Pesti Napló, 1864. április (15. évfolyam, 4238-4262. szám)

1864-04-03 / 4240. szám

hogy a községi faiskoláknak a kiszakított helyek rendeltetésüknek adassanak át, s ne más czélokra fordittassanak, mint ez jelenleg annyi helyen történik. Végre " d) Mulhatlanul szükséges, hogy e fel­ügyelők a kihágásokat meg is büntethes­sék, mi végre kell, hogy az 1840: 9. t. ez. 22, 23, 29, 31, 32. §§-ai által megha­tározott esetekben biráskodási és bünte­tő hatalommal felruháztassanak. Ez intézkedés által sem a félszázados usub nem lenne sértve, sem a régi törvé­nyek mellőzve, s mégis oly gyógyszert találnánk benne, melylyel az uj törvény­­hozásig (többet nem tehetve) beérhetnénk. Azonban, hogy alkalmas szakférfiakat kellő számmal találhassunk, a kormány­nál mindenesetre sürgetendő az erd­é­­szeti iskolák szükséges mennyiség­ben és mielőbb leendő felállítása. A­mi a létező ültetmények ellenszenves pusztítását és újak rakását illeti, e rész­ben egyhangúlag azon vélemény nyilvá­nult, hogy a némelyek által javalt szigor és kényszerítés, valamint átalában a ha­tósági fellépés korántsem szülné meg a tőle várt üdvös eredményt. Nemcsak ha­zánkban, másutt sem bizonyult még se­hol czélravezetőnek, faültetéseket paran­csok által foganatosítani; míg az isko­lák és lelkészek utján hatni a nép kedé­lyére, s a faültetésnek már a gyermeki korban megkedveltetésére, a legalaposabb eszköznek látszik ; főleg ha oda is ki le­hetne terjeszteni e segítő módot, hogy a tanítók már a praeparandiákban képeztes­­senek e feladatra, hogy aztán a gyümölcs­fatenyésztést mindenütt gyakorlati tan­­tárgygyá tehessék, és alaposan tanít­hassák. Szintén sokat tehetnének a faültetés megkedveltetésére, faiskolák állítására a vidéki gazdasági egyesületek, az által, ha a fatenyésztés körül szorgalmat kifejtő egyéneket dicséretekkel vagy jutalmak­kal tüntetnék ki, s ösztönöznék a továb­bi sikeres munkálódásra, s ha kertjeik­ben a vidék talajához alkalmas facseme­téket nagy számmal termelnének s azo­kat kiültetés végett ingyen kiosztanák. Azonban bármit tegyünk is a régi tör­vények határai közt, el kell ismernünk, hogy azokat művelődési állapotaink már rég túlszárnyalták, s azon helyzetbe ju­tunk, melyben az erdészet lényegét és felvirágzásának feltételeit magában fogla­ló rendszeres törvényre van szükségünk, minővel más előhaladottabb országok már ellátvák, s mit számunkra már több mint hetven év előtt megigért az 1791.57. t. sz., mely rendeli, hogy „az erdők sikeresebb mivelése és fenntartása iránt a „legköze­lebbi“ országgyűlésnek részletes törvény­­javaslat terjesztessék elő.“ E törvény égető szükségét ma már job­ban érezzük mint valaha, s a gazda­egye­sület hivatásának ismeri e törvényhez az alapokat érlelni, s az országgyűlés szá­mára ha nem is irányt, legalább anyagot szolgáltatni. E feladatot a közgazdasági szakosztály tartja magáénak, annálfogva ismertetett üléséből egy „erdőtörvény­javaslat“ készítésére egy külön bizott­mány kéretett fel, melynek elnökévé az e téren már annyi buzgóságot tanúsított L­ó­n­y­a­y Gábor úr, tagjaivá pedig Ber­­win­kier Károly, Diwald Adolf, Ha­jós József, Szathmáry Károly és Wagner Károly urak neveztettek ki, kik az ez ügyben történt előzmények s egy begyűjtött adatok felhasználásával, te­kintettel mindenesetre a külföld törvény­­hozására is, egy oly munkát készítsenek, mely az e téren egykor munkálódni aka­ró országgyűlésnek biztos alapul szolgál­hasson, addig pedig az eszmék érlelése által törvényhozás előtt a tért előkészíteni segítsen. A vadászat és halászatra nézve szabályokat alkotni kíván fel a helytartó tanács az egyesületet, e munkával a köz­­gazdasági szakosztály a fentebbi bizott­mányt azon utasítással bízta meg, hogy e tárgyban megindítandó tanácskozásai­hoz az illető szakok embereiből és termé­szettudósokból is vegyen maga mellé, s azok közreműködéséve­l javaslatát elké­szítvén, annak idején terjeszsze be. Különfélék. Pest, ápril 2. * A hazai szükölködők fölsegélésére ma is­mét nyolcz rendbeli adakozás küldetett be hozzánk : 1) Szolga-Győrről (Veszprém m.)t. Hankár Sándor ur által 60 ft, mely egy nála összejött kis társaságtól gyűlt össze. 2) Pécsről t. Szauter Antal reáltanoda­igazgató ur által 40 ft, e felvilágosító sorok mellett : „T. szerkesztő ur ! A pécsi reáltanoda ifjúsága értesülvén a szolnoki honfiak inségsuj­totta nyomoráról, felebaráti szeretettől áthatva, megtakarított szünnapi filléreiből 38 fi és 28 krajczárt gyüjte össze, mely összeg 40 frtra kiegészítve az ide mellékelt névjegyzék*) mel­lett oly kéréssel küldetik meg a t. szerkesztő urnak, hogy ezt nt. Tanács Neit szolnoki zárdafőnöknek szíveskedjék a szegények közti kiosztás végett elküldeni**). Csekély ugyan a nyújtott szeretet-adomány , de a legtisztább gyermeki sziveknek áldozata ! Hazafius üdvöz­letem mellett stb. Pécsett, martius hó 30-án 1864. Szauter Antal, a pécsi reáltanoda igazgatója. 3) „B. D o n­d­o­r­f“ frankfurti kereskedő ado­mánya Posner K. Lajos pesti nagykereskedő ur felszólítása folytán : 25 fi. (Átadatott Posner ur által.) 4) Nagy tiszt. K­a­c­s­ó­k Lajos ref. lelkész ur a kis-bajomi (Somogy) ref. egyház hívei között ismételve gyűjtött és beküldött 18 fi 28 krt. 5) A németországi hallei reform, egyetemen levő „Hungariatheologiai kör“ lelkes ifjai által 15 fi és 1 db két forintos tallér e le­véllel : „Tisztelt szerkesztőség! A hallei magyarhoni theologusok fájós részvéttel kisérvén a hazai szükölködést, erejökhöz képest 15 fi­l. é. és 2 tallért gyűjtöttek magok között, melyhez a mi Magyarhonban nehány évig tartózkodó fogadó­sunk, Reinprecht Albert ur 1 tallérral és egy karinthiai Diez nevű hittanitó ur 20 ezüst ga­rassal járultak. Méltóztassék ezen összeget át­szolgáltatni azon helyre, a hol a szükség legna­gyobb. Hazánk jobbléteért itt külföldön is imád­kozunk. Kelt Halléban, 1864. évi nagypénteken. „Hungária theologiai kar.“ 6) Csolnokról ifj. K. J. a szolnokiak részére 10 irtot, saját nemesszivü adományát. 7) Illaváról (Trencsény) t. Bossányi János ur 4 fi 75 krt. 8) Eger Lövőről t. Török László ur inség­­ügyi hálanyilatkozatot küldvén be lapunkba, ennek beigtatási dijául 75 krt mellékelt; mint­hogy pedig szerkesztőségünk az ily közlemé­nyekért dijat nem fogad el. ő 75 krt is a szü­­kölködők részére átadtuk a többi adakozásokkal együtt a pesti kenyérosztó bizottmánynak. Fogadják mindezen t, ez. adakozók nyilvános elismerésünk mellett a szükölködők és a nemes ügy nevében meleg köszönetü­nket. A szerkesztőségünknél eddigelé e czélra egy­­begyűlt és átszolgáltatott pénzek összege 36,756 fi 50 kr, 34 db cs. k. és 1 db 20 frankos arany, 1 font sterling, 5 db ezüst tallér, 1 db ezüst forintos és 6 db ezüst huszas. *Gr. Forgách udv. főkanczellár , nmlga. hir szerint hosszabb szabadságidőt fog kérni fel­­gyógyulása után, hogy egészségét helyreál­líthassa. * Húsvéthétfőn a feldunai vidékeken nagy vi­har volt, a Győr és Gönyő között járó „Buda“ gőzös nem mert a szélvészben megindulni, éji 11 órakor mégis neki próbálkozott, azonban Ga­lambnál teljességgel felakadt. Ugyanekkor a Pestről felfelé m­enő nagy hajó reggeli 4—5 óra helyett csak délelőtt 1­0 órakor érkezhetett Gönyöre a zivatar miatt. * Pestmegye a husárszabályozás javítására nézve az 1848. előtt gyakorlatban volt próba­*) Helyszűke miatt e névjegyzéket legközelebbi szá­munkra kénytelenitetünk halasztani. S­z­e­r­k. **) A pesti kenyérosztó bizottmány szolgáltatja kéz­hez. S­z­e­r­k. vágatásokat ismét életbe szándékozik lép­tetni. * Mrazovics úr Zágrábban új horvát nyel­vű politikai lap megindíthatásáért folyamodott, de nem kapott engedélyt, mind mondják, pro­gram­jának ellenzéki iránya miatt. — T­a­u s i­g Károly búcsú hangversenye va­sárnap, április 3 -án 1/21 órakor délben az Eu­ropa szálloda teremében fog végbe menni, Ko­csis Irma k. a. és Thaisz Péter úr szíves köz­reműködésük mellett. Műsorozat : 1- Sonate op. 109 Beethoven, 2. a) Impromptu b) Etude, c) Valse Chopin. 3. Nagy dallam „Ernani“ operá­ból, énekli Kocsis Irma k. a. Verdi. 4. Le bal a) Contredanse, b) Galop Rubinstein. 5. „Jaj de fényes csillag ragyog az égen“, énekli Thaisz Péter ur. 6. Venezia et Napoli a) Gondoliera, b) Tarantella, c) Magyar Rapszódia Liszt. 7. Valkű­rök lovaglása, zongorára beigazolta Tau­­sig­ Wagnertől. Kötezék 3 fi, számozott hely 2 fi, és belépti jegy 1 fi. Jegyek előre válthatók Treichlinger és Rózsavölgyi és társa műkeres­­kedésében, valamint az előadás napján a pénz­tárnál. A zongorák Streicher és Beregszászi kés­­zítményei. — A pesti jótékony nőegyletnek f. hó 4-én déli fél 1 órakor a Lloyd teremben tartandó hangversenyében közreműködnek : Barabás Alice, Mányik Teréz és Murs­­ka Arna kisasszonyok; továbbá Kbay 11 An­tal, Szerdahely Kálmán,b. Vay Lénárt urak és az egyetemi dalárda. — A rész­leteket falragaszok jelentendik. * Főtiszt. Ordódy Tivadar kapronczai apát s esztergomi kanonok, élete 62-ik évében f. he­­ jén elhunyt. Béke hamvaira ! — H o 11 á n Ernőné ő nagyságához bekül­dött következő adakozások : Káldy - Chernél Czeczin­a 20 fi, Káldy Ottilia 10 fi, Káldy Gyu­la 20 fi, Rupprecht Káldy Zusa 20 fi, Rupprecht Tasziló 5 fi, Rupprecht Oliver 5 fi és Hollán Gusztáv 5 fi — összesen 85 fi o. é. a nevezett urhölgy által a f. hó 2-án tartott magyar gazda­­asszonyi ülésben az elnökségnek átadatván, a szolnoki ínségesek közkonyhájára határozta­­tott forditatni, s egyszersmind a szives adako­zóknak köszönet szavaztatott.­­ Szombaton azaz f. hó 9-én este 18 óra­kor a dalárda egylet (Ofner Sängerhart) a vizi­­városi „Fáczán“-hoz czimzett nagy teremben 3-ik zene estélyét tartandja, melyen csak a bi­zottmány által kibocsátott jegyek tulajdonosa vehetnek részt. * A cs. k. dunagőzhajózási társaság közelebb­ről azon dicséretes dolgot követte el, hogy az új színházi év alkalmával állomásaikat változ­tató magyar vidéki színészeket legtöbbnyire díj nélkül szállíttatta rendeltetésük helyeire. Az azonban viszont épen nem dicséretes a társulat­tól, hogy pesti rakpartházikóin (a villanyórák alatt) csak német nyelven van felírva a málha­felvétel, s a földunasoron a Bécsbe induló gőz­hajók kikötője bejáratánál is csupán német felirat látható : „Nach Wien.“ Kicsiny dol­gok az igaz, de a magyar közönség iránti figyel­metlenség jelei, s Magyarország fővárosában megrovás nélkül el nem nézhetők. * Az ó kécskei inségsegélyező bizottmány ré­széről köszönő nyilatkozat küldetett be hozzánk azon 10 fi ért, amelyet e bizottmánynak An­­tos János úr átadatott, s mely Remes­lay Gusztáv jós­iva kis felebarátai s nemeskeblü le­ánykák adakozásaiból gyűlt egybe ; névszerint: Antos Klárika, Pista­i János (Erdélyből) 3 fi, gr. Teleky Anna és Józsi (Erdélyből) 2 fi, Cse­­the Kálmán (Szolnokról) 1 fi, Zeyk testvérek (Erdélyből) 2 fi, b. Podmaniczky Endre és Béla (Aszódról) 2 fi. Összesen 10 fi. * A békési dalárda, mint nekünk írják, hus­­vét másodnapján hangversenyt rendezett az ottani ínségesek javára, kiknek száma megha­ladja az 1700 at. A hangversenyt nt. Hajnal Ábel lelkész és inségbizottmányi elnök megható alkalmi beszéddel nyitá meg. Azután szavaltak I. Asztaloss Istvánná asszonyság, Szegedy Ká­roly, Hajnal Antal, és Terhess Barnabás urak. Magándalt énekelt zongorakiséret mellett Vaj­­dáné asszony, és kardalokat a dalárda több ízben. Zongoráztak Gubody Ottó, Gubody Antal és Érkövy Oszkár pesti tanulók. A szépszámú közönség koszorúkkal s zajos tapsokkal jutal­mazta a közreműködőket, többekkel ismételtet­­vén műdarabjukat. A tiszta jövedelem a szüköl­­ködök részére több 200 ftnál. E szép eredmény legméltóbb jutalma a t. ez. műkedvelőknek. * Tordán közelebbről egy ember úgy gyil­kolta meg magát, hogy a 70 öl mélységű sóak­na üregébe ugrott, s természetesen rögtön ször­nyű halált halt. Mielőtt alávetette volna magát, az üreg száján lekiáltott a munkásoknak, hogy álljanak félre. * A nagy­kanizsai katonai rögtönítélő bíróság közelebbről egy H. Anna nevű nőt ítélt kötél általi halálra és végeztetett ki gyújtogatás miatt. A kaposvári katonai rögtönitélő bíróság pedig mart. 19 én végeztette ki, szintén kötél által M. János görgetegi lakost rablásért. Kara Miska hirhedett rablóvezért a kadarkuti erdőben hosz­­szabb puskatűzváltás után a zsandárok agyon­lőtték. Társai megmenekültek. — A már többször említett Schreckerféle „Bazar album“ az első előfizetők számára mai naptól kezdve már kiszolgáltatik. — Az előfizetők mindnyáját, minthogy számuk márig nagyra nőtt, egyszerre kielégitni nem le­het. — A folyvást érkező előfizetések tanúsága szerint e vállalat czélja iránt a külföld is jelen­tékenyen rokonszenvez, hát mennyivel inkább Magyarország, melyet az oly közel érdekel. — Magának a műnek érdekességét pedig rendkí­vül emeli a fényképezett delnek sajátkezűleg aláírt drága neveinek sora az album végén. Saj­nálattal jegyezzük meg azonban, hogy a 27 alá­írt név tulajdonosai közül eddig csak 24-nek a képe volt felvehető, miért is a három hiányzó magas hölgy képe utólagosan fog kiszolgáltatni azoknak, kik az első példányokat ezennel átve­szik. Végre utalunk a f. é. mart. 15-ről 2129. sz. alatt érkezett magas kir. udvari főkorlátnoki rendeletre,mely Schrecker Ign. fényképész tulajdonjogát a nevezett Bazar-albumnak és egyes képeinek bármely idegen kéz általi több­szöröztetése ellen védelme alá vette. A múlt al­kalommal nevezetteken kívül szíveskedtek még az előfizetések elfogadására ajánlkozni magos V­i­t­á­­­­ s­n­é asszonyság (Üllői út 3. sz.), Grill Károly és Osterlamm Károly könyvkeres­kedő urak. A Bazár-album ára 13 fi, vidékre küldve 14 fi. * Az „Arad“-nak írják Bukarestből: Nem ré­gen egy magyar ifjú Moldvának veszi útját, hogy a lengyel harczosok közé fölcsaphasson. Alig érkezik be Moldvába s a­, oláh határőrök kezébe esik. Reábizzák egy bátor határőrre, hogy kisérje be Bákóvárosba s ott adja át a rendőrségnek. Útközben a Tatros vizéhez érnek, melyen egy igen keskeny és magas pallón kell­ átmenniük. Az ifjú szabódik, hogy ő elöl nem megyen e veszélyes után, hanem mutasso­n előbb a hárőr jó példát. Az őr meg is indul s az ifjú nyomban utána. Egy gyenge lökés é­s az őr fegyverestől a Tatros közepében fürdik. Az ifjú kereket old s mint írja, a lengyel harczosok kö­zött egészen jól találja ma át s köszöni a román határőrnek, ha még életben van, hogy a tatrosi pallón elöl ment volt. A határőr életben van, sőt azután is kisért még két ifjút Bákóba, de már ekkor nem ment elől a pallón, bár ezek is biz­tatták. „Egyszer rászedtek, de most már van eszem“, jön a válasz. „ Az alföldi szükölködőknek le­vesre pénzben, továbbá ruhanem­űk­­k­ben újabban következő adományok érkez­tek az egylet elnökéhez, Damjanich János özvegyéhez : Vincze Évi 5 fi, Ambrózy György b. 30 ft, B ... Gh. Alajos gyűjteménye Sopron­ból 48 ft, Döry Mária Völcsejről 54 font füst­öt hús és­­AU mérő főzelék. — a „Pesti Napló“ által Kossuth Gusztávné és Bánóczy Izabella képrajz kisorsolási jövedelme 37 ft, Márton Rudolfné és Lontagh Pálné gyűjteménye Csetnekvölgyről 350 ft 6 kr, egy magy. gazdassz. Sajóvárkony­­ról 8 fi, Vidovszky János által a soproni mű­kedvelői előadás jövedelme 636 fi, Reinprecht- Hegyi Anna gyűjteménye Barsmegyéből 100 fi,­­ Udvardy Ágnes Sárpenteléről 1 m. bab és 10 font füstölt hús, Sofiano Miklós bojár Butu­­sánból a „Vas. Újság“ által 50 fi, An­on Antal­­né sz. Steinmessler Erzsébet Palotáról 12 fi, Sárkány Ferencz által Komáromból nevendék­­leánykák adománya 46 fi 50 kr. Sárkány Fe­­renczné Komáromból 6 szoknya, 6 ujjas, 12 pár harisnya, 6 férfi ujjas. — Húsvéti kenyérnek a pesti és szolnoki szegények számára adtak Bar­ber és Klusemann 150 font, az első budai gőz­malomtársulat 300 font, a Pannónia gőzmalom 150 font, Pristner Ferencz 100 font lisztet és Numvári Werther Frigyes 100 db 3 fontos ke­nyeret. Az ajándéklisztből Brfickler József 392, Arkauer József 440, Wagner Antal 366 és Schmidlechner György sütőmester urak 230 egy fontos kenyeret sütöttek minden dij nélkül. — Pesti szegényeink husvétra 1 m. 45 font húst kaptak ajándékba. Ezt adták : Thurn Ör­­zsébet 20, Tubisch 10, Lustig József 10, Hettin­ger Ferencz 10, Thur János 10, Reiszleiner Ja­kab 10, Katzer József 10, Leitgeb János 10, Viszy János 5, Hoffman József 10, Stát­er Já­nos 10, Berán József 10, Mály Ignácz 10 font. * Beküldetett szerkesztőségünkhöz a Kühn Károly által több értelmes iparos közreműkö­dése mellett szerkesztett „F­é­r­fi - D­i­v­a­t­f­u­­t­á­r“ tavaszi száma. Czikkei a szerkesztőnek a valódi magyar viselet mellett buzgólkodó őszin­te törekvését tanúsítják; e dicséretes törekvés mellett szól az általa lapjában indítványozott „magyar divategylet s divatterem“ és ezzel kapcsolatban egy „magyar minta szabási- és rajziskola“ alakítása is. A laphoz — mely báró Eötvös Józsefnek a magyar orsz. iparegylet alakító közgyűlésén tartott beszédének kivona­tát is közli, továbbá a szerkesztő szakértelmes­­ségéről tanúskodó czikkeket tartalmaz — sza­básminta és nagy divatkép is van mellékelve. A vállalat érdemes az illetők pártolására. * A Párisban lakó magyar iparosok az alföldi szűkölködők számára 150 frankot küldtek a „V. U.“ szerkesztőségéhez. — A Magyar Gazdasszonyok egylete által szegény leány­ápolda és nevelde alapításb­a rendezett sorsjáték pénztári, valamint ügyviteli kezelésével az egylet által megbizatni szerencsés valók. Az általam szétküldött 50 ezer sorsjegy után járó érték már eddig is egyesektől részint posta, részint magán után hozzám beérkezvén, az ügy érdeke­t tekintve azon körülményt, hogy a szénatéren több 1-fő számú ház létez, több oldalróli felszólításra, lakásomat pontosab­ban megfelelni kötelességemmé teszi, miért is sietek mindazoknak, kik velem a sorsjegyek vagy bármi néven nevezendő ügyben érintkezni kívánnak, tudtul adni, miszerint megkeresvé­­nyeiket nevem alatt, egyenesen saját személyem által kezelt gyógyszertáramba a „magyar koronához“ sziveskedjenek intézni. Pesten, martius 31 én, 1864. Sztupa György,*­ a „magyar kor­oa“ czimü gyógy­szertár tulajdonosa. * A szükölködők számára Mohácson történt, s mart. 23-iki számunkban közlött adakozások­hoz azóta utólag járultak : B­é­s­á­n József du­naszekcsői földbirtokos 50 ft. L­i­p­­­ó­d községe 12 ft 80 kr. 6 — „Petőfi életrajza“ alulirttól már ki­került sajtó alól és csak közbejött külső akadá­lyok miatt — név szerint pedig azért késik, mert nem akartam előfizetőim tetemes számát csonka munkával kielégitni. Ennélfogva néhány napi türelmet kérek. Előfizetéseket — nevem alatt, Pest, poste restante, vagy Dem­jén egyetem utczai könyvárushoz czimezve — még april 15 ig elfogadok. Előfi­etési ára áll sűrű nyomású kötetnek 1 forint. Pest, apr. 1. 1864. **­ Zilahi Károly. Révszeti szili ház, April 3-ra van kitűzve: „Farsangi kalandok.“ Vig ballet 3 szakaszban Budai a pixinház. April 3 ra van kitűzve: »Az ördög p­i 1 u 1­á­i.“ — Távirati tudósítás a bécsi börzére apr. 2-káról: 57„ metalliques ..............................73.10. Nemzeti kölcsön............ 80.40. 1860-ki sorsjegyek ... . 94.35. Bankrészvény ....... 772.9. Hitelintézet . . . . . . . .184.10. Ezüst ................................................115.85. Londoni váltók .... . . . 116.40. Arany........................................5.55%, foly belőlők semmi. A ki a történelmet nem is i­s­meri, a drámából csak nagy későre tájékozhat­ja magát József reformjairól. Csak elszórva s átalánosságban van szó róla, s leginkább a ma­gyar követség panaszos beszédéből érthetjük meg. — Hóra dolgát nem használta fel a szerző elég drámaian. Hóra inkább csak arra szolgál, hogy legyen kinek megölni Szécsy Ilonát, mit a szerző egy durva jelenetben rajzol. Ha József Hórát a magyar követség eltávozásakor, elke­seredésében, nagy lelki küzdelem után biztatná fel, s később hallván iszonyú tetteit, látván a nyers demokratikus elemek haszontalanságát, kiábrándulás és lelki vád fordulnak, s ez fordu­latot idézne elő a cselekvényben: az episod drá­mai érdekűvé válhatnék, azt kölcsönözne a kapcsolatos remeknek is, így semmit sem ér. Átalában az egész cselekvény nagyon sze­gény, s csak azon részben vannak drámai moz­zanatok, mely a József és Szécsy Ilona közti vi­szonyt tárgyazza. Csak itt nyer némi drámai életet a tragikai alapeszme, sőt ha a szerző a politikai küzdelemre, melyet nem tudott drámai­­lag feldolgozni, nem helyez nagy súlyt, s a cse­lekvény ez oldalát veszi főalapul, átalában jobb drámát ir, ha nem is történelmit. A szerelmét reformterveiért legyőző Józsefet úgy rajzolhatta volna, mint a­kit boldogtalansága lázassá, erő­szakossá tesz, ballépésre ballépést halmoz, s így épen azt, a­miért szerelméről lemondott, épen szerelme miatt nem hajthatja végre. De ekkor természetesen az egész művet más­ként kellett volna tervezni. A­mi Szécsy Ilo­nát illeti, egy oly leány rajza, ki becsületét, sze­relmét teszi koc­kára abstract honszerelemből, annyira nehéz feladat, hogy a szerzőnél nagyobb tehetségű költőnek is nem könnyen sikerült volna.A bírálók többsége nem kívánja részletesen vizsgálni, hogy ez szerzőnek menyiben sikerült, de az feltűnt előtte, hogy e politikai rajongónak semmi politikai eszméje nincspedig csak így le­hetett volna valahogy megértenünk kivételes­ lé­­lekállapotát. Oly kevéssé képviselője a magyar aristocratiának, mint az akkor már némi fejlésbe indult magyar democratiának. Egyiktől­ sem köl­csönöz semminemű színezetet, ő csak honszerel­­mes leány, ki Józseffel vissza akarja vonatni re­­formterveit. Szerző gonddal dolgozta ki ugyan, de mégis élettelen abstractio, ki nem képes szí­vünket valóban meghatni. Általában a szerző­nek sok eszméje van, a jellemzésben sem minden­napi tehetséget árul el; sokszor egy pár vonás­sal biztosan rajzol,de mind cselekvényében, mind jellemrajzaiban hiányzik a benső drámai élet. Íme az okok, melyeknél fogva a birálók több­sége csak dicsérettel kiemelendőnek ítélte e mű­vet, s nem egyszersmind jutalmazandónak. A birálók közül négyen említésre méltónak lárták még a „Katalin“ czímű ötfelvonásos tör­téneti szomorújátékot. Ennek meséje Bethlen Gábor halálával kezdődik, kinek orvosság­­ kö­zé álomport vegyít neje, Katalin, hogy az éjjel is nyugtalan beteg fejedelem fel ne fedezhesse a Katalin és Csáky közt kitűzött találkozót. A nő ezt Zorotin javaslatára teszi, ki az utolsó perc­ben sejteti vele, hogy az álompor méreg. Katalin megretten a gyilkosság eszméjétől, visz­­szavenné a méreg-álomport, de már késő, férje bevette, s rögtön meghalt reá. E jelenetnek a fe­­jedelem egy hű néma szolgája észrevétlen volt tanúja, s felfedezi a titkot Bethlen Istvánnak, ki e­lűnt a trónutódnak — az országgyűlés által vádolt Katalinnak — ezélzással szemére veti, s őt ezzel a trónról lemondásra bírja. Katalin, Csákytól kisérve, megy ki Erdélyből. Csáky eltaszította volt magától nejét, azon ürügy alatt, hogy ez Bethlen Istvánt szereti. E hitre Csákynak semmi oka sincs, mert neje, Éva, a forrón szerető, gyöngéd, s önmegadásában bol­dogtalan ai példaképe; azt pedig, hogy Bethlen István Csáky húgát,Lenkét szereti,mindketten be­vallották neki.Csáky gyűlöli nejét,s erre más ürü­gyet abban keres, hogy Éva gyermeket nem adott neki, voltaképen pedig azért gyűlöli, mert Ka­talint szereti, s vele Erdélyben a hatalompolczra vágyik. Katalin megbukván, csendéletre vágyik, s férjül kivánja Csákyt, de titjokban áll­­va, ki most az Erdélyből kivonulókat egy szorosnál várja, oly szándékkal, hogy férjének tudtul adván közelgő anyaságát, őt e czim­en magához visszatérítse. Katalin Csákynét tőrrel rohanja meg, de Csáky feltartja a gyilkos kezet; erre Katalin Csákytól követeli, hogy ölje meg nejét, s midőn ez vonakodik, a szándéktalan mérge­zést szándékos gyilkosságnak,s önmagát Bethlen Gábor gyilkosának vallja, részint annak meg­mutatására, hogy im­ ő ölt is Csáky kedvéért, részint erkölcsi kényszerül, hogy e vallomás tapuja, Csákyné, e helyről élve el ne mehessen. Csáky megborzad a gyilkos nőtől, e perezben érkezik Bethlen István, Katalin reá, mint „Éva bű lovagjára“ czélzást ejt, Csáky „hah ez meg­ölte őt“ szavakkal, mintegy a féltés boszujától indítva, megöli Évát, ki haldokolva mondja, hogy két élet hal meg vele- Csákyt hirtelen bánat szállja meg, s a fellépő Bethlen István az irga­lomdöfést kérőhöz igy szól: Én verni jöttem és eltiporva látlak — Megöljelek ? — Megölted tenmagad ! Ezzel vége a tragoediának. Ránk azonban azt a hatást szüli, hogy Bethlen Istv­n csalódott, mert Csáky nincs eltiporva, Csáky nem ölte meg önmagát. Ezzel a jellemmel ő, ki ma meggyil­kolta nejét, holnap már ismét képes Katalinnal élni világát, így utáljuk , de ha megölte volna Őt Bethlen, úgy — nem sajnálnák. Lehet-e aztán tragicai hős az, ki ily alternatívában leledzik ? És Csáky ilyennek van e drámában festve. Brutális viselete rögtön gyűlölt alakká teszi, lel­kében semmi küzdés, a kétség neje hűségében, csak mint a szerző által reá erőltetett motívum tűnik fel; határozottan rohan a bűn útján, s midőn egyszer pillanatra megtérne, akkor sem jó szántából , hanem Bethlentől űzve jó nejéhez; a szívtelen és gyáva embert most már megutáljuk, s végül nem talál­juk igazoltnak lelkében a rögtöni fordulatot, midőn az általa megölt Évától meghallva, hogy anya volt, reá rogy, kezét átkozza, s őt megölt üdvének nevezi. Egyszer szemére hányta ugyan, hogy gyermeke nincs, de gyűlöletének nem ez volt fő oka, mely most megbánóvá tenné. Ha a megelőző perezben valóban hűtlen­nek hitte Évát, í­gy az anyai állapot megtudása után is kétkedhetett volna; ha nem hitte, úgy nem ölhette meg. Katalin is mindjárt, mint gonosz nő lép fel, csak szavaiból látszik némi küzdés a női köte­lesség és szenvedély közt, de tetteiből nem, mert habár — mint mondja — csak visszauta­­sitás végett fogadja el a Csáky kérte találkozót, de — midőn a férjének beadandó álomport oly készséggel veszi át — ez bűnös szándékát tanú­sítja, mit a Csákynak írt levél is megerősít. Katalinnak szavakban kifejezett küzdelme tehát csak tettetés, s igy részvétünket nem költi fel, még akkor sem, midőn saját hibája őt az ön­kénytelen gyilkosságba sodorta; akkor sem, mi­dőn a trónról lemondani kényszerül; mikor pedig Csákyt készti, hogy nejétől váljék el, hi­tét tagadja meg, s ha ez nem bontja fel a há­zasságot, úgy ölje meg nejét — ekkor Katalin már valóságos szörnyetegként jelen meg. A tragoedia két főszereplője tehát perczig se von be saját érdekébe, perczig se kelt bennünk sorsa iránt részvétet, mely a küzdve elbukót kí­sérné. De ők nem is buknak el, s minden költői­­ igazságtétel daczára, az ártatlan Csákyné az ál­dozat, mig az rávaló cselszövő Zérolin, hőshöz méltó halállal, csatában esik el. Kitűnik ezekből, hogy a tragicai érdeknek e műben alig van nyoma, s hogy a cselekvénynek, mely nem a jellemek kényszerű kifolyása, vége épen nem kielégítő megoldás. E cselekvény, bár a figyelemnek folyvást függőben tartása nélkül, meglepetésekkel foly le, mi szinpadismeretre és ügyes scenirozásra mutat, s némi színi hatást látszik ígérni. És ez, a tiszta nyelvvel, s átalán véve hibátlan verseléssel kapcsolatban, volt az ok, mely a bírálókat e pályaműnek részletes­ megemlítésére indították, azon megjegyzéssel, hogy színpadrahozatala esetében is változtatni kellend szerzőjének mind némely, a külső moti­­vatióra vonatkozó jelenetei­, mind pedig egy pár, a próza porába leszálló, vagy a kor s a szerep­lők méltóságával ellenkező hangú dialogon. Ezenkívül a bírálók egyike megemlítendőnek tartá még a „Kupa“ cziml­ 5 felvonásos törté­neti szomorújátékot, melynek szerzője az ősi hit és eszmék társadalma mellett küzdő Kupát, s a szerelme és a keresztyénség vonzereje közt in­gadozó pogány Hannát meglehetősen jellemzi, az egyöntetű mesét elég ügyesen kezdte bonyo­lítani, de megoldani nem bírta, annyira, hogy a terv nélküli 5-dik felvonással a mű mintegy bevégzetlen maradt. Visszatérve még egyszer a pályázat fő ered­ményére, mely szerint három szavazat kettő el­len a Karácsonyi drámai jutalmat ez évben ki nem adandónak ítélte , — sok érdekkel tekint­hetünk az 1866 dik évi pályázat, s ezzel kap­csolatban azon kérdés megfejtése elébe: váljon az akkorra tekintélyessé növekedett jutalom nagysága elég ösztönző erővel bizand­ e arra, hogy rejlő vagy szunnyadó tehetségek felser­kentésével drámai irodalmunkat oly „haladást tanúsító“ művekkel gazdagítsa, min­t e pályá­zat feltételei kívánnak, s melyben, mint „önbe-, csülog is kitűnő műben“, a birálók egyhangú el­ismerése össze fog pontosulni ? KÜLFÖLD. A Schleswig holsteini ügy. — Kiésből írják, hogy ott a következő nyi­latkozatok forognak közkézen, mint a melyek a Rendsburgban időző delegált­ gyűlés elé lesznek terjesztendők elfogadás végett: 1-er. Négy hónapon át vonakodott a német szövetség VIII. Frigyes herczeget elismerni, mert azt néhány német fejedelem ellenezte. Minthogy a herczegségek jogai iránt többé sem­mi kétség nem merülhet fel , veszélyes min­den halogatás. 2 or. A herczegségek alig vár­ják, hogy az augustenburgi herczeg elfoglalja a herczegségek trónját. 3­ or. Schleswig-Holstein népe elvárja, hogy a két herczegség összes hi­vatalnokai, mihelyt az augustenburgi herczeg elfoglalta a trónt , rendelkezése alá helye­­zendik magukat, vagy oda fogják hagyni hiva­tali állomásaikat. 4­er. Schleswig-Holstein la­kossága az egész világnak kijelenti, hogy nem tagadhatja meg soha annyira jogérzetét és ter­mészetét, miszerint elálljon azon jogos kívána­tétól „szabadon Dániától, Vill. Frigyes uralko­dása alatt élni.“ — Soha nem fogad el békét — jog nélkül. *) Kérem hazai lapjaink t. szerkesztőségeit e rövid közleményem szives átvételére. Szt. Gy. **) A tisztelt lapszerkesztőségeket kérem alásson e rö­vid figyelmeztetés felvétele. Z i 1 a h y, am—B—wi»»innFM*nwT'iiiin in, r 11 mimxmimataa^míasaaaamm^

Next