Pesti Napló, 1863. október (14. évfolyam, 4088-4114. szám)
1863-10-18 / 4103. szám
238—1103 14. évfolyam. Szerkesztési Iroda: Ferencziek tere 7-ik szám, 1*85 emlet. E lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kiadóhivatal: Ferencziek tér és 7-dik szám földszint. A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz, kiadása körüli panaszok, hirdetmények) a kiadó hivatalhoz intézendők. Előfizetési feltételek: Vidékre, postán : Helyben, házhoz hordva ! Félévre . . . . 10 frt 60 kr o. é. Évnegyedre . . . 5 frt 25 kr O. é. 1803. Vasárnap, oct. 18. Hirdetmények dija: 7 hasábos petit-sor egyszeri hirdetésnél 7 nj kr Bélyegdij külön 80 nj kr. Magánvita 6 hasábos petit-sor 25 nj kr. Pest, oct. H. 1863. (Fk) A franczia császár és a szabadság közt létező viszonyra nézve egyik porosz lapban a minap igen találó adomát olvastunk. Karolina angol királynő halálos ágyán arra kérte férjét, II. Györgyöt, hogy ha ő — a királynő — meghal, keljen ismét házasságra. „Non, non — mondá a király zokogva — l’aurai des maitresses.“ A franczia császár sem akar tisztességes törvényes házasságra lépni a szabadsággal, hanem csak mulékony liaisonokat köt vele; a szabadság neki — maitresse. Ez hagyján van mindaddig, mig másfelől solidabb, állandóbb frigygyel nem kínálják meg a kecses hölgyet, mert akkor a Don Juannak nem marad egyéb választása, mint hogy vagy maga vegye nőül ezt a szépet, vagy mondjon le róla végképen. Az mondják, hogy ezen válságos pillanat a franczia császárra nézve jelenben megérkezett volna, hogy a tetemesen megszaporodott kamarai ellenzék soraiban annyi komoly kérő lépend fel a szabadság keze körül, hogy ő felsége az eddigi laza viszonyt nem fogja folytathatni, hanem — teljesen nem lehetvén nélkülöznie a szabadságot — azzal kénytelen leend solid házasságra lépni. Valóban, kivárnak, hogy így legyen a dolog, de attól tartunk, hogy — legalább ez idő szerint — még nem lesz így. Azt hiszszük, hogy eleinte mindanynyian tetemesen túlbecsültük az oppositió számbeli növekedésének súlyát, azt gondolván, hogy Thiers és társai ugyanoly mértékben változtak, amint a körülmények 1848 óta változtak vala, és hogy az összes ellenzék a Napóleoni kormányra nézve veszélyes tömböt fog képezni. Párisi tudósítások szerint ez csalódás volt. Thiers még most is a régi, mély tudományú és jeles eszű férfi, ügyes szónok, kimaró életekkel fűszerezett, és a társalgási hang nonchalance-jával elmondott beszédei által a hallgatók figyelmét lenyűgzi, de hát meg át diplomata, és „ex professo politikus“, ki hideg vérrel latolgatja a körülményeket, és soha, de soha az érzelem árja által oda nem ragadtatja magát. Ezek igen jeles tulajdonok oly férfira nézve, ki miniszter akar lenni, de nem olyanra nézve, kinek egyelőre sikertelen és önzéstelen küzdelmet kell folytatni a fennálló hatalom ellen, ki előre tudhatja , hogy minden erőmegfeszítése fölfelé nem fog hatni, hanem hogy be kell érnie az e felé gyakorlott hatással. Ha példa lengyel kérdésről van szó, mely körül Thiers inkább orosz részen áll, váltig bizonyíthatja ő, mily káros volna az Franciaországra nézve, ha elszigetelten lépne fel Oroszország ellen, — a közvélemény azt fogja mondani, aha, mert Lajos Fülöp alatt cserben hagyták a lengyeleket, azt akarja Thiers, hogy most hasonlót tegyünk, nehogy a júliusi királyság homályba szoríttassék a második császárság által. Még gonoszabb nyelvek talán hozzá teszik, hogy az orleanista, „a julius forradalom leghívebb fia“, pláne tönkre akarja tenni a mostani kormányt ugyanazon méreg által, melynek hatását a júliusi kormány két évtized után is megérezte, és hogy aztán Thiers uram — ismét miniszter akarna lenni. Ezen gyanú alaptalan lehet, de a közel fekvő, és az eszközök válogatásában épen nem difficilis bonapartismus mindenesetre azon leend, hogy az orleanisták szándékai iránt bizalmatlanná tegye a közönséget. Egészen más természetű az ellenzék azon töredéke, melyet Favre Gyula vezényel . Thiers az elavult, Favre a mostani korba illő oppositió embere. Favre magasztos lelkének sugallatát követve, szivhódító szavakban tolmácsolja a nép érzületét, úgy, hogy aki e szavakat hallja vagy olvassa, elragadtatva így kiált fel : igen, igen, ez az, amit én is gondoltam, csak hogy ő sokkal szebben el tudja mondani. Favre talán rész, vagy legalább inpraktikus miniszter volna, hanem épen ez okból nem is akar ő miniszter lenni, és még a gyanú sem foghatná rá és csekély számú társaira, hogy ők a mostani minisztereket csak azért szeretnék kivenni a nyeregből, hogy maguk ülhessenek belé. Thiers a miniszterek versenytársa, Favre azoknak ellenére. — Thiersnek sikerülhet talán nagyobb-kisebb pártot szerezni magának, Favre mögött az összes szabadelvűek elláthathatlan tömege áll, — Thiers pártját még tetemes a kormánypárt által mesterséges utón kisebbségbe szoríthatni, Favre hívei minden körülmények közt természetes utón fogják a többséget képezni. Ez okból Favre oppositiója veszélylyel járhat a kormányra nézve, míg Thiersé legfeljebb alkalmatlan, mert Favre a császárság alapjára, az összes nemzet hangulatára hat, míg Thiers legfeljebb egy pár századdal ostromolhatja a mostani alkotmány külerődítményeit. Nem mondhatni tehát, hogy Thiers és társai belépése által az eddigi oppositió növeltetett volna, hanem hogy most egy oppositio helyett kettő van, de egymástól merőben különböző. Nem kell nagy bölcseség annak kitalálására, hogy Napóleon az egyikkel transigálni fog, hogy a másiknak megtámadásait kaczaghassa ; — transigálni természetesen azzal , mely egyfelől, legalább a demokrátiai alapelvekre nézve, szellemi rokonságban áll a mai császársággal, míg másfelől ellenségeskedése által komoly veszélyt idézhet elő. Ez a Favre féle republikánusok pártja. Párisi tudósítók azt állítják ugyan, hogy a császár Thierset akarja maga részére vonni, és ennek irányában engedményekre kész; mi azon véleményen bátorkodunk lenni, hogy Favre pártjával fog transigálni, ami könnnyebb is, hatásosabb is. Thierst és társait kielégítendő, III. Napóleonnak mostani kormányrendszerét sem késtől fel kellene forgatnia, és a versenytársai számára egyengetni az utat. Ez „solid házasságra“ vezetne talán, de meglehetne, hogy azon pillanatban, midőn Napóleon az arát oltárhoz akarja vezetni, más valaki kapja el előle. Favre pártját, mely azonos a nemzet túlnyomó többségével, olcsóbban meghódíthatni, legalább egy időre. — egyetlen merész lépés az oly népszerű lengyel ügy érdekében, és a republikánusok hüvelybe dugják kardjukat, nem örökké való békét kötendők, hanem legalább egy időre nem háborgatandók a császár politikáját. A szabadság itt ismét csak „maitresse“ leend, múlékony kaczérkodás tárgya, de dönomitás volna mást hinni, miután évek óta tapasztaljuk, hogy a franczia császár szándékosan tart fenn magának mindig valami népszerű európai kérdést, hogy e mellé kardját vesse a mérlegbe, mihelyt saját népszerűségének serpenyője felszökken. Meddig fogja ezt folytathatni, nem tudjuk , nem is tartozik reánk a távolabb jövő eseményeit jósolgatni. Hanem ez idő szerint minden arra látszik matatni, hogy ha Napóleonnak újra tanácsolnák a szabadsággali solid egybekelést, ő ismét azt fogja mondani : „Non, non, j’amai des maitresses,“ és hogyha a parlamentarismus visszaállítása, és a lengyel ügynek az „ultima ratio regum“ általi megoldása közt kellene választania, az utóbbit fogja választani! Bécsi dolgok. A pénzügyminiszter csakugyan előterjeszti, — amit az „Europe“ előre hirdetett — javaslatát, melyben a kormányt 96 milliónyi kölcsön fölvételére kívánja fölhatalmaztatni. Ebből 30 millió esik az Ínség enyhítésére Magyarországban; 12 millió a „rünzschein“-ok beváltására s 20 millió az úgynevezett „Salinenschein“-ok alább szállítására 100 millióról 80 millióra, 33 millió kölcsönre van szükség,hogy az új adókkal együtt, melyekből 36 milliót várnak, a 49 milliónyi deficit fedeztessék. — Summa summarum 96 millió. Ezek fölött fölhatalmazást kíván a pénzügyminiszter, hogy a fentebb érintett 20 millió fizetési utalványt (Salinenschein okát) szükség esetére megint kiadhassa. E szerint, esetleg, 116 millió hitelműtétre van kilátás. Közölni fogjuk a pénzügyminiszter beszédét egész terjedelmében. Most még egy jelenetet. Az elnök jelentvén, hogy az erdélyiek megérkezését naponként várják, inditványozá, hogy a jövő ülés kedden tartassék. Dr. Hekelet: Miután a ház oly tárgyak érdemleges vitatására tér által, amelyek az összes reichsrath hatásköréhez tartoznak, mind a magam, mind a ház ezen oldalához tartozó morvák évszék nevében ki kell nyilatkoztatnom, hogy a már előbbi ülésekben kifejtett okoknál fogva az összes reichszabot illető ügyek tárgyalásában szintúgy tartózkodni fogunk részt venni, mint akkor tevők, mikor ily tárgyak a bizottságok előleges tanácskozása elé utasíttattak. Ha, a magas ház azt hiszi, hogy az Erdélyből érkező követek belépte után mint teljes reichsrath működhetik , ki kell még jelentenünk, hogy mi ugyan a magyar korona (nyugtalanság) országaiból való követválasztást az összes országok képviseltetése valósítására egy lépésnek tekintjük, de az Erdélyből érkező követek belépte után is kötelességünknek tartjuk, távol tartani magunkat a magas ház összrebbszabi működésétől, jelenleg is állván azok az okok, melyeket a jelen ülésszak negyedik ülésében kifejtettünk. (Nyugtalanság. Kiáltások. Neveket ! Fölhatalmazást!) Dr. Gs kra : Kérem azon követek neveit, a kiknek nevében Helcelet úr szóllott. (Bravo, bravo!) Dr. Helcelet: A ház ezen oldalához tartozó morva követek nevében nyilatkoztam. (Balról: kik azok?) Az én parányiságom, továbbá dr. Prazak, dr. Kostelnik és Bily pater. Berger: Itt a házban semmi felhatalmazásnak nincs helye, mindenki személyesen tartozik szavazni. (Kiáltás:Igen jó!) Nem hiszem, hogy a távollevő követek nevében adott nyilatkozat tekintetbe veendő. ("Bravó! balról). Dr. Herelet: Nem először történik. Elnök: Ha meghatalmazás nélkül történt e nyilatkozat, majd ellene mondanak. Tehát a jövő ülés kedden! Napirend, többek közt, az adópótlékok november és december hóban szedése iránti földatalzás stb. A kolossvári jogakadémiáról. Pest, October 14-éo. Meg vagyunk győződve, hogy olvasóink mindenikének örömére szolgált, midőn értésére esett, hogy Kolozsvárt még ez év folytán újra meg fog nyílni a már 14 év óta szünetelő magyar jogakadémia; mindnyájan tudjuk, hogy mily szüksége van Erdélynek a kulturára, s a szemeink előtt lefolyó események szembeszökőleg mutatják, hogy Erdély lakóinak nagy része — különösen ami a politikai kultúrát illeti, a lépcsőzetnek még alsó fokára sem jutott el. Nagyon is szükség van tehát a jogakadémiákra, s ezt maguk az erdélyiek is jól tudják; régóta működnek már, hogy ez a lyceumi akadémia megnyílhasson, — sőt jelenleg még többet akarnak ; ugyanis az evan. reformátusok is jogi kathedráikat egyesíteni, s igy egy újabb jogakadémiát szándékoznak állítani; a románok hasonlókép saját nyelvű jogintézet mellett kezdenek izgatni, melynek helye Balázsfalva lenne.— Óhajtjuk, hogy mindkét intézet mihamarább létrejöjjön, s működését megkezdhesse. Mert egyfelől haszontalannak tartjuk a ref. iskolák szétforgácsolt erőinek laza működését ; napjainkban a jog és államtudományok sokkal terjedtebbek, hogysem azt a régi időben szokásban volt egyetlen tanár felölelhetné, s előadása tárgyává tehetné; csak egy hivatalnok — egy ügyvéd — annyival inkább egy mivelt jogász iránti igények sokkal magasabbak, hogysem azokat a meglevő apparátusok mellett kielégíteni lehessen. Másfelől a románok igen cészerűen teszik, hogy ők is a magok módja szerint, amint kell is, hogy kitegyék, mivelődni igyekeznek, s a jog- és államtudományokat is saját nyelvükön akarják tanítani és tanulni, s kívánják, hogy jó szándékuk a szem ne maradjon. De ha sikerülni fog is az ev. reformátusok szándéka, s egy életre való jogakadémiát tudnak is központosítani Kolozsvárra ; ha már virulni is fog a balázsfalvi román jogakadémia, még akkor is hátra lesz ifjú jogászaink számára az egyetemi műveltség, minek egyetlen he- 1ye erdélyi ifjúra nézve minden esetre a pesti magyar királyi egyetem Talán felesleges mondanom, hogy a ki nem elégszik meg azzal, mit egy kis városi akadémia, s egy vidéki ügyvéd egyhangú irodája nyújthat, kinek más vágyai is vannak, mint hogy a legközelebbi törvényszék írnokai közé felvétessék, ki a magyar birodalom összes jogviszonyait átérteni törekszik, ki a magyar királyság úgy politikai, mint társadalmi központján az egészet lelkesítő szellemből óhajt részesülni, s az ilyen jogász, mondom, kielégítést csak a pesti egyetemen s annak körében lelhet, hol hazánk első rangú tudósai vezérlik a tanulni vágyó ifjú sereget Pest a magyar birodalom központja, s ha még nem is érte el azon fokot, mely Széchenyi szemei előtt lebegett, óriás léptekkel közelget feléje, és nékünk, erdélyieknek, ugyancsak kötelességünk — még pedig magunk iránti — hogy e nagy haladástól el ne maradjunk, s tudományos és politikai miveltségünk és társadalmi életünk tűzpontjául Pestet tekintsük ; mert ha Erdélyt vasúthálózat köti össze az anyahonnal, ha tudományos, kereskedelmi, társadalmi , sőt magánviszonyaink is mind szorosabban fűződnek össze, ha szokásaink, elveink, érdekeink, hitünk, meggyőződéseink, vágyaink, reményeink még inkább ugyanazonosak leendőnek, akkor hozhatnak bármily szellemű törvényczikkeket azok, kik a nemzetek haladásával, a história és közérzület hatalmával küzdeni akarnak, azért mi, magyarhoniak és erdélyiek, egyek fogunk lenni. Hatalmas szerep várakozik tehát, mint mondom, az erdélyi jogakadémiákra — civilsálni az országot, politikai műveltséget terjeszteni, s megkezdeni azon munkát, melynek bevégzését a pesti egyetem adhatja, melynek egy két évi látogatását minden jogászra nézve majdnem nélkülözhetetlennek tartom. S ezt érzik és tudják is Erdély ifjai, mert néhány év óta magyarok, románok számosan és szorgalmasan látogatják a pesti egyetemet, s testvéries barátságban készülnek pályájukra, mit könnyűvé csak a folytonos munka és kitartás tehet. Nem lehet azonban tagadni, hogy a Pesten lelhető sok segédforrás mellett is az itt időzhetés nagy áldozatokkal jár, mit az általában véve szegényebb sorsú erdélyi szülők alig győzhetnek, s ha hozzá gondoljuk, hogy néha még idővesztéssel is jár, valóban nagy próbára van téve az ifjak kitartása. Ez utóbbi körülményen azonban sokat segíthetnek az erdélyi akadémiák, ha 1 Szervezésük alkalmával tekintettel lesznek és alkalmazkodnak a tantárgyak azon berendezésére, mely a pesti egyetemen divatozik, s mely a körülményekhez képest a tanszabadság szem előtt tartásával készülvén, a kitűzött czélt leginkább megközelíti. És 2. Ha — amennyiben lehetséges — azon tankönyveket fogadják el, melyek a pesti egyetemnél vannak használatban, (mert hiába kivált első és másodéves jogászokra, a tankönyv minősége is fontos kérdés), ez által az éredik el, hogy mind a tanuló hamarább lesz otthonos az egyetemen, mind pedig a kiállított bizonyítványok nagyobb hitellel fognak bírni. Az egyetemi elöljáróság bizonynyal semmit sem mulaszt el, hogy az ily messziről jöttek sorsán könnyítsen, s amennyiben lehet, azon van, hogy tőlük idővesztést ne követeljen, de az együttműködés, vagy legalább az egy czélra működés okvetlenül megkívántatik. Figyelemmel várjuk az új jogakadémia megnyitását, s azt hiszszük, hogy mind a tanári kinevezések, mind azoknak működései a közvárakozásnak meg fognak felelni. DEÁK FARKAS: ak szükséges még mezőgazdaságunk reformálásához ? Előbbem czikkeimben rendre elősoroltam volt azon okokat, melyeknél fogva eddigi gazdasági rendszerünk megváltoztatását a mostani kor szelleme tőlünk követeli; de megneveztem egyúttal azon eszközöket is, melyeknek okszerű felhasználása és rendszeresítése által képesítve leszünk oly lendületet adni mezőgazdaságunknak, mely a házifiúi öntudatot annak jövője iránt megnyugtatja. Azonban önámitás volna részünkről azt hinni, hogy mindezzel most már bajainkon segítve lesz , habár ily módon megvetjük is alapját mezőgazdaságunk okszerű kezelési rendszerének , a kívánt sikert mégis csak úgy eszközölhetjük, ha az anyagi jólét egyik hatalmas tényezőjét — a hitelt— mezőgazdaságunk terén is megszilárdítani iparkodunk, annál is inkább, mivel a hitel az, mely eszközli és biztosítja munkásságunk sikerét, s ezzel a haza és nemzet szép jövőjét A hitel tehát igen is megérdemli, hogy azt mezőgazdaságunk kezelési rendszerének átalakítási processusában tanácskozásunknak szinte komoly tárgyává tegyük, s hogy annak fontosságát e téren is annál inkább elismerjük, mive előbbeni czikkeimben kifejtett helyzetünk és viszonyainknál fogva mezőgazdaságunk is főtényezője hitelünk megszilárdulásának, s mivel az nemcsak kereskedelmünk, hanem mezőgazdaságunk terén is, sőt átalában igen is meg van már ingatva alapjában. Sokan ugyan hitelünk megingatását egyedi politikai viszonyainknak tulajdonítják ; ha azonban szorosan vizsgáljuk, rá fogunk jönni, hogy úgy mezőgazdaságunk, mint kereskedelmünk terén mind megannyi tényező működött közre, azon ellentét alapján, mely, fájdalom, a magyar kereskedő és gazda közt még mind ez ideig fenn áll. De vizsgáljuk, mennyiben működtek közre e részben úgy kereskedőink, mint gazdáink? Ugyanis, kereskedőinket illetőség, azok testete három részre oszlik, úgymint: nagykereskedőkre, városi és vidéki kereskedőkre; a terménykereskedőt kivéve, mindnyájan külföldi árukat vesznek és adnak el, azzal a különbséggel, hogy leginkább aagykereskedők szállítják be honunkba a gyári, gyarmati és fényűzési csikkeket, s ezek aztán nagyban eladják a városi és vidéki, kisebb kereskedőknek, legtöbbnyíre váltóra, míg az utóbbiak, különösen a vidéki kereskedők, gazdáinknak árulják el — legtöbb esetben hitelre — azokat. Gazdáinkat azonban gyakran éri elemi csalás, s ennek következtében hitelezőik követeléseinek eleget nem tehetnek ; már pedig a hitelezőknek, mint kereskedőknek, fizetniös kell a határidőre, mit ia teljesíteni nem képesek, a ngykereskedők, mint hitelezőik, azonnal megóvitoltatják az áruért kapott váltókat, s azokat rgalom és kegyelem nélkül beperesítik, mely szigorú eljárást aztán a vidéki kereskedő kikerülni, és vagyonából, amit lehet, megmenteni gyekezvén , csődöt mond hirtelenében, s abba bevonja az elemi csapással sújtott gazdát is, mint olyat, kivel kölcsönviszonyban állott; mig hitelezője, e miatti boszakodásában, felkiát, a törvényeinket ócsárolja; pedig az ily hitelező meggondolhatná, hogy az ilyetén eljárás iajátételének is árt, s hogy épen honunkban az érdekek oly annyira rokontermészetűek, hogy egyiknek megtámadása a másiknak megtámadását vonja maga után, és hogy a vidéki kereskedők bukását legtöbb esetben a nagykereskedők azon része idézi elő, mely a felebaráti szeretet, a közérdek s efféle iránt közönyös; pedig hazai viszonyaink és helyzetünk tekintetéből épen ez biztosítaná üzletének jövőjét, s tenné féltékenyné hitelünkre nézve. Míg tehát kereskedelmünk terén a túlszigoru számítás mellett az önzés, és sok részben az érdekek hibás felfogást hatottak nyomasztólag hitelünkgazdászatunk terén ez azon körülménynek róható fel, hogy gazdáink igen sokan csakis csaádjuk történetére, a hírnévre stb. lévén féltékenyek , csupán e nimbus megőrzésére törekedtek, s erősen meg voltak győződve, hogy a csaádnak ezen vélt attribútumait csakis a gazdászati pályán biztosíthatják, s épen ezen meggyőződés folytán és előítéletből, minden más életpályát a családra nézve lealázónak tekintettek; igy eláldozták azért vagyonuk nem csekély részét, s ezzel tönkre tették hitelöket. Törekvéseik ilyetén irányának természetesen az jön aztán következménye, hogy a család szaporodtával, vagy a nélkül is, az öröklött vagyon egyre fogyván, a szükség pedig növekedvén , folytonosan hitelhez kellett nyúlniok, csakhogy a család fényét fenntarthassák; — és ki ne tudná, hogy ennek következtében hány család jutott már tönkre, mennyi birtok lett adóssággal megterhelve és tétetett eladóvá! 11 Daczára ezen, a hazafius érzést mélyen szomoritó körülménynek, hány család van mégis, melyek a hitelében és értékében megingatott, s így az elélhetést sem biztosítható gazdaságuk kezeléséhez nevelik inkább fel gyermekeiket, mintsem akár a kereskedés, akár az ipar terén szereznének számukra oly életpályát, mely igyekezet, szorgalom és szakértelem mellett az elélhetést biztosítja, és az életörömét szerzi meg; míg ellenben öröklendő gazdaságuk romjainál nem felelhetnek meg a czélnak, melyet a haza minden szülötte előtt kitűz. Ez azon körülmény tehát, mely hitelünket alapjában szinte megingata, azért közérdekeink szempontjából óhajtanám: szőr, hogy az olyan gazdák, kik gyermekeik jövendőjét gazdaságuk által biztosítani nem képesek, tegyenek félre minden előítéletet, s vessenek számot önmagukkal, és gondoskodjanak gyermekeit, számára oly életpályáról, mely előlőltetéseket biztosít is, és amelyen így a hazának hasznos polgáraivá válhatnak; de óhajtanám 2 szót, hogy némely, vagyona és születésénél fogva tekintélyes család, elődeik iránti pietasból, fényűzéssel kezelt házrendtartásukkal jövedelmükhöz mérve rendezzék kiadásaikat; végre, hogy 3 szór: kereskedőinknek szintén ne csupán a rideg számitás és önzés, hanem jól felfogott saját érdekek szempontjából, közérdekeink kölcsönös előmozdítása iránti lelkesedés legyen a kereskedés terén szövétnekek. KUNSCH JÓZSEF: Vidéki tudósitások. Esztergom, oct. 16. E becses lapok hasábjain alkotmányos életünk szünetelése óta úgyszólván, alig jelent meg eredeti tudósítás, mely visszaüntette volna nem egy tekintetből figyelmet érdemlő városunk és megyénk nem politikai moszanatait is, melyeket azok, a jelnleg egyedül nyitva álló Iciatis téren részint kezdeményeznek, részint eredményre vezettek. Oka e hallgatagságnak bizonyára az lehetett, hogy az év eleje óta magának a város és megyének lévén saját közlönye, ebben füzetesen vannak képviselte és megvitatva a helyi érdekek és tárgyak. E szerint mi is most ezentúl főleg azokra kívánunk szóraakozni, melyek mintegy országos érdekűeknek tekinthetők, vagy egy és más tekintetből kívánatosnak látszanak előttünk, hogy azok egy, a közel vidékinél terjedtebb körben is köztudomásra jussanak. Ennek rövid előrebocsátásával felvesszük tehát ismét régi levelezői tollunkat, elősorolandók kis városunk és kis megyénk utóbbi nevezetesebb mozgalmait és eseményeit. Városunk szebblelkű lakóinak régibb óhajtása volt egy kisdedi vodának létesítése, illetőleg az 1848 előtt létezettnek hamvaibeli felélesztése. Az eszmének újabb kifejezést, valamint az eszmecserének tért még a múlt télen az »Esztergomi újság“ adott, s csakhamar egy, a szent ügy legbuzgóbb tagjaiból álló választmány alakult.