Pesti Napló, 1865. január (16. évfolyam, 4463–4487. szám)

1865-01-26 / 4483. szám

21—4483. Szerkesztési iroda: Ferencziek tere 7. szám. 1. emelet. E lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérm­entetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Csütörtök, jan. 26. 1865. 16. évi folyam. Kiadó-hivatal: Ferencziek tere 7. szám földszint. A lap anyagi részét illető köz­lemények (előfizetési pénz, ki­adás körüli panaszok , hirdet­mények) a kiadó­hivatalhoz in­­tézendők.PESTI MPLC Előfizetési feltételek: Vidékre, postán , vagy helyben, házhoz hordva - Félévre . . 10 frt 50 kr. o. é. Évnegyedre . 5 frt 25 kr. o. é. Hirdetmények díja? 7 hasábos petitsor egyszeri hirde­tésnél 7 uj kr. Bélyegdíj külön 30 uj kr. Nyilt-tér : 5 hasábos petit-sor 25 uj kr. [ Pest.jjan.125.1865. Szemle. Végig tekintve a legújabb posta hirlap­­szállitmányán, igenis fedezünk fel moz­galmakat, melyek a haladás melletti ele­ven buzgóságot jelölik: találunk eszme­cserére, mely, az emberi jólét fejlesztését vitatva, lankadatlanul tör a szél felé, mely a kiküzdött józan szabadság biztos révé­ben igér teljesedést a reménynek, babért a kitartásnak ; ső­t látunk összetartó váll­­vetést kormány és parlament, közönség és sajtó közt, hogy a baj, mely a pénz­válságok gyakori megújulása által elsze­gényedési veszélyekkel fenyeget álla­mot és társadalmat, minél könnyebben tétethessék átmenetivé, és minél hamarább elenyészetté! De mindezen kellemesen ható jelene­tek csoportját egy sötét árnyék tartja fél­homályban, mely kedélyt és örömöt — kivált a farsangi életnek e két főkellékét — elhalványít, s a közel­jövő szép reményei­nek biztatásai iránt nem egy optimistát tesznek kétkedővé. Értjük a vitát, mely az egyházi és pol­gári hatalom közt a dec. 8-ki pápai le­vél folytán oly katholikus államokban fejlődött ki, melyekben a római curiához való viszonyokat régóta írott egyezmé­nyek szabályozzák, s melyek ennélfogva — ez újabb eseménynyel szemben is — járt után indulhatnának. A franczia kormány intézkedése isme­retes, valamint a magatartás, melyet a franczia episcopatus azzal szemben kö­vetni jónak tartott. Újabb hírek első rangban ugyanezen kérdést variálják Spanyolország, Portu­gália és Olaszországból. Victor Emanuel király kormá­nyának nem lévén írott, de tán szóbeli, vagy szokás által sem szentesített olyan egyezménye, mely az új olasz királyság egyházi viszonyait a szentszék irányában szabatosan körvonalazná — az intézkedő hatalomnak más vezetője nem lehetett, mint, az ország alkotmánya és törvényei. A mennyiben pedig a pápai tanok ezen tör­vényeknek nemcsak szellemével, de be­tűivel is ellenkezőknek találtattak , az illető miniszter köteleségszerűnek tar­totta, e tanok kihirdetését megtiltani, és kijelenteni, hogy a főpapok, kik ultramontán zelustól netán elragadtat­va, e tilalommal daczolnának, ellenökben a fennálló büntető törvények fognak alkalmaztatni. A miniszter ekként intézkedvén, köte­lességét teljesíté , de viszont a sajtó sem maradt hitelep feladatához, midőn e kor­mányi rendszabályt, mint félénket, szűk­keblűt, s a kor szabadelvű eszméivel ösz­­sze nem egyeztethetőt, megtámadja. Ki szabadságot emleget, ki ennek jóté­teményeiben akar részesülni, az ne ret­tegjen következéseitől sem. A szabadság nem lehet kiváltságlevél, mely csak a boldog választottakat tüntet­heti ki. Mindenkinek hozzáférhető tulaj­­donává kell annak lennie, akár fent, akár alant álljon, legyen állása polgári, vagy papi. Kinek kinek szabad cselekvés bizto­sítandó. Csak a törvény az, mely kivált­sággal bír megjutalmazni az érdemest, és megbüntetni, ki elég könnyelmű vagy vakmerő volt parancsain túl tenni magát. Szabadnak kell lenni az államnak és szabadnak az egyháznak, — s csak e ket­tőnek elkülönített és biztosi­ott szabad­ságából nőhet ki a harmadiké, vagyis — az egyén szabadsága, úgy, hogy rázkódások, viszontagságok erőtlenek le­gyenek lerombolására. Ez legújabb változata C­a­v­o­u­r gróf államegységi eszméjének, mely koron­ként megújul parlamentben, sajtóban, tár­sadalomban, de melynek valósulása csak azért is a mesze háttérben látszik, mert a másik egyezkedő fél — az egyház — el nem fogadhatja. Az egyháznak hierarchiája van, mely kiváltságos hagyományokon nyugszik. Elfogadva a liberalismus legújabb jelsza­vát, e hagyományokat kellene ékességei­től megfosztani, a koronát gyöngyeitől. Az egyház supra petram van építve, a sziklát pedig mozdulatlan, változatlan erőssége jellemzi. Azért a „szabad egyház a szabad államban“ még igen sokáig ma­radhat a franczia és olasz sajtó themája, mely felett nem egy journa­lista tarthat stylisticai gyakorlatot, routine fitogtatást, de — messze utánunk a nemzedék, mely a „szabad államban szabad egyházat“ üdvözölhet. Miként a turini, úgy járt el a madridi kabinet is. Isabella királynő kabinetje, az ál­lamtanács meghallgatása után, szintén oly határozatban állapodott meg, hogy a ko­rona praerogativáit védnie kell, s a­meny­nyiben a római tanok e kiváltságokat csorbítanák , azok kihirdetését gátolni szükséges. Különösnek tűnik fel, hogy Narvaez kabinetje, a legkatholikusabb ország kor­mánya — mint egy madridi lap írja — még e hó elején nem bírta, az encyclica hi­teles foglalatát. A szent­szék nem küldötte azt a reactiótól a szabadelvűséghez átpár­tolt kormánynak külön, egyenesen, ha­nem csak az érsekek és püspököknek, kik nem várva miniszteri meghatalmazást, az encyclicát többnyire kihirdetteték, így jártak el a toledói, a saragossai, a barcellonai, a vittoriai, a cosencai, a zamo­­rai, a pampelunai s a valladolidi püspökök. Természetes, hogy e túlbuzgóság visz­­szatetszett az államhatalom kezelőinél, s kellemetlen hatást okozott a főváros rend­szerető köreiben. Várható tehát, hogy a hatalom megtorló intézkedései következ­ni fognak. Portugália kormánya a kihirdetés ti­­lalmazásában az egyezmény s az ország alkotmánya szerint járt el. Szabad kihir­detni a vallásos részt, de a mennyiben a ki­rálynak nincs kedve római vasallá átvál­tozni, az erre czélzó tanoknak híveket szerezni tiltja. Minthogy szemlénket ezúttal kizárólag egyházi mozgalmak ecsetelése véve igény­be— már csak homogeneitásnál fogva is — befejezésül megemlítjük, hogy Couza fejedelem is adott ki egy rendeletet, mely­nek czélja az egyház rendezése. Ezen decretum a moldva-oláh orthodox egyházat — fegyelmi és szervezeti tekin­tetben — függetlenné teszi minden külső egyház eddig elismert tekintélyétől. E szerint mindazon kötelékek, melyek azt ez ideig a konstantinápolyi patriar­chátushoz köték, széttépettek. Nehogy azonban bárki is ezen intézkedésben vallási szakadást keressen , a decre­tum gumboskolott, hogy a dogmai egy­ség egy közönséges synodus közvetíté­sére tartassák fenn, mely a konstantiná­polyi ecumpenikus egyházzal érintkezés­ben leend. A synodus tagjait a clerus vá­lasztja, s ügyeit a metropolita és a laicu­­sok kezelik. Franczia lapok nagy horderőt látnak e fontos lépésben ; egy nemzeti egyház al­kotmánya az, melynek hasznossága iránt az oláh-moldva orthodox papság teljesen egyetért az intézkedő fejedelemmel. Kérdés azonban, minő hatással leend a görög egyházközségekben, s mily értel­met tulajdonít annak Oroszország, hol a tisztán vallásos ténynek is szívesen tu­lajdonítanak politikai gondolatot. Bécsi dolgok.­ ­ Vissza kell térnünk a régi „Presse“ egy közelebbi számára, melyben az irányczikk ör­vendetes haladásra mutat az elvkérdésekben. A „Presse“ a bureaucratia ellen­i önkormányzat mellett lép fel. Alkalmat talál erre a pénzügyi kérdésben, és különösen a kiadások és bevételek egyensúlyba hozásának most fennforgó kérdésében. A kor­mány, a pénzügyi bizottság felszólítása folytán, kényelmetlen alternatívába jött. Ha ugyanis szükségesnek tartja azon összegeket, melyeket először kivánt, a levonások csekélyek lehetnek, s nem tehetnek oly összeget, minőt a bizottság kiván ; ha pedig lehetőnek tartja annyit vonni le, a­mennyit a bizottság kiván, azon vádnak teszi ki magát, hogy a budget első felszámítá­sában nem tarta magát szorosan csak a nélkü­­lözhetlen kiadásokhoz. „Ezen zsákutczából — mond a „Pr.“ — csak egy mód van a kijuttatásra. El kell fogadni az államélet minden ágában a lehető legol­csóbb igazgatás behozatalát, az ö­n­k­o­r­­mányzat kifejlesztését, s a megfelelő bel­­igazgatási decentralisatiót.“ A „Presse“ óvást tevén, mintha decentrali­­satio alatt a foederalismust értené, arra is figyel­meztet, hogy a közelebbi válaszfeliratban a de­­centralisatio magvául szolgálható némely téte­lek vannak kimondva. „Csak ezen eszmék fonalán lehetséges — úgymond — a birodalom pénzügyi terheinek te­temesebb és maradandó megkönnyítése." — A községek hatáskörét ki lehet szélesíteni; — a törvénykezés szervezésében a békebíróságok jótékony, egyszerű és olcsó intézményének alap­ját lehetne venni; az adóreformban tekintet le­hetne az adószedés olcsóbb módjára stb. „A feladat megoldható, csak a kor­mány akarjon lemondani a bureau­cratia mindenhatóságáról, minden­tu­dóságáról és mindenütt jelen va­lóságáról.“ A közigazgatás és igazságszol­gáltatás reformja nem megoldhatlan feladat, a revisio alá kell venni a tartományi alkotmányo­kat, sőt alaptörvényeket, s átalakítni a községi törvényt. Csak az a fődolog, hogy a kormány álljon a reformmozgalom élére. Néhány hónapi munka annyira vihetné a dol­got, hogy már az 1866 iki budget az uj alapo­kon volna elkészíthető. A „Presse“ egy részben ezért is óhajtja, hogy az 1866-iki budget ne ke­rüljön a reichsratb elé a jelen ülésszak folytán.­­ Mindenesetre az uj organisatiók a budgettel kapcsolatban tárgyalandók. ” Az államminiszterium átirata a követek­­háza elnökéhez, 1865. jan. 2- ről így szól: „A császári kormány a pénzügyi bizottmány által hozott, s az elnökség által 1865. jan. 11-ről vele közlött határozatban azon óhajtást látja, az 1865-res államköltségvetés szükségleti téte­leinek alkotmányszerű megállapítására más után, mint a mely eddig követtetett, s nevezete­sen azon czélhoz jutni el, hogy a kiadások és bevételek közt lehető egyensúly állittassék helyre. „Ezen óhajban a pénzügyi bizottmány szán­dékai a kormány nézeteivel találkoznak, s csu­pán csak a helyes út megválasztásáról leend szó, mely egyetértésre vezethessen. Ő Felsége kormányára nézve első­sorban áll azon köteles­ség : a végrehajtás ama rendszabályait alkal­mazni, melyek az állam biztonságára és jólété­re elkerülhetlenek, s ehhez képest az erre szük­séges anyagi eszközöket igénybe venni. „De ezen kötelesség egyszersmind az áthág­hatatlan határt képezi, egy pénzkiadással össze­kötött intézkedés szükségének méltánylásánál, s a kormányzat ily tényei abbanhagyása vagy továbbhalasztása lehetőségének megítélésénél, melyek a budget számtételeiben találják kifeje­zésüket. Hogy teh­át megítélhető legyen, váljon a pénzügyi bizottmány által kijelölt után a táp­lált óhaj, s a kormány imént említett álláspont­jának megfelelő eredmény elérhető-e, a ho­zandó határozat horderejének megállapítása, s e végből több előző kérdésre a felelet szükséges, mely kérdések megoldása a pénzügyi bizott­­mánynyali tárgyalás folytán mindenesetre előbb eszközlendő, mielőtt a kormány azon helyzetbe jönne, megítélhetni, valjon a javaslat,t­at­án a bi­­scuituian­y szándékai s a kormány nézetei közt elérhető­k az egyetértés. „E czélra a kormány kész képviselőit a pénzügyi bizottmány ülésébe — egy, közösen meghatározandó napon kiküldeni.“ — Folyó hó 24-én a pénzügyi bizottság meg­­tartó ülését, melyre a miniszterek közül Schmer­ling, b. Mecséry, Plener, Lasser, b. Burger, dr. Hein és b. Kalchberg osztályfőnök jelentek meg. A hadügyminiszter meg nem jelenése fel­tűnt. A miniszterek részéről ezúttal a rendőrmi­­niszter volt a szóvivő. A „Morgen P.“ azt véli, hogy ezt kabinettagsági idősbségénél fogva tette mert hiszen az csak nem történhetik, hogy Schmerling ő exclja lemondott volna e szerepről. A kérdésre, minő lenne az összeg, melyet a bizottság a költségvetésből kihagyandónak vé­leményezne, é i­s k­z a indítványára adatott vá­lasz, t. i. 25 milliót. Ezen indítvány vita alá ke­rült, később szavaztak felette, s 17 szóval 10 el­lenében a javaslati reductio 25 millióban mon­datott ki. A minisztérium e kivonat teljesítése, vagy nem teljesítése iránt nem nyilatkozott, mert ez által a basis változván, a további lépé­sek iránt a miniszteri tanács megkérdezendő. A bizottsági ülés tehát eredmény nélkül osz­lott szét, a kormány tagjai egyébiránt ígéretet tevén, hogy ez ügyben minél előbb tanácskozni fognak, az ülés folytatása csütörtökre, jan. 26-ra halasztatott „Bécsi lapok szerint a kormány hajlandó lenne az ajánlott reductiót elfogadni, ha innét más esetekre következés nem vonatik, ha a bud­get két évre szavaztatik meg, s ha a reichsratb azonnal hozzá fog az adóreform tárgyalásához. E két utóbbi pont vagy feltétel elfogadására nincs kilátás. A „Grazer Tagesp.“ egy levelet közöl Zágráb­ból, mely azon gyanítást fejezi ki, hogy a ki­hirdetett báni conferentián az ellenzéknek nem igen lesz szerepe, mert csak igen kevesen mél­­tatják a meghivatásra, tudósító csak Mrazo­­v­i­c­s ügyvédet említi. Különben igen jó hatást tett az értekezlet haladéktalan összehívása­ után 1049 ft 1 kt, 2. Zsivora György, 200 ft után 1864. 10 ft, 3. Bezerédj Lajos 200 ft után 1864. 10 ft, 4. Báró Eötvös József 200 ft után 1864. 10 ft, 5. Gróf Dessewffy Emil 200 ft után 1863- 64 20 ft, 6. Gróf Festetics György 1000 ft után 1864 re 50 ft, 7. Ebner Ede 200 ft után 1864. 10 ft, 8. Ledniczky Mihály 200 ft után 1864. 10 ft, 9. Ráth Mór 200 ft után 1864. 10 ft, 10. Ullmann Adolf 200 ft után 1864. 10 ft, 11. B. Eötvös Dienes 200 ft után 1864-re 10 ft, 12. Emich Gusztáv 200 ft után 1864 re 10 ft, 13. Gorové István 300 ft után 1864-re 15 ft, 14. Heckenast Gusztáv 400 ft után 1864-re 20 ft, 18. Báró Kemény Zsigmond 200 ft után 1864-re 10 ft, 19. Kern Jakab örökösei 200 forint után 1864- re 10 ft, 20. Pesti nemzeti kör 200 ft után­­ 1864-re 10 ft, 21. Jókai Mór 200 ft után 1864-re­­ 10 ft, 22. Gróf Károlyi György 2000 ft után 1864-re 100 ft, 23. Ráth Károly 200 ft után 1864-re 10 ft, 24. Ullmann Bernát 200 ft után 1864. 10 ft, 25. Ullmann Izidor 200 forint után I 1864-re 10 forint, 26. Ullmann Sámuel 200­­ forint után 1864 re 10 forint, 27. Károlyi László­­ 200 ft után 1863—64 20 ft, 28. Pécs városa • 200 ft után 1863-ra 10 ft, 29. Fogarassy Já-­­­nos 200 ft után 1864 re 10 ft, 30. B. Puteány­­ József 200 ft után 1863—64 20 ft, 31. Értékes­­ papiros kamataiból 1864 109 ft 95 ft, 32. Ocskay Ignácz 200 ft, 1863—64 20 ft, 33. B. Podma­­niczky Frigyes 200 ft után 1864. 10 ft, 34. Gr. Forgách István 200 ft után 1863—64 20 ft, 35. Ghiczy Kálmán 200 ft után 1864 10 ft, 36. Ghi­­czy Ferencz hagyatéka 300 ft 1864 8 ft 42 ft, 37. Simonyi Antal 200 ft után 1864 10 ft, 38. Lónyay Menyhért 200 ft 1864 10 ft, 39. Gróf Batthyányi Lajosné 200 ft 1864 10 ft, 40. Ro­­honczy Béla 200 ft után 1863—64-re 20 ft, 41. Oszterhuber József 200 ft után 1863—64-re 20 ft, 42. Fröhlich Gusztáv 200 ft 1864 10 ft, 43. Debreczen városa 600 ft után 1863—64-re 60 ft, 44 Almásy Pál 400 ft 1864-re 20 ft, 45. B. Augusz Antal 200 ft után 1864-re 10 ft, 46. Aradi kaszinó 200 ft után 1865 10 ft, 47. Murá­nyi Ignácz 200 ft 1864-re 10 ft, 48.­­ Mező- I Vásárhely 200 ft 1864 re 10 ft, 49. Hőgyészy­­ Pál örökösei 200 ft 1864-re 10 ft, 50. Csapó­­ Vilmos 200 ft 1864 10 ft, 51. Ernuszt Kelemen J 200 ft 1864-re 10 ft, 52. Nagy-Bánya városa I 200 ft 1864-re 10 ft, 53. Gr. Széchenyi János I 200 ft 1863—64 20 ft, 54. Gr. Pejachewich Pál­­l­né 400 ft 1864 20 ft, 55. Greguss Ágoston 200 ft 1864 10 ft, 56. Patay József 200 ft után 1864 10 ft, 57. Szokoly Viktor 200 ft 1864 10 ft, 58. Szontagh Pál 200 ft, 1864 10 ft. 59. Degré Alajos 200 ft, 1864 re 10 ft. 60. Rosty Pál 200 ft, 1864-re 10 ft. 61. Ifj. gr. Pejachevics László 500 ft, 1865-re 25 ft. 62. Rimaszombath városa 400 ft, 1863—64-re 40 ft, 63. Gróf Batthyányi Géza 200 forint, 1864-re, 10 forint, 64. Joáno­vic­i 900 ft -janus 200 ft után 1864 10 ft, 66. Szeged városa 200 ft, 1863—64 15 ft, 67. Mázoly István 200 ft, 1864. 10 ft, 68. Gr. Széchenyi Gyula 200 ft, 1862—63—64-re 30 ft, 69. Lukács Mór 200 ft, 1864. 10 ft, 70. Laky Antal 200 ft, 1863—64 20 ft, 71. Bessenyei Ernő 200 ft, 1863—64 20 ft, 72. B. Révay Simon 200 ft, 1864 10 ft, 73. Pálffy János 200 ft, 1864. 10 ft. 74. Filberger Rezső 200 ft, 1864. 10 ft. 75. Roskoványi Bol­dizsár 200 ft, 186­4. 10 ft. 76. Visontai Kovách László 200 ft. 1864. 10 ft. Összesen 2252 ft 38 krajczár. Évdijakból: 1. Abonyi Lajos 1864 1862— 63—64-re 36 ft. 2­ Ács Károly 1864. 12 ft. 3. Morócz István 1864. 12 ft. 4. Matolay Gyula 1864. 12 ft. 5. Purgstaller József 1864. 12 ft. 6. Steiner Ármin 1864.12 ft. 7. Szegffy Mór 1864. 12 ft. 8. Szegffyné, Kanya Emilia 1864. 12 ft. 9 Török István 1864. 12 ft. 10. Pesti nö­vendék papság 1864. 12 ft. 11. Lévay Henrik 1864. 12 ft. 12. Tóth Lörincz 1864. 12 ft. 13. Szeniczey Ferencz 1864. 12 ft. 14. Szeniczey Ödön 1864. 12 ft. 15. Gróf Batthyányi Lászlóné 1863— 64. 24 ft. 16. Csengery Antal 1864. 12 ft. 17. Gulyacsy Károly 1864. 12 ft. 18. Szegszárdi takarékpénztár 1864. 12 ft. 19. Lu­­kácsy István 1864. 12 ft. 20. Kornis Róza 1864. 12 ft. 21. Somossy Ignácz 1863—64. 18 ft. 22. B. Mednyánszky Dienes 1864. 12 ft. 23. Bérczy Károly 1864. 12 ft. 24. Simonyi Antal 1864. 12 ft. 25. Garán Dániel 1864. 12 ft. 26. Kosztka János 1863—64. 18 ft. 27. Magyar-Óvár városa 1864. 12 ft. 28. Prodánovics Dániel 1863—64. 24 forint. 29. Lelkes András 1864-re 12 forint. 30. Ajtai Sámuel 1864 12 ft. 31. Heinrich Aloy­­sa 1863—64 24 ft. 32. Poor Imre 1864 12 ft, 33. Prugberger József 1863—64. 24 ft, 34. Gön­­döcs Benedek 1864. 12 ft, 35. Peregrini Elek 1863—64. 24 ft, 36. Zorn Vilmos 1864. 12 ft, 37. Zalavári apátság két tagsági díj 1863—64. 48 ft, 38. Gyurikovics Mátyás 1863—64. 24 ft, 39. Petkó János 1863—4—5—6—7 évekre 60 ft, 40. Rimaszombati kaszinó 1864. 12 ft, 41. Arany János 1864. 12 ft, 42. Blahunka Ferencz 1864. 12 ft, 43. Németh Samu 1864. 12 ft, 44. Egy névtelen 1864. 12 ft, 45. Weninger Vincze 1864. 12 ft, 46. Ullmann Károly 1864. 12 ft, 47. Bohunka Péter 1864. 12 ft, 48. Gyurikovics Péter 1864. 12 ft, 49. Faludi József (volt Filber­­berger) 1864. 12 ft, 50. Moró István 1864. 12 ft, 51. Zelenay Károly 1864. 12 ft, 52. Reviczky István 1863—64. 24 forint. — Összesen 828 forint. Segélyadományokból Scherzenlech­­ner Sebestyén Mexicóból 5 ft. Ideiglenes kiadásokra tett visz­­szafizetésekből 202 ft 50 kr. Összesen 4537 ft 88 kr. Kelt, Pesten dec. 34. 1864. Szathmáry Lajos, pénztárnok. Midőn e pénztárnoki jelentés közzé tétetik, egyszersmind egész tisztelettel kéretnek mind azok, kik a kamat vagy évdij befizetésére hát­ralékban vannak, szíveskedjenek azt mielőbb Szathmáry Lajos pénztárnok úrhoz (Sándor­ ut­­cza 16. sz.) beküldeni. Pest, jan. 15. 1865. Gyulai Pál, ideigl. titkár. A magyar irók segélyegylete. (Vége.) m. Kimutatása a magyar irók segélyegylete pénztárába az 1864-ik év IV-ik negyedé­ben történt befizetéseknek. Alapítványi tőkékből. 1. Özvegy Be­­zerédj Istvánné második alapítványa két darab 5—500 ftos úrbéri kötvényben 1050 ft. 2. Szon­­tagh Sámuel készpénzben 200 ft. Összesen 1250 forint. 1. Alapítványi tőke kamataiból. 1. A takarékpénztárban fekvő alapítványi tőkék k­ülönfélék. Pest, jan 25. — A „Sürgöny“ Írja: Az 1850. és 1855. évi szabályrendeletek értelemében magán-tanulók felvétele és érvényes vizsgálat alá bocsátása, a magy. kir. helytartótanács előleges engedélye mellett csak az álladalmi jogakadémiákat illeti meg ; ennélfogva — mint halljuk — egy leg­újabban kibocsátott kegyelmes­­, udvari rende­let akként intézkedett, hogy e kedvezmény az említett jogintézetekre is kiterjesztessék, vilá­gosan kiköttetvén azonban, hogy azok mindazon követelményeknek, melyek a fennálló szabá­lyoknál fogva az álladalmi jogakadémiáktól megkívántainak, tökéletesen megfeleljenek.­­ Egyébiránt e rendelet szerint a magántanulók ugyanazon módon tartoznak vizsgálatot tenni, mint a nyilvános tanulók; vizsgálati díjak sem a nyilván, sem a magántanulóktól nem járnak, s a magántanulóknak semmi szín alatt meg nem engedtetik, hogy a vizsgálatokat rövidebb idő alatt tegyék le, mint a nyilvános tanulók.“­­ Tegnap, mint Pál fordulása napján, szív­­emelő ünnepélylyel tisztelte meg a helybeli re­form­­főiskola ifjúsága Török Pál superinten­­denst. A gymnasiális osztályok s a theologiai szak növendékei osztályonként külön-külön kül­döttséggel Üdvözlék a köztiszteletben álló főpa­pot. Megjelent ezenkívül az egyetemi dalárda is, s éji dallal Üdvözlé, mely megtiszteltetésért Török meghatott és megható lelkesült szavakban mondott köszönetet. Belől a superintendensi lak szintén nagyszámú üdvözlőt ölelt magába kö­zelebbi viszonyban álló tisztelői és barátai kö­réből. A pohárköszöntések nem hiányoztak. A sok jeles közül kiemeljük azt, mely a derék fő­papot, mint a ref. főiskola előteremtőjét élteté, ki valóban csodával határosan, ezrekre menő építkezést és oly főiskolát állított elő, melyben 27 tanár működik, s ezt úgy szólva semmiből. Nemcsak a főváros, hanem a vidék is nagy számmal volt képviselve a kedélyes estélyén. — A magyar gazdasszonyok egyletének sors­húzása a nemzeti színházban lesz, mártius 1 én, az előadás végeztével. Mint halljuk, ez alkalom­mal minden színházi látogató egy sorsjegyet kap belépti jegye melléklettül. — Legújabb rendelet folytán az orosz kor­mány által átadott osztrák alattvalókat, kik a lengyel felkelésben részt vettek, nem fogják haditörvényszék elébe állítni, hanem az illető szülőföldi hatóságnak adatnak át. — Napoleon „Julius Caesarjából az első correctura ivek Bécsből, Gerold nyomdájából, már elküldettek Párisba, a császári szerzőhöz. A munka előszóval kezdődik, ezt Róma kelet­kezésének története követi, reflexiókkal a mai viszonyokra. A királyok története igen rövid, gyalva. Tudva van, hogy az egész mű három kötetben jelen meg, egy-egy kötet 20 ívnyi. Ed­dig a megjelenés Páris- és Bécsben febr. 28-di­­kára van kitűzve. — „Cussons les vitres“ czíme egy új pamfletnek, melyet valami Amouroux bo­csátott a világba. Nem egyéb, mint egy kő- és kavicsgyűjtemény, melylyel a szerző mindazok ablakait behajigá­ja, kik azt az encyclica tisztele­tére ki nem világítják. Különösen hevesen, sőt gyalázatosan lép fel szerző a hírlapirodalom és hírlapírók ellen A collegáinak­ szánt fejezet bárdolatlansága és szemtelensége mindent fe­lülmúl, a mi még eddig e nemben íratott. Végül van egy sereg jóslat Nostradamustól, s más szent és nem szent csillagászoktól, melyek mind az Antikrisztus és Babylon város elpusztulását, s végre a katholikus egyház diadalát hirdetik. Amouroux páratlan szemtelenséggel a szent atyának ajánlotta művét. — Honunk ismét elvesztette egyikét leghűbb fiainak. Kapos Mérei, Mérey József, Somogyme­­gyének 1849-ik évig és 1861 ik évben általáno­san tisztelt első alispánja Pécsett, a­hova 1861. után csendes magányba visszavonult, 71 éves ko­rában f. h. 19-én szélhű­dés következtében hunyt el. A közelgő végperczek felett távirda utján értesített Falu­, Fehér- és Somogymegyében szer­te lakó fiai és veje, siettek a gyermeki tiszte­lettel kegyelt apa ágya körül seregleni, kinek azonban csak haldokló ajkait, és egyike már ha­lál árnyalta homlokát illethették utolsó búcsú csókjukkal. A családi szomorú jelentés következőleg hang­zik : Kaposmérei Mérey Józsefné, szülei. Ri­­nya-Ujlaki Lada Josefa, saját, úgy gyermekei és unokái, u. m. Mérey Miklós, ennek neje Kiss Zsuzsánna, és gyermekeik Álmos és Sarolta; Mé­­rey Ignácz, nyugalmazott cs. k. huszár százé­des; Mérey Kristóf, ennek neje Vörös Johanna, gyermekük Emánuel; Mérey Gyula és neje Zá­bori Zaborszky Ilona ; Mérey Emilia, férjezett Keselleökeös­k. Majthényi Istvánné és gyerm­e­keik Ir­ma, Andor és Bélé; végre Mérey Ida, férjezett felső Péri Péry Sándorné és gyerme­keik Ilona, Margit és Magdolna nevében elke­seredett szívvel jelenti felejthetetlen férjének, illetőleg atyjuk és nagyatyjuknak Kaposmé­rei Mérey Józsefnek, tekintetes Somogy­m­egye sok éveken át volt alispánjának élte het­­venegyedik, boldog házasságuknak negyven­­nyolczadik évében folyó hó 19-én reggeli fél tíz órakor szélhüdés következtében történt gyászos kimultát. A boldogulnak halt tetemei e f. hó 21-én délutáni négy órakor fognak szab. kir. Pécs városa sirkertjében örök nyugalomra té­tetni. Az engesztelő sz. mise áldozatok Pécsett f. hó 21-én d. e. 10 órakor a székesegyházban, és Somogymegyében Szentbenedeken f. hó 25. fognak a Mindenhatónak bemutattatni. Béke hamvainak ! — Proudhon végnapjairól részleteket kö­zölnek a franczia lapok. Az utolsó napokban, írja a „La Presse“ — végrendeletét meg akarta írni, de ereje nem volt rá, oda hiva tehát 14 éves nagyobbik leányát, s annak monda tolla alá ren­delkezéseit. Ezek egyike műveinek­ új kiadása vala, melyet néhány barátjára bízott. Halálos betegsége kezdetén egy nagy röpirat kijavítá­sán dolgozott, mely a jelenlegi politikát tár­gyalja. Midőn a lelkész megjelent a haldokló­nál, ez nem bocsátá maga elébe a „kötelességét

Next