Pesti Napló, 1863. november (14. évfolyam, 4115-4139. szám)

1863-11-22 / 4133. szám

208-1133 14. évf folyam. Szerkesztési iroda : S*«ínoziok teremik axám első emelet. E lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kiadó -ftgyhívatal: ferencniek t ^^^H-dik szám földszint. A lap anyagi részét illető korar^^^^Helőfizetési pénz, kiadása körüli panaszok, hirdetmén^^^^^Ha hivatalhoz intézendők, Előfizetési feltételek: Vidékre, postán : Helyben, házhoz hordva * Félévre . . . , 10 frt 50 kr o. é. évnegyedre . . . 5 írt 36 kr o. é. 1863. Vasárnap, nov. 22. Hirdetmények dija: 7 hasábos petit-sor egyszeri hirdetésnél 7 gj kn Bélyegdij külön 30 nj kr. Magánvit. 6 hasábos petit-sor 25 gj kr. Pest, nov. 21.1803. (Fk) Personális vagy reál unio? ez képezi azon kérdés elejét, mely felett Dániával hosszu évek során át vitatkozik a német szövetség, és mely Frigyes dán király halála óta nemcsak elméleti, hanem közvetlen gyakorlati jelentőséggel is bir. Aá sok nézve semmi kétség nem lehet arról hogy midőn a német herczegségek dán uralom alá jutottak, nem reális, hanem personális unió volt azon viszony, melyrek Dánia irányában léptek. Mutatja ezt, minden egyébtől elnézve, már azon körülmény is, hogy az 1663-ks kong love (királytörvény) értelmében az egyesülés csak addig tart, míg III. Frigyes kisarjadéka birja a trónt. Nem lévén többé fisarjadék, a herczegségek ismét az oldalágra szállnak; egy része az augustenburgiakra, más része az Oroszország által képviselt Gottorp-ágra, és így tovább. Dániában úgy, miként a herczegségekben, az alkotmányos rendszer állván fenn, világos,hogy ama régi állapítmányok egyedül a német herczegségek népképviseletének hozzájárulásával és beleegyezésével módosithatók. — E beleegyezést nem bírván kivívni a dán kormány, „összalkotmányt“ odrogrozott, mely a herczegségeknek, nevezetesen Schleswignek, törvényes autonómiáját megsemmisiti, a nagyhatalmak pedig 1852. a londoni jegyzőkönyvet írták alá, mely szerint III. Frigyes fiágának kimultával azaz : az imént meghalt VII. Frigyes király kimultával, mind a tulajdonképeni Dánia, mind a német herczegségek, IX. Keresztélyre szállnának. Jogilag mind a két cselekvény érvénytelen. A dán királynak nincs joga a német herczegségek képviselete nélkül összalkotmányt oetrogrozni, és a nagyhatalmaknak nem volt joguk de jure tertis, azaz: a herczegségek jogairól kények kedvek szerint intézkedni. Ebbe beleegyezhettek a különböző trónkövetelők, mintha a schleswig-holsteni trón res nullius, vagy épen csak az ő tulajdonuk volna; de nem egyezett bele a nép, ám annak belső közlönye, a képviselet, nem a külső, a német szövetség, mely az 1852-ik jegyzőkönyvet soha el nem fogadta. Szárazon mondjuk ki ezeket, mert mind a közjog, mind a nemzetközi jog szempontjából mindkettő az evidentiáig világos. Vitázni lehet a felett, várjon épen az augustenburgi herczeget illeti-e a successió a herczegségekben, vagy pedig más valakit; de a felett, hogy legalább jogilag IX. Keresztélyt nem illetheti, erről semmi kétség nem lehet. Csak az a baj, hogy korunkban a gyakorlati politika nem ragaszkodik mindig szorosan a joghoz, bármily világos és kétségbevonhatlan legyen az, és így nem mernénk megesküdni arra, hogy a schleswig-holsteini ügy szorosan a jog kívánalmai szerint fog eldöntetni. Nézzük tehát röviden, mily állást diétái az úgynevezett gyakorlati politika a nagy hatalmasságoknak azon két kérdésre nézve, melyre a Schleswig- holsteini szakadott, t. i. az összalkotmány és az öröklési rend kérdésére nézve. Oroszország az összalkotmány mellett van — igen egyszerű okból, ő a gottorpi-ág nevében lemondott a sucessióról, de csak IX. Keresztély családja javára ; ha ez kihalna, Oroszország egyenesen fenntartja a gottorpi igényeiket, és azokat kétségen kívül érvényesítené is. Ha addig a herczegségek egybe olvadtak a dán monarchiával, és attól többé el nem választhatók, természetes, hogy a holsteini herczegnek dán királylyá is kell lenie, és Oroszország alkalmasint nem csalódik, hogy .— ha majdan azt mondja: „Íme, eljött az idő, a midőn a gottorp-házat illeti a successió Holstein egy részében; — már most vagy szakaszszátok el e részt a dán monarchiától, vagy tegyétek a gottorpinget egyszersmind dán királylyá is“ — hogy akkor a dánok az utóbbit fogják választani. Oroszországnak tehát érdekében áll mind az összalkotmány, mind a successo dolgában feltétlenül Keresztély király mellé állani. Anglia ugyanezt fogja tenni, nemcsak mert Keresztély király a walesi hgpja, hanem egyszersmind azon okból is, mert Dániában Angliával szövetkezett másodrendű tengeri hatalmat lát, és a pompás Schleswig-holsteini kikötőket semmi áron nem akarná a német szövetség kezére juttatni, mely így könnyen Angliától független elsőrendű tengeri hatalommá nőhetné ki magát. Ezen okokból, mondjuk, Anglia nemcsak az 1852-ks öröklési rendet, hanem egyszersmind a herczegségek elszakadása ellen irányzott összalkotmányi törekvéseket is pártolja. Francziaországról csak annyit mondhatunk, hogy ez eddigis sok rokonszenvet tanúsított Dánia irányában; ami ezentúl fog történni, az az átalános politikai constellátiótól függ. Ha minden úgy marad, amint van, Napóleon ezentúl is Dánia részén álland; ha kilátása akadna arra, hogy Poroszország a Rajna vidékén „engedékeny“ leend, Párisban talán készek lesznek, Németországot a herczegségek incorporatiója által kártalanítani. Marad még a két németországi nagyhatalom, mely csakugyan kényes helyzetben van. A német közvélemény és a német szövetség tagjainak többsége,a herczegségek önállóságát pártolja, és aki ez utóbbi mellett kardoskodik, az első helyet vívhat ki magának Németországban. Poroszországban tudják ezt, és máris neki gyürköznek, daczára annak, hogy e hatalom szintúgy, miként Ausztria—nem német, hanem nagyhatalmi minőségében — a londoni jegyzőkönyvet aláírta. Mér most a bécsi lapok azt tanácsolják Ausztriának : ki a karddal, fuss versenyt a másik német nagyhatalommal, ne engedd magad tulszárnyaltatni; ha Poroszország nem gondol az 1852-ki aláírással, te se légy nagyon scrupulosus, — előre! Igen, hiszen az jó és szép, ha Ausztria vívná ki magának az első helyet Németországban, s ha ő lenne az, aki a német nép egyik leghőbb óhaját valósítja és e győzelem gyümölcsét aratja, illetőleg Poroszországtól elragadja. De — várjon a collega urak megnézték-e jól, hogy micsoda elvre támaszkodik Poroszország, midőn 1852-kilákását megtagadja ? ő azt mondja, hogy az 1852-ki jegyzőkönyv 3 ik czikke világos kikötést tesz a herczegségek autonómiája mellett; Dánia azonban e kikötést meghiúsítja az őssz alkotmány oorog sózása által, ergol a szerződés egyik részének felbomlása felbontja a másikat. Egyetlen szóval sem vitatjuk ezen érv helyességét. Elég az hozzá, hogy Poroszország erre támaszkodik, midőn a német herczegségek önállóságát Dánia ellenében védi. Bécsi dolgok. Rechbauer és társai a reichsrath alsóháza november 20-diki ülésében a külügyminiszterhez következő interpellatiót intéztek : „Miután VII. Frigyes, Dánia királya és Schleswig-Holstein herczegének f. hó 15-én történt elhunytával a dán uralkodóháznak Schleswig-Holsteinban eddig uralkodásra hivatott ága kihalt; miután a Holstein és Schleswig herczegségekben fennálló állami alaptörvények, s ezen országok és az oldenburgi ház régi öröködési rende erejénél fogva, a dán fiág kihalta után e herczegségek trónjára augustenburgi Frigyes herczeg látszik hivatva lenni, és pedig önállólag és külön Dániától; miután ezen öröködési jog a nagyhatalmak által 1852-ben aláirt u. n. londoni jegyzőkönyv, s az arra alapított 1803-as dán trónöröködési törvény folytán nem zavartathatott meg és csorbát nem szenvedhetett; miután az oldenburgi ház azáltal legközelebbről érdekelt nőági örökösei az érintett állami okiratot nem csak soha el nem ismerték, hanem az ellen ismételve tiltakoztak s származási jogaikat fenntartották, valamint az illető országok törvényes képviseletei sem adtak soha ahhoz beleegyezésöket, s végre a német szövetség sem ismerte azt el soha, miután maga az érintett londoni jegyzőkönyv sem látszik többé az értekezleten részt vett nagyhatalmakra nézve kötelezőnek (?), mivel az abban érintett kötelezettségeket Németország irányában Dánia mind mellőzte és lábbal tapodta, úgy, hogy a német szövetség is, hosszas hasztalan alkudozások és kérdezősködések után, kénytelen volt a német herczegségek törvényellenes erőszakolása miatt rövid idő előtt elhatározni a szövetségi végrehajtást , miután továbbá augustenburgi Frigyes herczeg az őt illető örökösödési jogot már használja, s f. hó 16-dikán Dolzig várából kibocsátott kiáltványában már Schleswig-Holstein herczegségek kormányára lépett; miután a nevezett herczeg jogai képviselésére már a német szövetséghez követet küldött a badeni nagyherczegi kormány beleegyeztével, a badeni követ személyében , miután ugyanő a weimari nagyherczeg, Szász-Koburg és Meiningen herczegei által Schleswig Holstein herczegéül immár el van ismerve, s hasonló elismerés rövid időn a többi német herczeg és szabad városok részéről is várható; miután a német szövetségi gyűlés, mint a német szövetség ez időszerinti közlönye, legközelebbről van hivatva, a törvényes örökösödési jogot a német herczegségekben, s különösen augustenburgi Frigyes, eddigi örökös herczeg, s most már Schleswig-Holstein herczege, örökösödési jogát másfelől jövő minden öröködési követelések ellen megvédeni, s egyszersmind a német szövetség 1864. September 27-ei határozatánál fogva illetősége érvényesítését, a mondott herczegségekben, az öröködési viszonyokat illetőleg előfordulható esetekre nézve, fenntartotta, miután itt most oly ügyről van szó, melyben nemcsak Németország nagyhatalmi állása éjszakán, hanem egy hosszas időkig elnyomott német néptörzs jogainak érvényesítése, sőt a német nemzet becsülete forog kérdésben, Ausztria pedig, mint a német szövetség első tagja, legközelebbről van hivatva a német nemzet becsülete és jogai mellett föllépni: alulírottak külügyi miniszter úr ő excellentiájához azt a kérdést intézik: mit szándékszik a német szövetségi gyűlésnél tenni az osztrák kormány, mint a német szövetség tagja, hogy a legitim öröködési jogok Schleswig Holstein és Lauenburg herczegségekben érvényesíttessenek?11 A közönség feszülten várja e kérdésre a külügyminiszter válaszát. Lapunk tegnapi számában felhoztuk néhány bécsi lap elmélkedését az ezüstugló emelkedéséről. Lássuk most a „Wanderer“ okoskodását. Lehet, úgymond, hogy befolytak a magyarságr emelkedésre az olasz bankárok operatiói, valamint a londoni, párisi és hamburgi kamatláb magas volna által előidézett kedv is arra, hogy különösen váltók vásárlására adják magukat az üzérek. De túlzás azt mondani, hogy ezek voltak az agróemelkedés lényeges okai. A nevezett tüneményeket csupán symptomáknak kell tekinteni, maga szok mélyebb bajokban keresendő. A „Wanderer“ a valódi oknak épen maga a bankjegyérték (valuta) ingadozó voltát tartja. Ez az, ami a kereskedelmi számításokat a levegőben lebegőkké teszi, mi a határidőhöz kötött üzletnemeknek a fogadás jellemét adja, s ez által válságos pillanatokban átalános rémületet idéz elő. Midőn még közelebbről is, folytatja a „Wanderer“, az emberek azzal szerették magukat kecsegtetni, hogy az alacsony ágré megmarad, s legfeljebb csekély ingadozásnak lesz kitéve, aynyival inkább ki voltak téve szükségkép az emberek a csalódásnak, mivel amaz állandóságot vették föl számításaik alapjául. — Ily csalódás elkerülhetlen volt. — Az emberek hozzászoktak, hogy a tulajdonkép ingadozó alapú pénzértéket szilárdnak tekintsék, azaz : hittek oly dologban, mi a valóságnak épen ellenkezője volt. Az alacsony gabonaárak, melyek a monarchia nevezetesebb piacain az újabb időkig megmaradtak, eléggé bizonyítják, hogy az üzlet világ egyátalában kihagyta conjuncturái közül az agró tetemesebb emelkedését. Most másképen van. Aki ma vásárol vagy elad, tudja, hogy a forgalomban levő pénz értékének gyors ingadozásai a hasznot és veszteséget anynyira módosítják, hogy majd minden számítást lehetlenné tesznek... Vagy a bankjegyek nagy becsvesztése áll előttünk, vagy egy józanabb reactio, ami azonban hasonlókép nem eshetik meg nagy ingadozások nélkül. Mindenki el van készülve arra, amit az angolok az „árak forradalminak neveznek, s ez is, mint más forradalom, kigúnyol minden számlást. Mindenki a rendelkezése alatt álló tőkét oly értékekbe igyekszik fektetni, melyek legroszabb esetben is értékek maradnak, t. i. érczpénzbe vagy váltókba, amit a francziák a szomjas ember utolsó körtvéjének neveznek. Emez állapot, melyet a politikai láthatár elsötétülés okozott, csak a béke és nyugalomra való remény által szünhetik meg. Pénzügyi rendszabályok enyhíthetik, de létezésén nem változtathatnak. — A „Wanderer“ írja a concordatum tárgyában : Már régebben beszélték, hogy Feszer püspök a római szentszékkel, Ausztria megbízására, alkudozásban van , s ez alkudozások tárgya a szerződésen teendő némi módosítás. Végre részletesebben értesülünk. Mainzban egy röpirat jelent meg, melynek czíme : „Az ausztriai kormány és a sz.szék közt folyt közelebbi alkudozások, vizsgálja s magyarázta egy német államférfiú.“ A röpirat szerint a római sz.széktől azt kívánja az ausztriai kormány, hogy egyik keresztyén vallásról a másikra szabad legyen átállani. Vegyes házasságokban legyen megengedve, mint Magyarországon, a szent szék beleegyezésével 1841 óta törvényes szokás, ne csak a passiv assistentia, hanem legyen elég a nem katholikus fél lelkészének egyszerű beleegyezési nyilatkozata. A reversalisok legyenek megengedve a házas feleknek ; de csak erkölcsi, és ne jogi kötelező erejök legyen; kik ily reversalist nem adnak, vagy a felek valamelyike vonakodik adott srava teljesítésétől, azok gyermekeire nézve tartassák meg, hogy a fiuk az apa, a leányok az anya vállát átkövessék. —A röpirat, az első pontot kivéve, a többit mind rászallja, s a „Wand.“ ús látja, hogy szerzője az ultramonti nők közé tartónk Azt lehet hát következtetni, hogy Rómában nem fogadják el amaz elég szerény javaslatokat sem. — A „Wand.“ fájlalja, hogy Ausztria továbbra is megmarad „Concordat állam“nál,sem helyesli, hogy Rómát szólták fel a módosításokra. Ezek épen csak Róma nélkül lehetségesek. — Hétfőn kerül a hadügyminisztérium budgetje a reichsrathelébe. A bécsi lapok már ismertetik az e tárgyban kinevezett bizottság által elterjesztendő jelentést. A jelentésben ez a hely fordul elő: „Ha időközben valódi háború-veszély áll be, mire azonban jelenleg, a dolgok állásából s a hivatalos részről előterjesztett fölfogásból ítélve, nem mutatnak a viszonyok, akkor, a bizottmány nézete szerint, a birodalmi képviselet nem talál igen nagynak semmi pénz és emberbeli áldozatot, amit a birodalom integritása kíván stb. A kormány a jövő 14 hónapra, i. é. nov. 1 sej föl jövő évi december 31-ikéig 122,117,000 forintot kívánt. A bizottmány pedig csak 115 656,000 ftot vél megszavazandónak. Mivel pedig azon idő alatt a katonai igazgatóságnak 10,585,000 forint bevétele lesz , s ezenkivül 1862-től a hadügyminisztériumnál 4,570,000 ft fölösleg van, azt javasolja a bizottmány, hogy mind a rendes, mind a rendkívüli szükségekre összesen szavaztassák meg 100,500,000 ft. 1862 ben a hadsereg létszáma összesen 543,673 ezerre és 76,755 állatra tétetett, s tizenkét hóra 143,304,277 ftot kiván a komány, miből a kir. tanács 135,300,000 forintot szavazott meg. Az 1864 -s létszám ehhez képest 125,977 emberrel és 15,847 állattal kevesebb, s az akkor megszavazott budgetnél a mostani 28,617,000 fttal kevesebb. 1863-ban a létszámot 476,299 emberre és 68,017 állatra tették, mire 112,800,000 ftot szavaztak meg. A hadsereg létszáma 1864-ben 417,696 emberre van téve, kik közt 652 mozgósított határőr, 291,718 más katona, 48,000 rokkant, 10,869 katonai nyugdíjas és 4121 növendék 59,216 lóval és 1692 más állattal. A pest-budai kereskedelmi és iparkamra évi jelentése. (Folytatás.) Legelsőbben is jól jutalmazna a kivitel kelet felé, s különösen Perzsiába, s azután Angliába, a hol újabban különösebben az erős borok kedveltetést nyerének, minek az árak alacsony volta hatalmas gyámolául szolgált, ha tekintetbe veszszük, hogy Angliába 1851-ben nem kevesebb mint 11,052,436 gallon (ICO imp. gallon,321, 154 pint) vizetett be, s ebből 10,787,171 gallon (5,110,210 vörös, 5,676,961 fehér) a belföldi fogyasztásra esett, könnyen elképzelhetjük, hogy mily nagy fontosságú lenne a magyar borkereskedelemre nézve, ha ott állandó gyökeret verhetne. Ha az elmúlt három év termelési és kereskedelmi viszonyaira visszapillantunk, azt találjuk, hogy azon élénkség mellett, melylyel a borüzlet 1859. őszén végződött, 1860. tavaszán is tartott, a kért magas árak azon oknál lógva ajánltottak, minthogy kevés volt a régi készlet, s az 1859-ks év kevés mennyiséget , nyújtott, minőségileg véve a fehér borok részben igen jók voltak, de a vörös boroknál mindaz hiányzott, mi csak középszerűségre is igényt tarthatott volna, a kedvezőtlen kilátások az 1860 -i szüretre az árakat magasságukban fenntartották, s az őszön a középszerű fehér borok hiánya volt csak oka annak, hogy az üzlet még magasabbra ne emelkedjék. A szüret csakugyan megfelelt a várakozásnak, a bor jóságát tekintve, nem is lehetett igénye e termésnek a kivitelre, míg a mennyiség meglehetős nagy volt. Kicsiny volt a külfölddeli üzlet, s 100,000 fton fölüli már csak annálfogva sem lehetett, minthogy csakis egyes cégek ismerik a külföldi igényeket, s a kiviteli kereskedés sokoldalú ismereteken, szakadatlan figyelmen kívül jelntékeny tőkét is szükséges, hogy a franczia és a rajnai borkereskedő házakkal, melyek hosszabb tartalmú hitelt engednek, egyenlő lépés tartsathassék , de szükséges arra jelentékeny nagyságú raktár is, ha a fáradsággal járó üzletet biztos házakkal s kívánt eredménynyel akarjuk folytatni. A 16 pesti szabadalmazott borkereskedő által 1859. nov. 1 óta 1860. novemb. 1-ig behozatott 124,585 akó ; kivitetett 79,581 akó, helyben el lett fogyasztva 40,585 akó ; — megjegyzendő azonban itt, miszerint a nagyobb házaknak sajtkészletei a vámsorompókon kivül vannak, miután részint a város nélkülözi az alkalmas pinezéket, részint pedig a magas aerarium részéről a seprű-veszteségre nézve, mi átlagosan 3 százlélit tesz, semmi kárpótlás sem nyujtatik, s a mi — daczára minden előterjesztéseknek — a fogyasztási adó kiszámításánál figyelmen kívül hagyatik ; holott méltányos az, hogy ami el nem fogyasztatik, attól fogyasztási adó se fizettessék, mi a magas kincstár részéről — de csakis a termelők irányában — ismertetik el , mert itt évről évre a nyerendő hőmennyiségnek aránya egy akó borkeverék vagy musttól, továbbá az elpárolgás, forrás, élvezhetlen seprű által keletkező elhullás mértéke szerint határoztatik meg ; az utóbbi két évben ezen arány úgy állott, mint 13 : 9 , — az elpárolgásra 2% , a seprűre a fehér bornál 10’/o, a vörösnél 6%-cak számíttatván. A minőség tekintetében az 1860. évi rész szüret a borárakat korábbi magasságukban fenntartó, s középminőségü ó borok hiánya miatt az uj borrali forgalmat jó árak mellett élénkké tette, melyet a szürettel kedvező kilátások sem szüntethettek meg. Azon kitűnő minőség, melyet, bár kis mennyiségben, az 1861. évi szüret szolgáltatott, az 1860. évi termelést keresetlenné tette, sőt az ó borok keresettsége is csekélyebb volt, mig ez utóbbi évben szüretelt bornak árai megmaradtak ; Annál élénkebb volt az ujborrali üzlet, mely körül a termelőknek magas kívánalmai is örömmel teljesítettek. A kiviteli üzlet ezen évben is a korábbihoz hasonló volt. A 18. sz. pesti borkereskedők 1860. november 1-jétől 1861.nov. 1-jéig 127,893 akót be, 121,350 akót kivitettek, mig a helyi szükséglet 20,077 akót tett; tehát alig felét annak, mi egy évvel előbb fogyasztatott. Az 1862 ik év igazán élénk üzlettel nyílt meg, szintúgy a borral — kizárva az 1860-kit — mint az utoljára szüretelttel, egészen jó árak mellett; tartott ez juniusig, midőn az 1834-ik évhez hasonlag, a kedvező s gyors virágzási kor az üzletet megszakasztotta, s minél közelebb jött a szüret, az árak annál jobban leestek. A szüret megnyugtatott mennyiségileg, minőség tekintetében különösen vörös kiviteli bort pompásat nyújtott, nyomasztólag hatott az 1861 ibi borok áraira, míg az óborokra, főleg a finomabb minőségüekre, a csekély készlet miatt, nem gyakorolt nyomást. A kiviteli kereskedés ezen évben igen jelentéktelenül emelkedett, a kevés kivitelt eszközlő házak sokat tettek ugyan e tekintetben, de nem vihették annyira, hogy a magyar boroknak előnyönk vagy legalább hasonló kedveltetést szerezhettek volna a külföldön megszokottakéhoz képest. A 19. pesti átviteli borkereskedő 1861. nov. 1-től egész 1862. nov. 1 ig behozott 129,729 akót, kivitt 110,051 akót, a városban elfogyasztatott 14,822 akó ; ez utóbbi tétel az 1860-kihoz képest mintegy 26,000 akó különbséget tüntet fel, 1862. nov. 1-től fogva készletben maradt 60,233 akó a 17 pint bor. A londoni kiállításon a pesti borkereskedők igen roszul valónak képviselve ; kevésnek volt bátorsága, hogy borait a világvárosban megítéltesse, de a kiállított borok nehéz próbájukat hat nyári hónapon keresztül — a meleg kiállítási palotában — nagyobb részint győztesen állották ki, s ezen körülmény, valamint a sajtó, nem keveset tettek arra nézve, hogy a magyar boroknak figyelem és elismerés vivatott ki, a kiállítók közül csak egy borkereskedő diszíttetett fel arany éremmel. Nagy előnyére válnék a helyi üzletnek, ha a fogyasztási adóhivatal az aldunasorról a vácziútra tétemnék által; majd minden borkereskedőnek pinczéje a Terézvárosban van, s a kivitelnél kénytelenek körutat tenni boraikkal a Dunáig, s onnan a vaspályáig vissza, mi nemcsak időrabló, hanem a szállítási árakat is jelentékenyen szaporítja. (Folytatjuk.) Vidéki tudósítás, Pozsony, nov. 20. — Előbbi levelemben megérintett vasúti kérdésre, mint Pozsony és vidékére, de országos tekintetben is kiváló figyelmet igénylőre, még vissza fogok térni, most csak annyit jegyzek meg, hogy ez úgy Pozsonyban, mint az országban is, kevés érdeket ébreszt, a legkevésbé képes bennünket azon fáradozásra és kitartásra bírni, mely minden nehézségekkel küzdő vállalatok sikeresítéséhez elkerülhetően szükséges. Pozsony lakóit jelenleg jobban foglalkozkoztatja gabnapiacának emelése, és e végből alakult is értekezlet, melynek legelső feladata volna egy nagyszerű gabnacsarnok létesítése. Már 1861-ben amolyan hajnalhasadás mutatkozásakor egy fiatal tetterős tisztviselő némi mérsékelt beviteli vámot hozatott be, mely alapjául volt szánva egy gabnacsarnok létesítésnek. Az eszmét, mint igen gyakorlatit, megragadák azok, kik minden körülmények közt ohne Rast und ohne Hast (a többek közt igen ajánlható e jelmondatnak átmagyarítása), jobb és eredményei a vállalatok úttörői és sikeresítői. A tárgy tehát nálunk ismét napirenden van, és helyesen, mert ha pénzhiány miatt egyelőre érésre nem is hozatik, kétségtelen, hogy a gyűjtött adatok a cselekvési időszakban kész anyagul használhatók. Da én a kérdést nemcsak azért hoztam fel köztudomásra juttatni, hogy a kérdésről nálunk gondolkoznak, hanem, mert vele kapcsolatba hozható sok mindenféle eszme, irány, ellenhatás, mely tömkelegnek hű képét adni óhajtanám, de, fájdalom, képes nem leszek. Pozsony városa gabnapiaczát emelni akarja, vidéke pedig új piaczokat keres. A megyei gazdasági egylet egyik utóbbi választmányi ülésében felhozatott, hogy az alsó-csallóközi vidék Győr felé gravitál, amennyiben gabnáját arra jutányosabban eladhatja, csakhogy az út a Dunához rész karban lévén, a megyei hatóság felkérendő volna ez utat helyreállítni, hogy a termesztőknek a szükséges piaczot megnyitni. Viszont egy két üléssel előbb a hatóság megkerestetett, mikép a Csallóközből Pozsonyba vezető országos út tekervényessége, és így hosszadalmassága miatt kielégítő nem lévén, egy, a Dunapartján sokkal rövidebben vezetendő új út volna megnyitandó. A megyei hatóság ez utóbbi irányban tett is nyomozásokat, de nem tudom azért-e, mivel a két irányt ellenmondónak találta, vagy a kivonatokat együttesen nem teljesíthette : sem egyik, sem másik irányban az utat meg nem csináltatta. Csallóköz vidéke, mint termelő, azon panaszkodik, hogy az itteni piacz távolsága, félrefekvősége, vízhiánya miatt czélszerűtlen, a városi vásári rendőrség hiányos, pénze kevés, és legtöbbnyire zsidó kézben lévén, érdekeit semmi tekintetben nálunk védve nem találja. Ellenben a város lakói azt mondják,hogy náluk a piacz tágas, és ha elegendőnek nem mutatkoznék, azonnal kész piaczát a Duna mellé áttenni,hol tág tere, és minden kellékei meglesznek, meg egyszersmind vele a vis, a folyó és a vasút, hol fennállnak üres magtárai; elismeri ugyan, hogy rendőrsége hiányos, de tagadja, hogy pénze ne volna, másrészt nem hall.