Pesti Napló, 1863. november (14. évfolyam, 4115-4139. szám)

1863-11-22 / 4133. szám

gathatja el, hogy a termelők nem ritkán nem a mustra szerint küldik gabnájukat, és hogy legjobb akarat mellett sem lehet mellőzni, hogy az eladó néha jó kedvében felönt a garatra, és megvan a zenebona.­­ Azaz tulajdonképen így beszélhetnének, ha egymással szóba jöhetnének, mert bizony ők nem beszélnek együtt, s magam sem tudom, mikép tehetnék annak szerét. A gazdasági egyletben ugyan részt vesz egy városi tanácsnok, el is jön szorgalmatosan az ülésekre, annak igen buzgó és tevékeny tagja, de mi haszna, ő megint a várossal nem jő össze, legalább nem azon tényezőkkel, melyek minden idő magvai és kellékei. Hogy e mellett se itt, se piacz, se gabnacsarnok létre nem jöhet, úgy hiszem, azon senki sem cso­dálkozhatik. Folytatom. ........... Szeged, nov. 19. Szép ideje, hogy e lapok­ban város­unk mozga­sait nem ismertettem. Minek is rajzolnék mi a vidékünket ért csa­pást? Hiszen a mélyebb belátásúak úgyis tud­ják, hogy „Megnehezült az idők járása felettünk“, a bécsi reichsrath urai, azaz, hogy nem urai, mert az „urak háza“ feljebb emelkedett, de a „nép képviselői“ nekünk nem hinnék el — ők, kiknek elég indok az, ha elmondják, hogy „nem hiszik“— miszerint az alföldön némely télen ke­vés hó esik. Ily argumentumra természetesen aztán nincs semmi válasz. A napszámosok osz­tój­­áról annyira-mennyire csak jobb már gon­doskodva, miután ezeknek ezrei találnak némi keve­set a tiszaszabályozási munkálatoknál, és még bővebben fognak találni az alföldi vasút­nál. De mit mondjunk azon számtalan szegé­nyebb sorsú iparosról, kiknek keresetök vég­képen megszűnt, és kik mégis oly nehe­zebb munkákhoz, mint a földtöltés, nincsenek szokva ? Ősömest ragadnák ők meg ezt az al­kalmat, hogy éhen siránkozó gyermekeiknek egy falat kenyeret nyújthassanak, de bizony a ki egész életében könnyű t­á­v­e­t fog­lalatosko­­dott, tologassa csak egy-két napig a földdel telt talicskát, egészsége tönkre jobb téve, s a család­nak nemcsak keresete, de talán egy-két hét múlva keresője sem lesz. Tudunk több iparos­­segédet, kik könyörögtek mestereiknél, hogy egész télen át csupa élelemért, fizetés nélkül, fognak dolgozni, Csak ne küldjék el őket. De ha a gazdának ma­snak sincs betevő falatja, mivel tartsa még segédjét is ? Mert most a vagyono­sabbak is, kik szinte nagy veszteségeket szen­vedtek, s azonfölül emberbaráti áldozatkészsé­­gk ezer felöl igénybe van véve, csak a legnél­­ülözhetlenebb csikkekre szorítkoznak. Az üz­let, a forgalom, egészen megszűnt, mert­­ nincs pénz. Annál nehezebben súlyosodik ránk a ka­tonai adóexecutio, melyről h­itük, hogy az álta­lános nyomor e napjaiban meg fog kímélni ben­nünket. Fájdalom, hogy e reményünkben csa­­latkozunk. Hogy ily mostoha körülmények közt szellemi élvezetekről szó sem lehet, igen természetes. Első az önfenntartás gondja. — Hire jár ugyan, hogy Hubai derék színtársasága itt akarja a telet tölteni. Előre is sajnáljuk, hogy a koldusbotot jó velünk megosztani. Annál dicséretesebb, hogy a helybeli lap, a „Szegedi Híradó“, mely egy év előtt már a halállal vívódott, daczára a ked­vezőtlen körülményeknek, ez év folytán, mióta t. i. Szabados ügyes kezeibe jutott, kétszeresen igyekszik megfelelni feladatának. — Mi, kik a többi vidéki lapokat is ismerjük, bátran elmond­hatjuk, hogy ez társai közt az elsők sorában áll. Bár ezt a közönség is tudná méltányolni, hogy így a jó ösvényen indult lap még inkább felvi­­rágozhatnék. Csodálatos, hogy a megpróbáltatás ily nehéz napjaiban a kor­bátors­ág nagyobb mértékben nincs ve­zélyeztetve. Történnek ugyan egyes kihágások, milyenek máskor sem tartoznak a ritkaságok közé, de nem mondhatjuk, hogy azok más időhöz képest gyakoriabbak lennének. Ezt egyébiránt egy részről azon czélszerű intéz­kedésnek tulajdonítjuk, mely szerint fölváltva, maguk a városi polgárok végzik az éji őr­járato­kat. Azaz, hogy kellene végezniök, de biz ott többnyire másokat fogadnak maguk helyett. És ez most nem is nehéz föladat, mert ez éjt őrjá­ratra kirendelthez, úgy sz­lva, csoportosan jönek helyettesekül ajánlkozni a szegényebb sorsú kézművesek, és valóságos kárlej­téseket tartanak, úgy, hogy előbb e szolgálatot 60—70 kron vál­tották meg, most pedig már 30 krra szállt le. Időjárásunk az őszi vetéseknek nagyon ked­vező. Néhány hét óta több jótékony eső áztatta meg földünket, s a meleg mérsékelt. Most már némelyek attól kez­denek tartani, hogy el sem fognak vethetni, minthogy a föld sárosabb, hogy­­sem szántani lehetne , pedig ez évben a szántás sokkal lasabban halad, részint a számban megfa­gyott, részint takarmány­hiány következtében elerőtlenedett marha miatt, mint más években. R. 1. , Temesvár, nov. 17-én. Mai nap irodalmi vállalatokról szólni, azon várakozással, hogy támogató hallgatódat nyer­jünk, a bátorságnak egyik neme. A legtöbb em­ber azt hiszi, hogy miután az idők súlya nehe­zedik reánk, ez egyszersmind a legplausibili­­sebb ok a legnemesebb törekvéseknek hátat for­dítani. De hála az égnek, nem mindenhová ter­jedt el ezen elfásultság, és vannak még emberek e hazában, kiknek az irodalom, és első rendben a hazai, nem léha időtöltés csak, vagy divatozi­k, hanem oly főfontosságú életszükség, mint bár­mely más, mely olyannak czímeztetik. Azért itt szomorú benyomást okozott azon hír, hogy egy hasznos vállalat irodalmunk nagy kárára meg fog szűnni, és­pedig a Szent­ István társulat által megindított „Egyetemes magyar Encyclopädia.“ Fájdalom, a hír eltalálta a valót, mert habár a Sz. István társaság részéről oly­­forma nyilatkozatot vett a közönség, hogy e vál­lalat csak ideiglenesen függesztetik fel, még­sem lehet eloszlatni azon aggodalmat, hogy e felfüg­gesztés vagy kelletinél tovább fog tartani, vagy ha újra megindul ez Encylopädia, ez annyira szűk alapra leend fektetve, hogy a vállalat egyik legfőbb érdeme, t. i. terjedelmi tökéletessége elvész. Nem volt a közönségben panasz az En­cyclopädia terjedelme, hanem csak lassú megje­lenése ellen, és ha a Szent-István társulat újabb terve megcsorbítaná ezen vállalatot, mely neki még a legvegyesebb körökben is tagokat szer­zett, a közönség vélekedése, hogy a Szent- László társulat a régibb Szent- István társulatot működésében aka­dályozza, csak élénkebb táplálékot nyerene. Még egyet. Múlt évi január elején Sarkady István úr nevében előfizetést gyűjtöttek itt hozzá közel álló személyek egy általa kiadandó Sá­­rosy Albumra. Többek óhajtásának felelünk meg, midőn kérdést teszünk, mi lett ezen Album sor­sa, és mikor fognak az előfizetők kielégíttetni. Az itteni német színházat, mely különben az alföldi szűkölködők javára is látott előadást, Csak annyiban akarom szóba hozni, hogy a téli idény megnyitása alkalmával az igazgatóság Bu­­lyovszkyné vendégszereplését is ígérte. — Ezen ígéret óta a nevezett művésznő most másodszor fordul meg Pesten. Várjon lejön-e Temesvárra ? A fővárosi lapok még nem igen emlegették azt, hogy hazánkban egy második biztosító tár­saság van alakulóban, még pedig székhelyével Pozsonyban. Neve Hungária és tőkéje 3 mil­lió forintra van tervezve. Kik állnak a vállalat élén, nem tudjuk, azonban a nyomtatott alapsza­bályok már léteznek, és itt Temesvárott már lépések történtek egy főügynökség felállítására. Működése egyelőre csak tizkármentésre szorít­kozik. Az országbíró úr által e nyár folytán a hamis vagyonátiratás meggátlására kiadott rendszabá­lyok úgy látszik megtették hatásukat, itt leg­alább egyetlen esetet kivéve, a csődök hírét se halljuk. Az adósok, igaz, most sem fizetnek, de ez azért van, mert nem fi­z­ethetnek, és a hite­­lező legalább meg van kímérve azon látványtól, hogy tudván, miszerint az adósnak vagyona van, követeléseire egyebet gúnynál nem arathat. Ér­dekes látni azon diffici­itást, melylyel kereske­dőink Erdélybe hitel­t adnak, hol még a Ver­gleichs Verfahren vívmányainak babérjai alatt nyugszanak. A magyar kir. helytartótanács egy udvari ren­delet alapján meghagyta a magyar kereskedel­mi kamaráknak, hogy tisztán kereskedelmi ér­dekekre vonatkozó ügyeikben mindig egyenesen a cs. kir. kereskedelmi minisztériumhoz fordul­janak, annak tegyenek jelentést, és ezen minisz­tériummal álljanak egyenes levelezésbe, a­hány­szor attól tanácsadásra, véleményezésre fel fog­nak szólítatni. A helytartónács közvetlenül csak azon ügyeket tartja fenn magának, melyek a ka­marák belszervezetét, választásait, gazdálko­dá­­sait stb. illetik. Megjegyzendő, hogy a hazai kamarák érintkezése a bécsi kereskedelmi mi­­minisztériummal 1861 év eleje óta egészen meg­lazult, levelezéseikkel vagy a magyar kir. hely­tartótanácshoz vagy a magy. udvari kanczelláriá­­hoz fordultak, valamint a budapesti kereskedel­mi kamara utolsó évi jelentése is, melyből a napi­lapok jelenleg nagyobb közleményeket hoznak, a magyar kir. helytartótanácshoz van intézve. r. 1. A Pesten nov. 15-kén és 16-kán tartott orszá­gos vásár, 19-kán pedig hetivásár alkalmikor volt 1376 -­kör 45—240 fríg párja, 1147 tehén 25—120 ftig párja, 50 borjas tehén 88—160 fríg párja, 618 fiatal marha 12—48 ftig párja. Mázsája a marhahúsnak 15—18 ftig, 1118 juh 6—9 ftig párja, 168 borjú 22—38 ftig párja, 1860 sertés, fontja 2^14 krig szalonna má­zsája 28—34 ftig, zsiáflalja 30—34 ftig, szerb zsír mázsája 26— Nagy-Kaniz A gerinaüzlet e héten igen élénk, r^^^^^Fehérvárról folyto­­nosan vannak vevők fete^^Tigy még magasabb árak várhatók. — Az ezüstnek gyors emelke­dése, tegnap óta 23%-re, habár lényeges befo­lyást nem gyakorolt is, mégis hihető, hogy a búza és kukoricza keresett marad. Rozs valamivel keresetlenebb, zab árban lassan emelkedik. — Piacai árak a következők: Búza 84, 85, 86, 87 fontos 4 ft 40—60—75 kr ; rozs 79, 80, 81, 82 fontos 2 ft 80—85—90 kr; árpa 70, 71, 72, 73 fontos 2 frt 70—80—90 kr; zab 44, 45, 46 fon­tos 1 ft 90—95 kr — 2 ft; hajdina 70, 71 fontos 2 ft 20—30 kr; kukoricza 82, 83 fontos 2 ft 70—80 kr; hab fehér 4 ft 40—50 kr, kevert 3 ft 70—85 kr; répcse téli 6 ft 50—85 kr;nyári 5 ft 50 kr — 6 ft. — Boglár, nov. 20. Búza : 84—88 fontos 3 ft 50 kr — 4 ft 15 kr; rozs 79—82 fontos 2 ft 50 kr — 2 ft 65 kr ; árpa 70—73 fontos 2 ft 50 kr — 2 ft 75 kr; zab 45—47 fontos 1 ft 85 kr — 1 ft 90 kr ; kukoricza 82—83 fontos 2 ft 50 kr — 2 ft 65 kr; áru bor­akója : 3 ft 15 kr — 6 ft. Jegyzék: Olaszhoni gabna- és szíriai borke­reskedők sűrűen látogatják vidékünket. TÁRCZA. Egy ismeretlen magyar festész a XVIII. század elejéről. (K. E.) Neve V­a­r­g­a Pál, vagy, mint némely képeire olaszosan alájegyezte : Paulo Wargha. Ki ismeri e nevet ? Alkalmasint nagyon keve­sen. Meghalt még a múlt században, s azóta végképen el van feledve. A­mi megőrizte nevét, azon néhány vászon darab, melyek festményeit is megtartották. E festmények (szám szerint 14 darab) Buda egyik köztiszteletben álló polgárának, Fröhlich János urnak birtokában vannak, ki ezelőtt 30 évvel örökség utján kapta. A képek nehányára évszám is van hátul je­gyezve Az 1720—28 közti időt jelölik. Ez idő­ben élt tehát Varga Pál, kiről a képek jelenlegi birtokosa, mint egyik régen elhunyt rokonáról, nem tud sokkal többet mondani, minthogy sok­szor hallotta, miszerint Varga P., a­mennyire le­hetett, idejét a festészettel töltötte, melyet Olasz­országban tanult. A festmények közt van Vargának sajátkezű­ig festett arczképe is. 40—45 év közt levő fér­fit tüntet elő, egyházi ruhában. Varga már mint szerzetes időzött Olaszországban; ez semmi két­séget nem szenved, miután egyik festményén föl van jegyezve Róma s az évszám is, s ekkor már az egyházi pályán kellett lennie. Alkalma­sint a festészét classicus iskolájában, Olaszor­szágban vett először ecsetet kezébe, s később haza jővén, itthon czellájában is foglalkozott vele. Mikor született, vagy mikor, és hol halt meg? nem tudni. Megmaradt festményei csak töredé­kes adatok életéhez, de, mint festőt, eléggé is­mertetik. Képei sok tekintetben érdekes szemlélődési tárgyul szolgálnak, s megérdemlik, hogy ke­véssé ismertetve legyenek. Nálunk a festészet az, melynek tere leginkább parlagon hevert, s még mindig csak ke­zdetben van a mivelés. Költőink vannak, kiket a múlt homályából ki tudunk mutatni, festészeink nin­csenek, s alkalmasint nem is voltak, mert azt a kis tért, melyet a templomi festészet, vagy a fő­­urak learczképeztetése nyitott, idegenek foglal­ják el, s nemcsak művészeket, hanem közönsé­ges festőket sem igen tudnánk felmutatni. A XV. XVI. és XVII. század eleje, mely nyu­gatnak legkitűnőbb festőművészeit adta, és a mindenség lényeit, s magát a természetet még egyszer teremtette vászonra, nálunk e vásznakat harc...i lobogóknak szegezte föl. Nagyon kevés azon arczképek, vagy templomi festmények száma, melyek a múltból nálunk megmaradtak, s a művészet alsóbb színvonaláig emelkedtek. Ezek egy harmadának festője nevét sem tudjuk, a másik harmad vándorló idegen, az utolsó harmad pedig csekély arra, hogy festőmű­­vészetünknek múltját tegye. A teremtő lélek­nek szikrájára sem akadunk. Ezeket tudva, méltán figyelmet érdemel Varga Pál, ki szorgalmasan kezelte az ecsetet; figye­lemmel és ügyességgel rakta színeit a festék­táblára ; puha, természetes vonásokkal arczké­­pezett; gyakorlatképen Olaszország classicus festészeinek remekeiből sikerülten lemásolt né­hányat ; s hogy a művészi ambitiónak is eleget tegyen, egy két eredeti genre-képet is festett, és pedig meglehetősen. E tekintetben mi nem is kívánhatjuk több figyelemreméltó nyilatkozatát az igazi tehetség­nek a XVIII. század elejéről. Festőnk minden ecsetvonása elárulja az olasz iskolát. Sötéten árnyalt, s erőteljes, gazdag színe­zetet használt. Eredeti festményei közt legfigyelemreméltóbb saját arczképe. Életnagyságú mellkép, szorgal­masan festve, s egy maga elég arra, hogy festője hivatását is­­ ismertesse. — Úgy látszik, összes ügyességét fa használta, hogy saját arczképét elkészíthesse, és sem időt, sem fáradságot nem kímért hozzá. Az alap egészen fekete, úgy, hogy a fej körül sem függönyt, sem oszlopot, vagy más ily szo­kásos decoratiót nem lehet látni. A mellkép sö­tétből domborodik ki. Az arca színes, mint álta­lában az antique-festészetnél, zöldsárgás halvány, a jobb oldalról erősen árnyékolva, míg a bal­oldalt éles fénysugár világítja, mely az árnyék­lattal finoman olvad össze. A mélyedések min­denütt gondosan és könnyen festvek. Maga az arcz, éles vonásaival, egyike azoknak, milyene­ket festészek tanulmányképen festenek. Határo­zott műbecse van. A kép jobb oldali felső szegletébe van írva la­tin betűkkel : Paulus Wargha, a hátulsó részen pedig, hova V. rendesen jegyezte nevét: pinx. P. Wargha. Anno 1726. Sok tekintetben eltér ettől egy másik arczkép. Ez egy 20—26 éves ifjút ábrázol, profibban fest­ve, pelyhező szakállal, fajon fehér prémes kucs­mával, gazdag aranyos zsinórzatu kék dolmány­ban, mely­­fölibe bozontos gallér- mente van vetve. Ez is csak mellkép. Az ecsetkezelés durvább, az árnyalás véko­nyabb és halványabb, s a világos rész vörhenye­­sebb mint a másikon. Az ifjú előtt egy kőpár­kány ál), s annak közepére írva : I. Dóci,Jo­­annes Dóczi. Nehezen az a Dóczi János, kit Erdély történelméből ismerünk, mert körülbelül egy század fekszik közte és Paulus Varga közt. Más Dóczinak kell lenni, ki akkor élt, mikor festőnk. Különben az sem lehetetlen, hogy V. másolta csak ez arczképét, és a históriai nevű Dóczi János ifjúkori mása. A különböző modor, melyben festve van, épen nem mond ellent. Sok a különbség ez és a többi arczképek között. Azonban ez gyanitásnál nem több, bebizonyí­tani nagyon bajos volna. 1725 van rájegyezve, s a festő nevének kezdőbetűi egybefűzve, úgy hogy a V jobb szára egyszersmind a P szára is. A kép a srelltáján be van szakítva, s csak nagy­jából kijavítva. Varga többi művein gondosabb és tisztább a technika, mint ezen egy kivételével. Ez nepo­­muki sz. János, mely, úgy látszik, kisebb oltár­képnek volt szánva. Hizelgés festménynek ne­vezni, csak mázolás. A szent férfiú arcza csak­nem gyermekes ifjú, s már szakáll keríti. Ruhája ránczai oly természetlenek, mint valami szinpadi függönyös­. A kép meg van jóformán rongálva. Legrégibb festménye Vargának, mely e kis gyűjteményben van. Hátuljára 1720 van írva. Ez, és saját arczképe, biztosan meghatározzák, hogy Varga évről évre haladt. Mennyi a haladás már két év múlva is, azt egy másik kép bizonyítja. Erre föl van írva: 1722. 23. 7-bns. Roma. A festő neve pedig ola­szosan : Paulo Wargha piax. 40 év körüli szerzetes arczképe. Az égés körülbelül csak két tenyérnyi nagyságú. Szor­­galmas munka van rajta, és élénk színezés. Az alsó rész balszegletében családi­­czimer is lát­ható. Névre sehol sem akadtam. Gyaníthatólag Varga Rómában létekor ismerkedett meg­­, vele egykorúnak látszó szerzetessel, s talán bensőbb viszony fejlődött ki köztük, és elválva, emlékül hozta arczképét, neve pedig szívébe volt vésve. Azonban lehet, hogy a név fel volt jegyezve a kép hátulsó részére is, de ez most feketére van bemásolva. A máz alól néhány hosszú sornyi olyforma domborulat tűnik ki, mintha írás lenne, olvashatlanná téve a befestés által. A kép fára van festve, s közepe táján majd egészen végig repedt, melyet most a ráma szorít össze. Jelen­legi ragyogó felszínét nem régen történt belac­­kozás alkalmával kapta. Még egy arczkép van, melyen a szorgalom és türelem nyomai a legfigyelemreméltóbbak. Egy 70—80 éves öreg embert tüntet elő. Arczára minden redő szolgai hűséggel van festve. Ajkán még az összehúzott vékony szájszél ránczait is láthatni. Az egészen borotvált arczot összevissza hasgatja a számtalan redő, csak a ritka fehér haj közé felfutó homlok teteje sima. És e redő­­hálózat minden egyes szála jó helyre van festve, mind elég természetesek, épen nem feszesek. Kü­lönben a­z egésznek kevés becse van, kivált szí­nei annyira lakók, hogy alig domborítják ki a főt a halvány háttérből, de a ránczok szétháló­­zására fordított gond nagyon is kiemelendő. A festő nevén kívül semmi más nincs a képre je­gyezve, mely szintén rongált, a a festék több he­lyen felpattog­ott róla. (Folytatása következik.) Ciuzdaurgi­s keresi», tudósítások. — Pest, nov. 21. Ködös, borult idő. A víz apadóban. Helybeli gabnavásárunkról valami nevezeteset ma nem jelenthetünk. A búzából a szilárd han­gulat mellett nem jelentékeny a forgalom. A ro­zsot — melyből mérsékelt kelendőség volt — fölebb tartják. Árpa m­glehetős mennyiségben adatott el úgy hizlalásra, mint serházak számá­ra, és magasabb áron fizettetett a bejegyzésnél. A kukoriczát és zabot is jó áron tartották. Különfélék. Pest, nov. 21. * A hazai szükölködők javára a felvidékről Szeniez Szottináról b. Zmertych Hedvig ur­­hölgy, h­aleányi lelkesedéssel irt Borok mellett, 138 ft 60 krt küldött be szerkesztőségünkhöz, mint az általa rendezett gyűjtés eredményét. A t. cz. adakozó hölgyek neveit íme itt közöljük : Zmertych Hedvig 15 ft, gr. Eszterházy Istvánné, b. Jessenák Gizella 30 ft, b. Schmerzk­y-Skri­­bensky Jenni 40 ft, Szeniczky Anna 10 ft, Te­­szák Cornelia 5 ft, Kostyál Ludovika 1 ft, Con­­rád Cristina 1 ft 20 kr, Jánossy Zsófia 8 ft, Tomassovits Sarolta 2 ft, Tomassovits Louiza 2 ft, b. Jeszenák Anna 1 ft, Brunovszky Sarolta 2 ft, Uzsnay Lotti 2 ft, Slavik Fanni 2 ft, Kiszák Louiza 2 ft, Stefina Paulin 2 ft, Korontá­y Lizi 40 kr, Brauik Adele 1 ft, Kmentz Katarina 5 ft, Kmentz Mária 1 ft, Mandenik Anna 1 ft, Laskó Judith 1 ft, Korontály-Tomka Anna 1 ft, Ko­­latsek Amália 3 ft. Összeg 138 ft 60 kr. A szer­kesztőségünknél eddigelé összegyűlt és átszol­­gáltatott pénzek összege 16,761 ft 81 kr, és 25 db. cs. k. arany. ’’‘Konstantin nagyherczeg tegnap este 9 órakor Pestre érkezett, és az „Europa“ vendég­­lőbe szállott. Ma délelőtt a nála tisztelgő gróf P­á­­­ff­y Mór­a excját fogadá. A nagyhg Pesten három napot tölt, és ma dél tájban a nemzeti múzeumot tekintette meg, s estére, hir szerint, a a nemzeti szín­házban is m­g fog jelenni. — Az „Europa“ szálloda előtt egész délelőtt kiváncsi néptömeg álldogált. * A bécsi egyetemen csakugyan állítanak tan­széket a magyar közjog számára. A ta­nárságot Virozsil kir. tanácsos és volt pesti egyetemi rector vállalta el, s még a jelen­tés foly­tán megkezdendi előadásait, melyeket az il­lető jogászokon kívül a Therezianum növendékei is látogatni fognak. * A győr-pápa keszthelyi vasút előmunkála­tainak végbevitelére alakult társulat legközelebb Győrben gr. Eszterházy Pál elnöklete alatt gyűlést tartott, melyben Bocskay Ignácz választ­mányi elnök úr a küldött választmány nevében jelentést tevén a mérnöki munkálatoknak az egész vonal hosszában, úgy szinte a költség­ve­tésnek tökéletes befejeztével, azzal végző beszé­dét, hogy e tervezett vás­­álja, a­mint az adatok­ból kitűnik, nem áldozatot, csak szilárd akarat- és kitartást igényelvén, annak létesülése minden kétségen felül áll. Pollák Gyula mérnöknek a munkálatok befejeztéről tett jelentéséből meg­említeni szükségesnek tartjuk, hogy a 17­­4 mért­­földnyi egész pálya, b­­eértve a gy­őri és balaton­szent­györgyi indóházakat, valamint az üzleti teljes felszerelést, mintegy 8,200,000 fiba kerül. A győri indóháznak a városnak a kálvária mö­götti ré­sén, vagy a fennálló indóház közelében fekvő szőlőkert tájékán, vagy pedig a városnak a gőzhajó állomás közelében­ rétjén leendő épí­tésének felhozott kérdésében Pollák me­rnek ur megbizatik a helyszínének bővebb tanulmányo­zására, s erre alapítandó terv-ajánlat készítésé­re.­­ Ezek után a felsőbb engedély megadása iránti folyamodás megtétele hozatott­ szóba, mely­nek eredményeképen végzésbe ment, hogy a fo­lyamodás kellő támogatása szempontjából okvet­lenül szükségelt, az egész vonalon várható üzlet­­forgalomról, statistikai adatoknak szorgalmas összegyűjtésére Steiner mérnök úrral több szak­értő lesz kiküldendő, s miután ez megtörténik, egy, jelenleg eleve kinevezett választmány az e gyűlésből különösen felkérendő,Ranolder János veszprémi püspök v­áltságának elnöklete alatt, hogy az építkezési engedélyt felsőbb helyen a hozzá csatolt forgalmi adatok nyomán kieszkö­zölni szíveskedjék. Részvények gyűjtésére szánt aláírási ívek, vagy pedig lehető esetben vala­mely bankárháztól felveendő kölcsön iránti lé­pések megtétele, a concessiónak felsőbb helyrőli kiadatása utáni időre halasztatott. Ezek után el-­nök úr ő méltósága a társulatnak bizalmát meg­köszönvén, elnökségéről lemondott, de főispán urnak az összes jelenlevők nyilvánításai által hathatósan támogatott körtévé azt továbbra is el­vállalni kegyeskedett. Ezzel a gyűlés befejezte­­tett. * Ő Felsége I. évf. nov. 1-ről kelt legfelsőbb határozatával a következő váczi kanonokoknak, H­a­u­­­i­k Józsefnek az éneklő-kanonoki, Her­mann Józsefnek az őr-kanonoki, Müller Mi­hálynak a székes-főesperesi s egyszersmind poe­­nitentiarius kanonoki állomásra, E­if­enbacher Istvánnak a pesti főesperesi állomásra és S­o­ó­s Józsefnek a csongrádi főe­speresi állomásra elő­léptetését helybenhagyni, s egyszersmind N­e­s­z­­v­e­d­a István alesperest és püspök-hatvani lel­készt, P­oroszkay Péter czimzetes kanono­kot, alesperest és romhányi lelkészt, valamint V­i­t­t­e­r Bertalan püspöki titkárt, a váczi szé­kes­káptalan kanonokaivá kinevezni méltóz­­tatott. *A lembergi egyetemi tanulók dr. Pebal lembergi egyetemi tanár ellen kérelmet nyújtot­tak be, s kinyilatkoztatták, hogy leczkéit nem fogják hallgatni, minthogy Pebal a tanulókat „polnisches Gesindel“-nek nevezte. * A „Wiener Lloyd" írja, hogy a pest loson­­czi vaspályának Pestről Salgó-Tarjánig, 16 mért­­föld hosszaságban való kiépítése nem nagy ne­hézségbe kerül, mert a gödöllői hegység elkerül­­tetik, a­mi már magában véve 1 millió forintnyi megtakarítást tesz lehetségessé. Habár a mun­­kálatok csupán pét. 6 án kez­dődtek,a földmunkák 4 mértföld hosszúságban elkészültek,s a Hatvan és S. Tarján közti nya mértföld alap­munkálatai oly stádiumban vannak, hogy ha az idő kedvez, hat hét alatt készen lesznek. A vaspály­án most mintegy 3000 ember dolgozik, kik naponkint 45—50 krajczárig­ keresnek. A köszön is na­gyobb mérvben vétetik igénybe. Ha a pest­­hatvan-salgó­tarjáni vasúttag készen lesz, egy mértföld 500.000 forintba kerülvén, nyereséges építkezésnek fog bizonyulni. * Tegnapelőtt egy 21 éves másodévi gy­ógy­­szerészettanuló — K­o­r­b­l­l­y Sándor nevű — saját lakásán főbe lőtte magát. Öngyilkosságá­nak okát nem tudják. * A „P. Lt.“ bánsági levelezője írja, hogy oct. 31-kén az aninai vasgyár kezelőjét, aki Ora­­vic­áról Aninóra 6200 ftot vitt a gyármunkáso­­kat kifizetendő, útközben fegyveres rablók tá­madták meg, s a pénztől, aranyórájától és tár­csájától megfoszták. A rablás alatt Anináról vagy tiz ökrös szekér érkezett oda; két három rabló ezek gazdáit agyonlövéssel fenyegetvén, megállította, s önkénytelen tanúivá tette a gyár­­kezelőn elkövetett rablásnak.­­ Ugyane leve­lező írja, hogy az Oravicza melletti Rakásdia nevű faluban két paraszt az adóexecutio alkal­mából egy Z­andort késekkel életveszélyesen megszurkált. Mindkét tettes elfogatott, azonban a rá következő éjjel a börtön kályháján keresz­tül sikerült kimenekülniük, s most mindhiába keresik őket. * Sziszeken a káptalan vendéglőjében f. hó 25-én tánczvigalmat rendeznek a magyarországi szűkölködők javára. * A zárai „Il Nationale" olasz nyelvű politi­kai lap szerkesztője egy fiumei czikk kiadásáért 100 frtnyi pénzbüntetésre, és 60 frt cautió-vesz­­tésre ítéltetett. * Angliában valamikor 10,000 fant Bterlieget tűztek ki díjul olyan kanmacskára, melynek 3 szine van. Az „Erdélyi P.“ úgy hallja, hogy Ko­lozsváron most valaki talált ilyen macskát, s pá­lyázni akar vele. * A pesti műegylet november—­ecemberi műtárlata f. hó 19 ben megnyílt . Kiállítva van műlap, cquarell és ónrssz 13 darab. Ezek közt az egylet műlapjának próba nyomata 1863-ra, Zrí­nyi Illona Munkács várában. Olajfestvény 40. Ezek közt 6 darab hazai festésztől, úgymint a jeles Dux, Heinrich Ede, Kiss Bálint, Molnár, Koor és Szeitz Ernőtől. Az idegen művészek sorában egy szent kép Des Coudres karlsruhei tanártól, ára 1200 tallér. * Az új redout-épület előtti tér, a a mellette­­való két utcza rendbe hozása és kikövezése, ille­tőleg kövezetének magasabbra emelése, 18,000 frtba került.­­ *A sokat szenvedett Nagy-Enyed város la­kói a magyarországi zsükölködők részére igen szépen idakoztak ; 553 ft 99 kr, 129 véka búza és kukoricza, s 4 véka burgonya gyűlt össze kö­zöttük. Továbbá az ottani főtanodai lelkes ifjú­ság műkedvelő előadást tartván, ennek egész jövedelmét, 92 ft 31 krt s egy db cs. k. aranyat, a Magyarországból Etyedre bujdosott szűköl­ködik tartásár­a ajánlotta fel. * A „Hon“ Bécsből hiteles forrásból értesül, hogy a pest-losonczi vaspályának adandó egy millió frtnyi kölcsön ügyében a tárgyalások be­fejeztettek, még­pedig kedvezőség. * Császárné Ő Felsége névnapján mint Pes­ten úgy Bécsben is tartatott maagyar istentiszte­let. A misét Korizmics püspök végezte. A fő és alkorlátnok, gr. Eszterházy Mór miniszter, s az épen Bécsben levő ág. hitvallású küldöttség is jelen volt. * A „P. L.“ levelelőse Bécsből nov. 19-től írja : „Mint halljuk, gr. Pálffy kormányzót a jövő hét elején ide várják. Azt gyanítják, hogy azon tervezett harmadik parlamentáris testület felől fognának vele értekezni, mely a tágabb és szűkebb birodalmi tanács között foglalna helyet, s a magyar korona alá tartozó országok köve­teiből állna. * A bukaresti „Hunnia“ magyar olvasó egylet, mely hat évvel ezelőtt nagytiszt. Koós Ferencz ref. lelkész ur lelkes fáradozásai folytán alakult, s azóta szépen virágzik, f. hó 11-kén tarti köz­gyűlését, s választá meg uj választmányi tagjait. A múlt évben e társulat magyar könyvekre és lapokra 858 piasztert költött. Tagjai az említett közgyűléskor 283 pasztert adtak össze a ma­gyarországi szükölködök fölsegélésére. * Dezseri Bobok Gusztávné, szül. Revis­­nyei Reviczky Herrika asszony, mint a hoz­zánk küldött gyászjelentésből értesülünk, f. hó 16 kán Beczkón, övéi nagy bánatára, elhunyt. Béke a hü nő, jó anya poraira! * Csongrád megyében a t­ó é­s­­ pusztán azon, nálunk ritka eset történt, hogy az aratás­kor elhullott buzaszemekből másodéretü kalá­szok fejlődvén, az idei szép hosszú ősz folytán teljesen megértek. E másodéretü kalá­szok magvai a közönségesnél kisebb szeműek, de tökéletesen kiképződöttek. * Hivatalosan jelentik: ő Felsége az igazga­tósági ügyek kezelését az újon fölállított kolozs­­vári jog­akadémiánál, Istvánffy Pál, nyugal­mazott cs. k. országos főtörvényszéki tanácsosra átruházni, s ugyanazon tanintézetnél rendes nyil­vános tanárrá B­e­r­d­e Áron tanárt a kolozsvári unitárius főiskolánál, rendkívüli nyilvános ta­nárrá Bors Lázár tanárt a székely-udvarhelyi r. k­­ir. főgymnasiumnál, helyettes tanárokká hihbi Haller Károlyt, a n. szebeni cs. kir. pénzügyi pénzügyészség fogalmazóját, deési Hosszú Lászlót, Brencsán tudott, s végül G­r­o­i­s­z Gusztávot kinevezni méltóztatott. — Továbbá ő Felsége Udvar­d­y Ignáczot, a vesz­prémi papnövelde tanárát, s a theologia tudorát, a murakereszturi apátsággal Veszprémmegyében felruházni méltóztatott. — Értesítés. „Politikai divatok“ czimű regényem mai nap megjelent. Miután parancsoló körülmények miatt a mű tartalmát hat kötet helyett négyre voltam kénytelen össze­vonni, azon tisztelt előfizetőimnek, kik a bolti árnál előlegesen többet küldöttek be, e fölösleget a könyvekkel együtt postán azonnal visszakül­döm. Kik tizennégy nap alatt meg nem kapták illetőségüket, méltóztassanak eziránt t. ez. Emich Gusztáv ur könyvkiadó hivatalához fel­szólalást intézni. Pesten, november 21-én 1863. Jókai Mór*). * A Rá­th Károly és Rómer Flóris által szerkesztett és kiadott „Győri történelmi és Rég­észeti Füzetek“ harmadik kötetének első füzete megjelent. Az eddigi füzetekéhez méltó érdekes tartalma itt következik: A Rákóczyak ifjabb ága — Botka Tivadartól. A Ladányi nemzetség okmányai — Véghelyi Dezsőtől. Árpád és mó­­richidai sz.­Jakabról czimzett prépostság — Ró­mer Flóristól. Az almádi convent — Szopory Nagy Imrétől. Zrínyi Péter, Frangepán Ferencz, Kristóf és Nádasdy Ferenz grófok elleni tanu­­vallatás — Ráth Károly­tól. Korpona város is­mertetése — Csery József­ől. Tárcza: több ér­dekes közleménynyel. Bolti ára egy füzetnek 1 ft, a szerkesztőknél 60 kr. A jelen füzet szöve­gében 5 fametszet is van. * Lampel Róbert helybeli könyvkereskedő „Nemzeti“ és „Külföldi Színműiért“ indított meg. Mindegyikből megjelent az első füzet, amaz Szigligeti „Mama“ czimü vígjátékét, emez az „Angolosan“ czimü Görner féle vígjátékot tartalmazza Komlóssy Ferencz által magyarosítva. Egy-egy főzet ára 50 kr. * A budai műegyetem sokszor rebesgetett Pestre átköltöztetése a „Sz. L.“ szerint csak­*­ A többi lapok szerkesztőséget kéretnek a közle­mény átvételére. s. m.

Next