Pesti Napló, 1865. január (16. évfolyam, 4463–4487. szám)

1865-01-14 / 4473. szám

mely Bécs minden templomai felett kiemelke­dik, s uralkodik­ a jó és kedves városon, mely­nek nemzetiségeit egymás után látta elmúlni, s tanúja volt dicsőségeknek. Mondják, két század volt szükséges ezen torony kiépítésére. Ausztria összes története érintkezik vele. Semmi épü­letnek nincs megadva az, hogy any­­nyi patriotikus bűbájjal bírjon, mint a templom. A templom azon egyedüli hely, melyben a nemzet minden osztályai gyü­lekeznek, mely nemcsak a nyilvános esemé­nyekre, hanem azon titkos gondolatok és benső érzésekre is emlékeztet, melyekkel egynémely alkalommal belsejébe léphettek az uralkodók és alattvalóik.“ Az ember természetében fekszik, s a tökélye­­­sedés egyik törvénye, hogy belső érzésünket külsőleg is érvényesítni szeretjük. Innen a tö­rekvés, lakhelyeinket, közházainkat, városain­kat minél csinosabb és szebbekké tenni, azokba minél több és nagyszerűbb nevezetességet össze­gyűjteni. Homér felett egykor hét város vetél­kedett, hogy magáénak mondhassa, s a nagy műveket, melyeket maguk alkotni nem tudtak, egész népek és nemzetek minden lehető áldo­zattal legalább megszerezni igyekeztek. Oly nemzet, mely az emberiség szellemi tárházának gyarapításához semmivel sem járult, melynek hazája mindabban szűkölködnék, mit az utazó, idegen hazákat látogatva, itt keresni szokott és találni remél, mely mit sem alkotott, mi a lel­ket felvillanyozza, a szivet meghatja, nagy esz­mét, vagy nagy érzéseket kelt, s egy ily nem­zet a polgárisodás történetében alig foglalhatna helyet, s még annyi érdeket sem keltene, mint a vadember, kinek legalább vadsága bir élet és lélektani fontossággal, s méltó reá, hogy a böl­csész által tanulmányoztassék. Ázsia fennsíkjai, melyeken a természet vadfia száguldoz, Arábia pusztái, melyeknek égő homoktengerét sodorja az orkán, képzelődésemre hatnak, lelkemet el­mélkedésbe merítik — egy keresztyén nép ha­zája, mely a polgárisodás titkaiba avattatott, s ennek semmi gyümölcsét nem termelte meg, csak szánakozást kelt. Az ős­erdő természeti dús növényzetét megbámuljuk,a szellemtelen és med­dő civilisatiot megvetjük. S az ország minden egyéb helyei felett kivált a főváros az, melyben a nemzet minden tekin­­tetbeni nagyságának feltűnnie, s benne mintegy gyupontban öszpontosulnia kell; mert a főváros, ha ugyan e nevet nemcsak viseli, hanem annak tettleg meg is felel, a nemzet szellemének mo­numentális viszfélye, összes történetének emlé­kekben örökített foglalatja A nemzetnek száza­dokon át épülő és folyvást nagyobbodó palotá­ja ez, melyben az történeti életét korról korra megjelöli, szerzett nagy kincseit elhelyezi, ékes­ségeit összegyűjti, hatalmának, vívmányainak, élményeinek, mindazon eszméknek, melyek keblét valaha lelkesedésre ragadták, mindazon tetteknek, melyek rá dicsőséget és fényt árasz­tottak, emlékeit felállítja és őrzi. Mindazon alkot­mányoknak tehát, melyeknek összege egy vá­rost képez, melyeknek itt főleg első rendben találtatniuk kell, egy fővárosban azon nagyság­ban, fény- és fenségben kell jelentkezniük, mely egy egész nemzet hatalma­ és méltóságának meg­felel, s ha egyes családoknak alapos okuk van, büszkéknek lenniök, őseik fénypalotáira s azok kincseire, kell hogy az erre való okot egy egész nemzet annál nagyobb mérvben találja fel az ő fővárosában, a mennyivel több az egész, egyes tagjai és családjainai. Reiseglivurr roma lyrai költője, H­o­r­á­c­z, csak a legtermészetesebb érzésnek adott kifejezést, midőn ezen világvá­ros százados ünnepélyére irt költeményében kér­leli a napot, hogy Rómánál nagyobbat ne láthas­son soha: „possis nihis urbe Roma visere majus.“ — Ha tehát valahol a hazá­ban, kétségtelenül a fővárosban kell legláthatób­ban feltűnnie azon igazságnak, hogy a nemzet anyagi előhaladása egyenlépést tart szellem­erkölcsi fejlődésével, s hogy a nemzet nem ha­nyagol el semmi nagyságot. Hogy őseink a nemzeti dicsőség ezen érzéké­vel, sőt öntudatával birtak, tanúsítják többi közt az Árpádok korszakában országszerte be­végzett nagyszerű épíkezések és alapítványok, melyek, a várakat és erődítvényeket kivéve, több­nyire templomok és zárdákból állottak ugyan, de épen azért az összes művészetre és kézmű­iparra is szükségképen kiterjeszkedtek. — Bi­zonyság rá Buda, mely a vegyes korszakban, főleg Mátyás király alatt, a szó teljes értelmé­ben az ország fővárosává fejlődött ki, mely a nemzet akkori európai hatalmát és dicsőségét, mint ezen világrész legszebb, leggazdagabb, leg­büszkébb városa — több egykorú irók legalább Európa fényének és ékességének nevezik — méltón jelképezte. A Renaissance szelleme egy­szerre szólalt meg Budán és Olaszországban. Ugyanazon mozgalmat, ugyanazon törekvése­ket, melyek akkor ez utóbbiban, az új korszak felavatásában tevékenyek voltak, mind megta­láljuk Mátyás városában. Mátyás alatt dicskör­ben ragyogott az egyház, hírnevessé lett a had­sereg, megszólamlottak a múzsák, virágzott a tudomány, művészet és ipar, s maga a létesített páratlan könyvtár, s a gondolat, Budán az ösz­­szes tudományt és művészetet egyetlen óriási egyetemben öszpontosítani, s azt Pesttel állandó márványhíd által összekötni, eléggé bizonyítja, hogy e fejedelem a nemzeti hivatás s a fővá­ros imént vázolt fogalmának tiszta öntudatával birt. Az akkoriban uralkodott műszlés­ és fényről tiszta fogalmat nyújt az esztergomi bazilikában még mindig épségben szemlélhető Bakáts-ká­­polna. Boguslaw de Hansisten lengyel író, miután Remete szent Pál szent Lőrinczről czimzett, s a budai hegyek közt, a szép juhász­­né táján állott kolostor-templomot megszemlélte, elragadtatását epigrammban fejezte ki, melyben annak művészetét, fényét, gazdagságát, minden eddig létezett műdicsőségek felett magasztalja. „Oly templom ez, úgymond, melyet az ephesusi Diana megirigyelne, minőt a crétaiak Jupiter­nek nem állítottak, mely Agrippa és Flavius oszlopain túltesz, s márvány és aranyban Mem­phis felett büszkélkedik. Boldogok Istennek népei, boldogok a tájak, szerencsés Buda, mely ily műnek birtokában lehet!“ — Ugyanezen kolostor-templomban létezett Remete Sz. Pál márványkoporsója is. D­­­e n­e­s, ezen szerzetbeli fráter-szobrász által annyi művészettel előállítva, hogy midőn a Mátyás udvarában tartózkodó tö­rök császári követnek ez megmutattaték, ez azon felkiáltásban törne ki, melyben egykor a bizáncziak sz. Zsófia építészének hódoltak: nem ember volt mestere, hanem az Isten! Mátyás művei világszerte csodálatot keltet­tek, s mictalentoma és ízlése annyira ismeretes volt, hogy maguk az olaszok, kivált a pápai kö­vetek, nem haboztak bevallani, miszerint nem csodálhatják eléggé ezen fejedelmet, ki korá­nak minden uralkodóit felülmúlja könyvtárá­nak igazán fejedelmi termei, nemcsak könyvek, hanem képek, szobrok, mennyiség, természet- és csillagászattani műszerek gyűjteményéül is szolgáltak.­­ A szobrok közt, melyek közül hármat maguk a törökök is méltónak ítéltek, hogy magukkal elvigyék, több elsőrangú mű ta­láltatott. Buda az ő számos palotaszert­ házai­val, kertei és villáival, magas tornyú templo­maival és zárdáival, s kivált a királyi vár temér­dek nagy építményei és toronycsoportozatai­­val, bár honnan nézted, jegyzi meg Oláh Mik­lós, tün­déri tekintetet nyújtott. A harezi dicsőség, művészet, tudomány köz­pontja csakhamar a kereskedés és ipar empo­­riumává is vált. Tanúság erre Cuspinian beszé­de, melyet a római birodalom fejedelmei és nagyjaihoz Buda elesése után tartott. „Bár lát­hatnátok, kiált fel, ti mindannyian, kik valaha Budán voltatok, honnan alattvalóitok az elesé­­get szokták volt Bajor , Svábország és a Raj­­namellék számára megszerezni, mennyire sül­­lyedett, mennyire jön eléktelenítve az egykor oly dicső fejedelmi város!“ Mily nagy és általános volt akkoriban a honi tudományosság iránti fogékonyság és vetélke­dés, annak legékesebben szóló példája azon tény, hogy egy budai egyszerű polgár, G­e­g­e­r Theobald volt az, ki 1483-ban Ágostában Thurócz krónikáját nyomtatásban közrebocsá­totta. Átalában az egész ország, mint valami gazdag szellemi élettár, rakva volt minden tájon nagyszerű basilikákkal, templomokkal, zárdák­kal, várakkal, kastélyokkal, melyeknek, fájda­lom ! ma már alig­ha csak emléke maradt fenn, s melyeknek habár csak romjai is állanának még : kedves hazánk, nem szorulnál reá, hogy ősi emlékek, festői romok, tört diadalivek, be­horpadt mausoleumok stb. tekintetében a kül­földről valamit, magát a Rajna vidéket sem véve ki, még megirigyeljél! „Lássa e műveket, kiált fel a ,Fragmen panis corvi" szerzője, a világ szeme, a nap, s csodálja a nemzetnek az Isten egyházai iránti ősi bőkezűségét, szerete­­tét, pietását; de tanulja meg az utóvilág is előd­jeinek példáját követni, s vegye lelkére, hogy csak is ezen ősi pietással és kegyelettel térend egykor vissza az apostoli ország régi szeren­cséje !“ (Vége köv.) Szombathely, január elején. Megyénkben egy, Szombathelyről kiadott nap­tár jelent meg, ennek béltartalma feletti bírála­­tot másnak engedve, jobb szerettük volna, ha helyette egy heti­lap lett volna megindítandó, már csak azért is, hogy megyénk közgazdászati, s kereskedelmi viszonyainak lett volna egy köz­lönye több megyék példájára. Tekintve azonban a czélt, melyből a naptár kiadatott, hogy a meg­maradandó tiszta haszon egy, a Szombathelyen rég tervezett színkör megépítésének alaptőké­jéül fog letétetni, dicsérettel kell emlékeznünk azokról, kiknek agyában a jó gondolat megszü­­lemlett, — mert bár a naptárbeli tiszta haszon kevés lesz, de annál nagyobb a jó példa követésre szolgáló inger, mi azáltal keltetni fog azokban, kik csak tettre várnak, hogy minden jóra k­é­­szen álló készségüknek vihessék tehetségükhöz mért áldozatfilléreit. — Mint értesülve vagyunk, nam­anyi rusop ö nerczegsége is fog kiadni az építendő színkörre, de nem naptárt, hanem nagy nevéhez mért pénzösszeget. Valóban, ő kegyel­­messége családi nagy nevének megörökítésére szép emléket emelne, ha a minden alkalom­mal tanúsított áldozatkészségét városunkban egy, a legszükségesebbnek ismert színkör meg­építésére is kiterjesztené. Városunkban a tánczvigalmakra nagyszerű előkészületek léteznek, többek közül megemlí­­tendőnek vélem: a pesti m. kir. egyetem jogász segélyző egyletének javára jan. 12-kén Bertha György és Széll Kálmán szép reményű ifjaink által a szarvasi vendéglő nagy teremében ren­dezendő tánczvigalmat, mely — hiszszü­k — már csak a kitűzött nemes czélért is fényes eredményű leend. Gazdászati viszonyainkat illetőleg , őszi ve­téseink silánysága és nem nyújt vérmes remé­nyeket a jövő évi jó termésre. A gabona piaczi árát a következőkben jegyezhetni fel: Búza 2 ft 50—3 ft 10 kr, rozs 1 ft 90 kr—2 ft 20 kr, ár­pa 1 ft 40 kr—1 ft 80 kr, zab 90 kr—1 ft. Silány termésünk s a termékek olcsó kelete okozta szükséget kisebb birtokosainkn­ál nagyon enyhíti a kezdettől fogva mindig teljes erélylyel folytatott sopron-kanizsai vasútvonal kiépítési munkálata, melyen a szorgalmas munkáske­zek, illő bérfizetés mellett, mindig kapnak foglal­kozást, s így kikerülhetik az érvénybe rántó kölcsönt, s nem kényszerülnek magukat uzso­rásoknak áldozatul dobni. Az érintett vasútvonalba esett térségek me­gyénkben — mint értesülve vagyok — mindenütt egyességileg sajátíttattak ki, kivéve Istóczy An­­talné asszonyság tagositott dömötöri szántóföld birtokából beleesett m. e. 1V. holdnyi térséget, melyért a község többi érdekelt birtokosaival tett egyesség alkalmával az illető földbeváltó bi­zottság által 2200 forint ajánlott beváltási ár az építtető társaság igazgató választmánya ál­tal jóvá nem hagyatván, az ármérséklés iránti később megkísértett egyesség pedig nem sikerülvén, múlt évi dec. 20—21. teljesített bí­rói becsű folytán a beváltási ár 1751 fiókban állapíttatott meg, mely beváltási összeg a megyei p. törvényszék, mint dologi bíróság által fog jóváhagyatni. Ép e pillanatban jött hozzám megyénk egyik főbirtokosa, ki egész levertséggel beszélte, miként a megyeház legfelsőbb emeletében el­helyezett telekkönyvi hivatalnál lévén, mire oda feljuthatott, szava is előállott. Már itt szabadjon egy és nem fontosság nélküli megjegyzést ten­nem : ha már jogéletünkbe befészkelt telek­könyvi intézmény naponkénti szükséggé vált, azt a birtokos, tőkepénzes, kereskedő, szóval mindenki használni kénytelen, — de különben is tulajdon, zálog és egyéb dologbani jogaink tárházát a telekkönyvek képezik, s igy egy­részről a kényelmesté odajuthatás, másrészről a nyilvánkönyvek az eshető tűzvésztők­ kellő megóvhatása, azok elhelyezése iránt komoly figyelmet igényel, igen kívánatos volna, hogy az könyvi hivatal az 1861-iki földszinti helyisé­gébe helyeztetnék vissza. Egy. Gazdasági tudósítás, Pest, jan. 13. Az idő derült és lágy; a hév­mérő 3 fokra emelkedett 0 felett. A gabnaüzletben tegnap is lanyha hangulat uralkodott, s egyáltalában nem tapasztaltatott semmi változás.­­ A szállítmányok is foly­vást csekélyek, de a keresletnek, mindamel­lett megfelelnek. Búzára nézve nem ta­pasztaltatott vásárlási kedv, s a forgalom nem ment többre mintegy 5000 mérő, legna­gyobb részt középminőségü termelvénynél, mely a tegnapi árakon adatott el. Egyéb gabnane­­müeknek nem volt forgalmuk, kivéve a kuko­­riczát, melyre nézve kereslet mutatkozik; ela­datott 2—3000 mérő; ára szilárdul. (Sz. H.) S­z e g e d, jan 7. Mai hetivásárunkra s valamennyi szemes terményből kevés szállítta­tott be, mi ugyan az óhitüek ünnepeinek is tu­lajdonitható. Jó minőségű tisztabuza leginkább Szabadkáról hozatott, mely egy itteni gabona­­kereskedő és molnár által gyorsan felvásárol­tatott. Tiszai és bánáti tisztabuza igen kevés volt látható, s ezekért szintén jobb árak fizet­tettek. Szabadkai tisztabuza egyremásra 2 ft 40 krön kelt, csekélyebb mennyiségű nehéz helybeli tisztabuzáért 2 ft 50—60 kr is fizettetett. Rozs­ból azon kevés, mi beszállittatott, 1 ft 40—42% krön kelt el pozsonyi mérőnként. — Árpa ke­vés volt, ára 95 krtól 1 forintig állt — Zab te­tejezve 1 ft 10—20 krön kelt. —Kukoricza va­lamivel drágábban kelt mint szerdán, s pozso­nyi mérőjét 1 ftjával vették. — Babért, mely még mindig keresett áruczikk, 4 ft 30 krt szí­vesen megadnak, de igen kevés áll rendelkezés­re. — Szalonna mázsája 25 fton kelt, s megle­hetős behozatal mellett, belfogyasztásra vásá­roltatott. (Z.-S.-Köz.) N­agy - K­a­n­izs­a, jan. 10. Jó utaink daczára is a szállítások csekélyek, és gabna áraink egyéb piaczhoz képest magasak. Búza 86 fontos 3.00—3.10 kr, rozs 2.00— 2.05, árpa 1.50—1.80., zab 1.10., kukoricza 1. 80—1.90., bab fehér 3.50., színes 2­75 kijával kél mérőnként. (F.-Vid.) U n­g­h­v­á­r, jan. 5. Mai heti vásá­runk igen gyér volt, a piaczi árak nem változ­tak. Pénz­hiány miatt kevés a vevő. Időjárá­sunk a legjobb, kemény tél, s elegendő hó. (F.-Vid.) K­a­s­sa, jan. 7. A mai heti vásár szokatlan csekély volt, az élet ára, főkép a bú­záé igen leszállt, egy köböl szép búzát 4 ft 60 krért is lehetett venni. Burgonya 1 ft 20 kr, paszuly 6 ft 30—40 kr. Időjárásunk tartós hi­deg, borult napok, néha hóval, még nem esett elég hó. Ma lágy idő. A pénzügyminisztérium hirdetménye. Az 1851. évi kölcsön, az átalakitási adósság, s az 1854. évi ezüst-kölcsön kötelezvényeinek beváltása iránt, az 1864-ki 14 hónapi pénzügyi időszakrai törlesztés végett (1863. novembertől 1864. december végéig.) Vonatkozással az 1863. dec. 26-ki hirdet­ményre, az alább kijelölt adósság­nemeknek az 1863 ki közigazgatási évre eszközlött beváltá­sára vonatkozólag, ezennel köztudomásra jutta­­tik, hogy az ezen adósságnemekre vonatkozólag vállalt kötelezettségek teljesítése végett, az 1864. közigazgatási évre s az 1864. év novem­ber s december hónapjaira, következő kötelez­­vényi őszietek váltattak be : 1) Az 1861. évi kölcsön állam adóssági köte­lezvényeiből, B. sorozat ft. az 1864. közigazgatási évre . . 322,500 1864. november- s decemberre ■ . 53,800 OHHICKtSU . OTOSOO 2) A kamat szelvények­ és sorsjátéki kölcsön­nyeremények átalakítása által keletkezett ál­lam­adósságból : ft. az 1864. közigazgatási évre . . . 569,600 1864. november- s decemberre . . 94,900 összesen : 664,500 3. Az 1854. évi ezüst kölcsön ál­lamadóssági kötelezvényeiből : ft az 1864. közigazgatási évre. . . 535,600 1864. november- s decemberre . . 89,200 összesen . 624,800 egészben . 1.665,600 Ezen kötelezvények a forgalomból kivéve maradnak, s megelőzött kihirdetés után törlesz­tetni fognak. Ide számítva az előbbi hirdetmény szerint, nyiltparancsszerű törlesztés végett már bevál­tott kötelezvényeket, e szerint most már a for­galomból kivétettek : 1) Az 1851. évi kölcsönből, még pedig A sorozatú kötelezvé­ ft nyekben ........................................... 8,597,800 B sorozatuakban . . 3,146,000 összesen . 11,743,800 2) Az átalakitási adósságból . 5,677,700 3) Az 1852. évi bank-valuta-köl­csönböl..........................................­,870,000 4) Az 1854. évi ezüst-kölcsönböl 4,336,100 összesen conv. pénzben: 22,627,600 Ezen ny­iltparancsszerüleg történt törlesztéseken kívül, a törlesztési pénzalap föloszlatásakor is : az 1862. az 1851. évi bank­évi kölcsön valuta-kör-A sorozatú csön­kötelezvényeiből ft. ft. törlesztetett . . 5,161,200 1,717,800 továbbá régibb köl­csönöknek az ál­lamadóssági pénz­tárnál beváltása ál­tal forgalomból ki­vétetett .... 276,974 603,935 úgy hogy ide szá­mítva a töb­bbi . 8,597,800 7,870,000 a nevezett kölcsö­nökből megszűnt . 14,035,974 10,191,735 Ezen okból ezen kölcsön nemekben, az 1864 i 14 hónapos pénzügyi időszakra semmi nyiltpa­rancsszerü törlesztés sem kivántatott. Bécs, jan. 4-kén 1865. A cs. k. pénzügyminisztériumtól. Különfélék. Pest, j­an. 13. — A budai dalárda következő felhívást tesz közzé: Felhívás a magyarországi dalár-egyletekhez! *) A múlt évi pécsi dalünnepen jelen volt 21 dalár-egylet határozat folytán az 1865-ki országos dalü­nnep aug. 20 án, sz. István király napján, Budán lenne megtar­tandó. Miután azonban a napi sajtó közlései *) Tisztelettel kéretnek a hazai lapok ezen értesítés felvételére, szerint a pesti zenede 25 éves fennállásának emlékére 1. évi május havában megtartandó ü­n­­nepélybeni részvétre, az országban létező zene és daláregyletek szinte fel fognának szállíttatni, és ennek folytán méltán kétségbe vonható, hogy a vidéki daláregyleteknek egy évben kétszeri megjelenésére a fővárosban csak némileg is bizton lehessen számítani, miután továbbá azon esetre, ha a pécsi határozat fenntartása a vidéki határ-egyletek által óhajtatnék (mi egyletünk­nek legnagyobb örömére szolgálna), a szüksé­ges előkészületek megtétele, a nm. magyar kir. helytartó-tanács engedélyének kieszközlése stb. hosszabb időt igényel, ugyanazért szives baráti bizalommal felkérjük a magyarországi összes dalegyleteket, miszerint az iránt, ha váljon a pécsi határozathoz ragaszkodva, az 1865-diki sz. István napján Budán megtartandó országos dalünnepre megjelenni készek-e ? legfeljebb február végéig nyilatkozni, és szándékukat ve­lünk („A budai dalárda­ igazgatóságának, Bu­dán, a várban, uri-utcza, 38. sz. a.“ czimzett le­vél által) közölni sziveskedjenek. Budán, 1865. január 12-kén. A budai dalárda. Pabst Rudolf, elnök. Madarassy Pál, egyleti jegyző. — Az aradi kereskedői iparos ifjak önképzőegylete ügyében, mint az „Arad“-ban olvassuk, az előleges közgyűlést e hó 8-kán megtartották. Az eszmét, a tervet min­denki korszerűnek találván, azt kivétel nélkül a legmelegebben pártolók és magukévá tevék,s a kereskedelmi testület jelen volt tagjai e derék testület nevében újra ígérték, hogy az egylet lé­tesü­lését minden erejükkel támogatni fogják. Kimondatott újra és világosan, hogy ezen egylet nem kaszinó-féle társulat akar lenni, hanem ön­képző kör, melyből tehát átalánvéve a játék is ki lesz zárva. Némi más kiegészítés után az alapszabályterv az eredeti fogalmazás szerint elfogadtatván, s a további teendőkkel, illetőleg a felsőbb engedély kieszközlésével az eddigi kez­­deményezők bízatván meg továbbra is, a gyű­lés azon egyhangú óhajtások között oszlott szét, vajha e szép czélú egylet mielőbb megkezdhet­né működését. A Bécsi lapok szerint Szemere Bertalan családját gyász érte volna. Illetékes helyen tett tudakozódásainkra e tárgyban semmi határozott tudósítást nem nyerhetvén, csak azon remé­nyünk kifejezésére szorítkozunk, hogy a gyász­­hir nem fog valósulni. — V­á­m b­é r­y, mint párisi sürgönyök jelen­tik, f. hó 11-én a franczia császárnál elfogadá­son volt. — A Mont Cenis hegy átfurási munkálatain múlt év folytán 1080 méternyire haladtak. Még nyolcz évi szakadatlan munka szükséges az óriási mű bevégzéséhez. — A magyar képzőművésze­­ti társulat ügye kedvező lendületet vett mindenfelé a hazában. — És — mint az alább közlött hirdetmény mutatja, tánczvigal­mat is rendeznek a társulat emelésére. — A lelkes Nyitrán f. hó 26-kén tervezett tánczviga­­lom rendezői következő hirdetést tettek közzé : „Tánczvigalmi hirdetés. A képzőmű­vészetnek honunkbani fejlesztését s ezen irány­ban már múlt évben alakult hazai társulatnak pártolását óhajtván előmozdítani, és anyagi érdekét emelni, bátorkodunk mi alulírottak a művészet minden kedvelő és hazafias czélokra áldozni kész honpolgárokat és honleányokat néz,sok­boljesen felkérni, miszerint az ugyan­ezen czélra az 1865-ik évi január 25-kén esti 9 órakor az „arany­darvas“-hoz czimzett szálloda nagy teremében tartandó tánczvrgalomban részt venni sziveskedjenek. Egyes belépti jegy 2 ft, családi jegy 4 ft o. o. Belépti jegyek Tesléry Ferencz és Láng Emilnél azon nap esti 8 óráig kaphatók. Önkénytes adakozások hálával fo­gadtatnak. Nyitrán, dec. 20-án 1864. Kaman­­házy Károly, Tesléry Ferencz, Láng Emil, vál­lalkozók.*) — Thaly Kálmán sokszor említet­t Bottyán János­ának egy buzgó olvasójának jegyzetei szerint ezen, 500 lapra terjedő nagy műben, fő­szereplő Bottyánon, Rákóczin és Bercsényin kí­vül a következő családok tagjai szerepelnek leginkább, mint történeti egyéniségek : Magyar részről : Eszterházy (Antal, Dániel), Forgách, Csáky, Andrássy, Károlyi, Pekry, Vay, Petró­­czy, Petényi, Heilenbach, De la Mothe, De la Riviere, Luzsenszky, Cziráky, Zay, S­enyei, Gyürky, Révay, Beleznay, Bez­­rédy, Bagossy, Balogh de Bér és Balogh de Galántha, Ottlik, Szluha, Ebeczky, Berthóty, Budai, Sándor de Sághfa, és Sándor de Szlavnicza, Babocsay, Pessenyey, Bonefossé, B°rbély, Ghyllányi, Sze­mere, Gyulay, Grassalkovich (János, a herczeg öregapja), Ocskay, Andreánszky, Deák, Csa­­jághy, Köröskényi, Somogyi, Esze, Bóné, Dúló, Nagy de Felső Bük, Nagy de Győr és Nagy de Zsámbok, Horváth de Palocsa, Horváth de Szent György, és Horváth de Pásztó, Helle­­pront, Bakacs, Cseplész, Kókay, Orosz de Csi­­cser, Sélley, Sötér, Nyúzó, Ordódy, Nagyszeghy, Krucsay, Palkovich, Fodor, Kiss és Ki­ss de Szeged, Szalay, Mikházy, Lóczy, Bornemissza, Mólé, Török de Telekes, Ilosvay, Beniczky, Thuróczy, Zana, Géczy, Goda, Gőcze, Pikó, Szabó de Hatvan, Somody, Szekeress, Ujkéry, Bottka de Széplak, Blasskovich, Benkő, Sze­­gedy de Mező Szeged, Gál, Szinay, Simándy, Dániel, Domokos, Kisfaludy, Réthey, Pőstyéni, Domahidy, Szabó de Zólyom, Lóczy, Szent- Pétery, Szent-Miklóssy, Mérey, Wollfart, Vajda, Winkler, Marsiczky és Marsovszky, Eckstein, Grajner, Kárándy, Bikk, Darvass, Bokross, Gul­­denfinger stb. stb. Császári részről : Eszter­házy (Pál hg., Ferencz, József gr.) Pálffy, Ná­­dasdy, Drasskovics, Keglevics, Heister, Stah­­remberg, Rabutin du Bussy, Schönborn, Croix, Viard, Virmond, Herbeville, Hochperg, Schaum­burg, Nehm, Herberstein, Ebergényi, Jellacsich, Cziginyi,Kreutz, Steinville, Glöckelsberg, Bruc­­kenthal, Kuchländer, Koháry, Cusani, Veteráni, Monticelli, Dufini, Schilling, Weitersheim, Lef­felholz, Hartleben, Neuburg, Schilling, Tollet, Schlick, Pfeffershoven, Sickingen, Miglio, Rit­­schau, Toppelstein stb. stb. — Kaposvárról írják a „Lloyd“nak, hogy a közelebbi napokban agyonlőtt rabló nem G­e­­lencsér, hanem a nem­­kevésbbé hirhedett Verbóczi. — h. Alkalmunk volt a pesti jóté­kony nőegylet ez idei sorsjátékának nyereménytárgyait méri. Bohus- Szőgyény Antónia asszonynál, mint az egyesü­let elnöknőjénél megtekinthetni, s azok mind gyakorlatias hasznuk, mind díszes és ízletes választékosságuk által egyaránt kellemes lát­ványt nyújtanak. Úgy értesültünk, hogy mit a jövő héten mind a sorsjegyek külön, mind a február 11-ki álarctos bálhozi belépti jegyekkel együtt az ismertebb kereskedésekben, műárus boltokban s az egyesület választmányi nőinél kaphatók. Belépti jegy és sorsjegy együtt a bál napjáig 1 ft 50 kr, a bál napján a pénztár­nál 2 ft. Ezen bál jegyei után már élénk tuda­kozódások történtek. — Gallmeier k. a. — mint a „Bécsi Hír­adó“ hallja — augustus végén egy magyar bir­tokossal házasságra lép. — Tömérdek maculatura hever a bé­csi államnyomda pinczéiben. A birodalmi tanács pénzügyi bizottmányának előadója jelenté, hogy nem kevesebb, mint 4000 m­á­z s a Bach féle törvény várja azon boldogabb időket, hogy on­nan világrajöjjön — mint maculatura. — A vízaknai sóbányákra vonatkozó minapi közleményünket, melyet a „Magyar Sajtó“ nyomán közlünk a „Korunk“ tudósítása nyo­mán oda kell módositnunk, hogy a nevezett só­bányák miveltetését ma is a kormány kezeli, csak az ottani fiscalitásokat tették eladóvá. — Károlyi Alajos gróf 150 frtot küldött újévi ajándékul Tót­ megyer szegényebb lakosai javára. *) Tisztelettel felkérjük a fővárosi és vidéki lapokat, e hirdetés átvételére. A rendezők. Nemzeti színház. Jan. 14-re van kitűzve : „F­aus­t.“ Nagy opera 5 felvonásban. — Távirati tudósítás a bécsi jan. 13-ról. 5°/C- metallic­­ues......................... Nemzeti kölcsön......................... Bankrészvény......................... Hitelintézet................................ Londoni váltók......................... Ezüst ...................................... Arany ............................... börzéről . 72. 60. . 80. 40. . 792... . 181. 40. . 114.90. . 114.50. . 5. 44. A Angolorság. Savannah bevétele igen mély, majdnem meg­rázó hatást tett Angliában, olyat, mely hi­hetőleg még az angol költségvetésben is érez­tetni fogja magát. — A „Times“ valószínűleg sejtette a mi történni fog, vagyis, képleg szólva, „látta az események közelgő előárnyait,é­s ez könnyen észrevehető ama kissé méltányosabb és udvariabb modorban, melylyel a vezérlap már darab idő óta az éjszaki hadakról, különösen pedig Sherman hadjáratáról szólni kezdett. A „Globe“, különben nem kevésbbé buzgó párt­­hive­télnek, azaz az unió felbomlásának, mint a „Times“. Sherman hadjáratának nagyon messzeható horderejét már régen felismerte, még akkor, mikor Sherman Atlantát bevette, s mi­dőn az amerikai tábornok november közepe kö­rül hidegen átgondolt tervének kiviteléhez fogott, s Hoodot és Atlantát háta megött hagyván, ed­zett vitézeivel merészen indult egyenesen Geor­gia szivének, a Déllel rokonszenvező lapok e majdnem vakmerő kalandban nem láttak egye­bet kétségbeesett kísérletnél Sherman részéről, magát és hadait egy tarthatlan állásból kisza­badítani , s melyek legkedvezőbben ítéltek róla, azt hitték, hogy ha Shermannak e hadjá­rata sikerül, ha szükség, nélkülözés és a lako­sok engesztelhetlen gyűlölete el nem pusztítják őt, legfeljebb egy második Anabasissal fogja gazdagítani a történelmet; csak a „Globe“nem szólt megvető hangon a merész kalandról, sőt illetőleg meglec­kézte a „Timest“, mikor emez vak gyűlöletében még a földleírásról is megfe­ledkezett. Most azonban a siker komolyabb szint ad a dolognak, s ha a „Herald“ és „Stan­dard“ folytonos dühöngéseit kiveszszük, az ösz­­szes londoni sajtó mérséklettel és méltánylattal nyilatkozik e rendkívüli hadjáratról. De Dél barátai közt a „M. Post“ az egyetlen, mely teljes mértékben elismeri Savannah bevételének fontosságát. A „Times,“ a­mint már megjegy­zik, méltányolva szól Sherman hadvezéri tehet­ségeiről, s elég nagylelkű hadjáratát még a „genialis“ czímmel is megtisztelni, de ezen elismeréshez annyi „de hátha“ van kötve, az ember majdnem azt hihetné, hogy Sherman voltakép semmit sem ért el- Az elfoglalt gyapo­tot szerinte oly jelentékeny összegért lehetne eladni, melyet a szövetségi pénztár mostani helyzetében bizonyosan nem tartana megveten­­dőnek, de a kérdés az, lehet-e a gyapotot tör­vényesen eladni, miután New­ Yorkban azt gya­nítják, hogy a gyapot európaiak tulajdona. „Minő előnyt fog Savannah leírása az éjszakiak­­nak adni — mond a Times — az még csak ezután fog kitűnni. Feltéve, hogy Sherman ál­lása Atlantában kétségbe esett volt, ez esetben egy tengerparti pont leírása és a hajóhaddal való szabad közlekedés világos nyereség­é rá nézve. Más részről a déliek veszteségét az a kö­rülmény enyhíti, hogy Savannah Pulaski erőd bevétele óta kevéssé használtatott kikötő gya­nánt. És még az is kisülhet, hogy Savannah bevételének sokkal csekélyebb jelentősége lesz a háború menetére nézve, mint Éjszakon gon­­ d — A hg. Esterházy-sorsje­­gyek utóbbi kisorsolásán még a következő 67 forintot nyerő számok huzattá­k: (Folytatás.) 125128 125198 125241 125308 125341 125342 125378 125428 125486 125492 125614 125617 125662 125682 125708 125724 125731 125869 125919 125979 125990 126009 126016 126117 126132 126252 126265 126357 126411 126470 126560 126656 126663 126670 126784 126881 126907 126958 126982 127007 127041 127082 127148 127222 127227 127238 127267 127421 127477 127481 127508 127643 127741 127783 127819 127889 127918 127950 127989 128005 128021 128156 128257 128300 128365 128391 128451 128504 128551 128568 128693 128729 128741 128810 128877 128958 128979 129026 129108 129124 129126 129132 129144 129181 129202 129308 129323 129385 129411 129423 129427 129529 129530 129833 129859 129904 129943 130020 130066 130089 130171 130183 130188 130230 130260 130277 130320 130324 130329 130417 130429 130615 130630 130643 130800 130819 130840 130896 130898 130954 131080 131103 131178 131252 131254 131269 131281 131352 131364 131416 131470 131547 131556 131614 131657 131671 131717 131721 131756 131786 131853 131940 131950 131957 131979 131988 132004 132014 132024 132049 132146 132185 132194 132224 132277 132284 (Folytatása következik.)

Next