Pesti Napló, 1863. október (14. évfolyam, 4088-4114. szám)

1863-10-18 / 4103. szám

238—1103 14. évf­­olyam. Szerkesztési Iroda: Ferencziek tere 7-ik szám, 1*85 em­let. E lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kiadó­hivatal: Ferencziek tér és­ 7-dik szám földszint. A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz, kiadása körüli panaszok, hirdetmények) a kiadó hivatalhoz intézendők. Előfizetési feltételek: Vidékre, postán : Helyben, házhoz hordva ! Félévre . . . . 10 frt 60 kr o. é. Évnegyedre . . . 5 frt 25 kr O. é. 1803. Vasárnap, oct. 18. Hirdetmények dija: 7 hasábos petit-sor egyszeri hirdetésnél 7 nj kr Bélyegdij külön 80 nj kr. Magánvita 6 hasábos petit-sor 25 nj kr. Pest, oct. H. 1863. (Fk) A franczia császár és a­­ sza­badság közt létező viszonyra nézve egyik porosz lapban a minap igen találó ado­mát olvastunk. Karolina angol királynő halálos ágyán arra kérte férjét, II. Györ­gyöt, hogy ha ő — a királynő — meghal, keljen ismét házasságra. „Non, non — mondá a király zokogva — l’aurai des maitresses.“ A franczia császár sem akar tisztességes törvényes házasságra lépni a szabadsággal, hanem csak mulékony liaison­okat köt vele; a szabadság neki — maitresse. Ez hagyján van mindaddig, mig más­felől solidabb, állandóbb frigygyel nem kínálják meg a kecses hölgyet, mert akkor a Don Juannak nem marad egyéb választása, mint hogy vagy maga vegye nőül ezt a szépet, vagy­­ mondjon le róla végképen. Az mondják, hogy ezen válságos pil­lanat a franczia császárra nézve jelenben megérkezett volna, hogy a tetemesen megszaporodott kamarai ellenzék sorai­ban annyi komoly kérő lépend fel a sza­badság keze körül, hogy ő felsége az ed­digi laza viszonyt nem fogja folytathatni, hanem — teljesen nem lehetvén nélkü­löznie a szabadságot — azzal kénytelen leend solid házasságra lépni. Valóban, kivárnak, hogy így legyen a dolog, de attól tartunk, hogy — leg­alább ez idő szerint — még nem lesz így. Azt hiszszük, hogy eleinte mindany­­nyian tetemesen túlbecsültük az opposi­­tió számbeli növekedésének súlyát, azt gondolván, hogy Thiers és társai ugyan­oly mértékben változtak, a­mint a körül­mények 1848 óta változtak vala, és hogy az összes ellenzék a Napóleoni kormány­ra nézve veszélyes tömböt fog képezni. Párisi tudósítások szerint ez csalódás volt. Thiers még most is a régi, mély tudományú és jeles eszű férfi, ügyes szó­nok, ki­maró életekkel fűszerezett, és a társalgási hang nonchalance-jával elmon­dott beszédei által a hallgatók figyelmét lenyűgzi, de h­át meg át diplomata, és „ex professo politikus“, ki hideg vérrel latolgatja a körülményeket, és soha, de soha az érzele­m árja által oda nem ra­gadtatja magát. Ezek igen jeles tulajdo­nok oly férfira nézve, ki miniszter akar lenni, de nem olyanra nézve, kinek egy­előre sikertelen és önzéstelen küzdelmet kell folytatni a fennálló hatalom ellen, ki előre tudhatja , hogy minden erő­­megfeszítése fölfelé nem fog hatni, hanem hogy be kell érnie a­z e fe­l­é gya­korlott hatással. Ha péld­­a lengyel kérdésről van szó, mely körül Thiers inkább orosz ré­­szen áll, váltig bizonyíthatja ő, mily ká­ros volna az Franci­aországra nézve, ha elszigetelten lépne fel Oroszország ellen, — a közvélemény azt fogja mondani, aha, mert Lajos Fülöp alatt cserben hagy­ták a lengyeleket, azt akarja Thiers, hogy most hasonlót tegyünk, nehogy a júliusi királyság homályba szoríttassék a máso­dik császárság által. Még gonoszabb nyelvek talán hozzá teszik, hogy az orleanista, „a juliu­s for­radalom leghívebb fia“, pláne tönkre akar­ja tenni a mostani kormányt ugyanazon méreg által, melynek hatását a júliusi kormány két évtized után is megérezte, és hogy aztán Thiers uram — ismét mi­niszter akarna lenni. Ezen gyanú alaptalan lehet, de a kö­zel fekvő, és az eszközök válogatásában épen nem difficilis bonapartismus min­denesetre azon leend, hogy az orleanis­­ták szándékai iránt bizalmatlanná tegye a közönséget. Egészen más természetű az ellenzék azon töredéke, melyet Favre Gyula ve­zényel . Thiers az elavult, Favre a mos­tani korba illő oppositió embere. Favre magasztos lelkének sugallatát követve, szivhódító szavakban tolmácsolja a nép érzületét, úgy, hogy a­ki e szavakat hall­ja vagy olvassa, elragadtatva így kiált fel : igen, igen, ez az, a­mit én is gondol­tam, csak hogy ő sokkal szebben el tudja mondani. Favre talán rész, vagy legalább inpraktikus miniszter volna, hanem épen ez okból nem is akar ő miniszter lenni, és még a gyanú sem foghatná rá és csekély számú társaira, hogy ők a mos­tani minisztereket csak azért szeretnék kivenni a nyeregből, hogy maguk ülhes­senek belé. Thiers a miniszterek versenytársa, Favre azoknak ellenére. — Thiersnek sikerülhet talán nagyobb-kisebb pártot szerezni magának, Favre mögött az összes szabadelvűek elláthathatlan tömege áll, — Thiers pártját még tetemes a kormány­párt által mesterséges utón kisebbségbe szoríthatni, Favre hívei minden körülmé­nyek közt természetes utón fogják a több­séget képezni. Ez okból Favre oppositiója veszélylyel járhat a kormányra nézve, míg Thiersé legfeljebb alkalmatlan, mert Favre a csá­szárság alapjára, az összes nemzet han­gulatára hat, míg Thiers legfeljebb egy pár századdal ostromolhatja a mostani alkotmány külerődítményeit. Nem mondhatni tehát, hogy Thiers és társai belépése által az eddigi oppo­sitió növeltetett volna, hanem hogy most egy oppositio helyett kettő van, de egy­mástól merőben különböző. Nem kell nagy bölcseség annak kita­lálására, hogy Napóleon az egyikkel tran­­sigálni fog, hogy a másiknak megtáma­dásait kaczaghassa ; — transigálni ter­mészetesen azzal , mely egyfelől, leg­alább a demokrátiai alapelvekre nézve, szellemi rokonságban áll a mai császár­­sággal, míg másfelől ellenségeskedése ál­tal komoly veszélyt idézhet elő. Ez a Favre féle republikánusok pártja. Párisi tudósítók azt állítják ugyan, hogy a császár Thiers­et akarja maga ré­szére vonni, és ennek irányában enged­ményekre kész; mi azon véleményen bá­torkodunk lenni, hogy Favre pártjával fog transigálni, a­mi könnnyebb is, hatá­sosabb is. Thierst és társait kielégítendő, III. Na­póleonnak mostani kormányrendszerét se­m­ késtől fel kellene forgatnia, és a ver­senytársai számára egyengetni az utat. Ez „solid házasságra“ vezetne talán, de meglehetne, hogy azon pillanatban, midőn Napóleon az arát oltárhoz akarja vezetni, más valaki kapja el előle. Favre pártját, mely azonos a nemzet túlnyomó többségével, olcsóbban meghó­díthatni, legalább egy időre. — egyetlen merész lépés az oly népszerű lengyel ügy érdekében, és a republikánusok hü­velybe dugják kardjukat, nem örökké való békét kötendők, hanem legalább egy időre nem háborgatandók a császár poli­tikáját. A szabadság itt ismét csak „mai­tresse“ leend, múlékony kaczérkodás tár­gya, de d­önomitás volna mást hinni, miután évek óta tapasztaljuk, hogy a franczia császár szándékosan tart fenn magának mindig valami népszerű európai kérdést, hogy e mellé kardját vesse a mér­legbe, mihelyt saját népszerűségének ser­penyője felszökken. Meddig fogja ezt folytathatni, nem tud­juk , nem is tartozik reánk a távolabb jövő eseményeit jósolgatni. Hanem ez idő szerint minden arra látszik matatni, hogy ha Napóleonnak újra tanácsolnák a sza­­badsággali solid egybekelést, ő ismét azt fogja mondani : „Non, non, j’am­ai des maitresses,“ és hogyha a parlamentaris­­mus visszaállítása, és a lengyel ügynek az „ultima ratio regum“ általi megoldása közt kellene választania, az utóbbit fogja választani! Bécsi dolgok. A pénzügyminiszter csakugyan előter­jeszti, — a­mit az „Europe“ előre hirde­tett — javaslatát, melyben a kormányt 96 milliónyi kölcsön fölvételére kívánja fölhatalmaztatni. Ebből 30 millió esik az Ínség enyhítésére Magyarországban; 12 millió a „rünzschein“-ok beváltására s 20 millió az úgynevezett „Salinenschein“-ok alább szállítására 100 millióról 80 millióra, 33 millió kölcsönre van szükség,hogy az új adókkal együtt, melyekből 36 milliót vár­nak, a 49 milliónyi deficit fedeztessék. — Summa summarum 96 millió. Ezek fölött fölhatalmazást kíván a pénzügyminiszter, hogy a fentebb érintett 20 millió fizetési utalványt (Salinenschein okát) szükség esetére megint kiadhassa. E szerint, eset­leg, 116 millió hitelműtétre van kilátás. Közölni fogjuk a pénzügy­miniszter beszédét egész terjedelmében. Most még egy jelenetet. Az elnök jelentvén, hogy az erdélyiek megérkezését naponként várják, inditvá­nyozá, hogy a jövő ülés kedden tar­­tassék. Dr. Hek­elet: Miután a ház oly tár­gyak érdemleges vitatására tér által, a­melyek az összes reichsrath hatásköréhez tartoznak, mind a magam, mind a ház ezen oldalához tartozó morvák évszék nevé­­ben ki kell nyilatkoztatnom, hogy a már előbbi ülésekben kifejtett okoknál fogva az összes reichszab­ot illető ügyek tár­gyalásában szintúgy tartózkodni fogunk részt venni, mint akkor tevők, mikor ily tárgyak a bizottságok előleges tanácsko­zása elé utasíttattak. Ha, a magas ház azt hiszi, hogy az Erdélyből érkező követek belépte után mint teljes reichsrath működ­hetik , ki kell még jelentenünk, hogy mi ugyan a magyar korona (nyugtalanság) országaiból való követválasztást az összes országok képviseltetése valósítására egy lépésnek tekintjük, de az Erdélyből érke­ző követek belépte után is kötelessé­günknek tartjuk, távol tartani magunkat a magas ház összreb­bszab­i működésétől, jelenleg is állván azok az okok, melyeket a jelen ülésszak negyedik ülésében kifej­tettünk. (Nyugtalanság. Kiáltások. Neve­ket ! Fölhatalmazást!) Dr. G­­­s k­r­a : Kérem azon követek ne­veit, a kiknek nevében Helcelet úr szól­­lott. (Bravo, bravo!) Dr. Helcelet: A ház ezen oldalához tartozó morva követek nevében nyilat­koztam. (Balról: kik azok?) Az én parányi­ságom, továbbá dr. Prazak, dr. Kostel­­nik és Bily pater. Berger: Itt a házban semmi felhatal­mazásnak nincs helye, mindenki személye­sen tartozik szavazni. (Kiáltás:Igen jó!) Nem hiszem, hogy a távollevő követek nevében adott nyilatkozat tekintetbe veen­dő. ("Bravó! balról). Dr. Her­elet: Nem először tör­ténik. Elnök: Ha meghatalmazás nélkül tör­tént e nyilatkozat,­­ majd ellene mon­danak. Tehát a jövő ülés kedden! Napi­rend, többek közt, az adópótlékok november és december hóban szedése iránti földatal­­zás stb. A kolossvári jogakadémiáról. Pest, October 14-éo. Meg vagyunk győződve, hogy olva­sóink mindenikének örömére szolgált, mi­dőn értésére esett, hogy Kolozsvárt még ez év folytán újra meg fog nyílni a már 14 év óta szünetelő magyar jogakadémia; mindnyájan tudjuk, hogy mily szüksége van Erdélynek a kulturára, s a szemeink előtt lefolyó események szembeszökőleg mutatják, hogy Erdély lakóinak nagy része — különösen a­mi a politikai kul­­túrát illeti, a lépcsőzetnek még alsó fo­kára sem jutott el. Nagyon is szükség van tehát a jogakadémiákra, s ezt maguk az erdélyiek is jól tudják; régóta működ­nek már, hogy ez a lyceumi akadémia megnyílhasson, — sőt jelenleg még töb­bet akarnak ; ugyanis az evan. reformá­tusok is jogi kathedráikat egyesíteni, s igy egy újabb jogakadémiát szándékoz­nak állítani; a románok hasonlókép saját nyelvű jogintézet mellett kezdenek izgat­ni, melynek helye Balázsfalva lenne.­­— Óhajtjuk, hogy mindkét intézet mihama­rább létre­jöjjön, s működését megkezd­hesse. Mert egyfelől haszontalannak tartjuk a ref. iskolák szétforgácsolt erői­nek laza működését ; napjainkban a jog és államtudományok sokkal terjedteb­bek, hogysem azt a régi időben szokás­ban volt egyetlen tanár felölelhetné, s elő­adása tárgyává tehetné; csak egy hiva­talnok — egy ügyvéd — annyival in­kább egy mivelt jogász iránti igények sokkal magasabbak, hogysem azokat a meglevő apparátusok mellett kielégíteni lehessen. Másfelől a románok igen c­és­zerűen teszik, hogy ők is a magok módja szerint, a­mint kell is, hogy kitegyék, mivelődni igyekeznek, s a jog- és államtudományo­­kat is saját nyelvükön akarják tanítani és tanulni, s kívánják, hogy jó szándékuk a szem­­­ ne maradjon. De ha sikerülni fog is az ev. reformá­tusok szándéka, s egy életre való jogaka­démiát tudnak is központosítani Kolozs­várra ; ha már virulni is fog a balázsfalvi román jogakadémia, még akkor is hátra lesz ifjú jogászaink számára az egye­temi műveltség, minek egyetlen he- 1y­e erdélyi ifjúra nézve minden esetre a pesti magyar királyi egyetem Talán felesleges mondanom, hogy a ki nem elégszik meg azzal, mit egy kis városi akadémia, s egy vidéki ügyvéd egyhangú irodája nyújthat, kinek más vágyai is vannak, mint hogy a legköze­lebbi törvényszék írnokai közé felvétes­sék, ki a magyar birodalom összes jog­viszonyait átérteni törekszik, ki a magyar királyság úgy politikai, mint társadalmi központján az egészet lelkesítő szellem­ből óhajt részesülni, s az ilyen­­ jogász, mondom, kielégítést csak a pesti egye­temen s annak körében lelhet, hol hazánk első rangú tudósai vezérlik a tanulni vá­gyó ifjú sereget Pest a magyar birodalom központja, s ha még nem is érte el azon fokot, mely Széchenyi szemei előtt lebegett, óriás léptekkel közelget feléje, és né­­künk, erdélyieknek, ugyancsak köteles­ségünk — még pedig magunk iránti — hogy e nagy haladástól el ne marad­junk, s tudományos és politikai mi­­veltségünk és társadalmi életünk­­ tűz­­pontjául Pestet tekintsük ; mert ha Er­délyt vasúthálózat köti össze az anya­honnal, ha tudományos, kereskedelmi, társadalmi , sőt magánviszonyaink is mind szorosabban fűződnek össze, ha szokásaink, elveink, érdekeink, hitünk, meggyőződéseink, vágyaink, reményeink még inkább ugyanazonosak leendőnek, akkor hozhatnak bármily szellemű tör­­vényczikkeket azok, kik a nemzetek ha­ladásával, a história és közérzület ha­talmával küzdeni akarnak,­­ azért mi, magyarhoniak és erdélyiek, egyek fo­gunk lenni. Hatalmas szerep várakozik tehát, mint mondom, az erdélyi jogakadémiákra — civi­lsálni az országot, politikai műveltsé­­get terjeszteni, s megkezdeni azon munkát, melynek bevégzését a pesti egyetem adhatja, melynek egy két évi látogatását minden jogászra nézve majdnem nélkülöz­hetetlennek tartom. S ezt érzik és tudják is Erdély ifjai, mert néhány év óta magyarok, románok számosan és szorgalmasan látogatják a pesti egyetemet, s testvéries barátságban készülnek pályájukra, mit könnyűvé csak a folytonos munka és kitartás tehet. Nem lehet azonban tagadni, hogy a Pesten lelhető sok segédforrás mellett is az itt időzhetés nagy áldozatokkal jár, mit az általában véve szegényebb sorsú erdélyi szülők alig győzhetnek, s ha hoz­zá gondoljuk, hogy néha még idő­vesz­téssel is jár, valóban nagy próbára van téve az ifjak kitartása. Ez utóbbi kö­rülményen azonban sokat segíthetnek az erdélyi akadémiák, ha 1 Szervezésük alkalmával tekintettel lesznek és alkalmazkodnak a tantárgyak azon berendezésére, mely a pesti egyete­men divatozik, s mely a körülményekhez képest a tanszabadság szem előtt tartá­sával készülvén, a kitűzött czélt leginkább megközelíti. És 2. Ha — a­mennyiben lehetséges — azon tankönyveket fogadják el, melyek a pesti egy­etemnél vannak használatban, (mert hiába­­ kivált első és másod­éves jogászokra, a tankönyv minősége is fon­tos kérdés), ez által az éredik el, hogy mind a tanuló hamarább lesz otthonos az egyetemen, mind pedig a kiállított bi­zonyítványok nagyobb hitellel fognak bírni. Az egyetemi elöljáróság bizonynyal semmit sem mulaszt el, hogy az ily messziről jöttek sorsán könnyítsen, s a­mennyiben lehet, azon van, hogy tőlük idővesztést ne követeljen, de az együtt­működés, vagy legalább az egy czél­­ra működés okvetlenül megkívántatik. Figyelemmel várjuk az új jogakadé­mia megnyitását, s azt hiszszük, hogy mind a tanári kinevezések, mind azok­nak működései a közvárakozásnak meg fognak felelni. DEÁK FARKAS: ak­ szükséges még­ mezőgazdasá­­gunk reformálásához ? Előbbem czikkeimben rendre elősoroltam volt azon okokat, melyeknél fogva eddigi gazdasági rendszerünk megváltoztatását a mostani kor szelleme tőlünk követeli; de megneveztem egy­úttal azon eszközöket is, melyeknek okszerű felhasználása és rendszeresítése által képesítve leszünk oly lendületet adni mezőgazdaságunk­nak, mely a házifiúi öntudatot annak jövője iránt megnyugtatja. Azonban önámitás volna részünkről azt hinni, hogy mindezzel most már bajainkon segítve lesz , habár ily módon megvetjük is alapját me­zőgazdaságunk okszerű kezelési rendszerének , a kívánt sikert mégis csak úgy eszközölhetjük, ha az anyagi jólét egyik hatalmas tényezőjét — a hitelt— mezőgazdaságunk terén is megszilárdí­tani iparkodunk, annál is inkább, mivel a hitel az, mely eszközli és biztosítja munkásságunk si­kerét, s ezzel a haza és nemzet­ szép jövőjét A hitel tehát igen is megérdemli, hogy azt mezőgazdaságunk kezelési rendszerének átala­kítási processusában tanácskozásunknak szinte komoly tárgyává tegyük, s hogy annak fontos­ságát e téren is annál inkább el­ismerjük, mive előbbeni czikkeimben kifejtett helyzetünk és vi­szonyainknál fogva mezőgazdaságunk is főté­nyezője hitelünk megszilárdulásának, s mivel az nemcsak kereskedelmünk, hanem mezőgazda­ságunk terén is, sőt átalában igen is meg van már ingatva alapjában. Sokan ugyan hitelünk megingatását egyedi politikai viszonyainknak tulajdonítják ; ha azon­ban szorosan vizsgáljuk, rá fogunk jönni, hogy úgy mezőgazdaságunk, mint kereskedelmünk terén mind megannyi tényező működött közre, azon ellentét alapján, mely, fájdalom, a magyar kereskedő és gazda közt még mind ez ideig fenn áll. De vizsgáljuk, mennyiben működtek közre e részben úgy kereskedőink, mint gazdáink? Ugyanis, kereskedőinket illetőség, azok test­ete három részre oszlik, úgymint: nagykeres­kedőkre, városi és vidéki kereskedőkre; a ter­ménykereskedőt kivéve, mindnyájan külföldi árukat vesznek és adnak el, azzal a különbség­gel, hogy leginkább a­­­agykereskedők szállítják be honunkba a gyári, gyarmati és fényűzési csikkeket, s ezek aztán nagyban eladják a vá­rosi és vidéki, kisebb kereskedőknek, legtöbb­­nyíre váltóra, míg az utóbbiak, különösen a vidéki kereskedők, gazdáinknak áru­lják el — legtöbb esetben hitelre — azokat. Gazdáinkat azonban gyakran éri elemi csa­lás, s ennek következtében hitelezőik követelé­seinek eleget nem tehetnek ; már pedig a hitele­zőknek, mint kereskedőknek, fizetniös kell a határidőre, mit ia teljesíteni nem képesek, a n­gykereskedők, mint hitelezőik, azonnal meg­­óvi­toltatják az áruért kapott váltókat, s azokat rgalom és kegyelem nélkül beperesítik, mely szigorú eljárást aztán a vidéki kereskedő kike­rülni, és vagyonából, a­mit lehet, megmenteni gyekezvén , csődöt mond hirtelenében, s abba bevonja az elemi csapással sújtott gazdát is, mint olyat, kivel kölcsönviszonyban állott; mig hitelezője, e miatti bosza­kodásában, felkiá­t, a törvényeinket ócsárolja; pedig az ily hitelező meggondolhatná, hogy az ilyetén eljárás iaját­ételének is árt, s hogy épen honunkban az ér­dekek oly annyira rokontermészetűek, hogy egyiknek megtámadása a másiknak megtáma­dását vonja maga után, és hogy a vidéki keres­kedők bukását legtöbb esetben a nagykereske­dők azon része idézi elő, mely a felebaráti sze­retet, a közérdek s efféle iránt közönyös; pedig hazai viszonyaink és helyzetünk tekintetéből épen ez biztosítaná üzletének jövőjét, s tenné félté­­kenyn­é hitelünkre nézve. Míg tehát kereskedelmünk terén a túlszigoru számítás mellett az­ önzés, és sok részben az érde­kek hibás felfogást hatottak nyomasztólag hitel­ünkgazdászatunk terén ez azon körülménynek ró­­ható fel, hogy gazdáink igen sokan csakis csa­­ádjuk történetére, a hírnévre stb. lévén féltéke­nyek , csupán e nimbus megőrzésére töreked­tek, s erősen meg voltak győződve, hogy a csa­­ádnak ezen vélt attribútumait csakis a gazdá­­szati pályán biztosíthatják, s épen ezen meggyő­ződés folytán és előítéletből, minden más életpál­yát a családra nézve lealázónak tekintettek; igy eláldozták azért vagyonuk nem csekély részét, s ezzel tönkre tették hitelöket. Törekvéseik ilyetén irányának természetesen az jön aztán következménye, hogy a család sza­­porodtával, vagy a nélkül is, az öröklött vagyon egyre fogyván, a szükség pedig növekedvén , folytonosan hitelhez kellett nyúlniok, csakhogy a család fényét fenntarthassák; — és ki ne tud­ná, hogy ennek következtében hány család jutott már tönkre,­­ mennyi birtok lett adóssággal meg­terhelve és tétetett eladóvá! 11 Daczára ezen, a hazafius érzést mélyen szo­moritó körülménynek, hány család van mégis, melyek a hitelében és értékében megingatott, s így az elélhetést sem biztosítható gazdaságuk ke­zeléséhez nevelik inkább fel gyermekeiket, mint­sem akár a kereskedés, akár az ipar terén sze­reznének számukra oly életpályát, mely igyeke­zet, szorgalom és szakértelem mellett az elélhe­tést biztosítja, és az életörömét szerzi meg; míg ellenben öröklendő gazdaságuk romjainál nem felelhetnek meg a czélna­k, melyet a haza min­den szülötte előtt kitűz. Ez azon körülmény tehát, mely hitelünket alapjában szinte meginga­ta, azért közérdekeink szempontjából óhajtanám:­­ szőr, hogy az olyan gazdák, kik gyerme­keik jövendőjét gazdaságuk által biztosítani nem képesek, tegyenek félre minden előítéletet, s ves­senek számot önmagukkal, és gondoskodjanak gyermekeit, számára oly életpályáról, mely előlő­ltetéseket biztosít is, és a­melyen így a hazának hasznos polgáraivá válhatnak; de óhajtanám 2 szót, hogy némely, vagyona és születésénél fogva tekintélyes család, elődeik iránti pietasból, fényűzéssel kezelt házrendtartásukkal jövedel­mükhöz mérve rendezzék kiadásaikat; végre, hogy 3 szór: kereskedőinknek szintén ne csupán a rideg számitás és önzés, hanem jól felfogott saját érdekek szempontjából, közérdekeink kölcsönös előmozdítása iránti lelkesedés legyen a kereske­dés terén szövétnekek. KUNSCH JÓZSEF: Vidéki tudósitások. Esztergom, oct. 16. E becses lapok ha­sábjain alkotmányos életünk szünetelése óta úgy­szólván, alig jelent meg eredeti tudósítás, mely vissza­üntette volna nem egy tekintetből figyel­met érdemlő városunk és megyénk nem politi­kai moszanatait is, melyeket azok, a je­lnleg egyedül nyitva álló I­­ciatis téren részint kezde­ményeznek, részint eredményre vezettek. Oka e hallgatagságnak bizonyára az lehetett, hogy az év eleje óta magának a város és me­gyének lévén saját közlönye, ebben füzetesen vannak képviselte és megvitatva a helyi ér­dekek és tárgyak. E szerint mi is most ezentúl főleg azokra kívánunk szóraakozni, melyek mint­­egy országos érdekűeknek tekinthetők, vagy egy és más tekintetből kívánatosnak látszanak előttünk, hogy azok egy, a közel vidékinél ter­jedtebb körben is köztudomásra jussanak. En­nek rövid előrebocsátásával felvesszük tehát ismét régi levelezői tollunkat, elősorolandók kis váro­sunk és kis megyénk utóbbi nevezetesebb moz­galmait és eseményeit. Városunk szebblelkű lakóinak régibb óhaj­tása volt egy kisdedi vo­dának létesítése, illetőleg az 1848 előtt létezettnek hamvaibeli felélesztése. Az eszmének újabb kifejezést, valamint az eszmecserének tért még a múlt télen az »Eszter­gomi újság“ adott, s csakhamar egy, a szent ügy legbuzgóbb tagjaiból álló választmány alakult.

Next