Pesti Napló, 1864. május (15. évfolyam, 4263-4285. szám)

1864-05-26 / 4282. szám

110 - 4282 15. évi folyam Szerkesztési iroda : Fe­rencziek terek 7-dik szám, 1-scS emelet. E lap szellemi részét illeti! minden közlemény ]k iado­hiTfttftll Előfizetési feltételek : a szerkesztőséghez intézendő. . .... . „ • K­r­t.1­­, i, jz . Ferencziek terén, 7-dik szám, földszint. Vidékre, postán : Helyben, házhoz hordvm . Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pen*., kiadása körüli Félévre . . . . . 10 frt 60 kr o. é. fogadtatnak el. panaszok, hirdetmények) a kiadó-hivatalhoz intézendők. Évnegyedre • • * • °* 1864. Csütörtök, május 26 Hirdetmények dija : 7 hasábos petit-sor egyszeri hirdetésnél 7 nj kr. Bélyegdíj külön 30 nj kr. Magán vita 6 hasábos petit-sor 25 nj kr. Pest, május 25. 1864 (Fk) Valóban sajnáljuk, hogy nincs ke­zünknél azon kiáltvány szövege, melyet 111. Napóleon 1859-ben, Gential­an part­ra lépve, az olaszokhoz intézett. Emlé­kezetünkben tartottuk azonban annak egyik passusát, mely körülbelül igy szó­lott: ma, szabadságtok védelmére, a zász­lók alá hivtak, holnap egy független állam aabad polgárai lesztek. Önkénytelenül is megcsendültek fü­­linkben e szavak, midőn Couza fejedelem l­gujabb kiáltványában olvastuk e meg­szólítást: ma, politikai jogaitok gyakor­­ására hívlak fel, holnap békét, jó er­kölcsi és­ any­agi állapotokat fogok nek­tek adni. Ha e kiáltványt nem irta ugyan azon toll, melyből a genuai folyt, ez utóbbi legalább a szerző szeme előtt lebegett; a­irály ugyanaz, a fordulatok és hatás­ra számított apostrophák ugyanazok ; ugyanaz a szellem, mely az egész okmá­nyon végig ömlik. Oly apróságok, a­milyent az imént említettünk, első lendületet adnak az ol­vasó szellemének ama hasonlatosság fel­fedezésére, s minél közelebbről nézi mindazt, a­mit a román fejedelem cse­lekszik ; minél figyelmesebben hallgatja meg azt, a­mit ő fensége szól; annál kirí­vóbb színekben lépene eléje e hasonla­tosság, annál mélyebb gyökeret ver azon meggyőződés, hogy teljesen franczia su­gallat az, mely most Bukarestben az irányt adja; hogy franczia kapta az, melyre a legújabb octrogrozások verték. Olvasóink tudják, hogy sohasem ra­jongtunk azon „alkotmány“ mellett , amelylyel III. Napóleon a franczia nemze­tet boldogította, hogy a „felelős uralko­dó“ és a felelősség nélküli minisztérium, d­e automata szerepére kárhoztatott tör­­v­ényhozó testület, s a praefectusi önkény n­agyon távol van attól, a­mit mi valam­­­mely korszerű alkotmánytól kivánunk. Napóleon császár belpolitikai rendszerét semmi által nem hiszszük igazolható­­nak, kimenthetőnek pedig legfel­jebb­­ az által, hogy trónja még nincs eléggé megszilárdítva, és hogy — sít verna verbe — a szabadság felszabadí­tása magát az új dynastiát veszélyezhet­­vén, az önvédelem az, a­mi a franczia császárt oly politikára serkenti, melynek hiányait kétségenkívül ő maga is el­ismeri. De az alkotmány olyan, mint az étel; nincs olyan, melyről feltétlenül azt lehetne állítani, hogy az egészségre nézve üdvös ; a gyönge gyomornak egy kanál leves is megárthat, míg a bérezvidék la­kói még a mirenyt is megeszik, a­nélkül, hogy bele halnának­ Meglehet, hogy az a szabadság , mely nélkül a franczia n­emzet meg nem élhet, vagy legalább fel nem üdülhet, kifejlődésükben hátrama­radt népeknek megárthatna; meglehet, hogy azon álcrázott absolutismus, mely alatt a mai Francziaország nyög, másutt épen a legalkalmasabb kormány­rend­szernek bizonyuland. Romániában eddigelé csak a kiváltsá­gos osztályok vevén részt a politikai élet­ben, a misera contribuens plebs pedig dolgozásra és a hallgatásra lévén kár­hoztatva, ez utóbbinak természetével nem ismerkedhettünk meg annyira, hogy biz­tosan mondhatnók, a szabadság minő mértékét volna képes megbizni, s nem elég bő-e az ő számára azon öltöny, mely­ben a franczia nemzet megful. Nem szólunk, és nem is szólhatunk e szerint azon értékről, melylyel Couza fe­jedelem intézkedései, mint belpoliti­­k­a­i tények, bírnak, hanem igenis foglal­koznunk lehet és kell azon jelentőséggel, a­melyre e tények az európai politika szempontjából vergődhetnek. Ezen szempontból tekintve a dolgot, annak fő fontossága abban áll, hogy e pil­lanatban a két dunai fejdelemség összes hatalma a fejedelem ke­zében van öszpontosítva; hogy ő rendelkezhetik feltétlenül az egyesült Románia összes anyagi erejéről; hogy a párisi államcsíny képmásának tekinthető fellépése által, legalább egy időre, porba­­ ürített minden ellenkező elemet, és hogy Románia kénytelen azt tenni, a­mit Cou­za fejedelem akar. Azon külhatalmak, kik az ellenzék hatalmára, a pártok szétszak­­gatottságára, a belviszályok felbontó ere­jére számoltak , ezen szövetségesektől most meg vannak fosztva. Meddig fog ez tartani ? nem tudjuk, de jelenleg így áll a dolog: — ebben semmi tagadás nincsen! Ezek szerint Couza fejedelem lévén az egyetlen döntő tényező, minden attól függ: várjon ki adja neki az irányt, s miután nyilvános titok már most is, miszerint az irányt Franczia­ország adja , a kérdés veleje ab­ban áll: minő czélokra törekszik Fran­cziaország , Bukarestben? Egyik, minapi czikkünkben, azon néze­tet fejeztük ki, hogy a franczia politika ezen része főleg Oroszország, esetleg pedig azok ellen is van irány­ozva, a­kik a pétervári kabinettel e kérdés terén szö­vetkezni találnának. E véleményünk máig nem változott, s azon merészség, melylyel Couza fejedelem az új utón halad, azt mutatja, hogy Oroszország ellenállásától nemcsak nem fél, hanem azt még egyene­sen ki is hívja. A külpolitika szempontjából tekintve, a bukaresti dráma, minden valószínűség szerint, Orosz- és Francziaország közti — habár egyelőre talán csak erkölcsi — küzdelemmé fog fejlődni, oly küzde­lemmé, mely elől kitérni, úgy látszik, Oroszországnak sincs szándékában. Azt rebesgetik — e hírről felelősséget mi természetesen nem vállalunk — tehát azt rebesgetik, miszerint azon összeeskü­vésnek, mely Romániában az imént felfe­deztetett, szálai kifelé folytatódnak a ha­táron túlig, hogy az összeesküvésnek czélja fegyveres felkelés lett volna, mely a bessarábiai határ mellett vette volna kezdetét, s egyik külhatalomnak fegyve­res beavatkozásra adott volna alkalmat, nem ugyan a párisi szerződés, hanem az önvédelem, a saját terület biztosításának czíméből. E terv meghiúsult, de ha ezen első nyíl c­élját tévesztette, lesz a tegezben még második és harmadik is, s az első meg­hiúsult kísérletet majd mások fogják kö­vetni, melyek előbb-utóbb a kivánt ösz­­szeütközést megszülendik. Ausztria oly fontosnak tartja a buka­resti eseményeket, hogy Eder osztrák con­sul Bécsbe hivatott, s midőn e sorok nap­világot látnak, talán már ismét útban van Bukarest felé. Nem ismételjük azt, a­mit a fáma a consul úrnak adott utasítások tartalmá­ról mond, de ismételjük azt, a­mit már egy a­lkalommal tüzetesen fejtegettünk, hogy t. i. nem képzelhetjük, miszerint a Dunafejedelemségek ügyében Ausztria kezet foghatna — Oroszországgal! Bécsi dolgok.­ ­Az „Ostd.Post,“ mint mondja,hiteles forrás­ból értesül, hogy az erdélyi vasút ügye közel áll végleges megoldásához. A kormánynak a hitelintézettel folytatott alkuja kívánatosan halad előre, s már közelebbi napokra mindkét alkura félre nézve kielégítő megoldást lehet várni. (T. i. mindez az „Ostd. Post“-nak és egy­két laptársának kívánatos, s az eredményt is a maga szempontjából nézi kielégítőnek.) Mint a „Presse“ értesül, a magyarorszá­gi só­ üzletet, melyet eddig Taedesco, Gom­­perz, Epstein, Boschan stb. féle társaság veze­tett, a bécsi hitelintézet veszi által. Előbbiek sokat nyervén az üzleten, innen ma­gyarázzák a hitelintézeti papírok árfolyamának emelkedését. A „Presse“ írja : Azon kereskedelmi politi­kai alkudozás, melyet az ausztriai kormány Bécsben az odaküldött két bajor biztossal foly­tat, befejeztetéséhez közeledik, s amint halljuk, Ausztria és Bajorország közt e­g­y­e­t­é­r­t­é­s l­é­t­esül­t e tárgyban.En­­nek legelső következménye az lesz, hogy Ausz­tria és Bajorország közösen fognak egy jegy­­z­éket intézni a porosz kormányhoz, melyben ezt felszólítják, hogy Párisban közösen kívánjanak újabb alkudozást a porosz-franczia kereskedelmi szerződés módosítására nézve. Egyszersmind Bajorország a Münchenben közelebbről össze­ülendő értekezleten vámügyi szövetségeseit fel fogja szólítani a Bécsben létesült egyezéshez való j­árulása-Ezt hallja a „Presse“ az eljárás formáját il­letőleg. A­mi a dolog lényegét illeti, azon fon­tos újdonságot közli, hogy Ausztria a ne­vezett egyezésben lemondott 1862. július 10 -i javaslatáról, a női annyit tesz, hogy felhagyott azon tervvel, hogy a déli né­met államokkal külön vámszerződést kössön. De ép oly kevéssé hajlandó Ausztr­ia a vámszö­vetséggel teljesen egyesülni, hanem azon szer­ződési viszonyban akar maradni az összes vám­szövetséggel, melyet a februári szerződés léte­sített, s épen ennek lehetségessé tételére szólít­­tatnék fel Francziaország a poroszszal kötött szerződése módosítására.­­ Azonban Ausztria fenntartaná jogát a későbbi teljes egyesüléshez a vámszövetséggel. Az erdélyi nyelvtörvény megerősítése. Első Ferencz József, Istennek kegyelméből ausztriai Császár, Magyar, Cseh, Halics és Lo­­domér országok apostoli királya, úgy Lombar­dia, Velencze és Illyria Királya, Ausztria Fő- Herczege, Erdély Nagy-Fejedelme és Székelyek Grófja stb. stb. Kedvelt Erdély Nagyfejedelemségünk f. é. Szent-Jakab hó 1-jére Nagy Szeben városába meghívott képviselőinek adjuk ezennel tudtára . A három országos nyelvnek a közhivatalos közlekedésben­ használatát szabályzó törvény­­czikket, melyet Ti, kedvelt híveink, I.­­- Szent- Mihály hava 29-ről kelt legalázatosabb felter­­jesztéstekkel, teljhatalmú országgyűlési királyi biztosunk utján Élőnkbe terjesztettetek . Mi ezennel egész terjedelmében legkegyelmeseb­ben megerősítjük , egyszersmind felszólítunk Titeket, nedveit híveink, hogy ezen törvényczik­­ket az Általunk kibocsátott ideiglenes ország­gyűlési alapszabály 23-dik szakaszának meg­tartásával, a szokott módon, legfelsőbb szentesí­tésünk végett terjeszszétek fel. Kikhez egyébiránt császári, királyi és nagyfe­jedelmi kegyelmünk és kegyelmességünkkel ál­landóan hajlandók maradunk. Kelt birodalmi fő- és székvárosunkban, Bécs­ben, november hó 21-dik napját. Urunk ezer­nyolczszázhatvanharmadik, uralkodásunknak pe­dig tizenötödik évében. Ferencz Józ­sef, s. k. B. Reichen stein Ferencz s. k. Eő csász­ári királyi apostoli felségének saját parancsára . B. Friedenfcls Jceö s. k. Vidéki tudósítások. L­i­p­­­ó-S­z. M­i­k­l­ó­s, máj. 19. Hol szent aka­rat, minden felmerülő akadály mellett, testben valósul; hol­­tmes lelkü áldozat, buzgó hatni akarás, nem önző czélokra fordítja működését, de a közjó megállapítása felé vezeti fáradozá­sát — léleknagysággal legyőzve a korlátokat — ott a szellememelkedés jeleit látjuk. Megnyug­vással irom e szavakat, mert megyénk jobbjai­nál életet, szivet, áldozatkészséget látok. Szel­lemnagyság országokat emel, erkölcsöket növel, vétket irt. Lehet-e megnyugtatóbb érzés, mint ha testvéreknél rokonérzelmekkel találkozunk? Lehet-e édesebb díj, mint ha egy nemes czél felé való törekvésnél a sikert emberbarátság, fele­baráti szeretet egyelőre is biztosítja? Nem aka­rok buzdítani, nem dicsérni; az önmegelégedés dij, a jó példa buzdítás, s azt a tett mezején kell valósítani. — Köszönetet akarok mondani megyénk azon jeleseinek, kik nem kerülve fá­radságot, nem keresve a dicsvágy tömjénét, ne­­meslelküleg enyhítették szívvel lélekkel a sze­gények sorsát. A múlt évi szűk termés hazánk nemcsak alsó vidékeinek lakosait hozta az ínség leg­nyomasztóbb helyzetébe , hanem Liptó megye különben is szegény közönségét éveken át nehezen orvosolható ínségbe taszította. Különö­sen Szielnicz mezővárost érte a nyomor egész súlyával. Daczára az általános ínségnek, mely a tehetősbbeket is érte, megyénk jelesei eré­lyesen kezdenek oda működni. Hogy e szegé­nyek ne a koldusbot támaszára legyenek szo­rítva Ez ügyben bizottmány alakult, mely bizott­mány nem mulasztott időt, nem szalasztott el alkalmat az égető szükségeket fedezhetni. így kérte el a még 1861-dik évben megyénk lelkes hölgyei által a honvédsegélyző-egylet számára felajánlott női kézimunkákat, hogy ezeknek értékesítése által begyülendő összeg remény­ében, több száz mérő gabonának bevá­sárlása, s az illetők kezéhez juttatása által az indéget csillapíthassa. Így szól­ta fel honától több évekre elszakadt, most szüleinél időző hazánkfiát, Kern Gyula jeles zongoraművészt, hogy ugyan e czélra hangversenyt rendezzen. A nemeslelkű honfi nemcsak hogy működé­sét a legnagyobb készséggel felajánló, de is­mert tehetségével, daczára a nyomasztó körül­ményeknek nagy számmal megjelent, minden rendet és rangot képviselő­ közönségnek egy élvezetteljes napot szerzett, s a szegény szüköl­­ködöknek m­­egszülte könyvit emberbarátilag leszárította. Fogadja az előbbieknek köszönetét, az utób­biaknak áldását díjul. Közreműködtek mint szavazók: Spengel Berta k. a. és Joób Gyula úr. Hízelgés nélkül írhatom, hogy minden tekintetben méltán kiérdemelték azon állításomat, hogy a felföldön is ma­gyar van. Nem mulaszthatom el ez alkalommal megyénk kormánybiztosának legális magaviseletét fel­­említni, ki is nemcsak a bizottmány működését támogatva, a czél elérését részben biztosította, de a megyeház teremének a hangverseny ide­jére való átengedése és pénzbeli segélye által, a tiszta jövedelmet tetemesen gyarapította. Nőegylet is van alakulóban. Biztos jövőnek néz eb­be, mert hol a egyesült erő működik, ott, ha küzdve is, biztos eredményt reménylhetünk. Kubinyi Sándor: Zalamegye (Felső-Eörs),máj. 19. A haza hű, áldozatra kész fiainak Borából is­mét egy jeles, s minden szent ügyet lelkesen felkarolt férfiú dőlt ki: Vámosi Marocza Dá­niel, felső-eörsi közbirtokos, nyugalmazott tiszt­tartó, a veszprémi helv. hitv. egyházmegyének nyugalomra lépett segédgondnoka, több megyé­nek volt táblabirája, minden közhasznú ese­ménynek lelkes pártolója, sok jó ügynek zász­ló­vivője, f. hó 15-én, 71ya éves pályafutás után, bezárta küzdelem teljes — de emlékezetét örö­kítő szép tettekkel ékesített — önnön érdemei által kitűnt életét. Daczára elöhaladott éveinek, lelke folyvást ifjúi tűzzel lángolt minden szépért, jóért, nemes­ért és dicsőért, s az élet nem emelhetett fel oly szent oltárt, a melytől ő áldozatával elmaradott volna. Mint protestáns, lelkesen pártfogolta a pro­testáns közintézeteket; ő indítványozta, hogy a dunántúli helv. hitv.egyh.ker.főtanodája részére nyomda szereztessék, s e szép eszme megteste­­sítéséért ő tette le az első, jelentékeny áldoza­tot is. A pápai tanulóifjuság körében alakult szegénysorsú beteg tanulók gyógyítását esz­­közlő egylet pénztárának alapja megvetéséhez­­­­ és csakis ő járult áldozatával. A vesz­prémi helv. hilv. egyh. megye könyvtárának, a papi és tanítói özvegyeket segélyző pénztárnak megalapítása nagy részben az ő érdeme. A pá­pai főtanoda uj épülete felállításának költségei fedezéséhez r­ém kölcsönnel, hanem a szent czél oltárára letett jelentékeny áldozattal járult. — Ott látjuk őt a balatoni gőzhajózási eszme megtestesítői és pártfogói között; mint áldozó papot látjuk mindenütt, a hol mint protestáns­tól az egyház, mint honfitól a haza áldozatot igényelt. S nemcsak anyagilag áldozott, hanem erőteljes szellemének hatalmas működésével is támogatta a közü­gyeket. A megyék , az egyházvidék, egyházkerület gyűlésein mindig azon eszmék harczosai sorában láttuk őt küz­­­deni, a­mely eszmék az újkornak vezérlobogó­jára voltak fel­írva. A gyűléseken közhasznú indítványai, gyors felfogása, éles distinctiója, szigorú logikai következetessége által tűnt ki. Az eszméket — melyeknek megtestesülését óhajtotta — nemcsak szónoklataival, hanem az irodalmi téren is vélte ; küzdött a Balaton részletes lecsapolása ellen, küzdött egy gazda­sági tanintézetnek Pápán leendő felállításáért, s mert látta, hogy ez ügyben politikai téren tett indítványa félre­értetett, egyházi utón akarta szép eszméjét megtestesíteni, s még halálos ágyából is irt egy czikket ez ügyben a Prot. Egyh. és Iskolai Lapba. — Ifjabb korában irt egy hasznos gazdasági könyvet is, a falusi nép­iskolák számára, mely könyvet a dunántúli helv. hitv. egyb. kerület a népiskolák számára vezér­fonalul fogadott el, s melyet — minthogy már nem kapható, és sok oly hasznos gyakorlati is­mereteket tartalmaz, melyeket csak hosszas tapasztalás után lehet megszerezni — újra kel­lene nyomatni. Több lapnak volt munkatársa, s igy az irodam­ az, melyet anyagilag pártfogolt mindig — szellemileg is támogatta. Közhasz­­nubb, áldozatra készebb férfiút az üdvözültnél nem veszthetett vidékünk, s nagyítás nélkül írhatom, hogy vidékünkön aránylag alig tett le valaki oly sok és oly érdekes áldozatot a köz­ügy oltárára, mint é­v F. hó 18-án tétettek le porrészei a felső-eörsi helv. hitv. egyh. temető kertjében a végnyuga­lomra. A háznál Pap Gábor vörösberényi, a templomban Bott Lajos felső-eörsi,a sírnál Cson­ka Ferencz alsó-eörsi lelkész tartottak gyász­­beszédet. Az énekeket a Balaton-felvidéki dalár­da zengedette. — Zala, s főleg a szomszéd Vesz­­prém megyéből népes gyászkoszoru gyűlt össze az elhunyt utolsó tisztességtétele megadására,szi­vében mélyen átérzett fájdalommal, szemében a veszteség könyvijével. — A távozók áldást kér­nek a nyugvó porokra, s magukkal vitték a ki­dőlt jelesnek, a közügyek elesett bajnokának szent emlékezetét. r. 1. Ivanócz, május 22. Tisztelt szerkesztőség­­ Trencsinben, az állan­dó nyomor hazájában, alföldi szűkölködő test­véreink felsegélésére második színi előadás ren­­deztetett, mely folyó hó 16 án a fürdői színház­ban, női munkák kisorsolásával kapcsolatban, tartatott meg. A bejött jövedelmekről a kimutatást ide zárva, van szerencsénk megküldeni az első mellék­letben. A befolyt összeg, hatósági rendelet következ­tében, V­­­e­t­o­r i­s László megyei főispán úr ke­zeihez került, nekünk azonban a segélyezés meghatározása fennhagyatván, a második mel­lékletben azon ínséget szenvedő helyek neveit sietünk közölni, melyek közt feloszlatni óhajt­juk ezen jövedelmet. Hazafial tisztelettel kérvén a tisztelt szerkesz­tőséget, szíveskedjék ezen okmány­okát lehető leggyorsabban lapja hasábjain közzé tenni. Szerkesztő úr tisztelői: Kubicza Mária, Szilvay Mária. I. melléklet: Simon Franciska. Kimutatása a trencsinmegyei nők által rendezett sorsjáték és szini előadás tiszta jövedelmének: 1. 2500 sorsjegyért 30 krval, 750 ft. 2. Felmaradott női munkák eladásából 165 forint. 3. Adakozások 1 arany és 40 ft 70 kr. 4. Színházi jövedelem 4 arany és 490 ft. 5. A tánczrendezők ezen czélra átadtak 91 ft 20 krt. Összes bevétel: 5 arany és 1536 ft 90 kr. Kiadások: 1. Nyomtatványok 23 ft. 2. Színdarab leírása és folyamodási bélyegek 16 ft. 3. Színház és bazár ékitése és kivilágítása 50 ft 40 kr. 4. Postabér, éjjeli őrök és egyéb kiszolgálta­tások 18 ft 11 kr. 5. Nagy Jakab közreműködéséért ICO ft. 6. Táncztvem és kivilágítás, 22 ft 83 kr. 7. Simonfy László fürdőbiztos ur által beadott számla­­szerint, a használt zongoráért 16 ft 30 kr. Összes kiadás 246 ft 64 kr. Ezen kiadást, a fentebbi jövedelemből levon­ván, elosztandó : arany és 1290 ft 26 kr. II. melléklet. Azon helyek nevei, melyek az első mellékletben kimutatott tiszta jövedelemből felsegitendők. A hazafias hála jeléül azon gyöngéd ápolás­ért, melybe sebeiben fekvő Sz. K. honfitársunk T.-Sz.-Miklóson részesült : 1. Török-Szt-Miklósnak Hevesben 5 db arany és 400 ft. 2. Szolnoknak 200 ft. 3. Örkénynek Pesmegyében 200 fit. 4. A békési tótalku sztikör­ A mai szent ünnep miatt lapunk legközelebbi száma szombaton május 1­­0 jelenik meg. ködőknek 490 ft 26 kr. Összesen 5 db­­, 3 290 ft 26 kr. totzde^gi és kemk. tudósítások. P­e­s­t, május 25 kén. Hűvös, szélvészes idő. A nehezebb fajú búza tegnap is jól kelt és megtartá árait, de a selejtesebb egykét kraj­­cz­árral olcsódott. Eladatott 8000 m. különböző minőségű búza, melyből a fehér és tolnamegyei 83— 86 ftes 5 ft 20­­ Cokijával kelt. A lengyel­­országi rozs 3 ft 60 krjával kel fogyasztásra. Tengeri, árpa, zab, zavartalan üzlet mellett, ár­változás nélkül. A repete iránt a kedvező han­gulat kissé csökkent, de a tulajdonosok azért nem engednek tartott áraikból. Pest, május 21­. Az este és éjijei erős, viha­ros égi háború, igen heves záporral. — Ma szélvészes változó idő. A víz apadóban. A búza iránt a hangulat folyvást biztos, za­vartalan. Eladatait a bejegy­zés szerinti árakor körülbelől 8000 m. bácskai és fehérvármegyei. A rozs kissé hanyatlott,­­ az alsóbb rendű faj­nak ára néhány brral csökkent. A kukoricza középszerűen kelt, változatlan árak mellett. — A többi gabnanemekből semmi változás. Győr, máj. 11. A már nagy részt elfogyott gabnakészletek, valamint a küszöbön levő úr­­napi országos vásár miatt előrelátható volt, hogy a tegnapi hetivásár gyengén fog kiütni, s a cse­kély behozatal mellett az árak is 10—15 krral visszamentek. A mi vidékünkön a fagy az őszi vetéseknek áttolt, a tavasziak azonban a jó esők folytán magukhoz tértek. Az időjárás hű­vös. Behozatott: búza 840 m., rozs 373 m., árpa 140 na., zab 142 m., kukoricza 47 m., bab 22 m., köles 4 m., burgonya 156 zsák. A árak követke­zők : Egy auszt. m. tiszta b. 4­60—5 ft 55 kr, közönséges 4 ft 40—4 ft 50 kr, rozs 3 ft 55­— 75 kr, árpa 2 ft 80—3 ft, zab us 2 ft 45—55 kr, kukoricza 3 ft 80—4 ft, köles 4 ft— 4 ft 40 kr, széna, két lovas kocsi 16—18 ft, széna egy má­zsa 2 ft SC—3 ft, bor egy akó idei 6 ft—8 ft, mint liszt egy m. 9 ft t0kr, zsemle liszt egy m. 8 ft, kenyér liszt egy m. 7 ft, barna liszt egy mérő 5 ft 50 kr, zsúp 12 font 12 kr, bab 6 ft 60 — 7 ft, lurgonya zsákja 2 ft 40—3 ft 20 kr. N­agy-Kanizsa, máj. 18-án. A gabnake­­reskedelemben lényegesebb változások nem tör­téntek, az árak következőleg viszonyulnak : Bú­za 4 ft 50— 90 kr. Rozs 2 ft 90—3 ft. Árpa 2 ft 60—80 kr. Zab 2 ft 10 kr. Kukoricza 2 ft 90— 3 ft. Bor kérdés nélkül. A többi termények is csak gyéren kerestetnek. Hirdetmény. A magyarországi (ide értve a szerbvajdaság és temesi bánságbelieket is), úgy a horvát- és tótországi földteher mentesítési kötelezvények­hez j­ut szelvényivek kiadatása iránt. Az 18­64-dik évi november elsején a magyar­­országi (ide értve a temesieket is), a horvát- és tótországi földtehermentesítési kötelezvé­nyek mellé adott szelvények utólsója lejárván, annak szüksége áll be, hogy ezen kötelezvények uj szelvényivekkel láttassanak el. Ezen uj szelvényivek kiadatására nézve a ma­­gyar királyi, úgy a dalmát, horvát és tót kir. ud­vari kanczelláriák által egyetértőleg felállított következő határozatok létetnek közhitré: 1. A fentemlitett uj szelvények kiadatása 1864. nov. 2-án veszi kezdetét. 2. Szelvényivek a magyarországi (ide értve a temesieket is) ft. kötelezvényekhez nemcsak a budai ft. pénztárnál,­­ a horvát-tótországi kö­telezvényekhez pedig nemcsak a zágrábi ft. pénztárnál hanem Bécsben is a császári kirá­lyi államletéti pénztárnál, más koronaor­szágok­­ban pedig a föld teherment. alappénztáraknál, végre Magyarországban még Temesvárott a cs. kir. országos főpénztárnál, Pozsonyban, Sop­ronban, Kassán a cs. kir. országos fiókpénz­tárnál és Nagy-Váradon a cs. kir. gyűjtőpénz­­tárnál is vétethetnek fel. 3. Azon esetben, ha a fél magyarországi (ide értve a temesieket is) kötelezvényekhez tartozó szelvényivnek felvétele végett a budai rt. pénz­tárnál, horvát- tótországiakhoz tartozók felvétele végett pedig a zágrábi rt. alappénztárnál 1864. november 2-tól fogva jelentkezik, az eredeti kö­telezvények bemutatandók, s ha ezek a felszá­molási könyvek tartalmával megegyezőknek találtatnak és a szelvényivek kiszolgáltatása ellen nehézség nem fordul elő, a pénztár azokat bélyegmentes nevény mellett kiadandja, s azok kiszolgáltatását a kötelezvényeken feljegyzendi. A magyarországi (ide értve a temesieket is) kötelezvényekhez kiadott szelvényiv­ekről egyéb­iránt a vevények minden előbbi területre nézve külön állitandók ki. 4. Ha ellenben a fél a szelvényivek felvételét 1864. nov. 2-tól kezdve más koronaországbeli ft. alappénztárnál kívánja eszközölni, akkor a ft. kötelezvények eredetiben, az '/§ alatt foglalt minta szerint, három példányban szerkesztett jegyzék kíséretében azon pénztárnál adandók be, a­melynél a szelvények felvétetni kívántat­nak. Ezen pénztár a jegyzéket a kötelezvények­kel összehasonlitanája, s ha az rendén talál­­tatik, a kötelezvényeket a félnek visszaadandja, azután a szelvények átküldése iránt az illető ft. alappénztárt megkeresvén, a megérkezett szel­vényiveket a félnek az eredeti kötelezvények ismétt felmutatása, mindegyik ft. alap és mind­egyik előbbeni területre nézve külön kiállított bélyegmentes nyugta, úgy az átküldésért eső vitelbérnek megtérítése mellett — kiszolgálta­­tandja. Az átküldésért járó díj minden egyes külde­ménynél 15 ttkot tevő változatlan alapdijon kí­vül, az­ árszabály­os értékbeli vitelbér felével ha­­tároztatik. 5. Ha a fél a szelvény­­veket a cs. kir. állam­­letéti pénztárnál Bécsben (Singerstrasse, bank­épületben) kívánja felvenni, ebbeli szándé­kát annál, az eredeti kötelezvények előmutatása , az érintett minta szerint egy példányban szerkesztett jegyzék beadása mellett már 1864. jun. 1-től augustus végéig terjedő határidő alatt bejelentheti.

Next