Pesti Napló, 1865. január (16. évfolyam, 4463–4487. szám)
1865-01-26 / 4483. szám
21—4483. Szerkesztési iroda: Ferencziek tere 7. szám. 1. emelet. E lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Csütörtök, jan. 26. 1865. 16. évi folyam. Kiadó-hivatal: Ferencziek tere 7. szám földszint. A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz, kiadás körüli panaszok , hirdetmények) a kiadóhivatalhoz intézendők.PESTI MPLC Előfizetési feltételek: Vidékre, postán , vagy helyben, házhoz hordva - Félévre . . 10 frt 50 kr. o. é. Évnegyedre . 5 frt 25 kr. o. é. Hirdetmények díja? 7 hasábos petitsor egyszeri hirdetésnél 7 uj kr. Bélyegdíj külön 30 uj kr. Nyilt-tér : 5 hasábos petit-sor 25 uj kr. [ Pest.jjan.125.1865. Szemle. Végig tekintve a legújabb posta hirlapszállitmányán, igenis fedezünk fel mozgalmakat, melyek a haladás melletti eleven buzgóságot jelölik: találunk eszmecserére, mely, az emberi jólét fejlesztését vitatva, lankadatlanul tör a szél felé, mely a kiküzdött józan szabadság biztos révében igér teljesedést a reménynek, babért a kitartásnak ; sőt látunk összetartó vállvetést kormány és parlament, közönség és sajtó közt, hogy a baj, mely a pénzválságok gyakori megújulása által elszegényedési veszélyekkel fenyeget államot és társadalmat, minél könnyebben tétethessék átmenetivé, és minél hamarább elenyészetté! De mindezen kellemesen ható jelenetek csoportját egy sötét árnyék tartja félhomályban, mely kedélyt és örömöt — kivált a farsangi életnek e két főkellékét — elhalványít, s a közeljövő szép reményeinek biztatásai iránt nem egy optimistát tesznek kétkedővé. Értjük a vitát, mely az egyházi és polgári hatalom közt a dec. 8-ki pápai levél folytán oly katholikus államokban fejlődött ki, melyekben a római curiához való viszonyokat régóta írott egyezmények szabályozzák, s melyek ennélfogva — ez újabb eseménynyel szemben is — járt után indulhatnának. A franczia kormány intézkedése ismeretes, valamint a magatartás, melyet a franczia episcopatus azzal szemben követni jónak tartott. Újabb hírek első rangban ugyanezen kérdést variálják Spanyolország, Portugália és Olaszországból. Victor Emanuel király kormányának nem lévén írott, de tán szóbeli, vagy szokás által sem szentesített olyan egyezménye, mely az új olasz királyság egyházi viszonyait a szentszék irányában szabatosan körvonalazná — az intézkedő hatalomnak más vezetője nem lehetett, mint, az ország alkotmánya és törvényei. A mennyiben pedig a pápai tanok ezen törvényeknek nemcsak szellemével, de betűivel is ellenkezőknek találtattak , az illető miniszter köteleségszerűnek tartotta, e tanok kihirdetését megtiltani, és kijelenteni, hogy a főpapok, kik ultramontán zelustól netán elragadtatva, e tilalommal daczolnának, ellenökben a fennálló büntető törvények fognak alkalmaztatni. A miniszter ekként intézkedvén, kötelességét teljesíté , de viszont a sajtó sem maradt hitelep feladatához, midőn e kormányi rendszabályt, mint félénket, szűkkeblűt, s a kor szabadelvű eszméivel öszsze nem egyeztethetőt, megtámadja. Ki szabadságot emleget, ki ennek jótéteményeiben akar részesülni, az ne rettegjen következéseitől sem. A szabadság nem lehet kiváltságlevél, mely csak a boldog választottakat tüntetheti ki. Mindenkinek hozzáférhető tulajdonává kell annak lennie, akár fent, akár alant álljon, legyen állása polgári, vagy papi. Kinek kinek szabad cselekvés biztosítandó. Csak a törvény az, mely kiváltsággal bír megjutalmazni az érdemest, és megbüntetni, ki elég könnyelmű vagy vakmerő volt parancsain túl tenni magát. Szabadnak kell lenni az államnak és szabadnak az egyháznak, — s csak e kettőnek elkülönített és biztosiott szabadságából nőhet ki a harmadiké, vagyis — az egyén szabadsága, úgy, hogy rázkódások, viszontagságok erőtlenek legyenek lerombolására. Ez legújabb változata Cavour gróf államegységi eszméjének, mely koronként megújul parlamentben, sajtóban, társadalomban, de melynek valósulása csak azért is a mesze háttérben látszik, mert a másik egyezkedő fél — az egyház — el nem fogadhatja. Az egyháznak hierarchiája van, mely kiváltságos hagyományokon nyugszik. Elfogadva a liberalismus legújabb jelszavát, e hagyományokat kellene ékességeitől megfosztani, a koronát gyöngyeitől. Az egyház supra petram van építve, a sziklát pedig mozdulatlan, változatlan erőssége jellemzi. Azért a „szabad egyház a szabad államban“ még igen sokáig maradhat a franczia és olasz sajtó themája, mely felett nem egy journalista tarthat stylisticai gyakorlatot, routine fitogtatást, de — messze utánunk a nemzedék, mely a „szabad államban szabad egyházat“ üdvözölhet. Miként a turini, úgy járt el a madridi kabinet is. Isabella királynő kabinetje, az államtanács meghallgatása után, szintén oly határozatban állapodott meg, hogy a korona praerogativáit védnie kell, s amenynyiben a római tanok e kiváltságokat csorbítanák , azok kihirdetését gátolni szükséges. Különösnek tűnik fel, hogy Narvaez kabinetje, a legkatholikusabb ország kormánya — mint egy madridi lap írja — még e hó elején nem bírta, az encyclica hiteles foglalatát. A szentszék nem küldötte azt a reactiótól a szabadelvűséghez átpártolt kormánynak külön, egyenesen, hanem csak az érsekek és püspököknek, kik nem várva miniszteri meghatalmazást, az encyclicát többnyire kihirdetteték, így jártak el a toledói, a saragossai, a barcellonai, a vittoriai, a cosencai, a zamorai, a pampelunai s a valladolidi püspökök. Természetes, hogy e túlbuzgóság viszszatetszett az államhatalom kezelőinél, s kellemetlen hatást okozott a főváros rendszerető köreiben. Várható tehát, hogy a hatalom megtorló intézkedései következni fognak. Portugália kormánya a kihirdetés tilalmazásában az egyezmény s az ország alkotmánya szerint járt el. Szabad kihirdetni a vallásos részt, de a mennyiben a királynak nincs kedve római vasallá átváltozni, az erre czélzó tanoknak híveket szerezni tiltja. Minthogy szemlénket ezúttal kizárólag egyházi mozgalmak ecsetelése véve igénybe— már csak homogeneitásnál fogva is — befejezésül megemlítjük, hogy Couza fejedelem is adott ki egy rendeletet, melynek czélja az egyház rendezése. Ezen decretum a moldva-oláh orthodox egyházat — fegyelmi és szervezeti tekintetben — függetlenné teszi minden külső egyház eddig elismert tekintélyétől. E szerint mindazon kötelékek, melyek azt ez ideig a konstantinápolyi patriarchátushoz köték, széttépettek. Nehogy azonban bárki is ezen intézkedésben vallási szakadást keressen , a decretum gumboskolott, hogy a dogmai egység egy közönséges synodus közvetítésére tartassák fenn, mely a konstantinápolyi ecumpenikus egyházzal érintkezésben leend. A synodus tagjait a clerus választja, s ügyeit a metropolita és a laicusok kezelik. Franczia lapok nagy horderőt látnak e fontos lépésben ; egy nemzeti egyház alkotmánya az, melynek hasznossága iránt az oláh-moldva orthodox papság teljesen egyetért az intézkedő fejedelemmel. Kérdés azonban, minő hatással leend a görög egyházközségekben, s mily értelmet tulajdonít annak Oroszország, hol a tisztán vallásos ténynek is szívesen tulajdonítanak politikai gondolatot. Bécsi dolgok. Vissza kell térnünk a régi „Presse“ egy közelebbi számára, melyben az irányczikk örvendetes haladásra mutat az elvkérdésekben. A „Presse“ a bureaucratia elleni önkormányzat mellett lép fel. Alkalmat talál erre a pénzügyi kérdésben, és különösen a kiadások és bevételek egyensúlyba hozásának most fennforgó kérdésében. A kormány, a pénzügyi bizottság felszólítása folytán, kényelmetlen alternatívába jött. Ha ugyanis szükségesnek tartja azon összegeket, melyeket először kivánt, a levonások csekélyek lehetnek, s nem tehetnek oly összeget, minőt a bizottság kiván ; ha pedig lehetőnek tartja annyit vonni le, amennyit a bizottság kiván, azon vádnak teszi ki magát, hogy a budget első felszámításában nem tarta magát szorosan csak a nélkülözhetlen kiadásokhoz. „Ezen zsákutczából — mond a „Pr.“ — csak egy mód van a kijuttatásra. El kell fogadni az államélet minden ágában a lehető legolcsóbb igazgatás behozatalát, az önkormányzat kifejlesztését, s a megfelelő beligazgatási decentralisatiót.“ A „Presse“ óvást tevén, mintha decentralisatio alatt a foederalismust értené, arra is figyelmeztet, hogy a közelebbi válaszfeliratban a decentralisatio magvául szolgálható némely tételek vannak kimondva. „Csak ezen eszmék fonalán lehetséges — úgymond — a birodalom pénzügyi terheinek tetemesebb és maradandó megkönnyítése." — A községek hatáskörét ki lehet szélesíteni; — a törvénykezés szervezésében a békebíróságok jótékony, egyszerű és olcsó intézményének alapját lehetne venni; az adóreformban tekintet lehetne az adószedés olcsóbb módjára stb. „A feladat megoldható, csak a kormány akarjon lemondani a bureaucratia mindenhatóságáról, mindentudóságáról és mindenütt jelen valóságáról.“ A közigazgatás és igazságszolgáltatás reformja nem megoldhatlan feladat, a revisio alá kell venni a tartományi alkotmányokat, sőt alaptörvényeket, s átalakítni a községi törvényt. Csak az a fődolog, hogy a kormány álljon a reformmozgalom élére. Néhány hónapi munka annyira vihetné a dolgot, hogy már az 1866 iki budget az uj alapokon volna elkészíthető. A „Presse“ egy részben ezért is óhajtja, hogy az 1866-iki budget ne kerüljön a reichsratb elé a jelen ülésszak folytán. Mindenesetre az uj organisatiók a budgettel kapcsolatban tárgyalandók. ” Az államminiszterium átirata a követekháza elnökéhez, 1865. jan. 2- ről így szól: „A császári kormány a pénzügyi bizottmány által hozott, s az elnökség által 1865. jan. 11-ről vele közlött határozatban azon óhajtást látja, az 1865-res államköltségvetés szükségleti tételeinek alkotmányszerű megállapítására más után, mint a mely eddig követtetett, s nevezetesen azon czélhoz jutni el, hogy a kiadások és bevételek közt lehető egyensúly állittassék helyre. „Ezen óhajban a pénzügyi bizottmány szándékai a kormány nézeteivel találkoznak, s csupán csak a helyes út megválasztásáról leend szó, mely egyetértésre vezethessen. Ő Felsége kormányára nézve elsősorban áll azon kötelesség : a végrehajtás ama rendszabályait alkalmazni, melyek az állam biztonságára és jólétére elkerülhetlenek, s ehhez képest az erre szükséges anyagi eszközöket igénybe venni. „De ezen kötelesség egyszersmind az áthághatatlan határt képezi, egy pénzkiadással összekötött intézkedés szükségének méltánylásánál, s a kormányzat ily tényei abbanhagyása vagy továbbhalasztása lehetőségének megítélésénél, melyek a budget számtételeiben találják kifejezésüket. Hogy tehát megítélhető legyen, váljon a pénzügyi bizottmány által kijelölt után a táplált óhaj, s a kormány imént említett álláspontjának megfelelő eredmény elérhető-e, a hozandó határozat horderejének megállapítása, s e végből több előző kérdésre a felelet szükséges, mely kérdések megoldása a pénzügyi bizottmánynyali tárgyalás folytán mindenesetre előbb eszközlendő, mielőtt a kormány azon helyzetbe jönne, megítélhetni, valjon a javaslat,tatán a biscuituiany szándékai s a kormány nézetei közt elérhetők az egyetértés. „E czélra a kormány kész képviselőit a pénzügyi bizottmány ülésébe — egy, közösen meghatározandó napon kiküldeni.“ — Folyó hó 24-én a pénzügyi bizottság megtartó ülését, melyre a miniszterek közül Schmerling, b. Mecséry, Plener, Lasser, b. Burger, dr. Hein és b. Kalchberg osztályfőnök jelentek meg. A hadügyminiszter meg nem jelenése feltűnt. A miniszterek részéről ezúttal a rendőrminiszter volt a szóvivő. A „Morgen P.“ azt véli, hogy ezt kabinettagsági idősbségénél fogva tette mert hiszen az csak nem történhetik, hogy Schmerling ő exclja lemondott volna e szerepről. A kérdésre, minő lenne az összeg, melyet a bizottság a költségvetésből kihagyandónak véleményezne, é is kz a indítványára adatott válasz, t. i. 25 milliót. Ezen indítvány vita alá került, később szavaztak felette, s 17 szóval 10 ellenében a javaslati reductio 25 millióban mondatott ki. A minisztérium e kivonat teljesítése, vagy nem teljesítése iránt nem nyilatkozott, mert ez által a basis változván, a további lépések iránt a miniszteri tanács megkérdezendő. A bizottsági ülés tehát eredmény nélkül oszlott szét, a kormány tagjai egyébiránt ígéretet tevén, hogy ez ügyben minél előbb tanácskozni fognak, az ülés folytatása csütörtökre, jan. 26-ra halasztatott „Bécsi lapok szerint a kormány hajlandó lenne az ajánlott reductiót elfogadni, ha innét más esetekre következés nem vonatik, ha a budget két évre szavaztatik meg, s ha a reichsratb azonnal hozzá fog az adóreform tárgyalásához. E két utóbbi pont vagy feltétel elfogadására nincs kilátás. A „Grazer Tagesp.“ egy levelet közöl Zágrábból, mely azon gyanítást fejezi ki, hogy a kihirdetett báni conferentián az ellenzéknek nem igen lesz szerepe, mert csak igen kevesen méltatják a meghivatásra, tudósító csak Mrazovics ügyvédet említi. Különben igen jó hatást tett az értekezlet haladéktalan összehívása után 1049 ft 1 kt, 2. Zsivora György, 200 ft után 1864. 10 ft, 3. Bezerédj Lajos 200 ft után 1864. 10 ft, 4. Báró Eötvös József 200 ft után 1864. 10 ft, 5. Gróf Dessewffy Emil 200 ft után 1863- 64 20 ft, 6. Gróf Festetics György 1000 ft után 1864 re 50 ft, 7. Ebner Ede 200 ft után 1864. 10 ft, 8. Ledniczky Mihály 200 ft után 1864. 10 ft, 9. Ráth Mór 200 ft után 1864. 10 ft, 10. Ullmann Adolf 200 ft után 1864. 10 ft, 11. B. Eötvös Dienes 200 ft után 1864-re 10 ft, 12. Emich Gusztáv 200 ft után 1864 re 10 ft, 13. Gorové István 300 ft után 1864-re 15 ft, 14. Heckenast Gusztáv 400 ft után 1864-re 20 ft, 18. Báró Kemény Zsigmond 200 ft után 1864-re 10 ft, 19. Kern Jakab örökösei 200 forint után 1864- re 10 ft, 20. Pesti nemzeti kör 200 ft után 1864-re 10 ft, 21. Jókai Mór 200 ft után 1864-re 10 ft, 22. Gróf Károlyi György 2000 ft után 1864-re 100 ft, 23. Ráth Károly 200 ft után 1864-re 10 ft, 24. Ullmann Bernát 200 ft után 1864. 10 ft, 25. Ullmann Izidor 200 forint után I 1864-re 10 forint, 26. Ullmann Sámuel 200 forint után 1864 re 10 forint, 27. Károlyi László 200 ft után 1863—64 20 ft, 28. Pécs városa • 200 ft után 1863-ra 10 ft, 29. Fogarassy Já-nos 200 ft után 1864 re 10 ft, 30. B. Puteány József 200 ft után 1863—64 20 ft, 31. Értékes papiros kamataiból 1864 109 ft 95 ft, 32. Ocskay Ignácz 200 ft, 1863—64 20 ft, 33. B. Podmaniczky Frigyes 200 ft után 1864. 10 ft, 34. Gr. Forgách István 200 ft után 1863—64 20 ft, 35. Ghiczy Kálmán 200 ft után 1864 10 ft, 36. Ghiczy Ferencz hagyatéka 300 ft 1864 8 ft 42 ft, 37. Simonyi Antal 200 ft után 1864 10 ft, 38. Lónyay Menyhért 200 ft 1864 10 ft, 39. Gróf Batthyányi Lajosné 200 ft 1864 10 ft, 40. Rohonczy Béla 200 ft után 1863—64-re 20 ft, 41. Oszterhuber József 200 ft után 1863—64-re 20 ft, 42. Fröhlich Gusztáv 200 ft 1864 10 ft, 43. Debreczen városa 600 ft után 1863—64-re 60 ft, 44 Almásy Pál 400 ft 1864-re 20 ft, 45. B. Augusz Antal 200 ft után 1864-re 10 ft, 46. Aradi kaszinó 200 ft után 1865 10 ft, 47. Murányi Ignácz 200 ft 1864-re 10 ft, 48. Mező- I Vásárhely 200 ft 1864 re 10 ft, 49. Hőgyészy Pál örökösei 200 ft 1864-re 10 ft, 50. Csapó Vilmos 200 ft 1864 10 ft, 51. Ernuszt Kelemen J 200 ft 1864-re 10 ft, 52. Nagy-Bánya városa I 200 ft 1864-re 10 ft, 53. Gr. Széchenyi János I 200 ft 1863—64 20 ft, 54. Gr. Pejachewich Pállné 400 ft 1864 20 ft, 55. Greguss Ágoston 200 ft 1864 10 ft, 56. Patay József 200 ft után 1864 10 ft, 57. Szokoly Viktor 200 ft 1864 10 ft, 58. Szontagh Pál 200 ft, 1864 10 ft. 59. Degré Alajos 200 ft, 1864 re 10 ft. 60. Rosty Pál 200 ft, 1864-re 10 ft. 61. Ifj. gr. Pejachevics László 500 ft, 1865-re 25 ft. 62. Rimaszombath városa 400 ft, 1863—64-re 40 ft, 63. Gróf Batthyányi Géza 200 forint, 1864-re, 10 forint, 64. Joánovici 900 ft -janus 200 ft után 1864 10 ft, 66. Szeged városa 200 ft, 1863—64 15 ft, 67. Mázoly István 200 ft, 1864. 10 ft, 68. Gr. Széchenyi Gyula 200 ft, 1862—63—64-re 30 ft, 69. Lukács Mór 200 ft, 1864. 10 ft, 70. Laky Antal 200 ft, 1863—64 20 ft, 71. Bessenyei Ernő 200 ft, 1863—64 20 ft, 72. B. Révay Simon 200 ft, 1864 10 ft, 73. Pálffy János 200 ft, 1864. 10 ft. 74. Filberger Rezső 200 ft, 1864. 10 ft. 75. Roskoványi Boldizsár 200 ft, 1864. 10 ft. 76. Visontai Kovách László 200 ft. 1864. 10 ft. Összesen 2252 ft 38 krajczár. Évdijakból: 1. Abonyi Lajos 1864 1862— 63—64-re 36 ft. 2 Ács Károly 1864. 12 ft. 3. Morócz István 1864. 12 ft. 4. Matolay Gyula 1864. 12 ft. 5. Purgstaller József 1864. 12 ft. 6. Steiner Ármin 1864.12 ft. 7. Szegffy Mór 1864. 12 ft. 8. Szegffyné, Kanya Emilia 1864. 12 ft. 9 Török István 1864. 12 ft. 10. Pesti növendék papság 1864. 12 ft. 11. Lévay Henrik 1864. 12 ft. 12. Tóth Lörincz 1864. 12 ft. 13. Szeniczey Ferencz 1864. 12 ft. 14. Szeniczey Ödön 1864. 12 ft. 15. Gróf Batthyányi Lászlóné 1863— 64. 24 ft. 16. Csengery Antal 1864. 12 ft. 17. Gulyacsy Károly 1864. 12 ft. 18. Szegszárdi takarékpénztár 1864. 12 ft. 19. Lukácsy István 1864. 12 ft. 20. Kornis Róza 1864. 12 ft. 21. Somossy Ignácz 1863—64. 18 ft. 22. B. Mednyánszky Dienes 1864. 12 ft. 23. Bérczy Károly 1864. 12 ft. 24. Simonyi Antal 1864. 12 ft. 25. Garán Dániel 1864. 12 ft. 26. Kosztka János 1863—64. 18 ft. 27. Magyar-Óvár városa 1864. 12 ft. 28. Prodánovics Dániel 1863—64. 24 forint. 29. Lelkes András 1864-re 12 forint. 30. Ajtai Sámuel 1864 12 ft. 31. Heinrich Aloysa 1863—64 24 ft. 32. Poor Imre 1864 12 ft, 33. Prugberger József 1863—64. 24 ft, 34. Göndöcs Benedek 1864. 12 ft, 35. Peregrini Elek 1863—64. 24 ft, 36. Zorn Vilmos 1864. 12 ft, 37. Zalavári apátság két tagsági díj 1863—64. 48 ft, 38. Gyurikovics Mátyás 1863—64. 24 ft, 39. Petkó János 1863—4—5—6—7 évekre 60 ft, 40. Rimaszombati kaszinó 1864. 12 ft, 41. Arany János 1864. 12 ft, 42. Blahunka Ferencz 1864. 12 ft, 43. Németh Samu 1864. 12 ft, 44. Egy névtelen 1864. 12 ft, 45. Weninger Vincze 1864. 12 ft, 46. Ullmann Károly 1864. 12 ft, 47. Bohunka Péter 1864. 12 ft, 48. Gyurikovics Péter 1864. 12 ft, 49. Faludi József (volt Filberberger) 1864. 12 ft, 50. Moró István 1864. 12 ft, 51. Zelenay Károly 1864. 12 ft, 52. Reviczky István 1863—64. 24 forint. — Összesen 828 forint. Segélyadományokból Scherzenlechner Sebestyén Mexicóból 5 ft. Ideiglenes kiadásokra tett viszszafizetésekből 202 ft 50 kr. Összesen 4537 ft 88 kr. Kelt, Pesten dec. 34. 1864. Szathmáry Lajos, pénztárnok. Midőn e pénztárnoki jelentés közzé tétetik, egyszersmind egész tisztelettel kéretnek mind azok, kik a kamat vagy évdij befizetésére hátralékban vannak, szíveskedjenek azt mielőbb Szathmáry Lajos pénztárnok úrhoz (Sándor utcza 16. sz.) beküldeni. Pest, jan. 15. 1865. Gyulai Pál, ideigl. titkár. A magyar irók segélyegylete. (Vége.) m. Kimutatása a magyar irók segélyegylete pénztárába az 1864-ik év IV-ik negyedében történt befizetéseknek. Alapítványi tőkékből. 1. Özvegy Bezerédj Istvánné második alapítványa két darab 5—500 ftos úrbéri kötvényben 1050 ft. 2. Szontagh Sámuel készpénzben 200 ft. Összesen 1250 forint. 1. Alapítványi tőke kamataiból. 1. A takarékpénztárban fekvő alapítványi tőkék különfélék. Pest, jan 25. — A „Sürgöny“ Írja: Az 1850. és 1855. évi szabályrendeletek értelemében magán-tanulók felvétele és érvényes vizsgálat alá bocsátása, a magy. kir. helytartótanács előleges engedélye mellett csak az álladalmi jogakadémiákat illeti meg ; ennélfogva — mint halljuk — egy legújabban kibocsátott kegyelmes, udvari rendelet akként intézkedett, hogy e kedvezmény az említett jogintézetekre is kiterjesztessék, világosan kiköttetvén azonban, hogy azok mindazon követelményeknek, melyek a fennálló szabályoknál fogva az álladalmi jogakadémiáktól megkívántainak, tökéletesen megfeleljenek. Egyébiránt e rendelet szerint a magántanulók ugyanazon módon tartoznak vizsgálatot tenni, mint a nyilvános tanulók; vizsgálati díjak sem a nyilván, sem a magántanulóktól nem járnak, s a magántanulóknak semmi szín alatt meg nem engedtetik, hogy a vizsgálatokat rövidebb idő alatt tegyék le, mint a nyilvános tanulók.“ Tegnap, mint Pál fordulása napján, szívemelő ünnepélylyel tisztelte meg a helybeli reformfőiskola ifjúsága Török Pál superintendenst. A gymnasiális osztályok s a theologiai szak növendékei osztályonként külön-külön küldöttséggel Üdvözlék a köztiszteletben álló főpapot. Megjelent ezenkívül az egyetemi dalárda is, s éji dallal Üdvözlé, mely megtiszteltetésért Török meghatott és megható lelkesült szavakban mondott köszönetet. Belől a superintendensi lak szintén nagyszámú üdvözlőt ölelt magába közelebbi viszonyban álló tisztelői és barátai köréből. A pohárköszöntések nem hiányoztak. A sok jeles közül kiemeljük azt, mely a derék főpapot, mint a ref. főiskola előteremtőjét élteté, ki valóban csodával határosan, ezrekre menő építkezést és oly főiskolát állított elő, melyben 27 tanár működik, s ezt úgy szólva semmiből. Nemcsak a főváros, hanem a vidék is nagy számmal volt képviselve a kedélyes estélyén. — A magyar gazdasszonyok egyletének sorshúzása a nemzeti színházban lesz, mártius 1 én, az előadás végeztével. Mint halljuk, ez alkalommal minden színházi látogató egy sorsjegyet kap belépti jegye melléklettül. — Legújabb rendelet folytán az orosz kormány által átadott osztrák alattvalókat, kik a lengyel felkelésben részt vettek, nem fogják haditörvényszék elébe állítni, hanem az illető szülőföldi hatóságnak adatnak át. — Napoleon „Julius Caesarjából az első correctura ivek Bécsből, Gerold nyomdájából, már elküldettek Párisba, a császári szerzőhöz. A munka előszóval kezdődik, ezt Róma keletkezésének története követi, reflexiókkal a mai viszonyokra. A királyok története igen rövid, gyalva. Tudva van, hogy az egész mű három kötetben jelen meg, egy-egy kötet 20 ívnyi. Eddig a megjelenés Páris- és Bécsben febr. 28-dikára van kitűzve. — „Cussons les vitres“ czíme egy új pamfletnek, melyet valami Amouroux bocsátott a világba. Nem egyéb, mint egy kő- és kavicsgyűjtemény, melylyel a szerző mindazok ablakait behajigája, kik azt az encyclica tiszteletére ki nem világítják. Különösen hevesen, sőt gyalázatosan lép fel szerző a hírlapirodalom és hírlapírók ellen A collegáinak szánt fejezet bárdolatlansága és szemtelensége mindent felülmúl, a mi még eddig e nemben íratott. Végül van egy sereg jóslat Nostradamustól, s más szent és nem szent csillagászoktól, melyek mind az Antikrisztus és Babylon város elpusztulását, s végre a katholikus egyház diadalát hirdetik. Amouroux páratlan szemtelenséggel a szent atyának ajánlotta művét. — Honunk ismét elvesztette egyikét leghűbb fiainak. Kapos Mérei, Mérey József, Somogymegyének 1849-ik évig és 1861 ik évben általánosan tisztelt első alispánja Pécsett, ahova 1861. után csendes magányba visszavonult, 71 éves korában f. h. 19-én szélhűdés következtében hunyt el. A közelgő végperczek felett távirda utján értesített Falu, Fehér- és Somogymegyében szerte lakó fiai és veje, siettek a gyermeki tisztelettel kegyelt apa ágya körül seregleni, kinek azonban csak haldokló ajkait, és egyike már halál árnyalta homlokát illethették utolsó búcsú csókjukkal. A családi szomorú jelentés következőleg hangzik : Kaposmérei Mérey Józsefné, szülei. Rinya-Ujlaki Lada Josefa, saját, úgy gyermekei és unokái, u. m. Mérey Miklós, ennek neje Kiss Zsuzsánna, és gyermekeik Álmos és Sarolta; Mérey Ignácz, nyugalmazott cs. k. huszár százédes; Mérey Kristóf, ennek neje Vörös Johanna, gyermekük Emánuel; Mérey Gyula és neje Zábori Zaborszky Ilona ; Mérey Emilia, férjezett Keselleökeösk. Majthényi Istvánné és gyermekeik Irma, Andor és Bélé; végre Mérey Ida, férjezett felső Péri Péry Sándorné és gyermekeik Ilona, Margit és Magdolna nevében elkeseredett szívvel jelenti felejthetetlen férjének, illetőleg atyjuk és nagyatyjuknak Kaposmérei Mérey Józsefnek, tekintetes Somogymegye sok éveken át volt alispánjának élte hetvenegyedik, boldog házasságuknak negyvennyolczadik évében folyó hó 19-én reggeli fél tíz órakor szélhüdés következtében történt gyászos kimultát. A boldogulnak halt tetemei e f. hó 21-én délutáni négy órakor fognak szab. kir. Pécs városa sirkertjében örök nyugalomra tétetni. Az engesztelő sz. mise áldozatok Pécsett f. hó 21-én d. e. 10 órakor a székesegyházban, és Somogymegyében Szentbenedeken f. hó 25. fognak a Mindenhatónak bemutattatni. Béke hamvainak ! — Proudhon végnapjairól részleteket közölnek a franczia lapok. Az utolsó napokban, írja a „La Presse“ — végrendeletét meg akarta írni, de ereje nem volt rá, oda hiva tehát 14 éves nagyobbik leányát, s annak monda tolla alá rendelkezéseit. Ezek egyike műveinek új kiadása vala, melyet néhány barátjára bízott. Halálos betegsége kezdetén egy nagy röpirat kijavításán dolgozott, mely a jelenlegi politikát tárgyalja. Midőn a lelkész megjelent a haldoklónál, ez nem bocsátá maga elébe a „kötelességét