e két momentum meg­adja az irányt, a­melyben a bécsi reichs­­rathnak a német szövetség részére az igényelt áldozatokat meg kell hoznia. Most már folytatjuk elősorolását azon fontos­ jogoknak, melyek a reformació által a német szövetség körébe átvétet­vén, törvényjavaslatok utján a bécsi reichsrath illetékessége alól kiveendők. A német szövetség a Frankfurtban szé­kelő directorium útján lép a külhatal­­makkal keresk­edelmi és vámügyi szerződésekre, de az ily ketmények ratificatiója, a reformad­a 7-dik czikke szerint, csak a követek háza beleegyezé­sének fenntartása mellett történik. A német szövetség törvényhozó hatal­ma alá tartozik a Bund költségvetésének megállapítása, s a német szövetségbe fog­lalt országokra kivetése, adópótlékként. Mind a rendes, mind a rendkívüli bud­get három évre szavaztatik meg, azonban, ha a követek házának szünetelése alatt véletlen kiadásokra volna szükség, azok utólagos jóváhagyás reményében repar­­tiáltatnak. A Bund törvényhozása az egyes ál­­lamok országgyűlései és a reichsrath számára a legfon­tosabb belkérdésekben kitűzi az átalános elveket, melyekre építsék munkálataikat, így pél­dául a sajtó, és az egyletek, az írói tu­lajdon, a honfrusitás, a letelepedés, a gyarmatosítás, a német polgárjog meg­­nyerhetése és a kivándorlás ügyeiben. A Bundnak — ámbár erős korlátok közt—joga van ezentúlra a német államok törvényhozásai hatásköréből tárgyakat el­venni és saját illetékességébe olvasztani. Ily terjeszkedésre nézve nem az szük­ségeltetik, hogy az egyes államok a le­mondásba beleegyezzenek, hanem, hogy a delegáltak házának háromnegyed része az elvételre szavazzon, és azt a szövetségi tanács közakarattal elfogadja. A reformació törekvése arra is kiter­­jedt, hogy a dolgok természetes fejlődé­sénél fogva, az összes német birodalom­nak ugyanazon polgári és büntető ko­­dexe legyen. Erre mutat az, hogy a directó­­rium és delegáltak háza oly kérdésekben is, melyek kizárólag az egyes államok jogköréhez tartoznak, küldhet a törvény­hozásokhoz javaslatokat, és részletesen kidolgozott terveket, melyek tá­rgyalan­­dók , ámbár elfogadásukra az erkölcsi te­kintély hatásán kívül más kényszer nem vétetik igénybe. Továbbá a szövetségi törvényszék egyik fő kötelességét a 29 dik czikk így adja elő : „Hogy a közös német törvé­nyeknek a polgári és büntető jogban al­kalmazásánál a lehető legnagyobb egy­formaság uralkodjék, hivatva van a szö­­vetségi törvényszék oly esetek­ben, midőn az alkalmazásra nézve a szö­vetséghez tartozó államok főtörvényszé­keinél egymástól eltérő ítéletek hozattak, a directoriumot figyelmeztetni a törvény hiteles magyarázatának vagy törvényes kiigazításának szükségére, a­mennyiben oly esetről van szó, hol ő maga nincs döntvényekre jogosítva. Miután a szövetségi törvényszéket em­lítettem, szükségesnek tartom megjegyez­ni, hogy ezen magas bíróság dönti el a többek közt azon egyenetlenségeket is, melyek egyes német államokban a tör­vényhozó és végrehajtó hatalom közt is fenforognak. Szóval az, a­mit a magya­rok gravamennek neveznek, a német tartományokból orvoslás végett a Bund törvényszéke elébe vitettetik. Tudjuk ugyan mind a hessen-casseli, mind pedig a schleswig holsteini kérdésből, hogy még a reform­actó előtt is joga volt a Bundnak a nemzet és a kormány közt támadt vitákba elegyedni, de a reform­acta különös érdeme az, hogy e viták fe­letti ítélethozatalt a politikai szenvedé­lyekbe nem vegyíthhető organra bízta, és számára a végrehajtás minden eszközeit kiszolgáltatta. A reformacta arról is erélyesen intéz­­kedik, hogy a Bundnak a kiszabott kör­ben minden német állam engedelmesked­jék, s gyorsan teljesítse az irányában el­vállalt kötelezettségeket. A directorium, t. i. ügyel arra, hogy a Bund törvényei, határozatai, ítéletei, a Bund által eszközölt kiegyezkedések, s elvállalt kezességek végrehajtassanak és az illető kormányok kötelességeiket tel­jesítsék. Ha pedig akadályok bukkannak elő, a directorium joga kezébe ragadni a törvé­nyes végrehajtást, commissariusokat ne­vezni ki, s melléjük a czélnak megfele­lő hadierőt rendelni. Ilyenkor, vagy midőn valamely német tartományban a csend megzavarása ma­gas fokra hágott, a directorium nemcsak a Bund közvetlen felügyelete alá vetett katonasággal rendelkezhetik, hanem le­foglalhat bármely német haderőt, l hasz­nálhatja a Bund rendeleteinek végrehaj­tására, vagy a törvényes rend helyreállí­tására. Mihelyt pedig e czél eléretett, a direc­torium visszaadja az illető államnak a katonaságát. Ezen kikölcsönzött haderő , míg a Bund által igénybe vétetik, a német bi­rodalom színeit viseli, szintúgy, mint a Bund rendes contingense. De a directorium ily requisitio esetében az il­lető államnak a katonatartási költségeket visszatérni, sőt előlegezi. íme­ azon jogöszlet, melyet a német birodalom központi kormánya a reform­ació által magához vont. Természetes , hogy e jogok s a velük járó erkölcsi és anyagi erő nem az égből hullottak le, mint a manna, hanem az egyes német államoktól vétettek el azon magas czél elérésére, hogy az új confoe­­deratio által Németország geographiai fogalom helyett valódi nagyhatalommá váljék. Áldozatot kellett ezért hozni a fejedel­meknek, s hoztak is , de kell szintén, még­pedig jelentékeny áldozatokkal a közhaza oltárához járulni azon alkotmányoknak, melyek a német territóriumon léteznek. Minél parlamentárisabb szervezettel és jogkörrel bír valamely német állam törvényhozása, annál többet enged át jo­gaiból , mert a Bund a jelen reformmal nem annyira az úgy­nevezett authonomi­­cus térből szakított ki a maga számára hatáskört, hanem a legfelsőbb functiókból. M­inthogy pedig a bécsi reichsrath ré­szint a februári alkotmány által, részint későb­b suppo­íziók következtében par­­­­lamentté változott át; igen természetes, s hogy m­ind azon pontok, melyeket e­­ czikkbe a német birodalom jogai közül említettem, k vétel nélkül olyanok, n­em­­­lyek miatt a reichsrathnak az alkotmá­nyon változtatnia kell, hogy az a német-­­ bírod­ami alkotmány visszautasíthatlan köv­etkezményeivel öszhangzásba hozat-­l hrasék. S a reichsrath kétségkívül oly hazafi lelkesedéssel ragadandja meg az alkal­­­­mat a szükséges jogátruházásokra, mint az uralkodók tevék. A reichsrath tagjai versenyezve fog-­á­nak közreműködni, hogy a reformad­a­­­a­­pján a német nemzetnek német hazát­­ teremtsenek, és ők szerencsések azon [ megnyugtató érzés és öntudat által, hogy­­ áldozati készségűk összefoly keskenyebb­­ hónuk specialis érdekeivel is. KEMÉNY ZSIGMOND. _ | A m. orvosok és term­észetvizsgálók IX. nagygyűlése »»esten. *) ’ I. N.-S­ár­osp­a­tak, sept. 5. Utazásom alkalmával, melyet geolo-­­ giai tekintetben e nyáron több irányban tevék, meggyőződtem, hogy a fiatalabb nemzedék s a nagy közönség általában nem tájékozza magát kellőleg a küszö- I ben álló m. orvosok és természetvizsgá- s lók nagygyűlése iránt, miért is nem tart­­­tom feleslegesnek a dologról általában s­­ különösen az idei nagygyűlésről jegyze­teket bocsátani közre. Okén volt első, ki az eszmét megpen­dítette, mely szerint természetvizsgálók­nak általában üdvös volna évenkint ösz­­szejönni eszmecsere s különösen maga­sabb, s a nyomozás terén irányitó esz­mék megállapítása végett, s indítványa nemcsak hogy viszhangra nem talált, ha­nem azóta szakadatlanul tartatnak is Némethonban e gyűlések minden évben *) Kéretnek a lapszerkesztő urak, a nagygyűlés ér­dekében ezen eszmék közlésére. Se. J. Kezdete d. e. 10­­­ órakor. Olvastatik a tegnapi ülés jegyzőkönyve, a egy-két kénytelen megjegyzés után hitelesít­tetik. Elnök felolvassa az első kir. előterjesztés napi­renden levő 6-ik §-lyét, mely igy hangzik: Ezen határozatokkal ellenkező min­­den országos törvények megszüntet­nek és jogerőn kívüliekké tétetnek. Épp így fölolvasta a bizottmány­­javaslatnak idetartozó 6 .k §­lyét, mely következőleg szól: „Ezen határozásokkal ellenkező minden országos törvények, leira­tok, rendeletek és egyéb közigazga­­tási rendszabályok megszüntetnek, és jogerőn kívüliekké tétetnek.“ A szólók közt ismét első B­a­­­o­­n­­­r­i János, ki, mint már tegnap említé, a bizottmány javaslatát pártolja azon hozzátétel­lel, miszerint annak szövegébe a többi eltert­ődő törvények és rendeletek sorában említtessenek meg a szász nemzet „Municipalis Statutái“ és „Regulativum Punctum“-ai is, mint a­melyek a jogegyenlőséggel egyátalában, különösen pedig a román nemzet épen kimondott egyenjogosítá­­sával ellenkeznek. A nevezett „Statuta“ kból még különösebben kiemel egy pontot, mely a király főidőn lakó ro­mánokat, idegenek­ne­k nevezi, s óvja a szá­szokat ne vásároljanak juhokat, lovakat és ök­röket az oláhoktól (ne a Valachis pecora, oves, boves et equos emant) — mert az min­d lopott portéka. Schuller Libb­y nem pártolja sem a bizott­­mányi javaslat 6. §át, sem Balomiri módosít­­ványát, hanem csakis a kormány­javaslat szöve­gét, mivel ez az alkotmányosság alapján áll. — Nekünk az uj törvénynyel ellenkező orszá­gos törvényeknek érvénytelenségét kell csak kimondanunk; a pátensek, rescriptumok s egyéb rendeletek, melyek nem in sensu r­e­­gum adattak ki, az 1791.8. t. sz. szerint úgy is érvénytelenek. Balomiri indítványára azt jegyzi meg, hogy a municipal statumok már 10 évvel ezelőtt az áta­lános osztrák törvénykönyv behozatala által fel­függesztettek. Az idézett §. azonban nem is tör­vényerejű, hanem inkább csak tanács, mely a középkorú törvényhozás tökéletlenségének bé­lyegét magán hordja. Pártolja tehát a kormány­­javaslat 6. § ának szövegét, mivel ez alkotmá­nyos szellemű. Schmidt Konrád szintén a kormányjavasla­tot pártolja. Törvényerővel különben sem bíró s alkotmányos úton létre nem jött rendeletei ér­vénytelenségét a törvényben felhozni felesleges. Balomiri indítványa ellen megjegyzi, hogy ez oly magán s büntető­jogi municipális intézkedé­sekre vonatkozik, melyek most nincsenek al­kalmazásban, s azért nem p­ártolhatja Balomiri módosítványát. S i u t u t i u érsek:"Rendkívüliek azon törvények rendeletek és közigazgatási intézkedések száma, melyek a román nemzet jogegyenlőségét sértik, én tehát leginkább úgy találnám magamat meg­nyugtatva, ha mindazokat egyenként lehetne elő­­­számlálni a beczikkely­ezési törvényben, de miu­tán magam is átlátom, hogy ez a t. czikket szer ­felett terjedelmessé tenné, az előttünk álló két javaslat közül mindenesetre a bizottmányét vá­lasztom, mint a­mely kimerítőbb, s így közelebb áll óhajtásomhoz; csakhogy az eltörlendők kö­zé kívánnám soroltatni a kiváltságokat (privilegia) és a patenselte is. Balomiri János előbbi nyilatkozatává nem akarta azt mondani, hogy a „Statuta“-k egyátalá­ban ne legyenek többé érvényesek, ő sem a tör­vények, sem „Statuta“k azon részét nem ér­tette, melyek polgári vagy magánjogi, vagy épen büntető­jogi szabályokat tartalmaznak, hanem csupán azok érvényen kívül helyezést köve­teli, me­lek a román nemzet egyenjogosultságá­­val többé össze nem férnek. Mán Gábor meg van győződve, hogy ő­fel­sége mindent megad a román nemzetnek, a­mi csak lehe­séges, s a hazai törvényekkel nem el­lenkezik. Balomiri indítványát nem minden fon­tosság nélkülinek tartja, sőt ő még az ideigle­nes megyei utasítást is ide sorolná; ma­gában­ értetik, miként csak azon mértékben, a­mennyiben az épen hozott törvé­ynyel ellen­kezik, más más helyen, s az idén már a 39-ik ízben fognak összejönni. Némethonnak nagy lévén területe, s e terület legtávo­labb pontján is sok lévén a tudományos intézet, mind meg annyi körülmény, me­lyek között a vándorgyűlések eszméje szép fejlődésnek indulhatott, és Okén va­lójában meg lenne elégedve azokkal, kik az ő eszméjét évről évre ennyire gyümöl­csözővé tudják tenni. Felkarolták ezen eszmét a francziák is, de itt a körülmények különbözők lé­vén, a vándor nagygyűlések eszméje is máskép fejlődött ki. Francziaországnak szintén vannak a vidéken tudományos intézetei, de a központosítás a túlsúlyt hatalmasan Párisra vetette, s ezen impo­záns tudományos testület, mely különö­sen a természettudományokban érezteti fensőségét, annál kevésbbé érez ingert vándorgyűlésekre megjelenni valamely vidéki helyen, minthogy az egész ország­ban elszórt intézetek Párisban nevelt szakemberekkel látják el, s igy külön­vált tudományos gyypontok sehol sem is keletkeznek. Minden, mi természettudo­mányi szempontból nevezetes, bejelente­tik az Akadémiának Párisba, s igy ott minden, mi érdeket nyújthatna valamely gyülekezési helynek, már ismeretes a fő­városiak előtt, s a tény az, hogy a „con­­grés scientifique“ összejön évenként, de a részvét nem jelentékeny, s az ügy álta­lában nem virágzó. Máskép áll a dolog Angolországban. A viszonyok itt megközelítik a németor­szágiakat : a két fő tudományhely Oxford, és Cambridge-en kívül a hármas király­ságnak számos helyein vannak tudomá­nyos intézetek elszórva, melyek néme­lyike egyik vagy másik ágban a jeles és anyagi tekintetben gentlemanesen álló tanárjai által valóban új iskolának alapí­tója , itt tehát igen is megvan az inger egyszer egyik, másszor másik helyen összegyűlni, s a kifejtett vi­déki munkásságnak gyümölcsét ízlelni. Itt olyféle centrálisért viszonyok sin­csenek, mint a csatornán inneni szó­szádjaiknál, hanem önállólag fejlett gya­pontok, melyek közül nemcsak a tudo­mány-férfiak, hanem mi egy országban sincs oly sokban, a nagyszámú tudomány kedvelők is, kiknek tetemes részét olyan tőkepénzesek teszik, kik a világ sok ré­széből az anyaországba visszahúzódtak kincseikkel, itt a polgárisodás szellemi elveiben részesülendők. A múlt nyáron már a 32-ik nagygyűlését taltotta a „Bri­tish­ Association for the advancement of Science“, melyben én is részt vettem, sőt azon előzékenységnél fogva , melyben külföldi tudósok iránt viseltetnek, vá­lasztmányi tagsággal tiszteltek meg, mi által a mozditó kerekekhez közel állván, az egész gépezet szerkezetéről tudomást szerezhettem, s mondhatom, hogy az an­gol fej itt is tudott oly nyomatékosságot kölcsönözni e vállalatnak is, mint egye­beknek, ők a tagsági díj vagy máskép bárhogy bejövő pénzeket félretették, s azt úgy kezelték, hogy most évenként közel 6000 frtra menő összeggel oly tu­dományos czélokat mozdítanak elő, me­lyekre más mód náluk nem létezik, de a continensen is kevés helyen találtatnék. — Lehetetlen volt vissza nem gondolni azon időkre, midőn ,­ magyar orvosok és természetvizsgálók egykori nagygyűlésein egy émely maecenás 4—6 ezerre menő költséget szánt a gyűlés fényére, hogy az illetők között nem találkozott, ki taná­csolta volna, hogy ennek kis részecskéje a gyűlés maradandó hasznára volna fordítandó! Valóban nagyobb meg­elégedéssel tekinthetnénk végig az egyes gyűlések szóló emlékein, mint azt tehet­jük jelenleg! — Nem a gyűléseket inté­zők érdeme, mint inkább ha Eszterházy Pál ő főméltóságának bőkezűsége az, hogy az 1847-ben Sopronban tartott, te­hát eddig a legutolsó nagygyűlés óta geológiai kutatásokra évenkint 400 frtot e. p. rendesen fizet, minek alapján történt is évenkint valami, miként az idei nagy­gyűlés tagjai meggyőződhetnek , úgy azon munkálatok által, melyeket a ma­gyarhoni földtani társulat kiadott s kiad, mint a múzeumban, melynek ásvány-, kőzet- és őslénytani tárgyai, inkább ke­veset mint sokat mondva, e réven vagy 15.000 példánynyal szaporodtak. Ezen csekély kitérés után legyen sza­bad a tárgy fonalát újra felvenni. Magyarhonban dr. Bene Ferencz egyetemi tanár volt, ki az európaszerte felkarolt eszmét megpendítette s a „ma­gyar orvosok és természetvizsgálók ván­dor­gyűlését“ életbe léptette. A tudo­mány történetében, a mi évkönyveinkben e név kegyelettel lesz említve ezen lépés miatt, mert annak üdvös voltát félre nem ismerhetvén, ezen összejövetelek alkal­mával magvak hintetnek, melyek, hacsak némelyeknél is jutnak érvényre, idővel megtermik a gyümölcsöt. Mindenesetre dicséretökre válik Magyarország akkori tudomány-embereinek, hogy Okén ezen felhívásában a polgárisodott, világszer­t felismerték, s körülményeinkhez képes át­ültették. Ha 1848 félbe nem szakítja a fo­nalat, az idén már a 24-ik nagy gyűlést tartanak, holott igy csak a kilenczediket üljük meg. A magyar orvosok és természetvizsgá­lók nagy­gyűlését már néhány évvel ez­előtt akartuk újra fölvenni, de mindig volt valami, a­mi a többséget arra bírta, hogy nem­ re szavazzon. 1860 ban a pro­­visorium, 1861-ben az izgatottság és el­fogultság más irányban. 1862-ben a nép­­vándorlás a világkiállításba Londonba, végre 1863 telén úgy tetszett, hogy nincs valami lényeges ok et idén meg nem tar­tani, tehát a többség végre reá állott. A lépések megtétettek felsőbb helyen, a vá­lasz megjött, de nem úgy fogalmazva, hogy egészen ki lehetett volna venni az igen­t; újra folyamodás, s végre a kellő válasz, mely a nagy­gyűlés megtartá­sára nézve semmi akadályt nem tesz. Az előkészületek alatt fejlődtek ki az alföldi ínség symptomái, melyek noha szerencsére nem az egész országot sújt­ják közvetlenül, de visz hatást minden­hova gyakorolnak; azonban már bajos lett volna abba hagyni, s igy történt, hogy az idén a IX. nagy­gyűlés ki jön hirdetve Pestre, mely hely még Sopron­ban tűzetett ki 1847-ben. A magyar orvosok és természetvizsgá­lók vándorgyűlései nem oly merevek, mint e név után valaki gondolhatná, mert azok inkább fesztelen találkozások akar­nak lenni mindazok részéről, kik a ter­mészettudományi dolgokról hallani, vagy a természet tárgyai vagy tüneményei kö­rül tett észleleteket másokkal közölni kí­vánnák. A komoly foglalkozás a szakem­berek részéről más téren történik : ott az akadémia, ott a szaktársulatok; itt ellen­ben az eredményekről szól a tudós nép­szerűen olyak előtt, kit ez a természet szép­sége s rendessége gyönyörködtet, vagy kik az azzal foglalkozás hasznossága fe­lől meg vannak győződve; viszont ugyan itt örömest értesül a városi tudós, ha va­lami vidéki észlelő közöl vele valamit, mi neki adta elő magát. E közlések a szakülésen nyilván történhetnek, vagy társalgás közben. Nem annyira feladata e vándorgyű­léseknek magát a tudományt vinni előre, ámbár ez sincs kizárva , mi itt inkább népszerűsíteni akarjuk a tudo­mány urtalan haladó foglalásait az is­meretek mezején. — Azon érzettől át­hatva, hogy a tudomány hatalom, mely vonz, és melynek ellenállni lehetet­len, annak terjesztését minél szélesebb körökben tűzzük zászlónkra, s a tudásfá­jával igyekezzünk gyökeret veretni ott, hol nem volt, vagy megerősíteni, hol már megfogamzott. Csapjon fel tehát tagul mindenki, ki a természettudományokat magában, vagy alkalmazásában kedveli, s ki vagy oktat­ni, vagy okulni akar. Egyedül a termé­szettudományban van meg azon sajátság, hogy egy közönséges kapás által tett he­lyes észlelet hathatósan támogathatja, vagy megdöntheti a tudós theóriáit, Így tehát a legszélesebb körre számíthat egy olyan gyülekezet, mely természeti dol­gokról akar társalogni, s valóban ilyen a jelen nagygyűlés, melynek tagja a természetnek minden barátja lehet ; — öreg és fiatal, hölgyek épen úgy, mint férfiak. A magyar orvosok és természetvizsgá­lók IX. nagygyűlése Pesten 1. évi Sep­tember 19-kén kezdődik és September 26-kán záródik. Az feloszlik több ágra : orvosi, physikai, vegytani, természetrajzi, archaeologiai, gazdászatira, a czélszerűbb kezelés végett. Minden egyes ágra fel van­nak kérve Pesten tudományférfiak, hogy kiki a maga szakában a tért előkészítse, s többen jónak látták hirlapilag is intézni felszólítást a szakemberekhez, hogy ha szükségesnek látnák tán, mielőbb ten­ni magukat összeköttetésbe Pesttel,s tudják, kihez lehet fordulni; némely felszólításban az is említtetett, hogy a tartandó érteke­zések legalább czím szerint jelentessenek be előlegesen.­­ Ez mind csak azért tör­tént, hogy a rendező bizottság magát egy­előre tájékozhassa az idő és hely beosztá­sánál, minthogy a szakgyűlések vázát tanácsos már eleve megkészíteni, noha abba testet majd annak idején maga a szak­gyűlést önt. Azonban korántsem kell ezt úgy értel­mezni, mintha értekezést ezen előleges bejelentés nélkül tartani sem lehetne , el­lenkezőleg a sok apró szóbeli közlés igen fogja az érdekességé emelni, sőt sok írott kisebb mű­, úgy hiszem most van készü­lőben és több szaktárs azt készen fogja Pestre hozni , s bejelenteni tán csak azon nap előtt, melyen felolvasni óhajtja. A beiratás azon paloták egyikében fog történni, melyet a magyar nemzet közel 14 század előtt állított a tudománynak, a múzeumban reggel 9—12 ; d. u. 3—5, egy bizottság jelenlétében, mely a tago­kat üdvözli. A beirási dij 6 ft o. é., s mindjárt kap minden tag két könyvet: egyik a soproni nagygyűlés munkálatai vagy 30 iv; másik a magyarhoni földtani társulat munkála­tainak 2-ik kötete, mire nagygyűlés tag­jainak számára a társulat választmánya elhatározott 500 példányban nyomatni. Vagy 16 iv, egy geológiai térképpel. A nagygyűlés előrajzát lesz szerencsém egy közelebbi alkalommal vázolni. Szabó József, e. tr. mint e nagygyűlés egyik titkára. Az erdélyi tartományi gyűlés XXV. ülése, N.-Szeben, sept. 5-én.

Next